Mongolok nomádként keleten - Bíró Csaba

Mongólia fekvése és adottságai

--  Mongólia a Belső-Ázsiai térségben található hatalmas területű ország, köztársaság. Mongóliát északról Oroszország, délről a Kína határolja, tengerpartja nincsen. Területének nagy része füves puszta, északon és nyugaton magas hegyekkel, délen a Góbi-sivataggal. Az ország fővárosa Ulánbátor, itt él a népesség egyharmada.... Mongólia területe: 1,5 millió négyzetkilométer, teljes határvonala: 8220 km, ebből: 3643 km jut Oroszországra, és: 4677 km Kínára. A hatalmas területéhez visszonyítva lakossága csekély, mintegy: 3 millió mongol él az országban. Mongóliának a megyei jogú fővároson, Ulunbátoron kívül: 21 megyéje van, amiket mongol nyelven "ajmagnak" neveznek...
--  Mongólia az az ország, amely élővilágának túlnyomó része: füves puszta, más néven: sztyepp, amit csak a déli területeken vált fel sivatag. A szélsőséges éghajlat miatt összefüggő erdők csak a tavak, folyók környékén és a csapadékosabb hegy oldalakon alakultak ki. Ez mindössze: 13,7 millió hektár, az ország területének csupán: 8,8 %-a. Az ország éghajlata száraz, szélsőségesen kontinentális, az éves csapadék mennyisége: 200 miliméter.
--  Az október és március között: Észak-Mongólia fölött egy hosszantartó magas légnyomású terület megakadályozza a nedves, meleg levegő bejutását az országba, ezért a telek különösen hidegek és szárazak, ritkán esik hó. A januári középhőmérséklet: -20 °C, de a mélyebben fekvő területeken elérheti a: -50 °C-ot is. A rövid nyáron a meleg nappalok ellenére az éjszakák hűvösek, a júliusi középhőmérséklet északon: 18, délen 26 °C. A fővárost Ulánbátor, annak ellenére, hogy egy szélességi fokon fekszik Budapesttel, a Föld leghűvösebb átlag hőmérsékletű fővárosaként tartják számon.

A Mongol - Magyar rokonság

--  A mongol és magyar nép rokonsága egyértelműen a közös nagy őstől, a hunoktól származik. A hunok nagyon sok törzset egyesítettek, és közöttük voltak a mongolok és a magyarok ősei is... A hunok kutatásában aktívan résztvevő régészek szerint eddig Mongóliában hetven helyről ötezer hun sírt azonosítottak, valamint 10 hun város romjait találták meg.... Ezek egy részét már nemzetközi régészeti expedíciók keretében fel is tárták.
--  A mongóliai hun központ két helyre koncentrálódott: a nomád birodalmak "klasszikus" központjába, a mai Arhangáj megyébe, a másik központ pedig Hentij megye keleti felén alakult ki. Ma már senki sem tartja barbárnak és civilizálatlannak a hunokat és utódaikat, hiszen a feltáruló régészeti leletekből kiderült: a sztyeppei népek önálló és fejlett műveltséget hoztak létre. A mongolok pedig arra lehetnek büszkék, hogy ők az ősi nagy állat tartó életmód egyetlen mai továbbvivői és őrzői...
--  Tümen mongol antropológus a hun sírokban talált csontokat vette vizsgálat alá. Megállapította, hogy az eddig előkerült leletek alapján a nők átlagosan: 150-167 cm, a férfiak pedig: 167-174 cm magasra nőttek, a nők súlya átlagosan: 50 kg, a férfiaké pedig: 67 kg lehetett. Genetikai felmérést is végeztek közöttük és azt állapították meg, hogy a hunok között: 12 haplocsoport jelenléte mutatható ki, ami azt jelenti, hogy nem egyetlen etnikumhoz tartoztak, hanem a birodalom sokféle népből tevődött össze. Tümen szerint az indiai-europid jellegű emberek főleg a Dél-Bajkál szkíta népességével álltak kapcsolatban.

A Mongol - Magyar - Türk nyelvrokonság

--  A magyar-mongol-türk nyelvrokonság elmélete Vámbéry Ármin 19. századi kutatásait eleveníti fel. Eszerint a magyar az altaji nyelvcsaláddal, ezen belül a hun és a türk-török nyelvvel áll a legközelebbi rokonságban. Az altaji nyelvcsalád a török vagy türk: hun-, avar-, mongol-, török-, ujgur-, kirgiz-, kun- nyelveket öleli föl, de távolabbi rokonságba hozzák vele a finnugor nyelveket is. Ilyen értelemben szoktak: "urál-altaji" nyelvekről beszélni, amelyben az uráli a finnugor nyelveket jelöli.
--  Az elmélet mellett szólnak a nyelvszerkezeti, nyelvtani hasonlóságok és bizonyos szókincsbeli egyezések mellett a magyarság belső-ázsiai, turáni kulturális kapcsolatai, a zenei, néprajzi, életmódbeli párhuzamok, továbbá történeti hagyományaink hun-magyar azonosság tudata. Bőségesen vannak olyan magyar és mongol szavak, melyek közös eredetre vezethetők vissza. Több száz ilyen közös szavunk van, az ilyen közös eredetű szavak jó része török szó is, melyet mind a magyar, mind a mongol nyelv átvett valamely török nyelvből.
--  Vannak aztán olyan közös szavak is, melyek a mongolból származnak, onnan kerültek át a magyarba, hanem valamely török nyelv vette át őket először a mongolból, s onnan juthattak át a magyarba. A "Czuczor–Fogarasi" szótárban számos olyan magyar szónál feltüntették a mongol párhuzamot, mely a fenti kategóriák valamelyikébe tartozik, török eredetű vagy közvetítésű. Ilyen: a kos címszónál a mongol kucsa ’kos’, a karnál a mongol gar ’kéz, kar’, a borsónál a mongol burcsak, ’borsó’.
--  Az ikernél a mongol ikiri ’iker’, a sárgánál a mongol sira ’sárga’ és sirga ’fakósárga ló’, a seregnél a mongol czerik, ’katona’, a tevénél a mongol temegen, stb.... a magyar bika szóval összefüggésbe hozható mongol buka ’bika’, a képpel rokon kege ’minta’ és keb ’alak, forma’, a kölyökkel közös eredetű gölöge ’kölyökkutya’, a búzával rokon bugudai ’búza’, a bűvel, bűvös párhuzamos böge ’sámán’, a betűvel egyező bicsig ’írás’ stb.....

A Mongol ünnepek, a Nadam

--  A mongolok minden év július 11-13 között tartják meg nagy nemzeti ünnepüket, a nádamot, amelynek jelentése a férfiak három játéka. Ennek eredete évezredes múltra tekint vissza. A források tanúsága szerint egy évben több alkalommal is összemérték a férfiak képességeiket a legkülönfélébb sportágakban: a birkózásban, az íjászatban és a lovaglásban.
--  Dzsingisz kán a XIII. század elején a nádamot állami ünneppé tette, a téli középső hónap újhold kilencedikére, amely nálunk a december hónap, és rendelkezett, hogy milyen sportágak vehetnek részt. Azokat választotta ki, amelyek a harcászathoz elengedhetetlenül fontosak voltak. Így a katonák béke időben is megőrizték harci jártasságukat. Akkoriban ezek a játékok életszerűek voltak. Az íjászoknak vadállatokra kellett nyilazniuk és sokszor egy-egy birkózó-verseny is élet-halálra ment.
--  Mára már sport jellegűvé szelídült a korábbi harci játék. A mongol nyelvű népek körében a hivatalos versenyszámokon kívül más sportokat is beiktattak. A mai Mongólia déli részén: Ömnö- Govi megyében rendezik a teve versenyeket. A 3-14 éves korú tevékkel vehetnek részt ezeken. 15 kilométeres távot kell megtenniük minél gyorsabban. A központi versenyeket: Ulánbátor-ban tartják, a Központi Stadionban. Ezen az ünnepségen részt vesznek az állami hivatalok vezetői, s az államfő nyitja meg a háromnapos versenysorozatot.
--  Ezt követően felvonultatják az egyes koronkénti katonai egyenruhákat, Dzsingisz kán korától napjainkig. A felvonulás lezajlása után megkezdődik a mongolok körében legkedveltebb sportág, a birkózás sorozat. Ennek régi hagyományai vannak.. Már Dzsingisz kán fiáról, Ögödejről is feljegyezték, hogy igen szeretett birkózni, mongolul: böh barildah, azaz egymást fogni. Ezzel a sporttal a mongolok a testi erejüket és erőnlétüket próbálhatják ki. A birkózóknak erre az alkalomra különleges viseletet kell felvenniük, amely négy részből áll: a fejükön hosszú, csúcsos díszű kalap van. Ezt birkózás közben az edzőjük fogja.
--  A birkózó ruha felső része elől nyitott, hátul zárt, hosszú ujjú, általában bőrből készült mellény, amelyet a hason kötnek össze. A népi monda szerint azért nyitott elől, mert régen egy nő lett a birkózók bajnoka. A ruha ilyen szabásával ezt akarják megakadályozni. Mindezekhez rövid nadrág tartozik. Lábukon bőrből készült mongol csizmát hordanak, amelynek a szárát átkötik és a csizma fejét csúszás gátló kötésekkel látják el. A versenyek alkalmával mindenkinek saját meze van s ezt a versenyzők egymás között nem cserélhetik ki.
--  A birkózásnak az európaitól eltérő a szabályrendszere. Legfontosabb az, hogy a mérkőzés nincsen időhöz kötve, addig tart, ameddig az egyik nem győz. A birkózásnak nincsen külön talajuk, pástjuk, s nincsenek életkori különbségek sem, súlycsoportok sem: a párokat sorsolják. Érdekesség, hogy a párok állva küzdenek egymással. A mérkőzés vesztese az, akinek a könyöke, térde, vagy a feje földet ér. A vesztes megoldja mellényének a madzagját, a győztes jobb karja alatt átbújva megkerüli és tenyerével annak könyökét megérinti. Ez a tisztelet adásnak egy hagyományos formája.
--  A győztes felveszi a kalapját és a kitűzött zászlót balról jobbra megkerüli és közben győzelmi sastáncot jár. Egy-egy párnál három ember ügyel fel: a birkózók két segítője és egy bíró. A különböző győzelmeknek különböző nevei vannak. A megyei- illetve országos versenyeken ötödik, vagy hatodik menetben veretlent sólyomnak hívják. Aki hetedszer is győz, az az elefánt. A kilencedikszer is győző oroszlán címet kap. Az a versenyző, aki már egyszer elnyerte az oroszlán címet, legközelebb bajnok címet kap. A többszöri országos bajnok címe: verhetetlen bajnok.   

A mongol jurták és a nomád életmód

--  Mongóliáról az az általánosan elfogadott kép, hogy az emberek jurtában élnek és nomadizálnak. Valóban, a jurta és a hozzá kapcsolódó nomád állattartás a vidéken élő emberek többségének biztosít megélhetést, de korántsem olyan jelentős, hogy ezen kívül más ne lenne az országban. Mongólia modern ország, amely gondosan őrzi és ápolja nemzeti hagyományait és meg is ismerteti azokkal a külföldi látogatókat. Ismerkedjünk meg a jurta részeivel és a hozzá kapcsolódó nomád életmóddal..
--  A jurta: mongolul: 'ger', egy kör alakú építmény, amelynek alapanyaga: fa és nemez. Az össze szerelése és felállítása is nagyon könnyű. A hozzáértők akár: 20 perc alatt bármikor elkészítik és felállítják. Először a berendezéseket: a bútorokat, ágyakat és a kályhát helyezik el, s ezek köré építik fel magát a sátrat, mert a kisméretű ajtón át e tárgyak nem férnének be. A jurta rácsos falát összeillesztik s bekerítik vele a használati tárgyakat, majd a falrészeket összekötözik a tetőtartó rudakkal s a tető gyűrűkkel együtt.
--  Végül az ajtót is felrakják. Legvégül... a favázra ráterítik a nemez borítókat. A köralapú sátor belsejében áll a tűzhely. Ezen készítik el a család ételeit s ez ad meleget is a hideg hónapokban. A jurták bejárata a mongol népeknél déli fekvésű, ezzel szemben helyezkedik el a házi istenek oltára, amely a család értékeire is vigyáz. A jurtán belül külön női és férfi oldal különül el. A nők a jobb oldalon tartják konyhai eszközeiket, ládáikat és ruháikat. A férfiak a bal oldalon közvetlenül a bejárat mellett helyezik el nyáron a kumiszos tömlőt, majd sorra a szerszámaikat, fegyvereiket. Ezen az oldalon fogadják a vendégeket is.
--  A mongolság egy része nomád, külterjes állattenyésztéssel foglalkozik. Évente négy alkalommal, évszakonként váltanak legelő területet, amely különböző feltételekhez igazodik.. A tavaszi szállás területen kevés ember él együtt, mert az állatokat a hosszú, hideg tél után meg kell erősíteniük, fel kell hizlalniuk. Nyáron a hűvös helyek dominálnak. Az átmeneti ősz után a nomádok számára a legkeményebb évszak, a tél köszönt be. Ekkorra többen egy helyre költöznek s e helynek naposnak és szél védettnek kell lennie.
--  A nomádok gyakori költözködéséhez több babona is tartozik, a sikeres vándorlás érdekében sok mindent be kell tartaniuk. Az évszak utolsó napján a régi helyet ki kell takarítaniuk: másnap reggelén az állatokat el kell különíteniük. A sátrat lebontják, a nap járásával megegyező irányban szedik szét. Útközben más, helyben maradt nomádnak illik megvendégelnie a költözködőket: teával és tejtermékekkel, s nem szabad friss teát, csak régit adni, mert különben csak messzire találnak maguknak új helyet. A mongolok gazdaságának alapja az öt főállat tartásán alapult: ló, teve, szarvasmarha, kecske, juh..
--  Északi területen Hövszgöl megyében a szarvasmarhát a yak helyettesíti. Az orosz határ mentén rénszarvast tartanak, mint fő haszonállatot. A nomádok fő haszonállata a ló, amely egyben közlekedési eszköz is. Általában hátaslónak tartják, nem fogják be igába... e célra a marhát használják. A ló szerepét sivatagos, száraz területeken a teve veszi át, amelyet teherszállításra is használnak. Ez a teve karavánok jellegzetes állata. Két kis állatuk a juh és a kecske. Ezek a fő hús forrásaik. Évente több alkalommal is vágnak ezekből. A mongolok főleg tejtermékeket fogyasztanak. Ősszel egy-egy marhát is levágnak... a húsát vékony szeletekre vágják, madzagra fűzik s kiszárítják. Egész télen ezt a húsféleséget fogyasztják leginkább.

A mongolok fő sportjai: a lovaglás, íjászat, solymászat

--  A ló a nomád mongoloknál életforma, a legfontosabb közlekedési eszköz volt, jelentőségét a mai napig nem vesztette el, főleg a magas, megközelíthetetlen vidékeken használják. Ulánbátor környékén, valamint a kihelyezett üdülő telepeken országszerte lehetőség van lovaglásra, és a vállalkozó szelleműeknek több napos lovas túrára. A magas hátasokhoz szokott embereknek először az furcsa, hogy a mongol lovak kistermetűek, nyergük kemény, és nem kényelmes beleülni. A mongol lovasok állva, féloldalasan vágtáznak, nem ülik meg a ló hátát....
--  Az íj a nomád népek legősibb fegyvere, amely ma már nagyrészt a mongoloknál is sporttá vált. A mongolok több évszázadon át a visszacsapódó íjat használták. Versenyeiken is ezt, nem az új, versenyíjakat használják, ettől olyan különleges a mongol íjászat. A küzdelmekben férfiak és nők is részt vesznek és körülbelül hetvenöt méterre kell célozniuk meghatározott számú nyílvesszővel..
--  A solymászatnak szintén ősi hagyományai vannak a mongolóknál, a solyóm mint vadász madár a pusztai népekről szóló leírásokban mindig ott van. A régi solymász könyvekben gyakran feltünik a turul név. Ezen írások szerint a turul egy kitünő solymász madár, melyekkel a saját test tömegének a többszörösét meghaladó nagyságú prédát lehet elejteni. A solymászat mára a mongol embereknél sport és szenvedély is egyben....

A mongol ételek és étkezés

--  A hagyományos mongol étrend: fehér tejes, vörös húsos, sárga vajas, fekete italok, és zöld zöldséges ételekből áll, ami a nomád életforma következménye. A letelepedett népekkel való érintkezések során számos étel kiegészítőkkel találkoznak, amiket folyamatosan bele építettek hagyományos étrendjükbe, mind a mai napig. Az "eredetinek" mondható étkezési szokásokat az ország vidéki területein, valamint az erre specializált éttermekben figyelhetjük meg.....
--  A mongolok általában naponta kétszer, reggel és este étkeznek. Reggelire tejes teát isznak, amit tejtermékekkel egészítenek ki. Mára már legtöbb helyen elterjedt a kenyér evés szokása, amit még a század elején egyáltalán nem ismertek. Ezt apró szeletekben tálalják fel az asztalra. A mongolok napközben, munkaidő alatt tejes teát iszogatnak, amibe szárított túrót mártogatnak. Meleg ételt általában csak este fogyasztanak, aminek alapja a mongol leves, ami a magyar gulyás leveshez hasonló, annyi eltéréssel, hogy marha hús helyett juh húst tesznek bele, ettől nyer olyan pikáns ízt....
--  A levesbe kerülő húst a mongolok szárítással tartósítják ősztől tavaszig, de már a fővárosban egész éven át lehet friss és fagyasztott húst is kapni.. Kedvenc italuk a sós tejes tea, és a fekete tea, amit régen sóval ízesítettek, de ma már cukrozzák. Nyáron a nomád népek egy különleges italfajtát, a kumiszt iszogatják: erjesztett kancatej, aminek idénye július elejétől szeptemberig tart. Naponta több liternyit is elfogyasztanak belőle.
--  Külföldieknek nem tanácsos a számukra kitöltött italt teljes egészében meginni, mert hasmenést kaphatnak. A mongol néphit szerint eleinte csak kortyolgatni szabad belőle. Igazi mongol férfinek az mondható, aki egyszerre három csészényit tud a kumiszból felhörpinteni.. Az ételek közül jelenleg Mongóliában a legkedveltebbek a kínai eredetű, húsból és tésztából készült ételfajták. Ezeknek három változata ismert. A bódz gőzöléssel készített hús gombóc, amibe általában marha húst vagy birka húst aprítanak és hagymával ízesítenek.
--  Másik fajtát a hósort a hagyományos rend szerint zsírban sütik ki, de ma már ehelyett olajat használnak. A hósor másik változatát úgy készítik el, hogy a hús helyett fűszerezett burgonya kerül tölteléknek. Harmadik változat a báns, amely a bódzhoz hasonló alakú, de ezt leves betétként használják. Nyári, idény jellegű hús étel a mormota, amelyet az ország középső területein vadásznak és igazi csemegének számít.... Ezek az ételek viszonylag gyorsan elkészíthetők. Korábban mindegyik az ünnepi asztalon szerepelt, manapság azonban a hétköznapi gyors étkezdék kínálatának fő része.
--  A tejes ételek, azaz a tejtermékek egy része nagyon sajátságosan készül. A mongolok mindegyikhez felforralt tejet használnak. A sajton, túrón, aludttejen, vajon és tejfölön kívül a téli hónapokra a mongolok szárított túrót tesznek félre. További különleges tejtermékük a tejpilléből olvasztott mongolul öröm-nek nevezett étel, amely a vajhoz hasonló. Magában, vagy kenyérre kenve fogyasztják. Hagyományos, süteményként tálalt borcog sós tésztájú desszert, de a kínai eredetű, piskótához hasonló jéven édes, és a mongolok között nagyon népszerű...
--  A mongol ünnepi étkezés a következőképpen nézz ki. Miután megterítik az ünnepi asztalt, a vendégeket meghatározott sorrendben leültetik. Az asztalfőn a legidősebb férfi foglal helyet. Minden ételből legelőször a "házi istenek" kapnak, ezzel áldást kérnek tőlük, majd a legidősebb férfi a tálba helyezett késsel vág az ételekből és őt követik, életkoruk szerint a többiek, akik sorra szelnek a húsokból. A gyerekek külön helyiségben tartózkodnak az étkezés alatt, ők nem vehetnek részt a felnőttek rendezvényében.
--  A főételnek számító húsok mellett az asztalon lehetőség szerint tej termékeket is felszolgálnak és ebből a lakoma alatt folyamatosan lehet szedni. Amikor befejeződik az első fogás, akkor a leves kerül terítékre, amit rizzsel, vagy tésztával gazdagítanak. Utoljára, desszertként, különféle süteményeket szolgálnak fel a háziak: a kör alakú cukros jévent, és a hosszúkásra formált sós borcogot, valamint cukorkákat.

Vendégvárás a mongoloknál

--  A mongolok vendégfogadása és vendéglátása nagy múltra tekint vissza és ma is folyamatosan él tovább. Az idegenből váratlanul betoppant vendéget nagy örömmel fogadják: behívják hajlékukba, tejes teával kínálják, majd tejtermékeket tesznek eléje. Étkezés előtt néha pálinkával is szokásuk kedveskedni. A vendéget különös tisztelet övezi a mongol szokásokban, e körül külön hagyományai alakultak ki. Azt, aki megfelelő módon viselkedik, a mongolok szerencse hozónak tekintik.
--  Nemcsak egymással viselkednek így, hanem a külföldiekkel szemben is. a mongolok általában nagyon türelmesek és az idegenektől nem követelik meg, hogy ismerjék szokásaikat, de érdemes kedveskedni nekik annyiban, hogy egy keveset megtanuljunk ezekből. Ez a vidékiekre különösen igaz. Ha belépünk egy mongol házba, vagy jurtába, ügyeljünk arra, hogy lábainkkal ne érintsük a küszöböt, mert hitük szerint az a ház szellemének a lakhelye. Az általuk felkínált ülőhelyet fogadjuk el.
--  Bárhová is megyünk Mongóliában, apró ajándékokkal kedveskedjünk nekik, mert náluk ennek is hagyománya van. Az ajándékainkat két kézzel nyújtsuk át a házigazdának, avagy a feleségének. Ha jurtába megyünk, kerüljük el a tűz szerszámok használatát és óvatosan közlekedjünk belül, miután leültetnek s meg is kínálnak. Ismerkedésül a vendéglátók átadják tubákos szelencéjüket, a következő mondattal: "Amar szájn ó", "Békével", amivel a tiszta szándékukat jelzik...
--  A vendégnek el kell vennie, ki kell nyitnia a benne tartott tubákot, ennek az elmulasztása nagyfokú illetlenségnek számít. A szertartás befejeztével visszateendő annak a teteje, úgy adjuk vissza az "Amar szájn" szavakkal. Tárgyakat, ajándékot, illetve csészét jobb kézzel illik átvenni, illetve nekünk is úgy kell részükre bármit is átadnunk. A felkínált ételekből mindenképpen fogyasszunk, nehogy a háziak megsértődjenek. A mongolok igyekeznek jól tartani a vendéget. Az a mondás járja közöttük, hogy a vendégnek annyit kell ennie, hogy ha hazaér már ne kelljen újból étkeznie...