Ernest Hemingway a kalandos életű író.
Ernest Hemingway talán a valaha élt legkalandosabb életű és a legtöbbet utazó író volt. Hemingway amerikai irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja. A kalandos életű író keresztül kasul beutazta jószerével az egész világot és eme ihletettségéből remek regényeket írt..
Ernest Hemingway kalandos élete
-- Ernest Hemingway (Oak Park, Illinois, 1899. július 21. – Ketchum, Idaho, 1961. július 2.) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. A híres "elveszett nemzedék" jeles tagja.
-- A kalandos életű író egy jómódú polgár családból származott. Oak Parkban, Chicago (Illinois) egyik külvárosában született mint második gyerek és első fiú. Apja: Clarence Edmonds Hemingway vidéki orvos volt, anyja: Grace Hall Hemingway. A család egy hat hálószobás Viktória-korabeli stílusú házban lakott, melyet még Hemingway anyai nagyapja épített. A nagyapa, Ernest Miller Hall, angol emigráns volt, és az amerikai polgárháború veteránja.
-- Hemingway anyja, egy uralkodó természetű és erősen vallásos asszony, szigorúan betartotta az Oak Park-i protestáns erkölcsöket. Hemingway később Oak Parkról, ahol felnőtt, így írt: "A helyet széles gyepek és szűk látókörök jellemezték." Hemingway inkább a természet kedvelő apjához húzott. Együtt mentek vadászni Michigan erdőiben, táborozni, horgászni a tavak körül.
-- A család gyakran töltötte nyári vakációit a Windemere-nek nevezett nyaralójukban, a Walloon tó partján. A természet iránti vonzódás Hemingwayben korán megalapozta élete végéig tartó szenvedélyét a szabadban űzhető kalandok iránt, és vágyakozását a messzi, elszigetelt tájak felé.
-- Hemingway az Oak Park és a River Forest nevű középiskolákban (1913-1917) kiváló tanulmányi eredményeket ért el az angol és az azzal kapcsolatos tárgyakban, azonkívül kultiválta az úszást, ökölvívást, és az amerikai futballt. A középiskola után kihagyta az egyetemet, és megkezdte írói tevékenységét mint riporter The Kansas City Star nevű újságnál.
-- Annak ellenére, hogy csak hat hónapig dolgozott a Star-nál (1917. október-1918. április), írói pályája alatt mindvégig az újság stílusát követte mint alapvető vezérfonalat: „Írj rövid mondatokat és paragráfusokat. Használj erőteljes angolt. Légy pozitív, ne negatív.” Hemingway születésének századik évfordulóján a Star az utolsó száz év egyik legjobb riporterének nevezte őt.
Ernest Hemingway kalandos élete
-- Hemingway miután úgy döntött, hogy részt vesz az első világháborúban, otthagyta az újságot, és apja tiltakozása ellenére katonának jelentkezett. Az orvosi vizsgálat azonban felfedezte rövidlátását, így mint önkéntes csatlakozott a Vöröskereszt Mentő Szolgálatához (Red Cross Ambulance Corps).
-- Hemingway 1918-ban, útban az olasz front felé, megállt az állandó német bombázás alatt álló: Párizsban, olyan közel akart kerülni a harchoz amennyire csak tudott. Az olasz fronton aztán nemsokára tanúja lehetett a háború brutalitásának. Szolgálatának első napján felrobbant egy lőszergyár Milánó közelében, és az emberi, főleg női maradványokat neki kellett felszednie. Ez volt első találkozása a halállal. Később ezt az élményét "A Natural History of the Dead" című elbeszélésében írta le.
-- Hemingway 1918 júliusában az olasz: Fossaltánál súlyosan megsérült. Mialatt utánpótlást szállított a katonáknak, osztrák tűzvonalba került, lábait repeszgránát találta el. Sebesülése véget vetett gépkocsi vezetői beosztásának. Később az olasz kormány a katonai bátorság ezüst érdemrendjével jutalmazta: (medaglia d'argento), amiért saját sérülései ellenére egy sebesült katonát behúzott a menedékhelyre.
-- Hemingway a sebesülése után az amerikai vöröskereszt vezetése alatt működő: Milánói kórházban dolgozott, ahol beleszeretett: Agnes von Kurowsky nevű amerikai ápoló nőbe. Ez a viszony később fő motívumként szolgált a "Búcsú a fegyverektől" - "A Farewell to Arms" című regényében.
-- Hemingway 1921-ben összeházasodott: Elizabeth Hadley Richardsonnal, majd Párizsba költöztek. Az író innen küldött tudósításokat a görög-török forradalomról a "Toronto Star" nevű kanadai lapnak. Ebben az időben csatlakozott a "Párizsi modern irodalmi mozgalom"-hoz, amely főképpen az önkéntes száműzetésben élő, fiatal amerikai írókból és költőkből verődött össze. Itt ismerkedett meg: Gertrude Stein amerikai írónővel, aki szintén Párizst választotta otthonának. Mint irodalmi mentor, Stein maga köré gyűjtötte a fiatal amerikai írókat.
-- Hemingway visszaemlékezései szerint: "Vándorünnep - A Moveable Feast", az "Elveszett nemzedék" elnevezés is Gertrude Steintől származik. "Ez az, ami vagy", mondta Stein. "Mindannyian ezek vagytok, az összes fiatal aki a háborúban szolgált. Ti vagytok az elveszett nemzedék." Párizsban barátságot kötött többek között az amerikai: Sherwood Anderson íróval, és Ezra Pound költővel.
-- Az amerikai írók csoportja gyakran látogatta az amerikai: Sylvia Beach párizsi könyves boltját. Sylvia Beach híres volt arról, hogy lelkesen segítette a tehetséges, újító írókat. 1922-ben az ő támogatásával látott nyomdafestéket: James Joyce: "Ulysses" című regénye is; a könyv kiadását az Egyesült Államokban betiltották. Hemingway első munkáját, "Három történet - "Three Stories", Párizsban adták ki 1923-ban. Ezután feleségével visszatért: Torontó-ba. Itt született első fia: John Hemingway.
-- Hemingway amerikai irodalmi karrierje egy novella sorozat, "A mi időnkben" - "In Our Time", 1925-ben publikálásával kezdődött. A novellák kiadása az író számára fontos forduló pontot jelentett; az, hogy az irodalmi körök elfogadták minimalista stílusát, nagyban megnövelte írói önbizalmát.
-- Franciaországi baráti köre inspiráló hatással volt első regénye: "A nap is felkel - "The Sun Also Rises" 1926-beli megírásához. A regényt Angliában adták ki először: "Fiesta" címen. Ez a félig önéletrajzi könyve a Párizsban és Spanyolországban élő amerikaiakról szól. A regényt Európában és az Egyesült Államokban siker fogadta.
-- Hemingway 1927-ben elvált: Elizabeth Hadley Richardson-tól és feleségül vette a katolikus: Pauline Pfeiffert. A házasság után a protestáns Hemingway áttért a katolikus vallásra. 1927-ben megjelent: "Férfiak nők nélkül" - "Men Without Women" című novella gyűjteménye. A gyűjtemény magába foglalta: "A bérgyilkosok" - "The Killers" című legismertebb novelláját is. 1927-ben Kansas Cityben megszületett második fia: Patrick, és két évvel később a harmadik fia: Gregory.
-- 1928-ban Hemingway és Pfeiffer a Key West-i Florida szigetre költöztek, azzal a céllal hogy új szakaszt nyissanak közös életükben; tervüket azonban egy tragikus esemény félbeszakította. Ugyanebben az évben Hemingway apja, Clarence, aki anyagi és egészségügyi problémákkal küszködött, egy polgárháború-korabeli pisztollyal agyonlőtte magát. Hemingwayt apja öngyilkossága mélyen megrázta. Az esemény később bekerült az "Akiért a harang szól" - "For Whom the Bell Tolls" című regényébe.
-- 1933-ban: Mombaszába, Nairobi-ba utazott, azután: Kenyába, majd: Tanzániába. Serengetiben vadászatnak szentelte idejét. Az 1935-ben kiadott "Green Hills of Africa", „The Snows of Kilimanjaro” és a „The Short Happy Life of Francis Macomber” című írásait egytől egyig Afrikai kalandjai inspirálták.
-- 1937-ben Hemingway Spanyolországba utazott hogy tudósításokat küldjön a spanyol polgárháborúról az Alliance nevű észak-amerikai újságnak. A háború komoly feszültséget okozott Hemingway házasságában. Az odaadó katolikus Pauline Pfeiffer a katolikus-párti, falangista Franco kormánnyal szimpatizált, míg Hemingway a republikánusokat támogatta.
-- 1938-ban kiadták a The Fifth Column című egyetlen színdarabja, és 49 novellája The Fifth Column and the First Forty-Nine Stories címen. Amikor az Egyesült Államok 1941. december 7-én belépett a második világháborúba, Hemingway egy ideig részt vett a tengerészeti hadviselésben Kuba partjain, ahol az amerikai haditengerészetet segítette a német tengeralattjárók felkutatásában.
-- 1944-ben Angliába telepedett át mint haditudósító. Részt vett a Normandiai partraszállásban, ahol újra megsebesült. Elsőként vonult be Párizsba egy francia partizáncsapat parancsnokaként, amiért előbb parancsmegszegés miatt haditörvényszék elé állították, majd végül is kitüntették. Miután a háború véget ért, visszatért Kubába.
-- Az 1950-ben írta a "A folyón át a fák közé" - "The River and Into the Trees" című regényét, amit kedvezőtlen kritika fogadta. 1953-ban Pulitzer-díjat kapott: "Az öreg halász és a tenger" című kisregényéért. Egy évvel később megkapta az irodalmi Nobel-díjat, amit személyesen nem tudott átvenni, mert 1954-ben repülőgépével lezuhant Afrika fölött. Bár komoly sérüléseket szenvedett, a balesetet túlélte.
-- A következő években az Idaho állambeli: Ketchum városában kezeltette magas vérnyomását és mániás depresszióját. Az egyre súlyosbodó depressziója miatt kapott elektrosokkos kezelések is nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy 1961. július 2-án főbe lőtte magát. Szerinte emlékező tehetsége romlását is az elektro sokkos kezelésnek köszönhette; erre többször hivatkozott mint életkedve elvesztésének nyomós okára.
Hemingway és Kuba
-- A kubaiak az amerikaikat, a jenkiket, a gringókat a történelmi előzmények okai miatt sem igazán kedvelik, szeretik. De van egy amerikai születésű ember akit úgy szeretnek mintha saját gyermekük lenne. Ő Ernest Hemingway, azaz "Papa" Hemingway. A világhírű amerikai író sokat élt Kubában, Havanna melletti háza, a Finca de Vigia (Virrasztó tanya) ma féltve örzőtt nemzeti múzeum: San Francisco de Paulában.
-- Ernest Hemingway 1939-ben vásárolta meg Kubában a tanyát, mert nagyon szeretet Kubában élni. Itt közel volt a szülőföldjéhez, de mégis egy teljesen más életközegben élhetett itt, a spanyol beszéd, a spanyol temperamentum, a latinos életérzés vette körül mindenhol. A spanyol polgárháború, élete nagy és meghatározó élménye után.
-- Kubában, Havannában írta nagy művét, az: "Akiért a harang szól" című felejthetetlen regényművét. Itt mindig igazán spanyol környezetben érezhette magát. Felesége: Mary Welsh a csodaszép kert egyik zugában három emeletes tornyot építettet: "Papa Hemingway" számára.
-- Az író Kubát imádta, innen háza tornácáról nézegethette: Havannát, sőt ide kéklett a tenger is. Cojimar kis halászfalva, amelyet Nobel-díjas kisregényében, az: "Öreg halász és a tenger" című remekművében énekelt meg.
-- Hemingway: 1939 óta Kubában élt, és Fidel Castróék hatalomra kerülése után sem távozott onnan, sőt személyes jó viszonyt is ápolt a kubai forradalmár vezetővel. Otthonát sokan megcsodálták. A ház kertjében pedig ott díszlik a "Pilar yacht, szépen kifestve. Ezen a yacht-on sokszor vadászott együtt Fidel Castróval: agujára, kardhalra.
-- Amikor Hemingway 1959 végén Európából ismét visszaérkezett Kubába, megcsókolta Havanna repülőterén a földet majd a kubai zászlót.. "Magamat is kubainak tartom, kérem ne nézzenek engem jenkinek", mondta az újságíróknak.
-- Hemingway leglíraibb írása, amelyben az öreg halásznak a tengerrel, a hallal, a természettel, és emberi voltáért vívott küzdelmében a magára hagyatott egyén makacs hősiességét ünnepli. Egy napon a halász: Santiago messzire kievez a tengerre, s horgára végre ráakad egy nagy hal, amely jó két napon át vonszolja őt csónakostul. A harmadik napon sikerül elejteni a zsákmányt, megindul a hazafelé fújó passzát szél.
-- Ám jönnek a cápák, s bár közülük hősies küzdelemben, minden erőtartalékának mozgósításával többet megöl az öreg, végül is a hajóhoz kötözött puszta csontvázzal tér haza, önmaga meg szinte élő halott már. Az első cápa megölése után mondja ki az öreg halász a mű szállóigévé vált gondolatát: "De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de soha nem lehet legyőzni." - mondta..
Hemingway kalandosan csodás élete
-- Hemingway mindvégig kalandos életet élt. Részt vett a Spanyolországi polgárháborúban mint önkéntes katona és haditudósító, vadászott Afrika erdeiben és szavannáin, bikaviadalokra járt Spanyolországban. Volt amatőr ökölvívó, és szeretett halászni Kubában. Erősen ivott, míg végül a mértéktelen ivás alkoholizmussá fajult.
-- Hemingway háza: Key West szigetén ma múzeum. Itt írta munkái: 70%-át a ház mögötti, dolgozó szobává alakíttatott garázsban. 1940-ben, a Pauline Pfeiffertől való válása következtében elvesztette szeretett: Key West-i otthonát. Pár héttel a válás után feleségül vette: Martha Gellhornt, aki négy évig riporter társa volt Spanyolországban.
-- Ugyanebben az évben publikálták a Kubában és Key Westen megírt: "Akiért a harang szól" című regényét. Négyévi viszálykodó házasság után: Martha Gellhorntól is elvált. Negyedik és egyben legutolsó felesége: Mary Wells Monks, akivel 1946-ban házasodott össze, szintén háborús riporter volt. Házasságuk alatt legtöbb idejüket: Hemingway, Finca Vigía nevű kubai birtokán töltötték.
-- A háború után írni kezdte következő regényét, az "Édenkert-et - The Garden of Eden". A könyvet, melyet nem fejezett be, halála után adták ki: 1986-ban, erősen rövidített formában.
Hemingway műveinek jellegzetessége
-- Saját élményeiből ihletett regényei és novellái a férfias erényeket testesítik meg. Hemingway műveire jellemző a tömörség, ami mindig sokkal nagyobb mondanivalót hordoz magában, mint ami olvasható. Írói hitvallása a jéghegy-elv volt.
-- Számára a tömören, minden sallang nélkül megírt művek csak a jéghegy csúcsát jelentették, a sorok közötti olvasás elengedhetetlen volt. A történet valós tartalma mindig a felszín alatt játszódik, akárcsak a vízfelszín alatti jéghegy. Kiválóan példázza ezt a Macska az esőben című, rövid lélegzetvételű novellája, ahol egy szinte semmitmondó esemény álarca mögött a férfi és nő közti elkeseredett drámának lehetünk tanúi.
-- Hemingwayről azt terjesztették, miután megírt egy művet, azt újra átolvasta és kihúzogatta a felesleges szavakat, legfőképpen a mellék neveket és csak a legszükségesebbeket tartotta meg. Műveire jellemző az ilyen irányú minimalizálás, a jelzők gyér használata, ami szintén a jéghegy csúcsának csiszolását szolgálta. Írói stílusa éles ellentétben állt riválisa, William Faulkner stílusával.
Hemingway világ szemlélete
-- Ernest Hemingway műveinek világa egyértelműen férfiközpontú. Témáiban férfias sportokat ábrázol: vadászatot, halászatot, ökölvívást, bikaviadalt. Az erőszak többféle megvilágításban is megjelenik nála, mint például a háború az "Akiért a harang szól - For Whom the Bell Tolls" című regényében, vagy a bérgyilkosság a "Bérgyilkosok" novellában - "The Killers". A halál, legyen az csatatérhez vagy máshoz kapcsolódó, visszatérő eleme műveinek. Azonban ez a halál szinte soha sem dicsőséges és nemes; inkább a puszta valósággal és a dolgok értelmetlenségével szembesít.
-- A veszélyekkel, az élet nehézségeivel való bátor szembenézés: Hemingway világának tartóoszlopa. Férfias követelmény nála a bátorság és a helytállás, minden körülmények között. A gyávaság megbocsáthatatlan bűn, ezért kell a "Francis Macomber rövid boldogsága - The Short Happy Life of Francis Macomber" című novella cím szereplőjének is meghalnia.
-- Hemingway erkölcsi kódexe nem ad felmentést senkinek, még akkor sem, ha az a szereplő pusztulásához vezet. Ezzel a kemény, meg nem alkuvó helytállással találkozhatunk az Aki nem adja meg magát című elbeszélés kiöregedett torreádorában vagy Santiagónak a tengerrel való hősies küzdelmében: "Az öreg halász és a tenger."
Hemingway alkotói korszakai
-- Első alkotói korszaka a "Három elbeszélés és tíz költemény" című 1923-as könyvvel indult; a versek igen zsengék, a novellák téma választása: erőszak, halál, és hangvétele azonban már a későbbi: Hemingway-re utal.
-- A "Mi időnkben 1925" novellái és miniatúrái hol az erőszak, háború drámai képeit villantják fel láncreakciószerű összekapcsolásban, hol a szorongató gyermekkori emlékekhez, az erőszak világába való beavattatás nyers misztériumához térnek vissza. Közös erényük a nyelv szűkszavú tömörsége, az intenzitást fokozó ritmusváltás. A kötet kiemelkedő darabja az önéletrajzi ihletésű Indián tábor, mely születés és halál, szenvedés és szenvedély titkaiba kalauzolja gyermekhősét.
-- Első regénye, a "Fiesta" 1926-ban jelent meg, a Stein által: "elveszett nemzedéknek" nevezett háború utáni, eszmény és cél nélküli, cinikus, neurotikus generációról ad hű korképet. A regény mottója: Gertrude Steintől származik: "Ti valamennyien az elveszett nemzedékhez tartoztok." Az elveszett nemzedék, a "Lost generation" az amerikai értelmiségiek, elsősorban írók azon csoportja, mely túlélte a világháborút, hazájukba visszatérve azonban nem hősként fogadták őket, hanem fenntartásokkal.
-- Amerikában ezek után végleg a haszon és a pénz vált egyetlen értékké. A "Fiestában fogalmazódik meg először Hemingway erkölcsi rendszerének fő tétele: a halállal mérkőző bátorság, a helytállás kultikus tisztelete, s rajzolódik ki a Hemingway-i pozitív hős profilja: a gyakorlatias, bátor, őszinte, természetes, antiintellektuális férfié.
-- A "Búcsú a fegyverektől" 1929-ben, az egykor lelkes önkéntes érett háború ellenességének manifesztuma. A regény főhőse: Henry hadnagy kedves, fiatal és kíváncsi átlag amerikai. Kezdetben önként vállal válla harcot az Olaszországi fronton, de egyre több brutalitást ismer meg a háborúból. Megsebesülése után rádöbben, hogy ez nem az ő háborúja, neki ehhez a háborúhoz semmi köze.
-- Ekkor megköti a maga különbékéjét, és szerelmével: Catherine Barkley-val, az angol ápoló nővel elmenekülni kíván egy „másik hazába”. Henry is antiintellektuális hős, de programszerű, tudatos nemgondolkozása a háborús öldöklés, a káosz, a hazug elméletek elleni tiltakozás. Az utolsó pillanatban bekövetkező tragédia azt teszi nyilvánvalóvá, hogy a háborúból nem lehet szerelmi idillbe menekülni.
-- A jellegzetes Hemingway-i stílus ebben a művében valósul meg először a maga tökéletességében: a szűkszavúságra törekvő visszafogottság, amely nem közvetlenül az érzelmeket akarja kifejezni, hanem az emberi kapcsolatoknak azokat a tényeit, amelyek létrehozzák az érzelmeket.
-- Második alkotó korszakának kezdeti írói válságát tükrözi a "Halál délután" 1932-ben és az "Afrikai vadásznapló" 1935-ben. A két - bikaviadalokról, illetve vadászatról szóló - könyvet az kapcsolja össze, hogy bennük kristályosodik ki Hemingway ars poeticájának lényege; az élet alapvető igazságainak érzékletes ábrázolása.
-- A "Francis Macomber boldogsága" 1936-ban és "A Kilimandzsáró hava" 1936-ban két remekbe szabott Afrikai novella, amelyek tovább boncolják a becsület, helytállás problémáit. A "Francis Macomber" rövid boldogságában a turista-vadász Macomber háromszor vétkezik. Először is elfut a megsebesített, a bozótból támadó oroszlán elől. Másodszor: nem fogja fel, miért nem szabad a sebzett oroszlánt pusztulni hagyni. Harmadszor: arra kéri kísérőjét: Wilsont, hogy hallgassa el gyávaságát.
-- Másnap azonban megvalósul Francis Macomber rövid boldogsága, rövid, boldog élete. Macomber megtanulja, magáévá teszi a törvényt, tehát habozás nélkül a megsebesült kafferbivaly után megy a bozótba. A beteljesülés a halált hozza, Macomber mégis elérte, amit elérhetett. Élete nagy pillanatában férfi volt, betartotta az erkölcsi szabályokat.
-- A legjobbnak tartott regényében, az "Akiért a harang szól" 1940-ben is minden visszacseng. A mottóul választott: John Donne-idézet: "Senki sem külön sziget, minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang; érted szól..." Ez az emberi együvé tartozás, a közös felelősség példázata. A regény a spanyol polgárháború idején játszódik, hőse, a híd robbantó: Robert Jordan a bátor, férfiasan helytálló Hemingway-figura.
-- Amerikában a montanai egyetem spanyol nyelvtanára, most a köztársaságiak önkéntese. Az a dolga, hogy a spanyol partizánokkal együttműködve a fasiszták hátában felrobbantson egy hidat. Amikor időlegesen elhallgatnak a fegyverek, Robert Jordan önmaga reményeivel és kételyeivel csatázik: "Kommunista vagy?” - kérdezi Maria, Hemingway: "Nem, antifasiszta vagyok." Ez az őszinte válasz a regény és életmű egyik sarkigazsága.
-- A harmadik írói korszak kritikái már az író alkotó erejének kimerüléséről kezd beszélni, amikor megszületik: "Az öreg halász és a tenger" 1952-ben. Santiago az első olyan figura, akiben hős és az írói erkölcsi követelmények maradéktalanul összefonódnak, ő az, akinek sorsában a beteljesülést, az erkölcsi győzelmet nem követi fizikai megsemmisülés, s akit az író szabadon enged töprengeni az élet, természet és ember dolgairól. Hemingway egész élet művének humanista tanítása: "az ember nem arra született, hogy legyőzzék..."
-- De az elbeszélés több a szállóigévé vált mottó illusztrálásánál. Santiago magatartása azt is sugallja, hogy az ember nem mondhat le a saját maga iránt támasztott igényekről. Az öreg halász ezért tud a sikertelen küzdelem után olyan nyugodt lélekkel elaludni. Santiago együtt él a természettel, testvérének érzi a halat, mint a napot és a csillagokat is. Fáj neki, hogy ölnie kell, még bocsánatot is kér zsákmányától, de ebben nincs semmi szentimentalizmus.
-- Az ember és az állat végzetének derűs tudatával elfogadja, hogy ez a világ rendje, de ebből nem lesz tragédia. Mégis örül, hogy a csillagokat, a Napot, a Holdat nem kell megölnie. Hemingway ebben az elbeszélésben is mellőzi a lélektani elemzést, a leírások csak a tárgyi világ bemutatását szolgálják, Santiagót cselekedeteiből és szavaiból ismerhetjük meg.
-- Hemingway leglíraibb írása: "Az öreg halász és a tenger", amelyben az öreg halásznak a tengerrel, a hallal, a természettel, és emberi voltáért vívott küzdelmében a magára hagyatott egyén makacs hősiességét ünnepli.. "Az ember nem arra született, hogy legyőzzék… Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.."
-- Hemingway az öreg halász figuráját: Santiago alakját: Gregorio Fuentes kubai halászról mintázta, aki: 2002-ben, 104. éves korában hunyt el. Hemingway halásza, akiről Santiagót mintázta: Szophoklész - Antigoné című drámája fogalmazza meg: "Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb". Ennek a mondásnak az igazságát a közel 2500 évvel később keletkezett regény bizonyítja.
-- A halász már öreg volt, kis csónakján egyedül halászott a tengeren, a Golf-áramlat mentén, s immár 84 napja, hogy nem fogott semmit. Eleinte, negyven napig egy fiú is vele ment mindig. De aztán, hogy 40 napig nem fogtak semmit, a fiú szülei azt mondták, a fiú parancsukra, ettől fogva egy másik hajóval ment halászni, és fogtak is mindjárt az első héten három nagy halat.”
-- A fiú azonban nem csak ezt a negyven napot töltötte az öreggel. 5 éves volt, amikor Santiago először kivitte magával a tengerre, s azóta elválaszthatatlan jó barátok lettek. A fiú, ahogy telt az idő egyre inkább gondoskodott az idősödő Santiagóról. Élelmet, kávét, újságot vitt neki minden nap, s kedvenc beszédtémájuk a baseball.
-- A 85. napon a halász immár magában evez ki a tengerre, messzire megy, mert eljött az ősz, a nagyhal ideje. Az óceánon a fregattmadár jelezte számára, hogy nagy zsákmányt rejt a víz mélye. A sejtése beigazolódott. Horgára akadt egy nagy hal, amely jó két napon át vonszolja őt csónakostul. A harmadik napon sikerül elejteni a zsákmányt, s megindul a hazasegítő passzátszél is.
-- Ám jönnek a cápák, melyek közül jó néhányat hősies küzdelemben megöl Santiago, a partra azonban már mégis csak a nagy hal csontvázával tér vissza. Kezei tönkrementek a hal súlya alatt, szervezetét igen megviselte a tengeri kaland. Manolin, az érte aggódó fiú szinte sírva fakad, kijelenti, hogy ismét együtt fognak halászni, mert még nagyon sokat kell tanulnia az öregtől.
-- Santiago azonban már alszik, s ismét oroszlánokkal álmodik, mint eddig szinte minden éjjel életében. Santiagón külsőre is igen látszottak az öregség jelei: teste elgyötört volt, válla széles a rengeteg munkától, arcát a nap sütötte barnára, bal keze órákon át zsibbadt, mégis tartotta a halat. A kevés alvás miatt beszéde zavarodott volt, hangos beszédével a magányosságát legyőzte.
-- "Hemingway vitathatatlanul elsőrangú művész, csodálatos lelke akkora volt, mint a Kilimandzsáró. De a témái – bikaviadalok, szinte teljesen elfeledett háborúk, nagy állatok élvezetből történő lelövöldözése – manapság egy kissé megnehezítik könyveinek elolvasását. A természetvédelem, az állatokkal kapcsolatos humanizmus és az úgynevezett hadművészet iránti undor mára elöl áll az általános értékek rangsorában."
>>>> Ernest Hemingway könyvtár <<<<
>>>>>>>>>>> 12. könyv <<<<<<<<<<<<
1. A Mi időnkben -- In Our Time - (Novellák) - "1925"
Hemingway első alkotói korszakához kötődik "A mi időnkben" 1925-ben írt novellái és miniatúrái. "A mi időnkben" című könyv egy novellás kötet, a könyvben hol az erőszak, a háború drámai képeit villantják fel láncreakciószerű összekapcsolásban. Hol pedig a szorongató gyermekkori emlékekhez, az erőszak világába való beavattatás nyers misztériumához térnek vissza. Közös erényük a nyelv szűkszavú tömörsége, az intenzitást fokozó ritmusváltás. A kötet kiemelkedő darabja az önéletrajzi ihletésű: "Indián tábor, mely születés és halál körforgásába, a szenvedés és szenvedély titkaiba kalauzolja gyermek hősét. A Novellák: A mi időnkben, Indián tábor, Az orvos és a felesége, Valami véget ér, Háromnapos szélvész, A bokszoló, A katona hazajön, A forradalmár, Mr. és Mrs. Elliot.
2. Fiesta, a nap is felkel -- The Sun Also Rises - (Regény) - "1926"
1926-ban, nem sokkal az első világháború befejezése után jelent meg ez a regény, mely az író és a háborút átélt generáció lelki állapotát fejezi ki Hemingway jellegzetes módján. Megsemmisültek a korábbi értékek, a háborúban részt vett ifjúság idegrendszere megsérült, nem maradt energiája arra, hogy új értékeket teremtsen magának: nincs más, mint visszatérni a testi élvezetekhez. A Fiesta valamennyi szereplője a háború sérültje. Párizsban verődik össze a társaság, boldogtalan, gyökértelen angolok és amerikaiak. Az ellenállhatatlan: Lady Brett Ashley, akiben nemcsak jövendő második férje, Michael Campbell, hanem többi lovagja, Jake Barnes amerikai újságíró, Bill Gorton meg Robert Cohn amerikai író is szerelmes. Testi és lelki sebeiket, erkölcsi összeomlásukat itallal, szerelemmel, világjárással, érzéki gyönyörökkel próbálják gyógyítani, természetesen hiába. Elvetődnek a Spanyolországi: Pamplona városába, végigélvezik és isszák a Fiestát, és Brett az ünnepelt ifjú Torreádort is hálójába keríti, csaknem megfertőzi, de az ép test és ép lélek mégis győzedelmeskedik, megmenekül karmaiból. Az ünnepségek után tovább szórakoznak másfelé, de a gyógyírt másutt sem lelik meg.
3. Férfiak nők nélkül -- Men Without Women - (Novellák) - "1927"
Hemingway 1927-ben, tehát 28 éves korában egy novellás kötetével hirtelen olyan sikere lett, hogy apja is újra magához ölelte, ő pedig soha többé nem kért pénzt hazulról. A könyv címe ez volt: "Férfiak nők nélkül". A cselekmények nagyon különbözőek voltak, de valamennyiben a hajszolt és hajszoló szerelem vágyról volt szó. Ez egyébként írójukra is jellemző volt. Egész életében, viszonylag idős koráig szinte úgy hajszolta a nőket, mint vadászatkor a vadakat, halászatkor a halakat. Később, túl a negyvenedik életévén váltogatta a világhíres színésznőket. Amikor már idősebb korában megnősült, menyasszonyával közölte, hogy hűséget nem várhat. Ha ezt tudomásul veszi és elfogadja, akkor mehetnek az anyakönyv vezető elé. Talán érdekes, de közismert, hogy feleségével igen jó házasságban élt. Az asszony általában azt is tudta, hogy éppen akkor kivel kell osztoznia. Hanem a szeretők váltakoztak, de a feleség mindvégig mellette volt. Az asszony művelt, jó irodalmi érzékű élettárs volt. Az író halála után ő rendszerezte az életművet, gondozta a hátrahagyott műveket, vagyis a Hemingway-novellák rendszerezése neki köszönhető.
4. Búcsú a fegyverektől -- A Farewell to Arms - (Regény) - "1929"
Hemingway a 20. századi amerikai próza klasszikusa számára a "Búcsú a fegyverektől" 1929-ben hozta meg az ismertséget és az elismertséget, majd hamarosan a világhírt és világsikert. Tömegsiker volt Amerikában: a megjelenését követő 5-6 hónap alatt 100 ezer példány kelt el. Kétszer is megfilmesítették. 1934-ben magyar fordításban is megjelent. A Búcsú a fegyverektől "háborús regény", egyike azoknak a szépirodalmi feldolgozásoknak, amelyek az első világháború értelmét vagy értelmetlenségét firtatták, a "régi Európa" véres pusztulásának és értékei látványos csődjének a tragikus tanulságait igyekeztek levonni. Egyben erősen önéletrajzi és személyes élmény-hátterű: Hemingway önként jelentkezett az olasz hadseregbe, mentősként vett részt a harcokban, akárcsak regénye hőse, megsebesült. A kórházban ismerkedett meg: Agnes Kurowsky nővérrel. Nyolc évig tartott a szerelmük. Róla mintázta: Catherine Barkley regénybeli alakját. Hemingway regénye a háború pátoszával és a hősiesség kultuszával való teljes és végleges szakítás. Mégpedig a szerelem jegyében: Frederic és Catherine szerelme és rövid boldogsága a hit és a remény egyetlen ajándéka a létezés könyörtelenül pusztító világában.
5. Halál délután -- Death in the Afternoon - (Próza) - "1932"
A Halál délután nem regény, nem matadorokról szól, hanem egy szakirodalmi mű a bikaviadalról. Arról a bikaviadalról, aminek van egyfajta esztétikája, romantikája, életérzése. A könyvben helyet kap a spanyol táj, a tűző nap, a bikaviadalok híres arénái: Madrid, Pamplona, Sevilla, Córdoba, Granada. Az író megjeleníti a két leghíresebb: Torrerót - Belmontét és Joselitót. Hemingway 1932-ben közreadott munkája: egy szakkönyv a bikaviadalról. A tényekre kíváncsi olvasó a részletes és tudós elemzésből pontosan megismerheti a "valódi spanyol bikaviadalt", sőt, a mellékelt szótárból még a szakkifejezéseket is megtanulhatja. A könyv, természetesen, jóval többet is ad ennél: Hemingway esztétikájának, etikájának, életfilozófiájának legtisztább, legtömörebb összegzését. A "tanítást" azonban nem a tételekben kell keresnünk, hanem mindenekelőtt abban a módszerben, ahogyan a nagy író anyagát feldolgozza, egyszerűen, szakszerűen, és mégis költőien. A bikaviadal nem sport a szó angolszász értelmében, azaz nem egyenlő esélyű vetélkedés a bika és az ember között, erre még csak kísérlet sem történik. Inkább egy tragédia, amelyben a bika halálát játssza el, jól vagy kevésbé jól, a résztvevő bika és ember, és ebben a tragédiában az emberre veszély, a bikára biztos halál vár.
6. A Kilimandzsáró hava -- The Snows of Kilimanjaro - (Novellák) - "1932"
A Kilimandzsáró hava - egy novellás kötet, amely 26 novellából áll, remekbe szabott történetek: szerelemről, halálról, tisztességről. A válogatás címadó darabja. "A Kilimandzsáró hava" az író legismertebb novellája, amit maga is egyik legjobb írásának tartott. Henry a híres író, akiben magát a szerzőt sejthetjük, sebesülten fekszik Afrikában. Csak felesége és helyi kísérője van vele, autójuk lerobbant, a segítség kétséges. A férfi lába már üszkösödik. Még néhány nap, és orvosi ellátás nélkül biztosan nem éli túl a kalandot. Míg a betegszállító repülőgépre várnak, a kétségbeesését whiskeybe fojtó író emlékezetében leperegnek életének legfontosabb eseményei. A halál közelségében megérti a leopárd titkát: miért is fekszik több ezer méter magasban egy leopárd megfagyva a Kilimandzsáró tetején. Hemingway gazdag életútja nyomon követhető írásai változatos világában. Személyes élményeinek szinte kizárólagos szerepe van a színhely, a cselekmény, a figurák megteremtésében: a halászat (Valami véget ér), a vadászat (Francis Macomber boldogsága), a bokszolás (A bokszoló), a borivás (Tiszta kávéház) mind részei az író legendájának. Hemingway írói technikái: sallangmentes stílus, tömörség, aprólékos párbeszédek. Hemingway a 20. század egyik legnagyobb regényírója, és talán ő a legnagyobb novellistája.
7. Afrikai vadásznapló -- Green Hills of Africa - (Próza) - "1935"
Az Afrikai vadásznapló a huszadik századi amerikai irodalom egyik legmarkánsabb személyiségének könyve voltaképpen nem is napló. Inkább riport, azaz beszámoló egy nagy afrikai kudu-vadászatról és mindarról, ami az írót és vadásztársait a vadászat alatt foglalkoztatta: irodalomról, férfiasságról, vadászszerencséről, vadászlélektanról, egyszóval, ami Hemingway számára a teljes életet jelentette. Sokat emlegetett és tudatosan vállalt anti intellektualizmusának is hangot ad ebben a különös könyvben, mely minden mondatában, minden, szinte lényegtelennek tűnő epizódjában az író már-már harsogó élet szeretetét hirdeti. Ez sugárzik minden sorából: ahogyan régi párizsi irodalmi pletykákat idézget, ahogyan szájához emeli sokadik whiskys poharát, ahogyan elgyönyörködik egy bennszülött vadász izmainak harmóniájában, ahogyan fegyverét tisztogatja, ahogyan az afrikai erdő hangjait figyeli, s ahogyan nemes, egyenrangú ellenfélnek tekinti a vadat, de ahogy bosszankodik, kicsinyeskedik, ugratja társait, megéli kudarcait; egyszóval megrajzolja önarcképét. Szeretem Hemingway-t, mert a saját élményeit írja meg, és legfőképp saját magáról ír, és közben megszerettem az írót, azért mert olyan amilyen, egy letűnt kor nagyszerű lenyomata néhány regényben. Hemingway az írást is nagyszerűen űzi, már megmutatta a Fiestában is, ez a vadásznapló pedig újabb példa arra, hogy remek író.
8. Akiért a harang szól -- For Whom the Bell Tolls - (Regény) - "1940"
Hemingway legjobb művei közé tartozik a regény. Robert Jordan, a fiatal amerikai, aki a spanyol polgárháborúban a köztársaságaik oldalán harcol, fontos feladatot kap: az ellenséges vonalak mögött fel kell robbantania egy hidat. Egy partizán egységhez kerül, a saját bőrén tapasztalja a polgárháború esztelen kegyetlenségét, a köztársaságiak között dúló viszályokat, az egymásra fenekedés poklát. Beleszeret egy: Maria nevű, meggyötört, megalázott lányba, már a jövőjüket tervezgetik, amikor eljön a feladat végrehajtásának ideje. A hidat sikerül felrobbantani, ám Jordan menekülés közben eltöri a lábát, kiszolgáltatott helyzetében ő marad utóvédnek. A halál előtti percekben végigfut szeme előtt egész élete, a háború, s a soha be nem teljesülő szerelem története, a fájdalmas búcsú: Mariától. A megrázó regényt Hemingway a saját személyes tapasztalata alapján írta, s rá jellemző, tömör, szaggatott stílusban. A XX. századi amerikai regényírás egyik csúcspontja ez a regény, szikár stílusával, monumentális terjedelmével, aprólékos kidolgozottságával, a fasizmus elleni harc érzékletes bemutatásával. Lenyűgöző, gyönyörű, kerek egész, amit mindenkinek érdemes elolvasnia. "Minden ember a kontinens egy része, a föld egy darabja, ezért sose kérdezd, kiért szól a harang: a harang érted szól."
9. A folyón át a fák közé -- The River and Into the Trees - (Regény) - "1950"
Hemingway 1950-ben megjelent regényének címe az amerikai polgárháború tábornokának: Stonewall Jacksonnak utolsó szavait idézi – és ez a furcsa, kései könyv maga is búcsú, leltár, végső összegzés. Hőse, Richard Cantwell ezredes Hemingway korábbi hőseinek öregedő mása. Emlékek, álmok, a jelenvaló, két háború hadszínterei keverednek a párbeszédekben és belső monológokban, miközben az ezredes autón: Itáliába, Velencébe utazik, hogy találkozzék szerelmével, aztán csónakon, vadvizeken, kacsa vadászatra indul. Egy megfáradt katona és egy fiatal, gazdag, unatkozó lány szerelme: Velencében. Az 51 éves ezredes és a 19 éves Contessa kapcsolatát hitelesen lefesti. A gazdag lány, aki unalmában elhitette magával, hogy szerelmes az ezredesbe, és az ezredes, aki háborús múltja miatt borzasztóan koravén, és valami szentimentális időskori románcként éli meg azt, hogy Contessa bálványa lehet. Mi változott a világban, mi maradt meg az embernek – erre keres választ a főhős, aki még egyszer végigtekint élete tájain, mígnem szimbolikus útjai végén fölmagasodik a halál. A búcsú itt sem beletörődés: két évvel ezután írta az: "Az öreg halász és a tengert".
10. Az öreg halász és a tenger -- The Old Man and the Sea - (Regény) - "1952"
Az öreg halász és a tenger Hemingway: leghíresebb, legismertebb, legjobban sikerült, reprezentatív műve, amelyért 1954-ben Nobel-díjat kapott. A mű: Santiagónak, az egyszerű kubai halásznak a tengerrel folytatott heroikus küzdelmét mutatja be, amelyben a főhős Hemingwaynek, az emberről alkotott végső gondolatát is megfogalmazza: "Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni". Santiago, a kubai halász kissé fáradt, majdnem primitív ember. A 20. század irodalmának igazi hőse. Nyolcvannégy napi sikertelen halászat után újra tengerre száll, s valóban sikerül elfognia egy óriási 'marlint'. Három napig küszködik vele a tengeren, de a cápák megfosztják zsákmányától, s nem visz haza mást a kikötőbe, csak a nagy hal csontvázát. A regény az emberi bátorság, helytállás és akaraterő himnusza. "Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet", mondja Santiago. Kevés felemelőbb igazságot mondtak még ki az emberről. Hemingway varázsos, az élőbeszédre emlékeztető stílusa drámai feszültségeket teremt a műben. Ez egy remekmű. Szívszorító, szomorú és tanulságos. Az egyik legnagyobb hatású könyv amit valaha olvastam, irodalmi remekmű.
11. Szigetek az áramlatban -- Islands in the Stream - (Regény) - "1970"
Ernest Hemingway műve tíz évvel szerzője halála után, a hagyatékból került kiadásra. A regény hőse: Thomas Hudson, az egyik legkedvesebb regényhősöm. Nem túl bőbeszédű, bejárta a világot, és Montana-ban fekvő farmjának fúró tornyaiból csörgedező olaj dollárokból tengeti életét a Karib-tengeri szigetvilágban. Mellesleg befutott festő, akinek művészetét még Európában is elismerik, ezen kívül az amerikai hadsereg megbízásából német tengeralattjárók ellen harcol a II. világháború idején. A könyv három történetet mesél róla. A harmadikban egy elsüllyedt német tengeralattjáró menekülő legénységét üldözve tűzharcba keveredik, és halálos sebet kap. Aki elsüllyedt német tengeralattjáró menekülő legénységét kívánja kergetni a Kuba körzetében található szigetvilágban, az nélkülözhetetlen kézikönyvként forgathatja ezt a részt. A második történet kissé változatosabb, amennyiben itt először megismerkedhetünk a macskák és a magányos férfiak szerelmi életének néhány érdekes sajátosságával, majd a Havannai Floridita bárban tanúi lehetünk, amint: Thomas Hudson a derék: Lill nevű prostituált társaságában kísérletet tesz a "jeges dupla daiquiri" fedőnevű ital különlegesség minden korábbi rekordot felülmúló mennyiségének elfogyasztására. A kísérlet sajnos nem sikerül, mert feltűnik egy nő, akivel Hudson korábban házasságban élt és akivel most újra sikeres szexuális, és lelki kapcsolatot létesít.
12. Édenkert -- The Garden of Eden - (Regény) - "1986"
Ernst Hemingway hagyatékában talált ezerkétszáz oldalas összefüggő, és további hétszáz oldal töredékes vázlat segítségével állította össze a regényt Hemingway amerikai kiadója. A könyv tagadhatatlanul Hemingway-regény – olvasmányos, rendhagyó, szenzáció értékű mű. A regény cselekménye az 1920-as években játszódik – főhőse: David Bourne, fiatal amerikai író. Franciaországban és Dél-Spanyolországban töltött mézes-heteinek leírása: csupa evés, ivás, fürdőzés, napozás, szeretkezés, megspékelve egy kis pikantériával: David gyönyörű, fiatal feleségéről kiderül, hogy biszexuális. Az idill még így is felhőtlen, amíg az Édenkertben meg nem jelenik a kígyó: a harmadik, egy szintén biszexuális nő, és a három ember körkörösen egymásba szeret. A regényből nem hiányoznak a nagy Hemingway-művek erényei – a feszültség nőttön-nő, a leírások pompásak, a dialógusok lendületesek, csodás könyv.
>>>>>> Ernest Hemingway Művei <<<<<<
>>>>>>>>>>>> 18. Könyve <<<<<<<<<<<<
1. Három elbeszélés -- Three Stories - (Novellák) - "1923"
2. A Mi időnkben -- In Our Time - (Novellák) - "1925"
3. Tavaszi zuhatag -- The Torrents of Spring - (Regény) - "1925"
4. Fiesta, a nap is felkel -- The Sun Also Rises - (Regény) - "1926"
5. Férfiak nők nélkül -- Men Without Women - (Novellák) - "1927"
6. Búcsú a fegyverektől -- A Farewell to Arms - (Regény) - "1929"
7. Halál délután -- Death in the Afternoon - (Próza) - "1932"
8. A Kilimandzsáró hava -- The Snows of Kilimanjaro - (Novellák) - "1932"
9. A győztes nem nyer semmit -- Winners Take Nothing - (Novellák) - "1933"
10. Afrikai vadásznapló -- Green Hills of Africa - (Próza) - "1935"
11. Az ötödik hadoszlop -- The Fifth Column - (Novellák) - "1938"
12. Gazdagok és szegények -- To Have and Have Not - (Regény) - "1937"
13. Akiért a harang szól -- For Whom the Bell Tolls - (Regény) - "1940"
14. A folyón át a fák közé -- The River and Into the Trees - (Regény) - "1950"
15. Az öreg halász és a tenger -- The Old Man and the Sea - (Regény) - "1952"
16. Veszélyes nyár -- The Dangerous Summer - (Próza) - "1960"
17. Szigetek az áramlatban -- Islands in the Stream - (Regény) - "1970"
18. Édenkert -- The Garden of Eden - (Regény) - "1986"