"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Szahara a sivatagok nagy királya - Michel Manier

2014.03.01 20:31

 

Szahara a sivatagok királya.

A Szahara a Föld legnagyobb és legforróbb sivataga. Az Észak-Afrikában elterülő sivatag területe több mint kilencmillió négyzetkilométer, kora mintegy: 2,5 millió év. A „Szahara” név az arab „sivatag” szóval egyezik meg, némileg eltérő kiejtéssel.

   

A Szahara

--  A Szahara a Föld legnagyobb sivataga. Az Észak és Közép Afrikában elterülő sivatag területe több mint: 9 millió négyzetkilométer, kora mintegy: 2,5 millió év. A "Szahara" név az arab "Sivatag" szóval egyezik meg, némileg eltérő kiejtéssel.
--  A Szahara területén összesen: 12 ország osztozik meg. A Szahara országai: Algéria, Csád, Egyiptom, Eritrea, Líbia, Mali, Mauritánia, Marokkó, Niger, Nyugat-Szahara, Szudán, Tunézia országainak hatalmas területeit foglalja el.
--  A Szahara egy nagyon jelentős része a közfelfogással ellentétben nem csak homok- sivatag, hanem majdnem a fele: kő- és szikla- sivatag, nem csak homok sivatag és homok tenger. A Szahara a globális felmelegedés és a helyi mezőgazdasági módszerek miatt kiszáradó szomszédos füves területeket bekebelezve déli irányban növekszik, egyes becslések szerint akár évi: 48 kilométert is haladva Afrika belseje felé. Ez egyértelműen az elsivatagosodás folyamatát vetíti előre.
--  A Szahara valamikor a mainál sokkal nedvesebb volt, területén legalább a legutolsó jégkorszak óta élnek emberek. A Szaharában vízhez kötött állatok, például krokodilok, több mint harmincezer petroglifáját (kőbe vésett képét) találták meg, ennek több mint felét a délkelet-algériai Taszilin-Ádzserben. Dinoszauruszok: köztük az Afrovenator, a Jobaria és az Ouranosaurus fosszíliáit is megtalálták a Szaharában.
--  A mai Szahara azonban vegetációban szegény, kivéve a Nílus völgyét, az oázisokat, illetve az északi fennsíkokat, ahol mediterrán növényeket termesztenek, mint amilyen az olajfa. De a Szaharában ma is több mint: 2,5 millió ember él, a legtöbben Egyiptomban, Mauritániában, Marokkóban és Algériában.
--  A Szahara legfontosabb etnikai csoportjai: az őslakos: 'Berberek, mint a Tuareg törzsek, olyan el-arabosodott berber csoportok, mint a Hasszaníja nyelvű Mórok (Szahravik, "Szaharaiak"), illetve a különböző fekete népek, mint a: 'Tubuk, Núbiaiak, Zagavák, Kanurik, Fulák, Hauszák, Szongajok.' Fontosak a Szaharai városok: 'Tamanraszet, Kargla, Bésar, Haszi Meszaúd, El Ued és Gardaja (Algéria), Timbuktu (Mali), Agadez (Niger), Gat (Líbia) és Faja (Csád).'

              

A Szahara Elhelyezkedése és Tagolása

--  A Szahara határai: nyugaton az Atlanti-óceán, északon az Atlasz-hegység és a Földközi-tenger határolja, keleten Egyiptom és a Vörös-tenger, délen Szudán illetve a Niger folyó völgye határolja. A sivatagot a következő földrajzi egységekre szokták osztani: Nyugat-Szahara, Ahaggar-hegység, Tibeszti-hegység, Aïr-hegység, Sivatagi hegyek és magas fennsíkok, Tenere sivatag és a Líbiai sivatag, ez a legszárazabb régió.
--  A Szahara legmagasabb pontja a: 3415 méter magas Emi Koussi pajzsvulkán a Tibeszti-hegységben, Csád északi részén.. A Szahara Észak-Afrikára és szub-szaharai Afrikára osztja a kontinenst. A Szahara déli határán félszáraz szavannák húzódnak, a Száhel-övezet, amelytől délre a nedvesebb Szudán és Kongó-medence találhatók.

  

A Szahara Földrajza

--  A Szahara sivatagi formáit a szél, a homok-kő, és a ritka esőzések formálták. Ilyen formák a "homok-dűnék, homok-mezők, homok-tengerek (erg), a köves-síkságok (hamada), a kavics-síkságok (reg), a száraz-völgyek (vádi) és a só-síkságok (satt vagy sott). Rendhagyó terep formái közé tartozik az űrből is kivehető spirális formájú: Mauritániai "Bikaszem".
--  A Szahara sivatagból számos hegy és hegység emelkedik ki, köztük sok a vulkáni, köztük az Aïr-hegység, az Ahaggar-hegység, a Tibeszti-hegység, az Adrar des Iforas és a Vörös-tengeri hegység.
--  A Szahara folyóvizei többnyire csak szezonálisan létezők. A fő kivétel a Nílus, amely Közép-Afrikai forrás vidékétől észak felé haladva a Földközi-tengerbe ömlik, folyása mentén hatalmas területeket öntözve. A föld alatti víz záró rétegek néhol elérik a felszínt, oázisokat létrehozva, mint amilyen a "Baharíja, a Gardaja, a Timimun, a Kufra és a Sziva."
--  A Szahara középső része hiper-száraz, alig valami vegetációval. Az Északi és Déli szegélyein és fennsíkjain vannak ritkás fűvel és sivatagi bozóttal fedett területek és a vizet összegyűjtő vádikban fák és magasabb bokrok is előfordulnak.



A Szahara Határainak meghatározásai

--  Egyiptomban és Líbia egyes vidékein északon a Szahara egészen a tengerpartig nyújtózik, de Kürenaikában és a Magrebben északon mediterrán erdőkkel és bozótosokkal határos. Ez utóbbi területek mediterrán éghajlatúak, téli esőzésekkel. Frank White és Robert Capot-Rey, földrajztudós botanikai meghatározása szerint a Szahara északi határa a datolyapálma (Phoenix dactylifera) termesztésének északi határával és a mediterrán eszpartófű elterjedésének déli határával esik egybe. Az Szahara északi határa szintén egybeesik a száz milliméter éves csapadék mennyiséget kapó területek szegélyén húzódó vonallal.
--  A Szahara déli határa mentén húzódó Száhel-övezet esős évszaka már a nyár. A Szahara botanikailag meghatározott déli határa a Cornulaca monacantha libatopféle (Chenopodiaceae) elterjedésének déli határával, illetve a Száhelre jellemző Cenchrus biflorus pázsitfűféle északi határával egyezik meg. Az éghajlati kritériumok alapján a déli határ a 150 milliméteres éves csapadékvonal, amely azonban évről évre sokat változik.



A Szahara Éghajlat Története

--  A Szahara éghajlata az elmúlt néhány százezer évben nagy, hullámzó változásokon ment keresztül. Az utolsó jégkorszak idején nagyobb volt, mint ma, délen mai határain túl terjeszkedett. A jégkorszak vége után, Kr. e. 8000 és 6000 közt a terület éghajlata az élővilág számára kedvezőbbre fordult, talán azért, mert az északon zsugorodó jégmezők alacsony nyomású övezeteket alakítottak ki. Amikor azonban a jégmezők eltűntek, a Szahara északi része kiszáradt.
--  Ezzel azonban még nem volt vége a változásoknak. A monszunzóna határa ugyanis, amely ma csak a Száhel szélességi köreiig szállít esőt, északabbra húzódott és megakadályozta a Szahara déli részének kiszáradását. A monszunt a nyári felmelegedés okozza, amelynek következtében a felforrósodó szárazföld feletti száraz légrétegek felemelkednek és a helyükbe az óceán felől nedvesebb légrétegek érkeznek, esőt szállítva.
--  A Szahara így paradox módon a megerősödő nyári napsugárzás idején lett csapadékosabb. A napsugárzás energiájának történeti változásait a Föld keringési paramétereinek változásai okozzák. Kilencezer éve a Föld tengelyének dőlése nagyobb volt, mint ma, így a nyári napközeli apszis július végén jött el.
--  Kr. e. 3400 környékére a monszunhatár körülbelül mai helyére vonult vissza, a Szahara területének fokozatos elsivatagosodását okozva. A Szahara ma körülbelül ugyanolyan száraz, mint: 13 ezer évvel ezelőtt volt. A Szaharai pumpa elmélet az ezen éghajlati hullámzások következtében lezajlott flóra-, fauna- és emberi vándorlásokat írja le.
--  A Szahara ma a Föld egyik legmostohább éghajlatú területe az élőlények számára. Az uralkodó északkeleti szél gyakran okoz homokviharokat és porforgókat. A csapadék ritka, de nem ismeretlen. A Szahara fele kevesebb mint két centiméternyi esőt kap évente, a maradék kevesebb, mint: 10 centimétert. Ritkán esik az eső, sok helyen akár többéves szünetet követően, akkor viszont általában felhőszakadásszerű.
--  A Szahara csapadék mennyiség alapján mért déli határa: 1980 és 1990 között előre és visszafelé is mozgott. A száheli szárazság következtében összességében dél felé mozdult el mintegy: 130 kilométert. A legutóbbi években az elerdőtlenítés is hozzájárul a Szahara déli irányú terjeszkedéséhez, mivel az itt élők továbbra is tüzelőnek használják a fákat és bokrokat.



A Szahara Történelme

--  Kr. e. 7000 és Kr. e. 2000 közt a Középső-Szahara síkságain dús füvű puszták hullámoztak, gazdag állatvilággal, folyókkal, mocsarakkal. Ez az ember számára is ideális környezet volt, a sivatagot a pontozott hullámvonalas kultúra népe lakta, amely a macskahal gerinctüskéivel díszített kerámiáiról kapta a nevét. Pattintott kő nyílhegyeket használtak, strucc tojás héjából faragtak gyöngyöket, jellegzetes fegyverük a csontból metszett, szakállal ellátott harpuna volt.
--  A hatalmas területen elterjedt kultúra népei falvakat alkottak és vadászó, gyűjtögető kőkori elődeiktől eltérően szinte kizárólag halászatból éltek, halételeiket a Kr. e. 7. évezred végén megjelent agyagedényekben készítették el. A fazekasság az északabbra fekvő Alsó-Egyiptomban csak a Kr. e. 4. évezredben terjedt el. Ez a népesség a Kr. e. 4. évezred elején tért át a pásztorkodó gazdálkodásra, háziasítva a ’’Bos africanus’’ rövid szarvú marhafélét.
--  A Szahara területén juhot és kecskét már a Kr. e. 5. évezred elejétől tartottak a kürenaikai barlangok üledékeinek tanúsága szerint a Földközi-tenger partvidékén, és ezekkel nagyjából egyidejűek a Felső-Nílus lelőhelyein talált maradványok. A Szaharai marha csordák létezéséről szikla festmények is tanúskodnak. Az ábrázolt emberek nem voltak negroid jellegűek, így lehetséges, hogy az életforma váltást a népesség kicserélődése okozta. A Szahara termékeny vidéke Kr. e. 3500 körül kezdett kiszáradni.

 
    
A Szahara Népei és Nyelvei

--  A Szahara számos nép és nyelv otthona. A leggyakrabban hallható nyelv a Szaharában az arab, amelyet a Vörös-tengertől az Atlanti-óceánig beszélnek. Nyugat-Egyiptomtól Marokkóig berber népek is élnek, köztük a Közép-Szahara tuareg pásztorai. A Vörös-tengeri-dombságban, Délkelet-Egyiptomban és Kelet-Szudánban élnek aq bedzsák. Az arab, berber és bedzsa nyelvek az afroázsiai nyelv családhoz tartoznak.
--  Az Afrikát lakó népek valószínűleg több különféle: 800-1000 féle nyelvet beszélnek, több nyelvet beszélnek mint bármely más kontinens lakói. Nyelvészeti értelemben a leginkább egyöntetű régió Észak-Afrika, ahol Egyiptomtól Mauritániáig az arab nyelv az uralkodó, csakúgy, mint Szudánban. A Szahara északi részén és a Földközi-tenger partvidékén berber nyelvű népek is élnek, különösen Marokkóban és Algériában, de az Arabot itt is mindenütt beszélik.
--  A Szaharától délre élő népek nyelve már jóval tarkább összetételt mutat. A délnyugat-afrikai koiszan nyelvcsalád kivételével a Szaharától délre élő népek nyelveit összefoglaló néven bantunak nevezik. A legjelentősebb csoport ezen belül a Niger-Kongói nyelvcsalád Benue-Kongói csoportja.
--  Az Arabul beszélő északi és a bantu nyelveket beszélő: Közép- és Dél-Afrikai népek között a Niger-Kongói családba tartozó egyéb nyelveket beszélő népek élnek. Az Arab kultúrájú Szahara közeli szomszédsága befolyásolta: Fekete-Nyugat-Afrikát, és ezen országok egy részében a Mohamedán az uralkodó vallás.
--  A Szaharai és Maba nyelveket beszélő Nílusi-Szaharai népek lakják a Csád-medencét, a koma nyelveket beszélők a Kék-Nílus medencéjét, és a szongáj nyelvet beszélők a Niger felső és középső folyásának vidékeit. A csári-nílusi nyelveket beszélők népesítik be a Nílus középső szakaszának, a Fehér-Nílus, valamint Kelet-Afrika nagy tavainak vidékét. Az erdő lakó pigmeusok Közép-Afrika több részén külön etnikumot és sajátos kultúrát képviselnek.
--  Észak-Afrika berberjei részben nomád, pásztorkodó, részben földművelő életmódot folytatnak. A bantut és más niger-kongói nyelveket beszélő nyugat- és közép-afrikai népek nagy többsége megtelepült, kertgazdálkodó életmódot folytat. Kelet- és Dél-Afrika bantu népcsoportjai számára a szarvasmarha tenyésztés a legfontosabb gazdasági tevékenység.

  

A Szahara Növényei

--  A Szahara sivatagban élő növények a xerofita, vagyis szárazságtűrő fajokhoz tartoznak. Más fajták még a halofita, vagy sótűrő növények, füvek, cserjék és fák. A szárazság tűrő növények olyan növények, melyek alkalmazkodtak a csökkent víz mennyiséghez. A sótűrő növények alkalmazkodtak a sóban gazdag élőhelyekhez, mint a fél-sivatag, sós mocsarak és tengerpartok.
--  A Szaharában vannak nedves, zöld területek is. A Nílus völgye erre egy kiváló példa. A Nílus folyónak köszönhetően itt fellelhetők növények, fák és más élőlények is. A Szahara északi részén, a Földközi-tenger mentén olajfák láthatók. Vizsgáljuk meg közelebbről a Szahara sivatag növényeit!
--  Afrikai Velvicsia
Az Afrikai velvicsia mélyre nyúló gyökereinek köszönhetően képes megélni a sivatagban. Ezek a gyökerek mélyen a földbe nyúlnak, és annyi vizet szívnak fel, amennyit csak tudnak. Ezáltal a növény megbirkózik a száraz és meleg sivatagi körülményekkel. Az afrikai velvicsia több száz vagy akár több ezer évig is élhet.
--  Afrikai Peyote Kaktusz
Az Afrikai peyote kaktusznak vastag szára van, és ez segíti abban, hogy sok időn keresztül visszatartsa a vizet. A kaktusz levelei tüskévé egyszerűsödtek, ily módon kevesebb vizet párologtatnak. Mivel a sivatagban nem esik az eső legalábbis nem minden évben, a növények ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetik túlélésüket. A peyote kaktuszt orvoslásra is alkalmazzák. A meszkalint, amely a növényben található alkaloid, szkizofrénia és más pszichés betegségek gyógyítására használják.
--  Eragrostis, Tőtippan
A Szaharában a többi növény mellett, a tőtippan rendkívül elterjedt. Ez a fű gyorsan terjed, és a sivatag lakói örömmel használják fel. Szerelemfű néven is ismert.
--  Közönséges Datolya Pálma
A Közönséges Datolya-Pálma az egyik legfontosabb exportnövény, ugyanakkor a helyieknek fontos élelemforrás. A legtöbb alkoholos és alkoholmentes ital hozzávalója a datolyapálma. Különböző édességek és helyi ételek elkészítésére is használják. A helyiek a növény leveleit is megfőzik, akárcsak a zöldségét. Még a növény magjait is felhasználják liszt vagy kenyér készítésére.
--  Dum Pálma
A Dum-Pálma a Nílus folyó völgyében őshonos, egyiptomi pálma néven is ismeretes. Melasz, sütemények és édességek elkészítésére használják. Nincsenek ágai, magjai pedig több egyiptomi síremlékben is fellelhetőek. Az ősi egyiptomiak szent fának tartották.
--  Kakukkfű
Amellett, hogy a Szaharában élő állatok számára fontos táplálék forrás, a Kakukkfüvet gyakran használják az afrikai és más közel-keleti ételek elkészítéséhez. Növénytani neve a Thymus vulgaris, többféleképpen is felhasználható gyógynövény; használják például emésztési zavarok, légúti fertőzések és görcsök kezelésére. A kakukkfű szárazság tűrő, így a sivatag száraz talajában gyorsan növekedik.
--  Olajfák, Olívafák
Nagyon kevés embert tudja, hogy az Olajfák a Nílus folyó mentén is élnek. Először Afrikában termesztették az olívafákat, majd innen terjedt el más országokba is. Az olívafák (vagy olajfák) fontos elemei a Szahara sivatag ökoszisztémájának, ugyanakkor hasznot hozó üzletet is jelentenek a helyieknek.
--  Ezek voltak a Szahara sivatag leggyakoribb növényei, melyek a sivatagi élet szerves részei. Ezek a növények alkalmazkodtak a kiszámíthatatlan csapadékhoz és a nagy hőséghez. A Szaharában található növények fontos táplálék források az ott élő embereknek és állatoknak. De nem csak a táplálék forrás szempontjából fontosak, hanem megélhetést is biztosítanak a sivatagban.