Amazonas esőerdő az őserdők anyja.
Amazonas-medencének azt az óriási trópusi esőerdővel borított mélyföldet nevezik, amely Dél-Amerika északi részén helyezkedik el. Amazónia a nevét a területét nyugatról keletre átszelő Amazonas folyóról kapta. Amazonasi-esőerdőt gyakran nevezik Amazóniának is, amely a Föld legnagyobb őserdeje..
Amazóniai esőerdő
-- Amazónia a megközelítőleg: 2 millió km²-nyi, a fél Európa méretű területével a Föld legnagyobb őserdője és alföldje. A Föld legnagyobb területű egyenlítői éghajlatú területe, melyen a Föld legbővizűbb folyója, az Amazonas kanyarog és emellett a világ legnagyobb egybefüggő erdőségét foglalja magába.
-- Az Amazonas-i esőerdők nevét a rajta áthaladó Amazonas folyóról kapta. Brazília, Peru, Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname és Francia Guyana egyes területei is az Amazonas-medencéhez tartoznak.
-- Amazónia kétharmada Brazíliához tartozik, a brazil főváros Brazília is a területén fekszik. Az Amazonas-i esőerdők termelik és szolgáltatják a Föld oxigén készletének: 20 %-át. Az Amazonas medence területén számos természetvédelmi terület található.
Amazónia Geológiája
-- Az Amazonas-medence a Guyanai-ősmasszívum területén fekszik, amely két lépcsős vetődésekkel a mélyben összefügg és ez a rész feltöltődött folyami üledékkel amelyet az Amazonas és mellékfolyói hordtak rá. A medence mélyén megvan a perkambriumi kőzetekből álló összeköttetés a Guyanai- és a Brazil- felföld között, fölöttük találhatók a fent említett üledékes kőzetek Amazonas medencéje.
-- Az Amazonas medencében folyik a világ legnagyobb folyója a: 6296 km hosszú Amazonas folyó, amelyet töltött fel évek hosszú sora alatt. Dél-Amerika őserdőjében található a világhírű: Guacharo-barlang, amely hosszú, kanyargós járataival a leghosszabb barlang rendszer az Amazonas-medencében. Érdekessége, hogy éjszaka Guacharo madarak élnek itt.
Amazónia Vízrajza
-- Úgy tartják, hogy a felszíni édes vizek: 20%-a az Amazonas-medencében található. Az Amazonas évszaktól függően: 100e m³-200e m³ vizet szállít másodpercenként az Atlanti-óceánba. Az Amazonas a Peru-i Andok hegység magas csúcsaitól ered, és 6296 kilométereken keresztül kanyarog az őserdőn át, és közben: 1000 nagyobb mellék folyó ömlik bele. Az Amazonas mellékfolyói közül tíz a világ: 25 legbővizűbb folyói közé tartozik.
-- Megközelítőleg: 15000 mellék folyó táplálja. Érdekességként megemlíthető, hogy a déli területeken eredő folyók világos színűek példának okáért a Rio Tapajos és Rio Xingu, míg az északi mocsaras részről eredő folyók sötét vizűek az általuk megcsapolt mocsarak bomló növényi anyagától, ilyen folyó a Rio Negro amelyik bár vize tiszta fekete színű. Rio Madeira amelyik sárga piros színét, a talajeróziónak köszönheti.
Amazonasi Klíma
-- Az Amazonas-medence klímája a tropikustól a szubtrópusi klímáig terjed, ennek az a következménye, hogy itt szinte minden nap bőséges csapadék esik. Az erdők gazdagsága is ebben a tényben keresendő, mivel ezek az esők egy több ezer kilométerrel távolabbról származó anyagot tartalmaznak.
-- A szelek a Szahara sivatagból ásványi anyagban gazdag homokot szállítanak az Atlanti-óceánon át és ezt a homokot tartalmazza az eső. Az évi középhőmérséklet az egyenlítői (trópusi) területeken, főként az Amazonas-medencében: 25-27 °C . Az erdőségekben többnyire forró és párás a levegő, a nappali átlaghőmérséklet: 33 °C, az éjszakai: 23 °C körül van.
Amazónia Élővilága
-- A faji változatosság itt a legnagyobb a földön, becslések szerint km²-ként: 75000 különböző fafajta, és 150000 magasabb növény él itt. Az összsúlya pedig az itt élő élőlényeknek km²-ként megközelítőleg: 90790 tonna.
-- Flóra
Amazonas-medence területén található a világ legnagyobb őserdeje, amely magába foglalja Brazília, Peru, Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname és Francia Guyana egyes területeit. Az itt fellelhető sokarcú növényvilág az egész világon páratlan szépségű. A 60 méternél is magasabbra növő fák eltakarják a napfényt, ezért az erdő száraz részein a talajt sokszor csupán rothadó növények borítják. Jellegzetes növényei a kaucsukfa, a fügefajok, a paradió, a pálmafélék, az orchideafajok, a kaktuszfélék.
-- Fauna
Amazónia többek közt állatvilágának változatosságáról is híres. Az esőerdőben levő fajok számát csak megbecsülni lehet, mivel az erdő nagy része máig ismeretlen a felfedezők előtt. Egyes források 5-10 millióra becsülik az itt fellelhető fajok számát Eddig 1,4 milliót jegyeztek fel: 750000 rovar fajt, 40000 gerincest, 360000 mikró életformát, 378 hüllőt. Az Amazóniai őserdő emellett: 2500 halfajnak és 1600 madárfajnak is otthont ad . A vízpart elengedhetetlen vendégei a színpompás jégmadarak, kócsagok és íbiszek ,a fák sűrű ágai között papagájokat és tukánokat láthatunk.
-- A folyók jellegzetes halai az élénk színű tetrák és angyalhalak, de a tüskés rája és elektromos angolna is előfordul. ragadozók. Az Amazonasban élő legnagyobb ragadozó hal a 3 méter hosszúságot és 200 kg-ot is elérő arapaima, de itt folyami delfinek is találhatóak. Az Amazonas vízrendszerében élő leghírhedtebb hal kétségkívül a vörös pirája amely nagy rajokban vadászik és pengeéles fogaival pillanatok alatt képesek csontig lerágni a húst egy nagyobb testű emlősről is.
-- Az Amazonas-medencéjének legnagyobb ragadozója a fekete kajmán, amely a: 4,6 méteres hosszúságot is eléri. Az erdő belsejében a fák felső ágain majmok, lajhárok, kolibrik, papagájok, hatalmas pillangók és denevérek rejtőznek. A szárazföldön élő állatok közül meg kell említeni a jaguárt, jaguarundit, pekarit, tapírt, vízidisznót és tatut.
Amazónia Népessége
-- Az Amazonas medence területén megközelítőleg: 22 millió ember él. Két fontos részre bonthatjuk fel a népességet, az évszázadok óta itt élő Indián őslakosokra és a később betelepült Európai telepesekre.
-- Az Amazonas medencében élő emberek közül a legtöbben a portugálul beszélnek, ami nem meglepő lévén a legnagyobb része Brazíliához tartozik, második helyen a spanyol nyelv van, a harmadik a Reengage.
Amazónia Története
-- Az Amazonas medence: 12000 évvel ezelőtt kezdett benépesedni, amikor is a mai indiánok leszármazottai, elérték Észak-Amerikai földrészen keresztül Dél-Amerikát. A medence lakott volt akkor is amikor a XVI. században az európai hódítók felfedezték. Sok információ elveszett az utókor számára az itt lévő civilizációkról, mivel egy évszázad alatt az európai hódítók többek közt az arany ígérete miatt az indiánok 90%-át megölték..
-- Fél évezreddel ezelőtt számos virágzó indián település állt szétszórtan az Amazonas és nagyobb mellékfolyóinak a partjain. Ezek közül a három legfontosabb Tarumák, az Omaguák, a Karoják voltak, akik a többi törzs tagjaival együtt növénytermesztéssel, az árvizek nyomán termékennyé vált földeken a bőséges: kukorica-, manióka-, vadrizs- termés betakarításával foglalkoztak, emellett a halászat biztosította a napi szükségleteiket.
-- Amazóniában mára csak azok az megmaradt indián maradtak fenn, amelyek eredetileg is az erdő mélyén éltek, a nagy folyóktól távolabb. E szétszórt törzsek őseikhez hasonlóan nomád életmódot élnek: de élelmük nagy részét vadászattal és halászattal szerzik. Az őseikhez hasonlóan ismerik az őserdő értékeit:
-- Minderre jó példa a Tiriyo indiánok akik több mint: 300 vadon élő növény gyógyító hatásáról tudnak. Az amazóniai indiánok népessége napjainkra: 100 ezer körülire csökkent, de még így is: 150 különböző nyelvet beszélő törzsük van, s ezek nagy része a Brazíliában a Nemzeti Indián Alapítvány védelme alatt áll.
-- Az Amazóniai indiánok mellett, másik fontos ember csoport, amely itt él az tradicionális hajós nép a Riberinhos, akik a kaucsukfa ültetvények miatt költöztek ide az Amazonas-medencébe, és később érkeztek a telepesek a colonos-ok akik az iparral karöltve felelősek az őserdő pusztításáért.
Amazónia pusztulása
-- A Föld legnagyobb kiterjedésű dzsungeléről készített műholdas felvételek szerint akkora terjedelmű erdőt érintett az irtás, mint az Amerikai Egyesült Államok területe, ez Amazónia területének: 47%-át jelenti. Az ipari tevékenység mellett a fakitermelés és a mezőgazdasági célból történő erdőirtás, égetés az őserdők eltűnésének legjelentősebb oka.
-- A távoli vidékeken a gazdálkodók és a favágók a hivatalos szervek megkerülésével hatalmas farmokat alakítanak ki az őserdő helyén. Ennek következményeként nem csak az élővilág került veszélybe, hanem a lecsupaszított területeken a talaj erózió is felgyorsult és így egyre nagyobb károkat okoznak az időjárási jelenségek, földcsuszamlások, árvizek
Trópusi esőerdőkről, az őserdőkről
-- A Trópusi esőerdő egy biom, mely az egyenlítőtől 10 fokkal északra és délre terül el. Ázsiában, Dél-Amerikában, Közép-Amerikában, Afrikában, Ausztráliában, Mexikóban és a Csendes-óceáni szigetvilágban jellemző. A WWF biomosztályozásában a Trópusi esőerdőket Trópusi és Szubtrópusi nedves erdőknek nevezik, de úgy is hivatkoznak rá, mint Alföldi egyenlítői örökzöld esőerdő.
-- A minimum rendes évi csapadék mennyiség: 1750 és 2000 miliméter között mozog ebben az éghajlati övben. A havi középhőmérséklet meghaladja a 18 °C-ot az év minden hónapjában. Az esőerdők otthont nyújtanak a Föld állat- és növény- fajai felének. A trópusi esőerdőket a "világ legnagyobb gyógyszertárának" is nevezik, mivel a mai gyógyszerek egy negyede az itt élő növényekből származik.
-- Az aljnövényzet az esőerdők nagy területén fejletlen, mert a talajra érkező napfény erősen korlátozott. Ez lehetővé teszi az embereknek és állatoknak, hogy végigmenjenek az erdőben. Ha a lombkorona elpusztul vagy visszafejlődik néhány hónapra, a talaj máris benépesül kúszónövények, bokrok és kicsi fák sűrű növényzetével, melyet dzsungelnek nevezünk.
Esőerdők Jellemzői
-- Az esőerdők több fajnak vagy populációnak adnak otthont, mint az összes többi biom együttvéve. A világ biodiverzitásának 80%-a a trópusi esőerdőkben található. Az 50-85 méter magasra megnövő fák összeérő lomb koronája egy „gyepszintet” alkot. A szerves anyag, mely az erdő talajra hullik, gyorsan dekomposztálódik és a tápanyag újrahasznosul.
-- Az esőerdőket nagy csapadék mennyiség jellemzi, mely eredménye a gyenge talaj köszönhetően a tápanyagok kimosásának. A ferrit talajokat, melyek sok szezonálisan elárasztott erdő talajai, a folyók évenként feltöltik tápanyagban gazdag iszappal. A trópusi esőerdőket a XX. századtól kezdődően súlyos fakitermelés és mezőgazdasági erdőirtás sújtja, melynek következtében az esőerdővel borított területek rohamosan zsugorodnak.
-- Az esőerdőket gyakran a "Föld tüdejének" is nevezik, bár nincsen tudományos alapja ennek az állításnak, ugyanis az esőerdők alapvetően oxigén semlegesek, nettó oxigén produkciójuk nagyon kevés vagy egyáltalán nincs. A magas, lombos, örökzöld fák az uralkodó növények, melyek lombsátort alkotnak az avar felett.
-- A lomb sátor fölé néhol magasabb fák emelkednek, ezeket "„kiállóknak” hívjuk. A lomb korona felső része gyakran nyújt otthont a fákkal összeköttetésben élő epifiton növényeknek, mint az orchideáknak, a broméliáknak, moháknak vagy liánoknak. Az avar és az alj növényzet rendszerint korlátozott mennyiségű napfényhez jut, az itt élő árnyéktűrő cserjék, füvek, páfrányok, kicsi fák és nagy fásszárú kúszó növények a fákra kapaszkodnak fel, hogy napfényhez jussanak.
-- A viszonylag gyér aljnövényzet lehetővé teszi az embereknek és az állatoknak, hogy végig menjenek az erdőn. A lomb hullató és félig lomb hullató erdőkben, vagy az olyan erdőkben, ahol a lombozat valamilyen okból zavaró hatás alatt áll, az avar máris benépesül sűrű kusza kúszó növényekkel, bokrokkal és kicsi fákkal, melyet dzsungelnek nevezünk. A hőmérséklet: 18 és 50 °C, az évi csapadék mennyiség pedig: 1250 és 6600 miliméter között mozog.
Esőerdők Szintjei
-- A trópusi sötétzöld és szubtrópusi világoszöld nedves erdők elterjedése a Földön az egyenlítő környékén találhatóak, három kontinensen: Amerika, Afrika, Ázsia egyenlítői területein találunk Esőerdőket. Az esőerdő öt különböző szintre osztható, mindegyik az adott területbe jól beilleszkedő különböző növény- és állatvilággal rendelkezik.
-- A szintek a következők: avar szint-, cserje szint-, alsó lombkorona szint-, középső lombkorona szint-, felső lombkorona szint-. Csak a felső lombkorona szint egyedülálló a trópusi esőerdőkben, mivel a többi megtalálható a mérsékelt övi esőerdőkben is. A felső lombkorona szint kevés számú nagyon magas fából áll, melyek a középső lombkorona szint fölé emelkednek.
-- Ezeknek a fáknak a lombkorona szintje eléri a 45-55 méteres magasságot, bár alkalmanként néhány faj még akár a: 70-80 métert is elérheti. A fáknak ellen kell állni a forróságnak és az erős szeleknek. Sasok, lepkék, denevérek és egyes majmok lakják ezt a szintet.
-- A középső lomb korona szint az esőerdő legfőbb szintje, mely tetőt formál az alatta lévő szintek felett. A legtöbb fának egy pontból eredő sima, kerek levele van. Ez levelek és ágak labirintusa, melyben sok állat él a kimeríthetetlen táplálék mennyiségnek köszönhetően. Többek között kígyók, tukánok és leveli békák lakják ezt a szintet.
-- Az alsó lomb korona szintet már lényegesen kevesebb napfény éri, köszönhetően a dús középső lomb korona szintnek, ezért a növények nagy leveleket növesztenek, hogy minél több napfényhez jussanak. A növények ritkán nőnek négy méternél nagyobbra. A fauna itt is gazdag, rovarfajok ezrei élnek ezen a szinten olyan állatokkal, mint a jaguár, a leopárd és a vidra.
-- Az avar és cserjeszint meglehetősen sötét, ezért alig nőnek itt növények. Ha nehezen napfény éri, a talajon lévő dolgok gyorsan bomlani kezdenek. Egy levél lebomlásához akár egy évre is szükség van, ezzel szemben a mérsékelt égövön hat hét is elég hozzá. Óriás hangyászok élnek ezen a szinten.
Emberi használat
-- A trópusi esőerdők alkalmatlanok az emberi élet fenntartására. A táplálék források a erdőn belül rendkívül szétszórtak, köszönhetően a magas biodiverzitásnak és az elérhető táplálék jelentős része a lomb koronában található, melyet sok energiába kerülne elérni.
-- A vadászó gyűjtögetők néhány csoportja bizonyos évszakokban ki tudja aknázni az esőerdő forrásait, de elsődlegesen ők is a szomszédos szavannán vagy nyílt erdőben élnek, ahol sokkal bőségesebb az élelem. Mások az esőerdő lakóit olyan vadászó-gyűjtögető embereknek írták le, akik abból élnek, hogy értékes erdei termékekkel, nyersbőrrel, tollakkal, mézzel kereskednek az erdőn kívül élő földművesekkel.
-- A kávé, a kakaó, a banán, a mangó, a papaja, a macadamia, az avokádó és a cukornád eredetileg mind a trópusi esőerdőkből származik és jelenleg a legtöbb terményt ültetvényeken termesztik, melyek helyén korábban erdő volt. Az 1980-as és 1990-es években: 40 millió tonna banánt és 13 millió tonna mangót fogyasztottak világszerte minden évben.
-- A közép-amerikai kávéexport 13 milliárd USA dollárt jövedelmezett. A sok genetikai variáns segít elkerülni az új kártevők pusztítását a még ellenálló vad állomány mintájára. A trópusi esőerdők: 250 termesztett gyümölcs félét szolgáltattak, összehasonlítva, a mérsékelt övi esőerdők csak: 20-at. Csak Új-Guinea erdejei: 251 ehető gyümölcsfa fajjal rendelkezik, de csak: 43 terjedt el a mezőgazdasági termelésben 1985-ig.
Az ökoszisztéma szolgálatok
-- Azon kívül, hogy az ember kivonja a hasznát az erdőből, vannak még úgynevezett nem kivonható hasznok, melyeket ökoszisztéma szolgálatoknak nevezünk. Az esőerdők fontos szerepet játszanak a biológiai sokféleség megőrzésében, a csapadék mennyiség, a beszivárgás és elárasztás szabályozásában és a tudományos ismeretek bővítésében..
-- A gátlástalan ipari fakitermelés és az őslakosok és farmerek égetéses mezőgazdasága által elpusztított erdőket nehézkes vagy lehetetlen helyreállítani, azonban léteznek megoldások a problémára. Egy megoldás lehet a letarolt területeken a talaj feljavítása, hiszen a gyorsan kimerülő talaj az egyik oka, hogy újabb és újabb területeket kell befogni a művelésbe.
-- Az Amazonas vidékén már az európaiak XV. századi megjelenés előtt éltek olyan törzsek, akik faszénnel és állati csontokkal képesek voltak a talaj feljavítására. Az úgynevezett fekete föld már lehetővé tenné egy „terjeszkedés mentes” mezőgazdaság létrejöttét. Az esőerdők védelmébe lépett egy Németországi iskola, akik pénzt gyűjtöttek és megvásároltak egy nagyobb területet, amit nem pusztíthattak és az ő engedélyük nélkül nem nyúlhatnak a területhez...