"A világon azért vagyunk, hogy valahol otthon legyünk benne" -- Tamási Áron

Déli Nap Krónika

"Az ember hasonlóvá válik ahhoz, mint amiben gyönyörködik."
--Platón--

"Minden jó helyen és minden ember szívében megleled Istent."
--Seneca--

"A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét."
-- Leonardo da Vinci --

Legendás magyarok a Latin-Európai fociban - Andreis Péter

2021.02.21 19:26

 

Legendás magyarok az olasz fociban.

Bármennyire hihetetlen, de a második világháború előtt még a magyarok tanították az olaszokat a labdarúgásra. Itáliában az elmúlt század első évtizedeiben a magyar labdarúgás nagyon népszerű volt, így nincs mit csodálkozni azon, hogy az akkor még szervezetlenül futballozó, de a játékért élő-haló olaszok hozzáláttak a magyar tanítómesterek toborzásához. Az 1920-as évektől valóságos futball-exodus indult meg Olaszország felé, a meccsek fő vonzereje a magyar futballisták játéka lett.

Képtalálat a következőre: „hirzer ferenc”Képtalálat a következőre: „hirzer ferenc”

Magyar legendák az olasz fociban 

Nekünk megadatott közelről megcsodálni a remek erőt, amelyet vezetőitek ömlesztettek a zsenge itáliai sport ereibe, nekünk megadatott, mert minket hívtatok oda mesternek, akitől meg akarjátok tanulni a győzelemre vezető ismereteket” – amikor: Fischer Mór, a Magyar Labdarúgók Szövetsége Nemzetközi Bizottságának elnöke: 1932. május 8-án, többek között e szavakkal köszöntötte a válogatott találkozóra, Budapestre érkező "Azzurri" legényeket”, a tanítványok már nagyra tartott ellenfelekké váltak.

Az olasz labdarúgó válogatott 1928-ban, Rómában először, majd két esztendővel később Budapesten ismét, ezúttal nagyon (0:5!) megverte a legjobb magyar labdarúgókat. Ám az 1920-as évek elején ez még korántsem volt így, a Sporthírlap helyszínen tartózkodó munkatársa egy Milánó-i házi derbi technikai színvonalát látván hűvösen csak ennyit mondott: "egyelőre még sok-sok tanulásra és tanítómesterre van szükségük a derék olaszoknak”.

Itáliában az elmúlt század első évtizedeiben a magyar labdarúgás igen népszerű volt, így nincs mit csodálkozni azon, hogy az alacsony színvonalon és szervezetlenül futballozó, de a játékért élő-haló, abba invesztálni hajlandó és tudó olaszok hozzáláttak a magyar tanítómesterek toborzásához. Az 1920-es évektől valóságos futball-exodus indult meg Olaszország felé. A mérkőzések egyik fő vonzereje a magyar futballisták játéka lett.

Gianni Agnelli számára például mindvégig meghatározó élmény maradt a Törekvés huszonhárom éves egykori játékosának: Hirzer Ferencnek a Torinói bemutatkozása, amelynek alkalmával a fiatal játékos egyszerűen elbűvölte a Juventust is magáénak mondható Agnelli családot: „Abban az időben imádtam a futballt és a Juventust. Akkor kerültem először közelebbi kapcsolatba a focival, és sosem felejtem el, amit láttam. Annyira gyors volt, mint egy kilőtt nyílvessző” – emlékezett vissza az akkor négy éves Agnelli a magyar játékosra, Hirzer Ferencre, a Juventus kiválóságára.

Hirzer Ferenc gyors és nagyon technikás játékos volt. Úgy tudta fedezni a labdát, hogy a védők szabálytalanul is csak nagy nehézségek árán tudták szerelni. Torinóban azt is följegyezték róla, hogy volt egy különleges szokása: minden egyes bemelegítő futást követően előhúzott egy fésűt a zsebéből és megigazította vele frizuráját. A csapat másik magyar játékosa – a később olasz állampolgárságot szerző, és több nagy klubnál, így a Lazionál is edzősködő – Viola József volt.

Viola József kezei alatt 1936 és 1939 között a fővárosi csapatban olyan nagyságok játszottak, mint: Silvio Piola, vagy: Giuseppe Viani. Mondják azt elő-előfordult, hogy a csapatnak a magyar mester sörözőkben magyarázta el a taktikai utasításait. Ilyenkor sörös korsók jelentették a hazai játékosokat, pálinkás (grappa) poharak pedig az ellenfél játékosait. 1925-26-ban a bajnokságot a Hirzer és Viola fémjelezte Juventus nyerte. A csapat e trófeát az izgalmak következtében szívroham következtében elhunyt trénerének: Károly Jenőnek ajánlotta. "Signor Karoli" ahogyan a nagy tekintélyű magyar mestert Itália-szerte nevezték – mindig készséggel segített az Itáliában túrázó magyar csapatok ügyeinek képviselésében, ügyes-bajos problémáinak rendezésében.

A méltatlanul elfelejtett és tragikus sorsú: Weisz Árpád két együttesnél is maradandót alkotott. 34 évesen bajnoki címet szerzett a Milánói Internazionale csapatánál, ahol kezdő edzőként első figyelemre méltó döntése egy 17 éves ismeretlen fiatal, egy bizonyos Giuseppe Meazza felfedezése volt. Weisz legnagyobb sikereit mégis a Bologna mestereként érte el, mely csapatot egymás után kétszer is első helyre vezette. A félelmetes csapat 1937-ben 4-1 arányban lelépve az akkori esztendők egyik sztárcsapatát, a Chelseat, megnyerte a párizsi világkiállítás kupáját.

Weisz Árpád számára a diadalt követően az egyik legnagyobb elismerést egy francia sportlap fogalmazta meg: „Weisz Bolognája olasz módra, de angol profi labdarúgókból álló csapatként győzedelmeskedett.” Weisz Árpád a Bologna játékosaival A Bologna sikert sikerre halmozott, Weisz munkáját egyre nagyobb szakmai elismerés, övezte. A háborúhoz közeledve azonban Olaszországban is megváltoztak a politikai és társadalmi viszonyok.

Míg 1932-ben Mussolini még úgy fogalmazott, hogy „az antiszemitizmus nem létezik Olaszországban, az olasz zsidók mindig derék állampolgárokként viselkedtek, és mint katonák bátran küzdöttek”, hat évvel később már faji kiáltvány jelenik meg lapjában, a "Giornale d’Italiában', amely tragikus útra terelte az addig az antiszemitizmustól összességében érintetlen Olaszországot. Októberben, a zsidókat sújtó törvények elfogadásával a Bolognában élő Weisz család számos Itáliában élő külföldi, illetve olaszországi zsidó polgárral egyetemben védtelenné vált. Itália a náci Németország karjaiba szédült.

A Bologna 1938. október 16-án otthon, a Littorialéban, a fasiszta építészet egyik emblematikus alkotásában, a mai Stadio Dall’Ara elődjében 2:0 arányban simán verte a Viola József edzette a Római Lazio csapatát. Weisz, a honfitárs irányította fővárosi csapat ellen ült utoljára a piros-kékek kispadján. Benyújtotta lemondását, és családjával elhagyta Itáliát: Párizsba menekültek, ott próbáltak új életet kezdeni. Praktikus okok miatt esett a választás a francia fővárosra. Weisz a kiválóan beszélt olasz után könnyen elboldogult a francia nyelvvel. Ismerték őt a franciák, emlékeztek a Bologna nagyszerű csapatára és az élete mérkőzését irányító magyar szakemberre, aki ezzel az összecsapással végérvényesen bevonult a labdarúgás halhatatlanjai közé.

Bologna is közel volt. Kacérkodott ugyan egy Angliai letelepedéssel is, de az angol bajnokságban külföldi edzőként nemigen vállalhatott volna munkát. A család 1939 tavaszán Hollandiába költözött, ahol mindent elölről kellett kezdeni. Azonban úgy tűnt, lassan rendbe jönnek a dolgok egy kicsiny holland városban, az ötvenezer lakosú Dordechtben. Azután mindennek vége lett: 1939. szeptember elsején kitört a második világháború. 1940. május 10-én pedig a náci Németország lerohanta a semleges Hollandiát, amely négynapi küzdelmet követően megadta magát. Weisz 1941 szeptemberétől nem vezethette többé a Dordecht edzéseit. A családot 1942 nyarán tartóztatta le a Gestapo, először a hollandiai Westerbork tranzit táborába, majd Auschwitzba deportálva őket, ahonnan senki nem tért vissza.

Amikor Weisz Árpád 1931-ben elhagyta az Internazionalét, helyét újból magyar szakember, a Ferencváros egykori kiválósága, Tóth-Potya István foglalta el. Tóth-Potya már aktív játékosként is foglalkozott a játékosok trenírozásával. Sikerei titkaként mérnöki precizitását jelölték meg. Az edzés munkát mindig a legapróbb részletekig megtervezte, azt az edzés naplóba rögzítette, játékosairól külön kartont vezetett, ahova minden adatot és eredményt lejegyzett. A technikai képzés mellett nagy hangsúlyt helyezett a taktikai és az erőnléti felkészülésre. Ismerte és alkalmazta a bemelegítés és a téli felkészülés fogalmát is.

A második világháború vége felé Tóth-Potya István 1944. október végén, az egykoron szintén Itáliában, többek között a Lazio és a Roma együtteseinél is dolgozó labdarúgó edző: Kertész Géza közvetítésével kapcsolatot teremtett a polgári ellenállás német ellenes csoportjaival. 1944. december 6-án a csoport többsége a Gestapo kezére került. A nyilas sajtó csak annyit közölt, hogy Tóth-Potya Istvánt és társait hazaárulás miatt letartóztatták. Kiszabadítására több akció indult, sajnos minden eredmény nélkül. 1945. február 6-án a reggeli órákban gyilkolták meg barátjával, a szintén Olaszországban edzősködő, ott karriert befutó Kertész Gézával együtt. Kertész és Tóth sírja a budapesti Kerepesi temetőben található.

Az Internazionale legnagyobb Milánói riválisnál is találunk magyarokat. Az AC Milan első külföldi igazolása például Bánás József volt. Piero Pirelli klubelnök személyes kiszemeltje 1924 októberében mutatkozott be a szurkolóknak. Később sportigazgatóként és játékos-megfigyelőként nevéhez fűződött Ezio Loik, a fiumei születésű ötszörös olasz bajnok felfedezése. De többek között szakmai felügyelete alatt és kezei között fejlődtek olyan híres olasz labdarúgók is, mint a Triestina és a Napoli egykori későbbi kiválósága, Nereo Rocco, vagy Giovanni Trappattoni.

A magyar labdarúgás talán első ismert légiósa, Schaffer Alfréd, a „Futballkirály”1941-ben került az AS Roma csapatához. A Római "farkasok" az ő szakmai irányításával még abban a szezonban megszerezték első bajnoki címüket. A bajnokság során Schaffer vezetésével a csapat 30 mérkőzést játszott, és összesen 42 pontot szerzett 16 győztes találkozó, 10 döntetlen és 4 elveszített mérkőzés mellett. A mester 1942 nyarán, a bajnokságot követően haza látogatott. Ilyenkor szokásos interjúinak egyikében az 1941-42-es győzelem alapvető titkát, és a siker okát az AS Roma egységében látta. Abban, hogy a mérkőzéseken keveset, vagy szinte sosem cserélt, és ezt elbírta csapata.

Mindezek mellett – vélte Schaffer Alfréd – az is hozzájárult a végső győzelemhez, hogy minden edzésen mindenkit alaposan megdolgoztatott, figyelmeztette játékosait az esetleges hibákra, megmagyarázta nekik „hogyan kellett volna csinálni ezt vagy azt.” Különösen fontosnak nevezte azt, hogy játékosaival külön-külön is sokat foglalkozott. Ami pedig az olasz labdarúgás helyzetét, népszerűségét és az élelmezést illeti, Schaffer így nyilatkozott: „Változatlanul hallatlan népszerűségnek örvend. Nincs olyan mérkőzésünk, amelyet legalább: 20-25 ezer ember ne nézne meg.”

Az örök Római ellenfél az SS Lazio első külföldről igazolt szakembere szintén magyar edző volt, a BTC egykori jobbhátvédje, az egyszeres magyar válogatott: Kőszegi Dezső volt, aki új és hihetetlenül szigorú edzés módszereket vezetett be az idősebb fővárosi klubnál. Az Udinese számára a Budapesten élő és a magyar vívó sportot megteremtő: Italo Santelli toborozta olykor a magyar trénereket. A lovag számára e tevékenység kellemetlen pillanatokat is okozhatott.

1921 szeptemberének végén az Udinei futball klub panaszos hangú levéllel fordult Santellihez amelyben sérelmezte, hogy Ging József, Santelli protezsáltja köszönés nélkül otthagyta őket és Pisába ment. A klub arra kérte Santelli mestert, szerződtessen új trénert nekik, de valamivel megbízhatóbbat Gingnél. Ginget tulajdonképpen Pisába csábították. A magyar szakember azért döntött a távozás mellett, mert a mesés: 1800 lírás havi fizetésnek nem tudott ellenállni. Nem tudni, hogy Santelli kiben találta meg Ging utódját, de a csapatot 1936-37-ig jóformán csak magyar edzők (Kanjaurek, Hlavay, Czeizler, Payer testvérek) trenírozták.

1934-ben Vittorio Pozzo, az olasz válogatott szövetségi kapitánya: Nagy József személyében magyar szakembert invitált szakmai stábjába. A Genoa és a Bologna egykori mestere: Tóth-Potya Istvánhoz hasonlóan sokat tett az Itáliai edzőképzésért. Utóbbi nem mellesleg előmozdítója volt a magyarországi edzőképzés megalapításának is. A már említett: Weisz Árpád pedig: Aldo Molinarival közösen írt könyvével („Il giuoco del calcio”) – amelyhez a válogatottat irányító és meggyőződéses: Weisz-hívő, Pozzo írt előszót – hozzájárult az olasz futball elmélet megalapozásához.

Weisz és Molinari maradandó munkájának a címlapja mindörökké megmaradt a korabeli sajtóban. De nem csak nagy csapatokban találhatunk magyarokat. Gyakorlatilag nem volt olyan csapat, nem létezett olyan osztály, nem létezett Itáliának egyetlen olyan szeglete, ahol hosszabb, vagy rövidebb időre nem bukkantak volna föl a huszadik század „kalandozó magyarjai”, sportolók vagy szakemberek.

A mindmáig utolsó sikeres magyar labdarúgó Itália földjén: Détári Lajos volt. Döme az utolsó nemzetközileg ismert és elismert nemzetközi klasszis volt, a mágikus 10-esek egyik utolsó képviselője, mohikánja. Détári három olasz csapatban is megfordult: Bologna: 1990-1992, Ancona: 1992-1993, Genoa: 1993-1994. A Serie A-ban az olasz bajnokság legmagasabb osztályában: 80 meccsen 22 gólt szerzett, ezzel is öregbítve a régmúlt híres futballunk szép hagyományait.

Az Olaszországban kalandozó magyarok közül voltak, akik sikeresek lettek és nevüket mai napig tisztelettel emlegetik, voltak, akik bajnokságot, bajnokságokat (!) nyertek, és voltak olyanok, akiről méltatlanul elfeledkeztek hazájukban. Sokan letelepedtek Itáliában és a későbbiekben híres csapatok szakvezetői lettek. Egyesek pedig tovább álltak és máshol, más közegben próbáltak szerencsét. Akadtak olyanok is, akik honvágyuk, vagy relatív sikertelenségük miatt hazatértek.

Egy biztos, egész Itáliában: Trieszttől egészen Palermóig, Fiumétól egészen Genováig minden rendű és rangú futball-formációban megtalálhatóak a magyar edzők és játékosok. A magyarok sokat tettek az olasz labdarúgás felvirágoztatásáért. Nem csoda tehát, hogy az Olasz Labdarúgó Szövetség vezetője: 1926-ban így írt magyar kollégájának: "A nemes Magyarországnak, a bölcs mesterek hazájának, Olaszország, a hálás tanítványok hazája mindig testvéries szeretettel akarja megragadni a kezét." A hálás tanítványok ettől függetlenül igencsak a magyar mesterek fejére koppintottak, akik 1925 óta nem voltak képesek nyerni a Squadra Azzurra kiválóságai ellen. A következő magyar diadalig: 28 esztendőt kellett várni. De ez már egy másik történet…

Legendás labdarúgók Olaszországban

Bánás József - (1894) - Fedezet
1924--1926:. AC Milan - 40 meccs - 2 gól

Bukovi Márton - (1903) - Fedezet
1925--1926:. Alba Roma - 30 meccs
 
Détári Lajos - (1963) - Középpályás
1990--1992:. Bologna FC - 42 meccs - 14 gól
1992--1993:. Ancona FC - 32 meccs - 11 gól
1993--1994:. Genoa FC - 8 meccs - 1 gól

Fekete Árpád - (1921) - Csatár
1946--1948:. Como Calcio - 38 meccs - 13 gól
1948--1949:. AC Pro Sesto - 25 meccs - 14 gól
1949--1950:. Spal Ferrara - 13 meccs - 2 gól
1950--1951:. Cosenza - 28 meccs - 4 gól
1951--1952:. Cagliari Calcio - 20 meccs - 4 gól 

Hirzer Ferenc - (1902) - Csatár
1925--1927:. Juventus FC - 43 meccs - 50 gól

Kaszás László - (1938) - Csatár
1961--1962:. AC Venezia - 11 meccs - 3 gól

Kertész Géza - (1894) - Csatár
1924--1926:. Spezia Calcio - 38 meccs - 7 gól

Kubala László - (1927) - Csatár
1949--1950:. Pro Patria Calcio - 16 meccs - 9 gól

Nyers István - (1924) - Csatár
1948--1954:. FC Internazionale - 184 meccs - 135 gól
1954--1956:. AS Roma - 54 meccs - 20 gól
1958--1960:. Lecco Calcio - 36 meccs - 11 gól
1960--1961:. Valdagno Calcio - 16 meccs - 6 gól

Polgár Gyula - (1910) - Fedezet
1947--1948:. AC Magenta - 30 meccs 

Sárosi Béla - (1919) - Fedezet
1946--1949:. Bologna FC - 36 meccs
1949--1950:. AS Bari - 18 meccs

Zsengellér Gyula - (1915) - Csatár
1947--1949:. AS Roma - 34 meccs - 10 gól
1949--1950:. AS Ancona - 30 meccs - 8 gól

Viola József - (1896) - Fedezet
1922--1923:. FC Firenze - 22 meccs
1923--1924:. Spezia Calcio - 24 meccs
1924--1927:. Juventus FC - 56 meccs - 4 gól
1928--1929:. FC Internazionale - 22 meccs - 2 gól
1929--1930:. Juventus FC - 21 meccs
1930--1931:. Atalanta Bergamo FC - 20 meccs

Weisz Árpád - (1896) - Hátvéd
1924--1925:. Padova Calcio - 25 meccs
1925--1926:. FC Internazionale - 24 meccs

Winkler Róbert – (1900) – Csatár
1924--1926:. AC Modena - 31 meccs - 20 gól
1926--1927:. US Livorno - 15 meccs - 5 gól

Legendás edzők Olaszország

Bánás József - (1894) -
1930--1931:. US Cremonese
1931--1933:. AC Milan
1933--1935:. US Cremonese
1935--1937:. AC Venezia
1937--1940:. AC Milan
1941--1942:. AC Padova
1942--1943:. FC Brescia Calcio
1945--1946:. US Cremonese
1946--1947:. FC Brescia Calcio
1947--1948:. AC Pescara
1950--1952:. US Catania
1956--1960:. US Acireale

Berkessy Elemér - (1905) -
1948--1949:. Vicenza Calcio
1949--1950:. Pro Patria Calcio
1950--1951:. Rosignano Calcio  

Czeizler Lajos - (1893) -
1930--1931:. SS Lazio
1949--1952:. AC Milan
1952--1953:. AC Padova
1954--1957:. UC Sampdoria
1957--1959:. AC Fiorentina
1960--1961:. AC Fiorentina

Feldmann Gyula - (1890) -
1928--1931:. AC Fiorentina
1931--1934:. US Palermo
1934--1936:. FC Internazionale
1936--1938:. FC Torino

Guttman Béla - (1900) -
1949--1951:. Padova Calcio
1951--1952:. AC Triestina
1953--1954:. AC Milan
1955--1956:. Vicenza Calcio

Hidegkúti Nándor - (1922) -
1960--1962:. AC Fiorentina
1962--1963:. AC Mantova

Hirzer Ferenc - (1902) -
1935--1936:. AC Mantova
1936--1938:. Salernitana Calcio
1938--1939:. AC Ancona
1940--1941:. Salernitana Calcio
1946--1947:. Sestrese Calcio
1948--1949:. Aosta FC

Károly Jenő - (1886) -
1920--1923:. Savona FC
1923--1926:. Juventus FC

Kertész Géza - (1894) -
1927--1929:. US Carrarese
1928--1929:. AC Viareggio
1929--1931:. Salernitana Calcio
1931--1932:. US Catanzaro
1935--1936:. US Catania
1936--1938:. US Taranto
1939--1940:. SS Lazio
1942--1943:. AS Roma

Konrád Jenő - (1893) -
1936--1938:. US Triestina

Kőszegi Dezső - (1888) -
1921--1924:. US Pistoiese
1924--1926:. SS Lazio
1927--1930:. US Catanzaro

Orth György - (1901) -
1932--1933:. AS Messina
1933--1934:. Aquila Russi
1934--1935:. SC Pisa
1935--1936:. Genoa FC
1939--1940:. AC Catania
1940--1942:. AC Savona

Payer Imre - (1888) -
1921--1922:. AC Venezia
1922--1923:. Brescia FC
1923--1924:. Modena FC
1924--1925:. Doria FC
1926--1927:. US Carrarese
1927--1930:. Atalanta BC
1930--1931:. Udinese AC
1931--1932:. Savona FC
1934--1937:. Entella FC
1937--1939:. AC Lecco
1940--1942:. US Carrarese
1942--1944:. US Grossetto
1945--1950:. US Massese

Sárosi György - (1912) -
1948--1950:. AS Bari
1950--1951:. Lucchese FC
1951--1953:. Juventus FC
1953--1954:. Genoa FC
1956--1957:. AS Roma
1957--1958:. Bologna FC
1959--1960:. Brescia FC
1966--1970:. Sampdoria UC

Schaffer Alfréd - (1893) -
1940--1942:. AS Roma

Tóth Potya István - (1891) -
1930--1931:. AC Triestina
1931--1932:. FC Internazionale
1934--1936:. AC Triestina
1938--1939:. AC Triestina

Viola József - (1896) -
1926--1927:. Juventus FC
1928--1929:. FC Internazionale
1929--1930:. Juventus FC
1930--1933:. Atalanta BC
1933--1935:. AC Milan
1935--1936:. Vicenza Calcio
1936--1937:. SS Lazio
1938--1939:. AC Milan
1939--1940:. Spezia Calcio
1940--1942:. AS Livorno
1942--1943:. Spal Ferrara
1946--1947:. Bologna FC
1947--1948:. Como Calcio

Weisz Árpád - (1896) -
1926--1931:. FC Internazionale
1931--1931:. AS Bari
1932--1933:. FC Internazionale
1934--1935:. Novara Calcio
1935--1937:. Bologna FC

Winkler Róbert – (1900) –
1927--1928:. FC Ternana
1928--1929:. US Cagliari
1930--1932:. US Livorno
1938--1940:. US Cagliari
1940--1941:. AC Carpi
1946--1947:. AC Legnano
1947--1948:. AC Como
1948--1949:. US Cagliari
1949--1950:. AC Como

Zsengellér Gyula - (1915) -  
1959--1961:. AS Cosenza
1961--1962:. UC Salernitana
1962--1964:. US Racenna
1970--1972:. AS Cosenza

-----------------------------------------------------------------------------------------
 

Legendás magyarok a spanyol fociban.

A Spanyol labdarúgó bajnokságban egykoron meghatározó szerepet játszottak a magyar futballisták, volt idő mikor ők voltak a legnagyobb sztárok Spanyolországban. Hispániában eddig: 24. honfitársunk játszott a spanyol első osztályban, és közülük olyan klasszisok sorra kápráztatta el a publikumot mint:. Plattkó Ferenc, Kubala László, Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán.

Képtalálat a következőre: „puskás e kubala”Képtalálat a következőre: „puskás di stefano”
 
Magyarok legendáka spanyol fociban

A Spanyol - Primera División, La Liga elsőként az 1928-29-es idényben írták ki, és már akkor is akadt magyar futballista a mezőnyben, ráadásul nem is akármelyik csapatban, hiszen Plattkó Ferenc az idő tájt már évek óta az FC Barcelona kapusa volt. A hatszoros magyar válogatott hálóőr, aki itthon a Vasasban és az MTK-ban védett, 1923-ban került a katalánokhoz, és egészen 1930-ig viselte mezüket. A Primera Divisiónban 1929 áprilisában mutatkozott be a Real Irún elleni meccsen, a kilencedik játéknapon, és abban az idényben kilenc, a következőben pedig nyolc találkozón védte a Barca kapuját.

Plattkó Ferenc spanyol földön: Francisco Platko néven volt ismert, 1924-ben szerződött az FC Barcelonához. és a katalán csapattal nagyon híressé vált. A Barca csapatával 1924 és 1930 között minden évben Katalán bajnok lett, kivéve 1929-et, amikor a Spanyol bajnok lett a csapattal. Háromszoros spanyol kupagyőztes (1925. 1926. 1928). Az 1928-as spanyol kupa döntő kapcsán Rafael Alberti, költő verset írt hozzá: "Óda Platkóhoz" címmel. 1931-ben a Racing Club de Madrid csapatában védett, majd 1932-33-ban az FC Basel következett ahol játékos-edzőként hagyta abba az aktív labdarúgást.

Alberti József volt a spanyol élvonal második magyar játékosa, aki szintén kapus volt, és a másik sztárgárdában, a Real Madridban is védett. A debreceni születésű Alberti József itthon a Bocskaiban szerepelt az 1934-35-ös idényben ötször állt a királyi gárda kapujában, a következő idényben pedig 15 mérkőzésen szerepelt a csapatban. Három évvel később aztán a Celta Vigóban tűnt fel a Primerában, az 1941-42-es szezonban pedig 14 mérkőzésen a Granada CF-ben szerepelt, így összesen 68 találkozón lépett pályára a spanyol első osztályban. Albertivel együtt a Barcában is akadt egy honfitársunk, a hétszeres válogatott: Berkessy Elemér, aki a Ferencvárosból ment külföldre, hogy végül a katalánoknál kössön ki, és 1934 és 1936 között 28 bajnokin három gólt szerezzen a csapatban.

Ezt követően az 1950-es évekig nem volt magyar játékos a spanyol élvonalban. Ezután viszont az 1950-es évektől kezdve azonban valósággal ellepték a Spanyol ligát a magyar labdarúgók. Sőt olyan hatást gyakoroltak játékukkal és jelenlétükkel a Hispániai futballra amely hosszú évtizedekre meghatározta az egész spanyol futball légkört.váló fej játéka és góljai jutalmául. Később edzőként is sikeres volt Spanyolországban.

Kubala László bemutatkozásának az FC Barcelona csapatában hatalmas jelentősége volt, vele kezdődött meg a magyar sikerek szép és hosszú sorozata.. A magyar és a csehszlovák majd később a spanyol válogatottban is szerepelt támadó első Barcelonai idényében 19 mérkőzésen 26 gólt ért el, és gyorsan a katalán szurkolók legnagyobb kedvence lett. Egészen 1961-ig maradt a Barcában, majd később egy idényt az RCD Espanyolban is lehúzott, és a Primera Divisiónban összesen: 215 mérkőzésen 138 alkalommal volt eredményes, ez is nagyban szerepet játszott, hogy később pedig minden idők legjobb játékosának választották meg a Barcánál.

Kubala László remeklésének köszönhetően a spanyol klubok körében népszerűek lettek a magyar focisták, a Real Zaragoza például az 1952-53-es idényben két honfitársunkat is foglalkoztatta. Kubala az FC Barcelona színeiben 349 mérkőzésen 270 gólt ért el, ebből a bajnoki mérlege 186 meccs 131 gól. Más orgánum szerint: 345 meccsen 274-szer volt eredményes. 19 alkalommal pályára lépett a spanyol válogatottban is, s 11 gólt szerzett a „La Furia Roja” játékosaként. Kubala a Barca történetének legnagyobb alakja lett, őt választották meg a klub történet legnagyobb játékosának 1999-ben.

A következő "magyar hullám" Spanyolországban az 1956-os forradalmat követően jött el, amely rengeteg honfitársunkat sodort a Primera Divisiónban. Az Aranycsapat tagjai közül: Kocsis Sándor és Czibor Zoltán az FC Barcelonában kötött ki, Puskás Ferenc pedig a Real Madrid játékosa lett. Mindhárman fantasztikus karriert futottak be Spanyolországban. De rajtuk kívül még jó páran folytatták pályafutásukat a spanyol élvonalban, igaz, többségük nem lett sztár. Csóka József mindössze két bajnokin játszott az Atlético Madridban.

Kocsis Sándor, becenevén: Kocka, az egykori magyar válogatott labdarúgó, az Aranycsapat kiemelkedő képességű csatára is kiemelkedő szerepet játszott a Barcelona és Katalónia fényes történetében. Kocka 1958-1966 között 104 meccsen 48 gólt szerzett a gránátvörös FC Barcelona színeiben. Közönség kedvenc volt és Spanyolországban megkapta a „Cabeza d’oro” aranyfejű nevet, a kiváló fej játéka és góljai jutalmául. Később edzőként is sikeres volt Spanyolországban.

Czibor Zoltán a magyar „Aranycsapat” másik játékosa volt Kocsis mellett a Barcelonában. Czibor a Barcelonai gránátvörös-kékeknél: 1958-1961 között 44 meccsen 8 gólt szerzett. Majd ezután a másik Barcelonai csapatnál az RCD Español –nál folytatta az 1961-62-es szezonban, ott 18 meccsen 2 gól volt a mérlege.

Puskás Ferenc a Real Madrid színeiben világraszóló sikereket ért el, 1958 és 1966 között a Real Madrid játékosaként: 372 meccsen 324 gólt szerzett. A Real Madrid ez idő tájt hazájában nem talált legyőzőre. Összesen 372 meccset játszott végig és 324 góllal gazdagította csapatát. A BEK-ben 39 mérkőzés során 35 gólt lőtt és 12 találatával gólkirály lett az 1959-60-as évadban. Az 1960-as Eintrach Frankfurt elleni döntő 7:3-as győzelméből, amely találatait tekintve máig rekordnak számít, 4 góllal vette ki a részét, a többi gólt Alfredo di Stéfano rúgta. 
 
Puskás az 1961-62-es évadban héttel több gólt lőtt be, mint a Real korábbi legeredményesebb játékosai, Di Stéfano és Tejada, így újra gólkirály lett. A döntőben, amelyben a Guttmann Béla által irányított Benfica Lissabon ellen 3:5-ös vereséget szenvedtek, csak Puskásnak sikerült a kapuba találnia. Két évvel később, a döntőben a Real az Internazionale ellen 3:1-re veszített. 1966-ban a megfiatalított Real Madridnak már sikerült győznie az FK Partizan Belgrad elleni döntőben. Puskás, aki ekkor már 40 éves volt már nem játszott a végjátékban, azonban csapatán belül mégis gólkirály lett, három meccsen szerzett öt góljával.

Szalay Tibor már sokkal sikeresebb volt: a Sevilla FC színeiben az 1959-60-as idényben 14 gólig jutott, nem csoda, hogy két évvel később megvette az FC Barcelona - de a katalánoknál mindössze két bajnokin szerepelt. Később egy idényt még lehúzott a Real Murciában is, így összesen 85 meccset játszott az élvonalban.

Kuzmann Jószef pedig még ezt is felülmúlta: a Real Betisben, illetve az RCD Espanyolban 109 találkozón szerepelt. Utolsó mérkőzését 1966 februárjában vívta, és ezt követően majd tíz esztendőn keresztül nem volt magyar a spanyol élvonalban. A jég az 1975-76-os idényben tört meg, amikor: Ladinszky Attila a Real Betishez igazolt. 

Ladinszky Attila három éven keresztül volt Sevilla királya és császára, a Sevilla-i zöldeknél, a Real Betis csapatánál. Ladinszky 1975-1978 között a Betis játékosaként: 75 meccsen 36 gólt szerzett. A csatár Belgiumból érkezett Spanyolországba, az RSC Anderlecht színeiben 1974-ben végzett a belga góllövő lista élén, és Sevillában sem lehetett rá panasz. A Betis Sevilla csapatánál is nagyon sikeres éveket töltött el, a csapat házi gólkirálya volt minden évben.

A fenti futballisták "nem hivatalosan" hagyták el Magyarországot és igazoltak külföldre, Müller Sándor viszont 1981-ben "törvényesen" szerződött az Alicantei Hércules CF-be - igaz, már nem itthonról, hanem a belga RFC Antwerpentől. A 17-szeres válogatott középpályás csak egy szezont húzott le a Primerában, mivel csapata kiesett a legjobbak közül, de abban az idényben alapembere volt együttesének. Müller után újabb ötéves szünet következett, az 1987-88-as bajnokságban viszont ismét volt honfitársunk a spanyol első osztályban.
 
Szendrei József viszont már remekelt a spanyol bajnokságban, egy nagyon népszerű kapussá vált belőle lent délen, Andalúziában, ahol a szurkolók egyik legnagyobb kedvence volt. Szendrei, becenevén: Csámpi vagy Pepe, előbb a Malaga játékosa volt: 1987-1988-as idényben 37 meccsen védett közmegelégedésre. Majd ezután átette székhelyét egy másik Dél-Spanyol, Andalúz-kikötő városba: Cádiz-ba. Pepe a Cádiz csapatában: 1988-1992 között védett, több nagyszerű teljesítményt bemutatva, így az ottani szurkolók jelentős része máig emlékszik rá.

Dajka László személyében az 1980-as évek végén volt ismét egy remek magyar játékosa a spanyol bajnokságnak. A helyiek kedvelték a játékát, jól illeszkedett a csapatba. A mozgékony és ügyes középpályás a Kanári-szigeteki UD Las Palmas csapatában szerepelt két szép évet: 1988-1990 között, a Las Palmasban: 82 meccsen 12 gólt szerzett.

Az 1990-es évek elején igazolt Spanyolországba: Limperger Zsolt, aki 1991 nyarán érkezett a Real Burgoshoz, és ott két idényen keresztül futballozott. Az 1992-1993-as bajnokságban három gólt is szerzett, az utolsót 1993. április 4-én, a Valencia CF ellen - mindez idáig ez az utolsó magyar találat a Primera Divisiónban. Limperger egyetlen élvonalbeli bajnoki erejéig megfordult a Celta Vigóban is, utána azonban nem akadt magyar játékos a spanyol bajnokágban, egészen Molnár Balázs Espanyolba igazolásáig. A Zalaegerszegről nagy meglepetésre megvett középpályás a Barcelonai együttesben csak négy bajnokin szerepelt, az utolsót 2000. május 6-án, a CD Numancia ellen vívta - ez volt az utolsó magyar szereplés Vadócz Krisztián előtt.

Vadócz Krisztián 2008 és 2011 között volt az Osasuna labdarúgója és 75 meccsen 9 gólt szerzett. 2008-ban a mutatkozott be az Osasuna csapatában a Valencia otthonában. A spanyol csapatban szerzett legemlékezetesebb találata egy 35 méterről szerzett gól volt, amelyet: 2010. április 11-énlőtt a Real Zaragoza kapujába, de betalált az UD Almería és az Atlético Madrid kapujába is. 2011. augusztus 31-én felbontotta szerződését az Osasunával.
 

Spanyolországban a magyar futball legendák

A Barcelonai vörös-kékek: "Kubala, Kocsis, Czibor... A Sevillai zöld-fehérek: "Szusza, Dunai, Ladinszky... A Madridi lila-fehér: "Puskás Öcsi.

Puskás Öcsi bácsi a Real Madrid történetének legjobb játékosa. Kubala Laci bácsi pedig a Barcelona történetének legnagyobb játékosa. Érdekes az összevetés, a két legnagyobb spanyol klubról beszélünk, a Real Madridról és a Barcelonáról, és ennek a két klubnak magyar futballisták a legnagyobb alakjai. Ez egy fantasztikusan nagy dolog és a régmúlt dicsőségét zengi. Puskás és Kubala egyébként jó barátok voltak, gyakran találkoztak és nagyon szerették egymást.

Puskás mérlege a Real Madrid csapatánál: 1958-1967 között: 374 mérkőzés - 324 gól… Kubala mérlege a Barcelona csapatánál: 1951-1961 között: 350 mérkőzés - 275 gól. Hatalmas legendák mindketten, de annak ellenére, hogy legendákról beszélünk egyszerűségükkel és közvetlenségükkel lenyűgöztek mindenkit. Akin csak tudtak segítettek, és bőven volt rá példa hogy igénybe is vették a segítségüket. 

Ladinszky Attila: "Amikor én Spanyolországban játszottam a Real Betis Sevilla csapatánál, Kubala László volt a spanyol válogatott szövetségi kapitánya, és Sevillában játszották a selejtezőket. Egész héten ott edzettek, péntekre pedig mindenki szabadságot kapott Kubalától. Akkor nekem, ugye, ott volt a házam, és mondtam neki, hogy jöjjenek el hozzám vacsorázni, meghívtam őt, Puskást, Czibort, Szusza Ferencet. Az akkori párom már tökéletesen főzte a magyar ételeket is anyukámnak köszönhetően, aki megtanított neki mindent. Meghívtuk ezt a csapatot, töltött csirkét csinált a párom, kitálaltuk, elkezdtük enni. 

Kubala Laci bácsi pedig megszólalt, hogy milyen jó bejárónőd van Magyarországról, nagyon jól főz, honnan jött… Mondtam neki, hogy nekem nincs bejárónőm, ezt a párom készítette, ő meg nem hitte el, azt mondta, hogy lehetetlen, és akkor a mamám elmagyarázta nekik, hogy tőle tanult főzni a párom... Szóval ilyen élmények, hogy egy ilyen csapat összejött akkor a házamban, szerintem egyedülálló. Ezt legfőképp pedig azért mondtam, mert ma már nincsenek ilyen tiszta szívű emberek, mint amilyen: Puskás, Kubala, Czibor, és Szusza Feri bácsi voltak. Szusza Feri bácsi borzasztó sokat segített nekem, aztán miután hazatért, akkor is mindig találkoztunk, nagy szeretettel voltunk egymás iránt. De a világ változik, és elég baj az, hogy ilyen irányba.”

José Manuel Garcia-Otero, a "Messi, egy kis herceg álmai” című könyv szerzője a vele készített interjúban mindent elmondott, amit a Barcelona négyszeres aranylabdás játékosáról tudni kell. Sevillai lévén, a Betis magyarjairól is kérdeztem. És ő áradozott róluk…

Szusza Ferenc 1972-ben érkezett a Betis kispadjára, és az 1976-1977-es idény közepéig maradt. 130 mérkőzéssel ő a Real Betis történetének 2. legtöbb bajnokijával rendelkező trénere. Szusza elsőségét: Llorenc Serra Ferrer adta át a múltnak.   Azért szerződtették, hogy juttassa fel a csapatot az élvonalba. Első nekifutásra nem járt sikerrel, a következő szezonban azonban a Betist visszavezette oda, ahová tartozik, a legjobbak közé. 1976 októberében búcsúzott az Espanyol elleni  5-1-re megnyert meccsen.  Ő maradt volna, de hatalmi szóval visszarendelték Magyarországra, később visszamehetett Spanyolországba, és Luis Aragonest váltva az Atlético Madridnál kapott lehetőséget.

Dunai Antal az 1982-1983 szezonban trenírozta a Real Betist, azt követően, hogy a Xerezt a 3. osztályból felsegítette a B-ligába. Mindössze 16 fordulót ért meg, hiszen a csapat nem azt nyújtotta, amit a vezetők elvártak tőle. A Betis a középmezőnyben hajózott, és ez ott és akkor kevésnek bizonyult.

Ladinszky Attila, Szusza Ferenc külön kérésére, az 1974-1975-ös idény végén érkezett a Real Betis csapatához, és az első meccsét az andalúziai regionális bajnokságban a Linares ellen játszotta még a B csapat tagjaként. Tétmeccsen 1975. szeptember 6-án a Real Sociedad ellen lépett pályára először a „megboldogult” Atocha-stadionban, San Sebastiánban. Ladinszky gólt szerzett, a Betis ennek ellenére 3-2-es vereséget szenvedett. A "Gitano" becenévre hallgató futballista három évet húzott le a zöld-fehéreknél, ez idő alatt 58 bajnoki meccsen 18 gólt szerzett, a spanyol kupában csupán egy meccsen lépett pályára, de így is eredményes tudott lenni.  

Ladinszky Attila 23 alkalommal képviselte a Betist barátságos meccsen, és 10 gólja bizonyítja, hogy ezeket a meccseket sem vette félvállról. Az első két idénye remekül sikerült, a harmadikban már kevesebbet játszott, és miután összeszólalkozott az akkori edzővel, Rafael Iriondóval, sokszor a keretből is kikerült. A legemlékezetesebb gólját, csereként beállva, a Real Madrid ellen szerezte a Santiago Bernabéu-stadionban 1977. április 24-én. A Betis 42 év után győzött ismét a Real Madrid otthonában.

Ön Sevillai, ott is él. A szíve a Sevillához húz, de sportújságíróként a Betist is jól ismeri, és jól tudja, hogy a Betis kispadján két magyar edző is ült: Szusza Ferenc, aki a Betis történetének egyik legtöbb meccsével rendelkező trénere, illetve Dunai Antal, az egykori gólvágó, aki szintén trenírozta az egyik legnagyobb presztízsű spanyol futball csapatot, a Real Betist. Sevillában emlékeznek rájuk?

Mondok én önnek valamit. Ha végigmegy Sevilla utcáin és szóba hozza, Isten nyugtassa Ferencet,  és az általam is nagyra becsült Antalt, akkor az emberek, és főleg a zöld-fehér érzelműek mosolyra húzzák a szájukat.  És ez sok mindent elárul arról, hogyan viszonyultak hozzájuk, mennyire szerették őket. Ha azt mondod, Szusza Ferenc és Dunai Antal, a „Betis-esek” elégedetten mosolyognak vissza, a Sevilla drukkerei pedig csendben maradnak, és mindezt tiszteletből teszik, mert erre a két szakemberre még a Sevilla drukkerei is felnéztek, ami nagyon nagy dolog ismerve a két klub közötti rivalizálást.

Milyen ember volt Szusza Ferenc?. Nem ismertem személyesen, de azt mondják, beszédes ember volt, ugyanakkor kimért, aki nagyon sokat tudott a futballról. Idősebb Betis-drukkerek nagyon sok sztorit meséltek vele kapcsolatban. Szusza Ferenc egykori játékosa, Rogelio Sosa ódákat zeng az egykori professzoráról. Rogelio hatalmas futballista volt, páratlan technikai adottságokkal rendelkezett és a bal lábát aranyba kellene önteni. Számos gólt szerzett szögletből. Ha megkérdezné, ki volt  a legjobb edző, akivel pályafutása során találkozott, gondolkodás nélkül rávágná, hogy Szusza Ferenc, vagy ahogy ő hívta, Tito Ferenc!

Ezek szerint Szusza sokat adott a Betisnek!.. A Betis történetének egyik ikonjáról beszélünk. Ő olyan a Betisnek, mint a Manchesternek: Mutt Busby vagy Bobby Charlton! Ő egy Isten, Szusza a Betis Istene!

Dunait játszani is látta, nem?. Klasszis futballista volt, magas, jó helyen volt nála a labda, elegáns futballista volt, akár frakkban is játszhatott volna. Edzőként megpróbálta továbbvinni a magyar iskolát, de nem volt szerencséje, ráadásul egy meglehetősen zavaros időszakban került a Betis kispadjára. A Betis életében, történetében sikeres és tragikus periódusok váltogatták egymást. Antal időszakában javában tartott a hét szűk esztendő, a kasszában nem volt egy fillér sem, és így nem is lehet dolgozni.

Beszélgettünk nagy edzőkről, de a nagy játékosokról se feledkezzünk meg. Ladinszky Attila beírta magát a Sevillai zöld-fehérek históriás könyvébe, nagyon fontos, emlékezetes gólokat lőtt. A klub történetének egyik legkedveltebb játékosáról beszélünk.

Nagyon gyors játékos volt, bivalyerős és ravasz. Minden adottsága megvolt ahhoz, hogy a legnagyobbak közé sorolják. Zseniális futballista volt. Attila beleszeretett Sevillába. Azt követően, hogy befejezte a pályafutását, szeretett városában telepedett le, ott is kezdett el vállalkozni, egy bárt üzemeltett. A Betis szurkolói imádták, mert szívét-lelkét adta a színekért, és az ilyen játékosokért megőrülnek az emberek. Olyan volt, mint egy nemes bika, büszke, az életét is odaadta volna  a Betisért.

Hogy legyen fogalmunk arról, milyen játékos volt, kihez tudná hasonlítani a maiak közül?.. Fernando Torreshez, esetleg Diego Costához, mégis inkább azt mondom, hogy a két játékos keverékét látom benne, van ebből is, abból is. Olyan harcos volt, mint ők. Ha a védő fölrúgta, nem szólt egy szót sem, de a következő alkalommal a védő került a földre. Senkinek nem maradt adósa. Ladinszkyért ma egy vagyont fizetnének. A Betis játékosaként rengeteg gólt szerzett.

Mégis mennyit érne ma: Ladinszky Attila, a mai piacon mennyit adnának érte?.. 15 és 20 millió euró között mozogna az ára. Az rengeteg pénz. Igen, de megérné az árát. Nagyon kevés olyan játékos van a piacon, aki valóban megér ennyi pénzt, az más kérdés, hogy talán még több, akiért ki is fizetnek ennyit, de a negyedét sem éri.

Nagyon gyors futballista volt, nem volt magas, ennek ellenére remekül fejelt, és szó szerint használta a fejét a játékra, páratlan játék intelligenciával rendelkezett. Állandóan ott sertepertélt a védősor előtt, imádta a párharcokat, és ezekből a párharcokból a védők csak ritkán kerültek ki győztesen. Attilát az Isten is "Goleádornak” teremtette. Mindig a gólszerzést tartotta szem előtt. Sevillában imádták és mai napig nem feledkeztek meg róla. Bárcsak a mai magyar  válogatottnak is lenne egy Ladinszky Attilája..

Legendás magyar labdarúgók Spanyolország

Alberti József - (1922) - Kapus
1934--1936:. Real Madrid CF - 25 meccs

Berkessy Elemér - (1905) - Fedezet
1934--1936:. FC Barcelona - 28 meccs - 3 gól

Csóka József - (1936) - Csatár
1958--1959:. Atletico Madrid - 6 meccs - 2 gól
1959--1960:. Real Mallorca - 12 meccs - 3 gól
1960--1964:. Hercules Alicante - 14 meccs - 3 gól

Czibor Zoltán - (1927) - Csatár
1958--1961:. FC Barcelona - 44 meccs - 8 gól
1961--1962:  RCD Español - 18 meccs - 2 gól

Dajka László - (1959) - Középpályás
1988--1990:. UD Las Palmas - 82 meccs - 12 gól

Hretzka Lipót - (1904) - Hátvéd
1923--1926:. Real Sociedad -- 32 meccs

Kaszás László - (1938) - Csatár
1960--1961:. Racing Santander - 19 meccs - 6 gól
1963--1965:. RCD Español - 21 meccs - 7 gól

Kocsis Sándor - (1927) - Csatár
1958--1966:. FC Barcelona - 104 meccs - 48 gól

Kubala László - (1927) - Csatár
1951--1961:. FC Barcelona - 350 meccs - 275 gól
1963--1965:. RCD Español - 29 meccs - 7 gól

Kuzman József - (1936) - Csatár
1958--1962:. Real Betis Sevilla - 68 meccs - 31 gól
1962--1964:. RCD Español - 34 meccs - 11 gól

Ladinszky Attila - (1949) - Csatár
1975--1978:. Real Betis Sevilla - 75 meccs - 36 gól

Limperger Zsolt - (1968) - Középpályás
1991--1993:. Real Burgos - 71 meccs - 9 gól
1994--1996:. Real Mallorca - 29 meccs - 2 gól

Müller Sándor - (1948) - Középpályás
1982--1983:. Hercules Alicante CF - 30 meccs - 3 gól

Nagy Antal - (1944) - Csatár
1973--1974:. Hercules Alicante CF - 36 meccs - 9 gól

Nyers István - (1924) - Csatár
1957--1958:. FC Barcelona - 4 meccs - 1 gól
1957--1958:. CD Sabadell - 6 meccs - 2 gól

Pintér Ádám - (1988) - Középpályás
2010--2013:. Real Zaragoza CF - 48 meccs

Plattkó Ferenc - (1898) - Kapus
1923--1930:. FC Barcelona - 172 meccs
1930--1931:. Racing Madrid - 20 meccs

Puskás Ferenc - (1927) - Csatár
1958--1967:. Real Madrid CF - 374 meccs - 324 gól

Sárosi Béla - (1919) - Fedezet
1952--1953:. Real Zaragoza - 20 meccs

Szalay Tibor - (1938) - Csatár
1958--1961:. Sevilla FC - 72 meccs - 25 gól
1961--1962:. FC Barcelona - 5 meccs - 2 gól
1963--1964:. Real Murcia - 12 meccs - 2 gól

Szendrei József - (1954) - Kapus
1987--1988:. Malaga CD - 37 meccs
1988--1992:. Cádiz CF - 122 meccs

Vadócz Krisztián - (1985) - Középpályás
2008--2011:. CA Osasuna - 75 meccs - 9 gól
2015--2016:. CD Alavés - 6 meccs


Legendás magyar edzők Spanyolország

Berkessy Elemér - (1905) -
1951--1952:. Real Zaragoza
1957--1958:. RCD Español  

Dunai II Antal - (1943) -
1981--1982:. Xerez CD
1982--1983:. Real Betis Sevilla
1985--1986:. CD Castellón
1987--1988:. Real Murcia
1989--1990:. Levante UD

Hretzka Lipót - (1904) -
1923--1926:. Real Sociedad
1926--1928:. Athletic Bilbao
1927--1930:. Sevilla FC
1930--1932:. Real Madrid CF
1932--1934:. Hercules Alicante CF
1934--1935:. Granada FC

Kocsis Sándor - (1927) -
1967--1970:. FC Barcelona
1972--1974:. Hercules Alicante CF

Kalmár Jenő - (1908) -
1957--1958:. Sevilla FC
1958--1959:. Granada FC
1959--1960:. Malaga CF
1964--1965:. Real Valladolid
1965--1966:. Granada FC
1966--1969:. RCD Español
1969--1970:. Real Valladolid
1970--1972:. Malaga CF
1972--1973:. Hercules Alicante CF
1978--1980:. Malaga CF

Kubala László - (1927) -
1961--1963:. FC Barcelona
1963--1966:. RCD Español
1968--1969:. Cordoba CF
1969--1980:. Spanyol Válogatott
1980--1982:. FC Barcelona
1986--1987:. Real Murcia
1987--1988:. Malaga CF
1988--1989:. Elche CF

Plattkó Ferenc - (1898) -
1934--1935:. FC Barcelona
1937--1939:. Celta Vigo
1945--1946:. Real Valladolid
1955--1956:. FC Barcelona

Puskás Ferenc - (1927) -
1967--1968:. Hércules Alicante
1968--1969:. Alavés CD
1974--1975:. Real Murcia CF

Szusza Ferenc - (1923) -
1972--1977:. Real Betis Sevilla
1978--1979:. Atletico Madrid

------------------------------------------------------------------------------------