Európa népei egy új kor küszöbén.
Manapság Európa történelmi népei és népközösségei, kisebb és nagyobb népcsoportjai újból kezdik fölfedezni ősi identitásukat és öntudatukat. Európa népei újból érvényt akarnak szerezni jogaiknak és azonosság tudatuknak. Némelyikük vissza szerezte már régi jogait, autonómiára vagy függetlenségre tett szert, más népek akik még nem, pedig tovább követelik a szabadságukat.
Európa Népei
Az Európai határoknak az első és második világháborút követő, "felsőbb" parancsra történt újra rajzolása nem szolgált precedensül napjaink "alulról" egészen a gyökerektől induló újjá éledési folyamatainak, amelyek megmutatják milyen döbbenetesen makacs tud lenni a történelmi azonosság tudat kedvezőtlen külső körülmények közepette is. Olyan központosító hatalmak alatt is virágzik ez a folyamat, mint az Európai Unió és a Világbank. Amikor az Európai Unió országai 1992-ben Maastricth-ban elkötelezték magukat a jövőbeni egység mellett, azt gondolta a világ, majd mindent automatizmussal tudnak irányítani. Ezzel szemben a történelmi jog visszaszerzés vírusa Európa szerte megtámadja a nagy politikai egységeket. Ma már Európa szerte szinte mindenhol jelen van a partikularizmus - az állami különválásra való törekvés, a központi hatalmaktól való függetlenség.. A történelmi azonosságtudat újjáéledése mára fontossá vált.. Mi jellemzi Európát, milyen az Európai identitás, egy szóban kifejezve: sokféle. "Európát - írta Strabón - a szép formák változatossága és a természet adta csodálatos sajátosságai alkalmassá teszik a kíváló emberek és gondolatok megszületésére. Európát nem igen lehet megérteni történelmi nép közösségeinek ismerete nélkül. Tudni kell hol élnek, mik a hagyományaik, miben különböznek szomszédaiktól, hogyan állapítják meg az azonosságukat. Itt most a kis Európai népekről esik szó, akik a: Baszkok, Katalánok, Korzikaiak, Szicíliaiak, Montenegróiak, Magyarok. Ám e kisebb Európai népek a kontinens ősalkotói, nem a számarányuk hanem a minőségük befolyásolta hatékonyan és pozitívan a kontinens kultúráját..
Baszkok
Baszkföld, baszk nyelven: "Pais Vasco Euscadi", Spanyolország északi részén helyezkedik el. A tartomány északi partvonalát az Atlanti-Óceán hullámai mossák, a szárazföldi határait pedig félkörívben a Pireneusok hegyláncai határolják. A baszk identitás alapja a baszk nyelv, ottani nevén euszkara, amelyet igen sokan beszélnek Spanyolország baszk területein, és még Franciaország déli részén is. Sőt még az olyan baszkok is, akik régebben tengerentúlra kivándoroltak, de a nyelvet tanulva megőrzik hagyományaikat és nosztalgiától vezérelve azonosulni akarnak így a baszk kultúrával. Az öntudatos baszkok sokra tartják magukat, mindenről megvan a saját maguk véleménye, és a mindenkitől való függetlenségüket is fontosnak tartják. A Baszk az egyedüli nem indoeurópai nyelv Nyugat-Európában, és ez őket arra a következtetésre is vezeti, hogy a baszkok az indoeurópaiak előtti nép leszármazottai. Baszkföld erősen iparosított részei fejlettségben nagy mértékben eltérnek a falusi végektől, de a baszk öntudat mindkét környezetben virágzik.!. A diktatúra kezdeti időszakában a kisebbségi nyelvek használatát egyszerűen betiltották Spanyolországban. Még 1936-ban bezárták a Bilbaoi Baszk Egyetemet, s az összes közintézmény baszk nyelvű könyveit megsemmisítették. A templomokban tilos volt az anyanyelvű misézés, és nem volt szabad az újszülötteknek baszk neveket adni. A régió lakosai számára egy év leforgása alatt kötelező volt a hivatalos okmányokban baszk neveiket spanyolra fordítani. A kisebbség nyelvén egyetlen rádióadó sem sugározhatott, illetve egy újság sem jelenhetett meg. Az iskolákban a baszk nyelv használatát még a szünetekben is tiltották. Baszkföld aránylag gazdag, iparosított területeit a központi kormányzattal kapcsolatban álló pénzügyi elit hozta létre. 1952-ben létrehozták az Euskad Ta Azkatasurra "ETA" - Baszk Haza és Szabadság elnevezésű harci szervezetet. Föld alatti mozgalomként harcolt Baszkföldért, a baszkok önállóságáért és a diktatúra által előidézett csend megtöréséért. Az ötvenes években a korábban homogén baszk területre az ipari fejlődés miatt mind több spanyol költözött, és a diktatúra tiltásai is beértek, az ETA pedig egyre inkább radikalizálódott.. A Baszkok a vallást sem veszik oly komolyan, mint a szomszédos bigott katolicizmus hívei. Az evangélium híveit még ma is megdöbbenti a buzgalom, amellyel a baszkok a helyi kultuszoknak adóznak, gyakorta még az egyház egyetemes vallás gyakorlásának a rovására is. A modern nagyvárosban, a tartományuk fővárosában: Bilbao-ban a Nuestra Señora de la Begonai - "Begonai Miasszonyunk" arcképének áhítatos tisztelete is az öntudat szerves része. A város futball csapata, a világhírű: Atletico Bilbao szintén az, az ő szentélyéhez járulva ünnepli győzelmeit, sikereit. A szentnek tekintett fák - például a - Guernicai tölgy, - amelyet 1937-ben a német bombák majdnem elpusztítottak, és amely alatt annak idején felesküdtek Vizcaya vezetői, az ezek iránti tisztelet olyan ősi baszk hagyomány, amely a mai napig fennmaradt és él.. A legutóbbi évtizedben a baszk nacionalista mozgalmak szerte alakultak meg, és befolyásuk is csak egyre növekedett. A határ túloldalán, a francia oldalon is, és egy újjáformált, föderatív Európai Unió kilátásai valamilyen európai szuperállamon belüli Pán-Baszk egység megteremtésének reményét ébresztették fel.
Katalánok
A Katalán egy kis nép Európában, még a magyartól is kevesebben vannak, a nagy Spanyolország észak-keleti szegletében helyezkednek el, keleten a Földközi-tenger habjai mossák partjait, nyugaton a Pireneusok magas hegyláncai határolják őket, itt élnek ők. Katalónia az Ibériai félsziget koronája, átölelve a Pireneusok déli bérceit, megpihenve a Katalóniai hegység lankáin, megmártózva a Földközi tenger habjaiban, melybe Katalónia déli csücskénél az Ebró folyó öles deltában torkollik. Földrajzi elhelyezkedése mindig meghatározta helyzetét, és kiemelte politikai fontosságát.. Katalónia - Catalunya, és Catala - a Katalán nyelv az azonosságuk két fő eredője. A katalán nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán az újlatin nyelvek nyugati csoportjába tartozik, legközelebbi rokona az okcitán, provanszál nyelv. Beszélői száma mintegy: 10 millió fő, többségük Spanyolország területén, néhányan Andorrában, s megint mások Franciaországban élnek. A nyelv Valenciában beszélt nyelvjárását Valenciainak nevezik. A Katalánok mégis egy olyan sajátságos öntudattal és önbecsüléssel rendelkeznek, hogy soha senkinek nem sikerült beolvasztania őket. Sem a rómaiaknak, sem az araboknak, és később a spanyoloknak sem. Mindmáig megőrizték nemzeti öntudatukat, kultúrájukat, szokásaikat és nyelvüket is.. A katalán nacionalizmus, a katalánizmus, katalánul: catalanisme fontos része a katalán nép életének. Ez megnyilvánul a decentralizációt és autonómiát hirdető mozgalmaktól kezdve egészen a világhírű futballcsapatuk, az FC Barcelona imádatáig.. "Més que un club" – "Több mint egy klub" ez az FC Barcelona jelmondata. És valóban többről van itt szó mint csak egy klubról. Az FC Barcelona Spanyolország Katalónia tartományának világhírű labdarúgó csapata. Katalónia, a Blaugrana otthona. Legtöbben így azonosítják a futball szerelmesei közül, azonban ettől sokkal többet jelent, s az FC Barcelona talán túlzás nélkül állítható: nem csupán a sportág nyelvén az első számú képviselője. Megszületése óta őrzi hagyományait, öregbíti hírnevét, hirdeti értékeit és eszméit. Ahogy a futball klubok közt a gránátvörös-kékek, úgy a nemzetek között Katalónia is egyedülálló, példaértékű, igazi kincs. Számtalanszor találkozunk azzal, hogy a Blaugrana szurkolói számára téveszmék sokasága jut eszébe Katalóniáról. Mivel a klub és szülőhazája kapcsolata rendkívül bensőséges és különleges, szétválaszthatatlanok, mint anya a gyermekétől.. Barcelona a Katalóniai autonóm régió fővárosa, és Spanyolország második legnagyobb városa, több mint 2 milliós lakosságával egy igazi nagy és sokszínű világváros. A kötelék rendkívül szoros, az FC Barcelona csapata születésétől kezdve fokozatosan összefonódott hazájával. A klub alapítói már a kezdetek kezdetén is azon az állásponton voltak, hogy a sport segítségével Katalónia eszméit, értékeit ápolni kell, lakosait pedig szolgálni. Rövid időn belül a gránátvörös-kék klub egy sajátos életérzést nyújtott támogatóinak, amiben meghatározó szerepe volt annak, hogy szülőhazája szócsövévé, zászlós hajójává vált.. A Katalán nemzeti öntudat a 17. században rajzolódott ki tisztán. Ebben az időszakban alakult ki a sajátos értékrend, amely biztosította Katalónia számára, hogy a központi államon belül jelentős léptékű társadalmi, kulturális és gazdasági fejlődésnek induljon. A Katalánok jövőjük érdekében a fejlődés útját keresték, amit a közösség összefogásában és a kemény munkában találtak meg. Az önállóságra való vágy talán a legnagyobb mozgatóerő, ami egykor és ma is meghatározza Katalónia életét. ""Katalán minden ember, aki Katalóniában él és dolgozik, és aki munkájával és erőfeszítésével hozzájárul Katalónia építéséhez. Katalán minden ember, aki Katalóniában él és dolgozik, és katalán akar lenni."" Az idézet Jordi Pujoltól származik, melynek legfontosabb üzenete az, hogy a Katalánok mindig is sajátos elképzeléssel rendelkeztek magukról és szülőhazájukról. Az idézett mondat rendkívül érdekes megvilágításban tálalja Katalóniát, hiszen a hangsúly azon van, hogy nem vallási, vagy származási alapon tesznek különbséget maguk és a spanyol nemzet között. Egész egyszerűen eltér a világról, az életről alkotott véleményük, más az értékrendjük, s ez együttesen a több száz éves hagyományokkal, a saját nyelvvel, valamint a történelem során kialakult különbözőségekkel, konfliktusokkal együttesen „elszakadásra” készteti a Katalán nemzetet. Ugyanakkor a mondatban ott lapul a modern katalánizmus jelentése is, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy mindent egybevéve a Katalánnak lenni egyet jelent egy közösséghez való tartozással, azonosulással, mely csupán értékeit próbálja őrizni, s jövőjét biztosítani, ezzel együtt bizonyítani: a saját erejükből képesek létezni, életben maradni, sőt még megtalálni az életben a boldogságot is.
Korzikaiak
A Korzikai identitást egyrészt a Korzikai sziget mivolta, másrészt a sziget sajátos kulturális története fejlesztette ki. Korzika a harmadik legnagyobb sziget Szicília és Szardínia után a Földközi-tenger nyugati medencéjében, közel a Francia és Olasz szárazföldi határokhoz. A sziget több mint ezer kilométer hosszú tengerpartja, és belső, magas és hegyes zord részei kialakították a korzikai ember típust. A Korzikaiak ősi, évezredek óta a szigeten élő népe mindig sokat szenvedett a különböző gyarmatosítóktól: etruszkoktól, karthágóiaktól, görögöktől, rómaiaktól, és később a franciáktól. Sokáig Genova birtokolta a szigetet, majd Genova 1769-ben átengedte Korzikát Franciaországnak, s azóta a sziget Franciaország része. A sziget hivatalosan ma Franciaországhoz tartozik, de a Korzikaiak nem ismerik ezt el, ők természetesen nem tekintik magukat oda tartózónak. A korzikai nyelv használata jelentősen hozzájárul a korzikai öntudat erősödéséhez. A szigeten korzikai a köznapi érintkezés nyelve, a francia pedig a hivatalos, a közéleti nyelv. A korzikait veszélyezteti a francia, s az őslakók nyelvét több szülő beszéli mint gyermek és több falusi beszéli mint városlakó. A korzikai nacionalizmus nemigen irányul autonómia követelésre, hanem inkább arra, hogy régiónak tekintsék a szigetet, és ez jelzi is a központosított állam kudarcát. A központosító állami hatalom ugyanis képtelen megbirkózni a tartós gazdasági és szociális problémákkal. Erősíti az irányzatot az a félelem is, hogy Korzika tovább marad Franciaországnak, a központnak a gyarmata. A nyugati part a meredek szikláké, őrtornyokkal, és olyan szűk szerpentinekkel, amelyek a legedzettebb gépkocsivezetők idegrendszerét is alaposan próbára teszik. A sziget belsejében ritkán találkozunk házigazdáinkkal. Az ősi vendetta és a legendás hírű rablólovagok, banditák öröksége ez, a zárkózott élet magát a biztonságot jelentette valaha. Ha az utak mentén százával sorakozó szétlőtt jelzőtáblákból arra következtetnénk, hogy a korzikaiak nem éppen békések: tévedünk. A szigetet szinte mindig külső hatalmak birtokolták, eltekintve tíz évtől, amikor a nemzeti szabadsághős, Pascal Paoli 1755-ben függetlenséget adott népének. Az őszintén hagyománytisztelő és hazaszerető szigetlakókban a mai napig nagyon erős függetlenségi vágy él, nem ritkák a politikai merényletek, összetűzések. Megalkották saját korzikai nyelvüket is, egy különös, francia-olasz keveréknyelvet. A korzikai magára büszke, szálas, kemény embertípus, ezt jól fejezi ki a vendetta szó. A vendetta jelentése: bosszú. Más nyelvekben ez a leggyakoribb korzikai jövevényszó. A vendetta a régi középkor terméke. A polgárőrők gyakorolták amolyan gyorsított eljárásként, amikor az igazságszolgáltatás még nem létezett. Ez később is megmaradt a francia közigazgatás idején, mikor az igazság szolgáltatás lassú volt, esetleg korrupt, de a vérbosszú megmaradt, mint a nemzetség és a család becsületbeli ügye. A korzikai ember szemében Korzika nem csupán földrajzi fogalom, hanem nép. A szigettől elszakadt, a kontinensen élő korzikaiak a nyári vakációra mindig hazatérnek és hatalmasra duzzasztják a szigetet. Sokan végleg visszaköltöznek Korzikára nyugdíjasként. Nemcsak a szigettel mint egésszel vállalják az azonosulást, hanem a fajukkal, közösségükkel és régiójukkal is. Ezt a fejlett identitástudatot tükrözi a sok egyesület: "amicale" - "baráti társaság" is. Korzika híres szülötte még Napóleon, a szigeten így természetesen sok jele és emléke látható mindenhol annak, hogy egykor itt született Napóleon. Ha közelebbről megismerkedünk a korzikai emberekkel, akkor hamar rájövünk, a korzikaiak kedvesek, temperamentumosak, vérpezsdítően énekelnek és táncolnak, és nem csupán különleges babonáikhoz, hagyományaikhoz és szülőföldjükhöz ragaszkodnak, de vendégeikhez is, ha szívükbe fogadták az utazót.
Szicíliaiak
Szicília Európa legnagyobb és egyik legdélebbi szigete a Földközi-tenger déli medencéjében, már félúton - Európa és Afrika között. Szicília hivatalosan Itáliához, Olaszországhoz tartozik már 1848-óta, azonban valójában igazán sosem tartozott az Itáliai félszigethez semmiben sem, annyira eltérő és más a sziget szinte mindenben. A Szicíliaiak csak ritkán döntöttek a maguk sorsáról. Hosszú és változatos történelmük során mindig más népek uralkodtak rajtuk, amely népek igen sokféle kultúrával és vallással bírtak. Ez azt jelentette, hogy magas szintű kultúrát alakítottak ki, igen gazdag az irodalmuk, képzőművészetük, építészetük. Másfelől azonban a megszállók miatt hozzászoktak, hogy kormányzatukat valamiféle tőlük távol álló, idegen, ellenséges és mihaszna testületnek tekintsék. A kormányzatok székhelye ritkán volt maga Szicília, s rendszerint csak az érdekelte őket, hogyan tudnak minél több vagyont kisajtolni a sziget erőforrásaiból, illetve hogyan tudnak hadászati előnyöket kicsikarni a sziget stratégiai fekvéséből adódóan. Azzal viszont nemigen törődtek, hogy miként védhetnék meg a szigetlakókat a hazai bűnőzéstől és a mediterrán kalózok támadásaitól, fosztogatásaitól. A történelem folyamán: görögök, rómaiak, arabok, németek egymás után uralkodtak rajtuk, sőt rövid időre még az angolok is. Ez a körülmény ugyan rendkívül érdekfeszítővé tette a szicíliaiak történelmét, de a nép lelki nyugalmát és biztonságérzetét nem növelte. Ha élt valaha nép, amely áldozata saját történelmének, hát a szicíliai bizonyosan ilyen. A sziget hányattatott történelme után az 1848-as forradalom idején csatolták Itáliához. Az 1948-as olasz köztársasági alkotmány elismerte autonóm régiók létesítésének lehetőségét az egységes államon belül. A regionális közigazgatás bevezetését azonban Itália szerte elhalasztották.. A beszélt és az írott nyelv közötti különbség Itália egyik részén sem olyan nagy, mint Szicíliában. A Szicíliai tájszólás teljes mértékben eltér Olaszország más dialektusaitól, sőt a többi olasz számára szinte érthetetlen. Akárcsak egész Dél-Olaszország, Szicília is a nagybirtokok és a szegényparasztok földje, de ennél még fontosabb jellegzetessége a maffia nevű bűnszövetkezete. A maffia óriási és mindent pókháló szerűen átszövő bűn szervezete a 19. században már óriási hatalomra tett szert, s az egész 20 században és mind a mai napig virágzik. Kezdetben a maffia-erőszak a földbirtokosok fegyvere volt a parasztokkal szemben, majd ez a későbbiek során átalakult más formákká is.. Szicília egyszerű lakosai egyébként barátságosak és vendégszeretőek, népi hagyományaik és ünnepeik pedig gazdagok és szinte kifogyhatatlanok. Az ősi tradícióik életükben és mindennapjaikban máig sokkal jobban fennmaradtak mint az északabbra fekvő vidékek lakóinál.
Montenegróiak
Montenegró, szerbül: Crna Gora, olaszul: Montenegró, az utóbbi olasz elnevezés terjedt el jobban nemzetközileg, ezt használják ma is. Crna Gora ma már egy független állam Dél-Európában, a Balkán félszigeten, a volt Jugoszlávia délnyugati részén. A Crna Gora elnevezés szerbül „fekete hegy”-et jelent, az olasz elnevezés ugyanezt, vagyis „a fekete hegyek országa”. A délszláv nyelvekben „erdő”-t is jelenthet, ezért egyes vélemények szerint helyes lehet a nevet „fekete erdő”-nek is értelmezni. Nevének eredete egészen az ókori időkig nyúlik vissza, mikor a hajósok már távolról, a tengerről először megpillantották, és a magas hegyek sötét fenyveseitől feketének láttak, innen az elnevezése. Az ország belső részei zord, magas hegyek és sziklák ölelésében fekszenek, míg a nyugati részei fokozatosan alacsonyabbra szelídülnek már oda, hogy az Adriai-tenger hullámai nyaldossák partjait. A Montenegrói nemzetazonosság legfőbb alkotó eleme a montenegrói állam, amelynek eredet Duklja tartományra vezethető vissza. A montenegróiak nem szerbek, ezt hangoztatják is mindig, ők Crnagorac-ok, magyarul feketehegyiek, az már más kérdés persze, hogy csak néhány éve érték el függetlenségüket. A szerbektől való különválásuk népszavazás után hivatalosan 2006. június 3-án lépett életbe, ezóta Montenegró önálló ország lett.. Az ország története régre nyúlik vissza, annak idején a szláv törzsek a helyi romanizált illír lakosság maradékaival keveredve az ország területén létrehoztak egy független fejedelemséget Duklja néven a 10. században, amit 1077-ben független állam lett. A 12 század végétől a 15 század közepéig Montenegró mai területének nagy része a szerb állam: Raška részét képezte. Ezután újabb rövid független korszak következett, majd az Oszmán Birodalom elfoglalta a terület nagy részét. A crna goraiak azonban ebben a korban is jelentős önállóságot vívtak ki maguknak harciasságukkal.1916-ban az Osztrák-Magyar Monarchia elfoglalta az ország területét. A központi hatalmak veresége után 1918. november 13-án az osztrák haderők helyére szerb csapatok vonultak be. A montenegrói szerb nép Nagy Nemzetgyűlése nyomásukra kimondta a Petrovic dinasztia trónfosztását, és az ország csatlakozását Szerbiához.1918-ban kiáltották ki a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását, melynek Montenegró is része lett. 1929-ben a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság Jugoszlávia néven szerveződött újjá, s ebben az államalakulatban megszűnt Crna Gora belső önállósága: területén az úgynevezett Zeta Bánságot hozták létre. A II. világháború során 1941 áprilisában Montenegró olasz megszállás alá került. A háború végeztével a Josip Broz Tito vezette partizánmozgalom irányítása alatt egyesítették a jugoszláv területeket. Montenegró 1991-ig a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság 6 tagállamának egyike volt. Jugoszlávia szétesése után 1992-ben létrejött a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, melynek két tagállama Montenegró és Szerbia voltak. 2003-ban ez átalakult Szerbia és Montenegró Államközösségé, amely a két állam laza szövetségén alapult. A szerbektől való különválásuk népszavazás után hivatalosan 2006. június 3-án lépett életbe, ezóta Montenegró önálló ország lett. A montenegróiak, akárcsak a szerbek, a cirill ábécét használják, és a szerb-horvát nyelv keleti dialektusát beszélik. A montenegrói, a crnagorac emberfajta erős, inas, szálkás embertípus, és - ellentétben a szerbbel - feltűnően magas és jóképű, általában fekete hajú. Jó harcosok és kiváló emberek, sokan közülük szép katonai karriert futottak be. A mai Montenegró egy szép és fejlödő ország, amely az idegenforgalomra és a kereskedelemre épít elsősorban. A kis állam lakói a crnagoracok, akik barátságosak és vendégszeretőek, igazán jó barátok.. Montenegro a legek országa Európában.!. A Montenegrói Tara-kanyon az Amerikai Grand-kanyon után a világ második legnagyobb kanyonja. A Biogradi őserdő Európa utolsó őserdeje. Crkvice hegyi falu Európa legcsapadékosabb települése. Ulcinj az Adria-parton Európa legnapfényesebb városkája. A Shkodrai-tó mentén található az Európai kontinens legnagyobb madár rezervátuma. Európában eddig 400 madárfajt észleltek, ebből 300 Montenegróban él. Aki már egyszer járt Montenegróban, az megtapasztalhatta azt, hogy 30 évvel ezelőtt az állam parlamentje miért foglalta nyilatkozatba azt:. "Montenegró egy ökológiai állam"…
Magyarország az Európai kontinens közepén, Európa szívében, a Kárpát-medencében fekszik, a kárpátok hegyvonulatai képezik és védelmezik régi és természetes határvonalait. A magyarok tulajdonságai közismertek – vendégszerető, barátságos, befogadó, önzetlen és segítőkész. Továbbá idealista és lelkesedő, tud szép eszmékért hevülni, nagyon sok művészt ad a világnak, nagyon sok felfedezőt. A magyarnak miben van az ereje, a potenciálja, nem a számában. Már az ókorban sem voltak sokan, a középkorban kevesebben, az új korban meg még kevesebben. Milliókra rúghat a feudalizmus európai áldozatainak a száma, de egy demográfus egyszer kiszámította, hogy a kapitalizmusé körülbelül még tízszer annyi.. A magyar egy fényvallású nép, a békességre és szeretetre törekvő emberek gyülekezete. Mi a magyarok feladata.?. Nem kevesebb népünk küldetése, mint az, hogy bölcsessége és tudása által az érdeknélküli szeretetet és békességet hirdesse és közvetítse minden nemzet felé. Általában kis létszámú, kis területtel rendelkező országként beszélnek a világban hazánkról, ami teljes mértékben igaz is. A magyarok soha nem voltak sokan, a turáni népekre nem jellemző a szaporaság. Népünk ereje nem a számarányában áll.. A latin mondás is így szól: "Non numerantur, sed poderantur" - "Nem a mennyiség hanem a minőség a fontos." A mi erőnk az agyunk, az értelmünk, a bölcsességünk, a tudásunk és természetesen a korlátok nélküli szeretetünk. „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram minket.!.” Az imának többféle értelmet is adtak már az emberek. Az nem kétséges, hogy a magyarok kiváló lovasok és íjászok voltak, ám minden tévhit ellenére nem volt rájuk jellemző a hódító háború. A sötét Vaskor képviselői évszázadokon át próbálták elhitetni a világgal, hogy a magyar nép hitetlen, barbár és gyilkos hajlamú tulajdonságokat hordoz magában. Pedig ez nem így van és ennek nem is ez a szimbóluma. A nyíl az elme szimbóluma. A magyar ember égi íjásza a világnak és a sötétségbe kilőtt fény-nyilaival az emberek tudatlanságát akarja megsemmisíteni.. Magyarországon az utóbbi években egy spirituális ébredési folyamat zajlott le. Mindenhol észrevehető ez mára, az ember akármerre is járjon az országban ezt látja. Az ősi magyar hagyományokhoz való visszatérés egyre erősebb. A táltos magyarok hagyományaihoz való visszatérés, jurtatáborok, táltostalálkozókon át, a népi fesztiválokig. Más országokban is megfigyelhető, hogy nyúlnak vissza a hagyományokhoz, mert már nem bírják a nihilt. Elfáradtak és már betegek. Pszichotikus az egész nyugati társadalom. Nem véletlen, hogy Dániában viking felvonulásokat rendeznek. Nem véletlen, hogy lehetett olvasni a hírt, hogy athéni görög fiatalok megalapították a Zeusznak és Hérának áldozó csoportot, azzal, hogy hozzuk vissza az ókori görög vallást. És újra imádjuk Afroditét, Hermészt és Dionüszoszt.. Magyarországot újra ébredni, készülődni látjuk, de nem a politikában, hanem a spiritualitásban.. Ez is mutatja, hogy az új Aranykort nem egy újabb politikai irányzat nevében kell elhozni vagy megteremteni, mert az új Aranykornak egyszerűen nem lesz a világnézeti, ideológiai alapja. Az ismétlödő új alapja a visszatérés lesz az ősi gyökerekhez és hagyományokhoz.. Minden országban..
Közép-Európa története és népei.
Közép-Európa olyan történelmi-földrajzi régió, amelyik az északkelet-európai állattartó-földműves népeinek, az eurázsiai stepperégió, a bizánci és római civilizáció népeinek találkozásából született. Születésének ideje az 5-11. század közé tehető. Kialakulásában: altájiak, germánok, irániak, a magyarok, a szlávok és az újlatin népek játszottak jelentős szerepet.
A történelmi Közép-Európa magja a Kárpát-medence volt egészen az újkorig. Nem szülőföldje egy új civilizációnak, hanem fókusza, amelyben többféle kultúrát gyűjt össze, és innen sugározza tovább. Olyan földrajzi-ökológiai egységet alkot és alkotott, amelyikben a az idők folyamán, hol a centripetális, hol pedig a centrifugális erők érvényesültek az itt élő népek életében. Ma csupán két olyan állama van, amelyiknek a határai nem terjednek túl a magrégión: Magyarország és Szlovákia. A Kárpát-medence a történelem során eredendően a magot, a középpontot, a kiindulópontot, az emberiség bölcsőjét jelentette és jelenti ma is. A Kárpát-medence földrajzi elhelyezkedése pontosan Európa közepe. Az égtájakat figyelembe véve teljesen mindegy, hogy egy átutazó milyen irányból jön és milyen irányba folytatja útját. Ezt a területet központi helyzetéből adódóan mindenképpen érintenie kell. Ha a térség történetének: 1600 évét vesszük alapul, azt látjuk, hogy csupán a Hunoknak (kb.30 év), az Osztrákoknak (207 év), az Avaroknak (235 év) és a Magyaroknak (677 év) sikerült a térséget tartósan egy államba tömörítenie. Nagy Lajos király (1342-1382) és Mátyás király (1458-1490) idejében pedig Magyarország Közép-Európa legerősebb hatalma volt. Korunkban az említett Magyarországon és Szlovákián kívül: Ausztria, Románia, Szerbia és Ukrajna birtokol a térségből jelentősebb területeket. Viszont államaik központjai a Kárpát-medence határán túl fekszenek. Tehát ez időtájt a centrifugális erők érvényesülnek.
Közép-Európa népeinek ismertetése
Bolgárok
A Bolgárok kb. a 9-10. század fordulójától szláv nyelven beszélnek. Néppé válásukban (etnogenézisükben) a szláv-trák őslakosokon kívül nagy szerepet játszott a névadó és az onogurokkal (ungri) rokon bolgár nép, akiknek ősei Délyugat-Szibéria és Belső-Ázsia határvidékéről érkeztek Európába. A bolgárok jelenléte a Kárpát-medencében és az Al-Duna mellékén már a 470-es évektől kimutatható. A balkáni korai bolgár birodalom alapítójaként Aszparuch kánt tartják számon, aki 681-ben alapított államot a Balkán hegység és az Al-Duna között. A bolgár kánok Attila fiától, Irnikhtől származtatták magukat. A keresztény bolgár állam szervezője Borisz (852-888) fejedelem volt, aki bizánci keresztény hitre tért, és bizánci támogatással megszerveztette a keresztény egyházat, majd befogadta Konstantin és Metód Moráviából elűzött tanítványait, akik felvirágoztatták a szláv egyházi irodalmat. Ettől kezdve a bolgárok szláv nyelven beszéltek. A 10. századi óbolgár keresztény állam Simeon fejedelem (893-927) uralma idején élte fénykorát, akinek hatalma kiterjedt a Balkán-félsziget legnagyobb részére és a cári(cézári) méltóságot is viselte. A bolgár kultúra jelentős hatást gyakorolt a Kijevi Ruszra. 1018-ban Bulgária bizánci uralom alá került, s ez alól csupán két évszázadra szabadult fel az Aszenidák(egy kun dinasztia) vezetésével, de már 1390-től oszmán uralom alá kerül. Ettől kezdeve török hatás érvényesül, de a bolgár nép zöme nem adja fel nyelvét és hitét. Az 1877-es orosz-török háborúban felcsillan a szabadság reménye, azonban a berlini kongresszuson másképp döntenek: csupán autonómiát kap. Végre 1908-ban Bulgária ismét elnyerte függetlenségét. Az 1912-es Balkán-háborúban még együtt harcol Szerbiával a törökök kiszorításáért, ám a győztesek, akikhez Románia is csatlakozott, 1913-ban (2. Balkán-háborúban) a magukra maradt és kimerült bolgároktól elvették Dél-Dobrudzsát és Macedóniát. Ezután Bulgária kénytelen volt kibékülni az "ősi" ellenséggel, azaz Törökországgal, és a Német Birodalommal valamint az Osztrák-Magyar Monarchiával erősítette kapcsolatait. A bolgárok az ortodox civilizáció magállamában, vagyis Oroszországban a nagy szláv testvért érzik. Ez az érzés olyan mély, hogy noha mindkét világháborúban a másik oldalra kényszerültek, az oroszok ellen nem harcoltak. A törökökkel való kapcsolataikat megterheli a bulgáriai muszlimok helyzete, a szerbekkel pedig Macedónia miatt voltak konfliktusaik. Jelenleg Bulgária az Európai Unió tagja szeretne lenni, és nagyon magányosnak tűnik.
Bosnyákok
A Bosnyákok ősei a szerbekkel együtt költöztek a mai hazájukba, mai Délnyugat-Lenygyelország területéről. A honfoglalás időpontja a 7. századra tehető, népnevüket a Boszna folyóról nyerték. A középkor folyamán többnyire: Bizánci, Horvát, Magyar uralom alatt álltak, és csak rövid időre tudtak önállósulni. Szabadság vágyuk mindig is vallásukban nyert kifejezést. Először egy balkáni maniechus szektához csatlakoznak, amelyet Bogumil bolgár papról neveztek el. Rómát és Bizáncot egyaránt elutasítják. A 15. század végétől török uralom alá kerülnek, és az iszlám hitet választják, ezáltal betagolódnak a török elitbe, hogy azok szabadságát élvezhessék. 1878-1918 között Ausztria és Magyarország közös országa. Végül az 1990-es évek véres háborújában elnyerik függetlenségüket. Államuk-bosnyák, szerb, horvát hatalom megosztással - a nyugati, az ortodox és az iszlám civilizáció törés vonalába esik.
Csehek
A Cseh-Szlávok szintén a 7. században nyertek tért a róluk elnevezett medencében, és legkevésbé érte őket az avar hatás. Etnogenézisükben szerepet játszottak kelták maradványok, germánok. Mindig is szoroson kötődtek a bajorokhoz és a szászokhoz. A 9-10.század fordulóján már van saját keresztény államuk, alapítója Szent Vencel, uralkodójuk hercegi rangú. E korban Prága Közép-Európa legnagyobb vásárvárosa. 962-től a Német-Római Birodalomhoz tartoznak. Legnagyobb középkori uralkodójuk II. Ottokár (1253-1278), aki egy az Adriai-tengerig terjedő birodalmat alapít. A csehek már a középkorban sikereket érnek el a polgári élet minden területén. Annál jobban fájt nekik a szabadság hiánya. Husz jános a cseh egyház megújításában és a hit reformjában látta a kiutat. Tanaiból született a huszitizmus, amelyet joggal tarthatunk a reformáció előfutárának. Amikor kitört a huszita háború, Közép-Európa összefogott ellenük vagy közömbös volt irántuk. (Ami a távoli jövőt illeti ezt megismételték 1620-ban, 1938-ban és 1968-ban) Csak a cseh nép belső megosztása után győzhettek a husziták felett, 1434-ben Lipanynál. Majd a győztesek örömmel fogadták szolgálatukba a huszita zsoldosokat. 1620-1918 között Csehország a Habsburgok "tartománya", illetve Ausztria része. A mai cseh állam az Európai Unió tagja, a cseh nép teljesítményében és mentalitásában a bajorokhoz és az osztrákokhoz áll közelebb.
Horvátok
Horvátok, ezt a szarmata nevű szláv népet Herakleiosz bizánci császár (610-641) hívta a meggyengült Avar Kagánság bekerítéséhez. Akkor a Horvátok ősei a mai Dél-Lengyelország területéről indultak el 5 fivér vezetésével, hogy elfoglalják új hazájukat. Ez a 620-as években meg is történt. Birtokba vették a Kapella hegység és az Adria közti területet. Össze keveredtek az itt lakó avar, illir és újlatin népekkel. Sokáig tartott, amig eldöntötték,hogy a nyugati civilizációhoz csatlakoznak vagy Konstantin és Metód követői lesznek, illetve az ortodox kereszténységet választják. Végül a római katolikus vallás mellett döntöttek. Első keresztény királyuk Tomiszlav volt(925-928). Majd 1102-1918 közös királyuk van a magyarokkal. Ez idő alatt a két nép története szorosan összefonódik. Horvátország a délszláv államban(Szerb-Horvát-Szovén Királyság,Jugoszlávia) súlyos konfliktusokba kerül az ortodox szerbekkel. Végül 1991/92-ben európai támogatással(elsősorban német segítséggel) sikerült függetlenné válnia.
Lengyelek
A Lengyelek ősei, a szlávok őshazája a Visztula folyó és a Pripjatyi-mocsarak vidékén feküdt, innen vándoroltak szét nagyobb tömegben az 5.-7. század között, a hunok majd az avarok hatására. A mai Lengyelország területén lakó szláv nép csoportok (fehér horvát, fehér szerb, polján,mazován, ..stb) a 10. században egyesültek egy államban. Állam alapítójuk I.Mieszko (960 ?-992) fejedelem volt, aki római katolikus hitre térítette népét. Az új népet a poljánokról nevezték el, csak mi hívjuk őket lengyeleknek, régebben polyákoknak is. Bátor Boleszláv (992-1025) szilárdította meg a keresztény lengyel államot és elnyerte a királyi méltóságot. A lengyel nemesség szarmata eredetűnek vallotta magát, és Európában egyedül alkotott nemesi köztársaságot. A lengyelek 1370-1386 között a magyarokkal, 1386-1569 között pedig a litvánokkal éltek perszonálunióban, mígnem 1569-ben megszületett Európa legnagyobb területű állama a Lengyel-Litván Unió. (Területe kiterjedt Fehéroroszországra és Nyugat-Ukrajnára, egészen a Dnyeper folyó mellékéig) Lengyelország befogadott kisebb-nagyobb keleti nép csoportokat: tatárokat, karaitákat. Azonban nem tanultak a magyarok példájából. Az államon belüli viszályok odáig fajultak, hogy a szomszédos hatalmak felosztották a területét 1772-ben, 1793-ban, 1795-ben, majd a bécsi kongresszus tartósan 1815-ben.Ausztria, Oroszország és Poroszország osztozkodott rajta. 1918-ban végre ismét elnyerte függetlenségét. 1945-ben az egész országot egy kissé nyugatra tolták. Ezzel konzerválták a lengyel-német, illetve a lengyel-orosz konfliktusok lehetőségeit. Mai Lengyelország keleti keleti határán érintkezik a nyugati civilizáció az ortodox világgal.
Litvánok
A Litván ősi balti nép.Legközelebbi rokonaik a szlávok. A 14. században katolikus hitre tértek, és emellett ki is tartottak a reformácói korában is. A többi balti nép evangélikus lett. A 14-16.század között ez a kisnép kiterjesztette hatalmát a Balti-tengertől a Fekete-tenger partvidékéig. Nagy államalapítójuk Gedimin(1316-1341) volt. A litván eredtű Jagello dinasztia tagjai eljutottak a lengyel, a cseh és a magyar trónra is (I.Ulászló, II.Ulászló, II.Lajos) is. 1991-ben ismét elnyerték függetlenségüket.
Moldávia mesterséges államalakulat, amelyet orosz érdekből választottak le 1812-ben a román Moldovától. 1991-ben független állammá vált. Létének garanciája az ortodox civilizáció magállama: Oroszország. A román többségű Moldovának tehát Románi és Oroszország "között" kell élnie, és ápolnia szükséges az ukrán kapcsolatokat. Területén két kicsiny államocska létezése felett hunynak szemet. Az egyiket az oroszok és az ukránok, a másikat a török gagauzok alkották.
Osztrákok
Az Osztrák nép az egykori Római birodalom: Noricum és Pannonia Superior területén alakult ki. Néppé válásában szerepet játszottak az avarokkal keveredő karantán szlovének, akiket venédeknek is neveztek. Az Avar Kagánság bukása után (803) bajorok és kisebb részben alemannok kerültek túlsúlyba, és magukba olvasztották az Enns -Lajta, illetve a KampfMorva közének avar-szláv-magyar lakóit is. A 13. századtól Ausztria a a Habsburg család örökletes birtoka lett, közülük választották a német-római császárokat. Az 1648-as vesztfáliai béke után a Habsburgok császári hatalma formálissá vált. Ettől kezdve egy közép-európai birodalom kiépítésén fáradoztak, Bécs központtal. Miután a Német-Római Birodalmat feloszlatták, 1804-6-ban megalakult az Osztrák Császárság, majd 1867-ben pedig az Osztrák-Magyar Monarchia. A Monarchia 1918-ban összeomlott, ezzel megkezdődött az önálló Ausztria története. Ausztriát ezer szál köti a németekhez, csehekhez, horvátokhoz, szlovénekhez, magyarokhoz, de a 20. században tilos volt például bármelyikkel is egyesülnie. Ma már ez nem probléma: Ausztria az Európai Unió tagja.
Románok
A Román nép a világ egyetlen ortodox hitű, újlatin nyelvű népe, ezért mindkét civilizációhoz kötődik. Őseik latinizált balkáni trákok és rokonaik, a géták és a dákok. Eredeti trák nyelvüket csupán az albánok őrizték meg. A Római Birodalom 395-ben vált ketté keletire és nyugatira. A dalmaták újlatin nyelven beszéltek és római katolikusok lettek, amig 19. században végleg beolvadtak a horvátokba, de hitüket megőrizték... A románok ősei viszont a ortodox keresztény hitre tértek,de nyelvüket megtartották. A történeti források egy nyugati szláv szóval vlachnak nevezi a románok őseit. Közép-Európában így hívtak minden újlatin népet. A vlach többes száma vlaszi,ebből van a magyar olasz szó. A románok a 12-14.század között zömükben a Dnyeszter és az Al-Duna között bukkannak fel, de laknak Kelet-Magyarországon is, az előbbi térségben megalakítják Moldovát, illetve Havasalföldet. E tájon nagy szerepet játszanak életükben a besenyők, az úzok, a kunok, majd a tatárok. Sőt Moldovában az iráni jászok is, akiknek emlékét Jászvásár város neve őrzi. A két fejedelemség magyar, lengyel, török függés után végre 1878-tól nemzetközileg elismert önálló államban egyesülhet, 1881-ben pedig királyság lesz. A román szigetállamnak ügyesen kellett laviroznia, és ebben nagy gyakorlatra tettek szert. A 19. században olasz és francia mintára megújították nyelvüket, fiaikat olasz és francia iskolákba küldték, s az egyházi nyelv is a szláv helyett román lett. Ezért aztán a franciák is felfedezték keleti nyelvrokonaikat, és a románok mindig számíthatnak jóindulatukra.Ma Románia az Eu-tagságra vár.
Szerbek
A Szerbek ősei a mai Délnyugat-Lengyelország területéről érkeztek lakhelyükre, a bizánciak hívására, nem sokkal a horvátok honfoglalása után. Őket is zsupánok vezették, akárcsak a horvátokat... A 7-12. század között bolgár, bizánci, időnként magyar hatalmat ismertek el, csupán rövidebb időre alkottak önálló államot. Ez idő alatt ortodox keresztény hitre térnek. Első nagy uralkodójuk, aki önálló birodalmat szervez:Dusán István(1331-1355). Az ő halála után államuk meggyengül, és 1389-től a törökök fennhatósága alá kerülnek. 1526-1699 között a keresztény-iszlám világ a Kárpát-medencében vívja harcát. A karlócai béke után, a Balkánról kivonuló keresztény hadak nyomában nagy tömegű szerb költözik Magyarországra,akik I.Lipót császártól hazát kapnak. Habsburgok iránti hűségük töretlen is marad,egészen a 19/20.század fordulójáig,amikoris rádöbbennek,hogy csak az oroszokra számíthatnak nemzeti érdekeik érvényesítésében.A szerbek a 20.században kétszer tettek kísérletet arra,hogy vezetésükkel egy erős délszláv államot alkossanak.Mindkét esetben kudarcot vallottak. (1918-1941, illetve 1945-1991) Ma Szerbia igazából csak Oroszország feltétlen támogatására számíthat. Az 1990-es évek háborúi után, új konfliktusa alakult ki a koszovói albánokkal. A Nyugat saját civilizációját erőlteti a szerbekre, egyelőre nem nagy sikerrel.
A Szlovákok eredetre vonatkozóan, a Magyar és Szlovák történészek között komoly viták vannak arról, hogy a történelmi Magyarországon belül mikortól és milyen értelemben beszélhetünk szlovákokról, a szlovák nép megjelenéséről. Bizonyosnak tűnik, hogy az újra visszatérő, sokadszorra "honfoglaló" magyar törzsek a Nagymorva Birodalom összeomlását átvészelő szláv népcsoportokat találtak a Kárpát-medence északi részén, mely térség egyébként nem alkotta a magyarok szállásterületének szerves részét, inkább védelmi célból, gyepű volt, gyepűként használták azt. A Vág és Nyitra folyók medencéjében élő szlávok a mai szlovákok egy részének ősei, de sem egységes nyelvvel, sem közös identitással még nem rendelkező, nemzetségi viszonyok között élő földműves lakosságnak tekinthetők történetileg. A középkorban jelentős csehországi, morvaországi és részben lengyelországi bevándorlás növelte a nyugati szláv nyelvű népesség súlyát a történelmi Felső-Magyarországon.. Azt lehet mondani, hogy a szlovákság etnikai integrációja a 16. század végére ment végbe, de a mai szlovák identitástól jelentősen eltért abban, hogy premodern jellegű volt, azaz a magyar állam iránti lojalitás jellemezte. A nyelvi integráció gyakorlatilag csak a 19. században valósult meg, mert divergens nyelvi folyamatok is jellemezték a nyugati és keleti szlovák nyelvjárást: területi-földrajzi okokból is más szláv népekkel kerültek elsődlegesen nyelvi viszonylatba a Felvidék nyugati és keleti felén élő szlovákok. - "Horváth János".
Szlovének
A Szlovének vagy Szlovénok, Szlovénul: Slovenci népe, egy Dél-Szláv népcsoport tagjai, akik főleg: Szlovéniában és Szlovénia szomszéd országaiban, Ausztriában és Magyarországon élnek. A szlovénekek még a 6. század végén költöztek mai lakhelyükre, az Avar Kagánság kialakulása idején. Eleinte venédeknek nevezték őket, és nagy részük beleolvadt az osztrákokba. Önálló államot nem sikerült alakítaniuk, sokáig viszonylag sikertelenül éltek, Jugoszlávia államába beolvasztva. Aztán a modern kor, a változások, az 1990-es évek nagy változásokat hoztak életükbe, 1991-ben végre elnyerték függetlenségüket. Innentől kezdve nagy fejlődésnek indultak, magas szintű ipart és mezőgazdaságot alakítottak ki. Ma a Közép-Európai régió legsikeresebb és legeredményesebb népének számítanak. Szlovéniát sok helyen "Keleti Svájcnak" is méltán nevezik..
Ukránok
Az Ukrán nép kialakulásának folyamata a lengyel-litván uralom idején fejeződött be. A Dnyeperen inneni ukránok mentalitása el is tér a folyótól keletre élőkétől. Nevezik őket ruszinnak vagy ruténnek, illetve kisorosznak is. A nyugati ukránok között sok a görög katolikus hitű. Az Ukránok 1654-ben csatlakoztak Oroszországhoz. A 20. században kétszer is tettek kísérletet arra, hogy elszakadjanak Oroszországtól, végül 1991-ben sikerült. Ma Ukrajna súlyos gondokkal küzd.Katonailag és gazdaságilag az oroszoktól függ. Kelet-Ukrajnában és a Krímben jelentős számú orosz él. A legutóbbi elnök választás jól tükrözi a nép megosztottságát. A nyugatbarát elnökjelölt megbukott, de Nyugat-Ukrajnában ő kapta legtöbb szavazatot. Nyugatnak nem érdeke, hogy Ukrajnát megossza, hiszen akkor elvesztené az oroszok támogatását egy az iszlámmal vagy Kínával kialakult konfliktusban. A kérdés nyitva marad.
A Közép-Európai Népek Összegzése
A mai Közép-Európa minden megnyilvánulása a régmúltban gyökerezik, tudatosan és tudattalanul is. Kultúrája sokszínű, benne van az egész világ, de népei sokszor nagyon magányosak itt, Európa földrajzi közepén... Ha a magyar történet tudományban is helyet kap a régió történet, a mi Közép-Európánkról is árnyaltabb és jobb képet kapunk. Talán majd az eddigiektől sokkal tisztábban látjuk a jövőnket is.
Cs. Szabó László