"A világon azért vagyunk, hogy valahol otthon legyünk benne" -- Tamási Áron

Délinap Krónika

"Az ember hasonlóvá válik ahhoz, mint amiben gyönyörködik."
--Platón--

"Minden jó helyen és minden ember szívében megleled Istent."
--Seneca--

"A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét."
-- Leonardo da Vinci --

Gabriel Garcia Marquez mágikus realizmusa - Bíró Csaba

2019.04.19 23:27

 

A Mágikus Realizmus - Gabriel Garcia Marquez.

Gabriel García Márquez a Nobel-díjas kolumbiai író a 20. századi irodalom egyik legnagyobb alakja. A világhírű írót a "mágikus realizmus" leghíresebb alakjának nevezik, és írásainak nagy része erősen kötődik is ehhez a stílushoz, de túl változatosak ahhoz, hogy művei összességükben bármilyen konkrét műfajban könnyen beskatulyázhatóak legyenek. A csodálatos elméjű író mindig velünk van.
 
Képtalálat a következőre: „garcia marquez”
 
Gabriel Garcia Marquez zsenije

--  Gabriel García Márquez (Aracataca, 1927. március 6. – Mexikóváros, 2014. április 17.), Nobel-díjas kolumbiai író, újságíró, kiadó és politikai aktivista. A 20. századi irodalom egyik legnagyobb alakja. Élete legnagyobb részét Mexikóban és Európában töltötte, egészen a haláláig Mexikóvárosban élt.
--  Gabriel Garcia Márquez-t gyakran a mágikus realizmus leghíresebb írójának nevezik, és írásainak nagy része erősen kötődik is ehhez a stílushoz, de túl változatosak ahhoz, hogy művei összességükben bármilyen konkrét műfajban könnyen beskatulyázhatóak legyenek.
--  Gabriel Garcia Márquez egy nyaralás során érezte meg, hogy végre rátalált saját hangjára, témájára, és 18 hónapig szobájába zárkózva csak írt és dohányzott. Az 1967-ben elkészült a "Száz év magány" a Buendía család misztikus, csodás története, a mágikus realizmus gyöngyszeme. A regény páratlan sikert aratott: 30 nyelvre fordították le, és 50 millió példányban fogyott el, szerzőjét díjak özönével jutalmazták.
--  Gabriel Garcia Marquez esetében különösen szembetűnő az, amit stílusnak nevezünk: hiberboláival, jelzőivel, barokk prózájával, a latin-amerikai és karibi-kultúra sajátságos interpretációjával, amelyet a kritika "mágikus realizmusnak" nevezett el. Garcia Marquez a spanyol nyelvű irodalom egyik legeredetibb és leggazdagabb életművét alkotta meg.
--  Gabriel Garcia Marquez született elbeszélő, olyan kiapadhatatlanul ontja magából a történeteket, hogy sok regényíró megirigyelheti érte. Inkább az anekdotákkal és metaforákkal él, mint az eszmék hideg nyelvén.

Gabriel Garcia Marquez családja

--  Édesapja: Gabriel Eligio García. Édesanyja: Luisa Santiaga Márquez Iguarán, akinek nagyszülei ellenezték a házasságot, mert Gabriel Eligio García apja ismeretlen volt, illetve politikai nézet különbségeik voltak. Ezért Gabriel García Márquezt sokáig anyai nagyszülei nevelték.
--  Nagy hatással volt rá nagyapja, Nicolás Ricardo Márquez Mejía, aki az "Ezernapos háborúban", a kolumbiai polgárháború 1899–1902 között, itt ezredes volt. 1928 ás 1947 között további 10 testvére született.
--  1958-ban vette feleségül: Mercedes Raquel Barcha Pardót. Feleségét annak 13 éves korától ismerte, akkor hűséget fogadtak egymásnak. A házasság 14 évvel később köttetett. Két gyermekük született: Rodrigo García Barcha és Gonzalo García Barcha.

Gabriel Garcia Marquez munkássága

--  Gabriel Garcia Marquez kezdetben a Kolumbiai napilap, az El Espectador riportereként dolgozott, később külföldi tudósítóként: Rómában, Párizsban, Barcelonában, Caracasban, New Yorkban.
--  Az 1950-es években kezdett el publikálni, korai írásaiban: Faulkner hatásai mutathatóak ki. Első figyelmet érdemlő munkája az "Egy hajótörött története" volt, amelyet 1955-ben cikk sorozatként jelentetett meg. Ebben egy, a kormányzat által dicsőségesnek beállított hajótörés valódi, dicstelen történetét mutatta be. Ezzel kezdődött külföldi tudósítói karrierje is, mivel Kolumbiában nem volt többé biztonságban. A történetet 1970-ben könyv formájában is kiadta, és sokan regénynek tekintik.
--  Több munkáját egyaránt nevezték fikciósnak és nemfikciósnak is, különösen az 1981-ben megjelent "Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját", amely egy vérbosszú újságokban is megjelent történetét meséli el, és a "Szerelem a kolera idejént", ami szülei szerelméről szól. Ezeken kívül több műve is a „García Márquez-világegyetemben” játszódik, több könyvben is felbukkanó szereplőkkel, eseményekkel és településekkel.
--  Meghatározóak voltak gyermekkori élményei; ez több regényében visszatérő motívum. Humora: Dickens-éhez hasonlítható. Fantasztikuma, képzelőereje és iróniája beleillik a sajátos Latin-Amerikai légkörbe, a maga teremtette "Macondo mikrotársadalmába”, ahol több regénye is játszódik. A fantázia szárnyalása a hódító lovagok eldorádója óta nem ismeretlen ezen a kontinensen. Érdekes García Márquez humanizmusa: még a kevésbé pozitív, sőt kifejezetten negatív alakoktól sem tudja megtagadni a rokonszenvet és az együttérzést.
--  A leghíresebb regénye, a "Száz év magány" 1967-ben jelent meg, magyarul 1971-ben Székács Vera fordításában, aki a legtöbb könyvét fordította magyarra, és ez a remekműve több mint tízmillió példányban kelt el. Egy elzárt Dél-Amerikai falu életét meséli el, ahol a furcsa események közhelyszámba mennek.
--  Vannak benne varázslatosan valódi elemek, de ennél fontosabb az idő és elzártság természetének filozófiai visszatükrözése, illetve hiányoznak belőle a népmesei elemek, ami pedig a "mágikus realizmus" előfeltétele. Nem minden furcsa és megmagyarázhatatlan folklorikus: néha egyszerűen ilyen az élet.
--  A regény nem pusztán a mágikus realizmus megújítása miatt érdemel figyelmet, hanem mert különösen szép módon használja a spanyol nyelvet. A műelemzések gyakran figyelmen kívül hagyják azt is, hogy a könyv igazi epikus mű, ami egy bonyolult és nagy család sok évtizedes történetét mutatja be.
--  García Márquez 1982-ben megkapta az Irodalmi Nobel-díjat regényeiért és novelláiért. 2002-ben adta ki önéletrajzi könyvét, a "Vivir para contarla", egy három kötetesre tervezett mű első részét. Ez magyarul: "Azért élek, hogy elmeséljem az életemet" címmel 2003-ban a Magvető Könyvkiadónál jelent meg, Székács Vera fordításában.
--  García Márquez híres volt: Fidel Castróhoz kötődő barátságáról, és arról, hogy – különösen az 1960-as, 1970-es években – többször biztosította együttérzéséről néhány latin-amerikai lázadó csoportot. Ezenkívül erős kritikával illette a kolumbiai kormányzatot, de nem támogatta nyilvánosan a hazájában működő gerilla csoportokat.



>>>>  Gabriel Garcia Marquez könyvtár  <<<<
>>>>>>>>>>>>>  12. Könyv  <<<<<<<<<<<<<<


1.  La Hojarasca -- A Söpredék - "1955"
"A Söpredék" García Márquez első regénye: 1955-ben jelent meg először. Ma persze már óhatatlanul a "Száz év magány" és társai felől olvassuk ezt a korai remekművet. Kőkemény realizmus ez, még mágia nélkül. De Macondo már állt ekkor is, Buendía ezredes is élt és a hangulat pont olyan, mint máskor, máshol. Furcsa könyv ez, hangulat teremtésnek kiváló, annál is inkább, mivel a főszereplő, a regény elején már halott, titokzatos orvos annak idején: Aureliano Buendía ezredes ajánló levelével érkezett a regény helyszínére, az isten háta mögötti: Macondó-ba. De vajon miért nem hajlandók eltemetni az orvost a Macondóiak? Erről szól a regény. Ez az író első regénye, amit elolvasva belátható, nem csoda, hogy a Nobel-díjig jutott. Egy nagyon jó kiindulási alap mind az írói pályának a világhírnév felé, mind a fő művek megírásához. Én nem is igazán mondanám ezt útkeresésnek, elég meggyőzően hozza a későbbi írói stílust, és már itt is felfedezhetőek a mágikus realizmus ismérveinek nyomai. Számomra egyáltalán nem volt zavaró a hirtelen váltakozó szemszög, ha picit meg is kavarodtam, hamar sikerült újra felvenni a fonalat. Az egész regényt egy lehangoló, nyomasztó érzés hatja át. A megismert család élete már önmagában sem mondható túl fényesnek, valahogy sosem jut ki sok öröm nekik, annál több magány, és mindehhez még jön: Macondo forró, poros, fojtogató levegője is, ami csak fokozza a nyomasztó érzést.

2.  Cien años de soledad -- Száz év magány - "1967"
A "Száz év magány" Gabriel García Márquez kolumbiai író 1967-ben kiadott világ-sikerű regénye, mely az addig elhanyagolt: Latin-Amerikai irodalom felé irányította a világ érdeklődését. A regény a mágikus realizmus stílusának kiemelkedő alkotása, a legjobb Latin-Amerikai regény, -35 nyelven, több mint: -30 millió példányban jelent meg világszerte. A Kolumbiai ősvadon mélyén megbúvó kicsiny falu: Macondo és a Buendía család története ez a mű. A regény csak látszólag egy család, a Buendía története, valójában azonban sokkal mélyebb jelentés tartalmat hordoz: a műben az emberiség fejlődés története is felfedezhető; a szülőföld elhagyása és az út Macondo felé, értelmezhető a Paradicsomból való kiűzetésként, illetve a negyvenéves pusztai vándorlásként. A regény a vad kapitalizmusban ér véget, az író saját bevallása szerint 1928-ban, a nagy kolumbiai munkás megmozdulás évében. A regény azok közé a művek közé tartozik, amelyek maradéktalanul jó előre igazolják világhírűket. A vágy, a szenvedély, varázslatos, leigázó, fölszabadító erejéről ritkán olvashatunk gyönyörűbb sorokat, mint a "Száz év magányban". Az örökké visszatérő gyötrelmet és beteljesülést hozó szerelemben, a magány és reménytelenség ellenszerét találja meg, s ez teszi a tragikus történetet mondani valójában optimistává. García Márquez élményeinek forrása: a gyermekkor. Egy ősrégi hagyományokat elevenen őrző kis kolumbiai falu mindennapi élete, a nagyszülők meséiben megelevenedő múltja csodálatos képeivel benépesítette a gyerekkor képzeletvilágát.

3.  Relato de un náufrago -- Egy hajótörött története - "1970"
Egy hajótörött egyedül egy csónakban a nagy vízen. Meglehetősen népszerű irodalmi téma ez az alaphelyzet: (Robinson Crusoe) és jó íróról lévén szó, ez jól is van megírva. Kellemes, gyorsan olvasható olvasmány, ami nem csak az író rajongóinak fog tetszeni, de azoknak is akik szeretik a témát. Az Egy hajótörött regénye érezhetően eltér a tőle megszokott mágikus realista stílustól, de bizonyos motívumok, mint a magány, itt is megtalálhatóak. A Kolumbiai flotta: Caldas nevű rombolójának fedélzetéről az elszabadult rakomány nyolc tengerészt sodor a Karib-tengerbe. Csak egyikük: Luis Alejandro Velasco éri el a mentő csónakot és menekül meg. Az idő telik és rá kell ébrednie, hogy nem jön segítség, magára van utalva a végtelen vizeken, és ahhoz, hogy túlélje csak az akaratára és a maradék erejére számíthat. Megható és bámulatos akaraterővel, kitartással képes életeben maradni a tíz napig tartó hánykolódás során, a magány, éhezés, szomjazás, vihar, cápa veszélyek közepette. A legszimpatikusabb jellemvonása talán mégis az, hogy képes felülkerekedni a körülményeken és nem vetkőzik ki emberi mivoltából. A sokadik éhezéssel töltött napon sem képes megenni a nehezen elfogott sirályt. Az átélt kalandokat, és saját hősiességét józan belátással ítéli meg: igaz, hogy, tíz napig, megőrizve, a "töretlen reménykedést", képes volt életben maradni egy csónakban, de "hiszen mi mást tehettem volna".

4.  El otoño del patriarca -- A pátriárka alkonya - "1975"
García Márquez hatalmas, bonyolult szerkezetű monológ víziója öt fejezetszerű egységre tagolódik, a hosszú, indázó mondatokban a túlélők kollektív tudata, mint valami áradás, sodorja a pátriárka magányos belső reflexióit. A regény öt fejezet, ötször negyven-ötven oldalnyi, vers tömörségű, szökőárként gördülő próza szöveg; a hatalom kegyetlenül irónikus persziflázsa és rettentően hiteles leírása. Valamikor régen, a partra szálló idegen katonaság segítségével kaparintotta meg az elnöki hatalmat a pontosan meg nem nevezett: Karib-tenger menti országban a tábornok, hogy aztán közel két évszázadon át, mint valami játékszerrel, folytassa egyre magányosabb, elvadultabb szórakozását a korlátlan országlással. A szeszélye szerint adva parancsot titkosszolgálatának, időnként lecserélt, kivégeztetett bizalmi embereinek tömeges vérfürdőkre. "Szeret a nép, szeret a nép" hajtogatta, s a belügyi szervek e hazug óhajának megfelelően mindig meg is szervezték a tábornok iránti rajongás színjátékait. Oly régen uralkodott már, hogy túlélt több, maga irányította rendszerváltozást is, volt népbarát, egyházüldöző, valláspártoló, s közben egyre aszottabb, kortalanabb pátriárka, palotájának állatokkal, testőrökkel, ágyasokkal zsúfolt termeiben, bolyongva tengette napjait. Visszahúzódva cellájába, eligazítva a három zárat, szeretettelen életéből is elfáradt testét végigdobta a padlón: hullaként találnak rá, akik rátörik az ajtót, s ekkor remélve, hogy életének vége, felravatalozzák.

5.  Crónica de una muerte anunciada -- Egy előre bejelentett gyilkosság - "1981"
Garcia Marquez regényének címében a szerencsétlen: Santiago Nasar sorsa előre ismert, nem jöhet közbe semmi, bármennyire reménykedem, s bár a történetben már mindenki tudja, hogy a dolog elkövetkezik, csak szerencsétlen Nasar és családja nem. De a családi történet az, amely miatt a Latin-Amerikai tisztesség visszanyerése vért kíván, s ezt most Santiago Nasar fizeti meg. Nagyon könnyed, vidám stílusú tragédia, persze elkerülhetetlen áldozattal, de hát az élet már csak ilyen, főleg Dél-Amerikában, melynek kitűnő krónikása az író. Santiago Nasar kedves, dolgos fiú volt, ezért mindenkit kicsit kínosan érintett, hogy meg kell halnia, különösen leendő gyilkosait. De nincs mit tenni, a tisztességen esett foltot csak vérrel lehet tisztára mosni, ezért abbéli igyekezetében, hogy meggátolja a tragédiát, a falu népe együttes erővel bólint megértően a kimondott ítéletre. Márquez pedig mindeközben végigsétál a mandulafa-ligeten, benéz a mulatt örömlányokhoz a házba, aminek sosincs zárva a kapuja, felhajt egy üveg cukornád pálinkát, és elcseveg a szomszéd asszonnyal. Santiago Nasar ettől még meghal, de az élet folytatódik.

6.  El amor en los tiempos del cólera -- Szerelem a kolera idején - "1985"
Ez a könyv is rendkívüli hatású, az egész hangulata és írásformája magával ragadó. A regény egy nagy, egy egész életen át tartó szerelem története. A csodálatos történet 1880-ban kezdődik, amikor a gyönyörű Fermina Ariza élvezhetné életét, helyette választania kell két udvarlója között, a jóképű: Florentino Ariza és a népszerű: Juvenal Urbino doktor között. Ez a gyötrődés és háromszög csaknem 50 éven át tart. A meghökkentő befejezésű szerelmi történet egy buja, lüktető, letűnt világban játszódik, melyet uralnak a misztikus események. Egy igazi Latin-Amerikai szerelmi történet. Teljesen más világ ez, mint a mi Közép-Európai, misztikumtól mentes és romantikátlan. Florentino Ariza fiatalkorában beleszeret a tizennégy éves Fermina Dazába. A lány viszonozza az érzelmeit, és az apai tiltás ellenére levelezésbe kezd a fiúval. Később azonban Fermina Daza váratlanul meggondolja magát, kikosarazza Florentino Arizát, és férjhez megy Juvenal Urbinóhoz, a megbecsült orvoshoz. Florentino Ariza elhatározza, hogy várni fog Fermina Dazára, ha kell, egy életen át. Mikor az orvos idős korában életét veszti, az időközben megöregedett Florentino Ariza újra udvarolni kezd élete szerelmének, és álma végül megvalósul.

7.  Clandestine in Chile -- Titokban Chilében - "1986"
Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író ebben a könyvében egy különös kalandról készített nem mindennapi riportot. Miguel Littín világhírű chilei filmrendező legújabb filmjének keletkezési körülményeit ismerjük meg, amelyek egyedülállók a filmművészet történetében. A XX. század egyik legutolsó diktatúrája kényszerítette tizenkét éve száműzetésben a kiváló filmművészt, aki megváltoztatott külsővel, csak titokban térhetett vissza hazájába: Chilébe.. Az életveszélyt is vállalta, hogy filmet készítsen Chile valóságáról a kegyetlen diktatúra közepette. A történet bővelkedik váratlan, néha hátborzongató kalandokban, az olvasó emberileg is közel kerül a történet főbb szereplőihez. Miguel Littín mondta kalandjáról az írónak: "Nem ez a leghősibb tette életemnek, de a leginkább emberhez méltó". Márquez belebújik interjú alanya bőrébe, egyes szám első személyben adja elő a filmrendező: Miguel Littin által elmesélt vallomást, ami egy száműzetés története. Fura, mert a "száműzetés" szónak számomra inkább van mesebeli, már-már romantikus jelentése, mint valóságos tartalma. Pedig a történet, amely Márquez szavai által kerül elénk, maga a történelem, mégpedig a nem is oly távoli történelem, a közelmúlt tragikus történelme ez.

8.  El general en su laberinto -- A tábornok útvesztője - "1989"
Gabriel Garcia Márquez történelmi regénye elviszi az olvasóját Latin-Amerikába, a XIX. század első harmadába, amikor is a földrész puskaporos hordóra hasonlított. Függetlenségi harcok dúltak és számos mai állam ekkor nyerte el függetlenségét. Ebben a főszerep Simón Bolíváré, róla szól ez a regény. Egész pontosan az életének utolsó bő féléve. A tábornok, aki Venezuela szülötte volt, az szinte „magától adódik”, hogy szülőhazája államelnöki tisztét betölthette. Ezenkívül egyesítette Kolumbiát, felszabadította Bolíviát és Peru diktátora is volt pár hónapig. Hihetetlen eseménydús életút fért bele a földi létének 47 évébe. Igen, 47 évesen távozott az élők sorából. Törvényszerű volt, hogy: Dél-Amerika legnagyobb írója előbb-utóbb szembesüljön: Latin-Amerika történelmének legnagyobb alakjával: Simon Bilivar-al, és faggatni kezdje. Ő, a nagy mítoszteremtő most visszafelé teszi meg az utat: a mítoszokból bontja ki az egykori embert, és úgy állítja elénk a maga esendőségében, megható illúziók között, hogy elhisszük neki: Simón Bolívar csakis ilyen lehetett. Mindent elhiszünk neki. Az, hogy politikai vezető szerep jutott neki betudható pár Európában töltött évnek, Spanyolországban és Franciaországban. Az Európai műveltség felszedése révén jobban tudott érvényesülni abban a környezetben, ahol inkább annak idején szinte csak a puszta erőszak volt a fő tényező.

9.  Doce cuentos peregrinos -- Tizenkét vándor novella - "1993"
Márquezt olvasni mindig különleges élmény. Ez a könyve egy novellás kötet, amelyben tizenkét novella szerepel, amelyek tizennyolc év alatt születtek. A novellák egy-egy városhoz kötődnek; gondolom, mindenki találkozott már azzal az érzéssel, amikor az édes nosztalgia összeütközik a valósággal és ezer darabra törik. Az érzés, amelyet ott, akkor rögzített az emlékezet, és keserű szájízzel fedezzük fel, hogy elmúlt, nem ismételhető meg, nem hozható vissza; hogy semmi nem lesz már többé olyan, mert a világ és benne mi is változik. "Egyik városnak se volt már semmi köze ahhoz, ami bennem élt róluk. Mindegyik, akárcsak az egész mai Európa, döbbenetes változáson esett át: a valóságos emlékeim a memóriám által teremtett kísérteteknek tűntek, a hamis emlékeim pedig olyan meggyőzőek voltak, hogy kiszorították a valóságot. Így aztán képtelen voltam megállapítani, hogy a csalódás és a nosztalgia közt hol húzódik a határ. Ez lett a végső megoldás. Mert végre megtaláltam azt, ami a legjobban hiányzott ahhoz, hogy be tudjam fejezni a könyvet, és amit csak az évek múlása adhatott meg: az idő távlatát. E kalandos útról hazatérve újra átírtam minden novellát, az elejétől a végéig, nyolc lázas hónap alatt, amikor nem kellett eltűnődnöm azon, hogy hol ér véget az igazi és hol kezdődik a képzelt valóság, mert akkor már az a jótékony és hasznos gyanú élt bennem, hogy abból, amit húsz évvel ezelőtt Európában átéltem, talán semmi sem igaz. Ettől olyan könnyen ment az írás, hogy olykor már úgy éreztem, csakis a mesélésért írok, ami talán az az emberi állapot, amely a legközelebb áll a levitációhoz."

10.  Del amor y otros demonios -- A szerelemről és más démonokról - "1994"
A regény története egy lányról szól: Sierva Maria a történet főszereplője. A tizenkét éves Sierva María nevű lányt megharapja egy kutya. A nemesi származású apától és rang nélkül született anyától származó gyermek, születése pillanatától szülei gyűlöletének célpontja volt, ezért a rabszolgák között nőtt fel, ahol megtanulta szokásaikat, nyelveiket, táncaikat. Azonban kiderül, a foltos kutya veszett volt, és áldozatai közül szinte már mindenki halott. A márki lányát elhalmozza ajándékokkal, kedvességgel, igyekszik szebbé tenni számára életének utolsó időszakát. A gyermeken azonban nem mutatkoznak a veszettség jelei, és állapota is csak akkor kezd el romlani, amikor a környék mindenféle „gyógyítói” kezelni kezdik. Sierva María rettenetesen szenved a barbár gyógymódoktól. Egyre többször vannak dühkitörései, és rásütik a kislányra, hogy megszállta az ördög. Ezért azt tanácsolják a márkinak: vigye leányát a Santa Clara kolostorba, ahol ördögűzésnek vetik alá. A feladat végrehajtásával megbízott pap azonban beleszeret a törékeny gyermekbe. A megtévedt pap és a tizenkét éves kislány furcsa szerelme egy összetett tragédia, és az ebből adódó feszültség egyetlen logikus megoldása valamelyikük halála lehet. A történet sokféle mondanivalót hordoz magában, miközben nagyszerűen ötvözi: a mesék, legendák, mítoszok és a Biblia világát, a család, a társadalom, a nemzet, az emberiség nagy kérdéseivel. A kortörténeti tanulmánynak beillő mese idegen kultúrákat ismertet meg velünk, és megmutatja miként hatott az európai befolyás az őslakosok életére.

11.  Vivir para contarla -- Azért élek, hogy elmeséljem az életemet - "2002"
Ezzel a mondattal indítja útjára a Nobel-díjas: Gabriel García Márquez hatalmas regényfolyamát a saját életéről: "Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni". Ez a könyv az első harminc évének története, 1927-től egészen 1957-ig. 1950-ben az akkor huszonhárom éves újságíró Gabriel García Márquezt felkeresi édesanyja, hogy tartson vele az Észak-Kolumbiai: Aracataca városába, eladni a nagyszülői házat. Az utazás élményei adják a kezdő lökést a visszaemlékezéshez. Megismerhetjük a kis Gabo gyermekkorát és serdülő éveit, a nagyszülőket, akik nem kisebb szerepet kaptak a Márquezi regényvilágban, mint a "Száz év magány-ban" José Arcadio és Ursula Buendía. A szerző idegen vezetésében csodálhatjuk meg: Macondo, Aracataca utcáit és házait, a banán-ültetvények munkásait, valamint a "Száz év magány" és a "Szerelem a kolera idején" nagy hatású alakjainak ihletőit. A gyermekkor után pedig a Bogota-i tanuló évek következnek, a jogi kar, az újságírás és az elkerülhetetlen politika. Garcia Marquez történetei olyan stílusúak, amitől valami andalító őserdei függő-ágyban érzed magad, kicsit feszült vagy, mert sejted, ennek bizony nem biztos, hogy jó vége lesz. Ez a könyve az életről szólt, és a halálról, kicsit elvont formában. Ahogy az Márquez-nél lenni szokott.

12.  Memoria de mis putas tristes -- Bánatos kurváim emlékezete - "2004"
Gabriel García Márquez legutolsó regénye egy aggastyán és egy fiatal lány lehetetlen szerelméről szól. Az író műveiből jól ismert Karib-parti kisvárosi környezetben játszódó történet fiktív, de az önirónia nagyon is valóságos, és a regény minden sorát áthatja. Márquez regénye nemzetközi irodalmi szenzáció, amely a memoár kötetek írása közben született. Van egy 90 éves aggastyán, az öregúr kilencvenedik születésnapjára egy 14 éves szűzlányt szeretne. A regény főhőse úgy dönt, a következő születésnapján, hajlott korának tiszteletére, különleges ajándékkal lepi meg magát: egy szűz lánnyal szeretne eltölteni egyetlen éjszakát. Felkeresi régi ismerősét, a helyi bordélyház vezetőjét, aki rögtön megígéri, már aznap este elviszi hozzá a kislányt. A textilgyárban dolgozó lány fáradt és alszik, így mikor az újságíró először ellátogat hozzá, mély álomban találja. A szánakozás és a csodálkozás különleges érzése vegyül benne, mikor meglátja az alvó leányt, és vágyát legyőzve tölti mellette az egész éjszakát úgy, hogy meg sem érinti őt. Az ezt követő estéket különleges játéknak szenteli az öregúr: saját érzéseitől megrészegülve fekszik a lány mellett, nézi őt és emlékezik. Visszaemlékszik azokra az évekre, melyeket csupán az üres szenvedélyre pazarolt, és melyekben sosem élt meg valódi, mély szerelmet: "A kurvák sose hagytak időt rá, hogy nős ember legyek” – vallja be önmagának. Szép irodalom, szép történet, szép tájak. Latin-Amerika: életöröm, bujaság, erotika, tánc, zene. 



>>>>  Gabriel Garcia Marquez művei  <<<<
>>>>>>>>>>>>  18. Könyv  <<<<<<<<<<<<


1.   1955 -- La Hojarasca -- Söpredék
2.   1961 -- El coronel no tiene quien le escriba -- Az ezredes úrnak nincs aki írjon
3.   1962 -- Los funerales de la Mamá Grande -- Mamá Grande temetése
4.   1962 -- Ojos de perro azul -- Egy kék kutya szemei
5.   1962 -- La mala hora -- Baljós óra
6.   1967 -- Cien años de soledad -- Száz év magány
7.   1970 -- Relato de un náufrago -- Egy hajótörött története
8.   1972 -- Historia de la cándida Eréndira -- Történet az ártatlan Eréndiráról
9.   1975 -- El otoño del patriarca -- A pátriárka alkonya
10.  1981 -- Crónica de una muerte anunciada -- Egy előre bejelentett gyilkosság 
11.  1985 -- El amor en los tiempos del cólera -- Szerelem a kolera idején
12.  1986 -- Clandestine in Chile -- Titokban Chilében
13.  1989 -- El general en su laberinto -- A tábornok útvesztője
14.  1992 -- Doce cuentos peregrinos -- Tizenkét vándor novella
15.  1994 -- Del amor y otros demonios -- A szerelemről és más démonokról
16.  1996 -- Noticia de un secuestro -- Egy emberrablás története
17.  2002 -- Vivir para contarla -- Azért élek, hogy elmeséljem az életemet
18.  2004 -- Memoria de mis putas tristes -- Bánatos kurváim emlékezete


Díjak

Irodalmi Nobel-díj (1982)
Neustadt Nemzetközi Irodalmi Díj (1972)


Gabriel Garcia Marquez - ahogyan a világot látja..

Amit az alkimisták csináltak, az ugyanaz volt mint a nagyapám szerény, házilagos kotyvasztása a laboratóriumában. Rájöttem, hogy a kotyvalék amit készített, nemcsak a fémek megaranyozására szolgált, hanem a lelke megtisztítására is. Az alkímiában ez a legszebb dolog.
--"Alkímia"--

Az álomban az a jó, hogy sosem tudjuk igazak e vagy hazudnak.
--"Álom"--

Azt hiszem a babonák, vagy amit babonának mondanak, az emberek olyan vele született képességeiből fakad, amelyekről a nyugaton uralkodó racionalista gondolkodás úgy döntött, hogy elítéli őket..
--"Babona"--

Képtelen volt belátni, hogy létezhet ártatlan barátság férfi és nő közt: úgy vélte, hogy ötéves korban sincs ilyen, nyolcvanéves korban még kevésbé.
--"Barátság"--

Hihetetlen, hogy milyen boldog tud lenni az ember annyi éven át, a sok marakodás, a sok cirkusz közepette (...), és közben azt sem tudja, hogy ez most szerelem-e, vagy sem.
--"Boldogság"--

Nincs az az orvosság, amely meggyógyítaná azt, amit a boldogság nem tud meggyógyítani.
--"Boldogság"--

A dolgoknak is megvan a maguk élete, csak fel kell ébreszteni a lelküket.
--"Bölcsesség"--

Tudod, mit tanultam az elmúlt negyven évben? Hogy az égvilágon minden egy és ugyanaz a nóta. Menjünk vissza oda, ahonnan elindultunk, és kezdjük újra.
--"Bölcsesség"--

A démonoknak akkor se higgyünk, ha igazat mondanak.
--"Démonok"--

Mondj igent.... Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.
--"Döntés"--

Az élet megpróbáltatásai az életben nem mindenkit sújtanak egyformán.
--"Élet"--

Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire vissza emlékszik, és ahogy vissza emlékszik rá, amikor el akarja mesélni.
--"Élet"--

Az ember a maga kiszámolt homok szemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel belőlük, örökre elvesznek.
--"Élet"--

Az elnyomásra, a fosztogatásra és az elhagyatottságra van egy válaszunk: az élet. Se az özönvizek, se a járványok, se az éhínségek, se a természeti csapások, de még a századok végtelen sora óta tartó örök háborúk sem tudták csökkenteni az életnek a halállal szemben keményen kivívott előnyét.
--"Élet"--

Az életemben az a legijesztőbb, hogy élek.
--"Élet"--

A valódi emlékek gyakran hihetetlenek, a csalfa emlékek viszont néha annyira meggyőzőek, hogy képesek helyettesíteni a valóságot.
--"Emlékek"--

Végül már csapongott az események között, de indulatok nélkül: mivel másra nem tudott gondolni, megtanult hidegen gondolkodni, hogy az elkerülhetetlen emlékek többé ne sértsék az érzékenységét.
--"Emlékezés"--

Mindig jusson eszükbe, hogy a múlt hazugság, hogy az emlékezet nem ismer visszautat, hogy minden régi tavasz visszahozhatatlanul elveszett, s hogy végső soron a legőrjöngőbb és legmakacsabb szerelem sem egyéb, mint tűnő igazság.
--"Emlékezés"--

Még mielőtt elért volna az utolsó verssorhoz, már tudta, hogy soha többé nem lép ki ebből a szobából, mert úgy volt elrendelve, hogy a tükrök, vagy trükkök városa szétszóródik a szélben és kihull az emberek emlékezetéből.
--"Emlékezés"--

Az a hamu tömeg, ami a szíve volt, s amely a mindennapos valóság legkeményebb csapásait is állta, a sajdító emlékezés első fuvallatára összeomlott.
--"Emlékezés"--

A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.
--"Emlékezés"--

Ennyi maradt a múltból, amely nem bírt tökéletesen elenyészni, mert egyre csak enyészett, végtelenül önmagát emésztve, és úgy múlt el minden egyes pillanatban, hogy az elmúlása sohasem lett mulandó.
--"Emlékezés"--

Ha azt mondjuk, hogy Amerika Európa hulladékából keletkezett, akkor visszagondolva azt is megállapíthatjuk, hogy Európa Ázsia hulladékából jött létre egykor.
--"Európa"--

A rózsákat könnyeimmel öntözném, hogy érezzem töviseik fájdalmát, szirmaik szenvedélyes csókját.
--"Fájdalom"--

Az emberiség ugyanúgy, mint a hadsereg a hadszíntéren, leglassúbb egységeinek sebességével halad előre.
--"Fejlődés"--

Ha most meghalok.., alig fogsz rám emlékezni, amikor annyi idős leszel, mint amennyi most én vagyok.
--"Felejtés"--

Noha néhány nagyszájú férfi tetszelegve hangoztatta, hogy az életét is odaadná, csak egyetlen szerelmes éjszakát tölthessen ezzel a vérlázító nővel, valójában egyikük sem erőltette meg magát érte. Lehet, hogy a meghódításához is, a veszélyek távol tartásához is elegendő lett volna az az egyszerű és primitív érzés, amelynek a neve szerelem, de éppen ez az egy senkinek sem jutott az eszébe.
--"Férfiak"--

Mi, férfiak az előítéletek szerencsétlen rabjai vagyunk. Ha viszont egy nő elhatározza, hogy lefekszik egy férfival, nincs az a kerítés, amit át ne ugrana, nincs az a vár, amit le ne rontana, nincs az az erkölcsi meggondolás, amivel ne törölné ki a fenekét: nincs az az Isten, aki számítana.
--"Férfiak és Nők"--

A gyengék soha nem fognak bejutni a szerelem birodalmába, mely zord és irgalmatlan, a nők csak a határozott és elszánt férfiaknak adják oda magukat, mert tőlük kapják meg az olyannyira áhított biztonságot, amely nélkül nem tudnak szembenézni az élettel.
--"Férfiak és Nők"--

A világot a nők tartják fenn, mi, férfiak történelmi brutalitásunkkal csak összeziláljuk.
--"Férfiak és Nők"--

Megérezte, hogy elfeledték s ez a feledés nem a szívé, hiszen akkor jóvá lehetne tenni, hanem sokkal kegyetlenebb és véglegesebb annál, egy másik feledés, amelyet jól ismert, mert ismerte a halált.
--"Halál"--

Légy te, vagy légyen bárki más, igen rövid idő múltán halottak lesztek, s azután pedig semmi sem marad meg belőletek, még a nevetek sem.
--"Halál"--

A halálnak nincs humorérzéke. Az ember nem akkor hal meg, amikor szeret, hanem amikor lehet.
--"Halál"--

Könnyebb egy háborút elkezdeni, mint befejezni.
--"Háború"--

Az a növekvő gyanú, hogy a naprendszernek ez az egyetlen helye, ahol az élet csodálatos kalandjára lehetőség nyílt, a felé az elkeserítő következtetés felé vonszol minket irgalmatlanul, hogy a fegyverkezés szembemegy az értelemmel.
--"Háború"--

Minden ember, a gyerekeket is beleértve, egy körülbelül négy tonna dinamittal töltött hordón ül, amelyeknek együttes felrobbanása tizenkétszer tudná kiirtani a földi élet minden nyomát.
--"Háború"--

Tudományos szemmel nézve fel se lehet fogni, hogy két ember, aki alig ismeri egymást, akik nem állnak egymással rokonságban, akiknek különböző a természetük, különböző a műveltségük, sőt még a szemük is, egyik napról a másikra kénytelenek legyenek tudomásul venni, hogy együtt élnek, hogy egy ágyban alszanak, hogy összekötnek két sorsot, ami talán külön-külön egészen más irányba tartana.
--"Házasság"--

Az embernek két felesége kéne hogy legyen: az egyik a szerelemre, a másik meg arra, hogy felvarrja a gombokat.
--"Házasság"--

A házassággal az a baj, hogy szeretkezés után minden éjjel véget ér, és minden reggel újra fel kell építeni, még reggeli előtt.
--"Házasság"--

Ne feledd, hogy a jó házasságban nem a boldogság, hanem a stabilitás a lényeg.
--"Házasság"--

Újabb és újabb sérelmeket forgattak ki a mélyből, régóta beforrott sebeket téptek fel, új sebeket ütöttek, és mindkettőjüknek rá kellett döbbennie a fájdalmas igazságra, hogy a házasélet harcmezején eltöltött hosszú évek alatt jóformán csak a haragjaikat terelgették ide-oda.
--"Házasság"--

Egyszerre több nőt is lehet szeretni, és mindegyikért egyformán lehet szenvedni, úgy, hogy egyiküket sem csalja meg.
--"Hűtlenség"--

A szívnek több szobája van, mint egy kuplerájnak.
--"Hűtlenség"--

Az idő nem múlik... hanem csak forog önmaga körül. Az időt is érhetik zökkenők és balesetek, miáltal darabokra törhet, és otthagyhatja egy szobában valamelyik örök szilánkját.
--"Idő"--

A jövő igenis áttetszővé válik az időben, és látható lesz, akárcsak a fény elé tartott papírlap másik oldalán az írás.
--"Idő"--

Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse.
--"Idő"--

Az irodalom a legjobb játék, amit az emberek kicsúfolására valaha is feltaláltak.
--"Irodalom"--

Miközben a regényalakot formáltam, egyre jobban megkedveltem benne az embert, és nem volt okom megölni őt, mert rájöttem, hogy egy komoly író nem ölhet meg egy regényalakot, ha nincs rá meggyőző oka.
--"Irodalom"--

A jó írót nem azon lehet lemérni, hogy mit tesz közzé, hanem inkább azon, hogy mit tép össze.
--"Irodalom"--

Minél áttetszőbb az írás, annál láthatóbbá válik a költészet.
--"Irodalom"--

Le is foshatná magát a világ, ha az emberek első osztályon utaznának, az irodalom meg a poggyász kocsiban.
--"Irodalom"--

Az emberek csak a valóságos életben halnak meg mindörökre. Az irodalomban azt csinál az ember, amit akar. Hiszen ezért találták fel; hogy minden vágyunkat ki tudjuk elégíteni.
--"Irodalom"--

Írni, az valami olyan titokzatos dolog, mint főzni.
--"Irás"--

Az írói mesterség talán az egyetlen, amely annál nehezebb, minél régebben gyakorolja az ember.
--"Irók"--

Mindig is úgy hittem, hogy mi, írók, nem a tehetségünk miatt lettünk írókká, hanem annál a szerencsétlen körülménynél fogva, hogy nem lehetünk mások, mint amik vagyunk, és hogy magányos munkánk se több viszonzást, se több előjogot nem érdemel, mint amennyit a suszter kap azért, hogy cipőt csinál.
--"Irók"--

Nem vagyok nagyon istenhívő, viszont babonás vagyok. Amikor nincs Isten, babonák vannak. Én és az én sárga rózsám. Amikor ott van a vázájában, semmi rossz nem történhet velem. (...) Higgye el, hogy könnyebb egy szál sárga rózsával beszélgetni, mint Istennel.
--"Isten"--

Csak egyetlen helyen érzem magam otthon az egész földön, a Karib-térségben. A Karib-térség nemcsak egy földrajzi fogalom hanem egy teljesen egységes kulturális régió.
--"Karib térség"--

Ahogy a valóságban megtörtént dolgokat el tudjuk felejteni, az is lehet, hogy néhány olyan dolog, ami sohasem történt meg, úgy él az emlékezetünkben, mintha megtörtént volna.
--"Képzelet"--

A költészet az ember létezésének egyetlen konkrét bizonyítéka.
--"Költészet"--

Ha a költészet nem arra való, hogy felpezsdüljön a vérem, hogy hirtelen ablakot nyisson arra, ami csupa titok, hogy segítsen felfedezni a világot, hogy árva szívemnek társa legyen a magányban és a szerelemben, az ünnepen és az elhagyatottságban, akkor mire való?
--"Költészet"--

Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.
--"Könyv"--

A kultúra minden alkotó tevékenység összegző ereje: az emberi értelem társadalmi hasznosítása.
--"Kultúra"--

A forradalom is kulturális mű, a teremtő elhivatottság és tehetség legteljesebb megnyilvánulása, mely okot ad arra, de meg is követeli tőlünk, hogy mélységesen higgyünk a jövőben.
--"Kultúra"--

Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.
--"Küzdelem"--

Latin-Amerika Európa hulladékából alakult ki, mégis egy teljesen más és egyedi világ jött létre, ami semmi máshoz sem hasonlítható.
--"Latin-Amerika"--

A jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal.
--"Magány"--

Egy héten át nem vetettem le az ezermesteri kezeslábasomat, se éjjel, se nappal, nem fürödtem, nem borotválkoztam, nem mostam fogat, mert a szerelem, ha későn is, de megtanított rá, hogy az ember valakinek a kedvéért hozza rendbe magát, valakinek a kedvéért öltözik fel és kölnizi be magát, és nekem sohase volt kiért.
--"Magány"--

Egy percnyi kibékülés többet ér, mint egy életre szóló barátság.
--"Megbocsátás"--

Csak egy dologra vágyom az életben: ha lenne valaki, aki megért.
--"Megértés"--

Az emberek nem egyszer és mindenkorra születnek meg azon a napon, amikor az anyjuk a világra hozza őket, hanem az élet újra meg újra rákényszeríti őket, hogy megszüljék magukat.
--"Mindennapok"--

Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.
--"Mosoly"--

Ha egy gyerek elé egy csomó játékot teszünk, különféle játékokat, végül is egy mellett fog megmaradni, és az államnak az lenne a kötelessége, hogy megteremtse azokat a feltételeket, amelyek közt ez a játék végleg megmarad a gyereknek. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a boldogság és a hosszú élet titka. Hogy mindenki úgy éljen, hogy csak azt csinálja, amit szeret, a bölcsőtől a sírig.
--"Munka"--

A szív memóriája a rossz emlékeket kiveti magából, a jókat pedig felnagyítja, s ezzel a csalafintasággal érjük el, hogy el tudjuk viselni a múltat.
--"Múlt"--

Amit már eltáncoltál, azt senki se veheti el tőled.
--"Művészet"--

A férjes asszonyok, az anyák, az özvegyek, a nagymamák egy másik embercsoporthoz tartoztak, amely nem a megélt évek számával mérte az életkorát, hanem azzal, hogy még mennyi idő van hátra a sírig.
--"Nők"--

A nők számára csak két korosztály létezett: az eladósor, ami legfeljebb huszonkét éves korukig tartott, és az örök hajadonok: a vénlányok kora.
--"Nők"--

A nők valami külön észbeli adottság alapján, ami csak az övék, úgy tudnak elsiklani a valóság zátonyai mellett, hogy nem szenvednek hajótörést.
--"Nők"--

A nők nem annyira a kérdésekre figyelnek, mint inkább a kérdések rejtett indítékaira.
--"Nők"--

Nekünk, özvegy asszonyoknak az az egy jó megvan az életünkben, hogy nincs már, aki parancsoljon.
--"Nők"--

Hallott már valaki kövér nőket beszélgetni? El se lehet képzelni bármi más látványosságot, amelyből így áradna az egészséges vidámság. Senki se tud úgy nevetni, mint ahogy két kövér nő nevet. És utoljára se tud úgy nevetni, mert ők ketten sohasem hagyják abba. Ha kettőnél több kövér nő beszélget, az ember arra gondol, hogy a jó egészség titka a testek tömegében és sűrűségében rejlik. Még az is megfordul az ember fejében, hogy nem zsír, hanem törökméz szorongatja a szívüket. Mindig az az érzésem, hogy harminc évvel fiatalabbak a koruknál, és vigyázniuk kell, nehogy a föld vonzó ereje hirtelen elengedje őket. Ez volna netán a gömbök metafizikája?
--"Nők"--

A nyelvek szabadon kószálnak mindenfelé, összekeverednek és összezilálódnak, és elkerülhetetlen sorsuk felé rohannak, mely egyetlen, globális nyelvbe akarja kényszeríteni őket.
--"Nyelv"--

Résen kell lennünk az államnak azzal a hajlamával szemben, hogy kivonuljon az oktatásból, és magánkézre adja. Az ellenérv lesújtó: a magánoktatás, akár jó, akár rossz, a társadalmi diszkrimináció leghatékonyabb formája.
--"Oktatás"--

Próbálj jobb emberré válni, és ismerd meg önmagad, mielőtt megismernél valaki mást, és tőle várnád, hogy megmondja, ki vagy.
--"Önismeret"--

Az ember abból jön rá, hogy öregszik, ha elkezd hasonlítani az apjára.
--"Öregedés"--

Az öregség az első kis eleséssel kezdődik, aztán a másodikkal jön a halál.
--"Öregedés"--

Az öregek, ha egymás közt vannak, nem is olyan öregek.
--"Öregedés"--

Az ember gyorsabban öregszik a fényképein, mint az életben.
--"Öregedés"--

Nem az öregedés miatt hagyunk fel álmaink követésével, hanem az álmok hiányától kezdünk el öregedni.
--"Öregedés"--

Lassú életű emberek voltak, akiken nem látszott, hogy öregednének, hogy legyűri őket a betegség vagy a halál, hanem csak egyre áttetszőbbé lettek az idők során, emlékekké váltak, egy letűnt kor árnyaivá, míg egészen el nem mosta őket a feledés.
--"Öregedés"--

Nem vagyok gazdag. Én egy szegény ember vagyok, akinek sok pénze van, és a kettő nem ugyanaz.
--"Pénz"--

Ha nem mászol bele a politikába, majd a politika mászik beléd.
--"Politika"--

A rajtunk most átvonuló zivatar annak előjele, hogy egünk nemsokára kiderül, s jobb napokat fogunk látni, mert lehetetlen, hogy akár a baj, akár a jó örökké tartson, s ebből az következik, hogy mivel a baj már soká tart, a jónak közel kell lennie.
--"Remény"--

Semmitől se lehet úgy megkönnyebbülni, mint ha jól kisírja magát az ember.
--"Sírás"--

Semmi sem erkölcstelen, ami az ágyban történik, ha arra jó, hogy fenntartsa a szerelmet.
--"Szerelem"--

Az asszony számára is elérkezett a pillanat, amikor föl kell tennie magának a kérdést, egész női méltóságával és öntudatával, elfojthatatlan életkedvével, hogy mihez kezdjen a szerelemmel, amely gazdátlanul maradt benne.
--"Szerelem"--

Ha a szerelem ölne meg, nem fájna a halál.
--"Szerelem"--

A szerelem az emberiség nagy, közös érzése, és bármi rossz, ami egy szerelemben történik, az a világ összes többi szerelmének is árt.
--"Szerelem"--

Sierva María akkor kérdezte meg tőle, igaz-e, amit a dalok mondanak: hogy a szerelem mindent legyőz.. Igaz-, mondta a márki -, de jobb, ha nem hiszed el.
--"Szerelem"--

A szerelem a sorscsapások közepette megnő és megnemesedik.
--"Szerelem"--

A szegénység a szerelem szolgálója.
--"Szerelem"--

A szerelem egy természetellenes érzés, amely arra ítél két ismeretlen embert, hogy szánalmas és egészségtelen módon függjenek egymástól, úgy, hogy minél erősebb a kötelék, annál hamarabb szakad szét.
--"Szerelem"--

Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.
--"Szeretet"--

Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.
--"Szeretet"--

A gyerek iránti szeretet nem a vérből fakad, hanem a gondozás közben kifejlődött barátságból.
--"Szülők"--

Miért van az, hogy az eredetiséget, amelyet irodalmunkban fenntartás nélkül elismernek, mindenféle ravasz érvekkel elvitatják a társadalmi változásra irányuló olyannyira nehéz próbálkozásainktól?
--"Társadalom"--

Az a gondolat, hogy a tudomány csak a tudósokra tartozik, olyan tudomány ellenes, mint amilyen költészet ellenes azt állítani, hogy a költészet csak a költőkre tartozik.
--"Tudomány"--

Utazni nekem az egyik legunalmasabb dolog. Minden várost egyformának látok, és mint már mondtam, mindenütt idegennek érzem magam, csak a Karib-tenger partján nem. Az utazásokból csak egy-egy futó kép maradt meg bennem, ezekre mindig emlékezni fogok, de nem nagyon tudom, hogy mit kezdhetnék velük.
--"Utazás"--

Idegen nyelvet akkor kell tudni, ha az ember el akar adni valamit... De ha az ember vesz valamit, akkor mindenki megérti.
--"Üzlet"--

Ha valaki kockáztat, tudja, mit tesz kockára. És ha valahol hiba csúszik a számításba, ott valami előre nem látott, az embertől független ok van.
--"Üzlet"--

Van úgy, hogyha valamit nem értünk, akkor azt az ördögnek tulajdonítjuk, holott Istentől származik, csak éppen nem értjük.
--"Vallás"--

Aki egyszer hitt, abból sohasem lesz teljesen hitetlen ember.. Mindig megmarad benne a kétség.
--"Vallás"--

A Biblia semmitől sem fél... A Biblia mindenre képes. Az Ótestamentumban minden lehetséges. Ott semmitől sem félnek. Tegyük föl, hogy egyetlenegy ember írta a Bibliát: gondold el, hogy mekkora "szerénység" szorult belé! Az a fickó egy jobb világot akart felépíteni annál, amelyet hite szerint Isten épített fel.
--"Vallás"--

A kifürkészhetetlen véletlen játékszerei vagyunk, és az egyetlen és elkeserítő jutalom, ami ezért valakinek jár, általában és legtöbbször az, hogy meg sem értik, és el is felejtik.
--"Véletlen"--

Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.
--"Világ"--

Nincs a világon szégyenletesebb és megalázóbb dolog, mint a visszautasítás.
--"Viszonzatlanság"--