A Nap, Napisten, a Nap gyógyító ereje.
A Napnak, az életet adó Isteni Napfénynek megvan az ereje és a képessége ahhoz, hogy ahol hiány van, azt pótolja. Ezért a "Napgyógyászat - Heliopátia" egyike a legegyszerűbb és leghatékonyabb gyógymódoknak: egyszerű szellemi anyagokkal visszaadja a léleknek azt, amit az a funkció zavarok során elveszített.
A Nap
A Nap a Naprendszer központi csillaga. Körülötte kering a Föld, valamint a Naprendszerhez tartozó bolygók. A Nap a Naprendszer központi csillaga. Körülötte kering a Föld, valamint a Naprendszerhez tartozó bolygók. A Földtől körülbelül: 150 millió km távolságra van, ami fénysebességgel: 8,3 perc. A Nap tartalmazza a Naprendszer anyagának: 99,8%-át, átmérője: 109 földátmérő. A Nap: 73,5%-ban hidrogénből áll, amely a központjában zajló magfúzió során héliummá alakul. Az ennek során felszabaduló, majd a világűrbe szétsugárzott energia nélkülözhetetlen a legtöbb földi élőlény számára: fénye a növények fotoszintézisét, hője pedig az elviselhető hőmérsékletet biztosítja. Éltető ereje miatt a Nap kiemelkedő kulturális és vallási jelentőséggel is bír. A nap fénye és hője mellett különböző tudományágak szempontjából kiemelt jelentőséggel bír, mert bizonyos jelenségeket nem tudunk előállítani, csak a Napon megfigyelni. Ezek a tudományágak: plazmafizika, magnetohidrodinamika, atomfizika, részecskefizika.... A Nap közel tökéletes gömb alakú égitest, amely saját tengelye körül forog, így a hidrosztatikai egyensúlyban levő gömb fizikai megtestesülése. Lapultsága igen kicsi: az egyenlítő mentén csak 10 km-rel szélesebb, mint a sarkokon. A viszonylag lassú tengelyforgás miatt – az átlagos forgási periódusa 28 nap – az egyenlítőn a centrifugális erő 18 milliószor kisebb a felszínen ható gravitációs erőnél, emiatt a centrifugális erő alaktorzító hatása minimális.. A Nap asztrológiai és csillagászati jele egy kör, középen ponttal: A Nap csillagászati jele. Ez a jel Ré ókori egyiptomi napisten hieroglif jele is.
A Napenergia
A Napenergia a legbővebben rendelkezésre álló megújuló energiaforrás a Földön. A Földet a Napból annyi energia éri el egyetlen óra alatt, mint amennyit az emberiség egy egész év alatt fogyaszt el más energiahordozókból. A Nap energiája elsősorban közeli ibolyántúli, látható és infravörös sugárzás formájában hagyja el a csillagot, de a Nap kisebb mennyiségben mindenféle más frekvenciájú elektromágneses sugárzást is kibocsát, a gamma- és röntgensugaraktól egészen a rádióhullámokig. Azonban jelenleg ezen energia csak elenyésző töredékét hasznosítjuk, elsősorban technikai korlátok és a önkényes gazdasági okok miatt, másodsorban a napenergia változó elérhetősége miatt. Éjjel nincs napenergia utánpótlás, magasabb földrajzi szélességeken télen lényegesen kevesebb energia érkezik, mint nyáron, illetve a felhős napokon is kevesebb energia éri a felszínt, mint napsütéses időjárás esetén. A napenergia hasznosítása az előállítás szempontjából történhet passzív, vagy aktív módon. A passzív módszer az üvegházhatás jelenségét használja fel, amikor megfelelően megválasztott anyagokkal, például üveg, műanyag fólia, a hőenergia csapdába ejthető és létesítmények fűtésére használható. Az aktív módszer napkollektorok vagy napelemek alkalmazását jelenti, amikor a napenergiát: hő vagy elektromos energiává alakítják és ezt a másodlagos energiát használják fel. Felhasználási szempontból az energia többféle felhasználás szerint csoportosítható. Eszerint a napenergia használható épületek fűtéséhez, mezőgazdasági termelés hőszükségletének előállításához, vízmelegítéshez, desztillációhoz, tengervíz sótlanítás és/vagy sólepárlás, elektromos áram előállításhoz: naperőművek, járművek meghajtásához, űreszközök energiaellátásához, elektromos eszközök, például: zseb-számológépek, mobiltelefon-töltők, a közvetlen áram ellátásához. A napenergia el nem nyelt része mindig visszasugárzódik a világűrbe.
A Nap hatása az élőlényekre
A növények jelentős része életfenntartásukhoz a napenergia felhasználásával állítják elő az energiát. Az ún. fotoszintézis nevű folyamat során a fényenergia kémiai energiává alakul. A fotoszintézisben a levegőben található szén-dioxidból, a talajból nyert vízből és a fény energiából a növények szénhidrátot állítanak elő, míg a folyamat mellék termékeként oxigén szabadul fel. A földi növényzet által a fotoszintézis során felhasznált energiamennyiség évi 3000 exajoule, amely a teljes bolygót érő besugárzás 1 ezrelékét teszi ki... A nap jótékony hatása az élőlényekre, hogy a Nap ultraibolya tartománya biztosítja, hogy szervezetünkben D-vitamin keletkezzen, ami nélkül csontozatunk elgyengülhet. A nap melegének hatására az erek kitágulnak, fokozódik a bőr vérellátása, felgyorsul a salakanyag-eltávolítás, javul a sejtek tápanyagellátása és kedvezően hat az anyagcsere-folyamat enzimjeinek működésére is. Egyes bőrbetegségek kezelésére, mint az ekcéma vagy a pikkelysömör, kifejezetten ajánlott. Depresszió kialakulásának megakadályozására, vagy ellensúlyozására a napozás az egyik leghatékonyabb természetes terápia... Szabad szemmel a Napba nézni fájdalmas és átmeneti vakságot okozhat, ugyanis ebben az esetben 4 milliwatt napenergia érkezik a retinára, ami kissé felmelegíti és bizonyos esetekben – de nem jellemzően – maradandóan károsítja azt. Ez indokolja a napfogyatkozások alkalmával védőszemüveg használatát is. Továbbá az UV-sugárzás az évek során akkor is károsíthatja a szemet, ha nem nézünk bele közvetlenül a Napba. Orvosi szempontból megoszlanak a vélemények a Nap szervezetünkre gyakorolt hatásaival kapcsolatban. A bőrgyógyászok kutatásai szerint az UV-A sugarak a bőr korai öregedését okozzák, míg az UV-B-sugárzás nagymértékben megnöveli a bőrrák és a szürke hályog előfordulását. A túlzott és védekezés nélküli napozás hatására bőrünk ráncossá, rugalmatlanná válhat. Az ismétlődő leégések rákos folyamatokat indíthatnak el..
A Napkultusz, a Napisten
A Nap tisztelete ősidőktől fogva a legősibb vallási nézetek közé tartozott, a Napot istenként tisztelték és a Napkultusz a Föld minden táján elterjedt, egyes országokban pedig meghatározó vallásként működött. Az, hogy a világosság legyőzi a sötétséget, egyfajta szimbólum volt arra, hogy az élet folyamatos és végtelen, így minden kultúrába beépült az e jelképet fizikailag hordozó Nap. Az ünnepek gyakran a téli napfordulóhoz kapcsolódtak, amikortól már az éjszakák megrövidülnek, a nappalok pedig hosszabbak lesznek. A napkultusz az i. e. 4–3. évezredben jelent meg erőteljesebben a mezopotámiai: sumer, Utu: akkád, Samas és a Babilóniai-asszír vallásban, valamint Egyiptomban, saját napistenségekkel.
Egyiptomi Napkultusz
Egyiptomban az 5–6. dinasztiák idején: Ré napisten kultusza került előtérbe. Ehnaton fáraó maga volt a Napisten.. A régi egyiptomiak szerint a Nap minden reggel megszületik a tengerből, hogy elűzze a sötétséget, hogy az éjszaka rabsága után új tevékenységre sarkalljon. Ré az ókori Egyiptomi napisten, Egyiptom történelmének egyik legjelentősebb istene. Története során több más istennel is egybeolvadt, köztük Hórusszal, Atummal és Ámonnal. Hatásköre kiterjedt az égre, a földre és az alvilágra is, több teremtésmítoszban is fontos szerepet tölt be, és a király isteni atyjának is tekintették. Hieroglif jele: Sun symbol.ant.png. Ez a jel a fényt és az időt jelentő szavakban is előfordul determinatívumként. A Napot számos ókori civilizáció természetfeletti jelenségnek tekintette és - Istenként tisztelte – Egyiptomban például főistenként: Amon, Aton – tisztelték. Ré tulajdonképpen az állam hivatalos istenévé vált, az ekkori királyi temetkezések elengedhetetlen kellékei, a nap templomok talán a Héliopoliszi nagy templom mintájára készültek. Réhez számos mítosz fűződik. Az egyik szerint az ő könnyeiből lettek az emberek, az 'ember' és a 'könny' szavak az egyiptomi nyelvben hasonlítanak. A Napkorongot magát: Ré fizikai megtestesülésének, máskor a szemének tartották, de „Ré szeme” több vad természetű, szoláris jellegű istennő megtestesülése lehetett. Kultusz központja Héliopolisz-ban volt, ahol alakja egybeolvadt a helyi napistennel, Atummal. Mivel Atum az Enneád első istene és a világ teremtője volt, Rét is annak tekintették. Később Hórusszal is egybeolvadt, ennek az alaknak a neve Ré-Harahti, („Ré, a Két Horizont Hórusza”). Heper napisten kultuszát szintén magábaolvasztotta, a szkarabeusz alakban ábrázolt isten innentől Ré egyik megjelenési formája, neve („keletkező”) miatt a hajnali napé. Ugyanígy Atum, akinek neve a befejezést jelentő szóval áll kapcsolatban, a lenyugvó nap jelképe lett, és idős emberként ábrázolták.
Görög Napkultusz
Hellaszban, az ókori Görög civilizáció pedig Héliosz napistent korán azonosították a művészetek, a jóslás és gyógyítás istenével, majd később egyre inkább Apollónnal, az egyik főistennel. Héliosz a mindent látó fényes Nap istene a görög mitológiában. Hüperión és Theia titánok gyermeke, Szeléné és Éósz bátyja. Felesége Perszéisz, gyermekei Kirké, Aiétész és Perszész az ő fia Hürminétől, Augeiasz is. Kedvesei közé tartozik Rhodosz nimfa, a Héliaszok közül a fiúk anyja Klümené, a héliasz lányok anyja Leukothoé, Klütia és Neaira az utóbbitól született lányai: Phaethusza és Lampetié legeltetik hófehér teheneit Trinakria szigetén. Héliosz minden reggel útra kel Keletre nővére, Éósz a ("Hajnal") nyomán, tüzes szekerét szárnyas paripák röpítik az égbolton, ezen az úton Hémera kíséri végig. A szekeret húzó négy ló neve: Aithón („az égő”), Phlégón („a lángoló”), Piróusz („a tüzes”) és Éóusz („a korai”). Estére elérkezik az óceánhoz, itt Heszpera jelenti be a szerencsés megérkezést, majd lovait megfüröszti, ő maga pedig pihenőre tér aranyos palotájában. Több mítosz fűződik mindent látásához. Ő vette észre Arész és Aphrodité szerelmét, s figyelmeztette Héphaisztoszt. Egyedül ő tudta megmondani Démétérnek ki rabolta el a lányát, Perszephonét. Csak Héraklész szállt szembe vele: nyilával le akarta lőni, mert elviselhetetlen meleget árasztott. Héliosz nem haragudott meg rá, hanem aranyserleggel ajándékozta meg, hogy abban keljen át az óceánon.A késő ókorban több misztériumvallás központja a minden nap meghaló és újjászülető Nap lett. Mithrász, Elagabalus istene, vagy az Aurelianus által tisztelt Sol-Héliosz. Ugyanakkor ugyanezen civilizációk behatóan tanulmányozták a Napot, és a többi égitestet, amelyre mezőgazdasági előrejelzési, vagy hajózási, navigációs ismeretek fejlesztése miatt volt szükség. Ezen megfigyelések első – mai értelemben vett – tudományos eredményét a milétoszi Thalész, matematikus nevéhez köti a tudománytörténet az i. e. 7. századból: a görög tudós megfigyelései alapján kimondta, hogy a Holdat a Nap világítja meg, ezzel saját fénnyel rendelkező és nem rendelkező égitestekre osztályozta az égi objektumokat, a Napot pedig az előbbi csoportba sorolta be. Nagyjából fél évszázaddal később Püthagorasz vetette fel a Hold fázisváltozásainak megfigyeléséből, hogy a Föld, a Hold és a Nap gömbölyű. Ezt a tételt az i. e. 3. században nem kisebb gondolkodó igazolta, mint Arisztotelész, amelyet kiegészített azzal a nap- és holdfogyatkozások megfigyeléséből levezetett felismeréssel, hogy a Föld–Hold és Föld–Nap távolságok különbözőek és a Nap messzebb van, mint a Hold. Ezeket a tanokat általában szabadon terjeszthették a görög bölcsek, ám a tudománytörténetet végigkísérték a vallási üldöztetések, akadályozva a felfedezések terjedését. Anaxagorasz görög filozófus volt az első az i. e. 5. században , aki természet tudományos magyarázatáért, szerinte a Nap egy izzó kőgömb volt, amely nagyobb a Peloponnészoszi-félszigetnél vallási üldöztetésben részesült. Szokatlan elképzelését istenkáromlásnak minősítették, őt magát börtönbe vetették, a halálos ítéletét csak Periklész közbenjárására nem hajtották végre. A Görög filozófusokat követően nem a Nap mibenlétét, hanem inkább látszólagos égi mozgását fürkészték a tudósok.
Római Napkultusz
A Rómaiak az ókorban a görögök hasonlóan imádták és tisztelték a napot: A görög napisten: Héliosz, a római napisten: Sol volt. A Napkultusz "államosítását" a római császárok kezdték meg. A Sol Invictus, azaz a Legyőzhetetlen Nap hivatalos ünnepét a téli napfordulóra, december 25-re helyezték. A történészek máig csodálják azt a ragyogó húzást, amellyel Constantinus áttérítette a napimádó pogányokat a kereszténységre, beolvasztva a pogány szimbólumokat, a jeles napokat és szertartásokat a keresztény hagyományba. Karácsony ünnepe ugyanis csak 354-ben került át december 25-re, amikor pápai rendeletben a téli napfordulót az egyházi ünnepek közé iktatta. Jézus születésnapjának meghatározása sem volt kis feladat ebben a korban, ugyanis többféle dátum létezett. A választás valószínűleg azért esett végül december 25-re, mert ezzel akarta a keresztény egyház ellensúlyozni a Napisten kultuszt... Az ókori Róma napkutatása a Julius Caesar naptárreformjához alapjául szolgáló megfigyelésekben, az év hosszának pontos megfigyelésében merült ki. A következő tudományos idényű megfigyeléssorozat a arab tudósok nevéhez fűződik. A vallási alapokon, a Nap járásához kötött napi imák időpontjának pontos meghatározásán nyugvó megfigyelések közül kiemelhető Albategnius excentricitás-változásra vonatkozó felfedezése, vagy Ibn Junus több mint 10 000, tudományos igényű nappozíció meghatározása. Mindezek, bár a Nap volt a közvetlen megfigyelési célpont, mégis inkább a Föld keringésére szolgáltattak adatokat, igaz, a megfigyelők az uralkodó geocentrikus világkép miatt úgy tudták, a Nap Föld körüli keringését figyelik meg.
A Középkori Napkultusz
A következő Nappal kapcsolatos felfedezést a reneszánsz Európa jegyzi a tudománytörténetben: a többi bolygó megfigyelése alapján a tudósok a Föld helyett a Napot kezdték központi égitestként kezelni kimondva, hogy a Föld – és a többi bolygó – kering a Nap körül, nem pedig fordítva. A heliocentrikus világkép első megjelenése még az ókori görög kultúrából származik, Arisztarkhosz Kr. előtt 300 évvel vetette fel a Naprendszer létét, ám ezek a tanok még feledésbe merültek. A Nap szerepére vonatkozó új elméletet a bolygók égi mozgásának magyarázatára vezette be Nikolausz Kopernikusz lengyel csillagász. A kopernikuszi fordulat néven is említett felfedezés a kozmológia legnagyobb hatású tudományos elmélete volt, amelyet a távcső felfedezése után, az eszköz használatával végzett megfigyelések támasztottak alá. Míg Egyiptomban bárkán járta égi útját a Nap, addig az észak-európai germánok hite szerint szekérrel járt, ahogy a nép is. A naptiszteletre a napszekerek, amilyen például a trundholmi napkocsi mellett a hét napjainak máig használatos pogány, germán. Így a vasárnap a napisten nevét őrzi az angol "sunday"-hangalakban, vagy a német "Sonntag" szóban.
Ősi Napszertartások
Ma már szinte minden ezoterikus beállítottságú ember tudja, hogy a keresztény-katolikus egyház az évkör fő ünnepeit mintegy ráültette az idők homályába visszanyúló pogány rituálékra. Sőt, az idők folyamán több ünnep a természet- és misztériumvallások korábbi ünnepeinek helyét vette át. Ilyen a karácsony, a húsvét, a Szent Iván napja, a Halloween, de sok ünnep szinte örökre elveszett. A Napot, mint a Napisten egyik megjelenési formáját csaknem valamennyi kultúra tisztelte a Földön, vagy legalábbis állást foglalt vele kapcsolatban. Például Krisztus születésének dátumát nem véletlenül időzítették az Invictus Sol, vagyis a Legyőzhetetlen Nap ősi babiloni ünnepéhez. Később ezt vette át Róma is.
Heliopátia – Napgyógyítás, gyógyítás napfénnyel
Az első, a legrégebbi, még anekdotaszerű feljegyzések arra engednek következtetni, hogy a "Helioterápiát - Napgyógyítást", már nagyjából 4000 évvel ezelőtt alkalmazták, azaz már Jézus Krisztus előtt 2000 évvel alkalmazzák. A polarizált fényterápia hosszú történetre tekint vissza. Már évezredek óta nagy jelentőséget tulajdonítanak az egész világon az emberek a fénynek és az emberi szervezet normál működési módjára kifejtett pozitív hatásának.. Az első, terápiás célra használt fényforrás a napfény volt. A napfény orvosi kezelésre történő alkalmazását Helioterápiának nevezik. Az első, még anekdotaszerű feljegyzések arra engednek következtetni, hogy a Helioterápiát körülbelül Krisztus megjelenése előtt már: 2000 évvel alkalmazzák. Így a hinduk a bőr betegségekben szenvedő pácienseket először különböző növényekkel kezelték, majd napfénynek tették ki őket. Hippokratész, aki Krisztus előtt az 5. században élt, a napfényt számos betegség kezelésére ajánlotta. Az ókori egyiptomi, görög, római és az arab térség orvosai a fényterápiát az általános orvosi kezelési módszerekbe integrálták. Jóllehet az ókor sok orvosa azt hitte, hogy a napfény terápiás hatása a nap melegére vezethető vissza, akkoriban még nem volt tudományos magyarázata a napfényterápiának.
A Nap gyógyító fénye, frekvenciái és rezgései
Jakob Lorber, az Ausztriában élő grazi tanár, hegedűművész és misztikus, 1851-ben megírta a „Napfény gyógyereje” című munkáját, és azóta a napgyógyászatot sikeresen alkalmazzák világszerte. 14 különböző napgyógyszer létezik, melyek pipacsvirágolajból, napgömbökből és többek között borókából készülnek. Háromféle kapható Németországban, Hollandiában, Olaszországban, Ausztriában és Svájcban. Ezek gyorsan és intenzíven hatnak. "Segíts magadon, és az Isten is megsegít.!." „Ha igazán segíteni akartok az embereknek, azt tanítsátok meg nekik, hogyan segítsenek magukon. Mert még az Isten segítsége sem ér semmit, ha az ember nem tud komolyan magának segíteni.” -- Jakob Lorber..
Jakob Lorber, aki nagy szegénységben élt, sok más ösztönös felfedezés mellett leírta, hogy a Nap egész fényspektruma hogyan tud egy hordozóanyaghoz kapcsolódni. Az égitest éltető energiája gyógyító energiává változik. Lorber szerint ez teljesen új gyógyászati eljárás. Ebben a titkos szerben, az arkánumban – ahogy ezt nevezte – a fényfotonok közvetlenül hatnak a lélek energiaszegény részeire, és így gyógyítják az egész szervezetet. A Heliopátia (görög helios = fény, pathos = szenvedés) ennek megfelelően a fény homeopátiája. A 19. század végén a helioterápiát sok orvos elismerte. 1903-ban dr. Roller megnyitotta Svájcban az első kórházat a tuberkulózis és az angolkór napfénybesugárzással történő kezelésére. 1914-ben megjelentetett egy könyvet, amelyben a helioterápiával kapcsolatos eredményeiről számolt be. A napfénnyel való besugárzás a szabad ég alatt az első világháborúban (1914-1918) és a második világháborúban (1939-1945) a sebek szélesen elterjedt kezelési módszere volt Nagy-Britanniában, Olaszországban, Franciaországban és Németországban. A napfény legfontosabb terápiás hatásainak ismerete sok tudóst arra bírt rá, hogy a napsugarakra és mesterséges fényforrásokra szűrőket fejlesszenek ki és alkalmazzanak. Így a fototerápia végül a helioterápia egy alternatívája lett... 1893-ban a dán orvos, Nils Ryberg Finsen kifejlesztette az első készülékek egyikét, amellyel abban a helyzetben volt, hogy egy technikai eljárással szintetikus „napfényt” állítson elő. A szintetikus fény előnyei kézenfekvők: az olyan paraméterek, mint az intenzitás és a kibocsátott fényspektrum egyénileg beállíthatók. 1895 és 1903 között több mint 950 bőrtuberkulózisban szenvedő beteget kezelt szűrt, szintetikus „napfénnyel”. 1903-ban a fényterápia területén végzett kutatásaiért és rendkívüli terápiás eredményeiért orvosi Nobel-díjat kapott. Ezért dr. Finsent tekintik a modern fényterápia alapítójának. Kezdetben túlnyomórészt infravörös sugarakat és az ultraibolya fényspektrum részeit alkalmazták a modern fényterápiában. A 80-as évek elején fedezte fel egy tudós team a polarizált, polikromatikus fény jelentőségét. Egy olyan fényforrást fejlesztettek ki, amely eredetileg a lézerterápián alapult, azonban tulajdonképpen szinte a teljes látható fényspektrumot és az infravörös fény egy részét helyettesítette. A polarizált fényterápia új kezelési módszerként a prevenció, a terápia és a rehabilitáció területén világszerte elismert.
A Nap gyógyító fénye, frekvenciái és rezgései
A biofizika kutatási eredményei is igazolják: Jakob Lorber tanításait. A tudósok állítják, hogy sok betegség a sejtekben fellépő fényhiányra vezethető vissza. A hiányzó fényenergia az egyik lehetséges oka a sejtek rossz működésének. Hugo Niggli, svájci biokémikus tanulmányaiban bebizonyította, hogy minden rákos megbetegedés masszív energiaveszteséggel jár, a „sejtfény kiapadásáról” beszél. A sejt tehát fényerőt veszít, ha nem megfelelően működik. A Heliopátia a lélekben keletkező tiszta energiára épít. Mindegy, hogy asztma, ekcéma, tumor vagy valamilyen örökletes betegség áll fenn, az okát szinte mindig valamilyen lelki tényezőre lehet visszavezetni, és minden tünet ennek a következménye. Jakob Lorber már 1851-ben leírta, hogy a hosszan fennálló energiahiány arra kényszeríti a lelket, hogy a hiányzó éteri anyagot a vele rokon „ideg-folyadékból”, az ideganyag éteri része pótolja. Az „ideg-folyadék” aztán az „ideganyagból“ pótol, ezért a hiányzó anyagot a vérből vonja el, ez a rossz vérértékek oka. A vér pedig a szervek nedveit „csapolja meg”, ami aztán a szervek gyenge anyagcseréjéhez és salakképződéshez vezet. A Napnak megvan az ereje és a képessége ahhoz, hogy ahol hiány van, azt pótolja. Ezért a "Napgyógyászat - Heliopátia" egyike a legegyszerűbb és leghatékonyabb gyógymódoknak: egyszerű szellemi anyagokkal visszaadja a léleknek azt, amit az a funkció zavarok során elveszített.
Ősi Napszertartások
Ma már szinte minden ezoterikus beállítottságú ember tudja, hogy a keresztény-katolikus egyház az évkör fő ünnepeit mintegy ráültette az idők homályába visszanyúló pogány rituálékra. Sőt, az idők folyamán több ünnep a természet- és misztériumvallások korábbi ünnepeinek helyét vette át. Ilyen a karácsony, a húsvét, a Szent Iván napja, a Halloween, de sok ünnep szinte örökre elveszett. A Napot, mint a Napisten egyik megjelenési formáját csaknem valamennyi kultúra tisztelte a Földön, vagy legalábbis állást foglalt vele kapcsolatban. Például Krisztus születésének dátumát nem véletlenül időzítették az Invictus Sol, vagyis a Legyőzhetetlen Nap ősi babiloni ünnepéhez. Később ezt vette át Róma is.
Amszet Napszertartás
Ennyi már bőven elegendő ahhoz, hogy az ismert ünnepek gyökerét és ősi talapzatát megsejtsük. Most azonban olyan eltitkolt, csakis a beavatottak misztérium iskoláiban végzett nap szertartásoknak szeretnék több szót szentelni, amelyekről eleddig nem hallhatott a legtöbb kíváncsi ember.. Remélem, sikerül korhűen bemutatnom ezt a csodálatos ősi napszertartást, melynek neve Amszet. A vájt fülűek és az egyiptológiában jártasabbak biztosan észreveszik, hogy Amszet egy Istenfiú neve, jelesül Hórusznak, a Napisten egyik aspektusának az egyik fia. A mumifikálásnál ő a máj védelmezője, de ezúttal egy egészen más oldalról kell megközelítenünk ezt a kifejezést. Amszetnek hívták a Mágia Fellegvárában, Egyiptomban azt a szertartást, amelynek során a tanulók vagy papnövendékek megszabadulhattak a problémáiktól. Egészen precízen fogalmazva, az Amszet a problémák levedlésének a szertartása volt. Nem azonnal és nem egy mindenki számára elérhető isteni ceremónia volt ez, hanem egy jól megérdemelt kegyelmi állapot, amelyre hosszú évek alatt, csak nagyon alapos előkészületek és több elő szertartás végzése után aspirálhatott a tanuló. A látó papok gondos mérlegelés és kiválasztás után ajánlották fel ezt az isteni kegyelmet a növendékeknek, akik a Nap útján voltak hivatottak járni. A Nap útja ez esetben Hórusznak a nyomdokait jelentette, aki lépteivel legyőzi a sötétséget és eloszlatja önmagában a homályt, hogy a valóságot olyannak lássa, amilyen. Az Amszet névre keresztelt napszertartás egy titkot tárt fel a Neofita számára: olyan életet kaphatott, amelyben összhangban lehetett önmagával. Hogyan.?. Nos, először is, a pap megtanulta, hogy ez a szertartás az igazi valóhoz, az isteni énhez tartozik. Márpedig az igazi való elveszíthetetlen, de olykor szükséges a frissítése. Ez a lélek és a szellem erőforrását, a benső napot harmonizálja. Ez tehát egy speciális napszertartás. Segít abban a Neofitának, hogy hű lehessen önmagához, mivel az emberben lakozó istenit hozza lassacskán működésbe. Az Amszet a problémák levedlésének a szertartása. Aki részesült ebben a szertartásban, az egy külön nevet kapott, mely egy titulus is volt. A rang neve: Dzsedu volt. Olyankor és kifejezetten azzal a céllal kapta meg ezt az iniciációt a spirituális megtisztulás ösvényét járó pap, illetve papnő, amikor úgy érezte, hogy tétlen a rosszal szemben, amikor gyáván viselkedett és eltűrte a bántásokat, amikor valamilyen karma sújtotta, avagy az önértékelése volt rossz. Minden ilyen esetben jól jött neki ez az üdítő áldás, ez a fajta gondviselés. Az Amszet segített megszabadulni mindattól, amit a szorongó egó okozott. Célja pedig kimondottan az volt, hogy rossz beidegződésektől mentes legyen a jövő. Az Amszet során a Kígyó csillagkép energiáját használta fel a főpap. Miért? Mert ez a csillag rendeződés hordozza magában ama erőket, melyek az egyéni sors alakíthatóságához kellenek. Ez a csillagkép a megújulás lehetőségének hordozója, a kibontakozás elősegítője, ezáltal nagymértékben támogatja a gondok levedlését. Az Amszet bizonyos egós tulajdonságokat oldott fel az emberi pszichében. Konkrétan a félelmektől, a beidegződésektől és a sérelmektől óvott és tisztított. Az Amszetek hatására felfedezhette magában a pap, hogy milyen életérzés, amikor komplexusok, beidegződések és gátak nélkül, mindezektől mentesen láthatja az életet és a világot. Így az életét nem örökösen formálva, végiggondolva, a tanult elgondolások alapján élhette, hanem ösztönösen alakíthatta. Sok ember akkoriban és mai is küzd azzal, hogy hogyan lépjen túl a régi gondolkodás módján, s miként váljon nyitottá a szellemi valóságra. A szellemi valóság egy egészen más valóság, mint amit az emberek nevelésük során megismerhetnek. Az Amszet mindig is a szellem villámait, az intuitív felismeréseket, hozta át a mi világunkba. Ezért ez tulajdonképpen egy kisebb fajta áttörésnek minősül a problémák levedlése által a szabadság felé. Az Amszet bátorságot ad a változáshoz. Az ember lelki erői ugyanis sokszor legyengült, lebénult állapotban vannak, ezért képtelenek vagyunk önmagunkon változtatni, s az életünket rendbe tenni. Sokan belefáradnak az életükbe, megkeserednek, bezárkóznak és elidegenednek a világtól. Az ősi napszertartások nyomán azonban mindenki vissza kaphatja a saját életét és saját magát. Általa az önmagunk útját járhatjuk, mert mindannyiunknak egyedi utunk van, de sokszor mások kedvéért, vagy ráhatására eltérünk tőle. Az Amszet hozzá segít önmagunk megismeréséhez és vállalásához, amely a mai világban azért nem egyszerű, mert az elvárásokat és az előítéletek stigmáit kell viselnünk magunkon. De ez régebbi korokban sem volt ám könnyebb.. Az Amszet azt üzeni évezredek távlatából a korszakváltás előtt álló emberiség számára, hogy van Gondviselés.!. A szenvedésünket nem nézik tétlenül a felsőbb rendű lények, hanem lehetőséget kínálnak a feloldására. Az égi hatalmak látják és tisztában vannak avval, hogy túl sok teher nehezedik az ember vállaira, s önerőből már nem képes megszabadulni tőlük. Az emberiség egyre sanyarúbb sorsot ír magának. A sorsunk nem más, mint a karmánk megélése. Ezért érdemes napszertartásokat végezni. Végezetül, hadd jegyezzem meg, hogy az Amszetnek két isteni védelmezője van: Amon, a Napisten és Uadzset úrnő, Alsó-Egyiptom védőistennője. Anno Egyiptomban évente a legnagyobb ünnepek alkalmával végezték ezt a tisztító ceremóniát. Az Amszet abban egyedülálló, hogy egészen a megvilágosodásig végezhető, minthogy lépésről lépére a legbensőbb szintekig tisztítja meg az embert, hogy végül az isteni önvalójának tudatára ébredhessen. Szisztematikussága abban áll, hogy mindig más és más részét oldja fel a karmának. Bár a lélek mindig tisztán érkezik az emberi testbe, mégis a legtöbbször valamilyen karma sújtja, illetve mindig egót fejleszt magának. Ennek az egós-karmikus szövevénynek szerves részét képezik a szülei, akiket megválaszthat az Igazság Törvénye alapján. Az Amszet a karma igazsága, mely sokszor nem esik egybe az ember személyre szabott igazság érzetével. Ilyen és ehhez hasonló ősi nap szertartásokat végeztek Egyiptomban annak idején.
Francesco Solimeno