Kubala László a Barca legnagyobb alakja - Bíró Csaba

Kubala László a magyar futball legendás alakjai közt is legenda, kiemelkedő képességű labdarúgó, aki a Barcelona legnagyobb legendája lett. Játszott a csehszlovák, a magyar és a spanyol válogatottban is. A Barcelona szurkolók 1999-ben a klub történetének legjobb játékosává választották. A World Soccer Magazine 1999 decemberében a 20. század 100 legnagyszerűbb labdarúgója közé sorolta.



Kubala fényes karrierje

Kubala László (Budapest, 1927. június 10. – Barcelona, 2002. május 17.) Ismert még: Ladislao néven is, habár Lászlóként lett anyakönyvezve. Kubala kiemelkedő képességű labdarúgó, aki játszott a csehszlovák, a magyar és a spanyol válogatottban is. A World Soccer Magazine 1999 decemberében a 20. század 100 legnagyszerűbb labdarúgó-játékosa közé sorolta.

Kubala szülei Budapesten születtek. Édesapja: Kubala Pál szlovák származású volt, Édesanyja: Stecz Anna lengyel, szlovák és magyar gyökerekkel rendelkezett. Kubala három különböző válogatottban játszott: magyar, csehszlovák, spanyol, önmagát világpolgárnak tartotta.

Kubala első csapata a Ganz TE volt, ahol a 14-16 évesek között rúgta a labdát már 11 évesen. 18 éves korában leigazolta a Ferencváros csapata. Itt találkozott Kocsis Sándorral, akivel pályafutása során játszott még egy csapatban, az FC Barcelonában.

A következő két idényben a Slovan Bratislava (1946-48) igazolt labdarúgója volt – . 1948-ban hazatért Magyarországra, hogy a Vasasban folytassa pályafutását (1948-49). Három alkalommal játszott a magyar nemzeti csapatban is, de gólt nem sikerült elérnie. Ellenben itthon nem maradhatott sokáig. Első alkalommal szülőhazájából, aztán Csehszlovákiából is a katonai behívó elől távozott, majd a Rákosi-diktatúra miatt másodjára is menekülni kényszerült Magyarországról.

A következő évben besorozták, ezért el kellett menekülnie Csehszlovákiába. 1946-ban apja elhunyt, anyjával Pozsonyba költöztek. Ott az ŠK Slovan Bratislava csapatában játszott. Ez idő alatt  egy Csehszlovák bajnoki harmadik helyet ért el és hat alkalommal szerepelt a csehszlovák válogatottban is, melyben 6 mérkőzésen 4 gólt szerzett. Nemzetközi karrierje így kezdődött.

Erre az időszakra esik a házasságkötése is, alig 20 évesen, 1947. április 17-én vette feleségül: Anna Violát, edzője, Ferdinand Daucík leányát, aki három gyermekkel ajándékozta meg; a legidősebb, Branko 1948-ban született. Igen, az a Daucík, aki 1950-ben az FC Barcelona edzője lesz, és aki minden idők második legeredményesebb szakvezetőjeként arany betűkkel vési be a nevét a Barça históriás könyvébe.

Hamarosan azonban Csehszlovák behívót is kapott, így visszamenekült Magyarországra. Tárgyalni kezdett korábbi klubjával, az FTC-vel, azonban végül a Vasas vezetőinek kedvezőbb ajánlata elcsábította. Ez idő alatt 3 alkalommal szerepelt a magyar nemzeti tizenegyben.

Amikor a kommunisták átvették a hatalmat, Kubala lefizetett néhány csempészt, hogy vigyék őt Olaszországba. Ezért a lépéséért az MLSZ a FIFA-nál két és fél évre eltiltatta. Ott élő magyarokból csapatot szervezett, Hungária néven, mellyel felkészülési mérkőzéseken legyőzték a Real Madridot 4–2 arányban Madridban, a spanyol válogatottat, amely éppen az 1950-es világbajnokságra készült és az Espanyolt is.

Az Espanyol elleni mérkőzés alatt az FC Barcelona megfigyelői kiszemelték Kubalát, és szerződést ajánlottak neki, amit 1950. június 15-én aláírt, így a Barcelona játékosa lett, pályafutását immáron a harmadik országban újrakezdve. A FIFA általi büntetés ellen: Francisco Franco spanyol diktátor is fellépett, aminek a hatása a büntetés mérsékelése lett.

Számos csapat akarta leigazolni őt, köztük a Pro Patria, az Inter Milan és a Torino. Kubala beleegyezett, hogy játszik a Torinóban egy barátságos meccs erejéig, de fia betegsége miatt lekéste a gépet. A visszaúton a gép lezuhant, és mindenki meghalt a fedélzeten.

Kubala 1950-ben a Barcelona játékosa lett, ahhoz a klubhoz kerül ahol a legnagyobb sikereit érte el és amellyel egybeforrt a neve. Kuksi a Barcelona játékosaként egy egész évtizedet eltöltött: 1951-1961 között 350 mérkőzésen 275 gólt szerzett. Ez idő alatt 19 alkalommal játszott a spanyol válogatottban. A Barcelona elhagyása után játékosmenedzser lett az Espanyolnál, az FC Zürichnél, majd a Toronto Falconsnál. 1968-ban vonult vissza.

Kuksi később a játékos pályafutása befejezése után sem szakadt el a futballtól, edző lett, hiszen nem tudott és nem is akart eltávolodni a futballtól. Tulajdonképpen edzőként is sikeres volt, sok csapatnál megfordult, bejárta a fél világot. Több neves Spanyol klubnak is edzője volt: Barcelona, Espanol, Cordoba, Malaga, Elche, Murcia. Szaúd-Arábiában, és a Paraguayi válogatottnál.

Laszy 11 éven keresztül irányította a Spanyol labdarúgó-válogatottat, 68 mérkőzésen 31 győzelem, 21 döntetlen, 16 vereség és 98–59-es gólkülönbség a mérlege. Kijuttatta a Hispán nemzeti csapatot az 1978-as Vb-re, az 1980-as Eb-re, és az 1992-es Barcelonai olimpián aranyérmet szerzett a Hispán csapattal hazai földön.. 2002-ben 74 esztendős korában hunyt el Barcelonában.



FC Barcelona - a legenda életre kel

Kubala László az 1951-1961 évtizedben a Barcelona sikerkovácsa igazi lett. Az ’1950-es évek a Barcelona első igazi sikerkorszaka volt, melyet négy bajnoki cím: (1952, 1953, 1959, 1960), öt Copa Generalissimo – győzelem (1951, 1952, 1953, 1957, 1959), két Spanyol Szuperkupa – siker (1952, 1953), valamint két VVK – diadal is (1958, 1960) fémjelzett. Emellett a csapat 1952-ben megnyerte a Copa Latinát, és a Copa Eva Duartét is. Az 1952-es Barcelona csapatát az "ötkupás Barçaként” emlegették, így is vonult be a futball történelem könyvébe.

A Barcelonai sikerek kovácsai, edzői: Ferdinand Daucík és Helenio Herrera voltak. A két edzőlegenda között: Sandro Puppo, Plattkó Ferenc és Doménec Balmanya trenírozták a csapatot, de kézzelfogható sikert ebben a pár évben nem sikerült elérni. Kubala László ennek az "aranykorszaknak" volt a meghatározó alakja, a szurkolók imádták, az ellenfelek rettegték, a futballvilág pedig csodálva nézte játékát.

A Les Corts idővel szűknek bizonyult a megnövekedett szurkolói érdeklődés következtében, így a Klub vezetői végső elhatározásra jutottak: az 1940-es évek végétől dédelgetett álmot, egy új, korszerűbb, és nagyobb befogadó képességű stadion építésébe kezdtek az 1950-es évek közepén. A legenda és a korabeli visszaemlékezések szerint mindezt Kubala játéka és hatása – mely a sikerekkel együtt az átlagos nézőszám megkétszereződését eredményezte – idézte elő. 

A csapattársakkal készített interjúkból mindenki számára kitűnik: a magyar legenda volt a csapat lelke, esze, irányítója; ő volt a szív, amely éltette a Klubot, és a tüdő, amely ehhez a tehetséget, a brillírozást biztosította. Az ’1950-es évek egészét tekintve csak egy játékos volt hozzá mérhető, a legendás kapus: Antoni Ramallets. Ketten több mint egy évtizeden keresztül meghatározták a csapat játékát.

Az annalések szerint korának férfi szépsége volt, a nők bolondultak érte. A leírások alapján Kubala érkeztével nemcsak a szurkolók száma nőtt meg, hanem ezen belül a női szurkolók aránya is rohamosan növekedésnek indult. Ha megnézzük a róla készült korabeli fényképeket, igazat kell adnunk a leírásoknak: a kor férfi ideáljaként sok-sok nő szívét megdobogtatta. Pedig, csupán 176 cm magasra nőtt, mégis bolondultak érte a hölgyek. Tömege 80 kilogramm körül mozgott, rendkívül erős testfelépítése volt, csupa izom.

Beszélik, hogy míg a forró szaunából a társak négy-öt perc múlva menekültek, Laszi húsz percet is elidőzött benne. Ezenkívül szinte minden edzést masszázs követett. Edzésmunkája páratlan volt, mindig talált javítani valót játékában. Szenvedélye volt a testmozgás, s még hatvanéves korán túl is kilométereket futott és kerékpározott. A labda pedig nem csupán egy egyszerű szerelmet, rajongást, s végképp nem csak egy időtöltést jelentett. Egy edzés nélküli nap után, mely során labdával nem is érintkezett, így szólt: “me encuentro raro y de peor humor”, azaz „furcsán, rosszul érzem magam”.

Persze, mi Barcelona-szurkolók nemcsak emiatt tekintünk rá, mint legnagyobbra. A Katalánok sem ezért választották meg 1999-ben, a Klub centenáriumi ünnepségén a XX. század legjobb Blaugrana-futballistájának és a hispán zsurnaliszták sem hiába találták őt az évszázad második legnagyobbjának Di Stéfano mögött. Azért, mert amit a labdával tudott, az kiemelte korának labdarúgói közül. Rendkívül jól használta ki testfelépítését, nagyon gyorsan változtatott irányt, s jött lendületbe, szinte lehetetlen volt megállítani.

Repertoárjában kivételes technikai képzettséget, tehetséget igénylő megoldások, varázslatos cselek lapultak. A kor körülményeihez képest úgy bánt a labdával, mintha az a teste része lenne. Ezenkívül okosan futballozott, látott a pályán, az eszét is használta. Irányító középpályásként és csatárként is állandó veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Góljain kívül meg kell jegyezni, hogy számtalan alkalommal hozta kihagyhatatlan helyzetbe társait. 

Pályafutása során rengeteg duplával, 16 mesterhármassal, valamint egy-egy mesternégyessel, -ötössel és –hetessel büszkélkedhetett. 1952. február 10-én a Gijón ellen elért (9-2) győzelem alkalmával terhelte meg az ellenfél kapuját hét góllal is. Az FC Barcelona színeiben: 350 mérkőzésen 270 gólt ért el, ebből a bajnoki mérlege 186 meccs 131 gól, más orgánum szerint: 350 meccsen 275-szer volt eredményes.



Kubala hatása a Barcelonára

Kubala László a kortársát Puskás Ferencet is anyagilag támogatta kezdetben, amikor Spanyolországba szerződött. És ahogy későbbiekben Páncsó úgy Lászy is segítette honfitársait amiben csak tudta. Kubala ajánlotta be a Barcelona-ba: Kocsis Sándort, Czibor Zoltánt, Kaszást, és Szalayt.

Kubala nem sokat szerepelt a magyar válogatottban, és nem sokat tett azért, hogy Magyarország legyen az első, mely legyőzi az angolokat a Wembley Stadionban. Szerveztek egy mérkőzést 1953-ban Anglia legjobbjai és a többi Európai játékos között. Ebbe a csapatba 7 magyart válogattak be, de nem vállalták a játékot, mivel egy hónappal később ki kellett volna állniuk a magyar válogatottal az angolok ellen és nem akartak más csapatnak segíteni, a magyar nemzeti tizenegy akarta először legyőzni az angolokat saját hazájukban. Kubala kihasználta a lehetőséget és két gólt szerzett az ominózus gálameccsen. Az angolok egyenlítettek az utolsó percekben, de egy hónappal később 6:3-as vereséget szenvedtek a magyaroktól.

1954-ben főszerepet játszott életrajzi filmjében: "Los ases buscan la paz" - "A szakértők a békét keresik". A fiatal labdarúgót a politika száműzi a labdarúgásból és Szlovákiából Magyarországra szökik, ahonnan eljut Spanyolországba, ahol az FC Barcelona játékosa lesz. A film rávilágít a hidegháború és a futball közti kapcsolatra. Kubala "Odüsszeiájában" minden megjelenik ami egy akkori tehetséges futballistát negatívan érintett a keleti blokkban. Éles ellentétet mutat Kubala, barátai és a kommunista rendszer között. A film nem teljesen hiteles, mivel László életéből kiragad és kihagy részleteket.

Talán legnagyobb bánata az volt Kubalának, hogy habár három nemzeti csapatban játszott, nem szerepelt soha világbajnokságon. 1962-ben részt vett néhány selejtezőn, de ahogy Alfredo Di Stéfano is, ő is lesérült a döntő előtt. Elutazott Chile-be a tornára, de nem lépett pályára.

Az "1980-as évek végén: Joan Manuel Serrat dalba foglalta a futballklasszist. A katalán énekes-dalszerző gyerekkorában látta játszani és ebből táplálkozva írta meg dalát.

A Barcelona 100. évfordulóján 1999-ben a szurkolók a csapat történetének legjobb játékosává választották. Olyan labdarúgókat utasított maga mögé, mint: Johan Cruyff, Diego Maradona, Romario, Hriszto Sztoicskov. Emellett sportújságírók a második legjobb spanyol játékosnak választották, aki a 20. században játszott. Csak Alfredo Di Stefano-t találták jobbnak. Végül a spanyol kormány a sport Nagykeresztjét adományozta neki.

Tervezték, hogy róla nevezik el a stadiont. Erről tisztelői még most sem mondtak le. Emellett a róla szóló legendák szerint, olyan hatása volt korában a labdarúgásra, mint napjainkban: David Beckham-nek, Lionel Messi-nek, Cristiano Ronaldo-nak. A női szurkolók száma feltűnően megnőtt abban az időben, ezért kellett a 20.000 férőhelyes stadiont a többszörösére bővíteni.

2009. szeptember 24-én leleplezték a Nou Camp-stadion központi helyén a klub valaha élt egyik legnépszerűbb játékosa szobrát: Kubala Lászlóét. A két méteres szobor alkotója Montserrat García Rius volt és a leleplezésen több mint húszezer fanatikus vett részt. Az ünnepélyes megemlékezésen ott volt FC Barcelona vezérkara, beszédet mondott: Joan Laporta, Ramon Alfonsera, ifjabb Kubala László és Dunai Antal is.

„Nagy megtiszteltetés, hogy részt vehettem Laci, vagy ahogy a katalánok mondják, Laszi szobrának átadásán. Megköszöntem a meghívást és elmondtam Kubaláról azt, amit egyébként mindenki tud róla, aki ismerte: nagyszerű játékos és remek ember volt. Büszke vagyok arra, hogy ismerhettem, és azt gondolom, ahogyan a Barcelona, úgy Kubala is kiemelkedik a világ labdarúgásából.” – Dunai Antal nyilatkozta.


Kubala László a legnagyobb Barcelona játékos

Kubala László csodálatos pályafutásáról az átlag magyar viszonylag keveset tud, mert még 21 évesen – mindössze hetven élvonalbeli mérkőzés után – végleg külföldre távozott, és idehaza később évtizedeken keresztül a nevét sem nagyon illett emlegetni. Öreg futball rókák állították egykoron, hogy ha nem megy el, helye lett volna az Aranycsapatban, ez pedig nem akármilyen méltatás. És e véleményt igazolta is mindazzal, amit Barcelonában elért. Hiszen ott, a világ egyik labdarúgó-fővárosában lett belőle valódi, időtálló legenda.

Kubala László nagyjából egy időben született Puskás Ferenccel, (1927. június 10-én) és ugyancsak egymáshoz közel, Budapest határvidékein nőttek fel. Tipikus Kőbányai srác volt, aki bokszedzésekre is lejárt, de versenyszerűen futballozni kezdett. A Ganz TE együttesében már 11 esztendősen a 14-16 évesek között rúgta a labdát!

A háború alatt a másodosztályban szerepelt, majd az ostrom után – részben édesapja Fradi iránti rajongása miatt – a Ferencvárosban kötött ki. Itt találkozott először a valamivel ifjabb Kocsis Sándorral, akivel majd később is keresztezte egymást a sorsuk.

1945 májusában, az új bajnokság kezdetén még 18 éves sem volt, amikor az első élvonalbeli meccsén pályára lépett. A negyedik fellépésén szerezte az első gólját, a Kispest ellen mindjárt kettőt is. A rekordját volt csapata, a Ganz ellen érte el, öt góllal járult a 11:0-s végeredményhez.

Az 1945–1946-os „hosszú bajnokságot" is csaknem végigjátszotta, majd az FTC-ben utoljára 1946. június 9-én, a címvédő, s újra aranyérmet szerző Újpest elleni derbin szerepelt. Az a mérkőzés volt az ötvenedik bajnokija zöld-fehérben, és ehhez 31 gól társult!

„Felejthetetlen másfél évet töltöttem a Fradiban. Negyvenöt áprilisában, az Elektromos elleni barátságos találkozón mutatkoztam be, olyan játékosok között, mint a két Sárosi: Béla és a bátyja, György. Nagyon jó csapatunk volt: Lakattal, Rudassal, Csikóssal, végül másodikak lettünk″ – mondta utóbb a legelső fél szezonjáról.

Na de miért nem várta ki a következő bajnokság végét, és hogyhogy pont az SK Bratislavához igazolt? Először is: bár nemcsak ő, hanem már a szülei is itt születtek, apja szlovák nemzetiségű, anyja pedig félig szlovák volt, azaz könnyen beilleszkedhetett az idegen környezetben.

Másodszor: hathattak rá különböző anyagi ígéretekkel, hiszen az északi szomszédhoz képest Magyarországon – a gazdaságban és az életszínvonalban egyaránt – nagyobb rombolást végzett a háború, valamint tombolt a hiperinfláció még néhány hónapig, mert aztán a milpengők áradata augusztus 1-jén az új pénznem, a forint bevezetésével hirtelen „elapadt".

Harmadszor: Ferdinand Daucik, a Slovan sokszoros csehszlovák válogatott egykori játékosa, ekkor már évek óta az edzője nem sokkal később, 1947-ben Anna lánya révén apósa lett a még akkor is mindössze 20 esztendős Kubalának. Lehet, hogy a fiatal hölgy már 1946 májusában megtetszett a fiatal ígéretnek, aki a Fradi szlovákiai portyája során elvileg találkozhatott vele...?

És végül negyedszer: ahogy azt a Barca-legenda életrajzai írják, Kuksi a sorozás elől menekült át Csehszlovákiába. A találatai mellett remek gólpasszaival is kitűnő labdarúgó a későbbi Slovannál majdnem két idényt töltött el, és ezalatt 6-szor szerepelt a Csehszlovák válogatottban, 4-szer eredményes is volt. Az állampolgárság megszerzése a fenti okok miatt gyorsan ment. Igen ám, de új hazájában is megkapta a behívót, így ott sem volt maradása, visszatért hát Pestre.

Tárgyalt régi klubjával, de az új rezsim szimpátiáját élvező Vasas kedvezőbb ajánlatot tett elé. Az Angyalföldieknél 1948-ban 20 meccsen 10-szer volt eredményes – utolsó fellépésére 1948-ban karácsony előtt, 23-án került sor a MATEOSZ ellen 4:3-ra megnyert idegenbeli mérkőzésen –, és háromszor a magyar címeres mezt is felhúzta az év folyamán. Csakhogy nem volt ínyére a kiépülő kommunista rendszer, így a következő esztendő januárjában angyalföldi klubtársával, Marik „Pötyivel" nekivágtak a nagyvilágnak.

Átjutottak Ausztriába, ahol Innsbruckban lefizetett néhány csempészt, hogy vigyék át Olaszországba. Ott a Lombardiai: Busto Arsizióba került, ahol a helyi kiscsapatnál kapott edzés lehetőséget, sőt egy aranyórát is. Legendás történet ez, Kubala egyik kedvenc sztorija volt. Az elnök, aki egyébként nagyon megkedvelte őt, fogadást ajánlott: ha váltott lábbal körbedekázza a pályát, övé az óra. Naná, hogy megcsinálta...

Utolérte azonban az MLSZ által a FIFA-nál kieszközölt – végül két és fél évesre nyúló – eltiltás, így nem igazolhatott sehová, noha az Udinesénél is marasztalták, ahol szintén tréningezett, valamint az Inter és a Torino ugyancsak megkereste. Főleg az utóbbi ajánlata jelentett akkoriban óriási kihívást, egy reményt a felfüggesztése utáni remek szerződésre, hiszen a "Bikák" sorozatban ötször nyerték meg az olasz bajnokságot, s játékosai alkották a válogatott gerincét. Voltak a klubnál magyarok is.

Azt semmi sem akadályozta, hogy egy Portugáliai gálameccsen fellépjen velük, és el is ment volna, de épp akkor várta Udinébe az utána utazó családját, ráadásul Branko fia betegeskedett. Nagyon szomorúvá tette a Lisszaboni túra kényszerű kihagyása – utóbb persze áldotta érte a szerencséjét, hiszen visszafelé a Toro repülőgépe a nevezetes Supergai tragédiában az egész küldöttség sírja lett...

Nem csupán: 1949, de 1950 is tétmérkőzés nélkül telt el számára, de utóbbi esztendőben sem ült a babérjain. Emigráns anyaországi és határon túli magyarokból, sőt egyéb Kárpát-medencei menekült futballistákból létrehozták a Hungária nevű csapatot – a névadó (!) Daucikkal a kispadon... –, amely híres nagy klubokkal is összemérte az erejét Spanyolországban.

Végigverték az országot, benne a Real Madridot is a Bernabéuban, illetve az 1950-es Vb-re készülő helyi válogatottat, a torna későbbi elődöntősét!, és ő különösen az Espanyol ellen villogott. Akkor szemelte ki magának a városi rivális: Barcelona, amely – noha a másik óriásklub is felfigyelt a támadóra – hamarosan szerződtette, az apóssal együtt, aki sikeres vezetőedző lett a Katalánoknál.

A játékengedély azonban nagyon nehezen lett meg, így bár a megállapodást már június 15-én aláírta, csak októberben, az Osasuna elleni felkészülési találkozón játszott először a gránátvörös-kékeknél, és csupán a következő esztendő áprilisának végén vethették be végre tétmeccsen. Sőt állítólag még a törökök elleni mindent eldöntő harmadik vb-selejtezőt is azért bukták el 1954-ben, mert valakik a spanyol szövetségre ráijesztettek Kubala jogosulatlan szereplésének veszélyével, így nem merték betenni – és ki is estek..

Mindenesetre 1951-ben térhetett vissza a pályára, és tíz év alatt fantasztikus karriert futott be a Gránátvörös-Kékeknél. Rögtön az első teljes szezonjában az FC Barcelona minden trófeát begyűjtött, amit csak lehetett – e csodálatos periódust máig az öt kupa idényeként emlegetik. A bajnokságon és a „normál" kupán kívül még három másik tornát/sorozatot megnyertek, melyek közül kettő nemzetközi volt, így a Latin Kupa is, ahol a Juventus és a Nice legyőzése után emelhették magasba a serleget.

Az 1951-52-es szezonban a Barcelona először nyerte meg a spanyol bajnokságot Kubala vezérletével. A csapat szinte végig csodálatosan játszott, attraktív és gólratörő játékot prezentált, a magyar szupersztár vezérletével hengerelt. A Barcelona bajnokcsapata: Velasco -- Martín, Biosca, Seguer -- Gonzalvo, Bosch -- Basora, César, Vila, Kubala, Manchón.. Edző: Fernando Daucik.

Kubala csillaga egyre magasabbra kúszott. Életéről a szereplésével film is készült, 1953-ban pedig egy híres mérkőzésnek lehetett részese, amikor barátságos összecsapást szerveztek az Angol válogatott és Európa legjobbjai között. A kontinentális együttesben hét (itthoni) magyar is szerepelhetett volna, sportvezetőink azonban lemondták a meghívást, mivel nem akartak segíteni egy másik csapatnak; ők akarták először legyőzni az angolokat saját hazájukban.

Ez speciel bejött – furcsa is elképzelni, milyen lenne, ha a Londoni 6:3 nem épülhetett volna be a (futball)kultúránkba. A Barca sztárja ugyan két gólt is szerzett „Albionban", a győzelem nekik mégsem sikerült, hisz a gálamérkőzés utolsó perceiben egyenlítettek a vendéglátók. Egy hónappal később az Aranycsapaté lett tehát az első idegenbeli siker a sportág őshazájában.

Visszatérve a Katalánokra: ahogy az eurobarca honlap írta, 1953 és 1957 között nem sikerült egyetlen kupát sem elhódítaniuk, elsősorban mert Kubala nagyon sokat volt sérült, viszont a szurkolótábor nőttön-nőtt. Hamarosan kicsinek bizonyult a 60 ezres (!) Les Corts aréna, ezért 1954-ben sor került az ünnepélyes alapkő letételre, majd közel három év alatt megépült a 100 ezres Nou Camp stadion.

A hatalmas érdeklődés a legendák szerint Kubala csodálatos játékának, a csodálatos mozgásának, cseleinek, kombinatív készségének és szabadrúgásainak volt köszönhető, s a női nézők száma ezekben az években bizonyíthatóan a többszörösére növekedett...

Több kisebb trófea és az 1961-es BEK-döntő mellett öt kupát, négy bajnokságot és két VVK-t nyert alakulatával, s a sikerek egy részében magyarokkal is osztozhatott, hiszen '56 után Puskáshoz hasonlóan ő is segített a nyugatra szakadt honfitársainknak. Eleinte magának: Puskás Öcsinek is, s többek között az ő hatására igazolták le: Kocsis Sándort és Czibor Zoltánt, valamint Kaszás Lászlót és Szalay Tibort is.

Az 1961-es BEK-döntös FC Barcelona:. Ramallets -- Foncho, Garay, Gracia -- Vergés, Gensana -- Kubala, Suárez, Evaristo, Kocsis, Czibor.... Edző: Enrique Orizaola.

Eközben a Spanyol válogatottban: 19 fellépésén 11-szer volt eredményes, ugyanakkor világrekordernek számít, mert rajta kívül senki más nem öltötte magára a FIFA által elismerten három ország nemzeti csapatának mezét is. Az Európa-válogatott Kubala azonban nagy bánatára Vb-n sosem rúghatott labdába, mert 1962-ben, amikor már az Espanyolnál volt, ahol "levezetésként" játszott, sérülés miatt lemaradt a Chilei tornáról.

Nem elsősorban az eredménysora volt utánozhatatlan, hanem az a szerep, amelyet klubja (újbóli) felvirágoztatásában betöltött. Gyökereit nem felejtette, de világpolgárnak mondta magát, aki ott lelt igazi hazára, s ott lett a kedvencek kedvence. Megtanulta, mit jelent katalánnak lenni, és gyakran hangoztatta: „A Barcelona több mint egy klub, az emberek szívében Katalóniát, a nemzeti érzéseket, a büszkeséget is jelenti."

A szerepét mi sem jelzi jobban, mint hogy ezért, illetve a 350 meccsen szerzett 275 góljáért, bajnokikon 256 meccs 194 gól, ezt Lionel Messi csak nemrég szárnyalta túl, a drukkerek 1999-ben őt választották meg a klub legjobb 20. századi játékosának. Pedig hatalmas, nála nagyobb sztárok: Johan Cruyff, Diego Maradona, Romário, Ronaldo, Hriszto Sztoicskov is megfordultak utána az együttesben az ezredfordulóig.

Edzőként is rengeteg helyet megjárt, és sokatmondó, hogy tizenegy éven át (1969–1980) volt Spanyolország szövetségi kapitánya, az olimpiai csapattal pedig másodedzőként: 1992-ben – éppen a kedvenc városában, Barcelonában – aranyérmes lett az ötkarikás játékokon.

Barcelonában hunyt el, és rögtön másnap, 2002. május 18-án el is temették, három éve pedig a szobra is áll a Camp Nou mellett. Csütörtökön még szinte egész Spanyolország a friss BL-győztes Real Madridot ünnepelte, ám pénteken hirtelen minden elcsendesült. A halála miatt ugyanis szinte megállt az élet, a televíziók is rendkívüli közleményben tudósítottak a hírről.

A Barca otthonában épp az új vezetőedző, a Holland: Louis van Gaal hivatalos sajtó bemutatóját tartották, amikor az újságírókkal szemben ülő: Joan Gaspart klubelnök hirtelen sírni kezdett. A teremben pedig lassan mindenkinek könnybe lábadt a szeme, mivel a kórházból megerősítették, hogy 75 évesen elment a már egy ideje súlyos beteg Laszy – a Lacit nem tudták kiejteni a helyiek, ezért spanyolosan mondták –, akinél kevés labdarúgót szerettek jobban Hispániában.

Nicolau Casaus tiszteletbeli elnök, aki az egyik legjobb barátja volt Kubala Lászlónak, a következőt nyilatkozta: "Kubala nemcsak a Barcelona első sztárja volt, hanem ő maga volt a Barcelona. Laszy halálával egy családtagot veszítettünk el, akinek pótolhatatlansága miatt a Barca már sohasem lesz olyan, mint a múltban. Már csak azért sem, mert ő tette naggyá azt a Barcelonát, amelyet ma annyira tisztel a világ."


Kubala László – a Blaugrana legnagyobb alakja

"Més que un club." - "Több mint egy klub". A mottó, mely egybeforrott az FC Barcelona szóval.

Az FC Barcelona valóban több, mint egy egyszerű klub. Egy csodálatos sportegyesület, egy óriási „család”, melyet több millió ember szeretete tart össze. Egyedülálló eszméket képvisel, jelképe a szabadságnak, a függetlenségnek, Katalóniának. Egyet jelent a sikerrel, a megalkuvást nem ismerő, már-már művészi módon tálalt támadó futballal. Ahhoz, hogy ez a futball csapat ilyen hírnévre és tiszteletre tegyen szert, rengeteg ember odaadó, áldozatos munkája szükségeltetett. Az FC Barcelona úttörőire, legendáira, hőseire, emblematikus alakjaira emlékezni kell. Ez nem mementó, sokkal inkább ezen emberek éltetése, ünneplése.

Az emberek nagy része szereti a sportot, egy-egy esemény alkalmával szurkol is valakinek, valamelyik csapatnak. A futball kedvelők számára ha csak maga a név is, de ismerős lehet. Vannak emberek, akiket nem érdekel a sport, de ők is hallották már ezt a nevet. E nevet: Kubala, mely halhatatlanná vált: Barcelonában, Katalóniában, Spanyolországban és szerte a világban. E név, melyet úgy tisztelnek: Barcelonában, mint: Puskás nevét a Real Madridnál. E név, melynek hallatán könnybe borul a Barça-szurkoló szeme, és elszorul az ember gyomra. Mely név kiejtése során végigfut az ember hátán a hideg.

Mi, egyszerű Barça-drukkerek, kik oly távol élünk Katalónia fővárosától, nem is tudjuk kellően átérezni azt, amit ott a Földközi-tenger partján éreznek Kubala nevének kiejtésekor. Hát még azok mit gondolnak, mit éreznek, akiknek megadatott a szerencse élőben látni őt kifutni a Nou Camp gyepére. Elképzelhetetlen, felfoghatatlan és emberfeletti. A katalán öregek is valahogy így érezhetnek. Elképzelem, amikor a sok idős szurkoló kiül a Rambla valamelyik kávézójának teraszára, és azt mondják egymásnak: "Tudod, mikor Kubala kifutott a gyepre, és Luis Suárezt szöktette, azok voltak a szép napok…” Milyen boldogok lehetnek, cserélnék velük.

Ő volt, aki miatt megépült a Nou Camp-stadion, és aki miatt hétről-hétre megtelt ez a monumentális építmény. Ki volt Kubala, akit három ország is gyászolt, amikor meghalt: 2002. május 17-én? Akiről: Nicolau Casaus így emlékezett meg: "Kubala nemcsak a Barcelona első sztárja volt, hanem Ő volt a Barcelona. Laszi halálával egy családtagot vesztettünk el, akinek a pótolhatatlansága miatt a Barça már sohasem lesz olyan, mint a múltban. Már csak azért sem, mivel Ő tette naggyá azt a Barcelonát, amelyet ma annyira tisztel a világ".

Egyszerűen zseniális labdarúgó volt, vagy egyszerűen csak világklasszis, aki a futballra született, azonban ami még nagyobb sportolóvá és emberré tetette: rendkívül jószívű, nagylelkű és segítőkész volt. Hogy alátámasszam Kuksi nagyságát, álljon itt a labdarúgás korszakos zsenijének, az ősi „vetélytárs”, Di Stefanónak – akivel rendkívül jó barátságot ápolt – az emlékezése is: "Életem egyik legszomorúbb napja a mai, hiszen elment a testvérem, Laszi. Igen, a testvérem volt, mivel ő volt az, aki otthont adott nekem Spanyolországban. Amikor Dél-Amerikából megérkeztem a Barcelonához, senki sem fogadott be, csak Laszi. Ő ismeretlenként is felajánlotta nekem a saját lakását, és mindenben segített. Laszi halála ezért olyan, mintha én is egy kicsit meghaltam volna. Kubala volt a labdarúgás történetének legnagyobb alakja!"

„Akarni, tudni, bírni” – egy futballistának: Kubala szerint kötelessége volt e mondatnak megfelelni, s ezt gyakran hangoztatta is. Ő maga hiába volt született tálentum, mégis perfekcionista, mindig a többre, jobbra törekedő személyisége és elhivatottsága miatt még inkább kiemelkedett minden csapatából, rengeteget edzett, gyakorolt, sohasem volt elégedett. Kuksi kivételes érzéke a gömbölyű játékszer iránt Puskáséhoz hasonló volt. Öcsivel egy téli nap versengeni kezdtek, hogy ki találja el többször a tizenhatos vonaláról a kapufát. Természetesen órákig játszottak, képtelenek voltak hibázni.

Hatása nem csupán az FC Barcelonára volt jelentős, igaz leginkább a gránátvörös-kék egyesületre tekintve érezhető. A Blaugrana életének egyik legfontosabb részeként forradalmasította a klubot, mely hála Kubalának hihetetlen fejlődésnek indult az "1950-es években. Nem csak a pályán ért el sikereket, az FC Barcelonát százezrek szerették meg zsenialitásának köszönhetően és minden szempontból hozzájárult a sportág fejlődéséhez is. Ezenkívül számtalan alkalommal nyújtott segítő kezet mind honfitársainak, mind másoknak. Nagyon szomorú, hogy hazánkban méltatlanul kevesen ismerik. Ellenben Katalóniában úgy tekintenek rá, mint a „legnagyobb magyarra” egy halhatatlan legendára, egy mítoszra, az FC Barcelona szerves részére.

Ódákat zengett róla a sajtó. A Les Corts, majd a Camp Nou és még jó néhány stadion publikuma éltette kórusban hétről-hétre, majd milliók búcsúztatták halálát követően. Elképesztő tiszteletnek örvend egész Spanyolországban, s aki csak látta játszani, egy lapon emlegeti Pelével, Maradonával, Di Stéfanóval és Puskással. Katalónia szívében utcát neveztek el róla és 2009-ben, a Camp Nou megnyitásának 52. évfordulóján ünnepélyes keretek között átadták Kubala mintegy két méter magas szobrát is, mely a stadion előtt kapott helyett. A Laszit lövés közben ábrázoló emlékmű szurkolók adományaiból készült el, jelezvén, hogy még mindig a legnagyobb futballistának tartják, s örökre velük marad.


Legendák egy legendáról

Kubala legnagyobb szenvedélye a futball volt. Nem csupán, mint játékos, vagy edző, hanem mint szurkoló is. Mindig figyelemmel követte a világ futballjának történéseit. Ezenkívül már fiatalon kedvenc időtöltésének számított a tenisz. Mivel kevés szabadidővel rendelkezett, ezért más hobbira nem is tudott elegendő időt fordítani. Igaz, egy ízben kipróbálta magát film színészként, Barcelonai karrierje elején, amikor saját magát játszotta el egy propaganda filmben.

A siker nem maradt el, s nyugodtan válthatott volna pályát is. Egyébként is közel állt a szívéhez a filmszínház. Egy interjú során Kubala otthonában az újságíró – miközben a falakon lévő számtalan képet nézte, melyeken egytől-egyig mérkőzések, futballisták voltak láthatóak egy trófea-gyűjtemény társaságában – és a klasszis arról beszélgettek, mit tervez Laszi a délutánra:
„- Ma azt hiszem elmegyek a Moziba. –Szereti a filmeket? – Ember, imádom őket!”

A legenda szerint Kubala száját hagyta el első ízben egy manapság rengetegszer hangoztatott mondás is. A spanyol válogatott 1970-ben Sevillában egy barátságos mérkőzés keretén belül látta vendégül a német válogatottat. A „La Furia Roja” 2-0 arányban diadalmaskodott, majd a hazaiak szövetségi kapitánya, Laszi azt mondta:"La afición, el jugador número duodécimo.” Azaz „a közönség a tizenkettedik ember a pályán”.


Kubala a siker útjára vezette a Barcelonát
 
Ramón Alfonseda, a "Barcelona Veteránjainak Szövetsége" elnöke is válaszolt az újságírói kérdésekre, aki 1969 és 1973 között a Barcelonában futballozott, valamint részt vett az 1968-as Mexikói olimpián a Spanyol válogatottal.

– Rengeteg aranylabdás futballista játszott a Barcában, mégis Kubala a klub alfája. Miért?
– Kubala László volt az a játékos, aki a sikerek útjára vezette a Barcelonát. Fantasztikus futballista volt, és hihetetlen eredményeket ért el vele a klub. Hogy mást ne mondjak, sikerült egy évben: 5 címet is elhódítania a csapatnak. Új szintre emelte a Barcelona játékát, és az egész spanyol futball előrelépéséhez hozzájárult. Személy szerint igazi úriembernek ismertem meg, aki jó barátom volt.

– Annyira népszerű volt akkoriban?
– Amikor az egyik Barcelonai moziban megtudták, hogy a nézőtéren ül, megállították a filmet. Köré gyűltek, senkit sem érdekelt már, mi megy a vásznon. Máskor a Katalán tengerpartról tartottak a családdal hazafelé, s miután felismerték, annyian körülállták a kocsit, hogy képtelenség volt továbbhaladni. Végül nyolc-tíz cimbora menekítette ki, felemelték az autót a vállukra és kivitték a tömegből. Étteremben két fogás között rendszerint kiosztott több tucat autogramot a vállát veregető szurkolóknak.

– Igaz-e a legenda, hogy Kubala miatt kellett megépíteni a Camp Nout, mert annyian voltak kíváncsiak a játékára, hogy a nézők nem fértek be a korábbi stadionba?
– Teljes mértékben. A Kubala nevével fémjelzett csapat olyan sikereket ért el, hogy a Camp de Les Cortsban már nem fértek el szurkolók, akik látni akarták a Barcelonát. A klub akkori elnöke, Francesc Miró-Sans ezért döntött a Camp Nou megépítése mellett, amelyet 1957. szeptember 24-én adtak át. A Kubala-szobor felavatása is éppen a stadion megnyitásának évfordulóján lesz.

– Nem mindennapi, hogy egy sportolónak szobrot emelnek. Ráadásul nem is egy Katalánnak... A Kubala, Kocsis, Evaristo, Suárez, Czibor csatársorban hárman is magyarok voltak. Mennyire ismerik ezt Katalóniában?
– Az emberek itt nagyon jól tudják, hogy az akkori Barcelonában több nagyszerű magyar futballista is szerepelt. Kubalának pedig szeretnénk méltó emléket állítani azzal, hogy bronz szobrát a Miró-Sans elnöknek emelt emlékmű mellett helyezzük el a Camp Nouban.

– Kié a szobor ötlete?
– A Barcelona Veteránjainak Szövetsége érezte úgy, hogy meg kell adni ezt a tisztességet a klub legnagyobb futballistájának.

– Mennyibe kerül a szobor?
– Negyvenezer euróból építettük meg az emlékművet.

– Ki állta a költségeket, csak a klub, vagy Barcelona városa is beszállt?
– A város nem vett részt a projektben, viszont hosszú ideje zajló kampányunk keretében több mint négyszáz adományozó járult hozzá a költségek fedezéséhez, legalább tizenöt euróval. Ezenkívül a klub és a veteránok szövetsége fizette a szobrot.
----------------------------------------


Kubala László
Születési dátum:. 1927. június 10.
Születési hely:. Budapest, Magyarország
Halálozási dátum:. 2002. május 17. (74 évesen)
Halálozási hely:. Barcelona, Spanyolország
Állampolgárság:. Spanyol, Magyar, Csehszlovák
Magasság:. 176 cm
Becenév:. Kuksi, Laszy
Posztja:. Fedezet

Profi Klubjai
1944–1945:. Ganz TE - 10 mérkőzés - 5 gól
1945–1946:. Ferencváros TC - 50 mérkőzés - 33 gól
1946–1948:. ŠK Slovan Bratislava - 33 mérkőzés - 14 gól
1948–1949:. Vasas SC - 20 mérkőzés - 10 gól
1949–1950:. Pro Patria - 16 mérkőzés - 9 gól
1951–1961:. FC Barcelona - 350 mérkőzés - 275 gól
1963–1965:. RCD Espanyol - 29 mérkőzés - 7 gól
1966–1967:. FC Zürich - 12 mérkőzés -  7 gól
1966–1967:. Toronto Falcons - 19 mérkőzés - 5 gól
Összesen:.. 418 meccs - 335 gól

Válogatottság
1946–1947:. Csehszlovákia - 6 mérkőzés - 4 gól
1948........... Magyarország - 3 mérkőzés
1953–1961:. Spanyolország - 19 mérkőzés - 11 gól
1953–1965:. Európa válogatott - 2 mérkőzés - 3 gól
1954–1993:. Katalónia - 4 mérkőzés - 4 gól

Edzőség
1961–1963:. FC Barcelona
1963–1966:. RCD Espanyol
1966–1967:. FC Zürich
1967–1968:. Toronto Falcons
1968–1969:. Cordoba CF
1969–1980:. Spanyolország
1980–1982:. FC Barcelona
1982–1986:. Al-Hilal
1986–1987:. Real Murcia
1987–1988:. CD Málaga
1988–1989:. Elche CF
1992........... Spanyolország
1995........... Paraguay

Díjai, Sikerei
Spanyol bajnokság (La Liga)
Bajnok: (4): 1951–52, 1952–53, 1958–59, 1959–60
Ezüstérmes: (3): 1953–54, 1954–55, 1955–56
Bronzérmes: (2): 1956–57, 1957–58
Spanyol kupa (Copa del Rey)
Győztes: (5): 1951, 1952, 1953, 1957, 1959
Döntős: (1): 1954
Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK)
Döntős: (1): 1960–61
Vásárvárosok Kupája (VVK)
Győztes: (2): 1955-58 1958-1960
Spanyol-szuperkupa (Eva Duarte Cup)
Győztes (2):1952,1953
Latin Kupa (Latin Cup)
Győztes: 1952
Az Évszázad Barcelona játékosa (Barca Fans)
Győztes: 1999
A XX. Század 100 legjobb játékosa (World Soccer)
Top 100: 1999