"A világon azért vagyunk, hogy valahol otthon legyünk benne" -- Tamási Áron

Délinap Krónika

"Az ember hasonlóvá válik ahhoz, mint amiben gyönyörködik."
--Platón--

"Minden jó helyen és minden ember szívében megleled Istent."
--Seneca--

"A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét."
-- Leonardo da Vinci --

Kuba értékei és fenntartható gazdasága - Bíró Csaba

2014.02.15 18:49

 

Kuba a mindmáig élő történelem és valóság.

Európából nézve sokszor úgy tűnt, hogy Kuba helyzete reménytelen, a Castro-fivérek: Fidel Castro és Raul Castro elszigetelik az országot, a gazdaság nem működik. Azonban hiába az elmúlt hosszú évtizedek gazdasági embargói, blokádjai, megszorításai, Kuba él és virul. Ahogy azt Raúl Castro nemrégiben - újabb ötéves államfői megbízatása kezdetén - megfogalmazta: Kubában a cél egy olyan társadalom megteremtése, amely „kevésbé egyenlő, de igazságosabb”.

       

Cuba -- "Patria y Libertad" - "Haza és Szabadság”

--  Cuba: Fidel, rum, szivar, zene, Fidel. Ez az első öt szó, ami eszembe jut, ha meghallom a karibi ország nevét. Egy sziget, amely lehetett volna egy a sok közép-amerikai állam közül, egy átlagos turistaparadicsom különösebb jelentőség nélkül, de a sors, amely a Castro család képében öltött testet, úgy hozta, hogy meghatározó szerep jutott neki a térségben, amivel kitörölhetetlenül beírta magát a történelem lapjaira és nem utolsó sorban az emberek tudatába.
--  Lehet sajnálni vagy nem sajnálni a kubaiakat, a rájuk telepedő egészségtelen államforma miatt, de be kell látnunk, hogy a Fideli kommunizmus árazta be az országot, és tette Kubát világmárkává. Egy sziget, ahol megrekedt az idő, ahol szivarfüsttel belengett ’50-es évek Amerikája találkozik a rum illatú latin virtussal, és utánozhatatlan hangulatot kölcsönöz az országnak. A Kubai életérzés egyedi és különleges..

  

Kuba természeti adottságai

--  Kuba, spanyolul: República de Cuba - Kubai Köztársaság, egy karibi szigetország, területéhez Kuba szigetén túl – mely a Nagy-Antillák legnagyobb tagja, hozzátartozik még: 1600 kisebb szárazulat is. Kuba területe: 110 860 km², lakossága: 11 millió fő. A Karib-tenger északi szigete, keletről az Atlanti-óceán, nyugatról a Mexikói-öböl, délről pedig a Karib-tenger mossa határait. Bár sziget, közel van az Amerikai Egyesült Államok déli részéhez, Floridához. Keletről a Bahama-szigetek, délről Jamaica és Haiti a szomszédja, míg pár száz kilométerre nyugatra Mexikó terül el.
--  Kuba leginkább sík vidék, hegyvidékkel az ország délkeleti részén. Legalacsonyabb pontja tengerszinten van (0 m), legmagasabb pontja a Turquino csúcs (2005 m). Az egykori spanyol gyarmat ma a legnépesebb karibi ország, egyben a világ egyik utolsó szocialista berendezkedésű állama. 1972 és 1991 között a KGST tagja. A Egyesült Államok az országtól bérli a haditengerészeti támaszpontjáról és börtönéről hírhedt Guantánamói-öblöt.
--  Kuba éghajlata trópusi, meleg és esős, ideális üdülésre, kikapcsolódásra. Fekvése miatt évente többször söpörnek végig a hurrikánok a szigeten. Egész évben: 22-28 °C közötti átlag hőmérséklettel. Az év 300 napján: 7-8 óra a napsütéses órák száma naponta. Klímáját: 2 évszak határozza meg igazán: egyik a száraz, mely novembertől áprilisig tart, a másik az esős, mely májustól októberig. A száraz évszak inkább enyhe, kevesebb csapadékkal. Az esős évszak forróbb és csapadékosabb, ami nem azt jelenti, hogy napokon keresztül szakad az eső, inkább csak záporok, zivatarok fordulnak elő gyakrabban. A páratartalom igen magas egész évben: 80% körül mozog.
--  Kuba fővárosa: Havanna, "La Habana" amely a Föld egyik legszebb fekvésű kikötő városa. Napjainkra Havanna legtöbb épülete gyakorlatilag romos állapotba került. Ennek ellenére Havanna különös vonzerővel és hangulattal bír. Havannában igen barátságos emberek élnek, a világ legjobban vendégszerető városa. 
--  Kuba kultúrájában leginkább a spanyol és az afrikai hatás érezhető. A lakosság az európai-spanyol, gyarmatosítók utódaiból, a fehérek által Afrikából behurcolt fekete rabszolgák leszármazottaiból, illetve a két csoport keveredéséből származó mulattokból áll. Több mint a fele a népességnek mulatt. A mulattok negrid bőrszínük, a bőrük valamivel világosabb mint a feketéké.
--  Sokan vélik úgy joggal, hogy Kuba legfontosabb "természeti kincse" a zenéi és táncai. A Son, a Habanera, a Rumba és az ezekből létrejött modern: Csacsacsa, Mambó, Salsa mind kubai eredetű ritmusok. A Rumba több kubai páros tánc gyűjtő neve. A rumba szó már régóta ismeretes, jelentése "ünnep" vagy "tánc". A táncban lírai mozdulatok keverednek erotikus elemekkel. 
--  Ami a zenét illeti, gazdag afro-kubai ritmusok jellemzik. Két tánc fejlődött ki ezekből a ritmusokból: a XIX. században: a Habanéra és a XX. században: a Modern Rumba, melyek egymással szoros rokonságban vannak. Minden év júliusában rendezik meg a Havannai karnevált, amely az egész városra kiterjedő: Fiesta, ahol reggelig mulatnak a Malecónon.

     

Kubai történelem

--  "Megtaláltam az Édenkertet" – ezt mondta állítólag Kolumbusz Kristóf, 1492-ben, amikor felfedezte Kubát. A szigetnek a spanyol hódításig csak pár százezer lakója volt, jó részük nem őslakó, hanem a térségből ide vándorolt.
--  Kuba koloniális építészeti emlékekben való gazdagságának az a történelmi magyarázata, hogy a sziget felfedezését követően a 16. század elején a Karib-térséget meghódító spanyol gyarmatosítók itt rendezkedtek be a legalaposabban. A zsákmányolt vagyon egy része nem spanyolhonba került. Csodálatos városok épültek méltóságteljes középületekkel, templomokkal. Sehol a Karib-térségben nem épültek olyan csodás városok, mint például: Havanna, Baracoa, Camagüey, Trinidad, Santiago de Cuba.
--  Kuba gazdagodásához döntően hozzájárult az, hogy a 19. században a világ elsőszámú cukorexportőrévé vált. A cukorültetvények spanyol tulajdonosai hatalmas pénzeket kaszáltak és a turista ma sok helyen megcsodálhatja azokat a pompázatos házakat, amiket a gazdagok építettek a 19. század folyamán.
--  A 20. század legelején Kuba formailag függetlenné vált a spanyoloktól, az országot az 1959-es forradalomig amerikai befolyás alatt álló bábkormányok irányították hol viszonylag demokratikus, hol diktatórikus módon. Fidel Castro és az általa vezetett felkelők egy velejéig korrupt diktátort, Batistát buktatták meg.
--  Az 1959-es forradalmat a kubai lakosság nagy része, azaz a szegény nép lelkesen fogadta. Castro és forradalmár társai gyorsan államosították az amerikai tulajdonban lévő üzemeket, létesítményeket és gyorsan hozzáfogtak az agrárreformhoz.
--  Egymásnak ellentmondó vélemények vannak arról, hogy mi ösztönözte Castro-t arra, hogy a Szovjetunió szövetségesévé váljon és a kommunista ideológia alapján rendezze be az ország politikai, társadalmi és gazdasági rendszerét. Vitatott az is, hogy az Egyesült Államok és Kuba ellenségé válását milyen tényezők idézték elő. Mindenesetre Kuba évtizedeken keresztül a Szovjetunió és a „szocialista tábor” jelentős katonai, politikai és kereskedelmi támogatását élvezte. A washingtoni kormányzatok ott tettek be Kubának, ahol csak lehetett.
--  Kuba nagy bajba került a Szovjetunió és a keleti tömb felbomlásával, és a kilencvenes évek elején súlyos gazdasági helyzetbe került, ami a közellátásban drámai állapotokkal járt. Az utóbbi kb. 10-15 év folyamán Kuba számára kedvező változások történtek Latin-Amerikában, mivel számos országban olyan vezetők, kormányok kerültek hatalomra, amelyek Kubával kifejezetten szimpatizálnak. Venezuela komoly gazdasági támogatást nyújt Kubának.
--  Kuba meghatározó, jelképpé vált vezetője Fidel Castro 2006-ban betegségére hivatkozva háttérbe vonult és átadta az ország operatív irányítását, testvérének Raul-nak. Fidel Castro folyamatosan hallatja szavát, de már nem tart beszédeket tömeggyűléseken, hanem újságcikkeket ír és fogadja a világ különböző tájairól jött csodálóit. Például gyakran mutatkozott fotókon Maradonával, aki korábban drogelvonó kúrák céljából időzött többször a szigetországban.

  

Cuba a Karib-tenger gyöngye

--  Sok-sok éven át álmodtam egy Kubai utazásról. A vágy már elkezdődött az 1980-as évek puhává vált szocializmusában, majd folytatódott az 1990-es évek vadkapitalista valóságában. A gondolatoknak nagy ereje van, teremtő ereje, az álom 2002-ben valósággá vált, a két kettes évben eljutottam végre Kubába. Előtte sokáig elérhetetlen álomnak tűnt, hogy egyszer jómagam is eljussak a cukorszigetre, Amerika első szocialista országába. Kubába megérkezni egy csoda, a trópusi környezet, a kellemes napfény, a meleg illatok varázsa lenyűgöző.
--  Kuba az Antillák legnagyobb szigete, a fő szigetet tekervényes szigetvilág veszi körül, körülbelül: 4500 korallsziget (cayo) és szigetecske. Ennek a Karib-szigetnek a változatos felszíne: 110.000 km²- en terül el, lakossága 11 millió körül mozog. Az ország a Mexikói-öböl bejáratánál fekszik 140 km-re a Bahamáktól, 146 km-re Jamaikától, 180 km-re Floridától és 210 km-re Cancúntól.
--  A Kubai sziget értékeit a múlt század kezdetén fedezték fel igazán nemzetközileg, innentől kezdve a világ minden tájáról érkeztek ide a turisták egyre többen és többen. Az utóbbi években Kuba idegenforgalmi szempontból újra virágkorát éli. Ez a változás azonban óriás léptekkel zajlott le: mára már az álomszerű strandok mentén számtalan modern és igényes szálloda közül is válogathat az idelátogató.
--  Kuba történetét először élőben a világhírű kubai tengerparti üdülőhely: Varadero szabadtéri színpadán ismerhettem meg: zenében, dalban, táncban elbeszélve, a Danza Nacional együttes jóvoltából. A késő délutáni előadás kezdetét vette a színpadon. Harsonaszó jelezte, hogy díszes vitorlásaikon megérkeztek a spanyol hódítók, a konkvisztádorok. Kolumbusz Kristóf 1492-ben vetet horgonyt a sziget partjainál és fedezte föl a Karib-tengeri szigetet. A fodros gallérú és díszes ruhájú spanyolok hamarosan hozzáláttak az őslakók, az indiánok kiirtásához. Az indiánokat kék trikós táncoslányok személyesítették meg.
--  Újabb jelenet: a spanyol hajókon, a karavellákon megbilincselt afrikai rabszolgák érkeznek. A rabszolgákat piros trikós táncos fiúk alakítják. Aki egy kicsit is ismeri Afrikát, könnyen felismeri a magnózenét. Joruba nyelvű törzsi dalokat hallunk, Kuba új fekete lakosai a nyugat-afrikai Nigéria partjairól érkeztek. Arcuk és testük verejtékével művelik a cukornád ültetvényeket.
--  Gyönyörű tánckép, a fekete bőrű jövevények elvegyülnek az indiánok megmaradt leányai között és szerelmi szálak szövődnek köztük. Majd a fehér spanyol telepesek szintén elkezdenek keveredni e két emberfajtával: fehérek, sárgák, feketék keveredéséből jön létre Kuba új lakossága. A mai kubai emberek ereiben fehérek, indiánok, jorubák vére csörgedez.
--  Karneváli táncképek mutatják, hogyan utánozták a díszesen öltözött spanyol urak és hölgyek báli táncait az ültetvények munkásai. Azt is mutatják, hogyan szivárgott szét a spanyol kultúra a sziget falvaiban és városaiban, a különböző népek között. Hogyan lázadoztak a rabszolgák elnyomóik ellen, miközben igyekeztek átvenni a táncaik eleganciáját.

  

Kuba egy szebb múltat idéz

--  Kuba éghajlata és az emberek habitusa könnyed, mindenhol a régmúlt ráérős és odafigyelő nyugalmát idézi. Azt a meghitt nyugalmat ami már a nyugati berendezkedésű kapitalista országokból teljesen eltűnt. Kuba éghajlata trópusi, meleg és esős, ideális üdülésre, kikapcsolódásra. Fekvése miatt évente többször söpörnek végig a hurrikánok a szigeten.
--  Kuba trópusi éghajlatán egész évben 22-28 °C közötti átlaghőmérséklettel mutat az idő. Az év 300 napján, 7-8 óra a napsütéses órák száma naponta. Klímáját 2 évszak határozza meg igazán: egyik a száraz, mely novembertől áprilisig tart, a másik az esős, mely májustól októberig.
--  A száraz évszak inkább enyhe, kevesebb csapadékkal. Az esős évszak forróbb és csapadékosabb, ami nem azt jelenti, hogy napokon keresztül szakad az eső, inkább csak záporok, zivatarok fordulnak elő gyakrabban. A páratartalom igen magas egész évben, kb. 80% körül mozog.
--  A kubai konyhában az afrikai és spanyol ízek keverednek. Alapanyagként főként rizs, bab, kukorica, burgonya, sertéshús, csirkehús, marhahús, halak, tintahal, rák, languszta szolgálnak. Ezekből leveseket, főtt-, sült- és grillezett húsokkal készített főfogásokat készítenek. Mindezeket gazdag körettel-, ízletes szószokkal-, mártásokkal- és salátákkal egészítik ki. A salátákból nem hiányozhat a paradicsom, az uborka és a hagyma, melyet gyakran ecettel és olívaolajjal öntenek le.
--  A desszert általában fagylalt, kókusz szirupos sajt, vagy rumos omlett lehet. A sziget legkedveltebb ételei: fekete bab rizzsel, sült csirkével, a sült malac sült burgonyával, salátával és a tintahal mártásban. Ínyencek a tenger gyümölcsei teljes palettáját megtalálják a legváltozatosabb módokon elkészítve. A tintahal mártásban, a rák-falatkák és a languszta-tál mellett krokodil-raguval, főtt cápa hússal.

         

Kuba élete manapság

--  Az úti kritikus a Kubába utazóknak akar hasznos felkészítést nyújtani, és ebben mindenképpen helye van, hogy a lényeges dolgokat kiemelve az ország mai politikai és gazdasági helyzetéről is szót ejtsünk. Nem szeretnénk azonban arra vállalkozni, hogy ennek kapcsán világpolitikai, ideológiai álláspontokat fogalmazzunk meg. Ezt nem megalkuvás, hanem a sokféle nézőpont tiszteletben tartása. Kubában a hivatalos álláspont szerint a nehéz gazdaság helyzetért és az ellátási problémákért elsősorban az ellenséges USA felelős.
--  Az Egyesült Államok sokadik kormánya gazdasági blokád alatt tartja Kubát azzal a szándékkal, hogy büntesse politikai rendszerét és megpróbáljon rendszerváltozást és különböző szabadságjogokat kikényszeríteni a szigetország gazdaságának ellehetetlenítésével. Nem kubai, független elemzők gyakran felteszik a kérdést, hogy Washington miért bünteti Kubát politikai rendszere miatt, miközben ugyanezt nem teszi meg sok tucat más országgal szemben, amelyet ugyancsak nem tekint demokratikus berendezkedésűnek.
--  A jelenkor és a közelmúlt arról tanúskodik, hogy a kubai politikai rendszert a gazdasági nyomás nem buktatta meg. Kuba mai valóságát, gazdasági helyzetét, a lakosság hétköznapi életét, létkörülményeit alapvetően befolyásolja mindaz a hátrány, ami az amerikai kereskedelmi embargóból származik.
--  Számtalan vélemény ütközik arról, hogy Kuba nehéz helyzetéért mennyire felelős a kommunista hatalmi rendszer, állami tulajdonú gazdasági szerkezet maga, és mennyire a Nagy Szomszéd több évtizedes aknamunkája. Akármi legyen is a válasz, tény, hogy a kubai lakosságnak kell viselni a következményeket. Képtelenség általánosítva megítélni, hogy a kubaiak szívük mélyén mit gondolnak a rendszerről, a sorsukról. 
--  A Kubába látogató turistának, már csak nyelvi akadályok miatt is - ritkán adódhat amúgy is lehetősége, hogy akár valami egyéni álláspontot halljon egy helyi embertől. A kubai ugyanis nem szívesen áll le politizálni egy külföldi turistával. A helyiek hatalmas többsége Fidel Castro 1959-es forradalma után született, és nem igazán tud egy hullámhosszon eszmét cserélni olyanokkal, akiknek egészen más dolgok a természetesek, mint neki.
--  A turista amúgy nem érintett kívülállóként mond ezt-azt arról, ami a saját szemével lát. Sokan sajnálják vagy - sajnos – lesajnálják a kubaiakat azért, mert szegényes körülmények között élnek. Sokan pozitív, szinte megható élménynek érzik azt a látványt, hogy a kubai emberek a hétköznapi nehézségeik dacára milyen laza felfogással, vidáman képesek élni.
--  Íme egy kubai vicc ezzel kapcsolatban: Egy amerikai kém Kubából hazatérve jelentést készít az országról. Alig van üzemanyag az országban, mégis közlekednek az autók. Nincs semmi az élelmiszerüzletek kirakataiban, mégis mindenki főz valamit vacsorára. A kubaiaknak nincs pénzük, de minden este rumot isznak és táncolgatnak. Nem értem, hogy miként van ez. Nem értem.
--  Az utcákat járva látni lehet azt, hogy szegényen és szerényen élnek az emberek, a kubai nép nagy része mégsem választja a pénz hajhászás stresszel járó életmódját. Rengeteg ember ül napközben is az utcákon, parkokban, tereken, dominóval, rummal és zenével múlatva az időt. Egy helyi ismerősöm szerint sok kubai beletörődik a szerény élet körülményekbe, megelégszik azzal, hogy van mit ennie, van ruhája és van fedél a feje fölött. 
--  A felhalmozás ebben a rendszerben nem divat és csak nagyon keveseknek sikerül. Igaz, a kapitalista világra oly jellemző stresszel, fáradtsággal és agresszióval sem találkozni olyan szembetűnő módon, mint a kapitalista-tőkés nyugaton. A kubainál békésebb és nyugodtabb néppel, kedves barátaim, aligha fognak találkozni a közeljövőben." (2008)"

     

Fidel Castro az örökös Kubai elnök

--  Fidel Castro (Mayarí, 1926. augusztus 13. –) a nyugati világ utolsó kommunista vezetője volt, aki 43 éven át gyakorolta a hatalmát, a világ egyik legrégebben hivatalban lévő államfője volt. Csak a thaiföldi király és II. Erzsébet brit uralkodó előzi meg, fél évszázad után engedte ki a hatalmat kezéből. Fidel Castro, kubai kommunista politikus, 1965–2008 között az ország elnöke, miniszterelnöke, a kubai hadsereg parancsnoka..
--  1965-ben ő lett a Kubai Kommunista Párt első főtitkára, és az ő vezetésével vált az ország egypárti szocialista köztársasággá. 2008-ban lemondott elnöki és hadvezéri posztjáról, 2011-ben pedig megvált első titkári posztjától is.
--  Fidel Castro: 1926. augusztus 13-án született egy kubai cukornád ültetvényen, Mayarí város közelében. Apja: Ángel Castro y Argiz, spanyol bevándorló, aki kemény munka árán vált sikeres cukornád termesztővé. Anyja, kubai kreol: Lina Ruz González apja birtokán volt szolgáló lány. Fidelnek: 2 bátyja és 3 nővére van.
--  Fidel éles eszű, tehetséges diák volt. Leginkább a sportok után mutatott érdeklődést. 1941-ben került a Havannai El Colegio de Belenbe, Kuba legelőkelőbb gimnáziumába, ahol nyers, vidékies temperamentuma és megnyilvánulásai miatt az El Loco (Az őrült) nevet kapta osztálytársaitól, valamint részt vett a diákok politikai harcaiban. Világnézeti képe itt indult fejlődésnek a jezsuita papok hatására, akik a spanyol nyelvű katolikus világot felsőbbrendűnek tartották az anyagias angolszász világhoz képest. Középiskolai tanulmányai befejezése után 1945-ben a Havannai Egyetemre ment jogot tanulni.
--  1952. március 10-én Batista, a valamikor jelentéktelen kis őrmester katonai puccsal átvette a hatalmat az országban, kiszolgáltatva azt az USA-nak, és katonai diktatúrát vezetett be. Ebben az időben Castro már ismert politikus volt, az Ortodox Párt radikális szárnyát vezette. Megkezdődött a felkészülés egy katonai felkelésre, melynek a célja az erkölcsi megtisztulás és a nemzeti méltóság visszaállítása. A Castro vezette mozgalom, a Movimiento megkezdte a harcosok kiképzését. A kiképzés a legnagyobb titokban zajlott. A résztvevőket 15-20 fős sejtekbe osztották. A sejtek nem tudhattak egymásról, mert a besúgók és a katonai rendőrség, a SIM miatt rendkívül nagy volt a lebukás veszélye.
--  1952-ben a kubaiak izgatottan várták a választásokat, amit negyedszer tartottak volna az új alkotmány 1940-es hatályba lépése óta. Fidel, a fiatal ügyvéd megragadta az alkalmat: az Orthodoxo párt színeiben indult képviselőjelöltként, kampányában pedig a felelős kormányzat és a korrupció letörése mellett szállt síkra. Közeledett a választás napja, Fidel Castrónak pedig jó esélye volt a győzelemre. Március 10-én azonban Fulgencio Batista tábornok katonai puccsot hajtott végre, szétzúzva a kubai demokráciát és Fidel politikai elképzeléseit. Batista államcsínyével létrejöttek a tökéletes feltételek egy hős forradalmár felemelkedéséhez.
--  Az Oriente-i Siboney tanyán 1953. júliusának karneváli időszakában gyülekezett Fidel Castro és Raul Castro 150 forradalmár társával, hogy megrohanják a Moncada laktanyát, Fulgencio Batista diktatúrájának egyik fellegvárát. A Moncada ostroma nem sikerült, Batistáék szörnyű vérfürdőt rendeztek. Fidel és társai a hegyekbe menekültek. Egy hétre rá Pedro Sarría, a Batista hadsereg fekete bőrű hadnagya foglyul ejtette Fidelt. Álmában tört rá egy Bohió-ban. Társai sürgették, lője agyon a foglyot, mert a szóbeli parancs így hangzott: "Mindenkit azonnal ki kell végezni, nehogy a forradalmárok a bíróság elé kerülhessenek. Sarría művelt, olvasott ember volt, így katonái unszolására így válaszolt: - "Las ideas no se matan" - "Az eszméket nem lehet legyőzni".. Nem lövőm le Fidel Castrót, hanem az ügyésznek fogom átadni.
--  Fidel ezután bíróság elé került, a vádlottak padjáról leplezte le a Batista rendszer rémuralmát.. - "Condenadme, no importa. La historia me absolvera." - "Ítéljenek csak el nyugodtan. A történelem majd fel fog menteni" - mondta híres, négyórás védőbeszédében, amely inkább vádbeszéd volt. Fidel Castrót ezután 15 évnyi börtönbüntetésre ítélték, de két év múlva amnesztiával kiszabadult.
--  A Sarría történet epilógusa.?. Hat év múltán Fidel - már mint a szabad Kuba miniszterelnöke - meglátogatta az öreg hadnagyot, akit Santiagóban mindenki megsüvegelt. Fidel hálás köszönetet mondott megmentőjének, aki így válaszolt neki. - "Amit tettem, nem azért tettem, hogy megmentsem Kuba leendő miniszterelnökét, hiszen honnan sejthettem volna, hogy Te leszel az. - Hát akkor miért tetted.?. - kérdezte Fidel. - Azért tettem, mert mélységesen hittem abban, amit parancsnokom szemébe is megmondtam: "Az eszméket nem lehet megölni"..
--  1958 őszén Fidel Castro úgy döntött, hogy az ország egész területére kiterjeszti a gerillaháborút. Erre 2 hadosztály kapott megbízást: az egyik Havanna felé, a másik nyugatra vonult. Az volt a taktikájuk, hogy a városokat összekötő utakat, hidakat tönkretették, így Batista csapatai nem jutottak utánpótláshoz, és könnyű volt őket felszámolni. November végén a kormánycsapatok próbálták megállítani őket, de a támadás december elején összeomlott és a gerillacsapatok kezdtek támadásba. Nem sokkal később már az egész ország Castro kezén volt, 3 nagyvárost kivéve. Batista és közvetlen hívei 1958. decemberének végén elmenekültek az országból, a Castro vezette Forradalmi Hadsereg 1959. január 1-jén bevonult Havannába, ahol semmiféle ellenállás nem fogadta őket. A Moncada-laktanyát január 2-án egyetlen puskalövés nélkül foglalták el. Győzött a forradalom..
--  Fidel Castro gyakran jelent meg a nyilvánosság előtt és még idős korában is több órás beszédeket tartott. 2006. július 31-én jelentették be, hogy Castro súlyos bélműtéten esett át és „ideiglenesen” átadja a hatalmat öccsének, a nála öt évvel fiatalabb Raúl Castrónak. A hivatalos közlések szerint folyamatosan javuló állapotú Castro azóta csak ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt, de többször célzott arra, hogy nem ragaszkodik a hatalomhoz. A nyugati világ utolsó kommunista vezetője, a világ egyik legrégebben hivatalban lévő államfője. Csak a Thaiföldi király és II. Erzsébet Brit uralkodó előzi meg őt a világon, közel fél évszázad után engedte ki a hatalmat kezéből.

Kuba és Hemingway

--  A Kubaiak az amerikaikat, a jenkiket, a gringókat a történelmi előzmények okai miatt sem igazán kedvelik, szeretik. De van egy amerikai születésű ember akit úgy szeretnek mintha saját gyermekük lenne. Ő Ernest Hemingway, azaz "Papa" Hemingway. A világhírű amerikai író sokat élt Kubában, Havanna melletti háza, a "Finca de Vigia - Virrasztó tanya" ma féltve örzőtt nemzeti múzeum: San Francisco de Paulában.
--  Ernest Hemingway 1939-ben vásárolta meg a tanyát, mert nagyon szeretet Kubában élni. Itt közel volt a szülőföldjéhez, de mégis egy teljesen más életközegben élhetett itt, a spanyol beszéd, a spanyol temperamentum, a latinos életérzés vette körül mindenhol. A spanyol polgárháború élete nagy és meghatározó élménye után Havannában írta nagy művét: "Akiért a harang szól" című felejthetetlen regényét. Itt mindig igazán spanyol környezetben érezhette magát. Felesége: Mary Welsh a csodaszép kert egyik zugában három emeletes tornyot építettet: Papa Hemingway számára. Az író innen nézegette Havannát, ide kéklett a tenger. Cojimar kis halászfalva, amelyet Nobel-díjas regényében: "Az Öreg halász és a tenger" énekelt meg.
-- Hemingway 1939 óta Kubában élt, s Fidel Castróék hatalomra kerülése után sem távozott onnan, sőt személyes jó viszonyt is ápolt a kubai forradalmár vezetővel. Otthonát sokan megcsodálták. A ház kertjében pedig ott díszlik a Pilar yacht, szépen kifestve. Ezen a yacht-on sokszor vadászott együtt Fidel Castróval: agujára és kardhalra. Amikor Hemingway 1959 végén Európából ismét visszaérkezett Kubába, megcsókolta Havanna repülőterén a földet majd a Kubai zászlót. "Magamat is kubainak tartom, kérem ne nézzenek engem jenkinek" - mondta az újságíróknak.
--  Hemingway leglíraibb írása, amelyben az öreg halásznak a tengerrel, a hallal, a természettel, és emberi voltáért vívott küzdelmében a magára hagyatott egyén makacs hősiességét ünnepli.
--  Egy napon a halász Santiago messzire kievez a tengerre, s horgára végre ráakad egy nagy hal, amely jó két napon át vonszolja őt csónakostul. A harmadik napon sikerül elejteni a zsákmányt, és megindul a hazafelé fújó passzát szél is. Ám jönnek a cápák, s bár közülük hősies küzdelemben, minden erőtartalékának mozgósításával többet megöl az öreg, végül is a hajóhoz kötözött puszta csontvázzal tér haza, önmaga meg szinte élőhalott már. Az első cápa megölése után mondja ki az öreg halász a mű szállóigévé vált gondolatát: "De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni."

Kuba gazdasága

--  Az ország ipara szocialista, (ex-kommunista) berendezkedésű. Az összes cég – leszámítva egyes kisvállalkozásokat – állami tulajdonban van. A külföldi befektetéseknél is kötelező a meghatározó kubai állami arány. A Szovjetunió felbomlása után Kuba kőolajellátása erőteljesen csökkent, ez időlegesen radikálisan átrendezte az ország társadalmi, gazdasági berendezkedését..
--  Kubában az oktatás minden szintje ingyenes. A tankötelezettség 16 éves korig szól. Az alapfokú oktatás az első hat osztályt foglalja magában. A középfokú oktatás két részre oszlik: az első négy osztály kötelező, s érettségivel végződik, amit technikumban vagy egyetemi előkészítő osztályok követnek. Kuba – és egyben a karibi térség – legrégebbi egyeteme az 1728-ban alapított Havannai Egyetem.
--  Kuba a városi mezőgazdaság és biogazdaság terén elért eredményei igazán figyelemre méltóak. Amikor Kubára sokkolóan hatott a szovjet blokkal való kereskedelmi kapcsolatainak elvesztése az 1990-es évek elején, az élelmiszer termelés kezdetben összeomlott az importból származó műtrágyák, növényvédő szerek, traktorok, alkatrészek és üzemanyagok elmaradásának eredményeképpen. A helyzet annyira rossz volt, hogy Kuba produkálta a legrosszabb növekedési arányt az egy főre eső élelmiszer-termelésben egész Latin-Amerikában és a Karib-térségben.
--  Azonban a sziget ország gyorsan újra irányozta a mezőgazdaságát, hogy kevésbé függjön az importált szintetikus vegyszerektől, és világklasszis példájává váljon az ökológiai mezőgazdaságnak. Ez egy annyira sikeres fordulat volt, hogy az elkövetkezendő időszakban Kuba újra a legjobb élelmiszer-termelő teljesítményt mutatta Latin-Amerikában és a Karib-térségben, figyelemre méltó 4,2 százalékos éves növekedéssel 1996 és 2005 között, amikor a térségi átlag 0 százalék volt.

 

Kuba gasztronómiája

--  A kubai konyhában az afrikai és spanyol ízek keverednek. Alapanyagként főként rizs, bab, kukorica, burgonya, sertéshús, csirkehús, marhahús, halak, tintahal, rák, languszta szolgálnak. Ezekből leveseket, főtt-, sült- és grillezett húsokkal készített főfogásokat készítenek. Mindezeket gazdag körettel-, ízletes szószokkal-, mártásokkal- és salátákkal egészítik ki. A salátákból nem hiányozhat a paradicsom, az uborka és a hagyma, melyet gyakran ecettel és olívaolajjal öntenek le. A desszert általában fagylalt, kókuszszirupos sajt, vagy rumos omlett lehet.
--  A sziget legkedveltebb ételei: fekete bab rizzsel, sült csirkével, a sült malac sült burgonyával, salátával és a tintahal mártásban. Ínyencek a tenger gyümölcsei teljes palettáját megtalálják a legváltozatosabb módokon elkészítve. A tintahal mártásban, a rákfalatkák és a languszta-tál mellett krokodil raguval, főtt cápahússal.

Kubai rum

--  Ital téren Kuba nem szorul reklámra. A kubai rum és a vele készült koktélok ugyebár világhírűek. A mojito jó ideje hatalmas divat a világszerte, de közismert a Daiquiri és a Cuba Libre is.. A rumnak hátulütői is vannak. A kubaiak a legnagyobb rumfogyasztók a világon, évente átlagban majdnem 5 litert isznak belőle, ezzel ők a hatodik nemzet, mely a legtöbb márkás italt fogyasztja, a vodkazabáló volt szovjet tagállamok után.  Ez természetesen per főre vonatkozik, és a teljes lakosságra vetítve, úgyhogy ennél egy “aktív” rumfogyasztó jóval többet iszik.
--  A nagy hazai márkák egyes italai akár egy kubai havi átlagbérének a felébe is kerülhetnek palackonként, ezért a szegényebb rétegek körében a kevésbé minőségi italok az elterjedtek. Az alkoholizmus ijesztő mértékű terjedésére már a vezetés is felfigyelt, és anonim klubokkal igyekeznek segíteni a kubaiak kigyógyulását. Sajnos azonban az országban nagyobb a szegénység, mint ahogyan gondoljuk. Egy cikk kommentelője szerint Kubában ez a mondás járja: “Aquí para vivir hay que estar loco o borracho y yo loco no soy.” Azaz: Hogy itt élj, vagy bolondnak, vagy részegnek kell lenned, én pedig nem vagyok bolond. (2013)"

Kubai szivar

--  Kuba talán leghíresebb nemzeti terméke a szivar, amely a 19. század végére az egész világon státusszimbólummá vált, a dohánykultúra története során pedig számtalan különböző méretű, alakú és színű típus alakult ki. Annak ellenére, hogy a szivarozás eredetét egészen pontosan soha nem fogjuk megismerni, igen nagy bizonyossággal hangoztatják szakértők, hogy a dohányzás ezen fajtája a dél-amerikai indián törzsek vallási rituáléiban, a pipázás szokásában gyökerezik.
--  A 18. században brit tengerészek és katonák karibi kalandozásaik során Észak-Amerikába a már komoly ültetvényekkel rendelkező Kubából szállították a drága portékát. Ettől az időponttól kezdődően indult a szivar világhódító útjára, s bár más országok - így például a Dominikai Köztársaság, Honduras, Ecuador, Brazília - is előállítják a dohánytermékek legelőkelőbb fajtáját, a legfontosabb szerepet továbbra is Kuba őrizte meg.
--  A szigetország dohánytermelése a 19. század derekán élte virágkorát, vagyis abban az időben, amikor körülbelül 1000 gyár üzemelt, átlagosan 10 ültetvényről gyűjtve be az alapanyagot. Az iparosodásnak köszönhetően Kuba fokozta exportját és az Egyesült Államok milliomosai mellett Spanyolországot és Nagy-Britanniát is kiszolgálta az 1860-as években.
--  Jelentős változásokat hozott Fidel Castro hatalomra jutása az ország életében a szivartermelés szempontjából is, ugyanis a korábban amerikai kézben lévő cégeket 1959-ben államosították, és Cubatabaco néven monopóliumot alapítottak. A viszontválasz hasonlóképpen kemény volt, ugyanis John F. Kennedy elnök 1962. február 2-án embargóval sújtotta Kubát, aminek hatására a (legális) szivarkereskedelem erősen visszaesett, ezt követően csak a kilencvenes években tudott talpra állni az ipar.
--  Napjainkra ismét felvirágzott a szivargyártás, sokan pedig első kézből szerzik be a különleges minőségű termékeket. Aki Kubában vásárol szivart, fontos tudnia a vonatkozó vámelőírásokat is, illeték fizetése nélkül ugyanis személyenként maximum 23 szálat lehet kivinni az országból, méghozzá a Habanos S.A. cég által kiállított számla ellenében és maximum 2.000 USD értékben.
--  A megjelenést illetően a két legfőbb gyűjtőcsoport a parejo és a figurado, vagyis a hengerszerű, szabályos, illetve a legváltozatosabb alakú, szabálytalan forma. A henger alakúak közt legismertebb típus a Corona, amely 140 milliméter hosszú és 16 milliméteres átmérőjű, de létezik hosszabb (Double Corona, 194 x 19,45 mm), testesebb (Corona Gorda, 143 x 18,26 mm) és kisebb is (Petit Corona, 129 x 16,67 mm). Ezeknél jóval véknyabb a 14 milliméteres Panatela, míg a Robusto közel 20 milliméteres vastagságáról ismert. A Churchill forma a brit miniszterelnökről kapta nevét, és a régi szabványnak megfelelően 17,8 x 18,65 milliméteresnek kell lennie.
--  A figuradók közé tartozik a torpedo, amelynek alakja leginkább egy rakétára emlékeztet, míg a pyramid ezenfelül vastagabb a szájhoz emelendő részen is, illetve a perfecto egyedül középen vastag. Méreteket nem szokás rögzíteni a figuradók esetében, ugyanakkor fölöttébb fontos a formák állandósága.
--  Szín szempontjából Kubában a következő kifejezésekkel írják le a szivart: clarissimo (zöld), claro claro (sárgás), claro (sárgásbarna/tejeskávé), claro colorado (világosbarna), maduro colorado (vörösesbarna), maduro (sötétbarna) és oscuro (fekete); de készítenek kétszínű szivarokat is.

Kuba leghíresebb Városai

Havanna
Kuba központja és fővárosa, a térség legnagyobb városa 2,2 millió emberrel.. Havannát a világ egyik legvendégszeretőbb városaként tartják számon. Az óvárosi részen felújított, de a régi időket idéző épületek láthatók, az építkezések és renoválások a mai napig folynak. Érdekessége, hogy a felújítás során pontosan ugyanazt a képet próbálják visszaidézni, mint ahogy a múltban festett az épület, az első gerendától az utolsó csempéig. Mindenképpen meg kell nézni a Castillo del Morro-t, amelyhez világítótorony is tartozik, a Fuerza Real-t, amely jelenleg  hadtörténeti múzeumként működik és a  San Cristóbal katedrálist. A látnivalók mellett  a város hangulata, a nyüzsgő éjszakai élet és a helyiek vendégszeretete mindenkit magával ragad.

Santiago De Cuba
Santiago de Cuba egy igazi és vérbeli karibi hangulatú város, Havanna után a második legnagyobb, 500 ezres lakosságával. Santiago de Cuba a szigetország dél-keleti részén található, Havannától mintegy 870 km-re délkeletre, a Karib-tenger partján egy öbölben fekszik. Színes történelmének köszönhetően régi kastélyok és múzeumok állnak itt, úgy mint a Casa de Diego Velázquez, vagy a Bacardi múzeum.

Varadero
Varadero városa 140 km-re keletre fekszik Havannától, a karib térség legnagyobb üdülőközpontja. Varadero Kuba legismertebb tengerparti üdülőhelye, amely egy félszigeten, a Mexikói-öböl partján található. Varadero községnek 8000 állandó lakosa van. A kiváló és napfényes éghajlat, a hosszan elnyúló homokos tengerpart, az egymást érő szállodák, a pihenni és sportolni vágyóknak ideális lehetőséget biztosítanak.

Cienfuegos
Cienfuegos egy igazi európai jellegű város, az első francia telepesek nyomán. A Karib- tengerre nyíló öböl mentén és a bájos városban mindenképp meg kell ejteni egy hangulatos sétát. A települést a „La Perla del Sur” (A Dél Gyöngye) néven is szokták emlegetni. Lakossága meghaladja a 100 ezer főt. A helyiek fő megélhetési forrásai közé tartozik a szarvasmarha-tenyésztés és a cukornád termesztése.

Trinidad
Trinidad-ot 1988-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. A város a gyarmati kor hangulatát idézi,  XIX. század közepére alakult ki a nagyjából most is látható városkép, a kockaköves utcákkal, templomokkal, vörös cserepes háztetőkkel.  Fontos megemlíteni, hogy -habár indulnak szervezett 1 napos városnézések Trinidadba-ha tehetjük maradjunk itt egy éjszakát, mert a lemenő nap fényeiben egy egészen más városkép fog elénk tárulni.

Santa Clara
Ez a város volt az, amelyet elsőként felszabadítottak 1958-ban, ezért itt az egyik legfontosabb látnivaló a Che Guevara emlékmű, a forradalom hősét itt is temették el. Emellett pedig jellemző a városra a fiatalos pezsgés, amelyet a  nem messze található egyetem hallgatói biztosítanak.

Pinar del Río Province
Az ország legnyugatibb pontja, a kirándulók és a természet szerelmeseinek kedvenc helye. A 175 km hosszú Cordillerra de Guaniguanico hegység uralja a tájat, mely alatt több száz kisebb és nagyobb mészkőbarlang található. A leghosszabb barlang egyébként 26 kilométeres. A Vinales körüli hegycsúcsok az idő folyamán megkopva, ma bizarr alakzatot mutatnak. Ez talán Kuba legszebb vidéke, rengeteg lehetőség nyílik a búvárkodásra, a jachtok számtalan természetes kikötőbe időzhetnek, a víz tiszta és a korallzátonyok védte csodálatos homokos partokból is bőven válogathatunk.

--------------------------------------------------------------------------------------

 

Kuba és fenntartható mezőgazdasága.

Innen Európából sokszor úgy tűnt, hogy Kuba helyzete reménytelen: a Castro-testvérek: Fidel Castro és Raul Castro elszigetelik az országot, a gazdaság nem működik. Van azonban egy terület, amelyben Kuba verhetetlen lett, mégpedig a mezőgazdaság. A Kubaiak mezőgazdasága teljesen bio-gazdálkodásra épül, és mentes mindenfajta fosszilis energia forrástól.

Kuba és fenntartható mezőgazdasága

--  A Kubai, a Közép-Amerikai szigetország számára komoly csapást jelentett a Szovjetunió összeomlása. 1990-ben Kubában volt a legmagasabb a születéskor várható élettartam, a világon a második legmagasabb a gabona hozam nagysága és a kalória-bevitel. Egyetlen kubai sem éhezett. Azonban ezeket az eredményeket egy borzasztó függés révén érték el.
--  A Kubai trópusi termékekért, főleg cukorért cserébe a Szovjetunió olajat, traktorokat, műtrágyát, növényvédő-szereket, állateledelt és a lakosság élelmiszerének mintegy felét szállította. A kubai gazdaságok állami tulajdonban voltak, és sok vegyszert igénylő monokultúrás gazdálkodást folytattak. A vetési terület hatvan százaléka cukornád volt, s ez adta a kiviteli bevételek háromnegyedét.
--  1990-ben, mikor a szocialista tábor összeomlott, a kereskedelem a legtöbb kapitalista országgal tilos volt. Kuba hirtelen elveszítette élelmiszereinek felét, s a másik felének megtermeléséhez szükséges fűtőanyagának, műtrágyájának jelentős részét. A helyzet kétségbe ejtő volt, jegyrendszert vezettek be. Hiány cikk volt a tojás, étolaj, kenyér, hús és tej, az emberek rizsen, babon, halon, burgonyán és kasszaván éltek.
--  Kuba elkezdett dolgozni a megoldáson. Tudományos szakemberei már a válság előtt módszereket dolgoztak ki a kártevők elleni védekezésre és a talaj tápanyag pótlására. Kiépítettek egy kártevő-ellenőrzési rendszert, növényvédő szerek helyett az ültetvények védelmére bogarakat használnak. Ha a cukornád-rovar feltűnik, akkor egy Lixophaga nevű légy tömegeit engedik ki, amelyek elpusztítják azt a bogarat. A kártékony hernyók ellen Trichogrammát, egy kis darázsfélét terjesztenek, amely a hernyó petéit eszi.
--  A gazdálkodók baktériumokkal, gombákkal, vírusokkal fertőzik meg a károsítókat, ilyen: Beauvaria bassina, amely öli a banán-zsizsiket. Ezeket a biológiai fegyvereket: 218 központban, szövetkezetekben és állami gazdaságokban állítják elő. Emellett a tudósok kártevő bogarakat pusztító fonalférgeket izolálnak, valamint a növényi kártevők ellen talaj mikrobákat. Szövet tenyészetben termesztenek vírusmentes magoncokat és vetésforgóval védekeznek a gyomok ellen.
--  Kuba régi szovjet traktorai nem működnek kőolajjal, ezért szarvasmarhákat tenyésztenek, amelyek trágyázzák is a talajt. A talaj tápanyag tartalmának növelésére hüvelyeseket termesztenek, amelyeket beszántanak a földbe. Erre a célra használnak komposztált települési hulladékot és földigiliszta eredetű humuszt. Felfedeztek élő trágya gyárakat: szabadon élő nitrogént kötő és foszfort a talajba leadó baktériumokat.
--  Ezek az új gazdálkodási módszerek sokkal több embert foglalkoztatnak, mint a korábbi gépiesített gazdálkodás. Ez eleinte gondot jelentett a városiasodás miatt, de később az olajhiány a városokban munkanélküliséget okozott, ezért a kormány olyan intézkedéseket hozott, aminek hatására tömegesen költöztek falura az emberek. Az üresen maradt városi telkeken élelmiszer növényeket termelnek. Az élelmiszer termelés ezáltal növekedni kezdett.
--  Bár a kubaiak étrendje ma nem olyan gazdag, mint régen, az ellátottság megfelelő. A vegyszer mentes termelés miatt kevesebb a megbetegedés a mezőgazdasági dolgozók között. A talaj javul, a humusz és az önfenntartó mikrobák rendszere néhány évtizeden belül teljesen helyreáll. Kuba tehát nemcsak fenntartotta, hanem növelte is az élelmiszer-termelését, miközben növelte a munka lehetőségeket és erőfeszítéseket tett a környezet védelmére.


Példaképünk: a posztkommunista Kuba

   

--  Innen Európából már úgy tűnt, hogy Kuba helyzete reménytelen: a Castro-testvér ott folytatja, ahol Fidel abbahagyta, a gazdaság nem működik, az ellenzék börtönben, aki tud menekül. Van azonban egy terület, amelyben Kuba verhetetlen: mezőgazdaságuk teljesen biogazdálkodásra épül, mentes mindenfajta fosszilis energiaforrástól.
--  Mindenki csak hőbörög. Gazdasági katasztrófa így, több évtizedes válság amúgy, összeomló, embertelen, de legalább "ingyenes" egészségügy, permanens hiánygazdaság, egypártrendszer, az ellenzék üldözése, amely ellenzék hálátlan módon időnként öngyilkosságba menekül, emberi jogok nulla, szólás szabadság nulla. Nagyjából így néz ki eléggé el nem ítélhető módon a szokványos kép Kubáról.
--  A dilettáns: Jaime Ortega bíboros érsek is nyilván rosszul látja saját hazáját, amikor azt mondja, a "gazdasági és társadalmi nehézségek" most a legsúlyosabbak a XXI. század kezdete óta a kommunista vezetésű országban. Ideje volt ennek az üres, hazug klisének véget vetni. A szigetország ugyanis valójában az önkéntes környezet tudatosság mintaállama.
--  Ezt a meglátást nem másnak, mint a Védegylet civil szervezetnek, pontosabban az általuk bemutatott Közösség ereje című 53 perces "döbbenetes" kubai filmnek köszönhetjük. "Nem alternatívákat, lehetőségeket látunk, hanem egy országot, ami a Szovjetunió összeomlása után kínjában átalakította magát valami olyanná, amerre lassan az egész világnak el kell majd mozdulnia."
--  Nagyon téved, aki eddig azt hitte, Kuba csak Hegyi Gyula és a hazai Che Guevara fanclub kedvence. A "kubai modell" beszivárgott abba a civil, ökológiai szervezetbe is, amely Sólyom Lászlót az államfői posztra katapultálta, amit aláírásával anno e sorok írója is támogatott; mea culpa.


Sztálinista szükségből ökológiai erény
 


--  A Védegylet egész estés, vetítéses-beszélgetős, "Fair Trade Büfével", holott Kubában már az is fair-nek számít, ha van trade, és "klímabarát borkóstolóval" gazdagított rendezvényt szervezett az Iparművészeti Múzeumban annak a hihetetlen eseménynek a hazai propagálására, hogy amikor a Szovjetunió nem tudta folytatni az "energia segélyt" és "elzárták az olajcsapot", akkor a kubai népnek sikerült átmennie egy nagyon fontos "átalakuláson", és olyan mezőgazdaságot létrehoznia, ami nem függ a fosszilis energia forrásoktól."
--  Hogy ez miért fontos? Ön nyilván nem tudta, hogy "amikor a klímaváltozás miatt a fosszilis energiaforrások használatát amúgy is radikálisan csökkenteni kell, a Kubai példa segít abban, hogy időben készüljünk fel a szükséges társadalmi átalakulásokra." Most röviden megszakítanám a cikk írását, mert röviden elmegyek komposztálni és reciklálni.
--  Köszönöm  a türelmüket. Tehát. A Védegylet azt is írja: "A film magyar változatának terjesztésével az a célunk, hogy minél több közösségi kezdeményezésnek adjunk egy olyan eszközt, amivel egy szélesebb körű tervezést tud kezdeményezni." A tervezés szó természetesen kissé visszás, amikor egy olyan állam modelljét ajánlják a figyelmünkbe, amelyben parancs gazdaság van, és éves terveket kell teljesíteni, bár ezen valószínűleg érdemes túllépni, hiszen a környezet az első.
--  Legkésőbb ezen a ponton érdemes rögzíteni, hogy mint minden sztálinista rezsim, a szigetország is eléggé szennyezett, de nem a nem kellően ökológiai mezőgazdálkodás a problémák gyökere. Az ország szinte kizárólag cukrot, dohányt és nikkelt exportál, az élelmiszerek: 80 százalékát importálnia kell. Az egyik első számú jövedelem az az évi 800 millió dollár, amit kubai emigránsok küldenek évről évre haza. Éhínség nincs Kubában, tömeges nyomor azonban igen.
--  Kubában nyomor van. Nem afféle szerény életvitel, nem is szegénység, hanem rendes, harmadik világbeli nyomor: az emberek omladozó házakban és nádfedeles viskókban élnek, nincsen szappanjuk, WC-papírjuk, fehérneműjük, cipőjük, vizük és ennivalójuk" - mesélte a Hírszerzőnek tavaly januárban két, neve elhallgatását kérő magyar társadalom kutató. A szakértők elmondták: Kubában még mindig jegy-rendszer van érvényben.


Organikus, de van benne rendszer

--  A Szovjetunió politikai és gazdasági segítsége megszűnésével, az 1990-es évek elején a kubai államosított mezőgazdaság teljesítménye: 54 százalékkal zuhant. A kormányzat kényszerűen teret adott annak, hogy a kistermelők a többletüket közvetlenül a lakosságnak adhassák el. Műtrágya és peszticid nem volt, úgyhogy a kubai agrárszektor, ahogy a film és Védegylet találóan észrevette, átment organikusba. Ebben az un. organopónicos, a "városi bio-háztáji" játszott kulcs szerepet. A film szerint az olaj egy szép napon kifogy a Földön, és akkor mindenki jól tenné, ha ezt a modellt adaptálná.
--  Ezt gondolja a Védegylet honlapján: "Kubában váratlanul beköszöntött a fosszilis energiák virágkorának a vége, az ország lakosai pedig egyfajta laboratóriumi kísérlet keretei között találták magukat, ahol a tét a túlélés volt. A közösségek ismét felfedezték a szomszédság érzését és megindult közöttük a csere kereskedelem. A gazdálkodásban visszatértek az igavonó állatok és a szerves trágya használatára, mellyel néhány év alatt sikerült helyreállítaniuk a talaj megromlott egészségi állapotát. Előtérbe került a biogazdálkodás kérdése..." És így tovább. Mintha mindez nem is egy diktatúrában, hanem valamiféle politikailag légüres térben, egyfajta neutrális, önként választható társadalmi modell keretében történne.
--  A legfontosabb tényező a szellemi, és az akarati tényező volt, amely kormányzati szinten és lakossági szinten is pozitív hozzá állásban jelentkezett. A vezetés nem akadályozta az emberek tenni akarását, sőt segítette azt összehangolt kormányzati intézkedésekkel" - írja a kubai példa másik elkötelezettje, Kiss Tibor, aki terjedelmes dolgozatában minden aggály nélkül azt is írja: "A profit orientált szemlélet előnyben részesíti a környezet-szennyezőbb, kisebb beruházási és nagyobb fenntartási költséggel járó beruházásokat, de ezt a hatást kiegyenlítheti egy olyan erős irányító testület, amely megfelelő környezet tudatossággal és hatalommal rendelkezik."
--  A profit orientált szemlélethez persze profit is szükséges, ahhoz viszont olyan társadalmi-gazdasági közeg, amely szabadon lehetővé teszi az ebben való gondolkodást. Ezt hívjuk szabad piacgazdaságnak, ill, hogy Castro úr és a Védegylet is megértse: kapitalizmusnak. Erről azonban a kubaiak, fájdalom, nem dönthetnek. Csak a fosszilis-mentes mezőgazdaságról, kormányzati és párt-segítséggel.


A Kubai mezőgazdaság paradoxona

--  Amikor Kubára sokkolóan hatott a Szovjet blokkal való kereskedelmi kapcsolatainak elvesztése az 1990-es évek elején, az élelmiszer-termelés kezdetben összeomlott az importból származó műtrágyák, növényvédő szerek, traktorok, alkatrészek és üzemanyagok elmaradásának eredményeképpen. A helyzet annyira rossz volt, hogy Kuba produkálta a legrosszabb növekedési arányt az egy főre eső élelmiszer-termelésben egész Latin-Amerikában és a Karib-térségben.
--  Azonban a Szigetország gyorsan újra irányozta a mezőgazdaságát, hogy kevésbé függjön az importált szintetikus vegyszerektől, és világklasszis példájává váljon az ökológiai mezőgazdaságnak. Ez egy annyira sikeres fordulat volt, hogy az elkövetkezendő időszakban Kuba újra a legjobb élelmiszer-termelő teljesítményt mutatta Latin-Amerikában és a Karib-térségben, figyelemre méltó: 4,2 százalékos éves növekedéssel: 1996 és 2005 között, amikor a térségi átlag 0 százalék volt.
--  A termelés vissza állásának nagy része annak volt köszönhető, hogy az 1990-es évek elejétől kezdve egy sor decentralizáló mezőgazdasági intézkedést fogadtak el, ami ösztönözte a termelési formákat, úgy az egyénieket, mint a szövetkezetieket – a Szövetkezeti Termelés Alapegységeit (UBPC) és a Bizalom és Szolgálat Szövetkezeteket (CCS). Sőt, a Mezőgazdasági Minisztérium nemrégiben bejelentette minden „nem hatékony állami vállalat” leépítését, illetve 2600 új városi és külvárosi kis gazdaság létrehozásának támogatását, valamint a használati jogok kiosztását a három millió hektárra becsült használaton kívüli állami földek többségére.
--  Ezen szabályozások értelmében születnek majd döntések önkormányzati szinten a forrás használatokról, valamint az élelmiszer-termelés és értékesítés stratégiáiról. Eközben a központi kormányzat és az állami vállalatok a szükséges ráfordítások és szolgáltatások rendelkezésre bocsátásával támogatni fogják a gazdálkodókat. Az 1990-es évek közepén mintegy. 78 ezer gazdaságot adtak át magánszemélyeknek és jogi személyeknek haszonbérbe. Több mint 100 ezer kiosztása folyik most, amelyek összesen több mint 1 millió hektárt ölelnek fel. Ezek az új gazdálkodók a CCS-sel társulnak a paraszti termelési modellt követve. A kormány igyekszik kitalálni, hogy hogyan gyorsíthatná fel a példátlan számú föld kérelmet.
--  A Föld újra elosztási programot megalapozott kutatások és kiterjesztési rendszerek támogatták, amelyek kulcs szerepet játszottak az organikus és városi mezőgazdaságban, a tömeges kisipari termelésben, valamint a talaj- és növény védelem biológiai szükségleteinek felfejlesztésében. A helyi mezőgazdasági piacok nyitása és a gazdálkodókat támogató erős alulról szerveződő szervezetek léte, például a Kisgazdák Országos Szövetsége (ANAP, Asociación Nacional de Agricultores Pequeños), az Állattenyésztők Kubai Szövetsége (ACPA, Asociación Cubana de Producción Animal), szintén hozzájárultak ehhez az eredményhez.
--  Talán a legfontosabb változások, amelyek az élelmiszer szuverenitás vissza állításához vezettek Kubában a paraszti szektorban történtek, amely 2006-ban úgy, hogy a termő földek mindössze: 25 százalékával rendelkezett, az ország élelmiszer készletének: 65 százalékát termelte. A legtöbb paraszt az ANAP-hoz tartozik, és majdnem mindegyikük szövetkezeti tag. A jellemzően parasztok által végzett zöldség termesztés drasztikusan vissza esett: 1988 és 1994 között, de 2007-re visszaállt az 1988-as szintnél jóval többre. Ez a termelés annak ellenére növekedett, hogy: 72 százalékkal kevesebb mezőgazdasági vegyszert használtak 2007-ben, mint 1988-ban. Hasonló mintát mutatnak más paraszti termények, például a bab.
--  Kuba a városi mezőgazdaság terén elért eredményei igazán figyelemre méltóak, 383 ezer városi gazdaság működik, 50 ezer hektárnyi egyébként használaton kívüli föld területen, és több mint: 1,5 millió tonna zöldséggel a legjobb városi gazdaságok szintetikus vegyszerek használata nélkül elérik a 20 kg/m2-nyi megtermelt éves ehető növényi-anyag mennyiséget, ami hektáronként száz tonnának felel meg. Olyan városokban, mint: Havanna, Villa Clara, városi gazdaságok termelik meg az elfogyasztott összes friss zöldség: 70 százalékát.


A mezőgazdasági vegyszerek használatában bekövetkezett változások

--  Az egész világon, különösen Latin-Amerikában nagy érdeklődéssel figyelték a sziget agro-ökológiai termelési formáit és az innovatív gazdálkodó szervezetekkel együtt folytatott kutatásokat. A világ semelyik más országa nem ért el ekkora sikert ilyen mezőgazdasági termelés móddal, amely a biodiverzitás ökológiai szolgálatait használja, továbbá csökkenti az élelmiszer mérföldet, az energia felhasználást, és hatékonyan közelíti a helyi termelést és a fogyasztói köröket.
--  Azonban néhányan „kubai mezőgazdasági paradoxonról” beszélnek: ha az agro-ökológiai fejlettség ilyen magas az országban, akkor Kuba miért importál jelentős mennyiségű élelmiszert? Ha a hatékony biológiai védekezési módszerek széles körben elérhetőek és alkalmazottak, akkor a kormány miért bocsát ki olyan transzgenikus növényeket, mint a Bt termények, amelyek baktériumok génjeinek felhasználásával termelik ki a saját védekező szereiket?
--  A Hudson Intézethez tartozó "Globális Élelmiszerkérdések Központja" munkatársa: Dennis Avery: "A kubaiak hazugság diétától éheznek” című cikke robbantotta ki a vitát. Avery ezt állította: "A kubaiak azt mondták a világnak, hogy hősiesen megtanulták ellátni magukat üzemanyag vagy mezőgazdasági vegyszerek nélkül miután a szovjet támogatások összeomlottak az 1990-es évek elején. A paraszt szövetkezeteikkel, a bio növényvédő szereikkel és az organikus trágyáikkal hencegtek. Az organikus aktivisták elájultak mindenhol a világon. Most pedig a Havannai mezőgazdasági attasénk szerint egy magas rangú mezőgazdasági minisztériumi tisztviselő a kubai sajtóban elismerte, hogy Kuba jelenlegi élelmiszer fogyasztásának: 84 százaléka importból származik. Az organikus siker merő hazugság volt."
--  Avery ezt a téves információt arra használta fel, hogy lejárató kampányt folytasson azon szerzők ellen, akik tanulmányozták és tájékoztattak a kubai nép mezőgazdasági területen elért hősies eredményeiről: azzal vádolta ezeket a tudósokat, hogy azok kommunista hazugság gyárosok.


Az igazság a kubai élelmiszer importról

--  Avery Magalys Calvo, későbbi gazdasági és tervezési miniszterhelyettes kijelentésére utalt, aki 2007 februárjában azt mondta, hogy abban az időben az alap élelmiszerek körébe tartozó termékek: 84 százaléka importból származik. Azonban ez a százalék csak azokra az élelmiszerekre vonatkozott, amelyeket jegyrendszerrel szabályozott kormányzati csatornákon keresztül terjesztenek. Összességében az adatok azt mutatják, hogy a természeti és ember okozta katasztrófák miatti rövid vissza esések ellenére Kuba élelmiszer behozataltól való függése évtizedek óta csökken. Kuba élelmiszer import függőség szempontjából legjobb időszaka azt mutatja, hogy az 1980 és 1997 között ténylegesen csökkent, eltekintve egy kicsúcsosodástól az 1990-es évek elején, amikor az egykori szocialista blokkal létesített kereskedelmi kapcsolatok összeomlottak.
--  Azonban sokkal árnyaltabb képet fest Kuba mezőgazdasági erősségeiről és gyengeségeiről egy az ökológiai gazdálkodási technikák irányába tett több mint egy évtizedes technológiai irányváltás után. Egyértelműen nagy sikereket értek el a gyökérfélék, amelyek a kubai étrend legfőbb részét képezik, cukor és más édesítők, zöldségek, gyümölcsök, tojás és a tenger gyümölcseinek előállítása terén. A hús köztes eset, miközben nagy mennyiségű étolaj, továbbá gabonafélék és hüvelyesek, főleg rizs, búza, kukorica továbbra is behozatalra kerülnek. A teljes import függőség, azonban pusztán: 16 százalék, ami ironikus módon pontosan az ellenkezője az Avery által idézett: 84 százaléknak. Azt is fontos megjegyezni, hogy Latin-Amerika és a Karibi-térség: 23 másik országa is tisztán élelmiszer importőr.
--  Jelentős viták vannak a jelenlegi élelmiszer függőséget illetően Kubában. A függőség a 2000-es években fokozódott, ahogy nőtt az Egyesült Államokból való import, és a hurrikánok dúlták fel a szigetország mezőgazdaságát. 2008-ban, három különösen pusztító hurrikán csapása után, Kuba az országos összes élelmiszer szükségleteinek: 55 százalékát elégítette ki importból, amely mintegy: 2,8 milliárd dollárba került. Azonban ahogy az élelmiszerárak világméretű válsága magasabbra srófolta az élelmiszer árakat a kormány újra előtérbe helyezte az élelmiszer önellátás kérdését. 
--  Arra való tekintet nélkül, hogy az élelmiszer importból származik vagy az országban termelték meg, azt fontos felismerni, hogy Kuba általánosan képes megfelelően ellátni élelmiszerrel a lakosságát. Az ENSZ Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szervezete szerint Kuba átlagos napi egy főre jutó étkezési energiaellátása 2007-ben (az adatok az előző évre vonatkoztak) meghaladta a 3200 kcal-t, ami a legmagasabb az összes Latin-Amerikai és Karibi állam között.


A paradoxon eredménye – Mit tartogat a jövő?

--  A nemzetközi piacok instabilitása és az élelmiszer árak növekedése egy olyan ország esetében, amely némileg függ az élelmiszer-behozataltól a nemzeti szuverenitást fenyegeti. Ez a tény arra késztette a magas rangú tisztviselőket, hogy nyilatkozatokban hangsúlyozzák a helyben rendelkezésre álló forrásokon alapuló élelmiszertermelés prioritásának szükségességét. Igazából ebben ellentmondás rejlik: az élelmiszer biztonság elérése egy olyan időszakban, amikor növekszik a gazdaság, és a legtöbb forrás élelmiszer import szolgálatában áll, vagy az ipari mezőgazdasági rendszereket támogatják a parasztok által folytatott helyi termelés ösztönzése helyett.
--  A politikai döntéshozók ciklikusan visszatérnek a hagyományos mezőgazdaság támogatásához, amikor a pénzügyi helyzet javul, miközben az „alternatívának” tekintett a fenntartható szemléletet és az agroökológiát csak a gazdasági szűkösség időszakában támogatják. Ez a ciklikus gondolkodásmód erősen aláássa az agroökológia és az organikus gazdálkodás terén az 1990-es gazdasági összeomlás óta elért eredményeket
--  Kuba az egyetlen ország a világon, amely szélsőséges gazdasági nehézségek közepette agro-ökológiai módszerek alkalmazásával képes volt helyreállítani az élelmiszer-termelését, a szigetország számos olyan jellegzetességet mutat, amelyek az agro-ökológia példátlan szintre emelésének alappilléreiként szolgálnak. A kubai mezőgazdaság jelenleg két szélsőséges élelmiszer-termelő modellt tapasztal meg: egy intenzív modellt nagy ráfordításokkal, valamint egy másikat, amelyet a különleges időszak kirobbanásakor kezdtek el, és ami az agro-ökológia irányába mutat, és alacsony ráfordításokat igényel. A több ezer kis és közepes méretű gazdaságban alkalmazott agro-ökológiai kezdeményezések során felhalmozott tapasztalatok a fenntartható mezőgazdaságot támogató nemzeti politika meghatározásának értékes kiinduló pontját képezik.
--  Kuba a Latin-Amerikai népesség 2 százalékát képezi, de a térség tudósainak 11 százalékával rendelkezik. Körülbelül 140 ezer felsőfokú képzettséggel rendelkező szakértő és középfokon képzett szakember van az országban, továbbá kutatóközpontok tucatjai, agráregyetemek és hálózataik, olyan kormányzati intézmények, mint a Mezőgazdasági Minisztérium, a gazdálkodókat segítő tudományos szervezetek (pl. az ACTAF), és farmerszervezetek, mint az ANAP egyaránt megtalálhatók Kubában.
--  Kuba elég termőfölddel rendelkezik ahhoz, hogy agroökológiai módszerekkel elegendő élelmiszert termeljen a tizenegy milliós lakossága táplálkozási szükségleteinek kielégítéséhez. Az elmúlt ötven év – csakúgy, mint az azt megelőző négyszáz év kitermelő mezőgazdasága – talaj eróziójának, erdőirtásának és biodiverzitás csökkenésének ellenére az ország adottságai továbbra is kivételesen kedvezőek mezőgazdaság művelésére. Kuba hatmillió hektárnyi alapvetően sík, valamint további egymillió hektár enyhén lejtős földművelésre alkalmas területtel rendelkezik.
--  Ha az összes parasztgazdaság amelyek a föld 25 százalékát ellenőrzik és minden UBPC a föld 42 százalékával rendelkeznek diverzifikált agroökológiai tervezetet fogadna el, Kuba képes lenne eleget termelni, hogy etesse a lakosságát, ellássa élelmiszerrel a turistaipart, és még exportálni is tudna némi élelmiszert elősegítve ezzel a külföldi valutához jutást. Ezt a termelést kiegészíthetné a városi mezőgazdaság, amely már jelentős termelési szintet ér el.
--  A paraszt családok körülbelül egyharmada, mintegy: 110 ezer család csatlakozott az ANAP-hoz, annak Paraszt a Paraszthoz Agroökológiai Mozgalmán (Movimiento Agroecológico Campesino a Campesino) keresztül. Ez részvételi módszereket alkalmaz, amelyek a helyi gazdálkodók szükségletein alapul, és lehetővé teszi a történelmi viszonyaikhoz és identitásukhoz kapcsolódó gazdag családi és közösségi gazdálkodási tudás készlet közkinccsé tételét. Az innovációk egymással való megosztása révén a gazdálkodók képesek voltak a hagyományos szektorhoz képest drámai haladást elérni az élelmiszer termelés terén, miközben megőrizték az agro-bio-diverzitást, és sokkal kevesebb vegyszert használtak.
--  A mezőgazdasági teljesítmény megfigyelése az elmúlt két évtized szélsőséges éghajlati eseményei után felfedte a parasztgazdaságok rugalmasságát az éghajlati katasztrófákra. Négy nappal azután, hogy az Ike hurrikán 2008-ban lecsapott Kubára, a kutatók egy felmérést végeztek a gazdaságok között: Holguín és Las Tunas tartományokban, és azt találták, hogy a diverzifikált gazdaságok: 50 százalékos károkat mutattak, szemben a szomszédos, monokultúrás gazdálkodást folytató gazdaságok: 90-100 százalékos káraival.
--  Hasonlóképpen az agro ökológiailag vezetett gazdaságok gyorsabb termelékenység visszaállást mutattak: 80-90 százalékot negyven nappal a hurrikán után, mint a monokultúrás gazdaságok. Ezek az értékelések hangsúlyozzák a növény-diverzitás fokozásának és a gazdálkodási rendszerek komplexitásának fontosságát annak érdekében, hogy csökkenjen a szélsőséges éghajlati eseményekkel szembeni sebezhetőség, vagyis egy olyan stratégiáét, amely a kubai parasztok körében elterjedt.
--  A termelési erőfeszítések többsége az élelmiszer szuverenitás elérésére irányult, mondván, hogy mindenkinek joga van a biztonságos, tápláló és kulturálisan megfelelő élelmiszerhez való hozzájutáshoz, elégséges mennyiségben és minőségben, hogy egészséges életet élhessen teljes emberi méltóságban. Azonban, tekintve az üzemanyag árak és egyéb ráfordítások várható növekedését, a kubai agro-ökológiai stratégia két másik típusú szuverenitás fokozását is célul tűzte ki. 
--  Az energia szuverenitás minden ember azon joga, hogy ökológiai korlátok között, megfelelő fenntartható forrásokból elegendő energiához jusson a méltóságteljes élethez. A technológiai szuverenitás arra a képességre utal, amellyel elérhető az élelmiszer- és energia- szuverenitás a létező agro-biodiverzitásból származó környezeti szolgáltatások táplálásával és a helyi szinten elérhető források felhasználásával.
--  A három szuverenitás: élelmiszer, energia és technológia – elemei megtalálhatók kis gazdaságok százaiban, ahol a gazdálkodók a családi fogyasztásukhoz szükséges élelmiszer mennyiség: 70-100 százalékát termelik meg, a többletet pedig piacon értékesítik, amiből bevételhez jutnak, ilyen például a Finca del Medio, a CCS Reinerio Reina Sancti Spíritusban; a Plácido gazdaság, a CCS José Machado; a Cayo Piedra Matanzasban, ami a CCS José Martíhoz tartozik; és a San José gazdaság, a CCS Dionisio San Román Cienfuegosban.
--  A termelékenység ezen szintjeit olyan helyi technológiák használatával érték el, mint amilyen például a giliszta komposztálás és a hasznos őshonos mikroorganizmusok szaporítása az olyan diverzifikált termelési rendszerekkel együtt, mint a poli-kultúrák, vetésforgók, állatok bevonása a növénytermesztő gazdaságokba és az agro-erdészet. Sok gazdálkodó szintén használ integrált élelmiszer-energia rendszereket és állítja elő a saját energia forrásait emberi és állati munkaerő, biogáz, szélmalmok felhasználásával, és még olyan bio-üzemanyag növényeket is termesztenek, mint a jatropa köztesen termesztve a maniókával.


Konklúziók levonása

--  Kuba egy területen maradandót alkotott, mégpedig a mezőgazdaság és a bio-gazdálkodás területén. Miután olaj nélkül maradtak, kialakították a saját maguk gazdaságát és önellátását. Amennyiben az országok boldogság indexét nézzük, akkor ezen a listán Kuba előkelő: 6. helyével az egyik éllovas, míg Magyarország: 121-ik, és az USA: 150-ik helyen van.
--  A kutatók, tudósok, technikusok és az ACTAF, ACPA és az ANAP által támogatott gazdálkodók felhalmozott tapasztalatainak eredményeként Kuba gazdag agro-ökológiai tudományos és gyakorlati tudással rendelkezik. Ez az örökség a vidéki közösségek tapasztalatain alapul, amelyek között sikeres „agroökológiai világítótornyok” vannak, akiknek az elvei kisugárzása segít kiépíteni egy olyan mezőgazdasági stratégia alapjait, amely elősegíti a hatékonyságot, a sokféleséget, a szinergiát és a rugalmasságot.
--  Az agro-ökológia potenciáljának kihasználásával Kuba képes volt magas termelési szinteket elérni kis mennyiségű energia és külső ráfordítás felhasználásával, és sokszor többet forgatott vissza kutatásba, mint azok, akik ipari és bio-technológiai megközelítést alkalmaznak, ami több felszerelést, üzemanyagot és kifinomultabb laboratóriumokat igényel.
--  Magas rangú tisztviselők írásaiban és megszólalásaiban egyaránt kifejezésre jutott annak szükségessége, hogy a mezőgazdasági önellátás előnyben részesítését átfordítsák a termelékeny és energia hatékony kezdeményezések konkrét támogatására, annak érdekében, hogy helyi, önkormányzati szinten elérjék a három szuverenitást, ami alapvető követelménye a válságban lévő bolygó fenntartásának.
--  Azáltal, hogy több lehetőséget teremtettek az ANAP, az ACPA, az ACTAF és a kutatóközpontok közötti stratégiai szövetségekre, számos kísérleti projekt indulhatott el kulcsfontosságú önkormányzatokban, ahol olyan különböző agroökológiai technológiákat teszteltek, amelyek a három szuverenitást segítették elő, és amelyeket minden egyes térség különleges környezeti és társadalmi-gazdasági viszonyaihoz alakítottak.
--  Ezeknek a kezdeményezéseknek magukévá kellene tenniük a gazda a gazdához módszertant, ami meghaladja föntről irányított kutatást és a fejlődési mintát, és lehetővé teszi a gazdálkodóknak és a kutatóknak, hogy együtt tanuljanak és újítsanak. Az egyetemi oktatók és hallgatók bevonása az ilyen kísérletezési és értékelési folyamatokba növelné az ökológiai alapokon nyugvó mezőgazdaságban hasznosítható tudományos ismereteket. Segíthetné az agroökológiai elmélet fejlesztését, ami viszont hasznos lenne a szakemberek és gazdálkodók jövőbeni generációinak képzésében.
--  Az agro-ökológiai mozgalom folyamatosan ösztönzi a hagyományos, zöld forradalmi, vagy ipari mezőgazdasági felfogást valló kubai politikai döntéshozókat, hogy mérlegeljék a blokáddal és potenciálisan pusztító hurrikánokkal sújtott kis sziget realitásait. Ezeket a realitásokat figyelembe véve az agroökológiai megközelítések és módszerek felkarolása a mezőgazdaságban országszerte segíthet Kubának, hogy elérje az élelmiszer szuverenitást, miközben fenntartja a politikai autonómiáját.


Kuba csökkentett fosszilis energia ellátása -- Kuba mint példa

--  Az olaj csúcs, akár riogatásként, akár komoly számításokkal alátámasztva, már elég ismert tény, a következményeit, az arra való felkészülést sokan tárgyalják. Ahhoz nem kell különösen nagy képzelőerő, hogy az olaj(kitermelési) csúcs mindenképpen elkövetkezik egyszer, ha még esetleg nem következett be, és hogy ez a nem is olyan távoli jövőben lesz. Ez az oka annak, hogy reális forgatókönyvként fel kell rá készülnünk, és át kell térnünk egy alacsony energia igényű életvitelre. A teendőkre vonatkozóan Kuba, mint eset tanulmány, nagyon jó szolgálatot tehet az emberiségnek, hiszen ők már átélték a fosszilis erőforrások drasztikus csökkenését, felvették a kesztyűt, úgy tűnik úrrá lettek a legnagyobb problémákon.
--  Kuba mint Magyarországhoz hasonló népességű: 10-11 millió körüli lakossal, és a fővárosának: Havannának mint Budapesthez hasonlóan: 2 millió lakosa van. Kuba 1961-ben nehéz helyzetbe került, amikor: Kennedy amerikai elnök hirdetett az ország ellen embargót, és a hagyományos, több, mint: 70%-os részesedéssel bíró kereskedelmi partner hirtelen eltűnt. Ez kisebb törést okozott, de ott volt a Szovjetunió, illetve a keleti blokk, akik azonnal a helyébe léptek, és átvették a fő kereskedelmi partner szerepét. 1989-ig az ország kereskedelmének több, mint 80%-a ezekkel az országokkal zajlott.
--  A Szovjetunió felbomlását követő helyzetet azonban már nem tudták ilyen könnyen feloldani. Az olaj ellátás: 1988-as 12-13 millió tonnával szemben: 1991-re 6 millió tonnára csökkent, és így az importra illetve ebből exportra alapozott gazdaságuk megállt. Az export és az import közel: 80%-kal esett vissza, a GDP: 35%-kal csökent. Havannában: 52 gyárból mindössze: 4 maradt, a mezőgazdaságban a növény-védőszerekre, műtrágyákra alapozott "zöld forradalom" is megállt, hiszen ezek is importból származtak (Maal-Bared, 2006).
--  Komoly akarati, kormányzati, lakossági erő kellett minden szinten a talpra álláshoz, az 1990-2000 közötti túlélő gazdaság bevezetésével amit „special period”-nak hívnak (Wolfe, 2004). A mai helyzet szerint a talpra állásuk sikeresnek mondható. Maal-Bared (2006) szerint a környezettel való harmonikus viszonyuk az 1992-es Rio-i konferenciának volt köszönhető, mivel ezután hozták a környezettel kapcsolatos intézkedéseiket az intézményrendszerben, az oktatásban és a védett területek kezelésével kapcsolatban. Azért már korábban is volt annyira környezettudatos Kuba, hogy 1987-ben (az újraerdősítési programmal) erősen korlátozták és ellenőrízék a fák és a bokrok tüzelési célra történő kivágását (Cherni, Hill, 2009).
--  Amennyiben az országok boldogság-indexét nézzük , akkor ezen a listán Kuba a 6. helyen, míg Magyarország a 121. helyen áll, és az USA csak a 150. helyen van. Ez azonban egy összetett mutató, amely azt nézi, hogy a szubjektív jólétet milyen környezeti ráfordítással érik el. Maga a szubjektív jólét az USA-ban a rangsor: 23-ik helyére, míg Kubában csak: 83-ik helyre elegendő, Magyarország a 107-ik. Az USA ehhez a jóléthez viszont lényegesen több erőforrást használ fel.
--  Kuba HDI-értéke 2006-ban 0,855 volt, ezzel 48-ik (USA (15-ik): 0,95, Magyarország (38-ik): 0.877). Az egy főre jutó ökológiai lábnyoma viszont csak 1,76 globális hektár (USA: 9,42, Magyarország: 3,55), ami az 1,8-es világszinten 1 főre rendelkezésre álló érték alatt van (bár meghaladja a saját országának rendelkezésére álló 1,05 gha-t). Ebben a világon egyedülálló: 0,8 feletti HDI érték megfelelő környezeti hatással . A CIA factbook adatai szerint a munkanélküliségi ráta 1,8%, 2006-ban a GDP növekedési rátája 12,1%-os volt (azóta csökken: 7,3% és 4,3% 2007 és 2008-ban). A várható élettartam 77,45 év (Magyarországon 73,44 év, az USA-ban 78,11 év).
--  A legfontosabb tényező a szellemi, és az akarati tényező volt, amely kormányzati szinten és lakossági szinten is pozitív hozzáállásban jelentkezett. A vezetés nem akadályozta az emberek tenni akarását, sőt segítette azt összehangolt kormányzati intézkedésekkel. A természetet sem akadályozta: Roberto Sanchez, a kubai túlélő gazdaság egyik irányítója szerint a természeti ciklusokat követve a természetet bérelik fel, hogy dolgozzon, és nem ők dolgozunk a természet ellen, mivel a természet ellen végzett munka hatalmas energiákat emészt fel. A legnagyobb probléma az élelmezés kérdése volt. Az élelmiszer ellátás kalóriában a harmadával esett vissza.
--  A probléma megoldásában a kulcstényező a föld kérdése volt, hiszen az élelmiszerellátás megteremtéséhez földre, vízre és dolgozókra volt szükség. A földek jelentős része állami tulajdonban volt és van, ezért a kormány azonnal tudott élni azzal a lehetőséggel, hogy földet adott élelmiszer termelésre. Létrehozta a városi mezőgazdaságot, ami gyakorlatilag Kubának a jellegzetessége, tehát a városon belül termelik meg az élelmiszer szükségletük jelentős részét. Ha valaki, akár személy, akár csoport rendelkezett olyan egyszerű és ésszerű üzleti tervvel, hogy mit fog termelni és hogyan, akkor megkapta a földet, hogy termeljen. Állami szinten első szintű prioritást kapott az új típusú agro-technikai fejlesztés.
--  A környezeti nevelés, az organikus gazdálkodás, a megújuló energiák és energiahatékonysági módszerek terjesztése mind a jól megalapozott oktatási rendszerük segítségével történt (Yoon-Choe, 2007). Az oktatási rendszerük a nehézségek ellenére még mindig kiváló, és kiterjed a vidéki területekre is. Nem lehet kimutatni szignifikáns különbséget a vidéki és városi területeken élők tanulmányi eredményei között (Unesco, 2004). A decentralizáltság nem jelent magárahagyottságot, vagy tetszés szerinti oktatást Kubában, ahol a kimagasló eredményeket a megfelelő szociális háttér, a pedagógusok magas fokú felkészültsége, és az oktatás ellenőrzése biztosítja (Carnoy, 2007).
--  A második legfontosabb elem a lelki, közösségi tényező, ahol az emberek közötti összetartást, az emberek fejlődését és egészségét biztosították. A közlekedés megoldatlansága következtében az ellátást decentralizálták: vidékre települt az orvosi ellátás és a felsőoktatás is; fenntartották az ingyenes oktatást és egészségügyi ellátást, ezzel segítették a túlélést, növelték az emberek biztonság-érzetét, és biztosították az alapvető orvosi ellátást (Yoon-Choe, 2007). A vidék önkormányzatainak tulajdonában van az egészségügyi intézmények: 93%-a. Egy orvosra kevesebb beteg jut, mint az USA-ban,
--  Az egészségügy is komoly válságba került, hiszen nem volt lehetőség az eszközpark karbantartására, korszerűsítésére. Az orvosok a gyógyszerhiány miatt a gyógyfüvek felé fordultak (Maal-Bared, 2006). A szociális háló kiterjed a lakhatásra és az olcsó élelmezésre is, így egyre nehezebb a növekvő lakosság számára ennek biztosítása. A 2008-as becslések szerint Kuba államadóssága a GDP: 32,8%-a, még Magyarországé: 73,8% . A két fentebb ismertetett meghatározó tényező birtokában lehet értékelni a tényleges gazdasági, társadalmi fejleményeket.
--  A mezőgazdaság – ipar szolgáltatás aránya 2008-ban 4,4 - 22,8 - 72,8 % volt . A jövedelem termelés kényszere és a nem megfelelő anyagi háttér két erősen környezet-szennyező ágazat, a turizmus és a bányászat intenzív fejlesztésére kényszerítette az országot. A turizmus esetén komolyabb befektetésekkel meg lehetett volna előzni az okozott környezeti károk jelentős részét. Az 1990-től 1996-ig terjedő időszakban a tengerparti létesítmények számát 167-ről 237-re növelték anélkül, hogy a hozzá tartozó infrastruktúrát megfelelően telepítették volna. A bányászat kiterjesztése is erdőirtással és a talajminőség romlásával járt. Úgy tűnik Kubában is erősebb volt a jövedelemszerzési kényszer, mint a környezet (Maal-Bared, 2006).
--  A turizmus: 2,6 milliárd dollár körüli összeggel járult hozzá 2005-ben a GDP-hez. Nikkelből Kubában van a világ második legnagyobb készlete. Az ország 2005-ös 2,7 milliárd dolláros export bevételből a nikkel: 1,2 milliárd, cukor és mellék termékei: 168 millió, dohány termékek: 243 millió, gyógyszerek 130 millió dollár. A három legnagyobb export célország 2004-ben Hollandia, Kanada és Venezuela volt. Az orvosi ellátás a turizmus mellett a másik nagy szolgáltatása Kubának, ami jelentős bevételt biztosít. Venezuela a legjelentősebb exportőr (olaj), miért cserébe Kuba orvosi ellátást biztosít.
--  Az ország importját ezután Spanyolország és Kína biztosítja, és a negyedik helyen az embargó ellenére az USA van. Külön kiemelést érdemel a már 1981-ben elkezdett biotechnológia-ipar fejlesztése, ahol eredetileg az interferon termelése volt az elsődleges cél, két okból is: ez kívánt sokoldalú szakmai tudást, és a fejlődő országokban jellemző náthaláz és hepatitisz ellen hatásos ellenszer. A kiváló oktatási háttérnek köszönhetően a biotechnológiai iparág azóta is virágzik, és nemzetközileg elismert (Artuso, 2002).
--  Az ország mezőgazdasága az élelmiszer ellátást jelentős részben a már említett, egyedülálló városi agrár-termeléssel oldotta meg. A 2004-es évben az ország friss zöldségeinek: 46%-a, a gumós és gyökér termésűeknek: 13%-a, és a nem citrusféle gyümölcsöknek: 38%-a a városi agrár-termelésből származott, több mint fél millió kubainak adva ezzel munkát (Kost, 2004). A lokális mezőgazdasági termelésben a perma-kultúra alkalmazása során fejlődött sokat a közösségalkotási készségük, ahol megtanulták, hogy hol és hogyan segíthetnek a közösség tagjain. A növényvédő szerek és a műtrágya hiányát bio-gazdálkodással hidalták át. Kuba több mint: 95%-kal csökkentette a növényvédő szerek felhasználását, biotrágyát használ (Yoon-Choe, 2007).
--  A jelenlegi tervük a városi organikus hulladék komposztálása, és felhasználása. A farmereket biodiverzitásra, mint termelési stratégiára tanítják. Olyan legeltetési rendszert vezettek be, amely megelőzte a terület felélését, és még a trágyázást is biztosította . Az energia igény csökkentésének egyszerű módja a traktorok ökrökkel való felváltása, ami azon kívül, hogy kényszerű lépés üzemanyag- és alkatrészhiány esetén, egészségesebb is, és trágyát is biztosít. Kuba az egyike azon keveseknek, akik támogatják nemzeti szinten az alternatív mezőgazdaságot (Körner et al., 2008).
--  A közlekedés kényszerű leállása az üzemanyag, akkumulátorok és a tartalék-alkatrészek hiánya miatt különös kihívást jelentett Kuba számára. Havannában 1990 és 1993 között a 2200 buszból 500 maradt, 1992-re a fővároson kívüli buszjáratok száma: 80%-kal esett vissza. Az egy főre jutó tömeg közlekedési kilométer az 1986-os 3000 km/fő/évről 1995-re 744 km/fő/évre esett vissza. A gyaloglók aránya 6%-ról 43%-ra, a biciklisták száma az elhanyagolható mennyiségről 13,5%-ra emelkedett, még a buszok száma 84,5%-ról 9,5-ra esett vissza (Enoch et al., 2004).
--  Kubát Floridával lehet igazán összehasonlítani, hiszen az 1961-es blokádig párhuzamosan fejlődtek, és méretben is összehasonlíthatóak. Az 1000 főre jutó autók száma Kubában 32, Floridában 688. 2001-ben az 1 főre jutó üzemanyag fogyasztás: 45 l/ fő volt, ami kb. 0,5 t CO2-kibocsátást jelent fejenként. Floridában 1999-ben 1850 l/fő volt a fogyasztás, ami 5,1 t CO2-kibocsátást jelent. Kubában: 10 évről 15 évre tolták ki az út javítások idejét, ami nem arányos, fokozott költség növekedést jelentett. A vasutakon az utas szám 12 millió, de igény lenne anháromszorosára.
--  Az állam támogatta a lakóhelyhez közelebbi munkavállalást úgy is, hogy kiegészítette a fizetést az eredeti összegre akkor, ha valaki kisebb jövedelemhez jutott a váltás következtében, hiszen társadalmi szinten gazdaságosabbnak bizonyult így is a munkahely váltás. Ezen kívül támogatta az új közlekedési formákat például: Camillo-k, kamionvázra épített buszok, 220 fő szállítására alkalmasak; állati erővel vontatott buszok, és az alternatív üzemanyagok használatát (Enoch et al., 2004).
--  Energia ellátását tekintve Kuba a karibi térségben élenjáró a megújuló energiák használatában. Néhány példa : a független napelemes rendszerek száma már több, mint: 8000, és tervezik a maradék: 100 000 ellátatlan lakás elektromos energiával történő ellátását; 2009-ben tervezik további 300 biogáz-telep létesítését. Különféle irányelvek, szabályozások, támogatások útján támogatják a vidéki megújuló-energia használatot, ezért nagy figyelmet szentelnek a sziget-rendszerű megújuló-energia termelésnek.
--  Nagyon fontos, hogy az energia ellátás megteremtése magában nem elégséges, feltétlenül szükséges a karbantartás, üzemeltetés megoldása, és az ehhez szükséges pénzügyi háttér. 1993-ban kezdtek hozzá helyi energiatermelés bővítéséhez, az iskolák, kórházak, orvosi rendelők és közösségi központok villamos energiával történő ellátásához, különösen a legszegényebb, legizoláltabb helyeken. Vízenergiát, szélenergiát, napelemeket, és biogázzal termelt energiát használtak ott, ahol nem volt lehetőség rácsatlakozni a hálózatra.
--  A profit orientált szemlélet előnyben részesíti a környezetszennyezőbb, kisebb beruházási és nagyobb fenntartási költséggel járó beruházásokat, de ezt a hatást kiegyenlítheti egy olyan erős irányító testület, amely megfelelő környezettudatossággal és hatalommal rendelkezik. Amennyiben létezik megfelelő, a fenntarthatóság szellemében készített nemzeti stratégia, amely az esélyegyenlőséget és a környezet védelmét is támogatja, akkor a kétségtelenül fontos pénzügyi és energetikai érvek nem válnak egyeduralkodóvá. Tisztában vannak azzal, hogy a klímaváltozás várható hatásait is a megújuló, helyi energiák használatával tudják enyhíteni, ellensúlyozni (Cherni, Hill, 2009).
--  A szubjektív jólét függ az olyan tényezőktől, mint elegendő ivóvíz és öntözésre használható víz, a jó egészségügyi és oktatási ellátás a települési és önkormányzati rendszereken keresztül, és ezt a hatást erősítheti a megfelelő villamosenergia-ellátás. Kuba 1990-ben már átlépett a poszt-fosszilis korszakba. A megélhetés, és a jövedelemtermelés minimális szintjének biztosítása érdekében a környezeti szempontok háttérbe szorításával a turizmus és a bányászat intenzív fejlesztésébe kezdett, ismét megerősítette a cukornád és a dohány ültetvényeit, de ezzel párhuzamosan a kis léptékű, munkaerő-igényes, lokális gazdaság fejlesztést támogatta.
--  Különösen jelentős a városi mezőgazdaság megvalósítása, amely a szállítási lehetőségek ellehetetlenülésekor nagy segítséget jelentett az éhezés leküzdésében. A technológia és az intézményrendszer együttesen biztosítja a vidéki területeken, az igen alacsony jövedelem szint ellenére, az egészségügyi ellátást, a lakhatási lehetőségeket, az oktatási rendszert és az energiaellátást. Jó példa arra, hogy nem csak a pénzügyi, vagy egyéb, kizárólagosan szakmai szempontok, hanem komplex társadalmi és környezeti programok alapján lehet olyan döntéseket hozni, amelyek alkalmasak a jólét valóságos és érzékelhető növelésére. (Cherni, Hill, 2009).
--  Amennyiben Kuba hozzá juthatna fejlett technológiákhoz, és hasonló szellemben fejlődne a gazdaság és társadalom, akkor nagyobb jólétet kisebb környezeti terheléssel tudnának elérni, és a klíma változást előidéző tényezőket még radikálisabban csökkenthetnék.