"A világon azért vagyunk, hogy valahol otthon legyünk benne" -- Tamási Áron

Délinap Krónika

"Az ember hasonlóvá válik ahhoz, mint amiben gyönyörködik."
--Platón--

"Minden jó helyen és minden ember szívében megleled Istent."
--Seneca--

"A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét."
-- Leonardo da Vinci --

Márai Sándor a legnagyobb polgári író - Bíró Csaba

2014.03.08 11:35

 

Márai Sándor a legnagyobb polgári író.

Márai Sándor talán a 20. század legnagyobb írója, élet útja is az egyik legkülönösebb a magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írója. Amikor azonban 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Ez nemcsak emigráns létének tudható be, hanem annak is, hogy ő volt szinte egyedül a magyar polgárság irodalmi képviselője. Márai a klasszikus polgári eszményeket tartotta a leghasznosabbnak.

Képtalálat a következőre: „márai sándor képek”Képtalálat a következőre: „márai sándor”

Márai Sándor élete

--  Márai Sándor, (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró. Márai Sándor Kassán született, 1900. április 11-én. Apja: Grosschmid Sándor ügyvéd, a kisebbségi magyarság sorsáról írt könyvet az első világháború után. Öccse: Radványi Géza, a későbbi neves filmrendező a "Valahol Európában" című film alkotója.
--  Márai gimnáziumi tanulmányait Kassán és Eperjesen végezte, majd a fővárosba ment, és Török Gyula mellett dolgozott a Budapesti Naplónál. 1919-ben cikkei jelentek meg a Vörös Újságban, versei a Kassai lapokban. 1919 októberében apja jóvá hagyásával Bécsen át Berlinbe, majd Frankfurtba költözött, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson. Munkatársa volt a Frankfurter Zeitungnak. Rendszeresen küldte haza magyar nyelvű tárcáit, elbeszéléseit és fordításait a kassai lapoknak. Franz Kafka első magyar fordítója, s az elsők között írt róla.
--  1923-ban feleségül vette: Matzner Ilonát; Párizsba költöztek; innen is rendszeresen írt a német lapokba. 1925-ben megindult az Újság című napilap, leggyakrabban itt jelentek meg írásai; mint a lap Párizsi levelezője küldte tudósításait, majd a polgári liberális szellemiség nagyhatású szószólója lett. 1927-ben lapjának megbízásából hosszabb közel-keleti útra indult, élményeiből született az "Istenek nyomában" című útirajz.
--  1928-ban haza költözött, Kosztolányi Dezső szomszédságában lakott a Mikó utcában. Első regény kísérlete Bécsben jelent meg: "A mészáros, 1924", tartósan azonban csak a húszas évek végétől kezdett e műfajjal foglalkozni. Ön vallomásainak tanúsága szerint a valóság és a fikció feloldása jelentette számára a legnagyobb nehézséget. Nagy hatást tett szemléletére: Thomas Mann, akit még Németországból jól ismert, és Krúdy Gyula álom világa.
--  Az első igazán sikeres regényeiben a konvenciók elleni lázadás lehetőségeit és bukását ábrázolta, lélektani igénnyel. 1930-ban barátaival együtt az a terv foglalkoztatta, hogy a francia Marianne című népszerű lap példájára megindítják a Nyugat ellenfolyóiratát.
--  1933-ban lapja Berlinbe küldte; itt nyomon követte Hitler hatalomátvételét. Hitelesen és példás bátorsággal számolt be a nácizmus valóságáról; a Messiás a Sportpalastban az egyik legremekebb m. antifasiszta írás s egyben Hitler-paródia.
--  1934-ben megjelent élete fő művének, az "Egy polgár vallomásai", egyszeriben a magyar próza élvonalába került, a legnevesebb kritikusok méltatták elismeréssel önélet írását; Illyés "Puszták népe" című szociográfiájával és Kassák Lajos "Egy ember élete" című regényével állították egy sorba.
--  1942-ben az MTA levelező, 1945-től rendes tagja. A. második világháború utolsó éveit visszavonultságban töltötte, jórészt irodalmi tevékenységének élt. Megállás nélkül írta Naplóját 1946. A főváros ostroma elől Leányfalura menekült.
--  1945-46-ban nagyobb Nyugat-Európai utat tett. Hazatérve adta ki "Sértődöttek 1947-48" című regényét, harmadik kötetét azonban bezúzták.
--  1948-ban Svájcba utazott. 1950-ben Olaszországban, majd 1952-ben New Yorkban telepedett le; 1957-ben amerikai állampolgár lett. A nyugati magyar irodalom csoportosulásaiban nem vett részt. Idejének java részét megosztotta: Európa és az USA között.
--  1956-ban az októberi forradalom hírére Münchenbe ment, de ott már a szovjet bevonulásról értesült. 1968-tól: Salerno (Olaszország), 1979-től: San Diego (USA) élt. Utolsó éveit teljes visszavonultságban töltötte. Felesége és fia halála után szegénységben, betegen élt, törődött egészsége miatt alig tudta ellátni magát.
--  A tartalmas és hosszú életének önkezével vetett véget, közel 90 éves korában, az Amerikai Egyesült Államokbeli: San Diegó-ban, 1989. február 21-én. 1989-ben vissza állították posztumusz MTA tagságát, 1990-ben Kossuth-díjat kapott.


Márai Sándor írói pályája

--  Márai élet útja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Ez nemcsak emigráns létének és bolsevizmus ellenességének tudható be, hanem annak is, hogy ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője. Erről a polgári osztályról pedig sokáig semmi jót sem lehetett állítani. Márai azonban a klasszikus polgári eszményeknél értékesebbet nem talált, így kötelességének tartotta, hogy ezeknek adjon hangot műveiben.
--  Az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása, de ő megfogadta, hogy amíg Magyarországon megszálló csapatok tartózkodnak, s nem lesz demokratikus választás, addig semminek a kiadásához és előadásához nem járul hozzá. Életmű sorozatának újra kiadása halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták.
--  Külön fejezetét alkotják életművének Naplói, ezekben fél szemmel már utókorára tekintve értelmezte a művészetet, ismételten szembeszállva a tömegkultúrával, a reklámmal és a giccsel, különös erővel fogalmazva meg életének vezér gondolatát: a művész sosem lehet áruló.
--  Első sorban személyesen megélt élményeiről és azok gondolati következményeiről szólt igazi átütő erővel. A próza terének és cselekményének megteremtésével sokat küzdött, elsősorban azért, mert nehezen szakadt el a valóságtól, mint a történet hitelesítőjétől. Élete végéig meg-megkísértette a kétség: vajon jó regényeket, elbeszéléseket írt-e, s nem kizárólag az önélet írás az igazi terepe-e.
--  Nagy hatást tett rá: Spengler "A Nyugat alkonya" című könyve, úgy vélte, kötelessége védelmeznie és őriznie a polgári világ értékeit. Remek írásaiban bírálta a nacionalizmus és a faji gondolat különféle megnyilatkozásait, s az írói függetlenség eszménye mellett kötelezte el magát. Ugyanakkor azt is érzékelte, hogy a magukat liberálisnak valló nyugat-európai államok végzetes hibát követnek el gyarmatosító politikájukkal. Az "Istenek nyomában" 1927 című útirajzában az újságíró szemével, de a történet bölcselő távlat látásával számol be közel-keleti élményeiről. Már ebben a könyvében teljes érettséggel jelent meg sokak által csodált előadás módjának szépsége, választékossága, költői emelkedettsége.
--  Ez a gondolat első összegző művében, az Egy polgár vallomásaiban 1935 is megjelenik. „Pályájának egyik mérföldköve e kötete, ugyanazt sikerült megvalósítania, amit: Kassák Lajosnak az "Egy ember életében" és Illyés Gyulának a "Puszták népében": már-már szociografikus hitellel, emelkedetten őszinte pátosszal vallotta meg osztálya, a polgárság iránt érzett  hűségét. Az ő polgára, a dolgos, szorgos, könyvtornyok bástyái mögé húzódó, független és megvesztegethetetlen ország építő talán sosem létezett a valóságban. Alakjába bele élhette életének addig szerzett tapasztalatait, s azt a reményt is, hogy ez a kultúra teremtő és szerző réteg sosem léphet le a történelem színpadáról.
--  Az "Egy polgár vallomásai" - egy pontosan nem részletezett - polgári életmodell apoteózisa és kritikája egyszerre. Az első rész szociográfia, fejlődési regény és vallomás egyszerre. Az elbeszélő, miközben szociográfiai pontossággal tudósít egy meg nem nevezett város életéről és társadalmi viszonyairól, valójában a személyiség útját keresi, mely végső céljában önmagunk felé vezet.
--  A "Féltékenyek" Márai egyik leglíraibb regénye, magaslatára csak az 1940-es évek elején irt: "Vendégjáték Bolzanóban" és a Krúdy Gyula utolsó napját felelevenítő, kivételes beleéléssel megírt "Szindbád hazamegy" című regénnyel jutott föl, a köztes évek inkább hang próbákkal teltek, s a háború éveiben sem sikerült igazán jó regényt alkotnia, bár: "A gyertyák csonkig égnek" 1942 igen népszerű napjainkban is. A legtöbb idegen nyelvre lefordított kisregény egy éjszakai beszélgetés keretében idézi föl a múltat, egy szerelem történetét.
--  A háború alatt egyre erősebb lett az a meggyőződése, amelyet korábbi „őrjárataiban” is hangoztatott: a régi Európa halálos sebet kapott, s az a nagy kérdés, vajon az „új” mit és mennyit őriz meg hagyományos értékeiből. A kérdés felvetése arra ösztönözte, hogy közvetlenebb műfajt alakítson ki, amely arra is alkalmat ad, hogy az eseményekre azonnal reagálhasson, megőrizve az elfogulatlan ítélkező távolságtartását. E célzattal kezdte írni Naplóját (1946). Első kötetében: 1943 és 1944 eseményeit örökítette meg, kérlelhetetlen őszinteséggel ábrázolta a történések nyomán kialakított véleményét, gondolatait. A műfajt élete végéig művelte; a naplóíró Márai legalább olyan jelentős, mint a regényíró.
--  Naplói kifejezetten irodalmi szándékú alkotások. Ennek bizonysága, hogy anyagát szigorúan megrostálta. Megragadó feljegyzéseinek iróniája, s növekvő nosztalgiája, melyet ugyanakkor igen keményen bírált szülőföldje iránt érzett. A mindennapjairól, találkozásairól, olvasmányairól, reflexióiról számot adó Márai igazi közege az irodalom volt, a magányos lélek univerzuma, amelynek érintetlenségét konok kitartással védelmezte. Kevés írója van századunknak, akinek ez ennyire sikerült volna. Márainak végvára az irodalom, a kultúra, amelynek évezredes értékei közé húzódva szemlélte fájdalmasan az elüzletiesedő világot és az erkölcsök relativizálódását.
--  1948-as emigrációja után évekig Európában élt még, aztán az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, az itteni élet formához és élet szemlélethez azonban nem tudott alkalmazkodni. Nem véletlen, hogy egyetlen itt írt regénye sem itt játszódik, annál megejtőbb az olasz környezetet idéző: San Gennaro vére 1951, amelyben a titokzatos idegen áll a középpontban, de körülötte szinte tapinthatóan jelennek meg a tengerparti város Napoli hétköznapjai, lakói s a rejtelmes csoda, amint: Szent Januáriusz vére az év egyetlen napján buzogni kezd. Márainak ez a műve a tradicionális európai regény hagyomány egyik utolsó darabja.

Márai műveinek fogadtatása

--  Márai Sándor műveit a magyar "kommunista" kultúrpolitika 1948-tól igyekezett Márai elfeledtetni, elhomályosítani. Az 1980-as években megpróbálták vissza csalogatni, ám ő nem állt kötélnek, és könyveinek kiadását sem engedélyezte. Halála után kezdték el munkáit: regények, novellák, napló újra megjelentetni Magyarországon. 1990-ben, egy évvel halála után, posztumusz Kossuth-díjat kapott.
--  Márait külföldön először Franciaországban fedezték fel újra az 1990-es évek elején. Rövid időn belül négy regénye jelent meg Párizsban. Ezt megelőzően, noha könyveit Nyugaton gyakran kiadták, a "Vendégjáték Bolzanóban" kivételével (amely német nyelvterületen nagy sikert aratott és sok kiadást megért), mivel nem figyeltek fel rá. A műveit francia fordításban felfedező olasz kiadója határozta el, hogy A "gyertyák csonkig égnek" című regénnyel indítja Márai-sorozatát. A "Le braci" rövid időn belül felkerült az olasz bestseller listára.
--  Ezután: Franciaország, Olaszország, Anglia, Németország, Spanyolország, Portugália és ezen országok nyelv területein hatalmas sikert arattak művei. Valamint számos Kelet-Európai nyelven nagy sikerrel jelentek meg elsősorban a franciák által publikált regények, de újabban más művei is. A sors különös fintora, hogy több regény esetében a külföldi kiadók a franciák által adott címet részesítik előnyben az eredeti magyar címük helyett.
--  Márai írói stílusát leginkább: Thomas Mann, Robert Musil, az osztrák: Joseph Roth, Arthur Schnitzler stílusához hasonlítják. Márai Sándort ma már az őt megillető helyen, a 20. századi európai irodalom egyik kiemelkedő alakjaként tartják számon külföldön és hazájában egyaránt. Magyarországi elismertségének kialakításában meghatározó szerepet játszott műveinek Nyugat-Európai, különösen Francia és Olasz fogadtatása. Márai Sándor napjainkban reneszánszát éli; sorra filmesítik meg műveit, színházi darabjait újra műsorra tűzték.

 

>>>>  Márai Sándor legfőbb művei  <<<<
>>>>>>>>>>>  12 könyv  <<<<<<<<<<<<


1.  Istenek nyomában.  -Útikönyv, -Budapest, -1927
Márai Sándor 1926-ban lapjának megbízásából hosszabb: Közel-Keleti útra indult. Tudnék lelkesedni én is egy ilyen kalandért, amelynek úti céljai ezek voltak: Alexandria – Kairó – Luxor – Jeruzsálem – Jerikó – Betlehem – Názáret – Bejrút – Damaszkusz – Rodosz – Szmirna – Isztambul – Athén. Sokféle Isten nyomában haladunk. Mint regényírónak, eleve minden eszköze, sőt neki extra műveltsége, tájékozottsága megvan ahhoz, hogy egy szokványos útirajznál többet nyújtson. Engem ezzel el tud bűvölni nagyon. A hangsúly nem feltétlenül mindig a „híres” látnivalókon volt. Márai Kelet letűnt varázsát keresi, és sokszor nem találja már, vagy nem ott és úgy, ahogy várnánk. Sokszor egy utcarészlet, egy hangulat, egy táj, ízek, szagok, többet elmondanak a nagy egészről, a mesés, a misztikus Keletről, mint egy híres piramis, egy ismert templom.. Szinte bosszantó, hogy Márai útleírásokat is ennyire zseniálisan ír. Iróniával és éleslátással megírt, jó stílusú, „fordított” útikönyv. Nem tárgyilagosan mutatja be az országokat, hanem a benyomásairól mesél és ez így van jól.

2.  Egy polgár vallomásai.  -Regény, -Budapest, -1934
Az "Egy polgár vallomásai" Márai Sándor egyik legfontosabbak könyve. Ez az 1935-ben megjelent regény hozta meg írójának az elismerést, tette egy csapásra népszerűvé. A személyes hangvételű, őszinte mű nem véletlenül viseli címében a vallomás szót. Ez nem önéletírás, sokkal inkább regényszerűen elbeszélt tapasztalás, a hajdani magyar középosztály élet érzéseként, a Polgárság Közép-Európai lenyomatának ismerünk. Márai plasztikus, az emlékezés spontán szeszélyét és a vonalvezetés céltudatosságát egyaránt érvényre juttató műve önvallomás és társadalomrajz. Kassa  városa - a 20. század első évtizedeinek polgári miliője - igen gazdag tárgyi és szokásvilág, ezt a világot írja le a gyermekkortól a felnőttkorig. Márai az igazi íróra valló távolság tartással és finom iróniával szőtt prózája ma is élményt adó, lebilincselő olvasmány. A magyar memoár irodalom egyik klasszikus alkotása. A regény, mert bár naplószerű, műfajilag mégis inkább regénynek tekinthetjük. Az "Egy polgár vallomásai" a 20. század magyar irodalmának kiemelkedő darabja. Úgy közvetíti egy társadalmi réteg, egy életforma értékeinek folyamatos erodálódását, hogy az már-már szociográfia. Márai remek műve egy letűnt, gazdagabb korról, a Polgári Európáról, a Polgári Magyarországról.

3.  Eszter hagyatéka.  -Regény, -Budapest, -1939
Márai Sándor egyik legnépszerűbb regénye az "Eszter hagyatéka". A történet az 1930-as évek végének Balaton-felvidékére repít minket, a festői Badacsonyban játszódó történet cím szereplője a korosodó Eszter, aki húsz éve várja régi szerelmét, hogy tisztázzák lezáratlan kapcsolatukat. Eszter a hosszú évtizedek alatt belesavanyodott a bánatba és a várakozásba, egyetlen társa a család idős házvezetőnője. Lajos, a régóta várt férfi, egyszer csak táviratot küld, hogy másnap érkezik, így a nőnek újra szembe kell néznie önmaga előtt is titkolt érzelmeivel, és fájdalmával. Eszter, a hamvaiban is szép úrinő, csendesen, szerényen él. Már nem vár sokat az élettől, hisz élete valahol véget ért, mikor szerelme, a hűtlen, szélhámos Lajos nővérét vette el helyette. Lajos táviratozik, hogy húsz év után meglátogatja Eszteréket, és ez a vendégség mindenki életébe változást hoz. Eszter, egy középkorú nő, akit "az élet oly csodásan megajándékozott és oly tökéletesen kirabolt". Mi áll a haza érkezés mögött? A viszontlátás rejtélyesebben izgalmas, mint az első találkozás..

4.  Szinbád hazamegy.  -Regény, -Budapest, -1939
Szindbád, a hajós, író és úriember egy szép májusi reggelen elindult Óbudáról, mert estére hatvan pengőt kellett szereznie. Így indul Márai legköltőibb regénye – és a legönzetlenebb is: a mesterének tartott: Krúdy Gyulának állít benne emléket úgy, hogy ebben a regényben megéli és megélteti az olvasóval is a Krúdy-világot. Nem történik ugyan semmi, csak elmúlik egy élet – miközben ízeiben, színeiben és szagában föléled egy varázslatos Magyarország, egy mesés világ. Közben pedig csak gőzfürdőbe látogatunk, csöndben borozgatunk egy étteremben, tokaszalonna és főtt tányérhús fölött emlékezünk valami kimondhatatlanul szépre. Kinek ajánlja Márai ezt a művét? „Kéhliéknek, a kis Bródynak, a vörös bajszú főpincérnek, az íróknak, s mind a nőknek, zsokéknak, hajósoknak és úriembereknek, akik ismerték őt, s szerették, és gyászolják a világot, mely utánahalt.”

5.  Vendégjáték Bolzanóban.  -Regény, -Budapest, -1940
Márai regénye egy igazi stílus bravúr, és ahogy azt a szerzőtől megszokhattuk, az emberi élet rejtelmeit kutatja. Ahogy az előszóban írja: ”Mentségem annyi, hogy hősöm élet történetéből engem nem a regényes történet érdekelt, hanem a regényes jellem.” A regény Casanova-történet, főhőse az ismert csábító, Márai: Casanovája azonban nem igazi kalandor, hiszen ez a regény nem a kalandról, hanem a kutatásról szól. A szerző ebben a művében is az emberi természetet kutatja, a szerelem természetét, azt, hogy milyen élet az, amely erre az érzelemre építkezik. Monológ a szerelemről, a boldogságról és boldogtalanságról, életről és halálról. Az Örök emberi dolgokról szól, amelyekről annyit írtak már, még sincsenek megírva. Az irodalom vissza-visszatérő mondanivalói, s talán egyedül igazi mondanivalói.

6.  A gyertyák csonkig égnek.  -Regény, -Budapest, -1942
Márai Sándor egyik sokat idézett regénye: "A gyertyák csonkig égnek" egy éjszaka története, amikor két, életútja végén álló férfi találkozik egymással. A két hajdani barát éjszakája egyszersmind két élet története, ezzel párhuzamosan egy korszak bemutatása, egy ember típusé, amely éppen eltűnni készül, de alapeszményeit megpróbálja átörökíteni a széthulló világban. A könyv két markáns része élesen elválik egymástól: az első a korrajz, mely lefesti a főszereplő ifjúkorának világát, a Monarchia idejét, Bécset, valamint a családja ősi uradalmát, és emellett egy különös barátság kialakulását is. Éppen ezért sokkal lassabban folydogál, mint a második rész, nem érezzük még azt a feszültséget, ami a szétfeszíti a regény folytatását, ami nyugtalanítóvá és valahol megrázóvá teszi az éjszakai beszélgetést. Valójában persze inkább egy monológról van szó, a főhős és a szerző párbeszédéről önmagával: negyvenévnyi gondolat megosztása a másikkal. Itt csak két ember van, akik viszont bármennyire is hasonlóak, megmaradnak önálló embereknek. És ebben rejlik az egész mű kulcsa, Márai minden gondolatának origója, ami abból az örök igazságból indul ki, miszerint különbözünk és a hozzánk közel állók formálnak olyanná, amilyenek vagyunk.

7.  Ég és Föld...  -Aforizmai Elmélkedések, -Budapest, -1942
Az Ég és Föld Márai tudatosan befelé forduló, sztoikus időszakának termése. Marcus Aurelius tanácsát megfogadva "kulcsra zárja szívét", és csak az írásnak él. A kötet talán legélőbb része az öregedésről szól. A negyven és ötven év közti ember nem olyan türelmetlen többé, megóvni szeretne, megmenteni. A jelennek él, mert nincs más boldogság, csak a valóság. Megnyugtató, bölcs, pihentető gondolatok életről, halálról, öregségről, kudarcokról, alkotásról. Ez a könyv egy vallomás, egy napló. Egész megrázó a csalódott, kiábrándult, apját és kisfiát gyászoló Márai szeméből nézni a világot. Márai , túl a negyvenen, megélte az életet. Hangja félelmetesen tárgyilagos, talán ettől válik tekintélyt parancsolóvá. Márai hangját sokszor hallom…amikor a havas tájra nézek, eszembe jut egy idézete, ha éppen csalódott vagyok, vigasztal azzal, hogy „Ember vagy, tehát szenvedned kell. Szenvedésed pedig nem tart örökké, mert ember vagy”. Ezt nem elég elolvasni,olvasgatni kell. Minden kicsi szösszenet után gondolkodni,várni egy kicsit hogy ülepedjen. Márai egy Tanító. Nagyszerű könyv!

8.  Füves könyv - Gyógyító gondolatok.  -Prózai Epigrammák, -Budapest, -1943
A kötet tökéletes stílus művészettel, erkölcsi igényességgel, rezignált bölcsességgel megírt "prózai epigrammák" gyűjteménye az élet apró és sorsdöntő jelenségeiről. Olyasféle ez a könyv, mint a régi: füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alap igazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét: Epiktétosznak, kedves: Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelem mentes életről tanult.

9.  Napló.  -Elbeszélések, -Washington, -1958
A könyv Budapest ostromát Leányfalun átvészelő író napjainak krónikájával indul, az utolsó bejegyzés pedig azt a jelenetet rögzíti, amikor Márai felveszi az amerikai állampolgárságot és felesküszik az Egyesült Államok alkotmányára. A naplónak ez a része hatalmas kataklizmáról számolhatna be, ha íróját nem érdekelné jobban és mindennél szenvedélyesebben az irodalom, a kultúra, a polgári szellemi értékek sorsa, jelene és jövője. Jellemző, hogy amikor Buda ostroma után megnézi lebombázott lakóhelyét, eltűnt lakását, alig ír pár sort az eseményről, ugyanakkor a közeli Kosztolányi-ház pusztulása nagyobb szívfájdalma. A legválságosabb időkben is sokkal inkább foglalkoztatja Geothe egy munkája, vagy egy francia regény, mint a körülötte zajló, fokozatosan bolsevizálódó élet. Félelmetes jelzőket talál a fasizmus rémtetteire, kitűnő, magas erkölcsiségű passzusokban foglalkozik a svábok kitelepítésével is. Miért kényszerült elhagyni hazáját, ám a naplók elsősorban mégis irodalmi élményeiről, olvasmányokról, koncertekről, kiállításokról való beszámolók, mint a kor történetének visszatükrözései. A kötet lenyűgöző olvasmány mindenki számára, aki maga is elsősorban kultúrában él és gondolkodik.

10.  San Gennaro vére.  -Regény, -New York, -1965
A San Gennaro vére Márai Sándor egyik legkiválóbb regénye; a megállapításhoz rögtön hozzátéve a „sajátos" jelzőt is. A regényben, mely valójában egy rejtett önvallomás, Márai arról szól, miért is érezte úgy, hogy el kell hagynia hazáját, vállalnia kell az önkéntes száműzetést, bármilyen keserű is az. E vallomás során érdekes képet rajzol a korabeli Magyarországról éppúgy, mint Nyugat-Európáról, az emigráns létről, befogadásról és kirekesztettségről, pártok és eszme rendszerek természet rajzáról. Az európai kultúra pusztulását a férfi - teljesen egyértelműen: maga az író - épp Olaszországban éli meg, e kultúra egyik bölcsőjében, Nápolyban, ahol még élők a hagyományok, szentek, magát a népet nem fertőzte még meg a civilizáció. Nápoly védőszentje San Gennaro időnként még vérzik, csodák ma is vannak. Nápoly és „Rózsadombja" - Posillipo szegénységének a hétköznapjai dominálnak.

11.  Föld, föld... -Emlékezések, -Elbeszélések, -Toronto, -1972
Európa és az európai ember iránt érzett szeretetének hiteles dokumentuma a "Föld, föld!..." Ebben az önvallomásában sem lép ki a hagyományos elbeszélő mód kereteiből, e könyve mégis életművének egyik csúcspontja, a naplók betetőzése. A Föld, föld!-ben összegzi mindazokat a hatásokat, amelyek segítették írói egyénisége kialakításában, s önmaga számára is igazolja, hogy el kellett hagynia Magyarországot, ahol a Keleti gondolkodásmód és a diktatúra megszüntette a Polgári életformát, és megtagadta azokat a hagyományokat, amelyeket útmutatóinak vélt. Némi nosztalgiával búcsúzott a háború sebei által éktelenített környezetétől, amelyet oly jól ismert, s amelynek utcái, terei és házai kedves íróinak emlékét őrizték, ahol arctalan, de hű olvasói éltek, s ahol titokzatos kapcsolat fűzte egybe az írót és olvasóját. Ez a közeg adta írósága értelmét. Ennek megszűnésével inkább új hazát választott, a magány szorongató szabadságát s egyfajta társtalanságot, amelyet csak olvasmányai és emlékei oldottak valamelyest. Azok a könyvek, tapasztalatok, amelyekről naplóiban ír, a magányos ember univerzumát alkotják. Olyan emberét, aki sosem békélt meg a civilizáció álhumanizmusával, és konok kitartással védelmezte európaisága eszményeit.

12.  A Garrenek műve.  -Regény, -Toronto, -1988
A Garrenek műve Márai Sándor egyik fő műve. A szerző három korábbi művét, a harmincas években megjelent a Zendülők és a Féltékenyek, valamint a fordulat éve előtt megjelent a Sértődöttek című regényeit dolgozta össze benne egy tetralógiává, igazi regény ciklussá. Ezúttal a nagy munka első két kötete került egy kötetbe. Garrenek... az életműnek, az író legbelsőbb, legegyénibb mondandóinak legteljesebb összefoglalása. A polgárról, a polgári létről, mentalitásról, lényegről, a polgár archetípusáról szól benne Márai, egyszerre vallomásosan és szárazon, belső átérzéssel és elidegenítve, a polgár kvint esszenciáját szeretettel felmutatva és azt nyomasztó kritikával illetve, azt megdicsőítve és az elmúlását kegyetlenül érzékeltetve.

 

>>>>  Márai Sándor művei  <<<<
>>>>>>>>  62 könyv  <<<<<<<<<


1.    Emlék könyv.  -Versek, -Kassa, -1918
2.    Emberi hang.  -Versek, -Košice, -1921
3.    Männer.  -Dráma, -Košice, -1921
4.    Panaszkönyv.  -Novallák, -Košice, -1922
5.    A mészáros.  -Regény, -Wien, -1924
6.    Istenek nyomában.  -Útikönyv, -Budapest, -1927
7.    Bébi vagy az első szerelem.  -Regény, -Budapest, -1928
8.    Mint a hal.  -Versek, -Budapest, -1930
9.    A zendülők.  -Regény, -Budapest, -1930
10.  Műsoron kívül.  -Publicisztikák, -Budapest, -1931
11.  Idegen emberek.  -Regény, -Budapest, -1931
12.  Csutora.  -Regény, -Budapest, -1932
13.  Teréz.  -Elbeszélés, -Gyoma, -1932
14.  A szegények iskolája.  -Esszé, -Budapest, -1933
15.  Bolhapiac.  -Elbeszélések, -Budapest, -1934
16.  A sziget.  -Regény, -Budapest, -1934
17.  Egy polgár vallomásai.  -Regény, -Budapest, -1934
18.  Farkasrét.  -Versek, -Gyoma, -1935
19.  Válás Budán.  -Regény, -Budapest, -1935
20.  Naptárcsere.  -Elbeszélés, -Budapest, -1935
21.  Kabala.  -Elbeszélések, -Budapest, -1936
22.  Napnyugati őrjárat.  -Útikönyv, -Budapest, -1936
23.  A féltékenyek.  -Regény, -Budapest, -1937
24.  Négy évszak.  -Prózai Epigrammák, -Budapest, -1938
25.  Eszter hagyatéka.  -Regény, -Budapest, -1939
26.  Vendégjáték Bolzanóban.  -Regény, -Budapest, -1940
27.  Szindbád hazamegy.  -Regény, -Budapest, -1940
28.  Kaland.  -Színmű, -Budapest, -1940
29.  Kassai őrjárat.  -Esszé, -Budapest, -1941
30.  Mágia.  -Novellák, -Budapest, -1941
31.  Az igazi.  -Regény, -Budapest, -1941
32.  Jó ember és rossz ember.  -Értekező Próza, -Gyoma, -1941
33.  Ég és Föld.  -Aforizmai Elmélkedések, -Budapest, -1942
34.  Röpirat a nemzetnevelés ügyében.  -Tanulmány, -Budapest, -1942
35.  Kassai polgárok.  -Dráma, -Budapest, -1942
36.  A gyertyák csonkig égnek.  -Regény, -Budapest, -1942
37.  Füves könyv.  -Prózai Epigrammák, -Budapest, -1943
38.  Vasárnapi krónika.  -Hírlapi Cikkek, -Budapest, -1943
39.  Sirály.  -Regény, -Budapest, -1943
40.  Bolhapiac.  -Elbeszélések, -Budapest, -1944.
41.  Verses könyv.  -Versek, -Budapest, -1945
42.  Napló.  -Cikkek, -Budapest, -1945
43.  Varázs.  -Színjáték , -Budapest, -1945
44.  Ihlet és nemzedék.  -Esszék, -Budapest, -1946
45.  A nővér.  -Regény, -Budapest, -1946
46.  Medvetánc.  -Elbeszélések, -Budapest, -1946
47.  Európa elrablása.  -Útirajz, Budapest, -1947
48.  Sértődöttek.  -Regény, -Budapest, -1947
48.  Sértődöttek 1. A hang.  -Regény, -Budapest, -1947
49.  Sértődöttek 2. Jelvény.  -Regény, -Budapest, -1948
50.  Sértődöttek 3. Művészet.  -Regény, -1948
51.  Béke Ithakában.  -Regény, -London, -1952
52.  Napló.  -Elbeszélések, -Washington, -1958
53.  Egy úr Velencéből.  -Verses játék, -Washington, -1960
54.  San Gennaro vére.  -Regény, -New York, -1965
55.  Napló.  -Elbeszélések, -Róma, -1968
56.  Ítélet Canudosban.  -Regény, -Toronto, -1970
57.  Rómában történt valami.  -Regény, -Torontó, -1971
55.  Föld, föld... -Emlékezések, -Elbeszélések, -Toronto, -1972
56.  Erősítő.  -Regény, -Toronto, -1975
57.  Napló.  -Elbeszélések, -Toronto, -1976
58.  A delfin visszanézett.   -Versek, -München, -1978
59.  Judit és az utóhang.  -Regény, -München, -1980
60.  Harminc ezüstpénz.  -Regény, -München, -1983
61.  Napló.  -Útirajzok, -München, -1985
62.  A Garrenek műve.  -Regény, -Toronto, -1988

 

Márai Sándor Idézetek
>>>>  20 Idézet  <<<<<


1.  Álom
"Az ember nemcsak végig-cselekszi, végig-beszéli és végighallgatja az életet, hanem végig-álmodja is. Mindennek alján gomolyog az álom. S ez éppen úgy élet, mint a cselekvő, a beszélő, a hallgató valóság."

2.  Bölcsesség
"Az okosság nem bölcsesség. Az okosság készség, idegrendszerbeli és értelmi fürgeség. A bölcsesség az igazság, a megnyugvás, az elnézés, a tárgyilagosság és a beleegyezés."

3.  Haza
"A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. Életed a haza életének egy pillanata."

4.  Hazafiság
"A hazafiak riszálják magukat, énekelnek, szavalnak, esküdöznek. De csak egyfajta igazi hazafiság van: ha valaki ott, ahol éppen van, teljes hűséggel és feltétlen erőkifejtéssel helytáll a munkájában. Ennek visszaható ereje van a hazára. Minden más csak vásári mutogatás és tányérozás."

5.  Igazság
"Az élet értelme az igazság. A tűnődés és a kétely, a kutatás és a kielégülés, a tévedések és káprázatok, a jelenségek és az enyészet mögött van valamilyen közös értelem, mely sugárzik és áthatol mindenen."

6.  Karácsony
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."

7.  Könyv
"Csak akkor kapsz a könyvektől valamit, ha tudsz is adni olvasmányaidnak valamit. Úgy értem, ha olyan lelket viszel feléjük, amely az olvasás párharcában hajlandó sebeket kapni és adni, hajlandó vitatkozni, meggyőzni és meggyőződni."

8.  Művészet
"A művész nem a valóságot ábrázolja, hanem azt a látomást, melyet a valóság élménye kelt az emberi lélekben. Ez a többlet a művészet."

9.  Olvasás
"Nem elég katalógus, divat vagy hagyomány szerint olvasni. Ösztön szerint kell megkeresni a könyvet, mely nekünk, személyesen mondhat valamit. Rendszeresen kell olvasni, úgy, ahogy alszik, étkezik, ahogy szeret és lélegzik az ember."

10.  Önismeret
"Ez a legfontosabb, ez mindenek felett való: a hűség önmagunkhoz. Tragikus, hogy legtöbben nem ismerik önmagukat, s így nincs mihez hűségesnek lenniök."

11.  Összhang
"Az élet, kedvesem, teljesség. Az élet, hogy egy férfi és egy nő találkoznak, mert összeillenek, mert olyan közük van egymáshoz, mint az esőnek a tengerhez, egyik mindig visszahull a másikba, alkotják egymást, egyik feltétele a másiknak. Ebből a teljességből lesz valami, ami összhang, s ez az élet."

12.  Szabad akarat
"Isten nem súgja meg az embernek, mit tegyen, mert ez az ember sorsa: szabad akarata van. De a tiltó hangot mindig hallja, aki még nem egészen süket."

13.  Szavak
"A szavaknak igéző erejük van, egyszerre tudnak a múltba és a jövőbe világítani."

14.  Szerelem
"A szerelemben éppen olyan kevéssé lehet "természetesen" viselkedni, mint a művészetben. Az érzés és a vágy csak bizonyos formanyelven szólalnak meg. Van közben mosoly, pillantás, félszavak, udvariasság. Nem megy másképp."

15.  Szeretet
"Sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni, lelkem. A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot."

16.  Társadalom
"Vannak okos emberek, akik tehetségtelenek. És vannak tehetséges emberek, akik nem okosok. És aztán végtelen tömegben vannak, akik nem okosok, nem is tehetségesek. Végül mindig ezek győznek."

17.  Teremtő
"Az ember nem tud a Teremtő nélkül élni. De a Teremtésben nem csak föld van és tenger és hold és csillagok. Van benne gyalázat, kínzás, vér, ragya és butaság."

18.  Történés
"A világ bennem is történik, nem csak a térben és az időben. Én is térfogat vagyok."

19.  Utak
"Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba, vagy kedvesünkhöz, vagy a tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egy célban. 
 
20.  Utazás
"Csak az elutazás biztos, az óra és a perc, mikor vonatra ülsz... Az utazásban mégiscsak ez a legfontosabb. Milyen letört dolog megérkezni valahová - milyen kényelmetlen, szennyes és unalmas pillanat! De elutazni..."