"A világon azért vagyunk, hogy valahol otthon legyünk benne" -- Tamási Áron

Délinap Krónika

"Az ember hasonlóvá válik ahhoz, mint amiben gyönyörködik."
--Platón--

"Minden jó helyen és minden ember szívében megleled Istent."
--Seneca--

"A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét."
-- Leonardo da Vinci --

Lev Tolsztoj minden idők örök írója - Bíró Csaba

2019.04.19 23:35

 

Lev Tolsztoj minden idők örökérvényű írója.


Lev Tolsztoj az orosz irodalom legkarizmatikusabb alakja, minden idők egyik legnagyobb regényírójának tekintik, a "Háború és Béke" és az "Anna Karenina" című művei miatt, melyeknek középpontjában az orosz élet realista ábrázolása áll. Méltatói között a legnagyobb írókat találjuk, ő volt az aki írói pályája során megírta az orosz realista élet teljes és egész "enciklopédiáját".
 
Képtalálat a következőre: „lev tolsztoj képek”Képtalálat a következőre: „lev tolsztoj képek”Képtalálat a következőre: „lev tolsztoj képek”


Lev Tolsztoj élete

--  Lev Nyikolajevics Tolsztoj, (Jasznaja Poljana, 1828. szeptember 9. – Asztapovo, 1910. november 20.) orosz író, filozófus; az orosz irodalom és a világirodalom egyik legnagyobb írója, a realista orosz próza mestere.
--  Tolsztoj olyan ékesszólóan dicsőítette a paraszti élet egyszerű értékeit, hogy követői az 1890-es évektől, különösen miután megjelent fő filozófiai műve az Isten országa benned van, létrehozták saját mezőgazdasági közösségeiket. Ő vezette be a békés ellenállás elvét, amely később Gandhit is megihlette.
--  Tolsztoj minden idők egyik legnagyobb regényírója, minden tekintetben korszakos, a "Háború és Béke" valamint az "Anna Karenina" című művei miatt, melyeknek közép pontjában az orosz élet realista valósághű ábrázolása áll.
--  Tolsztoj régi orosz arisztokrata családból származott, családja a grófi címet még: I. Péter orosz cártól kapta. Az író negyedik gyermekként: Jasznaja Poljanában született: 1828. szeptember 9-én. A birtok anyjának hozományaként vált a Tolsztojok tulajdonává, majd később az író lakhelyévé mintegy: 65 éven át. Volkonszkaja hercegnő, az édesanyja nagy műveltségű, több nyelven is beszélő asszony volt, 1831-ben hunyt el.
--  1837-ben a család úgy döntött, hogy áttelepedik: Moszkvába, hogy a gyermekek megfelelő taníttatásban részesüljenek. Még ugyanebben az évben apja: Tulában, feltehetően gyilkosság áldozataként életét vesztette. Az árva gyermekeket ezután a nagynénik vették pártfogásukba, biztosítva nevelésüket.
--  1844-ben, mintegy 16 esztendősen Tolsztoj beiratkozott a Kazáni egyetemre keleti nyelveket tanulni, majd egy év múltán átváltott a jogtudományra. Tanulmányait 1847-ben azonban félbehagyta s egy ideig az ifjú arisztokraták társasági összejövetelein, szalonokban, bálokban töltötte idejét, majd tavasszal hazatért: Jasznaja Poljanába.
--  Hazatérve a Poljanai birtokra, mely vagyon megosztás révén jutott tulajdonába, megpróbálta modern reformokkal egyengetni. Ám a birtokgazdaság átalakítására tett kísérletei kudarcba fulladtak jobbágyai bizalmatlansága miatt. 1849-ben odahagyta birtokát s Pétervárra igyekezett, hogy mégis megszerezze jogi diplomáját.
--  1851-ben hirtelen elhatározással a Kaukázusban belépett a hadseregbe. Hadapródként, egy tüzér alakulatnál szolgált mint altiszt, ám befolyásos katonák ismeretségi körébe tartozott. Többször életveszélyben forgott, alakulata részt vett a Kaukázusi hegylakók ellen vívott küzdelmekben. Itt született meg első regénye, a "Gyermekkor", melyet életrajzi elemek tarkítanak.
--  1854 januárjában Tolsztojt zászlóssá léptették elő s a Krímbe vezényelték át. A Krími háború során 1855-ben átélte Szevasztopol ostromát, melyben az oroszok elvesztették a várost a török, francia, angol csapatokkal szemben. A háborút és az orosz katonát örökíti meg a "Szevasztopoli elbeszélések" 1855-ös című alkotásában.


Tolsztoj életének fénykora

--  Tolsztoj Szevasztopol eleste után elhagyta a hadsereget és Pétervárra indult. Itt lépett kapcsolatba és találkozott kora jeles egyéniségeivel, a legismertebb írókkal: Goncsarov, Nyekraszov, Turgenyev, Csernisevszkij is, ám nem igazán vonzotta e környezet. Két esztendeig hol: Pétervár, hol: Jasznaja Poljana volt a lakóhelye.
--  Tolsztoj 1857-ben féléves külföldi tanulmányutat tett, melynek során eljutott: Svájcba, Németországba, Franciaországba és felkereste azokat a helyeket, ahol Rousseau élt. Nyugat-Európában tett látogatása azonban csalódást keltett számára. Tapasztalatai arra késztették, hogy ezután a gyakorlati élet és a munka eszméjének terjesztése felé forduljon.
--  Tolsztojt az önmagát fenntartani tudó paraszti közösség ideálja is hajtotta, mikor falusi iskolát alapított a környékbeli parasztok gyermekeinek számára. A történelmet ő maga oktatta a gyerekeknek, s intézményében egyetemisták oktatták a fiatalokat. 1861-ben békebírói tisztséget kapott, de ő fontosabbnak tartotta az iskolával foglalkozást.
--  Tolsztoj 1860-ban tanulmányi céllal újabb Nyugat-Európai utazásra indult: Angliába, írókat: Charles Dickens, Ivan Turgenyev és pedagógusokat látogatott meg. Londonban: Dickens nevelésről szóló előadását is meghallgatta.
--  Tolsztoj 1860 és 1862 között: Jasznaja Poljana-i birtokán egy iskolát működtetett a környék gyerekei számára. Iskola kísérlete, amiről írásaiban is beszámolt, sok vonatkozásban előfutára a "Summerhilli Szabad Iskolának. George Dennison. "The Lives of Children" című híres könyvében külön fejezetet szentel: Tolsztoj pedagógia nézeteinek.
--  Tolsztoj minden vonatkozásban elutasította az erőszakot, még akkor is, ha ezt iskola kötelezettségnek hívják. Az általa működtetett iskolában nem volt osztályzás, nem volt kötelező házi feladat és nem volt kötelező a bejárás. Néha alig lehetett haza zavarni a gyerekeket.
--  1862-ben feleségül vette a tizennyolc éves, német származású: Szofja Andrejevna Berszet, egy neves moszkvai orvos leányát, aki 16 esztendővel volt nála fiatalabb. Első éveiket még békességben töltötték, az asszonynak kedvére volt a főúri életforma, a társasági élet, emellett szorgalmasan másolta férje kéziratait és segítette munkájában.
--  Ez az időszak vált Tolsztoj számára a legtermékenyebb korszakká, s ekkor alkotta legjelentékenyebb alkotásait. Tolsztoj hatalmas energiával és műgonddal írta meg a "Háború és Békét" 1863–1869 között, mely folytatásokban négy éven keresztül került kiadásra. Ezt követte az "Anna Karenina" megszületése 1873–1877 között.
--  Tolsztoj világnézetében az 1880-as években fordulat tapasztalható. 1881-től nagyon intenzíven a vallási kérdések felé fordult: például az evangéliumokat is újból oroszra fordította. Az Evengéliumok alapján képzelte el az ideális Isten országát a Földön. A legfontosabbnak a felebaráti szeretetet tartotta, illetve azt a tanítást, hogy a gonosszal szemben sem szabad erőszakosnak lenni. Egyre inkább terhesnek találta addigi arisztokrata életformáját, parasztként kezdett öltözködni és kaszálni ment a rétre.
--  A Tolsztoj család 1881-ben átköltözött Moszkvába, ám a nyarakat még: Jasznaja Poljanában töltötték. Az író érdekes erkölcsi, vallási, politikai szemlélete miatt először családjával, feleségével szaporodtak meg konfliktusai, melyek: Szofja Andrejevna nem egyszer hisztérikus kitöréseihez, öngyilkossági fenyegetéseihez vezettek. Házassága megromlott, az sem segített, hogy az asszony: 13 gyermekkel ajándékozta meg.
--  Tolsztoj 1889-től 1899-ig dolgozott harmadik nagy regényén, a "Feltámadáson", amelyben az erkölcsi felemelkedés lehetőségét és a szellemi megtisztulást mutatta be. A könyv megjelenése oda vezetett, hogy 1901 februárjában a pravoszláv egyház kiközösítette. Még ugyanebben az évben súlyos tüdőgyulladást kapott, s a Krímben töltött egy esztendőt, ahol megkísérelte kikúrálni magát. Ebben az időszakban: Gorkij és Csehov jelentettek gyakori társaságot számára.
--  1908-ban Oroszország és a világ alkotó művészei Tolsztoj: 80. születésnapját ünnepelve szinte zarándokhellyé változtatták: Jasznaja Poljanát. Ám egy házkutatás után, amikor az összes fellelhető kéziratot elkobozták, a családi viszályok tovább éleződtek.
--  1910. október 28.-án Lev Tolsztoj összecsomagolt, majd orvosa és legkisebb lánya társaságában titokban hagyta el otthonát. Pár napot egy remete lakban húzódott meg Optyinában, majd vonatra szállt. Az Asztapovói vasútállomáson le kellett szállnia, mivel rosszul lett. Az állomásfőnök lakásán hunyt el tüdőgyulladásban november 20-án.


Tolsztoj konfliktusai

--  Tolsztoj életének meghatározó elemei a különféle konfliktusok. Tekintettel arra, hogy a házasságával, az államhatalommal és az egyházzal létrejött konfliktusai jóvátehetetlenül összefüggenek, együtt kell tárgyalnunk azokat. Minderről a legrészletesebb leírás: Alexandra Rachnanovától származik, ezt használhatjuk fel legfontosabb és leghitelesebb forrásként.
--  Tolsztoj anyja korán meghalt, talán ez is hozzájárult a női princípium erőteljes kereséséhez. Tolsztojt 16 éves korában – nem volt ritka ekkoriban – elvitték a testvérei egy bordélyházba. Tolsztoj számára ez kezdetben gusztustalan volt, ám néhány évvel később heves szexuális életet kezdett élni. Volt, hogy cigány lányokat vásárolt magának.
--  Szembe kell ezt állítanunk későbbi erősen vallásos gondolkodásával. Elmagyarázta ugyanis a feleségének (1889), hogy a testi szerelem nem isten akaratából való. Ezt természetesen nem volt képes megtartani. „Nos, most végre arra az eredményre jutottam, hogy a házasság tulajdonképpen eltávolodás istentől. A házasság bűn. Most azt ajánlom, ezentúl testvérekként éljünk egymás mellett.”
--  Nagykorúvá válva: Jasznaja Poljanán élt, a családi birtokon. Meglehetősen kicsapongó életet élt, bár volt közben tartós kapcsolata is. Jobbágya feleségével: Akszinyával több, mint három évig élt együtt úgy, mintha házasságban élne. Tolsztoj: Szonyával házasságra lépett. A törékeny úrilány: Szonya, féltékeny is volt a jobbágynőre, és végül elküldték a háztól.
--  Házasságkötésük előtt Tolsztoj ragaszkodott hozzá, hogy jövendő felesége olvassa végig a naplóját. Az úri neveltetésű lányt megrázta a kicsapongások nagyon is részletes leírása, de egy átsírt éjszaka után – mégis igent mondott az általa előzőleg is nagyra becsült írónak. Egymás naplóját folytonosan elolvasták.
--  Tolsztojnak a szegény nép iránti érzelmei több forrásból táplálkoztak. Első meghatározó élménye az volt, amikor 1878-ban átöltözve, szalma papucsban beállt a zarándokok közé, és egy kolostorba akart vonulni. Az egyik egyszerű paraszt szavai indították meg, aki saját feleségének haláláról azt mondta: "Szenvedett itt a földön, hogy fent a paradicsomban megtalálhassa az örök boldogságot. Tudnod kell, hogy ő most ott van, ahol nincs betegség és nincs szenvedés. Istennél." 
--  Tolsztoj Moszkvába költözésük után: 1881, sokkal inkább megismerte a nincstelenek életét. Télvíz idején hiányos, rongyos ruhában kéregetők vették körül; ám Szonya ekkor kezdte élni világát. Rangjukhoz illő nevelésben akarta részesíteni gyermekeit, és örömet talált a társasági életben; ezzel élessé vált a házastársak közti ellentmondás.
--  Tolsztoj minden vagyonát szét akarta osztani a szegények között, és maga is úgy akart élni, mint ők. Ezt egy vita után úgy próbálták meg rendezni, hogy vagyonát felosztotta felesége és gyermekei között, és önmagának nem tartott meg semmit. Később ez a helyzet annyiban változott, hogy szerzői jogaiból származó valamennyi jövedelméről lemondott.


Tolsztoj gondolatai, erkölcsi világszemlélete

--  Tolsztojánizmus, azaz az író vallási és erkölcsi világszemlélete nem egyik pillanatról a másikra alakult ki, hanem hosszú fejlődés, gondolkodás eredményeképpen született meg.
--  Gondolatai nyomon követhetők regényeiben és elbeszéléseiben. Kora társadalmát kritikával szemlélve állapítja meg, hogy a tiszta emberség hordozói csupán a parasztok és a gyermekek. Ám a világ megváltoztatását nem forradalom útján képzeli el, az erőszakot elítéli.
--  Az író szerint az embereknek maguknak kell megjavulniuk, tökéletesedniük s szeretettel illetve szánalommal lenniük a többi ember iránt. A világot pedig egy próféta fogja meggyőzni a jóság követésének szükségességéről. Ha az egyes ember megjavul, az egész világra pozitív hatással lesz e fejlődés, s az is jobbá válik általa.
--  Tolsztoj egész vallás erkölcsi felfogásának csak egy pontja van, amellyel mindnyájan egyetértünk, hogy t. i. belső életünket a külső elé helyezzük, ami azonban nem új, hiszen minden vallás ezt tanítja. Alap gondolata helyes, de sem formáját, sem vallását és következményeit nem fogadhatjuk el, egész vallási és társadalmi rendszere egy lángelme sajnálatos eltévelyedése. Ez azonban semmit sem von le a költő, a művész értékéből.
--  Tolsztoj: "Ahol meghalok, ott temessenek el. Ha városban, a legszegényebb temetőben, a legolcsóbb koporsóban, ahogy a szegényeket temetik. Virágot és koszorút ne küldjenek, beszédeket ne mondjanak. Ha lehetséges, pap és temetési szertartás nélkül temessenek el. De ha azoknak, akik eltemetnek, ez nem tetszik, temessenek el a rendes temetési szertartással, de a lehető legolcsóbban és legegyszerűbben".
--  Tolsztoj: "Halálomat nem kell az újságokban közzétenni s nekrológokat ne írjanak. Minden írásomat kapja meg a feleségem, Csertkov, Strahov, Tanja és Masa lányom. Régebbi műveim szerzői jogára vonatkozólag arra kérem örököseimet, hogy adják át a nyilvánosságnak"...
--  Tolsztoj: "Még egy kérés, - legfontosabb!... Felkérek mindenkit, úgy rokonokat, hozzám tartozókat és idegeneket, hogy ne dicsérjenek. És ha az emberek írásaimmal foglalkoznak majd, időzzenek azoknál a szakaszoknál, amelyekről tudom, hogy bennük az - Isteni hatalom - nyilatkozott rajtam keresztül; - és forgassák haszonnal egész életükben.



>>>>>>>  Lev Tolsztoj könyvtár  <<<<<<<<
>>>>>>>>>>>>  10. Könyv  <<<<<<<<<<<<<


1.   Szevasztopoli elbeszélések -- Севастопольские рассказы - "1855"
A Szevasztopoli elbeszéléseket Tolsztoj még a korai írói pályája szakaszában írta. Szevasztopol védelménél ott harcol egy fiatal orosz tiszt. Nemcsak egyszerű szemlélője az eseményeknek: élményeit és véleményét az orosz katonák hősiességéről csakhamar elbeszélésekké formálja. Lev Tolsztoj – mert ő volt a tiszt – írói pályájának még csak kezdetén áll ekkor, de műveire egyre jobban felfigyelnek. Már fiatalon is szenvedélyes igazság keresés fűti, átvilágítani próbálja az emberi kapcsolatokat, megkísérli feltárni a társadalomban rejlő fonákságokat. Minden művében fellelhetjük ezeket a törekvéseket, akár az orosz paraszt keserves sorsát vetíti elénk megdöbbentő képekben akár a külföldön dőzsölő, léha arisztokrata vagy a kiskirálykodó földesúr alakját mintázza meg. Tolsztoj korai írási között akad olyan elbeszélés, kisregény, amely még csak próbálkozás, előtanulmány későbbi nagy regényeihez, de néhány miniatűr remekmű már sejteti az orosz író-óriás halhatatlan alkotásait.

2.   Három halál -- Tри смерти - "1859""
A Három halál című novella egy arisztokrata hölgy, egy kocsis és egy fa halálát beszéli el ugyanazzal a tárgyszerű szókimondással. A maga módján ez is zseniális és elgondolkodtató. A kötet címével ellentétben inkább a szenvedésről, az elmúlás elfogadásáról vagy az ez elleni harcról szólnak ezek a rövid írások, mint a halálról. Nagyon könnyű és jóleső érzés volt visszasimulni Tolsztoj elbeszélés módjába.Tolsztojhoz kell egy bizonyos hangulat, ami átrepít bennünket az ő világába. Olvasni tőle nem könnyű, de mindenképpen megéri. Ebben a kisregényben szerintem sok ember személyes vonatkozásban is sok mondani valóra talál. Egészen megdöbbentő számomra, hogy mennyire ismeri az író a női lelkeket.

3.   Családi boldogság -- Cемейное счастье - "1859"
A "Családi boldogság"-ot az akkor 30 éves fiatal író: 1858 decemberében kezdte írni, és 1859 április elején fejezte be. Az életrajzi vonatkozásokban is gazdag művében azt bizonyítja, hogy az igazán boldog családi élet harmóniája milyen erőt, lelki nyugalmat és biztonságot ad, s milyen békés, gyengéd szeretetben egyesíti a férjet, feleséget, szülőket és gyermekeket. A "Családi boldogság" ironikusan megtévesztő cím, egy fiatal lány beletörődéséről szól, hogy ezek szerint ilyen a családi boldogság. Azért nehéz úgy jó könyveket találni ha nagyon magas a mérce, mert arra a vonalakat a nagy francia és orosz klasszikusok húzták. Az ő általuk írt sorok, mondatok szebbek nekem. Olyan mint mikor egy művelt emberrel beszélgetsz és ő a szép kifejezéseit gördülékeny mondatokká gyúrva tudatja veled gondolatait, mindezt bársonyos hangon. Hát ezért értékelem ha: Tolsztoj olyat ír mint a "Családi boldogság".

4.   Kozákok -- Kазаки - "1863"
Moszkva egyik előkelő francia vendéglőjében hajnalig tartó dáridó: reggel felé három fiatalember beszél: a nőkről, az életről, a szerelem reménytelenségéről és hiábavalóságáról. Közülük indul: Olenin hadapród a századához, a Kaukázusba, a Kozákok közé. A több napig tartó szán út közben, a ragyogó havas tájak láttán: Oleninben megerősödik a csömör a Moszkvai aranyifjúság a szokványos életétől s felébred a vágy az egyszerű és tiszta élet után. Állomás helyén kibontakozik előtte a kozákok életének minden szépsége és kívánatossága. De hiába akarja megnyerni bizalmukat, gyanakvással nézik szeretetét, idegennek tekintik őt. Beleszeret házigazdája lányába, egy szép kozák lányba, eleinte nem mer közeledni hozzá, később már-már megnyeri őt, de az utolsó pillanatban a lány vőlegénye megsebesül és Marjánka ráébred, hogy mégiscsak ehhez a fiatal kozákhoz tartozik. Olenin fájdalmas kiábrándultsággal hagyja ott a kozák falut. Ennyi az egész regény. De ez a regény Tolsztoj klasszikus realizmusának és egyetemes szeretetének egész nagy skálája felragyog benne. Akár az aranyifjúság mulatságairól olvasunk, akár a kozákok ivásairól és játékairól, a vadászatról, a háborúról, a mezei és kerti munkákról, a kaukázusi tájakról, moszkvai és kaukázusi ételekről, férfikedélyről, asszonyi testről, tájakról, felejthetetlen alakokról, mindig az élet jó ízeit érezteti meg velünk.

5.  Háború és Béke -- Война и Mир - "1863–1869"
A Háború és Béke az orosz író Tolsztoj egyik fő alkotása, az orosz realista regény kulcsfontosságú dokumentuma. Fjodor Sztrahov orosz filozófus szerint az alkotás "Az emberi élet teljes képe. Az akkori Oroszország teljes képe. Teljes képe annak, amit történelemnek és a népek csatájának neveznek. Teljes képe annak, amiben az emberek boldogságukat, nagyságukat, örömüket és megalázottságukat vélik megtalálni. Ez a "Háború és Béke”. Tolsztoj önmaga is tudatában volt műve jelentőségének s így értékelte azt: "Olyan ez, mint az Iliasz.” Ez: "Totális mű, a klasszikus Oroszország regénye. Nemcsak az orosz Iliasz, de az orosz Odüsszeiais.” A Háború és Béke: 15 év eseményeinek rajza: (1805-1820). A Napóleoni háborúk korának, benne Napóleon oroszországi hadjáratának, Oroszországban végbemenő eseményeit, társadalmának változásait, legfőképpen a korabeli orosz nemességet ábrázolja. Négy nemesi család élettörténete bontakozik ki a műben, a Rosztov grófok, a Bolkonszkij, illetve Kuragin hercegek és a Bezuhovok arisztokrata világát ismerheti meg az olvasó. A két barát, Pierre Bezuhov és Andrej Bolkonszkij mindketten ugyanazon nő, Natasa Rosztova iránt éreznek szerelmet. A háttérben véres történelmi események színterévé válik az ország, a franciák megtámadják az orosz földet is, majd kibontakozik a Napóleon elleni össznépi összefogás, amelynek vezetői a csata tereken Kutuzov hadvezér és Karatajev, a parasztság képviselője. A Háború és béke két nagy történelmi csatát is bemutat, az Austerlitzi és Borogyinói ütközetet.

6.  Anna Karenina -- Анна Каренина - "1873–1877"
Az Anna Karenina a világirodalom leghíresebb szerelmi regénye. Sok regény szól házasságtörésről, de mind közül a leghatalmasabb: Tolsztoj - Anna Kareniná-ja remekmű, egy szerelemi mű, de a társadalom szemében a törvénytelen szerelem rajza. Egy férjes asszony sorsa rajzolódik ki a műből, aki a teljes élet után vágyakozik. A főhős: Anna Karenina otthagyja boldogtalan házasságát, és követi a fiatal arisztokrata szerelmét, Vronszkijt. A szerelmi regény társadalmi regénnyé növekszik. Az egyik vezér motívuma a regénynek a képmutatás. Anna egy bálon találkozik: Vronszkij gróffal, aki megigézi őt. A vonaton ismét összefut Vronszkij gróffal, akitől meg is kérdezi, hogy hozta őt is Pétervárra. A válasz egyértelmű: nemcsak Annában hagyott mély nyomott a találkozás, hanem a gróf is mély érzelmeket táplál iránta. Anna soha nem volt boldog házasságában, hiszen szerelem nélkül ment férjhez, a nála húsz évvel idősebb urához. Anna és Vronszkij gróf viszonyt kezd, amire Anna férje is hamarosan rájön. Kéri is feleségét, hogy viselkedjen illő módon, mivel nem engedhetik meg maguknak, hogy mindenre fény derüljön. Anna közben egyre jobban beleszeret a grófba. Teherbe esik, és úgy dönt, hogy a gróffal éli le az életét. Férje nem akar elválni tőle, de abba beleegyezik, hogy külön éljenek. Annának leánya születik, akit Vronszkijjal nevel, míg kisfia férjénél marad. Hiába telik az idő, tette miatt mindenki elítéli, senkinek sem tetszik, hogy férjét és gyermekét a gyönyör miatt elhagyta. Anna úgy érzi, Vronszkij távolodik tőle, már mást szeret. Egy nehéz pillanatában a vonat elé ugrik, távozva az élők sorából.

7.  Ivan Iljics halála -- Смерть Ивана Ильича - "1886"
Az Ivan Iljics halála Tolsztojnak talán a legtökéletesebb kisepikai műve, kisregénye. A címadó hős: Ivan Iljics negyvenöt éves Pétervári törvényszéki bíró, aki látszólag harmóniában él környezetével és önmagával mindaddig, míg kiderül, hogy rákos beteg. Rádöbben, hogy minden, amit eddig értéknek hitt, talmi és üres, egész élete feltartóztathatatlan sodródás volt a tisztátlanság és hazugság mocsara felé. A halállal szembenéző ember eljut a tragikus felismerésig, hogy "nem úgy élt, ahogyan kellett volna”. A magány keserűsége, az őt körülvevő rokonok és barátok közömbössége rávezeti: Ivan Iljicset a lelki megvilágosodás, a megváltás szükség szerűségére. Utolsó napjai megvilágítják számára e kérdést, és megmutatják a különbséget. "Milyen boldogság, szól utoljára, és meghal. Ez a mű az 1884-86 közötti években született, megírására Tolsztojt egy megtörtént eset ihlette.

8.   A Kreutzer-szonáta -- Крейцерова соната - "1889"
A Kreutzer szonáta házasságtörő asszonya a testi szerelem miatt bűnhődik, Az Ördög-ben viszont mintha az aszketizmus szellemében ítélkező Tolsztoj maga is elismerné a testi vágyak fékezhetetlen erejét. Az Ördög-ben is felbukkannak az író személyes emlékei: házassága előtt viszonya volt egy Jasznaja Poljana-i paraszt asszonnyal. Az először betiltott Kreutzer szonáta kiadásához Tolsztoj felesége szerezte meg a cári engedélyt, Az ördög csak az író halála után jelenhetett meg: kéziratát gondosan elrejtette hozzátartozói elől. Persze, hogy foglalkoztatta Tolsztojt a világnak ez az akkortájt agyon hallgatott nagy hajtóereje. Megmosolyogtató, hogy mit tartott a cári cenzúra betiltandónak, és mit tartott Tolsztoj rejtegetni valónak. A Kreutzer szonátát olvasva azért megfordult bennem, hogy hatvanon felül Tolsztoj már könnyen ajánlgatja a népeknek a szextől való tartózkodást, mint egyedül üdvözítő megoldást.

9.   Feltámadás -- Воскресение - "1889–1899"
Tolsztoj a "Feltámadás" című csodálatos regényét nyugodtan együtt lehet említeni a "Háború és Békével" és az "Anna Kareninával". A főszereplő: Nyehljudov herceg, az egykor nyílt szívű fiatalember, aki gátlástalan férfivá válik. Könnyed főúri életformájába azonban egy tárgyaláson, ahol esküdtként van jelen, váratlanul berobban a múltja, s szembesülni kénytelen önmagával: vajon van-e megváltás számára, s mit kell ehhez tennie. De elsősorban nem is kettejükről: Nyehljudovról és Maszlováról szól ez a regény, hanem az igazságtalanságról. A regény alap gondolatát egy valóságban megtörtént bírói eset adta, amelyet az író ügyvéd barátjától hallott. A regény hőse: Nyehljudov herceg, egy előkelő úr, akiben felébred a lelkiismeret, hogy egykori kedvesét: Katyusa Maszlovát a prostitúció fertőjébe kergette. A lányt gyilkossággal vádolják. Ártatlansága kiderül, ám formai hibák miatt mégis négyévi kényszermunkára ítélik. Nyehljudov, hogy jóvá tegye bűnét, hajlandó lenne: Katyusát feleségül venni, és hogy megossza vele büntetését, utána megy Szibériába vezekelni. A századvégi Oroszországi élet szörnyűségeit, Tolsztoj a fogoly karaván szibériai útja során mutatja be. A társadalmi igazságtalanság bemutatása ellenére a regény mégsem nyomasztó olvasmány. Alap hangját az ember erkölcsi értékeibe, az egyszerű emberek jóságába vetett hit adja meg, s az, hogy a gonosz elleni harc egyetlen eszköze az erkölcsi tökéletesedés.

10.   Bál után -- После бала - "1903"
A Bál után című novella a képmutatásnak, hatalom torzító, elembertelenítő hatásának kegyetlenül kritikus rajza. A Bál után című darab lett igazán az, ami az erkölcsi igazságosság és a szerelem összecsapásáról szól. Érdekes téma felvetés és megoldás. Maga az egész novella egy gyöngyszem szerintem. Tolsztoj egyike azon kevés íróknak, aki olyan szépen és finoman ír hogy csak nahát, aki még a jelentéktelen dolgokról is elragadóan tud írni. Műveit kevés ember tudja jellemezni szavakkal, érzések feletti, inkább olvasni kell azokat. Tolsztoj a nagy mesélő, ha nem a legnagyobb a XIX. században. A "Háború és békét" nem csak olvasni lenyűgöző élmény, de a benne lévő filozófiai tartalom is emberes feladat. A gondolat futamom például a nép és az uralkodó közötti felelősség megosztása volt, ami bevette magát a modern európai közgondolkodásba. Viszont pont a letaglózó "Háború és Béke" miatt elképzelni sem tudtam, hogyan működhetnek Tolsztoj gondolatai és látomásai rövidebb, kisregényes formában. De jelentem, nagyon jól.



>>>>>  Lev Tolsztoj Összes Művei  <<<<<<
>>>>>>>>>>>>> 19. Könyv  <<<<<<<<<<<<


1.    Gyermekkor -- Детство - "1852"
2.    Kamaszkor -- Отрочество - "1854"
3.    Szevasztopoli elbeszélések -- Севастопольские рассказы - "1855"
4.    Szevasztopol decemberben -- Севастополь в декабре - "1855"
5.    Szevasztopol májusban -- Севастополь в мае - "1855"
6.    Szevasztopol augusztusban -- Севастополь в августе - "1855"
7.    Ifjúság -- Юность - "1857"
8.    Három halál -- Tри смерти - "1859"
9.    Családi boldogság -- Cемейное счастье - "1859"
10.  Polikuska -- Поликушка - "1861"
11.  Kozákok -- Kазаки - "1863"
12.  Háború és Béke -- Война и мир - "1863–1869"
13.  Anna Karenina -- Анна Каренина - "1873–1877"
14.  Ivan Iljics halála -- Смерть Ивана Ильича - "1886"
15.  A sötétség hatalma -- Власть тьмы - "1886"
16.  A Kreutzer-szonáta -- Крейцерова соната - "1889"
17.  Feltámadás -- Воскресение - "1889–1899"
18.  Az élő halott -- Живой труп - "1900"
19.  Bál után -- После бала - "1903"