Globalizálódás az iszlám világában.
Dr. Mihálffy Balázs: Sejk Abdel Rahman újabb remek írása az iszlámról. Sokakban merülhet fel a kérdés joggal, hogy miként zár össze a világ egy sokszínűséget, de mégis közös célt megvalósító folyamatban és ebben miként vesznek részt az iszlám országok. Az iszlám népessége és ereje hatalmas..
Globalizálódás az Iszlámban
Sokakban merülhet fel a kérdés joggal, hogy miként zár össze a világ egy sokszínűséget, de mégis közös célt megvalósító folyamatban és ebben miként vesznek részt az iszlám országok. Az iszlám népesség, a maga közel másfél milliárdos létszámával a földkerekség legnépesebb vallási közösségének tekintheti magát. Ez a tény nem teszi elhanyagolhatóvá az iszlám világ globalizációjának mikéntjét, a közös kulturális és civilizációs megjelenésben való képviseletének jelentőségét.
Az iszlám világ azonban politikai és szektáns síkok mentén megosztott. Hiába az egyetlen Korán, mely minden szektában és gondolkodási iskolában szó szerint ugyanaz, az interpretációk sokasága ezerfelé szakítja a hívők tömegét. Ez az önmagával is viaskodó embertömeg, az egymással hitvitába keveredett mecsetek sokaságával, a magukat tévedhetetlenek kikiáltó, agymosott vezérszónokaival és militáns csoportjaival, sokkal inkább tekinthető destabilizáló tényezőnek, mint egy békés, közös utat kereső folyamat részesének.
Mivel az ideológiai-vallási alapú megközelítés ingoványos, maradt a piaci szemlélet, amelyben az iszlám világ tényezői hasonló törvényességi igénnyel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy akár Dubai, Malajzia, vagy Szaúd Arábia piacán csak az iszlám szokások által előírt ún. HALAL élelmiszerek, fogyasztási cikkek, kozmetikumok, stb.. kaphatnak fogyasztói felületet, melyek specifikációja alig különbözik a piacok függvényében. Tehát a HALAL piacok igénye teszi ma az iszlám világot egységessé. Ez vonatkozik a pénz piacokra is. Az iszlám rendelkezései ugyanis a pénz forgalomra is előír HALAL, azaz a sharia által előírt és elfogadott ún. shariya-compliant folyamatokat.
Az iszlám hálózatok kapcsolataként tekint a világra. A változások, amelyek a gazdasági aktívitás lényegi elemei, zavarólag hat(hat)nak ezekre kapcsolatokra. Sok, ezzel a témával foglakozó, társadalom tudós szerint ez az egyik oka, hogy az iszlám országok gazdasági versenyképessége nem feltétlenül az ilyen listák élén helyezkedik el. Az iszlám elfogadja az egyéni érdekek létét, de nem teszi magáévá a piaci fundamentalizmust. A magánvállalkozás, a magántulajdon az iszlám egyének joga, de a vallás morális kereteket szab az egyének számára. A muszlim hívők számára az igazságosság a legfőbb parancs. Minden emberi tevékenységnek meg kell felelnie egy morális minimumnak, ezt a jelen nyugati világ üzleti racionalitása sem írhatja felül.
Talán jelentős egyszerűsítésnek tűnhet, de gyakorlatilag a jelenleg is működő globális pénzügyi-gazdasági rendszer a zsidó-keresztény kultúrkör alapjain építkezett az elmúlt évszázadokban, míg az iszlám kultúrkör „álmát aludta” (a keleti világvallásokat itt most a hely szűkössége miatt nem taglaljuk, illetve mivel az „elfogadó jelleg” erősebb náluk, így globális gazdasági hatásuk is kisebb volt az elmúlt századokban). Most úgy tűnik, hogy világban zajló globalizációs folyamatok, és nem kevésbé azok problémás volta miatt az iszlám pénzügyek olyan terület lehet, ahol újra termékenyítőleg hathat az iszlám a világ többi részére (ne felejtsük el, hogy amíg Európa kihagyott a fejlődés szempontjából néhány „sötét évszázadot”, aközben az iszlám tudósok vitték előre a haladás fáklyáját jó néhány tudomány területen).
Az iszlám banki térhódítás számokban
Mi az oka annak, hogy egyre többet foglalkozik a gazdasági-pénzügyi sajtó az iszlám pénzügyekkel? A legfőbb ok a már a bevezetőben is említett tény, miszerint az iszlám pénzügyi terület mára már több mint 1,3 trilliárd dolláros eszköz állománnyal rendelkező, globális szinten is érzékelhető piaci szegmensé nőtte ki magát, és a jelenlegi trendek gyorsuló növekedést vetítenek előre középtávon is.
Nézzünk néhány olyan adatot, ami segít a terület jelentőségének megvilágításában.
Az eszköz állomány - 2013-ben várhatóan: 1,3 trilliárd dollárra növekszik az iszlám bankok globális eszköz állománya, ami közel: 30 %-os növekedést jelent a 2012 évi 1 trilliárd dollárral szemben. Ez egyébként felülmúlja az 1975-től tapasztalt éves 15-20%-os növekedést, ami mára elérte a teljes globális eszközállomány kb. 1%-át.
A világ gazdasági válság az Arab-öböl mágnásait is elgondolkodtatta. Talán ők voltak az amerikai bankok, főleg a Lehman Brothers of New York spekulációinak és befektetési ügyleteinek legnagyobb vesztesei. Több száz milliárd dollárjuk veszett oda és erről nem is nagyon szólhattak, hiszen az iszlámmal ellentétes ügyletekben forogtak pénzeik. Az esetből tanulva tömegesen mentik át tőkéjüket iszlám bankokba, ezért a 2013-ban 20% fölé emelkedett az iszlám bankok eszközállománya.
Földrajzi megoszlás A muszlim népesség által meghatározott földrajzi elterjedés mellett Nagy-Britannia szerepe is figyelemre méltó ezen a piacon, amit London vezető pénzügyi központi szerepe alapoz meg, míg Délkelet-Ázsiában Malajzia vezető szerepe elvitathatatlan.
Kamatmentes pénzügyek? - Iszlám pénzügyi alapelvek
Mi rejlik a fenti számok, és a több mint 30 éves töretlen fejlődés mögött? Az iszlám pénzügyek alapelvei az iszlám vallás írásos, és íratlan erkölcsi tézisein nyugszanak. Mindazonáltal ez a pénzügyi szegmens is integráns része a jelenlegi globális kapitalizmusnak. Egy profitorientált üzleti tevékenységről van szó. Egy iszlám bank ügyfelévé válni, oda megtakarításokat elhelyezni, vagy finanszírozást vásárolni, az ügyfelektől semmilyen vallási elkötelezettséget nem kíván meg.
Mégis milyen fundamentális jellemzők különböztetik meg az Iszlám bankokat (IB) a konvencionális bankoktól (CB)? Le egyszerűsítésként, a pénzügyi, tudományos és szakmai közvélekedés (is), azt a kézzelfogható, és a számunkra idegenül hangzó fundamentális különbséget jegyzi meg, hogy az iszlám pénzügyi elvek szerint a gazdasági eseményekkel párhuzamosan zajló pénzügyi műveletek során tilos kamatot felszámítani. A keresztény kultúrkörön nyugvó nyugati világ számára is ez volt valaha a kiinduló pont, ami csak a reneszánsz idején változott meg.
Firenzében 1403-tól vált törvényessé a kamat felszámítása a kölcsönökre, amikor egy teológus-jogász Antonio Ridolfi pert nyert és elismerték jogát a kamat felszámítására egy kölcsönügyelt kapcsán. Korábban a középkor ideológusai, a skolasztika hívei - hűségesen ragaszkodva Arisztotelész elveihez - állították, hogy a piacon mindig az “igazságos árnak” kell érvényesülni. „Pénz nem szülhet pénzt” - azt vélték, hogy tilos a haszonnal történő kereskedés és a kamatra adott kölcsön. A fentebb említett dátum tényleg forduló pont volt, de a kamatszedés „legalizáltatása” az egyházzal egy hosszabb folyamat eredményeként született meg Európában. Mindenesetre ezzel nagyjából egy időben alakultak meg az első bankok Olaszországban és Spanyolországban, és vették kezdetét azok a folyamatok, amik a ma is működő kapitalista gazdálkodás alapjaivá váltak.
Az iszlám pénzügyi intézmények számára a kamatszedés tilalma azt jelenti, hogy a középkori skolasztikusok által meghatározott alapelv lényegében ma is él, pénz nem szülhet pénzt, a pénznek nem lehet belső értéke, lényegében csak a cserében betöltött funkcióját ismerik el az iszlám pénzügyi jog tudósai.
Amennyiben szeretnénk felsorolást adni az alapelvekről, úgy – a fentiek ellenére - mégsem a kamatszedés tilalma az, amit elsőként kell említenünk, illetve a kamatszedés tilalmát tágabb összefüggésekben érdemes vizsgálnunk.
Nemzetközi forrásokba sokszor „sharia-compliant” megjelölést használnak az iszlám banki szektor megjelölésére. Az arab saría szó magyarul ösvényt, forráshoz vezető utat jelent. Ez a muszlimok számára az isteni eredetű törvények olyan összessége, amely életüket, mindennapjaikat teljes mértékben meghatározzák. Ennek megfelelően a saría az alapja azoknak az alapelveknek is, amelyek az iszlám banki rendszer erkölcsi, etikai alapját adják.
1. Valódiság, a reálgazdasági folyamatokhoz való köthetőség
Az iszlám pénzügyi intézmények azon üzleti és kereskedelmi ügyletekben tudnak pénzügyi közvetítőként részt venni, ahol az üzleti tranzakciót minden esetben alapvető, valódi kereskedelmi és/vagy üzleti jellegű tevékenység kíséri. Ez szoros kapcsolatot követel meg a pénzügyi és a reálgazdasági folyamatok között, amelyre az iszlám pénzügyek kizárólagosan alapulnak. Ezen alapelvből (is) következik a kamatszedés tilalma. A pénz az iszlám felfogása szerint nem árucikk. A pénzt csupán csereeszköznek, értékmegőrzőnek és az értékmérés eszközének tekintik. A tisztán pénzügyi tranzakciók nem elfogadottak, a pénzügyi közvetítés csak a reálgazdasági folyamatokat segítendő jöhet létre.
2. Méltányosság és a kockázat megosztás kölcsönössége
A méltányosság elve az iszlám pénzügyi tranzakciók kockázat- és a nyereség-megosztó jellegében tükröződik elsősorban. Ebből a „kockázatmegosztás nélkül nincs nyereségmegosztás” elvből is levezethető a kamatfizetés tilalma, hiszen a konvencionális banki ügyletek esetében az adós kötelezettsége akkor is fennáll, ha a kölcsön célja – annak elköltése ellenére - nem teljesül. Ezt az iszlám nem tartja méltányosnak; minden gazdasági szereplőt, így a pénzügyi közvetítőket is egy szintre kíván hozni a kockázatviselés szempontjából.
3. A bizonytalanság kerülése
Az IB ügyletek minden formája mentes kell legyen a túlzott bizonytalanságtól. Tiltott minden fajta származékos termék használata, sőt a konvencionális biztosítási tevékenység is.
4. A társadalmi felelősségvállalás szükségszerűsége
A pénzügyi ügyletek során be kell építeni egy adakozási motívumot (lásd az iszlám 3. pillérét fentebb, zakat), aminek segítségével a szegények oktatási, egészségügyi ellátásában dolgozó non-profit intézményekhez jut forrás a gazdaság szereplőitől.
5. Az iszlám értékrendjébe ütköző tartalmú ügyletek/üzletek finanszírozásának tiltása)
Az alkohol, kábítószer, sertéshús előállításának és kereskedelmének, a szexuális tartalmú termék, és szolgáltatás, valamint a szerencsejáték finanszírozása.
Ezen túlmenően az iszlám bankok szervezetében működik egy tanácsadói és ellenőrző testület (sharia board), mely kötelező érvénnyel hagyja jóvá az egyes újonnan bevezetendő ügylet/termék típusokat. Feladata lényegében az, hogy az sharia szerint végrehajtsák a fenti elemeket magukba foglaló előzetes morális szűrést.
A fenti elvek alapján a következő általános séma szolgál egy ügylet elbírálására, ahol a bevitt tőke nem fordulhat át spekulációs célokra: Kockázat megosztás és kockázat transzfer
Eszköz oldal Forrás oldal Konvencionális bankok kockázati transzfere A hitelfelvevők kötelesek kamatot fizetni a felvett kölcsönre függetlenül annak az üzleti vállalkozásnak a sikerétől, ahol azt felhasználták. A betétesek átadják a kockázatot a banknak, amely előre meghatározott megtérülést (kamatot) garantál számukra. Iszlám bankok kockázat megosztása Az iszlám bankban megengedett ügylettípusok (lásd később), melyek eleget tesznek az IB alapelveknek, azaz sharia-compliant-ek. A forrás oldalon: befektetői-számlák, illetve azok pénzegyenlege, melyek tulajdonosai osztoznak a bankkal a kockázat és a profit tekintetében egyaránt. Forrás: The Banker [2010]
A leggyakrabban alkalmazott iszlám pénzügyi alapszerzôdés típusok
1. Mudharabah (nyereség és veszteség megosztás)
A tőkét rendelkezésre bocsátó, és egy másik vállalkozó fél között létrejött megállapodást jelenti. Ez a megállapodás lehetővé teszi a vállalkozó számára, hogy üzleti projekteket bonyolítson le. A nyereséget előre egyeztetett nyereségrészesedési arányban osztják fel. Elsősorban „kölcsön ügyletek” alapjául szolgál. A profitmegosztás lényegében addig folytatódik, amíg a befektetés meg nem térül. Leginkább a Profit and Loss Sharing konvencionális módszerhez hasonlít.
2. Murabahah (költségtöbblet)
Termékek olyan áron történő értékesítését jelenti, amely magában foglalja a felek által elfogadott haszonkulcsot. Az ilyen adásvételi szerződés érvényességének feltétele, hogy az adásvételről történő megállapodás időpontjában rögzítsék az árat, az egyéb költségeket és az eladó haszonkulcsának mértékét.
3. Musyarakah (partnerség)
Egy adott üzleti partnerséget vagy vegyes vállalatot jelent, amelyben a nyereség felosztására a megállapodás szerinti arányban kerül sor. Az esetleges veszteséget a két fél saját tőkéje arányában viseli.
4. Ijarah (lízing, bérlet-vásárlás)
Olyan megállapodást jelent, amelynek értelmében a haszonbérletbe adó a felek között létrejött megállapodás szerint megállapodott bérleti díj(ak)ért, vagy árért cserébe eszközt ad haszonbérbe egy ügyfél részére, míg egy másik adásvételi szerződéssel, az ügylet végén, a bérelt eszköz tulajdonjoga is gazdát cserél.
5. Biy’a Assalam („zöld hitel”)
Ebben az ügyletben a bank a termelőnek a termelés megindítása előtt hitelt ad. Ennek alapja a termelővel jóváhagyatott közös kalkuláció. Pl. egy farmer a banktól megkapja azt a hitel mennyiséget, amely búza vetőmagra, műtrágyára, növényvédőszerre, energiára, munkabérre és a kalkulált haszonra fedezetet nyújt. A hitelszerződésben rögzítik a búza majdani felvásárlási árát, és a hitelintézet maga a termény vevője. A farmer egy kötelező és ellenőrzött technológia szerint állítja elő a terméket, és már a vetés pillanatában biztosítva van a piacról és a saját hasznáról. Ugyanakkor a pénzintézet nem csak egy farmerrel, hanem a térség számos termelőjével hasonló szerződést köt, így a végleges piaci árat a bank határozza meg, amelyben saját nyereségét kalkulálhatja. Ebben a konstrukcióban is mindkét fél kockázati részaránya felfedezhető, ami nem teszi egyik felet sem „sérthetetlenné”.
Amikor, egy betétes egy iszlám bankban helyezi el a pénzét, akkor természetesen nem kamat alapú tőkelekötést ajánlanak számára, hanem a fent ismertetett alaphelyzetek valamelyikére illeszthető valós vállalkozásban nyitnak tőkéje számára befektetési kapukat. A bank tisztviselője ismerteti a vállalkozásokban való részvételi lehetőségeket, kockázatokat, az elérhető osztalék nagyságát, és a betétes saját felelősségére választhat, mely HALAL tranzakcióba fekteti a pénzét. A spekuláció esete mindenkor kizárt.
Következtetés az egészből
Válság, az elmúlt négy év talán egyik legtöbbet hallott szava a közbeszédben (is). A globális kapitalizmus jelenleg olyan problémákkal szembesül, melyekre a korábbi receptek jó eséllyel nem használhatóak. A reálgazdasági válságból való kilábalás 2013 végén, rendkívül gyenge lábakon áll. A pénzügyi problémákat eddig csak áttranszferáltuk a magánbankoktól, az államháztartásokba, a legproblémásabb államháztartások pedig egymásnak (az IMF, EU, és a Világbank intézményein keresztül).
A pénzügyi válság kirobbanásakor, az első döbbenet hatására, a politikai döntéshozók készen álltak a tabuk ledöntögetésére (például globális pénzügyi felügyeleti szabályok megalkotására, a spekulációs tőkemozgások megadóztatására/korlátozására), a pénzügyi szektor óriásai pedig csendes hallgatásba burkolóztak. Majd az állami mentőcsomagok hatására újraéledő pénzügyi rendszer – ha némileg alacsonyabb fordulatszámon is – és az USA jegybankjaként működő FED pénzpumpájának hatására újra kezdődött az eszközárak emelkedése, és a pénzügyi szektor szereplői megpróbálnak úgy tenni, mintha misem történt volna. A nagy vehemenciával beharangozott reform elképzelések megszelídültek, és egyáltalán nem biztos, hogy képesek lesznek megakadályozni azt, hogy a pénzvilág maga alá temesse a reálgazdaságot.
Az iszlám banki rendszer nyilván nem csodaszer, de egy olyan működő pénzügyi szisztéma, ami fundamentális alapjaiban tér el a világunkat meghatározó konvencionális pénzügyi közvetítő rendszerétől. Ennek területnek a közgazdasági, jogi, szociológiai, vallástudományi elemzése segítséget adhat a válságjelenségek leküzdésében.
David C. Korten megfogalmazásával élve - „fölfelé kell néznünk a folyón” - azaz a fenti kérdésekben is sürgősen el kell kezdenünk foglalkozni azokkal az erkölcsi, etikai, jogi kérdésekkel, melyek az igazi kiinduló pontját adták a jelenlegei globális pénzügyi-, gazdasági nehézségeknek.
„A folyó mellett egy ember állt, és arra lett figyelmes, hogy egy kisgyermek kapálózik a vízben. Gondolkodás nélkül beugrott és kimentette. Amint óvatosan letette a parton, újabb gyermeket látott, és beugrott, hogy kimentse, majd ismét egyet, és ismét. Mivel figyelmét teljesen lekötötte a gyermekek mentése, nem gondolt arra, hogy megnézze a folyó felsőbb szakaszát, és válaszoljon a kézenfekvő kérdésre: honnan jönnek ezek a gyermekek, és hogyan kerültek a vízbe?”