Mindennapi életünk mágiája - Szepes Mária

A Mindennapi élet mágiája.

Szepes Mária a magyar ezoterikus irodalom kiemelkedő egyénisége. Irodalmi munkássága sokszínű: az alkímia történetét misztikus regénybe foglaló művel indul, majd gyermek regényekkel, mesékkel folytatódik. Az 1970-es évektől tudományos-fantasztikus regényekkel jelentkezik. Az 1980-as évek végétől a mágikus-misztikus tanok és a keleti vallások, filozófiák iránti érdeklődése nyilvánul meg tanulmányaiban és könyveiben. A mágia-sorozata több mint féltucat kötetet számlál. Hosszú élete során mindig is az összefüggéseket kutatta.

Szepes Mária

--  Szepes Mária (Budapest, 1908. december 14. – Budapest, 2007. szeptember 3.), író, költő, forgatókönyv író. Szepes Mária: 1908. december 14-én született Budapesten, művész családban. Kereskedelmi érettségit tett, majd a Walter-féle szemináriumban: művészet történetet, irodalmat, pszichológiát hallgatott.
--  Szepes Mária 1931-ben férjével együtt Berlinbe utazott, ahol Gerling professzor mellett: a pszichológiában, irodalom történetben, összehasonlító vallás filozófiában merült el. Ebben az időben karcolatokat írt az Ullstein Berliner Zeitung im Mittag című napilapban. 1933-ban visszatért Magyarországra, és pár évig a Budapester Rundschau munkatársa, film -író és dramaturg. 1947-től négy évtizeden át tanított.
--  Szepes Mária irodalmi munkássága sokszínű: az alkímia történetét misztikus regénybe foglaló művel indul, majd gyermek regényekkel, mesékkel folytatódik. Az 1970-es évektől tudományos-fantasztikus regényekkel jelentkezik. Az 1980-as évek végétől a mágikus-misztikus tanok és a keleti vallások, filozófiák iránti érdeklődése nyilvánul meg tanulmányaiban és könyveiben. a.
--  Az írónő mágia-sorozata több mint féltucat kötetet számlál. Ezek a mágia könyvek az összefüggések tudományát és láncolatát kutatja. Az emberi lélek romboló és építő erőinek kérdésköre a tudományos és fantasztikus regényeit is nagymértékben meghatározza.
--  Az első a Surayana élő szobrai című sci-fijében a más dimenziókkal való kapcsolat teremtés katasztrófához vezet. A mesterséges konfliktus mentesség miatt lelkileg elkényelmesedett társadalmat és a civilizációt csak egy, még korunkban hibernált tudós egészséges életösztöne menti meg.
--  Következő regényében, a "Tükörajtó a tengerben" egy tudományos kísérlet következtében jelentkeznek a válság jelei a tengermélyi kutatótelepen, s a rendet egy fejlettebb intellektusú, testének lelki és fiziológiai folyamatait egyaránt tudatosító, az antivilágból származó ember állítja helyre.. A "Napszél" című regényében egy magasabb fejlettségi fokon álló idegen civilizáció képviselői ébresztik rá a négy főhőst a pusztító ösztönöket megzabolázó részvét és szeretet hatalmára.
--  Szepes Mária műveinek lélektani irányultsága. A "változatlanság hullám hosszán" című tudományos-fantasztikus hátterű pszicho drámájában teljesedik ki. Egy 21. századi időutazó "időtörést" szenvedve megreked egy tizenöt perces intervallumban, ahol szemtanúja lesz a tér és az idő más rétegeiben, síkjain élő emberek élete legfontosabb eseményeinek, mígnem szembesülve hibáival, gyöngeségeivel sikerül kitörnie az ismétlődő idő fogságából, hogy saját jelenében megpróbáljon új életet kezdeni.
--  Szepes Mária műveinek alap gondolata: ismerd meg önmagadat, s megismered a jövőd is. Figyelmeztetése korunk emberének szól: vigyázz a környezetedre, mert a Föld az otthonod, itt kell az új Édent megteremtened..
---------------------------------------------------------------

A Mindennapi Élet Mágiája -- Szepes Mária

Bevezetés

--  Ezt a tanulmányt, amelynek különös kiterjedései közé benyitnak most, jó néhány évvel ezelőtt írtam. Csak közeli barátaim kaphatták meg tőlem elolvasásra akkor a pszichológiának és a szabadabb szellemi témáknak kedvezőtlen körülmények miatt. Akikhez eljutott, komoly válságokat győztek le ütközéseket kerülő, önmagukkal és a világgal megértőbb viszonylatokat teremtõ módszerem segítségével.
--  A hasznát vették megoldhatatlannak tetszõ gondjaik közt vergődve. Amolyan "ágy melletti" kézi könyv lett belõle. "A mindennapi élet mágiája" megoldást kínál, hogyan küzdjük le kedvetlenségünket, miképpen térjünk ki fájdalmas konfliktusok elõl, s mitõl válhatunk sikeres, rokonszenves, népszerű, alkotó tagjává a közösségnek.
--  Mindenek elõtt az általában félretett, megvetett vagy babonásan elutasított mágia fogalmának pontos definíciójával kezdeném. A rnágia valójában erõt jelent. A képzelet önmagát megvalósító varázserejét. S ha a varázs erőt is idegenszerűnek érzik, hivatkoznom kell a modern orvostudomány felismerésére amely szerint a legtöbb betegség, az organikus bajok is, pszichoszomatikus és idegi eredetűek, s többnyire valamely betegséget feltételezõ képzelgésekkel rettegéssel kezdõdnek.
--  Ilyen például a rákfóbia, fulladás, tériszony, de nyilvánvalóan feszültség betegség többek között a struma, cukorbaj, colitis, némely szívzavarok, gyomorfekély, vérnyomás-ingadozás, kinyomozhatatlan eredetû allergiák; sorolhatnám a végtelenségig. Csaknem valamennyit a felelõsségtõl, mellõzöttségbõl, csalódásokból s egyéb pszichés sérülésekbõl "betegségbe menekülõ" tudattalan védekezés váltja ki. S minden ilyen folyamat "teremtõ képzeletünkbõl" burjánzik elõ. Mert a képzelet nagy varázsló. És öntudatlanságában fekete mágus.
--  Ilyen formán tehát, ha öntudatlan "fekete mágusként" állandóan fertõzni, mérgezni, pusztítani tudjuk önmagunkat iszonyokkal, traumákkal, fóbiákkal, egzaltált képzelgésekkel, elvakult indulatokkal, miért ne lehetnénk végre fehér mágusok is, tudatosan, a fekete képzetek helyett az önbizalom, remény, megismerés sugárzásával, "varázsigéivel" űzve el agyunkból az árnyakat rémképekké formáló rettegést, ádáz, ártalmas ösztönzések hatalmát. a.
--  Most már ezek után nincs szükségünk e mérgezõ salakra. Változtatnunk kell az egészségtelen magatartásunkon. A "Mindennapi élet mágiája" egy modern magatartás tan. Eddig még senki sem bánta meg, ha kipróbálta ajánlott módszerét.

1.  A sorsalakítás pszichológiája.

--  Az emberi lét a múlt és jövõ két pontja között játszódik le. Mindannyian a rejtélyes múltból az ismeretlen jövõ felé tartunk. Kevesen tudják, illetve csak egészen kivételes szellemek tudatosítják, honnan jöttünk és hová megyünk. Az ember általában a születés és halál két sorompója közé beszorítva küzd titokzatos ösztönzései megvalósításáért. Úgy érzi, e rövid intervallumba kell bezsúfolnia reményeit, ambícióit, szerelmi vágyait. Homályos célja elérésére, amelynek a "boldogság" fedőnevet adja, csak e villanásnyi létpillanat áll rendelkezésére.
--  A sorsalakítás, a sors fölötti uralom megszerzése állandó harc a determinációval, vagyis a szellem harca az anyaggal és a démonokkal. Az anyag rajtunk súlyosodik, a démonok bennünk tombolnak. A determináció kizárólag olyan mértékben és olyan módon érvényesül sorsunkban, ahogyan belsõ magatartásunk idézi és jellemünk aláveti magát neki.
--  Az alakulásban lévõ sors nem a múltban vagy jövõben, hanem a jelenben izzik. E ponton zajlanak a különféle döntõ folyamatok. Ebben a mozzanatban megy végbe a múlt feldolgozása és a jövõ kialakítása. Tehát mindig, mindenkor a jelen élet, az aktívan cselekvõ, küzdõ, felismerõ jelenvalóság egyetlen esélyünk önmagunk felszabadítására.
--  A létforma, amelyben élünk a legközelebbi, megoldásra váró feladatunk. A félelem legyõzése nélkül sohasem lehetünk sorsunk uraivá. Elnehezült erõink szublimálása nélkül nem szárnyalhatunk éteribb síkokra, ahol az élet feltételei sokkal kevésbé fájdalmasak. Vakságunk megszüntetése nélkül nem láthatjuk meg a lét titkait.
--  A mindennapi élet mágiájának ismertetése olyan eszközökhöz kívánja segíteni az érdeklõdõket, amelyekkel kibogozhatják a kínos, megoldhatatlannak látszó apró szövõdményeket, amelyek a hétköznapok kicsinyességeihez, sikertelenségeihez és bosszúságaihoz láncolják õket.
--  Ezek a kötelékek az égre tekintõ képzelet elõtt talán Gulliver láncainak tűnnek, amelyekkel liliputiak kötözték a földhöz. Ha azonban rángatni kezdi õket, kiderül, hogy a húsába vágnak, képtelen kiszabadulni közülük, csaknem teljesen megbénítják. Ha sikeresen kioldja õket, sorsának bonyodalmai, szakadékai fölé lendül, s úrrá lesz ott, ahol leigázott rab volt eddig.
--  Hangsúlyoznunk kell, hogy egy pillanatig nincs szó pusztán elméleti felismerésekrõl, csak azokról is. Az elmélet nélkülözhetetlen tervként szerepel e munkában, amely egyedül a megvalósítás által realizálódik. A megvalósítás annyit jelent, hogy e módszereket beleszőjük minden percünkbe, leghétköznapibb elfoglaltságainkba, az emberekkel és önmagunkkal való viszonylatunkba. Gondolat- és érzés világunkban éppúgy alkalmazzuk õket, mint a cselekvéseinkben.

2.  Az élet két áramlata

--  Öntudata minden embernek van, de legtöbbször hamis célokra pazarolja. Értékét lerontja az önimádat, személyes fontoskodás és az a hiábavaló kívánság, hogy sorsába a körülmények szerencsés összetalálkozása hozzon hirtelen javulást. Pedig sem a hatalom, sem a jólét, de még a tudás, megértés, bölcsesség sem önkéntes adományai az életnek. Nincsen olyan külsõ vagy belsõ eredmény, amelyet ne elõztek volna meg nagy erõfeszítések.
--  A "sikeres" ember sikerének feltétele képességeiben, magatartásában az erre való törekvésének tisztaságában van meg. A "népszerű" ember ösztönösen, de pontosan eleget tesz mindazoknak a kívánalmaknak, amelyek az ilyenfajta érvényesüléshez szükségesek.
--  Ugyanígy a benső dicsőséget sóvárgó ember úgy csoportosítja erõit, hogy ezen a területen hozza létre győzelmeit. Ez a becsvágy persze a legmagasabb rendű, de célja a legnehezebben elérhetõ. Magában foglalja a világ által elénk állított feladatok sikeres megoldását, a nagy egyensúly kialakítását, amely minden irányban semleges, anélkül hogy terméketlenül passzív lenne.
--  Az életen két áramlat vezet keresztül, az egyik negatív, passzív és sikertelen, a másik pozitív, aktív és sikeres. Mikor sikerrõl és sikertelenségrõl beszélünk, nem csupán a külsõ érvényesülést vagy kudarcot értjük alatta, hanem azt az eredményes vagy eredménytelen magatartást, amellyel ideáljaink elérésére törekszünk.
--  A megalkuvók, a bátortalan, pillanat-koncukat féltõ szolgalelkek a negatív életáramban sodródnak. A sors teremtő, a sorsukon uralkodó mágikus egyéniségek a pozitív áram erõibõl merítenek.
--  Mágiáról beszélünk. A tétel, hogy "a csillagok nem kényszerítenek, csak hajlamossá tesznek", s a rejtélyes utalás, amely szerint "a bölcs uralkodik csillagain" egyedül a mágia fényében nyer valódi értelmet. Mert a determináció ott végzõdik, ahol a mágia kezdõdik. A determináció a létrejött okozatok világára vonatkozik.
--  A mágia a láthatatlan okokat befolyásolja, az okok természetét változtatja meg, amelyekbõl az okozatok erednek. A mágia képes rá hogy az ember nemcsak nemző erejével, hanem intellektusával is teremtsen. Az ideák világából életet hívjon létre, életet formáljon, amely megjelenik fizikai realitássá lesz, sõt döntõen átalakítja sorsunkat. Ugyanez a képesség, aszerint, hogy milyen irányba vetítik, köt és old. Önmagát a jelenségekbe szövi vagy visszavonja belõlük.
--  Zsarnoki csillagujjak csak addig parancsolna sarokba bennünket ijedt, dadogó statisztának, míg elhisszük, hogy az életnek van mellék szereplője. Míg elhisszük, hogy van olyan helyzet, olyan fizikai gátlás vagy terhelés, amely megakadályozhat bennünket életünk nagy művének létrehozásában, feltéve, hogy létre akarjuk hozni e művet. Mert valamilyen formában mindenki produkálhat.
--  Mindenki világító, melegítõ, életmentõ és életmegújító központjává lehet egy erõkörnek, amelybõl merítenek, s amelynek fényét a vissza verődés törvényénél fogva megsokszorozzák. Aki fényt áraszt, az átfûti maga körül az atmoszférát, s ebben a hõben saját fénye is váratlan, csodálatos inspirációktól izzik fel.
--  Ha elménk megtalálta ideálunkat, az élet céllá lett ideál mágneses pólusként vonz bennünket magához. Megrövidített térben, összevont idõben mozgunk feléje, mert a vele való kontaktus felszívja, magára vonja imaginációs, tehát mágikus energiáinkat. Ez annyit jelent, hogy az erõk, amelyeket gátak építésére használhatunk, lassanként kivonódnak onnan, és más mederbe ömlenek. Ezzel az átcsoportosítással úgy elernyednek a feszesen álló tilalomfák és megelevenedett rémképek, mint a ballonok, amelyekbõl elillan a levegõ.

3.  A külsõ és belsõ magatartás kölcsönhatása

--  Az eredményes élet pszichogenezise mindenkor kettõs természetű. Egy külsõ és egy belsõ részre tagozódik. A követendõ módszer tehát belsõ világunk és külsõ magatartásunk képzésére egyenlõ súlyt fektet. Az akarat, koncentratív képesség, imagináció, karakterológiai ismeretek, az önanalízis és szimbólumfejtés tehetségének fejlesztését éppoly fontosnak tartja, mint bizonyos feltételek betartását a külsõ viselkedésben. Mert szavaink, mozdulataink mind önkénytelen rituálék, amelyek erõket indítanak el, különféle hatásokat provokálnak környezetünkbõl, végül visszahatnak ránk.
--  Ha összehasonlítunk egymással két embert, akik közül az egyik az életnek úgynevezett "fõszereplõje", vagyis kreatív, lendületes, akcióiban sikeres és népszerű, a másik pedig árnyékbanjáró, önbizalom hiánytól kínzott, tipikusan "peches" karakter. Látni fogjuk, hogy a kettõ felépítésében, általános viselkedésében milyen mélyreható különbségek mutatkoznak.
--  A "peches" ember folytonosan siránkozik, panaszkodik, régi sérelmeit beszéli. Sértõdöttsége esetleg oly mély, hogy fuldokolva magában tartja e tartalmat, de gondolatai medrét színültig tölti vele. Arckifejezése, testtartása, minden pórusa ezt az atmoszférát árasztja. Ha valamit elmond, elõadását pesszimisztikus megjegyzésekkel tarkítja.
--  Rendszerint feltételes módban beszél ott, ahol határozottságra és lendületre volna szükség. "Ha esetleg".. "Azt hiszem, amennyiben lehetséges volna, úgy talán"..  "Bár nem vagyok biztos benne". "Várjunk... én nem tudom... hátha..."  ezek a kedvenc kifejezései.
--  A "szerencsés" ember derűs és határozott. Soha nem panaszkodik. Akkor sem siránkozik, ha valami csapás éri. Bajai recitálásával nem terheli tehetetlen környezetét, mert ösztönösen tudja, hogy ebben nincsen semmi konstruktív. Ha problémáját valakivel megbeszéli, olyan embert választ ki e célra akiben megvannak a segítség feltételei. Mert a szolidaritás az emberi együttélés alapja.
--  A "szerencsés" ember nem odáz el semmit. Tennivalóit, amint felmerülnek, elintézi. Nem vár mások példájára, hanem cselekszik. Munkájánál nem veszteget időt aprólékos pepecseléssel, hanem nagy vonalakban dolgozik. A részletek lebonyolítására csodálatosképpen mindig talál megfelelő segítő társakat.
--  Természetesen pontos. Jókor érkezik. Meglepõ érzékkel választja ki az alkalmakat. Társaságát keresik. Egyengetik az útját. Puszta atmoszférája: készsége és aktivitása támogatókat idéz. Mindig ad pozitív erõket áraszt, vonz, leköt és meggyõz, tehát kap: barátságot, érdeklõdést, jóakaratot.
--  Siker az, ha valaki önmagát is meggyõzi, felemeli, átvilágítja, mialatt konstruktív célja felé törekszik. Szerencse az, ha valami nagyszerű ideál kreatív szolgálata közben másoknak is adni képes. Nemcsak vezetékké lesz, hanem gyűjtõ medencévé válik, színültig telik gyógyító, megújító erõkkel.
--  Nincs ennél nagyobb karrier és örök értékűbb gazdagság. A kérdésre, hogy vajon az is pozitív emberré változhat-e ilyen értelemben, aki eddig részben vagy egészen a negatív irány szenvedõje volt, a válasz: igen. A mindennapi életben alkalmazott mágia által.

4.  Gyökeres változások lehetõsége

--  A "peches", negatív, csillagoktól leigázott ember szerencséjére a világon semmi nem olyan biztos, mint a változás. Változik az emberi szervezet, változnak a körülmények és az idõk. Egyetlen sejt nem marad a fizikumban, amely azonos lenne a hét év elõttivel. Nos, e változás folyamatát a magunk által választott mederbe terelhetjük.
--  Ha fejlõdésünk menetének irányítását lomhán átengedjük az õrlõ, kényszerítõ körülményeknek, akkor a változás a sziklát kivájó víz munkájához hasonló lassúsággal megy végbe. Ha azonban lényünket határozott kézzel magunk irányítjuk, akkor az, ami lehetetlennek tűnt, egyszerre lehetségessé válik. Merev, nehézkes szellemünkben valóságos ideavénák fakadnak fel. S ebben semmi természet ellenes nincsen. Mert a körülmények igen gyakran tennék velünk ugyanezt, ha felismernénk természetüket.
--  Az nyilvánvaló, hogy az intelligens, különféle tehetségek és adottságok hatalmát magába rejtõ embernek nem kell szükségképpen megvárni a külsõ segítséget. Keresheti, elõidézheti a változást. Elébe mehet. Menetét hatalmas mértékben meggyorsíthatja.

5.  A gondolkodás hatása életkörülményeinkre

--  Ha megvizsgáljuk cselekedeteink rugóját, konfliktusaink, gátlásaink, külsõ és belsõ bonyodalmaink viharos idegéletünk eredetét, minden esetben rátalálunk a démoni elemek zsarnoki uralmára. E démonok sokszor õszintén magasrendű szándékaink és jobb belátásunk ellenére alig elviselhetõ belsõ válságokba sodornak bennünket. A mélypszichológia szellemünk elõtt láthatóvá teszi, tudatosítja ezeket a démonokat. Kinyomozza nevüket. Elárulja legkarmosabb dühvel védett titkukat ; azt ugyanis, hogy sebezhetõségük függõségükben van.
--  Létük pusztán sóvárgás és indulat. E határtalan, õrjöngõ éhséghez eszközöket, testet az ember ad nekik. Az ember karjával ölelnek, kezével ütnek, ölnek, marcangolnak. Az ember érzékein, idegein át ízlelik a kéj és kín, az öngyilkos félelem extrém ízeit. Amilyen mértékben alávetjük magunkat befolyásuknak olyan mértékben uralkodik el bennünk e démoniság alapjellege, az anarchia, amilyen mértékben erõtlenedik a szellemi kontroll s a fizikum egészséges egyensúlytörekvése, olyan mértékben nyer hatalmat a szervezetben különféle betegségek tömege szervi bajoktól a szorongásos neurózisig és idegösszeomlásig.
--  Most lássuk e folyamatot gyakorlattá fordítva.. Hogyan nyer a démon fokozatosan hatalmat fölöttünk? Milyen módon engedünk át neki egyre több területet.? Miképpen tesszük lehetségessé számára a besurranást intellektusunk klauzúrájába, ahol azután énünket megbénítja, detronizálja, s ezzel létrehozza a kaotikus érzelmek, indulatok és szenvedélyek pusztító diktatúráját.
--  Mindenekelõtt tudnunk kell, hogy a démon láthatatlan, s minden cselekvése álcázott. Célja felé nem hirtelen tör, hanem fokról fokra, mégpedig az ösztönök hüllõravaszságával.
--  A szervezet központja az agy. Mindenfajta életműködés az agyból indul ki, és minden benyomás oda érkezik be. A látható organizmus mögött álló magasabb impulzusok is e precíziós közvetítõ állomáson keresztül hatolnak a fizikumba, tehát az érvényesülést keresõ mélységi erõknek sincs módjukban megkerülni.
--  Az akaratnak, amely uralomra tör, legelõször az ember gondolkodását kell befolyásolnia. A gondolat tartalom, az agyat átható szellemi atmoszféra az az absztrakt esszencia, amely a tudattalan működési parancsokkal együtt szétárad, szétsugárzik a szervezetben, és determinálja egész magatartását. Kóros irányú megváltozása katasztrófát jelenthet nemcsak idegéletében, hanem fizikai szervezetében is.
--  Ha egy impulzus e gondolat központba hatol, megrögzõdik, és atmoszférát teremt, azt a homályban tevékenykedõ démoni elemek már megvalósíthatják az organizmusban. Legális módon polgár jogot nyertek rá. Működésük tehát kettõs. Különféle szubjektív, érzelmi hatásokon keresztül megadják az impulzust, vagy egyszerűen a külvilágból érkezõ negatív benyomásokat mélyítik el névtelen indulatokká, szorongássá, azután a gondolattá született romboló szándékot véghezviszik.
--  A végtelenségig lehetne sorolni, elemezni az egyetlen végzetes mentális expozícióból eredõ és minden irányban kiterjedõ láncreakciókat, amelyek az ember testi és lelki erõit felmorzsolhatják. A fenti példa szinte kibogozhatatlan bonyodalmakká szövõdött csõdtömegének magjában mindössze néhány, szokássá lett, mágikus erõvel beidegzõdött gondolat sötét formulája izzott, s e formula hatott ragályhordozó baktériumoknál gyilkosabb kórokozóként. a.
--  A példát persze szándékosan rajzoltuk fel ilyen éles vonásokkal és drasztikus színekkel, hogy tudatosítsuk lazára engedett, felelõtlen gondolkodás módunk veszélyeit. Át kell értenünk végre teljes súlyában, hogy minden testet öltött dolgunk nemzõje a gondolat, nemzõje betegségeinknek, kudarcainknak, balsorsunknak is. Egészséges, konstruktív, harmonikus gondolatok egyensúlyt hoznak létre szervezetünkben éppúgy, mint körülményeinkben.

6.  Gondolatok gyógyító ereje

--  A gondolatok mögött erjedõ, a gondolatokat inspiráló terhelések, a szervezet és a pszichikum determinált alkata csak látszólag teszik kezdet és vég nélkül való circulus vitiosusszá a démoni impulzusok és az azokból kialakuló gondolatok egymásra hatását. Valójában addig tart ez a görcsös összefonódás, míg a kezdeményezést és az uralmat a démoni elemek birtokában hagyjuk. Míg eltűrjük, hogy a kétes gyökerű, szubjektív értékek és ítéletek gazként burjánozzanak agyunkban, minden rendszer és irányítás híján olyan irányba sodródjanak, ahová a mélység vonzása vezeti õket.
--  Abban a pillanatban, amint kristályosan világos valódi pszichikai és erkölcsi érdekeinket szolgáló gondolatokat helyezünk a destruktív formulák helyébe, oly módon, hogy azok kiszorítják a negatív hatásokat, gyökeres változás áll be életünk minden tendenciájában. Akkor is ha bénító hajlamokkal születtünk, feltéve, hogy szervezetünkbõl még épségben hagytunk valamit.
--  Az oldó, gyógyító gondolatok megtalálása azért nehéz, mivel a személyiség démoni fertõzéstõl kikezdett részei védekeznek a fénybe helyezés minden kísérlete ellen. A legintelligensebb embernél is szinte értelemzavar mutatkozik e pontokon. Úgy tűnik, a diagnózis bármilyen pontos meghatározása sem képes összekapcsolni az egyén tudatát a benne végbemenõ folyamatok valódi természetével, márpedig az ellenszérumot e felismerésbõl neki magának kell kitermelnie.
--  Errõl az állapotról bármelyik pszichoanalitikus orvos és a lélek minden gyógyítója érdekes tényeket közölhet. Nyilvánvaló persze, hogy e rövidzárlatot, éppúgy, mint az érzékeny tiltakozások riadt elzárkózás, sértõdött ellentámadás és önáltató fedõ-történetek áradatát is a védekezõ ösztönélõsdiek hozzák létre a gyógyszer hatástalanítására, amely létüket fenyegeti.
--  Mindazonáltal addig is, míg gyarapodó ismereteink, segítõ társaink, végül az önanalízis támogatásával rátalálunk egyéniségünk minden betegség gócának sajátos szellemi ellen szérumára, vannak bizonyos általános törvények, amelyeket belsõ és külsõ magatartásunkban sem szabad többé figyelmen kívül hagynunk. A lélek egészségének olyan törvényei ezek, mint a test elemi higiéniai szabályai. E törvényeket négy pontban foglaljuk össze:
--  1. A barátságtalan légkört árasztó embert taszító láthatatlan örvény zárja körül.
--  2. A panaszkodó ember a legjobb szándékot is kimeríti. A panaszkodás vámpirizál, tehát ösztönösen elzárkóznak tõle.
--  3. A félelem és elkeseredés betegségeket okoz, és balsorsot idéz fel.
--  4. A sérelmeit, fáradalmát, rossz állapotát maró szavakkal megfogalmazó, elégedetlen, türelmetlen ember folytonosan ismételt, szuggesztív dühkitöréseivel saját helyzetét teszi elviselhetetlenné, s elõbb-utóbb végzetes bajokat zúdít magára. Ezért:
--  SOHA SENKIHEZ NE LEGYÜNK BARÁTSÁGTALANOK MÉG GONDOLATBAN SEM!
--  NE PANASZKODJUNK
--  NE ENGEDJÜK ÁT MAGUNKAT ELKESEREDÉSNEK ÉS FÉLELEMNEK!
--  KERÜLJÜK A GONOSZ, MARÓ, ELÉGEDETLEN GONDOLATOKAT ÉS HANGOS DEFINÍCIÓKAT!
--  Most nézzük meg, mi a kivezetõ út ebbõl a már eléggé krónikus állapotból.. Mindenek előtt az, hogy megváltoztatjuk szemléletünk alapját. Nem a külsõ jelenségeket, hanem saját belsõ magatartásunkat ismerjük fel a bennünket ért sérelmek kiváltó okaként. Az élet rejtett, legmélyebb törvénye gyanánt állítjuk világképünk középpontjába a tételt, hogy a külsõ események mindig másodlagosak.
--  Az ember szellemének és jellemének a történésekhez való viszonya határozza meg jó vagy rossz sorsát. Ez az átcsoportosítás rögtön és döntõ módon megváltoztatja a belül uralkodó erõ állapotokat. Valóságos hegy csuszamlások, különös nivellációk mennek végbe, és óriási feszültségek szabadulnak fel. S mindez miért? Mert szempontjaink megváltoztatásával szükségképpen meg kell, hogy változzanak bennünk az események kommentárjai is.
--  Gondolataink medre másfajta tartalommal telítõdik. S itt térünk vissza a tételhez, amely szerint negatív tendenciákat úgy lehetséges áthangolni, ha antitoxinnal vegyítve engedjük felszínre õket. Ebben az újfajta szemléletben sem tagadhatjuk le a felénk lóduló történések megpróbáltatás jellegét. Egy kis részt önként átveszek a gyötrelmeibõl. Boldoggá tesz, hogy megoszthatom a terhét." Az utóbbi magatartás persze csak olyan egyéniségnél eredményes, akinek ideáljai már a legmagasabb rendű ethosz területén világítanak.
--  A módszer lényege hogy erõs érzésekkel és zsarnoki gondolatokat még erõsebb hatásokkal semlegesítsünk! Egyenlõ erejû kívánság vagy passzív óhaj, hogy közérzetünk megjavuljon, magában nem hoz eredményt. Kellemetlen komplexumok áthangolásának művelete abban áll, hogy az érzeteket frekvencia emeléssel csúsztatjuk át egy magasabb síkra.
--  Végcélunk az, hogy gondolkodásunk villamos kapcsoló táblává váljék, melynek fogantyúit akaratunk irányítja. Gondolataink determinálják körülményeinket. Az ember szellemi tevékenysége, fizikumának műkődése és sorsa között szoros kapcsolat áll fenn. Az idea ebben az összefüggésben a nemzõ szerepét tölti be, és automatikus vonzás útján szabályozza a körülményeket.
--  Aki sorsán, depresszióin, démoni kötésein úrrá akar lenni, annak úrrá kell lennie gondolatain. Szelleme egész mechanikáját meg kell változtatnia, végérvényesen száműzve onnan a félelmet és a csüggedést.
--  A konstruktív, pozitív ember tudja, hogy útja különféle küzdelmeken, akadályokon át az önmegváltás célja fele vezet. Kitartás és akarat segítik elõre, de megismerése és intuíciója irányítja. Vigyázzunk ezért a szavakra, amelyek agyunkban elhangzanak.! Gondolkodni annyi, mint mágiát gyakorolni..

7.  Hogyan érhetjük el, hogy környezetünk hozzánk alkalmazkodjék?

--  A világ kölcsön viszonylatokon épül. Aki kapni akar, annak elõször adnia kell. Ezt az igazságot: Lao-ce így fejezte ki a császárhoz írott levelében : "Ahol az ember aratni akar, ott elõször vetni kell, és ahol az ember aratott, ott ismét vetni. "
--  Ugyanez az elv érvényesül minden emberi vonatkozásban. Aki barátokat kíván szerezni, annak elõször jó baráttá kell lennie. Aki azt óhajtja, hogy szeressék, annak szeretnie kell. Aki szívességeket, áldozatokat, segítséget, jóakaratot vár el, az elõször önmagában termelje ki e cselekvõ erényeket. Aki bizalmat szeretne kelteni, az tanuljon meg bizalmat adni még ott is, ahol a karakternek, akit bizalmával megajándékoz, éppen a megbízhatatlanság a jellem betegsége és buktatója.
--  Sokszor éppen ez a bizalom az a kinyújtott kéz, amely az önleértékelés és jellem gyöngeség ingoványában fuldoklót szilárd talajra segíti, új önbizalomhoz juttatja. Itt persze nem arról van szó, hogy hiszékenyek legyünk, és a tényeket elködösítsük önmagunk elõtt, hanem a bizalom és becsülés gyógyfluidumának felkínálásáról ott, ahol valaki éppen ennek hiányában szenved.
--  Ezek után nyilvánvaló, hogy környezetünk csak úgy fog hozzánk alkalmazkodni, ha elõször mi alkalmazkodunk hozzá. Az alkalmazkodó embert kedvelik. Akit kedvelnek, annak kedvezni igyekeznek. Tapintata, figyelmessége, részvevõ érdeklõdése ugyanezek az erények megsokszorozott visszhangját idézik.
--  Mindenek elõtt tudnunk kell, hogy módszereink, fõleg szándékaink e téren úgy viszonylanak a különféle, anyagi érvényesülést szolgáló módszerekhez, mint a táplálkozásra alkalmas, hasznos növény mérges tartalmú változatához, melyhez külsõleg hasonlít ugyan, de lényegében ellentétes vele. E lényeges különbséget elsõsorban maga a cél, a módszer mögött feszülõ ideálok jelentik.
--  Mikor környezetünk hozzánk való alkalmazkodását kívánjuk elérni, tulajdonképpen misztérium játékot folytatunk, amely a maga valóságos, egyúttal azonban szimbolikus-mágikus cselekménysorával a résztvevõket velünk együtt inspirálja, átvilágítja, meggyõzi. Mert akihez alkalmazkodnak, arra figyelnek, abban bíznak, attól elfogadnak, és példáját követik. A fénysugárzó, vezetõ egyéniség mindig mágus: szüntelenül ideacsírákat ültet el, termékenyít, szuggesztív magatartásával gyengébb, vezetésre sóvárgó, önállótlan karakterek sorsát determinálja. Köt és old.
--  Ilyenfajta mágikus magatartásból nõ ki a valódi tekintély, amelyre oly elkeseredett és reménytelen eszközökkel törekszenek titkos csökkent értékűségi érzettõl gyötört emberek. A környezetét õszinte áldozat készséggel szolgáló, minden gyöngeségbe beleérzõ és alkalmazkodó egyéniség, anélkül hogy törekedne rá, tekintéllyé válik. Mértékké lesz. Szavai alakító, döntõ hatásúak, tehát mágikusak. Éppen ezért felelõssége is növekszik. A vélemény, amelyet kiformál, a karakter kép, amelyet megrajzol, ítéletté, szuggesztióvá válik, amelyet enervált egyéniségek vakon teljesítenek.
--  A karakterológus, aki egyúttal nem a lélek messianizmustól érintett orvosa, mindig sarlatán és feketemágus akkor is, ha nem tud róla. Mert a jellemanalízis csak úgy lehet magasabb törvények szerint legális és konstruktív, ha a diagnózissal együtt gyógyító, csillapító, halhatatlan reményeket vitalizáló panaceával együtt adagolják. Egy rideg, nyers, lesújtó jellemkép érzéstelenítés nélküli amputáció, amely után a beteg esetleg elvérzik.a.
--  Vigyázzunk ezért a karakterológiával, mikor gazdagodó megismerésünk ránk idézi a tanácskérõk tömegét. Még a nyilvánvalóan kirívó, rossz, kellemetlen dolgokat se közöljük olyan formában, hogy az sokkot, rövidzárlatot vagy helytelen rögzõdést okozzon. Bármennyire bátorítanak rá az emberek önmagukkal és környezetükkel, hozzátartozóikkal kapcsolatban, nem beszélhetünk nyersen, mint ahogy egy feltárt sebbe sem nyúlhatunk durva kézzel. Hazudni persze nem szabad és nem is szükséges. Gyöngéd szövegezésben s fõleg antitoxin kíséretében a legkényesebb dolgokat is elviselhetõen lehet kifejezni.
--  Környezetünk hozzánk való alkalmazkodása tehát hatalmas stimula fejlõdésünknek, mert olyanfajta külsõ és belsõ tevékenységre, magatartásra késztet bennünket, amely másoknak példamutató, a magunk számára pedig önnevelõ hatású. Ezért jó, ha törekszünk rá.

8.  Az akaraterõ helyes használata

--  Az akaratot sokan összetévesztik a makacssággal és erõszakossággal, a kitartást pedig csökönyösséggel. Ezek a tünetek inkább az akaraterõ pangását, görcsös megbetegedését és potenciazavarait jelentik. Mert az egészséges akaratáram végtelenül elasztikus s az mutatja uralt erejét, ha nemcsak kitartással, hanem adott esetben engedékenységgel közelíti meg célját.
--  Az akarat természetesen a szellem által determinált energia: az idea megvalósítási eszköze. Ha az akarat mögött álló eszme zavaros, démoni, akkor állnak be a kóros tünetek. Az akarat valamely célra irányított erõkifejtést jelent. A mód, amellyel akaratunkat keresztül visszük, nem tartozik az akarás folyamatához, az már a kormányos, a felismerõ és irányító értelem dolga.
--  A fejjel falnak rohanó, dühöngõ akaratosság akaratosság mögött nyilvánvalóan nem józanság, hanem felelõtlen indulat feszül. Ez a magatartás legtöbbször semmit sem valósít meg szándékából, míg a látszólag engedékeny, elasztikus akarat önmaga fékezésén át eléri azt, ami felé törekszik.
--  Türelem, kitartás, szilárd várakozásra, kivárásra való képesség erõs, egészséges akarat jele. Legtöbb nagy szabású elgondolást csak a kitartó, türelmes munka tesz megvalósíthatóvá. A fecsegve, hetvenkedve, indulatosan neki rugaszkodó karakter már indulásnál elfecsérli az erõt, amelynek egész útját a célig kellene fedeznie. A hallgatás erõt akkumulál. Ezért, ha a körülmények azt kívánják, hallgassunk és várjunk.
--  A hallgatásba feszült akarat, amely mögött tudás és félelem nélküli merészség várakozik, megérleli számunkra az idõt. Ha valamely törekvésünkben létre tudjuk hozni magunkban ezt az attitűdöt, csodálkozva fogjuk tapasztalni, hogy e türelmes, uralt, szívós belsõ izzás vonzani kezdi kívánságunk tárgyát, s anélkül hogy látható gesztusokat tennénk feléje, a cél közeledik felénk.

9.  Érzésvilágunk szabályozása

--  Amint az elõzõ fejezetekbõl kiviláglik, de egyéni tapasztalataink is bizonyítják: e kérdés sorsunk kulcs problémáját érinti. Minél közelebbrõl vesszük szemügyre, annál inkább úgy tűnik azonban, hogy érzés világunk igen kevéssé, sõt csaknem egyáltalában nem irányítható, mert tudatos szándékainkra és érdekeinkre rá sem hederítve reflex szerű, ösztönös és elementáris külön életet folytat bennünk.
--  Az érzéseinek és hangulatainak teljesen kiszolgáltatott ember ezért tehetetlen elszörnyedéssel figyel önmagába, s a hangos belsõ propagandáról elhitetve megadja magát a diktatúrának. Pedig e fejlõdésünkre döntõ kérdésnek ilyen felületes elintézése több mint veszedelmes: értelmetlen és hiábavaló.
--  Mert az ember érzésvilága nemcsak szabályozható valami, hanem feltétlenül szabályozandó is. Elõbb-utóbb mindenki kénytelen vele, mert felismeri, hogy a vég nélküli bonyodalmakból, amelyekbe homályos külsõ és belsõ impulzusok sodorják, nincs más kiútja. Vagy visszaszerzi az uralmat hangulat élete fölött, vagy saját belső világának detronizált, üldözött uralkodójaként a legtriviálisabb, legrombolóbb ösztön csõcselék karmai között kínlódja át életét.
--  Ezek az ösztönzések megkötözik, éheztetik, égetik, szennyben vonszolják, lerészegítik, megfertõzik. Hitvány, mocskos kielégülés vagy dicséret négykézláb táncoltatják koncokért, mint egy állatot. E részeg káoszban és bomlásban pedig elsikkad az egyén legfõbb célja, a magasabb rendû fejlõdés.
--  Aki érzelem világát irányítani akarja, annak elsõsorban függetlenítenie kell magát környezete hangulat változásaitól. Arról persze, ami körülöttünk történik, tudomást kell vennünk, de megismerésünk szűrõ szerkezetén át, a fertõzõ elemeket közömbösítve. S ez a fenntartás, ez az érzelmi kontroll még a legszebb emberi érzés hatásokkal kapcsolatban is fennáll. A részvét egyike a legtiszteletreméltóbb tulajdonságoknak, mivel a sokat átélt, sokat tapasztalt szellem fémjele.
--  Mégsem helyes, ha hozzátartozóink bánatába mi magunk is belebetegszünk, mivel így saját bajunkkal az övékét is tetézzük, s képtelenné válunk arra, hogy segítsünk rajtuk. A cél mindig az, hogy magunkon és másokon is segíteni tudjunk. Az operálandó páciens igazán rosszul járna az olyan sebész professzorral, aki a műtõasztal fölött rázokogna egy fájdalmas daganatra, ahelyett hogy eltávolítaná.
--  Világunkban, amelyben az események túlnyomó része kedvezõtlen, szükségünk van minden csepp idegerõre. Ne keseredjünk tehát változhatatlan dolgok fölött, hanem keressük meg az ember felemelkedését szolgáló rejtett értelmüket. Mert egészen biztosan van ilyen konstruktív értelmük, amelynek formulája feloldja, megenyhíti maró érzéseinket, sõt stimulusként hat, hiszen a jelenségek értelmét felismerni mindig magasztos, reményt keltő hatású.
--  Érzéseinket mindenek előtt kezeljük éppolyan respektussal, mint a különféle mérgeket és ellen mérgeket, amelyeket szintén nem engednénk gondosan mérlegelt adagolás és ellenõrzés nélkül a szervezetünkbe. Épeszű embernek sohasem jutna eszébe, hogy vitriolt igyék, ugyanakkor lelkét esetleg színültig tölti maró gyűlölettel; elsárgul, megmerevedik, görcsbe rándul tõle, és nem gondol arra, hogy a legpusztítóbb önmérgezést viszi véghez, amely éppúgy összeroncsolja idegeit, gyomrát, máját, epéiét, veséiét végül, mintha fizikailag vett volna be valamilyen roncsoló vegyszert.
--  Minden méregnek van azonban egy ellenmérge, így a gonosz, betegítõ, sötét érzéseknek is: az ellentétük vagy semleges kiegyenlítõjük. A bánattól, búskomor, magába zuhant õrlõdéstõl kimerült ember gyógyszere a derű. A gyűlölet megszállottjáról a szeretet varázsa űzi el a rontást.
--  A sírást nevetéssé vagy semleges figyelem eltereléssel lehet áthangolni. Személyes sérelmeket kitűnõen orvosol a személytelen mérték felállítása: magasabb ideálok lelkesítõ, oldó fényessége, amelyben saját pillanatnyi lényünk teljesen összezsugorodik, s jelentõségében megnövekszik bennünk, ami örök és sebezhetetlen.
--  A félelem antitoxinja a halál probléma alapos végigkutatása, a rémítõ halálfej mögött láthatóvá tett halhatatlanság. A féltékenység, birtoklás, szorongásos rögzítettség ellenszere a tudatosító analízis, a helyesen és könyörtelen õszinteséggel végrehajtott pszichikai operáció, amely megvilágítja ragaszkodásunk valódi természetét. Ne tévedjünk persze.
--  Akik hosszú évek önmarcangolásával már nehezen gyógyuló mély sebeket ejtettek magukon, azoknál idõbe telik, míg a fekélyek megtisztulnak és begyógyulnak. Mert a tökéletes terápia, ahogy az elõbb mondottuk, nem az akut, elhanyagolt kórok gyógyítása, hanem a megelõzés. A megelõzéshez pedig tudás kell, amely már csírájában felismeri a késõbbi fejleményeket.
--  Ha szívósan, türelmesen és mágikus akarattal véghezvisszük ezeket a tételeket, és átküzdjük magunkat egy elbátortalanító kétellyel, gúnnyal, csüggedéssel fertõzött pszichikai intervallumon, amely minden mágikus munka törvényszerű etapja, akkor megéljük azokat a csodákat, amelyekben hitetlenül hittünk és sohase szûntünk meg reménykedni.

10.  Hogyan teremtsünk magunk körül rokonszenves légkört?

--  A környezettel való szívélyes, megértõ, áldozatkész magatartással. Ez persze csak akkor mágikus hatású, ha õszinte. Ha nemcsak hidegen számító elméleti tétel, hanem megismerésünk, meggyõzõdésünk által fakasztott életforrás, amely lelkesít és szüntelenül új erõkkel tölt fel bennünket. Ez a forrás minden egyes individuum lényegében ott rejtõzik, de csak egészen merész, nagyvonalú operációk, végiggondolt gondolatok szabadíthatják ki zárlatából.
--  Kétségtelen, hogy minden konstruktív gondolatunk, minden gyógyító szavunk és áldozatunk a beteg világ beteg emberiségéért vívott messiási küzdelem. Az emberekkel e legbensõ, titkos összefüggés alapján nemcsak érdemes, hanem magasabb kötelesség is foglalkozni, mert ismerjük õket. Mert létünk misztérium játékának dramaturgiája sorsunkba szõtte sorsukat. Bajaik, gyöngéik, problémáik feltárultak elõttünk.
--  Segítenünk kell rajtuk legjobb tudásunk szerint, mert ez a cselekmény belsõ, isteni törvény. Segítenünk kell rajtuk úgy, ahogy leginkább el tudják fogadni, tettel, szóval, érzéssel, hallgatással vagy példával. Tapintatosan, nagy intuícióval és határtalan megértéssel. Igen. Ezért születtünk. Életünknek ez egyik fõ feladata. Nincs ennél fontosabb dolgunk, mert minden önös, bokros problémánk csak ennek a segítségével oldódhat meg.
--  A környezetünkkel szemben tanúsított jóindulat láthatatlan, pszichomagnetikus zónát teremt körülöttünk. Vonz. Megnyugtat. E pszichikai atmoszféra semlegesíti a rosszhiszemû intrikát, feltéve, hogy mi magunk nem váltunk e rosszindulat belsõ felvevõ állomásává. Ennek az aurának olyan szuggesztív hatása van, hogy hiába mondanak rosszat rólunk, egyszeri megjelenésünk mindenkiben felkelti a meggyõzõdést, hogy a rágalom nem lehet igaz.
--  Ha azonban valaki gyűlölködõ természetű, és gyakran kíméletlenül ostorozza embertársai hibáit, akkor a pszichikai atmoszférája megromlik. Általában aki túl sokat foglalkozik kicsinyes, alacsony rendű dolgokkal, az végül beszennyeződik, átitatódik ezekkel, és úgy árasztja magából pszichikai emanációikat, mint szennycsatornák tisztogatója a bűzt.
--  Beszéltünk már a gondolatok teremtő hatásáról s arról, hogy a gondolat valójában anyag. Agyunk ugyanúgy működik, mint egy rádió adóállomás. Minden sötét, romboló gondolat hasonló rezgésű rövid hullámnak felel meg, és a mély tudat rétegeiben kitűnő felvevő állomások működnek.
--  Semmit el nem gondolhatunk egy bizonyos érzés vagy indulat intenzitásával, anélkül hogy környezetünk tudattalanja errõl tudomást ne szerezne. Márpedig a gyűlölet, féltékenység, rosszindulat, irigység igen heves indulattöltést jelentenek. A szenvedélyes ember rendkívül erõs gondolathullámokat küld ki. Ez okozza a nyomasztó, taszító érzést, amelyet némely ember szenzitív egyénekben elő idéz.
--  Az egyensúly, a semleges, tiszta, jóindulattal áthatott harmónia alacsony frekvenciájú hullámokat bocsát ki. Az alacsony frekvenciájú hullámok elpihentetnek, megnyugtatnak. Az öröm magas frekvenciájú hullámokat bocsát ki, s ezek a gondolathullámok stimulálnak. Mindkettõ gyógyító hatású, s a lények pszichikai együttélésének békéjét eredményezik.
--  A szenvedélyes, romboló érzések és gondolatok fertõznek, bágyasztanak, vámpirizálnak. A szenvedély emanációja olyan, mint a túl erõs, édes, buja illat. Izgat, erotizál, de fejfájást okoz végül. Az indulatok mocsár párákat és lázt gõzölögnek. Közelségüket senki se viseli el tartósan, mert megbetegszik, kimerül tõle. A lélek egészséges ösztöne elõbb-utóbb menekülésre késztet mindenkit az ilyen egyéniség közelébõl.
--  Konstruktív bensõ magatartással, szép és magas rendű ideák emanációjával mély, hálás rokonszenv húrokat zengetünk meg környezetünkben, éppen úgy, ahogy két egymás mellett álló hárfa húrjai közül az egyik megpendítésével megszólalásra bírjuk a másikat is. Ez a rokonszenves légkör megteremtésének titka.

11.  Az önbizalom

--  Az önbizalom az emberi karakternek szintén egyik olyan rejtélyes tulajdonsága, amelyet legtöbbnyire csak tüneteiben, megnyilvánulásaiban ismerünk, lényegét azonban kevéssé értjük, fõleg úgy fogadjuk el, mint elementáris tényt, irányításunktól független, szerencsés adottságot. Úgy gondoljuk, vagy van valakinek önbizalma, vagy nincs.
--  Ha van, ez nyilvánvalóan nagymértékben elõsegíti az életben való érvényesülését, ha nincs, akkor szerencsétlen flótás akit döntõ pillanatban mindig cserbenhagynak legfõbb képességei. Kétségtelen, hogy a tudás és önbizalom nem mindig állnak arányban egymással, s az önbizalommal bíró ember, noha esetleg irreális módon elbizakodott, mégis nagyobb eredményeket ér el mint az értékesebb értékesebb, de kisebbrendûségi érzettel küzdõ egyéniség.
--  Eddigi fejtegetéseinkbõl világosan kitűnik, hogy az önbizalom lényegében mágikus, teremtõ, pozitív árama az emberi egyéniségnek. Hiánya az erõk cirkulációs zavaraira mutat. Működésének ösztönös elementáris természete tudatos és tudattalan világunk szakadásával keletkezett, s szintén e pszichikai baleset mentõ munkálataira vár, arra, hogy a két területet újra összekapcsoljuk.
--  Mert ez a baleset olyasféle anomáliákat okozott bennünk, mint mikor egy város különbözõ részeit ostrom alatt elrekesztik egymástól, s a gáz és vízművek, az elektromos áramot szolgáltató központ, a telefon és rádióadás centrumai egymással ellenséges negyedekben működnek a kooperáció minden lehetõsége nélkül.
--  A mágikus-transzcendens képességeink túlnyomó része sajnos ilyen "ellenséges" területre záródott ki, s az onnan hozzánk érkezõ impulzusok, erõk nem állnak kontrollunk alatt, éppen azért szakadozottak, improvizáltak, kiszámíthatatlanok. Célunk tehát az hogy a minden részletében az egységért keletkezett s legnagyobb mértékben összefüggõ konstrukciót újra központi irányítás alá vonjuk.
--  Az önbizalom, akármennyire elveszítette valódi értékfedezetét, eredetében lényünknek egy magasabb realitásból táplálkozó, tudattalan emlékezete. Meghasonlottságának krízisei között is él benne a bizonyosság, hogy a sötét, bénító varázslat mögött ott rejtõznek detronizált, titáni képességei.
--  Az önbizalom e magunkról való bizonyosság mágikus szuggesztiója, amely lenyűgözi azokat is, akiken át érvényesülését keresi, és az õ hitükön át visszahat ránk. A siker felfokozza, intenziválja az önbizalmat. A sikertelenség, a kudarc egymásra halmozódó bosszantó, apró emlékképei elrekesztik az önbizalom áramforrását.
--  Mikor az önbizalom fogalmát elemezzük, újra hangsúlyoznunk kell, hogy ezt az energiát is az individuum egészének egyik alkotó elemeként tárgyaljuk, amely csak a többi tulajdonsággal és energiával való összműködésében járul hozzá az egyéniség fejlõdéséhez és egyensúlyához. Tehát korántsem állítjuk azt, hogy a tudatlan, elbizakodott fajankó túlzott önbizalma rokonszenves és kívánatos valami. Mindenfajta túltengés, eltolódás alapjában egészségtelen, de egészségtelen negatív irányban is.
--  Az érzékeny, nagy tudású, értékes, intravertív, úgynevezett "neuraszténiás" egyének legtöbbször éppen kóros önbizalom hiányban szenvednek, mégpedig azért, mert képzeletük sokkal intenzívebb, lelki elégedetlenségük pedig fokozottabb, mint az anyagias és tudatlan emberé. A harc bennük élesebb fokozottabb a már igényes, alkotásra törekvõ mágikus imagináció s a psziché démoni elemei között. A következõkben éppen az ilyenfajta gyöngeség leküzdésének módját fogjuk megtárgyalni.

12.  Az önbizalom fejlesztése

--  Az önbizalom hiány, bizonyos sors szerű terhelések mellett, apró kudarcok sorozatából keletkezik. E kudarcok oka - éppúgy, mint a karmikus terheléseké - a láthatatlan vágyvilágban és a szellem mágikus függetlenségének elvesztésében gyökerezik. S ne higgyük, hogy ez a folyamat egy már irányításunk alól régóta kikerült, lezárt tétel. Korántsem.
--  Kifejezetten valami olyan dologról van szó itt, ami ma is állandóan történik rossz irányba, és ma is bármelyik pillanatban konstruktív irányba fordítható. Csak meg kell találnunk a hibát, amely a zavarokat okozza. S amint rátapintunk, ezúttal is elcsodálkozunk rajta, milyen egyszerűnek tűnik. Alig elhihetõ, hogy ezek a kis mulasztások, jelentéktelen hibák ilyen veszedelmes gátakat emelhetnek bennünk.
--  Ne felejtsük el azonban, hogy egyetlen apró nyíláson át akármilyen óriási léggömbbõl elillan a gáztartalom, amely a magasságban tartja. Az önbizalom emelõ, lendítõ, átütõ erejű árama apró, félbehagyott dolgokon át szivárog el lényünkbõl. Minden félbehagyott munka, be nem fejezett mű, megszegett ígéret, nem teljesített fogadalom, helytállás elõl való elfutás feltépett véna a lelkünkben, amelyen át elvérzik az önbizalmunk. A befejezett művek, véghezvitt feladatok akkumulálják az önbizalom erõit. Minden ilyen helytállás meghatványozza bensõ energiáinkat, s újabb, meg nagyobb feladatok sikeres teljesítésére tesz képessé bennünket.
--  Legfontosabb tehát sérült, kivérzett önbizalmunk gyógyításánál az, hogy soha semmiféle munkát, apró feladatot félbe ne hagyjunk, mert ezek mind nyitott sebek, amelyeken át kreatív erõink folynak el. Nem arról van szó, hogy egyfolytában erõszakoljuk a dolgok befejezését, hanem arról, hogy amibe belekezdtünk, azt rendületlenül, minden akadályon át vigyük véghez.
--  Intézzük el a hátunk mögött tornyosuló kínos, szemrehányó, vádoló restanciáinkat. Szisztematikusan vegyük sorra minden problémánkat, amelyet elodáztunk, legyen az fizikai vagy szellemi természetû elintéznivaló. Legyen az emberi viszonylatunk elrendezése valakivel vagy lelkiismeretünkkel való elszámolás.
--  Vegyük fel a fonalat. Fogjunk hozzá összebonyolódott ügyeink kibogozásához. Magában véve már ez az akcióba lendült tevékenység is erő többlethez, nyugalomhoz, egyensúlyhoz juttat bennünket. Ne hõköljünk vissza akkor se, ha a feladatot félelmetes arányúnak látjuk. Gondoljunk: Lao-ce figyelmeztetésére, amely szerint a tízezer mérföldek is a lábunk alatt kezdõdnek. Az önmagunk elõtt való sorozatos elbukások emléke tett bátortalanná bennünket.
--  Vizsgázzunk most le önmagunk elõtt sorozatosan, hogy a bensõ bíró elõtt visszanyerjük hitelünket. Minden ilyen sikeres vizsgával titokzatos, regenerációs folyamatok indulnak el bennünk, veszedelmes sérülések gyógyulnak meg, lékek tömõdnek be. Pszichénk összezárult, hő álló tégelyében a mágikus áram akkumulálódni, hatni kezd, s bénult, tetszhalott organizmusunk vénái varázslatos, élõ, szuggesztív erõvel telítõdnek. S ez az erõ új sorsot teremt a befejezett feladatok és a magasabb képességek által lefedezett, vitalizált önbizalmunkon keresztül.

13.  A pozitív és negatív emberek

--  Milyen emberek társaságát kerüljük, milyen emberek társaságát keressük? E tanulmány elsõ fejezeteiben már kifejtettük, hogy életünkbe senki sem lép be véletlenül, mert amit véletlennek érzékelünk, az részleges vakságunk következménye. Olyan mozzanat, amelynek elõzményeit nem látjuk, tehát nem ismerjük fel logikáját, elkerülhetetlenségét és sorsunkat alakító szándékosságát. Bármilyen kellemetlen viszonylatunk támad környezetünk tagjaival, e viszonylat hívójele bennünk hangzott el, sõt mi adtuk meg alaphangját. Éppen ezért a mi feladatunk, hogy minden ilyen relációt feloldjunk.
--  Ha már belekerültünk, akkor már ez a vizsgatételünk. Mivel azonban ezen a területen is - mint az élet bármely más síkján - a valódi karmaoldó, illetve elhárító módszer a profilaxis, amennyiben képesek vagyunk rá, itt is élhetünk a megelõzéssel. Mert értsük meg, az embernek joga van hozza, hogy a dolgokat megkönnyítse, a bonyodalmakat elkerülje vagy transzponálja. E kiváltság azonban bensõ rang. Semmi mással nem lehet hozzájutni, mint a megismerés szellemi és erkölcsi erejével. Ez az élõ erõ annyit jelent, hogy van bensõ mértékünk, amellyel lemérhetjük, mi az, amit meg kell tennünk, s mi az, amire hiába vesztegetünk idõt és energiát.
--  Gyakran kell döntenünk az elkülönítés gyógymódja mellett akkor, ha két egyéniség nívó differenciája áthidalhatatlanná válik. Két ilyen pólus konjunkciója olyan nagy mértékben irritáló, hogy mindkét fél megbetegszik, lelki és szellemi értelemben elerõtlenedik tõle. A kötelezettségünk bárkivel szemben csak addig terjedhet, amíg hasznára lehetünk. Amint azonban legjobb szándékunk és igyekvésünk ellenére úgy konstatáljuk, hogy éppen abba hajszoljuk bele, amitõl megkímélni szeretnénk, hagyjuk magára. Engedjük el. Kerüljük, mert valami rejtélyes pszichokémiai folyamat mérget termelt ki közöttünk.
--  A megismerés kétségtelenül szolgálatra kötelez, s . a kozmikus morál alapja a szolidaritás. Minden erkölcsi megbetegedés elsodor ettõl az alaptól, és minden gyógyulás közelebb visz hozzá. Feltétlenül rossz tehát az a módszer, amely egy harmóniátlan közelséggel robbanást idéz elõ, erkölcsi hanyatlást okoz.
--  A szolgálat nem riad vissza a ragálytól sem, de okosan védekezik ellene, nehogy ápolás közben maga az orvos is leprássá váljék. A negatív, lehúzó, korlátolt, rosszindulatú emberek pszichikai ragályt árasztanak. Itt feladatunk arra szorítkozik, ha környezetünkbe kerülnek, hogy szóval, példával, gondolat vagy érzés emanációkkal gyógyszert kínálunk nekik. Ha elfogadják, gyógyulni kezdenek. Ha nem fogadják el, akkor csak az idõ és elkülönítés segíthet rajtuk. De semmi esetre sem változtat állapotukon az, ha szoros közelségben velük mi is átitatódunk a fertõzéssel.
--  A pozitív emberek társaságát azért fontos és tanácsos keresnünk, mert a zóna, amelyben élünk gyakran szerencsétlen "vámpír" lények infernója. A negatív emberek pszichikai vámpírok. Minden élõ felületre rátapadnak. Falánk csecsemõ szájával szívják, amíg erõ van benne, de a plusz, amelyet zsákmányolnak, nem válik tulajdonukká, hanem a minden irányban nyitott lényükön át szétömlik belõlük.
--  A pozitív emberek nem vérrel, hanem pszichikai-szellemi elixírrel táplálkoznak. Energiák akkumulálódnak bennük. Fölöslegeik vannak, amelyekbõl adni tudnak. A pozitív emberek a föld erõforrásai. Bennük gyűlnek össze és általuk cirkulálnak azok az energia készletek, amelyek megtartják a fényre éhezõket.
--  Ezért van az, hogy negatív emberekkel való együttlét után támolygunk a fáradtságtól. Úgy érezzük, teljesen kimerültünk. Pozitív emberek társaságában pedig felfrissülünk, feltöltõdünk. Senki sem érintkezhet rossz következmények nélkül túlnyomórészt csak negatív emberekkel, mert amint több erõt ad le, mint amennyit felvesz, õ maga is "vámpírrá" s egyúttal lelki hemofiliássá válik.
--  A pozitív ember sokaknak tud erõt adni, anélkül hogy elgyengülne. Nagyok a bevételei, és egészséges a bensõ ökonómiája. Az emberekkel való érintkezés számára a természetes anyagcsere szükségletét szolgálja. Ha valaki például derűs, érzelmileg egyensúlyozott tud maradni nehéz helyzetekben, hittel és bátorsággal gyõzi a megpróbáltatásokat, már pozitívnak számít, mert magatartása erõt áraszt.
--  Egészséges bensõ ökonómiánk érdekében ezért nemcsak jogunk van hozzá, hanem szükségünk is, hogy energia kiadásainkat egyensúlyban tartsuk energia bevételeinkkel. Mert erõinkkel éppúgy nem könnyelműsködhetünk, mint anyagi javainkkal. Igaz, hogy a forrás, amellyel kapcsolatot teremtettünk, kimeríthetetlen, s a bennünk lévõ szikra örök.
--  Segítsük ezért mindazokat, akiket segíteni tudunk tettekkel, értékes tanácsokkal, jó gondolatokkal és gyógyító erõkkel, de csak akkor, ha nem vámpír csoportlelkeket éltetünk vele, s fõleg, míg fedezetünk van rá. Amint azonban rájövünk, hogy az individuális gyógyulás és konstruktív reakciók szándéka helyett valami beteg pszichikai nimfománia akaszkodott ránk, amely kéjesen felissza a ráfordított energiát.
--  S majd ezután mohón üres állat szemmel még többet követel belõle, azonnal szakítsuk meg a kontaktust, mert ami ilyenkor történik, az nem más, mint transzmutáció lefelé. Az arany ólommá változtatása. Az ilyen kapcsolatot kerüljük el. S keressük a konstruktív, megújító, inspiráló, erõinket feltöltõ szellemi forrásokat. Szívjunk be Fényt, hogy majd Fényt áraszthassunk..

14.  A félelem legyõzése

--  Az élet legõsibb alapérzése a félelem. A múlandósággal együtt született. Hatalma két forrásból táplálkozik. Egyik forrása az, hogy nevét a rengeteg fedõnévtõl csaknem lehetetlen megtalálni. Noha a félelem lényegében halálfélelem, kétségtelen, hogy e mögött van még egy titkos név, egy másik, amely az univerzális tudattalanban rejtõzik. A félelem hatalmának másik forrása önmagát feltöltõ, megszázszorozó ereje.
--  A félelem mágiája ugyanis magából a félelembõl táplálkozik. Amint feltámad bennünk, legelõször is kontroll-szerveinket bénítja meg, s átveszi az uralmat egész organizmusunk fölött. Lételeme a homály, ismeretlenség, köd, bizonytalanság, körvonaltalanság. Veszedelmes experimentumainak feltétele az egyéniségben eluralkodott tanácstalan káosz és tehetetlen kiszolgáltatottság.
-- A félelem a megnyilvánult létnek éppolyan misztikus eleme, mint a Lucifer-princípium. Rombol, kivezetõ út és kulcsok nélkül. Semmit meg nem old, és sehová nem vezet. Vak irritációként cirkulál benne az élet elpusztításának ösztöne; az a tartalom, hogy a létnek ez a formája végzetesen rossz.
--  A félelem az univerzum anarchistája. Robbant, gyilkol, dúl, kiirt, mérgez, s ezzel szüntelenül nemz, mert a pusztítás a mélységi régiókban teremtõ aktus. Aki öl, az démonokat nemz. A félelem õrjöngõ rögeszméi testet öltenek a lélek alvilágában, és betegségfolyamatok formálódnak a testben.
--  Az élõlények egymásrautaltságuk kényszerében a félelem millió variációjában szenvednek. Minden vágyódásukban, reményükben, fényszomjukban ott lapul a harmadik hatalom, és behajtja rajtuk sötét adóját. A fény mindig árnyékot vet. S a jelenségek világában minden lehanyatlik és halállal végzõdik. Igen.
--  Az úgynevezett tények. A test érzetei. Az idegek. Az egész sebezhetõ, remegõ, puha testállag a félelmet igazolja. De lássuk csak, voltak-e már olyan lények, akik a félelem fölé emelkedtek? Van-e egyáltalában kiút a félelembõl? Meg lehet-e fékezni? Le lehet-e gyõzni? A felelet erre: igen. Voltak már emberek, akik a félelmet is megváltották önmagukban. A dolgot, amelytõl félünk, gondolatban ad absurdum kell juttatnunk, minden fonalát végiganalizálva.
--  Tételek, ellentételek, képzetek antitoxinjával, megismerésünk érveivel ki kell lúgoznunk ijesztõ tartalmát. Hogy kimerüljön. Hogy elveszítse erejét és akcióképességét. Ha így bátran szembenézünk a félelemmel, rájövünk, nincsen egyetlen olyan tézise sem, amelyre ne volnának minden árnyékot elsöprõ antitézisek. Betegségek, nyomorúság, balesetek: ha mindezek okát önmagunkban tudatosítjuk, és a sorsunk fölötti hatalom lehetõségét is önmagunkban ismerjük fel, akkor a vak, gonosz véletlentõl való félelmet elerõtlenítettük lényünkben.
--  Ha végigtekintünk félelmeink külön, siralmas történetén, két dolgot állapíthatunk meg. Egyik az, hogy rengeteget féltünk hiába, teljesen fölöslegesen. Annyi energiát fordítottunk félelemre, amellyel nyelveket tanulhattunk, karriert építhettünk vagy nagy műveket alkothattunk volna. Másik az, hogy ha rémképeinknek csak egy tizedrésze megvalósul, hozzátartozóinkkal együtt már ezerszeres halált haltunk volna a legválogatottabb kínzások közepette.
--  Mindkét tény azt bizonyítja, hogy erõink nagy részét egészen terméketlen, negatív és destruktív dolgokra pazaroljuk. Mert félelemmel sohasem javíthatunk sorsunkon, legfeljebb nagyon súlyos mértékben ronthatunk rajta. A félelemmel soha el nem háríthatjuk a rosszat, sõt felfokozzuk veszélyét. A félelem nem ment meg semmitõl, csak nagyobb bajba taszít. A félelem nem gyógyít, hanem megbetegít.
--  Ha ezt a gondolatsort végignyomoztuk, élõvé tettük magunkban, nem sok félnivalónk marad, mert érdeklõdésünk és törekvéseink súlypontja áthelyezõdik az egyedül lényeges kérdésre: mi az élet célja.. Mi az élet kozmikus célja és a kozmikus célon belül mi az egyéni célunk fejlõdésünk jelen etapjában. A félelemnek persze célunk kijelölése után is sok titkos, váratlan fegyvere marad.
--  A félelmetes nyomorúság, bánat, borzalom komplexumok párolognak körvonaltalanul tudatunk küszöbén túl. Mégis biztos, hogy a bajok nagy részét elkerülhetjük, ha azokat a dolgokat önként megtesszük, amelyeket a sors kemény csapásai volnának hivatva véghezvinni, megismerésünk gyarapodása és erkölcsi gyógyulásunk érdekében.
--  A félelem kioldásának, vagyis megváltásának másik forrása bennünk: szorongásaink, antipátiáink, idioszinkráziáink, neurózisaink koncentratív és meditatív elemzése. Ezek az iszonygátak általában védõ és figyelmeztetõ berendezések bennünk. Veszélypontokon jelzõ tilalomtáblák és útmutatók. Elriasztanak egy iránytól, ahol már többször rosszul jártunk.

15.  Az élet célja

--  Sajátos célunk - az egyetemes célon belül kétségtelenül egyéniségünk megfinomítása, kicsiszolása különféle lehetõségek, élmények kísértések, provokációk, tapasztalatok csiszoló korongján. Az, hogy ideáljainkat felszínre hozzuk, megvalósítsuk és kiéljük. Hogy hányféle átmeneti cél felállítására és túlhaladására van Szükségünk ehhez, az egyedül szellemünk rejtett törvényétõl függ. E vita a megvilágosodott individuumban dõl el.
--  Az ember agya alacsonyabb és magasabb világok között közvetítõ konvertálókészülék. Ez a hivatása. Ez teszi a lét főszereplőjévé. Köréje csoportosulnak mindazok az adottságok, amelyek fejlesztését, átizzítását, működését elõsegítik. Betelt átmeneti célok és végigélt szerepek mind ennek az instrumentumnak szállítanak olyan felismeréseket, megtisztított fogalmakat, amelyek általa és benne felismert igazsággá és tetté válnak.
--  Az alkotó ideálok keresése abból a bizonyosságból fakad, hogy az ideálból célt, a célból meghódított valóságot hoz létre. Az ideálok becsvággyal való telítése felizzítja az akaratot, amely sorsot teremt, és sorsot old. Teremtő ideálok nélkül a szellem elhomályosul, a lélek kialszik, és a test betegségekben hull széjjel.
--  Teremtő ideálok akkumulálják az élet és fejlődés energiáját. Valamiért hevülni, törekedni kell mindenkinek. A cél: mágnes, amely légvonalban vonzza magához azt, aki összekapcsolódik vele. Átmeneti célokon túl újabb és újabb célok bukkannak fel, de mindegyik átvezet egy fontos szakaszon, amelyen e célok nélkül nem tudtunk volna keresztülhatolni..
----------------------------------------------------

A Szeretet  Mágiája -- Szepes Mária

--  Szepes Mária: "Azért dolgozom írok és tanítok -, hogy ébresztőt fújjak, bebizonyítsam, hogy a másokért való szolgálatnál nagyobb ajándék nincs. Egész életemben úgy segítettem másoknak, hogy nem kértem pénzt érte. Erre azért voltam képes, mert tudtam, hogy az anyagi javak nem sokat érnek, egyedül a fölfelé törekvés, az önzetlen segítség nyújtás az, ami értelmet adhat az emberi életnek. Hiszen nem én vagyok a fontos, hanem az, hogy amit az isteniből kapok tovább adhassam. A világ önző, de az emberek vágynak a jóra, a szeretetre"...........
--  A nő, az ősanya: minden létezés gyökere. Nem Ádám szülte Évát, hanem fordítva. Nem véletlen, hogy a női kromoszóma, az X erősebb, stabilabb, mint a férfi kromoszóma, az Y. Mégis minden nemzésnél szükségszerű követelmény mindkét érték jelenléte. A teremtéshez viszont teremtő gondolatok kellenek, hiszen gondolat nélkül nincs tett. Sajnos ma olyan világot élünk, ahol a teremtő erők helyett pusztító erőket támogat az emberiség gondolataival.
--  Elég csak végignézni, milyen állapotban van a bolygónk, a környezetünk. Nem csoda, ha egyre kevesebb termékenyítő erővel, aktív spermiummal rendelkező férfi van a bolygónkon. Más kérdés, hogy sajnos még így is több van a kelleténél, mert úgy szaporodunk, mint a vírus, és egyre többet akarunk kicsikarni a korlátozott lehetőségekkel rendelkező bolygónkból.
--  Sok minden szükséges, mert figyelmeztető táblák figyelembevétele nélkül élni ostobaság. De, hogy rátérjünk a témánkra, alapvetően képtelenség a házasságról úgy beszélni, hogy valami kezdődik majd végződik. Ennek a fényében a házasság is csak egy állomás, ahol épp aktuális állapotunkban valamely értékeket fizikai megjelenésükben is képviselő személyek vonzzák egymást.
--  Azonban ezek a vonzások vágyak, melyek kielégülésre szomjaznak, amit szexben, a gyerek nemzésben teljesítünk be. A gyerekek aztán felhígítják a házasságot, aminek következtében a férfi tovább lép, termékenyítő erejét, vágyait kielégítve más kapcsolatokban. Ez az elképesztően nagy ösztönzés abból fakad, hogy mindenki keresi a másik felét. Mindenki fél.!. Azonban ez a másik felünk nem biztos, hogy épp itt van ebben a dimenzióban, lehet, hogy a túlvilágon.
--  Sokak szerint a szerelem a legjobb belépő a házassághoz. Egy cédulától nem lesz jó, ami rossz. Egymásban hazaérkezni. Ez az állapot az, aminek a megszerzése a fontos. A szerelem általában két-három év alatt kialszik. A testi vágy nem örök. Ha szellemileg, lelkileg nem tartoznak össze, akkor az a kapcsolat sosem lesz tartós.
--  Aki tud valakit szeretni, az mindenkit tud szeretni. Mindenesetre jobban tud szeretni másokat, mert boldog attól, hogy otthon van valakiben. Akivel beszélgethet, akivel az érzelmei azonosak, akivel olyan kapcsolatban áll, hogy kimondja, amit a másik még csak gondol. Ez a tökéletes egymásra hangoltság a szeretet. Sajnos nagyon ritkán jön létre.
--  Ez az állapot olyan energiákat szabadít fel, amik hihetetlen erővel kisugároznak az emberből, aki átéli. Az ilyen boldog ember sokak szemében vonzó, mert a boldogsága örömteli lehetőséget mutat. Sokan irigylik és gúnyolják, mert irigységükben képtelenek elfogadni a másik boldogságát. Ezek azok, akik aztán arról papolnak, hogy nincs örökké tartó boldog házasság. Az én példám is igazolja, hogy van.
--  A hűség, a hűségre való kötelezettség is egy érdekes dolog. Hiába kötelezek rá valakit, ha képtelen rá. Mit szólnál hozzá, ha arra köteleznélek, hogy ne reggelizz, ne ebédelj, és ne vacsorázz.?. Az álmorálok sokszor kitalálnak valamit, ami a természet ellen való. Ez még akkor is igaz, hogy ha a természet mindig kitermel egy veszélyes betegséget, mely nemi úton terjed, és ez vissza riaszt embereket nemi ingereik kiélésétől. Ez a kikényszerített hűség azonban sosem tartós.
--  Az ideális az volna, ha mindenki azzal lehetne, aki őt tökéletesen kiegészíti és kielégíti. Az egyetlen társsal, a másik felével, akivel egy lehet. Az ilyen kapcsolatokban fel sem merül a csalás lehetősége, mert a párja képes minden ingerét kielégíteni, tehát nincs szüksége másra.
--  Azonban ez nagyon ritka. Részint azért, mert a másik felünk épp nem ebben a dimenzióban él, részint, mert más feladatot kell megvalósítania, amihez más társak kellenek. De az is előfordul, hogy egy ilyen tökéletes kapcsolatban is előbukkannak a férfi olyan nemi ingerei, melyeket csak máshol tud kielégíteni. Ez nem megcsalás, legfeljebb tapasztalat gyűjtés.
--  A házasság intézménye ilyenformán mit is képvisel. Nem a cédula a fontos, hanem a tartalom. Viszont, ha egy kapcsolatban, mely nem tud tartós lenni gyereket csináltak, azért felelősséggel tartozik mindkét fél. Kötelességed a családodról gondoskodni. Ha ezt egy papírral kiegészíted, legfeljebb jelzed a tisztességed, de nem a papíron múlik, hogy milyen ember vagy.
--  Amúgy ez a Föld egy roppant elfuserált bolygó. Olyan lényekkel van tele, akiknek mindenféle igényei, gyengeségei, rögeszméi vannak, de mind más, két egyforma ember nincs. Ami az egyiknek nagyszerű és jól esik, azt a másik utálja. És ezen a szerelem sem segít, mert a sárgarépa főzeléket akkor is utálni fogod, ha a párod szereti.
--  A szerelem testi vágyakozása önzés, a saját ingereink kiélésének kényszerítő vágya. A szeretet figyelem, tapintat, a másik szellemi, lelki, testi valójának, azaz teljességének örömteli elfogadása és önzetlen, gáttalan átadása önmagunknak. A szerető ember képtelen rosszat kívánni a másiknak, még akkor sem, ha az épp mást akar testileg, a szerelmét vesztett ember viszont önzésében haragra gerjedve akár meg is gyilkolhatja addig rajongott szerelmét.
--  Édesem, minden férfinek és nőnek joga van kiélni az ingerét. Miért teremtették erogén zónákkal, mirigyekkel az embert.?. Kell neki a másik, de nem személyében, nem társként, csak tárgyként.. Akkor is kell neked nő, ha csak egyvalakit szeretsz. Hogy szidhatnám meg a másikat, ha délben megéhezik és enni akar.?. Hogy ebből miért csinál a zsidó-keresztény vallás ekkora felhajtást, nem értem. A férfinek kell nő, pont úgy, ahogy megeszi a levesét. Ez nem megcsalás, hiszen csak azt az egy embert szereti, de néha más ételre vágyik.
--  A szeretet és a szerelem közötti különbség.?. Óriási differencia van a két fogalom között. A szerelem tulajdonképpen egy nemi inger. Ha kielégül elmúlik, vége van, hiszen csak tárgy. Ilyenformán butaság azért haragudni egy férfira, mert fizikai kielégülése céljából nőre van szüksége még akkor is, ha semmi egyébre nincs szüksége attól a nőtől. Tárgyként kezeli. Erre teremtődött a férfi..
--  A szeretet tehát egy szellemi kapcsolat. Az is, de ennél sokkal több. Varázslat.!. Isteni csoda.!. Ugyanis nem csak egy bolygóra vonatkozik, hanem a világmindenségre. A világmindenség végtelen, se kezdete, se vége. Örök...
--  A Szeretet mágiája, a lélek kenyere a szeret. Mi is a szeret.? Ezt már nagyon sokan próbálták megfogalmazni de csak nagyon keveseknek sikerült megragadni a lényegét. Ha mi is megpróbáljuk megkeresni talán nem is kell kiterjedt kutatást folytatni, ugyanis magában a szóban  szeretet a jelentésében, tartalmában benne van a lényeg ez ugyanis minden dolgok lényege a minden, a maximum ami az ember számára elérhető.
--  Sokan  és sok helyzetbe mondják ki a szeretlek szó különböző alakjait, nem is tudván miről beszélnek. A mai kor embere talán meggondolatlanul, ön becsapva vagy éppen hamis tartalommal a szó igazi tartalmát elárulva használja ezeket a szavakat.. A lelke mélyén kivétel nélkül mindenki tudja hogy a szeretet a legfontosabb és erre van a legnagyobb szükségünk. Ez azonban számos félre értéshez vezet, fontos ugyanis hogy megkülönböztessük érzéseink természetét. Vannak a szeretethez nagyon hasonló érzések  mint például a szexuális vágy vagy a hála stb.
--  Mindennapjainkban nem kell túl nyitott szemmel járni ahhoz hogy észre vegyük minden bajok gyökerét a szeret hiányt. Ezen kell a legtöbbet „ dolgoznunk” mert a szeret a legmagasabb rezgés tartományú energia.  Az igazi szeretetet nagyon nehéz megvalósítani, mert olyan tulajdonságokat feltétel ez mint, elfogadás, tolerancia, önzetlenség és feltétel nélküliség. A szeretetet univerzális alap törvény nincs benne semmi megfoghatatlan, éppen ez a titka az egyszerűsége. Valakit, valamit a mindenséget úgy szeretni, hogy nincsenek elvárásaink. Ezért nehéz és egyszerű.
--  Csakráink közül a szív csakra „felelős” a szeretetért, nem véletlenül hiszen szervezetünk központja, innen indul ki a vér hogy életet vigyen minden szervünkhöz és ide is tér vissza. Ez az analógia nagyon jól kifejezi amit adsz csak azt kaphatod vissza. A szeretetet tanulni kell, erre az energiára a legnehezebb ráhangolódni mert a durva anyagú ember történelme folyamán jócskán megfosztotta magát attól a képességétől hogy könnyen rá találjon az ego által hátra szorított lelki területekre. Feltétel nélkül adni azt amit nem vásárolhatsz meg senkitől ez a dolog mozgató rugója.
--  A szerelem nagyszerű érzés aki megtapasztalta tudja ilyenkor kitágulnak az „én” határai és  szinte eggyé olvadunk a partnerünk személyével mintha ő is mi lennénk. Pedig a szerelem is „csak” a szeretetet picike része, mert a szeretet nem korlátozódik egy személyre nem szűkül be. Éppen ellenkezőleg a szeretet kiterjeszt és egyetemes.
--  Jézus jó példája annak hogyan kell a szeretetet értenünk. Tettei nem maradhattak volna fen, egyáltalán létre se jöhettek volna ha nem a legmagasabb szintű szeretettel tekint az emberekre és érez irántuk. Az nem véletlen hogy ő a példaképp és szimbóluma isteni kinyilatkoztatása a szeretetnek. „A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi létezés problémájára.”
--  A szeretet mágiája az, ha vesszük magunknak a fáradtságot, hogy bele nézzünk ember társaink szemébe, ugye tudjuk a szem a lélektükre, ott megbújva tetten érhetjük mindenkiben egyéni sorsa szerint a szeretet szintjét az életben. Ha valaki életében jelen van a szeretetet a szeme csakúgy sugárzik átadva fényét egész lényének. Sok esetben azonban nincs fény a szemekben csak sóvárgás valami után és ez a valami a szeretet..
--  Mi lenne, ha egyszer köszönnék a hentesnek.? Rá mosolyognánk a postásra.? Megpuszilnánk a nagymamánkat és a szüleinket, átmennénk a szomszédhoz egy kis beszélgetésre, átvezetnénk a vakot a zebrán. Lelassítanánk a lépteinket hogy végre lássuk az embereket és a világot. Ha rácsodálkoznánk egy bogár nagyszerűségére. Hagynánk a csudába a pénzt ott egye meg a fene. Nem szidnánk meg senkit, nem káromkodnánk és nem lökdösődnénk. Tennénk ezt csak úgy úri passzióból, csak azért mert igazából ez a dolgok rendje.
--  Tényleg kedves olvasó, mi lenne akkor, ha ez mind így lenne.. Akkor minden rendben lenne. Akkor működne a szeretet mágiája, és a szemekbe visszatérne a fény és a csillogás..