"A világon azért vagyunk, hogy valahol otthon legyünk benne" -- Tamási Áron

Délinap Krónika

"Az ember hasonlóvá válik ahhoz, mint amiben gyönyörködik."
--Platón--

"Minden jó helyen és minden ember szívében megleled Istent."
--Seneca--

"A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét."
-- Leonardo da Vinci --

Futball ászok akik nem lettek világbajnokok - Bíró Csaba

2019.04.19 20:13

 

Legendák akik nem lettek világbajnokok. 

A Labdarúgó Világbajnokságok történetének tíz legnagyobb vesztese. Azok a játékosok akik koruk legnagyobbjai voltak, tudásuk és képességeik alapján világbajnokok lehettek volna, de mégsem lettek azok. Még úgy is, hogy vannak jó páran a foci nagyjai közül, akik ilyen-olyan okok miatt sosem vettek részt rajta. Az ESPN a világbajnokságok történetének tíz legnagyobb vesztesét gyűjtötte össze..

Képtalálat a következőre: „platini”Képtalálat a következőre: „cruyff”

Futball legendák akik nem lettek világbajnokok.

Ki az, aki sérülés miatt maradt le? Kit mondta le saját maga? Ki az, aki egyszerűen rossz helyre született? A Labdarúgó Világbajnokságok történetének tíz legnagyobb vesztese következik. A vb a futball legnagyobb seregszemléje, és bár már nincs olyan kultikus jelentősége, mint: 20, 30, 40, vagy épp 50 évvel ezelőtt, azért még mindig a sportág csúcsának számít. Voltak akik tudásuk alapján nagyon megérdemelték volna, hogy világbajnokok legyenek, de mégsem lettek azok. Az ESPN a világbajnokságok történetének tíz legnagyobb vesztesét gyűjtötte össze.

Tíz legenda aki nem lett világbajnok.

10. Raul (Spanyol, 1994-2016)
Raúl González Blanco, közismertebb nevén: Raúl, klasszis spanyol labdarúgó, csatár. A Real Madrid színeiben 550 bajnokin szerepelt, ezeken 228 gólt szerzett. A spanyol válogatottban 102 meccsen 44 gólt szerzett. A spanyol válogatottal több világversenyen is szerepelt, ám ezek közül egyiken sem sikerült kiemelkedő eredményt elérnie, ellenben a Real Madriddal mindent megnyert, hatszoros spanyol bajnok, háromszoros BL-győztes, valamint kétszeres gólkirály. Raul pechjére szinte akkor vonult vissza a válogatottságtól, amikor a spanyol válogatott szerencse csillaga felragyogott és elkezdték nyerni a világeseményeket: Európa és Világbajnokságot: 2008, 2010, 2012. Páratlanul sikeres karrierje volt a Real Madriddal, a válogatottal viszont nem, így VB-trófea nélkül maradt.

9. Eusebio (Portugál, 1957-1979)
A portugál labdarúgás történetének legnagyobb játékosa az akkor portugál gyarmatnak számító Mozambikban született és nevelkedett. Ő volt az első afrikai labdarúgó, aki világhírnévre tett szert. A Sportinghoz 1961-ben érkezett próbajátékra, de a Benfica emberei egyszerűen elrabolták a repülőgépről, és addig bújtatták, amíg elült a botrány. Edzője a magyar veterán: Guttmann Béla volt. Tehetségét sportemberként alkalmazta, mindig tisztességesen küzdött. Életpályájának emlékezetes stadionja a Wembley: BEK-döntő és Világbajnokság. Az 1966-os Angliai világbajnokságon Eusébio pompásan játszott, csapata is amely végül bronzérmes lett. Ám akkor nem voltak messze az aranyhoz sem, amelynek közelébe Eusébio ezután már sosem került és örökre Vb-cím nélkül maradt.

8. Michael Ballack (Német, 1995-2012)
Michael Ballack a tökéletes német középpályás mintaképe, jól ismert volt sokoldalú és alkalmazkodó játékáról, ami lehetővé tette, hogy ugyanolyan jól részt vegyen a támadásoknál, mint a védelemben. A középpálya minden részén bevethető volt, játszott támadó középpályásként, védekező középpályásként és szélsőként egyaránt. A világ egyik legjobb fejelő játékosa volt, ezenkívül mindkét lábával ugyanolyan jól lőtt. A Bayern München csapatával mindent megnyert, 2002-ben, 2003-ban és 2005-ben remek adottságai miatt az év német labdarúgójává választották. Őt csak a négyszeres győztes Franz Beckenbauer múlta felül. A Német válogatottal azonban csak ezüstök jutottak neki, a 2002-es vb-n a torna legjobb játékosa volt, azonban a vb-döntőben alul maradtak a Brazilokkal szemben.

7. Marco van Basten (Holland, 1982-1995)
Marco van Basten a holland világklasszis csatár korának legnagyobb és legzseniálisabb labdarúgója volt, ám a válogatottal egyik világbajnokságon sem sikerült elérni a végső győzelmet. Ebben pedig nagyon hasonlít honfitársához és elődjéhez: Johan Cruyff-hoz. Marco van Basten az Ajax Amsterdam csapatában kezdte el pályafutását és már 19 évesen gólkirály lett. Innen az AC Milan csapatával lett nagyon sikeres, de a válogatottal is sikereket ért el, 1988-ban Európa-bajnoki cím. Többször nyert olasz bajnoki címet és BEK-et is. Négyszeres holland, kétszeres olasz gólkirály, háromszor nyerte el az aranylabdát. Az AC Milannál a karrierjét jelentősen visszavetették térd és boka sérülései, amelyek végül véget is vetettek a pályafutásának. Viszonylag fiatalon, 31 évesen vonult vissza 1995-ben.

6. Paolo Maldini (Olasz, 1984-2009)
Maldini az olasz válogatott és a Milan legendás védője, nem volt nála: jobb, elegánsabb, pompásabb védő játékos sehol a világon. A Milan csapatával mindent megnyert, korszakos sztár volt a csapatával. A válogatottal Maldini közel sem volt olyan sikeres, mint a Milannal, ugyanis az Azzurrikkal sosem sikerült semelyik nagy trófeát megnyernie. Miután Maldini csapatával 3. lett rendezőként az 1990-es labdarúgó-világbajnokságon, 1994-ben játszotta első és egyetlen világbajnoki döntőjét, ahol tizenegyesekkel kikaptak Brazíliától. Maldini játszott továbbá az 1998-as és a 2002-es, kevésbé sikeres világbajnokságokon is, ám itt először a negyeddöntőben, majd már a legjobb 16 között búcsúzott a válogatott. Maldini a 2002-es vb utáni kiesés után döntötte el, hogy visszavonul a válogatott szerepléstől. Hiába hívták a 2006-os vb-re, amelyet meg is nyertek az olaszok, Maldini már nem volt ott a csapatban és így sosem lett világbajnok.

5. Roberto Baggio (Olasz, 1984-2004)
Baggio minden idők legnépszerűbb olasz labdarúgója, aki mindhárom tradicionális "nagy" olasz klubban megfordult: Juventus: 1990-1995, Milan: 1995-1997, Internazionale: 1998-2000. A Fiorentina színeiben korán sztár volt az 1980-as években. A válogatottban 56 alkalommal lépett pályára, s gyakorlatilag minden második mérkőzésen rúgott egy gólt: 27-nél állt meg. Baggiónak nem volt szerencséje a világbajnokságokkal, bár az 1990-es, az 1994-es és az 1998-as vb-n is játszott. 1994-ben a brazilok elleni döntő 11-es párbajában elhibázta a lövést, és 1990-ben és 1998-ban sem tudott a csúcsra jutni. Az 1994-es világbajnokság legjobb játékosa nem: Romario, Bebeto, Sztojcskov volt, hanem Roberto Baggio az olasz irányító. Egymaga rángatta el a döntőig a nem különösebben erős Azzurri válogatottat, ahol büntetők döntöttek Brazília javára. Szörnyű igazságtalanság volt Roberto Baggio 1994-es vb-n fölé bombázott 11-ese.

4. Zico (Brazil, 1971-1994)
Zico az 1980-as évek egyik legjobb játékosa, a futball mágikus 10-ese, zseniális irányító és befejező, karmester, csapatainak mozgatója, Brazíliában ő a "Fehér Pelé". A Flamengo fénykorában Zico a csapat kulcsfontosságú játékosa volt. Megnyerték többek között az 1981-es Copa Libertadorest, ugyanebben az évben a Világkupát valamint 1980-ban, 1982-ben, 1983-ban és 1987-ben a brazil nemzeti kupát. A pályán hihetetlen góljaiért és térlátásáért tisztelték, nagyszerű csapatjátékos, szervező és büntetőrúgás-lövő volt. Több mint: 700 meccsével a Flamengo színeiben a csapat második leghosszabb ideig játszó labdarúgója, góljaival pedig a legnagyobb góllövő. Az 1982-es és 1986-os mundial legnagyobb esélyesei közt voltak, mégsem sikerült nyerni, Zico vb-trófea nélkül maradt.

3. Michel Platini (Francia, 1972-1987)
Michel Platini az 1980-as évek egyik utolsó nagy mágikus 10-ese, csapatainak karmestere, irányító középpályása. Az Pályafutása során 680 hivatalos mérkőzésen játszott és ezeken 368 gólt lőtt. Tagja volt annak a francia válogatottnak, amelyik megnyerte az 1984-es Európa-bajnokságot, valamint ő lett a legjobb és a legtöbb gólt szerző játékos is. Részt vett az 1978-as, 1982-es, és az 1986-os világbajnokságon is. Platini, Alain Giresse, Luis Fernández és Jean Tigana alkották a "carré magique"-et "mágikus négyes", a legendás középpályás sort, akik a francia válogatott szíve voltak az 1980-as évek alatt. A francia válogatottban 72 mérkőzésen 41 gólt szerzett. Három Vb-n is esélyesek voltak, a végső győzelem elmaradt, azt nem sikerült megszerezniük és végül a nagy Michel serleg nélkül maradt.  

2. Johan Cruyff (Holland, 1964-1984)
Johan Cruyff minden idők egyik legjobb irányítója és a holland futball legnagyobb kirakat figurája. Cruyff a totális futball sztárja volt az Ajax Amsterdam csapatával, ahol legnagyobb sikereit érte el, amellyel 3 BEK-győzelmet zsebelt be: 1971, 1972, 1973 és háromszor lett Európa legjobb játékosa. A Holland válogatottal, az Oranjével viszont nagy vesztes lett, pedig az 1970-es években a legjobbak voltak. Az 1974-es Vb-n nagy esélyesként bukták el a döntőt a házigazda Németek ellen, 1978-ban megint a házigazda, az Argentinok ellen vesztettek a VB-döntőben, amire Cruyff családi okok  miatt már ki sem utazott, pedig ha ott lett volna lehet hogy nyernek. Ezután még játszott a Barcelonában és az USA-ban; karrierje végén visszatért Hollandiába. A Barcelona játékrendszere, és sikeressége Cruyff-nak köszönhető, 1988-ban leült a Barcelona kispadjára és Carlos Rexach egy olyan akadémiát hoztak létre a La Masiából, ami ontotta a klasszisokat.

1. Puskás Ferenc (Magyar, 1942-1966)
Puskás Ferenc, becenevén: Öcsi vagy Pancho minden idők legjobb és leghíresebb magyar labdarúgója, akit a világon mindenhol ismertek. Páratlan játékát a rendkívüli robbanékonyság, a tökéletes labdakezelés, a kiismerhetetlen cselek, a szellemes megoldások, a szinte centiméterre pontos átadások, a nem mindennapi helyzetfelismerés és a briliáns rúgótechnika jellemezte. Közismert volt erős és hihetetlenül pontos ballábas lövéseiről. A Budapesti Honvéd és a Real Madrid vezéralakja volt, klubjaival pedig mindent megnyert amit csak lehetett: Európa kupákat, Magyar és Spanyol bajnokságokat és kupákat. A Magyar válogatottal, az "Aranycsapattal" viszont sajnos elvesztette élete legfontosabb mérkőzését a Svájci vb-n, az 1954-es Berni világbajnoki döntőt az NSZK ellen, 3-2-re nyertek a Németek. Puskás nagyszerűen játszott pedig a döntőn, gólt szerzett, egy szabályos gólját pedig nem adta meg a játékvezető, így sajnos ott nem ért a csúcsra.

 

Legendák akik nem voltak világbajnokságon.

A Labdarúgó Világbajnokságok történetének tíz legnagyobb hiányzója. A Vb a futball legnagyobb seregszemléje, és bár már nincs olyan kultikus jelentősége, mint: 30-40 évvel ezelőtt, azért még mindig a sportág csúcsának számít. Vannak jó páran a foci nagyjai közül, akik ilyen-olyan okok miatt sosem vettek részt rajta. Az ESPN a világbajnokságok történetének tíz legnagyobb hiányzóját gyűjtötte össze.
 
Képtalálat a következőre: „di stefano”Képtalálat a következőre: „di stefano”

Futball legendák akik lemaradtak a Vb-ről

Ki az, aki sérülés miatt maradt le? Kit mondta le saját maga? Ki az, aki egyszerűen rossz helyre született? A Labdarúgó Világbajnokságok történetének tíz legnagyobb hiányzója következik. A vb a futball legnagyobb seregszemléje, és bár már nincs olyan kultikus jelentősége, mint: 20, 30, 40, vagy épp 50 évvel ezelőtt, azért még mindig a sportág csúcsának számít. Még úgy is, hogy vannak jó páran a foci nagyjai közül, akik ilyen-olyan okok miatt sohasem vehettek részt rajta: lesérültek, összevesztek a kapitánnyal, vagy épp csak rossz helyre, rossz társak mellé születtek. Az ESPN a világbajnokságok történetének tíz legnagyobb hiányzóját gyűjtötte össze.

Tíz legenda aki lemaradt a Világbajnokságról

10. Ryan Giggs (Wales-i, 1991-2007)
A walesi varázsló idén, 41 évesen vonult vissza a profi játéktól, Wales válogatottjában azonban már 2007 óta nem szerepelt. Korábban viszont a kilencvenes évek közepétől alapember volt, a 2000-es Eb-re kis híján ki is jutott, akkor a pótselejtező jelentette a végállomást a brit csapatnak. Hiába volt korosztálya vitathatatlanul legjobb szélsője, sosem jött ki a lépés csapatának, így nem képviselhette a wales-i színeket komoly világversenyen. Edzőként talán lesz még rá lehetősége, ha összejön neki a csoda, akkor megmentheti kései utódját, Gareth Bale-t attól, hogy hozzá hasonlóan a világ egyik legjobbjaként sose járjon a sportág legnagyobb seregszemléjén.

9. Valentino Mazzola (Olasz, 1942-1949)
Az olaszok kultikus legendája az '1940-es években tündöklő Grande Torino vezéralakja volt. Akkoriban kevés jobb játékos volt nála a világon, a háború miatt kiteljesedni nem tudó Torót pedig a történelem egyik legjobb csapataként tartja számon a szakirodalom. 1943 és 1949 között zsinórban öt bajnoki címet nyert, ha akkoriban már léteztek volna európai kupák, valószínűleg azokból is begyűjt néhányat a Torinóval. Végül nem így lett, a csapat, és vele Mazzola sem érte meg a BEK és a VVK létrehozását, 1949-ben egy repülőgép-balesetben szinte az egész Toro odaveszett. Ha nem így történik, valószínűleg toronymagas favoritkénk utaznak az 1950-es vb-re. Valentino Mazzola álmát végül fia, Sandro teljesítette be (részben), az Inter legendája sorrendben az 1966-os, 1970-es és az 1974-es vb-ken is részt vett.

8. Ian Rush (Wales-i, 1980-1996)
Egy újabb kiváló játékos, aki rossz időben és rossz helyre született. Rush a Liverpool legendája volt az 1980-as évek második felében, de játszott a Juventusban is, és minden állomáshelyén szórta a gólókat, ipari mennyiségben termelte a gólokat. A Wales-i válogatottal viszont nem sok esélye volt kijutni egyik nagy világtornára sem, amikor pedig mégis volt egy kis esélye, az 1994-es vb selejtezői alatt, akkor végül közbeszólt a sors: a Románia elleni sorsdöntő meccsen, 1-1-es állásnál: Paul Bodin a kapufát találta el büntetőből. Később Raducioiu büntetett, a vereséggel pedig elszálltak a Britek világbajnokságának reményei.  

7. Gunnar Nordahl (Svéd, 1942-1948)
A svédek legendás, 1948-ban olimpiát nyerő csapatának egyik vezéralakja volt, Gunnar Grennel és Nils Liedholmmal kiegészülve a sokat emlegetett Gre-No-Li tengely egyik névadója. Az 1950-es vb-n Mazzolához hasonlóan esélyes lehetett volna, de mivel néhány hónappal a torna rajtja előtt Grennel és Liedholmmal együtt az AC Milanhoz igazolt, a légiósokra vonatkozó tilalom miatt nem került be az utazó keretbe. Két társa aztán nyolc év múlva, hazai pályán egy ezüsttel kárpótolta magát, Nordahl azonban addigra már visszavonult. Nem maradt utána más, csak néhány olasz bajnoki cím, és 33 válogatott meccsén szerzett 43 gólja.

6. Jim Baxter (Skót, 1960-1967)
A skót foci egyik legnagyobb hatású alakja, még úgy is, hogy ő nem tudta kivezetni a vb-re saját generációját. 1967-ben volt a csúcson, gyakorlatilag egymaga intézte el a Wembley-ben a világbajnoki címvédő angolokat (3-2). Vb-re korábban mehetett volna jó eséllyel, tagja volt ugyanis annak a skót keretnek, amelyik csak a csehszlovákokkal szembeni rájátszásban bukta el az 1962-es tornán való részvételt. Ha máshogy alakul, talán mi magyarok is jobban járunk, a csehszlovákok ugyanis a nyolc között bennünket kiejtve masíroztak az ezüstéremig Chilében.

5. Bernd Schuster (Német, 1979-1984)
A német a futball történelem egyik leginkább alul értékelt játékosa, ebben pedig minden bizonnyal nagy szerepet játszik az is, hogy válogatott szinten nem sok lehetősége akadt a tündöklésre. Pedig 1980-ban, húsz éves korában már Eb-t nyert az NSZK csapatával, majd valószínűleg az 1982-es vb-keretnek is tagja lett volna, ha nem sérül meg a felkészülés alatt. A gondok ezt követően kezdődtek, az akkor már Spanyolországban játszó (a Reallal és a Barcával is bajnok lett) Schuster óriási egója nem igazán fért össze a decens német szövetségével, amikor pedig nem engedték el egy felkészülési meccsről, hogy jelen legyen fia születésénél, Schusternél végleg elszakadt a cérna: 24 évesen lemondta a válogatottságot, elhatározásán pedig később sem változtatott. Igaz, Beckenbauer kapitány nem is igen próbálta rávenni erre, így a németek nélküle játszottak két vb-döntőt 1986-ban és 1990-ben.

4. Kubala László (Csehszlovák, Magyar, Spanyol, Katalán, 1946-1961)
A világfutball legnagyobb vándora, aki négy ország színeiben is játszott válogatott meccset karrierje során. Bár Budapesten született, a besorozás miatt Csehszlovákiába menekült, itt indult válogatott karrierje is hat meccsel. A behívó viszont nemsokára Pozsonyba is megérkezett, így Kubala megint szedte a sátorfáját, visszatért Magyarországra, ahol háromszor öltötte magára a címeres mezt 1948-ban. A kommunizmust azonban nem neki találták ki, hamarosan lefizetett néhány csempészt, hogy segítsenek neki Olaszországba szökni. A manőver sikerült, az MLSZ viszont két évre eltiltatta a FIFA-val. Kubala nem esett kétségbe, a kinti magyarokból Hungaria néven focicsapatot szervezett, velük járta Európát. 1950-ben a Real Madridot, az Espanyolt, és a vb-re készülő Spanyol válogatottat is legyőzték egy portyán, így került Kubala az Ibériai klubok látókörébe. 1950-ben a Barcelonához igazolt, a Katalánok színeiben 1963-ig 329 meccsen 256 gólt szerzett. Bemutatkozott a spanyol válogatottban is, ahol összesen 19 találkozón játszott, ezeken 11 gólt szerezve. Az 1962-es vb-re vitték volna, tagja volt az utazó keretnek, de végül sérülés miatt nem tarthatott a csapattal. Pályafutása kései szakaszában a katalán válogatott is bevetette, negyedik nemzeti csapatában négy meccsen éppen négy gól fűződött a nevéhez. Kubala a világ legnagyobb játékosai közé tartozik.

3. Eric Cantona (Francia, 1987-1995)
Az ember, aki ugyan született zseni volt, mégis lemaradt csapatai igazán nagy sikereiről. Vajon mi történt volna, ha nem vonul vissza teljesen váratlanul 1997-ben? Lesz Beckhamből legendás hetes? Triplázik a Manchester United két évvel később? És ha nem rúgja le azt a szerencsétlen londoni szurkolót 1995-ben egy Crystal Palace elleni meccsen? Ki tudja, addig mindenesetre csapatkapitány volt a francia válogatottban, az 1994-es betli után pedig Aimé Jacquet együttese simán kvalifikálta magát az 1996-os angliai Eb-re. Cantona azonban az eltiltása miatt nem tarthatott a csapattal, Jacquet pedig megtalálta a helyére az új irányítót, bizonyos Zinedine Zidane-t. Az eredmény ismert, Cantonát a franciák sohasem rehabilitálták, ő visszavonult, a nemzeti csapat pedig Zidane-nal a soraiban nyerte meg a hazai világbajnokságot.

2. George Best (Észak-Ír, 1964-1977)
Egy újabb zseni, aki nem született túl jó helyre. Igaz, Best nem vette túlságosan komolyan a válogatott focit, úgy volt vele, inkább azokra a meccsekre tartalékolja az energiáit, ahol tényleg van esélye valami komolyat is nyerni. Őt egy vb-szereplés nem hozta lázba, pedig fura módon akkoriban volt esélye erre az észak-ír válogatottnak, az 1966-os vb-ről például csak egy albánok elleni döntetlen miatt maradtak le, és 1970-ben is kvalifikálhatták volna magukat, ha kicsivel több szerencséjük van. Amikor aztán 1982-ben tényleg kijutottak, Best már 36 éves volt, és bár felmerült, hogy reaktiválják, végül erre nem került sor. Így aztán Franz Beckenbauer is elmondhatta azóta legendássá vált mondatát, miszerint "Best a legjobb azok közül, akik sosem léphettek pályára vb-n".

1. Alfredo di Stefano (Argentin, Kolumbiai, Spanyol, 1947-1961)
Pedig ő aztán mindent megtett azért, hogy játszhasson egy vb-n: nem kevesebb, mint három ország színeiben veselkedett neki a küldetésnek. Szülőhazájában, Argentínában kezdte, de miután a Millonarios együtteséhez szerződött, úgy döntött, inkább kolumbiai színekben folytatná válogatott karrierjét. Mivel korábban már volt hat meccse az Albicelestében, a FIFA nem kegyelmezett, és két évre eltiltotta a válogatott focitól. Az argentinok és a kolumbiaiak aztán sem az 1950-es, sem az 1954-es vb-re nem jutottak ki. Di Stefano viszont 1953-tól a Real Madridban játszott, és ha már úgy hozta a sors, hogy áttette székhelyét Európába, megpróbált itt is bekerülni a válogatott futball körforgásába. Először 1957-ben hívták be a spanyol válogatottba, összesen 31 meccset játszott pirosban, ezeken 23 gól fűződött a nevéhez. Az 1958-as tornáról annak ellenére maradtak le a hispánok, hogy a selejtezőn csak Svájcot és Skóciát kellett volna megelőzniük, négy év múlva pedig, bár kijutottak, sok köszönet nem volt a szereplésükben. Di Stefanónak főleg nem, ő sérülés miatt egyetlen percet sem tölthetett a pályán, így tulajdonképpen teljesen feleslegesen nevezték a 22 fős keretbe.