"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Wass Albert a magyar írófenomén - Bíró Csaba

2014.03.01 21:51

 

Wass Albert a magyar írófenomén.

Wass Albert az Erdélyi magyar irodalom legnagyobb alakja, Magyarországon csak halála után fedezték fel igazán. Sok maradandó műve van, egyik leghíresebb könyve a Kard és kasza, amely több generációs családi életrajz formájában áttekinti az egész történelmünket. Wass Albert természet érzéke, tájmegidéző képessége. és ember szeretete csodálatos alkotásokat hagyott az utókorra..

Isten széke

Wass Albert Életrajza

Wass Albert (Válaszút, Erdély 1908. január 8. - Astor, Florida, 1998. február 17.), erdélyi magyar író és költő. Wass Albert az erdélyi magyar irodalom Magyarországon csak halála után felfedezett alakja volt. Egyik leghíresebb könyve a Kard és kasza, amely több generációs családi életrajz formájában áttekinti a történelmünket 1050-től egészen a mai korig. 1944-től Németországban, majd 1952-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Nicolae Ceauşescu elnökségének éveiben Romániában könyveit betiltották. Műveit Magyarországon a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban itt szinte ismeretlen volt. Irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik. Népszerűsége az 1990-es évek végétől az erdélyi olvasók mellett a magyarországi olvasóközönség körében is folyamatosan növekszik. 2005-ben A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult: A Funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza. A Wass család eredete, származása az Árpád-korig vezethető vissza, és egyike Erdély legrégibb nemesi családjainak. A család 1744-ben, Mária Teréziától kapott grófi címet.. Wass Albert a Kolozsvár melletti Válaszúton, a Bánffy-kastélyban született 1908 január 8-án. Szülei korán elváltak, így leginkább nagyapja, Wass Béla jelentette a biztos pontot gyermekkorában. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron a Farkas utcai Református Kollégiumban végezte. 1926-ban érettségizett. Debrecenben, a Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait, és szerzett erdészeti diplomát. A németországi Hohenheimben és Párizsban, a Sorbonne-on tovább tanult, és újabb erdőmérnöki, és vadgazdasági diplomákat szerzett. Erdélybe apja betegsége miatt 1932-ben tért vissza, egy ideig azonban nem tudott még a családi ügyekkel foglalkozni, mert a román hadseregben a kötelező sorkatonai szolgálati idejét töltötte. Első felesége unokatestvére, Wass Ilona lánya, Siemers Éva (1914–1991) lett. „Családi nyomásra 1935-ben feleségül vettem unokahúgomat, a hamburgi Siemers Évát. Így sikerült csak megóvnunk a családi birtokot a csődbejutástól.” Hat gyermek:. - Vid, Csaba, Huba, Miklós, Géza, Endre apja, akik közül Csaba hároméves korában meghalt. Wass Huba jelentős karriert futott be az amerikai hadseregben. Dandártábornoki rangot ért el, és részt vett egyebek között az 1991-es Sivatagi vihar hadművelet harcászati terveinek kidolgozásában. A második bécsi döntés 1940. augusztus 30. alapján Erdély északi része visszakerült Magyarországhoz. A következő év elején Wass Albertet a magyar Mezőgazdasági Minisztérium erdész felügyelőnek nevezte ki Dés településre. Két hónappal később pedig a Kolozsvári "Ellenzék" című lap irodalmi szerkesztője lett.. A háború alatt Mint tartalékos tiszthelyettes 1942 májusától három hónapos katonai kiképzésen vett részt, melynek végeztével a Magyar Királyi Lovasság zászlósi rangját kapta meg. A következő év márciusában a lap főszerkesztőjét behívták a hadseregbe, Wass megbízott helyettes lett. Wass Albert saját életrajzában meséli el, hogy alig három hónap után „két német a Gestapótól behatolt a szerkesztőségbe, felmutatva a parancsot, hogy a német hadsereg megbízásából »felügyelniük« kell a lapot, egyszerűen kisétáltam az irodámból, és felmentem a hegyekbe. Két hét múlva édesapám régi barátja, Veress Lajos tábornok üzent, hogy a németek »keresnek« engem. Hogy elkerülje a kellemetlenségeket, Veress tábornok, aki az Erdélyben állomásozó magyar hadsereg parancsnoka volt, egyenruhát adott nekem, s mint alhadnagyot Ukrajnába küldött a 9. Magyar Királyi Lovassággal, ahonnan csak karácsonykor tértem vissza." Ezt a feladatot olyan jól látta el, hogy kétszer is megkapta a vaskeresztet. Wass különböző beosztásokat látott el a hadseregben, majd 1944 áprilisától Veress Lajos tábornok szárnysegédje lett. A háború vége felé közeledvén a szovjet csapatok, majd később a románok is egyre beljebb nyomultak. 1944 decemberében mutatták volna be egy drámáját a Nemzeti Színházban, de a bemutató az ostrom miatt elmaradt. A II. világháború utolsó szakaszát katonatisztként élte át. Nem várta meg Észak-Erdély újbóli román elfoglalását, 1945 húsvétján lépte át a nyugati határt, az emigrációt választotta.. Emigrációban először Sopronba utazott, majd 1952-ig Németországban élt, Bleichbachban, később Hamburgban. Onnan négy fiával, 1951. szeptember 21-én az amerikai hatóságok megfelelő vizsgálatainak lefolyása után (egészségügyi, illetve hatósági vizsgálatok) az Egyesült Államokba utazott, ahol nyugdíjaztatásáig, a floridai egyetem nyelvi laborjában tevékenykedett. Feleségét tüdőbaja miatt nem engedték beutazni az Államokba, ő Endre fiával Németországban maradt, később el is váltak. A román Néptörvényszék 1946 tavaszán Wass Albertet távollétében halálra ítélte háborús bűnökért és gyilkosságért. Azzal vádolták, hogy 1940-ben az Észak-Erdélybe bevonuló magyar csapatoknak parancsba adta egy ortodox pap családjának és néhány románnak, a helyi zsidó kereskedőnek és családjának, valamint az ortodox román pópának és annak magyar szolgálójának a kivégzését.. A román hatóságok többször is kérték kiadatását, 1979-ben az USA Igazságügyi Minisztériuma többszöri átvizsgálás után, nem kellő megalapozottságára hivatkozva elutasította a kérelmet. Ez történt akkor is, amikor a Wiesenthal alapítvány tett feljelentést ellene, mivel azok között az emberek között, akiknek kivégzésére állítólag parancsot adott, két zsidó is volt. Az USA az ügy átvizsgálása után ejtette a vádakat. Wass Albert többször is azt állította, hogy a román kommunista állam titkosrendőrsége, a Securitate merényletek sorozatával igyekezett őt megölni – ezt azonban nem sikerült bizonyítania.. Wass Albert 1952-ben újranősült, a skót származású Elisabeth McClaint (1906–1987) vette feleségül. Az Egyesült Államokban töltött emigrációja során a Floridai-félsziget közepén elhelyezkedő Ocala Nemzeti Park területén lévő Astor városkában lakott haláláig, egyes híradások szerint öngyilkos lett. Ténylegesen saját vadászpuskájával végzett magával: szájába vette a puska csövét, s elsütötte a fegyvert. a Floridai Astor városában halt meg 1998-ban. Nehéz anyagi helyzetbe került, mert szélhámosok kiforgatták a vagyonából, ami leginkább temérdek könyvének szerzői joga volt. Végső kívánsága teljesült azzal, hogy hamvai Erdélyben, a marosvécsi, az egykori Kemény kastély kertjében, Kemény János mellett nyugszanak.. A magyar állampolgárságára nézve a magyar sajtóban évekig tartotta magát az a vélekedés, hogy Wass Albert magyar állampolgárságát, többszöri kérvényezése ellenére, haláláig sem kapta vissza, s állampolgársági kérelmét a magyar állam rendre elutasította, arra hivatkozva, hogy a párizsi békeszerződés szerint újra automatikusan román állampolgár lett.  2007-ben Simicskó István és Babák Mihály országgyűlési képviselő arra kérte Sólyom László köztársasági elnököt, hogy adjon posztumusz állampolgárságot Wass Albertnek. Az elnöktől azt a választ kapták, hogy ez több okból nem lehetséges, amelyek közül a legfontosabb, hogy Wass 1997-ben már megkapta a magyar állampolgárságot - az író magyar állampolgárként halt meg.  Ugyanakkor az állampolgárságot igazoló okirat csupán egy éves időtartamra szólt, melyet az író sérelmesnek tartott, s nem is élt vele.. Wass Albert irodalmi munkássága nagyívű, a fiatal gróf számára az irodalmi sikert az 1934-ben megjelent A farkasverem című regénye hozta meg, aminek köszönhetően Baumgarten-díjban részesült és több irodalmi társaság is tagjává fogadta. Molter Károly az 1941-ben megjelent Erdélyi elbeszélők című antológiában így méltatta: "Természetérzéke, tájmegidéző képessége csodálatos. Művei szélesen hömpölygő, robbanó erejű, nagyvonalú alkotások. A fiatal erdélyi prózaírók közül kiválik egyéni hangjával, látásmódjával; izgalmas történetei úgy áradnak belénk, mint egy forró vérhullám.

Isten széke
"Ott áll az Istenszéke magosan a Maros fölött. Egyik oldalán a sokágú Galonya, másik oldalán a Bisztra-patak, s mögötte a Kelemen csúcsai. Persze, ma már ott sem olyan a világ, mint akkor volt, midőn az Isten pihenni leült volt a hegyek közé." 
--"A Funtinelli Boszorkány"
 

Így lettem én Antiszemita - Wass Albert

Erdélyben nőttem emberré, a Kolozsvár melletti Válaszúton, a Bánffy-kastélyban születtem, 1908. január 8-án. A családom, a Wass család eredete az Árpád-korig volt egészen vissza vezethető, és egyike volt Erdély legrégibb nemesi családjainak. A Kolozsvári Református Kollé­giumban jártam és végeztem középiskolai tanulmányaimat. A város lakosságának nagy része még magyar volt akkor, de voltak az osztálytársaim között zsidók is, bõven. Már diák koromban elkezdtem írni. Verseim és elbeszéléseim meg­jelentek olykor Erdély legnagyobb napilapjában, a kolozsvári Ellenzékben, és így bejáratos voltam a szerkesztõségbe is, ahol barátságba kerültem Indig Ottóval, Hunyady Sándorral és Ligeti Ernõvel, kik véletlenül mindhárman zsidónak születtek. Ennek akkoriban nem sok jelentõsége volt, mert elsõsorban mind erdé­lyiek és magyarok voltunk, román megszállás alatt. Ott kezdte el pályafutását egy másik zsidó gyerek is, Havas Emil, aki egy szép napon bejelentette: "Nem gürcölök én itt tovább, hanem ki­megyek Amerikába, és ott leszek én majd újságíró."
Még aznap délután átment a New York nevezetû kávéházba, ahol a román egyetemi hallgatóknak külön törzsasztaluk volt, és szembeköpte az ifjúsági elnököt. A felmérgesedett diákok jól elverték, és másnap már harsogta a nagy hírt a világ minden rá­diója: zsidóverés Romániában, ölik a zsidókat Kolozsvárott.!. Két napra rá már ott volt a repülõjegy a Havas Emil zsebében, és repült New Yorkba, ahol állás várt rá a New York Timesnál.
Nagy csoda volt ez akkoriban Erdély szerte, sokat beszéltek róla, de aztán a magyar­ellenes hangulat egyre sûrûbb magyarveréseket eredményezett, ezekrõl azonban nem tettek említést sem a rádió, sem az idegen nyelvû újságok, s Erdély magyarjainak nem volt hova menekül­niök elõle. Helyzetünk egyre romlott, s végül is ránk szakadt a második világháború. Aztán a németek megkezdték összefog­dosni a zsidókat, mi meg próbáltuk elrejtegetni a szerencsétle­neket~ ahogy lehetett. Behívtak katonának s mentünk háborút csinálni. Fölfordult a világ. Milliók pusztultak el, milliók váltak földönfutókká.
Engem Németországba, Bajorföldre sodort a vihar, ott nyomorogtam nehány évig, majd Hamburgban lettem éjjeliõr. Közben megírtam ne­hány könyvet is. Ebben az idõben jelent meg egy aprócska elbe­szélésem, Kicsi Anna sírkeresztje címmel, melyben szó van egy zsidó boltosról, akit elrejt a falu, s amikor rázúdulnak a musz­kák a házakra, szaladnak az emberek a zsidóhoz segítségért, de annak nincs ideje, mert a kommunista pártot kell megszervezze a városban. Alig jelent meg ez az elbeszélés, máris nekem estek: "Antiszemita uszítás.!. Antiszemita náci.!. Hogy mer ilyesmit írni.! A zsidók mindég segítették a népet.!"
Így lett belõlem elõször ott és akkor antiszemita.!. Aztán 1950 augusztusá­ban Németországot elhagyva négy kisfiammal együtt Amerika földjére léptem, Amerikában folytattuk tovább életünk sorát. Alig kö­pött ki magából a nagy hajó, olcsó kis New York-i hotel szobám­ban egyszer cssak váratlanul megjelent régi Erdélyi ismerősöm: Havas Emil.!. Havas Emil végignézett, mintha sohase látott volna még, és kijelentette: "Maga még fiatalember! Írásai után több­nek gondoltam. Maga tehetséges.! Ezért elhatároztuk, hogy meg­mentjük magát. Egy javaslattal jöttem."
A javaslat az volt Havas részéről: írjak nekik egy könyvet, ahogy azt õk kí­vánják, és "õk" bestsellert csinálnak belõle, a Readers Digest is lehozza, és filmet is készítenek. Arról azonban, hogy "miképpen kívánják", nem volt hajlandó nyilatkozni. Én pedig ragaszkod­tam ahhoz, hogy csak úgy tudok írni, ha tisztán látom a témát. Hát jó, például írjon majd arról, ilyenekről, hogy: "Egy fiatal zsidó fiút Európából elüldöznek a nácik, idejön át Amerikába ahol majd sikeres lesz és gazdag". Még fenyegetni is próbált: "Ha nem fogadja el a javaslatunkat, egyetlen könyve se jelenik meg Amerikában.! Mert akár hiszi, akár nem: itt vannak a kezünkben a kiadó vállalatok, a sajtó, a televízió. Amerika azt lát, amit mi akarunk, hogy lásson, azt hall, amit mi akarunk, hogy halljon, és azt olvas, amit mi aka­runk, hogy olvasson.!"
Nem tudtunk megegyezni, és Havas úr haragosan eltávozott tőlem. Hamarosan rájöttem, hogy igazat mondott. Amikor elsõ kézira­tomat megküldtem az egyik jól ismert ügynöknek, nehány nap múlva visszajött minden magyarázat nélkül. Miután ez több­ször is megismétlõdött, megalapítottam az Amerikai Magyar Szépmíves Czéhet, Erdélyi mintára, és késõbb a Danubian Press nevezetû kiadó vállalatot. Vén koromra mindkettõ megbukott ugyan, de azért kiadtunk összesen 22 könyvet magyarul és an­golul, s a Transylvanian Quarterly, Hungarian Quarterlyés The Central European Forum nevezetû folyóiratokat.
Az antiszemita jelzõ nagy erõ itt Amerikában, azt beismerem. Nehéz küzdeni ellene. Mindössze az bosszantó kissé, hogy nem szolgáltam rá. Még csak nem is amiatt bélyegeztek meg, amit írtam, hanem azért, amit nem voltam hajlandó vaktában megírni nekik.
De ilyen az élet.!. Én így nem lettem Amerikában sikeres, gazdag és elismert író, a sok évtized alatt sem, akármit is írtam. S én inkább vagyok szegény ember tiszta lelki ismerettel, mint gazdag ember, ki szégyenszemre eladja magát.

Wass Albert

 


WASS ALBERT VERSEK
 

Erdélyi fák között

Erdélyi fák között egy évben kétszer hull a falevél.
Összel, mikor a hervadás leszáll,
s az árva fák közt zúgni kezd a szél.
És tavasszal, mikor a holt mezökre
az élet lüktetése visszatér.
Nálunk akkor is hull a falevél.
Nálunk akkor is búsak a lelkek,
mikor a rónán pacsirta dalol,
úgy ég olyankor, úgy fáj valahol...

Tavaszi szél még jobban megcibálja itt a fákat,
s mi megmaradt: emléke a régi nyárnak,
az a kevés is mind, mind lepereg..
Erdélyi fák között, én nem tudom
miért, de kétszer hullanak a falevelek...




A völgyek vándora

Hányszor hittem: hazám a fény hazája,
s a völgyek szürke rabja nem vagyok,
völgy vándorát a hegyek csókja várja
és utam egyre feljebb kanyarog.
S ó, ti kegyetlen rózsaszín hegyek,

gyönge-elém hányszor emeltetek
hajnal-pompában búskomor falat!
S az utam völgy, ezerszer völgy maradt.

Most este van. Nem látom már az utat:
hátha most a hegyre fölvezet?
Hátha holnap könyörül a távol,
s kanyargós úton nyújt testvér-kezet,
szelek dalolnak: "messzeföldi vándor
rokon-karokba visszaérkezett!"

Virrad. A völgyek csoda-váró rabja
távol hegyekre bízva feltekint...
De útja völgy, jaj völgy maradt megint.


Csak csendesen

Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,
csak nagyon halkan, nagyon csendesen.
Amerre járunk,
ne rezzenjen egy kis levél se meg,
ma lelkem olyan mint a tó:
legkisebb rezzenéstől megremeg.
Gyere a templomunkba:
a bükkerdő ma vár,
a Csend harmóniája
ott megint a lelkünkbe talál.
Gyere velem...
csak szótlanul, csak csendesen,
csak csendesen...

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Álomtündér

Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív volt mellemen az érem,
S töviskoszorú messiási bérem,
Te glóriává változtattad azt,
Virágot hintettél rám és tavaszt.
Ha voltam bűnös, lázadó Kain,
Vittél az eszme-Krisztus után,
S hogy az igazság sugározzon rám,
Vezettél fönt a néma Golgotán.
Ha rám viharzott lent az ember átka,
Vittél a béke messze csillagára.
Féltem... kezed kezembe tévedett.
Óh, örökre áldott legyen neved.!.


Sóhaj

Én Istenem, az idő hogy szalad!
Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad.
Nyomunkat rendre belepi
rőt lombjával az őszi szél.
S hogy kik voltunk:
maholnap az sem tudja,
aki rólunk beszél.
Zölden remeg a nyírfa lombja,
a bajor erdőn szellő támad.
Lőpor-szagú ködök lepik
a jövendőt és a hazámat.
Fehér itt is a nyírfa kérge,
pillangó jár a gyöngyvirághoz.
S mégis: minden virágharanggal,
illattal, színnel, fénnyel, hanggal
a régi erdő húz magához.
Bajor erdőkön vándorok haladnak.
A bánathoz már egynek sincs szava.
De sóhajaik ég felé röpülnek,
kendőnyi kis fehér felhőkké gyűlnek
s jó szél szárnyán elszállnak haza.

(Bajorerdő, 1946) Wass Albert


Talán

 Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.


Dal

Mikor az első csókot adtad:
már az ősz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;

A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;

Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett...

Szellõt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mese az Erdőről

Tudnod kell kedvesem, hogy amikor a Jóisten a világot megteremtette,
és már mindennel készen volt, összehívta négy legkedvesebb
angyalkáját, hogy szétossza köztük a világ kincseit. Az igazi
kincseket. Egyiknek a jóságot adta, hogy szálljon le vele az emberek
közé, és mindenkinek a szívébe tegyen belőle egy darabkát. A
másodiknak a szeretetet adta, s a harmadiknak a
békességet. Láthatod: igazi nagy kincseket osztott szét az angyalkái
között a Jóisten.
Odamentek sorra minden emberhez. Az emberek azonban lezárták
szíveiket nagy súlyos lakatokkal. Gyűlölet, írígység, rosszindulat,
kapzsiság őrizték a lakatokat, és Isten angyalkái hiába mentek egyiktől
a másikig: a szívek nem nyíltak meg és ők nem tehették bele a Jóisten
ajándékait........
S ahogy ott a Jóisten szomorkodott, egyszerre csak elébe lépett a
negyedik kicsi angyalka, akiről már bizony meg is feledkezett volt, és
ezt mondta. Hallgass meg engem édes jó Istenem.! Lám odaadtad
angyaltársaimnak a jóságot, meg a szeretetet meg a békességet, de
ők bizony nem érnek vele semmit, amíg az emberek szíve zárva marad.
Add nekem az erdőket és én majd megnyitom vekük az emberek szívét.
-próbáld meg lelkecském- mondta kedvesen a Jóisten-Legyen ahogy
kívánod: neked adom az erdőket.!.
Ott megpihentek és várták az embereket.
Jött az első.
De hiába daloltak a madarak, és hiába mesélte legszebb meséit a
forrás,hiába virágoztak a virágok, hiába suttogtak a fák az ember nem
látott meg és nem hallott meg mindebből semmit. Fejszét fogott ,
levágott egy fát,és elment vele.Szíve nem nyílt meg egyetlen pillanatra
sem. Rontó ember volt.
Az angyalok nagyon elszomorodtak, mikor látták, hogy hiába szép az
erdő, a rontó ember nem látott meg belőle semmit.megsiratták a
szerencsétlent, amikor elment zárt szívvel és hidegen. Ez volt az első
harmat a földön. Az estéli harmat. Angyalok könnye.
Aztán jött a második ember. Jött, de ő sem látott meg semmit az
erdőből.Vakon és süketen haladt a maga útján, fejét lehajtva hordta,
és száraz rőzsét gyűjtött. Száraz ágakat keresett csupán a csodaszép
erdőben. Az ő szíve se nyilhatott meg. Jött és elment. Gyűjtő ember
volt. Az angyalok megsiratták őt is, még jobban mint az elsőt. És ez volt
az erdőn a második harmat. A hajnali harmat.
És akkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben és
meghallotta sírni az erdőt.Meglátta a virágokat, fákat. Meghallotta a
csermelyt. És halkan mondta: Istenem milyen szép...
És abban a pillanatban lehulott szívéről egy rozsdás lakat. Akkor kelt a
nap. Kacagó sugarai aranycsikókon nyargalták végig a fák
tetejét. Szempillantás aladt felszáradt a harmat , szétfoszlottak a ködök
. ragyogott a kék ég, csillogtak a fűszálak, és egyszerre megszólalt
minden madár.
Milyen szép.! - mondta még egyszer az ember.
Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és nyitott
szívébe bele tették a kincseket. A jóságot a szeretetet és a
békességet. Magasan fönn az égben, fehér felhő tutajon a Jóisten ült
maga. Bárányfelhőket pöfékelt nagy kék pipájából és alámosolygott a
földre. Így volt ez lelkecském és azóta is így van. Háromféle ember él a
világon: a rontó-ember, a gyűjtő- ember és a látó-ember. Te látó-ember
leszel, ugye.?
Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá
belépsz és felrebben előtted az első rigó: tudnod kell , hogy az erdő
észrevett.


 


Erdélyi hitvallás

Uram, én hiszek Tebenned, egy örök Istenben,
és hiszem azt, hogy igazságos vagy,
bár emberi elmémmel megérteni nem tudom
igazságodnak szörnyű módszerét.
Hiszek jóságodban is,
bár szemem csak gonoszat lát,
amikor Erdély felé tekint.

Mint Szent Fiadat hajdani időben,
ma népemet feszítik keresztre
az istenkáromló gonoszak.
Júdások árulják el naponta,
rongyain martalócok osztozkodnak,
s a Nyugat farizeusai szemforgatva fordulnak
másfelé, hogy kínjait ne lássák.

Szeretlek, Uram-Isten, a Szentírás parancsa
és hitem kívánsága szerint,
de szeretem a népemet is, Uram,
szegény elesett erdélyi magyar népemet,
s bocsáss meg nekem, Uram,
ha népem felé ma hangosabb, fájóbb,
lelkesebb és türelmetlenebb bennem
ez a szeretet talán, mint Tefeléd.

De lám, Te hatalmas vagy, uram,
mindeneknél hatalmasabb,
míg ők szegény bús erdélyi véreim véresen
és mezítelenül fetrengnek a világod porában,
mindenkitől elhagyottan,
s bizony őnékik ma nagyobb szükségük van
az én szeretetemre, mint Teneked,
ki Minden Világok Ura vagy.

Azt is tudom, Uram,
hogy minden ember egyforma Teelőtted,
bármilyen nyelven imádkozzon is,
vagy káromoljon. Bevallom azonban,
hogy az én szívemben elfogultság lakozik,
és ma csak az testvérem
nekem ezen a földön, aki magyar,
s ez mindaddig így lészen,
míg a magyar a világmindenség
legtestvértelenebb népe,
míg minden csizma a magyart rúgja,
mindenki a magyart tapossa,
addig, Uram, bocsásd meg bűnömet,
más testvérem nekem
nem lehet ezen a földön!

Én kell pótoljam azt,
amit mások megtagadnak tőle.
Kiknek szemét kiszúrták,
azoknak én adok szemet.
Kiknek kezét béklyóba kötözték,
azoknak én adok kezet.
Kiknek nyelvét kivágták a gonoszak,
azok helyett ma én vagyok a hörgés,
a segélykiáltás, a zokogó szó, átok és imádság,
ez ma mind én vagyok!

Köszönöm, Uram, hogy kimentettél
a pokolból és szabad földre irányítottad
tévelygő lábamat.
Köszönöm jóságodat, köszönöm.
Igazi, égig fölcsengő háladalt azonban
csak akkor hallasz éntőlem, Uram,
amikor rab népemen megkönyörülsz
s Erdély földjére, magyarok földjére
rámosolygod szabadságod fölkelő napjának
áldásos fényét.

Legyen meg a Te akaratod, Uram.
De alázatos szívvel megkérlek nagyon:
legyen már egyszer a Te akaratod jó
a magyarnak, áldás, békesség,
szabadság, öröm!
S legyen már végre egyszer valóban
Tied az ország, s ne a gonoszaké,
Tied a hatalom, s ne a másokat sárba tipróké,
mert bizony, Uram, mindaddig,
amíg ez meg nem történik,
nehéz lesz elhinnünk,
hogy Tied a dicsőség, örökkön-örökké..
Ámen


 
Karácsonyi Fohász

Kedves jó Megváltó Atyánk!
Szépen kérlek, nézz le miránk.
Hallgasd meg a kicsi Hubát,
ki tiszta szívvel kéri Urát!

Ó add, hogy e nagyvilágon
az emberre béke szálljon.
Óvón terítsd széjjel kezd
messzi szülőhazánk felett.

Térden állva esedezem:
hazánk megint otthonunk legyen,
s fáradozást feledve mind
hadd lássuk meg szeretteink.

Kérlek, Uram, add áldásod,
és óvjad a Raab családot.
Áhítattal kérlellek én
szent karácsony éjjelén!

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Üzenet Haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszra,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt…
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedéknek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és IstentőI való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…

És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad…

Maradnak az igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasztják már fönn az égben a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Adjátok  Vissza  a  Hegyeimet !

Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet !

Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem érdekelnek az embermilliók sem.
Egy érdekel csupán: adjátok vissza a hegyeimet.!

Mert bármit is mondjanak a tudósok, a fiskálisok és a katonák: azok a hegyek az enyimek. Mint ahogy én is hozzájok tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem a lábok alatt, abban a kis házban, s ők benéztek hozzám az ablakon. Nem a telekkönyv szerint voltak az enyimek, az igaz. De enyimek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem s ott lettem emberré.
Adjátok vissza a hegyeimet.!

Nézzétek urak: idestova ötven esztendeje már, hogy belerángattatok ebbe a játékba. Játszottatok az én bőrömön háborút és országosztást, ideoda ajándékozgattatok engem s a hegyeimet, mint ahogy gyermekek ajándékozzák a játékszereket egymásnak. S én ötven esztendeig engedelmesen játszottam nektek mindent, amit csak parancsoltatok: kisebbségi sorsot, megaláztatást és elnyomatást, üldöztetést nyelvem és fajtám miatt, fölszabadulást és katonásdit. Játszottam háborút. Lelkesedést és halálfélelmet, rámenős bátorságot és fejvesztett menekülést, játszottam kétségbeesést, fájdalmat, dühöt, elvesztett háborút. Játszottam elvesztett otthont és elvesztett családot, csikorgó fogú bosszúvágyat és hadifogságot, játszottam hontalan bujdosást, magányos, kóborló farkassorsot az emberi rengetegben… urak, nekem elég volt. Én nem játszom tovább.
Adjátok vissza a hegyeimet.!

Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek.
Adjátok vissza az én hegyeimet.!

És azt se mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ez a sorsa, mert milliók váltak földönfutókká játékaitok során és én csak egy vagyok a milliók közül. Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj.
Adjátok vissza a hegyeimet.!

Ne mondjátok azt sem, hogy van, aki többet vesztett, senki sem vesztett annyit, mint én. Nekem nem volt Palotám, amit fölépíthetnétek valahol a föld másik oldalán. Nekem nem volt vagyonom, amit bankjaitok visszafizethetnének, ha megszállná őket a jótékonyság láza. Állásom sem volt, hivatalom sem, ami helyett újat adhatnátok. Nekem semmim sem volt, csak a hegyeim s egy asszony, akit szerettem. S ez a kettő együtt többet ért, mint a világ valamennyi palotája, vagyona és hivatala. Senki sem vesztett ebben a játékban annyit, mint én. Adjátok vissza a hegyeimet!
Urak, én alázatosan elhiszem, hogy nagyok vagytok és hatalmasok. Hogy kisujjatok egyetlen mozdulatára milliók halnak meg, országok cserélnek gazdát és földrészek süllyednek el a tengerek mélységeibe. De mindezeken túl hinni szeretném azt is, hogy tisztelitek az igazságot és a törvényt, amit Isten a világnak adott, és hogy a szívetekben jószándék szűri át még a kisujjatok mozdulatát is. De ezt csak akkor hihetem el, ha eltörlitek a rontást, ami játékaitok nyomán erre a világra rászabadult, és visszaadjátok a hegyeimet.!

…Urak, elmondom nektek az életemet. A játékot, amit játszanom kellett, mert így írtátok meg számomra a szerepet. Nem egyik, vagy másik közületek, nem ez vagy amaz. Ennek a szerepnek a megírásában nincsen közöttetek bűnösebb és bűntelenebb. Mind együtt vagytok felelősek ezért a rettenetes játékért. Valamennyien, kik a világ dolgait intéztétek, határokon és drótsövényeken, és világrészeken innen és túl.
Elvettétek a hegyeimet. S az életemet elrontottátok, mint ahogy a vásott gyermek elrontja a játékszert, amit már megunt, s aztán szemétre löki.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Fenyőktől a Pálmafákig - Látogatóban Wass Albertnél Floridában

Különös és elmondhatatlan érzés, mikor valakit az a szerencse ér, hogy
találkozhat azzal az íróval, akinek minden könyvét olvasta, akinek
minden regényhőse szinte a személyes ismerőse. Amikor Wass Albert a
funtinelli boszorkány című regényét olvastam, annyira lenyűgözött,
hogy azóta sem olvastam jobbat. Wass Albert is ezt tartja a legjobb
művének. A funtinelli boszorkány a tíz legjobb magyar regény között
van.. Lenyűgöző hatással van rám - és minden olvasóra - az a páratlan
természetérzék, tájmegidéző képesség, amit Wass Albert magáénak
mondhat. A honi, Erdélyi tájat magyar író még nem festette le olyan
káprázatosan mint ő. Hallja a fű növését, ösztönösen érzi a rügy
kibontakozását, ismerőse minden szikla, barátja minden erdei állat,
köszön a felhőknek, mosolyogva üdvözli a napot, s tisztelettel hajt
fejet zord bátyja, a havasi vihar előtt.. Az Erdélyi Hargita
fenyveseinek árnyékában élő székelység életét, örömeit, bánatait,
drámáit és küzdelmét a vérében és munkásságában hordozó írót a sors
szigorú és fellebbezhetetlen parancsra ugyan száműzhette
szülőföldjéről, de szellemét és önmegtartó hitét nem. Erdély legszebb
és legfényesebb csillaga Floridából is szépen fénylik és világít. Az
igaz, hogy az Erdélyi fenyőknek nincsen párja széles e világon, de
azért a Floridai pálmák is lehetnek szépek. A szellemi utazásra
készülő ember mindkét fa árnyékában megpihenhet. Florida egyik
természetvédelmi területén, az Ocalai őserdő közepén, az Astor nevű
faluban él gróf Wass Albert, a világ zajától elvonulva. Éghajlatára
jellemző az egész évben meleg, párás, fülledt időjárás, a dús
növényzet és a sokféle pálmafaj. A ház ahol Wass Albert lakik bástya
és erődítmény is egyben, és akik ételre-italra, kényelmes kvártélyra,
szíves fogadtatásra, szép szóra lelnek azok, akik Isten nevében
jönnek. Narancslével kínál, igyál, saját készítmény, a narancsfák itt
vannak a ház mellett, én magam facsarom ki a levüket. Akarod még, hogy
valamivel megkereszteljük, rumot kérnék. Wass Albert fiatalos
léptekkel besiet a házba és már hozza is a cukornádból készült édes és
zamatos Jamaikai rumot.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Wass Albert utolsó üzenete a magyaroknak

Az üzenetem az, hogy ébredjetek föl magyarok, és legyetek újra nemzet,
váljatok újra nemzetté. Ahol nem az a fontos, hogy ki mennyi pénzt hoz
az országba, hanem az, hogy ki mennyi jót, szépet, és hasznosat tud
cselekedni a magyar közösségért.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------