A Riói Karnevál.
A Riói karnevál nagy múltra tekint vissza, de jelenlegi formájában: 1928 óta rendezik meg. A Riói karnevál minden idők leghíresebb és legnagyobb karneválja a világon. Annak ellenére, hogy a karneválok őshazája Itália, de a legvidámabb táncos formája a Braziliai: Rió de Janeiro városában alakult ki.
A Riói Karnevál története
-- A Riói karnevál nagy múltra tekint vissza, olasz-portugál őse is van, de jelenlegi formájában: 1928 óta rendezik meg. Minden idők leghíresebb karneválja, annak ellenére, hogy a karneválok őshazája Itália, de a legvidámabb táncos formája a brazil Rió de Janeiró városában alakult ki..
-- A Riói karnevál portugál őse az Entrudo. Ennek résztvevői eredetileg szagos vízzel, kölni víz, vizes porral, záptojással vagy citromhéjjal dobálták egymást nagy vigadozás közepette. 1855-ben létrehozták a „fiatalok karneváli baráti társaságát”. Ők zeneszóval, színes kosztümökbe öltözött résztvevőkkel szervezett felvonulásokat a „cidade maravilhosát” csinálták meg. Lényegében ma is ezek a társaságok rendezik a karneválokat egész éven át.
-- A farsangi szezon alatt Rio de Janeiro néhány napra a világ fővárosává válik. Ekkor rendezik meg ugyanis a riói karnevált. A parádén a látványos jelmezek mellett a szamba is főszerepet kap, hiszen ilyenkor mérik össze tudásukat a legjobb szambaiskolák táncosai a brazil farsang főutcáján, a több mint másfél kilométeres Sambadronon.
-- A szamba versenyre benevezett táncosok a karnevál előtt több hónappal kezdik a felkészülést. A karneválra manapság már több millió turista érkezik rendszeresen a világ minden pontjáról, akik a méregdrága jegyeket is csak hatalmas "harcok" árán tudják megszerezni.
A Riói karnevál eredete
-- A Karnevál szó a latin: "carne vale" kifejezésből ered, ami: "búcsú a hústól", bár ezt senki nem gondolná, ha látja a négy napos rendezvény során azt a rengeteg elővillanó bőrfelületet. A karnevál megtartása az ókorba nyúlik vissza. Az ókori görögök minden tavasszal ünnepséget rendeztek a bor istene, Dionüszosz tiszteletére.
-- A Rómaiak átvették ezt a szokást: ők: Bacchus, a boristenük tiszteletére megtartották a Bacchanaliát, valamint a Saturnaliát is, amikor a szolgák részeg tivornyázás keretében ruhát cseréltek uraikkal. A középkorban a keresztény egyház megpróbált elfojtani minden ilyen pogány szertartást, és inkább a húsvét előtti 40 napos nagyböjt első napját szerették volna megünnepelni a farsanggal. Ez azonban nem úgy vált be, ahogy arra az egyház számított: a farsang az egy héten át tartó evés-ivás, mulatozás, zene és szex ünnepe lett.
-- Az első Riói karnevált, amelyet feljegyeztek, 1723-ban tartották a portugál bevándorlók. Az emberek három napon keresztül maszkokban rohangáltak az utcákon. Az Azori-, a Madeira- és a Zöldfoki-szigetekről érkezett portugál gyarmatosítók aligha láthatták előre, amikor először tartottak karnevált Rióban, hogy ünnepük majd három évszázaddal később globális kisugárzású, allegorikus eseménnyé növi ki magát. Kezdetben a portugálok ünnepe kimerült abban, hogy az akkori hagyományoknak megfelelően álruhát, vagy legalábbis álarcot öltöttek, s aztán megöntözték egymást vízzel egymásra, és vízzel, sárral, liszttel és hasonlókkal árasztották el egymást...
-- Rio első jelmez bálját 1840-ben szervezték, és a jelmezbál nemsokára átvette a csintalan szórakozás helyét. Nagyjából egy évtized múlva már lovak által vontatott kocsikon vonultak fel a zenekarok, és 1855-ben már lélegzetelállító jelmezekben vonultak fel a karneválon a gazdagabbak. A munkásosztályba tartozók 1872-ig még csak meg sem pillanthatták a jelmezbe öltözött gazdagokat, ebben az évben azonban már ők is beöltözhettek, és részt vehettek a felvonuláson.
-- Az első karneváli bál idejében egy találékony bolt Portugáliából importált maskarákat, álbajszokat és szakállakat a hangulat teljessé tételéhez. 1852-ben jelent meg Zé Pereira, a brazil ütőhangszeres együttes, amelyet José Nogueira de Azavedo Paredes, becsületes szakmáját tekintve cipész alapított. A Zé Pereira végigvonult a város utcáin, és ezzel kezdődött a karnevál.
-- Három évvel később, 1855-ben alakultak meg az első karneváli klubok, a Nagy Társaságok, amelyek szervezettségükkel, allegorikus mozgó kocsijaikkal előfutárai voltak a mostani karneváli felvonulásnak. Abban az időben a karnevál még megőrizte „európai” vonásait a gyarmatosító portugálok kizárólagos részvételével, az ünneplés aztán folyamatosan „elbrazilosodott”.
A szamba verseny, a Passarela do Samba sétányon
-- Rióban 1920 tájékán elkezdték megrendezni a táncversenyeket, a szambaiskolák versenyét pedig 1928 óta tartják meg, ez a mai karneválok legfőbb látványossága. A szambazene mégis csak 1917-ben lett a karnevál aláfestő muzsikája. A Riói karnevál nem véletlenül a világ egyik legnagyobb látványossága.
-- A nagy szenvedélyeket kiváltó táncverseny olyan szambaiskolák között zajlik, amelyek valójában olyan egyesületek, amelyek többet között oktatási és egészségügyi ellátást nyújtanak a tagok számára. Mindegyik iskola választ egy témát, amelyet a zenével és a 10 kocsin táncoló, akár négyezer táncos mozdulataival fejeznek ki.
-- A felvonulás Rio egyik belvárosi utcájában zajlik, és a legjobb helyekért 50 000 forint körüli összeget kell fizetni. A karneválon nem csupán a szambaiskolák növendékei táncolhatnak, bárki táncra perdülhet az utcán, akinek kedve szottyan rá. Rio minden körzetének megvan a saját zenekara és táncosai, akik jelmezeket, utcai ruhákat, karneválos pólókat, vagy akár fürdőruhákat öltenek magukra, majd miután a helyiek összegyűltek egy bárban vagy téren, a zenekar elindul egy előre eltervezett útvonalon.
-- Az összejövetelek általában késő délután kezdődnek. A gyerekektől az idősebbekig mindenki csatlakozik a vidámsághoz, és van olyan zenekar is, amelyik több mint: 10 000 résztvevőt vonz.
-- Több mint egy évszázadig, 1984-ig kellett várni ahhoz, hogy a mai riói karnevál külsősége, kerete kialakuljon: ekkor hozták létre a Passarela do Sambát, a kétoldalt tribünökkel, lakóházakkal határolt hosszan elhúzódó sétányt, amelyen a szambaiskolák vonulnak végig.
-- A szamba mint ritmus és tánc 1917-től hódított teret, ez a tánczenei műfaj Salvador da Baiából eredt, az ottani nők ünnepeiről. A ritmus a tradicionális afrobrazil lundu és frevo keveréke a portugálok által behozott polkáéval.
-- A szamba ritmusa varázsolta a karnevált hamisíthatatlan brazil ünneppé, az ország identitásának elemévé. Napjainkban az Escuelas de Samba, a szambaiskolák két kilométer hosszú felvonulása vagyont érő, s egyben ezért sokak által vitatott üzleti vállalkozás.
-- Nemcsak a Passarela tribünjein kell borsos árat fizetni a helyért, hanem jó pénzt kasszíroznak a közvetítés jogaiért a rádió- és televízióadóktól Brazíliában és a nagyvilágban is, ugyancsak bevételt hoznak a lemezkiadások, képeslapok, fényképalbumok.
-- A "Csodálatos Városban" - "Cidade Maravilhosában" persze nem minden csodálatos. Az utóbbi években nyugtalanítóan emelkedett a kábítószerrel kapcsolatos bűnözés, a maffialeszámolások és terrormegfélemlítések gyakoriak a Rio de Janeiro dombjaira felhúzódó nyomor negyedekben, a favelákban.
-- A rendőrség sem igen tud mást tenni, minthogy erős felszereltséggel, nem ritkán rohamkocsikkal biztosított háttérrel tartson alapos razziákat, igaz, nem sok eredménnyel. A rendőrség nem titkolja, tartanak attól, hogy a kis bűnözök, az alkalmi kábítószer árusok, akiket a drogmaffiózok felhasználnak, most jó alkalmat látnak a karneváli forgatagban portékájuk értékesítésére. Riónak, amely nagyrészt a turizmusból él, tragédia lenne, ha felkerülne a világ legveszélyesebb városainak listájára.
A Riói karnevál egyedi mámora
-- A külföldi turista, aki a messzi távolból hajóval vagy repülőgéppel érkezik a Riói karneválra, a megérkezése után valósággal megszédül a bódulattól. A forró és párás trópusi éghajlaton a verejtékében fürdik, szürcsöli a jeges frissítőket, bőrig ázik a fergeteges záporokban, megmártja magát a langyos vizű tengerben, s utána végignyúlik a Copacabana selymesen lágy homokján. A függő vasúttal felmegy a Cukorsüveg-hegyre, a fogaskerekűvel a Corcovado-hegy óriási Jézus szobrához. Megkóstolja a tipikus brazil ételeket, a feijoadát, a churrascót, issza a brazil kávét, ami a világon a legjobb, s közben akármerre is jár, állandóan mindenhol csak bámulja a különböző bőrszínű és alakú legendásan szép Riói nőket... Elámul a város és a természet szépségén..
-- Mert Rió nem valami lokálpatrióta elfogultságból kapta a „csodálatos város” jelzőt. Valóban az !. Talán sehol sem oly pazarló a természet, mint itt. Kozmikus erők különös alakú cukorsüveg-hegyeket formáltak, öblökkel csipkézték ki a partot, s szigetekkel szórták meg az öblöket. Az Atlanti-óceán hullámainak örökké sustorgó zenéje éppúgy hozzátartozik a városhoz, mint a papagáj rikácsolástól hangos őserdő, az orchidea bódító illata, a párás örökzöld vegetáció mélyen ható szaga.
-- Hozzátartozik a papagájcsőr tűzpiros virága, mely szinte lángol a dzsungel zöldjében, mintha haragos vagy vidám színgránát robbanna ! S az ipé sárga virága az erdő zöldjével, akárha Brazília nemzeti színeit varázsolná elő a természet keretében. A város káprázatából még fel sem ocsúdik az idegen, s már itt a másik: a karnevál. Az akrobata ügyességű táncosok, a boszorkányosan forgó néger és mulatt lányok, a sodró zene, a színek kavargása. Ám a Riói karnevál nemcsak ezerszínű kaleidoszkóp, vígság, tánc és zene.
-- A Riói karneválnak mondanivalója is van. Mit mond el.?. Elmondja a múltat, a rabszolga bánatát és örömét, vall a messzi földről, Afrikáról, kifejezi a szabadság vágyát, beszél a harcról, a győzelemről, beszél a fiatalságról és a szerelemről. Elmond mindent. Elmondja Brazíliát !. A Riói karnevál mai formájában az 1900-as évek elején alakult ki, de gyökerei a messzi múltba nyúlnak. Azt mondják a négerek nélkül nincs Brazília. A négerek nélkül nem lenne brazil karnevál se. Mert afrika árnyékában a négerek formálták a riói karnevált olyanná amilyen.
-- Egy brazil mondás azt tartja: „Aki énekel az elfelejti a rosszat.” A sokféle afrikai eredetű tánc közül a szamba lett az a legsajátosabb ritmikus tánc, amely világhírre tett szert, s ma úgy szólván egyet jelent a brazil népi tánccal. A szamba Bahiában, a néger terreirókon alakult ki. Az afrikai kultuszok táncosnői, a szambák tánca volt.
-- Mai formájában a szamba a riói karneválon teljesedik ki. Az „escola de sambák”, a híres „szamba iskolák” a morrók és a különböző városnegyedek együttesei lépnek fel itt. Mindenféle színes kosztümben és erre a célra tervezett jelmezben járják a táncot kifulladásig. Egész évben készülnek és gyakorolnak a nagy napra, a karneválra. Mindenki táncol itt, négerek, mulattok, meszticek, fehérek. A tegnapi urak és a tegnapi rabszolgák leszármazottai.
-- Minden évben februárban megszólalnak a dobok. A négynapos össznépi mulatság leglátványosabb eseménye a szamba iskolák felvonulása, melyre már egy évvel korában elkezdik a felkészülést, válogatják a zenét, a kosztümöket. A versenyben indulóknak 85 és 95 perc közötti lehet a bemutatójuk.
-- A felvonulásokat az ún. Commissao da Frente-k vezetik, melyek régen az egyes iskoláknak a vezetőiből álltak, manapság azonban TV-sztárok és sztársportolók töltik be ezeket a szerepeket. Őket követik az alas-ok, a kosztümös csoportok Ennek a sokféle fajtából összeforrt népnek a lábában valóban igen sok szamba van. És minden évben újra kezdődik a riói karnevál, a karneválok karneválja..
Feltűnnek a Jangadák
-- Afrika mindig mindenütt jelen van Brazíliában. Nemcsak a néger és mulatt etnikumban, hanem a mindennapi élet megannyi megnyilatkozásában. Hol világosan, felismerhetően, egyértelműen, hol árnyaltan, szinte rejtve. Afrikai szavak a nyelvben. Afrikai ízek és zamatok a konyhában. Afrikai ritmus a zenében. Afrikai mozdulatok a táncban. Sokszor tűnődik az ember azon, az afrikai dobok dübörgését hallgatva, a négerek és a mulattok táncát figyelve, hogy íme az emberi emlékezet mélyebben őrzi meg a ritmust, a dallamot, a mozdulatot, mint a szavakat.
-- Hiszen a Brazíliában élő négereknek ma már csak egy kis töredéke beszéli valamelyik afrikai nyelvet. Ám a zene és a tánc számukra változatlanul: Afrika. A vadász, a harcos, a varázsló táncának mozdulata ott él az izomrostjaikban, a ritmus a sejtjeikben. Hasonló ahhoz az ősemlékezethez, amely nálunk magyaroknál őrizte meg évezredeken át élőn az ősi, keleti pentatonikus dallamokat. A brazil népi zene legjelesebb képviselői, zeneszerzők, szövegírók, énekesek, muzsikusok, leggyakrabban egy személyben, többségében négerek és mulattok. A brazil népi zenében Afrika szíve dobog.. A Jangada, azaz a tutaj kifut a tengerre, Afrika felé indul..
-- A vallásban ugyanígy van ez, ott is Afrika van jelen igazán. Az afrikai eredetű brazil vallási szekták két gyökérre vezethetőek vissza, a Jorubák zsezse-nago és a Bantuk baka-naga vallási hiedelmeire. Elsősorban ez a kétféle hitvilág keveredett össze mítoszaiban és szertartásaiban, s kialakult belőle egyfajta afro-brazil vallási kultusz.
-- Az afrikai istenekkel vívott harcban a katolikus egyház legfeljebb megalkudhatott. Az illetékes egyházi körök minden igyekezete ellenére, minden fenyegetése hiábavalónak bizonyult, hogy a különböző afrikai kultuszokat „megkereszteljék”. Iemanzsa istennő kultusza a legerősebb és a legmélyebb az afro-brazil kultuszok közül mindmáig.
-- Iemanzsa istennő az Afrikai Nigériában és Angolában az édesvizek és tengerek istennője. Őt tartják valamennyi isten anyjának, a termékenységet és az anyaságot jelképezi. Iemanzsa, mint afrikai istenség magával hozta fiait, lányait és történeteit. Iemanzsa az úrnője a tengereknek és az óriás folyóknak, a tavaknak és a kicsi patakoknak. Ahol víz van, ott ő is jelen van.
-- Iemanzsa nemcsak a tengerészek és a halászok védelmezője, hanem a családé is. Nincs benne gonosz szándék, jót tesz mindenkivel. A férfiak szemében az eszményi nő, akiért vállalni kell az élet legnagyobb kockázatait is, mert szerelme a legnagyobb jutalom. A nők pedig tisztelik és szeretik, szinte még féltékenyek is rá, még egy kicsit riválisuknak is tartják. Iemanzsa egyesíti az Istenit és az emberit, egy személyben anya és szerető.
-- A katolikus egyház természetesen igyekezett a lehető legtöbb afrikai istenséget, így Iemanzsát is beilleszteni a saját kultuszaiba, szertartásaiba és Szűz Máriával azonosítani. Iemanzsát lehet azonban a legkevésbé Máriához hasonlítani.!. Mit is kezdhetnének a keresztény-katolikus mítosz szűzen fogant istenasszony képével azok a kemény tengeri emberek, akik Iemanzsa alakjában az ősi és időtlen afrikai isten asszonyát tisztelik. Akinek képében megtestesül a robosztus és vonzó női testiség, a mámor önkívülete, és az életet adó anya termékenysége. Iemanzsa tehát egy személyben egyesíti az Istenit és az emberit, egy személyben anya és szerető is.
-- Az ünnepeik mindig ezzel a szöveggel kezdődnek: „Salve a rainha do mar, senhora don Iemanja.”, „Üdvözlet a tenger királynőjének, Iemanzsa nagyasszonynak.” Az afrikai szekták ünnepei sokkal színesebbek, őszintébbek és vonzóbbak, mint a katolikus egyházi ünnepek.. A vallási ünnepeiken a fekete emberek mindig a tengerparton ünneplik éjszakába nyúlóan isteneiket és vízre bocsájtják Jangadáikat..
-- Jorge Amado írja egyik legnépszerűbb dalszövegében: „É doce morrer no mar", „Édes meghalni a tengerben.” Dorival Cayami hasonló szerepet játszik a brazil népi muzsikában, mint Amado az irodalomban. Dorival Cayami zenéje nem korhoz kötődő muzsika, hanem időtlen megfogalmazása: Bahiának, Riónak, a Karneválnak, amely voltaképpen egyet jelent Brazíliával, annak mindenféle színű embereivel és isteneivel együtt…