Gnózis, Gnosztikusok, Gnosztika története.
A gnoszticizmus egy tiszta képű vallási-filozófiai mozgalom volt az I. és III. század között. A gnószisz szó görög eredetű, a jelentése: - a tudás... A gnosztikusok azok, akik az elrejtett igazi kereszténységhez kötődnek, Jézus Krisztus igazi szavaihoz ragaszkodnak. A gnosztikusok úgy vélték, hogy birtokában vannak egy különleges tudásanyagnak az Istennel, világgal, emberrel kapcsolatban.
Kik a Gnosztikusok és mi a Gnosztika.
-- A Gnoszticizmus egy tiszta képű vallási-filozófiai mozgalom volt a II-III. században. A gnószisz szó görög eredetű, a jelentése - a tudás... A gnosztikusok azok, akik az elrejtett igazi kereszténységhez kötődnek, Jézus Krisztus igazi szavaihoz ragaszkodnak. A gnosztikusok úgy vélték, hogy birtokában vannak egy különleges tudásanyagnak az Istennel, világgal, emberrel kapcsolatban. Meggyőződésük volt, hogy ez a tudásanyag, messze meghaladja átlagos halandók ismereteit, s ez a tudásanyag feltárja előttük azokat a titkokat és elrejtett összefüggéseket, amik – a beavatatlanoknak gyakran ellentmondásosnak tűnő - az események mögött állnak.
-- A Gnózis tehát egyrészt gyűjtőfogalom, ami a gnosztikus tanokat jelöli, másrészt az egész későókori világot átható szinkretista vallásosságot is jelenti. A gnózis, szinkretista vallási mozgalomként független a keresztyénségtől, a keresztyénséget megelőzően is létezett, de tény, hogy a keresztyénséggel egyidejűleg tudott igazán fellendülni. A keresztyénség eretnek formájaként azonban nem független az egyháztól. A gnózist eme utóbbi, eretnek formájában hirdették azok a szekták, melyek 80-150 közt váltak ki az egyházból. A szakítást valószínűleg a keresztyén üldözések válthatták ki.
-- Nehéz pontos leírást adni arról, hogy mi is volt a gnoszticizmus. A gnosztikus hagyomány célja az egyéni megvilágosodás. Kialakulása Kr.e. 1. és 2. században. Ismertebb tanítóik: Simon mágus, Markion, Baszilidész, és Valentinus. A 4-6. században a katolikus egyház üldözi, tagjait máglyára küldi, a gnosztikus szövegeket összeszedik és elégetik. Semmit sem hagytak a jövő nemzedékeinek. Forrásként ezért csak azok munkáira támaszkodhatunk, akik megsemmisítették, szétzúzták ezt a vallást.
-- A szent iratokat elégették ugyan a katolikusok, de a 4. században Felső-Egyiptomban egy csoport összegyűjtötte, és egy agyagkorsóba elásta a szövegek gyűjteményét. 1945 decemberében, Nag Hammad városában, egy földműves megtalálja. A korsó tizenhárom papirusz tekercset, és sok különálló papiruszt tartalmazott. Hazavitte a tekercseket, ahol az anyja a különálló papiruszokat eltüzelte. Majd az állami műkincs felügyelet vásárolta meg egy részét. A maradékot kicsempészték Egyiptomból, és az Egyesült Államokban kínálták eladásra.
-- Ezt a gnoszticizmus szakértője, az Utrechti Egyetem vallástörténeti professzora, Gilles Quispel vette meg. Miután lefordította, megdöbbenve látta, hogy egy ismeretlen keresztény evangélium, ami sehol sem szerepelt az Újtestamentumban. Ez volt a Tamás evangéliuma. A kopt nyelven írt szövegek azt mutatták, hogy a 3-4. században készítették őket. Ebben az időben a keresztényre tért Római Birodalom, már üldözi az eretnekeket, a gnosztikusokat.
-- A Nag Hammad-i szövegek szerint a gnosztikus vallás dualisztikus volt. Két erőteljes spirituális erővel számolt, az egyik erő a fény, a szeretet és a jóság, a másik erő a sötétség, a gyűlölet és a gonoszság istene volt. Úgy hitték, hogy a gonoszság Istene teremtette meg az anyagi univerzumot, és Ő alkotta meg az emberi testet.
-- A lélek azonban a jó Isten birodalmából származik, és oda fog visszatérni. A gonosz Isten célja, hogy megakadályozza ezt, és a lelkeket örökre a földön tartsa. A gonosz erők azon munkálkodnak, hogy eltompítsák a szellemet, mert a „Tudatlanság rabszolgaság”. „ A Tudás szabadság”. A gnosztikusok a fény erőit szolgálták. Céljuk, a rabságba sínylődő lelkek felszabadítása volt azáltal, hogy beavatták őket a tudásba.
-- Néhány Alexandriából származó bizonyíték, azt mutatja, hogy az ottani gnosztikusok Krisztus után is még Oziriszt, az újjászületés istenét tisztelték, aki a fény őrzőjeként áll szemben a sötétséggel. Másrészt a gnosztikusok Jehovát, a keresztények ószövetségi Istenét sötét erőnek, „a sötétség egyik világurának” tartották. Szemükben ő volt a gonosz "demiurgosz", vagyis „kézműves”. Úgy gondolták ő teremtette a földet, az embert, hogy azok őt imádják, és elhitette velük, hogy ő az egyetlen Isten. Célja, hogy a tudatlanságba zárjon, behálózzon, hogy mindörökre itt tartson.
-- A Gnosztikus szöveg elmeséli a „ Bukás” utáni történetet is. Miután Ádám és Éva ettek a tudás fájáról, megtapasztalták a megvilágosodást, tudatukra ébredtek, megtudták különböztetni a jót és a rosszat. Egyre határozottabb spirituális érdeklődés kezdett ébredezni bennük. Ekkor demiurgosz szólította démoni seregeit „Jöjjetek, zúdítsunk rájuk özönvizet, pusztítsunk el minden testet, embert állatot egyaránt”. Szerencsére néhányan túlélték, és a régi tudást megőrizték addig, amíg ismét eljön az eszmélés ideje.
-- A Gnosztikusok azt tartották, hogy a lélek a démonikus világ foglya, ahol állandóan fennáll a veszélye annak, hogy még mélyebbre süllyed, és még jobban csapdába esik. A beavatás, a gnózis elsajátítása vezetett a szabaduláshoz. Krisztust nem megváltónak, hanem az Isten kisugárzásának tartották, aki azért szállt le a földre, hogy felnyissa az emberek szemét valódi természetüket illetően. „Minden dualista egyháznak van egy közös jellemvonása: az embernek, aki teste hitványsága elől menekül, arra kell törekedni, hogy a lehető legnagyobb mértékben spirituális lényé váljon.
-- Ez a folyamat a Gnózis segítségével megy végbe, mely olyan tapasztalat, melyre általában valamilyen beavatási szertartás révén lehet szert tenni”. A gnosztikusok a Tökéletesek és a Hallgatók két nagy osztályba sorolták magukat. A gnosztikus tanításokat a katolikus egyház üldözte, és Theodosius császár (379-395) több mint száz törvényt léptetett életbe a gnosztikusok ellen. Megfosztották őket vagyonuktól, szabadságuktól, életüktől. Könyveiket elkobozták, és elégették. Ekkor rejtették el a Nag Hammad-i kódexeket, hogy elkerüljék a megsemmisítést.
Mit tanítottak a Gnosztikusok
-- A világról: az anyagi világot eredendően rossznak tartották. Ugyanakkor érdekelte őket a rossz eredete.!. Úgy vélték, hogy a legfőbb istenségnek semmi köze nem lehet az anyagi világhoz, hanem az alacsonyabb rendű rossz szellemek, démonok alkotása. A gnózis alapkérdése ezek után így hangzott: „hogyan szabadulhat meg az ember a rossztól, az anyagi világtól.?.
-- Az Igazság evangéliuma című gnosztikus irat szerint „Jézus tanításai felszabadítják a lelket a tökéletlen anyagi világ fogságából.”
-- Az emberről: „A gnosztikus kiválasztottakban él az isteni szikra, a lélek, de bebörtönözve a testbe. A test börtönébe zárt lélek boldogtalan, elvesztette mennyei hazájának emlékezetét, megfeledkezett önmagáról, nem ismeri eredetét. A gnosztikus örömhír, evangélium álmából ébreszti fel a lelket, tudatosítja benne fenséges rendeltetését.
-- Az embereket különböző csoportokba osztályozták: „A beavatott gnosztikus a „szellemi” kategóriába tartozott, a nagy egyház egyszerű hívő tagjai a „lelkiek” (pszüchikoi) osztályát alkották. A szellemi (pneumatikoi) emberek üdvössége öröktől fogva biztosított, a lelkiek (pszüchikoi) remélhetik az üdvösséget, amennyiben eljutnak a tudáshoz (gnószisz). A testiek (szarkikoi, szomatikoi) egyszerűen képtelenek a szellemi ismeretekre, ezért ők az egyszerű tömeget (massa damnata) alkotják.
-- A megváltásról: „A gnosztikus megváltó az anyagtól szabadít meg, a lelket kiszabadítja a testből. Ez a megváltás kizárólag lélekmegváltás, a test nem érdekelte a gnosztikusokat, annak sorsa a pusztulás, amint ez a sorsa az anyagi világnak is.
Jézusról: „Nem minden gnosztikus szekta vallotta Jézust megváltónak. A szamaritánus gnózisban Simon Mágus önmagát hirdette megváltónak.
-- A keresztyénséghez közelebb álló gnosztikus csoportoknál, mint: Baszilidész, Valentinosz híveinél, Jézus megváltó ugyan, de megtestesülésének szinte semmi jelentősége nincs, amit test- és anyagellenességük magyaráz. Krisztust tiszta szellemi lénynek tartották, testét pedig látszattestnek.
-- A Júdás evangéliumában szereplő Jézus gnosztikus gondolkodású, aki anyagellenességéből fakadóan akar megszabadulni a testétől és az anyagi világtól. Ezért mondja Júdásnak: „Különb leszel majd mindegyiküknél. Hiszen te áldozod fel az embert, akit magamra öltöttem. Júdás evangéliumának Júdása pedig, egy gnosztikus Júdás, aki jól érti mestere szándékát és segít neki célja elérésében, hogy ti. visszatérhessen eredeti, testetlen, szellemi alakjához.
-- A Júdás evangéliumában Jézus ezt mondja neki: „ Pillants fel az égre, nézd a felhőt, melyből fény árad, és körülötte a csillagokat. Tiéd a csillag amely a többi előtt jár.” Teljesen idegen a bibliai Jézustól az, amit a Júdás evangéliuma Jézusról ír. A legelső jelenetben Jézus kineveti az imádkozó tanítványokat: "Ez a ti istenetek", mondja a világ ’tökéletlen’ teremtőjére, az ószövetségi Istenre hivatkozva. Tanítványait egy templomi szolgálatot végső paphoz hasonlítja, szinte biztosra vehető, hogy a szerző itt a hivatalos egyházra utal, aki ’hamis szolgaként nem átall nevemben meddő fákat ültetni...
-- Az erkölcsről: mivel a világot gonosznak tartották, ezért „nem vállaltak semmilyen szolidaritást a világgal, etikájuk elvetett minden kényszert, kötelezettséget, nem vetették alá magukat az állami tekintélynek sem. A legtöbb gnosztikus szekta aszkézist parancsolt, az aszkézis célja azonban a test megölése volt és nem a megtartóztatás. A házasságot tiltották, mivel – tanaik szerint –a lelket meg kell óvni az érzéki gyönyörtől, arra kell törekedni, hogy mielőbb magasabb rendű állapotba jusson. A házasélet, a fajfenntartás … a gonosz teremtő isten művének konzerválását jelenti, hozzájárul a rossz fennmaradásához.
-- Az Ószövetségről: „A teremtés megvetésének következménye lett a gnosztikusok körében a Ószövetség leértékelése. Az ószövetség szent könyveinek elutasításában Pál apostol tanítványainak tüntették fel magukat. A II. század második felében alapította Rómában gnosztikus egyházát a kisázsiai származású Markión. A szinopei püspök fia volt, akit tulajdon atyja közösített ki, ezután ment Rómába, hogy ott hirdesse tanait 144 körül. Antitézisek című művében azt akarta bizonyítani, hogy a zsidó Isten egy nyomorúságos világ teremtője, aki nem lehet azonos Jézus Krisztus irgalmas Atyjával.
-- A Gnosztikus tanítások összefoglalása. Gnózis=Tudás=Jézus eredeti tana. A Gnosztikus: nem cenzúrázott Biblia hívei, Igazi keresztények. Eredeti kereszténység: Irán, Perzsa, Szkíta. Egy az Isten, csak más népek, más néven szólítják: Egyiptomiaknál: Széth, Szkítaiaknál: Arany Napisten, Görögöknél: Zeusz, Indiaiaknál: Brahma, az Isten neve.
-- Az Egyiptomi, Nag Hamadi-ban: agyag edényekben találták meg, az eredeti Bibliai tekercseket: 1945-ben.. Kanonizáció: i.u. 200-300 körül. Az Első Niceai zsinat, egyházi értekezlet: 354-ben. Ahol eldöntik, hogy mi legyen nyilvános és mi legyen a Bibliából kitörölve. A Második Kalkhédóni zsinat: 451-ben, a Krisztus emberi és isteni természetének viszonya körül kialakult vitát volt hivatott tisztázni.
-- Ahol eldöntik a tiltott iratokat, könyveket: Apokrifek: tiltott iratok.!. Az ótestamentum: Nem tartozott az újszövetséghez, a Bibliához.. Kánaán, az a hely, amit az ö istenük sugallatára, parancsára, erőszakkal elfoglaltak. Ahol, az ott élő gyermekeket, családokat, embereket megölték és kiirtották.
-- A Kánaániták: Szkítaiak, Szkíta városokkal, Skytopolis =Jeruzsálem. Szentháromság: Atya+Anya+Fiú. Társítják így is: Jézus= Hórusz, Apja=Ozirisz, Anyja=Izisz, Ozirisz testvére, Széth.. Az Ember = TEST+LÉLEK+SZELLEM. A SZELLEM=FÉNY=ISTEN..
-- A Szellem: Fény természetű. Létezik: a Karma=cselekedeteinknek a következményei és a Reinkarnáció=többször leszületünk, a fejlődésünk érdekében. Van: Asztráltest és Asztrál-világ. Imádkozás: széttárt karral, az ég, a menny felé.. Te és Jézus között nincs hierarchikus különbség. Jézus az ember tökéletes arche-típusa.
-- A világról: az anyagi világot eredendően rossznak tartották. Ugyanakkor érdekelte őket a rossz eredete.!. Úgy vélték, hogy a legfőbb istenségnek semmi köze nem lehet az anyagi világhoz, hanem az alacsonyabb rendű rossz szellemek, démonok alkotása. A gnózis alapkérdése ezek után így hangzott: „hogyan szabadulhat meg az ember a rossztól, az anyagi világtól.?.
-- Az Igazság evangéliuma című gnosztikus irat szerint „Jézus tanításai felszabadítják a lelket a tökéletlen anyagi világ fogságából.”
-- Az emberről: „A gnosztikus kiválasztottakban él az isteni szikra, a lélek, de bebörtönözve a testbe. A test börtönébe zárt lélek boldogtalan, elvesztette mennyei hazájának emlékezetét, megfeledkezett önmagáról, nem ismeri eredetét. A gnosztikus örömhír, evangélium álmából ébreszti fel a lelket, tudatosítja benne fenséges rendeltetését.
-- Az embereket különböző csoportokba osztályozták: „A beavatott gnosztikus a „szellemi” kategóriába tartozott, a nagy egyház egyszerű hívő tagjai a „lelkiek” (pszüchikoi) osztályát alkották. A szellemi (pneumatikoi) emberek üdvössége öröktől fogva biztosított, a lelkiek (pszüchikoi) remélhetik az üdvösséget, amennyiben eljutnak a tudáshoz (gnószisz). A testiek (szarkikoi, szomatikoi) egyszerűen képtelenek a szellemi ismeretekre, ezért ők az egyszerű tömeget (massa damnata) alkotják.
-- A megváltásról: „A gnosztikus megváltó az anyagtól szabadít meg, a lelket kiszabadítja a testből. Ez a megváltás kizárólag lélekmegváltás, a test nem érdekelte a gnosztikusokat, annak sorsa a pusztulás, amint ez a sorsa az anyagi világnak is.
Jézusról: „Nem minden gnosztikus szekta vallotta Jézust megváltónak. A szamaritánus gnózisban Simon Mágus önmagát hirdette megváltónak.
-- A keresztyénséghez közelebb álló gnosztikus csoportoknál, mint: Baszilidész, Valentinosz híveinél, Jézus megváltó ugyan, de megtestesülésének szinte semmi jelentősége nincs, amit test- és anyagellenességük magyaráz. Krisztust tiszta szellemi lénynek tartották, testét pedig látszattestnek.
-- A Júdás evangéliumában szereplő Jézus gnosztikus gondolkodású, aki anyagellenességéből fakadóan akar megszabadulni a testétől és az anyagi világtól. Ezért mondja Júdásnak: „Különb leszel majd mindegyiküknél. Hiszen te áldozod fel az embert, akit magamra öltöttem. Júdás evangéliumának Júdása pedig, egy gnosztikus Júdás, aki jól érti mestere szándékát és segít neki célja elérésében, hogy ti. visszatérhessen eredeti, testetlen, szellemi alakjához.
-- A Júdás evangéliumában Jézus ezt mondja neki: „ Pillants fel az égre, nézd a felhőt, melyből fény árad, és körülötte a csillagokat. Tiéd a csillag amely a többi előtt jár.” Teljesen idegen a bibliai Jézustól az, amit a Júdás evangéliuma Jézusról ír. A legelső jelenetben Jézus kineveti az imádkozó tanítványokat: "Ez a ti istenetek", mondja a világ ’tökéletlen’ teremtőjére, az ószövetségi Istenre hivatkozva. Tanítványait egy templomi szolgálatot végső paphoz hasonlítja, szinte biztosra vehető, hogy a szerző itt a hivatalos egyházra utal, aki ’hamis szolgaként nem átall nevemben meddő fákat ültetni...
-- Az erkölcsről: mivel a világot gonosznak tartották, ezért „nem vállaltak semmilyen szolidaritást a világgal, etikájuk elvetett minden kényszert, kötelezettséget, nem vetették alá magukat az állami tekintélynek sem. A legtöbb gnosztikus szekta aszkézist parancsolt, az aszkézis célja azonban a test megölése volt és nem a megtartóztatás. A házasságot tiltották, mivel – tanaik szerint –a lelket meg kell óvni az érzéki gyönyörtől, arra kell törekedni, hogy mielőbb magasabb rendű állapotba jusson. A házasélet, a fajfenntartás … a gonosz teremtő isten művének konzerválását jelenti, hozzájárul a rossz fennmaradásához.
-- Az Ószövetségről: „A teremtés megvetésének következménye lett a gnosztikusok körében a Ószövetség leértékelése. Az ószövetség szent könyveinek elutasításában Pál apostol tanítványainak tüntették fel magukat. A II. század második felében alapította Rómában gnosztikus egyházát a kisázsiai származású Markión. A szinopei püspök fia volt, akit tulajdon atyja közösített ki, ezután ment Rómába, hogy ott hirdesse tanait 144 körül. Antitézisek című művében azt akarta bizonyítani, hogy a zsidó Isten egy nyomorúságos világ teremtője, aki nem lehet azonos Jézus Krisztus irgalmas Atyjával.
-- A Gnosztikus tanítások összefoglalása. Gnózis=Tudás=Jézus eredeti tana. A Gnosztikus: nem cenzúrázott Biblia hívei, Igazi keresztények. Eredeti kereszténység: Irán, Perzsa, Szkíta. Egy az Isten, csak más népek, más néven szólítják: Egyiptomiaknál: Széth, Szkítaiaknál: Arany Napisten, Görögöknél: Zeusz, Indiaiaknál: Brahma, az Isten neve.
-- Az Egyiptomi, Nag Hamadi-ban: agyag edényekben találták meg, az eredeti Bibliai tekercseket: 1945-ben.. Kanonizáció: i.u. 200-300 körül. Az Első Niceai zsinat, egyházi értekezlet: 354-ben. Ahol eldöntik, hogy mi legyen nyilvános és mi legyen a Bibliából kitörölve. A Második Kalkhédóni zsinat: 451-ben, a Krisztus emberi és isteni természetének viszonya körül kialakult vitát volt hivatott tisztázni.
-- Ahol eldöntik a tiltott iratokat, könyveket: Apokrifek: tiltott iratok.!. Az ótestamentum: Nem tartozott az újszövetséghez, a Bibliához.. Kánaán, az a hely, amit az ö istenük sugallatára, parancsára, erőszakkal elfoglaltak. Ahol, az ott élő gyermekeket, családokat, embereket megölték és kiirtották.
-- A Kánaániták: Szkítaiak, Szkíta városokkal, Skytopolis =Jeruzsálem. Szentháromság: Atya+Anya+Fiú. Társítják így is: Jézus= Hórusz, Apja=Ozirisz, Anyja=Izisz, Ozirisz testvére, Széth.. Az Ember = TEST+LÉLEK+SZELLEM. A SZELLEM=FÉNY=ISTEN..
-- A Szellem: Fény természetű. Létezik: a Karma=cselekedeteinknek a következményei és a Reinkarnáció=többször leszületünk, a fejlődésünk érdekében. Van: Asztráltest és Asztrál-világ. Imádkozás: széttárt karral, az ég, a menny felé.. Te és Jézus között nincs hierarchikus különbség. Jézus az ember tökéletes arche-típusa.
A Gnoszticizmus és a Biblia tanai
-- A Szentírás tanításai szemben állnak az említett gnosztikus tanoktól. A Szentírás Istene a világ alkotója. A Biblia nem dualista, tehát beszél az anyagi világ ill. test gonoszságáról, a szellemi világ és a szellem jóságával szemben. Nem olvasunk arról, hogy az emberi lélek az anyag börtönében volna, de ki akar onnan jutni, hogy visszakerüljön forrásához.
-- A megváltásról egészen más értelemben tanít a Szentírás, hiszen a megváltás nem az emberi szellem anyagi valóságtól való megszabadításában áll, hanem az embernek, bűntől és annak büntetésétől való megszabadításában. A Bibliában az ember megváltása akkor lesz teljes, amikor az ember a feltámadáskor új, anyagi testben részesül.
-- A Bibliában szereplő Jézus, egy a teremtő Istennel, továbbá valóságos testtel bír, ebben szenved és hal meg ill. ebben támad fel, sőt ebben foglalta el helyét az örök dicsőségben. Sohasem volt test-, anyag-ellenes. Nem tanított az anyagi világ alacsonyrendűségéről és nem beszélt arról, hogy az emberi léleknek arra kell törekednie, hogy kiszabaduljon az anyag fogságából. Küldetéséről szólva egy szót sem mondott arról, hogy azért jött volna, hogy az embert kiváltsa az anyagi világ és test fogságából..
-- A Biblia nem tud arról, hogy Jézus valami különleges ismeretet nyújt az embernek, hogy az annak segítségével voltaképpen önmagát váltsa meg, hanem élete árán Ő maga váltotta meg az Őbenne hívőket.!. Jézus nem valamiféle ezoterikus tudás ismerője, aki csak néhány beavatottnak mondja el, amit mindenki más elől eltitkol, hanem nyilvánosan tanít az Isten Országának titkáról, tanítványait pedig megbízza, hogy menjenek a világba és minden embernek hirdessék az Ő örömhírét! „Jézus egyértelmű célja, hogy mindenki számára elérhetővé, megismerhetővé tegye Istent.
-- Így személyiségével nem fér össze a tudást eltitkolni akaró Jézus kép.” Jézus, az evangéliumokban soha nem neveti ki a tanítványokat, ahogy a Júdás evangéliumában teszi. Jézus hangneme Júdás evangéliumában mindvégig felsőbbrendű, kioktató, gúnyos. A bibliai Júdásról pedig sok minden elmondható, de hogy gnosztikus vonásokat mutatna – ez egyáltalán nem. Azt is leszögezhetjük, hogy az újszövetségi kanonikus iratokban nyomát se találjuk az ószövetség alábecsülésének, illetve a gnosztikus etika és a bibliai etika teljességgel összeegyeztethetetlen.
-- Összefoglalva: A Biblia tanításai élesen szemben állnak a gnoszticizmus tanításaival. A gnoszticizmusban egy olyan Isten-, világ-, ember-, megváltás-, kegyesség- és Jézus képpel találkozunk, ami minden lényeges ponton eltér a bibliai tanításoktól. Ezt a National Geographic is megerősíti: "A Júdás evangéliumot nem csupán azért rejtették el, mert a „feje tetejére állította” a Jézus árulójáról kialakult hagyományos képet, hanem azért is mert, gyökeresen más nézeteket vallott a megváltásról..
-- Bart Ehrmann is hasonló megállapításra jut: „Ez az evangélium, mely a hivatalos egyházi szemlélettől gyökeresen eltérő módon értelmezi Istent, világot, Krisztust, a megváltást s emberi létet, hogy Júdásról magáról ne is beszéljünk, egészen új távlatokat nyit meg Jézus és az általa alapított mozgalom megértésében.
-- A Szentírás tanításai szemben állnak az említett gnosztikus tanoktól. A Szentírás Istene a világ alkotója. A Biblia nem dualista, tehát beszél az anyagi világ ill. test gonoszságáról, a szellemi világ és a szellem jóságával szemben. Nem olvasunk arról, hogy az emberi lélek az anyag börtönében volna, de ki akar onnan jutni, hogy visszakerüljön forrásához.
-- A megváltásról egészen más értelemben tanít a Szentírás, hiszen a megváltás nem az emberi szellem anyagi valóságtól való megszabadításában áll, hanem az embernek, bűntől és annak büntetésétől való megszabadításában. A Bibliában az ember megváltása akkor lesz teljes, amikor az ember a feltámadáskor új, anyagi testben részesül.
-- A Bibliában szereplő Jézus, egy a teremtő Istennel, továbbá valóságos testtel bír, ebben szenved és hal meg ill. ebben támad fel, sőt ebben foglalta el helyét az örök dicsőségben. Sohasem volt test-, anyag-ellenes. Nem tanított az anyagi világ alacsonyrendűségéről és nem beszélt arról, hogy az emberi léleknek arra kell törekednie, hogy kiszabaduljon az anyag fogságából. Küldetéséről szólva egy szót sem mondott arról, hogy azért jött volna, hogy az embert kiváltsa az anyagi világ és test fogságából..
-- A Biblia nem tud arról, hogy Jézus valami különleges ismeretet nyújt az embernek, hogy az annak segítségével voltaképpen önmagát váltsa meg, hanem élete árán Ő maga váltotta meg az Őbenne hívőket.!. Jézus nem valamiféle ezoterikus tudás ismerője, aki csak néhány beavatottnak mondja el, amit mindenki más elől eltitkol, hanem nyilvánosan tanít az Isten Országának titkáról, tanítványait pedig megbízza, hogy menjenek a világba és minden embernek hirdessék az Ő örömhírét! „Jézus egyértelmű célja, hogy mindenki számára elérhetővé, megismerhetővé tegye Istent.
-- Így személyiségével nem fér össze a tudást eltitkolni akaró Jézus kép.” Jézus, az evangéliumokban soha nem neveti ki a tanítványokat, ahogy a Júdás evangéliumában teszi. Jézus hangneme Júdás evangéliumában mindvégig felsőbbrendű, kioktató, gúnyos. A bibliai Júdásról pedig sok minden elmondható, de hogy gnosztikus vonásokat mutatna – ez egyáltalán nem. Azt is leszögezhetjük, hogy az újszövetségi kanonikus iratokban nyomát se találjuk az ószövetség alábecsülésének, illetve a gnosztikus etika és a bibliai etika teljességgel összeegyeztethetetlen.
-- Összefoglalva: A Biblia tanításai élesen szemben állnak a gnoszticizmus tanításaival. A gnoszticizmusban egy olyan Isten-, világ-, ember-, megváltás-, kegyesség- és Jézus képpel találkozunk, ami minden lényeges ponton eltér a bibliai tanításoktól. Ezt a National Geographic is megerősíti: "A Júdás evangéliumot nem csupán azért rejtették el, mert a „feje tetejére állította” a Jézus árulójáról kialakult hagyományos képet, hanem azért is mert, gyökeresen más nézeteket vallott a megváltásról..
-- Bart Ehrmann is hasonló megállapításra jut: „Ez az evangélium, mely a hivatalos egyházi szemlélettől gyökeresen eltérő módon értelmezi Istent, világot, Krisztust, a megváltást s emberi létet, hogy Júdásról magáról ne is beszéljünk, egészen új távlatokat nyit meg Jézus és az általa alapított mozgalom megértésében.
Az Egyházi zsinatok és döntések
-- Az első Nikaiai vagy Niceai zsinatot, I. Constantinus római császár hívta össze 325-ben, a Törökországban található Niceai városában. A zsinat, más néven szinódus a keresztény egyház püspökei számára az első egyetemes tanácskozás volt. A zsinat célja a nézeteltérések feloldása volt az egyházban Jézusnak az Atyához viszonyított természetéről, nevezetesen, hogy Jézus egylényegű-e az Atyaistennel vagy hasonlatos hozzá, továbbá arról is tanácskoztak, hogy mit hozhatnak nyilvánosságra az eredeti Krisztusi tanításokból, ez volt a kanonizáció. Tehát kanonizálták Krisztus tanításait az ő szájuk íze szerint.
-- A Khalkédoni zsinat a kereszténység negyedik egyetemes zsinata, amelyet 451. október 8. és november 1-je között tartottak a Törökországi Khalkédónban. Ma ez a Törökországi Boszporusz ázsiai oldalán lévő Kadıköy kerület, amely később egyesült Isztambul városával.
-- A zsinat Krisztus emberi és isteni természetének viszonya körül kialakult vitát volt hivatott tisztázni. Ahol eldöntik a tiltott iratokat, könyveket: Apokrifek: tiltott iratoknak minősítik.!. Ezen a zsinaton több tanítást is az ellentétére változtattak. A "Mindannyian gyönyörű és bűntelen fénylények vagyunk" úgy változtattak meg, hogy az "Ember eredendően bűnös", ez az eredendő bűn fogalma lett ez, amely azóta is mételyezi emberek tömegeit..
-- A "Szeresd Istenedet" úgy változtatták meg, hogy "Féld Istenedet". Tehát nincs bosszúálló Isten. A reinkarnáció tanát is eltörölték, ettől kezdve nincs lélekvándorlás számukra. A Szentháromságot is átváltoztatták, az eredeti: Atya+Anya+Fiú, ebből ők kihagyták az anyát, és ezt átváltoztatták: Atya+Fiú+Szentlélek-re. Betiltották azt is, hogy az ember három részből álljon, mint ahogy Jézus tanításában ez is mindig benne van: Test+Lélek+Szellem, ezt átváltoztatták, lecsökkentették: Test+Lélek kettősre..
-- Ezen a zsinaton is voltak olyanok akik már nem tudták elviselni ezt a sok hazugságot, sokan felálltak az "egyházatyák" közül és kimentek a teremből. Ők is gnosztikusok lettek.!. Sajnos az emberek közül már akkor is sokan féltek, aki pedig fél, az nem egész, hanem csak fél. A Krisztusi tanítás így szólt: "Ne féljetek". Aki pedig nem fél, az nem fél ember, hanem egy egész ember, tehát teljes és kész egész. Aki pedig egész az egészséges....
-- Sokan régóta érzik már, hogy valami nincs rendben, valami sántít az egyházak, a vallások körül. Isten bennünk van, a Világban, az élőlényekben, a tárgyakban, az emberben, és nem fölöttünk áll, mint uralkodó.!. Testbe zárt isteni fények vagyunk.!. Mert Isten fénye bennünk van.!.
-- Az egész Világ szent.!. Nincs eredendő bűn.!. Éva tette hőstett volt.!. Beavatás.!. Mikor evett az ezüstfáról, a tudás fájáról, beavatást nyert, és beavatta Ádámot is. A Hang, amely szólt, hogy ne tegye, nem Isten hangja volt. A hang hazug volt a kezdettől fogva. Az ember nem bűnös. Tehát gyónni, minek. Kinek. Papnak. Egy földi embernek.
-- Az ember: Fény természetű, bűntelen, tiszta, szabad, nem bukott, nem szolga, testbe zárt Isteni Fény. Nem bűnös, hanem tudattalan. Nem büntetni, felvilágosítani kell. Nem büntetni, hanem szeretni kell. Szeretni, hogy többé ne kövessen el hibát.
-- Nincs gonosztett, „csak” szenvedő ember, akiben nincsen szeretet, mert őt sem szereik eléggé. Szenved. Gyógyítsd meg. Imádkozni bárhol, bármikor lehet. Ne építsetek az én Atyámnak templomokat. Az én Atyám temploma a Világ, mondta Jézus..
-- És ne térdelj le.. Ne térdelj le Atyád előtt.. Ő olyan, mint az Égi Apád. És ne kulcsold össze a kezed.. Ég felé nyújtott, nyitott tenyérrel imádkozz.. A Szentháromság sem az, amit ismerünk.. Nem atya, Fiú és Szentlélek, hanem: Atya, Anya és Fiú.. Atya, Isten, és Anya: Istennő..
-- Minden vallás szent, mert a fényből való.. Az én Atyámnak és az én Anyámnak sok neve van". A szkíták Arany Napnak nevezték. Arany Apácska és Ezüst Anyácska.. Pokol sincs, Ördög sincs.. Karma az van és Reinkarnáció is van.. Te és Jézus között nincs hierarchikus különbség.. Jézus az ember tökéletes arche-típusa.
-- Az első Nikaiai vagy Niceai zsinatot, I. Constantinus római császár hívta össze 325-ben, a Törökországban található Niceai városában. A zsinat, más néven szinódus a keresztény egyház püspökei számára az első egyetemes tanácskozás volt. A zsinat célja a nézeteltérések feloldása volt az egyházban Jézusnak az Atyához viszonyított természetéről, nevezetesen, hogy Jézus egylényegű-e az Atyaistennel vagy hasonlatos hozzá, továbbá arról is tanácskoztak, hogy mit hozhatnak nyilvánosságra az eredeti Krisztusi tanításokból, ez volt a kanonizáció. Tehát kanonizálták Krisztus tanításait az ő szájuk íze szerint.
-- A Khalkédoni zsinat a kereszténység negyedik egyetemes zsinata, amelyet 451. október 8. és november 1-je között tartottak a Törökországi Khalkédónban. Ma ez a Törökországi Boszporusz ázsiai oldalán lévő Kadıköy kerület, amely később egyesült Isztambul városával.
-- A zsinat Krisztus emberi és isteni természetének viszonya körül kialakult vitát volt hivatott tisztázni. Ahol eldöntik a tiltott iratokat, könyveket: Apokrifek: tiltott iratoknak minősítik.!. Ezen a zsinaton több tanítást is az ellentétére változtattak. A "Mindannyian gyönyörű és bűntelen fénylények vagyunk" úgy változtattak meg, hogy az "Ember eredendően bűnös", ez az eredendő bűn fogalma lett ez, amely azóta is mételyezi emberek tömegeit..
-- A "Szeresd Istenedet" úgy változtatták meg, hogy "Féld Istenedet". Tehát nincs bosszúálló Isten. A reinkarnáció tanát is eltörölték, ettől kezdve nincs lélekvándorlás számukra. A Szentháromságot is átváltoztatták, az eredeti: Atya+Anya+Fiú, ebből ők kihagyták az anyát, és ezt átváltoztatták: Atya+Fiú+Szentlélek-re. Betiltották azt is, hogy az ember három részből álljon, mint ahogy Jézus tanításában ez is mindig benne van: Test+Lélek+Szellem, ezt átváltoztatták, lecsökkentették: Test+Lélek kettősre..
-- Ezen a zsinaton is voltak olyanok akik már nem tudták elviselni ezt a sok hazugságot, sokan felálltak az "egyházatyák" közül és kimentek a teremből. Ők is gnosztikusok lettek.!. Sajnos az emberek közül már akkor is sokan féltek, aki pedig fél, az nem egész, hanem csak fél. A Krisztusi tanítás így szólt: "Ne féljetek". Aki pedig nem fél, az nem fél ember, hanem egy egész ember, tehát teljes és kész egész. Aki pedig egész az egészséges....
-- Sokan régóta érzik már, hogy valami nincs rendben, valami sántít az egyházak, a vallások körül. Isten bennünk van, a Világban, az élőlényekben, a tárgyakban, az emberben, és nem fölöttünk áll, mint uralkodó.!. Testbe zárt isteni fények vagyunk.!. Mert Isten fénye bennünk van.!.
-- Az egész Világ szent.!. Nincs eredendő bűn.!. Éva tette hőstett volt.!. Beavatás.!. Mikor evett az ezüstfáról, a tudás fájáról, beavatást nyert, és beavatta Ádámot is. A Hang, amely szólt, hogy ne tegye, nem Isten hangja volt. A hang hazug volt a kezdettől fogva. Az ember nem bűnös. Tehát gyónni, minek. Kinek. Papnak. Egy földi embernek.
-- Az ember: Fény természetű, bűntelen, tiszta, szabad, nem bukott, nem szolga, testbe zárt Isteni Fény. Nem bűnös, hanem tudattalan. Nem büntetni, felvilágosítani kell. Nem büntetni, hanem szeretni kell. Szeretni, hogy többé ne kövessen el hibát.
-- Nincs gonosztett, „csak” szenvedő ember, akiben nincsen szeretet, mert őt sem szereik eléggé. Szenved. Gyógyítsd meg. Imádkozni bárhol, bármikor lehet. Ne építsetek az én Atyámnak templomokat. Az én Atyám temploma a Világ, mondta Jézus..
-- És ne térdelj le.. Ne térdelj le Atyád előtt.. Ő olyan, mint az Égi Apád. És ne kulcsold össze a kezed.. Ég felé nyújtott, nyitott tenyérrel imádkozz.. A Szentháromság sem az, amit ismerünk.. Nem atya, Fiú és Szentlélek, hanem: Atya, Anya és Fiú.. Atya, Isten, és Anya: Istennő..
-- Minden vallás szent, mert a fényből való.. Az én Atyámnak és az én Anyámnak sok neve van". A szkíták Arany Napnak nevezték. Arany Apácska és Ezüst Anyácska.. Pokol sincs, Ördög sincs.. Karma az van és Reinkarnáció is van.. Te és Jézus között nincs hierarchikus különbség.. Jézus az ember tökéletes arche-típusa.
Az Egyházakról és Vallásokról
-- A ma használatos újkori Biblia a római keresztényüldözések után fennmaradt írásokból lett összeállítva. Nagyon sok mindent kihagytak belőle a régi tanításokból, az új-keresztény egyház hatalmának hosszú távú biztosítása érdekében. A Krisztusi tanításokból és más tanításokból is rengeteg mindent kihagytak, ami bekerült azokból meg sok mindent megváltoztattak.
-- A Bibliából a fő lényeget is kihagyták, a szeretetet tanítását. Tehát a mai Biblia valóban nagyon hiányos és ellentmondásokkal teli minden téren, látszólagosak és valósak is. Azonban ha a többi világvallás tanítását is megismerjük fény derül a kimaradt részekre és a tévedésekre. Minden vallás és keleti filozófia is egy bizonyos útra vezet rá. Aki ismeri őket jól tudja mik a közös pontok. Egyetlen vallás sem tartalmazza a teljes valóságot.
-- Egy Teremtő Isten létezik. Ez nem a keresztényeké, nem a zsidóké, nem a muszlimoké hanem az emberekké, a világé. A 10 parancsolat betartása elvezet ugyanoda ahová bármelyik vallás parancsolatai. Minden vallás által elérhető ugyanaz, a béke, örök boldogság, lelki tisztaság. Sajnos a Biblia által nehezen érthető. Minden vallás történelmi alapon nyugszik.
-- Mi az egyház.?. Az emberek hierarchiája az egyház, az emberek hozták létre az egyházakat, ők építették fel és működtetik. Ugyanolyan ember a pápa, a püspök, és a pap is mint a többi.. Valóban az egyház évezredes szerepe a béke, az egység és a harmónia elősegítése, megteremtése lett volna. Csak ez sajnos nem történt meg soha.
-- Az egyháznak valóban nem lehetne különbséget tenni ember és ember között, de sajnos mégis sokszor megtette ezt. Az különböző egyházi szembenállások és rivalizálások miatt történt meg mindez. A történelem folyamán a különböző vallások és felekezetek milyen sokszor voltak elindítóik, háborúknak, népirtásoknak, szenvedéseknek, szörnyűségeknek.
-- Az egyházi inkvizíció a sötét középkorban emberek millióit pusztította el, eretneknek nyilvánítva azokat akik tőlük másképp mertek gondolkodni. A különféle vallások hányszor de hányszor Isten nevében követtek el emberiség elleni bűntetteket, ez pedig nem lehetett Isten akarata szerint. Ki tudja hány féle vallás van a világon.?. Ki tudja hány féle teremtés történet van a világon.?.
-- Az Egyház egyes nézetek szerint nem más, mint az intézményesült vallás. Nos Jézus Krisztus Isten nevében valóban Egyházat, azaz Egy-házat akart itt alapítani a Földön. A Krisztusi Egyház azt jelentette, hogy Egy-ház legyen, hogy minden ember békében, szeretetben, egyetértésben éljen együtt itt a Földön. Ám ez sajnos itt az emberi gyarlóság miatt nem valósult meg, nem valósulhatott meg. Az ezután létrejött különböző egyházak mind ki akarták maguknak sajátítani az Istenit és így mindegyik csak a saját maga igazát fújta. Jelenleg itt a Földön nem: Egy-ház van, hanem: Sok-ház van.
-- A Földön jelenleg megszámlálhatatlanul sok, több ezer egyház, felekezet, szekta működik egyidejűleg. Magyarországon jelenleg körülbelül: 30 egyházat ismernek el hivatalosan, de persze ettől függetlenül több száz vallási közösség működik remekül hivatalos bejegyzés nélkül is. Az emberiség története folyamán az egyházi és a politika hatalom összefonódott, mindig mindkettő az önös érdekeit nézte, nem az embert, így segíteni sem tudtak igazán soha.
-- Mi emberek mindannyian Isten teremtményei vagyunk, a hatalmas "Isteni egység" részei vagyunk. Tehát mi emberek egymással összefogva tudunk majd ezen változtatni, nem pedig az egyházai és a politika hatalmak, hiszen nekik ez sosem sikerült. Mi emberek itt a Földön mindannyian együtt és közösen tudjuk csak megteremteni az Egyházat, az egységet, a szeretetet és a békét...
-- A ma használatos újkori Biblia a római keresztényüldözések után fennmaradt írásokból lett összeállítva. Nagyon sok mindent kihagytak belőle a régi tanításokból, az új-keresztény egyház hatalmának hosszú távú biztosítása érdekében. A Krisztusi tanításokból és más tanításokból is rengeteg mindent kihagytak, ami bekerült azokból meg sok mindent megváltoztattak.
-- A Bibliából a fő lényeget is kihagyták, a szeretetet tanítását. Tehát a mai Biblia valóban nagyon hiányos és ellentmondásokkal teli minden téren, látszólagosak és valósak is. Azonban ha a többi világvallás tanítását is megismerjük fény derül a kimaradt részekre és a tévedésekre. Minden vallás és keleti filozófia is egy bizonyos útra vezet rá. Aki ismeri őket jól tudja mik a közös pontok. Egyetlen vallás sem tartalmazza a teljes valóságot.
-- Egy Teremtő Isten létezik. Ez nem a keresztényeké, nem a zsidóké, nem a muszlimoké hanem az emberekké, a világé. A 10 parancsolat betartása elvezet ugyanoda ahová bármelyik vallás parancsolatai. Minden vallás által elérhető ugyanaz, a béke, örök boldogság, lelki tisztaság. Sajnos a Biblia által nehezen érthető. Minden vallás történelmi alapon nyugszik.
-- Mi az egyház.?. Az emberek hierarchiája az egyház, az emberek hozták létre az egyházakat, ők építették fel és működtetik. Ugyanolyan ember a pápa, a püspök, és a pap is mint a többi.. Valóban az egyház évezredes szerepe a béke, az egység és a harmónia elősegítése, megteremtése lett volna. Csak ez sajnos nem történt meg soha.
-- Az egyháznak valóban nem lehetne különbséget tenni ember és ember között, de sajnos mégis sokszor megtette ezt. Az különböző egyházi szembenállások és rivalizálások miatt történt meg mindez. A történelem folyamán a különböző vallások és felekezetek milyen sokszor voltak elindítóik, háborúknak, népirtásoknak, szenvedéseknek, szörnyűségeknek.
-- Az egyházi inkvizíció a sötét középkorban emberek millióit pusztította el, eretneknek nyilvánítva azokat akik tőlük másképp mertek gondolkodni. A különféle vallások hányszor de hányszor Isten nevében követtek el emberiség elleni bűntetteket, ez pedig nem lehetett Isten akarata szerint. Ki tudja hány féle vallás van a világon.?. Ki tudja hány féle teremtés történet van a világon.?.
-- Az Egyház egyes nézetek szerint nem más, mint az intézményesült vallás. Nos Jézus Krisztus Isten nevében valóban Egyházat, azaz Egy-házat akart itt alapítani a Földön. A Krisztusi Egyház azt jelentette, hogy Egy-ház legyen, hogy minden ember békében, szeretetben, egyetértésben éljen együtt itt a Földön. Ám ez sajnos itt az emberi gyarlóság miatt nem valósult meg, nem valósulhatott meg. Az ezután létrejött különböző egyházak mind ki akarták maguknak sajátítani az Istenit és így mindegyik csak a saját maga igazát fújta. Jelenleg itt a Földön nem: Egy-ház van, hanem: Sok-ház van.
-- A Földön jelenleg megszámlálhatatlanul sok, több ezer egyház, felekezet, szekta működik egyidejűleg. Magyarországon jelenleg körülbelül: 30 egyházat ismernek el hivatalosan, de persze ettől függetlenül több száz vallási közösség működik remekül hivatalos bejegyzés nélkül is. Az emberiség története folyamán az egyházi és a politika hatalom összefonódott, mindig mindkettő az önös érdekeit nézte, nem az embert, így segíteni sem tudtak igazán soha.
-- Mi emberek mindannyian Isten teremtményei vagyunk, a hatalmas "Isteni egység" részei vagyunk. Tehát mi emberek egymással összefogva tudunk majd ezen változtatni, nem pedig az egyházai és a politika hatalmak, hiszen nekik ez sosem sikerült. Mi emberek itt a Földön mindannyian együtt és közösen tudjuk csak megteremteni az Egyházat, az egységet, a szeretetet és a békét...
A Nag Hammadi tekercsek ősi Gnosztikája
-- Az Egyiptomi: Nag Hammadi városa mellett 1945-ben talált gnosztikus vallási szövegek kétségkívül a dokumentumok valóságos kincsesbányáját jelentik. Módot adnak arra, hogy Jézus Krisztus szavait eredetibb és tisztább megvilágításban láthassuk. Megvilágítják azt az időszakot, amikor a kereszténységet még egymásba fonódó iskolák képviselték és még nem jött létre a végleges kánon. Bepillantást nyújtanak a gnosztikus hagyományba, amely szemben állt Jézus tanításainak a mai Újszövetség szerinti értelmezésével. A gnosztikus iratok sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek: a belső tudásra és az önfejlesztésre mint az Újszövetség által ismertek. És sokkal fontosabb szerepet tulajdonítanak Jézus Krisztus és Mária Magdolna kapcsolatának és tanítói szerepének mint az ortodoxia által elfogadott.
-- A Da Vinci-kód cselekményének vallástörténeti "tartópilléreit" a korai keresztény történelem és különösen az 1945-ben Egyiptomban, Nag Hammadi városa mellett megtalált kopt gnosztikus kódexek jelentik. Ezek a dokumentumok figyelemre méltó fölfedezésekhez vezettek a később "eltüntetett" alternatív hagyományokkal kapcsolatban.Továbbá megfellebbezhetetlen bizonyítékot szolgáltat arra nézve is, hogy: "Jézus Krisztus és Mária Magdolna házassága történelmi tény. A Nag Hammadi-ban talált szövegek szerzői jól elboldogultak egyház ás papok nélkül is, közvetítők nélkül is tudták értelmezni az evangéliumaikat, szent könyveiket. Ez pedig az intézményesült kereszténység számára komoly veszélyt jelentett.
-- Nag Hammadi városának közelében, Felső-Egyiptomban, 1945-ben, December hónapban kezdődött el a történet, hogy a gnoszticizmus tanulmányozásának módja egyszer és mindenkorra radikálisan megváltozott. Egy egyiptomi arab parasztember: Mohamed Ali Samman egy nagy sziklát ásott körül azért, hogy termékennyé tegye földjét, amikor hirtelen egy régi, vörös agyagedényt fordított ki a talajból. Remélvén, hogy eltemetett kincset talált, tétovázva és nyugtalanságot érezve a dzsinn miatt, aki esetleg a kincset őrizheti, összetörte az edényt, hogy megvizsgálhassa tartalmát. A belsejében azonban nem kincset talált, nem is dzsinnt, hanem könyveket: több mint egy tucat kódexet, aranyozott barna bőrbe kötve. A vörös agyag korsó, 1 méter magas volt. A korsóban 13. kecskebőr kötéses papirusz-kódexet talált. A kéziratok élet korát: 1600 évesre becsülik a szakértők, Krisztus után: 350-400 körülire teszik a keletkezésüket.
-- A Nag Hammadiban talált gyűjtemény 13. ősi kódexből áll, és több mint 50. szöveget tartalmaz, amit Felső Egyiptomban fedeztek fel 1945-ben. A felfedezőnek meg sem fordult a fejében, hogy valami hihetetlenül fontos ősi szövegek gyűjteményére bukkant. Olyan kéziratokra talált, melyeket: 1600 éve rejtettek el szerzetesek, az utókornak, a közeli Szent Pakomius kolostorból, olyan helyet kutatván, ahol megmenthetik őket az Egyház által elrendelt pusztítástól, melyet kíméletlenül folytattak az eretnekek és az eretnekség ellen. E rendkívül fontos felfedezés számos jelentős gnosztikus szöveget hozott napvilágra olyan szövegeket, melyekről azt hitték teljes egészében megsemmisültek a korai kereszténység magát „ortodoxnak” nevező ágával szembeni harc során, a szövegek, mint például: -Tamás Evangéliuma, -Fülöp Evangéliuma, az -Igazság Evangéliuma.
-- Hogy miként kerültek a Nag Hammadi kéziratok végül is tudósok kezekbe, az egy hihetetlenül izgalmas történet és túlságosan hosszú lenne itt elmesélni. Mostanra már fél évszázadnál is több telt el a kéziratok felfedezése óta, és már annak is két évtizede, hogy a végleges angol nyelvű fordítás elkészült, s publikálásra is került, a "Nag Hammadi Könyvtár" címmel. Az iratok jelentősége hihetetlen mértékben megnőtt.
-- Ez a tizenhárom papirusz-kódex ötvenkét szent-iratot tartalmaz azok közül, melyekre hosszú időn keresztül, mint „elveszett Evangéliumok” hivatkoztak; ezek, a meglévő testamentumok közül, azok, melyeket az ortodox kereszténység fennállására nézve legveszélyesebb és legalattomosabb kihívásnak tekint, a félelmetes ellenfél, melyet az egyházatyák számos névvel becsmérelnek, amit mindenki csak elterjedten „gnoszticizmusnak” ismer. A Nag Hammadi szövegek felfedezése alapjaiban késztet minket újragondolására és újraértékelésére mindannak, amit a gnoszticizmusról magáról és a korai kereszténység időszakáról tudunk.
-- A Nag Hammadi szövegeket vizsgáló tudósok felfedezték, hogy egyes szövegek az emberi faj eredetét illetően jelentősen eltérnek a Genezisben olvashatóaktól: A hitvallás az igazságról, például, ugyancsak elmeséli az Édenkert történetét, ám ezúttal a kígyó szemszögéből! Ebben az esetben a kígyó, miként az régóta tudottan előfordul a gnosztikus könyvtárban, mint az isteni bölcsesség megtestesítője, meggyőzi Ádámot és Évát, hogy legyenek részesei a tudásnak, miközben „az Úr”, halállal fenyegeti őket, féltékenyen igyekezvén megakadályozni a tudás megszerzésében az emberpárt, kiűzvén őket a Paradicsomból, amikor célhoz érnek.
-- Rejtélyes címet visel a következő szöveg, „A dörgő hang, tökéletes elme”, lenyűgöző verset tartalmaz, egy női isteni hatalom részéről:
Mivel én vagyok az első és az utolsó.
Én vagyok a megtisztelt és a megvetett.
Én vagyok a szajha és a szent.
Én vagyok a feleség és a szűz.
Én vagyok a meddő és sokan az ő fiai.
Én vagyok az érthetetlen csend.
Én vagyok a nevem kimondása.
-- Ezek a változatos szövegek tartalmaznak titkos evangéliumokat, verseket és kvázi-filozófikus leírásokat a világ eredetéről, rejtélyes és mágikus dolgokat, misztikus gyakorlat folytatására útmutatásokat.
-- Miért temették el ezeket a szövegeket és miért maradtak lényegében ismeretlenek közel 2000 éven át? Tiltott dokumentumként üldözöttek voltak, emiatt temették el őket Nag Hammadiban egy szikla tövében, a kereszténység kialakulásának kezdetén, mint kiderült. A Nag Hammadi szövegek, valamint a hozzájuk hasonlóak, melyek az keresztény korszak megszületésének kezdetén közkézen forogtak, eretnekeknek voltak bélyegezve a második század közepén az ortodox keresztények által.
-- A Gnoszticizmus számos ága úgy tekintett istenre, mint két különálló természet egyesülésére, gazdagon ábrázolva szexuális szimbólumokkal. A gnosztikusok tisztelték a női természetet, ezzel összhangban: Elaine Pagels rámutat, a keresztény gnosztikusok körében a nők messze elismertebb társadalmi és egyház-közösségi szinten álltak, mint az ortodox keresztény nővéreik körében. Jézus maga – ahogy azt néhány gnosztikus tanítja, utat mutatott ebben a misztikus viszonyban: a legjobban szeretett tanítványa egy nő volt, Magdalai Mária, a hitvese. Fülöp Evangéliuma szerint:
-- A megváltó párja Magdalai Mária. Krisztus jobban szerette őt valamennyi tanítványnál, és gyakran szájon csókolta. A többi tanítvány megsértődött emiatt… Azt mondták neki: ’Miért szereted őt jobban valamennyiünknél?’ A Megváltó felele neki, mondván: ’Miért, nem szeretlek titeket is ugyanúgy, mint őt szeretem?’”
-- A legmisztikusabb és legszentebb gnosztikus szertartás valamennyi között, mely talán éppen ezen az Isten-tapasztaláson alapul, az „isteni kettős-természet egységének kutatása”. Fülöp Evangéliuma, amely szinte teljes egészében, mint a gnosztikus szertartás kommentárja olvasható, leírja azt, hogy az Úr öt nagy szentséget vagy misztériumot alapított.
-- Az 5. nagy szentség: „a keresztelés-, a felkenés-, az eucharisztia-, a megváltás-, és a nász-szoba-.” Habár ez az utolsó szentség, a nász-szoba, a szertartás szerint nők és férfiak részére volt törvénybe iktatva, a misztikus megtapasztalás allegóriájaként is használták, a két fél általunk ismeretlen egyesülésére. Csak utalásokat találhatunk a gnosztikus szövegekben, mi lehet valójában e szentség.
-- Krisztus eljött, hogy helyrehozza az elválasztást… és újra egyesítse a két alkotórészt; és hogy életet adjon azoknak, akik meghaltak a szétválasztás miatt, és újra egyesítse őket. Így most a nő egyesül az ő férjével a nász-[szobában], és azok, akik egyesültek, a nász-szobában, nem lesznek újra elválasztva.
-- Magunkra maradunk ennek a költői képnek a pontos értelmezésének kérdésében. Habár az ortodoxok sűrűn polemizálnak az anortodox gnosztikusok szexuális viselkedéséről, annak pontos megállapítása, hogy mindezek a dolgok milyen szerepet játszottak az emberi kapcsolatokban, a történelmi megítélés szempontjából, továbbra is bizonytalan.
-- A klasszikus keresztény gnoszticizmus elveszett a nyugati világ számára a negyedik és ötödik század során. Azonban a gnosztikus világlátást – a maga felfogásával az emberiség teremtetlen természetéről és az Istenhez való viszonyáról; a belső személyes megtapasztalás által nyújtott tudás megszerzéséről; valamint a démotikus erőkkel kapcsolatos óvatosságról, mely erők elvakíthatják az emberi tudatosságot -, nem volt könnyű kiirtani.
-- Ezek a gnosztikus felfogások számos különböző formában tovább éltek a nyugati kultúrában is, habár olykor okkult alakot öltve. A gnoszticizmus létezett hajdanán, ahogy ma is létezik, egyfajta újjászülető hagyományként, ahol a gnózis középpontjában az emberiség áll, ez padig olyan tradíció, mely örökké él azok körében, akik megértik a hívást és „van fülük a hallásra”.
-- A gnoszticizmus egyik lényeges vonását fentebb már bemutattuk: a gnoszticizmus megköveteli az „emberi létezés számára elérhető igazság közvetlen, személyes és abszolút tudását”, és azt, hogy ennek a tudásnak a megszerzése az emberi élet legfontosabb célja.
-- A gnózis nem ésszerű, feladvány-jellegű, logikailag érthető, ellenkezőleg, megtapasztalást igénylő tudás. A gnosztikusok nem voltak sem dogmatikusak, sem következetesek, racionális teológusok – ezek olyan jelzők, melyek miatt a gnosztikusokról tanulmányokat készítők meglehetősen nehezen tudtak elmagyarázni a „könyvolvasó” embereknek.
-- Nem könnyű feladat a gnoszticizmust jól körvonalazott dogmatikus állításokba tömöríteni. A gnosztikusok nagy becsben tartották a folyamatos isteni kinyilatkoztatást – a gnózis volt a teremtő megvilágosodás megtapasztalása, a megértés sürgető folyamata, nem statikus hitvallás. Carl Gustav Jung, a nagy svájci pszichológus egyben a gnoszticizmus különböző történelmi változatainak és állításainak élethosszig tartó kutatója is volt.
-- "Megtaláltuk a gnoszticizmusban azt, amit az évszázadok során elhanyagoltak: az egyéni megvilágosodás hatékonyságát és az egyéni megtapasztalás fontosságát. Ez a hit az ember istenhez való vonzódásának büszke érzéséből fakad…"
-- Az Egyiptomi: Nag Hammadi városa mellett 1945-ben talált gnosztikus vallási szövegek kétségkívül a dokumentumok valóságos kincsesbányáját jelentik. Módot adnak arra, hogy Jézus Krisztus szavait eredetibb és tisztább megvilágításban láthassuk. Megvilágítják azt az időszakot, amikor a kereszténységet még egymásba fonódó iskolák képviselték és még nem jött létre a végleges kánon. Bepillantást nyújtanak a gnosztikus hagyományba, amely szemben állt Jézus tanításainak a mai Újszövetség szerinti értelmezésével. A gnosztikus iratok sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek: a belső tudásra és az önfejlesztésre mint az Újszövetség által ismertek. És sokkal fontosabb szerepet tulajdonítanak Jézus Krisztus és Mária Magdolna kapcsolatának és tanítói szerepének mint az ortodoxia által elfogadott.
-- A Da Vinci-kód cselekményének vallástörténeti "tartópilléreit" a korai keresztény történelem és különösen az 1945-ben Egyiptomban, Nag Hammadi városa mellett megtalált kopt gnosztikus kódexek jelentik. Ezek a dokumentumok figyelemre méltó fölfedezésekhez vezettek a később "eltüntetett" alternatív hagyományokkal kapcsolatban.Továbbá megfellebbezhetetlen bizonyítékot szolgáltat arra nézve is, hogy: "Jézus Krisztus és Mária Magdolna házassága történelmi tény. A Nag Hammadi-ban talált szövegek szerzői jól elboldogultak egyház ás papok nélkül is, közvetítők nélkül is tudták értelmezni az evangéliumaikat, szent könyveiket. Ez pedig az intézményesült kereszténység számára komoly veszélyt jelentett.
-- Nag Hammadi városának közelében, Felső-Egyiptomban, 1945-ben, December hónapban kezdődött el a történet, hogy a gnoszticizmus tanulmányozásának módja egyszer és mindenkorra radikálisan megváltozott. Egy egyiptomi arab parasztember: Mohamed Ali Samman egy nagy sziklát ásott körül azért, hogy termékennyé tegye földjét, amikor hirtelen egy régi, vörös agyagedényt fordított ki a talajból. Remélvén, hogy eltemetett kincset talált, tétovázva és nyugtalanságot érezve a dzsinn miatt, aki esetleg a kincset őrizheti, összetörte az edényt, hogy megvizsgálhassa tartalmát. A belsejében azonban nem kincset talált, nem is dzsinnt, hanem könyveket: több mint egy tucat kódexet, aranyozott barna bőrbe kötve. A vörös agyag korsó, 1 méter magas volt. A korsóban 13. kecskebőr kötéses papirusz-kódexet talált. A kéziratok élet korát: 1600 évesre becsülik a szakértők, Krisztus után: 350-400 körülire teszik a keletkezésüket.
-- A Nag Hammadiban talált gyűjtemény 13. ősi kódexből áll, és több mint 50. szöveget tartalmaz, amit Felső Egyiptomban fedeztek fel 1945-ben. A felfedezőnek meg sem fordult a fejében, hogy valami hihetetlenül fontos ősi szövegek gyűjteményére bukkant. Olyan kéziratokra talált, melyeket: 1600 éve rejtettek el szerzetesek, az utókornak, a közeli Szent Pakomius kolostorból, olyan helyet kutatván, ahol megmenthetik őket az Egyház által elrendelt pusztítástól, melyet kíméletlenül folytattak az eretnekek és az eretnekség ellen. E rendkívül fontos felfedezés számos jelentős gnosztikus szöveget hozott napvilágra olyan szövegeket, melyekről azt hitték teljes egészében megsemmisültek a korai kereszténység magát „ortodoxnak” nevező ágával szembeni harc során, a szövegek, mint például: -Tamás Evangéliuma, -Fülöp Evangéliuma, az -Igazság Evangéliuma.
-- Hogy miként kerültek a Nag Hammadi kéziratok végül is tudósok kezekbe, az egy hihetetlenül izgalmas történet és túlságosan hosszú lenne itt elmesélni. Mostanra már fél évszázadnál is több telt el a kéziratok felfedezése óta, és már annak is két évtizede, hogy a végleges angol nyelvű fordítás elkészült, s publikálásra is került, a "Nag Hammadi Könyvtár" címmel. Az iratok jelentősége hihetetlen mértékben megnőtt.
-- Ez a tizenhárom papirusz-kódex ötvenkét szent-iratot tartalmaz azok közül, melyekre hosszú időn keresztül, mint „elveszett Evangéliumok” hivatkoztak; ezek, a meglévő testamentumok közül, azok, melyeket az ortodox kereszténység fennállására nézve legveszélyesebb és legalattomosabb kihívásnak tekint, a félelmetes ellenfél, melyet az egyházatyák számos névvel becsmérelnek, amit mindenki csak elterjedten „gnoszticizmusnak” ismer. A Nag Hammadi szövegek felfedezése alapjaiban késztet minket újragondolására és újraértékelésére mindannak, amit a gnoszticizmusról magáról és a korai kereszténység időszakáról tudunk.
-- A Nag Hammadi szövegeket vizsgáló tudósok felfedezték, hogy egyes szövegek az emberi faj eredetét illetően jelentősen eltérnek a Genezisben olvashatóaktól: A hitvallás az igazságról, például, ugyancsak elmeséli az Édenkert történetét, ám ezúttal a kígyó szemszögéből! Ebben az esetben a kígyó, miként az régóta tudottan előfordul a gnosztikus könyvtárban, mint az isteni bölcsesség megtestesítője, meggyőzi Ádámot és Évát, hogy legyenek részesei a tudásnak, miközben „az Úr”, halállal fenyegeti őket, féltékenyen igyekezvén megakadályozni a tudás megszerzésében az emberpárt, kiűzvén őket a Paradicsomból, amikor célhoz érnek.
-- Rejtélyes címet visel a következő szöveg, „A dörgő hang, tökéletes elme”, lenyűgöző verset tartalmaz, egy női isteni hatalom részéről:
Mivel én vagyok az első és az utolsó.
Én vagyok a megtisztelt és a megvetett.
Én vagyok a szajha és a szent.
Én vagyok a feleség és a szűz.
Én vagyok a meddő és sokan az ő fiai.
Én vagyok az érthetetlen csend.
Én vagyok a nevem kimondása.
-- Ezek a változatos szövegek tartalmaznak titkos evangéliumokat, verseket és kvázi-filozófikus leírásokat a világ eredetéről, rejtélyes és mágikus dolgokat, misztikus gyakorlat folytatására útmutatásokat.
-- Miért temették el ezeket a szövegeket és miért maradtak lényegében ismeretlenek közel 2000 éven át? Tiltott dokumentumként üldözöttek voltak, emiatt temették el őket Nag Hammadiban egy szikla tövében, a kereszténység kialakulásának kezdetén, mint kiderült. A Nag Hammadi szövegek, valamint a hozzájuk hasonlóak, melyek az keresztény korszak megszületésének kezdetén közkézen forogtak, eretnekeknek voltak bélyegezve a második század közepén az ortodox keresztények által.
-- A Gnoszticizmus számos ága úgy tekintett istenre, mint két különálló természet egyesülésére, gazdagon ábrázolva szexuális szimbólumokkal. A gnosztikusok tisztelték a női természetet, ezzel összhangban: Elaine Pagels rámutat, a keresztény gnosztikusok körében a nők messze elismertebb társadalmi és egyház-közösségi szinten álltak, mint az ortodox keresztény nővéreik körében. Jézus maga – ahogy azt néhány gnosztikus tanítja, utat mutatott ebben a misztikus viszonyban: a legjobban szeretett tanítványa egy nő volt, Magdalai Mária, a hitvese. Fülöp Evangéliuma szerint:
-- A megváltó párja Magdalai Mária. Krisztus jobban szerette őt valamennyi tanítványnál, és gyakran szájon csókolta. A többi tanítvány megsértődött emiatt… Azt mondták neki: ’Miért szereted őt jobban valamennyiünknél?’ A Megváltó felele neki, mondván: ’Miért, nem szeretlek titeket is ugyanúgy, mint őt szeretem?’”
-- A legmisztikusabb és legszentebb gnosztikus szertartás valamennyi között, mely talán éppen ezen az Isten-tapasztaláson alapul, az „isteni kettős-természet egységének kutatása”. Fülöp Evangéliuma, amely szinte teljes egészében, mint a gnosztikus szertartás kommentárja olvasható, leírja azt, hogy az Úr öt nagy szentséget vagy misztériumot alapított.
-- Az 5. nagy szentség: „a keresztelés-, a felkenés-, az eucharisztia-, a megváltás-, és a nász-szoba-.” Habár ez az utolsó szentség, a nász-szoba, a szertartás szerint nők és férfiak részére volt törvénybe iktatva, a misztikus megtapasztalás allegóriájaként is használták, a két fél általunk ismeretlen egyesülésére. Csak utalásokat találhatunk a gnosztikus szövegekben, mi lehet valójában e szentség.
-- Krisztus eljött, hogy helyrehozza az elválasztást… és újra egyesítse a két alkotórészt; és hogy életet adjon azoknak, akik meghaltak a szétválasztás miatt, és újra egyesítse őket. Így most a nő egyesül az ő férjével a nász-[szobában], és azok, akik egyesültek, a nász-szobában, nem lesznek újra elválasztva.
-- Magunkra maradunk ennek a költői képnek a pontos értelmezésének kérdésében. Habár az ortodoxok sűrűn polemizálnak az anortodox gnosztikusok szexuális viselkedéséről, annak pontos megállapítása, hogy mindezek a dolgok milyen szerepet játszottak az emberi kapcsolatokban, a történelmi megítélés szempontjából, továbbra is bizonytalan.
-- A klasszikus keresztény gnoszticizmus elveszett a nyugati világ számára a negyedik és ötödik század során. Azonban a gnosztikus világlátást – a maga felfogásával az emberiség teremtetlen természetéről és az Istenhez való viszonyáról; a belső személyes megtapasztalás által nyújtott tudás megszerzéséről; valamint a démotikus erőkkel kapcsolatos óvatosságról, mely erők elvakíthatják az emberi tudatosságot -, nem volt könnyű kiirtani.
-- Ezek a gnosztikus felfogások számos különböző formában tovább éltek a nyugati kultúrában is, habár olykor okkult alakot öltve. A gnoszticizmus létezett hajdanán, ahogy ma is létezik, egyfajta újjászülető hagyományként, ahol a gnózis középpontjában az emberiség áll, ez padig olyan tradíció, mely örökké él azok körében, akik megértik a hívást és „van fülük a hallásra”.
-- A gnoszticizmus egyik lényeges vonását fentebb már bemutattuk: a gnoszticizmus megköveteli az „emberi létezés számára elérhető igazság közvetlen, személyes és abszolút tudását”, és azt, hogy ennek a tudásnak a megszerzése az emberi élet legfontosabb célja.
-- A gnózis nem ésszerű, feladvány-jellegű, logikailag érthető, ellenkezőleg, megtapasztalást igénylő tudás. A gnosztikusok nem voltak sem dogmatikusak, sem következetesek, racionális teológusok – ezek olyan jelzők, melyek miatt a gnosztikusokról tanulmányokat készítők meglehetősen nehezen tudtak elmagyarázni a „könyvolvasó” embereknek.
-- Nem könnyű feladat a gnoszticizmust jól körvonalazott dogmatikus állításokba tömöríteni. A gnosztikusok nagy becsben tartották a folyamatos isteni kinyilatkoztatást – a gnózis volt a teremtő megvilágosodás megtapasztalása, a megértés sürgető folyamata, nem statikus hitvallás. Carl Gustav Jung, a nagy svájci pszichológus egyben a gnoszticizmus különböző történelmi változatainak és állításainak élethosszig tartó kutatója is volt.
-- "Megtaláltuk a gnoszticizmusban azt, amit az évszázadok során elhanyagoltak: az egyéni megvilágosodás hatékonyságát és az egyéni megtapasztalás fontosságát. Ez a hit az ember istenhez való vonzódásának büszke érzéséből fakad…"
A Gnosztikus kereszténységből Római katolikus vallás
-- A gnoszticizmus, legalábbis részben, a kereszténység fő áramlatához tartozott, különös tekintettel arra a tényre, hogy legjelentősebb tanítója, az alexandriai születésű (kb. Kr.u. 100.) Velantinus, neve megfontolásra érdemesként merült fel a második század közepén, Róma 3. püspökének megválasztásakor. Valentinus úgy írta le fiatalkori önmagát, mint a rendkívül változatos Alexandriai keresztény közösség különleges képességű tanítóját és vezetőjét.
-- Valentinus élete virágkorában elvándorolt Alexandriából az Egyház formálódó fővárosába, Rómába, ahol aktív szerepet játszott az Egyház társadalmi ügyeinek intézésében. A gnosztikusok legfontosabb állításai az ő kijelentései nyomán ismeretesek, mint a titkos tradíciók őrzői, evangéliumoké, szertartásoké és olyan hagyományoké – például ezoterikus anyagok, melyek befogadására sok keresztény vagy nem kellően felkészült, vagy csak egyszerűen nem képes befogadni.
-- Valentinus, eme gnosztikus részlehajlásnak alátámasztására, meggyőződéssel vallotta, különleges apostoli beavatást kapott Tádétól, Pál apostol tanítványától és beavatottjától, aki őt tette meg azon tantételek és szertartások őrzőjévé, melyeket a keresztény ortodoxia figyelmen kívül hagy. Habár befolyásos embere volt a Római Egyháznak a második század közepén, élete végére Valentinust erőszakkal megfosztották a nyilvános szereplés lehetőségétől és eretneknek nyilvánította őt az alakuló ortodox Egyház.
-- Az ortodox kereszténység mélységesen és alaposan hatása alá került a gnoszticizmussal vívott harcoknak a második és a harmadik század során. Sok-sok központi keresztény teológiai hagyomány kialakulása a gnózissal szembeni ellenséges viszonynak az árnyékában, illetve hatására formálódott. A negyedik század végére a harc lényegében véget ért: a kialakuló eklézsia megszerezte a politikai erőt dogmatikus kijelentései támogatására, és ilyen módon felfegyverkezve, „eretneknek” bélyegzett minden más álláspontot, fájdalmasan levágta a gnoszticizmust kereszténység testéről.
-- A gnoszticizmust gyökerestől kitépte a keresztény hagyományok közül, a megmaradt tanítóit kiközösítették, szent könyveiket megsemmisítették. Mindaz ami megmaradt a későbbi századokra a tanulni vágyók számára a gnoszticizmus megértése végett, mindössze a kiközösítések szövegei, és egyes, az egyház eretnekekre vonatkozó iratainak töredékei - voltak. Vagy legalábbis így tűnt a huszadik század közepéig.
-- Miért temették el ezeket a szövegeket és miért maradtak lényegében ismeretlenek közel 2000 éven át? Tiltott dokumentumként üldözöttek voltak, emiatt temették el őket Nag Hammadiban egy szikla tövében, a kereszténység kialakulásának kezdetén – mint kiderült. A Nag Hammadi szövegek, valamint a hozzájuk hasonlóak, melyek az keresztény korszak megszületésének kezdetén közkézen forogtak, eretnekeknek voltak bélyegezve a második század közepén az ortodox keresztények által.
-- Régóta tudjuk, hogy Krisztus korai követői igen gyakran bélyegeztek meg más Krisztus követőket eretneknek, ám minden ami tudunk róluk csupán annyi, amennyit az ellenfeleik írtak róluk támadásként. Ireneusz püspök, a Lyoni egyház felügyelője, Kr.u. 180-ban ötkötetes munkát írt, a következő címmel: A hamisan - úgynevezett tudás - rombolása és bukása, mely azzal az ígérettel kezdődik, hogy bemutatja az álláspontját azoknak, akik manapság eretnekséget tanítanak … hogy megmutassa, milyen abszurd és nem állnak összhangban az igazsággal állításaik … azért teszem ezt … sürgessetek mindenkit, akivel kapcsolatban vagytok, hogy kerüljék el az őrültség mélységét és az Krisztus elleni istenkáromlást.
-- Különösképpen a „teljes istenkáromlást” ítéli el, az Igazság Evangéliumaként ismert híres evangéliumot. Ireneusz ugyanarra az Igazság Evangéliumára utal, melyet Nag Hammadinál fedeztek fel? – Quispel és munkatársai, akik először publikálták az Igazság Evangéliumát, vitatják ezt; egyik kritikusok azt állítja, miszerint a nyitó sor, (mely úgy kezdődik, hogy „Az Igazság Evangéliuma” - nem cím. Ám Ireneusz ugyanezt a forrást használja, vagy legalábbis egyikét azoknak, melyeket Nag Hamamdiban fedeztek fel – János Apokrifonját (Titkos Könyv) – munícióként az „eretnekek” elleni támadására. Ötven évvel később, a római tanár, Hoppolytus újabb jelentős művet írt, „Mindenféle eretnekség cáfolata” - címmel, hogy „leleplezze és megcáfolja az eretnekek gonosz istenkáromlását.”
-- Az eretnekek elleni kampány folyamán akaratlanul is felhasználták a rábeszélő-képességüket, azaz végül is a püspökök győztek. Amikor Constantinus császár változásokat léptetett életbe és a kereszténységet nyilvánította államvallássá a negyedik században, a keresztény püspökök, akiket korábban üldözött a rendőrség, most parancsolni kezdett nekik. Eretneknek minősített könyvek birtoklása bűncselekménynek számított. Az ilyen könyvek példányait elégették és megsemmisítették. Ám, Felső-Egyiptomban, valószínűleg egy szerzetes a közeli Szent Pakhomiusz kolostorból összeszedte a tiltott könyveket és elrejtette őket a megsemmisítés elöl egy korsóban, ahol eltemetve maradtak közel: 1600 évig.
-- Azonban azok, akik írták és terjesztették ezeket a szövegeket, nem nevezték magukat „eretnekeknek”. A legtöbb, keresztény terminológiát használó írás zsidó örökségről tanúskodik. Sokan azt vallják, hogy a Jézusra vonatkozó hagyományok titkosak, el vannak rejtve a „sokak” elől, akik, állításuk szerint, a második században létrehozták az úgynevezett „katolikus egyházat”.
-- A rejtett tudást birtokló keresztényeket manapság gnosztikusoknak hívjuk görög eredetű szóval, melyet általában „tudásnak” fordítanak le. Mivel azokat, akik azt állítják, hogy semmit sem tudnak a végső valóságról nevezik agnosztikusoknak (azaz „nem tudásnak”, azt az embert, aki azt állítja, hogy ismer ilyen dolgokat, gnosztikusnak („tudás”). A gnózis azonban elsősorban nem racionális tudás. A görög nyelv megkülönbözteti a tudományos és az elméleti jellegű tudást („ismeri a matematikát”), valamint a megfigyelési és tapasztalati tudást („Ismer engem”), mely igazából a gnózis.
-- Ahogyan a gnosztikusok használják a kifejezést, akár lefordíthatjuk „betekintésként” is, hiszen a gnózisnak része egy önmegismerési folyamat is. Önmagunkat ismerni – állításuk szerint – annyit jelent, mint ismerni az emberi természetet és emberi sorsot. A nagy gnosztikus tanító, Theodotus szerint (Kis-Ázsiában írt nagyjából Kr.u. 140-160 között), a gnózis annak megértését jelenti, hogy kik vagyunk és kivé válunk: hol voltunk… és hová igyekszünk; miből lettünk, mi a születés és mi az újraszületés.
-- A gnoszticizmus, legalábbis részben, a kereszténység fő áramlatához tartozott, különös tekintettel arra a tényre, hogy legjelentősebb tanítója, az alexandriai születésű (kb. Kr.u. 100.) Velantinus, neve megfontolásra érdemesként merült fel a második század közepén, Róma 3. püspökének megválasztásakor. Valentinus úgy írta le fiatalkori önmagát, mint a rendkívül változatos Alexandriai keresztény közösség különleges képességű tanítóját és vezetőjét.
-- Valentinus élete virágkorában elvándorolt Alexandriából az Egyház formálódó fővárosába, Rómába, ahol aktív szerepet játszott az Egyház társadalmi ügyeinek intézésében. A gnosztikusok legfontosabb állításai az ő kijelentései nyomán ismeretesek, mint a titkos tradíciók őrzői, evangéliumoké, szertartásoké és olyan hagyományoké – például ezoterikus anyagok, melyek befogadására sok keresztény vagy nem kellően felkészült, vagy csak egyszerűen nem képes befogadni.
-- Valentinus, eme gnosztikus részlehajlásnak alátámasztására, meggyőződéssel vallotta, különleges apostoli beavatást kapott Tádétól, Pál apostol tanítványától és beavatottjától, aki őt tette meg azon tantételek és szertartások őrzőjévé, melyeket a keresztény ortodoxia figyelmen kívül hagy. Habár befolyásos embere volt a Római Egyháznak a második század közepén, élete végére Valentinust erőszakkal megfosztották a nyilvános szereplés lehetőségétől és eretneknek nyilvánította őt az alakuló ortodox Egyház.
-- Az ortodox kereszténység mélységesen és alaposan hatása alá került a gnoszticizmussal vívott harcoknak a második és a harmadik század során. Sok-sok központi keresztény teológiai hagyomány kialakulása a gnózissal szembeni ellenséges viszonynak az árnyékában, illetve hatására formálódott. A negyedik század végére a harc lényegében véget ért: a kialakuló eklézsia megszerezte a politikai erőt dogmatikus kijelentései támogatására, és ilyen módon felfegyverkezve, „eretneknek” bélyegzett minden más álláspontot, fájdalmasan levágta a gnoszticizmust kereszténység testéről.
-- A gnoszticizmust gyökerestől kitépte a keresztény hagyományok közül, a megmaradt tanítóit kiközösítették, szent könyveiket megsemmisítették. Mindaz ami megmaradt a későbbi századokra a tanulni vágyók számára a gnoszticizmus megértése végett, mindössze a kiközösítések szövegei, és egyes, az egyház eretnekekre vonatkozó iratainak töredékei - voltak. Vagy legalábbis így tűnt a huszadik század közepéig.
-- Miért temették el ezeket a szövegeket és miért maradtak lényegében ismeretlenek közel 2000 éven át? Tiltott dokumentumként üldözöttek voltak, emiatt temették el őket Nag Hammadiban egy szikla tövében, a kereszténység kialakulásának kezdetén – mint kiderült. A Nag Hammadi szövegek, valamint a hozzájuk hasonlóak, melyek az keresztény korszak megszületésének kezdetén közkézen forogtak, eretnekeknek voltak bélyegezve a második század közepén az ortodox keresztények által.
-- Régóta tudjuk, hogy Krisztus korai követői igen gyakran bélyegeztek meg más Krisztus követőket eretneknek, ám minden ami tudunk róluk csupán annyi, amennyit az ellenfeleik írtak róluk támadásként. Ireneusz püspök, a Lyoni egyház felügyelője, Kr.u. 180-ban ötkötetes munkát írt, a következő címmel: A hamisan - úgynevezett tudás - rombolása és bukása, mely azzal az ígérettel kezdődik, hogy bemutatja az álláspontját azoknak, akik manapság eretnekséget tanítanak … hogy megmutassa, milyen abszurd és nem állnak összhangban az igazsággal állításaik … azért teszem ezt … sürgessetek mindenkit, akivel kapcsolatban vagytok, hogy kerüljék el az őrültség mélységét és az Krisztus elleni istenkáromlást.
-- Különösképpen a „teljes istenkáromlást” ítéli el, az Igazság Evangéliumaként ismert híres evangéliumot. Ireneusz ugyanarra az Igazság Evangéliumára utal, melyet Nag Hammadinál fedeztek fel? – Quispel és munkatársai, akik először publikálták az Igazság Evangéliumát, vitatják ezt; egyik kritikusok azt állítja, miszerint a nyitó sor, (mely úgy kezdődik, hogy „Az Igazság Evangéliuma” - nem cím. Ám Ireneusz ugyanezt a forrást használja, vagy legalábbis egyikét azoknak, melyeket Nag Hamamdiban fedeztek fel – János Apokrifonját (Titkos Könyv) – munícióként az „eretnekek” elleni támadására. Ötven évvel később, a római tanár, Hoppolytus újabb jelentős művet írt, „Mindenféle eretnekség cáfolata” - címmel, hogy „leleplezze és megcáfolja az eretnekek gonosz istenkáromlását.”
-- Az eretnekek elleni kampány folyamán akaratlanul is felhasználták a rábeszélő-képességüket, azaz végül is a püspökök győztek. Amikor Constantinus császár változásokat léptetett életbe és a kereszténységet nyilvánította államvallássá a negyedik században, a keresztény püspökök, akiket korábban üldözött a rendőrség, most parancsolni kezdett nekik. Eretneknek minősített könyvek birtoklása bűncselekménynek számított. Az ilyen könyvek példányait elégették és megsemmisítették. Ám, Felső-Egyiptomban, valószínűleg egy szerzetes a közeli Szent Pakhomiusz kolostorból összeszedte a tiltott könyveket és elrejtette őket a megsemmisítés elöl egy korsóban, ahol eltemetve maradtak közel: 1600 évig.
-- Azonban azok, akik írták és terjesztették ezeket a szövegeket, nem nevezték magukat „eretnekeknek”. A legtöbb, keresztény terminológiát használó írás zsidó örökségről tanúskodik. Sokan azt vallják, hogy a Jézusra vonatkozó hagyományok titkosak, el vannak rejtve a „sokak” elől, akik, állításuk szerint, a második században létrehozták az úgynevezett „katolikus egyházat”.
-- A rejtett tudást birtokló keresztényeket manapság gnosztikusoknak hívjuk görög eredetű szóval, melyet általában „tudásnak” fordítanak le. Mivel azokat, akik azt állítják, hogy semmit sem tudnak a végső valóságról nevezik agnosztikusoknak (azaz „nem tudásnak”, azt az embert, aki azt állítja, hogy ismer ilyen dolgokat, gnosztikusnak („tudás”). A gnózis azonban elsősorban nem racionális tudás. A görög nyelv megkülönbözteti a tudományos és az elméleti jellegű tudást („ismeri a matematikát”), valamint a megfigyelési és tapasztalati tudást („Ismer engem”), mely igazából a gnózis.
-- Ahogyan a gnosztikusok használják a kifejezést, akár lefordíthatjuk „betekintésként” is, hiszen a gnózisnak része egy önmegismerési folyamat is. Önmagunkat ismerni – állításuk szerint – annyit jelent, mint ismerni az emberi természetet és emberi sorsot. A nagy gnosztikus tanító, Theodotus szerint (Kis-Ázsiában írt nagyjából Kr.u. 140-160 között), a gnózis annak megértését jelenti, hogy kik vagyunk és kivé válunk: hol voltunk… és hová igyekszünk; miből lettünk, mi a születés és mi az újraszületés.
Constantinus állam-vallássá teszi a Római katolikus vallást
-- I. Constantinus Naissus (272 - 337) vagy Nagy Konstantin, a görög katolikus és ortodox egyházban Szent Konstantin, Római császár, akit csapatai 306. július 25-én kiáltottak ki: Augustusszá. Ettől kezdve uralmát a Római Birodalom egyre nagyobb részére, majd egészére kiterjesztette, egészen haláláig uralkodott. Constantinus ma leginkább arról ismert, hogy ő volt az első Római császár, aki felvette és állam vallássá tette a római kereszténységet. Ezt szigorúan politikai okokból tette, a birodalom megszilárdítása érdekében. Bár valószínű, hogy továbbra is hitt korábbi hitében. Egyes források szerint pedig csak politikai okok miatt engedélyezte a keresztény hitet. Bár hite felől erős kétségek merülnek fel, mivel még a halálos ágyán sem - vette fel kereszténységet.
-- Constantinus leginkább arról ismert, hogy ő volt az első Római császár, aki felvette és államvallássá a kereszténységet, bár ennek ellenére továbbra is hitt korábbi hitében. Egyes források szerint pedig csak politikai okok miatt engedélyezte a keresztény hitet. Társcsászárával, Liciniusszal ő engedélyezte elsőként a keresztény vallás gyakorlását: "religio licita" – "engedélyezett vallás". Bár csak a halálos ágyán keresztelték meg, egyes források szerint már korábban áttért a keresztény hitre – a legenda szerint egy jelnek köszönhetően: a Milvius hídi csata előtt, 312. október 28-án, mikor katonáival menetelt, egy kereszt jelent meg előtte a Napban, e szavakkal : „E jelben győzni fogsz!” (In hoc signo vinces). Később álmában azt az utasítást kapta, hogy új jelet tegyen a zászlóira (labarum). Ugyanakkor ez a motívum egyben utal a Győzedelmes Nap (Sol Invictus) kultuszára is, így szinkretikus, a keresztény katonák szája íze szerinti vallásos szónoklatot is takarhat.
-- Constantinus napimádó volt, és a Sol Invictus, a győzhetetlen Nap imádata, más késő pogány kultuszokhoz hasonlóan, sok közös vonást mutatott a kereszténységgel. Íziszt a hívei például szent gyermekét dajkáló Madonnaként imádták. A Mithras-kultusz követői pedig, akik közül sokan a hadsereg magas rangú tisztjei voltak, a Krisztust imádó keresztényekhez igencsak hasonló módon hódoltak Istenüknek. Ekkor Constantinus császár a felbomlani kezdő birodalom összetartása érdekében változásokat léptetett életbe és a kereszténységet nyilvánította államvallássá a negyedik században. A Római birodalom helyébe a Római katolikus vallás lépett, ami a birodalom továbbélését jelentette. A keresztény püspökök kiket korábban üldöztek most már parancsolni kezdtek.
-- Constantinus a 325-ben megrendezett Nicea-i zsinaton már személyesen elnökölt, és több kérdésben is döntött. Ez a zsinat mindenképpen fordulópontot jelentett a kereszténység történetében, az elkövetkezendő ezer évet határozták meg ezen a gyűlésen. A Nicea-i zsinat nem az igazságról, a vallási és morális álláspontok hitelességéről szólt, hanem egyes gondolati irányvonalak hivatalos rangra emeléséről, másokat pedig kizáró hatalmi politikáról. Azáltal pedig, hogy a kereszténység, legalábbis névlegesen, állam-vallás lett, a püspökök immáron nemcsak a Szentírás kérdéseiben dönthettek, hanem bírói, közigazgatási, és parancsolói hatáskörrel is rendelkeztek. Végeredményben Constantinus és az egyház is egyaránt nagyobb hatalomra tett szert. A Constantinustól kezdődően egészen a Gergely pápáig terjedő következő háromszáz évben minden az Európa fölötti politikai és vallási uralomért történt.
-- I. Constantinus Naissus (272 - 337) vagy Nagy Konstantin, a görög katolikus és ortodox egyházban Szent Konstantin, Római császár, akit csapatai 306. július 25-én kiáltottak ki: Augustusszá. Ettől kezdve uralmát a Római Birodalom egyre nagyobb részére, majd egészére kiterjesztette, egészen haláláig uralkodott. Constantinus ma leginkább arról ismert, hogy ő volt az első Római császár, aki felvette és állam vallássá tette a római kereszténységet. Ezt szigorúan politikai okokból tette, a birodalom megszilárdítása érdekében. Bár valószínű, hogy továbbra is hitt korábbi hitében. Egyes források szerint pedig csak politikai okok miatt engedélyezte a keresztény hitet. Bár hite felől erős kétségek merülnek fel, mivel még a halálos ágyán sem - vette fel kereszténységet.
-- Constantinus leginkább arról ismert, hogy ő volt az első Római császár, aki felvette és államvallássá a kereszténységet, bár ennek ellenére továbbra is hitt korábbi hitében. Egyes források szerint pedig csak politikai okok miatt engedélyezte a keresztény hitet. Társcsászárával, Liciniusszal ő engedélyezte elsőként a keresztény vallás gyakorlását: "religio licita" – "engedélyezett vallás". Bár csak a halálos ágyán keresztelték meg, egyes források szerint már korábban áttért a keresztény hitre – a legenda szerint egy jelnek köszönhetően: a Milvius hídi csata előtt, 312. október 28-án, mikor katonáival menetelt, egy kereszt jelent meg előtte a Napban, e szavakkal : „E jelben győzni fogsz!” (In hoc signo vinces). Később álmában azt az utasítást kapta, hogy új jelet tegyen a zászlóira (labarum). Ugyanakkor ez a motívum egyben utal a Győzedelmes Nap (Sol Invictus) kultuszára is, így szinkretikus, a keresztény katonák szája íze szerinti vallásos szónoklatot is takarhat.
-- Constantinus napimádó volt, és a Sol Invictus, a győzhetetlen Nap imádata, más késő pogány kultuszokhoz hasonlóan, sok közös vonást mutatott a kereszténységgel. Íziszt a hívei például szent gyermekét dajkáló Madonnaként imádták. A Mithras-kultusz követői pedig, akik közül sokan a hadsereg magas rangú tisztjei voltak, a Krisztust imádó keresztényekhez igencsak hasonló módon hódoltak Istenüknek. Ekkor Constantinus császár a felbomlani kezdő birodalom összetartása érdekében változásokat léptetett életbe és a kereszténységet nyilvánította államvallássá a negyedik században. A Római birodalom helyébe a Római katolikus vallás lépett, ami a birodalom továbbélését jelentette. A keresztény püspökök kiket korábban üldöztek most már parancsolni kezdtek.
-- Constantinus a 325-ben megrendezett Nicea-i zsinaton már személyesen elnökölt, és több kérdésben is döntött. Ez a zsinat mindenképpen fordulópontot jelentett a kereszténység történetében, az elkövetkezendő ezer évet határozták meg ezen a gyűlésen. A Nicea-i zsinat nem az igazságról, a vallási és morális álláspontok hitelességéről szólt, hanem egyes gondolati irányvonalak hivatalos rangra emeléséről, másokat pedig kizáró hatalmi politikáról. Azáltal pedig, hogy a kereszténység, legalábbis névlegesen, állam-vallás lett, a püspökök immáron nemcsak a Szentírás kérdéseiben dönthettek, hanem bírói, közigazgatási, és parancsolói hatáskörrel is rendelkeztek. Végeredményben Constantinus és az egyház is egyaránt nagyobb hatalomra tett szert. A Constantinustól kezdődően egészen a Gergely pápáig terjedő következő háromszáz évben minden az Európa fölötti politikai és vallási uralomért történt.
A Gnosztikus tanok igazsága
-- Az Apokrif evangéliumok tanúsága szerint a kereszténység első évszázadaiban a gnosztikus eszmeiség meghatározó volt. Mielőtt a tantételeket elkezdték kanonizálni és a vallást a hatalom szolgálatába állítani, egy hatalmas spirituális impulzus, egy rendkívüli hatósugarú szellemi mozgalom ragadott meg számtalan embert, függetlenül az eredeti beállítottságától. Ez a mozgalom belső megmozdulást, megrendülést és a tökéletesség belső átélése iránti vágyat keltett az emberekben. Ez a Gnózis lényege. Nem a tanok egyes irányzatai, nem egyes közösségek voltak gnosztikusok, hanem az a beállítottság, hogy minden ember hivatott a belső tudásra, Isten közvetlen megtapasztalására.
-- A Gnosztikus kereszténység néven maradt fenn ennek a mozgalomnak az emléke, azon kevés forrás alapján, amelyek túlélték az üldöztetést. Pedig eredetileg ez volt maga a kereszténység, az igazi vallás, a belső vallásosság.!. Azután pedig a hatalmi tényezővé terebélyesedő külső vallás önmagát a hivatalos kereszténységnek tekintve kiirtott minden más szellemiségű irányzatot, különösen pedig a belső tudás híveit. Teljesen érdektelen, hogy ebben a kultúrkörben a görög nyelv ezt éppen Gnózisnak nevezte. A Belső tudás, az Igazi ismeret, Isten ismerete minden vallás születésénél jelen volt, és számtalan embert indított el a szellemi úton. A Gnózis minden belső vallás lényege. Lao Ce: Tao-nak nevezte, Buddha: Megvilágosodásnak, Hermész Triszmegisztosz: Logosznak, Ma azt mondjuk: Tudás. Igazi belső ismeret...
-- Az Apokrif evangéliumok tanúsága szerint a kereszténység első évszázadaiban a gnosztikus eszmeiség meghatározó volt. Mielőtt a tantételeket elkezdték kanonizálni és a vallást a hatalom szolgálatába állítani, egy hatalmas spirituális impulzus, egy rendkívüli hatósugarú szellemi mozgalom ragadott meg számtalan embert, függetlenül az eredeti beállítottságától. Ez a mozgalom belső megmozdulást, megrendülést és a tökéletesség belső átélése iránti vágyat keltett az emberekben. Ez a Gnózis lényege. Nem a tanok egyes irányzatai, nem egyes közösségek voltak gnosztikusok, hanem az a beállítottság, hogy minden ember hivatott a belső tudásra, Isten közvetlen megtapasztalására.
-- A Gnosztikus kereszténység néven maradt fenn ennek a mozgalomnak az emléke, azon kevés forrás alapján, amelyek túlélték az üldöztetést. Pedig eredetileg ez volt maga a kereszténység, az igazi vallás, a belső vallásosság.!. Azután pedig a hatalmi tényezővé terebélyesedő külső vallás önmagát a hivatalos kereszténységnek tekintve kiirtott minden más szellemiségű irányzatot, különösen pedig a belső tudás híveit. Teljesen érdektelen, hogy ebben a kultúrkörben a görög nyelv ezt éppen Gnózisnak nevezte. A Belső tudás, az Igazi ismeret, Isten ismerete minden vallás születésénél jelen volt, és számtalan embert indított el a szellemi úton. A Gnózis minden belső vallás lényege. Lao Ce: Tao-nak nevezte, Buddha: Megvilágosodásnak, Hermész Triszmegisztosz: Logosznak, Ma azt mondjuk: Tudás. Igazi belső ismeret...