Magyar ősvallás, Tengri, Yotengrit - Máté Imre

Magyar ősvallás.

Az ősmagyar vallás a kereszténység felvétele előtti magyar hitvilágot jelenti, mindazokat a mitológiai képzeteket, lényeket, és a világ keletkezésére, felépítésére és működésére vonatkozó elgondolásokat, melyek egy egységes mitológia részét képezték. A Magyarok hitvilágának gyökerei az ősidőkbe nyúlnak vissza.

A magyar ősvallás - Tengri, Tengrizmus, Yotengrit..

--  A Tengri, Yotengrit ősvallás szellemisége az ősi magyar világképből ered, melynek kibontakozása korszakalkotó jelentőséggel bír. Ez az alapeszme csak a tan teljes mélységű megismerése során rajzolódik ki tisztán, ezért beható tanulmányozást kíván. Az ősi magyar szellemiség egymás melletti, dualista rendszerben szemléli a világot. Ebben szembenállás helyett együttállás van, ahol az energiák is párban állnak, pozitív-negatív, nő-férfi, és együtt erősítik egymást, összeadódnak. Ez valódi dualitás, az együtthatás és felemelkedés megvalósításának útja.
--  A vallásokról először is egy mondatban csak annyit: - "Az ősvallások őskinyilatkoztatásai eredetibbek és romlatlanabbak mint a későbbi nagy világvallások manipulált kinyilatkoztatásai"... A Tengri vallás története régmúlt időkre nyúlik vissza. Eredetét tekintve a Tibeti buddhizmussal közös gyökérről fakad. Ez az elnevezés a Rábaközben maradt fenn, de tudjuk, hogy Böön, Böhn néven ma is gyakorolják Tibetben.
--  A Tengri vallás -- a kereszténység bevezetéséig a szabad Magyarok vallása volt, mely alapvetően meghatározta és rendezte az egyén életét, a személyek viszonyát, a család rendjét és a társadalmat, s a más népekkel való kapcsolatot. Ugyanakkor a Yontengrit nem kötelező, nem államvallás, táltosai nem szúrnak szügyön ünnepélyesen fehér lovat és nem égetik el ózsidó vagy görög mintára rakott oltáron. Nincsen „Hadúr”, hanem duális Isten-pár van…
--  Yontengrit. Ez a szó vonatkozik - mint rövidített elnevezés - a „Yotengrit szellemiségre, eszmei mozgalomra. A „Yotengrit” szó az altáji nyelvekben „Istent” jelentő „Tengri” szó származéka.. Yo = első, Tengrit = ISTENSÉG, Yotengrit = ELSŐ ISTENSÉG, avagy Tengervégtelen Ősszellem. Mivel a „tengris” vallásokban, hitvilágokban az Isten azonos a világegyetemmel, a szó végtelent, „tengernyit” is jelent.
--  A Rábaközi, Hansági, Szigetközi „tudók” átmentettek a magyar régmúltból egy BÜÜN, Bühn alakban is írható nevű vallást. A „Kárókatona – rend”, a Kormorán-rend ápolta és adta nemzedékről nemzedékre, mint titkos tant. A „bűnbe esni” kifejezés eredetileg nem vétkezést jelentett, hanem visszaesést a „BÜÜN”-be, tehát az ősi hitbe. A Kormorán-rend 49. főbácsája, Máté Imre hozta nyilvánosságra ezen ősi tanokat a „Yotengrit” könyvekben.
--  A „Büün”, más néven „Yotengrit” eszmeiség bölcseleti alapja egy duális világszemlélet, mely nem polarizáló, hanem „összeillesztő”. Pl. nő, meg férfi együtt EGY ember. E valódi duális világnézet a jégkorszak emberének hagyatéka. Társadalmi, szociális vetületei ma is érvényesek. Pl. tőke meg munkaerő ebben a duális rendszerben nem ellentétek, nem ellenségek, hanem együtt alkotják a termelő erőt.
--  „Ne higgy, kételkedj, győződj meg.!.”  Ezt hirdeti ez a szellemiség, ezért nem erőltet dogmákat, még dogmatizált isten-képet sem. A hagyomány értelmében vala kezdetben az Ős-erő, Yotengrit. Minden egyben, de női alapjelleggel. Kiveti magából a rosszat és kettéoszlik. Nőstény, ill. hím erővé. Nő, ill. férfi istenné.
--  Ukkó a Földanya, Gönüz a Nap-atya. (gön-üz = nap-szellem, mely az elmúlt századok során a negatív fogalmak tárházába száműzetett, mint „gonosz”). Ukkó emberközeli megjelenítése a „Boldogasszony.” A magyar vallásnak nem volt külön szava a „szent”-re, mivel az isten szó (isz-tien) eleve „égi szellem”-et jelent. Volt tehát a nagy, azaz „Öreg isten” és voltak szentek, azaz „kis istenek”. Például nemzetünk védője, a „Magyarok Istene.”
--  „Mindent szabad, ami nem árt másnak.!” Ez a Yotengrit társadalom-etikájának alaptana. Jogrendszere erre a tételre támaszkodik, miként erkölcstana is! A szeretkezés-szeretet-szerelem hármasságát hirdeti. Nem tényükkel vétkezik a vétkes, hanem a cselekvés mikéntjével.

Máté Imre - a Yotengrit átvevője, átadója, és írója

--  Máté Imre a Yotengrit könyvek írója, a tudók kinyilatkoztatásainak átvevője és átadója.. A Yotengrit nem egy szellemiség a sok között. A Yotengrit a Magyar Szellemiség... A Yotengrit nem egy vallás a sok között. A Yotengrit a Magyar Vallás...
--  A teljes mélységű megvalósítása visszaadhatja a Magyarság identitását, utat mutathat a tudatváltáshoz, a nemzet és az emberiség felemelkedéséhez. Ezért sokat kell tennünk, nem elegendő csak várni a változást. S, mindezt közösen kell megteremtenünk! A bölcseletet, annak teljességében - tudnunk kell, értenünk kell és a saját életünk minden elemébe beépíteni. Makulátlan példát mutatva kell élni a tant.!.
--  „A Rábaközi, Hansági, Szigetközi „tudók” átmentettek a magyar régmúltból egy ős-vallást. A „Kárókatona – rend, a Kormorán-rend ápolta és adta nemzedékről nemzedékre, mint titkos tant. A Kormorán-rend egyik utolsó főbácsája, Máté Imre hozta nyilvánosságra ezen ősi tanokat a „Yotengrit” könyvekben. A Yotengrit világképe és minden: - világi valláson, - egyházon, - felekezeten felülemelkedő alaptételei teremthetik meg a nemzeti összefogás tengelyét, melyben egyenrangúként mindenki a maga tehetsége és kiválósága szerint tud hozzájárulni a közös ügyhöz. Örömteli, hogy a Yotengrit elkötelezettek egyre növekvő tábora tiszta szívvel fáradozik e szellemiség kibontakozásán. Köszönet érte.!. ......
--  „Máté Imre... "Születtem.!. Vagyok.!. Thomas Ortner-Bach filozófiája értelmében „lenni” egy tudományos megállapítás, mely nem kíván bizonyítékot. Nem Leszülettem, hanem megszülettem. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert manapság egyre szaporodnak a Leszületők. Ki a Szíriuszról, ki az Andromeda ködből születik LE.. Áttöri a ködöt, hogy ködösítsen, miután úgy döntött, hogy nem cserép áruval kereskedik, és nem is méter áruval, hanem eszmékkel. Az INFORMÁCIÓ korát éljük, információkat adnak-vesznek. Az információ jó áru. A hatóságok nem írnak elő hozzá ekkora meg ekkora üzlethelyiséget két WC-vel, két zuhanyzóval. Ezt én nem tudtam, ezért egész egyszerűen megszülettem, hogy köteles szakmákat űzve, úgy másodállásban megírjam műveimet, köztük a YOTENGRIT könyveket"...

A Yotengrit eszmeiségben

--  Minden jó alapja a szeretet.
--  Az ember nem ura, hanem része a természetnek.
--  Nincs alá- és fölérendeltség, mindenki egyenlő. Nincsenek alattvalók és följebbvalók, hanem elöljárók vannak – érdemeik szerint.
--  Minden ember szabad, azaz nincs úr és nincs szolga – nincs úr és nincs szolga viszony.
--  Nincs választott nem és nincs választott nép.
--  Az egyén nem részlete, hanem része a társadalomnak, az egyéni meggyőződés jogával. Nincs kollektív vétség, kollektív felelősség.
--  A testvériség mindenre kiterjed. Ne árts, istápolj, segíts.!.
--  Nagyon fontos Yotengrit-tan, hogy egyik ember sem tulajdona  a másiknak, a társadalomnak. Az államnak mégannyira sem. A gyerek pedig az anyjáé. Akkor fogan és attól, akitől akar, ott szül és úgy, ahogy akar. Senkinek ezekbe beleszólása nincsen. Ez egy alaptanból következik, mely szerint a nőnek különös megbecsülés és tisztelet jár. A Föld pedig nem a „siralom völgye” csak azzá teszik. A „Nyirkai jóslat”, a rábaközi táltos hagyaték része viszontagságos jövőt sejtet. Ez megelőzhető, kivédhető, ha új életvitelt alakítunk ki a Yotengrit tanok jegyében.!.
--  Pio atya kinyilatkoztatása -- "Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a Magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a Magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra.!."

A Szellemiség

--  A Yotengrit szellemisége az ősi magyar világképből ered, melynek kibontakozása korszakalkotó jelentőséggel bír. Ez az alap eszme csak a tan teljes mélységű megismerése során rajzolódik ki tisztán, ezért beható tanulmányozást kíván. A világ korunkban alá-fölérendeltségű hierarchiába rendezetten működik. Ebben minden kettősség ellentétpárok formájában nyilvánul meg, amelyben az energiák egymásnak feszülnek, ellentétes irányúak, ezért gyengítik, kioltják egymást.
--  Ez a szemben állás hatja át a tudatot is, ami minden téren megosztottságot szül. Ez a polaritás, a "vagy-vagy" világa, mely örök konfliktust tart fenn, s elkülönülést hoz. Az ősi magyar szellemiség viszont mellérendelő rendszerben szemléli a világot. Ebben szembenállás helyett együttállás van, ahol az energiák is párban állnak és erősítik egymást, összeadódnak. Ez valódi dualitás, az "is-is" világa, az együtthatás és felemelkedés megvalósításának útja. A kettősség világában csupán ez a két alaprend létezhet. Nincs más. Az egyiket fölülről diktálják, a másik alulról építkezve születik..
--  Az alá-fölérendelt hierarchiában csak egy lehet felül, több nem. Mindenki a csúcsra tör, mert ez a pozíció ad hatalmat és mindenek felett való uralkodást. Aki felül van, pedig mindent elkövet, hogy másokat elnyomjon és megőrizze kiváltságosságát. Ezen cél elérése érdekében semmi sem drága. S, törvényszerűen nem valósulhat meg az összefogás, az együtthatás. A teremtés is csorbát szenved, mert a NŐ-FÉRFI kapcsolat sem tud kiteljesedni.
--  Az elmúlt évszázadok és napjaink történései megmutatták ennek a világképnek a lelket, szellemet, testet és természetet romboló hatását, pusztítását... A mellérendelő világkép azonban egyenrangú, együttható párban értelmez minden kettősséget. Egyik sincs alárendelve a másiknak, mindkét fél egyenlő és szabad.
--  Megvalósítása kulcsfontosságú, mert csak így kerülhet helyére a női minőség és energia, mely a felemelkedés záloga. Nyelvünk és lelkületünk is e mellérendelő világképpel átitatott, s mégsem élhetünk e szerint. Ez zavart okoz fejben, lélekben, identitásban. Az ősi magyar szellemiség ismeri a kulcsot, miként lehet megvalósítani a kettősség világának e finomabb rezgésű, emelkedettebb szintjét, a magasabb tudatosságot. Ez pedig nem más, mint az ítélkezés elhagyása. Csak ebben a szellemiségben valósulhat meg összefogás, egység, önzetlen, kiáradó szeretet...
--  A magyar bölcselet ezért buzdít gyalulkodásra, csiszolódásra, hogy a szellem emelkedettsége képes legyen megteremteni az ítélkezéstől mentes, elfogadó, mellérendelő világképet. Mely átitatva a tudatot, ugyanazon dolgokban nem a különbözőségeket, hanem a közös értékeket fogja kiemelni. Fontos a tan alapos ismerete és megértése, hogy tudatos törekvéssel, szellemi fejlődéssel ezt életünk valamennyi területén megvalósítsuk. Az egyén, a párkapcsolat, a család, az egyéb emberi kapcsolatok, munkahelyi viszonyok, szélesebb társadalmi és nemzetközi szintek vonatkozásában egyaránt...
--  A magyar szellemiség által képviselt mellérendelő világkép megvalósítása a tudatváltás és felemelkedés elkerülhetetlen lépcsőfoka. Erre utalnak a magyarság kiemelt szerepét említő jövendölések is... Ez által bontakozhat ki indulatmentesség, béke, összefogás az egyén és a nemzet szintjén egyaránt, s születhetnek meg valódi szeretetközösségek...
--  Ezen világkép több úton is megvalósítható és élhető. „Nem út, utak…” mondja a tan. De mindegyik út egyazon célhoz kell vezessen. Azaz tetszőleges, hogy milyen rítusokkal, milyen szertartásokkal, milyen módon érjük el ezt az emelkedettséget. Járhatjuk a hagyományok útját, élhetünk a modernebb lehetőségekkel, a lényeg a közös eszme! Tiszteletben tartva mindenki szabadságát.
--  Ez a szellemiség, eleink világképe ezer éves Csipkerózsika-álomból ébredve mutat utat a magyarságnak és az emberiségnek. Megteremtésével méltó helyére kerül a NŐ, a női minőség és energia, nő és férfi egysége, a magyar identitás és lelkület, s kiteljesedhet a teremtés. „Amint fent, úgy lent.” Az emelkedett, nemes lelkület vissza állítása - mely a magyarság ékessége volt - mindannyiunk vágya és érdeke. Mindez a tudás bennünk szunnyad, „csak” fel kell ébreszteni. A hosszú száműzetésnek köszönhetően a Yotengrit által képviselt szellemiséget nem szennyezte be sem politika, sem pénz, sem más, így tisztán és hitelesen mutat a Fény felé. Istene.”
--  Elérkezett az idő a megvalósításra.! „A dinasztikus-feudális Európában nem kívánt világosság lehetett a Magyarok által Európa közepébe visszahozott ős-európai szellemiség fénye. Ezért akarták elpusztítani. Az ősi eszme, az európai szabadság szeretet, tolerancia és humanizmus alapja mégsem pusztult el…” (Máté Imre: Yotengrit 1. 39.o.) "A Rábaközi tudók hagyatéka, valamint az Uráli népek hitvilágában található nyomok és Nyugat-Európai szórvány-nyomok alapján egy ősiségében is modern, időtálló világkép tárul elénk." (Máté Imre: Yotengrit 1. 41.o.)

A Dualizmus

--  Több hit rendszerre vonatkozóan is használják – szinonimaként - a polaritás és dualizmus megnevezéseket, valamilyen kettősség együttes megnyilvánulásának kifejezésére. Ám inkább csak azon rendszereket volna helyes polaritásként nevezni, melyekben ellentétes erőkként viszonyulnak egymáshoz a párba rendezett elemek. Ide tartoznak azok a világképek, ahol a jó és a rossz, vagy az aktív és passzív alkotnak „párt”. Ezek mindegyikében – kivétel nélkül – a párt alkotó princípiumok szembenállása figyelhető meg, ami áthatja a gondolkodási rendszert is.
--  Ez azt jelenti, hogy a kettősség valamennyi megnyilvánulását egymással ellentétes, egymást gyengítő, kioltó energiák kísérik. Mindez folyamatos ütközést, konfliktust, harcot állandósít. Az egyénen belül, az emberi kapcsolatokban és a társadalomban egyaránt. Ahol a jó és a rossz „egyensúlya” a lét garanciája, ott elkerülhetetlenül szükséges a rossz jelenléte. „…rossznak, a sötétség tartozékának, pedig azt nevezhetünk ki, akit, vagy amit akarunk. Ez teljesen önkényes, attól vagy azoktól függ, akik a hatalmat gyakorolják. Ez a vallási-filozófiai alap – a princípiumok jóra és rosszra osztása – mindenféle relativizálás és minden fokú társadalmi igazságtalanság igazolására alkalmas.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 41.o.)
--  A Yotengrit világképének dualizmusa azonban mindezektől eltérő valódi dualizmus, mert itt nem egymással szembeni, hanem egyirányú, együttes hatás van a pár elemei között, melyek így nem gyengítik, hanem erősítik egymást. Szembenállás helyett tehát együttállás, melyben az erők is összeadódnak. Nősténység és hímség duális egyensúlyában a kettő együtt alkotja az egészet. Isteni elrendelés és a természet törvénye szerinti összetartozás, melyben mindkét fél egyenlő és jó.
--  Nő és férfi tehát minden tekintetben egyenrangúak. Együtt EGYek. Nem egyik alakítja a másikat, hanem együtt teremtenek. Egyik sem jobb vagy rosszabb, mindegyik más – de mindkettő jó. Nem ellentéteik vonzzák egymást, hanem hiányaik és fölöslegeik. Mert nem ellentéteik vannak, hanem különbözőségeik.
--  „E filozófiai dualitás nyelvi lecsapódása, hogy a magyar nyelvben a páros testrészek együtt egy egészek.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 26.o.) Így a páros testrészek egyikének elvesztése esetén félszemű, félkarú, stb. kifejezések használatosak. Ez az összetartozás tiszteletet ébreszt nő és férfi szemében a másik iránt, s kölcsönös megbecsülést szül.
--  Ennek kiteljesedése a szeretetben és a szerelemben fénnyel árasztja a párt és a családot. S, ahol ez az uralkodó világkép, ott a társadalomban is tisztelet van, egyenrangúság és megbecsülés. Ott munkáltató és munkavállaló sem szemben állnak egymással, hanem együtt alkotják a termelő erőt.

Mellérendelő világkép

--  Mindez azonban csak mellérendelő világképben valósulhat meg. Például olyanban, amilyen az ősi magyar szellemiség. Mert a mostani világkép világszerte távol van ettől. Az alá – fölérendeltségi hierarchiában nem jöhet létre dualizmus és együtthatás. Abban csak polaritás van és állandó küzdelem és verseny. És elnyomás, mert fölül egyszerre csak egy lehet. Ezért mindenki igyekszik felküzdeni magát, majd minden eszközzel próbál megakadályozni mindenki mást ugyanezen törekvésében.
--  S, ehhez bármilyen eszköz bevethető, mert az ilyen rendszerben mindig az uralkodó pozícióban lévő alkotja a játékszabályokat. Itt folyamatosan egymás ellen feszülnek az energiák, aminek törvényszerű következménye az állandó konfliktus – ami jelen korunkat is jellemzi. A felemelkedés a mellérendelő, együttható tudatváltásban fog megvalósulni. Amihez a mintát a magyar bölcselet adja.

A NŐ szerepe

--  „Az ős-európai eszmevilágban … a Nő a kezdet, a Nő az első Isten, az őserő, az Ige teremtője és továbbadója.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 38.o.)
--  A NŐ tisztelete, értéke és megbecsülése a legszentebb dolgok közé tartozik. Eleink bölcselete szerint „Aki „még nem érintett asszonyszemélyt”, az még csak fél-ember volt, az Istenség mércéjével mérve gyerek. Ezért BOLDOGASSZONY oltalmában volt. Mihelyt „érintett” nőt, attól kezdve nője közvetítésével élvezte az Istenasszony oltalmát.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 38.o.) Azaz a NŐ a kapocs a férfi számára az égiek felé. Amint a népmesékben is írva vagyon.
--  Az a férfi, aki ezt tudja és érti, tisztelettel és megbecsüléssel viseltetik a NŐ irányában. „Az erős férfi számára érték a nő. Hímje akar lenni, nem pedig ura. Az erős férfi utódai várhatóan erősek, nőnemű utódai is. Az ilyen nők be tudják tölteni a „tűzhely királynője” nagyra becsült szerepét.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 26.o.) Mert a nő nélkül nem kerek a világ, s „asszony nélkül csak lakhely az otthon”. „Hajlék királynője ma is az asszony, a tűzhely őre ő, családok belső rendjének rendezője.” (Máté Imre: Yotengrit 2. 80.o.)
--  A természet rendje, mintázata kell, hogy érvényesüljön a nő és férfi közötti kapcsolatban, a családban, a társadalomban egyaránt.
„Harmóniában lenni a természettel, ez egyszerűen hangzik, ám valójában igen nagy körültekintést, fölismerést tételez föl.. A természetben mindennek és mindenkinek rendeltetése van. A családban is. A nő nőstény, a férfi hím, ez nem cím és rang kérdése, ezért e tényállásból nem áll elő probléma.
--  A nemek közti harc egyébként sincsen, csak a kétfelé polarizált nemtelenség visel egymással háborút. A rossz, a romboló, pusztító erő, melyet a vallásokban a „sátán” testesít meg, e duális viszonynak nem tartozéka, csak kívülálló, akinek törekvése a nemek közti harmónia megbontása” (Máté Imre: Yotengrit 1. 28.o.)
--  A férfi tisztelete a nő iránt tehát alapvetően áthatja a világképet, mely a mindennapokban is teljességgel nyilvánul meg. Úgy tekint rá, mint Istennőre, de ő sincs alárendelt szerepben. Tudja, hogy a nőben van az őssejtés, mely őket Boldogasszonnyal összeköti, és tudja, hogy a nőben bontakozik ki az élet, mert „Istenek teremtőműhelye az ő teste”.

A Szeretet

--  Minden jó alapja a szeretet. „Boldogok kik szeretnek, mert ők egyek ISTEN színe-javával!”(Máté Imre: Yotengrit 1. 111.o.)
--  A Yotengrit bölcselete szerint a világmindenség alapenergiája a szeretet. Isten létezése a szeretet létezése. A leghatalmasabb erő, amely képes mindent feloldani. Szeretet, amely nem kér, nem vár el és nem köt.
--  Az a szeretet, amely odaadó, kiáradó és önzetlen. Nem önmagunkért van, hanem a másikért. Az az aspektus, amelyet Jézus is tanított. Amely felemel és Istenhez visz – minden valláson és felekezeten túl. „Főleg pedig és mindenek előtt Szeress.!.. SZERETET minden jó eredete. A megromlott ember nem szeret csak. Önmagát sem szereti. Légy óvatos ennek okáért a „laposigényű” emberrel, mert aki önmagát nem szereti, másokat sem szeret!” (Máté Imre: Yotengrit 1. 111.o.)
--  Alapvetően a „jónak” nincs szüksége a „rosszra” ahhoz, hogy jó legyen. Ahogy árnyék sem kell ahhoz, hogy fény legyen. Isten szeretete feltétel nélküli. Ebből következően Isten jó és nem büntet. Nem haragszik, nem áll bosszút, nem szab feltételeket és nem vár áldozatot. Ha ezt tenné, saját törvénye ellen vétene – befolyásolná a szabad akaratot. Isten végtelen szeretete mindenkire egyformán árad. Azonban, hogy ebből a szeretetből mennyi tud megnyilvánulni, az már minden egyes ember emelkedettségétől függ. „Szeretni nem nehéz, csak meg köll látni másban a szeretetre méltót.” (Máté Imre: Yotengrit 2. 75.o.)
--  „LEGYEN TARTÁSOD, melyért kiállsz.!. SZERESD ÉS KÍMÉLD az ég minden teremtményét…”(Máté Imre: Yotengrit 1. 111.o.)
A szeretet megnyitja a határokat. Szeretetben nincs ítélkezés, megosztottság, kirekesztés. Szeretetben elfogadás van, egység és harmónia. „Mindenki az istenek kegyelmével születik, mindenki és minden.”(Máté Imre: Yotengrit 1. 118.o.)
--  Aki szeretetben él, annak lelke tiszta, szelleme emelkedett. Nem helyezi magát senki fölé, nem árt másnak, meghagyja mások szabadságát, nem tör a máséra, nem irigykedik, nem gyűlöl, nem áskálódik. Tiszteli a természetet - melynek maga is része - és irgalmas. Gyógyulni is csak elengedő szeretetben lehet. Mindenek feletti bölcsesség ez az Égiek elrendelése szerint. „Jó Istenek nem várnak imádatot, csak cselekedetek összhangját várják…” „Jó Istenek jót várnak, mert jót adnak . …” „Jó Istenek részeink, mik részeik vagyunk” (Máté Imre: Yotengrit 1. 100.o.)
--  „Ez az EGY-ÖRÖK-ISTEN lényege. Aki érti, érti, aki nem érti, nem érti. Aki nem érti, hiába hívja Istent, Aki pedig érti, fölöslegesen hívja, Mert ha érti, akkor hallja BELÜL. A veletek járó lélek Istenből való lélek.”(Máté Imre: Yotengrit 2. 20.o.)

A Szabadság

--  A Yotengrit egyik alaptétele: mindent szabad, ami nem árt másnak. Ez egyben a jó szomszédság törvénye is. Személyes szabadságunk addig terjed, amíg más létét, szabadságát nem zavarjuk, korlátozzuk. Ez nem csak emberek közt értendő, hanem a társadalomban, nemzetek közt és a természet minden lényével kapcsolatban. Mert az ember nem ura a természetnek, hanem része annak. „Mert az ISTENEK úgy rendelék és úgy rendezzék, hogy minden viruljon, amíg nincs más fajta végső veszedelmére. (Máté Imre: Yotengrit 1. 76.o.)
--  Isten adománya a szabad akarat, mely segíti a megtapasztalást és az azon keresztüli „csiszolódást”, felemelkedést. A szabad akarat választást kínál, mellyel élhetünk és visszaélhetünk. Bármelyiket is tesszük, annak következményeit is magunk viseljük. Mert senki sem állhat jót másért, csak saját magáért.
--  A gondolataink, szavaink és cselekedeteink mind visszahatnak ránk. Bár szabad akarat van, ezért nem mindegy mégsem, hogy mit teszünk, mit mondunk és mit gondolunk. „Az üdvösség garanciája a jó cselekedet.” (Máté Imre: Yotengrit 2. 7.o.), „Az Ég harasztján nem fogan meg, nem ereszt gyökeret semmi szóbeszéd, ottan csak tetteid hagynak nyomot!” (Máté Imre: Yotengrit 2. 21.o.)
--  Földi életünkben szabad akaratunkból tehetünk akár rosszat is. De végül ez is olyan megtapasztalásokkal erősít, mely jóvá válásunkat szolgálja. Éppen ezért folyamatosan „gyalulkodnunk köll”.!. Azaz munkálkodnunk a lelki, szellemi fejlődésünkön. Meg kell tisztulnunk. Emelkedettségben nem azért nem vétkezünk, mert a törvény tiltja, s nem azért, mert félünk a büntetéstől. Hanem mert megtapasztalások által megértjük és megvalósítjuk saját életünkben Isten törvényét. Vagyis földi életünkben szabad akaratunkból teszünk jót.
--  A tételből fakadóan minden nép, minden ember egyaránt szabad. A Nö is és a Férfi is. Senki sem uralkodhat a másikon, senki sem tulajdona másnak. Az államnak sem. A Yotengrit semmilyen formában nem fogadja el az úr szolga viszonyt, a rabszolgaságot, a kiszolgáltatottságot, a zsarnokságot. „Ez az etikai rendszer az eddig ismert egyetlen, mely az egyént nem veti alá a közösségnek.” (Máté Imre: Yotengrit 2. 6.o.) „…mert senki sem lehet úr ő maga nembéli fölött…” (Máté Imre: Yotengrit 2. 27.o.) „Senki sem úr más testén, más lelkén, más érzésén és más életén sem úr.” (Máté Imre: Yotengrit 2. 69.o.)
--  Ezt a világnézetet hozták magukkal a Hon-vissza-foglaló őseink is Európába ezer évvel ezelőtt, de ezek a nemes eszmék akkor nagyon nem kívánatosak voltak a környező népek formálódó feudalizmusában hatalmon lévők szemében. Sőt, számukra egyenesen fenyegetést jelentettek.
--  Ez a szellemiség ugyanis az egyén szabadságának korlátlan védelmével nem alkalmas parancs uralmi rendszerek elvi alá támasztására. Nem ad teret egyeduralmi, abszolutizmusra való törekvéseknek, s ezért nem nézték jó szemmel az uralkodó házak..
--  Ahogy az sem véletlen, hogy az évezredeken át belénk ivódott szabadság eszméje az elmúlt századokban „minduntalan áttört a ráerőszakolt fölszínen”. „Még a keresztény krónikás, Kézai Simon is óhajtva említi ama szép időket, „midőn még minden magyar szabd volt”.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 23.o.)
--  „A ma föllelhető és rekonstruálható világképekből Hans Christian Meiser szerint csak az uráli népeké igazi dualista világkép. A nősténység – hímség dualitása ez, ami a nemek egyenrangúságát, egyenjogúságát is garantálja, s ez a szabadság alapvető garanciája.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 17.o.)
--  „Alapvető föltétel volt az ÉLETTÉR biztosítása, és azon belül a SZABADSÁG biztosítása. Az pedig, hogy a társadalomban szolgaság uralkodik-e vagy szabadság, már a családban eldől.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 26.o.)
--  A szabadság magában hordozza az elfogadást is. Elfogadását annak, hogy nem vagyunk egyformák, s másként érzünk, gondolkodunk. „Minden erőltetett hit szolgaság…”(Máté Imre: Yotengrit 2. 139.o.)
--  A szabadság jogot biztosít az önálló gondolatokhoz, cselekvésekhez – az élet minden területén. Mindaddig, amíg az nem árt másnak. Amíg ez nincs a másik kárára, terhére, rovására, addig tiszteletben kell tartani. Más szavakkal a Yotengrit az „egyén korlátlan szabadságát hirdeti a végső határig, amíg az nem sérti mások korlátlan szabadságát”. „…de Isten nevében bíráskodni nem szabad!” (Máté Imre: Yotengrit 2. 64.o.)
--  „Senkinek nincs köze világod belsejéhez, neked sincs közöd mások életéhez, csak az irgalom útján van közöd, ISTENEK-től rendelt kötelességed.”(Máté Imre: Yotengrit 1. 110.o.)

A Testvériség

--  NE BÁNTS, NE ÁRTS, ISTÁPOLJ, SEGÍTS.!. Ez az intelem természetesen fakad a szeretetből. Az egymásra való odafigyelés, gondoskodás a mindennapi élet része kell legyen, amint az volt is a régi időkben. Ezen szintű törődés – kizárólag nemes lélek gyümölcse, mely sohasem hagyja magára a bajba jutottat. Nem nézi tétlenül más küszködését az „elrendelt sors” álarca mögül, mert mindenkivel megeshet, hogy életében elakad. „Boldogok az irgalmas szívűek, mert ISTEN-re lelnek önmagukban.!. Boldogok, kik gyámolatlant gyámolítanak, mert ŐS-EGÜNK ÖLÜJE szegődik őrükül. Boldogok, kik szabadságért, igazságért kockáztatják életüket, mert haláluk ISTENNÉ SZÜLETÉS leend.”(Máté Imre: Yotengrit 1. 110.o.)
--  A testvériség tana a Yotengrit bölcseletben nem csupán az emberi kapcsolatokra vonatkozik, hanem kiterjed minden teremtményre. „Fű, fa, madár, állat, csúszómászó, a legkisebb bogár is testvéretek. Mindvalahányuk E Világ örököse – részük van benne”.!.. (Máté Imre: Yotengrit 1. 80.o.)
--  „LEGYEN TARTÁSOD, melyért kiállsz.!. SZERESD ÉS KÍMÉLD az ég minden teremtményét, a vágni való barmot, az elejtendő vadat is. OLTALMAZD az oltalmad alá futót.!. ”(Máté Imre: Yotengrit 1. 111.o.)
--  A nő – férfi kapcsolat is testvériség. Mert a kettő együtt egy egész. Nem ellentéteik vannak, hanem hiányaik és fölöslegeik. Ezek törekednek kiegyenlítődésre, ez a vonzalmuk alapja. Egymást kiegészítik, s, szeretettel segítik, támogatják. Az odafordulásuk mindenre kiterjed, segítve ezzel a másik emelkedését. Együtt hatnak és együtt teremtenek. „Nő meg férfi – Egy két fele. Együtt alkotnak egészet, Még szaguk is eggyé boronálódik. Egyikük sem alább való, Egyikük sem fölébb való…” (Máté Imre: Yotengrit 2. 56.o.)
--  A testvériség eszméje az egyének közti viszonyt és a társadalmi viszonyt is áthatotta. Biztonságot jelentett mindenki számára az a tudat, hogy számíthatnak egymásra, egymás segítségére. Így lehetett átvészelni a nehezebb időket. „Az ingadozó éghajlathoz alkalmazkodni kényszerülő ember számára elengedhetetlennek bizonyult embertársa megbízhatósága és az is, hogy ő a másik embernek a megbízhatóság érzetét nyújtsa.!. Európa embere nem élte volna át a fagyokat – olvadásokat, ha a családok, nemzetségek egymást fosztogatják, de akkor sem, ha a bajba jutottat a szomszédság nem segíti.”(Máté Imre: Yotengrit 1. 27.o.)
--  A „honfoglaló” magyarság - megérkezvén Európa közepébe - egyedül volt magas szintű szellemiségével. A kor Európában élő népei már nem is emlékeztek e nemes eszmékre, sőt az uralkodók egyenesen fenyegetést láttak benne. El is követtek mindent, hogy elpusztítsák. „Egy kicsit több szerencsével az Európa közepébe települő Magyarság vissza adhatta volna Európának eredeti, emberibb arcát. A hiba az volt, hogy a nemes etikájú magyarság el sem tudta képzelni, hogy "testvér testvért elad", ezért nem számolt belső árulással. Avval pedig mindig számolni köll – ma is.!..” (Máté Imre: Yotengrit 1. 19.o.)
--  Eleink humánuma odáig terjedt, hogy a legyőzötteket is andaságba (testvériségbe) hívták, nem pedig leigázták őket. Oltalmat nyújtottak a menekülőknek, s örömmel fogadták a letelepülni szándékozókat.

A Becsület

--  Aki Istenben él és mindennapjaiban tisztán megéli az alaptételeket emelkedett lelkületűvé válik. Ennek törvényszerű velejárója az erkölcsi, etikai, morális magaslatok elérése. Ezen az úton fordulópont, mikor szabad akaratból fakadó választás eredménye az erények megtartása és nem a törvény kényszere vagy a büntetéstől való félelem. Nem lopni, nem csalni, nem hazudni, nem ármánykodni, nem ítélkezni, nem ölni – azaz becsületben, elfogadásban élni felszabadító.
--  A megvalósítása nehéznek tűnhet, de mégsem lehetetlen. Az ebből következő nyitottságtól sem szabad félni, hogy kiszolgáltatottá tesz. Mert nincs félnivalója annak, akinek nincs takargatnivalója. Bölcsességgel párban a becsület rendíthetetlenné formál. Mindennemű vallástól és felekezettől függetlenül. „Nem a szisztéma mérvadó, amelybe életünket rendezzük, … hanem a lélek tisztasága. Magas erkölcsi színvonalon lehetünk … , ha a lelkünk tiszta, szívünk igaz, böcsületünk hibátlan.” (Máté Imre: Yotengrit 2. 72.o.)..
--  A becsületben élő nemes lelkületű ember őszinte, igazságos és irgalmas. Bizalommal fordul mindenki felé, s az esetleges ebbéli csalódása sem bizonytalanítja el. Mert aki ide elért - tántoríthatatlan. A korábban még ebben a világképben és szellemiségben élő magyarság is számos ilyen csalódást szenvedett el...
--  „A Magyarok az akkori európai technikánál fejlettebb technikával rendelkeztek és virágzó keleti kultúrák metszővonaláról léptek be a legsötétebb korát élő Európába. Vallásuk akkor is fölvette a versenyt a legkifinomultabb filozófiájú vallásokkal, és ma is a legkorszerűbb bölcselet képét nyújtja. Egy kicsit több szerencsével az Európa közepébe települő Magyarság visszaadhatta volna Európának eredeti, emberibb arcát. A hiba az volt, hogy a nemes etikájú Magyarság el sem tudta képzelni, hogy „testvér testvért elad”, ezért nem számolt belső árulással. Avval pedig mindig számolni köll – ma is.!.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 19.o.)
--  De ettől az Igazság nem szenved csorbát. Vissza kell térnünk a becsülethez egyéni szinten, ami átitatja a párkapcsolatot, a családot és a társadalmat. És élő példaként szolgálni az utódoknak. Ám csak bölcsen és körültekintően. Mert nincs más út felfelé.!.

Az Egyenlőség

--  A Yotengrit szellemiség minden élőlényt egyenrangúnak tart, mert a teremtésben minden az egek szándéka szerint rendeltetett és ugyanabból a szitáló ködnél finomabb szellemanyagból vétetett. Az egyenlőség tana ezért mindenre és mindenkire vonatkozik. Az ember ebben a világképben nem ura, hanem része a természetnek. E felismerésből fakadóan tisztelettel viseltetik iránta, nem szipolyozza ki, nem pusztítja, mert tudja, hogy létezése a természet egyensúlyának függvénye. Tudja, hogy csak akkor maradhat meg, ha nem fordul vele szembe....
--  Fontos is valahány élőlény, ISTENEK porcikája. Fontos, mint karikásostorban, nyél, forgó, karika, sudár, csapó. Ezek együtt a karikásostor, azok együtt a csorbítatlan élet. Egyiküknek is ha írmagja veszik, EGEK orcája üttetik, EGEK teste csonkíttatik. Egyetlenegy élet írmagja vesztét megszámlálhatatlan fajok sora sínyli. Testvérgyilkos, ki írmagig írt. ŐS-BÖLCSŐ szennyezője, örök teremtés kivetnivaló salakja.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 97-98.o.)
--  Nincs választott nem. Nősténység és hímség valódi dualitásának alapja, hogy a nemek egyenrangúak és egyenjogúak. Együtt hatnak és együtt teremtenek. A családon belül is ennek megfelelően egyenlőség kell, legyen. Fontos ez, mert, „hogy a társadalomban szolgaság uralkodik-e vagy szabadság, már a családban eldől.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 26.o.)
--  „Nincs FÖLJEBB való NEM, nincsen ALÁBB való NEM.!. Egyik az ÉG nőstény felének megtestesülése, másik az ÉG hím felének megtestesülése.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 98.o.)
--  „A nő nem birtoktárgy. A feleség sem az. Nem férjé, nem családé, nem közé. A nő saját testének istenasszonya…”(Máté Imre: Yotengrit 2. 58.o.)

Nincs választott nép...

--  A Yotengrit szellemiség értelmében nincs felsőbbrendűség és nincs alattvalóság. Sem egyének, sem népek között. Mert aki felül van, akaratlanul is tapossa az alatta lévőt. Ez a világkép nem fogadja el sem az elnyomást, sem a zsarnokságot, sem a kizsákmányolást. A tudók bölcselete szerint elöljárók vannak, s ki-ki érdemei szerint helyezkedik el a sorban. „Nincsen szolga-nép meg úr-nép, csak rablók vannak és rablottak, csak nyúzók vannak, meg nyúzottak, csak megfélemlítők és megfélemlítettek.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 99.o.)
--  Általánosságban igaz, hogy ez a világnézet mellérendelő, ebből fakadóan együttható és nem hierarchiában megnyilvánuló alá-fölé rendelő, ezáltal elnyomó. Az egyenlőség jegyében minden embert egyenlő alapjogok illetnek. „Jó KÖZ-ben senki sincsen FÖLÜL, jó KÖZ-ben senki sincsen ALUL. Ki-ki méltó helyén van tudása szerint, ki-ki helyén van bátorsága szerint. Ki-ki gazdagabb, vagy szegényebb, szorgalma meg szerencséje szerint. Aki FÖLÜL van, tipor, tipor akkor is, ha nem akar, mert FÖLÜL járás – ALUL lapulás.!. Jó KÖZ-ben a méltóbb nem FÖLÜL van, hanem ELŐBB-re. ELÖLJÁRÓ, „ELSŐ EMBER” – így mondják. Nem ALJA meg FÖLE van, a böcsületes népnek ELEJE van, meg HÁTULJA.”(Máté Imre: Yotengrit 1. 99.o.)
--  Nincs úr, nincs szolga... A mellérendelő világkép együtthatóként tekint a munkaadóra és a munkavállalóra. Egymást nem nélkülözhetik, együtt teremtenek, együtt termelnek. Ezért egymás felé kölcsönös megbecsüléssel tartoznak. A kizsákmányolás, parazitizmus, a helyzettel való bármilyen nemű visszaélés nem ennek a világképnek a része.
--  „Nincsen úr, nincsen szolga.!. Csak munkáltatás van, meg szolgálat. Nem szolga a szolga, hol emberségében hagyják, nem úr az úr, ha emberséges. Úr meg szolga – dolog kérője, dolog elvégzője, ugyanazon ködmön más-más gombjai, ráncok egy ingen, egy guba színe-visszái.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 98.o.)

Az Igazságosság

--  Az igazságosság az őszintén, nyílt szívvel megélt Igazságban gyökerezik, mely az emelkedettség és a tudatosság magas fokán valósítható meg bölcsességgel, szeretettel és elfogulatlansággal. Valódi Igazság egy van, vélt Igazság több is lehet. A valódi Igazság mindentől független, csorbíthatatlan, a világmindenség megrendíthetetlen alapja. A szellem feltárult magassága és a lélek tisztasága adja meg azt a fényt, amely beragyogja lényünket és áthatja minden gondolatunkat, szavunkat, cselekedetünket az Igazságból fakadóan.
--  Az igazságosság bölcs belátáson keresztül nyilvánulhat meg, amikor sem előítélet, sem érzelem, sem elfogultság nem befolyásolja a valóság „tiszta” érzékelését. Így nincs, ami torzítsa az Igazságot. Az igazságosság csak jóságban és irgalomban bontakozhat ki, mert – bármilyen megnyilvánulásban – már akár parányi rosszindulat is romba döntheti.
--  Az igazságosságban való együttélés megköveteli bizonyos törvények, szabályok betartását. A jogok mellé kötelességek, kötelezettségek is társulnak. S mindennek van következménye. De nem „szemet szemért, fogat fogért” elv alapján, legalább is nem a hagyományos értelmezésben. Mert az nem a szeretet útja.
--  Ugyanakkor elfogadhatatlan, hogy valaki úgy éljen a jogokkal és lehetőségekkel, hogy a kötelességekből, kötelezettségekből nem veszi ki arányosan a részét. Mert az igazságtalan azokkal szemben, akik becsülettel és arányosan állnak helyt.
--  Ha ez teret nyerhet, a parazitizmus uralkodik el, ami rövid úton feloldhatatlan feszültséget teremt. Egyszerűen, mert beleütközik mások szabadságába, igazságérzetébe és aránytalan terhet ró másokra.
--  A Yotengrit bölcselet kivételt tesz azokkal, akik például: bármilyen okból rászorultak, „ügyben fogyatkozottak”, elárvultak, s akik sok gyermeket nevelnek. Az ő méltó ellátásukat a társadalom alapvető erkölcsi kötelességének tekinti. S, nem alamizsna szintjén, hanem megbecsüléssel. Az élősködőket azonban nem tűri meg. Őket másként kell felemelni.
--  Erkölcsileg annyira felnőni, amikor mindez már magától értetődővé válik, bizony időt kíván. Hogy hosszút-e vagy rövidet az sok mindentől függ. Például attól is, hogy az elöljárók milyen példát mutatnak. Mert nem lehet bort inni és vizet prédikálni. Példa mutatással lehet elvárást támasztani és addig is törvénnyel védeni az Igazságot.
--  Korunkban azonban a jog nem mindig egyenlő az Igazsággal. Pedig az Igazság mindannyiunkban belül él. És azonnal feltárul, mihelyst a többi alaptételt is megvalósítjuk életünkben.... „Boldogok, kik szabadságért, igazságért kockáztatják életüket, mert haláluk ISTENNÉ SZÜLETÉS leend.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 110.o.)

A Bölcsesség

--  „A bölcsnek mindegy, melyik szegre akasztja a subáját” (Máté Imre: Yotengrit 1. 32.o.)
--  Mindegy, mert az igazság az fölötte van minden vallásnak és felekezetnek. Sok út van és mindegyik járható. De igazság csak egy van, s minden út oda vezet. Istenhez. A bölcsesség megismerés, megtapasztalás, időtlen tudás. Amikor a látszólagos felszín mögötti teljesség feltárul a maga letisztultságában minden érzelemtől és szubjektivitástól mentesen. is.
--  A bölcsesség az isteni tudás esszenciája. „A néphitben a táltos „megáll” három szál nádon. … a három nádszálon állás nem cirkuszos mutatvány, hanem jelkép, szimbólum. Három erényről van szó: - igazság, bölcsesség, szeretet.. Nehéz őket - mert törékenyek, mint a száraz nád, de hajlékonyak is, mint az eleven nád -, mint életünket meghatározó erényeket gyakorolnunk. Olyanok, mint a nádszál, nehéz rajtuk „megállni”. Erre töretlenül csak kiváló lelkek képesek.”(Máté Imre: Yotengrit 1. 34.o.)
--  Légy hát ezért igazságos, ahhoz ragaszkodj becsülettel.!. Gyalulkodj, csiszolódj, szerezz tudást és megtapasztalást. Alázattal és példát mutatva éld meg a megszerzett bölcsességet.!. Ítélkezés nélkül, elfogadással szeress.!.
--  A Yotengrit szellemiséget ezen alapbölcselet hatja át, az pedig az élet valamennyi területét. A bölcselet megmutatkozik az egyén életében, a párkapcsolatban, a családban, a társadalomban és a nemzetek között. Ugyanazon rend kicsiben-nagyban, fönt és lent... „Két örvényből fonódott Istenség-ünk bennünk lakozik, közel van hozzánk, mégis mesze. Csak ki bölcsességre törekszik, meg jót cselekszik, az jut el hozzá önmaga belsejében, vándorolván lelke negyvenkilenc lépcsőfokán….
--  Ki jó úton jár, bölcsességre törekszik, tudásra, Ki jó úton jár, szépre törekszik, nemesre. Ki jó úton jár, alkot – Ereje mértékében maradandót, Ha nem többet, JÓ SZOMSZÉDSÁGOT. Azt mondják róla: híres jó ember volt. Ez nagy érdem.!.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 101-102.o.)
--  A Yotengrit bölcselet alapjai. A természettel és Istennel való összetartozás. A mindent átölelő szeretetben megnyilvánuló valódi dualizmus, ahol alapértéken minden és mindenki jó. A rend, ahol egyenlőség van és együtthatás Nő és Férfi egyenrangúsága, s együttes teremtése szabadság magas erkölccsel és etikával párosulva. A testvériségben megvalósuló együttélés. Az igazság megélése és az igazságos cselekvés. Az irgalmasság.
--  Mindez egy mellérendelő világképben tud kibontakozni, mely eszmerendszert nyelvünk is tükrözi. A benne rejlő bölcsesség méltó a legkifinomultabb szellemi tanításokhoz... „Ki, ha gyalulódott, s gyalulódván elérte „Belátások” Fényes Határköveit, nagy gondolatok megfogalmazója, nagy tettek véghezvivője, Isten-né tisztul szellemében.”(Máté Imre: Yotengrit 1. 110.o.)
--  A magyarság lelkében ott szunnyad ez a tudás, melyet „csak” fel kell ébreszteni. Megvalósítása életünkben – mert ez volna a cél – nem csupán saját megvilágosodásunkat szolgálja, hanem az egész emberiség felemelkedését. „Boldogok a bölcsesség szomjazói, mert hasuk mélyétől szívük közepéig megteszik a NAGY UTAT és egek fényében fürödnek.!. Boldogok, kik bölcseletet, tudást adnak tovább, meg szépet írnak, ríkatnak, mert szellemük szárnyas juharmagja lelkek ezreiben csírázik.”(Máté Imre: Yotengrit 1. 110.o.)

A Tengri hit-vallás - Tengrizmus

--  A Tengri vallás nem egy hit-vallás a sok közül, hanem a Tengrizmus a Magyar vallás, a Magyar hit-vallás. A Tengri élet stílusban az emberi élet legfontosabb feladata harmóniában élni az öt körülvevő világgal. A Tengri hívő szerint a létezését "a végtelen kék égnek", Tengri-nek (Isten), a termékeny föld anyának, Eje-nek (Boldogasszony) és az uralkodónak - akire mint az ég szent fiára hivatkoznak – köszönheti. Mennyek és a föld, a a természet szellemei és az ősök mindent megadnak az embereknek és védelmezik őket. is.
--  A Becsületes és tiszteletre méltó élő emberi lény (hun) egyensúlyban tartja a saját világát és maximalizálja a személyes erejét, mint széllovas. A tátosok, sámánok fontos szerepet játszanak az egyensúly helyre állításában, amikor az a katasztrófák vagy szellemi beavatkozások miatt felborul.
 
A hitvilág és a lélek

--  A Magyarok hitvilágának gyökerei az ősidőbe nyúlnak vissza. Amikor az ember szellemi fejlődése során önmagára eszmélt, felismerte önmaga fordítottan cselekvő mását s így kialakult a tükörkép-lélek képzet. Amint azt nevéből is következtetni lehet, a lelket isten leheletének tartották. A halotti szokások: a gyász, a tor mind azt mutatják, hogy a testüktől elvált lelket a halál után is élőnek hitték. A lélekről vallott hiedelem rendszerhez tartozott az is, hogy haláluk után mennyben gyűltek össze, és innen szemlélték utódaik életét. is.
--  Itt a mennyet nem a zsidó-keresztény felfogás szerint kell elképzelni, hanem mint az akkori nyers népek felfogása tükrözi. Azt gondolták, hogy a lélek a vérbő szervekben tanyázik, mivel kedveli a vizes helyeket éltető eleme a vér. Az ó-magyar Mária siralom a vérbő szerveket junhnak nevezi. Úgy vélték, hogy a lélek képes elhagyni a testet álom, illetve transzba esés által, a testet elhagyó lélek pedig rendkívüli hatalommal bír.
--  Ezt azzal támasztották alá, hogy az álomképet egyenlőnek vélték az észleléssel, mivel az állomban a lélek kritikai kontrol és logikai kapcsolat nélkül félelmetes dolgokra képes. Szintén a testetlen lélek eszméjének erősítéséül szolgált az a tény, hogy álmukban találkoztak meghalt társaikkal. Ez lehetett az alapja az ősök nagy hatalmú szellemeibe vetett hitnek.

A hiedelem rendszer módosulása

--  A IX-X. századi gazdasági és társadalmi struktúrában gyökeres átalakulás következett be, törzsek, törzs-szövetségek kialakulása. Úgy vélték, hogy az ősök a túlvilágon is evilági életmódjukat folytatják, így társadalmi jelentőségüket az élő közösségben haláluk után sem vesztették el. Halott vezetők szellemei így segíthették az egész közösséget. Mivel a társadalom szerveződése vérségi mintát követ az új szervezésű közösség legmagasabb szakrális vezetője a fejedelem. A fejedelem így isteni szférába emelkedett leszármazottjaival együtt.
--  Megteremtődött az istenkirályság (teokrácia) vagy Rónai Tas András szerint őseinknél a tengrizmus. Ez az Ég istent Tengrit tisztelte. Ezt a hiedelem rendszert a nomád népeknél találjuk, köztük a törököknél. A tengrizmus lényege, hogy a szakrális uralkodó az Ég istenhez hasonlítja magát, illetve annak leszármazottjának, aki őt teremtette. Idézünk Mahmud al Kásgáritól...
--  1. "A pogányok Isten pusztítsa el őket az eget Tengrinek nevezik s mindent, ami nagyon kimagaslik, mint például egy hegy, vagy egy fa, azt is Tengrinek nevezik, és ilyen dolgok előtt hajlonganak. Innen van, hogy a bölcs embert tengri-kennek hívják. Mi minden ilyen tévedés elől Istennel keresünk menedéket."
--  2. Szent László törvénye: "akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz, kövekhez ajándékot visznek, bűneikért egy ökörrel fizessenek."
--  3. Az említett nagyhatalmú szellemősök viselkedése kiszámíthatatlan, oltalmazhatták a közösséget, de ellenük is fordulhattak (Bulcsú vezér: lekaszabolt öccse fejéért, a tisztes temetés végett az összes hadizsákmányt és foglyot felajánlotta). Ebből következik, hogy a halotti szokásokban általában megengesztelték a halottak szellemeit. Például az 1046. évi Vata féle pogánylázadás: Vatáék ló áldozatot mutattak be engesztelésül őseik szellemének népük hűtlenségéért, ennek az áldozatnak egy részét el is fogyasztották. Itt szükségeltetik néhány szertartás formula elemzése... Lóáldozat - ételáldozat Anonymustól, Béla király jegyzőjétől, tudjuk, hogy a régi magyarok ősi szokás szerint, engesztelő áldozatok alkalmával lovakat öltek le. Könyveinek 16. fejezetében ugyanis így ír erről: "ugyan azon a helyen pogány szokás szerint kövér lovakat öltek, és nagy aldumast (ez szent lakomát jelent) csaptak" Mint azt hagyományainkból és népmeséinkből is kitűnik, joggal feltételezhetjük, hogy ezek az áldozati lovak fehérek voltak. Tudniillik más népeknél is kedvelt volt ez a szokás: - perzsák (akiktől állítólag átvettük), - germánoknál, - dánoknál.
--  4. A magyarok ugyanis előkelőbbeknek tartották ezeket az állatokat s így áldozati lakomáikhoz előszeretettel válogatták ki. Szintén szemléletesen tükrözi ezt Árpád története: amikor Zalán fejedelemnek fehér lovat küld ajándékba. Amint azt az 1046-os Vata-féle pogány lázadásnál láttuk, ezeket a fehér lovakat el is fogyasztották. Anonymus is megemlékezik arról, hogy a magyarok ünnepi lakomáikon fogyasztották el az áldozatul leölt fehér ló húsát. Más népeknél is az volt a szokás, hogy az áldozat bemutatást lakoma követte. Valahányszor említést tesznek arról, hogy a magyarok ló áldozatot mutattak be, rögtön utána hozzá teszik, hogy ezt ünnepi alkalmakkor fordult elő. Freisingi Ottó Chronica-ja is egyértelműen megemlíti, hogy a magyarok Szkítiából kijőve ló hússal táplálkoztak. Domonkos rendi szerzetesek az ázsiai magyarokról szintén úgy számolnak be, mint akik ló-, és farkas hússal élnek, ugyanis egy vatikáni emlékiratban ez áll: "ló- és farkas- húst, meg effélét esznek; lótejet és vért isznak."...
--  5. Ezek után joggal tehetjük fel a kérdést: ezeket az áldozatokat kinek mutatták be a magyarok.?. Egyetlen istennek, a mindenség teremtőjének és kormányzójának, vagy holmi maguk által készített és tisztelt bálvány isteneknek.?. Az 1046-os pogány lázadásról tudjuk, hogy a nép pogány szertartásokat követelt, hogy bálványokat tisztelhessen. A felkelők vezére Vata, démonoknak ajánlotta fel
magát s az egész nép ugyan így tett. Ám Anonymus könyve 39. fejezetében így ír: "Árpád vezér, akinek a mindenek ura volt a segítője, fegyvert öltve felállítá csatasorát, könnyek között imádkozván az Úrhoz..."
--  6. "Árpád pedig, övéivel együtt, megtöltvén szaruját a Duna vizével, a magyarok sokasága előtt, ezen szarukehely fölött a Mindenható Isten kegyelmét kérte, hogy az Úr ezt a földet örökre nekik adja. Befejezvén szavait, mindannyian felkiáltottak: Isten! Isten! Isten.!. így háromszor kiáltották, és ezt a szokást a magyarok egészen a mai napig megőrizték.
--  7. Következő idézetünk Theophülaktosz Történelem című művéből való: "A turkok (a régi bizánci írók így hívták a magyarokat) igen ostobán szentnek tartják a tüzet, a levegőt és a vizet tisztelik, a földet himnuszokkal dicsőítik, de csupán azt imádják és nevezik istennek, aki a világmindenséget teremtette. Neki lovakat, ökröket, juhokat áldoznak és vannak papjaik, akikről azt tartják, hogy megvan bennük a jövendőmondás képessége"
--  8. Mint, ahogy Róna-Tas András említi a tengrizmust (az Ég Istene), a névtelen jegyző is a "mindenek urára" utal a magyarokkal kapcsolatban. Amint az idézetekből kitűnik, a magyarok egyedül a teremtő istenhez fohászkodtak, neki mutattak be áldozatokat. Eskü: Vizsgáljunk meg a fenti kérdéssel kapcsolatban egy másik pogány szertartást is, mégpedig az eskü szertartását.
--  9. A régi magyarok, akik esküt kívántak tenni, valamilyen okból kifolyólag ünnepélyes keretek között saját testükön sebet ejtettek. A vért egy borral telt edénybe csurgatták, amelyből mindnyájan közösen ittak. Úgy tartották, hogy ez a szertartás mindennél szorosabb köteléket teremt közöttük. Anonymus könyvének 5. fejezetében következőképpen emlékezik meg a magyar eskü szertartásáról: "a fenn megnevezett férfiak ekkor, pogány szokás szerint, vérüket közös edénybe
csorgatva felesküdtek Álmos vezérre...
--  10. Szintén az esküvel kapcsolatba Pomponius Mela a következőket jegyzi meg II. könyvének 1. fejezetében: "szövetségeiket nem éppen vér nélkül kötötték: azok, akik békét kívántak kötni egymással, megsebesítették magukat, kifolyó vérüket összekeverték és ittak belőle. Ezt tartották az eskü megtartása legbiztosabb módjának...
--  11. Hérodotosz a történetírás atyja a következőket jegyzi fel a szkítákról: "a szkíták, amikor szövetséget kötnek, agyag edénybe bort töltenek és hozzávegyítik saját vérüket is, olyan módon, hogy testüket késsel vagy karddal egy kicsit megsebesítik. Ezután belemártják az edénybe szablyájukat, nyilaikat, bárdjukat, kardjukat. Miután ezt megtették, bőbeszédűen esküdöznek; majd kiisszák a bort, de nem csak a szövetségre lépők, hanem kíséretük tagjai is, akik pedig nagy
méltóságúak.
--  12. Mivel pedig fentebb láttuk, hogy semmiféle teremtett dolgot isteni tisztelettel fel nem ruháznak arra kell következtetni, hogy esküjüket egyedül a mindenható istenüknek teszik. Vannak olyan feljegyzések is, melyek az esküvel kapcsolatban elmarasztalóan nyilatkoznak. Azt róják fel a magyaroknak, hogy kutyákra és effélére esküdöznek miközben félbevágják vagy feldarabolják azokat. Meg kell jegyezni, hogy az eskü nem a megcsonkított állatra vonatkozik, mivel az állat csak jelképes értelmű: annak is így kell járnia, aki az esküt megszegi. (Ábrahám és Jahve esküjénél is ilyen elemek találhatók.)
--  13. Mennyegző. Ha az mennyegző szertartását is meg kívánjuk vizsgálni, érdekes és ellentétes feljegyzéseket találunk. Pápai-Páriz Ferenc az Ars Heraldica-ban így ír a mennyegző szertartásáról: "A régi magyaroknál szokásban volt, hogy a házasság megkötésének jeléül, a vőlegény valamely isten ezüstből készült képét ajándékozta kedvesének, hasonlóképpen tett a menyasszony is, hogy magához kösse vőlegényét - a képeket aztán mindketten viselték, amíg csak éltek. Ezzel az állítással ellentétben az biztosan kiderült, hogy az Etel és a Volga folyó mentén a XIII. században megtalált magyarok nem imádtak semmilyen bálványt. A fentebb említett vatikáni emlékirat ugyanis így fogalmaz: "pogányok (t. i. a magyarok), semmiféle istenképzetük nincs, de bálványokat sem imádnak."..
--  14. Halotti szokások: Az ősi magyar pogányrítusok emlékei a mai halotti szokásokban is tovább élnek, ezek töredékei az egykori hitvilágra utalnak. Ilyenek például: - halottak melletti éjszakai virrasztás, - a tor (ősi lakoma áldozat), - hangos elsiratás. Az ősök arcukat és hajukat tépve, vérüket kiserkentve gyászolták elhuntjaikat. A halottnak megadták a vagyonból nekik kijáró rész is. Mivel rettenetesen féltek a halott szellemétől, az erőszakos halállal haltak fölött bosszúesküt álltak (Lásd fentebb: Bulcsu vezér). A temetkezés után a halott szellemének bárhol áldozhattak. Pogány szokás szerint fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékot vittek.
-- 15. Totemek, a halott szelleme állatokba költözik. Úgy vélték, hogy a halott szelleme bárhol tanyát verhet, ezért kutakhoz, fákhoz, forrásokhoz, kövekhez ajándékot vittek. Nagy jelentőséget tulajdonítottak azoknak a tárgyaknak, amelyekbe hitük szerint ősök szelleme költözött (fétisizmus Attila kardjának még a XI. században is bűvös erőt tulajdonítottak). A szellemek ugyanakkor élőlényekben is lakhattak, állatokban, növényekben, ez a totem hit. Azt az állatot, amelyről feltételezték, hogy az ősök szellemét birtokolja tisztelettel vették körül, nevének kiejtése is tilos volt, jellegzetes darabkáit. A gyors nyúl lábcsontját, a sas szárnytollát, a vadkan agyarát amulettként viselték.

Táltos vagy sámán, Sámán hit, a táltos alakja

--  1. Mielőtt hozzákezdünk ehhez a témához egy fontos megállapítást kell tennünk. László Gyula: "Árpád népe" című könyvében megemlíti a magyarok ősi hitével kapcsolatban, hogy határozottan el kell utasítani azt az új megállapítást miszerint a magyarok " ősvallása" a sámánhit lett volna. (Megjegyzendő, hogy a kutatás valóban nem erősítette meg ezt a feltevést, pl. azt sem tudjuk biztosan, hogy volt-e a táltosnak egyáltalán dobja). Megállapítható, hogy a táltos és a sámán alakjában sok olyan elem van ami párhuzamosnak mondható. Ilyen a: foggal való születés, a felesleges csont, az állatokban való égi küzdelem stb. Ám azt is le kell szögezni, hogy ellentétek is akadnak bőven: a táltos nem emelkedik az ég egymás felé rétegzett magaslataiba, dobszóval vagy valamilyen hallucinogén anyaggal nem ejti magát révületbe, szertartásait is általában nappal végzi, ellentétben a sámánnal aki éjjel tevékenykedik. A táltosok többnyire gyenge idegzetű emberek voltak, akiknek bizonyos látomásai voltak, a közelmúltban tevékenykedő falusi javas asszonyaihoz lehetne őket hasonlítani.
--  2. Theophülaktosz is megemlíti, hogy a magyarok rendelkeztek olyan papokkal akik birtokolják a jövőbelátás képességét. Biztos, hogy a táltosok nagy tekintélynek örvendtek a nép körében (mint azt néhány feljegyzés meg is erősíti pl. Bokolabra, avar sámán, aki előkelő helyet foglalt el a kagán oldalán, a sámánok fejének számított). A magyar táltosok foglalkozásai közé tartozott: a jövendölés-tanácsadás (főleg ez volt a feladatuk), a füvek ismerete, és ezzel való orvoslás. Szintén az ő tisztjéhez tartozott: az isten tisztelete, imádságok, az áldozat bemutatása, az állatok belsejének megvizsgálása, és ezzel való jövendőmondás. Ez utóbbi úgy zajlott, hogy a táltos leölt egy állatot, és ezt a folyamatot alaposan elemzés alá vetette: meddig marad életben az állat, milyen színű a vér, hogyan folyik, stb., és ezekből a folyamatokból következtetett a jövőre. Ismeretes ezzel kapcsolatban egy Attila-legenda, ahol szintén béljósok döntik el egy csata folytatását. Vannak feltevések miszerint ezt a jóslási formát a rómaiaktól vették volna át a magyarok, de Ázsiában is nagy hagyománya van.
--  3. Ezek után vizsgáljuk meg magát a táltos szót. Több feltevés is lehetséges. Egyesek a tátong, tátogat, tátó szóból vezetik le, t. i. a révülésből indulnak ki. Mások ezt tévesnek tartják, és a finnugor " taitaa" tud, ért igéből eredeztetik. Ismét mások a török " talt" révületbe ejt ige mellett foglalnak állást. Az elmondottakkal kapcsolatban azt kell mondanunk, hogy sok írásban a táltos és sámán feladatköre illetve alakja összemosódik. Szegfű László László írásában is hasonlóval találkozunk, többek között azt is megemlíti, hogy az ősi vallás valamilyen szinten befolyásolva volt a lélek vándorlás tanától.. Vizsgáljuk meg ezek után a sámán szó eredetét, jelentését. Az elnevezés mandzsu-tanguz eredetű és orosz közvetítéssel került az etnográfusok szótárába. Az eredetileg tanguz szó a xaman, saman gyökere a " sa" tudni igéből származik. Jelentése: aki tud, tudó, tudós. Más feltevések szerint ez a szó a szanszkritból került kínai buddhista közvetítéssel a mandzsu-tanguzba. A szanszkrit " sramana" jelentése, buddhista szerzetes, aszkéta.
--  4. Most pedig vizsgáljuk meg az ősi magyar világképet, és benne a sámán-táltos alakját. A honfoglalók világképét geocentrizmus jellemezte: mindenség közepén lapos föld korong található, amelyre szilárd félgömb alakjában borult a hét égbolt. Ezeket az úgynevezett világfa töri át és köti össze. Égi ágain egy-egy világ honol, ezekben a világokban vándorolnak a halott ősök, mígnem elérkezik újjászületésük ideje. Amikor a szellem megjárta mind a hét eget visszatér a Földre, hogy ismét újjá születhessen. A várakozás ideje alatt beköltözik valamilyen élőlénybe (totem) várva, hogy a közösség valamely nő tagja teherbe essék s ezáltal ő újjászülethessen.
--  5. Ebből következik, minden férfi arra törekedett, hogy számos fiú utódot hagyjon hátra akik áldoznak halott szellemének, ezzel biztosítva jólétét. Mivel ebben az időben az asszonyokat megvásárolták a szegényeknek nem volt más lehetősége, csak az asszony rablás. Így megérthetjük a kalandozó magyarokat, hogy nem parázna szándékból, vagy kéjvágyból cselekedtek, hanem a család alapítás szándéka vezette őket. Azt tartották a legszerencsétlenebbnek, akinek nem volt gyereke.
--  6. Ehhez a világképhez kapcsolódnak azok a rítusok, amelynek a végrehajtásához különleges képesség kell. A táltos az az ember, aki a közönséges emberrel ellentétben látja a tetejetlen fát. A táltosnak fölösleges csontokkal kell rendelkeznie hét, vagy kilenc éves koráig anyatejen élnie. Kiválasztása után elrejtezik. Ezalatt az idő alatt a szellemek elrabolják és feldarabolják, majd újból összerakják s mint sámán ébred újjá. A szellemek ezután őt szolgálják. Avatáskor a táltost bemutatják a szellemeknek. Jelképesen fel kell másznia a világfa tetejére (ilyen faemelvényekről tudunk más pogány lázadásoknál is). A táltos lelke révülés során képes elhagyni testét. Az a meggyőződés vezérli, hogy bizonyos formulák betartásával, szövegek elmondásával a szellemek cselekvésre bírhatók. Révülésen keresztül a szellemek segítségével megfejti az álmokat, tanácsot ad vitás ügyekben, kapcsolatot létesít a holtakkal, illetve gyógyít.

A Tűzimádó" magyarok kérdése

--  A táltosok működése valamilyen módon mindig a tűzhöz kapcsolódik. Akár révültek, akár áldozatot mutattak be a tűz mindig fontos szerepet játszott rituális szertartásokban. Így érthető meg, hogy a mohamedán források, illetve egyéb utazók miért írták azt a magyarokról, hogy tűzimádók.

A Pogány, Ősi tradíció elavulásának okai

--  Akár a Tengrizmust nézzük, akár a Táltos hitvilágot mind a kettő vérségi, nemzetségi alapon szerveződik, tehát nem missziónáló és nem befogadó jellegűek. A bomláshoz ezen kívül még az is hozzájárult. Egyrészt: Gardizi feljegyzéséből tudjuk, hogy a leányokat a házassághoz vásárolják, a szegények pedig rabolják. Az így bekerült asszonyok nem tartoztak vérségi közösséghez, tehát nem vehettek részt a vallásban sem. Saját vallásukat viszont gyakorolhatták és leány gyermeküket is oktathatták rá.
--  Másrészt: A társadalomban az a képtelen helyzet állt elő, hogy a legrangosabbak és a leggazdagabbak vállaltak felelősséget a közösségért s ezért gyakran az életükkel is fizettek (v.ö. Álmos legenda). A vezető réteg így arra volt ösztönözve, hogy feladja pogány hitvilágát és egy új világvalláshoz csatlakozzék. A társadalmi fejlettségnek ezen a szintjén jutott el a kazárság a zsidó vallás, a volgai bolgárság pedig az iszlám felvételéig. Hasonló választásra kényszerítette a belső fejlődése a magyarságot is...
--  Már zsidó-keresztény hitre kényszerítésünk előtti időkben is voltak ősi Istenasszonyunknak, Boldogasszonynak szentelt kultusz helyeink. Ma már közhely számba megy, hogy Szent Gellértnek föltűnt, hogy a magyarság Jézus Urunk Anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának tiszteletét minden zökkenő nélkül, szinte magától értetődő módon elfogadta és beágyazta saját vallásos képzetei közé. Népünk minden nehézség nélkül fölismerte Mária személyében a magyarság régi oltalmazó Istenasszonyának megtestesülését, aki mind alakja és az általa hordozott tartalmi-kultikus jellegzetességek által, mind Istenszülő Asszonyként való megjelenése által, behelyettesíthető volt a boldogasszonyi képzetekkel. Még pontosabban fogalmazva nem csak behelyettesíthető, hanem azonos.!.
--  A Mária-tisztelet a maga bensőséges lelkületével magyar, illetve kelta hatásra terjedt el szerte Európában. Ennek az a kézenfekvő oka, hogy népünk már Róma keresztény hitre térítése, és a kereszténység elzsidósított, judeo-keresztény válfajának, a római-katolikus, a Római Birodalmon belüli állam vallássá tétele (Milánói Ediktum, 313.) előtt, mely elsősorban a keresztények számára a szabad vallásgyakorlás biztosításával volt egyenlő, keresztény volt. Keresztény volt, de a szkítatérítő apostolok (elsősorban András, Fülöp és Tamás) áldozatos evangelizáló munkája következtében a jézusi tanok meghamisítatlan, szkíta szellemiségű, a júdaizmus hamisításaitól mentes, egyedül hiteles változatát képviselte, a pártus Arszakida-leszármazott apostol, Máni (manicheizmus) későbbi tanításával kibővítve.
--  Az őseredeti Boldogasszony (Bau-dug-aszan; Suméria), vagy Babba Mária  tiszteletének nagyegyházi, keresztény köntösbe öltöztetett leghíresebb iskolapéldája a székelyföldi Csíksomlyó,  mely mára már magyar össznemzeti búcsújáróhellyé nőtte ki magát, és a nemzeti összetartás felekezeti különállásokon felülemelkedő jelképévé vált.
--  A Csíki székely és némely moldvai csángó falvak lakossága az elmúlt ezer év nyugati kereszténységben eltöltött időszaka ellenére megőrizte ősi istenasszonyának, Babba Máriának tiszteletét. Dazcó Árpád, alias Páter Lukács, ferences szerzetes, aki 7 éven keresztül Csíksomlyón teljesített szolgálatot, a helyi lakosság körében egy nagyon régi hagyomány nyomaira bukkant: Ha a helyiek fohászkodnak vagy mennyei segítséget és áldást kérnek magukra, családjukra és jószágaikra, mindig Babba Máriához fordulnak, s ilyesformán kérik őt: - Bárcsak megsegélne a Babba Mária, az áldott! Mindig ezzel a jelzővel illetik őt.
--  A Babba Mária-tisztelet (Szép Szűz Mária-tisztelet), mint neve is mutatja, már sajátos keverékét mutatja az ősi vallási képzetek és a római kereszténység kultuszvilágának. Ennek dacára nagyon sok ősi elemet megőrzött a magyarok régi Istenanya-hitéből. A Csíksomlyó körüli vidék magyar lakossága Babba Máriát Istennel azonosítja, azaz isteni szerepkört tulajdonít neki, sőt megesett már, hogy volt, aki afölé helyezte.  „Kosteleken az emberek, ha felfohászkodnak, nem annyira Istent emlegetik, mint inkább Babba Máriát.”, írja Daczó Árpád. Egy másik helybéli asszonnyal történt beszélgetése során így szólt Vata Andrásné, Csilip Erzsébet.
--  Mindebből kiviláglik, hogy Csíkban a Boldogasszony, a magyarság Égi Édesanyja  tiszteletének egy igen bensőséges, helyi, feltételezhetően – sokezeréves kultuszával találkozunk, mely az akár a Kárpát-medencéből Mezopotámiába kivándorló, akár fordított irányból onnan hazánkba érkezett proto-magyar embercsoportok régi hitelemeit hordozza magán.
--  Egy katolikus pap ezt mondta: "Arra szeretnék rámutatni, hogy már kereszténységünk előtt apáinknak volt egy olyan istenasszonya, akinek a tisztelete mindenben hasonlított a kereszténység Istenanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának a tiszteletéhez. Oly tiszta és fennkölt volt ez a tisztelet, hogy őseink római kereszténységre tértükben, amikor megismerték Szűz Máriát, azonnal meglátták, hogy ők ősi Boldogasszonyukban már tulajdonképpen Máriát tisztelték"..
--  Hogy ez a fenti, elementáris jelentőséggel bíró kijelentés egy római katolikus, zsidó-keresztény szerzetes pap szájából hangzott el, fölmérhetetlen jelentőségű.

Az ősmagyar vallás

--  A magyar mitológia képzeteinek egy része nyelvünkben a mai napig megmaradt, bár többnyire megváltozott jelentéssel, mint a lidérc esetében, más részük keveredett a magyarokkal kapcsolatba került vallások, főként a kereszténység elemeivel, így az ördög vagy a Boldogasszony szavak.
--  A kereszténység előtti magyar vallás a Tengrizmus, Tengrit, Yontengrit néven ismert jelenségekkel kapcsolatba hozható vallás saját elemekkel kiegészült változata. A „magyar ősvallás” pontos mibenlétével, elemeivel kapcsolatban azonban a tudományos életen belül, és azon kívül is rengeteg elmélet és feltételezés létezik, így jelenleg sincs egységes kánonja a magyar ősvallásnak és a magyar mitológiának.
--  Ehhez az is hozzátartozik, hogy egyes alakok, történetek a különböző időben és helyen történt gyűjtésekben eltérhetnek vagy akár ellent is mondhatnak egymásnak. Egyes feltevések szerint az ősmagyar vallás szerkezetében a kereszténységhez hasonlított, de tartalmában eltért tőle.

A világ szerkezete 

--  A magyar mitológia világfelépítésében a samanisztikus háromszintű modellt követi, mely szerint egy ún. középső világ az általunk ismert fizikai valóság, ebben a világban él az ember és rajta kívül a földön élő természetfeletti lények. Ezen a világon kívül létezik még egy ún. felső világ vagy jó szellemek világa, illetve egy alsó világ vagy rossz szellemek világa.
--  Más archaikus világfelépítésekhez hasonlóan a magyar mitológiában is egy mitológiai vagy szent közép az, amihez a világszerkezet viszonyul. Ezt általában a világfa, égig érő fa, vagy más néven tetejetlen fa szimbóluma jeleníti meg.
--  A háromszintű világban a mindennapi ember a középső világban él, azonban szükség van arra, hogy a fizikai világon túl létezőkkel, a nálunk hatalmasabb lényekkel, a szentséggel megmaradhasson a kapcsolat. A világ szintjei között az erre (isteni tulajdonságai, testi elváltozásai, képességei alapján és a szentség vagy származás által) kijelölt személy, a sámán vagy táltos biztosítja a kapcsolatot.

A kapcsolattartó változatai 

--  A természetfeletti képességű emberek között találjuk a táltost és a sámánt, akik egyes értelmezésekben ugyanazt fedik, máshol a táltos a sámánhoz hasonló, de tőle sok tekintetben különböző személy. A táltos és a sámán kiválasztott, általánosságban a szentség elrendelése nyomán.
--  Természet feletti ismertető jegyei általában már születésekor megnyilvánulnak: például „több csonttal” születik, fogakkal vagy tíznél több ujjal. De a táltos születhet csillaggal a vállában, valamint arany foga és arany haja is lehetett, lásd. Gömöri népmesék. A sámánnak és a táltosnak tulajdonított képességek:

A jövendölés képessége

--  Az időjárás szabályozása, jégesőt vagy vihart okozni vagy eloszlatni azt. A táltosok viaskodhattak kerekek, vörös és kék lángok, szürke és pej csődörök, füstös és szőke bikák képében, melynek célja az időjárás jóra vagy rosszra fordítása volt. Némely esetekben a világ uralásáért is harcba szállnak a Fél-világok bajnokai, lásd Szőlő-Szült-Kálmány és Világ-Griffmadár-Vitéz harca.

-- A Felső világ lényei --

Isten

--  A magyar mitológia központi, teremtő istensége az Isten, Öregisten, Atyaisten, Jóisten, vagy Aranyatyácska. Nevei a neki tulajdonított jellemzőket mutatják. Eredeti formájában nem azonos a kereszténység istenfogalmával.

Boldogasszony

--  A csíki székelyek, a gyimesi csángók és Moldova csángóságának egy része a csíksomlyói kegyszobrot "Babba Máriának, a napba öltözött Boldogasszonynak" nevezik. A Boldogasszony és a Nagyboldogasszony összetett alakja a magyar mitológiának, eredete, szerepe és értelmezése azonban a mai napig vitákat szül. Ehhez többek között az is hozzájárul, hogy a huszadik századra a Boldogasszony alakja teljesen egybemosódott Szűz Mária alakjával... A tudósok egy része szerint a Boldogasszony és Nagyboldogasszony ugyanazt az alakot jelöli, és a keresztény Szűz Mária alakjával azonos, egyenesen a kereszténységből származó elem....
--  Más értelmezésekben a Boldogasszony a kereszténység előtt jóval korábban létező mitológiai alak. A székely és csángó családok életében fordulópontot jelent, amikor a kisgyerek a Holdra mutatva, felismeri Babba Máriát. Neve a gyimesi csángók körében élő Babba Mária elnevezés, aki egy holdistennő, a Holdat nevezik Babba Máriának, a holdvilágot „Babba Mária lámpásá"-nak, a csintalankodó gyereket pedig a Hodra mutogatva azzal ijesztgetik, hogy „megver a Babba Mária".
--  A népi vallásosságban azonossá vált Máriával, Jézus anyjával, az új hit a régire épült a pogány magyarok között. A keresztény Szűz Mária csak a magyarok körében Boldogasszony, tehát a Boldogasszony nem egy általános keresztény elem, hanem inkább az ősi magyar hitvilág egy részének továbbélése keresztény elemekkel kiegészítve. Emellett két külön alakról is lehet szó, feltételeznek anya-lánya viszonyt is a Nagyboldogasszony és a Boldogasszony között.
--  Olyan elmélet is létezik, mely szerint a Boldogasszony a buddhista Bódhiszattvákhoz kapcsolódik.... Eredeti neve nagy valószínűséggel a babba lehetett, Gyimes környékén ma is él a hagyomány. A Csángóknál még ma is szokásban van, hogy a Csíksomlyói búcsú előtt hajnalban megnézték a felkelő napot imádkoztak a Kis-Somlyó hegyéről. Úgy tartották ő babba, benne van babba. Elképzelhető a babba sztyeppei eredete is, akár a hun eredet is, mivel náluk nagyon dívott az anya-kultusz.

Szélanya

--  A világfa ágai között lakozó öregasszony, aki a szeleket engedi ki barlangjából.

-- A Középső világ lényei --

Tündérek

--  A tündérek csodálatosan szép nőnemű lények, nevük valószínűleg a tündököl, elcsábít szavakból ered. Élhetnek túlvilági helyeken, többek között víz alatti palotákban. Egyes gyűjtések szerint a Csallóközben régen tündérek laktak.

Szépasszony

--  A szépasszonyok hiedelem köre is a boszorkány cselekedeteivel rokonított, jóllehet ezeket külön hiedelem lényként tartjuk számon: a tilalmas helyek tabujának megsértése, a szépasszony táljába való belelépés már a boszorkányok tetteinek széles skáláját bővíti. A néphit szerint újszülött csecsemőket rabolt, férfiakat csábított el, az ördöggel hált. Ellentétben a tündérrel, csak rossz tetteket hajtott végre.

Boszorkány

--  A tündérek ellentéte a csúf öregasszony képében lefestett boszorkány vagy „vasorrú bába”. Valójában tudó, gyógyító, bölcs öregasszony..

Sárkány

--  A magyar mitológia sárkánya a balkáni sárkányalakokhoz hasonlóan alapvetően időjárásdémon, többek között a jégesőt is sárkány okozza. Úgy tartották, hogy olyan kígyókból és halakból lesznek sárkányok, amik 7 éven keresztül mocsárban élnek. A táltos feladatai közé tartozhat a sárkánnyal való harc, de nem a fizikai világsíkon, hanem szimbolikus, vagy szellemi síkon. A „sárkányharc-történetekben” a táltos az égbe emelkedik, hogy a felhők között megküzdjön a sárkánnyal, hogy ezzel elűzze a rossz időt.

Garabonciás

--  Természetfeletti erejű személy, a táltosokhoz hasonlóan foggal születik. Rongyos köpenyben, kezében könyvvel kopogtat be a házakba: tejet vagy tojást kér. Egész köcsög tejet kell eléje tenni: ha eltagadják, megmondja, hogy van a háznál tej, és fenyegetődzik: „majd adnál, de már késő lesz”. Büntetésül vihart, jégverést okoz vagy könyvéből „kiolvassa” a sárkányt és azon lovagol a falu fölött. A sárkány hosszú farka lesöpri a házak tetejét, a fákat pedig tövestől kicsavarja. A garabonciás ellen harangozással lehet védekezni. Bűvös könyve segítségével a levegőbe tud emelkedni. Sárkány húsából tesz a nyelve alá, akkor nem érzi a nap közelében a hőséget.

Lidérc

--  A lidérc vagy lúdvérc nevének eredetét nem ismerjük. Alakja rendkívül összetett, a 20. századi folklór ugyanakkor már csak gonosz-démoni vagy mulatságos tyúk-alakjában őrzi. A lidérc a régi magyar néphit szerint az emberre ráül, megnyomja, megszopja, mellbimbóit megduzzasztja, néha vérét szívja.

Lüdérc

--  A magyar ősi hiedelmek egészét tekintve leginkább három vonása tűnik ki: a tüzes alakban való megjelenés, a szexuális jelleg, valamint a segítőszellem-jelleg. A lüdérc egy szexuális démon, ami általában hímnemű, és az ellenkező nemmel tart kapcsolatot, de lehet nő is. A földre leszállva emberi alakot ölt (általában régi szerető, vagy meghalt házastárs képében jön).[6]

Markoláb

--  Egy égitestfaló mitikus lény, neki tulajdonítják a nap-, ill. holdfogyatkozást.

-- További Köztes világi lények --

--  Az Ungvári várkertben található egy turulszobor feje is.. Mitikus állatok nagyon gyakoriak a magyar mítoszokban, köztük:

Turul

--  A Turul a magyar eredetmondák mitologikus madara. A Turul egy sólyom, egy sólyomfajta. Számos eurázsiai nép jelképe mindmáig a mitikus alakú madár, amely számtalan pajzson, címeren, képen, és faragáson is szerepel.

Griffmadár

--  A Griffmadár legendás állat, oroszlán testtel és sas szárnnyal. A griff visszaköszön a festményekről, szobrokról, regényekből, és a mitológiai lények közül a legnépszerűbb heraldikai alakká vált a középkorban. A griff alakja megjelenik magyar népmesékben is.

Csodaszarvas

--  A csodaszravas  a hun-magyar mondakörben és a magyar népi hagyományokban is ismert Isten által küldött mítikus vezérállat.  A csodaszarvas sok eurázsiai népnél és egyes észak-amerikai indián törzseknél is igen régóta a csillagos ég jelképe. A csodaszarvas az újjászületés és a megújulás, valamint a Nap jelképe.

Fehér ló

--  A Fehér ló is a hun-magyar mondakör környékén született legendák, mondák egyike, amely évszázadokon át szájhagyomány útján maradt fenn, míg lejegyezték. Több forrás is fennmaradt erről a történetről.

Manók és Törpék

--  Az alacsony növésű, erős, hosszú hajú és szakállú lények.

Óriások

--  Az Óriások a világ peremén élő hatalmas termetű lények.

-- Az Alsó világ, az alvilág lényei -- 

Ördög

--  Az Isten ellenpárja az Ördög, aki kezdetben a sötétség, gonoszság általános szimbóluma volt, később szerepét és tulajdonságait a keresztény mitológia alakította. Egyes gyűjtésekben az Isten és az Ördög a teremtéskor együtt alakítja ki a világot.. A Rábaközi táltos hagyományokban az Ördög, mint Őr-dög, tehát őrzőszellem szerepel. Amely az embereknek segíthet is, óvhatja, ördöngös, ördöge van, mint pozitív értelmű kifejezés is őket, de némelyik akadályozza, bajt hoz annak a fejére akit követ. Lásd még: Máté Imre: Yotengrit

Kísértetek

--  A szellemek és kísértetek jellemzően a kereszténység elfogadása után nyerték el jelentőségüket, az ősi mondákban a lelkekkel együtt a feltámadt holtakat jelentették.

Betegségdémonok

--  A népi gyógyítás és a hitvilág szorosan összefonódik. Guta az agyvérzés, néha az infarktus démona. Nyavalya az epilepszia démona, gyakran összefoglaló kifejezés a betegségekre. Gyík a torokgyík és a torokfájás démona. Szentantaltüze az orbánc, kiütések, lázas állapot szelleme. Fene rosszindulatú daganatos betegségek démona. Döghalál a pestis vagy kolera démona. Igézet a fejfájás és a láz démona. Ijedtség a különböző pszichikus bajok démona.

Mumus

--  A Mumus a kisgyermekek ijesztgető szelleme.

Mókár

--  A Mókár a Huskotabagó ijesztgető szellem, főleg a Vasi hegyhát és a Bakony környékén.

-- Állatok a magyar mitológiában --

Farkas

--  A Farkas a nomád népek, így az indiánok és magyarok egyik szent állata. Nomád népként őseink nemegyszer találkoztak a toportyánokkal, s számtalan negatív jelzőt kapcsoltak hozzájuk, mint minden erős, károsnak ítélt jószághoz teszik azt még ma is. Ennek ma is élő, kézzel fogható jele az a régies szitok forma, mely ekként hangzik: "A fene egye meg.!" vagy "A fene vinné el.!" Fene a farkas szó archaikus alakja, egyes vélemények szerint egyfajta ártó szellemet is e néven neveztek, s ezt tudva máris értelmet nyer a szitok.  
--  A farkas gyakori szereplő mítoszokban, mesékben, könyvekben, filmekben egyaránt. A legenda szerint Róma alapítóit, Romolust és Remust egy anyafarkas nevelte fel. A legenda másik változatában az anyafarkas szoptatta őket, amíg egy pásztor rájuk nem talált. A pásztor fel is nevelte a talált fiúkat. Hasonló motívum régi magyar, moldvai balladákban is előfordul..
--  A farkas főleg rendkívül szervezett szociális csoportokban, úgynevezett falkákban él. A falka kommunikációjának elhíresült módja az úgynevezett farkasüvöltés: a farkasok kórusban „énekelnek”. A falkák olyan önfenntartó szaporodó egységek, amelyben az egyedek együttműködve, közösen szerzik meg a táplálékot, és közösen nevelik a kölyköket. A farkasok ritkán agresszívak ha pedig azok akkor azért mert sérültek vagy kölykeiket védik. A farkas emberre soha nem támad.

Galamb

--  A Galamb a repülés dolgában a legjobb repülőkkel állnak egy színvonalon, gyorsaságot, kitartást, könnyedséget, ügyességet és művészetet illetőleg egyaránt. A szirti galambok és a postagalambok száz kilométert is repülnek óránként. A szirti galambtól származik a házigalamb. 
--  Noé galambot bocsát ki a bárkájából háromszor egymás után. A galamb először visszarepül, másodszor egy olajágat hoz a csőrében, harmadszor pedig már nem tér vissza. A főníciaiak Astartának, az anyaistennőnek és szerelem istennőjének szent madaraként tisztelték. A görögök keletről vették át a galamb-kultuszt s ez a madár náluk Aphrodité, és később a rómaiaknál Vénusz szent madara volt. A római uralom alatt elterjedt egész Európában.
--  Érzékeik és értelmi képességeik fejlettek. Természetük a jónak és a rossznak keveréke. Más állattal szemben békések és türelmesek, fajtársaikkal aránylag békésen élnek. Ha veszély fenyeget vagy vihar támad, mindnyájan nemes érzelmeket tanúsítva segítenek egymáson.

Kutya

--  A Kutya khtonikus, az alvilághoz tartozó halottkísérő, közvetítő, a gonosz társa, az alvilági erők eszköze, lény és lélek hordozó állat. Innen származnak az olyan rossz értelmű szólásaink, mint a „kutya szülte, ebadta, kutya fajta, kutya-fáját”. A kutyák közvetítenek föld és ég között védik a halott lelkét és kísérik a túlvilágon. Szárazság idején a földbe temetett kutyát okolja a magyar néphagyomány. Hogy a szárazságnak vége szakadjon meg kell keresni és ki kell ásni a kutyát. Ipolyi az állatáldozatokat még az emberáldozatok helyettesítésének véli.
--  Dr. Vörös szerint viszont a kutya-farkas áldozat nem tartozik a szertartások ezen körébe. Dienes István a kutya szerepének tisztázása végett felveti a kenézlői és a gádorosi nyakörves kutyaábrázolások vereteit. Noha Szőke B. egyszerűen ünnepi, vadászatokon használt lószerszám díszeiként határozza meg ezeket, ők a kérdést az egész pogány hitvilág, a honfoglalás kori állatábrázolások szellemi hátterébe ágyazva vizsgálták.
--  Az a tény, hogy a vadászó kutya és a vadászott szarvas állat különválasztva szerepel, továbbá, hogy a gádorosi leleten a kutya nyakán – a kenézlőihez hasonló – hármas tojásmintával jelzett nyakörv látható. A 10-13. század közötti 15 település és 18 temető feltárásából, 32 kutyacsontváz és 23 különálló koponya került elő. Ami azt jelentheti, hogy a ló áldozat mellett a kutya áldozatok is fontos szerepet töltöttek be a honfoglaló és a kora középkori magyarok életében.
--  A nomád népek hitvilágában a lelket, értsd. íz, a fej, esetünkben a koponya foglalja magában. Így ez az áldozat képviseli egyrészt az állatot, másrészt közvetítő szerepet is betölt. Ezeket a testrészeket edénybe helyezve temették el, amire, mint az íz „tartó edényére” nagy figyelmet kell szentelnünk. Barba Rafael így fejtegeti a temetők tartalmát tovább cikkjében.
--  A feltárt temetőkben 9 esetben halottal együtt, 1 helyütt utólag rátemetett, 4 ízben pedig sírok között, különálló gödörben eltemetett kutyát, illetve kutyakoponyát sikerült azonosítani. Más a helyzet a települések ásatásainál. Itt az előfordulás sokkal változatosabb. Házba temetés 5 lelőhelyen, kemencébe 4, gödörbe 5, verembe 2, árokba 2 és cserépfazékba 1 helyen történt.
--  A temetések mellett kutyát áldoztak a halálozási évfordulók (halotti torok) alkalmával is. A településeken feltárt bizonyítékok legtöbbje esetén baj elhárító, bűbáj törő célra kell gondolnunk. Egy másik szokás érdekes lelete egy Visegrádról származó lelet, ami egy 10-11. század között élt nő felnégyelésének képe. A nőt a temetőtől távol földelték el az akkori szokás szerint és mellé 6 kutyát temettek. A kutyák közül 3-at a felismerhetetlenségi összekaszaboltak, a többit pedig csak simán megölték. A szokás értelmében az elítélt húsából, csontjaiból evett kutyákat is kegyetlenül lemészárolták. Az ilyen cselekedetben átesett ember számára nem jöhet el a keresztény felfogás szerinti feltámadás.
--  Visszatérve a dolog szimbolikája az elítélt "kutya" (az ember) és a "tisztátalan" kutya (állat) össze Népi szóláskészletünk is érdekes bizonyítékokat is sorol fel. Például ilyen az „ebek harmincadjára kerül/jut” kifejezés, vagy az „átesett az ebek harmincadján” mondás, ami Csefkó Gy. szerint, az „ebek szájába került / az ebek kivették belőle a vámot” Az ebadta, ebtől származik kifejezéssel ellentétes az „ebadóban hagy” szólás.

Macska

--  A Macska számos ősi vallás szerint nagy lélek, a macskák felemelkedett lelkek, melyek az emberek társai vagy vezetői, minden dolgok tudói, akik azért hallgatnak, hogy ne befolyásolják pártfogoltjaikat. Egyes hiedelmek szerint hatodik érzékkel rendelkeznek, képesek a lelkek, a szellemek és a gonoszság észlelésére.
--  A macska jellemzői: kilenc élet, kíváncsiság, függetlenség, ügyesség, kiszámíthatatlanság, gyógyerő. Az ókori Egyiptomban kivételezett megbecsülésnek örvendett. A táncnak, szerelemnek, örömnek, zenének patrónusát, Básztet istennőt, a napfény hozóját macskafejjel, kezében szisztrummal – korabeli zeneszerszámmal - ábrázolták.
--  Básztet kultuszának központja Bubasztisz, ahol a mumifikált macskák nekropolisza állt. Boltozatos vályogtéglából emelt macska temetők sorát tárták fel a Tell Baszta-i lelőhelyen (Bubasztisz), Básztet istennő kultuszhelyén. Az egyiptomi néphagyomány szerint isten gyermeke a vadmacska, aki visszaszerezte a Napszemet. A fényt visszaverő macskaszem nevének eredete talán ilyen messzire nyúlik vissza.
--  A szem, a fény befogadásának szerve a Napot, az éltető fényt, a világosságot, a Holdat, a csillagokat, a nézést, a látást, a tájékozódást, az értelmet, a tudást, az intuíciót, a belső látást, a megvilágosodást, a felébredést, az éberséget, a mindentudást, és a mindent látó istent jelképezi.
--  Egyiptomból sok macska került át Görögországba és Itáliába, ahol Diana istennő jelképévé is lettek. Elsősorban a fekete macskáknak tulajdonítottak varázserőt. Az állatnak az a képessége, hogy csaknem teljes sötétségben is képes vadászni, hitük szerint a sötét hatalmak szövetségesévé tette.
--  Hízelgő természete miatt a nőiességet szimbolizálja, de éjszaka is látó ragadozó volta miatt démoni, alvilági szerepet is kap.
Az egyiptomi állatövben szerepel a Macska figurája is. A macska latin nevéből - felis – származó neveink: Félix, Felicia, boldogot, szerencsést, termékenyt jelentenek.
--  Az ősi heraldika nem egy esetben alkalmazta címer állatnak. „A macska a szabadság jelképeként értelmezendő, mert nem akarja, hogy megfogják, és nem tűri a bezártságot. Fáradhatatlan és ravasz a zsákmányszerzésben, és ezek a jó katona erényei is. Ez okból viselték címerükben a szabadság szimbólumaként a régi svábok, svájciak és burgundiak.”
--  A macskák nem félnek a láthatatlan szellemlényektől és kiváló telepatikus összeköttetést teremtenek az emberekkel. A macskák gyakran merítenek a szellemi energiából, különösen, ha azt gyógyításra vagy szertartásra használják. Így került a macska a javasasszonyok, a varázslók mellé. Angliában az emberek biztosak voltak benne, hogyha gyermekük macskával játszik, az segít tisztánlátási képességük fejlesztésében. Meditációja arra tanít, hogy amíg mi nem szeretjük magunkat, addig másokat sem tudunk szeretni.

Ló

--  A ló, ez a szép patás állat egy ősi magyar legenda szerint az ember legrégebbi társa. A ló a ménesben jár, egy bátor mén a vezető, aki még a ragadozókkal is szembeszáll. A ló kiváló megfigyelő és jó ritmusérzékű társ. A bronzkortól vannak bizonyítékok arra, hogy házi állatként tartották a lovat. A ló innentől bekerült az ember vallásos szertartásaiba is.
--  „Miután a föld így szépen elkészült volt, Úr-Isten fölnyúlt az égbolt tetejébe, s letört egy kis darabot a Napból. Ebből formálta az első embert és az első asszonyt. S mivel még maradt a kezében egy kis törmelék a napdarabkákból, ebből a törmelékből teremtette meg az ember és az asszony két hűséges szolgáját: a lovat és a kutyát.” 
--  A mítoszok sora kapcsolódik a lóhoz. Hátán az ember be- és kilovagol a világból, születési és temetési rítusok tartoznak a lóhoz. Érdeklődő és segítőkész gazdájával és társaival kapcsolatban. Amikor egy ló azt akarja, hogy megvakarják, né­hányszor könnyedén megharapja a másik ló marját vagy vállát éppen ott, ahol neki magának viszket. A másik ló odafordul, és harapdálni kezdi szívességet kérő társának a viszkető testrészét. 
--  Az ősi magyar nép a fehér lovat szent állatnak tekintette. A táltos feláldozta őket máglyán. Ha a lovas meghalt, vele temették a lovát is. Bőrét lenyúzták és egy karóra feszítették, majd pár napig száradni hagyták. A „húzza a lóbőrt” mondás arra a recsegő hangra utal, amikor a lóbőrt a karóra feszítették.

Szarvas

--  A csodaszarvas a hun-magyar népek meghatározó totemőse, táltosőse, legjelentősebb mitológiai állata. Krónikáinkban fennmaradt a népünket új hazába vezető csodálatos szarvasünő alakja és szkíta-hun származásunk emléke is. A szkíta a „szarvasok népe” volt.
--  A csodaszarvas története szinte az egész északi féltekén, Japántól a Brit szigetekig elterjedt, mert gyökerei nagy földrajzi és időbeli távolságokba nyúlnak vissza.Valamennyi turáni népnél szent állatnak számít a szarvas, mely agancsán hordozza a napot és a holdat, jelezve ezzel, hogy ő vezeti a választott népet a sötétségből a világosságba, halálból életbe, régi hazából új hazába.zét. 
--  Az állatok közül a legáltalánosabb tiszteletben a bika után a szarvas részesült. A szarvas nagyon sok nép kedvelt, szentként tisztelt mitikus állata. A szarvas a vadászok vezérlő állata. A jászok szent állatainak egyike volt az egyik óriástermetű szarvasfaj, amely a mai dámszarvashoz hasonlított és lapátos szarvai voltak, színe fekete, de fehér foltokkal tarkázva.
--  Az évenként lehullatott és újra növesztett agancsa révén a fához kapcsolódó egyetemes jelkép: az örök megújulás, az újjászületés, a Nap, illetve Krisztus szimbóluma. A hosszú életnek, a halhatatlanságnak, a bőségnek és a termékenységnek a jelképe. A korai keresztény művészet kedvelt témája az élet vizének kútjából, az „igaz élet” paradicsomi fájának tövéből eredő folyókból ivó szarvas. A gyorsaságnak is a szarvas a jelképe.

Turul

--  A turul a magyar eredetmondák leghíresebb és mitologikus madara. Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelem idejéig a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye. Egyes elképzelések szerint a mondai turul az élővilágban egy nagy testű sólyommal azonosítható.
--  A szó turk-hun eredetű, a togrul vagy turgul vadászsólymot jelent. Az ősi magyar nyelv három szót ismert a sólymok különböző fajtáira: 1. a kerecsen, 2. a zongor, és 3. a turul szavakat. Az ősi, a használatból kiveszett túrul szót 19. század eleji költőink hozták újra használatba turul alakban..
--  Teljes bizonyossággal nem dönthető el, hogy a turul valójában sas vagy sólyom. A mítoszok értelmezése alapján egyesek szerint sasról van szó; a nyelvi bizonyítékok a sólyom jelentés mellett szólnak. A solymászat belső-ázsiai eredetű, és a sztyeppei népek egyik vadászati módja volt. Hét régi vadászmadár nevünk, a sólyom, ölyv, turul, torontál, zongor, karvaly török eredetű.
--  A turul alakja érdekes, visszatérő jelenség a mai napig fellelhető eurázsiai sámánizmusban. A különféle madarak (búvárréce, sas) a sámán (nálunk táltos) repülésével állnak kapcsolatban, kifejezik az utazását a különféle világok között. Az eurázsiai sámánok hite szerint az első sámánasszony egy sastól szülte világra az első sámán férfit.
--  E monda meglepő hasonlóságot mutat Emese álma című mondánkkal. A sámánhit maradékát őrző eurázsiai népek gyakran állítanak a mai napig madaras oszlopokat, melyek a világfát szimbolizálják. Koreában ezek az oszlopok védik a falvakat. Az altaji törököknél ezeket a sasos oszlopokat turunak nevezik.
--  A monda szerint: "Az álom után nem sokkal dögvész ütött ki az állatok között, s a mindenfelé fekvő tetemeken lakmározó keselyűk közül egy arra repülő turul a magasból lerúgta az egyiket. Ezek után felismerve az álmot e jelenetben, az összes magyar felkerekedett és követte a turult. Ahol a madár eltűnt a szemük elől, ott tábort ütöttek, majd ekkor ismét előtűnt a turul, és a magyarok újra követték minden népükkel együtt. Így jutottak el Pannóniába, Attila egykori földjére. Itt aztán a madár végleg eltűnt szemük elől, ezért itt maradtak.
--  A Turul a kora középkorban a hunok, szkíták, avarok, magyarok kedvelt jelképe és díszítő motívuma volt. A Turul madárról több régészeti lelet tanúskodik. A turulmadár 2001 óta a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) jelképében is szerepel. A hétköznapokban a leggyakrabban a jelenleg forgalomban lévő ötven forintos érmén lehet találkozni turulos domborművel..

Az Őskeresztény Természet Vallás

-- A magyarok istene, az Ősi-napisten újra fénylik címen kiadásra került egyik írásomban leírt alapfogalmunkból induljunk ki. Az Őskereszténység jele és jelképe az egyenlő szárú körosztó kereszt, benne a körben, a tökéletességben, a napban. Ennek a
szimbólumára felépülő matriarchális, vagyis anyatiszteletű "barbár" eredeti vallásforma, az emberiség legteljesebb természetvallása, szaknyelven szólva maga a legigazabb ősmaterializmus, megkülönböztetve a dialektikus materializmustól. Megjegyezve: az általam használt őskereszténység fogalmát a szakirodalom használja elő- vagy proto kereszténységként is. Ez a tömör megfogalmazása nem terjed, nem terjedhetett ki minden fontos jellemzőjére. A szakirodalom anyagainak szintéziseként az őskereszténység jelentősége az alábbiakban foglalható össze...
-- 1. A Homo sapiens kifejlődésének korszakában, a pleisztocén 2,5 millió éve alatt keletkezett az őstermészet-vallásból szerves fejlődéssel a modern ember kialakulása időszakában. Az utóbbi 100 ezer év alatt már létező emberi vallás az őskereszténység, mely a Nílus medencéjében kiteljesedő Atlantisz társadalmának meghatározó emberi hite az özönvíz előtt.
-- 2. Jellemzői: valódi matriarchális barbár vagy pogány* vallásforma, mely az igazsághitre, az erkölcsösségre, az anyatisztelet elsődlegességére, a teremtő Napisten tiszteletére és a gyermek, fiú és lány szeretetére épül, a telepes munkakultúra társadalmának összetartó emberi hitrendszere. A barbár vagy pogány* az ősiségében pont az ellenkezőjét jelenti, mint amit ma nemzetközileg értenek rajta.
-- 3. Az őskereszténység az emberiség legigazabb ős materialista világképe, vagyis nem az elvont transzcendens istenszellemekhez való elváró, könyörgést kifejező vallásforma, hanem egy valódi cselekvő és természeti istenvallás, mely a Nap égitestünknek a Föld bioszférájára ható anyagelvű fénye által teremtő hitelméletére épül. Hogy mindenki pontosan értse: az őskereszténység még véletlenül sem ateizmust jelent, hanem a legerősebb anyagelvű természetvallást, mely őseinknél a teremtő Napisten megszemélyesítésében öltött testet.
-- 4. Az őskereszténység jelentősége az asszír szemitizmus világuralomra jutásával, az új időszámításunk kezdetén Jézus Krisztus születése időpontjára fókuszálva, illetve halálával, a zsidó valláshatalom általi keresztre feszítésétől fokozatosan elvész. Szóval átalakul egységesen patriarchális, pogány, militarista, és a pénzhatalmat kiszolgáló új világvallásokká, mint a judeo-kereszténység, az iszlám és a többi mai vallásforma. Pontosítva: minden mai vallásforma az őskereszténységből keletkezett.!. Annak hitvilágát Jézus születési időpontjára datálva, azt átvéve és 180 fokban megfordítva egységesen létrehozták belőle a pogány apajogú új idealista világvallásokat. Az őskereszténység keletkezése legeklatánsabb módon, a teremtéselméletén keresztül mutatható be.

Az Isteni Szintek

-- A. Az Isten feletti szint: Az anyagi világ megteremtése, megszülése. Mivel tudásuk szerint szülni csak a női nem képes, az őseink hitében az anyagi világot az Ősmama, Ősanya lehetett csak képes megszülni. Aki a hitük szerint, szűznemzéssel, az elsődleges női princípiumként, (kiindulási pont, kezdet) az ősi szülőcsatorna a szem (sumer), a mag (mag(y)ar) képében megteremti. Az ATUM, az ASZUM egyiptomi neveken keresztül a magyarok Nagyboldogasszonya (Göncölszekér!), a Szűz Mária ennek a mítosznak megfelelően, az isteni világon felülálló névalakjai.
-- B. A Mennyei, vagy Isteni szint: Szűz Mária, az általa szűznemzéssel megszült anyagi világgal együtt megszüli az egy fiát, a Nap égitestet is, mint a nappalt, a fény képében teremtő másodlagos hím princípiumot valós teremtő erőként, aki így az Egyistenné válik = Égi-ős-teremtő-egy-nap, aki szóképének mozaikszavából, megfelelő betűiből, aláhúzva képződik az Isten szavunk. Teremtő párjaként az éjszaka, a női nemet meghatározó Holdistennő (az istennők már csak Boldogasszonyok, a nagy jelző nélkül), aki már az Ősmama leányát, az ARÁT jelképezi, és az ő leány leszármazottai azok, akik mint teremtő erők a Napistennel már a természetes megtermékenyüléssel (heteroszexuális) és szülési módon - nem szűzen - népesítik be a mennyet, annak mintájára pedig a Földet.
-- C. A Földi szint: A Mennyből a Napisten fiaként a fény képében Földre szálló Hórusz isten fia (gyermek) által - aki teremtő erőt hoz magával - megteremti a földi embert, Ádámot, annak oldalbordájából és földi anyagból Évát, hogy a továbbiakban már a teremtés itt is a természetes útján folyjék. Nézzük csak mit is jelent az Ádám = fordítva olvasva: Mádá(r) = Hórusz sólyomisten, Turulmadár.! Ki termékenyíti meg Emesét.? A hím Turulmadár.! Az őskereszténység ősmaterializmusából adódó hitelv, vagyis az ANYAGELVŰSÉG azt jelenti, hogy sem a Mennyben, sem a Földön, már szó sem lehet többet szűzen való szülésről, csak az első és egy alkalommal az egy Napisten feletti szintben. Felvethető kérdés: mégis mi az alapvető különbség az őskereszténység és az újkeresztény, vagy judeo-kereszténység, zsidó-kereszténység valláselmélete között.?. A legfontosabb különbség a teremtés elméletükben található. Amíg az őskereszténység az ősanyag megszülését az Ősmama - Ómami, Nagyboldogasszony tisztéhez kapcsolja az isteni szint feletti szűzen, szűznemzéssel történő megteremtéséhez, ezért anyagelvű, vagyis ősmaterializmus. Addig a judeo-kereszténység ugyanezt már a férfi princípiumhoz köti, ezért idealizmus, és vált a hite hamis teológiává. Az őskeresztényi elv a logikus teremtéselmélet, ellenkező esetben a hímtermékenyítő erőt is előbb meg kellett volna szülnie valakinek, az akkor még nem is létező anyagból.!.

Őskereszténység és Újkereszténység

-- Az Újkereszténység - nem kell megijedni tőle - az Őskereszténység teremtés elméletét úgy vette át és alakította ki belőle a sajátját, Szűz Mária és Jézus Krisztus személyében, mint az ősteremtés elvének duplikációját. Ugyanaz a történet, csak annyi különbséggel - miként írtam - a mai kereszténység már nem barbár matriarchális, hanem pogány patriarchális vallás formává lett, ezért a katolicizmusban is a világot teremtő őserő, az Istenatya már nem női, hanem férfi princípium. Ez az abszolút bizonyítéka annak, hogy a mai világ vallások a saját tanításaik ellenére, és hiába is tagadják, már mind pogány vallásformák, azaz hímuralmúak, melyek a legkárosabb emberi filozófia, a fenntartható fejlődés terjesztői és haszonélvezői. Ez az a 2000 év óta tartó hazugság halmaz, ami az emberi faj teljes kipusztulását hordozza magában...
-- És ez az a hazugsághalmaz, amit csak egy azonnali vallásreformmal lehetne elhárítani a jövőnk útjából. Ezért bátran lehet ma is imádni Szűz Máriát, az Atyaistent és a Jézust a gyermeket - csak ebben a sorrendben - ha közben tudjuk, hogy ők az őskereszténység istenségei, amit az újkereszténység 180 fokos fordulattal vett át a magyarok ősvallásából. Nekünk magyaroknak ezért tudnunk kellene azt, hogy az ősvallásunkban: a Szűz Mária = a magyarok Nagyboldogasszonyával, "Istenek feletti szint", az Atyaisten = a magyarok istenével a teremtő ősi Napistennel, "mennyei szint a Holdistennővel"; a Fiú = a Gyermekkel "aki fiú és lány is lehet, földi szint", és így épül fel az őskereszténység szentháromsága. Mindenki hasonlítsa össze a két keresztvetést:.
-- 1. Őskereszténység: "Az Anyának és Atyának s Gyermeknek nevében, Ámen.!"
-- 2. Katolikus kereszténység: "Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen.!"

A Kereszt Jelentése

-- A keresztény és más vallások, valamint egyéb szervezetek az évszázadok során rengeteg különféle kereszt ábrázolást hoztak létre, amik mindegyikének meg van a maga közismert jelentése. Ezen keresztformák ezoterikus értelmével azonban még a papok sincsenek tisztában, eltekintve egy-két öreg mestertől és szent embertől, akik azonban nem nagyon igyekeznek felvilágosítani a népet a vallási motívumokban elrejtett igazságokról. Én most szakítok a hallgatás és elhallgatás hagyományával és az alábbiakban röviden ismertetem a keresztek titkait minden érdeklődő számára. Amik szerencsére magukért beszélnek.
-- A publikációnk megértéséhez ajánlott ismerni a teremtésfilozófiai tanításokat. Kezdjük azzal, hogy mit jelent maga a kereszt szó, amit téridő és égtáj jelképnek, találkozási pontnak, világ tengelynek, az ellentétek egyensúlyának és az élet Krisztus szimbólumának tartanak elsődlegesen. Hivatalosan jelenleg a latin crucifix, cruciare igéből származtatják a nyelvészek és történészek, - teljesen rosszul, melynek jelentése: kínozni. Mivel az őskeresztényi időkben perverz módon kivégző eszközként is használták a fából ácsolt kereszteket...
-- A valóságban azonban a kereszt a hun-magyar nyelv ősi szavainak egyike, ahonnan ki tudja milyen kacskaringós úton, talán az etruszkoktól.?. került át az oldalági leszármazottnak tekinthető latin nyelvbe. A kereszt jelentése a szótagjaiban rejlik: ker-ezt, vagyis ezt a kört. A Szeged vidékén honos nyelvjárásban nem véletlenül mondják máig körösztnek, megtartva a fogalom körre utaló lényegét.. De mi köze van a körnek a kereszthez.?.
-- A teremtésfilozófiában és az időmatematikában a két legegyszerűbb geometria az egyenes: szakasz, vonal, és a kör: üres karika. A két legegyszerűbb mozgásforma pedig az egyenes mentén való futás és a körben forgás, illetve körvonal mentén való keringés. Mivel egy 0D-s pontot nem lehet lerajzolni, általánosan + vagy x jellel szoktuk ábrázolni, hiszen két egyenes egy pontban metszi egymást. A kereszt tehát a pont legegyszerűbb geometriai ábrázolása, a konkrét hely szimbóluma. Ha tágabb értelemben akarunk meghatározni egy helyet, azaz tartományt, ponthalmazt, azt a körrel tesszük: körülrajzoljuk a kérdéses zónát, pontokat...
-- A kereszt szavunk ezoterikus jelentése tehát mondatszerűen megfogalmazva: ezt a meghatározott kört jelöltem ki. Ha a kereszt egyetlen pontot jelöl, akkor egyenlő szárúnak kell lennie és önmaga közepét kell hangsúlyoznia. Ha több pontot jelöl, akkor aszimmetrikus, illetve díszítményekkel, toldalékokkal ellátott, amik egy tartományt, mennyiséget, minőséget, mozgást határoznak meg. Az időfizikában az egy pont az időforrás, okforrás, a több pont az időhurok, szerinó, fotinó, leleon és anyag szimbóluma....
-- Mielőtt a történészek és nyelvészek elkezdenének csúnyákat mondani a fenti érvelésre, még eláruljuk, mit jelent a latin kereszt (crux crucis) szó magyarul (az ősnyelven), amit a szótárak áthalad, átmegy, egymást metsző, ellentétes, feszület, szavakra fordítanak. A crux (ejtsd: kruksz) magyarul kör-usz, azaz kör forrás, míg a crucis (ejtsd: krucisz) kör-ös-is, azaz körös Isten, köröző Isten, vagy kör ős Isten, kör alakú öreg Isten jelentésű.. A crux crucis helyes fordítása tehát a kör forrás köröző Istene.
-- Egyszerűbben mindez, mai nyelven megfogalmazva: a szerinó időhurok. Érdekes módon a hindi nyelvben Krisna, a főisten neve szintén ugyanezt jelenti természetesen: körös-nap, vagyis köröző Napisten.!. A crucifix (ejtsd: kruszifiksz, angolul kruszifáj) szó magyarul kör-usz-fa-x, azaz kör forrás fa kereszt, ahol a fix fa kereszt szó a mai napig konkrét, rögzített, fixált helyet jelent. Anyagi, alvilági értelmében ezt valóban használták az ilyen alakú kínzó és kivégző eszközre, transzcendens értelmében azonban az Életfa kiinduló pontját, a Mindenható Isten időhurkát jelenti, akiből a teremtmények időszálai elágaznak. A cruciare (ejtsd: krusziár) szó pedig magyarul kör-usz-i-ár, azaz kör forrás Isten áradata, hullámtere. Az egyenlő szárú kereszt, amelyet kör vesz körbe, az a tökéletesség szimbóluma, ez a magyar ősvallás keresztje is..
-- A nem egyenlő szárú, valamelyik végénél hosszabb kereszt már nem az, ez már tökéletlen, az már zsidó kereszt.. Ha egyesek ezek után mégis ragaszkodnak a szó „kínozni” jelentéséhez, ám tegyék, elvégre az Isten nem ver bottal, így mindenkinek meg van a maga keresztje... Érdekességképpen megemlítjük még, hogy mit jelent Jézus Krisztus neve magyarul. Júdeában eredetileg Joshua néven ismerték, míg Indiában Isa néven élt később, ami zsidósan hangzik, de valójában magyar kifejezés: jós-ura..
-- Ez nem azt jelenti, hogy a jósok, jövendőmondók ura volt, hanem egyrészt a jóság ura, megtestesülése, másrészt a Jóisten, a jobbra csavarodó szerinó megtestesülése, avatárja. Mivel pedig a jövőbelátás hagyományosan isteni tulajdonság, a saját jövőjébe rohanó tachionnak és más időfizikai törvényeknek köszönhetően, érthető, miért hívják a jövőt kutató személyeket jó-s-oknak... A Krisztus értelemszerűen: kereszt-us, azaz kereszt forrású, illetve ker-ezt-us: ezt a kör forrást, azaz ezt a keringő tachiont az időhurokban a mi Atyánkat.. Ezért ábrázolják a feje körül a glóriát, olyan glóriával ábrázolják, amiben vízkereszt látható...

Az Ősi Magyar Természet Vallásunk

-- Ősi magyar vallásunkban az évkörön belül van 4 fő ünnepünk, ami a nap mozgásával kapcsolatos. A nyári és téli napforduló, és a tavaszi és őszi napéjegyenlőség.
-- A Nyári napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a nyári napfordulóig a Nap délről északra halad, utána pedig északról dél felé kezd mozogni, és az év leghosszabb nappalát adja, következésképpen a legrövidebb éjszakát. Ekkor a nap útja a zeniten van, a ráktérítőre ér, a rák csillagjegyébe lépünk.
-- A Téli napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát, következésképpen a leghosszabb éjszakát adja. Ekkor a nap útja a nadíron van, a baktérítőre ér, a bak csillagjegyébe lépünk. ga.”
-- A Tavaszi napéjegyenlőségnek a tavasz kezdetét nevezzük, amikor a nap az egyenlítőn delel, ugyanolyan hosszú a nappal mint az éjszaka, tehát egyenlő.
-- Az Őszi napéjegyenlőségnek az ősz kezdetét nevezzük, amikor a nap az egyenlítőn delel, ugyanolyan hosszú a nappal mint az éjszaka, tehát egyenlő.
-- A nyári és a téli napforduló a kereszt függőleges tengelye, június 21. és december 21., a tavaszi és őszi napéjegyenlőség pedig a vízszintes tengely, március 21. és szeptember 22. Ez a kereszt jelképezi a természettel harmóniában élő őseinknél az élet menetét, az örök körforgást, akár évi, akár precessziós évköri szinten is. "Ahogy fent, úgy lent".
-- A legismertebb ünnepünk a karácsony, kerecsen. A téli napforduló idején a nap eléri legalacsonyabb pontját és ezen a holtponton van 3 napig, amikor is kimozdul onnan, és onnantól a fény egyre erősödik, amíg győz a sötétség felett. Ezt ábrázolja több hun-szkíta hagyatékunk is, a lerogyott szarvast égbe emelő kerecsen sólymot. Ezért született Jézus is december 24.-én, és ezért támad fel 3. napra a halálból.