József Attila a klasszikus tehetségű költő.
József Attila a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az élet kegyetlen volt vele, hisz félárva gyermekkora tele volt lemondással, brutalitással, felnőttként szembesült a meg nem értéssel. Mindössze harminckét évet élt, de így is a magyar költészet egyik legjelentősebb alakja. A második világháború után a magyar szocialista költészet ünnepelt vezéregyéniségévé vált. Műfordítóként a szomszéd népek kortárs lírájával foglalkozott és értékesek Villon-fordításai is.
József Attila élete
-- József Attila, (Budapest, Ferencváros, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.
-- József Attila 1905. április 11-én született Budapesten, Ferencvárosban, a Gát utca 3. szám alatt. Hatodik gyermekként jött a világra, három testvére még az ő születése előtt meghalt. Az édesapja: József Áron szappanfőző munkás volt, édesanyja: Pőcze Borbála egy paraszt lányból lett mosónő volt.
-- Attila csupán hároméves volt, amikor az apa 1908. július 1-jén elhagyta őket. A család úgy tudta, elindult szerencsét próbálni Amerikába, valójában Romániába ment, de családját végleg magára hagyta.
-- Attila édesanyjának csak nagy nehézségek árán sikerült gyermekeit eltartania: napszámos munkát végzett, úri házakhoz járt mosni, vasalni és takarítani, ám ennek ellenére sem tudta biztosítani gyermekei legalapvetőbb szükségleteit. Végül úgy döntött, hogy 1910 februárjában két kisebb gyermekét, Etelkát és Attilát, a Gyermekvédő Liga gondjaira bízza.
-- A testvérek 1910. március 21-én Öcsödre kerültek nevelő szülőkhöz, Gombai Ferenc parasztgazda házába. A gyermekek a házimunkában, az állatok etetésében és legeltetésében segítettek, cserébe kapták az ellátást. Csak 1911 nyarán látogatta meg őket édesanyjuk. József Attila az Öcsödi református elemi iskolában kezdte meg tanulmányait az 1911-ben.
-- Nevelő szülei a gyermek füle hallatára állapították meg szomszédaikkal, hogy, az "Attila név nem létezik", és innentől fogva "Pistának" szólították. Fontos tényező volt életében, hogy később Attila hun vezérről szóló olvasmányokat talált. Ez természetesen felkeltette érdeklődését az irodalom iránt, hisz' ezek a legendák megerősítették identitás tudatát.
-- Amíg a két gyermek távol volt, édesanyjuk folyamatosan azon munkálkodott, hogy számukra jobb életkörülményeket teremthessen. Szerzett egy bérlakást a Gubacsi úton, majd munka közben súlyos baleset érte, a lábadozás során addig szerzett javai elkallódtak. Etel és Attila 1912. június 19-én tértek haza Öcsödről. A család továbbra is szegénységben élt Ferencvárosban. Gyakran kellet költözniük egyik lakásból a másikba.
-- József Attila 1912-13-ban először az Ipar utcai fővárosi népiskolában, egy költözés után pedig a mai Mester utca 67. szám alatti iskolában járta a II. osztályt. Napjait nagyrészt az utcán töltötte, a kenyér keresés szabályos és szabálytalan módjaival is megpróbálkozott.
-- Már gyermek korában kemény fizikai munkát is vállalt, hogy a család szegénysége enyhüljön, erről a következő sorai tanúskodnak: "Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból, volt úgy, hogy este kilenc órakor oda álltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba és reggel fél nyolckor, mikor már sorra kerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír. Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűteni valónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam a jobb sorsban élő gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban.” (Curriculum vitae)
-- Amikor a tanév végén visszakerültek édesanyjukhoz, azt súlyos baleset érte, így a család még nagyobb nyomorba került. Ebből a nincstelenségből emelte ki őket: Makai Ödön ügyvéd, aki segített abban, hogy a gyerekek egy nyaraltatási akció keretén belül: Abbáziában üdülhessenek. Majd Makai, az időközben polgári iskolát végzett legidősebb testvért, Jolánt, feleségül vette, és önálló ügyvédi praxisba fogott.
-- Az édesanya 1919-es halála után Makai Ödön befogadta a gyermekeket: Etelt, mint szobalányt, és Attilát, mint annak testvérét – rokonai ugyanis tiltakoztak a családhoz nem méltó házassága ellen. Így lett Ödön Attila gyámja, aki hamarosan hajós inasnak állt, majd sógora segítségével beiratkozott a Makói magyar királyi állami főgimnáziumba. Itt vette kezdetét József Attila költői pályája.
-- 1922 őszén Juhász Gyula biztatásával megjelent első verses kötete, a "Szépség koldusa", összesen háromszáz példányban, ebből száz famentes papíron. A kötetet Szegeden adták ki: Juhász Gyula előszavával, a füzetet hirdette a Makói Friss Újság november 12-i száma. Kötete ügyében több alkalommal is beutazott a szegedi Koroknay József nyomdájába, amely szerkesztőségként és kiadóhivatalként egyaránt funkcionált.
-- 1923-ban otthagyta a gimnáziumot, mert csak a költészetnek akart élni, mire gyámja megvonta tőle az anyagi támogatást. Verseinek mintegy felét is ezekben az években írta. A "Lázadó Krisztus" című verse miatt: Isten gyalázási per indult ellene, amiért először több hónapi fogházra és súlyos pénzbüntetésre ítélték, ám az ügy később felmentéssel végződött. Ekkor vált József Attila neve ismertté.
-- A félbehagyott gimnázium után önálló életet akart kezdeni: barátoknál lakott, dolgozott könyv ügynökként, beiratkozott a Szegedi Tudományegyetem magyar-francia-filozófia szakára, és 1924-ben kiadta második verses kötetét: "Nem én kiáltok" címmel. Egy évvel később nagy fordulat következett be a költő életében.
-- Horger Antal egyetemi dékán eltanácsolta őt az intézményből a "Tiszta szívvel" című verse miatt, ami szerinte felháborító, nihilista hangvételt ütött meg. József Attila az eltanácsolást életre szóló sérelemként élte meg, aminek még 1937-ben írt, "Születésnapomra" című versében is hangot adott.
-- Attila a következő időszakban Pestre került, ahol a Magyarországi Szocialista Munkáspárt tagja lett, majd a Bécsi egyetemre iratkozott be. Bécsben ismerte meg a marxista és anarchista tanokat, amelyeket Párizsban való tartózkodása alatt tovább tanulmányozott, mélyített, és itt lépett kapcsolatba a Francia Kommunista Párt magyar részlegével.
-- 1927-ben tért vissza Magyarországra, és iratkozott be a Budapesti egyetem bölcsészkarára. Ezután ismerkedett meg egyik nagy szerelmével, Vágó Mártával, kinek édesapja révén bekerülhetett volna a polgári körökbe. Ám házasság kötésük előtt Márta hosszabb Londoni tanulmányi útra ment, ahol belátta, hogy jövendőbelije nem alkalmas a megfelelő családi élet biztosítására. E szerelem lezárulásával jelentette meg József Attila harmadik verseskötetét: "Nincsen apám se anyám címmel", 1929-ben.
-- Ezt követően tartozni akart valahová, ezért részt vett különböző politikai csoportosulásokban. Tagja lett az illegális kommunista pártnak is, majd a nézőpontok különbözősége miatt kilépett/kizárták onnan. A kommunista mozgalomban ismerkedett meg Szántó Judittal, akivel több évre összekötötte az életét, és ekkor (1831) jelent meg következő verses kötete: "Döntsd a tőkét, ne siránkozz" címmel. A kommunista, szocialista versei és nézetei miatt újból perek szakadtak a nyakába.
-- Az 1931 óta pszichoanalitikus kezelés alatt álló költő egyre betegebb lett, magánélete is válságba jutott. 1933 nyarán részt vett egy Írók Gazdasági Egyesülete találkozón, ahol: Marton Márta művészet történész iránt lobbant szerelemre, és ekkor született meg a kor egyik legkitűnőbb szerelmi költeménye, az "Óda". E miatt a fellángolás miatt követett el öngyilkossági kísérletet akkori kedvese, Szántó Judit, és ezt követően kapcsolatuk teljesen megromlott.
-- Betegségének utolsó időszakában (1935) József Attila - Gyömrői Edithez járt analízisre, s lobbant iránta szerelemre. A viszonzás hiánya azonban gyorsabbá tette a költő lelki összeomlását, amit 1936-ban írt: "Gyermekké tettél, és Nagyon fáj" című verseiben is megemlít. Ez utóbbi címmel jelent meg utolsó verses kötete, amit teljes érdektelenséggel fogadott az olvasó közönség, és József Attila ezt személyes kudarcként élte meg.
-- Élete utolsó nagy ajándéka a sorstól – sajnos már túl későn – az 1936-ban Ignotus Pállal együtt alapított Szép Szó, kifejezetten baloldali, de „felekezeten kívüli” irodalmi folyóirat, melynek szerkesztése során ismét összekerült: Vágó Mártával. A Szép Szó közösségében olyan barátokra talált, akik kiálltak mellette, példaképnek, és egyedülálló költőnek tekintették őt, s a folyóirat külön számaiban az ő verseit jelentették meg: "A Dunánál, Hazám".
-- Élete utolsó évében ismerkedett meg az ifjú gyógypedagógus: Kozmutza Flórával, a későbbi Illyés Gyulánéval. Ekkorra már nagyon megromlott az egészségi állapota, képtelen volt a kitartó udvarlásra, hozzá írt verseiben is főként a halál elfogadásáról írt.
-- 1937 nyarán volt utolsó, tragikus idegösszeomlása, több hónapon keresztül ápolták szanatóriumban. Az év vége felé nővéreivel Balatonszárszóra utazott, ahol meglátogatta Flóra. Neki ajándékozta két búcsú versét: "Karóval jöttél"…
-- Pár nappal később barátai is felkeresték, megpróbálták felvidítani, de ekkor már csak a közelmúltban ért sérelmeit említette nekik. Másnap, 1937. december 3-án a Balatonszárszói pályaudvaron, egy mozgó vonat alá vetette magát. Bár vannak akik csupán véletlen balesetnek gondolják halálát.
-- A költőt először Balatonszárszón református szertartás szerint temették el 1937. december 5-én, majd 1942-ben a Budapesti Kerepesi úti temetőbe kerültek hamvai, 1959-ben áthelyezték a Munkásmozgalmi Pantheonba, Kádár János sírköve sokáig József Attiláé mellett állt. 1994-ben került vissza korábbi nyughelyére, a Balatonszárszói temetőbe.
József Attila költészete
-- József Attila életműve zárt egészet alkot: teljes emberi magatartást, egységes, befejezett életutat fejez ki klasszikussá érlelt művészi technikával, nemegyszer a legmagasabb szinten. Ezáltal foglal helyet nemcsak a magyar, hanem a világirodalomnak is a nagyjai közt”.
-- József Attila a pályájának elején (1922–1924 között) írt verseiben a magyar nép, a magyar föld, a magyar parasztság sorsa jelentős hangsúlyt kap: "Pogányos hitvallás magyarul" (1922), Bús magyar éneke (1922), Magyarok (Minek magunkat lassan ölni?...) (1923). Ebből az időszakból való a "Nem, nem, soha! "(1922) című verse, amely hosszú ideig nem jelent meg nyomtatásban.
-- Később fokozottabban fordul a munkásság sorsa felé, ebben a 'szocialista' korszakában (1929–1932) írt verseinek egy része a Döntsd a tőkét, ne siránkozz (1931) című kötetben jelent meg (pl. a Nyár, Favágó, Ákácokhoz), már a kötet címe is az osztályharcra utal. A következő, a Külvárosi éj (1932) című kötetben az osztályharcos hangot inkább valamifajta keserű rezignáció váltja fel (Külvárosi éj, Eső, Holt vidék).
-- Késői korszakában (1936–1937) írott verseinek fő motívumai az internacionalizmus (a közép-európai népek megbékélését hirdető: "A Dunánál" (1936) ) és a fasiszta eszmék térhódításának veszélyeire utaló: "Thomas Mann üdvözlése" (1937) ).
Szerelmi költészete, a Múzsái
-- Márta: Első szerelme, a Makói gimnázium igazgatójának lánya, Gebe Márta, aki nem viszonozta érzéseit. Neki írta a "Csók kérés tavasszal" című versét.
-- Luca: Wallesz Luca, 1927-ben ismerkedtek meg. Ő hozzá írta a "Lucához", a "Gyereksírás" című verseket.
-- Márta: 1927-ben ismerte meg: Vágó Mártát, egy jómódú család lányát. Tervezték a házasságot, de Mártát apja Angliába küldte tanulni, azzal a szándékkal, hogy elválassza a fiatalokat. Márta külföldi tartózkodása véget vetett a kapcsolatnak. Hozzá írta a "Tudtam én", "Mióta elmentél" című verseket.
-- Judit: 1930-ban ismerkedik meg: Szántó Judittal, aki 1934-ben féltékenységből öngyilkosságot kísérel meg. Szakításukkor írta József Attila a "Judit" című verset.
-- Márta: Dr. Szöllős Henrikné Marton Márta művészet történész ihlette az "Óda" című verset. Az írók gazdasági egyesülete gyűlésén vett részt, amikor megismerte Mártát.
-- Edit: Gyömrői Editbe a pszichoanalitikus kezelések alatt szeret bele, ennek bizonyítékai: "Gyermekké tettél", eredeti címe: "Egy pszichoanalitikus nőhöz", "Nagyon fáj" című versek, valamennyi 1936-ban keletkezett.
-- Flóra: Kozmutza Flórát, a francia szakon végzett, esztétikából doktorált gyógypedagógust, Illyés Gyula későbbi feleségét. 1937-ben, betegen ismeri meg; ez beteljesületlen szerelem volt. Az öt versből álló: "Flóra, Flórának".
>>> József Attila költeményei <<<
>>>>>>>> 1917--1937 <<<<<<<<<<
>>>>>>>>>> 35 vers <<<<<<<<<<<
1. Altató -- 1935
2. Amióta -- 1921
3. Anyám -- 1931
4. Álmomban enyém vagy -- 1922
5. Betlehemi királyok -- 1929
6. Csókolj, csókolj -- 1921
7. Emberiség -- 1935
8. Egyedül -- 1921
9. Flóra -- 1937
10. Flórának -- 1937
11. Gyöngy -- 1928
12. Gyöngysor -- 1922
13. Homály borult az erdőre -- 1921
14. Hozzá -- 1921
15. Hymnus a borhoz -- 1922
16. Hymnus az élethez -- 1922
17. Isten -- 1928
18. Istenem -- 1928
19. Jelen, Múlt, Jövő -- 1921
20. Juhász Gyulához -- 1922
21. Karácsony -- 1923
22. Kedves Jocó -- 1917
23. Lányszépség dicsérete -- 1923
24. Mama -- 1934
25. Mámor -- 1921
26. Május -- 1935
27. Májusi ének -- 1924
28. Nem! Nem! Soha! -- 1922
29. Női szív -- 1921
30. Szerelmes vers -- 1923
31. Szeretők -- 1924
32. Tavasz van! Gyönyörű! -- 1924
33. Tavaszi ének -- 1924
34. Tengerhez -- 1921
35. Tiszta szívvel -- 1925
>>> József Attila költeményei <<<
>>>>>>>> 1917--1937 <<<<<<<<<<
>>>>>>>>>> 35 vers <<<<<<<<<<<
Altató
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét –
aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
vele alszik a zümmögés –
aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik,
– s míg szendereg a robogás –
álmában csönget egy picit –
aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább –
aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a labda, meg a síp,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik –
aludj el szépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, –
aludj el szépen, kis Balázs.
Tűzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. –
Aludj el szépen, kis Balázs.
---------------------------------------------- 1935
Amióta
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le rám
És azóta százszor szebben
Dalol a kis csalogány.
Csak a piros ajkad néma
S mosoly rajta nem fakad,
Saját magam árnya vagyok,
Hisz csókolnom nem szabad.
Amióta megláttalak,
Illatosabb a mező
És azóta tövis nélkül
Áll a büszke rózsatő.
Csak a lelked lett fagyosabb,
Csak a szíved lett büszke
S szerelmemtől lobbant lángra
A kétségbeesés üszke.
Amióta megláttalak,
Örök tavasz ég virul
És azóta kis madarat
Kis leány nem tart rabul.
Csak te tartasz foglyul engem
S csak a szívem csupa seb;
A neveddel ajkaimon
Halok meg! - úgy édesebb.
----------------------------------------- 1921
Anyám
A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban - -
Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltűnődtem,
hogy ők egész fazékkal esznek - -
Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól - -
S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhőjáték
a gőz s levegőváltozásul
a mosónőnek ott a padlás - -
Látom, megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tőke
megtörte, mindig keskenyebb lett -
gondoljátok meg, proletárok - -
A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki - -
--------------------------------------------- 1931
Álmomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...
Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.
--------------------------------------------------------------- 1921
Betlehemi királyok
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!
----------------------------------------- 1929
Csókolj, csókolj
Csókolj, csókolj utoljára,
Fehér karoddal ölelj át,
'sz elmegyek már nemsokára
S szerelmed életem ára,
Csókolj, csókolj és ölelj hát.
Már nem csókol! Nincs, nincs sehol
Én eljöttem, - ő - maradott.
Hűtlen-e már? Jaj! mást csókol!
Érzem, más ki néki bókol,
Más visz néki szép virágot.
Úgy kínlódom! Nappal, éjjel
Csak mindig reá gondolok:
Vaj' kit csókol most ő kéjjel,
Szembe szállva reményemmel,
Hisz tőle oly távol vagyok!
Itt van a boldog pillanat:
Hozzá, haza repülhetek!
Oly lassan halad a vonat,
Oly gyorsan tűnik le a nap!
Viszontlátom-e őt? Egek?!
Hála Isten! Honn vagyok már!
Szívem pattanásig feszül
S azt dobogja: Tán nem is vár!
Csönd fogad, az óra is áll
S szemembe egy porszem repül.
Csókolok egy hideg kezet,
Zokogástól reszket vállam:
Azt hittem: hűtlen, rászedett,
Pedig csak engem szeretett
S szíve repedt meg utánam.
-------------------------------------------- 1921
Emberiség
Óh emberiség, kit törött anyám
szenvedni szaporított és nem értett!
Nem rettenek születni ujra érted,
te két milliárd párosult magány!
Láttalak sírni a folyók fagyán,
mint gyermeket, kit a jég tüze sértett;
láttalak ölni, halni s mint nem éltet,
tündökölni nagy egyházak falán.
Hegyen láttalak és lapulni ólnál -
szerencsétlen, ki úgy élsz, mintha volnál,
megérdemled, hogy atyád a halál!
Vértelen arravársz, hogy véred ontsák
s föl-fölmutat a társuló bolondság,
mely téged minden kínban megtalál.
----------------------------------------------------- 1935
Egyedül
Egyedül fogok én állni a világon.
Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom.
Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon,
Aki szenvedésben csókot csókra adjon.
Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok,
Aki büszke arra, hogy mellette állok.
Aki míg én alszom őrködik könnyezve,
És, ha ébren vagyok, kacagó a kedve.
Aki szeret engem, aki meghal értem
S még akkor is szeret örök-visszatérten.
S nem fog borulni le rám senki se sírva,
Ha majd távozom az örök-néma sírba.
----------------------------------------------------- 1921
Flóra
Tudnál-e, Flóra, annyira szeretni,
erényeidből épül-e szerencse,
hogy mind a kínt, mit nem lehet feledni,
hű szeretőd munkáján elfelejtse?
Tudnál-e engem uj világra hozni,
iparkodván szerelmes türelemmel,
hogy legyen erőm ismét adakozni
s eltölteni a gonoszt félelemmel?
Lennél-e nyugtom mindenütt a rosszban?
Fontold meg jól, szíved mily terhet vállal.
Én, aki vele mind csak hadakoztam,
kibékülnék a haragvó halállal.
Félek, nem tudod megbocsájtani
eltékozolt, ostoba, könnyű múltam
és majd ezerszeresen fáj, ami
ezerszer fájt, míg szeretni tanultam.
Félek, nem ér majd annyit életem,
törekvésem és vágyam, testem, lelkem,
hogy megbecsülj, ha el nem érhetem
önnön jóságom útján győzedelmem.
Nehéz a szívem, hiszen bút fogan:
örömöm tán a büntetések hozzák,
hogy sírva nézem majd, ha boldogan
sétálsz azzal, ki méltóbb lesz tehozzád.
------------------------------------------------------- 1937
Flórának
Most azon muszáj elmerengnem:
hogy ha te nem szeretnél engem,
kiolthatnám drága szenem,
lehunyhatnám fáradt szemem.
Mert jó meghalni. Tán örülnék,
ha nem szeretnél így. Kiülnék
a fehér habú zöld egek,
fecsegő csillagfellegek
mellé a nyugalom partjára,
a nem üres űr egy martjára,
szemlélni a világokat,
mint bokron a virágokat.
Hajósinas koromban, nyáron,
a zörgő, vontató Tatáron,
egy szép napon munkátlanul,
mint aki örömöt tanul,
bámultam a Dunát, megáradt,
libegtetett leveles ágat,
úgy kanyarított sok fodort,
deszkát harapdált és sodort
olyan sok szép villogó dinnyét
a sárga ár, hogy el se hinnéd
és én se hinném el talán,
ha nem tenéked mondanám.
Piros almák is ringatóztak,
zöld paprikák bicegve úsztak,
most ez, majd az lett volna jó.
S állt és bólintott a hajó.
Ilyen lenne az űri szemle.
Milyen szép! - bólintva mindenre,
meglátnám, milyen kéken ég
az ég, mely hozzád illenék.
Mert a mindenség ráadás csak,
az élet mint az áradás csap
a halál partszegélyein
túl, űrök, szívek mélyein
túl, túl a hallgatag határon,
akár a Duna akkor nyáron...
Mert szeretsz s nyugton alhatom,
neked én be is vallhatom
az elmúlástól tetten érten,
hogy önmagamba én se fértem,
a lelkem azért közvagyon
s azért szeretlek ily nagyon.
------------------------------------------ 1937
Gyöngy
Gyöngy a csillag, úgy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vízcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfűzik,
a bús földet díszítik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a szíveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
-------------------------------------------- 1928
Gyöngysor
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá akasztlak ím,
Hűsen pihenj le vállain,
De fújtsd nyakát, ha dús brigantik
Orzó szavára hangja hallik
S nagy átkot mondj, ha bántja kín,
Őrködj okosan álmain
S tüzelj, ha könnyű könnye zajlik.
De meg ne mondd, hogy érte sírok,
- Szavadnak akkor úgyse hisz, -
Hogy verseket csak néki írok
S utam az őrülésbe visz.
Csak éjfelén, ha fénye csillog,
Csókold haját helyettem is.
--------------------------------------------- 1922
Homály borult az erdőre
Homály borult az erdőre,
A csend susog ki belőle.
Denevér száll, szól a kuvik,
Lassan a hold előbúvik.
Idő múlik, felhők jőnek,
Egyenesen az erdőnek.
Ott megállnak, némán várnak:
Áldást adnak a határnak.
Majd legyőzi őket a hold:
Tolvaj éjbe fénykévét told.
De lassanként sápad fénye:
Futtatja a nap fölénye.
Tülköl a gyár, szól a madár:
"Talpon legyen mindenki már!"
Hol van az éj? A múlté lett:
Újra itt van, él az élet.
---------------------------------------- 1921
Hozzá
Arany hajad, mint a nap sugára
Vet fénykévét ruhácskád fodrára.
Reng ruhádban a karcsú termeted:
Rózsaszálon a gyémánt permeteg.
Szemed a mély tenger csillogása,
Égen földön nincs, nem akad mása.
Ha engem látsz, lecsukod csendesen,
Sugaráért odadnám életem!
Lelked nyájas holdsugár az éjben,
Ringatózik mély tenger ölében.
Óh! előlem felhők takarják el!
S ha várok rá... eltűnik - a nap kel.
Szíved? Óh! a szíved nem találom,
Ez az én bús, szomorú halálom.
Széttörnélek! - de kezemen bilincs:
Meghalok érted, mert szíved az nincs.
--------------------------------------------------- 1921
Hull a levél
Hull a levél a fáról,
Elmegyek én e tájról,
Elmegyek én messzire,
El a világ végire.
Nékem nincs még szeretőm,
Nem adott a Teremtőm.
Elmegyek hát keresni,
Szeretnék már szeretni.
----------------------------------------------- 1922
Hymnus a borhoz
Bor, te dús örömelixír,
Bor, te táltos rőt pogány,
Csók az Élet ajakán,
Kedveseknek várva vitt hír.
Vérem forrjon véled össze,
Bor, te férfikor teje,
Mindeneknek elseje,
Torkom érced hadd fürössze.
Bor, te ünnep ékes gyolcsa,
Május hímes köntöse,
Víg tüzek víg kürtöse,
Őserők tűz-istenkorcsa.
Bor, ma téged megrabollak,
Mellem érted döng s tüzel,
Bor, téged vasárnapollak.
Bor, ó égjünk, égjünk együtt el!
----------------------------------------- 1922
Hymnus az élethez
Pharaó, Élet, örök Nagyúr!
Egy rabszolgád fohászkodik hozzád -
Bocsáss, ha szava átokba fúl.
Örök piramis-bábelt rakunk,
Csókokkal tapasztjuk, aggyal vakoljuk,
S italod vérünk, mámorunk.
Jaj, érte csak én káromollak,
Bús proletárod - ó nyomorult Élet!
Mások vígan vasárnapolnak.
De nem bánom, víg vígan fusson,
Én erős karral kicsikarom tőled
Csak azértis az ősi jussom.
Élet, Élet, nyögve kívánlak
És öblös mellel hymnusodat zengem,
Futottam már, de most kivárlak.
Jöttem hozzád - most még bilinccsel:
Ó, hogyha néha riadok is tőled -
Nagyuram, Élet ne taszíts el!
------------------------------------------------- 1922
Isten
Hogyha golyóznak a gyerekek,
az isten köztük ott ténfereg.
S ha egy a szemét nagyra nyitja,
golyóját ő lyukba gurítja.
Ő sohase gondol magára,
de nagyon ügyel a világra.
A lányokat ő csinosítja,
friss széllel arcuk pirosítja.
Ő vigyáz a tiszta cipőre,
az utcán is kitér előre.
Nem tolakszik és nem verekszik,
ha alszunk, csöndesen lefekszik.
Gondolatban tán nem is hittem.
De mikor egy nagy zsákot vittem
s ledobván, ráültem a zsákra,
a testem akkor is őt látta.
Most már tudom őt mindenképpen,
minden dolgában tetten értem.
S tudom is, miért szeret engem -
tetten értem az én szívemben.
---------------------------------------------- 1928
Istenem
Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítnék kiabálni néked.
Hogyha meg szántóvető lennél,
segítnék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.
Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is a nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebbre nyomjam.
Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat,
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.
Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.
------------------------------------------------- 1928
Jelen, Múlt, Jövő
Az elmúltba szemem tétován tekint
Egy percre csak! Üldözi a jelen,
Nem pihenhet régi emlékeken,
Unos untalan visszatér megint.
A jelen, oh! a jelen mindig bántott,
Amerre én, mindig arra haladt,
Tövisekkel hinté bé az utamat
S elvett tőlem reményt, boldogságot.
Nem veheté el, bár kínzott nagyon
- Történik minden, ahogy írva vagyon -
Nem veheté el, nem, a jövőt tőlem.
Tövises úton segít a jövendő;
Jövőben dicsőül meg a szenvedő;
Jövő mutatja az utat előttem!
------------------------------------------------- 1921
Juhász Gyulához
Bátyám, ki bortól mámoros éneket
Zengsz húrodon, Te, nézd a magyar hazát,
Csitítsd el Anna-kérő szíved
S öntsd az erőd a reménytelenbe.
Hangod legyen az őszi vihar sötét
Zúgása, melyben tompa a jajgatás,
De a harangszó messze hangzik
S tornya fehérlik az éjszakában,
Ha sujt a villám s retten a gyönge szív.
És ösztökéld a tétova honfiút:
Üzend, hogy nincsen Isten, Ember,
Csak magyarok letiport hazája.
És hogyha kell, ó, csak könyörögj nekik,
Hogy dolgozó nép karja erős marad
És vagdald föl meleg nagy szíved
S oszd ki közöttük az éheseknek.
Csak így lehet célt érni magyarral el,
Szidj, kérj, dörögj és hozd a reményt nekünk,
Mert hogyha nem remél a költő,
Más ki remélne az új hazában.
------------------------------------------------------------ 1922
Karácsony
Legalább húsz fok hideg van,
Szelek és emberek énekelnek,
A lombok meghaltak, de született egy ember,
Meleg magvető hitünkről
Komolyan gondolkodnak a földek,
Az uccák biztos szerelemmel
Siető szíveket vezetnek,
Csak a szomorú szeretet latolgatja,
Hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
Fa nélkül is befűl az emberektől;
De hová teszik majd a muskátlikat?
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
S az újszülött rügyező ágakkal
Lángot rak a fázó homlokok mögé.
----------------------------------------------------- 1923
Kedves Jocó
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.
Míg a cukrot szopogatnám,
Új ruhámat mutogatnám,
Dicsekednél fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.
------------------------------------ 1917
Lányszépség dicsérete
Valaki másnak kéne mostan jönni,
Ki nálam mégis szebben tud köszönni,
Ki nem dadog, látván szépségedet:
Bátor, bolondos, lelkes nagy-gyerek.
Ki így köszönne: "Szépség, bárhová lépsz,
Neked lobog fel mindenütt a lángész
S mint ó remekművet, mely isteni,
Úgy megcsudál az alkotó zseni.
Ki trónusán a Nem látottat várja,
Hódol neked művészek büszke álma,
Pedig halkan szólsz s mégis általa
Ledől a közöny Jerichó-fala!..."
Igen, tán így, de szebben, lelkesebben,
Mint tűzimádónak vak rengetegben
Áldó hozsánna zengne ajkirúl,
Ha körülötte az erdő kigyúl.
S én nem bírom, bocsáss meg szép Valóság!
Csak lelkem tép még egy utolsó rózsát
S mint bánatkertész kis örömvizét,
Szirmát elődbe halkan hinti szét.
Mint vércsevágy a röpke vadgalambot,
Úgy űzöm a félénk szépséget én.
Mert búfelhős lelkem sötét egén
Valaki szeme fényeket zuhantott
S hallgatva várja most a méltó hangot,
Tudom, ki áldva csügg dicséretén.
S én szétmarcangolom, ha meglelém,
Mint vércsevágy a röpke vadgalambot.
S mely szárnyát fáradtan vonszolja, földön,
Mint ázott és beteg madár vergődöm,
Nem tudván méltón szólni szépségednek.
S várom remegve, mosolyogjon kedved,
Mert jó, ha vergődésemen mulat:
Csak vergődés a méltó hódolat.
--------------------------------------------------------- 1923
Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
-------------------------------------------------- 1934
Mámor
Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szívét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.
Szeretném a keblemre ölelni az
Életért küzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.
Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
Ha szeretnék.
És szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
S aztán meghalni: Mert én a
Mámor vagyok.
------------------------------------------------- 1921
Május
A rengő lomb virágban ég
és készül a gyümölcsre,
a nyílt utcára lép a nép,
hogy végzetét betöltse.
Iramlanak a bogarak,
friss jelszavak repülnek.
S az aranyba vont ég alatt,
- mert beköszönt az ünnep -
a szabadság sétára megy.
Hős népe ágat lenget,
s ő kézen fogva vezeti
szép gyermekét, a rendet!
----------------------------------------- 1935
Májusi ének
Örök reménység istenajka csókol
Keserű számra, Ember, égi dalt:
Nagy, szűz virág a roskadozó lombból
S Világbékesség szívedből kihajt
És szeretettel, illatával hódol
Világszabadság, tavasz, téli rajt,
Undok lélek-fagyot feledve, Ember
Rácsókolom magam kezedre rajt,
Kérgén lihegjek Világszerelemmel,
Mert a Békesség egyszer csak kihajt.
Ó halleluja, Május a szívekben,
Hozsánna, nékem ezt kell énekelnem:
Az Isten legszebb gondolata lelkem!
-------------------------------------------------------- 1924
Nem! Nem! Soha!
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen,
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
-------------------------------------------------------------------- 1922
Női szív
A női szív tömeglakás -
Tömeglakás, mi lenne más.
Elfér benne a sok bolond,
Aki nőért könnyet is ont.
Emezt ide, amazt oda,
Kamráit cellákra osztja.
Ez kimaradt! - a patvarba,
Nosza gyorsan a pitvarba!
S nekem ó jaj szegény fejem!
Hol is lészen az én helyem?
Tele kamra, tele pince,
Számomra hely vajon nincs-e?
A hölgy felel s halkan nevet,
Halkan nevet s mond egy nevet.
- Kérem uram helyet akar?
Ad majd a lakáshivatal!
------------------------------------------ 1921
Szerelmes vers
Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak,
Harapj, harapj, vagy én haraplak.
Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.
Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!
---------------------------------------------------- 1923
Szeretők
Furcsák és betegek,
Kik sebeket vetnek egymásba, hogy
Beboronálhassák.
Télen tüzek - nyáron
Források fakadnak ujjaikból.
Fáradatlanul csak
Az örök gyönyört szigonyozgatják,
Jégtömböket olvaszt
És szőlő hegyeket
Szárít ki sivatag leheletük.
Kalászos szemükből
Kiszédült az arcok meleg magva,
Kihull az értelem
Rossz vihederéből
Bomlott pántú, meghasadt agyuknak.
Összemart szájukra
Még tétova mosolyt tetoválnak
S csókjuk, ölelésük
Zengő kerteken át
Egy bibére lopja a szerelem.
Míg a bolygó-bimbók
Meg a virágok milliárdjai
A fényt és virágport
Frissen, egészséggel
Minden társuknak széthajigálják.
------------------------------------------------ 1924
Tavasz van! Gyönyörű!
Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.
Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!
Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!
----------------------------------------------------------- 1924
Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld reményt,
Szerelmes szívem sóhaját
S csitítgatom szegényt,
Nekem nyílik minden berek
- A vérem játékos gyerek -
S a Nap elém hajol
És rám kacag, milyen ravasz
- Ó pompa, szín, ó dús Tavasz! -
Csak Márta nincs sehol.
Havas telekre zsenge fű,
A szellő nádi hegedű,
Rügyeznek ifjú lányszívek,
Az arcokon derű!
Csikó nyerít szerelmi vészt
S a torkom főlkiáltni készt:
- Vén Földünk hogy forog!
S a kék ég is milyen magas,
- Ó pompa, szín, ó dús Tavasz!
- Reá ha gondolok.
Itt ékes, hímes szőnyegek,
Ott északon a bús hegyek,
Hol nem gondolnék rá soha -
De arra nem megyek...
- Rikolts, dalolj szegény torok:
- Ihaj, a Földünk hogy forog!
Ihaj szerelmi láz!
Míg jő a Tél, ki bé-havaz
- Ó, pompa, szín, ó dús Tavasz! -
S a halál citeráz.
------------------------------------------------ 1924
Tiszta szívvel
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörű szép szívemen.
-------------------------------------- 1925
Tengerhez
Rengő csoda Tenger!
Fonjad körül bánó dalaiddal
Élet után vágyó lelkemet.
Tépd ki szívem kérges rejtekéből
Tompa dalok árnyékéletét.
Mert gyáva az ember.
Nem mérkőzik titkos hatalmaddal: -
Ha rám borul a sötét - eltemet.
Pártos harcon elsorvaszt, elöl;
S csak fenyeget, de nem jő a Vég.
--------------------------------------------------- 1921