"A világon azért vagyunk, hogy valahol otthon legyünk benne" -- Tamási Áron

Délinap Krónika

"Az ember hasonlóvá válik ahhoz, mint amiben gyönyörködik."
--Platón--

"Minden jó helyen és minden ember szívében megleled Istent."
--Seneca--

"A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét."
-- Leonardo da Vinci --

Tamási Áron a székely népek írója - Bíró Csaba

2014.03.08 11:33

 

Tamási Áron a legnagyobb székely góbi.

Tamási Áron a székelyek és a székelység legjellegzetesebb és legnagyobb írója. Szülőföldjéről és a székely emberekről legtöbbünkben az általa felmutatott irodalmi kép él. Elbeszélésben, regényben, drámában, publicisztikában egyaránt jelentőset alkotott, mégis mindmáig az elbeszélésben tartják a legnagyobbnak. Tamási későbbi műveit, regényeit, novelláit, színműveit is az erős költőiség, kívételes hangulat, orginálois népnyelv, a népmesék varázslata jellemezte.

Képtalálat a következőre: „tamási áron” Képtalálat a következőre: „tamási áron”


Tamási Áron élete

--  Tamási Áron, (Farkaslaka, 1897. szeptember 19. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író, leggyakrabban a népi írók közé sorolják.
--  Tamási Áron kisbirtokos, sok gyermekes, szegény székely földműves család gyermekeként született: 1897. szeptember 19-én Farkaslakán. Farkaslaka Erdély közepén, Hargita megyében, Székelyudvarhelytől 13 km-re a Nyikó patak két partján, a Gordon-tető nyugati előterében fekszik.
--  Apja: Tamás Dénes, földműves, anyja: Fancsali Márta. Kilencéves korában pisztollyal ellőtte a bal hüvelyk ujját, ezért a szülők úgy határoztak, hogy taníttatni fogják, mert nem lesz képes elvégezni a gazdasági munkát.
--  1904-től Farkaslakán járt elemi iskolába. 1910-től a Székelyudvarhelyi katolikus főgimnázium tanulója, amit halála után róla neveznek majd el. 1916-ban behívták katonának. 1917-ben hadi érettségit tett Gyulafehérváron, majd 1918-ban karpaszományos őrvezetőként az Olaszországi frontra került.
--  Ki akart törni az elődök paraszti-élet formájából, méghozzá nem is a szellemi-élet, hanem a városi-polgári élet forma felé. Ezért 1918. november 18-án megkezdte jogi tanulmányait a Kolozsvári egyetemen, majd 1921-ben, diplomát szerzett.
--  A Kereskedelmi Akadémián tanult tovább, ahol 1922-ben kapott diplomát. A nevét is ekkoriban változtatta meg: -Tamás Jánosról,  -Tamási Áronra. Tanulmányai befejeztével bank tisztviselőként helyezkedett el: Kolozsváron, majd: Brassóban.
--  Az első világháború után családjával együtt a Romániához csatolt Erdélyben maradt, majd: 1923 júliusában, huszonhat éves korában kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba.
--  Az Amerikai Egyesült Államokban volt: alkalmi munkás, kereskedő, majd banktisztviselő. Az írói karrierje épp ekkoriban kezdett beindulni: "Szász Tamás, a pogány" című novellájával ekkor nyerte meg a Keleti Újság novella pályázatát. A székely: népballadák, népdalok, népi mókák ihlették azokat a novellákat, amelyekből első kötete, a "Lélekindulás" összeállt.
--  Amerikából küldte haza a kéziratot a Kolozsvári kiadóhoz, ahol 1925-ben megjelent. A műre a romániai magyar és a magyarországi irodalom is azonnal felfigyelt. 1923-1925 között: New Yorkban élt, majd rövid ideig a Chicago és Gary városaiban, és végül a nyugat-virginiai: Welchben.
--  1926-májusában hazatelepült: Kolozsvárra, ezt követően szűkebb hazájában és Magyarországon is az egyik legnépszerűbb író vált belőle. Ezután jelentek meg: novellái, regényei: "Szűzmáriás királyfi", amit még Amerikában írt, de csak hazaérkezése után fejezett be. Ezután jött a "Címeresek", amelyekben az erdélyi világ feszültségeit rajzolta meg. Ezután jött fő műve, az "Ábel-trilógia", előbb az "Ábel a rengetegben", majd folytatásai: "Ábel az országban", és "Ábel Amerikában", melyek tartalmát saját életéből is merítette.
--  1926-tól 1944-ig Kolozsvárott élt, ahol az Az "Újság" munkatársa volt. 1926-ban feleségül vette: Haliker Erzsébetet, gyermekük nem született. Az Erdélyi Helikon alapító tagja lett, 1933 májusától külön rovata volt a Brassói Lapokban "Tiszta beszéd" címmel. 1936-ban cikksorozatban az "Erdélyi gondolatot" igyekezett megújítani. Ezen időszaka alatt többször is kitüntették a Baumgarten-díjjal: 1930-1933, valamint 1940-ben átvehette a Corvin-koszorút.
--  1940-ben a második Bécsi döntéssel Kolozsvár, illetve Tamási Áron szűkebb otthona is visszakerült Magyarországhoz, amitől kezdve az Erdélyi mellett a Magyarországi irodalmi életben is aktívan részt vett. 1942-ben felszólalt a Lillafüredi író találkozón. 1943-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. 1944-ben az Erdélyi Magyar Tanács tagjaként a háborúból való kilépést szorgalmazta. 1944-ben feleségével Budapestre költöztek, ahol Bajor Gizi házában éltek.
--  Magyarországon maradt a második világháború után, az 1945-ös választások után pedig egyike lett annak a tizenkét kiemelkedő közéleti személyiségnek, akiket az alakuló Nemzetgyűlés meghívott képviselőnek a parlamentbe. A felkérést elfogadta, a Nemzeti Parasztpárt színeiben a fővárosi bizottság tagja is lett. Képviselősége alatt kétszer is felajánlották neki a vallás- és oktatásügyi- tárcát, de mindkét alkalommal elutasította azt.
--  1949 és 1953 között kiszorították az irodalmi életből, egyúttal akadémiai levelező tagságától is megfosztották; ekkoriban leginkább jeleneteket, bábjátékokat, verses önéletrajzot írt. A Sztálin halála utáni enyhülés jegyében 1954-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja lett, és megjelenhettek cikkei, elbeszélései is, valamint kitüntették a Kossuth-díjjal is. 1956 szeptemberétől 1957 áprilisáig a Magyar Írók Szövetségének társelnöke volt.
--  1956. október 31-én a Petőfi Párt Irányító Testületének tagjává választották. Tamási fogalmazta a december 28-án, az írószövetség közgyűlésén felolvasott Gond és hitvallás című nyilatkozatát. 1963-tól az Országos Béketanács elnökségi tagja volt.
--  Tamási Áron 1966. május 26-án hunyt el Budapesten. Kívánságára szülőfalujában, Farkaslakán temették el. Itt látható a sírja a templomkertben; sírkövén ez a felirat olvasható: "Törzsében székely volt, fia Hunniának. Hűséges szolgája bomlott századának."


Tamási Áron írói alakja és stílusa

--  Tamási Áron a székelyek legjellegzetesebb és legnagyobb írója. Szülőföldjéről, Erdélyről és a székely emberekről legtöbbünkben az általa felmutatott irodalmi kép él. E népcsoport addigi életének legnagyobb tragédiáját élte át az első világháború után. Tamási Áron ez időben lett íróvá, ezért is oly elszakíthatatlan származás tudata, oly erős benne a felmutatás vágya.
--  Az életet tartja a legfőbb értéknek, ehhez köti hozzá a megmaradás- és az otthonlét- tudatot. Az együttélést nemcsak kényszernek, hanem adottságnak is tekintette, s minden nemzet fiát egyenrangúnak tartotta – Erdély évszázadai erre is tanították.
--  Elbeszélésben, regényben, drámában, publicisztikában egyaránt jelentőset alkotott, mégis mindmáig az elbeszélésben tartják a legnagyobbnak, s ott is a húszas-harmincas évek alkotásaival. Sokféle novella típust teremtett, de mindben az átköltőiesítés és a stílus művészének mutatkozott. A tragikustól a humorosig, a leírótól a mítosziig, a naturalistától a meseszerűig, az anekdotikustól a balladásig terjed alkotó leleménye.
--  Tamási Áron amihez hozzáért, az mindjárt megszépült, arannyá és ezüstté változott. Az ő szemén keresztül a valóság mesevilág, nála a sötétség is tündér fényekkel világít. De Tamási Áronnál a mese is a valóság súlyosságára és bánataira vall; az ő szemén keresztül az állatok és a fák is a világ nagy összefüggéseit példázzák; nála ugyan minden agyafúrt székelységgé válik, de az ő székelysége maga az ezer arcú emberiség.
--  Tamási Áron novelláit olvasni a lélek nagy gyönyörűségei közé tartozik, és ez a nagyon nagy, nagyon művészi novella író, úgy mellékesen, kitűnő regényeket és igen egyéni hangú, szívhez szóló, jó drámákat is írt.
--  Székely volt, és ez meghatározta a látásmódját és stílusát is. A székely hagyományok, a székelyföldi hegyek, az erdők és fenyvesek, a gyermek korban lélekbe szívódott: mesék, balladák, tréfák, játékok, szelíd ugratások ugyanúgy mindvégig befolyásolták képzet- és képzelet- világát, mint nyitott szemű érdeklődése minden iránt és csukott szemű hajlandósága a misztikumokra.
--  Áron mindent látott, ami látható volt a körülvevő való világban, és mindenről a nehéz munkával dolgozó emberek vélekedése szerint válaszolt. De Tamási azt is látta, ami nem látható, amiről az ember azt sem tudhatja, van-e vagy nincs, ami kívül esik a való világon.
--  Nem ítélheti meg helyesen Tamási Áron egyéniségét és életművét, aki nem veszi tudomásul, hogy egyszerre volt tényekhez ragaszkodó realista és lelke mélyéig vallásos ember, aki a végső döntést az emberen túlról várta. Nem egy bizonyos tételes vallásnak volt dogma szerinti hívője, semmi sem állt távolabb tőle, mint bárminő dogmatizmus; ennél sokkal játékosabb lélekként élte életét.
--  A misztikus sejtelmekkel remélt tapasztalaton kívüli, nemcsak nem ismert, de meg nem is ismerhető eredetű segítséget az ember jogos igényeihez. Azt azonban jól tudta, hogy magamagától még a mennyei segítség sem jön el, ha mi magunk nem teszünk okosan a saját érdekünkben. Kedvesen ravasz, mókás kedvű szegény emberei körülbelül úgy gondolják a nagy igazság szolgáltatást, hogy "segíts magadon, isten is megsegít".



>>>>  Tamási Áron könyvtár  <<<<
>>>>>>>>  12. könyve  <<<<<<<<<


1.  Szűzmáriás királyfi.  -Regény,  -1928
A Szűzmáriás királyfi című regényében egy nagy formátumú, lírai beállítottságú elbeszélő mutatkozik meg az olvasó előtt. Szereplőinek ábrázolását nem kívülállóként teszi, hanem benne él alakjaiban. Olyan empátiás erővel elevenít meg mindenkit, legyen az tanár, diák, igazgató, szerelmes kislány, szerető anya, erdő lakó, falusi ember, mintha saját maga szólalna meg mindegyikből. Különösen értékei és fogyatékosságai is a székely népréteg történelmi örökségével elkötelezett író egyéniség messianisztikus hitéből és költőiségéből adódtak. Legszebb részletei kétségtelenül azok, amelyek az ismeretlen anyavárosba érkezett, tehetséges paraszt és munkás fiúk szabad lelkületét bizonyítják, és a reverendás igazgató, a képmutató tanárok ellenszenvét legyűrő fiatalok lázadását, diák csínyeit, Robinson-kalandjait örökítik meg. Az író személyes vonásaitól fényesek ezek a balladás jelenetek: az egészséges szellem, gyermeki őszinteség, vidámság és ártatlanság mosolya húzódik végig a történeten.

2.  Ábel a rengetegben.  -Regény,  -1932
Az Ábel a rengetegben Tamási Áron 1932-ben megjelent regénye, az Ábel-trilógia első kötete. Az "Ábel-trilógia Tamási Áron talán legszebb és a legismertebb műve. Szakállas Ábel 15 éves székely fiú, aki az első világháború után elszakadt: Erdélyben, Csíkcsicsón lakik. Édesapja elszegődteti erdő-pásztornak a Hargitára. Az a feladata, hogy őrizze a kivágott fát, és ha vásárlók jönnek, akkor fizetés ellenében számlát állítson ki nekik. Ábel a havasokban, a hegyekben töltött kalandjáról szól a történet. Ábel később leadja a munkát, visszatér falujába és ott megfogadja, hogy egész életében a szegények és elnyomottak szószólója lesz. Ábel népmesei ihletésű hős, az ő sorsát kíséri végig Tamási Áron trilógiája – Ábel a rengetegben, Ábel az országban, Ábel Amerikában. Ábel csavaros észjárású, furfangos emberke, aki kalandjai során talpra mindig úrrá lesz a nehéz helyzeteken. Megjárja a rengeteget, a várost, Amerikát, hogy visszatérjen szülőföldjére, az erdélyi havasokhoz, mert ahogy a könyvben már szállóigévé vált mondat állítja: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne".

3.  Ábel az országban.  -Regény,  -1933
Az Ábel a második részben hősünk egy fogorvos segédjeként járja az országot. Ábel elhatározza, hogy új életet fog kezdeni, immáron a városban: Kolozsváron. Útja során sokféle emberrel ismerkedik meg, az állomáson már rögtön becsapják, mikor megvetetik vele a kutyájának is a jegyet. A legfontosabb személy új életében: Garmada úr lesz, akivel rendszeresen utazgat. A férfi a vonaton foghúzással foglalkozik. Mellé szegődik Ábel is, munkatársnak. Garmada úrral jut el Kolozsvárra, s az ő lakásában bontakozik ki szívében egy új érzés, a szerelem: Blanka kisasszony iránt, akinek alakja Amerikában még sokszor megjelenik képzeletében. Ábel egy csavaros eszű székely góbi, kíváncsisága és csavaros észjárása miatt rengeteg kalandba keveredik. Egy börtönben eltöltött éjszaka után kezd el gondolkodni azon, mi célra vagyunk a világon. Tamási e regényét is utánozhatatlan bájú, lírai töltésű költői nyelv, a székely észjárás egyéni szellemességét tökéletesen vissza adó jellemzések, a szülőföld és a kor sajátosságainak hangulatos tükrözése és humanista gondolat jellemzi.

4.  Ábel Amerikában.  -Regény,  -1934
Ábel népmesei ihletésű hős, az ő sorsát kíséri végig Tamási Áron trilógiája – Ábel a rengetegben, Ábel az országban, Ábel Amerikában – küzdelmét a létért, a megmaradásért.  A trilógia utolsó része, amelyben Ábel a neki ajándékozott hajó jeggyel elutazik Amerikába, s bepillantást nyer az amerikai emberek életébe. Az Amerikában töltött élete alatt számtalan helyen dolgozik, de általában mindenhonnan elbocsátják, vagy magától jön el. Dolgozik: garázsban, bankházban, porszívó ügynökként.  Ábel nem találja a helyét a nagy Amerikában, nem tudja, hogy mihez fogjon. Az embereknek azt a kérdést teszi fel, hogy mi célra vagyunk a világon. Utoljára egy négertől kérdezi meg, aki csak ennyit válaszol Ábelnek: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Ábel már tudja, hogy mit kell tennie. összepakol, elbúcsúzik és visszatér a szülőföldjére. Ábel megjárja a rengeteget, a várost, Amerikát, hogy aztán visszatérjen szülőföldjére, a havasokhoz, mert ahogy a könyvben található, már szállóigévé vált mondat állítja: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne".

5.  Jégtörő Mátyás.  -Regény,  -1935
A Jégtörő Mátyás úgy kezdődik, mint egy fantasztikus regény. Egy büntetett szellem földi vándorlásait mondja el, míg különböző állati formákon át emberi testbe ér... A regény két síkon bontakozik ki: a szerző a világmindenségből érkező szolgáló szellem, valamint egy kis székely faluban élő, gyermekre váró pár és családja egymásba fonódó, reális-fantasztikus történetét beszéli el. Tamási nyelvművészete lebilincselő olvasmánnyá teszi a fordulatos, humoros, mély mondanivalót. Ez a könyv önmagától és szinte észrevétlenül valóságos népmese regénnyé válik, s épp ezáltal hoz új, különös műfajt a magyar irodalomnak. Maga a csodás história, a szellem vándorlásának története állatból állatba csöpp meseszerűséget sem mutat. A mese nem ebből a szellem históriából indul, hanem épp ellenkezőleg: a földi valóságból, egy intim falusi képből, a paraszti környezet rajzából, amelybe a száműzött szellem állati minőségében belecsöppen. Ez a hang, ez a líra, a Jégtörő Mátyás fantasztikus meséjét éppoly igazi, tőről metszett Tamási-könyvvé avatja, mint amilyen akár az első Ábel-kötet volt.

6.  Ragyog egy csillag.  -Regény,  -1937
A két rokonítható regény első részében (Jégtörő Mátyás) a Jó szellem számtalan alakban (rovar, madár, állat képében) ölt testet, hogy segítse Mátyás és Márta, a fiatal, szegény székely házaspár család alapítását. A második részben (Ragyog egy csillag) a Jó szelleme - nem minden harc nélkül - az újszülött kis Mátyás testébe költözik. A cselekmény itt is egyszerű: a fiú cseperedik, növekszik, iskolába kerül. Apja lassan gyarapítja vagyonát, mígnem kitör a háború, és behívják katonának. Minden gond a legényke és anyja nyakába szakad. Ez a mű az előzőnek szerves folytatása. Benne megnövekedik az emberi szereplők száma, mert a növekvő Mátyás mindinkább megismeri az emberek világát. Eligazodik benne, felismeri hovatartozását, küldetését: jobb világot akar teremteni itt a Földön.

7.  Szülőföldem.  -Elbeszélések,  -1939
A Szülőföldem című könyvét Tamási az utolsó béke évben írta, Kolozsvárról hazalátogat szülőfalujába, fölkeresni édesanyját, testvéreit, övéinek körét. Utazásának és otthoni élményeinek aprólékos, már-már szociografikus pontosságú, ugyanakkor anekdotikus hangolású leírásába beleszövi azt a sajátos – olykor mitikus elemekkel, máskor népmesei és balladai színekkel árnyalt – sajátos tónusú elbeszélő modort, amely valamennyi művének sajátja. Már útja első megállóján, Segesvárott a vonat érkezését váró időben éri egy megdöbbentő tapasztalat: a magyar szabadságharc gyászos emléke ellenére dicső székhelyén a húsz esztendei román fönnhatóság után titkolni valóvá lett a magyar nyelv. Ettől a tapasztalattól indítva, ám európai gondolkodóhoz méltó higgadtsággal arra is figyel, hogyan s miképp szorul háttérbe, minősített kisebbsége a magyarság a saját szülőföldjén. A szociográfiai és szépprózai eszközök egymásra épüléséből született vallomása látszólag szűkebb környezetéről szól, valójában azonban koncentrikus körök módján szélesül az ábrázolás az egész mindenségre.

8.  Tamási Áron összes novellái.  -Novellák,  -1942
Tamási Áron novellái többnyire a székely falu világát ábrázolják, mesei ihletésű, költői realizmussal, mókázással és humorral mutatva be szegény sorsú, de életrevaló hőseit. Szociális érzékenységgel tárja fel a társadalom belső ellentéteit. Hősei emberi nagyságot tanúsítanak a tragédiákban, s szinte ember fölöttivé magasztosulnak (Tüzet vegyenek, Zeng a magosság). Más novella típusok is szerepelnek a kötetben: népmesei szálakkal átfűtött, pajzán történetek (Ördögváltozás Csíkban), s a székely falu és lakóinak bensőséges, szeretetteli rajza (Mihályka, Szippants; A legényfa kivirágzik), vagy messianisztikus, a metafizika világába kalandozó írások (Ecet és vadvirág). Az egyik leggazdagabb eszköz tárú, legszebben szóló magyar prózaíró világa tárul föl e két kötetből is az olvasó előtt, aki megfigyelheti az író verizmus nélküli realizmusát és tündéri-mitikus látásra való erős hajlamát. A népnyelv originális rétegeiből vétetett – kivételes hangulat teremtő erővel közvetíti az író és hősei mondandóját,, közel hozza a költőiséget, a tündériséget, a mitikusságot és a líraiságot.

9.  Virrasztás.  -Publicisztikák,  -1943
A Virrasztás a Tamási-életmű egészének szerves része az a gazdag és sokágú publicisztikai termés, mely a maga sajátos változataiban hiteles kifejezője egy 20. századi, erdélyi magyar író szellemi magatartásának, művészi eszményeinek, felelősségteljes gondolkodásának. Életében egyetlen olyan könyve jelent meg, mely válogatást tartalmaz publicisztikájából: ez a Virrasztás. A kötetet maga állította össze, nem egy esetben némi módosításokat ejtve az idők során elszórtan napvilágot látott szövegeken. Az a fajta egyéniség volt Tamási Áron, aki már pályájának kezdeti szakaszában, a 20-as évek elején fölvállalta a közügyeket, népe gondjainak megszólaltatását. Azzal indult el Farkaslakáról küldetéses útjára, hogy a szegények és meggyötörtek követeként a világ lelkiismeretének színe elé tárja szülőföldjének üzenetét – panaszait, hétköznapi keserveit – s megvilágítsa a székely lelkiség igazi arculatát. Kisebbségi sorsban érlelődött meg benne – nagy elődök példái nyomán – az erdélyi magyar írástudó hivatás tudata, ami mindig meghatározta tiszta csengésű szavainak erkölcsi súlyát.

10.  Zöld ág.  -Regény,  -1948
A Zöld ág című regénye a Szűzmáriás királyfi hit- és mese- világával rokon, majdnem egy tőről fakad, amely két évtizeddel később született. A Zöld ág a világirodalmi téma sajátos és szuggesztív feldolgozása ellenére feledésbe merült. Epikai cselekménye a Jégtörő-regények bensőséges, meghitt világának folytatása. A történet a családi legendából indul, de egyetemes emberi kérdésekre is keres választ. Isten a szívbe oltotta a vágyat, hogy kedve legyen élni az embernek, mely az Ígéret földjére vezet. Szimbolikus regény a Zöld ág, a Paradicsomból kiűzött ember, örök nosztalgiáját fejezi ki. A világháború utáni reményteljesen kibontakozó években írta. Egy székely faluból elindul egy fiú: Jáczint, hogy eljusson az édenbe, a Zongota-völgybe. A könyv egy példázat: Egy nem termő almafától indulnak el, s Jáczint eljut a virágzó, gazdag almafához, ahol "változatos madarak repültek, s valahányan voltak, mind letörtek az almafáról egy-egy: zöld ágacskát, és azokkal a zöld ágakkal szétrepültek a világba, hogy reménységet vigyenek az érdemes embereknek".

11.  Hétszínű virág  -Novellák,  -1963
Negyvenéves írói múlt áll Tamási Áron mögött. Ebben a könyvben a legújabb és a régiek közül válogatott, derűs novelláit találja az olvasó. Tamási elbeszéléseit a gazdag kedélyvilág jellemzi, s minden írását a színes villanásokkal megszépített sajátos ízű nyelv avatja egyénivé. Történeteit általában a szív és az elme játéka teszi oly vonzóvá. Gyakran csattanókra építi a történetet, de a mese és a tündérvilág keretében is mindig a legemberibb igazságot, a legigazabb valót mondja. A hamisítatlan erdélyi történet sok apró anekdota-szerű elemből válik mesterien szerkesztett gyöngyfűzérré. Izgalom és derű, szeretet és szenvedés, kétségbeesés és előre tekintő bizakodás járja át lelkünket olvasásakor. A meseszép történetet azzal ajánljuk fiatal és idősebb olvasóinknak, hogy mindnyájan megtalálják benne emberségünk nélkülözhetetlen értékeit és gazdagabbak legyenek általa. Miután megszoktam a nyelvezetét, kifejezetten élveztem a szavakat, mondatokat. Igazán szépen vannak megfogalmazva, szép gondolatok vannak benne.

12.  Vadrózsa ága.  -Elbeszélések,  -1966
A Vadrózsa ága című elbeszéléseiben az író Amerikából való hazatérését és tapasztalatait mondja el és írja le. A szociográfiai és szépprózai eszközök egymásra épüléséből született vallomása látszólag szűkebb környezetéről szól, valójában azonban koncentrikus körök módján szélesül az ábrázolás a közvetlen tapasztalatok leírásán túl az író reflexióiban, gondolat futamaiban, néha frappáns megjegyzéseiben. Amerikából három év után, 1926-ban tértem vissza, de át kellett ugranom hozzá az Atlanti-óceánt, hogy hazajöhessek szülötte földemre. Az én Amerikából való megérkezésem Európába egy Francia kikötőben történt, az "Aquitania" óriás hajó fedélzetén: Le Havre kikötővárosban. Abban az időben három óriáshajó volt: Aquitania, Berengaria, Mauritania nevűek. A hajóról leszállva hamarosan vonatra ültem, és a rengeteg sok országúti biciklista látványa mellett, nemkülönben a kies Francia tájban gyönyörködve, mely leginkább a mai Dunántúli ország részünkhöz hasonlít, Párizson keresztül egyenesen Kolozsvárra tartottam, vagyis Románia felé.


>>>>  Tamási Áron művei  <<<<
>>>>>>>>  50. könyv  <<<<<<<<


1.    Szász Tamás, a pogány.  -Novella,  -1922
2.    Ördögváltozás Csíkban.  -Novella,  -1923
3.    Lélekindulás.  -Novella,  -1925
4.    Ábel az országban.  -Regény,  -1926
5.    Szűzmáriás királyfi.  -Regény,  -1928
6.    Hajnali madár.  -Novella,  -1929
7.    Erdélyi csillagok.  -Elbeszélések,  -1929
8.    Címeresek.  -Regény,  -1931
9.    Helytelen világ.  -Novellák,  -1931
10.  Ábel a rengetegben.  -Regény,  -1932
11.  Ábel az országban.  -Regény,  -1933
13.  Ábel Amerikában.  -Regény,  -1934
14.  Énekes madár.  -Novella,  -1934
15.  Rügyek és reménység.  -Regény,  -1935
16.  Jégtörő Mátyás.  -Regény,  -1935
17.  Tündöklő Jeromos.  -Színmű,  -1936
18.  Magyar sorskérdések.  -Gondolatok,  -1937
19.  Ragyog egy csillag.  -Regény,  -1937
20.  Virág veszedelem.  -Regény,  -1938
21.  Szülőföldem.  -Elbeszélések,  -1939
22.  Három játék.  -Színmű,  -1941
23.  Magyari rózsafa.  -Regény.  -1941
24.  Erdélyi jelentés.  -Elbeszélések.  -1941
25.  Csalóka szivárvány.  -Színmű,  -1942
26.  Tamási Áron összes novellái.  -Novellák,  -1942
27.  Téli verőfény.  -Elbeszélések,  -1942
28.  Virrasztás.  -Publicisztikák,  -1943
29.  A legényfa kivirágzik.  -Elbeszélések,  -1944
30.  Szívbéli barátok.  -Regény,  -1946
31.  Hullámzó vőlegény.  -Színjáték,  -1947
32.  Zöld ág.  -Regény,  -1948
33.  Kikelet.  -Elbeszélések,  -1949
34.  Szólít a szülőföld.  -Elbeszélések,  -1949
35.  Bor és víz.  -Mesejáték,  -1950
36.  Búbos vitéz.  -Mesejáték,  -1952
37.  Bölcső és bagoly.  -Regény,  -1953
38.  Hazai tükör.  -Elbeszélések,  -1953
39.  Szegény ördög.  -Elbeszélések,  -1954
40.  Szegénység szárnya.  -Elbeszélések,  -1954
41.  Kakasok az édenben.  -Színjáték,  -1956
42.  Elvadult Paradicsom.  -Novellák.  -1958
43.  Világ és holdvilág.  -Novellák.  -1958
44.  Hegyi patak.  -Színmű,  -1959
45.  Szirom és Boly.  -Regék,  -1960
46.  Játszi remény.  -Novellák,  -1961
47.  Akaratos népség.  -Színművek,  -1962
48.  Hétszínű virág  -Novellák,  -1963
49.  Világló éjszaka.  -Novellák,  -1966
50.  Vadrózsa ága.  -Elbeszélések,  -1966

 

>>>>  Tamási Áron idézetek  <<<<
>>>>>>>>>  20 idézet  <<<<<<<<<<


1.  Ábel Amerikában
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne."

2.  Ábel Amerikában
"Minden ember legnemesebb öröme, ha valami olyant cselekedhetik, amelynek tisztaságában nem kételkedik."

3.  Ábel Amerikában
"Nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk."

4.  Ábel a rengetegben
Abban a nevezetes ezerkilencszáz és huszadik évben, vagyis egy esztendőre rá, hogy a románok kézhez vettek minket, székelyeket, az én életemben még külön is igen nagy fordulat állott bé. Akkor is Ábelnek hívtak engem; s ott laktunk Csíkcsicsóban, abban a nagy káposztatermelő faluban, a felcsíki járásban, éppen az Olt vize mellett.

5.  Ábel a rengetegben
Apám, akit Gergelynek neveztek, még élt abban az időben, s közbirtokossági erdőpásztor volt. Ott is lakott fenn az erdőn, egyedül egy kalibában; s csak akkor jövögetett haza a házhoz, amikor az elesége elfogyott. Ilyenkor édesanyám ismét feltarisnyálta, s azzal visszament az erdei szállására, hogy legalább egy hétig megint ne lássuk.

6.  Ábel a rengetegben
Gyermek a háznál rajtam kívül nem volt, s én ezt nem is bántam, mert engemet is csak bajosan tudtak iskolába járatni s ruházni, olyan nagy szegénységben éltünk.

7.  Ábel a rengetegben
Az a nap, amelyik az előbb felemlített nagy fordulatot hozta belé az életembe, éppen a Szent Mihály napjára következő nap volt, vagyis szeptember harmincadika. De már azt, hogy szereda volt-e vagy csütörtök, azt már nem tudnám megmondani, csak az jut jól eszembe, hogy apám rég nem járt volt immár az erdőről haza. Édesanyám délebéd után mindjárt elment egy zsákkal pityókát ásni, s nekem egy jó halom csöves törökbúzát hagyott hátra, hogy én azt lefejtsem, amíg estére hazajő.

8.  Ábel a rengetegben
Egy kis zsúpfedeles házban laktunk, amelyik a kertek tetejében feküdt, a Hargita felőli részen. Mivel napfényes őszi idő volt, még az ablakot is kinyitottam, hogy azon a friss levegő jöhessen béfelé bátran. Aztán a ház közepébe gyűjtöttem a törökbúzacsöveket egy rakásba, melléje egy üres vékát helyeztem a földre, s magam egy rostával béültem ügyesen a kettő közé: a rostát vettem az ölömbe, s dologhoz láttam.

9.  Ábel a rengetegben
Volt egy jóféle nagy lombos kutyánk, akit Hegyesnek hívtak, s volt egy hóka macskánk is, amelyiket ugyanvalóst erősen szerettem. A kutya lefeküdt velem szembe a földre, s egész idő alatt onnét nézte csodálkozó szemekkel, hogy milyen ügyesen morzsolom belé a rostába a törökbúzát. Később a macska is hozzánk pártolt, mégpedig olyanformán, hogy feljött a jobbik vállamra, ahonnét váltakozva hol macskanótát húzott a fülembe, hol pedig az arcáját mosta.

10. Ábel a rengetegben
Hamar és jól telt az idő ebben a munkában, s a társaságban. Amikor a nap már-már a földig húzta volna bé az eget, mint valami nagy-nagy piros alma, egyszerre mozgást hallottam odakünn. Egy percre abbahagytam a dolgot, s a csendben úgy tetszett, mintha valaki jött volna felfelé a négy kőgarádicson. De mire ezt kigondoltam volna, a jövés már az ereszbe is érkezett. Egy hopp, s hát a macska leszökött a vállamról, de abban a pillanatban az ajtó is nyílani kezdett. Erre Hegyes is vakkantott egyet, de mindjárt láttam, hogy elsiette a dolgot, mert édesapám lépett bé az ajtón.

11.  Kötelesség
"A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége."

12.  Magyarok
"Percre se feledd, hogy testvéred minden magyar, bárhol is éljen."

13.  Mindennapok
"Elgondoltam, hogy milyen titkos teremtmény is az ember! Nappal küszködik azzal, ami van; s éjjel pedig küszködik azzal, ami nincs. És ha elmúlik a nap és elmúlik az éjjel, akkor az, ami volt, egészen egyforma lesz azzal, ami nem volt."

14.  Nyelv
"A különböző nyelvek melegéből keltek ki a különböző népek, melyeket az atyafiság és az együttes érdek alapján a közös szó szervezett nemzetekké. Velünk is ez történt. A magyarságot is az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors verte egybe; hazát a bátorsággal irányított életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette. Mint jelképes hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt."

15.  Otthon
"Nem szabad idegenként visszatérnünk oda, ahol valamikor otthon voltunk."

16.  Öregedés
"Lassan jő az öregség. Az ember csak észreveszi, hogy nőnek a hegyek, egyre magosabbak lesznek, egyre hosszabb rajtuk az út, fölfele."

17.  Tanács
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.

18.  Társadalom
"Minden ember egyforma, s annyit ér, amennyit a közösség érdekében dolgozik."

19.  Termés
"Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme."

20.  Tisztánlátás
A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik.