"A világon azért vagyunk, hogy valahol otthon legyünk benne" -- Tamási Áron

Déli Nap Krónika

"Az ember hasonlóvá válik ahhoz, mint amiben gyönyörködik."
--Platón--

"Minden jó helyen és minden ember szívében megleled Istent."
--Seneca--

"A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét."
-- Leonardo da Vinci --

Hinduizmus az ősi Indiai autentikus vallás - Bíró Csaba

2021.02.25 12:06

 

Hinduizmus az ősi Indiai vallás. 

India autentikus ősi vallását Hinduizmusnak vagy Bráhmanizmusnak nevezzük. A Hinduizmus a Kereszténység és az Iszlám után a harmadik legnépesebb vallási formáció; a világon: 1 milliárd ember világnézetét képezi.  A Hinduizmus a világ vallásai közül kitűnik dogmatika-mentességével, toleranciájával, missziós tevékenységek hiányával is. Nézete és filozófiája kísérletet tesz a létezés minden aspektusának feltárására. A hinduk ősidők óta ugyanazon névvel jelölik a vallásuk alapjául szolgáló elvet: szanátana dharma: "örök rend”, "örök törvény”.

About Values: Why Hinduism-loving citizens tolerate the unrighteous or the  devilish?Buddhism vs Hinduism - Difference and Comparison | Diffen

 
Hinduizmus vallása

-- India autentikus ősi vallását Hinduizmusnak vagy Bráhmanizmusnak nevezzük. Szanszkrit: átírásban: Hindu dharma, Szanátana dharma. A hinduizmus a kereszténység és az iszlám után a harmadik legnépesebb vallási formáció; a világon: 1 milliárd ember világnézetét képezi.
-- A Hinduizmus vallás kialakulása a Krisztus előtti: 1-2. évezredre tehető, de alapjai 6-8 ezer évesek. A Hinduizmus alapvető forrásai a Védák (Tudás). A Védák nem egy ember alkotása, hanem évezredek során formálódó hittételek összessége, amely hatalmas mennyiségű ismeretanyag. A kutatók: i. e. 1500–i. 1500 közötti időszakra teszik a teljes mű létrejöttét.
-- A Hinduizmus nehezen definiálható, a történelem során dinamikusan fejlődő vallási rendszer, amely napjainkban is alakul, formálódik. Megnyilvánulási formái a népi vallásosságtól kezdve a papi értelmiség bonyolult rituáléin keresztül a transzcendentális meditációig és fejlett filozófiai rendszerek kialakulásáig terjednek.
-- A Hinduk ősidők óta ugyanazon névvel jelölik a vallásuk alapjául szolgáló elvet, magát az egyetemes hindu vallás rendszert: szanátana dharma: "örök rend”, "örök törvény”. A hinduk többségének szemében nem filozófiai kérdést jelent a vallás, hanem arra való törekvést, hogy az életüket összhangba hozzák azokkal az elvekkel és gyakorlatokkal, amelyek jobb újjászületéshez vagy akár a megszabaduláshoz (Móksa) vezetnek.
-- A Hinduizmus azoknak a különféle, sok esetben egymástól igen távolinak tűnő hit-rendszereknek és szent-írásokban lefektetett gyakorlatoknak gyűjtőneve, melyeknek alapvető világnézetét a "szanátana dharma" határozza meg. A világ vallások közül az egyetlen, amelynek nincs azonosított alapítója, egyetlen meghatározó hitvallása, központi hatósága, állandó panteonja, általánosan elfogadott szentírása.
-- A Hinduizmus a világ vallásai közül kitűnik dogmatika-mentességével, nagy toleranciájával, missziós tevékenységek hiányával is. Nézet rendszere és filozófiája kísérletet tesz a létezés szinte minden létező aspektusának feltárására.

Hinduizmus története

-- A Hinduizmus vallás kialakulása a Krisztus előtti: 1-2. évezredre tehető, de alapjai 6-8 ezer évesek. A Hinduizmus alapvető forrásai a Védák (Tudás). A Védák nem egy ember alkotása, hanem évezredek során jött létre, hatalmas mennyiségű ismeret. A kutatók: i. e. 1500–i. 1500 közötti időszakra teszik létrejöttét.
-- A Védák, szanszkrit = tudás, szent ismeret, India legrégibb irodalmi emlékei. A Védák a hinduizmus legfontosabb forrása, a hagyomány alapján az univerzum ezoterikus bölcsessége. Elfogadása a hindu ortodoxia kritériuma. A Védák egyet jelentenek a srutival, azaz a szent és örök igazsággal, kinyilatkoztatás formájában.
-- A Védák a hinduk szerint időtlen elvek, évezredekkel ezelőtt nyilatkoztatott ki "ama risik", a látnokok számára, akiknek nevei megtalálhatók a szövegekben. A Védák keletkezési ideje: 6-8 ezer év, keletkezését több korábbi tudós: Kr. e. 6000–4000 közötti időpontra tette.
-- A Védák az Isten (Isvara) kinyilatkoztatásai, ebben hasonlít a Biblia vallásos értelmezésére, azonban keletkezésük helyben és időben különböző és bár az etikai törvények azonosak a Biblia tanításával, egymástól eltérő állításokat is megfogalmaznak a két vallás szent iratai.
-- Az Indiaiak bár használják a "Hindu" kifejezést, vallási hovatartozásukat annak alapján határozzák meg, hogy kit tekintenek a legfőbb istenüknek. A két legnagyobb vallási csoport a Visnuiták (Vaisnavák, Vaisják), azaz Visnu isten és megtestesüléseinek (Krisna, Ráma) követői, a másik nagy vallási csoport a: Saivák, azaz (Siva) isten követői.
-- A Hinduizmus fogalmát ma a kutatók szinte egyöntetűen az indiai kultuszok és vallási formák gyűjtőnevének tekintik, amely rendkívül sokrétű, heterogén vallási képződmény. A hinduizmus magában hordozza a védikus vallást és az indiai lokális vallásokat is. A különböző vallásos hitek, a szertartások és hagyományok.
-- A Hinduizmusban a vallásos életnek a Földön kialakult csaknem valamennyi megjelenési formáját felöleli. A vallások laza szövetsége ez, közös tana a: karma, dharma, lélekvándorlás. A sok ezer isten vagy félisten, beleértve a mitológiai alakokat, növényeket, hegyeket, állatokat, a vallás hagyományos része.

India vallásai

-- Indiai eredetű világ vallások: Hinduizmus, Buddhizmus, Dzsainizmus mindannyian kapcsolatban állnak egymással, a gyökereiket tekintve, a filozófiai elképzeléseikben, ugyanakkor ezek különböző szektái még azonos Istenhit mellett is szélsőségesen eltérhetnek egymástól.
-- India lakosságának mintegy: 80%-a a hinduizmus valamelyik áramlatának a hívője, ugyanakkor az iszlám befolyása erős, a lakosság: 14%-a muszlim. Jóval kisebb számban jelen vannak a keresztények: 2,3%, a szikhek: 1,4%, a buddhisták: 1,2%, a dzsainák: 0,5%, a zsidók és a párszik (0,4%) közé a népesség töredéke tartozik.
-- India hatalmas méretű lakosságát figyelembe véve azonban ezek a kisebbségeknek számító vallási közösségek is eléggé nagyok, az indiai szubkontinens népességéből adódóan meglehetősen nagy lélekszámot jelentenek.
-- India társadalmának szociális szerkezete, a sajátos, többszintű kasztrendszer, a mintegy: 325 nyelv és annak körülbelül: 2000 dialektusa, mintegy: 25 írás típusa tovább bonyolítja a vallás vizsgálatát.
-- A Hinduizmusban egységes, bürokratikusan szervezett és központilag kodifikált vallási rendszer nem figyelhető meg, rendkívül széles a spektrum a vallás fejlett filozófiai eszme rendszere és a népi vallásosság hiedelemvilága között.

Hinduizmus és Buddhizmus

-- A Hinduizmus és Buddhizmus közös eredete Észak-India. A Hinduizmus kezdeti nyomai az Indus-völgyi civilizációban található, amely i. e. 2500 és i. e. 1700 között virágzott, míg a Buddhizmus az ún. "második urbanizáció" idején, i. e. 500 körül alakult ki. Hasonló nézeteket vallottak, egymás mellett léteztek, különbségek is létrejöttek.
-- A Hinduizmus és a Buddhizmus is jelentős támogatást kapott az indiai uralkodóktól. A Buddhista királyok tisztelték a Hindu isteneket és tanítókat és sok buddhista templomot építettek hindu uralkodók idején. A buddhizmust sohasem tekintették Indiában a hindutól idegen vallásként, a hinduizmus egyik irányzata közé sorolták.
-- A Buddhizmus nagy jelentőségre tett szert az indiai szubkontinensen Asóka uralkodásakor, azonban a Gupta Birodalom idején hanyatlásnak indult és gyakorlatilag teljesen eltűnt a 11. századra, India egy-két zugát leszámítva. Indián kívül azonban továbbra is létezett a Buddhizmus, amely ma több kelet-ázsiai ország fő vallása.
-- A Buddhizmus Gautma Buddha tanításaiban elutasította a teremtő isten (Brahman) és a lélek (átman) fogalmát. Buddha azt tanította, hogy a szenvedéstől való megszabaduláshoz nincs szükség egy teremtő istenben való hitre. Szándékosan kerülte a teológiai kérdéseket, mert azokról úgy tartotta, hogy gyakrabban szültek ellentéteket és haragot, mint békét.
-- A Hinduk elvetik a Buddhizmusban azt, hogy isteni kinyilatkoztatás helyett egy magát mindentudónak tartott ember kijelentéseire hivatkozik. Támadásaik céltáblája a buddhizmus ateizmusa és oksági elmélete. A buddhizmus a hinduk szemében az igazság egyik értelmezésének tűnik, de ebben a tekintetben hibás értelmezésnek.

Védák, a Hinduizmus forrásai

-- A Védák a  Hinduizmus alapvető forrásai. A Véda jelentése: Tudás. A Védák nem egy ember alkotása, hanem évezredek során formálódó hittételek összessége, amely egy hatalmas mennyiségű ismeretanyagot tartalmaz. A kutatók i. e. 1500–i. 1500 közötti időszakra datálják a teljes mű létrejöttét.
-- A Védák, szanszkrit: = Tudás, szent ismeret, India legrégibb irodalmi emlékei. A Védák a hinduizmus legfontosabb forrása, a hagyomány alapján az univerzum ezoterikus bölcsessége. Elfogadása a hindu ortodoxia kritériuma. A Védák egyet jelentenek a srutival, azaz a szent és örök igazsággal, kinyilatkoztatás formájában.
-- A Védák a hinduk szerint időtlen elvek, évezredekkel ezelőtt nyilatkoztatott ki "ama risik", a látnokok számára, akiknek nevei megtalálhatók a szövegekben. A Védák keletkezési ideje: 6-8 ezer év, keletkezését több korábbi tudós: Kr. e. 6000–4000 közötti időpontra tette.
-- A Védák az Isten (Isvara) kinyilatkoztatásai, ebben hasonlít a Biblia vallásos értelmezésére, azonban keletkezésük helyben és időben különböző és bár az etikai törvények azonosak a Biblia tanításával, egymástól eltérő állításokat is megfogalmaznak a két vallás szent iratai.
-- A Véda öröktől fogva létező szubsztancia, a szánkhják szerint azonban nem öröktől fogva létezik, mégis minden világban egyformán jelen van, mivel az öröktől fogva létező lélek emlékszik rájuk és átmenti korról korra a Védák szellemiségét. A panenteisták mint dallam, harmónia tekintenek rá.
-- A Védák: 4 fő részből állnak: 1. Rigvéda, 2. Számavéda, 3. Jadzsurvéda, 4. Atharvavéda. Ezeket kiegészíti a Brahmanák gyűjteménye, amelyben az áldozati szövegeket magyarázzák meg. Az Upanisadok szintén, amely a Védákhoz kapcsolódó filozófiai értekezések gyűjteménye.
-- Az Upanisadok legtöbb része az Kr. e. 7-5. században jött létre, mint a Védák utolsó fejezetei. A Védántáknak, a Védák összefoglalásának is nevezett szövegek eltérnek az eredeti Védák hangvételétől, már filozófiai tárgyú gondolatok váltották föl. Az Upanisadok a hinduizmus későbbi filozófiai alapjait teremtette meg.

Hindu vallás rendszer

-- A Hindu vallás rendszer nem kinyilatkoztatott vallás, fejlődése évezredeken keresztül nyomon követhető a legrégebbi totemisztikus, fetisiszta hitek megjelenésétől napjainkig. A fejlődés nem egységes. A különböző változatok, ágazatok és szekták egymás mellett, egymást tolerálva fejlődtek, így kialakult, minden hívő számára kötelező és elfogadható dogmatikája nincs.
-- A  Hindu sokféleség és a változatosság alapja az az egész hitrendszert átható nézet, hogy a végső "egy" a hívőtől függetlenül létező valóság, a hozzá vezető út, a megközelítés másodlagos. Híveitől azonban nem követeli meg egy túlvilági, mindenható-teremtő és megtestesülő lény tiszteletét, mint a keresztény, iszlám, zsidó vallásban.
-- A Hinduizmus olyan teista világkép, amelyet: henoteizmus, monoteizmus, politeizmus, panteizmus, panenteizmus, monizmus ível át. Megtalálható benne a fétisek, hegyek, folyók, növények, állatok, démonok és szellemek kultusza, helyi hősök, továbbá a szentek és istenek iránti hódolat, egészen a legmagasabb rendű egyisten-hit.
-- A Hinduizmus az egyénre bízza annak eldöntését, vajon: ateista, panenteista, teista kíván-e lenni, vajon Visnut vagy Sivát vagy valamelyik inkarnációját tekinti-e a világ irányítójának. Semmi akadálya annak, hogy egy hindu Krisztust Isten megtestesülésének tartsa, Isten prófétájának Mohamedet, elzarándokoljon keresztény és muszlim szent helyekre.
-- A Hindu filozófusok a Dharma, a Karma törvényét, mint a világ felett álló legfőbb princípiumot tekintik elsődlegesnek, szemben a Visnut vagy Sivát, mint a mindenben jelenlévő és megnyilvánuló legfőbb urat imádó istenhívőkkel. Az ellentét azonban csak látszólagos. A hinduk nem hisznek abban, hogy létezik egy koherens metafizikai rendszer.
-- A Hinduizmusban az a nagy mennyiségű szanszkrit nyelvű ókori irodalom, amely eredetileg szóban (szrúti, "hallható”) került átadásra az arra kiválasztottaknak, a Védák. A Véda tekinthető egyfajta szent szövegek gyűjteményének, kinyilatkoztatás, amelyben az abszolút létező feltárja a megtámadhatatlan végső igazság lényegét.

Dharma mint világtörvény

-- A Hindu vallás követői vallásukat, a hinduizmust, a "dharma" elnevezéssel illetik. A dharma egyetemes, a mindenséget átható világtörvény, amelyhez minden létezőnek igazodnia kell, legyen az élő, élettelen vagy isteni eredetű a világegyetemben. A dharmát a világegyetemet átszövő hálót képzeljük el, amelyhez minden létező kötelező érvénnyel kapcsolódik.
-- A Dharma nem keletkezik, nem múlik el, öröktől fogva létezik és örökké létező is marad, eredete a végtelenbe vész. Átfogja a természeti törvények rendszerét, az ember mentális életében pedig erkölcsi kötelezettséggé lesz.
-- A Dhrama kifejezés jelentése magában foglalja az olyan fogalmakat, mint "az igazság", "etika", "kötelesség", "törvény", "kozmikus rend" és "végső igazság". Szó szerint, a dharma jelentése "ami összetart", és így a hinduizmusban ez az alapja minden rendnek, legyen az akár természeti, kozmikus, társadalmi vagy morális.
-- A Dharma jelenlétének és erejének következménye, hogy amit a hindu cselekszik, sokkal fontosabb, mint az, amiben hisz, mivel tetteit a törvény szellemében hajtja végre. A dharma legfontosabb következménye, hogy az ideális emberi társadalom alapvetően hierarchikus. Mindenkinek megvan a maga jól körülhatárolt helye és szerepe a közösségben.
-- A Dhrama szerint a dolgok nem csak úgy maguktól történnek, hanem a törvénynek megfelelően, tehát igazságosan. Az emberek különböznek egymástól, különböző adottságokkal, hajlamokkal, képességekkel születnek. A különbségek sorsukat és feladatukat is meghatározzák, ezért tagozódnak a társadalomba: kasztok, osztályok szintjein.
-- A Hinduk saját életük során is a dharma törvényei szerint élnek, sajátos élet szakaszokat határolnak el életük során, hogy személyes fejlődésükön keresztül megszabaduljanak a Móksa az örök körforgás (szanszára= ciklikus újjászületés és halálozás rabságából.

Karma mint cselekvés

-- A Karma mint tett és cselekvés, a hálóra felfűzött létezők kölcsönhatása, amely az ok-okozati összefüggések végtelen láncolatát hozza létre. A kölcsönhatások rendszere nem valami fátum szerűen ható, megmásíthatatlan felsőbb akarat következménye, hanem a létező közvetlen cselekvésének és előző cselekedetei jutalmának vagy büntetésének eredője.
-- A Karma a sors tehát abban az értelemben, hogy döntési helyzeteink már eleve bizonyos kiindulási feltételek szerint alakulnak, azonban döntéseink során mindig megmarad a választás szabadsága. Mivel az elképzelhetetlenül sok élőlény, amely világunkat lakja, az öröktől fogva létező "lélek" megnyilvánulási formája, a jó és rossz cselekedetek száma szinte végtelen.
-- A Karma az eredendő ősanyag (prakriti) első rezdülése. Első megnyilvánulásában különböző létfokozatokon keresztül átívelő cselekedetek láncolatát hozza létre. Az "élő" e létfokozatok egyre magasabb szintjein haladva tapasztalja meg a teljes Létezést, ismeri meg a Mindenséget. Erőfeszítéseket tesz, karmája szerint él, lázad vagy beletörődik sorsába, de lelke vissza vágyódik a karma nélküli világ örökké valóságába.
-- A Karma tehát nem az eleve elrendeltséget jelenti, hanem az ok-okozati összefüggések végtelen láncolatát. Mivel a törvény (Dharma) az élőlények szabad akaratát meghagyja, a Karma törvénye csak annyit mond ki, hogy bármit cselekszünk, annak következménye lesz, tetteink szándékától függetlenül.
-- A Bhagavad-gíta szerint a karma önálló törvényeknek engedelmeskedik, a következmények magasabb törvényeket szolgálnak, minthogy a halandó azt fel tudná fogni, megérteni. Két alapvető nézet jelenik meg a karma szerepével kapcsolatban, az egyik szerint a karma az az ok, ami miatt az emberek és a társadalom szintjein az egyenlőtlenségek megjelennek, a másik azonban nem rendel különösebb értéket a jó és rossz cselekedetekhez.
-- A Bhagavad-gíta a két nézet egyeztetésére azt a szemléletet ajánlja, mely szerint nem létezik objektív igazság, ami alapján eldönthető lenne, mi a jó és a rossz, ezek relatív fogalmak, a jó lehet rossz egy másik értelmezési szinten, avagy a távoli jövőben. A jó és a rossz pusztán vágyaink kivetítése. E filozófiai tartalom ellenére sok hindu hisz abban, hogy "jó tett helyébe jót várj”, a jó cselekedeteknek kizárólag jó következménye.

Lélekvándorlás sorsszerűsége

-- A Lélek örökkévaló, a test átmeneti. A lélek útja a létformák megismerése, az öntudat tökéletesítése a dharmának megfelelő tettek által. A lélek útja tehát a dharmától vezényelt újjászületések útja. Az élő útjának tökéletesedését a Szanátana Dharma biztosítja, vagyis az „Örök Törvény” egyre tisztább megismerése.
-- Az öröktől fogva létező lélek (átman) szüntelenül járja körforgását (szanszára) a létformák milliárdjai között, újjászületéseinek anyagi minősége előző tetteinek jutalma vagy büntetése. A lélek nem szűnik meg és nem keletkezik, a nagy világkorszakok végén az anyagi semmi állapotában is megmarad, és az új anyagi világ létrejöttekor testesül meg.
-- A körforgás célja a mindenség teljességének megismerése, a létezés minden aspektusának átélése. A hindu filozófusok és hittudósok annak függvényében, hogy ateista, teista, panenteista iskolát képviselnek, eltérő választ adnak arra a kérdésre, hogy a szanszára ciklusából milyen módon lehetséges a szabadulás, létezhet-e a teljes megismerés, ennek elérésekor mi történik a lélekkel.
-- A Dharma tisztelete, betartása és megőrzése szükséges, de nem elégséges feltétele a szanszárából való megszabadulásnak. A lelki, szellemi és testi lemondások (jógák), a vallásos hit és áldozatok (bhakti), a jó cselekedetek és rítusok (karma-jóga), vagy a megismerés útja (dnyána) mint lehetőség áll a hívő rendelkezésére, hogy egyesüljön a „végső valósággal”.

Kasztok, osztályok és törvények

-- A dharma törvénye az összességében rendezett világegyetem vezérlő fonala, amely az embert mint társadalmi lényt is pontosan körülhatárolt feladatokra készteti. Ezek a feladatok nem egyéni választás vagy kinevezés, hanem öröklődés (beleszületés) útján kerülnek kiosztásra, az ősidőktől fogva kijelölt szabályok szerint.
-- A társadalom rétegei, a kasztok, szigorúan előírják tagjaik számára azt, hogy mit tehetnek és mit nem a vallási rituális megnyilvánulásaikban, a munkában, a házasságban, az étkezésben és a legegyszerűbb mindennapi tennivalókban.
-- Az első kaszt, a legfelsőbb kaszt a bráhmanák (papok) kasztja, akik a legnagyobb mértékű szellemi és erkölcsi tisztaságuk miatt a legközelebb állnak az istenekhez. A második kaszt a harcosok kasztja (ksatriják), akik a fennálló társadalmi rend védelmét látják el, számukra bizonyos előírások módosulnak, például a hús fogyasztása engedélyezett.
-- A harmadik kaszt a dolgozók (vaisják) kasztja, elsősorban a gazdasági tevékenységeket folytatók tartoznak ebbe a körbe, az ipar, a kereskedelem, a földművelés, az állattenyésztés területein dolgozók. Ez a három felső kaszt jogosult a védák tanulmányozására, az ezek alatt létező kaszt tagjai alantas foglalkozást űznek, szolgálnak a felső három kaszt számára.
-- A négy kaszton kívül esők az érinthetetlenek (asprisják vagy páriák). Ők tisztátalan mesterséget folytatnak, mint például az utcaseprők, WC-tisztítók, szolgák. Az említett kasztok számtalan alcsoportra bonthatók, a hindu társadalom rétegződése szempontjából több ezer kasztról beszélhetünk.
-- A kasztrendszer Indiában a mai napig fennmaradt és máig a társadalom gerincét alkotja. Amíg az Európai kultúrkörben a vallás és állam rendszerek, valamint a pénzügyi hierarchikus rétegződések szerint tagozódtak a társadalmak, addig Indiában szigorú vallási és örökletes szabályok szerint, amelyben a gazdagság, a hatalom másodlagos.
-- A kasztrendszerben így a magasabb kasztok tagjai lehetnek szegények, az alacsonyabb kasztbeliek gazdagok. A vagyoni helyzet nem befolyásolja az egyénre kiszabott dharmát, amely öröktől fogva létezik. Mivel a kasztrendszerhez való tartozás nem kinevezés kérdése, hanem csak beleszületni lehet, és a hindu törvények kasztra és személyekre szabottan adottak.

Hindu időszámítás

-- A Hindu, az Ind filozófiában az időfogalom a mitológia egyik legfontosabb pillére. Egyrészt elhelyezi az embert a végtelen időben, másrészt hatalmas mértékeivel rávilágít annak időben sodródó, esendő voltára.
-- A mitológiai felfogás az Egyetlen Isten sokszorozódása felfogásában értelmezi Brahma születését, amikor Visnu köldökéből lótuszlevélen megjelenik a teremtő Brahma, aki a világ dolgait hivatott megteremteni.
-- Az idő Brahma életének folyama, amely egymásba ágyazott ciklusok sorozatából áll. Hossza száz Brahma-év, ami több mint háromszázezer-milliárd évnek felel meg. Az élet csak Brahma nappalai alatt lehetséges, ennek végén bekövetkezik a világvége, amely azonban csak egyetlen világrendszert érint, itt is csak az emberek lakta földet.
-- Ezután hosszú Brahmá-éj következik, amelynek végén elkezdődik az új világ teremtése. A Brahma-nappal, a kalpa (aión) ezer világkorszakot (csatur-juga) foglal magába, amelyek időtartama 4 320 000 emberi év. A nagy világkorszakok kisebb részekre: Jugák bonthatók.
-- A nagy világkorszakok kisebb részekre: Jugák bonthatók: 1. Krita-juga, 2. Tréta-juga, 3. Dvápara-juga, 4. Kali-juga.
-- A Krita-korszakot a jog, az igazság és az erény jellemzi, de a korszak végén már feltűnik a rossz, a gonosz is. A további korszakok fokozatos erkölcsi romlása dacára a korszakonként esetleg többször is megjelent: Visnu megtestesüléseknek már megállíthatatlan.
-- Visnu utolsó megtestesülése után, amikor majd lófejű harcosként (Kalki) felveszi a harcot a gonosszal, a földön megszűnik az emberi élet, és egy újabb Krita-juga veszi kezdetét.
-- Amikor egy Brahma élete letelik, Siva elpusztítja a világot. Ekkor a teljes világ, az összes rétegével együtt megsemmisül, visszaalakul differenciálatlan ősanyaggá. Ebből a nyugalom hosszú időszaka után új, romlatlan univerzum keletkezik.
-- A világ mindenkori erkölcsi állapota tehát egyfajta szükségszerűség következménye, a gyakorlatban az idő, a korszak az, amely megszabja az erkölcs mibenlétét. A hinduk úgy tartják, hogy a hanyatló korszakokban az istenek különösen jó oldalukat mutatják az emberek felé, hiszen tudják, hogy helyzetük nehéz.
-- A nagy világkorszakok kisebb részei, a Jugák.
1. Krita(szatja)juga = 4800 istenév, 1.728 000 emberi év
2. Tréta-juga = 3600 istenév, 1.296.000 emberi év
3. Dvápara-juga = 2400 istenév, 864.000 emberi év
4. Kali-juga = 1200 istenév, 432.000 emberi év

Hindu jelképek

-- A Hindu vallás rendkívül gazdag jelkép rendszere a mindennapi élet eseményeiben, a vallási és rituális élet díszítéseiben, a divatban, vagy a művészetek területén játszik jelentős szerepet. Ezek közül néhányat érdemes kiemelni, mint a nyugati kultúra szempontjából furcsa, vagy szokatlan elemeket:
-- A Svasztika a "szvaszti= jólét, boldogság" szóból származik. A kereszt önmagában sok kultúrában a dinamikus együtthatások szimbóluma. A végükön jobbra vagy balra hajló, megtört keresztek az állandó mozgást jelképezik. A napisten, Szúrja jeleként értelmezik és az ajtófélfára festve az ártó szellemek elűzésében tulajdonítanak neki szerepet. A jobbra tört svasztika Visnu és Ganésa jelképei és a négy életcélt, illetve a szerencsét jelenti. A balra hajló svasztika szerencsétlenséget, romlást jelképez.
-- A Bindi egy festett, vagy bársonyból készült, egy centiméter átmérőjű pontszerű alakzat, eredetileg a férjezett nők jelképe, amelyet a homlokuk közepén hordanak. A színe változhat, sokszor a ruházattal összhangban. A különböző társadalmi eseményeken az alkalomhoz illő színű bindit viselnek, így például temetésen fehéret, esküvői ünnepeken pirosat. Manapság mint divatcikket fiatal hajadon lányok is felteszik, sőt az Indiában élő muszlim nők is hordják.
-- A Tilaka a hinduizmus egyik szimbóluma, festett kerek pont vagy vonal. A tilaka vagy bindi használt jelzés, amelyet általában a homlokra festenek fel. Legtöbbször egy vöröses pont, amelyet többnyire különböző színű festékek segítségével visznek fel a két szemöldök találkozási pontja fölé. Bizonyos szempontból a hinduizmus szimbólumává is vált az évezredek során. A hindu hiszi, vallja, hogy az emberi élet értelme a transzcendencia megismerése
-- A Szantálfa pasztával, kurkumával, szent hamuval húzott három sáv, az Y vagy U-alakú jel, a hindu szekták és kasztok jelölésére szolgálnak. A többek között a Siva hívők és a Visnu követők megkülönböztetésére szolgálnak ezek a jelek.
-- A Mudrá bizonyos kéztartás, amelynek jelképes, sokszor mágikus jelentése van. Az Isten szobrok nagy többsége valamely mudrá szerint tartja a kezét, melynek a hinduk számára ismert és fontos jelentés tartománya van. A legismertebb mudrá az ún. abhaja-mudrá, a félelemnélküliség kéztartása.
-- A Hetes számnak különösen kiemelt szerepe van a hinduizmusban. Hét szent indiai város van, ami istenek helyei, amik emiatt zarándoklatok célállomásai: Váránaszi, Haridvar, Ajodhja, Dvarka, Mathura, Kancsipuram, Udzsain. A hét szent folyó: Gangesz, Indus, Cauvery, Godavari, Jamuna, Narmada, Szaraszvati.