Grúzia - Sakartvelo, a titkok és a csodák kertje.
Grúzia grúz nyelven: Szakartvelo a Fekete-tenger keleti partján, a Kaukázus hegységben, a Transzkaukáziai térségben, a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között, Európa és Ázsia határán fekszik. Egyesek európai, mások ázsiai országnak tartják, valójában mindkettő, mindkét kultúra egyesül ebben csodás országban.
***
Grúzia csodás fekvése
-- Grúzia, grúz nyelven: Szakartvelo, a Fekete-tenger keleti partján, a Kaukázus hegységben, a Transzkaukáziai térségben, a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között, Európa és Ázsia határán fekszik. Egyesek Európai, mások Ázsiai országnak tartják, valójában mindkettő. Északi szomszédja Oroszország, délről Törökország és Örményország, keletről Azerbajdzsán határolja. Északon a Kaukázus, délen a Kis-Kaukázus láncai húzódnak, közöttük fekszik a Rioni folyó völgye, az úgynevezett Kolkhisz, amely a Fekete-tengerhez fut ki.
-- Az ország földrajzi-éghajlati szempontból nagyon változatos, egyaránt vannak alpesi és szubtrópusi klímájú területei is. A grúz kultúra gazdag és ősi, gyökerei: 5 ezer évre nyúlnak vissza az időben. A bor termelése Grúziában a történelem előtti időkben kezdődött, és máig az ország gazdaságának fontos részét képezi. Az ország évezredeken keresztül nagyhatalmak határvidéke volt, a grúz nép mégis fennmaradt, sőt a 12. század környékén Grúzia maga is regionális nagyhatalmi státuszra tett szert..
-- A Grúz nyelv, grúzul: kartuli ena, a kaukázusi nyelvek, azon belül a dél-kaukázusi nyelvek csoportjába tartozó nyelv, amely, Grúzia hivatalos nyelve. Az írásuk meg egészen egyedi és különleges a szép és cirkalmas betűikkel. A grúz emberek nagyon barátságosak, általában európaias arcvonásúak, barnás bőrűek, fekete göndör hajúak, kissé görbe orrúak és értelmes tekintetűek. Grúzia szépségeiről messze földön ismert ország, fenséges hegyeivel és a kereszténység legkorábbi időszakából származó emlékeivel magával ragadó, s felejthetetlen élményeket nyújt látogatóinak.
***
Grúzia a titkok kertje
-- Valljuk be, keveset tudunk Grúziáról. Hallottunk valamit arról, hogy a Kaukázus hegyvidékének déli részén terül el, a Fekete-tenger és Kaszpi-tenger közötti földön. Területe és lakossága valamivel kisebb mint Magyarországé, és ez mellett hallottunk a grúz borokról, amelyek messze földön híresek. Nagyjából ennyi az átlagember ismerete Grúziáról.. Szóval hallottam egy-két dolgot Grúziáról, de amikor néhány napra Tbiliszibe indultam, igazán fogalmam sem volt arról, hogy milyen is az a keleties szépségű, hegyes-völgyes, nagyon vendégszerető és gazdag kis ország, amely a szemem elé tárult.
-- A Grúzok ismernek minket. A törökök tudjuk, hogy ezt mondják:"madzsar kardes - magyar testvér", de a grúzok is ugyanúgy rokonaiknak tartanak ám minket. A grúzok ismernek és szeretnek minket magyarokat, tudják hol van az országunk és azt is, hogy mi is egy régi bornép vagyunk csakúgy mint ők. A grúz emberek nagyon barátságosak és vendégszeretőek, európaias arcvonásúak, barna bőrűek, fekete göndör hajúak. A nőket el lehetne fogadni görögnek, igen nemes és szép arcélűekkel találkoztunk közülük..
-- A főváros Tbiliszi egyébként meleg forrást jelent, csakúgy mint Budapest, ebben is hasonlít a magyar fővárosra. A város átlagosan 500 méter magasan fekszik, nagyon szép környezetben. A látnivalók többsége a város központjában, a Kura folyó partján, illetve annak környékén található. A leghíresebb látványosságok közé tartozik a Metekhi-templom, Vakhtang Gorgasali szobrával a Metekhi sziklán, a Tbiliszi Történelmi Múzeum, a Narikala erőd, az 'Anchiskhati-templom, a Sioni- és a Sameba-székesegyház, s a Szabadság-tér a Városházával és Szent György-szobrával.
-- A város központtól távolabb található a Vake park, ahová siklóval lehet eljutni. A Tbiliszi magaslatairól jó a kilátás a várost körülvevő tájra is, gyönyörű az elénk táruló hatalmas szőlőhegyek és teaültetvények látványa.. Grúziát az Észak-Kaukázus orosz területeitől a Nagy-Kaukázus hegyvonulatai választják el. Az ország déli területeit a Kis-Kaukázus szegélyezi. A Kaukázus fő vonulatai jóval magasabbak a Kis-Kaukázus hegyeinél, 5000 méternél is magasabbra nyúlnak a tengerszint fölé. Grúzia legmagasabb hegye az 5201 méteres Sakara, amelyet az 5051 méteres Dzsang követ..
-- Grúziának van tengerpartja is, méghozzá nem is akármilyen, csodaszép partvonal, háttérben a Kaukázus hegységgel. A Grúz Fekete-tenger vidéke lenyűgöző, szubtrópusi éghajlatával kellemesen meleg, pálmafáival nagyon barátságos és hívogató. Az ország legnagyobb tengerparti kikötővárosa Batumi. Grúz tanulmányok szerint a Fekete-tenger semmivel sem rosszabb a Földközi-tengernél, Batumi klímája hasonló a görög vagy dél-francia partokhoz. A tenger vize pedig kevésbé sós, itt még kevésbé zavarja az embert a fürdésben és úszásban.
***
A Grúz vendégszeretet
-- Ha Grúziában a vándor bekopogtat valamelyik házba, a vendégszeretet szent törvényei szerint a gazda okvetlenül a házába hívja, megkínálja, megvacsoráztatja és tiszta ágyba fekteti... és nem kérdez tőle semmit... Csak reggel, miután kipihente magát a vendége, ekkor tudakolja meg szertartásosan a család legidősebb tagja a vándortól: "Hová mész, mi járatban vagy fiam".?.
-- A Grúz vendégszeretet messze földön híres. A Grúzokat leginkább a -svili, vagy -dze névvégződésről lehet felismerni. Ez annyit jelent mint a magyar -fi, vagy a szláv -ics. A Grúzok ha találkoznak egymással, így köszönnek: Gamardzsoba., azaz: Győzelem., ez győzelmet jelent. Ha búcsúznak, akkor így köszönnek: Msvidobit., azaz: Béke veled... Mindennek több évezredes hagyományai vannak.
-- A grúz konyha művészetről érdemes beszélni, Isteni a grúz a konyha, talán az egyik legjobb a világon... Leghíresebb a khinkali, ami olyan, mint a húsos tészta, a khacsapuri, ami sajtos pizza, de nagyon finom, a birsalmasajtos diós hurka, ami világbajnok, aztán a friss fánkok és lángosok az utcai árusoktól, a sok zöldség, amiból nagyon finom salátákat készítenek, a padlizsánkrém és még egy csomó étel különlegesség. Italok közül a bort kell kiemelni, a vodkát és természetesen a Bordzsomi ásványvizet, ami a szovjet pártvezetők kedvenc itala volt a vodka mellett. Igazából egy sós ízű ásványvíz, de nálunk az is világbajnoki érmet kapott.
-- Talán a víznek, talán a vodkának, talán a kaukázusi kefirnek köszönhetően a grúzok sokáig élnek. A nők több mint 80 évig, de a férfiak átlagos várható életkora, háború ide vagy oda, is meghaladja hetvenet. Az egymilliós, rendkívül szmogos Tbilisziben, több mint ötvenen vannak 100 év felett. Jelenleg is a legidősebb ember a világon egy 130 éves grúz hölgy..... Antisa Kvicsava a népesség nyilvántartó intézet adatai szerint 1880. július 8-án látta meg a napvilágot. Az idős néni, aki egy távoli hegyi falucskában él, 1965-ig, 85 esztendős koráig tea, szőlő és gabonabetakarító munkásként dolgozott..
-- A grúzok kedvenc útravaló csemegéje a: Csurcshela. A Csurcshela kolbász alakú kemény édességrúd, amely: mézből, mazsolából, mandulából, dióból és mogyoróból készül. A története.?. A hazulról rövidebb vagy hosszabb időre elmenő, elvándorló férfiaknak adták az asszonyok, mert ez a csemege minden ételek közül a legtáplálóbbakat egyesíti magában, és nem romlandó.!..
-- Lássuk csak, milyen "megpróbáltatások" várnak egy három fogásos étkezéshez szokott magyar vendégre, ha egy grúz meginvitálja otthonába. Mindenekelőtt készüljön fel arra, hogy több órát kell eltöltenie az ételekkel roskadásig megrakott, terített asztalnál. Minden sajtot, előételt és sültet végig kell kóstolnia, visszautasítani semmit sem illik, ezzel megsértené a vendéglátókat.
-- Legjobb, ha a meghívás napjára jól kiéheztetjük magunkat, annál is inkább, mivel az ínycsiklandozó finomságoknak igen nehéz ellenállni. De még így is ügyelnünk kell arra, hogy egy-egy fogásból ne együnk sokat, az asztalon felhalmozott ételeket ugyanis egyre újabbak követik, amelyeket a szorgos háziasszony és a család többi hölgy tagja folyamatosan készítenek a konyhán..
-- A grúzok minden ételt hidegen tálalnak, rizs- vagy burgonya- köretet még a húsételekhez sem szolgálnak fel. Köret helyett kenyeret, valamint forró külön kistányérokba kiporciózott, só nélkül készített kukorica kását, azaz gomit és kukorica lepényt, vagyis: mcsadit fogyasztanak. Étkezéshez kést csak ritkán használnak, a mártásokat pedig kenyérrel tunkolják ki. A lakoma folyamán a család hölgy tagjai éber szemmel figyelik a tányérokat, a piszkosakat nyomban elviszik, és tisztát hoznak helyettük.
-- A grúz asztalról soha, egyetlen étkezéskor sem hiányoznak a zöld fűszernövények, a menta, a koriander, a csombor, a bazsalikom, a kapor, a kerti zsázsa, a tárkony, attól függően, hogy minek van éppen a szezonja, amelyeket kis vázákban tesznek ki az asztalra, és sóba mártogatva vagy anélkül rágcsálnak.
-- Ugyanígy elmaradhatatlan a zöldhagyma, a paradicsom, az uborka, és a retek. Főtt és sült húsaikhoz pikáns, fűszeres, kissé csípős mártásokat - fokhagymamártást, paradicsommártást és tkemalimártás, amelyet egy apró, savanykás ízű, ringlóhoz hasonló gyümölcsből, a tkemaliból, - meggy-szilva - készítenek, és különböző fűszerekkel ízesítenek. Szinte nem létezik olyan emberi fogyasztásra alkalmas zöldségféle vagy növény, amelyből a grúz házi asszonyok ne készítenének ízletesnél ízletesebb savanyúságot - kezdve a répával, a fokhagymán át egészen a dzsondszoliig - hólyagfa bimbója.
***
A Grúz borkultúra
-- Grúzia a szőlő és bortermelés egyik őshazája, hiszen innen a Transzkaukáziai térségből indult világhódító útjára a szőlő, mintegy 10 ezer évvel ezelőtt. Itt találták a régészek a legrégebbi olyan maradványokat - szőlő magokat - amelyek egyértelműen tudatos keresztezés eredményei, és figyelem, 8000 (!) évesek, lényegében a bibliai teremtés előttiek. Vagyis az itteniek bizony nem érték be a vad szőlő indák kétes bogyóiból nyert cefrével, hanem már ekkor azon járt az esze a derék ős-grúzoknak, hogy rendes bort készítsenek. A technológia is elég fejlett volt, annyira, hogy arrafelé gyakran ma is használják az ősi módszert, amely legalább 5000 éves. Ennyi idős a legrégibb feltárt olyan nagyméretű agyagedény az un. kvevri..
-- A kvevriben történő borkészítése a bortermelés legrégibb ismert módszere. Körülbelül 5000 évvel ezelőtt kezdődött ez a módszer, a Kaukázus vidékéről kiindulva, elterjedni a világon. A Grúziában talált legrégibb agyagkorsók pedig több, mint 7000 évesek, és nagyon hasonlítanak a mai kvevrik-korsókhoz. A Mediterráneum régészeti leleteinek formai és méretbeli sokfélesége könnyen megfeleltethető a kvevrik funkcionális diverzitásának.
-- Az agyag korsók szinte az egyetlen lehetőséget kínálták a bor erjesztésére, tárolására és szállítására mindaddig, míg a rómaiak meg nem hódították Észak- és Közép-Európát. Ezenkívül bőrtömlőket is használtak a bor szállítására, illetve fából vagy kőből készült nyitott serpenyőket kis bor-mennyiségek erjesztésére. Az Észak-Európából származó fahordók használata egyre jobban elterjedt a Kr.e. 1. századtól kezdődően, és hamarosan szinte teljesen felváltotta az agyagot.
-- Grúziában az erjesztés folyamata minden helyen más és más, és persze függ a szüret minőségétől is. Nagy általánosságban három fázist lehet megkülönböztetni: 1. Préselés és erjesztés, majd keverés, 2. Alkoholos erjesztés kvevriben, 3. A bor tárolása a seprőn. A szőlőt úgynevezett "sacnakheli"-ben préselték. A sacnakheli egy hosszú kád, amit egy farönkből, lehetőleg hársfából faragtak ki, de készülhetett agyagból vagy egy kőtömbből, pl. mészkőből.
-- A sacnakheliben van egy lyuk, ezen keresztül távozik a bor. Préselés előtt az aljára fektettek egy "chelti"-t, arra füvet tettek, és a tetejére jött a szőlő. A szőlőt megtaposták, és a lé keresztülfolyt a cheltin, bele a kvevribe. A mustnak három különböző állapota van. Az elsőben elég zavaros, a másodikban világosabb és már testes, míg a harmadikban barna színű és tanninokban gazdag, egy erős oxidáció következtében. A szőlőlét bevezetik a kvevribe, hogy ott erjedjen..
-- Nézzük meg, hogy mire jutottak e tengernyi idő alatt a bor fogyasztás kultúráját tekintve. Bizony, nincs mit szégyenkezniük; a bor fogyasztáshoz ilyen mértékű szertartásos körítés sehol a világon nem járul. Az évezredek alatt kialakult hagyományőrző rituálék egyben igen praktikusak is, ha arról van szó, hogy hogyan lehet a legtöbb bort még elfogadható mértékű részegséggel megúszni.
-- Ha csak egy kisebb társaság együtt étkezik, már életbe lépnek az következő szabályok. Az ételhez bort kell inni, többnyire közepesen testes fehér-, esetleg vörösbort, netán bor és pezsgő keverékét.. De hogy a hagyományos szertartásrend betartassék, választanak egy szertartásmestert, a tamadát. Ő általában a házigazda, a család feje, vagy a társaság legmagasabb rangú férfi tagja. Egy frissebb úti beszámoló szerint manapság már nők is ellátják a tamada szerepét.
***
A Grúz szőlők és borok
-- A Grúzok borai a mi kedvenc fajtáinkhoz hasonlítanak. Az ő rizlingjük a cinandáli, az ő furmintjukat gurdzsaáni, az ő bikavérük a hvancskara néven hívják. Van egy különleges piros helyi szőlő fajtájuk, amit "ekim kara" - "fekete doktor" néven emlegetnek, no ennek bora olyan különleges mint a legjobb magyar kadarka. Itt Grúziában nem inni egész egyszerűen nem lehet, hiszen a bort a vonakodó vendég számára ökörszarvba, amolyan Lehel kürtjébe tölti az asztalfőn trónoló tósztmester, a tamada, s a kürtszerű ivó alkalmatosságot nem lehet letenni, amíg egy csepp is van benne, mert kifolyik, ami nagy sértés lenne. Az én kürtöm hétdecis volt, de van nagyobb, még literes és afölötti is.
-- A tradicionális grúz szőlő fajták kevéssé ismertek a nyugati világban. Bár több: 100 csak itt termő fajtát ismernek, csupán: 38 szőlő termesztése engedélyezett hivatalosan. Rkatsiteli - fehér: ez a fajta széleskörűen elterjedt Nyugat- és Közép-Európában, a harmadik legdúsabban termő szőlő a világon. Egyben a legfontosabb fehérszőlő Grúziában. Magas savú, rendkívül finom ízű bort ad. Saperavi - vörös: mélyvörös színű, sokáig érlelhető, akár: 50 évig is., magas alkoholfokra tör, sokszor házasítják kisebb mértékben hozzáadott borokkal, ez Grúzia legfontosabb kékszőlője...
-- A Mtsvani - fehér: szintén nagyon jelentős Grúz szőlő, gyakran házasítják Rkatsitelivel, melyhez gyümölcsös, zamatos ízeket ad, Mtsvane zöldet jelent grúz nyelven. Ojaleshi - vörös: a Tskhenis-Tskali folyót övező hegyek lábánál termesztik, különösen Orbeliben és Samegreloban, Nyugat-Grúziában. Usakhelauri - vörös: leginkább a Zubi-Okureshi térségében termesztik Nyugat-Grúziában. Khikhvi - fehér: Kardanakhiban nő. További autochton fajták: Alexandrouli - vörös, Tsolikauri - fehér, Tetra - fehér, Mujuretuli - vörös, Izabella - vörös, Tavkveri - vörös, Asuretuli - vörös, Cabernet Sauvignon, Aladasturi - vörös, Tsitska - fehér, Tsolikouri - fehér, Chinuri - fehér, Gibrita - vörös, Manata - fehér...
-- A legismertebb bor régiók: Kakheti, Kartli, Imereti, Racha-Lechkhumi és Kvemo Svaneti, valamint Abkhazia. Hagyományosan a grúz borok a földrajzi elnevezést tartalmazzák címkéiken, a régiót, körzetet vagy helységet, ahol a bor készült, hasonlóképp a francia megnevezési rendszerhez. Abban is a francia, bordói, burgundi borokhoz hasonlítanak a grúz nedűk, hogy leggyakrabban házasítások, két vagy több szőlő ötvözésével. Felosztásuk: édes, félédes, félszáraz, száraz, erősített és habzóborok..
-- Grúzia az egyik legidősebb borkészítő vidék a világon, a borkészítés bölcsője, mondhatnánk.... A Dél-Kaukázus termékeny völgyei, melyek Grúziát körbeölelik, régészeti kutatások szerint a föld legelső borszőlőjének, a neolitikum borkészítésének forrása. Több mint 8000 éves bor maradványt is találtak itt egy amforában.... A több évezredes kultúrának köszönhetően Grúzia borászati tradíciói összefonódnak az ország nemzeti identitásával, attól elválaszthatatlanok lettek.
A Grúz tea
-- Az első eredmény még csekély volt, 1895-ben mindössze 20 font tea készült. Az ültetvény csak lassan fejlődött, mert a cserjéket először üvegházban nevelték, s csak később ültették ki a szabadba. 1897-ben Angliából szétszerelt állapotban egy korszerű teagyárat hozattak, melyet Szalibauriban építettek fel. A következő évben új gyárat építettek Csakvában. A kaukázusi tea 1900-ban a Párizsi Világkiállításon aranyérmet nyert. Az első, leírásból ismert védjegy a „bogatür”, vitéz, dalia volt, lovon ülő harcost ábrázolt. A grúz tea első mintáit a Popov testvérek egykori Moszkvai tea csomagoló gyárának házi múzeumában őrzik. 1895 és 1917 között a teatermő terület 11 százaléka a Popov testvéreké volt, 54 százaléka pedig cári birtok.
-- Említésre méltó ültetvényt hozott létre mintegy fél hektáron egy Todua nevű kisbirtokos Ocsamcsira körzetében. Első termését 1917-ben szüretelte, s „Todua” márkanéven hozta forgalomba. Az I. világháború alatt a tea ültetvények elhagyatottak voltak. Mindent újra kellett kezdeni. Az első lépéseket a „Csaj Grúzia” tea termelő és feldolgozó részvény társaság tette meg 1921-ben. 1930-ban kutatóintézetet alapítottak és újabb nagyvállalatokat hoztak létre. A terület évről évre nőtt, határa mind északabbra tolódott. Krasznodár körzetben 1936-ban kezdték meg a telepítést. Itt vannak a világ legészakibb tea ültetvényei..
-- Grúziában a termőterület 1956-ra több mint ötvenszeresére nőtt. A tea 85 százalékát kolhozokban termelték. Átlag: 5000 tonna levelet szüreteltek hektáronként. 1958-ban megjelent az első tea szüretelő gép, az ún. szkaratvelo. Ez egy mechanikus, ívesen hajlított kettős "fésű", éles, ferdén beállított mozgó és álló fogakkal. A fogak közti távolság határozza meg a leszedett levelek nagyságát. A gép egyforma minőségű leveleket szed, amelyeket egy sűrített levegővel működő szállító szalag továbbít a tartályba. A kézi szedés nem szorult ki teljesen. Néhány rekorderedményt még ma is számon tartanak. 1964-ben például: Tatjana Cshadze: 12 000 kg levelet szüretelt. A világrekord: 16 450 kg volt, melyet egy Ceyloni tea szedő ért el 1959-ben.
-- Érdekességként említendő meg, hogy Aszkana faluban: 1963-ban egy tea szüretelő brigád tiszteletbeli taggá fogadta: Valentina Tereskovát, a világ első női űrhajósát. Minden brigádtag az ő nevében külön leszüretelt: 3-4 kg teát. Tereskova esküvőjére a brigád "Buket Grúzia" teát küldött. Grúziában 1921-ben még csak 3 tea gyár működött. Számuk fél évszázad alatt 76-ra nőtt. A Tbiliszi tea gyárat Ramil Hakimov író egy nagy teafolyó fő forrásának nevezte, amelyből az egész szovjet nép iszik. Itt minden évben megünneplik a tea napját. 1966-ban felépítették a Tea Házát. A gyárakban fekete és zöld „bajhovi” leveles tea, préselt tábla- és tégla tea készült. A feldolgozás minden fázisát gépesítették, a fonnyasztástól a szortírozásig.
-- A technológia különbözik az indiai és a ceyloni teáétól. Indiában és Ceylonban természetes körülmények között hervasztják a leveleket 18-22 óráig. A grúz tea rögtön a szárítókamrába kerül. A 60-as években hat-nyolc órát, később még kevesebbet időzött ott. Szárítás után a tealevelek nedvességtartalma magasabb indiai és ceyloni társainál. A gyártási idő lerövidülése az elsősorban mongol exportra készített zöld téglateánál a leglátványosabb. Régen körülbelül három hétig készült, manapság egy nap alatt. A leveleket egy közvetlenül a tűztér fölött elhelyezett hengerbe teszik, ahol felhevülnek 120 fokra. Forrón bekerülnek egy aggregátba, amely egyidejűleg sodorja és el is vágja őket, hogy az oxidációs folyamatok egyenletesebben menjenek végbe. A hevítés, sodrás és vágás nem tart tovább 5-6 percnél. Ezután az anyagot speciális tartályban tartják 6-12 óráig, majd préselik és szárítják..
-- A boltokban a tea választékát a szovjet időkben alapvetően a három termőterület fekete és zöld teái képviselték extra, legfelsőbb, első, második és harmadik minőség megjelöléssel. A kaukázusi teák jellegüket tekintve inkább a kínai, mint az indiai teához hasonlítanak. A Grúz ültetvények a Fekete-tenger napsütéses partján, az Azerbajdzsán teák a Kaszpi-tenger partján zöldellnek. A legészakibb teatermő terület Krasznodar vidékén van. Az eltérő klíma és a talaj viszonyok különbözősége miatt a teáknak is más-más az íze. A Grúz tea bársonyos, kissé fanyar, sajátos aromával. Közel áll hozzá az Azerbajdzsán tea, ami puhább és édesebb, nagyon illatos..
***
A Grúz lakomák és mulatságok
-- "A Grúz lakomák messze földön híresek, egyediek és utánozhatatlanok, erről magam is meggyőződhettem", írta Sugár András egyik könyvében. "A leghevesebb és legpazarabb grúz lakomát Medzsvriszhevi község pinceterén kellett végigélveznem. Ilyen gazdag családi és baráti lakomát még életemben nem láttam. Az asztalokon roskadásig a gyümölcsök, szőlő, bor, de gabona is akadt.
-- Itt Grúziában bort nem inni egyszerűen nem lehet, hiszen a bort a vonakodó vendég számára ökörszarvba, korsóba, nagypohárba tölti az asztalfőn trónoló tósztmester, a tamada, s a kürtszerű ivó alkalmatosságokat nem lehet letenni, amíg egy csepp is van benne, mert kifolyik, ami nagy sértés lenne. Az én kürtöm hétdecis volt, de van nagyobb, még literes és afölötti is.."..
-- "Az egyik családfő megpödörte a bajuszát és ezt mondta nekem. Annak idején a nagy Szovjetunióban, a világ legnagyobb országában éltünk, egy nagy-nagy hideg éghajlatú országban mi voltunk a kellemes meleg, a termékeny virág és gyümölcsöskert. A tea is terem itt.!., a híres a grúz tea. Ha például a primőröket bérelt repülőgépen elszállítjuk a sarkőrön túlra, mondjuk Murmanszkba, ahol sohasem terem gyümölcs, mert pótlékot kapnak a sarkőrön túli munkáért, annyi pénzt kaptunk a gyümölcsért, hogy alig fért fel a repülő gépre. Ha semmi mást nem csináltam volna annak idején, csak a babér leveleket szedném le a kertben a fákról és fölvinném a Moszkvai piacra, már abból is meg tudnék élni"..
-- Medzsvriszhevi-ben volt olyan is, hogy nem tetszett a falusiaknak az kútvíz, hát fogták magukat, egy 15 kilométeres csővezetéket építettek a tiszta vizű hegyi forrástól a faluig, s a szabadesés ereje folytán minden házban nagy nyomású vízvezetékből ömlik a kristálytiszta forrásvíz... A házak egyenletesek, tágas verandájuk, üveges tornácuk van, a pince telis-tele nem hordókkal, hanem agyagkancsókkal, amforákkal. Ezekben tartják a rengeteg jobbnál-jobb bort..
-- Aztán innen elvándorolnak e a fiatalok, kérdezem.?. Elmennek bizony.!. Tanulni. Aztán vissza is jönnek, ilyen jó életet hiába is keresnének a városban, úgysem találnának. Nagyon szép helyen élünk, jó a munkánk, mindenünk megvan amire szükségünk van, kell ennél több, hát persze hogy nem... A Grúzok ha találkoznak egymással, így köszönnek: Gamardzsoba ., azaz: Győzelem, ez győzelmet jelent. Ha búcsúznak, akkor így köszönnek: Msvidobit .., azaz: Béke veled ..
-- A régi hagyományok, a szertartások ma is szentek és sérthetetlenek és mindennaposak. A lakomákon az elnöklő tamada előjoga, hogy ő mond minden pohárköszöntőt, utána ő adja meg a szólás jogát a többieknek is. Előbb tízféle hideg előétellel kezdik a lakomát, s a tamada kétpercenként emeli a poharát, először a jelenlévők édesapjára, ha él az egészségére, ha meghalt az emlékére, utána anyára, testvéreire, nővéreire.
-- Aztán hozzák az asszonyok a sokféle sült-főtt ételt, pisztrángot, bárányt, tésztát, édességet. Közben több tucat tósztot talál ki a kifogyhatatlan fantáziájú tamada, a házigazda némely pohár köszöntőjét hosszú anekdota előz meg, az ékes szólás itt általánosan elterjedt művészet. Amikor már jócskán van a fejekben, akkor jönnek végül a pajzánabb tósztok a lányokról, meg arról, hogy a férfierő örökké tartson.. Ezek után nem csodálom, hogy annyi matuzsálemi él itt a Kaukázus vidékén, a csodás grúz hegyek között...
-- A Grúzok nagyon szeretnek minket magyarokat. Jól tudják azt, hogy mi is bortermelő, borszerető nép vagyunk hogy nekünk is ősi eredetünk és hagyományaink vannak. A grúz nép ősi kultúrája egy új és jobb korban friss szárba fog majd szökkenni és még tündöklőbb szépségében virágzik majd tovább. Msvidobit Szakartveló.... Béke veled Grúzia.... Élj boldogul és örvendj még sok-sok új vendégnek...