"A világon azért vagyunk, hogy valahol otthon legyünk benne" -- Tamási Áron

Délinap Krónika

"Az ember hasonlóvá válik ahhoz, mint amiben gyönyörködik."
--Platón--

"Minden jó helyen és minden ember szívében megleled Istent."
--Seneca--

"A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét."
-- Leonardo da Vinci --

Futball ászok, a legjobbak és mágikus 10-esek - Bíró Csaba

2019.04.19 20:09

 

A Futball történet mágikus 10-es géniuszai.

A modern futball történet mágikus 10-es géniuszai, a 10-es mez varázslói. Az 1980-as, 1990-es években a 10-es önálló posztnak számított, a 10-es mezt viselő játékos volt a csapat: irányítója, karmestere, fazonszabásza. Ekkoriban élték fénykorukat a mágikus tízesek a világ stadionjaiban. A legjobb tízeseknek állítunk méltó emléket.

Képtalálat a következőre: „maradona”Képtalálat a következőre: „valderrama”

A 10-es mezszám története.

-- A mez számozás története önmagában is legenda, a futballban minden egyes számnak megvan a maga története. Hát még a 10-esnek, annak van meg igazán, azt mindig a csapat: legjobb, legkreatívabb, legattraktívabb játékosa kapta meg. Az aki igazán tudta irányítani és szervezni a játékot, mozgatni a csapatot.
-- Schiaffino, Pelé, Puskás, ők voltak a világfutball talán első klasszikus tízesei. De a tízes poszt az ő idejükben még nem élte akkora virágkorát, nem alakult ki úgy a középpálya középső játékosa posztjának mint később, az 1980-as, 1990-es években. Az ő idejükben még nem alakult ki az akkori játék miatt a számnak akkora nimbusza.
-- A számozás minden nagy futballista identitásának és kultuszának része. A tízes számú futballista a legendák szerint a játék: irányítója, átgondolója, szervezője. A tízes mágiája alapvetően Dél-Amerikai ügy, Schiaffino és Pelé legendájához és nimbuszához tartozik. Itt rendszerint elmondják az anekdotát, miért kapta Pelé a tízes mezt. Véletlenségből, mivel a világbajnokság előtt a brazil szövetség a játékosok sorszámát elfelejtette időben leadni, egy hivatalnok ezt pótolta, és Pelé neve mellé a tízest húzta be.
-- A mágikus tízes brazil legenda csak részben állja meg a helyét, mert a Brazíliát Rióban romba döntő Uruguayi karmester: Schiaffino a világbajnok támadó már 1950-ben a tízes számot viselte, ahogy később Milánóban is. És szintén az 1950-es, 1960-as években: Puskás, a száguldó őrnagy, aki szintén 10-es volt, ami akkoriban a balösszekötő mezszáma volt.
-- Aztán később az 1980-as években alakult ki igazán a 10-es mezhez kapcsolódó poszt, ami önálló poszttá vált. A tízes a középpálya közepén, a középpályások és a csatárok között mintegy összekötő kapocsként állt, aki karmesterként vezényelte a csapatát, irányított és szervezett, az előtte álló csatárokat gólpasszokkal látta el, de gyakran ő is felért a befejezésekhez és szép gólokat szerzett.
-- Az 1980-as, 1990-es évek legjobb klasszikus tízesei voltak ők 15-en: -Maradona, -Zico, -Valderrama, -Francescoli, -Platini, -Laudrup, -Gascoigne, -Giannini, -Scifo, -Hagi, -Balakov, -Stojkovic, -Détári, -Baggio, -Zidane. Ekkoriban élték fénykorukat a mágikus tízesek a világ futball pályáin és pazar játékukkal nézők millióit kápráztatták el. Mondhatjuk hogy maradandó emléket hagytak maguk után, mert a 2000-es évekre a 10-es poszt eltűnt és vele a nagy klasszisok is elmentek. Most a legjobb tízeseknek nekik állítunk méltó emléket.

 

A Modern Futball Mágikus 10-esei, a Tízes Mez Varázslói
        >>>>> A 15. Legjobb Mágikus 10-es <<<<< 
 


1. Diego Maradona (Argentin, 1960) -- 1976-1998 -- 700 mérkőzés -- 344 gól.
Maradona az első számú mágikus 10-es, "El Diego, "El Diez", "A Tízes", a világ legjobbja volt az 1980-as években. Az "Isteni Diego" névvel iletett zseni, aki csodálatos játékával, kreativitásával, váratlan húzásaival elkápráztatta a világot. Tizenöt éves korától volt profi labdarúgó, az argentin labdarúgó-válogatott volt tagja. 1977-ben 16 évesen mutatkozott be a válogatottban egy Magyarország elleni barátságos mérkőzésen. A góljaival jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az 1986-os mexikói világbajnokságot az argentin válogatott nyerte meg. Az argentin válogatottban: 91 meccsen 34 gólt szerzett. Játszott az argentin: Argentinos Juniors, Boca Juniors, a spanyol: Barcelona, Sevilla, és az olasz: Napoli csapataiban. Legnagyobb sikereit az olasz Napoli-val érte el, amelyet olasz bajnokká és kupák győztesévé tett. Nápolyban a mai napig Istenként tisztelik, ő ott egy vallás. 2000-ben a FIFA szavazásán elnyerte az évszázad labdarúgója címet, egy internetes szavazáson pedig az internetezők minden idők valaha élt legnagyobb focistájának választották.


2. Zico (Brazil, 1953) -- 1971-1994 -- 940 mérkőzés -- 535 gól.
Zico, vagyis: "Arthur Antunes Coimbra" a Riói születésű brazil zsenit a "Fehér Pelé" becenévvel illeték pályafutása idején. Profi évei alatt kiváló cselező és góllövő volt. Sokan őt tekintik minden idők egyik legjobb labdarúgójának. A Flamengo fénykorában Zico a csapat csillogó játékosa volt. Megnyerték az 1981-es Copa Libertadorest, a Világkupát valamint: 1980-ban, 1982-ben, 1983-ban és 1987-ben a brazil nemzeti kupát. Zico a 10-es, a pályán hihetetlen góljaiért és térlátásáért tisztelték, nagyszerű csapatjátékos, szervező és büntetőrúgás-lövő volt. Az olasz Udinese játékosa volt: 1983 és 1985 között, csapatát az olasz legjobbak közé emelte. Az 1983-84-es szezonban 19 gólt lőtt, eggyel kevesebbet, mint Platini. A Brazil csapattal szerepelt az 1982-es és 1986-os Világbajnokságon, ahol csodás játékát ámulattal nézte a világ. A Brazil válogatottban: 72 meccsen 48 gólt szerzett. A Flamengo színeiben 700. meccsével a csapat leghosszabb ideig játszó labdarúgója, góljaival pedig a legnagyobb góllövő.


3. Carlos Valderrama -- (Kolumbiai, 1961) -- 1981-2004 -- 750 mérkőzés - 175 gól.
Carlos Valderrama az a labdarúgó, akit nem lehet elfelejteni. Ő volt az a focista volt, akit első látásra megjegyzett az ember, köszönhetően különleges kinézetének, és kivételes tehetségének. A pályán nemcsak játékáról, hanem kinézetéről is könnyen felismerhető volt, hiszen hatalmas, sárgára festett göndör fürtökkel szaladgált a pályán. Játszott a kolumbiai: Unión Magdalena, Millonarios, Deportivo Cali, csapataiban, aztán a francia, spanyol ligában, majd az USA-ban. Carlos mágikus 10-es volt, kreatív, technikás játékáról volt ismert. A Kolumbiai válogatottban: 111 alkalommal szerepelt és 16 gólt szerzett. Három világbajnokságon (1990, 1994, 1998) és öt Copa Américan (1987, 1989, 1991, 1993, 1995) vett részt. Mindhárom világbajnokságon csapatkapitányként képviselte a nemzeti csapatot. Kolumbiában az évszázad játékosának választották, és ő az egyetlen focista az országából, aki bekerült a Pelé által összeállított FIFA 100-as listájába, melyben minden idők legnagyobb élő labdarúgóit szerepeltetik.


4. Enzo Francescoli (Montevideo, 1961) -- 1980-1997 -- 580 mérkőzés -- 115 gól.
Francescoli a negyedik Dél-Amerikai mágikus 10-es: Maradona, Zico, Valderrama mellett. Az "El Prince" A Hercegnek becézett Francescolit sokan minden idők legjobb uruguayi futballistájának tartják. A támadó a Montevideo Wanderers csapatában kezdett, majd 1983-ban Argentínába igazolt a River Platehez. A Buenos Aires-i klubnál hamar a szurkolók kedvencévé vált: mindmáig ő számít a csapat legeredményesebb idegenlégiósának. 1986-ban igazolt Európába: a francia ligában szereplő Racing Club de Paris csapatához. Akkoriban honfitársával, Ruben Pazzal és Pierre Littbarskival játszott együtt, egy idényben pedig még David Ginolával is együtt focizott a később süllyesztőbe kerülő fővárosi gárdánál. Ezután egy évet töltött az Olympique Marseille-nél, majd Olaszországba tette át a székhelyét, ahol a Cagliari-ban három, a Torino-ban egy idényt húzott le. 1994-ben visszatért a Riverhez, ahol egészen visszavonulásáig, 1997-ig folytatta gólgyártást. Az Uru válogatottban 73 meccsen 17 gólt szerzett.


5. Michel Platini (Francia, 1955) - 1972-1987 -- 725 mérkőzés -- 368 gól.
Platini a legerősebb példája az Európai mágikus 10-esnek, az 1980-as években az első számú európai mágikus 10-es volt. Az intelligens játéka, térlátása, passzai, cselei, góljai kiemelkedő játékossá tették. Pályafutása során több mint: 700 hivatalos mérkőzésen játszott és ezeken 368 gólt szerzett. Platini játszott a francia: Nancy, és Saint-Étienne csapataiban hazájában, majd tehetségét kibontakoztatva külföldre igazolt. Az olasz Juventus játékosa lett 1982-ben, ahol legnagyobb sikereit érte el 1982-1987 között. A Torinói "zebrákkal olasz bajnok, kupagyőztes, gólkirály, és BEK győztes lett. Tagja volt annak a francia válogatottnak, amelyik megnyerte az 1984-es Európa-bajnokságot, valamint ő lett a legjobb és a legtöbb gólt szerző játékos is. Részt vett az 1978-as, 1982-es, az 1986-os világbajnokságon is. Platini, Alain Giresse, Luis Fernández, Jean Tigana alkották a "Carré magique"-et, a "Mágikus négyes" elnevezésű legendás középpályás sort, akik a francia válogatott szíve voltak az 1980-as évek alatt.


6. Michael Laudrup (Dán, 1964) -- 1981-1998 -- 650 mérkőzés -- 200 gól.
Laudrup mint az egyik legelegánsabb, legjobban passzoló játékos ismert a közvéleményben. Széles körben elismert volt a technikai tudása, eleganciája, hajszálpontos passzai és cselei miatt. Minden idők legtechnikásabb skandináv játékosa, legprímább mágikus tízese. Olyan sztár csapatokban játszott: 1981-1998 között mint: Juventus, Lazio, Barcelona, Real Madrid, Ajax Amsterdam, Bröndby. Legsikeresebb éveit Spanyolországban töltötte: 1990-1996 között, a Barcelona csapatával négyszer volt bajnok, utána egyszer a Real Madrid csapatával is. Raúl őt nevezte meg a legjobb játékosnak, akivel valaha együtt játszott. Romário ugyanezt mondta, és még azt, Laudrup a világ 5. legjobb játékosa. Az első 4 Romário szerint: Pelé, Maradona, Zidane, Romario. Brian tagja volt az 1992-es Eb-győztes Dán csapatnak, ellentétben testvérével: Brian-al, aki a torna előtt összeveszett az akkori szövetségi kapitánnyal. 2004-ben mindkét Laudrup-testvér bekerült a FIFA 100-ba, a 125 legjobb, még élő labdarúgó közé.


7. Paul Gascoigne (Angol, 1967) -- 1985-2004 -- 550 mérkőzés -- 100 gól.
Paul Gascoigne becenevén "Gazza", generációjának egyik legtehetségesebb játékosa volt. Bár a Sziget-országban, Nagy-Britanniában a 10-es poszt nem futott be akkora sikert mint az öreg kontinensen, ám Gazza kétségtelenül a legjelesebb képviselője volt a 10-es játékmesteri posztnak egész Angliában. Noha sokan vitatták klasszisát, de akkor is egy kivételes játékos volt. Gazza jól látott a pályán és kiválóan passzolt, mindig képes volt remek helyzetbe hozni csapattársait. Ha formában volt akkor jobbnál jobb labdákkal tömködte az előtte játszó csatárokat. A Newcastle United játékosa: 1985-1988 között, majd a Tottenham Hotspur játékosa: 1988-1992 között, ezután az olasz Lazio következett: 1992-1995 között, majd a skót sztárklub a Glasgow Rangers: 1995-1998 között. Ezek a klubok jelentették pályafutásának csúcsát. Az Angol válogatottban 1988-1998 közöttt 57 meccsen szerepelt és 10 gólt szerzett. Gascoigne játékosként is kicsapongó életet élt, sosem vetette meg az ivást és a bulizást.


8. Giuseppe Giannini (Olasz, 1964) -- 1981-1999 -- 525 mérkőzés -- 135 gól.
Giuseppe Giannini olasz válogatott labdarúgó, becenevén: "Il Principe, "A Herceg". Tagja az AS Roma hírességek csarnokának, Francesco Totti példaképe és gyerekkori bálványa. Giannini 1964-ben Rómában született és később a helyi nagycsapat az AS Roma igazolt játékosa lett. Egész karrierje Róma városához kötődik, 15 évig volt az AS Roma játékosa, az 1981-1996 közötti időszakban. Az AS Roma csapatában több mint 400 alkalommal lépett pályára a tizenöt évben. Idővel megkapta a csapatkapitányi karszalagot és a 10-es mezt. Kiváló technikája és egyedi játéka révén a csapat ikonjává és a szurkolók kedvencévé vált. A Roma csapatával, olasz bajnok: 1983-ban, olasz kupagyőztes: 1984, 1986, 1990, BEK-döntős: 1984-ben. Az Itáliai válogatottban 1986 és 1991 között 47 alkalommal szerepelt és 6 gólt szerzett. Részt vett az olasz csapattal az 1988-as Európa-bajnokságon, ahol bekerült a torna álom csapatába, az 1990-es Itáliai világbajnokságon az "álom" csapatba került, ahol hazai pályán bronzérmesek lettek.


9. Enzo Scifo (Belga, 1966.) -- 1983-2001 -- 555 mérkőzés -- 145 gól.
Vincenzo "Enzo" Scifo a belga labdarúgás nagy tehetsége volt, egy vérbeli mozgékony 10-es, becenevén: "El Principe, Le Prince", "A Herceg". Scifo olasz szülők gyermekeként Belgiumban született, már junior korában ígéretes tehetség volt, csapattársai "Kis Pelének" hívták. A belga RSC Anderlecht játékosa volt 1983-1987 között, ahol nagy sikereket ért el. 1987-ben az Internazionale játékosa lett, 1988-ban a Girondins Bordeaux-hoz ment tovább, majd az Auxerre csapatához szerződött 1989-ben. Innen 1991-ben az olasz Torino csapatához ment tovább. A Torinótól az AS Monaco klubhoz került, majd labdarúgó-pályafutása végén ismét első klubjához, az Anderlechthez szerződött. 2000-ben vonult vissza. Scifo négy VB-n volt tagja a belga válogatottnak, az 1986-os, az 1990-es, az 1994-es és az 1998-as labdarúgó világbajnokságon szerepelt, melyeken 16 mérkőzésen játszott. A Belga válogatottban összesen 84 meccsen 18 gólt szerzett. Michel Platini egyszer azt nyilatkozta róla: "Scifo tekinthető csak az igazi utódomnak az 1990-es évek labdarúgásában".  


10. Gheorghe Hagi (Román, 1965) -- 1982-2002 -- 735 mérkőzés -- 188 gól.
Gheorghe Hagi román válogatott labdarúgó, becenevén: a "Kárpátok Maradonája". Az apró termetű játékmester jól cselezett és lőtt, pályafutása csúcsán megállíthatatlan volt az ellenfelek számára. A Steaua Bucuresti csapatával mindent megnyert 1987-1990 közt, ezután jöttek a külföldi szerződések. Sikeres volt az idegenlégiós pályafutása, játszott mindkét spanyol sztárcsapatban, a Barcelonában és Real Madridban a 90-es években. 2000-ben UEFA-kupát nyert a török Galatasaray együttesével, az angol Arsenalt verték meg a döntőben, 11-es rúgásokkal. Háromszoros román- illetve négyszeres török- bajnok. A román válogatott vezére volt, részese volt az 1990-es Itáliai VB-re való kijutás kiharcolásában. Jenei Imre volt az edzője mind a Steaua-val, mind ekkor a román válogatottban. Pályafutásának csúcsa valószínűleg az 1994-es USA-beli VB volt, ahol 2 gólja mellett kiválóan játszott és a negyeddöntőkig irányította a román válogatottat. 125-ször szerepelt a román válogatottban 35 gólt szerezve.


11. Krasimir Balakov (Bolgár, 1966) -- 1983-2005 -- 707 mérkőzés -- 170 gól.
Balakov a bolgár válogatott klasszis irányító, becenevén a "Balkán Maradonája". Balakov a román Hagi-hoz hasonló testfelépítésű és játékstílusú labdarúgó volt, és hozzá hasonló fényes karriert futott be klub és válogatott szinten egyaránt. Balakov kora egyik legprímább szervezője volt, ő volt a bolgár futball aranykorszakának kulcsfigurája az 1990-es években. Az Etar Veliko Tarnovo után 1991-ben került a portugál Sporting Lisboa csapatához. Lisszabonban a középpályán együtt futballozott honfitársaival: Gencsev, Jordanov, valamint: Joao Pinto, Luís Figo, és Peixé-vel. A bolgár válogatott tagjaként részt vett az 1996-os Európa-bajnokságon, illetve az 1994-es és az 1998-as világbajnokságon. Az 1994-es világbajnokságon a nagyvilágnak is megmutatta tudását, szenzációs formában játszott és bekerült az All-Star-csapatba. Aztán a német Bundesligába igazolt, a VfB Stuttgart csapatához, ahol klublegenda lett, 1995 és 2003 között 250 meccsen 55 gólt szerzett a svábok színeiben, ahol mágikus bolgárként tisztelték.


12. Dragan Stojkovic -- (Szerb, 1965) -- 1981-2001 -- 560 mérkőzés -- 160 gól.
Dragan Stojkovic, becenevén: "Pikszi" Stojkovic, szerb nemzetiségű egykori Jugoszláv válogatott labdarúgó, az 1980-as, 1990-es évek mágikus 10-eseinek egyik Kelet-Európai jeles képviselője, remek cseleivel és passzaival. A Jugoszláv bajnokságban kezdte a futballt, szülővárosa a Radnički Niš csapatában szerepelt 1981-1986 között, majd a Belgrádi: Crevena Zvezda csapatában 1986-1990 között, amellyel bajnok és kupagyőztes lett. Ezután két ízben is volt a francia: Olympique Marseille játékosa: 1990-1991, 1992-1994. Pályafutása végét egy hosszú időszakban a japán: Nagoya Grampus csapatában fejezte be: 1994-2001 között, 200 mérkőzésen 87 góllal zárt. A Jugoszláv válogatott tagjaként részt vett az 1984. évi nyári olimpiai játékokon és az 1990-es világbajnokságon, a Jugoszláv FK válogatott tagjaként részt vett az 1998-as világbajnokságon és a 2000-es Európa-bajnokságon. A Jugoszláv válogatott az 1990-es Itáliai világbajnokságon tündökölt, az egyik legjobb csapatként, és Pikszi Stojkovic itt talán élete legjobb formájában játszott.


13. Détári Lajos (Magyar, 1963) -- 1980-2000 -- 626 mérkőzés -- 155 gól.
Détári Lajos az utolsó világklasszis magyar labdarúgó, 7-szeres világválogatott és 1-szeres Európa-válogatott. Technikai képzettsége, lövő ereje, passzai, cselei, góljai mind a mágikus tízesek közé emelik. A Budapesti Honvéd csapatával háromszoros magyar bajnok és háromszoros gólkirály: 1985 (18 gól), 1986 (27 gól), 1987 (19 gól). Ezután a német Eintracht Frankfurtba szerződött, amellyel 1988-ban az ő góljával megnyerték a DFB-kupát. Ezután 18 millió német márkáért Görögországba szerződött, az Olympiakos Pireus csapatához. A csapattal görög kupát nyert, és 33 bajnoki góljának köszönhetően a szurkolók kedvence volt. 1990-ben Olaszországba igazolt, ahol a Bologna FC csapatával UEFA-kupa negyeddöntőig menetelt és Alpok Kupát nyert. 1992-ben átigazolt az Anconához, ahol 11 gólt szerzett, majd a Genoa játékosa volt. 1994-ben a svájci Neuchâtel Xamax csapatával bronzérmet szerzett, és az év játékosa lett. A magyar válogatottban 61 meccsen 13 gólt szerzett. Az 1986-os mexikói világbajnokságon Kanada ellen ő szerezte a magyar válogatott mindmáig utolsó VB-gólját.


14. Roberto Baggio (Olasz, 1967) -- 1982-2004 -- 744 mérkőzés -- 280 gól.
Roberto Baggio minden idők legnépszerűbb olasz labdarúgója. Ő volt az akit minden olasz szeretett klub hovatartozástól függetlenül. Az irányító játéka egyszerre bámulatos és csodás volt, góljai szintúgy. Baggio a négy tradicionális "nagy" olasz klubban megfordult, a Fiorentina: 1985-1990, a Juventus: 1990-1995 között, a Milan: 1995-1997 között, az Internazionale: 1998-2000 között. A Firenzei violák színeiben közönség kedvenc volt, így a nagy rivális Juvéhoz nagy viharok közepette távozott. Az 1993-as évben remek idénye után elnyerte  France Football Aranylabdáját. Az olasz válogatottban 56 alkalommal lépett pályára, s gyakorlatilag minden második mérkőzésen rúgott egy gólt: 27-nél állt meg. Baggiónak nem volt szerencséje a világbajnokságokkal, bár az 1990-es, az1994-es és az 1998-as vb-n is játszott. 1990-ben "Toto" Schillaci elorozta előle a kedvenc státusát, 1994-ben a brazilok elleni döntő tizenegyes párbajában elhibázta a lövést, és 1998-ban sem tudott a csúcsra jutni. 2004-ben vonult vissza.


15. Zinadine Zidane (Francia, 1972) -- 1988-2006 -- 806 mérkőzés -- 200 gól.
Zidane az utolsó nagy klasszikus 10-ese a futball világának, egy olyan játékos volt ő amilyenek ma már nincsenek. Zizou kivételes képességű játékmester, irányító középpályás volt, aki szenzációs mozdulatairól maradt meg a szurkolók emlékeiben. A 90-es évek elején a francia Cannes és Girondins Bordeaux csapataiban vitézkedett, majd legnagyobb sikereit az olasz Juventus: 1996–2001, és a spanyol: Real Madrid: 2001-2006 csapataiban érte el. Bajnok és Bajnokok Ligája győztes. 1998-ban Franciaországban rendezett világbajnokságon Zidane két fejes gólt jegyzett a Brazília elleni döntő mérkőzésen, ezzel Franciaország megszerezte első világbajnoki címét. Zidane még abban az évben megkapta France football Aranylabdát és elnyerte a FIFA-tól az év játékosa címet. A 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokságon ismét győzelemre vezette a francia válogatottat, s ezzel a kettős győzelemmel: "Világbajnokság és Európa-bajnokság", ebben a sorrendben, addig egyetlen más csapat sem dicsekedhetett. Zizou a Francia válogatottban 108 mérkőzésen 31 gólt szerzett.