Latin táncok csodás varázsa.
Az igazi latin-amerikai táncok őshazája mind Afrika. Az afrikai táncot, mint kultúr értéket az afrikai rabszolgák vitték az óhazából az újhazába, Afrikából vitték be Dél-Amerikába a XVII. és XVIII. században. Ezzel szemben az Észak-Amerikába telepített feketéknek hosszabb idő kellett ahhoz, hogy tánc stílusukat a fehérek elfogadják. Csak a XIX. század végén kezdődött a fekete és fehér mozgás elemek össze olvadása egy afro-amerikai tánc stílussá és alakult ki mai formája.
A Latin Táncokról
-- Az igazi latin-amerikai táncoknak - mint például: a Salsa, Samba, Rumba és a Mambo - hazája mind Afrika. Jellemző rájuk, hogy kiemelt hangsúlyt kap a mozgásban a testrészek izolációja, ellentétben az európai táncokkal, ahol a mozgás a test központjából indul ki.
-- Az afrikai táncot, mint kultúrértéket a rabszolgák vitték az új hazába, Dél-Amerikába a XVII. és XVIII. században. Ezzel szemben az Észak-Amerikába telepített feketéknek hosszabb idő kellett ahhoz, hogy tánc stílusukat a fehérek elfogadják. Csak a XIX. század végén kezdődött a fekete és fehér mozgás elemek összeolvadása az afro-amerikai tánc stílussá, mely a nagy Jazz korszak kezdetét jelentette.
-- A latin-amerikai táncok megjelenése Európában az 1920-as, illetve 1930-as évek elején volt érzékelhető, amikor a Samba 1924/25-ben, és a Rumba 1931-ben először bukkant fel a báltermekben.
-- Az áttörés csak a II. világháború után az 1950-es években következett be. Mindenekelőtt a franciák voltak azok, akik a Sambát, Rumbát, Mambot és Cha-Cha-Cha-t, valamint a spanyol Paso Doble-t anélkül formálták meg, hogy karakterüket illetően döntően megváltoztatták volna a táncokat. Az addig szokásos angol stílushoz képest annyi változás történt, hogy a nyitott tánctartás test kontaktus nélkül vagy csak korlátozottabb test kontaktussal, valamint a csípő és medence mozgások elsődleges hangsúlyozásával kontúrozódott.
-- A világszerte leghíresebb, legismertebb és legnépszerűbb latin táncok kilenc fajtája a következők: Cha-Cha-Cha, Salsa, Mambo, Rumba, Samba, Tango, Paso Doble, Jive, Flamenco.
A 9. Legnépszerűbb Latin Táncról
1. - Cha-Cha-Cha
-- Kubai eredetű tánc. Enrique Jorrin, egy havannai zenész 1953-ban a túl gyorsan játszott Mamboból alkotta meg a lassúbb Cha-Cha-Cha-t, mely a latin-amerikai táncversenyek egyik közkedvelt tánca lett. Különlegessége, hogy rendkívül sok pop-zenére is táncolható. Sok elemet vett át a jazzből, beatből és a discoból. Sosem komoly, inkább csintalan, szemtelen, pajkos. A Cha-Cha-Cha ma világszerte minden korosztály számára a legkedveltebb táncok közé tartozik.
-- A Cha-Cha-Cha a versenytáncok latin-amerikai ágát bővíti. A tánc az afro-kubán zene fejlődésének legújabb jelenségei közé tartozik, és éppúgy mint a Mambo, először zenei forma volt.
-- Mesterségesen alkotott tánc, a Rumbának és a Mambonak egy változata. Viszonylag gyors, kis teret betöltő, rendkívül ötletdús és játékos hangvételű. Megalkotója Enrique Jorrin egy Havannai zenész, aki 1953-ban a túl gyorsan játszott Mamboból - melynek nem volt igazán sikere - fejlesztette ki a lassúbb Mambo-Cha-Cha-Cha-t. New York Cityben a Broadway-n a Palládiumot jelölik a Cha-Cha-Cha szülőhelyeként.
-- A Cha-Cha-Cha szó a zene ritmikus részének tekinthető, - mint a triola - melyet a zenészek érthetően, világosan "kifejeznek" és a táncosok három kis lépéssel interpretálnak.
-- A Chasse-k a Cha-Cha-Cha-ban azon három lépésnek egymás utániságából jönnek létre, melyeket az alapformában táncolunk. Ügyelünk arra, hogy a lépés nagysága nem lépheti túl a saját csípő szélességet. A Chasse-kat táncolhatjuk fordulással vagy anélkül, előre, hátra, oldalra vagy helyben. A tánc közbeni csípő mozgás a nyújtott lábra való súly áthelyezés következménye. Fontos, hogy ne tegyünk tudatos "mű-csípőlendítést", mert ez kevésbé elegáns. A természetes csípő mozgások ellenben sohasem tűnnek túlzottnak.
-- A magával ragadó kubai zene, illetve tánc először Észak-Amerikát hódította meg, ahol 1954-től a legkedveltebb divat tánc lett. Ugyanakkor Európa is nyitott volt a latin-amerikai eredetű tánc és zene iránt, s hirtelen több országban is népszerű lett a Cha-Cha-Cha (pl. Németországban, 1957-ben Gerd és Traute Hadrich mutatta be először a táncot a Német Tánctanárok Egyesületének kongresszusán). A tiszta, világos ritmussal és a variáció gazdag, vidám figurákkal e tánc gyors áttörést hozott.
-- Jellegzetessége, hogy majdnem minden alap figurája átvihető a Rumbába is. Közben persze ügyelni kell arra is, hogy az átvitt figurák interpretálása mindig megfeleljen az adott tánc karakterének. A tánc alatt a párok szabadnak érzik magukat, jókedv és az egymástól való elragadtatás jellemzi őket. Magabiztosak, egy kicsit játszanak a partnerrel, de ugyanakkor a közönséggel is.
-- A Cha-Cha-Cha-t is, mint mindegyik latin-amerikai táncot 1961-ben vették fel a versenytáncok közé. Azóta is a latin versenyek egyik közkedvelt tánca. A zene gyors, szemtelen, temperamentumos, kacér és szaggatott. Érdekessége, hogy rendkívül sok Disco zenére lehet Cha-Cha-Cha-t táncolni.
------------------------------------------------------------------------------------------
Tánc zenéje: Kellemes, ütemes, fordulatos.
Tempó: tudásszint szerint lehet 32-34 ütem/perc.
Ritmus: 2-3-4-és-1, 2-3-cha-cha-cha.
------------------------------------------------------------------------------------------
2. - Salsa
-- Amit ma Salsa néven ismerünk, több évszázados zenei és kulturális lerakódás eredménye. A Salsa egy Kubai tánc, kialakulása mélyen a latin-amerikai és karib társadalom történetében gyökerezik. A "salsa" szó jelentése "szósz", "íz", "fűszer", ami a különböző ritmusok keveredésére utal, ugyanis a "Salsa" elnevezés eredetileg magára a ritmusra vonatkozott. Sokan - nem ismerve a "Salsa" szó valódi jelentés tartalmát - a táncot is Salsának nevezik, így egyre inkább ez az elnevezés terjed a világon.
-- A Salsa nevének valódi jelentés tartalma mára elhomályosult. A köztudatban a tánc elnevezéseként él, pedig eredetileg a Salsa azt a rendkívül összetett, sokrétű zenei stílust jelentette, melynek kialakulása a XVI. századra nyúlik vissza. Arra az időszakra, mikor megkezdődött az afrikai feketék (szklávék) behurcolása Latin-amerikába.
-- A szklávék a rabságban is megőrizték és gyakorolták rítusaikat, vallási - mágikus szertartásaikat. Nép dalaiknak két alapformája volt: a vallási és a világi dalok, melyek témája a közösség múltjából és jelenéből építkezett. Hangszereiket hím- és nő- neműnek tekintették, s tisztelték testüket, lelküket. Legjellemzőbb és legfontosabb zene szerszámuk a dob volt, annak az élet szemléletnek képviselője, melyet őseik földjén hagytak. A mindennapi kínok közepette a dobszóból merítettek erőt a túléléshez, a megújuláshoz.
-- Az idők során a kubai zenébe beépült a spanyol vándorok vásári éneke, melyet a szklávék átvettek és átültettek saját gondolkodás- és kifejezés módjukra. Nagy szerepet játszott a zene alakulásában az 1791-ben St. Domingue szigetén (mai Haiti területe) kitört rabszolga felkelés is. A forradalom elől menekülő franciákkal együtt a nyugat-európai zene is beszivárgott az országba, mely aztán belopta magát a kubai népzenébe és kreolosodott. Így keletkezett több új ritmus is, pl. a bolero, a contradanza és a guajira.
-- Az első világháború idején jutott el a városokba a himnuszként tisztelt, gúnyos tiszteletlen hangvételű son, mely a sziget feketék alkotta keleti részéből terjedt, s mely a fejlődés egy új impulzusává vált az egész kontinens tánczenéjében. A 30-as évekre annyira megnőtt népszerűsége, hogy minden kubai dalt befolyása alá vont. Így alakult ki a guajira-son, melyet először egy munkás, Joseíto Fernández komponált. Világhírűvé vált dalának címe "Guajira Guántanamera" volt.
-- A Salsa egy különleges módon táncolt Mambo. A két tánc ritmusában, hangulatában, lépéseiben nagyon hasonlít egymásra. Eltérések leginkább a ritmus hangsúlyozásában mutatkoznak, s abban, hogy a Salsa figuráiban, lépéseiben jobban megtartotta az autentikusságot, mint a Mambo. Az '1920-as években az USA-ból a szigetre látogató fekete zenészek hatására a jazz ritmusvilága is keveredett a kubai zenével, ami többek között a Mambo és a Cha-cha-cha születését eredményezte.
-- Amit ma Salsaként ismerünk, az a konfliktusokkal teli '1960-as években született. Ebben az időszakban rengeteg Kubai és Puerto Ricói emigráns érkezett New Yorkba, ahol a társadalom kitaszított és kizsákmányolt rétegévé váltak, ám igyekeztek megőrizni hagyományaikat, kultúrájukat. Az ő közösségük alkotta "Spanish Harlem"-et, vagy ahogy ők nevezték, "El Barrio"-t. Dalaik a közösség sajátos küzdelmeiről, nyomoráról, problémáiról szóltak.
-- A Beatles-mánia elhatalmasodásával és a popzene fellendülésével a karib zene egy időre háttérbe szorult, ám az '1960-as évek végére új hangzások és ötletek fejlődtek ki, melyet a latinók és más bevándorlók is átvettek, s ötvözték a kubai és fekete zenével, a rockzenével, valamint a karib és afrikai folklórral.
-- Az autentikus Salsa egy spontán és bonyolult zene, tánca pikáns, vidám, tüzes és lendületes. Ritmusa lehet lassú vagy nagyon gyors, ami gyakran egy számon belül is változhat. Kialakulásának történetét tekintve két alap stílusát különböztetjük meg, a kubai és a puerto ricói stílust. Zenei örökségének eredete Kuba, de a világban való elterjesztése a Puerto Ricói latinok érdeme, akik mindmáig népszerű és globális tradícióként őrzik és terjesztik a Salsát.
-- A Kubai Salsát eredetileg Casinónak hívták, és így is hívják a mai napig Kubában, Miamiban és számos más helyen. A kubai Salsát tekintik minden ma ismert Salsa-stílus elődjének, mivel az Afrikai és Európai kultúra Kubában keveredett a legerőteljesebben. Éppen ezért a Puerto Ricó-i Salsa kialakulását is a Kubai Casinóra és Mambóra vezetik vissza. A közös eredet ellenére a tánc fejlődése során a Kubai és Puerto Ricói stílus között jelentős különbségek alakultak ki, mivel a Kubai Salsa megtartotta a Son ösztönösségét. A tánc jellemzője a játékosság, a hétköznapi történések stilizált előadása.
-- Az idők során a vallási rituálék táncából páros szalon tánccá fejlődött. A mai tánc történészek ezt a stílust az "elvek nélküli tánc"-nak nevezik, mivel itt minden mozdulat megengedett, s maga a tánc a táncos belső szabadságából, a lüktető ritmusokra való természetes reakcióiból fakad.
--------------------------------------------------------------------
Tánc zenéje: gyors, sodró, áradó, heves, a Sambához hasonló.
Ütem: 4/4, az első negyedre hangsúlyoz
Tempó: tudásszint szerint 36-52 ütem/perc
--------------------------------------------------------------------
3. - Mambo
-- A Mambo kezdetben egy Afro-Kubai zene elnevezése volt. A szó a vallási fogalom körből származott és szent cselekedetet jelentett. Azonban több nép gyülekezési és társalgási jelentésben is ismerte ezt a zenét.
-- A dobokat régen szent eszközöknek tekintették és úgy gondolták, hogy a mambo zene közben ezek a szent eszközök beszélgetnek egymással és az istenekkel. Ezt a poliritmikus szórakozást - azaz, hogy mindegyik zenész a saját ritmusát játszotta különböző hangfekvésben nevezték: 'Mambo'-nak. A modern Mambo-ban is megtalálható a különböző ritmusok kapcsolata és átfedése.
-- Az első Mambo ritmust a Kubában született Anselmo Sacasas fejlesztette ki. 1944-ben megjelenő Mamboja minden slágerlistán szerepelt. A sok afro-kubai tánc zenekar közül Machitóé vált híressé, az övé volt a vezető szerep a Mambo stílusban. A II. világháborúban a kubai zenészek USA-ba való bevándorlásával az észak-amerikai Jazz összefonódott a kubai ritmusokkal. Mindenekelőtt az akkori swing hangsúlyozása - a 2. és 4. ütésen - nyûgözte le a kubai zenészeket, úgyhogy ezt a ritmust a Mambo zenéjébe is átvitték.
-- Az adott ritmusokhoz igazodott a tánc is. Visszatértek az eredeti kubai lépésekhez, s ez szolgált alapult a Rumba angol szisztémájához. A Mambo technikája és kivitelezése körül a háború után teljes volt a zûrzavar. Végül utódjaként a lassabban játszott Cha-Cha-Cha érvényesült, és Angliában a "Cuban Style" a Rumbában maradt meg.
-- A Mamboban, ellentétben a Rumbával és a Cha-Cha-Cha-val, úgynevezett "Merengue-csípőmozgást" táncolunk. Ez azt jelenti, hogy a csípő nem a táncoló lábakkal egyidőben, hanem késleltetve mozog. A lábakat a féltalp belső élével helyezzük le, azután talpra kell átvinni.
-- A láb munkával kell a "zárt térdekkel" történő állandó mozgást fenntartani. Súly áthelyezés segítségével a lábat, illetve a térdet minden lépésnél könnyedén kinyújtjuk. A figurák szabadon mozognak a térben, azonban viszonylag helyhez kötöttnek hatnak. A Mambo nincs úgy átkoreografálva, mint a versenytáncok, hanem formájában szabadabb, és kecses lezserséggel bájol el minden nézőt és táncost.
-- 1987-ben - évtizedekig tartó elfeledettség után - egy filmhullám kapcsán tért vissza a Mambo a köztudatba, s elsősorban a fiatalság körében hódított. A "Dirty Dancing" címû amerikai filmsiker nyomán, táncláz tört ki. A fiatalok leírhatatlan lelkesedéssel és óriási szenvedéllyel kísérelték meg érvényre juttatni a Dirty-Dancing-Look-ban a Mambo erotikus stílusát mind a tánc parketten, mind a tánc versenyeken, mind a divatban.
-- A Mambo erotikus és túlfeszített, de temperamentumos és játékos is. A "Dirty Dancing", valamint egy rákövetkező másik táncfilm a "Salsa" az ötvenes évek Mambojának és a modern Salsa-mozgásoknak erotikus-latin keverékével lelkesített. A tánc ritmusának interpretálása a mellkasban és a csípőben létrehozott izolációval, valamint rengeteg gyors forgással és élénk karmozgással történik. Zenéje a Sambához, lépései viszont a Rumbához hasonlítanak, ezért a Mambonál Rumba Swingről beszélhetünk.
-- A Mambo manapság divat táncként ismeretes. A divat táncversenyek egyik legnézettebb programja. A vérpezsdítő zene és tánc általában igen nagy tetszést arat a közönség körében is.
-------------------------------------------------------------------------
Tánc zenéje: gyors, sodró, áradó, heves és ritmikusan bonyolult, szinkópált.
Zenei üteme: 4/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 36-52 ütem/perc
-------------------------------------------------------------------------
4. - Rumba
-- A Rumba eredetét tekintve Kubai tánc, melyben kiemelt szerepet kapnak az erőteljes csípő mozgások, s a lírai elemek erotikus elemekkel is ötvöződnek. Odaadást és menekülést fejez ki a hölgynél, udvarlást és önkényt a férfinél. A latin-amerikai táncok versenyében a harmadik bemutatandó táncként szerepel. Zenéje kellemes, lágy, szinkópált, lassú. A klasszikus tánczenén kívül néhány pop-zenére is lehet Rumba lépéseket alkalmazni. A táncot 1964-ben sikerült a versenyek alapanyagaként elismertetni.
-- A Rumba több kubai páros tánc gyűjtőneve. A rumba szó már régóta ismeretes, jelentése "ünnep" vagy "tánc". A táncban lírai mozdulatok keverednek erotikus elemekkel. Ami a zenét illeti, gazdag afrokubai ritmusok jellemzik. Két tánc fejlődött ki ezekből a ritmusokból: a XIX. században a Habanéra és a XX. században a Modern Rumba, melyek egymással szoros rokonságban vannak. A zenét vagy lassan játszották, mint később az Európában népszerű Rumba-Bolerót, vagy gyorsabb tempóban, mint a Rumba-Guarachat-t és a "Kubai Rumbát".
-- A tánc New Yorkon keresztül került át Európába 1930-ban. A "The peanut wendor" volt az első rumbasláger, mely a világot is meghódította. Az első koreográfiát az angolok dolgozták ki, melyet a franciák és a németek is átvettek. A Rumba az 1931 és 1933 közötti időszakban nem érvényesült igazán, mivel a legtöbben nem tudták, hogy hogyan kell táncolni. Leginkább Foxtrott-lépéseket táncoltak és hozzá csípőmozgást. Új lendületet 1945 után kapott a franciáknak köszönhetően. Velük párhuzamosan az angolok is foglalkoztak a Rumbával.
-- A két "rumba háborúban" (1956-58 és 1961-63) a Rumba-technika szabványosításáról vitatkoztak. A "Cuban style" - amit az Angliában élő francia Pierre a Mambóból fejlesztett ki - vetélkedett a "Square Rumba"-val, a lassú Rumba-Boleróval, amelyet Franciaországban Lucien David alkotott meg. A "rumba háború" azzal fejeződött be, hogy egy nemzetközi bizottság eldöntötte, hogy a Rumbát két különböző alap lépésre lehet felépíteni. Végül a "Cuban style" terjedt el, mivel csaknem minden versenypár ezt a szisztémát használta. Ma a tánciskolák is erre a szisztémára építenek.
-- A táncot az erotikus játék, az izzó szerelmi versengés jellemzi. Sok figurában a nőies csábító művészet is megmutatkozik. A nemek párbeszédében a nő ingadozik az odaadás és az elutasítás között, a férfi a vonzódás és a függetlenség között. Ennek fontos kifejezőeszközei a csípő és medence mozgások.
-- A XIX. századi leírásokban szenvedélyes, csábító táncként említik, melyben a nő arra törekszik, hogy a férfit kihívó csípőmozgásával elcsábítsa. A csípő mozgások a Rumba tipikus elemei. Ezek a nyújtott lábra való súly áthelyezés eredményeképpen jönnek létre.
-- Fontos, hogy ne tegyünk tudatosan "mű csípő lendítést", ami kevésbé elegáns. A természetes csípő mozgások sohasem tűnnek túlzottnak. Az esztétikus, szép tánc érdekében különböző jazz-elemeket is átvettek a Rumbába.
-- A Rumbát 1964-ben sikerült a versenyek alapanyagaként elismertetni. Azóta a latin tánc versenyek nélkülözhetetlen programja. A klasszikus tánczenén kívül néhány pop-zenére is lehet Rumba lépéseket táncolni.
--------------------------------------------------------------------------------
Tánc zenéje: lágy, kellemes, lassú, visszafogott, tartózkodó.
Zenei üteme: 4/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 28-31 ütem/perc
--------------------------------------------------------------------------------
5. - Samba
-- Brazíliából, a Rió-i karneválok hangulatát árasztva vált gyorsan népszerűvé ez a pergő ritmusú, dinamikus zenéjű tánc. Alap formája az ősrégi bantu-néger körtáncból származik, majd Európában variációkban gazdag versenytánccá fejlődött. Karneváli hangulatot idéz, ezért a közönség köreiben is igen népszerű. Ringó és sodró mozgással mintegy hullámozva táncolják a párok.
-- A Samba Brazíliában a zenei élet és a táncos világ meghatározója. A tánciskolák tanítási programjából nélkülözhetetlen, az esetek többségében a haladók koreográfiái közt szerepel.
-- A Samba eredetileg több táncforma gyűjtőneve, melyeket az elmúlt évszázadokban az afrikai néger rabszolgák vittek magukkal Kongóból, Szudánból és Angolából új hazájukba, Brazíliába. Abban az időben ez igen népszerű táncfajta volt, melyet "Semba"-nak hívtak, ami a tipikus csípő mozgásokat jelölte.
-- A Bantu népeknél az extázis, a mámorító tánc állt a középpontban, ami kultikus ünnepségeik jellegzetessége volt. Az afrikai tánckultúra a brazil partvidéken is elterjedt, s a táncnak: Rio, Sao Paulo, Pernambuco, Bahia és Maranhao is otthont adott.
-- Mindemellett a körtánc is kedvelt volt, melynek középpontjában egy szólótáncos vagy egy pár is táncolt. A brazilok ezeket a táncokat Batuque, Lundu vagy Samba névvel jelölték, s mozgást illetve ünnepséget jelentettek. A legnépszerűbb körtánc a "Samba de moro" volt, melyet már a modern Samba elődjének tekinthetünk.
-- A Samba zene az ősi Afrika kultikus zenéjéből származtatható. Fő hangszerei (dobok, harangok) főként afrikai eredetűek. A gyors, élénk zene ösztönözte a táncos mozgást. A párok nemcsak a továbbhaladásra ügyelnek tánc közben, hanem az ún. Bounce-mozgások életre keltésére is. Ez a mozgás a boka és a térd segítségével jön létre.
-- Ma a Samba uralja a brazil zenei életet. A híres karnevál alkalmából évente új Samba melódiák születnek. Persze a karnevál nekünk magyaroknak kicsit drága mulatság, de az ilyenkor Rión uralkodó hangulat káprázatos. Sajnos egy-egy ilyen rendezvény évente egy-két halálos áldozatot is követel. Mikor a több százezres tömegből álló menet elindul, kő kövön nem marad, s az emberek gyakran egymást is eltapossák. Viszont a "díszlet" lélegzetelállító. A gyönyörű táj több filmnek adott már otthont.
-- Afrikai és portugál keverékként került 1910-ben Brazíliából Európába a maxixe, amely egy szoros párostánc volt; azonban nem aratott fényes sikert. A verseny programokban, 1924-ben és '25-ben merült fel újra ez a brazil tánc Samba néven. Csak a II. világháború után tartozott a Samba a tánczenekarok állandó műsorához. 1948-49-ben egy jelentősen leegyszerűsített formája lett népszerű. A tánciskolák sikerrel vették fel programjukba a Sambát, ahol főként a haladó szinten kezdték tanulni a táncosok.
-- A Samba könnyedségével és gondtalanságával kivívta megérdemelt helyét a táncparketten. Jellegzetessége, hogy a párok hullám mozgással haladnak a teremben. A versenyzők ezt a mozdulatot a medence előre és hátra lendítésével valósítják meg. Az Európai Sambába az afrikai mozgáselemek is bekerültek. A táncban gyakran szerepelnek ringó lépések, volta-forgások, "hordók", promenádfutások.
-----------------------------------------------------------------------------
Tánc zenéje: közepesen gyors, könnyed.
Zenei üteme: 2/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 48-56 ütem/perc lehetséges, versenyen 54 ütem/perc.
-------------------------------------------------------------------------------
6. - Tangó
-- A Tangó származása elválaszthatatlan az argentin néplélektől és fővárostól, Buenos Airestől, eredete viszont igencsak vitatott. A Tangó elnevezés a "tambor"(dob) szóra vezethető vissza, amely a dél-afrikai feketék dobszóval kisért ünnepét idézi. XIX. század elején Kubában, Uruguayban, Brazíliában is megjelent a kifejezés a szóló és páros tánc jelentésben is.
-- A táncos és zenei befolyás a kubai Habanérából és az argentin Milongából származik. A Tango Argentinot nevezték a modernizált Tangónak, mely főként Buenos Aires kikötőnegyedében, a La Plata nyugati partján terjedt el. Főként hegedû, gitár, fuvola és zongora kísérte. 1870 után a Németországból importált bandoneon - ami egy kromatikus tangóharmonika - kísérte a táncot. A spanyol-argentin mélabúval átitatott Tangó ellentétei a férfias és nőies, kemény és lágy, agresszív és szentimentális vonásokban mutatkoznak meg.
-- A Tangó a XX. század kezdetén vált Argentínában társastánccá. 1907-ben átkerült Európába és mindenekelőtt Párizst bûvölte el, ahol először is a spanyol-argentin lokálokban tûnt fel, majd elismert társastánccá vált. Az első Tangó versenyt Nizzában rendezték.
-- 1912-ben Tangó-láz tört ki egész Európában, ám mindemellett a táncot "ízléstelen stílusa" miatt támadták is. Főként az egyház volt a tánc ellen, így azt hosszú időre betiltották. Aki ebben az időszakban Tangót táncolt és rajtakapták, azt letartóztatatták és elítélték. Az évek múlásával a szigor oldódott és a Tangó visszatért a táncos életbe.
-- 1920-21-ben a dél-amerikai Tangót az angolok megreformálták. Az egyszerûbb verziót tiltakozva fogadták, azonban 1922-ben Londonban rendezett Tangó-konferencián a táncot az angol stílushoz igazították. A szentimentális Tango Argentinot, az eltérő stílusú angol Tangó váltotta fel, melyet rándításszerû mozdulatok (elsősorban a fejé), szenvedélyes előrehaladó mozgások, hirtelen késleletetések és egyértelmû figuralezárások jellemeztek.
-- Napjainkban kétféle Tangó van jelen a versenyeken. Az egyik az angol stílusú, melyet a standard táncversenyeken láthatunk, a másik az Argentin Tangó, amely a divattánc versenyek egyik igen népszerû programja.
-- A verseny táncos tangóban nincs emelkedés és ereszkedés. Az előre haladások sarok lépéssel kezdődnek. A térdek végig kissé hajlítottak, a lábak zárásánál sem egyenesednek ki. A lábak helyeződnek és nem csúsznak a talajon, mozgásuk gyors, de kemény hatást nem kelthet. Egyszerű előre és hátra történő haladó lépések, melyeket kissé kanyarodva lehet táncolni, ezek adják a Tangó alapmozgását.
-- A Tangó a második standard táncként szerepel a versenyeken. Igazi "kakukktojás" ebben a kategóriában latin eredete miatt. A nagy konferencián 1929-ben szabványosították mai formájára, melyet 1930-tól a németek is átvettek. Jellegzetessége: a gyors, hirtelen fékezett, erőteljes haladómozgásokban nyilvánul meg, melyek szaggatottan váltakoznak a szenvedélyes dinamika és a feszült szünet között.
-------------------------------------------------------------------------------------
Tánc zenéje: szentimentális, erőteljes, ütemes, hangsúlyos.
Zenei üteme: 2/4-es, de helyesebb lenne 4/8-os ütemre venni.
Tempó: tudásszint szerint 30-33 ütem/perc lehetséges.
-------------------------------------------------------------------------------------
7. - Paso Doble
-- A Paso Doble eredetét tekintve spanyol tánc, melyet a spanyol mars zenére táncolnak. Bikaviadal pantomimként ismerik, ahol a férfi a matador, a nő pedig a piros kendő megtestesítője. A tánchoz nagy figyelem, ünnepélyes méltóság, tűz és elfojtott önuralom szükséges. A latin-amerikai versenyszámok körében a negyedik bemutatandó tánc, mely hivatalosan 1959 óta szerepel a verseny programban. Zenéje méltóságteljes, energikus. A legtöbbször játszott Paso Doble az "Espana Cani".
-- A Paso Doble eredetét tekintve spanyol tánc, melyet a spanyol mars zenére táncolnak. Spanyolországban önmagában nem látható a tánc parketten, vagy ha igen, akkor egy önállósult változatban a színpadon. A húszas években már ismerték és bikaviadal-pantomimnak nevezték. Mai formáját Franciaországban alkották meg, ahol eleinte főleg tánc művészek táncolták, mielőtt show- és később verseny táncként a tánc tanárok felfedezték volna.
-- A Paso Doble bikaviadalt ábrázol, ahol a férfi a matador szerepét ölti magára, a nő pedig a piros kendőét. A férfi és a nő együtt mozog egy képzelt bika körül, miközben flamenco-elemeket és az arénabeli küzdelemre jellemző stilizált figurákat adnak elő.
-- A tánc alapjául szolgál a "Paso Doble" (kettős lépés), a sarok és a féltalp hangsúlyos lehelyezése valamint a ritmikus haladó lépések. Egyik jellemző eleme az ún. Appel, amely egy energikusan, talpon, helyben táncolt lépés, a térdek enyhe süllyesztésével. Az Appel gyakori bevezető lépése a különböző figuráknak.
-- A "Paso" táncos karakterét nagymértékben meghatározza a bikaviadal motívum. A férfitől, mint matadortól elvárják a csaknem elbizakodott büszkeséget, a merész elszántságot és eleganciát, a nőtől az öntudatos távolság tartást, a nagyfokú hajlékonyságot és gyorsaságot - mindezt a férfinak átengedett vezető szerep következményeként.
-- E tánchoz nagy figyelem, ünnepélyes méltóság, tűz és elfojtott önuralom szükséges. A lépéseket az egész izomzat megfeszítésével kell kivitelezni. Csak ezáltal lehet az e táncra jellemző rövid, gyors mozgásokat és a kontrollált pózokat létrehozni. A mindenkori súlyláb térde könnyedén hajlított.
-- Ma a Paso Doble a latin-amerikai versenyszámok körében a negyedik bemutatandó tánc, mely 1959 óta hivatalosan szerepel a versenyprogramban. Zenéje: méltóságteljes, fennhéjázó, lendületes, energikus, kemény, marsszerű, világosan strukturált. A zene egy spanyol Flamenco-szerű mars, bevezetésből és két főrészből áll pontosan rögzített csúcspontokkal, melyekhez a koreográfia igazodik. A legtöbbször játszott Paso Doble az "Espana Cani"
-----------------------------------------------------------------------------
Tánc zenéje: Méltóságteljes, lendületes, energikus..
Zenei üteme: 2/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 60-62 ütem/perc lehetséges.
---------------------------------------------------------------------------
8. - Jive
-- A Jive-nak több afroamerikai elődje volt. Ide tartozott a Lindy Hop, Blues, Swing, Boogie-Woogie, és a Rock & Roll. Ezek az USA-ban honos táncok illetve zenék - melyeket 1940-től az amerikai katonák vittek át Európába hamarosan bűvöletbe ejtették a fiatalokat.
-- A Jive zenéje gyors, lendületes, fiatalos, melyet az angol tánc tanárok formáltak "szalonképessé". 1968-ban ötödikként vették fel a latin-amerikai táncok közé.
-- A Jive ma nemzetközileg elfogadott elnevezése annak a táncnak, melynek többféle, egymással rokonságban álló afroamerikai elődje volt. Ezekhez tartozott a harmincas évek elején a Lindy Hop, Blues és a Swing. Ezt követte a negyvenes évek sikertáncai közül a Boogie-Woogie, a Jitterburg valamint a Bebop, s az ötvenes években hozzájuk kapcsolódott a Rock & Roll. E táncformákra jellemző volt - s még ma is az - a táncra ösztönző zene, amely ritmikus hangsúlyozásával bűvöletébe vont és von fiatalt és időset egyaránt.
-- A táncokat az USA-ban honos szabad színes stílusokkal fejlesztették tovább, valamint bővítették a koreográfiákat is. Ezeket a táncokat az amerikai katonák hozták át Európába. A táncban lévő szabad mozgás stílus és az akrobatikus dobások a fiatalság körében gyorsan népszerűvé váltak.
-- A háború utáni időszak uralkodó zenei irányzata a Boogie lett, ám a bírálók egy mérsékeltebb formát kerestek, hogy a tánc ezen módját "szalonképessé" tegyék. Így az angol tánctanárok kialakították - valamivel lassabb zenét használva - az elegáns, de mégis élénk, mozgalmas Jive-ot. A tánc helyhez kötött, a lépések többnyire a Rock (ringó lépések) és a Chasse elemeiből épülnek fel. A Jive egy szembetűnően eleven, fiatalos, tréfás, temperamentumos, ritmusos tánc, melyben a párok lépéseikkel a zenei hangsúlyt emelik ki.
-- A Jive a latin-amerikai versenyek egyik legnépszerűbb tánca. A tánciskolákban és a versenyeken is főként a fiatalokat ragadja magával. 1968-ban vették fel ötödikként a latin-amerikai táncok közé.
-------------------------------------------------------------------------------
Tánc zenéje: gyors, lendületes, temperamentumos, magávalragadó, életvidám, fiatalos.
Zenei üteme: 4/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 40-46 ütem/perc
-------------------------------------------------------------------------------
9. - Flamenco
-- A Flamenco gyűjtőnév a Spanyolország déli tartományában, Andalúziában élő emberek zenéjére és táncára. A flamenco négy elem keveredéséből jött létre és épül fel: spanyol-andalúz, cigány, arab, zsidó ötvöződésből áll. A flamencót a cigányok terjesztették el a 18–19. században népzenei és tánc stílusként. Legősibb formája az ének (cante), amihez hangszeres kíséret (toque) és tánc (baile) kapcsolódhat.
-- A flamenco, mint az ősi táncok, a mágikus rítusok szabályai szerint épül föl: a kör, a ceremóniamester és a résztvevők alkotják alapját. Mivel a flamenco tükre a spanyol cigányok életének, a teljes emberre hatást gyakorol: viselkedésében, életfelfogásában, öltözködésében, szerep-mintáiban, teljes valójában érzékelhető hatása. Mindenki aki érzi, mindenki aki átéli részt kap világából. A nép az éneken, a gitárjátékon és a táncon keresztül máig őrzi a "flamenco esszenciát", a flamenco szabályait, törvényeit.
-- A flamenco kialakulásában négy kultúrának volt kiemelkedő szerepe, de ezen felül még számtalan hatás kimutatható: 1. A helyi andalúz parasztzene. 2. A cigányok összetett zenei hagyományai. 3. Az arab-mór hagyományok. 4. Szefárd-zsidó zenei hagyományok. A gyarmatosítással összefüggésben Dél-Amerikai és Nyugat-Afrikai hatások is beépülnek a flamencóba.
-- A flamenco bár kialakulásában több nép és kultúra zenei hagyománya közrejátszott, művelői azonban csak két népből, az andalúzok (spanyolok) és a romák (cigányok) közül kerülnek ki. Az andalúzok a cigányokat gitanónak hívják, a cigányok saját magukat calónak, az andalúzokat pedig payónak, vagyis „nem cigány”-nak nevezik.
-- A flamenco mindkét nép életét szervesen áthatja, azonban mind funkciójában, mind műfajaiban különbözik a payók és a gitanók flamencója. A két közösség tekintetében folyamatos a rivalizálás, mindketten maguknak követelik az elsőbbséget a flamenco származását és hiteles tolmácsolását illetően.
-- Az andalúzoknál a flamencónak szerteágazó intézményi háttere épült ki, számos klub, egyesület és flamenco-iskola működik, ahol a hagyományos műfajok mellett helyet kapnak az újító szellemű műhelyek is. A payóknál a flamenco általában színpadcentrikus, akkor is, ha az előadók csak műkedvelők. Hagyományosan kizárólagosan andalúz flamenco-műfajok a fandangos, malaguenas, granainas és a cantes de lavante.
-- A romáknál a flamenco sokkal közösségibb és művelésének alkalmait tekintve is spontánabb műfaj. A flamenco körök a szűkebb városrész lakóközösségéből állnak össze, azonban leggyakrabban itt is családi-rokoni közösségről van szó. Ebből következően ezek a flamenco-körök rendkívül zártak, és nem csak a payókkal, hanem egymással is konkurálnak. A cigányok nem járnak szervezett flamenco tanfolyamokra, az éneket, a táncot és a zenét a családi körben sajátítják el. Kizárólagosan cigány flamenco-műfajok a soleá, seguiriyas, bulerías és a tangos.
-- A flamenco őshazája Andalúzia, de meg kell említeni Spanyolország, és az egész spanyol nép viszonyát a flamencóhoz. A műfaj kialakulásának ideje egybeesik a spanyol nemzettudat kialakulásával, a nemzeti romantika időszakával. Bár a spanyolok életét korántsem szövi át annyira a flamenco mint az andalúziaikét, de mindenhol rendkívül népszerű, és a spanyol identitásnak szerves részét képezi.
-- A flamenco megtermékenyítőleg hatott más művészeti ágakra is. Klasszikus zenében legjellemzőbb példa rá Manuel de Falla, másik végleten, a populáris szórakoztató zene műfajában pedig a Gipsy Kings. A dalszövegek Federico Garcia Lorca verseit inspirálták, fillművészetben pedig Carlos Saura több alkotásában is főszerpe van a flamenco táncnak. Andalúzia-szerte különböző alkotóktól több szobrot is állítottak a népszerű flamenco előadóknak, mint ahogy festmények is készülnek róluk.
-- Cante: az Ének.. Bár a flamenco az improvizált ének-tánc-zene hármas egységére épül, legfontosabb eleme, mondhatni a „flamenco szíve” az ének. A flamenco ének két csoportba sorolható, egyik a kötetlen ritmikájú libre, másik a szigurúan kötött ritmusú compas, mely a ritmusszerkezet alapján további alcsoportokra osztható. A szerkezeti kötöttségek mellett az előadás mindig improvizatzív, és érzelemgazdag: ahogy mondják, flamencót csak a „lélek legmélyéből” lehet énekelni.
-- Baile: a Tánc.. Ellentétben a cante különböző fajtáival, a tánccal kapcsolatban viszonylag kevés kutatást végeztek. Mivel a flamenco tánc és ének korán összefonódott, ugyanazok a hatások érték mindkét ágat és ugyanazok a stílus jegyek jellemzik mind az éneket, mind a táncot, természetesen a saját műfaji kereteiknek megfelelően.
-- A tánc nem koreografált, hanem egy meghatározott motívum készletből improvizál a táncos, az adott pillanat hangulatának megfelelően. A tánc ritmikája azonban olyannyira kötött, hogy a táncos mozgása (taps, lábdobogás) gyakorlatilag saját magának a ritmuskísérete. Kutatások kimutatták a flamenco tánc kapcsolatát a négy nagyobb indiai kultikus tánccal: (katak, kathakali, manipuri, bharata natyam).
-- Toque: a Zene.. A hangszeres kíséret eleinte csak tapsot, vagy egyszerű ütőhangszereket (botok összeütése, zaj keltése kocsmaasztalon, cajón) jelentett. A gitár, bár már a XV. századtól vannak használatára adatok, csak viszonylag későn, a XIX. század közepétől lett általánosan elterjedt hangszer. A gitárjáték is átvette az éneklés ritmikai és dallambéli sajátosságait. A színpadi flamencónak azóta megjelent a csak hangszeres formája is, ami eredeti közegében elképzelhetetlen lett volna. A gitárnak kialakult a flamenco gitár változata, ez fenyőből és ciprusfából készül, valamivel kisebb és világosabb színű a klasszikus gitárnál.
-- Bár Spanyolország népzenéjét sokan a Flamencóval azonosítják, érdemes tisztázni, hogy a Flamenco csak egyetlen műfaj a számos, és régióként igen eltérő és változatos spanyol népzenei műfajok közül. A flamenco inkább „etnozene”, mint népzene, vagyis nem kifejezetten a spanyolokhoz, hanem az andalúz cigányokhoz köthető. Az északi területek: Kasztília és Aragónia népzenéje sokkal inkább az olasz vagy a görög népzenéhez hasonlít.
-----------------------------------------------------------------------