Taoizmus a Kínaiak ősi vallása.
A Taoizmus Kína egyik legnagyobb autentikus ősi vallása, mely jelentős mértékben befolyásolta a kínai: kultúrát, filozófiát, politikát, gazdaságot, irodalmat, zenét, orvoslást, táplálkozást. A Kínai filozófiában az állandóan mozgó és szakadatlanul változó valóságot: Tao-nak nevezik, és olyan kozmikus folyamatnak tekintik, amelyben minden dolog benne foglaltatik. A Tao a világ ősoka, ősprincípiuma, belőle keletkezett minden létező élő és élettelen.
Taoizmus ősi Kínai hagyományai
-- A Taoizmus Kína egyik legnagyobb autentikus ősi vallása, mely jelentős mértékben befolyásolta a kínai: kultúrát, filozófiát, politikát, gazdaságot, irodalmat, zenét, orvoslást, kémiát, harcművészetet, geográfiát, táplálkozást.
-- A Kínai filozófiában az állandóan mozgó és szakadatlanul változó valóságot: Taó-nak nevezik, és olyan kozmikus folyamatnak tekintik, amelyben minden dolog benne foglaltatik. A Tao a világ ősoka, ősprincípiuma, belőle keletkezett minden létező élő és élettelen.
-- A Taoisták úgy tartják, hogy nem kell ellenállni ennek a világot mozgásban tartó erőnek, hanem a cselekedeteinket kell hozzá igazítani, s harmóniában kell élni vele azért, hogy az életünk erőfeszítésektől és erőszaktól mentessé, építő folyamattá váljon. A Taoista bölcs olyan valaki, aki: "Úszik a Tao áramlásában".
-- Az Európai felfogás egyaránt Taoizmusnak nevezi a kínai ókori eredetű filozófiai irányzatot és a vele összefonódott népi vallást. A hagyomány szerint a Taoizmus tanításainak első összefoglalója a: "Ji Csing" - "Változások Könyve" volt, míg az úgynevezett népi vallás első leírójának a kínai bölcset, Lao-ce-t tartják.
-- A Lao-ce-féle tanítások további magyarázataiként ismert könyvek elsősorban: "Csuang Csou" néven ismertek. Eredetileg filozófiai iskolaként jött létre, de a népies misztikum a vallások szintjére emelte. Fő tanítása a kozmikus harmónia helyreállítása a természet és ember viszonyán keresztül.
Taoizmus: Vallás vagy Filozófia
-- A Taoizmus több mint: 2500 éve a Kínai gondolkodás, filozófia és vallás meghatározó tényezője. A Keleti világnézet a Nyugati ember számára meglehetősen szokatlan, hiszen a kultúráink fejlődése évezredek során különböző irányokban haladt.
-- A Monoteista vallások Isteni kinyilatkoztatásai, parancsai a felsőbb hatalom feltétlen elfogadását követelték meg a hívőktől, míg a Keleti vallások nem egyszer szinkretikus egységben őrzik a különböző tanok és hitek különféle áramlatait.
-- A Filozófia erősen meghatározó jellegű a Keleti vallásokban. Nem vallásokra épült filozófiáról beszélhetünk, hanem sok esetben éppen fordítva, filozófiára épült vallások kialakulása figyelhető meg a Kínai és Indiai kultúrákban. Ez igaz a Taoizmus, Buddhizmus, Hinduizmus, Konfucianizmus esetében is.
-- A mai modern Egyistenhitű vallások: Kereszténység, Iszlám, a Keleti vallásokat túlhaladottnak tartják, elsősorban számtalan istene, bizonyos mértékű sámánisztikus vonásai miatt is, másrészt pedig azért, mert a Tao, Dharma, Brahman személytelen, de mélyen ható fogalmaival nem tudnak mit kezdeni.
-- Az évezredek során a Kínai közgondolkodásban a törvény, a Tao hol tisztán személytelen ősprincípiumként, hol mindenható, megszemélyesített isteni lényként jelent meg. A kétféle felfogás nem átalakult egymásba, hanem egymás mellett párhuzamosan fejlődött és alakította ki a maga kultúráját.
-- A Nyugati világban éles megkülönböztetést nyer a hit és a tudás. A két világnézeti rendszer ellentmondása, küzdelme és egymás mellett élése a nyugati eszme történet egyik jellemző vonása. Ezzel szemben a Keleti szemlélet ugyanannak a világtörvénynek a megnyilvánulását látja minden hitbéli eredményben.
-- A Természettel való összeolvadás, az egységhez tartozás az ember végső célja kell hogy legyen. A Tao, a mindent átható ok, a világtörvény megismerése önmagunk megismerése. A Taó-val eggyé válni, a mindenséget ezáltal megismerni, elfogadni, az ember létezésének egyetlen értelme.
Tao, "Az Út és az Erény" könyve
-- A Taoizmus két legfontosabb szövege: Lao-ce "Tao-tö-king" - "Az Út és az Erény könyve", és a "Zhuang Zhou Zhuangzi" - "Belső fejezetek" című könyve.
-- A Keleti vallások ellentétben az iszlám és a kereszténység hitet védelmező harcos megnyilvánulásaival a belső elmélyülést, meditációt hirdetik. A Keleti vallások a vallási aktivizmussal szemben a teljes visszahúzódást mondják. Ez Indiában az aszkézis különféle változataiban, a Taoizmusban a "vu vej" filozófiájában ölt testet.
-- A Taoizmus mint vallás és a Taoizmus mint filozófia megkülönböztetése a nyugati sinológusok között sokáig általánosan elfogadott nézet volt. A Kínai gondolkodás azonban soha nem választotta ezt a két fogalmat ketté. Kölcsönös kapcsolatuk, egymáshoz való viszonyuk a Taoista világszemlélet.
-- A Filozófiai és a Vallási Taoizmus közötti különbséget pragmatikus szempontok alapján célszerű értékelni. A filozófiai taoizmus a tao ideáját, mibenlétét, kihatásait, metafizikai vonatkozásait vizsgálja, míg a vallásos a tao „szellemiségét” a hívők számára a misztikumok és misztériumok szintjén, gyakorlati módszerekkel meg is próbálja valósítani (meditációk, koncentráció, légzéstechnika, alkímia, rituálék és mágiák a test és szellem átalakítására, a tao szellemével való összeolvadáshoz).
-- A Tao egy évezredekre visszatekintő kínai fogalom: Kínai univerzizmus, filozófiai keretbe: Lao-ce helyezte az i. e. 4. században, míg vallásként bizonyosan csak a 2. századtól beszélhetünk Taoizmusról, amikor: Csang Tao-ling az "Ég Mesterének" templomát megalapította.
Taoizmus történeti elemei
-- A Taoizmus tágabb értelemben, a Kínai univerzizmus részeként, évezredek óta meghatározó eleme a Kínai közgondolkodásnak, filozófiának, vallási, metafizikai világnézetnek. A taoista tanítások első megjelenését nem tudjuk pontosan behatárolni, hiszen a taoizmus mint fogalom kialakulása hosszú fejlődési folyamat eredménye.
-- Az évezredek folyamán integrálta Kína ősi hiedelem világát, mítoszait, a legkülönfélébb irányzatokat. A halhatatlanság keresése, mint a taoizmus egyik központi gondolata, már a kezdetektől fogva jelen volt a tanban, az i. e. 2. évezred császáraira, Huang Tire és Hszi-vang-mura hivatkozva.
-- Már igen korán megjelentek kezdetleges kozmológiai elképzelések az Ég és Föld, az energia, a Yin és a Yang szerepéről és hatásairól az ember testi és szellemi állapotára.
-- A vallási taoizmus történetiségét vizsgálva megállapítható, hogy „a taoizmus soha nem volt egységes vallás, és mindig is számos eredeti kinyilatkoztatáson alapuló tanítás kombinációjából állt”. A tan filozófiájának kifejlődése a Csou-dinasztia: i. e. 1040 – i. e. 256 idejére tehető.
-- Az eredeti kínai felfogás szerint a világot három szubsztancia vezérli: Sang-ti, Tien, Tao. A Sang-ti, mint legfőbb uralkodó, főistenként létrehozta a világot, ő az előidézője minden történésnek, ám uralkodása során tétlen marad. A Sang-tiben való hit monoteizmusnak is tekinthető, de passzív.
-- A Tao eredetileg: utat, pontosabban egy konkrét, meghatározott utat, ösvényt jelent, sőt ma is a csillagok útját jelenti az égbolton, de jelenti a bölcs utat is, amely célhoz vezet, a rendet és a törvényt, amely mindenben érvényesül. Ebben a felfogásban hasonlít a hindu dharma fogalmára.
-- a Taót az idők során egyfajta varázserővel ruházták fel, azaz beható ismeretével a tudós bölcs számára elérhetővé válik a fémek átalakítása, az élet meghosszabbítása, alkímia, bölcsek köve, a levitáció, a láthatatlanság, sőt az örök élet is.
-- A Tao az évszázadok folyamán a különböző filozófusok és vallási iskolák magyarázatai eltérőek. Konfuciusznál a Tao törvény, amelynek segítségével az ég rendben tartja a természetet és az emberi életet. A Kínai univerzizmus fogalmai szerint a Tao egységes világtörvény.
Taoizmus és a Konfucianizmus
-- A Taoista vallási-filozófiai hagyomány a Konfucianizmus mellett: 2000 éven át formálta Kína életét. A Taoizmus az egyén szabadságára, a természetességre, a spontaneitásra, az engedékenységre, az egyszerű szerkezetű társadalomra, a misztikus élményekre helyezte a hangsúlyt. És így gyökeresen különbözik a Konfucianizmustól, amely az erkölcsi kötelességekre, a közösségi szabályokra, a kormányzat felelősségére épül.
-- A Lao-ce által hirdetett Taoizmus és a Konfucianizmus története annyiban közös, hogy bár eredetileg a többi filozófiai iskolához hasonlóan mindkettő az állam helyes kormányzásának módozatait kutatta, a konfucianizmus megmaradt az állam és társadalom problémáinak vizsgálatánál.
-- A Lao-ce tanításai ezzel szemben, ennek nyomán a taoizmus az egyén misztikus, transzcendens, vallásos vagy filozófiai kérdéseire keresett és adott válaszokat. A társadalom és államszervezet vizsgálatától fokozatosan eltávolodott.
-- A Kínai hagyományos család modell erkölcsi alapjaihoz Konfuciusz teremtette meg a filozófiai hátteret az ősök, az államszervezet és a hierarchia feltétlen tiszteletét hirdető erkölcsi tanításaival. Lao-ce hívei a természet megfigyelésével, az Út (Tao) felfedezésével, és a taóban fellelhető mintázatok intuitív elemzésével, a "nemcselekvés" által jutnak el a végső megvilágosodáshoz.
-- A Kínaiak a Konfucianizmust olyan, főként erkölcsi, morális tannak tartják, amely anélkül képes etikai tanításokat közvetíteni, hogy szüksége lenne valamilyen transzcendens lény kinyilatkoztatására. A Tao ősi fogalmai Konfuciusz tanaira is erőteljesen hatással voltak. Konfuciusz a társadalom tevékeny tagjaként, Lao-ce a taóban való elmélyülés és egyesülés alanyaként határozta meg az embert.
-- A Bölcs felismeri a Tao által nyújtott mintázatokat, és cselekvését azokhoz igazítja. Ekképpen a taóval egyesül, a természettel harmóniában él, és szándékai valóra válnak. A tao útján követve az ég és föld természetes folyamatait, ura lesz a világ dolgainak.
-- A 11.–12. században a filozófus Csu Hszi kísérletet tett a nagy kínai vallások egyesítésére, azaz a: Konfucianizmus, Taoizmus, Buddhizmus szinkretizált összeolvasztására. A századok folyamán erre több kísérlet is történt, amelynek elsősorban szimbolikus jelentősége volt.
-- A Három „szent” tisztelete a kínai ember gondolkodásának, vallási toleranciájának egyik szép példája. Ha ehhez még hozzávesszük az ősök tiszteletének vallásos hagyományait, vagy az ősi, sámánisztikus hagyományokból táplálkozó panteista tanokat, képet alkothatunk Kína vallási életének sokszínűségéről.
Taoizmus és Lao-ce
-- A Taoizmus szűkebb értelemben vett hagyomány szerint az: i. e. 4. században megjelenő legendás filozófus, Lao-ce (’Lao mester’, ’az Öreg mester’) tanításain alapul. Jelenleg kétséges, hogy Lao-ce valós személy volt-e vagy legendák szülötte. Neki tulajdonítják a Taoizmus alapművét, a Tao Te Kinget.
-- Lao-ce fő műve mai formájában két könyvre tagozódik, összesen: 81 fejezettel. Az első könyv tárgyalja a "Tao”-t (’út’), a második a "Te”-t (’erény’). A tanok szóbeli hagyomány útján terjedtek, csak később foglalták őket írásba. A tanítások fő alkotóeleme a Tao, azaz a világtörvény, amellyel azonosulva a bölcs úrrá válhat a természet erői felett.
-- Lao-ce szerint az embernek nincs önálló személyisége, létezésének egyetlen célja önmagát kiemelni az értelmetlen világból és a tao valóságába helyezni, amivel misztikus azonosulással egyesülhet.
-- Lao-ce filozófiájával és gondolataival akkor jelent meg, amikor a kínai államokat véres háborúk formálták. Az emberek stabilitásra és szabadságra vágytak. A neki tulajdonított: Tao Te King tartalmaz olyan fejezeteket is, amelyek a helyes kormányzásra és a szabadság elérésére irányulnak.
-- A Könyv maga nem logikusan felépített világnézeti konstrukció, hanem inkább nevezhető misztikus és sokszor homályos, de költői képekkel teleszőtt aforizmák gyűjteményének, amelyek a: 81 fejezetben sajátos, szubjektív interpretációkban jelennek meg, rímes és rövid szakaszokra tagozódva.
-- Az idők folyamán ehhez járul még több száz kommentár, magyarázat, értelmezés. A könyv rendkívüli jelentőséggel bír nem csak a Tao filozófiájának megértésében, hanem a kínai gondolkodás és szemlélet megismerésében is.
-- A legtöbbet tanulmányozott, és nyugati nyelvekre legtöbbször lefordított kínai alapmű. Értelméről már a kínai kommentátorok is eltérő magyarázatokat adnak, a nyugati fordítók is sokszor különbözőképpen értelmezik.
Yin és Yang szerepe a Taoizmusban
-- Lao-ce kozmológiai elméletei szerint a világ, keletkezése előtt a "nemlét" állapotában volt. Ebből a megismerhetetlen transzcendens állapotból jött létre a lét, vagyis a mindenség egysége, amelyben minden különbözőség még szétválasztatlan.
-- Ez az egység létrehozza a: Yin és Yang kettősségét: az őserő dualista megnyilvánulásából létrejön az: Életlehelet: Csi amely a két erő harmóniáját eredményezi. A háromság nemzi a tízezer lényt, a „sokságot”. A tao, tehát minden létező élőlény forrása, tápláló áramlásával alakítja és tökéletesíti őket.
-- Ezzel kialakul a változásnak kitett sokféleség, amely ellentétek lehetőségeit hordozza magában. A jó-rossz, nehéz-könnyű, igaz-hamis, fenn-lenn, előbbi és korábbi, feltételezik egymást. Az anyag a Végső Valóság megnyilvánulása. A taoista hit általában nem ellenkezik a tudományos felfedezésekkel.
-- Lie-ce kozmológiája szerint, a Tao létezése önmagából fakadó, olyan alkotó, amelyet nem alkottak, állandóan változó, de amely megváltoztathatatlan. Az ősegységben megjelenik a potenciális anyag, forma és erő, de még nem létezik önállóan.
-- Ebben az őskáoszban kölcsönösen áthatják egymást, és a feszültség megszüli a: Yin és Yang kettősségét, és megszületik az öt elem. A kialakult „hétből” „kilenc” lesz, vagyis létrejön az ég és a föld. Ez a kilenc egységében alkotja az egész kozmoszt. A szüntelen változás új formák és entitások kialakulását és megszűnését teszi lehetővé.
-- A természet erőinek ellentétes pólusait, a pólusok egységét ősidők óta a Yin és Yang ellentét párral ábrázolja a hagyományos kínai gondolkodás. A nőies és férfias, hajlékony és merev, a lent és fent fogalmak egymást feltételezik, egységgé az állandó változás, átalakulás, egymástól való kölcsönös függőségük kovácsolja őket.
-- A Yin a nőies jellemzővel kapcsolták össze, az anyagi, befogadó elemekkel, a Yangot a férfias jelleggel, a férfi erővel, az alkotó erővel; míg az előbbi a földhöz kapcsolódik, a Yang az éghez. Az intuitív nyugalom a Yin-hez kötődik, a változó égi jelenségek a Yang-hoz. A férfas a tetterő, a racionális értelem, a nőies a megérzés és az érzelmesség.
-- A Nyugati gondolkodás hagyományosan két erő – a jó és a rossz – harcára vezeti vissza a világot. A kínai gondolkodás és világszemlélet alapvetően másképp működik: léteznek ellentét párok, azonban ezek az ellentétek semlegesek. A kettősséget fejezi ki a: Yin-Yang jel, a Tajcsitu szimbólum. A világ jelenségeiben meglévő ellentétek egysége a Yin-Yang.
Yin-Yang kapcsolata és a Tao
-- A Taoista hit alapja a természetben fennálló folyamatos egyensúlyra való törekvés az ellentétek között. Az egyensúly tőlünk független valóság, megbontására irányuló bármilyen igyekezet csupán ideiglenes.
-- A Taoista számára a siker titka a természetes egyensúly helyreállításának segítésében rejlik, azaz az ellentétpárok változását fenntartani, hagyni, hogy a jó rosszá váljon és a rossz megjavuljon, mint ahogy a dagály és az apály, a nappal és az éjszaka, a tél és a nyár folyik az egyikből a másikba és vissza.
-- A Yin-Yang szimbólum a világ két ellentétes oldalát mutatja. Egyik sem létezhet a másik nélkül, nem választhatók szét és csak együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetők. A világon minden magában hordozza a változás lehetőségét. Így a világ a Yin- és a Yang- jellegű erők állandó változásból áll. Az erők kiegyenlítik egymást és egyensúlyban vannak.
-- A Taoista szimbolikában a Yin és Yang ábrázolása két színnel történik. A Yin alul kék színű, megfelel a víz jellegének, amely lent foglal helyet. A Yang felül vörös színű, megfelel a tűz jellegének, amely felfelé tör.
-- A Yin-Yang az általánosan ismert fekete-fehér ábrázolás egyszerűsített rajz, a korabeli nyomtatásban használatos színeken alapul, a feketén és az alap-színen, de a fekete mellett a Yin oldal változatos színekben is előfordulhat, az alapszín vagy a papír színe szerint.
-- Mindenképpen fontos tudni azonban, hogy a Yin-re és a Yang-ra nem lehet azt mondani, hogy üres és teli, vagy semmi és valami, nem a létezőt és a nem létezőt képviselik, hanem az ellentétes jellegű tulajdonságokat, amelyek egymásból alakulnak ki, és kiegészítik egymást.
-- A jó és rossz mint ellentétpár fogalmának taoista értelmezésében a bölcs megérti a jó és a rossz valóságát, míg az ostoba a jó és a rossz fogalmára összpontosít. A bölcs tudja, hogy bármilyen jelenlegi gonoszt hamarosan egy új jó vált fel, míg az ostoba örök igyekezetével gyümölcstelenül próbálja a gonoszt kiirtani.
-- A Taoisták fogalmilag nem pártolják a jót a gonosz ellen, hanem minden kettősség kölcsönös függőségében hisznek. Amikor valaki valamit jónak nevez, automatikusan teremt egy „rossz”-at is, mert minden fogalom szükségszerűen valamilyen szemponton alapszik. Ha egy fogalomnak csupán egyetlen szempontja lenne, a fogalom maga értelmetlenné válna.
-- A Tao és a Yin-Yang kapcsolatát Fritjof Capra egy körmozgás kivetülésével szemlélteti. A körmozgás a két szélső pont: Yin és Yang közötti váltakozó mozgásként jelenik meg, de a mozgásban az ellentétek megszűnnek, ez a Tao lényege. A kör középpontja mintegy tengelyként csakis a lényeg, amely választ ad a vég nélküli változásokra.
Csi a Taoizmusban
-- A Csi, a mindent felépíteni képes őslehelet, sőt magának az univerzumnak az ősanyaga is. A "titokzatos" Tao, amely maga a mindenséget átfogó világtörvény, írja elő a Csi-nek, hogy milyen törvényszerűségek alapján építse fel a világmindenséget.
-- A Csi az összes létezők sűrűsödései folytán jönnek létre. A keletkezés kiindulópontja, a pusztulás végpontja. A Csi, a létezés Tao-ja, Yin-é sűrűsödik és Yang-á párolog, amelyek állandó mozgását és folyamatos átalakulását a Tao szabályozza.
-- A Taoisták úgy vélik, hogy mi emberek is, már születésünkkor megkapjuk azt az élet-leheletet, amivel egész életünkben rendelkezünk. A Csi éltet minket, ezért ha Csi-t vesztünk, életünk megrövidül. Pao Pu doktor, az i. sz. 4. században élt bölcselő szerint: Aki tudja, hogyan áramoltassa a Csi-t, megőrzi egészségét és hosszú életű lesz a földön.
-- Az Emberi test alapvetően Yin jellegű, a Csi pedig Yang természetű, amely a testtel találkozva hozza létre az élet harmóniáját, az egészséges test és lélek egységét, a jó közérzetet.
-- A Taoisták a Csi akadálytalan áramlása érdekében az élet minden területére kiterjedő praktikus megoldásokat dolgoztak ki, és ezzel együtt a mentális közérzet karbantartásához precízen kidolgozott meditációs gyakorlatokat végeznek.
Taoizmus hierarchiája
-- A Taoista vallás hierarchikus felépítésű, számtalan: pap, szerzetes, szerzetesnő munkálkodik a hívők lelki szükségleteinek kielégítésén. Élén a mennyei mester áll, akit azonban nem minden taoista ismer el egyházfőnek. Vallásos szertartásaikat számtalan gazdagon feldíszített templomban gyakorolják.
-- A Taoista iskolák nem egységesek, egy-egy iskola belső szervezeti formáit nagy részben a Buddhista rendekből vette át és évszázadok során önálló renddé fejlesztette tovább. Nagy valószínűséggel táplálkozott más, monoteista vallásokból is.
-- Abban azonban minden Taoista iskola egyetért, hogy tanításuk végső célja a visszatérés az őseredethez, ahol az „egy” nem válik kettővé, a kettő hárommá, a három „soksággá”, ebbe a kozmikus embrionális állapotba, ahol a mindenség ősoka még háborítatlan formában létezett.
-- Itt valósul meg a végső boldogság (Xian) mint halhatatlanság. A Tao változó, de változtathatatlan és örök, ezért annak érvényesüléséhez mindenkinek a lehető legtökéletesebben kell alkalmazkodnia. Hagyni kell érvényesülni az örök törvényt ellenszegülés nélkül, a nemcselekvés (wu-wei) által.
-- Az ember őseredethez való visszatérését a vallás szerint praktikus eszközökkel lehet elérni: a Yin és Yang elemzésével, asztrológiai módszerekkel, az öt elsőrendű elem (tűz, víz, föld, fa, fém) és állapotváltozásaik vizsgálatával.
Taoizmus és Akupunktúra
-- A Kínai hagyományos orvoslás a Yin és Yang egyensúlyának vizsgálatán alapszik. Az emberi testben a betegségeket a Yin-Yang egyensúlyának felbomlása okozza. A test felépítése: Yin és Yang elemekből áll, amelyek között az egyensúlyt a kitüntetett: meridián-pontok, akupunktúrás-pontok mentén keringő: Csí áramlása tartja fenn.
-- A Csi megfelel az életenergia áramlásának. A szervek meridián-pontokhoz tartoznak, a Yin tulajdonságokhoz Yin akupunktúrás pontok, a Yang szervekhez Yang pontok. A Csí áramlásának útjába került akadályok az életenergia szabad folyását gátolják. A meridián-pontok ingerlésével, serkentésével, akupunktúrás tűkkel, a gátlás megszüntethető.
-- A testi és lelki egyensúly megőrzésének manapság egyre divatosabb módja a Taijiquannek (Tajcsicsuan) nevezett mozgás gyakorlat. A Taijiquan évezredes hagyományokra tekint vissza. Művelését több eltérő iskola tanítja, azonban abban mindegyik megegyezik, hogy a qi (csí) energia szabad áramlását kívánja biztosítani a testrészek bizonyos mozdulatsorainak gyakorlásán keresztül.
-- A testet felosztják öt al-csoportra: belső, külső, elülső, hátsó, középső. A csít, mivel az belülről kifelé és elölről hátrafelé áramlik, átfolyatják az elképzelt belső szerveken úgy, hogy ciklusonként visszatérjen a középpontba. Ehhez az emberi testrészeket (1. fej, 2. törzs, 3. kar, kéz, ujjak, 4. lábszár, lábfej, lábujjak, 5. visszatérés a középpontba.
Taoizmus és Feng-Sui
-- A Yin-Yang kettősségének és a harmóniára való törekvésnek legismertebb példája a Feng-Sui tudománya. A Yin elemeit: (folyók, patakok, tavak) és Yang elemeit (erdők, hegyek, lankák) másolták harmonikus egységbe az embert körülvevő mikro-környezethez, amellyel a természet életenergiáját (qi, csi) az ember közvetlen közelébe vezetik.
-- A Tao, a mindent átható világtörvény, működése során, azaz a Yin és Yang változékonyságával kelti az élethez szükséges alapvető energiát: Csi. A bölcs, aki tisztában van a tao lényegével, képes uralni és felhasználni a Csít.
-- A Feng-Sui a tér elrendezésének tudománya a Yin és Yang elvei alapján. Szó szerint annyit jelent: "Szél és Víz”, utalva a két elem táj-formáló hatására.
-- A Feng-Sui tudománya az ősidőkre vezethető vissza, de a Kínai gondolkodás jellemző vonásaként a Taoisták felhasználták tanaik gyakorlati szemléltetéséhez, azaz a mindent átható életenergia praktikus hasznosításához.
-- A Feng-Sui kiterjed a ház elhelyezésére a környező természet domborzati és vízrajzi viszonyainak figyelembe vételével, a lakhely szobáinak tervezésére, a berendezési tárgyak, bútorok elrendezésére.
-- Azonos törvényeknek kell érvényesülniük a lakás bármely részében, sőt akár az asztalon lévő tárgyak, vagy az asztal fiókjának tartalmát illetően is. A bennünket körülvevő dolgok megfelelő elrendezése, a pozitív életenergia áramlása kihatással van egészségünkre, személyes anyagi és szellemi sikereinkre, kívánságaink beteljesülésére.
Taoizmus és Táplálkozás
-- A Feng-Sui alapelve, az egyensúlyra való törekvés, a Yin és Yang harmóniájának megteremtése a táplálkozásban is megjelenik. Ezt, az orvosláshoz hasonlóan, egyénre szabottan kell alkalmazni, azaz össze kell hangolni az egyén fiziológiai és biológiai adottságaival.
-- A fő gondolat az, hogy a főzés és az étkezés pozitív energiát biztosítson. Ennek eléréséhez a szervezetet megfelelő mennyiségű és helyesen megválasztott étellel kell ellátni. Vallják, hogy minden étel és alapanyag energiát hordoz, ami kisugárzással van ránk, valamint melegítő, hűtő és kiegyensúlyozó hatással bír.
-- Mindezeknek az egyén szükségleteinek megfelelő összeállítása teremti meg az optimális táplálkozást. Kerülni kell például a túl hideg, vagy a nehezen emészthető ételeket, ugyanakkor nagy hangsúlyt kap a friss, jó minőségű élelmiszer fogyasztása.
-- A főzés során, a fentieken túl, figyelembe kell venni az öt elem alapelvét is, mely szerint minden élelmiszer egy elemhez köthető, és ezek támogató hatását kihasználva kaphatunk a szervezet harmóniáját szolgáló ételeket. A távol-keleti konyha jellemzője a csípős íz, amelynek gyógyító hatást tulajdonítanak.
Taoizmus és Univerzalizmus
-- Az ősi Kína vallásosságának az alapja az ősök és szellemek kultusza, az ehhez kapcsolódó mágikus és animisztikus szertartások. A világot benépesítő: jó és rossz démonok hitéből bontakozott ki a Kínai panteon, élén az Égi Császárral (Sangti). A Kínai mitológia kozmológiája ugyanakkor az isteneket is alárendelte az egyetemes összhang világában munkálkodó, két metafizikai princípiumának: Yin és Yang.
-- E két elv, elem működésének fő mozgatója a személytelen Örök Törvény (Tao). Mindezen elemek teoretikus rendszerré való kidolgozása, sok szent könyvnek számító filozófiai és költői munkában jelent meg. Kibontakozott a Császár Kultusz. Helyet kapott e rendszerben a csillagászat, az időszámítás tudománya csakúgy, mint a császár által, személyesen, a birodalom javára, és nevében végzett tevékenység kultusza is.
-- A kibontakozó Kínai Univerzalizmus keretében, ám önálló vallásként született meg az i.e. hatodik században a Taoizmus. Mestere a legendás bölcs, Lao-ce volt. A tan legfontosabb összefoglalása pedig a "Tao tö king" (Könyv a Világtörvényről és hatásáról) című munkában maradt az utókorra.
-- A Gondolat rendszer középpontjában a Tao, a Világtörvény áll, ami minden létező ős oka. Az ember feladata, hogy szemlélődő módon törekedjen a Tao befogadására, megértésére. Ez eredendő passzivitást követel, Lao-ce szerint: a helyes cselekvés, a "nem cselekvés".
-- E Gondolatból bontakozik ki a Taoizmus egész mértékletességre, józanságra, lemondásra épülő etikai rendszere. Későbbi fejlődése során Lao-ce mozgalma kettévált. A Taoizmus, részben filozófiai-etika ként él tovább. A vallásos Taoizmus a Kínai Népi Vallásosság fontos és népszerű formájává vált.
-- A Taoizmus népi ágát a gazdag túlvilághit, színpompás templomi kultusz jellemezte, az ősi Univerzalizmussal, a Konfuciánus elvekkel, Buddhista hatásokkal keveredve, évezredeken át Kína vallásának fontos eleme maradt. Ám nincs "tiszta" Taoizmus, s e hit követői nem hoztak létre szervezett egyházat.
Taoizmus elterjedése
-- A Taoizmust a 20. században sem egységes világképként jellemezhetjük, hanem a tanítások és praktikák számtalan változataként, nem egyszer új szekták megjelenésével, a tant megújítani hivatott mozgalmakkal tarkítva a róla alkotott képet.
-- A Mao-féle szocialista diktatúra alatt a kínai vallások az elnyomás és üldöztetés áldozatai voltak. A „Kulturális Forradalom” során sok kolostor és templom elpusztult, ősi iratok semmisültek meg, a szerzeteseket és apácákat elüldözték. Ezután sok taoista Tajvanra vagy Délkelet-Ázsiába menekült, ahol a vallási liturgiáik szabadon működtek.
-- Kínában az üldöztetések ellenére a Taoista szemlélet nem tűnt el, tovább élt a népi emlékezetben, mindenekelőtt a praktikus köztudatban, a gyógyításokban, táplálkozásban, mozgásművészetben. Az üldöztetést követően lassan állami szinten is nagyobb türelem nyilvánult meg a vallásokkal szemben, aminek következtében templomok és kolostorok épültek újjá.
-- Kína szerte ezután már engedélyezték szerzetesek és apácák kiképzését, működését. A világszerte mutatkozó érdeklődés a sinológia, a kínai vallások iránt segítettek olyan oktatási központokat létrehozni, ahol egyetemi szintű kutatások keretében lehet tanulmányozni a vallást, az ősi kínai filozófiát.
-- Az ezredfordulóra már: 3000 vallási központban mintegy: 25.000 szerzetes és apáca tevékenykedett Kína szerte. A Taoista templomok gazdaságilag önállóak. Szervezetükön belül hotelek, teaházak, mozgásművészeti centrumok működnek. Közreműködnek számos területen, mint a környezetvédelem, katasztrófaelhárítás.
-- A Kínai Népköztársaság a taoizmussal szemben jól körülhatárolható elvárásokat támaszt, amennyiben a vallásnak a jóakaratot, a patriotizmust, a nyilvánosság szolgálatát kell hangsúlyoznia. A taoista képzés magában foglalja a taoista doktrínát, zenét, harcművészeteket, kalligráfiát, filozófiát és az angol nyelvet.
-- A Kínai Népköztársaságban a hiányos statisztikai adatok egész pontos feltérképezést nem tesznek lehetővé, azonban egy-két számot a vallásos taoisták létszámáról nagy valószínűséggel becsülhetünk. A Kínai Taoista Szövetség mintegy: 60 millióra teszi a Kínában élő, hívő taoisták számát.
-- Hozzávetőlegesen: 8 millió Taoista él Tajvanon, ahol számos Taoista iskola talált menedéket a Kulturális Forradalom alatt. Más Ázsiai országokban: Malajziában, Szingapúrban, Vietnámban, Japánban, Koreában számuk összesen körülbelül: 10 millióra tehető. Amerikában és Európában: 2-3 millióra tehető.
Taoizmus a Nyugati világban
-- A Taoizmus hatása a Nyugati világban mintegy: 200 évre vezethető vissza. Mindenekelőtt a "Tao Te King" befolyása jelentős a művészetekben, irodalomban, pszichológiában és a filozófiában.
-- A Tao Te King első fordítása a jezsuitáknak köszönhető, akik latin nyelvre 1788 körül lefordították. A 20. század elejéig számtalan fordítása, értelmezése jelent meg, főleg a Kínában tevékenykedő keresztény misszionáriusoknak köszönhetően, ezért nem csodálkozhatunk azon, ha a Tao Te King első értelmezései erős keresztényi jegyeket viseltek magukon.
-- A Taoizmus az 1950-es években a Zen-Buddhizmus segítségével talált kerülő utat a Nyugati kultúrákhoz. A Beat generáció költői, írói, művészei építettek tetszetős ideológiákat a zen eszméivel, ezzel a taoizmust, mint a zen egyik előzményét ismerhette meg a nyugati világ.
-- A Taoizmus témakörét: Alan Watts "The Way of Zen" című műve is tárgyalja. Utóbbi az amerikai taoista felfogás egyik alapjává vált, olyan egyéb alkotásokkal együtt, mint a "Tao the Watercourse Way”, amelynek gondolatait elsősorban a hippi mozgalom szélesítette ki.
-- A Taoizmus az 1970-es, 1980-as években, mint általános szellemi "orvosság" jelent meg a betegnek látszó nyugati tömegkultúrákban. Manapság az eszmekör megszokottá vált, különösen: a Yin és Yang tanítások épültek be a "New Age" mozgalmakba.
-- Az 1976-ban megjelent: Fritjof Capra-könyv: "A fizika taója" sikere után sorozatban jelentek meg leegyszerűsített, népszerűsítő művek, mint: "Tao szakácskönyv", "Tao könnyedén", amivel Capra szempontjait az élet különböző területeire kiterjesztették. Ez elősegítette a Taoizmus felszínes, populáris értelmezését, az ezoterikus könyvek piacát kitevő: népszerű, felszínes "taoista" felfogást tükröző írások.