Iszlám, Mohamed próféta és az iszlám vallás - Balla Attila

Az Iszlám vallás kialakulása

-- Az iszlám vallás kialakulása az Arab-félszigeten ment végbe a: 7. század elején, pogány, keresztény, zsidó, zoroasztriánus hatásoknak egyaránt kitett közegben. Akkoriban, már mintegy fél évszázada: Mekka városa ellenőrizte a "Tömjén-úton" folyó, hatalmas hasznot hajtó karaván kereskedelmet, ami a hagyományos arab eszményektől való eltávolodást jelentette.
-- Muhammad ibn Abdalláh állt ennek élére, egy aszketikus hajlamú ember, aki a hagyomány szerint: 610 körül kapta az első Isteni kinyilatkoztatást: Gábriel arkangyaltól, arabul Dzsibril. A befolyásos Mekkai körök rossz szemmel nézték Mohamed tevékenységét, aki az Egyisten-hitet terjesztette az akkori Többisten-hittel szemben.
-- Mohamed bojkottjuk ellenére folytatja térítést, politikailag befolyásos nagybátyja, Abu Tálib kiállt mellette, és védelmezte egészen 619-ben bekövetkezett haláláig. Ekkortól kezdve azonban Mohamed mind nagyobb fenyegetésnek, támadásoknak volt kitéve, ezért külső pártfogókat keresett.
-- Mohamed, akit az iszlámban elsősorban inkább Isten küldöttjének neveznek, mint prófétának, így: 622-ben titokban áttelepült a városba, ez az ún. hidzsra, amelynek időpontját később az iszlám időszámítás kezdőpontjává tették.
-- Mohamed és hívei, már csak megélhetési okokból is, kénytelenek voltak a mekkaiak karavánjait fosztogatni, amiből valóságos háború alakult ki. Az összecsapások során a buzgón vallásos muszlimok győzelmeket arattak. Ennek köszönhetően számos medinai és beduin is csatlakozott Mohamedhez, amivel az iszlám felvétele is együtt járt.
-- A muszlimok jóformán vértelenül vették be Mekkát 629-ben, az Arab-félsziget legerősebb hatalmi központját. Az eset a nomád törzsek tömegeinek és a jemeni perzsa tartománynak Mohamedhez való csatlakozását eredményezte. A félsziget így a Próféta kezébe került, aki Medinában rendezte be fővárosát
-- Az iszlám kezdettől fogva úgy tekint önmagára mint a judaizmus és a kereszténység közvetlen és utolsó utódjára, azaz a három vallás által imádott egyazon Isten legújabb és egyben legutolsó, hamisítatlan kinyilatkoztatásainak birtokosára. Ennek megfelelően a Korán: Ábrahámot (Ibráhím), Mózest (Múszá), Jézust (Íszá) is prófétának ismeri el.
-- Az iszlám és Mohamedet tekinti a „próféták pecsétjének”, azaz az utolsó igazi, kinyilatkoztatásban részesülő prófétának tekintik.

Az Iszlám vallás kibontakozása

-- Az iszlám, arabul: al-islām, al-iszlam, az ősi arab, zsidó, keresztény hittel közös tőről fakadó monoteista vallás, amelyben Mohamed próféta a vallási és politikai vezető szerep. Hívőit muszlimoknak, muzulmánoknak nevezzük. A muzulmánok az iszlámot az első, az egyetlen igaz, szellemileg a világ keletkezése óta létező vallásnak tekintik.
-- Az iszlám a Föld nagy világ vallásainak egyike. Alapjául azon, Isten, arabul: Allah szavának tekintett kinyilatkoztatások szolgálnak, amelyeket a Mohamed prófétaként ismert Muhammad ibn Abdalláh adott át a 7. század első harmadának végén Hidzsázban követőinek, és amelyeket halála után két évtizeddel a Koránban gyűjtöttek össze követői.
-- Az iszlám a kereszténység után: 1,3 milliárd követőjével a Föld népességének egy-negyede, a világ második legnagyobb vallása. Fő elterjedési területei: Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia, Közel-Kelet, Közép-Ázsia, Malajzia, valamint a legnépesebb muszlim ország: Indonézia.
-- Az iszlám túlmutat a dogmák és vallás gyakorlatok összességén, civilizációnak is tekinthető: híveit: Mauritániától Indonéziáig közös kultúra, közös hagyományok és az egyazon, vallást, erkölcsöt, jogot és mindennapi életet szabályozó jogrendnek (saría) való engedelmeskedés köti össze.

Mohamed élete a szentíratok szerint

-- Mohamed (Mekka, 570. április 26. – Medina, 632. június. 8.) fellépése korszakalkotó esemény az arabok és a világ történelmében: az általa alapított iszlám az évszázadok folyamán világvallássá fejlődött, melynek több, mint 1,3 milliárd híve vallja, hogy „Nincs más isten, csak Allah, akinek Mohamed a küldöttje”.
-- Az iszlámban Isten küldöttjének (raszúl Alláh) és a próféták pecsétjének, azaz az utolsó prófétának tekintik, aki az Ó- és Újszövetség után tolmácsolta az emberiség számára az egy Isten végleges üzenetét, a Koránt. Emellett történeti személyiségként is jelentős: a halála előtti tíz évben egyesítette az addig széttagolt arábiai törzseket, akiket ő és utódai, a kalifák, állammá szerveztek és az új vallás nevében sikeres hódító útra indultak Ázsia és Afrika felé.
-- Mohamed, a legenda szerint, közvetlen leszármazottja volt Ábrahám prófétának, a három világvallás ősatyjának, elsőszülött fián, Iszmáelen keresztül. Mohamed tehetős családba született, a kurajs törzsbeli Abdallah és Amína fiaként, Mekka környékén, a mai Szaúd-Arábiában). Főleg a karavánok ellátásából éltek. Korán árvaságra jutott, nagybátyja, Abu Tálib nevelte fel.
-- Mohamed foglalkozása kereskedő volt. 25 évesen feleségül vette munkaadóját, a 40 éves özvegyet, Hadídzsát, attól kezdve rengeteget utazott. Tőle hat gyermeke született: két fiú (Abdalláh és al-Kászim), akik mindannyian fiatalon hunytak el, továbbá négy lány (Rukajja, Umm Kulszúm, Zajnab és Fátima). A lányok közül Fátima volt a kedvence, akinek a férje, Ali később kalifa lett. Hadídzsa halála után még tíz felesége volt, többségüket politikai szövetségek érdekében vette el. A legkedvesebbet Ajsának hívták, ő az egyik legfontosabb szövetségesének, Abu Bakrnak a leánya volt.
-- Mohamed tizenöt év elteltével egyre gyakrabban tért vissza a Hira hegyre, itt jelent meg előtte Gábriel arkangyal, hogy 20 éven keresztül ismertesse vele Isten szavait. Ez 114 szúrát (fejezetet) kapott, és összességét Koránnak nevezzük. Ekkor már jelentős csoport alakult körülötte, melynek tagjai moslimunnak (aki átadja lelkét Allahnak), azaz muzulmánnak nevezték magukat.
-- Összeütközésbe kerültek a több-istenhívő Mekka lakóival, így 622-ben Medinába menekülnek (hidzsra). Ettől számítják a muzulmán időszámítást. 630-ban Mohamed győztesen tért vissza Mekkába. Lerombolta a régi jelképeket, és helyreállította a Kába szentélyt, melyet állítólag Ábrahám épített. Életrajzai kiváló tömeg szónokként és kivételes képességekkel megáldott hadvezérként emlékeznek rá.
-- A legenda szerint Mohamed magányt kereső, töprengő ember volt, gyakran voltak álmai és látomásai. 610. körül, tehát negyven éves korában, egy ájuláshoz hasonló rohamban megjelent neki Gábriel arkangyal. Rohamai és látomásai sorozatosan ismétlődtek. Mohamed sokat szenvedett tőlük és saját ördögi megszállottságának tulajdonította ezeket az időszakokat.
-- Egy roham alkalmával, az elsőtől hat hónapra, Gábriel arkangyal azt a parancsot adta neki, hogy álljon ki az emberek elé és óvja a őket Allah haragjától, a pokol tüzétől s mindattól, ami ezt felidézheti. Gábriel tanította meg imádkozni és mutatta meg neki, mikor és hogyan kell elvégezni a rítusokat. Rohamait felesége és környezete tartotta először isteni kinyilatkoztatásnak, hívei száma azonban nagyon lassan gyarapodott.

Mohamed Mekkában -- a Hidzsra kezdete

-- A Mekkai nyilvános fellépése, ahol a világ végét és a paradicsombeli boldogságot hirdette, valamint megtérésre és jó cselekedetekre hívta fel honfitársait, hogy ezáltal szabaduljanak a kárhozat veszedelmétől. Ezzel nemhogy hívei számát szaporította, hanem ellenségeket szerzett neki. Kigúnyolták a régi istenektől való szakítása miatt, amiben városuk kultuszára (→Kába) nézve veszedelmet láttak.
-- Mohamed ellenséges indulatukat azzal viszonozta, hogy az isten ítéletét még félelmetesebbnek hirdette. Szodomát és Gomorrát vette példának, magát Noénak nevezte, akit szintén kigúnyoltak az özönvíz előtt, és Mózessel hasonlította össze, aki szintén megátalkodott és konok embereknek volt kénytelen prédikálni.
-- Az ellenségeskedés odáig fajult, hogy első hívei közül egy csapat 617 tavaszán kivándorolt Abesszíniába (Etiópia), ahol a keresztény uralkodónál menedéket talált, Mohamedet pedig családjával, a hasimita ággal együtt, kiközösítették honfitársai. Követői közül ekkor újabb csapat vándorolt Abesszíniába, de Mohamed nem engedett tanításaiból.
-- Prófétai igényekkel lépett fel, politikai terveket szőtt és vallásos rendszert igyekezett kiépíteni. Vallását, Ábrahám vallása megújításának mondta, melynek Jézus (Isa) és János (Jahja), azaz Keresztelő Szent János a kiemelkedő prófétái.
-- A 619. év nehéz volt Mohamed életében. Ebben az évben halt meg felesége Hadídzsa és nagybátyja Abu Talib, akik mindketten hű támaszai voltak. Mohamed elhatározta, hogy kivándorol Mekkából. Szándékaiban látomásai megerősítették. Erre az időre esett az a látomása, melyben az angyalok és dzsinnek hódolatukat mutatják be előtte, és amelyben egy éjjel megjárja Jeruzsálemet, és megfordul a Mennyországban is.
-- Előbb rövid időre Taifba költözött, majd amikor látta Jathrib város lakóinak tanai iránt tanúsított érdeklődését, az őt felkereső 75 jathribi emberrel, az akabaí dombnál szövetséget kötött („békét békéért, vért vérért, ti az én, én a ti részetek vagyok”). 622. szeptember 24-én, híveivel együtt kivándorolt (hidzsra = a muszlim időszámítás kezdete) Jathribba (később a próféta városának = Medinának nevezik), ahol már nemcsak próféta, hanem a városnak és a körülötte fekvő törzseknek teokratikus, azaz isteni alapon való uralkodója is lesz.

Mohamed Medinában - az Iszlám alapjai

-- Mohamed Medinában építi ki vallás rendszerét. Szakít megalkuvásaival, és hirdeti a kereszténység szentháromságával, a pogányok sokistenhitével szemben, hogy egy az Isten. Itt alakul ki a vallás jellege, az iszlám, azaz a feltétlen meghajlás Allah akarata előtt (→etimológia).
-- Itt hirdeti, hogy a kegyesség nem abban áll, hogy az ember arcát kelet vagy nyugat felé fordítja: az a kegyes, aki hisz Allahban, az utolsó ítéletben, az angyalokban, az írásban és a prófétákban; aki pénzét szeretetből megosztja hozzátartozói, az árvák, a szegények, az utazók, a koldusok és a foglyok között; aki elvégzi az imádságot és megfizeti a szegények adóját; aki megtartja azt, amit megfogadott, és minden szerencsétlenségben, bajban és üldözésben állhatatos marad.
-- Itt ölt testet prófétai öntudata, és kapcsolódik bele az istenhitbe úgy, hogy próféta-volta nemcsak vallási, hanem politikai, világuralmi jogcímmé is nő. Itt proklamálja azokat a törvényeket, amelyeket Gábriel adott át számára, és azok ekkor lépnek életbe.
-- Az ősi vérbosszúszokás helyére a vérdíjat teszi, szabályozza az örökösödési jogot, meghatározza, hogy az igazhitűeknek legfeljebb négy feleségük lehet, megszabja a Ramadán-havi böjtöt. Imaházat is építtet, melybe az imádság idején kikiáltó (müezzin) hívja a hívőket (az első müezzin neve Bilál volt), ahol azok egy előimádkozó vezetésével végzik nemcsak szavakból, hanem hozzá tartozó meghajlásokból is álló imádságukat.
-- Szintén Medinában ismerkedik meg alaposabban a zsidókkal és szokásaikkal. Annak érdekében, hogy megnyerje őket, elrendelte, hogy a hívők Jeruzsálem irányába fordulva végezzék mindennapi imádságaikat, és hogy Jóm kippur böjtjét is tartsák meg. A zsidók azonban nem ismerték el Mohamedet sem messiásuknak, sem prófétájuknak. Mohamed az imádkozás irányát Mekka felé helyezte, a böjtöt pedig áttette Ramadán hónapra, mert ezen a hónapon nyilatkoztatta ki a Koránt.
-- Hasonlóan változtatta a keresztényekkel szemben is álláspontját. Végül is azt az elméletet állította fel mindkét vallással szemben, hogy Allah Mózesnek éppúgy, mint Jézusnak kinyilatkoztatta magát, azonban híveik ezeket az isteni kinyilatkoztatásokat meghamisították. Ezek az „írások birtokában levő" vallások csak elferdített formában bírják az igazságot („szamarak, akik a könyveket viszik, de nem értik mi van bennük”), a pogányokkal szemben azonban mégis előnyös helyzetben vannak, mert azok teljes sötétségben tévelyegnek.
-- Politikai céljait sem tévesztette szem elől. A Mekkaiak Abu Sofján vezérlete alatt sereget állítottak fel, hogy leszámoljanak a karavánjaikat módszeresen fosztogató rablókkal, azonban Bedr kútjánál, 624. március 16-án, a medinaiaktól megsemmisítő vereséget szenvedtek. A zsákmány egyötöde a prófétáé, az árváké, szegényeké, vándoroké lett, a többit szétosztotta a harcosok között. A következő évben a mekkaiak Ohodnál arattak győzelmet a medinaiakon, és úgy határoztak, hogy Medinát ostrom alá fogják. Mohamed azonban árkok ásásával távol tartotta őket a város falaitól, így a Mekkaiak eredmény nélkül vonultak el Medina alól (627).    

Mohamed győzelme

-- 628-ban úgy határozott, hogy a szent hónapban Mekkába zarándokol. A Mekkaiak fenyegető magatartást tanúsítottak vele szemben, és nem engedték be a városba. A mekkai vezetés, mivel tartottak tőle, megállapodott vele, hogy a következő évben mint zarándokot, három napra beengedik Mekkába. Hogy ez a megállapodás állandósuljon, a próféta tíz évre fegyverszünetet kötött velük. 629-ben el is zarándokolt a városba, a következő évben pedig arra hivatkozva, hogy a megegyezés valamelyik pontját a mekkaiak nem tartották be, hadsereggel indult meghódítására.
-- Mekka jóformán kardcsapás nélkül került Mohamed birtokába. Megtisztította a szentélyt, kidobálta a bálványokat, de a lakóknak megkegyelmezett. Még ugyanabban az évben leverte az ellene szervezkedő törzseket és a keibari zsidókat. Győzelmei hírére az arab törzsek meghódoltak előtte és követségeket küldtek hozzá. Mohamed a követeket szívesen fogadta és arra kötelezte a küldőiket, hogy bálványaik helyett Allahot imádják, az ő prófétaságát ismerjék el, a napi öt imádságot előírás szerint végezzék el és fizessék meg kincstárába az adót.
-- A behódolókhoz megbízottakat is küldött, akik a szükséges rítusokra megtanították őket és beszedték az őt megillető adót. A legenda szerint ebben az időben szólította fel a Bizánci Birodalom császárát, az egyiptomi helytartót és a perzsa királyt is, hogy térjenek át az iszlámra, vejét, Alit pedig 631-ben Mekkába küldte és elrendelte, hogy a mekkai szent helyekre hitetlennek nem szabad a lábát tennie. Az ellen, aki nem ad szabad vallásgyakorlatot az iszlámnak, vagy aki megtámadja az iszlámot, háborút kell viselni.
-- 632-ben, a nagy ünnep alkalmával járt utoljára Mekkában. Ekkor mondott prédikációjában szent életre, egymás testvéri megbecsülésére hívta fel hallgatóit és a házastársak egymás iránt való kötelességeiről prédikált. Ennek a beszédnek rendkívüli jelentősége van az iszlám további alakulása, illetve a humanista erkölcstan fejlődése szempontjából is.
-- Legkimagaslóbb és az iszlám erkölcstanára nézve legfontosabb részében, Mohamed az arab törzsrendszerrel kapcsolatos addigi társadalmi felfogást eltörli és helyébe az egyenlőség tanát helyezi: „Ó emberek! Íme Alláh eltávolította tőletek a hitetlenség korszakának híreskedését és a származásból merített pöffeszkedést. Mindnyájan Ádámtól származtok, Ádám pedig porból vette eredetét.
-- Az arab embernek nincs semmi előbbre valósága a nem arab fölött; Alláh csak az igaz hitet tekinti”. Ezzel akart véget vetni az arabok társadalmi életét meghatározó, felsőbbrendűségi szemléletnek és egyúttal, a törzsek folytonos torzsalkodásának is. Ezzel az összes muszlim törzsi, faji és nemzetiségi egyenlőségét hirdette, és az iszlám hit segítségével egy nemzettestté kovácsolta az arab törzseket. "Forradalmár volt, de tudta, hogy a forradalom csak a régi hagyományok felhasználásával és a tömeg lelkiségének és anyagi érdekének együttes irányításával lehet sikeres."
-- 632. június 8-án, 62 éves korában halt meg, legkedvesebb felesége, Aisa ölében. Ahol meghalt, Aisa házában ástak neki sírt és ott is temették el.

Mohamed futása - az Iszlám időszámítás kezdete - 622. Július. 16.

-- „Mohamed egy hónapot töltött Hírában és ételt adott a hozzá jövő szegényeknek. Amikor letelt a hónap, mielőtt házába ment volna, körüljárta hétszer vagy ahányszor Isten akarta, a Kábát, és csak azután indult a házába. Amikor eljött küldetésének éve, a ramadán havában szokás szerint elment családjával Hírába. Azon az éjjelen, amikor Isten, szolgái iránti könyörületből megtisztelte őt üzenetével, Gábriel elhozta neki Isten parancsát.”
-- 622. július 16-a volt a hidzsra első évében Muharram hónap legelső napja; ez tekinthető az iszlám időszámítás kezdőpontjának, amit sokan tévesen Mohamed híres „futásával” azonosítanak. Valójában a hidzsra mint esemény – tehát a próféta kivonulása – csak két hónappal később, 622 szeptemberében történt, Omár kalifa (ur. 634-644) azonban 639-ben július 16-át tette meg a muszlim kalendárium origójának.
-- Mohamed próféta az iszlám szent iratai szerint az 570-es esztendőben, a Mekka környékén élő kurajs törzs egyik szegényebb nemzetségében látta meg a napvilágot. Az édesapa már a gyermek érkezése előtt elhunyt, majd hat esztendős korában a vallásalapító édesanyját is elveszítette, így nagybátyja, Abu Tálib gyámsága alá került. Apja testvére mellett Mohamed hamarosan beletanult a pásztorkodásba, elsajátította a kereskedelem fortélyait, így húsz esztendősen egy módos özvegy, Khadidzsa szolgálatába szegődött.
-- A fiatalember hamarosan feleségül is vette az asszonyt, ezáltal biztos egzisztenciát szerzett, és Mekka elismert polgára lett. Tehetségének köszönhetően maga is komoly hasznot húzott a városon áthaladó Tömjénút forgalmából, és karavánjaival Szíria, Palesztina, sőt, Abesszínia területét is bejárta. Ezek az utazások nem csak anyagi értelemben hoztak gazdagságot Mohamed számára, ugyanis vándorlásai során megismerte a keresztény és zsidó vallás tanításait, amelyek gyökeres változást indítottak el lelkében. A tehetős kereskedő tépelődő, visszahúzódó emberré vált, mind többet elmélkedett vallási kérdéseken, közben pedig egyre gyakrabban tapasztalt jósálmokat és látomásokat.
-- Az iszlám iratok szerint Mohamed isteni elhívatása a férfi 40 esztendős korában következett be, amikor Gábriel arkangyal utasítására a Híra-hegy egyik barlangjába vonult, és lejegyezte a Korán első szúráit. Ez az esemény választóvonalnak bizonyult a férfi életében, ugyanis visszatérése után prédikálni kezdett Mekkában. Mohamed élesen kritizálta a vallási élet kiüresedését, a kegyetlen törzsi erkölcsöket – például a vérbosszút –, valamint a gazdag kereskedők önzését, és egy olyan közösséget épített, melynek hitelvei számos ponton kapcsolódtak a zsidó és keresztény tanításokhoz.
-- A férfi egyetlen isten, Allah tiszteletét hirdette, jámborságot, alamizsnaosztást, valamint rendszeres imát és rituális tisztálkodást várt el követőitől, és rövid időn belül összetartó kommunát kovácsolt. Ez a változás félelemmel töltötte el a mekkai kereskedelmi-politikai élet vezetőit – akiket prédikációival Mohamed már korábban magára haragított –, és hosszú távon konfliktust gerjesztett a városban.
-- Az új vallás követői és a helyi elit között húzódó feszültségről a 615. évi első kivonulás is tanúskodik, ekkor ugyanis a hívek egy csoportja a próféta tanácsára a Vörös-tenger afrikai partvidékére, az Akszúmi Királyságba menekült. Maga Mohamed ekkor még Mekkában maradt, ám nagybátyja, Abu Tálib 619-ben bekövetkező halála után ő is komoly veszélybe került, az új nemzetségfő ugyanis nem vette pártfogásába. A vallásalapítót kiközösítés és halál fenyegette, így három évvel később kénytelen volt távozni a városból.
-- Az egyesek által – mint kiderült, tévesen – 622. július 16-ára datált hidzsra, vagyis a kivonulás a közhiedelemmel ellentétben nem egy nap alatt ment végbe, tehát „Mohamed futására” sohasem került sor. Az iszlám közösség több hullámban települt át Mekkából a mintegy 300 kilométerrel északabbra fekvő Jathrib városába, ahol az egymással torzsalkodó nemzetségek békebíróként fogadták maguk közé Mohamedet. A település, mely utóbb „ a próféta városa”, azaz a Medina nevet vette fel, megfelelő színteret szolgáltatott a vallásalapító számára, hogy az általa megálmodott rendet a gyakorlatban is megvalósítsa.
-- Az iszlám tanítások kiforratlanságát jelzi, hogy a térségben nagy számban élő zsidóság megnyerése érdekében Mohamed kezdetben több számukra kedvező intézkedést hozott – például a szombati ünnepnap, vagy az ásura böjt esetében –, igaz, amikor belátta, hogy nem tudja őket megnyerni szándékainak, fegyverrel fordult ellenük. A medinai események előrevetítették az arab világbirodalom létrejöttét, hiszen az iszlám tanításai alapján megszülető teokratikus államban megszűnt a belső torzsalkodás és a törzsek egy közös cél megvalósításának – legelőször Mekka elfoglalásának – érdekében összpontosították erejüket. Nem véletlen, hogy a muszlim időszámítás kezdetét utóbb nem a próféta születéséhez, vagy a Híra-hegyen történt eseményekhez, hanem a Medinába való kivonulás, a hidzsra évéhez kötötték.
-- Mohamed tehát az iszlám állam megalapítása után jelentős katonai erőre tett szert, amit legelőször szülővárosa, Mekka meghódítására akart felhasználni. A következő évek során portyázó harcosai ellenőrzésük alá vonták a Tömjénutat, majd 624-ben, Badr kútjánál súlyos vereséget mértek a mekkaiak seregére. A háború ezután még több fordulatot vett, ám a vallásalapító 628-ra elérte, hogy híveivel a Kába-kőhöz zarándokolhasson, alig egy évvel később pedig gyakorlatilag vérontás nélkül foglalhatta el szülővárosát. Egykori ellenfelei – köztük Amr ibn al-Ász, Egyiptom majdani meghódítója és Khalid ibn al-Walid, „Allah kardja” – ezután sorra hűséget esküdtek Mohamednek, aki a következő években az Arab-félsziget törzseinek jelentős részét beolvasztotta államalakulatába.
-- A Hidzsra, melyet az utókor menekülésként festett le, utóbb egy dicsőséges bevonuláshoz vezetett, a 631-ben meghirdetett: Dzsihád, a „szent háború” pedig már előrevetítette az iszlám világbirodalom születését. Amikor Omár kalifa 639-ben – hét évvel Mohamed halála után – 622. július 16-át nyilvánította a muszlim naptár első napjának, az Allah nevében harcoló arabok már Szíriát, Egyiptomot, valamint Örményországot is meghódították, és diadalmasan nyomultak előre a Perzsa Birodalom megbuktatására.

A Korán - Al-Kuran

-- Korán Az al-kuran [arab] = tanítás, olvasmány, illetve a hírdetés szóból eredeztethetõ a kifejezés. Az iszlám szent könyve, melynek tanításait a muszlimok szerint Mohamed kapta Gabriel arkangyal közvetítésével Allahtól. Mivel Mohamed írástudatlan volt, ezért íródeákja Zajd ibn Thábit jegyezte le Mohamed kijelentéseit és tanításait. Ezek képezik a Korán alapját, melyeket Mohamed halála után rendszereztek.
-- A Korán szent könyve végsõ formáját Othmán kalifa uralkodása idején, 650-656 körül nyerte el. A Korán szövegét mechanikusan szerkesztették össze, ugyanis történetileg, kronológiailag a keletkezés sorrendjében nem tudták elhelyezni a szövegeket, így hosszúságuk szerint rendezték el, a leghosszabbak kerültek elõre, a végén pedig a rövidebbek találhatók. A mûvet fejezetekre, azaz 114 szúrára osztották, a szúrákat pedig versekre.
-- A Korán tartalmilag elég vegyes képet mutat: varázsszövegek, imádságok, Allahot magasztaló himnuszok, vallási, erkölcsi és jogi szabályok, látomások, eszkatológikus (világvégére vonatkozó) jövendölések, mítikus, legendás elbeszélések egyaránt találhatók benne. A bevezetõ szúra egy rövid fohász, a mohamedánok fõ imádsága. Irodalmi formáját tekintve rímes próza.

A Hidzsra, a Mohamedán időszámítás

-- Az általánosan használt érák közül a legkésõbb keletkezett, és legkésõbbi kezdõpontú az, amelyet az iszlám honosított meg. Omar kalifa (634-644) állapította meg, Mohamed elsõ híveivel való tanácskozások alapján, a Próféta életének legpontosabb és egy idõszámítás alapjául alkalmas idõpontját.
-- Ez a Mekkából Medinába történt menekülés szerű kivándorlás volt: a Hidzsra. Ez az esemény a mi időszámításunk szerint: 622. július 16-án történt, egy újholdnapon. Ez a nap lett az iszlám holdnaptára szerint Moharrem hó 1. napja, a hindzsra szerinti idõszámítás kezdõnapja.
-- Mivel az iszlám naptár holdéveket számlál, amelyek 354 vagy 355 naposak, a két rendszer átszámítása elég bonyolult feladat. A keresztény időszámításnak megfelelõ mohamedán évet úgy kapjuk meg, ha az évszámból 622-t kivonunk, és ehhez hozzáadjuk a különbség: 1/32 részét; emellett figyelembe veendő az évkezdõ napok eltérése is.
-- 1982 tehát = 1982-622 = 1360, ehhez hozzá kell adni 1360:32 = 42.5 évet tehát 1982 részben a hindzsra szerinti 1402., részben az 1403. évnek fog megfelelni. A mohamedán idõszámítás az arab hódítással párhuzamosan terjedt el. Jelenleg az iszlám államokban részben a polgári idõszámítás mellett, részben kizárólagos érvénnyel van használatban.

Az Iszlám Elterjedése

-- Az Iszlám, a Mohamedán vallás a kereszténység után, a több mint: 1,3 milliárd követőjével, a Föld népességének közel: 25%-ával a világ második legnagyobb vallása. Az iszlám nem egyszerűen csak egy vallásnak, azaz dogmák és vallás gyakorlatok összességének, hanem egy valóságos civilizációnak is tekinthető. Az Iszlám a Dél-Ázsiai: Indonézia és az Észak-Afrikai: Mauritánia közötti hatalmas távolságon híveit híd szerűen köti össze a közös kultúra, a közös hagyományok, az egyazon törekvések, a vallást, erkölcsöt, jogot, és mindennapi életet szabályozó jogrendnek való engedelmesség. Mindehhez még továbbá egészen a modern időkig a vallási és tudományos életben egyaránt az arab nyelv általános használata is társult.
--  Az Iszlám, a Mohamedán vallás az Arab-félszigeten, a mai Szaúd-Arábia területén, Mekka és Medina városai közt jött létre. Mai elterjedési területe hatalmas: 10 millió km², 50 ország, 1,5 milliárd ember. Fő elterjedési területei: Kelet-Ázsia, Közép-Ázsia, Dél-Ázsia, Dél-Európa, Észak-Afrika, Közép-Afrika. Fő elterjedési országai: Ázsia: -Afganisztán, -Arab Emirátusok, -Azerbajdzsán, -Indonézia, -Irak, -Irán, -Jemen, -Jordánia, -Katar, -Kazahsztán, -Kuvait, -Libanon, -Malajzia, -Omán, -Pakisztán, -Szaúd-Arábia, -Szíria, -Türkmenisztán, -Üzbegisztán.. Európa: -Albánia, -Bosznia-Hercegovina, -Koszovó, -Macedónia, -Törökország.. Afrika: -Algéria, -Csád, -Egyiptom, -Líbia, -Mali, -Marokkó, -Mauritánia, -Szomália, -Szudán, -Tunézia.
-- Az iszlám kezdettől fogva úgy tekint önmagára, mint a judaizmus és a kereszténység közvetlen és utolsó utódjára, azaz a három vallás által imádott egyazon Isten legújabb és egyben legutolsó, hamisítatlan kinyilatkoztatásainak birtokosára. Ennek megfelelően a Korán Ábrahámot (Ibráhím), Mózest (Múszá) és Jézust (Íszá) egyaránt prófétának ismeri el, és Mohamedet tekinti a „próféták pecsétjének”, azaz az utolsó, kinyilatkoztatásban részesülő prófétának.

Az Iszlám 5. Alaposzlopa

1. Hitvallás (Saháda):
-- Egyedüli Isten Allah és Mohamed az õ prófétája. (Lá iláha ill Allah, Muhammad raszúl Allah.)
-- A monoteista hitvallás alapját jelenti, melyet a Korán így fogalmaz meg:
-- " Allah -rajta kívül nincs más isten- az élõ, a magában létezõ. Nem vesz erõt rajta a szendergés, sem álom. Övé minden, ami az egekben és a földön van. ... Trónusa átöleli az egeket és a földet. Megõrzésük nem görnyeszti meg õt. Õ a magasztos és a hatalmas." (2. szúra, 255)
-- A müezzin hívó szavára hangzik fel.

2. Imádkozás (Szalát):
-- Az Istentisztelet vagy imaszertartás, mely mozdulatok és leborulások meghatározott sorából áll. Mindezt arccal a mekkai Kába felé fordulva hajtanak végre, s közben rövid Korán-idézeteket mondanak.
-- Naponta 5-ször végzik, napi 5. ima meghatározott időpontban , s a müezzin a minaretrõl kiabálva hívja a híveket imára. Ima elõtt megmossák a kezüket, a lábfejüket és az arcukat.
-- A férfiaknak ajánlatos csoportosan, nyilvánosság elõtt imádkozni, a nõk általában otthon teszik.
-- Péntek délben minden felnõtt férfi a mecsetbe kell, hogy menjen, ugyanis ekkor a gyülekezeti imát a prédikáció követi, néha pedig fontos bejelentések is itt és ekkor hangzanak el.
-- Az ima tartalmazhat egyéni kívánságokat is.

3. Böjt (Szaum):
-- Ramadan hónapban tartják. Ekkor napkeltétõl napnyugtáig tartózkodnak az evéstõl, az ivástól, a dohányzástól és a nemi érintkezéstõl. A hitbuzgók ebben a hónapban a szokásosnál többet imádkoznak, felolvasnak a Koránból és elmélkedenek a vallási kérdéseken. A kevésbé agilisak nappal inkább alszanak, ugyanis az éjszaka a vidám, önfeledt szórakozásé.
-- Ha valaki a Ramadan idején beteg vagy hosszabb úton van, akkor a böjt egy részét vagy egészét elhalaszthatja alkalmasabb idõpontra. A gyermekes, várandós vagy szoptató anyák, a szolgálattevő katonák és az idült betegek mentesülnek a böjt alól.
-- A böjt edzi a muszlimokat, erõsíti a vallási öntudatukat és a muszlimok közötti köteléket.

4. Szegényadó (Zakát):
-- Az iszlám negyedik oszlopa.
-- Eredetileg a szûkölködõk ellátásának fedezésére, segítésére szolgált, s minden muzulmán fizette. Ezzel igyekezett Mohamed a túlságosan nagy vagyoni különbségeket némileg enyhíteni.
-- A muszlimok jövedelmük vagy vagyonuk egy meghatározott részét adták, s eredetileg nem is alamizsna, hanem adótípus volt, amit az umma minden felnõtt tagja fizetett, de ma már a legtöbb arab államban megszüntették.
-- Manapság a zakattal egyenértékû jótékony adományt illik tenni.

5. Zarándoklat (Háddzs):
-- A muzulmán év: 12. hónapjában tett Mekkai zarándoklat, mely még a pogány kor emlékeit, szokásait is õrzi.
-- Egyes nézetek szerint Ádám fektette le a Kába alapjait, Ábrahám pedig felújította. Eredetileg a politeisztikus szertartások színhelye volt, de 632-ben Mohamed megtisztította a szentélyt a bálványoktól, s egyedül Allah tiszteletét engedélyezte.
-- Mekkába, a kocka alakú Kába-kõhöz való zarándoklat a muzulmán év 12. hónapjában, Dzul-Hiddzsakor.
-- Minden olyan muzulmánnak életében legalább egyszer részt kell vennie a zarándoklaton, aki fizikailag (egészségileg) és anyagilag képes rá. Évente több mint 2 millió hívõ zarándokol a világ minden tájáról Mekkába.
A zarándoklók két lepedőnyi, varratlan fehér vászonba burkolózva végzik a szertartást, ezzel fejezik ki Isten előtti egyenlőségüket. A nők hétköznapi ruhában, de fátyolban jelennek meg.

Kiegészítő kötelességek és tilalmak

-- Dzsihád: "Harc Isten útján": (ld. Korán 9, 29)
-- Egyesek az iszlám hatodik oszlopának tartják. Célja: az umma által ellenõrzött terület növelése, a pogányok elleni küzdelem, illetve azok megtérítése. Viszont nem célja a keresztények és zsidók megtérítése.
-- Tilos:
-- A részegítõ italok élvezete, fogyasztása
-- A kábítószer élvezete
-- A szerencsejáték
-- A kamatszedés
-- A sertéshús fogyasztása
-- A nem Isten nevében levágott állatok fogyasztása
-- A selyemruha viselete
-- A férfiaknak arany ékszer viselete
-- Az emberölés
-- A tolvajlás
-- A bálványimádás
-- Ez nem jelenti azt, hogy megtiltanák az élőlények művészi ábrázolását.. Mivel a nemi érintkezés célja a gyermek nemzés, ezért ezt házasságon kívül tiltják. Ugyanígy tilos a homoszexualitás, és az önkielégítés is.