"A világon azért vagyunk, hogy valahol otthon legyünk benne" -- Tamási Áron

Délinap Krónika

"Az ember hasonlóvá válik ahhoz, mint amiben gyönyörködik."
--Platón--

"Minden jó helyen és minden ember szívében megleled Istent."
--Seneca--

"A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét."
-- Leonardo da Vinci --

Legendás magyarok az olasz fociban - Andreis Péter

2019.04.19 20:17

 

Legendás magyarok az olasz fociban.

Bármennyire hihetetlen, de a második világháború előtt még a magyarok tanították az olaszokat a labdarúgásra. Itáliában az elmúlt század első évtizedeiben a magyar labdarúgás nagyon népszerű volt, így nincs mit csodálkozni azon, hogy az akkor még szervezetlenül futballozó, de a játékért élő-haló olaszok hozzáláttak a magyar tanítómesterek toborzásához. Az 1920-as évektől valóságos futball-exodus indult meg Olaszország felé, a meccsek fő vonzereje a magyar futballisták játéka lett.

Képtalálat a következőre: „hirzer ferenc”Képtalálat a következőre: „hirzer ferenc”

Magyar legendák az olasz fociban 

Nekünk megadatott közelről megcsodálni a remek erőt, amelyet vezetőitek ömlesztettek a zsenge itáliai sport ereibe, nekünk megadatott, mert minket hívtatok oda mesternek, akitől meg akarjátok tanulni a győzelemre vezető ismereteket” – amikor: Fischer Mór, a Magyar Labdarúgók Szövetsége Nemzetközi Bizottságának elnöke: 1932. május 8-án, többek között e szavakkal köszöntötte a válogatott találkozóra, Budapestre érkező "Azzurri" legényeket”, a tanítványok már nagyra tartott ellenfelekké váltak.

Az olasz labdarúgó válogatott 1928-ban, Rómában először, majd két esztendővel később Budapesten ismét, ezúttal nagyon (0:5!) megverte a legjobb magyar labdarúgókat. Ám az 1920-as évek elején ez még korántsem volt így, a Sporthírlap helyszínen tartózkodó munkatársa egy Milánó-i házi derbi technikai színvonalát látván hűvösen csak ennyit mondott: "egyelőre még sok-sok tanulásra és tanítómesterre van szükségük a derék olaszoknak”.

Itáliában az elmúlt század első évtizedeiben a magyar labdarúgás igen népszerű volt, így nincs mit csodálkozni azon, hogy az alacsony színvonalon és szervezetlenül futballozó, de a játékért élő-haló, abba invesztálni hajlandó és tudó olaszok hozzáláttak a magyar tanítómesterek toborzásához. Az 1920-es évektől valóságos futball-exodus indult meg Olaszország felé. A mérkőzések egyik fő vonzereje a magyar futballisták játéka lett.

Gianni Agnelli számára például mindvégig meghatározó élmény maradt a Törekvés huszonhárom éves egykori játékosának: Hirzer Ferencnek a Torinói bemutatkozása, amelynek alkalmával a fiatal játékos egyszerűen elbűvölte a Juventust is magáénak mondható Agnelli családot: „Abban az időben imádtam a futballt és a Juventust. Akkor kerültem először közelebbi kapcsolatba a focival, és sosem felejtem el, amit láttam. Annyira gyors volt, mint egy kilőtt nyílvessző” – emlékezett vissza az akkor négy éves Agnelli a magyar játékosra, Hirzer Ferencre, a Juventus kiválóságára.

Hirzer Ferenc gyors és nagyon technikás játékos volt. Úgy tudta fedezni a labdát, hogy a védők szabálytalanul is csak nagy nehézségek árán tudták szerelni. Torinóban azt is följegyezték róla, hogy volt egy különleges szokása: minden egyes bemelegítő futást követően előhúzott egy fésűt a zsebéből és megigazította vele frizuráját. A csapat másik magyar játékosa – a később olasz állampolgárságot szerző, és több nagy klubnál, így a Lazionál is edzősködő – Viola József volt.

Viola József kezei alatt 1936 és 1939 között a fővárosi csapatban olyan nagyságok játszottak, mint: Silvio Piola, vagy: Giuseppe Viani. Mondják azt elő-előfordult, hogy a csapatnak a magyar mester sörözőkben magyarázta el a taktikai utasításait. Ilyenkor sörös korsók jelentették a hazai játékosokat, pálinkás (grappa) poharak pedig az ellenfél játékosait. 1925-26-ban a bajnokságot a Hirzer és Viola fémjelezte Juventus nyerte. A csapat e trófeát az izgalmak következtében szívroham következtében elhunyt trénerének: Károly Jenőnek ajánlotta. "Signor Karoli" ahogyan a nagy tekintélyű magyar mestert Itália-szerte nevezték – mindig készséggel segített az Itáliában túrázó magyar csapatok ügyeinek képviselésében, ügyes-bajos problémáinak rendezésében.

A méltatlanul elfelejtett és tragikus sorsú: Weisz Árpád két együttesnél is maradandót alkotott. 34 évesen bajnoki címet szerzett a Milánói Internazionale csapatánál, ahol kezdő edzőként első figyelemre méltó döntése egy 17 éves ismeretlen fiatal, egy bizonyos Giuseppe Meazza felfedezése volt. Weisz legnagyobb sikereit mégis a Bologna mestereként érte el, mely csapatot egymás után kétszer is első helyre vezette. A félelmetes csapat 1937-ben 4-1 arányban lelépve az akkori esztendők egyik sztárcsapatát, a Chelseat, megnyerte a párizsi világkiállítás kupáját.

Weisz Árpád számára a diadalt követően az egyik legnagyobb elismerést egy francia sportlap fogalmazta meg: „Weisz Bolognája olasz módra, de angol profi labdarúgókból álló csapatként győzedelmeskedett.” Weisz Árpád a Bologna játékosaival A Bologna sikert sikerre halmozott, Weisz munkáját egyre nagyobb szakmai elismerés, övezte. A háborúhoz közeledve azonban Olaszországban is megváltoztak a politikai és társadalmi viszonyok.

Míg 1932-ben Mussolini még úgy fogalmazott, hogy „az antiszemitizmus nem létezik Olaszországban, az olasz zsidók mindig derék állampolgárokként viselkedtek, és mint katonák bátran küzdöttek”, hat évvel később már faji kiáltvány jelenik meg lapjában, a "Giornale d’Italiában', amely tragikus útra terelte az addig az antiszemitizmustól összességében érintetlen Olaszországot. Októberben, a zsidókat sújtó törvények elfogadásával a Bolognában élő Weisz család számos Itáliában élő külföldi, illetve olaszországi zsidó polgárral egyetemben védtelenné vált. Itália a náci Németország karjaiba szédült.

A Bologna 1938. október 16-án otthon, a Littorialéban, a fasiszta építészet egyik emblematikus alkotásában, a mai Stadio Dall’Ara elődjében 2:0 arányban simán verte a Viola József edzette a Római Lazio csapatát. Weisz, a honfitárs irányította fővárosi csapat ellen ült utoljára a piros-kékek kispadján. Benyújtotta lemondását, és családjával elhagyta Itáliát: Párizsba menekültek, ott próbáltak új életet kezdeni. Praktikus okok miatt esett a választás a francia fővárosra. Weisz a kiválóan beszélt olasz után könnyen elboldogult a francia nyelvvel. Ismerték őt a franciák, emlékeztek a Bologna nagyszerű csapatára és az élete mérkőzését irányító magyar szakemberre, aki ezzel az összecsapással végérvényesen bevonult a labdarúgás halhatatlanjai közé.

Bologna is közel volt. Kacérkodott ugyan egy Angliai letelepedéssel is, de az angol bajnokságban külföldi edzőként nemigen vállalhatott volna munkát. A család 1939 tavaszán Hollandiába költözött, ahol mindent elölről kellett kezdeni. Azonban úgy tűnt, lassan rendbe jönnek a dolgok egy kicsiny holland városban, az ötvenezer lakosú Dordechtben. Azután mindennek vége lett: 1939. szeptember elsején kitört a második világháború. 1940. május 10-én pedig a náci Németország lerohanta a semleges Hollandiát, amely négynapi küzdelmet követően megadta magát. Weisz 1941 szeptemberétől nem vezethette többé a Dordecht edzéseit. A családot 1942 nyarán tartóztatta le a Gestapo, először a hollandiai Westerbork tranzit táborába, majd Auschwitzba deportálva őket, ahonnan senki nem tért vissza.

Amikor Weisz Árpád 1931-ben elhagyta az Internazionalét, helyét újból magyar szakember, a Ferencváros egykori kiválósága, Tóth-Potya István foglalta el. Tóth-Potya már aktív játékosként is foglalkozott a játékosok trenírozásával. Sikerei titkaként mérnöki precizitását jelölték meg. Az edzés munkát mindig a legapróbb részletekig megtervezte, azt az edzés naplóba rögzítette, játékosairól külön kartont vezetett, ahova minden adatot és eredményt lejegyzett. A technikai képzés mellett nagy hangsúlyt helyezett a taktikai és az erőnléti felkészülésre. Ismerte és alkalmazta a bemelegítés és a téli felkészülés fogalmát is.

A második világháború vége felé Tóth-Potya István 1944. október végén, az egykoron szintén Itáliában, többek között a Lazio és a Roma együtteseinél is dolgozó labdarúgó edző: Kertész Géza közvetítésével kapcsolatot teremtett a polgári ellenállás német ellenes csoportjaival. 1944. december 6-án a csoport többsége a Gestapo kezére került. A nyilas sajtó csak annyit közölt, hogy Tóth-Potya Istvánt és társait hazaárulás miatt letartóztatták. Kiszabadítására több akció indult, sajnos minden eredmény nélkül. 1945. február 6-án a reggeli órákban gyilkolták meg barátjával, a szintén Olaszországban edzősködő, ott karriert befutó Kertész Gézával együtt. Kertész és Tóth sírja a budapesti Kerepesi temetőben található.

Az Internazionale legnagyobb Milánói riválisnál is találunk magyarokat. Az AC Milan első külföldi igazolása például Bánás József volt. Piero Pirelli klubelnök személyes kiszemeltje 1924 októberében mutatkozott be a szurkolóknak. Később sportigazgatóként és játékos-megfigyelőként nevéhez fűződött Ezio Loik, a fiumei születésű ötszörös olasz bajnok felfedezése. De többek között szakmai felügyelete alatt és kezei között fejlődtek olyan híres olasz labdarúgók is, mint a Triestina és a Napoli egykori későbbi kiválósága, Nereo Rocco, vagy Giovanni Trappattoni.

A magyar labdarúgás talán első ismert légiósa, Schaffer Alfréd, a „Futballkirály”1941-ben került az AS Roma csapatához. A Római "farkasok" az ő szakmai irányításával még abban a szezonban megszerezték első bajnoki címüket. A bajnokság során Schaffer vezetésével a csapat 30 mérkőzést játszott, és összesen 42 pontot szerzett 16 győztes találkozó, 10 döntetlen és 4 elveszített mérkőzés mellett. A mester 1942 nyarán, a bajnokságot követően haza látogatott. Ilyenkor szokásos interjúinak egyikében az 1941-42-es győzelem alapvető titkát, és a siker okát az AS Roma egységében látta. Abban, hogy a mérkőzéseken keveset, vagy szinte sosem cserélt, és ezt elbírta csapata.

Mindezek mellett – vélte Schaffer Alfréd – az is hozzájárult a végső győzelemhez, hogy minden edzésen mindenkit alaposan megdolgoztatott, figyelmeztette játékosait az esetleges hibákra, megmagyarázta nekik „hogyan kellett volna csinálni ezt vagy azt.” Különösen fontosnak nevezte azt, hogy játékosaival külön-külön is sokat foglalkozott. Ami pedig az olasz labdarúgás helyzetét, népszerűségét és az élelmezést illeti, Schaffer így nyilatkozott: „Változatlanul hallatlan népszerűségnek örvend. Nincs olyan mérkőzésünk, amelyet legalább: 20-25 ezer ember ne nézne meg.”

Az örök Római ellenfél az SS Lazio első külföldről igazolt szakembere szintén magyar edző volt, a BTC egykori jobbhátvédje, az egyszeres magyar válogatott: Kőszegi Dezső volt, aki új és hihetetlenül szigorú edzés módszereket vezetett be az idősebb fővárosi klubnál. Az Udinese számára a Budapesten élő és a magyar vívó sportot megteremtő: Italo Santelli toborozta olykor a magyar trénereket. A lovag számára e tevékenység kellemetlen pillanatokat is okozhatott.

1921 szeptemberének végén az Udinei futball klub panaszos hangú levéllel fordult Santellihez amelyben sérelmezte, hogy Ging József, Santelli protezsáltja köszönés nélkül otthagyta őket és Pisába ment. A klub arra kérte Santelli mestert, szerződtessen új trénert nekik, de valamivel megbízhatóbbat Gingnél. Ginget tulajdonképpen Pisába csábították. A magyar szakember azért döntött a távozás mellett, mert a mesés: 1800 lírás havi fizetésnek nem tudott ellenállni. Nem tudni, hogy Santelli kiben találta meg Ging utódját, de a csapatot 1936-37-ig jóformán csak magyar edzők (Kanjaurek, Hlavay, Czeizler, Payer testvérek) trenírozták.

1934-ben Vittorio Pozzo, az olasz válogatott szövetségi kapitánya: Nagy József személyében magyar szakembert invitált szakmai stábjába. A Genoa és a Bologna egykori mestere: Tóth-Potya Istvánhoz hasonlóan sokat tett az Itáliai edzőképzésért. Utóbbi nem mellesleg előmozdítója volt a magyarországi edzőképzés megalapításának is. A már említett: Weisz Árpád pedig: Aldo Molinarival közösen írt könyvével („Il giuoco del calcio”) – amelyhez a válogatottat irányító és meggyőződéses: Weisz-hívő, Pozzo írt előszót – hozzájárult az olasz futball elmélet megalapozásához.

Weisz és Molinari maradandó munkájának a címlapja mindörökké megmaradt a korabeli sajtóban. De nem csak nagy csapatokban találhatunk magyarokat. Gyakorlatilag nem volt olyan csapat, nem létezett olyan osztály, nem létezett Itáliának egyetlen olyan szeglete, ahol hosszabb, vagy rövidebb időre nem bukkantak volna föl a huszadik század „kalandozó magyarjai”, sportolók vagy szakemberek.

A mindmáig utolsó sikeres magyar labdarúgó Itália földjén: Détári Lajos volt. Döme az utolsó nemzetközileg ismert és elismert nemzetközi klasszis volt, a mágikus 10-esek egyik utolsó képviselője, mohikánja. Détári három olasz csapatban is megfordult: Bologna: 1990-1992, Ancona: 1992-1993, Genoa: 1993-1994. A Serie A-ban az olasz bajnokság legmagasabb osztályában: 80 meccsen 22 gólt szerzett, ezzel is öregbítve a régmúlt híres futballunk szép hagyományait.

Az Olaszországban kalandozó magyarok közül voltak, akik sikeresek lettek és nevüket mai napig tisztelettel emlegetik, voltak, akik bajnokságot, bajnokságokat (!) nyertek, és voltak olyanok, akiről méltatlanul elfeledkeztek hazájukban. Sokan letelepedtek Itáliában és a későbbiekben híres csapatok szakvezetői lettek. Egyesek pedig tovább álltak és máshol, más közegben próbáltak szerencsét. Akadtak olyanok is, akik honvágyuk, vagy relatív sikertelenségük miatt hazatértek.

Egy biztos, egész Itáliában: Trieszttől egészen Palermóig, Fiumétól egészen Genováig minden rendű és rangú futball-formációban megtalálhatóak a magyar edzők és játékosok. A magyarok sokat tettek az olasz labdarúgás felvirágoztatásáért. Nem csoda tehát, hogy az Olasz Labdarúgó Szövetség vezetője: 1926-ban így írt magyar kollégájának: "A nemes Magyarországnak, a bölcs mesterek hazájának, Olaszország, a hálás tanítványok hazája mindig testvéries szeretettel akarja megragadni a kezét." A hálás tanítványok ettől függetlenül igencsak a magyar mesterek fejére koppintottak, akik 1925 óta nem voltak képesek nyerni a Squadra Azzurra kiválóságai ellen. A következő magyar diadalig: 28 esztendőt kellett várni. De ez már egy másik történet…

 

Legendás labdarúgók Olaszországban

Bánás József - (1894) - Fedezet
1924--1926:. AC Milan - 40 meccs - 2 gól

Bukovi Márton - (1903) - Fedezet
1925--1926:. Alba Roma - 30 meccs
 
Détári Lajos - (1963) - Középpályás
1990--1992:. Bologna FC - 42 meccs - 14 gól
1992--1993:. Ancona FC - 32 meccs - 11 gól
1993--1994:. Genoa FC - 8 meccs - 1 gól

Fekete Árpád - (1921) - Csatár
1946--1948:. Como Calcio - 38 meccs - 13 gól
1948--1949:. AC Pro Sesto - 25 meccs - 14 gól
1949--1950:. Spal Ferrara - 13 meccs - 2 gól
1950--1951:. Cosenza - 28 meccs - 4 gól
1951--1952:. Cagliari Calcio - 20 meccs - 4 gól 

Hirzer Ferenc - (1902) - Csatár
1925--1927:. Juventus FC - 43 meccs - 50 gól

Kaszás László - (1938) - Csatár
1961--1962:. AC Venezia - 11 meccs - 3 gól

Kertész Géza - (1894) - Csatár
1924--1926:. Spezia Calcio - 38 meccs - 7 gól

Kubala László - (1927) - Csatár
1949--1950:. Pro Patria Calcio - 16 meccs - 9 gól

Nyers István - (1924) - Csatár
1948--1954:. FC Internazionale - 184 meccs - 135 gól
1954--1956:. AS Roma - 54 meccs - 20 gól
1958--1960:. Lecco Calcio - 36 meccs - 11 gól
1960--1961:. Valdagno Calcio - 16 meccs - 6 gól

Polgár Gyula - (1910) - Fedezet
1947--1948:. AC Magenta - 30 meccs 

Sárosi Béla - (1919) - Fedezet
1946--1949:. Bologna FC - 36 meccs
1949--1950:. AS Bari - 18 meccs

Zsengellér Gyula - (1915) - Csatár
1947--1949:. AS Roma - 34 meccs - 10 gól
1949--1950:. AS Ancona - 30 meccs - 8 gól

Viola József - (1896) - Fedezet
1922--1923:. FC Firenze - 22 meccs
1923--1924:. Spezia Calcio - 24 meccs
1924--1927:. Juventus FC - 56 meccs - 4 gól
1928--1929:. FC Internazionale - 22 meccs - 2 gól
1929--1930:. Juventus FC - 21 meccs
1930--1931:. Atalanta Bergamo FC - 20 meccs

Weisz Árpád - (1896) - Hátvéd
1924--1925:. Padova Calcio - 25 meccs
1925--1926:. FC Internazionale - 24 meccs

Winkler Róbert – (1900) – Csatár
1924--1926:. AC Modena - 31 meccs - 20 gól
1926--1927:. US Livorno - 15 meccs - 5 gól

 

Legendás edzők Olaszország

Bánás József - (1894) -
1930--1931:. US Cremonese
1931--1933:. AC Milan
1933--1935:. US Cremonese
1935--1937:. AC Venezia
1937--1940:. AC Milan
1941--1942:. AC Padova
1942--1943:. FC Brescia Calcio
1945--1946:. US Cremonese
1946--1947:. FC Brescia Calcio
1947--1948:. AC Pescara
1950--1952:. US Catania
1956--1960:. US Acireale

Berkessy Elemér - (1905) -
1948--1949:. Vicenza Calcio
1949--1950:. Pro Patria Calcio
1950--1951:. Rosignano Calcio  

Czeizler Lajos - (1893) -
1930--1931:. SS Lazio
1949--1952:. AC Milan
1952--1953:. AC Padova
1954--1957:. UC Sampdoria
1957--1959:. AC Fiorentina
1960--1961:. AC Fiorentina

Feldmann Gyula - (1890) -
1928--1931:. AC Fiorentina
1931--1934:. US Palermo
1934--1936:. FC Internazionale
1936--1938:. FC Torino

Guttman Béla - (1900) -
1949--1951:. Padova Calcio
1951--1952:. AC Triestina
1953--1954:. AC Milan
1955--1956:. Vicenza Calcio

Hidegkúti Nándor - (1922) -
1960--1962:. AC Fiorentina
1962--1963:. AC Mantova

Hirzer Ferenc - (1902) -
1935--1936:. AC Mantova
1936--1938:. Salernitana Calcio
1938--1939:. AC Ancona
1940--1941:. Salernitana Calcio
1946--1947:. Sestrese Calcio
1948--1949:. Aosta FC

Károly Jenő - (1886) -
1920--1923:. Savona FC
1923--1926:. Juventus FC

Kertész Géza - (1894) -
1927--1929:. US Carrarese
1928--1929:. AC Viareggio
1929--1931:. Salernitana Calcio
1931--1932:. US Catanzaro
1935--1936:. US Catania
1936--1938:. US Taranto
1939--1940:. SS Lazio
1942--1943:. AS Roma

Konrád Jenő - (1893) -
1936--1938:. US Triestina

Kőszegi Dezső - (1888) -
1921--1924:. US Pistoiese
1924--1926:. SS Lazio
1927--1930:. US Catanzaro

Orth György - (1901) -
1932--1933:. AS Messina
1933--1934:. Aquila Russi
1934--1935:. SC Pisa
1935--1936:. Genoa FC
1939--1940:. AC Catania
1940--1942:. AC Savona

Payer Imre - (1888) -
1921--1922:. AC Venezia
1922--1923:. Brescia FC
1923--1924:. Modena FC
1924--1925:. Doria FC
1926--1927:. US Carrarese
1927--1930:. Atalanta BC
1930--1931:. Udinese AC
1931--1932:. Savona FC
1934--1937:. Entella FC
1937--1939:. AC Lecco
1940--1942:. US Carrarese
1942--1944:. US Grossetto
1945--1950:. US Massese

Sárosi György - (1912) -
1948--1950:. AS Bari
1950--1951:. Lucchese FC
1951--1953:. Juventus FC
1953--1954:. Genoa FC
1956--1957:. AS Roma
1957--1958:. Bologna FC
1959--1960:. Brescia FC
1966--1970:. Sampdoria UC

Schaffer Alfréd - (1893) -
1940--1942:. AS Roma

Tóth Potya István - (1891) -
1930--1931:. AC Triestina
1931--1932:. FC Internazionale
1934--1936:. AC Triestina
1938--1939:. AC Triestina

Viola József - (1896) -
1926--1927:. Juventus FC
1928--1929:. FC Internazionale
1929--1930:. Juventus FC
1930--1933:. Atalanta BC
1933--1935:. AC Milan
1935--1936:. Vicenza Calcio
1936--1937:. SS Lazio
1938--1939:. AC Milan
1939--1940:. Spezia Calcio
1940--1942:. AS Livorno
1942--1943:. Spal Ferrara
1946--1947:. Bologna FC
1947--1948:. Como Calcio

Weisz Árpád - (1896) -
1926--1931:. FC Internazionale
1931--1931:. AS Bari
1932--1933:. FC Internazionale
1934--1935:. Novara Calcio
1935--1937:. Bologna FC

Winkler Róbert – (1900) –
1927--1928:. FC Ternana
1928--1929:. US Cagliari
1930--1932:. US Livorno
1938--1940:. US Cagliari
1940--1941:. AC Carpi
1946--1947:. AC Legnano
1947--1948:. AC Como
1948--1949:. US Cagliari
1949--1950:. AC Como

Zsengellér Gyula - (1915) -  
1959--1961:. AS Cosenza
1961--1962:. UC Salernitana
1962--1964:. US Racenna
1970--1972:. AS Cosenza