"A világon azért vagyunk, hogy valahol otthon legyünk benne" -- Tamási Áron

Déli Nap Krónika

"Az ember hasonlóvá válik ahhoz, mint amiben gyönyörködik."
--Platón--

"Minden jó helyen és minden ember szívében megleled Istent."
--Seneca--

"A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét."
-- Leonardo da Vinci --

Kutyákról és Macskákról mindent - Deme Barbara

2019.04.19 21:39

 

Kutyákról és a fajtáikról mindent.

A Kutya az ember legjobb és leghűségesebb barátja. A mondás régi és igaz, sokszor kiállta már a próbát. A Kutya szavunk hangutánzó eredetű állat hívogató szóból ered. Erre mutat sok alak változata: Kucsa, Kucó. Az Eb szó ugor kori örökségünk. A másik két ugor nyelvben a kutya neve: Emp.

A kutya elnevezése és eredete

-- A Kutya vagy Eb, - "Canis lupus familiaris", ujjon járó emlős ragadozó állat, a szürke farkas, - "Canis lupus lupus" háziasított alfaja. A kutya az egyetlen olyan állatfaj, amely tudományos nevében megkapta a "familiaris", azaz a családhoz tartozó jelzőt.. A kutyák az embernek barátként, kedvencként, munkatársként, dolgozóként: őrkutyák, vadászkutyák, szánhúzókutyák, vakvezetőkutyák, terápiás állatként egyaránt szolgálják az embereket..
-- A Magyar: Kutya szavunk hangutánzó eredetű állat hívogató szóból ered. Erre mutat sok alakváltozata: kucsa, kucsu, kucsó, kucó. A magyartól függetlenül kialakult, hasonló kutya hívogató szavak például a szerb és horvát: kuci, az ukrán: kucsu kucsu, az oszmán-török: kuçukuçu.
-- Az Eb szó ugor kori örökségünk. A másik két ugor nyelvben, manysi és hanti a kutya neve: Emp. Az Eb szó ma már csak hivatalos és szaknyelvi szóként: "ebadó", "ebtenyésztő”, illetve egyes kifejezések, szólások és közmondások elemeként használatos: "ebadta”, „ebihal”, „ebugatta”, „eben gubát cserél”, „ebek harmincadjára vet”, „ebül szerzett jószág ebül vész”, „eb ura fakó”.
-- A Kutya a Farkas háziasításával, domesztikációjával jött létre, amint azt mitokondriális DNS-adatok is bizonyítják. A háziasítás kezdetének időpontját tudományos viták övezik, de általában: 10.000–100.000 évvel ezelőttre teszik, vagyis a kutya a középső kőkorszak vagy az újkőkorszak óta társa az embernek. A háziasítás kezdeteiről semmilyen dokumentum sem maradt fent, ezért főképp feltételezésekre hagyatkozhatunk.
-- A kutya háziasítása a farkasok viselkedésében is változásokat okozott, mivel a két faj különválása után a vad farkasok jelenléte nem volt kívánatos, ezért elkergették, irtották, irtják őket, ezért jelentősen kevéssé barátságosak az emberrel, mint az őseik. A németországi Oberkassel környékén feltártak egy hozzávetőleg: 33 ezer éves kutya állkapcsot, amely a legkorábbi ismert háziasított állat maradványa lehet, illetve Szibériában egy koponyát. A két lelet azt a feltételezést támasztja alá, hogy a domesztikáció egyszerre több helyen ment végbe...
-- Létezik olyan vélemény is, hogy a kutyák az emberrel együtt jelentek meg hozzávetőleg 125 ezer évvel ezelőtt. Ennek a véleménynek azonban ellentmond, hogy olyan vadkutyát nem találtak, amely nem elvadult volna. A legtöbb lelet Izraelből és Palesztina területéről származik, ami a kutya délnyugat-ázsiai eredetét látszik igazolni. A koponya szerkezet alapján viszont a Kelet-Ázsiai kialakulás és a kínai farkastól való származás is lehetséges.
-- A mitokondriális DNS-vizsgálatok alapján is a kelet-ázsiai teória a valószínűbb, ugyanis innen származtak a legváltozatosabb minták. Viszont mára már bizonyos, hogy a kutya kizárólagos őse a farkas. (Konrad Lorenz egy ideig bizonyos kutyaféléknek más őst, az aranysakált tulajdonította, de később visszavonta elméletét. A kutyafajták közötti genetikai variáció nem kisebb, mint a farkasok és a kutyák közötti (0,2%).
-- A vadkutyák vagy farkasok illetve az emberek vadászati stratégiája valószínűleg nagyon hasonló lehetett, azonban az eltérő fizikai adottságok nem vetélytársakká, hanem szövetségessé tette őket. Ennyi idő után nehéz megmondani mi lehetett az első lépés a két faj együttműködésében, de talán valahogy úgy kezdődhetett a dolog, hogy a tűz mellett ülő ember a körülötte bóklászó farkashoz nem egy követ vágott, hanem egy lerágott csontot dobott neki.
-- Lehet, hogy eleinte nem is vadásztársat, hanem egyszerű élelem és prémforrást látott a farkasokban. Az emberek körül bóklászó, azokkal együtt nomád életmódot folytató kutyák valószínűleg előbb jelezték az idegeneket vagy egyéb veszélyeket, mint ahogy azokat az emberek észrevették volna, esetleg el is riasztották azokat, vagy együtt szállhattak szembe a veszéllyel ezzel növelve az emberek és a kutyák biztonságát egyaránt..

A kutyafajták száma több száz, mintegy: 430 fajta..

-- A kutyák nagyon sok módon segítik az embert. Minden feladathoz más a kutya optimális testfelépítése, illetve viselkedése. A világon az FCI mintegy: -430- kutyafajtát tart nyilván, és a mai napig folyik új fajták kitenyésztése. Ezek közül egyre kevesebbet használnak arra a célra, amire kitenyésztették őket, így egyre több fajta válik ketté kiállítási és munka vérvonalra.
-- A példa okáért ilyen a német juhász és a labrador retriver. Az eredeti feladatok eltűnésével a tenyésztési szempontokból is eltűnik az eredeti tenyésztési cél. Például napjainkban már egyre több pásztor kutya fajta a nyájak őrzése és terelése helyett őrző-védő szerepkörben szerepel.
-- A kutyáknál megkülönböztetik a két vagy több fajta kereszteződéséből származó a keverékeket és a fajtatiszta egyedeket. Utóbbiakat törzskönyvi nyilvántartásba veszik. Az azonos fajtájú egyedeket közös külső és belső jellemzők, úgynevezett vézenjegyek kötik össze a közös származáson kívül. Ezeket a fajta standard tartalmazza.
-- A fajtajegyek némelyike negatívan hathat a kutya egészségére, ilyen rizikófaktor például a spánielek hosszú füle. Más külső jellemzők egyenesen genetikai rendellenességként foghatók fel, például a meztelen kutyák kevés szőrzete. A két fajtiszta kutya szándékos keresztezéséből született kutyákat gyakran fajta keresztezettnek nevezik.

A kutyafajták 10. nagy csoportja

1.   fajtacsoport: -pásztor és -juhászkutyák
2.   fajtacsoport: -schnauzerek, -pinscherek, -örző-védő ebek, -masztiffok
3.   fajtacsoport: -terrierek
4.   fajtacsoport: -tacskók
5.   fajtacsoport: -spitzek és ősi típusú kutyák
6.   fajtacsoport: -kopók, -vérebek
7.   fajtacsoport: -vizslák, -szetterek
8.   fajtacsoport: -vízi vadászok
9.   fajtacsoport: -társasági kutyák
10. fajtacsoport: -agarak


Kutyafajták, a Legismertebb Kutyafajták -- (35)

1.  Afgán Agár

Származása: Ősi afgán fajta, egy Kr. e. 2000-ből származó barlangrajzon ilyen típusú kutya látható.
Marmagassága: kan: 64–74 cm, szuka: 60–70 cm
Jelleme: A legszebb, legelegánsabb megjelenésű kutyák egyike. Járása ruganyos, kecses, suhanó, ugyanakkor egész felépítését a kitartás és az erő jellemzi. Fejtartása büszke, elegáns. Szeme ovális alakú, sötétbarna. Füle hosszú, a fejéhez simulva lelóg. Mellkasa a könyöke alá ér, háta a fara felé kissé lejt. Végtagjai párhuzamosak, egyenesek, mancsa nagy, ujjai zártak. Farka lelóg, a végét enyhén kunkorítja. Szőrzete hosszú, selymes, a fején szinte hajszerű. Színe fekete, kékesszürke, aranysárga, vöröses, fehér, rajzos, csíkozott. Alkalmazása az egész világon kedvelt luxuskutya, de az agárversenyeken is megállja a helyét.

2.  Alaszkai Malamut

Származása: A fajta származásáról nem sokat tudunk. Annyi bizonyos, hogy valamikor régen az eszkimókkal együtt került a sarkvidékre, a Kotzebue-öböl környékére, ahol ma is megtalálható.
Marmagassága: A kanok marmagassága: 65-70 cm, a szukáké: 60-65 cm.
Jelleme: Hasonlít a szibériai huskyhoz. Feje hatalmas, az arcorri rész felé elkeskenyedő. Füle hegyes, felálló. Szeme enyhén ferde metszésű, sötétbarna. Mellkasa mély, domborodó, háta feszes, ágyéka izmos. Végtagjai masszívak, egyenesek, párhuzamosak. Hosszú szőrrel borított farkát a hátára kunkorítja. Szőrzete közepesen hosszú. Színe a leggyakrabban farkas szürke, világos arcorri résszel és végtagokkal, esetleg fekete és fehér. Alkalmazása elsősorban nehéz terhek vontatására használták, de napjainkban főként kedvencként tartják. Gyakran szerepel a szánhúzó versenyeken.

3.  Angol Agár

Származása: Ősrégi fajta, már a IV. dinasztia korából származó egyiptomi domborművek is ábrázoltak ilyen típusú ebeket. Modern változatukat az angolok tenyésztették ki.
Marmagassága: kan: 72-76 cm, szuka: 70-72 cm
Jelleme: Nagy termetű, karcsú, elegáns, de izmos kutya. Feje hosszú, elkeskenyedő. Szeme sötétbarna. Füle kicsi, lelóg. Háta erős és feszes, ágyéka rövid, izmos, fara kissé lejtős, mellkasa mély, hasa jellegzetesen felhúzott. végtagjai egyenesek, hosszúak, izmosak. Farka hosszú, lelógó, a végét könnyedén begörbíti. Szőrzete rövid, sűrű, testhez simuló. Színe leggyakrabban fekete, szürke, kékesszürke, de lehet csíkos és fehér vagy foltos is. Tulajdonságai: Rendkívül aktív, villámgyors. Idegenekkel szemben eléggé bizalmatlan, de nem hamis. Valamikor régen farkasra vadásztak vele. Ma kedvencként tartják, de mindenekelőtt igazi versenykutya, az agárversenyek koronázatlan királya.

4.  Angol Bulldog

Származása: Ősrégi fajta. Már az Kr. e. 7. századból találtak olyan ábrázolásokat, amelyek bulldogfejű kutyákat örökítettek meg. A bikaviadalok idején könnyebb, mozgékonyabb terrierek keresztezésével tették gyorsabbá, kisebb termetűvé. Végül kitenyésztették modern változatát.
Marmagassága: Átlagosan a kan: 35-45 cm, szuka: 34-44 cm.
Jelleme: Az angol bulldog jó természetű, nagyon kiegyensúlyozott és szelíd kutya. Vidám és barátságos, spontán és lelkes viselkedésű, de a lakásban nyugodt. Érzékenyen reagál a környezetében uralkodó hangulatra. Önmagát nem kíméli. Értelmes fajta, amely átgondolja a dolgokat, ám ettől még igen engedelmes. Az angol bulldog kimondottan gyengéd kutya, amely szeret a család közelében lenni. Ridegen tartásra nem alkalmas. Nem szabad csontot adni neki, mert olyan mohón eszik, hogy baja lehet tőle, kiszúrhatja a beleit vagy akár meg is fulladhat.

5.  Angol Szetter

Származása: Régi Angol fajta, már több mint 400 éves angol fajta. Modern változatát 1825-ben alakították ki a fürjészeb és a pointer segítségével. Értelmes, szófogadó, tanulékony.
Marmagassága: 62-64 cm, súlya: 25-30 kg.
Jelleme: Olyan, mint egy hosszú szőrű pointer. Koponyája kissé domború. Szeme barna. Füle a fejéhez simulva lelóg. Háta rövid, egyenes, feszes, ágyéka erős. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak. Farkát kissé hajlottan tartja. Szőrzete közepesen hosszú, selymes, a fején, a végtagok elülső felületén rövid, a lábak hátulsó részén és a farkon hosszú zászlót alkot. Színe leggyakrabban fehér alapon fekete és/vagy sárgásbarna foltos, ill. pettyes. Vannak, akik a világ legjobb vadászkutyájának tartják. Különösen a szárnyasvadászatokon jeleskedik. Mint társ is nagyszerűen beválik.

6.  Argentin Dog

Származása: Argentína
Marmagassága: A kanok marmagassága: 62-68 cm, a szukáké: 60-65 cm.
Jelleme: Az argentin dog temperamentumos, olykor szilaj kutya, óriási kitartással. Kiegyensúlyozott, komoly, szívós, bátor, önmagától is sokat követelő, magabiztos viselkedésű. A gazdájához és családjához nagyon hűséges, irántuk érzett szeretetét gyakran kifejezi. Általában igen figyelmes, és szükség esetén a család védelmére kel, de ugatni csak ritkán szokott. A vadászösztön erősen él a fajtában. Noha nem túl érzékeny az időjárásra, rideg tartásra mégsem alkalmas. Ez a kutya mindig fehér, legfeljebb a bőrén lehet néhány kisebb pigmentfolt. Az argentin dog remekül kijön a gyerekekkel, bár nagysága és szilajsága miatt az egészen kicsi gyerekes családok számára valamivel kevésbé megfelelő.

7.  Bernát-hegyi kutya

Származása: Története szorosan kapcsolódik annak a kolostornak az életéhez, amely a Svájcot és Olaszországot összekötő Nagy Szent Bernát-hágón található. A 19. század derekán a Bernát-hegyi kolostor tenyészete a szoros beltenyésztés miatt válságba került, ezért a fajtát újfundlandi kutyákkal frissítették fel.
Marmagassága: A kanok marmagassága legalább: 70 cm, a szukáké legalább: 65 cm.
Jelleme: Ez az eb jó természetű, barátságos, kiegyensúlyozott. Kimondottan érzékeny a haragos szavakra és az otthonban uralkodó légkörre. A családjával szemben odaadó, gyakran kimutatja szeretetét, és nem kedveli, ha valamiből kihagyják. Nem ugat sokat. Ha szükséges, megvédi gazdáját és annak otthonát, de nem ez az elsődleges feladata. A felnőtt példányok általában nyugodtak, de vannak mozgékonyabb példányok is, főként a rövid szőrű kutyák között.

8.  Berni pásztorkutya

Származása: A Berni pásztorkutya Ősi – legalább 2000 esztendős – fajta. Minden valószínűség szerint a Rómaiakkal érkezett még annak idején Svájcba.
Marmagassága: A kanok marmagassága legalább: 65-70 cm, a szukáké is legalább: 65 cm.
Jelleme: Nagy termetű, masszív kutya. Feje hatalmas, a bernáthegyiéhez hasonlít. Szeme sötétbarna. Füle lelóg. Háta széles, erős, ágyéka feszes, fara enyhén lejt, mellkasa mély. Végtagjai erős csontozatúak, párhuzamosak. Farka lelóg, a vége enyhén visszahajlik. Szőrzete lágy, eléggé hosszú. Szurokfekete bundáját vörösesbarna foltok tarkítják. Fején fehér orrcsík, mellkasán fehér csík található; a mancsa és a farka vége ugyancsak fehér. Tulajdonságai jók: kiegyensúlyozott, vidám természetű, szelíd, de félelmet nem ismerő, engedelmes. Ősei valamikor a római légiók ellátó vonalait és raktárait őrizték. Később fogathúzó kutya volt, s nyájakat őrzött a berni kantonban. Manapság őrző-védő eb, házőrző, vakvezető kutya.

9.  Cane Corso

Származása: A Cane Corso az eredete az ókorig, a Római időkig vezethető vissza. Az ősi Római molosszus, a Canis pugnax leszármazottja.
Marmagassága: 60-65 cm, súlya: 45-50 kg.
Jelleme: Eredeti feladata: Őrző-védő, kísérőkutya, pásztorkutya és vadászkutya nagyvadak vadászatához. A cane corso közepesen nagy kutya, erős, de nem zömök testfelépítéssel. Izmos testének hossza mintegy 11 százalékkal nagyobb a marmagasságánál. Háta egyenes, széles és igen izmos. A cane corso fekete színben, különféle sárga, vörös és szürke árnyalatokban, valamint csíkos színezettel ismert. A cane corso bátor, kiegyensúlyozott, értelmes és mozgékony kutya. A családjával szemben gyengéd és hűséges. Rideg tartásra nem nagyon alkalmas. Figyelmes, családját védelmező kutya, és ha igazi veszély fenyeget, a hangját is kiereszti.

10.  Dalmata

Származása: A Dalmata ősi Jugoszláv fajta, de tulajdonképpen már ókori egyiptomi reliefeken, dombor műveken láthatók Dalmata-szerű pöttyös kutyák. A Dalmata modern változatát az angol tenyésztők alakították ki.
Marmagassága: kan: 55-61 cm, szuka: 50-58 cm
Jelleme: Arányos felépítésű, vizslaszerű megjelenésű, szép kutya. Feje hosszúkás, orrtükre fekete ill. barna. Szeme kerek, barna vagy borostyánszínű. Füle szorosan a fejéhez simulva lelóg. Nyaka szépen ívelő, háta egyenes és feszes, ágyéka kissé felhúzott. Végtagjai egyenesek, erőteljes csontozatúak. Mancsa kerek, ujjai boltozatosak. Farka lelóg, a csánkig ér, figyelő helyzetben kissé felemeli. Szőrzete rövid, sűrű, sima. Színe fehér alapon fekete vagy májbarna foltos. Tulajdonságai: Intelligens, gyorsan tanul, de kissé makacs. Érzékeny, a rossz bánásmódot évek múlva sem felejti el. Alkalmazása: Valamikor főként lovasok, postakocsik kísérője, védelmezője volt. Manapság főként kedvencként tartják, Amerikában rendőrkutyaként használják. Házőrző, jelzőkutya és testőr, vadásznak is vele.

11.  Dobermann

Származása: A Dobermant valamikor a múlt század végén tenyésztették ki a német juhászkutya, a rottveiler, a dog, a pincser, a beauce-i juhászkutya és az angol agár keresztezéséből.
Marmagassága: A kanok ideális marmagassága: 70-72 cm..
Jelleme: A Dobermann igen mozgékony, éber, értelmes és okos kutya. A gazdájához és a családjához hűséges és odaadó, a házat nagy buzgalommal védelmezi. Viselkedésében elszánt és bátor, s erő tekintetében is igen szívós. Néha egy kicsit sokat ugat. Egyes példányai egy személyes kutyává válnak.

12.  Erdélyi Kopó

Származása: Ősi magyar kutyafajta, melyet a speciális éghajlati, terep- és vadászati viszonyok nemesítettek ki. Virágkorát a középkorban élte, amikor a főúri udvarok kedvelt vadászkutyája volt. A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás fejlődésével használata visszaszorult
Marmagassága: A fajtának két változata van: egy rövid lábú és egy hosszú lábú. A hosszú lábú erdélyi kopó marmagassága: 55-65 cm, a rövid lábúaké: 45-50 cm. A testfelépítést és a jelleget általában fontosabbnak tartják, mint az eb pontos magasságát
Jelleme: Egyéniség. Független, vállalkozó szellemű, értelmes és barátságos kutya. Igazi vadász, remek orral és óriási kitartással. A szabadban aktív és mozgékony, a lakásban viszont rendszerint nyugodt és igen kedves. Szellemi érettségét általában 2-3 éves kora körül éri el. Az időjárás viszontagságait jól tűri, és ridegen is tartható, feltéve, hogy ott elegendő kapcsolata van az emberekkel, és sok mozgási lehetőséget biztosítanak a számára.

13.  Fox Terrier

Származása: Angol fajta. A szigetországban már a középkor elején használtak kotorékmunkára ilyenfajta ebeket, de az első valódi foxterrierek csupán az 1800-as évek elején kezdtek kialakulni.
Marmagassága: kan: 38-40 cm, szuka: 37-39 cm
Jelleme: Megjelenése lényegében megegyezik a drótszőrű foxterrierével. Feje balta formájú. Füle kicsi, előrebicsakló. Szeme sötétbarna. Háta rövid, egyenes, erős, mellkasa mély, fara izmos, ágyéka enyhén ívelt. Végtagjai párhuzamosak, egyenesek, jó csontozatúak. Farka magasan tűzött, felfelé áll, kurtítják. Szőrzete kemény, dús, egyenes szálú, testhez simuló. Színe többnyire fehér alapon fekete vagy sárgásbarna foltos.

14.  Ír Terrier

Származása: Ír fajta; származása homályos. Az Ír Terrier a foxterrier és a welsh terrier, továbbá más, ma már kihalt terrierfélék keresztezéséből alakították ki. Kiállításon először 1875-ben mutatkozott be az írországi Dublinban.
Marmagassága: 40-42 cm, súlya: 11-13 kg.
Jelleme: Közepes termetű, kemény kiállású kutya. Feje hosszú, szeme sötétbarna, füle előrebicsaklik. Teste négyzetbe rajzolható. Lábai egyenesek, erőteljesek. Farkát általában háromnegyedére kurtítják; felfelé tartja. Szőrzete szinte drótszerű. Színe vörösessárga, ill. vörös vagy sárga. Szívós, harcias, sőt egyenesen vakmerő, csupa tűz kutya. Ugyanakkor kedves, ragaszkodó. Alkalmazása és fő feladata a patkányfogás volt, de rókára és más dúvadra is vadásztak vele. Manapság elsősorban kedvencként tartják.

15.  Kaukázusi Juhászkutya

Származása: Valahol az Észak-Kaukázusban született, ahol mind a mai napig szinte érintetlenül maradt fenn. Ázsia felé elterjedve számos tájjellegű változata alakult ki.
Marmagassága: A kanok marmagassága: 75 cm, a szukáké: 70 cm. súlyuk: 50-52 kg.
Jelleme: A kaukázusi juhászkutya nagy, illetve igen nagy, erőteljes testalkatú állat. Testének hossza valamivel nagyobb a magasságánál. Háta egyenes, széles és izmos; a rövid és széles lágyék enyhén ívelt. Fara széles, hosszú, lapos és izmos. Magasan tűzött, felkunkorodó farka a csánkjáig ér. Széles, mély mellkasa valamivel a könyöke alá nyúlik. Hasa enyhén felhúzott. Erőteljes lábai függőlegesen, egymással párhuzamosan állnak. Mancsai nagyok, ovális alakúak, az ujjak íveltek. Rövid, izmos nyaka viszonylag magasan ered. A kaukázusi juhászkutya eredeti hazájában marhacsordákat védelmez a két- és négylábú kártevőktől. Territóriumát elszántan őrzi, független és igen bátor fajta.

16.  Komondor

Származása: Ázsiai eredetű, ősi magyar pásztorkutya fajta. Ősi változata minden valószínűség szerint vándorló, pásztorkodó ősmagyarokkal került a Kárpát-medencébe.
Marmagassága: A kanok minimális marmagassága: 70 cm, a szukáké: 65 cm. Felső mérethatár nincs is megszabva.
Jelleme: Ez a független, de visszafogott természetű, kiegyensúlyozott, szívós kutya ma is igen közel áll a természethez. Önálló gondolkodású eb, a saját belátása szerint cselekszik, és a döntése az esetek nagy részében helyes, mivel megvan az a lenyűgöző képessége, hogy megítélje, vajon egy adott személy rossz szándékkal közeledik-e. Buzgón őrzi a territóriumát, és a hívatlan vendégeket nem engedi be a kertbe. Mindazonáltal nem nagyon szeret fogadni, és nem is agresszív: a komondor csendes, visszafogott kutya, amely csak ritkán hallatja a hangját. Nagyon bátor, és olykor igen domináns viselkedésű is lehet – ezért is tartják kevésbé alkalmasnak kezdők és engedékeny természetű személyek számára. A legszívesebben többnyire a „családja” társaságban tartózkodik, de arra is képes, hogy a nap nagy részében saját magát szórakoztassa a kertben. Soha nem erőlteti rá magát a gazdájára.

17.  Kuvasz

Származása: Ősi magyar pásztorkutya. Elődei a honfoglaló magyarokkal kerültek a Kárpát-medencébe, akik nyájak őrzésére használták a ragadozó vadállatok és a rablók ellen. Az Árpád kortól a XX. század elejéig, fejlett vadászösztönét felismerve, előszeretettel alkalmazták vadászatra is. A pásztorkodás megszűntével eredeti alkalmazása is csökkent, bekerültek a falvakba és a városokba is.
Marmagassága: A kanok: 71-75 cm, a szukák: 66-70 cm magasak.
Jelleme: A kuvasz értelmes, becsületes, kiegyensúlyozott kutya. Gyengéd, hűséges, nagyon ragaszkodik a gazdájához, ugyanakkor arra törekszik, hogy függetlennek látsszon. Igen éber, eltökélten védelmezi családját, otthonát és mindazt, ami azon belül található. Bátor, szívós, de hatalmaskodó természetű állat. Csak ritkán ugat: ha tehát a hangját hallatja, akkor tanácsos megnézni, hogy mit jelez. A kuvasz gond nélkül tartható ridegen, feltéve, hogy rendszeresen találkozhat gazdájával és annak családjával.

18.  Labrador

Származása: A labrador retriever hihetetlen vízszeretete miatt terjedt el az a legenda, mely szerint az újfundlandi és a vidra keresztezéséből származik. Bár régóta létezik az 1900-as évek elején ismerték el önálló fajtának. Őseit új-fundlandi halászok hozták magukkal Angliába, ahol céltudatos tenyésztőmunkával a világ egyik legkiválóbb vadászebét faragták belőle.
Marmagassága: A kanok: 56-60 cm, a szukák: 55-58 cm magasak.
Jelleme: A retriever szó a retrouve szóból származik, jelentése: visszahozni, apportírozni. Ez a tulajdonság nagy előny. Ez egy veleszületett készség, a labradornak olyan könnyed a fogása, hogy akár egy tojást is elhoz anélkül, hogy eltörné, éppúgy, mint közeli rokona, a golden retriver. A labradornak rövidebb, tömöttebb a szőre, mint a goldennek, de mindkettőjük lételeme a víz. Nem annyira jó házőrzőnek, hisz éveken keresztül azt tanították neki, hogy az erős állkapcsát ne használja – a vadászatokon nagyon ügyes és egy kis sebet sem ejt a vadon, szinte egy tojást is oda tudna a gazdájának vinni úgy, hogy nem lenne semmi baja sem. Érdemes kihasználni sokoldalúságát, mert ezt a fajtát szinte mindenre lehet használni. De az sem baj, ha egyszerűen csak kedvencként tartjuk.

19.  Magyar Agár

Származása: A magyar agár ősi vadászkutya fajta. Eredete a honfoglalás korához vezethető vissza, ezt ásatások során felszínre került koponyacsontok is igazolják. Gyorsaságának növeléséhez a XIX. században különféle agár fajtákkal is keresztezték.
Marmagassága: kan: 68-70 cm, a szuka: 64-67 cm
Jelleme: Erős csontozatú, de karcsú kutya. Törzse hosszú, izmos. Farka a csánkjáig ér. Végtagjai inasak, izmosak. Fáradhatatlan, kitartó, gyors. Edzett, és ellenálló, versenypályán kiváló versenyző. Nem igény, hogy bármely távon gyorsabb legyen, mint az angol agár.. Alkalmazásai: Vadász-, és falkaeb, mely szemre vadászik. Figyelemreméltó a szaglása. Vadászatra csak külön engedéllyel lehet használni őket. Pálya versenyzésre és coursingra kiválóan alkalmas, különösen hosszabb távon vált be. Nagyon jó kísérő, és hűséges jelzőkutya.

20.  Magyar Vizsla

Származása: Magyar fajta. Az 1930-as években tenyésztették ki: rövid szőrű magyar vizslák almaiban előforduló hosszabb szőrű kölyköket felnevelve drótszőrű német vizslákkal keresztezték.
Marmagassága: A kanok ideális marmagassága: 58-62 cm, a szukáké: 54-58 cm.
Jelleme: A drótszőrű magyar vizsla kiegyensúlyozott, magabiztos, értelmes és sportos kutya. Eléggé éber, nagyon kedves és hűséges is. A rövid szőrű magyar vizslához hasonlóan szeret apportírozni és úszni. Nagyon jó a szaglása, és kiválóan alkalmas a nehezen megközelíthető terepen végzendő munkára. A rövid szőrű fajtánál körültekintőbb állat benyomását kelti, mindazonáltal igen kitartó és megbízható munkakutya.

21.  Mudi

Származása: A XVIII-XIX. században magyarországi terelő pásztorkutyák és feltehetőleg különféle állófülű német juhászkutyák spontán keveredéséből alakult ki.
Marmagassága: Mérete a standard szerint: 38-47 cm közötti, a valóságban ennél is nagyobb: 40-50 cm között van.
Jelleme: A mudi eleven és értelmes kutya, amely kifejezetten szívesen tanul. A gazdájához igazítja a viselkedését, árnyékként követi azt, séta közben „nem lehet elveszíteni”.
Nagyon éber és figyelmes, a gazdáját és otthonát igen bátran és meggyőző módon védelmezi. Rendkívüli felelősségtudata miatt hajlamos arra, hogy a szükségesnél többet ugasson. Gyakran igen erősen kötődik a család valamelyik tagjához.

22.  Német Boxer

Származása: Ősei hatalmas, dogszerű kutyák lehettek. A modern Boxer kialakítása a német tenyésztők érdeme: az 1890-es évek elején egy müncheni „boxert” angol bulldoggal kereszteztek.
Marmagassága: A kanok ideális marmagassága: 57-63 cm, a szukáké: 53-59 cm, súlyuk: 30-32 kg.
Jelleme: A Boxer erős, atletikus felépítésű kutya. Teste feszes, mellső lábai, hátsó lábai, háta és nyaka igen izmosak. Háta széles, erős és izmos, a lehető legrövidebbnek és vízszintesnek kell lennie; a marja azonban kissé kiemelkedhet. A lágyék rövid, széles és erős, a széles far enyhén lejt. A magasan tűzött farkat vidáman felemelve hordja. Azokban az országokban, ahol ez megengedett, a farkát 8-10 centiméterrel megkurtítják. A boxer karakteres, jó kedélyű kutya, egyszerű és tisztességes, ráadásul barátságos is. Nagyon mozgékony és eleven, spontaneitása pedig olykor féktelenné teszi. Kiegyensúlyozott, magabiztos kutya, akit nehéz zavarba hozni. Nem olyan embereknek való, akik lakásuk minden egyes berendezési tárgyát féltett kincsként őrzik.

23.  Német Juhászkutya

Származása: Egy német lovaskapitány, Max von Stephanitz „alkotta” meg a németalföldi juhászkutyákból a valamikor a XIX. században.
Marmagassága: A kanok ideális marmagassága: 62-65 cm..
Jelleme: Igen értelmes és munkaszerető fajta. Észreveszi, sőt meg is érti, mi zajlik a környezetében, s természetes feladatának tekinti a családtagok, az otthon és a család tulajdonának védelmét. Rendkívül hűséges, gyengéd, barátságos és magabiztos. Noha a család minden tagjával, a gyerekekkel is jó viszonyban van. A tenyésztés során az olyan egyedek kiválogatására törekedtek, melyek nagyon hűségesek családjukhoz, de szükség esetén tudnak gazdát váltani. Erre a szolgálati célú képzés során szükség is van, a kutya nem „betegedhet bele” ha új vezetőt kap. Kiváló a szimata. Szőrzete minden időjárásban megfelelő védelmet nyújt, ezért a német juhászkutya nyugodtan tartható ridegen is. Megjegyzendő, hogy társaság tekintetében más kutyák nem helyettesíthetik a gazda szerepét. A német juhászkutya életének központjában a gazda áll, és minden igyekezetével azon van, hogy a kedvében járjon. A fajta nem való olyan embereknek, akik sokat vannak távol otthonról; ha ugyanis nem kap elég figyelmet a gazdájától, úgy érzi, hogy büntetésben van.

24.  Olasz Agár

Származása: Olasz fajta; már az egyiptomi és a római korból származó rajzokon láthatók hasonló küllemű, kis termetű agarak. Feltehetően az angol agárból tenyésztették ki különböző törpeebek segítségével. Luxuseb; állítólag már a római patríciusok körében is rendkívül népszerű volt.
Marmagassága: A kanok ideális marmagassága: 32-37 cm, testtömege: 10-15 kg.
Jelleme: Elegáns, törékeny felépítésű, az angol és az arab agárra hasonlító, de azoknál jóval kisebb kutya. Feje hosszú, elkeskenyedő, szeme sötétbarna, füle lelóg. Háta egyenes, feszes ágyéka izmos, mellkasa mély, hasa felhúzott. Végtagjai szikárak, vékony csontúak. Farka hosszú, lelóg, kissé oldalt csavarva tartja. Szőrzete rövid; bundája egyszínű fekete, szürke, fakó, esetleg fehér foltokkal a mancsain és a mellkasán. Értelmes, mozgékony, gyors, kis termete dacára szívós, de kissé fázékony, kényeskedő.

25.  Olasz Vizsla

Származása: Régi olasz fajta. Kitenyésztői elévülhetetlen érdemeket szereztek, mivel az Európában élő rövid és drótszőrű vadászkutyák ősének tartják.
Marmagassága: A kanok ideális marmagassága: 54-57 cm, testtömege: 27-30 kg.
Jelleme: Erőteljes felépítésű, könnyű mozgású, szép küllemű kutya. Feje közepesen hosszú, stopja mérsékelt, orrtükre barna. Fogai nagyok, harapása ollószerű. Szeme nagy, sárga vagy barna. Füle fejéhez simulva lelóg, vége lekerekedő. Nyaka erőteljes, izmos. Végtagjai párhuzamos állásúak, vaskos csontúak. Mancsa nagy, ovális, domború, ujjai zártak. Farkát kétharmadára kurtítják, vízszintesen tartja. Szőrzete rövid, sűrű, erős szálú, testhez simuló. Színe fehér és sárgásbarna, itt-ott rozsdavörös foltokkal.Feltűnően könnyen képezhető, simulékony természetű, szelíd, kiváló szaglású, kitartó. Az időjárás viszontagságait jól bírja. Sokoldalú vadásztárs. Kellemes, szelíd természete miatt kedvtelésből is tartják..

26.  Puli

Származása: Magyar fajta, Ázsiai eredetű magyar terelő pásztorkutya. Ősi változata minden valószínűség szerint vándorló, nomád pásztorkodással foglalkozó ősmagyarokkal került a Kárpát-medencébe. Modern típusa a századforduló körül formálódott ki.
Marmagassága: A kanok marmagassága: 40-44 cm, a szukáé: 37-41 cm. A megadott értékekben lehet eltérés.
Jelleme: A puli értelmes, eleven karakteres kutya. Kiváló házőrző, amely habozás nélkül megvédi családját és otthonát. A családhoz igen hűséges, de a természetben mindig megmarad némi független vonzás. Szeret a szabadban lenni, bármilyen legyen is az idő. Az idegenekkel szemben eleinte tartózkodóan viselkedik, és később sem kedvel meg mindenkit. A jelleme nagyban függ a gazdájától.

27.  Pumi

Származása: A XVII-XVIII. Században Magyarországon alakult ki az ősi puli, valamint az országba bekerült német és francia terrier jellegű terelő ebek kereszteződése folytán. A XX. század eleje óta önálló kutyafajtaként jegyzik.
Marmagassága: A kanok marmagassága: 35 cm, a szukáké: 44 cm.
Jelleme: Hihetetlenül tevékeny, figyelmes és lelkes kutya, a munkában fáradhatatlan. Nagyon értelmes fajta, igen rövid idő alatt képes megtanulni az új parancsokat. Nem kíméli magát, roppant bátor, néha túlságosan is az, és kiváló házőrző. Szeret ugatni.

28.  Rottweiler

Származása: A Római légiók harci kutyájaként jutottak el ősei Németországig, ahol - Rottweil városka környékén, az 1900-as évek elején alakult ki mai formájuk.
Marmagassága: A kanok marmagassága: 61-68 cm, a szukáké: 56-63 cm.
Jelleme: A rottweiler őszinte, értelmes, magabiztos és kiegyensúlyozott kutya, amely mindig feltétel nélkül hűséges gazdájához és annak családjához. Családja és otthona védelmében a végsőkig kitart.
Megvesztegethetetlen. Nem ugat sokat. Általában domináns viselkedésű, bátor, félelmet nem ismerő. Többnyire különösen erősen kötődik egy bizonyos személyhez. Előfordulhat, hogy túlzottan igyekszik magának követelni gazdája figyelmét – főleg akkor, ha azon más kutyával kell osztoznia. A lakásban általában nyugodtan viselkedik, a szabadban azonban fáradhatatlan. Szeret a gazdájával és a gazdájáért dolgozni, és kitűnő az emlékezete. A rottweiler általában jól ismeri a saját territóriumát, s megmarad annak határai között; nem hajlamos az önálló felfedezőutakra. Nagyon erősen ragaszkodik a gazdájához, ezért nem valószínű, hogy a póráz nélküli séta közben messzire csavarogna mellőle.

29.  Schnauzer

Származása: Német fajta, a délnémet parasztudvarok mindenes munkakutyáiból alakult ki.
Marmagassága: A kanok marmagassága: 45-50 cm, a szukáké: 44-47 cm.
Jelleme: Temperamentumos és értelmes kutya, józan, szeret tanulni, megbízható, és igen erősen ragaszkodik a családjához. A legtöbb más fajtánál nehezebben szokja meg, ha új gazdát kap. Figyelmes, éber és nem ijedős, ezért házőrzőként is alkalmazható. A fajta jól kijön más kutyákkal és egyéb állatokkal, s rendkívül türelmes a gyerekekkel, ha megfelelően szocializálták. Az idegenekkel szemben olykor gyanakvó, de a család barátait örömmel üdvözli. Élénk, értelmes, makacs, de jóindulatú.

30.  Skót Juhászkutya

Származása: Származási helye minden valószínűség szerint a Skócia, ahol felbecsülhetetlen értéket jelentettek a juhászoknak. Állítólag már kr.e. 50 körül is találtak a mai collie-hoz kissé hasonló kutyákat, akkor amikor a rómaiak megszállták a skót szigeteket. A collie eleinte nem tartozott a nemesség kutyái közé. Szegényebb sorsú emberek kutyája és egyben legfontosabb segítője volt. Ezek az emberek birkatenyésztéssel foglalkoztak, amit lehetetlen lett volna a kutyák nélkül folytatni.
Marmagassága: A skót juhászok ideális marmagassága 55-60 cm..
Jelleme: A hosszú szőrű skót juhászkutya (angol nevén Rough Collie), gyakran csak skótjuhász, ideális családi kutya, nyugodt és megbízható, emberszeretete és türelme miatt már egészen kis gyerekek mellé is ajánlható. Nagyon intelligens. Tulajdonképpen bárkinek ajánlható, aki nem kifejezetten kemény őrző-védő kutyát keres, ez a fajta karakterétől idegen. A collie ugyanis igényli az állandó, szoros kontaktust a gazdával, kínzás a kert végén elzárva tartani. A mozgása félreismerhetetlen, jellegzetes jegye a fajtának. A skót juhászkutya vidám természetű állat, igen értelmes, szeret dolgozni, és tele van energiával. Kedveli a társaságot, érzékeny és odaadó. Észreveszi és megérti a környezetében zajló eseményeket, ezért kiváló őrzőkutya. A család fiatalabb tagjait különösen elszántan védelmezi. Igen erősen kötődik a gazdájához, és nem ugat sokat. Igazi társasági kutya, nagyon jól kijön más kutyákkal és háziállatokkal. A gyerekekkel szemben általában kedves és türelmes, és igen erős benne a védelmezésükre való hajlam. A szívesen látott vendégeket és ismerősöket barátságosan fogadja. Ha azonban idegent észlel, akkor éberen figyel és meg is védi a család otthonát főleg akkor, ha egyedül van.

31.  Spániel

Származása: Az angol cocker spániel a fajtacsoport legismertebb és legnagyobb számban tartott képviselője. Minden bizonnyal ősi vérvonalat képvisel, ám múltja tisztázatlan, a spániel név eredete ma is vitatott. Angol írásos emlékek már a 10. században is említést tesznek a fajról.
Marmagassága: a kanok magassága: 50-55 cm.
Jelleme: A spánielek eredetileg vadászkutyák voltak és szárnyasokra vadásztak vele. Mára azonban már egyre kevesebbet használnak vadászatokra igazi házi kedvencekké váltak. A spánielek eredeti őshazája Spanyolország. Nagy múlttal rendelkező, ősi spánielfajta. Háta és nyaka izmos, állkapcsa erőteljes, hosszú fülét göndör szőr fedi, mancsát pedig sima szőrzet borítja. Arckifejezése szelíd, mozgása élénk, figyelme kiterjedt, a környezet változásait ugatással jelzi gazdájának. Keresi az ember társaságát, sok törődést igényel, különösen boldog, ha gyerekekkel játszhat. Eredetileg vadászkutyaként tartották, így rengeteg mozgást igényel, futni és úszni egyaránt szeret. Kiváló társ, ám rosszul viseli a magányt, ha elhanyagolják, könnyen önfejűvé és konokká válhat.

32.  Szibériai Husky

Származása: Közepes méretű kutyafajta, Kelet-Szibériából származik, amely őséhez a frakashoz hasonlít leginkább. Onnan elterjedt Alaszkában és Kanadában is.
Marmagassága: A kanok marmagassága legalább: 60-62 cm, a szukáké legalább: 58-60 cm.
Jelleme: Szőrzete vastag, szagtalan, évente kétszer igen erősen vedlik, színe ordas vagy szürkés, nemritkán ezüstös színű. Mérsékelten tömör felépítésű és dús szőrzetű teste, álló füle és bozontos farka is északi származásra utal. Jellegzetes testtartása meglehetősen könnyed. Eredeti funkciója szerint hámban kiválóan dolgozik, könnyű terhet közepes sebességgel, hatalmas távolságokra elhúz. Testalkata és formája híven tükrözi eredendő erejét, sebességét, állóképességét. Kissé ferde szemeinek élénk és barátságos kifejezése a jó társ alkalmazkodó tulajdonságaira utal. Tenyésztői igen nagyra tartják.. A szibériai huskyk történelme a legtöbb kutyafajtáéhoz hasonlóan több ezer évre nyúlik vissza, azonban a többi fajtától eltérően szinte semmilyen írott vagy más tárgyi emlék nem maradt fent róluk, egészen az 1800-as évekig. A fajta eredetileg Kelet-Szibériában, közelebbről a Csukcs-félszigeten és Kamcsatkán volt őshonos, és az itt lakó törzsek háziasították, majd tenyésztették őket. Fontos dolog, a szibériai huskynak mindig szüksége van társaságra és mozgásra, ekkor érzi igazán jól magát. Ma már világszerte elterjedt és nagyon közkedvelt kutyafajta..

33.  Tacskó

Származása: A fajtacsoport „őse” a rövid szőrű tacskó volt; a hosszú szőrű és a szálkás szőrű változat más fajtákkal való keresztezések eredményeként alakult ki. Származási helye Németország, neve: Dachshund.
Marmagassága: A kanok és szukák magassága: 20-25 cm.
Jelleme: A Tacskó eleven, közismerten értelmes, találékony és okos kutya. Nem a legengedelmesebb fajta, az akaratossága néha már komikus. A tacskó csupa ellentét. A terepen igen bátor, szívós és kitartó, odahaza azonban szereti a megszokott kényelmet, nagyon vágyik a figyelemre, és szemmel láthatóan kétségbe esik, ha szigorúan beszélnek vele. Ragaszkodik a gazdájához, és nem szereti, ha magára hagyják, bár hajlamos arra, hogy vadászösztöne hatására magányos felfedezőurakra induljon. A tacskó többnyire energikus és mozgékony, de nem szilaj. Csak akkor ugat, ha ismeretlen zajokat hall, s ha igazán bátor, meg is kísérli megállítani a betolakodót. Kiváló a szimata. Viselkedésére a rendíthetetlen eltökéltség jellemző: ha egyszer elhatároz valamit, rendkívül ügyesen tudja manipulálni a gazdáját a cél elérése érdekében.

34.  Uszkár

Származása: Régi francia fajta. Története vitatott. Egyik őse valószínűleg a barbet, de az is nyilvánvaló, hogy mai típusának kialakításában még további kutyafajták is részt vettek.
Marmagassága: A kanok és szukák magassága: 30-35 cm.
Jelleme: Elegáns megjelenésű, könnyed, szinte lebegő járású kutya. Feje kissé elkeskenyedő, stopja enyhe, orrháta egyenes. Orrtükre fekete, barna vagy ezüstszürke. Hosszú, lelógó füle végén lekerekedik. Háta egyenes, ágyéka feszes, fara vízszintes, mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai párhuzamosak, oszlopszerűek. Farkát függőlegesen tartja, a felére csonkolják. Szőrzete zsinóros vagy fürtös, sajátos formára (oroszlán- vagy holland fazon) nyírják. Színe fekete, fehér, barna, ezüstszürke, sárgabarackszínű (apricot).

35.  Új-Foundlandi

Származása: Egyes feltételezések szerint a hegyi kutyák egyik változata, mások viszont úgy vélik, és ez a feltevés valószínűbb, hogy a labrador retriever és valamilyen hegyi kutya keresztezése révén alakult ki.
Marmagasság: kan: 68-75 cm, szuka: 62-70 cm
Jelleme: Kedves, mackós megjelenésű, masszív kutya. Feje nagy, koponyája széles. Szeme kerek, sötétbarna. Füle háromszög alakú, lelóg. Nyaka rövid, erős, marja jól fejlett, háta egyenes és széles, ágyéka rövid, kissé domború. Mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott, fara vízszintes. Farka lelóg. Végtagjai egyenesek, erős csontozatúak. Mancsa nagy, ovális alakú. Szőrzete hosszú, sűrű, durva szálú, egyenes lefutású, esetleg kissé hullámos. Színe fekete. Tulajdonságai: Kitűnően úszik, rajong a vízért. Csendes, barátságos, értelmes, tanulékony. Alkalmazása: Eredetileg a halászok bárkáit kalauzolta Új-Fundland zátonyokkal borított partmenti vizein. Napjainkban mint kiváló vízi mentő teljesít szolgálatot.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Macskákról és fajtáikról mindent.

A Macska és az Ember barátsága az ősidőkbe nyúlik vissza. A Macska háziasítása az első Emberi települések létrejöttének idején, a Neolitikus korban történt meg a "Termékeny félholdként" ismert területeken. A régészeti leletek bizonyítják, a félhold területén élő emberekhez hamarabb szegődött a macska mint a kutya.

     


A Macska jellemzői

-- A Macska (Felis Silvestris Catus) egy kisebb termetű húsevő emlősállat, amely a macskafélék családján belül a Felis silvestris fajához tartozik, a vadmacska alfaja, bár a mai rendszertanban inkább kezdik külön fajként kezelni az állatot, ugyanis nagyon sok dologban eltér az őseként tekintett fajtól. Ügyes ragadozó, több mint: 1000 faj tekinthető a zsákmányának. Emellett meglehetősen intelligens, beidomítható egyszerű parancsok végrehajtására vagy szerkezetek működtetésére, illetve képes önállóan is kisebb feladatok betanulására.
-- A Macskának számos fajtája és színváltozata létezik. Vannak nagy szőrű és kis szőrű macskák, de csupasz és farok nélküli változatait is kitenyésztették. A háziasítása előtti legközelebbi őse az afrikai vadmacska, avagy líbiai fakó macska. 1758-ban Linné a házi macskának a Felis catus rendszertani nevet adta, 1775-ben Johann Christian Daniel von Schreber a Vadmacskát: Felis silvestris néven sorolta be. Jelenleg a házi macskát ennek alfajaként tartják számon; a Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Szabályzata értelmében a faj hivatalos neve azonban F. catus, mivel ezt Linné elsőként publikálta.
-- A Macskák kecses és sportos alkatúak, testük gyors és intenzív tevékenységre alkalmas, így ideális a ragadozó életmódhoz. Jó futók, rövidtávon képesek elérni az akár 50 km/h-s sebességet is. Ízületeik hajlékonyak, hosszú lábaikkal, rugalmas erős izmaikkal remekül ugranak, képesek függőlegesen felfelé a kerítésekre vagy falakra akár két méter magasságba is felugrani, álló helyzetből. Emellett igen jó az egyensúlyérzékük, egyensúlyuk megtartását hosszú hajlékony farkuk is segíti, reflexeik gyorsak.
-- A Macskák több mint százféle hangjel és testbeszéd segítségével kommunikálnak, mint például: nyávogás, csiripelés, dorombolás, fújás, morgás, perregés. A lovakhoz és más háziállatokhoz hasonlóan a macskák is képesek vadon élve fennmaradni. Az önállóan élő macskák gyakran kisebb kolóniákat alkotnak. Az állatvédők beszámolói szerint azonban hosszú távon csak igen kevés példány képes gazdátlanul életben maradni, többségüket elpusztítják a járművek, a ragadozók, az éhség, az időjárás viszontagságai és a betegségek. Ezért számos országban, köztük hazánkban is a macskák és más háziállatok elhagyása, illetve otthonukból való szándékos eltávolítása, bántalmazásukhoz hasonlóan büntetendő.
-- A Macska körülbelül: 10 000 évvel ezelőtt kezdett az ember társaságában élni, háziasításának ábrázolása mintegy 5000 éve Egyiptomban történt. A macska sok kultúra legendáiban és mítoszaiban tölt be jelentős szerepet, az egyiptomiak, a kínaiak és a vikingek ősi történeteiben is szerepel. Általában tisztelik, de olykor becsmérlik is.
-- Egy tudományosan igazolt tény, hogy a macskatartás jót tesz az embernek, az egészségnek. Az embernek ugyanis az ölben doromboló macska simogatása, kényelmet és biztonságérzetet nyújtva segíti az ellazulást, feloldva a stresszt, amely a magas vérnyomás és más betegségek kialakulásában játszik szerepet.

 

A Macska életmódja

-- A vadmacska, a házi macska őse feltehetően Afrikában a sivatagi éghajlaton fejlődött ki, vad és háziasított formáit hasonló viselkedésmód jellemzi. A vadmacskák Ausztrália és az Antarktisz kivételével őshonosak valamennyi kontinensen. Az Észak-Afrikában élő kis termetű vadmacskák tűnnek a háziasított fajták legközelebbi ősének.
-- A macskák élvezik a meleget és a napsütést, gyakran alszanak napos helyeken. Magasabb hőmérsékleten érzik jól magukat, mint az emberek, akik számára a 44,5 °C-nál nagyobb bőrfelszíni hőmérséklet már nehezen elviselhető, míg a macskák akkor kezdik kellemetlenül érezni magukat, ha a bőrük 52 °C-ra melegszik.
-- Mivel közeli kapcsolatban állnak a sivatagi állatokkal, rövid időszakokra vonatkozóan aránylag jól tűrik a hőmérséklet ingadozását. Egyes fajták, mint a norvég erdei macska vagy a Maine Coon más macskákhoz viszonyítva vastag szőrzettel rendelkeznek, amely jobb védelmet nyújt a nyirkos hideg időben, ködben, esőben és hóban, és nedves állapotában is 39 °C körüli testhőmérsékletet biztosít.
-- Míg a házi macska körülbelül ezerféle fajra vadászhat, addig a nagymacskák kevesebb, mint száz különféle állatot tekintenek zsákmányuknak. Az evolúciójuk során a macskák sokkal nagyobb mértékben alkalmazkodtak a vadászathoz, mint a kutyák vagy más emlősök. A nagymacskákhoz hasonlóan a házi macskák is hatékony vadászok. Gerinces zsákmányukat a leopárdoknál és a tigriseknél megfigyelhető taktikával lesből támadva teszik mozgásképtelenné. A macskák képesek hosszú időn át mozdulatlanok maradni, különösen a zsákmányra való várakozás közben.
-- A jól táplált házi macskák is vadásznak a környezetükben élő: madarakra, egerekre, patkányokra, skorpiókra és más kisebb állatokra. Gyakran előfordul, hogy meg is mutatják zsákmányukat a gazdájuknak. A barátságos magatartás gyakran társul ezzel a viselkedéssel. A macskák talán dicséretet remélnek a csoporthoz való tartozás effajta kinyilvánításáért. A macskák abból, hogy embertársaik a nap nagy részét távol töltik tőlük, arra következtetnek hogy vadászattal töltik az idejüket és ezért vannak bővében az ételnek. A zsákmányuk oda ajándékozásával csupán szeretnének hozzájárulni gazdájuk élelmezéséhez.
-- A macskák más állatokhoz képest meglehetősen sok időt töltenek alvással, különösen idősebb korukban. A napi alvás igényük körülbelül: 12-16 óra, de átlagosan: 13-14 órát alszanak, némelyikük azonban akár napi: 20 órát is képes alvással eltölteni. A macska időnként félálomban pihen, ehhez általában a lábait behajlítva lekuporodik, ill. lefekszik, szemeit behunyja, füleit előre vagy a zajok irányába fordítja. A félálomban töltött idő végén rendszerint alvó pózt vesz fel, össze gömbölyödik, majd elalszik.
-- Köztudott, hogy a macskák rendkívül igényesek a tisztaságot illetően, körülbelül az életük: 30%-át töltik tisztálkodással. A mosakodás elősegíti a test melegének megőrzését, eltávolítja az élősködőket és serkenti a bőr vérkeringését. Nyelvük papilláival és nyáluk használatával tartják tisztán bundájukat. A macska nyála jól tisztítja a szőrzetet, az embernél azonban allergikus reakciót válthat ki.
-- A legtöbb macska irtózik a vízbe való belemerüléstől; kivételt leginkább a török van fajta képez, amely kimondottan kedveli a vizet. A beszámolók szerint az abesszin macska és a bengáli macska is jó víztűrő képességgel rendelkezik.
-- Az ürüléküket, amely rendszerint száraz, igyekeznek a homokos területeken betemetni. Vizeletük nagyon sűrű, amely lehetővé teszi, hogy az állat a lehető legtöbb folyadékot megtartsa.



A Macska genetikája és szaporodása

-- A szobában tartott macskák általában 14-20 évig élnek, noha a Guinness Rekordok Könyve szerint a legöregebb ismert macska 34 éves volt. A hazai macskák közül a regisztrált legidősebb 21 esztendőt élt meg. Egyes nem hivatalos beszámolók 37 és 43 éves kort megért példányokról is említést tesznek. A házi macskák tovább élnek, ha nem engedik őket ki a szabadba. Így csökken az esélye a harcokból, balesetekből származó sérüléseknek és a betegségeknek, és ha ivartalanítva vagy kasztrálva vannak.
-- További fontos lehetőség az élettartam meghosszabbítására a macska életkorának és életmódjának megfelelő táplálék etetése. A vemhes és szoptató nőstényeknek, valamint a kölyköknek általában egy éves korig kölyöktápra, a felnőtteknek 6-7 éves korig felnőtt tápra, ezután pedig idős macskának gyártott tápra van szükségük. Ezzel ellentétben a modern városi környezetben élő elvadult macskák gyakran csak kettő vagy kevesebb évig élnek.
-- A gondozott csoportokban élő vadmacskák élettartama hosszabb: a British Cat Action Trust már 19 éves vad hímet is jelentett. A legöregebb vadmacska „Mark” volt, akit a brit Cats Protection jótékonysági szervezet látott el, 26 évet ért meg.
-- A macskák és az emberek életkorának összehasonlításához általában egy évet 7 macskaévnek feleltetnek meg. Mivel azonban a macskák 2 éves koruk után lassabban fejlődnek az embernél, a skálát módosították, egy emberi évet 4 macskaévnek számítva. Egy 7 éves példány középkorúnak számít, egy 10 év feletti pedig már idősnek. Az első hónapok összehasonlítását a különböző forrásból származó táblázatok rendszerint másként végzik el, így erre az időszakra vonatkozóan hozzávetőleges értékekkel érdemes számolni.
-- A macskáknak évente két szaporodási időszaka van (bagzás), egy tavasszal és egy ősszel, amely minimálisan: 4-7 napig tart, amennyiben a nőstény vemhes lesz. A szaporodási folyamat erős zajjal járhat, mivel mindkét állat hallatja a hangját. A zaj leginkább a harcoló macskák által kiadott hangokra emlékeztet.
-- A hímek péniszén hátrafelé mutató tüskék találhatók, ezek a pénisz kihúzásakor hozzáérnek a nőstény vaginájának falához. A nőstényt ez az ovuláció megkezdésére serkenti, de mivel erre nem minden esetben kerül sor, a nőstények ritkán esnek teherbe az első párzás során. A tüzelő nőstények több hímmel is párosodnak, így előfordulhat hogy az egy alomba tartozó kölykeik több apától származnak.
-- A vemhességi időszak: 63-65 napig tart. Az alom átlagosan: 3-5 kölyökből áll. A legelső alom általában a későbbieknél kisebb létszámú. A kölykök elválasztása 6-7 hetes korban történik meg, ivaréretté pedig a nőstények esetében 4-10, illetve a hímek esetében 5-7 hónap után válnak. Egy átlagos nőstény a nemileg aktív életszakaszában összesen akár 100 utódot is világra hozhat. A rekordot 1952-ben egy Dusty nevű texasi cirmos nőstény érte el, még a 18. életéve előtt, 420 utóddal..

 

A Macska háziasítása és korszakai

-- A Macska háziasítása rendkívül sokáig tartott, kezdete az ember letelepedésének időszakára tehető.Körülbelül: 10 000 évvel ezelőtt kezdett az ember társaságában élni, háziasításának ábrázolása mintegy: 5000 éve Egyiptomban történt.
-- Egyre több bizonyíték kerül elő, melyek azt bizonyítják, hogy a folyamat már jóval előbb elkezdődött, mint ahogyan azt ma gondoljuk. Különböző maradványokat találtak Jerikó mellett, melyek korát: 9000 évesre becsülik. Egy ideig nem volt bizonyíték arra, hogy ezek tényleg háziasított állatok lehettek, de egy francia paleozoológus, Jean-Denis Vigne és munkatársai 2004 áprilisában a Ciprusi Shilloukambos mellett feltártak egy egykori kőkorszaki település temetőjében egy sírt, amelyben az eltemetett ember mellett egy macska csontjait is megtalálták.
-- Anatóliában is találtak olyan, körülbelül i. e. 6000 táján készült szobrokat, amelyek macskával játszó asszonyokat ábrázolnak. Ezek alapján feltételezhető, hogy a macska háziasítása Elő-Ázsia területén már: 9500 évvel ezelőtt is elkezdődhetett. Egy 2007-es DNS-vizsgálat eredménye szerint ősétől már: 100-130 ezer évvel ezelőtt elvált, jóval korábban, mint azt a régészeti leletek bizonyítják, majd a termékeny félhold területén élő emberekhez szegődött, hamarabb, mint a kutya.
-- Mivel a macska nem őshonos a Mediterrán medence szigetein, ezért csak a szárazföldről kerülhetett oda, minden bizonnyal a közeli Levantei partokról. A lelet az ember és a macska tudatos együttélésének bizonyítéka kb. 10 000 évvel ezelőttről a mai Közel-Keletnek nevezett területen. Ez összhangban van a genetikai kutatások eredményeivel is, melyek szintén ezt a földrajzi és időbeli eredetet erősítik. Úgy tűnik, a macska háziasítása az első emberi települések létrejöttének idején, a neolitikus korban történhetett a Termékeny félholdként ismert területeken..
-- Az ókori Egyiptomból az ember és a macska közötti kapcsolatot igazoló első leletek a múmiák és írásos adatok az Ó- és Középbirodalom közötti időszakban (i. e. 2000 körül) keletkeztek. A macska háziasítása ekkor már valószínűleg megtörtént, ugyanis a „miú” és „mií” néven feljegyzett hím és nőstény macskákról nem derült ki egyértelműen, hogy vadállatok voltak-e.
-- Kezdetben csak szent állatként – Básztet szent állataként – tisztelték őket. Elpusztításuk halálbüntetést vont maga után és saját kultuszuk alakult ki, később azonban már amiatt is tenyésztették a macskákat, mert magtáraiktól távol tartották az egereket és más rágcsálókat, sőt a sivatagból betévedő kígyókat is.
-- Számos kínai rajz bizonyítja, hogy a Távol-Keleten már i. e. 1500 körül ismerték a macskát, mely az Egyiptommal ősidők óta kapcsolatban álló Indiából kerülhetett oda, ahol vallási ceremóniáknál kapott fontos szerepet. Kezdetben a gazdagok státusszimbóluma volt, majd a későbbiekben az értékes selyem kártevőktől való megvédéséhez használták fel. Japánban a szent iratok megóvásában nyújtott segítséget.
-- Az ókori Görögök és Rómaiak az Egyiptomiakhoz hasonlóan nagy tiszteletben tartották őket. Habár Európában már az i. e. 5. században megjelentek a macskák az Appennini-félszigeten létrehozott görög területen, Magna Graeciában, viszonylag későn, az 1. században kezdtek elterjedni az Észak-Afrikából és a Közel-Keletről érkező állatok, melyek génállományát a későbbiekben az európai vadmacskával történő kereszteződés gazdagította.
-- Egyiptomból az akkortájt féltve őrzött macskák első példányait a görögök csempészték ki, és mire a fáraó csapatokat küldött a vissza szerzésükre, már megkezdődött az állatok terjesztése a föníciaiak részvételével a Földközi-tengeren keresztül. Britanniába, ahogy Pannóniába is, az első példányokat a rómaiak vitték be, akik számára az eleinte luxusállatként tartott macskák a szabadság és a függetlenség jelképévé váltak.
-- A kora középkorban a macskák Európa-szerte elterjedtek, mivel egyértelműen hasznosnak bizonyultak a földműveléssel foglalkozó területeken és a városokban is. A 9-10. század táján élt walesi uralkodó, Hywel Dda még törvényben tiltotta meg a macskák bántalmazását és elpusztítását, amellett, hogy árukat is meghatározta. Ekkortájt Angliában a ritka és értékes macskák még az udvari nemesség hölgytagjainak társállataiként éltek.
-- A későbbiekben azonban a keresztény egyház a sátán képmásának, valósággal a gonosz megtestesülésének kezdte tekinteni őket, és híveinek a macskák megkínzását és megölését javasolta. Azt is hirdették, hogy a boszorkányok éjszaka macska alakját öltik magukra. 1484-ben VIII. Ince pápa pogány állatoknak kiáltotta ki őket, és ezzel hivatalosan is megkezdődött az évszázadokon át tartó üldözésük. Számuk gyors ütemben csökkent, ennek hatására az egerek és a patkányok óriási számban elszaporodtak, és egyúttal ez tehető felelőssé a járványok, köztük a fekete halál, azaz a pestis megjelenéséért is.
-- A tengerészek ebben az időszakban is kedvelték őket, az angol haditengerészetnél például bekerültek a legénységi állományba. Úgy vélték, hogy szerencsét hoznak gazdájuknak, és megmutatják a kedvező szeleket. Saját nyelvükben gyakran megjelenik például a cicamancs, ami gyenge szellőt jelent. A hajókon, a 15. és a 18. század között a világ összes tájára eljutottak, köztük Új-Zélandra is, ahol helyrehozhatatlan pusztítást végeztek az őshonos, röpképtelen futómadarak körében.
-- A kor haladtával az emberek egyre jobban felismerték hasznukat, tartásuk ismét természetessé vált. A 19. században még mindig akadtak olyan könyvek, melyek rossz színben tüntették fel a macskákat. Tudatos tenyésztésük kezdete is erre az időszakra tehető. 1871-ben került sor az első európai macskakiállítás megrendezésére, a londoni Crystal Palace-ben.
-- A 20. századra a macska az egyik leggyakoribb háziállattá vált, emellett orvosi, genetikai és fiziológiai kutatások alanyaként kezdték felhasználni. Magatartásuk az 1960-as években lett vizsgálat tárgya. Egyes példányaik az első emberes űrutazásokat előkészítő kísérleti repüléseken is részt vettek.
-- A becslések alapján a kedvtelésből tartott macska egyedek száma az 1990-es években a történelem során először haladta meg a kutyákét, a 21. század elejére pedig a házi macskák létszáma világszerte meghaladta az 500 milliót. A háziasítás ellenére is képesek vadon élni, és gyakran kisebb kolóniákat alkotnak.  

Mítoszok, hiedelmek, legendák a macskákról

-- Számos ősi vallás szerint a macskák felemelkedett lelkek, melyek az emberek társai vagy vezetői, minden dolgok tudói, akik azért hallgatnak, hogy ne befolyásolják pártfogoltjaikat. Egyes hiedelmek szerint hatodik érzékkel rendelkeznek, képesek a lelkek, a szellemek és a gonoszság észlelésére.
-- Egyiptomban, Básztet az otthonok, a termékenység és a házi macskák istennője volt. Alakja később több istennőével is egybemosódott, tekintették Szahmet oroszlánistennő békés alakjának, és Hathorral is azonosították. Így Ré szemeként is utaltak rá, mely a napisten bosszújának eszköze volt. Macskaként vagy macskafejű emberalakként ábrázolták, többnyire egy szisztrummal a kezében. Kultusza központjául a Nílus deltájánál álló Per-Basztet városa szolgált, ahol a kultusz i. e. 390-ben történt betiltásáig, mintegy 2000 éven át minden évben nagy ünnepségeket tartottak a tiszteletére, és ahol az évezredek során egy nekropoliszban mumifikált macskák százezreit helyezték el...
-- Görögországban, a görög istenek közül Artemisz, akinek római megfelelője Diana és Hekaté kötődik ehhez az állathoz. Egy ősi keleti legenda szerint a macska az oroszlán tüsszentéséből született, Noé bárkáján.
-- Peru partjai mentén lakó indiánok legfőbb istenüket, Aiapaecet öregemberként ábrázolták hosszú macskafogakkal és bajusszal. Ő őrködött a vadászat sikere és a nemi aktus termékenysége felett.
-- Kelta mitológiai hagyományokban a macska Cat Sidhe illetve Cait Sith néven, időnként emberi alakot is öltő lélekrablóként bukkan fel a kelta mitológiában.
-- Hindu Shashtit, a házasság és a születés istennőjét is gyakran macskán lovagolva ábrázolják. A buddhizmusban a macskalét a jók privilégiuma, a Paradicsomba való belépés előszobája.
-- Skandináv mitológiában is fontos szerepet tölt be, ugyanis a vikingek társállatként és patkányfogásra is használták az általuk háziasított és Skogskattnak nevezett norvég erdei macskát. A Gleipnirnek nevezett lánc, többek között összetevőként tartalmazza a macska járásának hangját is. Freya, a szerelem, a termékenység és a háború istennője erősen kötődött a macskákhoz, melyeket szent állatainak tekintett. Gyakran ábrázolták egy szekéren utazva, melyet két ló méretű szárnyas macska húzott. A menyasszonyoknak gyakran adtak ajándékba macskakölyköt az istennő nevében. Misztériumában a Hold a macska szimbólumaként jelenik meg.
-- Kínában a macskát az ártó szellemek és démonok mágikus erővel felvértezett ellenségének tekintették. A kínai asztrológiát alkalmazó régiókban helyenként a nyúl évét a macska évének nevezték el és az ez évben született emberek személyiségét hozzá hasonlítják. Néhol áldozatokat mutattak be a tiszteletére, a déli területeken azonban ínyencségként kezdték fogyasztani.
-- Japánban, ahogy a Távol-Keleten sok helyütt, is szerencse hozóként tekintettek a macskákra. Ehhez egy 17. századi legenda szolgált alapul, amely szerint egyszer a Tokió közelében álló Gotokuji templom szerzetesének macskája megmentett egy gazdag és magas rangú embert, akit elcsalt egy fa alól, amibe rövidesen belecsapott a villám. A boltok bejáratánál még napjainkban is láthatók a felemelt lábukkal integető macskát ábrázoló szobrok. Ezek az úgynevezett Maneki Neko-k, "köszönő macskák", melyek a néphit szerint szerencsét hoznak.
-- Bár a mai Biblia nem ír a macskáról, az ős-keresztény néphagyomány megemlékezik arról, hogy az újszülött Jézust a jászolban egy macska tartotta melegen. A történet egy másik változata szerint a macska pusztította el azt a mérgeskígyót, amit a sátán küldött, hogy végezzen Jézussal. Köszönetképpen Szűz Mária megsimogatta az állatot, melynek fején M betű, hátán pedig sötét sáv vált láthatóvá, amely a cirmos leszármazottain is megmaradt.
-- Mohamed próféta kedvenc macskáját Muezza-nak hívták. A róla szóló legismertebb történet szerint, mikor egyszer Mohamed imádkozni indult, fel akarta venni az egyik köntösét, melynek ujján a macska aludt. Mivel nem akarta felébreszteni az állatot, levágta a ruha ujját. Mikor visszatért, a macska felébredt és meghajolt Mohamed felé, aki viszonzásképpen háromszor megsimogatta kedvencét.
-- Egyes macskákkal kapcsolatos babonák a 21. században is fennmaradtak, például vannak akik úgy tartják, hogy balszerencsét hoz, ha egy fekete macska keresztezi az útjukat. Az angolszász országokban az október végi halloweent megelőzően az állatvédők rendszerint nem adnak örökbe fekete példányokat, mivel tartanak attól hogy egyes befogadók csupán a tréfák vagy hiedelmek miatt kívánnak hozzájutni ezen állatokhoz, esetleg sátánista rituálék keretén belül kívánják feláldozni őket.
-- Olaszország-szerte az állatbarátok, első ízben 2007. november 17-én, szombaton ünnepelték a Fekete Macska Napját. A rendezvény gondolata az Olasz Állat- és Környezetvédő Társasághoz fűződik, amely ily módon szeretné eloszlatni a fekete macskákhoz fűződő számtalan babonás hiedelmet. Az állatvédők számítása szerint Itáliában évente 60 ezer fekete bundájú macskának vész nyoma évente: az állatok többségét elrabolják, s feltehetően megölik, sátánista szertartásokon áldozzák fel őket.
-- A közhiedelem szerint a macskáknak kilenc életük van. A szívósságukra vonatkozó elismerés alapja az az észrevétel, hogy a macskák néha látszólag megfeledkeznek létfenntartási ösztönükről, és hogy túlélnek olyan zuhanásokat is, amelyek más állatok számára feltehetőleg végzetesek lennének.
-- "Egyetlen állatfaj sem alakított ki olyan meghitt és szeretettel teli viszonyt az emberrel, s őrizte meg annyira mozgási és cselekvési szabadságát, mint a macska.” – Desmond Morris..

Macskafajták színes sokfélesége

-- A macskatenyésztés eredményeként a házimacska számos fajtáját sikerült kitenyészteni. Egyes fajták kialakításánál a házimacskát vadon élő macskafajokkal keresztezték, így jött létre például a bengáli és a szavanna. A manx, a szfinx és a rex fajták spontán mutáció hatását viselik magukon, mely a tenyésztők munkája révén maradt fent.
-- Számos különleges külsejű fajta jött létre, melyek egyes jellegzetességei a kutyafajtáknál is felbukkannak. Azonban míg a kutyákat többféle célra kezdték felhasználni, például terelő és kísérőkutyák, őrkutyák, kotorékebek, mentőkutyák, szánhúzó kutyák, addig az új macska fajtákat továbbra is házikedvencnek és rágcsálóirtónak szánták, ezért küllemükben nem térnek el annyira extrém módon egymástól.
-- A fajtákat nagyrészt az európai házimacskából avagy az európai rövid szőrűből és az ázsiai rövid szőrűekből (a recesszív Cs gént örökítő keleti rövid szőrűből és sziámiból) alakították ki. A modernebbnek számító fajták leginkább az Amerikai Egyesült Államokból származnak, mivel az ottani tenyésztők szívesebben kísérleteznek. Gyakran használják fel az amerikai rövid szőrű fajtát, amely valószínűleg az európai rövid szőrűtől származik.
-- A genetikai vizsgálatok alapján a hosszú szőrű fajták ősei a török angóra és a török van. A félhosszú szőrű fajtákból sokáig tartó szelekciós folyamat eredményeként alakultak ki a hosszú szőrű perzsa macskák. A szőrhossz változásának genetikai hátterében a recesszív l gén áll.
-- Az alábbi felsorolás a macska fajták listája. Egyaránt tartalmaz hosszú történelmi múltra visszatekintő, ritka és fejlesztés alatt álló új fajtákat is:. - Abesszin, - Bengáli, - Burma, - Burmilla, - British burmese, - Egyiptomi mau, - Európai mau, - Hócipős, - Karthauzi, - Man-szigeti, - Perzsa, - Szafari,  - Szavannah, - Szerengeti, - Szingapura, - Thai, - Szfinx, - Sziámi, - Norvég, - Tonkinéz, - Toyger, - Török angóra, - Ragdoll.