Globális klima változás okai és várható hatásai.
Mostanában sokat olvashatunk a Globális klíma változásról, a Globális felmelegedésről, a szélsőséges időjárási események gyakoriságának növekedéséről. Nos valójában Globális éghajlat változás megy végbe, ami felmelegedéssel és lehűléssel is járhat nagyon rendszertelenül, azaz a szélséséges időjárási elemek nagyfokú növekedésével..
Globális klíma változás, globális felmelegedés I. rész
Mostanában sokat olvashatunk a globális klíma változásról, a globális felmelegedésről, a szélsőséges időjárási események gyakoriságának növekedéséről. Földünk története során az éghajlat állandóan változott, ez várhatóan a jövőben is így lesz. A geológiai, az őslénytani és a régészeti kutatások igazolják, hogy az utóbbi 500 millió évben a maitól lényegesen eltérő időjárások is előfordultak. Az átlagosnál jóval melegebb időjárást váltotta a jégkorszak és fordítva. Kisebb éghajlat-ingadozások az elmúlt évszázadokban is voltak, amit az írásos feljegyzések is igazolnak. A mostani felmelegedés kismértékű a korábbiakhoz képest, de a jelentőségét nem szabad lebecsülni. Korábban a klíma változásainak okai természetes eredetűek voltak, de az ipari forradalom nem elhanyagolható változást hozott. A globális felmelegedés legfőbb oka az üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedése a légtérben, szén-dioxid, metán, vízgőz stb... Az éghajlat kutatásával foglalkozó szakemberek döntő többsége állítja, hogy elkezdődött a globális felmelegedés. A nemzetközi mérési adatok szerint 1950 és 2003 között a Föld felszínének átlaghőmérséklete 0,65 °C-kal emelkedett 13,87 °C-ról.
Globális felmelegedésnek a Föld átlag hőmérsékletének emelkedését nevezzük, amelynek során emelkedik az óceánok és a felszínközeli levegő hőmérséklete. Az éghajlatváltozási keretegyezmény a globális éghajlat változás kifejezést az ember által okozott klímaváltozásra használja. A 20. században és különösen az utóbbi évtizedekben ez a klímaváltozás gyorsabb volt, mint a megelőző több évszázadban. A folyamat várhatólag folytatódik. A kérdés, hogy a hőmérséklet változása milyen mértékben az emberi tevékenység következménye. Alig 10 000 éve kezdődött meg a Kainozokumi eljegesedés interglacális szakasza. A megelőző öt interglaciális szakasz 50–400 ezer évig tartott, ami arra utal, hogy még melegedési időszakban vagyunk természetes módon is. Kérdés azonban, hogy az emberi tevékenység ezt mennyivel gyorsítja és így mennyivel nehezíti a felmelegedéshez való alkalmazodást.. A témával foglalkozó tudósok több mint: 90%-a szerint a legutóbbi évtizedekben zajló felmelegedés mértéke zömmel emberi tevékenység eredménye. A tudományos konszenzus mértékét jelzi az is, hogy a klímaváltozás elméletét az összes fejlett ipari ország tudományos akadémiája elfogadja.
Időjárás alatt a légkörnek egy adott időbeli állapotát és a múló időben zajló változását értjük. Az időjárást bonyolult éghajlati rendszer alakítja, ebben a rendszerben a légkör a legváltozékonyabb és legmozgékonyabb, elsősorban ennek hatását érzékeljük. Az éghajlati rendszert a légkör, a vele érintkezésben lévő szárazföld, a növényzeteivel, az ember alkotta épületeivel, a vizek, óceánok, tavak folyók, a sarki jéghegyek, hótakarók stb. alkotják. Az éghajlati rendszer elemei igen bonyolult kölcsönhatásban állnak egymással. A légkör fő összetevői a nitrogén és az oxigén a napsugarak áthaladását alig korlátozzák, a Föld által kibocsátott infravörös sugárzást, pedig ellenállás nélkül átengedik. A légkörben lévő egyéb gázok: szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid, ózon és vízpára (felhők) elnyelik a Föld infravörös kisugárzását, ezt nevezzük üvegházhatásnak.
Gondoljunk az üvegházakban termelt primőr zöldségekre, a napsugarak az üvegen átjutva melegítik a talajt, a talaj hősugarakat (láthatatlan sugarak) bocsát ki, amit az üveg csak kis részben enged át, így az üvegház megtartja a meleget a növények számára, az üvegház hőenergia vesztesége főleg a hővezetésből és a külső légáramlásból adódik. Az üvegházhatású gázok - a vízgőz kivételével - nem érik el a teljes légkör 0,1 %-át, mégis igen jelentős szerepet játszanak az éghajlati rendszer energia-háztartásában. A légkör legváltozékonyabb része a vízgőz, térfogat aránya 1 % körüli a légkörben. Az éghajlat alakításában a légkör egyéb elemei az aeroszolok, a szilárd és cseppfolyós porszemnyi részecskék is szerepet játszanak. Az óceánok a víz nagy hőtároló képessége miatt rengeteg energiát tárolnak, és jelentős a szén-dioxid elnyelő képességük is. A tengeráramlások a hőenergia szállításnak közel a felét teszik ki.
Vizsgáljuk meg, hogy az emberi tevékenység mennyivel növeli a légkör szén-dioxid koncentrációját. A fosszilis energiaforrások felhasználásával 1950-ben 1612 millió tonna szén jutott a légkörbe 2003-ban, pedig 6999 millió tonna (tökéletes égést feltételezve szén-dioxid formájában -12 kg szén elégetésével 44 kg szén-dioxid keletkezik). A szakemberek között a viták most főleg arról folynak, hogy az észlelt globális felmelegedés természetes folyamat-e, vagy ehhez az emberiség ipari tevékenysége is jelentősen hozzájárul. A kutatások szerint valószínűbb az, hogy mindkettő együtt érvényesül. A globális felmelegedés következménye a szélsőséges időjárási események számának és erősségének növekedése. A légköri szén-dioxid koncentráció 270-280 ppm (a ppm - part per million - jelentése milliomodrész rész) körül állandósult, és a 18. század végéig nem változott.
Az ipari forradalom után kezdett el növekedni a szén-dioxid koncentrációja és az utóbbi 30 évben felgyorsult a növekedése, mára elérte a 380 ppm értéket, ez 35 %-os növekedést jelent. A szénerőművek különösen szennyezőek. Egy tipikus szénerőmű egy év alatt 3,5 millió tonna szén elégetésével 12,8 millió tonna szén-dioxidot, a hamu millió tonnáit, tizenhatezer tonna kén-dioxidot, ezer tonna port, 5 tonna urániumot, kisebb mennyiségben sokféle egyéb kémiai anyagot bocsát ki a levegőbe. A hamuból az elektrosztatikus szűrők sokat felfognak, de még így is néhány ezer tonna hamu megszökik a hozzátartozó urántartalommal. A légkörbe került hamu és radioaktív porok károsítják az egészségünket. Az elektromos energia hiába a legtisztább energia, de ahol azt előállítják a szénerőművekben, ott súlyosan szennyezi a légkört és a környezetet.
Földünk éghajlatát elsősorban a Naptól kapott elektromágneses sugárzás (fény és hősugárzás) energiája határozza meg. A napsugárzás harmada visszaverődik a felszínről, a felhőkről és a légkörben lévő parányi részecskékről, 20 %-ot elnyel a légkör, a többi rész melegíti a talajt, a vizeket stb. Minden test a hőmérsékletétől függően energiát sugároz ki, minél alacsonyabb a test hőmérséklete, annál hosszabb a sugárzás hullámhossza és kisebb az energiája. A Föld is sugároz az űrbe energiát hősugarak formájában (infravörös sugárzás). A stabil éghajlathoz az energiamérleg egyensúlyára van szükség, azaz a Föld-légkör éghajlati rendszer pontosan annyi energiát sugározzon ki az űrbe, mint amennyit a Naptól kap. Ha ez a rendszer kevesebb energiát sugároz ki felmelegedés, ha többet sugároz ki lehűlés lesz az eredmény.
A légkörben lévő üvegházhatású gázok mennyiségének csökkenése, növekedése, összetételének megváltozása módosítja az éghajlati rendszer energia mérlegét, és így éghajlatváltozáshoz vezet. Földünk átlaghőmérséklete +14 °C körül van, a légkör átlaghőmérséklete természetes üvegházhatás nélkül -18 °C lenne. Földünk klímája sok millió éven át olyan stabil volt, hogy a globális felszín átlaghőmérséklet változásának maximális értéke nem haladta meg a ±5 °C eltérést a 14 °C-hoz képest. Még nem ismerjük azt a negatív visszacsatolási (stabilizáló) folyamatot, ami ilyen szűk határok között tartja a Föld felszínének átlaghőmérsékletét évmilliókon át. Ha ez stabilizáló hatás nem lenne, akkor a Föld egy jéggömb volna, vagy forrna az óceánok vize. Ha a Föld átlaghőmérséklete 14-5 °C lenne, akkor hazánkban csak zuzmó és moha teremne, ha a Föld átlaghőmérséklete 14+5 °C lenne, akkor pálmafák nőnének Izlandon.
Éghajlati rendszerünk hasonlóképpen működik, mint egy hőerőgép, melynek fűtőanyaga a napsugárzás energiája. A hőerőgépünk a naptól kapott energiát alakítja át a légkör és a Föld vizeinek mozgási energiájává, a víz mozgásába nemcsak az áramlásokat, hanem a víz körforgását (párolgás, eső) is beleértjük. A bonyolult áramlások, felhő mozgások stb. miatt a Föld egyetlen pontján sem alakulhat ki egyirányú változás. A hőerőgépünk fűtése nem teljesen egyenletes: a Föld pálya-paramétereinek változása miatt kissé változik a felszínre érkező energia, a 11 éves napfoltciklus miatt változik a napsugárzás. Éghajlatot alakító tényező a vulkánkitörés is, sok por, hamu kerül a légtérbe, ezek növelik a napsugárzás szóródását, így csökken a felszínre érkező energia, ez hűtőhatást jelent. Az alábbi adatok tartalmazzák a légkör összetevőit és azt, hogy átlagosan mennyi ideig tartózkodnak a légkörben.
Állandó összetevők:
78 % nitrogén (N2), 21 % oxigén (O2), 1 % argon (Ar), továbbá elhanyagolható mennyiségben neon, hélium, kripton, xenon.
Változó mennyiségű összetevők és tartózkodási idejük a légkörben:
Szén-dioxid (CO2) 370 ppm -- 20-150 év; metán (CH4) 2 ppm -- 4-5 év;
hidrogén (H2) 0.5 ppm -- 6 év; dinitrogén-oxid (N2O) 0,25 ppm -- 10 év;
ózon (O3) 0,01 ppm -- 2 év; szénmonoxid 0,01 ppm -- 4 hónap
Erősen változó összetevők és tartózkodási idejük a légkörben:
Vízgőz (H2O) 100 - 40 000 ppm -- 10 nap; nitrogén-dioxid (NO2), ammónia (NH3), kén-dioxid (SO2) 0,01- 0,001 ppm -- 2-10 nap.
A szén-dioxid tartózkodási ideje a légkörben igen hosszú, ha most hirtelen annyi szén-dioxidot bocsátanánk ki a levegőbe, mint amennyi alaposan felborítaná az éghajlati egyensúlyt, és utána megszüntetnénk a szén-dioxid kibocsátást, ha nincs szerencsénk, akár 150 évig, várhatnánk a mai állapot visszaállásáig.
Globális klímaváltozás, globális felmelegedés II. rész
A cikk első részének végén feltüntettük a légkör összetevőit, most a II. rész elején azzal foglalkozom, hogy a különböző üvegházhatású gázok milyen mértékben járulnak hozzá a globális felmelegedéshez. Az egész Földet tekintve a felszínen és a légkörben másodpercenként és négyzetméterenként 235 J (joule) energia nyelődik el - ez megfelel 4 db 60 W-os villanykörte fogyasztásának 1 másodperc alatt -. Az éghajlat egyensúlyához az kell, hogy amennyi energiát kap az éghajlati rendszer a Naptól, ugyanazt az energiát sugározza is ki, kisebb energia kisugárzás esetén felmelegedés, nagyobb kisugárzás esetén lehűlés történik. A napsugárzást a légkör - ha a Napot nem takarja el a felhő - szinte akadály nélkül átengedi, a légkör viszont nem teljesen átlátszó a felszín által kibocsátott hősugarakra, ezt nevezzük üvegházhatásnak. Figyelembe kell venni azt is, hogy a növények a fotószintézissel a fény energiájának egy részét kémiai energiává alakítják át. A tárolt kémiai energia előbb-utóbb különböző módon hőenergiává alakul át: a növényt elégetjük, megesszük, megeszik az állatok, vagy valamikor elkorhad stb. Az üvegházhatás jelentősebb részének oka a vízgőz (vagyis a felhőzet), ennek nagysága 13 billió tonnára becsülhető a légkörben, az emberi tevékenység erre lényegében nincs hatással. Egyéb üvegházhatású gáz összes mennyisége a légkör kb. 400 milliomod része, ezek mennyiségét már képesek vagyunk úgy befolyásolni, hogy veszélyeztetjük vele az éghajlat stabilitását.
A napsugárzás és a földsugárzás egyensúlyát rontó tényezőket, az éghajlati rendszerre ható sugárzási kényszernek nevezzük. A légkör különböző összetevőire - vízgőz, szén-dioxid stb. - méréssel meghatározták, hogy a légkörben adott koncentráció esetén négyzetméterenként hány watt teljesítménnyel járul hozzá a felszín melegítéséhez vagy hűtéséhez. Az egyensúly megbomlása után, az új egyensúly kialakulásához az éghajlati rendszer összetevőinek jelentősen eltérő időre van szüksége. Így például a légkör alsó 10 km vastagságú rétegének igazodási ideje 1 hónap körül van, az óceánok nagy hő kapacitása miatt az új egyensúly kialakulásához szükséges idő sokkal hosszabb (évszázadok), a felszínen kialakult jégmezők igazodási ideje is igen hosszú. Sugárzási kényszert természetes jelenségek és az emberi tevékenységek egyaránt létrehozhatják. A természetes kényszerek lehetnek Földön kívüliek és földi eredetűek. Műholdas mérések szerint a 11 éves napfolt ciklus sugárzási kényszere ±0,2 W/ m2, Napunk sugárzási intenzitása növekszik, becslések szerint az utóbbi 150 év alatt a sugárzási kényszer 0,3 W/ m2-el nőtt.
Az emberi tevékenység az ipari forradalmat követően vált éghajlat alakító tényezővé, az üvegházhatású gázok és porok (korom) légkörbe való kibocsátásával. Tevékenységünk során az 1750-es évek állapotához viszonyítva a sugárzási kényszer 2,43 W/ m2-tel nőtt, ennek 60%-a (1,46 W/ m2) a légkörbe juttatott szén-dioxidból származik. Az sem mindegy, hogy mennyi ideig tartózkodik a kibocsátott üvegházhatású gáz a légkörben (lásd az I. rész végén levő adatokat). A szén-dioxid tartózkodási ideje a légkörben 20 - 150 év, a kibocsátott szén-dioxiddal állandóan növeljük a légkörben levő arányát. Jelentős még a metán légkörbe jutásának hatása, ami 0,6 W/ m2-el növeli a sugárzási kényszert. A metán fő forrásai a mocsarak, rizsföldek, árapályterületek, szerves anyagok bomlása és a kérődző állatok. Metánból a szén-dioxidnál sokkal kevesebb van a légkörben, de az infravörös sugárzás elnyelő képessége 20 szorosa a szén-dioxidénak, tehát igen hatékony üvegházhatású gáz. Az ózon üvegházhatású gáz, mivel koncentrációja igen kicsi ez a hatása elhanyagolható, jelentősége mégis óriási, mert elnyeli az élővilágra ártalmas ultraibolya sugarakat.
Az éghajlat alakulásában, kitüntetett szerepet játszanak a légkörben, a talajban, és az óceánokban lejátszódó folyamatok közötti kölcsönhatások. Az a fő kérdés, hogy ezek a kölcsönhatások miképpen változtatják meg az éghajlati rendszer sugárzási mérlegét. A kölcsönhatási tényezők közül legfontosabb szerepük a visszacsatolási mechanizmusoknak van. A negatív visszacsatolások stabilizálják az éghajlatot, a pozitív visszacsatolások, pedig fokozzák a hatást. A kölcsönhatási ciklusban számos elem vesz részt, ha ebben a ciklusban a negatív visszacsatolások száma páros, akkor az eredmény pozitív visszacsatolás lesz. Ha a pozitív visszacsatolás gyenge (jóval kisebb1-nél), akkor a hatás lassan erősödve terjed tovább az éghajlati rendszerben. A ciklus időtartama igen változó, ezt a ciklusban résztvevő leglassúbb elem határozza meg. Az éghajlati rendszerben a visszacsatolások igen összetettek. Egyszerűen hangzik, hogy az éghajlati rendszert a légkör, az óceánok, folyók és a talaj határozzák meg, de ezek igen változatosak - hegyek, völgyek, erdők, falvak, városok stb...
Az éghajlati rendszerek kutatásához különböző klímamodelleket használnak, amelyek fizikai törvényeken alapulnak. A rendszer valamennyi összetevőjének fizikai leírása három alapvető fizikai mennyiség; a komponensenkénti tömeg, az impulzusmomentum és a belső (termodinamikai) energia megmaradási törvényeket tartalmazó egyenletek segítségével lehetséges. A számítások az óriási adathalmaz miatt csak nagyszámítógépes környezetben végezhetők el. A modelleket úgy tesztelik, hogy több ezer 20-50 vagy 150 évvel korábbi adatból számított klímát összehasonlítják a mért adatokkal. A modellezők azt állítják, hogy az utóbbi 150 év tesztje már elég jól egyezik a valósággal és biztosak abban, hogy az utolsó 30 évben bekövetkezett gyors melegedés fő oka az üvegházhatás.
Az Apolló űrhajó 1969-ben küldött felvételei a bolygónkról megváltoztatták a korábbi szemléletünket a bioszféráról, a klímaváltozással kapcsolatos ismereteink egyre gyarapodnak. Ismert, hogy a klímaváltozás hatással van az egészségünkre. Az utóbbi időben a szélsőséges klímaváltozás hatására egyes betegségek gyakoribbá váltak. Jelentős egészség károsító szerepe van a sztratoszférában elvékonyodott ózonrétegnek, ami kevésbé véd a Nap ultraibolya sugárzásától, ezért főleg a freongázok felelősek, ezek gyártását az ózonpajzs védelmében megszüntették. Az UV fény leégést és rosszindulatú bőrdaganatokat okozhat, a szem kötőhártya- és szaruhártya gyulladását is eredményezheti.
Sokak számára az energiaipar a főbűnös, mivel jelentős környezetszennyezést okoz és bezsebeli a sok pénzt, ez utóbbiban sok igazság van. Az energetika csak annyi energiát tud eladni, amennyit mi elfogyasztunk, a villamos energiát nem tudjuk bespájzolni. Szenet, fát, olajt tudunk télire raktározni, de ezekkel való fűtés, mint láttuk, nem tartozik a környezetkímélő megoldások közé. Nekünk nem benzin hektoliterekre, gázköbméterekre vagy kilowattórákra van szükségünk, hanem szolgáltatásokra: fűtésre, hűtésre, világításra, egészséges ivóvízre, információra, szórakozásra, művelődésre, utazásra, eszközökre, berendezésekre stb. Az igényeinket kielégítő szolgáltatásokhoz energiára van szükség. Az energia nem közvetlen szükséglet, hanem eszköz a kényelmesebb és jobb életfeltételek megteremtéséhez. Az energia közkincsé tétele, lehetővé tette az ipari termelés óriási növekedését, a társadalom anyagi javakkal való ellátását, a kultúrához, információhoz, a szórakozáshoz stb. való könnyebb hozzájutást.
Az Ózon koncentráció csökkenése közvetett hatással van a globális felmelegedésre. Az ózon mennyiség csökkenése ugyanis pozitív vissza csatolásokat eredményez a következő folyamatok segítségével. A légkör alsóbb rétegeinek melegedésével párhuzamosan a sztratoszférában lehűlés megy végbe. Amikor a napfény nélküli sarki teleken a hőmérséklet a legmélyebbre süllyed, a száraz sztratoszférában a vízpárából felhők képződnek. Ezekben a felhőkben felhalmozódnak a CFC-gázokból származó klórvegyületek. Az ilyen vegyületekből tavasszal, a napsugárzás hatására felszabaduló instabil klóratomok a sarki nyár ideje alatt folyamatosan bontják az ózonmolekulákat. Ugyanígy a halonokból és a metil-bromidból származó bróm is romboló hatást fejthet ki.. Az ózon koncentráció csökkenése miatt az UV-sugarak nagyobb intenzitással jutnak a troposzférába, ennek hatására olyan, a tengerfelszín közelében élő mikroszkopikus egysejtű növények pusztulása következhet be, amelyek az óceáni tápláléklánc alapját képezik. Az ózon koncentráció csökkenéséért a légkörbe kerülő atomos klór, fluor és bróm a felelősek. Ezek az elemek főként a klórt és fluort tartalmazó gyorsan elpárolgó szénvegyületekkel kerülnek a levegőbe. A vegyületek a sztratoszférába feljutva az ultraibolya sugarak hatására elbomlanak, így felszabadulnak belőlük az ózon rétegre veszélyes elemek, amelyek gyorsítják az ózon bomlását.
A Golf-áramlat megváltozása, a globális éghajlatváltozás eredménye. A globális felmelegedés okozta jégolvadás miatt hatalmas tömegű édesvíz kerülhet az Atlanti-óceánba, aminek következtében irányt változtathat, lelassulhat, vagy akár meg is szűnhet a Golf-áramlás... Emiatt több mint 10 °C-ot is csökkenhet Észak-Európa téli középhőmérséklete. A Golf-áramlást a Grönlandi-tenger jég borította vizeiben végbemenő folyamat tartja mozgásban. Amikor a tengervíz kezd megfagyni, a folyékony halmazállapotban maradó víz sótartalma és sűrűsége megnő. A sűrűbb víztömegek lassan lesüllyednek a tengerfenékre, és útjukat a Déli-sark irányába veszik, lehetővé téve ezzel meleg víztömegek vonulását a trópusokról a sarkvidékek felé. A Golf-áramlás egyik eleme a gigantikus „szállítószalagnak”, amely átszeli az óceánokat az egyik sarkvidéktől a másikig. A Golf-áramlat, illetve meghosszabbításai jelentősen befolyásolják azon szárazföldi területek éghajlatát, amelyek közelében elhaladnak. Az észak-atlanti áramlat jóval melegebbé teszi Nyugat-Európa éghajlatát, és különösen az észak-európai teleket, mint amilyenek nélküle lennének.
Földünkön számos növényi és állati faj válik veszélyeztetetté és pusztul ki. Ennek jelenleg nem a globális klímaváltozás az oka, hanem az emberi tevékenység egyre erősödő környezet átalakító hatása, az állatok és növények életterének drasztikus csökkentése. Az élővilág hosszú történetében nem ez az első eset a növények és állatok pusztulására. Fajok tömeges kihalásai többször megtizedelték az állat- és növényvilágot a földtörténet évmilliói során. Az őslénytani kutatások szerint, az elmúlt félmilliárd évben öt nagy és számos kisebb tömeges kihalás következett be. A kihalások közvetlen előidézői között a környezet és a klíma megváltozása játszotta a főszerepet. A környezet és az élővilág bonyolult kapcsolatrendszere érzékeny egyensúlyban van, az egyensúly felborulásának súlyos következményei lehetnek..
Az esőredőket jelenleg óriási mértékben irtják, ami az üvegházhatás egyik fő okozója. Az őserdők égetéses irtása során az égéssel szén-dioxidtömeg jut a levegőbe. Amikor az erdőket kivágják és fölégetik, az elraktározott szén CO2 formájában kerül vissza a levegőbe. Az utóbbi 10-15 év során átlagosan évente 1 milliárd tonnával kerül több szén-dioxid a légkörbe. Az erdőirtás miatt keletkezett szén-dioxid mennyiségét a légkör teljes szén-dioxid mennyiségének egyharmadára becsülik. Az esőerdő fái a csapadékképzésben is fontos szerepet játszanak, ugyanis a gyökereiken keresztül magukba szívott talajvizet folyamatosan párologtatják, és az ebből keletkező esőfelhők az egész Földön szétterülnek, például még Észak-Európa fölé is eljutnak. Az esőerdők irtásával a nekik köszönhető csapadék és felhőképződés is elvész a Föld számára, ami tovább növeli az üvegházhatást.
Amazonasi esõerdõ 80%-a elpusztulhat 2030-ra !.. a mezõgazdaság, az állatarás növekedése, erdõtüzek, a szárazság és a fakitermelés jelenlegi üteme alapján. Az erdõk eltûnése miatt az Amazonas-medencébõl 55-97 milliárd tonna szén-dioxid juthat a légkörbe. A felsõ érték esetén ez több mint a világ kétévi üvegházhatású gáz kibocsátása. Brazília az USA után a második legnagyobb szójatermelõ a világon. A legnépesebb latin-amerikai országban a szarvasmarha-tenyésztés is robbanásszerûen bõvül. Hatalmas erdõterületeket égetnek fel nap mint nap, hogy ültetvényekké vagy marhalegelõkké alakítsák õket. A letarolt erdõterületet általában elõször marhalegelõnek használják, majd szójával vetik be.
Az erdõégetés adja az ország összes üvegházhatású gáz kibocsátásának háromnegyedét - derült ki a közelmúltban egy a brazil kormány által sokáig visszatartott jelentésbõl. Ezzel a dél-amerikai állam a világ legnagyobb légszennyezõinek sorába lépett. Kétszer annyi szén-dioxidot bocsátanak ki, mint az Amazonas-medence területén található összes többi ország - Peru, Bolívia, Kolumbia, Ecuador - együttvéve. Az éghajlatváltozás következtében tapasztalható csapadékcsökkenés és rendkívüli szárazságok miatt pedig egyre gyakoribbak az erdõtüzek, tovább növelve az erdõpusztulást.
Csak 2007 augusztusa és decembere között 3,2 ezer négyzetkilométer tûnt el a Föld tüdejének tartott õserdõbõl - állítja Gilberto Camara, az Amazonas kiterjedését mûholdak segítségével mérõ - brazil Nemzeti Ûrkutatási Hivatal (INPE) vezetõje. A fakitermelés, felégetés miatt a régió éghajlata egyre szárazabb, növekszik a hõmérséklet, és csökken a csapadékmennyiség. Az amazóniai esõerdõk klímaváltozásának, a terület feletti vízgõzmennyiség csökkenésének, és a felhõképzõdés megváltozásának globális hatásai vannak. Az erdõirtás a fakitermelés, a mezõgazdasági területek növelése, az urbanizáció növekedése miatt világszerte gyorsul. A trópusi esõerdõk égetése nemcsak az adott területen vezet ökológiai katasztrófához, hanem a felszabaduló szén-dioxid nagyban hozzájárul a globális felmelegedési válsághoz. A világméretû ökológiai katasztrófa elkerülése érdekében azzonal le kellene állítani a további erdõirtásokat...
Az állattartás a korábbi becsléseknél jóval többel járul hozzá a klímaváltozáshoz. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének 2006-os számítása alapján a hús- és tejtermék célú állattartás a globális felmelegedés 18%-áért felelős. Azonban egyre világosabbá válik a tudósok előtt, hogy az állattartó ágazat ennél jelentősebb szerepet játszik. Dr. Rajendra Pachaurinak, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) elnökének megjegyzése egy 2008 szeptemberben tartott előadás során a húsfogyasztás csökkentésének szerepéről a globális felmelegedés megfékezésében: „Mióta kitudódott, hogy ma itt előadást fogok tartani, számos e-mailt kaptam olyan emberektől, akiket tisztelek, amelyekben az áll, hogy a 18%-os adat alulbecslés; alacsony érték, és a valóságos adat sokkal magasabb.
Ahogyan ma élünk, fogyasztunk és termelünk hosszú távon nem folytatható, nem fenntartható... Nem tartható fenn az erőforrások elhasználásának üteme, a környezet állapotának folyamatos rongálása. Meg kell szüntetni a Föld erőforrásainak pazarló felhasználását. A természet tiszteletét, megbecsülését, szeretetét a társadalom szélesebb körében, csak úgy érhetjük el, ha a természet törvényeit jobban megismertetjük az emberekkel és felhívjuk figyelmüket bizonyos tevékenységek káros következményeire. Összefoglalva: a globális felmelegedés mérésekkel igazolt, viszont a Föld történetében nem példátlan eset, tény a környezetszennyezés is, a kettő közötti összefüggéseket még tovább kell kutatni.
Aki a témáról többet szeretne tudni, annak az alábbi irodalmakat ajánlom: - Természet Világa 1998. I. Különszám: Időjárás és előrejelzés 96 oldal 295 Ft, - Természet Világa 2004. II. Különszám: Klímaváltozás hazai hatások 80 oldal 690 Ft. - A Magyar Tudományos Akadémia folyóiratának egyes cikkei az internetről letölthetők: https://www.matud.iif.hu/ . A Magyar Tudományos Akadémia 2003. júniusban hároméves projektet indított a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia tudományos alapjainak kidolgozására. Ezt hívják VaHaVa projektnek, ami három kulcsszó: változás - hatás - válaszadás első szótagjainak összevonásából keletkezett. Kérdezzünk rá a google keresőben a VaHaVa mozaik szóra, és több cikket találunk és olvashatunk a projekt állásáról. Ez a téma most annyira divatos lett, hogy több száz idegen nyelvű cikket találunk az interneten.