Lemúria, Mú, Atlantisz ősi kontinensei - Somogyi Csaba

Lemúria, Mú, Atlantisz ősi földrészei, kontinensei.

Lemúria és Mú a hagyomány szerint a két legősibb kontinens, majd időrendben Atlantisz követte őket. A Lemúriai kontinensen alakult ki az első civilizáció, majd a Mú követte, ahol a magyarok, maják, maorik alapítottak fejlett kultúrát. Az Atlantiszi civilizáció volt máig az utolsó amely ezt követően nagyot alkotott..

Lemuria és Mú, a titkos földek.

-- Máshol is volt titkos birodalom, nemcsak az Atlanti-óceánban. XIX. századi tudósok vetették fel egy elsüllyedt kontinens létezésének gondolatát, hogy megmagyarázhassák az Indiai-óceán környéki flóra és fauna szokatlan eloszlását. A lemur (maki) főleg Madagaszkár szigetén él, kis számban a közeli Afrikában, ezenkívül azonban Indiában és a Maláj-félszigeten is megtalálható. Más állat és növényfajok esetében ugyancsak felmerült a kérdés, hogyan jutottak át az Indiai-óceánon.?.
-- Az adódó válasz: egy föld hídon át, amely az Indiai-óceánban a jelenlegi: Seychelle-Mauritiusi platón terült el. A vitához a geológusok is hozzátették a maguk érveit, rámutatva egyes közép-indiai, valamint dél-afrikai sziklák és kövületek közti hasonlóságra. Megszületett az Afrikát Indiával összekötő, új kontinens, amely: Philip Sclater angol zoológus javaslatára a Lemuria nevet kapta. Az, hogy ez az eltűnt kontinens volt az emberiség bölcsőjének egyik lehetséges helye, sok okkultista számára ellenállhatatlan gondolat volt, s világegyetemükben Lemuria Atlantisz mellett foglal helyet.
-- Madame Blavatsky (1831-91), a teozófia megteremtője, titkos tanítókon keresztül kapott kinyilatkoztatás alapján leírta, hogy az ember hét törzsfajon keresztül fejlődött ki, ezek közül a harmadik a lemuriaiak faja. Ezek az ősi lények óriási, majomszerű teremtmények voltak, némelyiknek négy karja volt, míg másoknak egy harmadik szeme hátul a fején. Telepátia révén érintkeztek, s noha tulajdonképpen agyuk nem volt, akaratukkal a szó szoros értelmében hegyeket tudtak elmozdítani.
-- William Scott Elliott, Blavatsky követője már azt mondta, hogy a Lemuriaiak csaknem: 4,5 méter magas, barna bőrű lények voltak. Lapos, homlok nélküli arc, előreugró áll jellemezte őket. Feltűnően távol ülő szemükkel a madarakhoz hasonlóan oldalra is láttak. A lemuriaiak ráadásul valamikor tojásrakó hermafroditák voltak, végül azonban az emberhez hasonló módon szaporodtak. Amikor állatokkal keveredtek, s megszülték a majmokat, a természetfeletti lények, akik addig támogatták őket, megtagadták tőlük a további segítséget. A Vénuszról érkezett "Lángok ura" megfosztotta a lemuriaiakat a halhatatlanságtól és az újjászületéstől, és éppen amikor emberré váltak, Lemuria a tenger mélyére süllyedt. Az okkultisták szerint a lemuriaiak leszármazottai ma is élnek, ők az ausztrál bennszülöttek, a hottentották és a pápuák.
-- Egy angol újságíró, Edward Lanser még a Los Angeles Time Starban is megírta: 1932. május 22-én, hogy találkozott lemur utódokkal. Egy új sztori reményében Lanser az afrikai Shasta-hegyhez utazott, ahol meséltek neki egy hegyoldalban rejtőzködő titokzatos faluról, ahol még senki nem járt, csak egy nagy látcsővel figyelték a lakóit.
-- Ezek a Lemuriai ivadékok a cikk szerint "magas, nemes arcú, rövidre nyírt hajú férfiak. Mezítláb járnak, s makulátlan fehér ruhát viselnek". Szertartásaikat elpusztult földjük, Lemuria emlékére tartják. Több ezer éve észrevétlenül élnek Észak-Amerikában "a tibeti mesterek titkos erejének" felhasználásával, amely képessé tette őket arra, hogy beleolvadjanak környezetükbe, s láthatatlanná váljanak, amikor akarják. Nyilván ez az oka, hogy senki nem találja őket.

Mú, az emberiség bölcsője

-- Természetesen a harmadik óceán sem maradhat ki, ha az emberiség ősi földjét keressük. Az úttörő munkát a 19. század végén egy James Churchward nevű katonatiszt végezte, aki az indiai hadsereg hadnagyaként egy hindu főpap tanítványa lett, aki megismertette őt állítólagos szent egyházi iratokkal illetve ősrégi agyagtáblákkal. Ezeken egy Anyaországnak nevezett eltűnt birodalomról olvashatott.. További kutatások szerint Mu egy hatalmas, három részből álló terület volt, amely Hawaiitól északra terjedt, déli határait pedig a Fidzsi- és Húsvét-szigetek vonala alkotta.
-- Mu birodalmában a lakosság fényűző otthonokban élt, az emberek óriási, faragott, nyitott tetejű templomokban imádkoztak, műveltek voltak, kitűnő építészek és hajósok kerültek ki közülük, hihetetlen méretű, egyetlen kőből faragott szobrokat, emlékműveket állítottak fel, útjaikat pedig úgy kövezték le, hogy a rések között egyetlen fűszál sem tudott előtörni. Az uralkodó faj csinos, nem egészen világos bőrű, lágy nézésű, sötét szemű, sima hajú nép volt.
-- Sajnálatos, hogy ez a gyümölcsöző világ vulkanikus tüzek hamujává lett, s olyan tomboló lángok pusztították el több hullámban bekövetkező szerencsétlenségek sorozatában, amelyek három mérföldnyi magasba törtek. A kevés túlélő megvetette lábát Indiában, Mexikóban, Dél-Amerikában Hawaiin, a Fidzsi-szigeteken, a Húsvét-szigeteken, illetve a megmaradt kis déltengeri szárazföldeken...
-- A több, mint száz évvel ezelőtti "hiteles leírások" után a Mu iránti érdeklődés ellanyhult, ám napjainkban kutatók egy lehetséges Csendes-óceáni civilizáció nyomait keresve érdekes eredményekre bukkantak. India ókori, csodálatos és titokzatos: Muhendzso Daró-i kultúrájának terméke például az a képírás, amellyel gyakorlatilag tökéletesen megegyezik az, amit a Húsvét-szigeteken találtak..
-- Kérdés, miképpen juthatott el ez az írás szinte változatlan formában az óceán túlsó végére.?. Ugyancsak titok fedi a csendes-óceániai szigetvilágban Nan Madol eredetét. A tengerre épített, mesterséges szigeteken álló hatalmas városnak ma csak nyomai lelhetők fel, egyesek szerint az elsüllyedt Mu fővárosa lehetett.

A magyarok eredete

-- Vannak mai táltosok Magyarországon, akik azt tanítják, hogy bár Mú kontinense Kr.e. 11 531-ben eltűnt az óceán mélyén, emléke nem halványult el, sőt a magyarokban nagyon is él.. Mú szigetére ugyanis legalább: 70 ezer évvel ezelőtt idegenek érkeztek a Szíriusz csillagképből, akik tudással ajándékozták meg az itt élő népet, és megbízták őket, hogy ezt a tudást, a fényt vigyék körbe az egész Földön. A birodalom pusztulása után a menekülőkből lett az egyistenhívő maja nép, amely egyesek szerint a "magya" vagy magyar nép őse. E civilizáció rendkívül magas fokú technikai és szellemi, spirituális tudás birtokába jutott. Hajókat építettek, elindultak nyugat felé, és szellemi gyarmatokat hoztak létre az egész világon. Elérték a mai India, Kína területét, az amerikai kontinensen pedig kiépítették a maja birodalmat.
-- A bizonyítékok.?. A maják forma kincsében egyesek szerint ott vannak azok az ornamentikai elemek, amelyeket a magyar nép ma is használ, de megtalálható - állítólag a magyar népdalokra jellemző hangzás világ, a pentaton zene, a tulipános láda, és sok ősi szó. A tudást tehát az egész világon a Mu földjéről elszármazott "magya" nép sugározta szét. A szigorú tudományos kutatás mai bizonyítékai persze nem elegendők arra, hogy megbizonyosodjunk az elsüllyedt ősi birodalmak létezésében. Ám az emberek mégis szeretnek hinni csodás eredetükben - hiszen mégiscsak tetszetősebb a gondolat, hogy istenek ivadékai vagyunk, mint a lehetőség, hogy majmoké....
-- Létezett egykor a Lemúriai ember.?. Az Indiai-óceán környéki flóra és fauna szokatlan eloszlásának magyarázatára 19. századi tudósok vetették fel egy elsüllyedt kontinens létezésének gondolatát. Van ennek a teóriának valóságalapja.?. Egy újságíró, kinézve az oregoni Portland felé tartó éjszakai vonat kocsijából, szokatlan, piros és zöld fényekre lett figyelmes a kaliforniai Shasta-hegyen. Megkérdezte a kalauzt, aki azt válaszolta, hogy "a lemuriaiak szertartásának fényei"-t látta.

Lemúriai az ősi civilizáció - Thoth elmondása alapján

-- Lemuria egy ősi civilizáció, mely Atlantisz civilizációja előtt létezett. Úgy tartják, hogy fizikailag Észak-Amerika és Ázsia/Ausztrália között volt található. Lemuriára hivatkoznak Mu néven is, vagy Motherland of Mu (Anyaföld) néven. Fénykorában Lemuria lakossága igen fejlett és erősen spirituális beállítottságú volt. Bár konkrét fizikai bizonyítékokat nehéz lenne találni az ősi kontinens létéről, sok ember "tudja", hogy szoros kapcsolatban áll Lemuriával. A lemuriaiak egy sokezer évvel ezelőtt bekövetkezett pólusváltás következtében, az éghajlati változások elől menekülő, nomád életmódot folytatott törzsek egy megmaradt csoportjából kialakult civilizáció..
-- És most következzenek részletek az Élet virágának ősi titka című könyvből: ...Thoth elmondása alapján Ádám és Éva ideje után egy jelentős tengelyváltozás következett be, melynek eredményeképpen a földrész elsüllyedt és egy másik földtömeg emelkedett ki a Csendes óceán vizéből. Ezt ma Lemuriának nevezzük. Thoth szerint Ádám utódai itt telepedtek le és fejlődtek szabadon. 65-70.000 évig időztünk Lemurián. Gyorsan lépkedtünk az evolúciós ösvényen, számos kísérletet hajtottunk végre önmagunkon és igen sok fizikai változást foganosítottunk a testünkben. Megváltoztattuk csontrendszerünket, különös hangsúlyt fektettünk a gerincre és a koponyára. Javarészt jobb agyféltekés, női természetű lények voltunk. Egy evolúciós ciklusban minden esetben dönteni kell arról, hogy a férfi vagy a női jelleg lesz-e a domináns.
-- Fajunk női jelleget vett fel..... Társadalmunk először 1910-ben adott hitelt annak az elképzelésnek, miszerint Lemuria valóban létezett. Nem igazán emlékszünk a részletekre ezzel kapcsolatban, mivel 1912-ben változás történt evolúciónk folyamatában. A hatalmas katasztrófába torkollott kísérletet tulajdonképpen 1913-ban végezték, s személyes meggyőződésem (értsd az író - Durnvalo) szerint az Első Világháború kirobbanása ennek a kísérletnek tudható be. Ezután nem voltunk már többé azok, akik azelőtt..
-- Az Első Világháború előtt az USA spirituális növekedési mintája egészen hasonló volt a maihoz. Az emberek rendkívül nagy érdeklődést mutattak a spirituális és pszichikus művek, a meditáció, az ősi múlt megismerése és hasonló természetű dolgok iránt. Sokan tanulmányozták Atlantisz és Lemuria létezésével kapcsolatos területeket továbbá rendkívül sok, a maihoz hasonló gondolati mintával találkozhattunk abban az időben.
-- Az Első Világháború kitörésekor álomba merültünk és nem is igen tértünk magunkhoz egészen 1960-ig. Ám a korallokkal kapcsolatos, Lemuria létezését bizonyító felfedezések, amelyeket 1910-ben tettek, igazán figyelemre méltóak voltak. A korall kizárólag a vízfelszín alatt: 45 méter mélységig terjedő rétegben növekszik. Úgy sejtem, 1910-ben a Csendes Óceán feneke magasabban feküdt, mint manapság, mivel az óceán felszínén látható korallgyűrűk sora nyúlt a Húsvét-szigetektől a távoli messzeségbe.
-- A tegerfenék egyébként folyamatosan emelkedik és süllyed. Lehet hogy nem mindannnyian értesültünk róla, ám az Atlanti óceán-feneke 1969 decemberében több mint 3 kilométert emelkedett (lsd. Life magazin 1970. januári kiadása). A Bermuda területén számos sziget tört hirtelen felszínre. Néhányuk még ma is látható, a legtöbbjük azonban újra a hullámok alá merült. Azokban az időkben, amikor Platon leírást adott Atlantiszról, a görögök a Gibraltári szoroson túl csak nagy nehézségek árán tudtak hajózni, minthogy a víz azokon a területeken csupán 3-4 méter mélységű volt. Ma a tengerfenék ismét a mélységekbe vész..
-- A Csendes-óceánban felfedezett korallgyűrűk becslések szerint 550 méter mélységben fekszenek. Ez azt jelenti, hogy eredetileg a gyűrűk belsejében szigetek helyezkedtek el, mivel a korall csak a vízfelszín közelében képes növekedni. Márpedig, ha a gyűrűkre 550 méter mélységben találtak, az arra utal - mivel 45 méter alatt nem képesek tovább fejlődni - hogy a korallgyűrűk lassanként süllyedtek a mélybe. 1910-ben a messzeségbe nyúló korallgyűrűk látványa arra a következtetésre vezette a kutatókat, hogy ezen a területen valaha számos szigetnek kellett lennie...
-- Tanítások: A Lemúriai civilizáció nagyon fejlett volt, végül Lemuria nagy részét mégis elnyelték az óceán hullámai. Ay éa Teje neve fennmaradt. Ez a pár valami olyat tett, amihez azelőtt soha senki sem folyamodott, legalábbis a mi evolúciós ciklusunkban nem. Rájöttek arra, hogy ha a szeretkezést egy bizonyos módon végezzük és közben meghatározott módon, lélegzünk, a gyeremekáldás különleges módon valósul meg, továbbá halhatatlanná lehet vele válni. Ay és Teje alapítottak egy iskolát. A jelen ciklusban ez volt az első misztériumiskola és a Nakaal Misztériumiskola nevet viselte (lsd tantra.) Az iskolában a feltámadás vagy égbe emelkedés tantrán keresztüli megvalósítását tanították..
-- Mielőtt Lemuriát elnyelték az óceán hullámai, mintegy ezer embert képeztek ki, ami 333 háromtagú családot jelent. Ők elsajátították az iskolában tanítottakat, a szeretkezés e formáját, ahol ténylegesen nem értek egymáshoz, - interdimenzionális szeretkezés. Lemuria kezdett olyan hellyé formálódni a tanítások által, ahol pár évezred leforgása alatt az egész faj egy új tudatküszöb átlépésére válhatott volna képessé. Bár sokat fejlődek a lemúriak, tudatszitjük egy 12 éves gyermek tudatának felet meg... Isten szemlátomást nemet mondott a továbbfejlődésre, az idő nem volt megfelelő erre. Épphogycsak elkezdték a munkát, amikor Lemuria víz alá merült. Már jó előre, teljes bizonyossággal tudták, hogy Lemuria el fog süllyedni. Tulajdonukat a Titicaca tóhoz, a Shasa hegyhez és más helyekre menekítették. Thoth elmondása szerint, Lemuria elsüllyedése és Atlantisz kiemelkedése ugyanabban az időben, egy másik pólusváltás következtében zajlott le.

Atlantisz, a máig legendás civilizáció

-- Az Atlantisz nevű elsüllyedt kontinens még ma is a világ egyik legnagyobb rejtélye. Majd mindenki hallott már Atlantisz eltűnéséről, de vajon létezett-e egyáltalán? Az Atlanti-óceán vagy pedig a Földközi-tenger egyik szigete volt? Afrikához, Amerikához vagy Európához tartozott.?. Sok teória született erről, és sok helyen keresték nyomait. Soha nem kezdődött volna el a kutatás, ha a görög filozófus, Platón (Kr. e. 427-347) nem meséli el a történetét két dialógusában, a Timaioszban és a Kritiaszban.
-- Platón görög filozófus leírása Atlantisz tündökléséről és bukásáról közel: 2000 könyvet ihletett és megszámlálhatatlan évnyi kutatást ösztönzött. És bár több mint: 40 helyszín merült fel e legendás utópia kapcsán, még arra sincs bizonyíték, hogy egyáltalán létezett…. Platón szerint Atlantisz egy óriási sziget volt, nagyobb, mint KisÁzsia és Líbia együttvéve. Héraklész oszlopain (Gibraltári-szoros) túl feküdt, egy kisebb szigetekből álló szigetvilág alatt, körülbelül: 9000 évvel Szolón (Kr. e. 640-559) előtt Atlantisz hatalmas királyság volt, fejlett civilizációval és ideális politikai berendezkedéssel. Amikor mohó és agresszív birodalommá vált, az istenek parancsára elöntötte a tenger…..
-- Platón meséje Kritiasztól származik, aki tízéves korában a 90 éves nagyapjától hallotta, akinek szintén a nagyapja mesélte. Az ükapa Szolón elbeszéléséből ismerte a történetet, aki Egyiptomban Szaisz papjaitól hallotta. Platón azonban nem költő volt, hanem filozófus, aki a történetet morális mondanivalóval fejezte be. Mennyiben felel meg Atlantisz Platón leírásának, és milyen bizonyítékok maradtak fenn, amelyek a létezését alátámasztják.?.
-- Ha eltekintünk Platón kiegészítéseitől, pl. Atlantisz politikai berendezkedéséről, amelyet perzsa mintára képzelt el, a következő kép tárul elénk, létezett valaha egy hatalmas, fejlett civilizációval rendelkező sziget, amely, eltekintve néhány betájolatlan zátonytól az Atlanti-óceán mélyén, nyomtalanul eltűnt. Valóban ez történt? Platón előtt egyetlen történetíró sem említi Atlantiszt, még a görög Hérodotosz (Kr. e. kb. 484-420) sem, aki pedig megkérdezte Szaisz papjait. Ha a sziget a valóságban is létezett volna, a papok biztosan elmondták volna történetét Hérodotosznak….

A Hajó törött

-- Atlantisz létezése nem tény, de nem is alaptalan mese. És nem Platón agyából pattant ki, ugyanis az egyiptomi Középbirodalom idejéből ránk maradt egy ugyanilyen mese. Egy papirusz, amely ma Szentpétervárott található, elbeszéli egy utazó történetét, aki a fáraó bányái felé tartott egy hajón, amikor a hatalmas hullámok ripityára törték a hajót, és rajta kívül mindenki vízbe fúlt. Ő egy gerendába kapaszkodva partra evickélt egy ismeretlen szigeten. Itt egy aranysárkány lakott, aki a barlangjába vitte a hajótöröttet, de egy ujjal sem bántotta. Elmesélte vendégének, hogy a sziget a gazdagság és boldogság földje, régen 75 elégedett sárkány népesítette be, akik közül csak ő egyedül maradt életben. Távollétében egyszer egy csillag pottyant a szigetre, és szénné égetett mindent. Megjósolta még azt is, hogy egy egyiptomi hajó hamarosan megmenti a hajótöröttet, de azt is hozzátette, hogy \"soha többé nem láthatod majd e szigetet, mert a hullámok maguk alá temetik"...…
-- Amikor: Paul Schliemann, a Tróját felfedező archeológus unokája: 1912-ben bejelentette, hogy birtokában van néhány Atlantiszi leletnek, úgy tűnt, ezzel bebizonyosodik a sziget valamikori létezése. A lelőhelyet ábrázoló, általa rajzolt térkép is nagyjából megfelelt a sziget elhelyezkedéséről és nagyságáról alkotott elképzeléseknek. A sötét ovális vonalak a fővárost jelzik, ahogy Platón is leírta… De Paul Schliemann felfedezéséről, melyet egy szenzációs cikk közölt a New York Americanben, kiderült, hogy hamis tényeken alapulnak, és más szerzők ötleteit vette át…. A tenger elárasztotta gazdag, boldog szigetről szóló mesét, jól ismerték az egyiptomiak, és megtalálható az indiai mondavilágban is, közelebbről a Mahábhárata című eposzban. Ez akár különböző népek közös alaplegendája is lehet. Ebből persze még nem következik, hogy Atlantisz sosem létezett…. A legendák és mítoszok alapjai gyakran bizonyított tények. Sokan, akik Atlantisz után kutattak, ilyen ténynek tekintették a görög Thíra szigetét.

Egy elveszett kontinens eredete

-- 1967-ben egy görög régész, Sz. Marinatosz professzor ásni kezdett az Égei-tenger egy apró vulkáni szigetén, Szantorinin. Egy régi nagyváros központjára bukkant, ahol még két-három emeletes házak is akadtak, a szobákat pedig a mindennapi életet ábrázoló freskók díszítették. Bútor és cserépedény maradványokat talált, munkát végző és táplálékul szolgáló állatok csontjait, ám nyoma sem volt semmiféle emberi maradványnak vagy ékszernek…..
-- Az archeológusok megállapították, hogy Thíra, melyet valaha Szantorinnak hívtak, a minószi civilizáció kereskedelmi központja volt. Eredetileg úgy gondolták, hogy Kréta gyarmata volt, de ez az elképzelés megdőlt. Sőt a kis sziget független hatalomként nagy befolyásra tett szert az Égei-tengeren Kr. e. 2500 körül. A virágzó kereskedelem fellendítette Thírát, s ezt a gazdagságot tükrözik a házakban talált freskók. Az ún. Tavasz Freskó a thíraiak életérzését fejezi ki: a kis helyiség három falát elfoglaló freskó egy tavaszi napot fest le, ahogy az erősen stilizált sziklákon a szélben ringatózó liliomok felett a levegőben fecskék \"csókolóznak\".
-- Aztán egyszer elérte a szigetet a végzet. A föld remegni kezdett a sziget lakók lába alatt, és azok sebtében elhagyták otthonukat, csak a legfőbb értékeiket (ékszer stb.) véve magukhoz. Úgy tűnik, arra számítottak, hogy hamarosan vissza térhetnek, mivel olívaolajjal és magokkal teli hatalmas korsókat (pittoi) tettek az ajtófélfák alá, ez volt ugyanis a házak legbiztonságosabb része. De mielőtt még vissza merészkedhettek volna, a földrengés a város jó részét lerombolta. A szigetet is el kellett hagyniuk a hajóikon, amikor a thírai vulkán kitört, és finom habkőréteggel fedte be az egész várost.
-- A vulkánkitörés robaja 3000 km-es körzetben is hallható volt olyan erősségű lehetett, mint a Krakataué (Jáva és Szumátra között) 1883-ban, melyet még Ausztráliában is észleltek az emberek. A Thírai vulkán 30 m vastag hamu- és kőréteget okádott a szigetre, s a fővárost teljes egészében maga alá temette. Bár ez a kitörés Kr. e. 1520 körül történt, még ma is 4 m vastag hamuréteg fedi a szigetet. Kb. 40 évvel később a vulkán beomlott, és a helyére zúdult a tenger. Így alakult ki Thíra késhegy alakú íve. A nagy szökőár olyan pusztítást végzett, amely szinte egyik napról a másikra elpusztította a krétai civilizációt….
-- Vajon ez volt az az esemény, amelyet Atlantisz pusztulásával azonosítottak.?. Sokan úgy gondolják, igen. Az is lehetséges, hogy Kréta volt az eltűnt civilizáció helye. Ez az ötlet először: 1909-ben merült fel. A Kréta és Egyiptom közötti kapcsolat pontosan abban az időben szakadt meg, amikor Thírát elöntötte a tenger. Az egyiptomiak a Thíra pusztulásáról szóló híreket esetleg Krétára vonatkoztatták, hogy így magyarázzák meg a krétai nagyhatalom eltűnését.
-- Platón megjelölése (\"9000 évvel Szolón előtt\") úgy lesz pontos, ha az időtartamot tízzel osztjuk, ahogyan azt A. G. Galanopoulosz görög szeizmográfus javasolta. Szerinte az eltérés abból származhatott, hogy az egyiptomiak a 100-as számokat saját ezres szimbolikájukkal helyettesítették, így lett 900-ból 9000. A másik hihető magyarázat Marinatosztól származik, aki szerint Szaisz papjai tízzel szorozták az adatokat, hogy ezzel az eseményeket a múlt homályába helyezzék.
-- Sok későbbi mesélő törekvésére is jellemző, hogy kerek számokkal támasztja alá a \"réges-régen\" történt dolgokat…. Ha Szantorin azonos Atlantisszal, akkor ez itt egy kép lenne az eltűnt vidékről.?.. Az elmúlt 2000 évben hat vulkán kitörés rengette meg Thíra szigetét. Az 1866-os kitörés vonzotta ide Ferdinand Fouqué vulkanológust, aki egy bronzkori települést fedezett fel Akrotíri közelében, melyet több mint 3000 éve borít vulkáni hamu. Egy újabb lehetséges helyszín.…?.

Héraklész oszlopain túl

-- Atlantisz elhelyezése az Atlanti óceánban, bár a nevük összecseng, sokkal nehezebb. Lehetséges, hogy amikor a főníciaiak körülhajózták Afrikát (kb. Kr.e. 600-ban) és megbizonyosodtak afelől, hogy milyen hatalmas kiterjedésű az Atlanti óceán, az Atlantiszról szóló legenda szerzői összekötötték a \"régmúltat\" a \"messzi távollal\"… Bármi volt is az ok, a kutatás mindenesetre tovább folyt. Héraklész oszlopain túl is. A középkori írók, akikhez arab közvetítéssel jutott el Atlantisz története a széles körben elterjedt mítosz alapján, valaha létezett virágzó és gazdag szigetnek hitték. A Fortunate Islesnek (Szerencsés-szigeteknek) nevezett földdarabok, a Hét Város szigete és Szent Brendan szigete, minden 14. és 15. századi térképen szerepeltek, és felfedező utak célpontjai voltak.
-- Sok régi térkép őrzi a térképészek elképzeléseit és számításait távoli vidékekről. Így a tudósok kétkedve fogadták Charles Hapgood amerikai történész kővetkeztetéseit, aki az 1960-as években a középkori navigációs térképeket tanulmányozta. A Kongresszusi Könyvtárban rábukkant egy 1531-ból származó térképre, amely Antarktisz partjait jégmentes szárazföldként tünteti fel. Egészen addig úgy tudták, hogy az óceáni hajózás csak Kr. e. 2000 körül kezdődött, és a tudomány mai állása szerint Antarktiszt 6000 éve jég borítja. Vajon előfordulhatott-e, hogy még azelőtt térképet készítsenek róla.?.
-- Hapgood több középkori térképet, ún. portolanót tanulmányozott át, melyek szerint az egyiptomiak előtt több ezer évvel létezett egy nagy tengeri civilizáció. Erről azt írja Hapgood A tengerek királyai-nak ősrégi térképei című művében, olyan nyomtalanul semmisült meg, hogy a számtalan tengerészgeneráció semmiféle nyomot nem talált, aminek alapján a helyét azonosíthatták volna a térképeken. Annak ellenére, hogy Hapgood nem állítja, hogy ez a civilizáció azonos volt Atlantisszal, sok egybeesés támasztja ezt alá….

Atlantisz újjáéledése

-- Az amerikai médium és gyógyító, Edgar Cayce (1877-1945) megjósolta, hogy Atlantisz feltámad, és újból virágzásnak indul. 1940 júniusában így jövendölt, \"Atlantisz részei közül Poszeidia lesz az első a felemelkedésben. Nem kell rá sokáig várnunk, 1968-69-ben fog bekövetkezni!\" A helyet is pontosan meghatásozta, a Bahamákat! Igazán csodálatos egybeesés, hogy 1968-ban repülőgépek pilótái a Bahamáknál, Észak-Bimininél arra lettek figyelmesek, hogy a partok mentén épületek emelkednek ki a vízből… A búvárexpedíciók kiderítették, hogy a mederben kőépítmények húzódnak, amelyek hatalmas utakat, falakat, piramisokat, köröket formáznak.
-- Amennyire a beszámolók alapján lehetséges volt, archeológusok feltételezik, hogy a "Bimini utak" emberi alkotások.
Így magától kínálkozik a feltételezés, hogy Atlantiszt itt kell keresni. Sokáig a Bahamák másik oldalán lévő Sargasso-tengert gondolták az Atlantiszt rejtő tengerrésznek. De a víz alatti \"utakat és falakat\" évszázadokon keresztül bizonyítékként hozták fel az Európa atlanti vidékén "elsüllyedt város" létezésére. De ily módon minden, ami a tengerben emberkéz alkotta építményre emlékeztet, előbb vagy utóbb kapcsolatba kerül az "elsüllyedt város" elméletével.. Platón Atlantiszról szóló meséje adta az első lökést, de a keresés az óta is folyik és folytatódik...

Atlantisz örökösei - az őshaza

"Ezen az Atlantisz nevű szigeten egy nagy és csodálatra méltó birodalom állt fenn...
Később azonban hatalmas földrengések és vízáradások támadtak, egy szörnyű nap és egy szörnyű éjszaka leforgása alatt...
Atlantisz szigete elmerült a tengerben."
(Platón: Timaiosz)

-- Szinte minden nép körében ismert volt a tengeren túli város létezése. A kelta hagyományban rengeteg történet szól arról az egykori földről, ahonnan őseik érkeztek, és ahová mindig visszavágytak. A cornwalli legendákból ismert Lyonesse-t, amit hatalmas víztömeg árasztott el, vagy a mágikus Avalont - más néven Emhain Ablach -ot vagy Emint- az istenek lakhelyét, a bretagni mesék Dahut hercegnőjének elsüllyedt Ys nevű városát, Tir na n-Og-ot, azaz az Örök Fiatalság Földjét és számtalan mitikus szigetet a nép képzelete már mint a tündérek és istenek lakhelyét tartotta meg emlékezetében.
-- A csodálatos szigetekről szóló mesék, és az őshaza képe lassan túlvilági hellyé vált, ide vágytak visszatérni a kelták haláluk után, és ide utaztak a mesebeli hősök, hogy számtalan kaland és megpróbáltatás után erősebben, bölcsebben térjenek vissza hazájukba.
A mondákban sokszor találkozhatunk menekültekkel, akiket előre figyelmeztettek az istenek vagy a tanítómesterek a közelgő katasztrófára. Az ír Bit és Birren, vagy a walesi Dueiwen és Dueiwich felkészülten várta a tragédiát. Az ír Hódítások Könyve, azaz a Lebor Gabala megemlíti Noé leszármazottait, akiknek már nem jutott hely a bárkában, így családjaikkal útrakeltek, és meghódították az ír szigetet.
-- A tragédia emlékét hordozó népek történetei általában említenek az égbolton megjelenő jeleket vagy égitesteket amik olyan hatalmasak voltak, hogy elhomályosították a Napot. Az ír történetek különös felhőkről szólnak, melyek az özönvíz után lehullva nagy károkat és pusztulást okoztak a Földön. Az árvíz elsősorban az alacsonyan fekvő tengerparti vagy nagy folyók partján épült városokra jelentett veszélyt, ahol a tudás őrzői tevékenykedtek. A katasztrófák során nagyon sok szent irat megsemmisült.
-- Több helyen találhatunk említést özönvíz előttről származó könyvekről, amiket a tanítók megpróbáltak biztonságba helyezni, több-kevesebb sikerrel. A hinduk Védáit sikerült megmenteni, ám a modern druidák által emlegetett iratok, a Pheryllt könyvek - melyek a romantikus druidista elképzelések szerint az özönvíz előtt készültek - soha nem kerültek elő.
-- Az Aranykor végét jelentő katasztrófa után a kevés életben maradott helyzetét nehezítették a hegyekben lakó, alacsonyabb fejlettségi szinten álló, írástudatlan, vad népek, akik természethitükkel nagy befolyást gyakoroltak a kisszámú túlélőre. Idővel egymással keveredve, a fejlettségi szintből származó különbségek háttérbe szorultak, és Atlantisz gyermekeinek tudását csak a kiválasztottak vitték tovább..
-- A bölcs tanítók felkerekedtek, és megosztották ismereteik egy részét azokkal, akiknek szükségük volt rá, ám az igazi, mágikus tudást lassan a többségben lévők termékenységvallása váltotta fel. A hermetikus tanok őrzői, bár nem felejtették el Atlantisz örökségét, tisztában voltak azzal, mire van szükségük az embereknek. Alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, és titokban tevékenykedtek tovább.
-- Az okkultisták és a mágusok többsége úgy gondolja, a hermetikus tanok megismerését nagyban megkönnyíti a mítoszok tanulmányozása, és azok szimbólumainak megfejtése. Sok érdekes adat található Platón nagy vitát kiváltott írásában, a Timaioszban is. A szerző többek között a katasztrófa időpontját is megadja, úgy i.e. 9500 tájékára teszi. Atlantisz pusztulása több részletben ment végbe. Az utolsó földdarab valószínűleg i.e. kb. 9-10.000 körül süllyedt el. Az itt élő népek fokozatosan hagyták el a kontinenst. Emlékeiket, tárgyaikat magukkal vitték és emlékezetükben a mai napig megőrizték az őshaza képét.
-- Platón leírásában az Atlantiszi kontinens és a főváros szembetűnő hasonlóságot mutat a régi indián ábrázolásokon található őshazával. Hegyekkel körülvett várost ábrázol, körben fallal körülvéve, csatorna hálózattal és a városból - a négy égtáj irányba - kifelé vezető négy úttal. Az azték birodalom fővárosának, Teno chtitlán-nak a felépítése meglepő hasonlóságokat mutat Platon elképzelésével. A város leegyszerűsített alaprajza az úgynevezett napkerék, a körbe írt kereszt, nagyon fontos szimbóluma volt az őshazára emlékező népeknek.
-- Az Afrika nyugati partján élő bennszülöttek még arra is emlékeztek, hogy egyes atlantiszi papok homlokukra napjelképet tetováltak, és a szimbólum mágiájával erősítették fel harmadik szem adta látásukat. Szembetűnő az a hasonlóság is, mely szerint a beavatottak szinte minden népnél kígyóknak vagy sárkányoknak nevezték magukat. A maják Kukulcannak, azaz Tollaskígyónak, az aztékok pedig Quetzalcoatlnak és Eecatl-nak hívták azt a titokzatos, fehér arcú, szakállas idegent, akit istenükként tiszteltek. A Szent Patrikról szóló történetekben említés esik arról, hogyan űzte ki a szent férfiú a kígyókat Írországból. Feltehetőleg az új hit, azaz a kereszténység felvételére buzdító szerzetes és az ősi tudást megtestesítő druidák harcát szimbolizálja a leírás.
-- Az Aranykor véget ért ugyan, de minden utána következő világkorszak újabb lehetőséget adott a tapasztalásra. Jelenleg a Kali juga, azaz a vaskor közepén tart az emberiség, amikor is a technikai fejlettség és a spirituális szint törékeny harmóniája felborult. A Vízöntő korszakban egyre jobban hozzáférhetőek lesznek a mágikus energiák, kiegyenlítve ezzel a fizikai szintű tapasztalást és létrehozva az egyensúlyt. Arra kell törekednünk, hogy létrehozzuk magunkban egy Új-Aranykort, és ehhez szembe kell néznünk önmagunkkal és a világgal.