"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Rózsa Sándor híres magyar betyár - Bíró Csaba

2014.03.01 21:31

 

Rózsa Sándor a leghíresebb magyar betyár.

Rózsa Sándor a legismertebb magyar betyár, aki a Dél-Alföldön született, a Szegedtől pár kilométerre lévő Röszkei pusztán, onnan mindössze néhány kilométerre. Az  sem véletlen, hogy a Dél-Alföldről és Csongrád megyéből származott a legtöbb betyár. Erre a legalaposabb magyarázatot Szabó Ferenc: "A Dél-Alföldi betyárvilág" című kötete adja. A környéken a legnehezebb helyzetben ugyanis ez a megye volt, itt volt a legnagyobb a nélkülözés és szegénység...

Rózsa Sándor kalandozásai a Dél-Alföldön

Rózsa Sándor (Röszke, 1813. július 16 - Szamosújvár, 1878. november 22.) a legismertebb, a leghíresebb és a leghírhedtebb magyar betyár.... Anyját Kántor Erzsébetnek hívták. Apját, Rózsa Andrást korán elveszítette, mert azt lólopásért felakasztották, más források szerint rablás közben Bácskán agyonütötték. Mindez nagy hatással volt Sándor életének további alakulására, aki írástudatlan volt. Rózsa Sándor első bűntettét Kiskunhalas határában követte el. A halasi külterületen, Balotapusztán, Darabos István gazdától két meddő tehén ellopása miatt 1836-ban indult ellene eljárás 23 éves korában, ekkor került a Szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyárrá lett, és hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. Hatvan kitudódott bűnesete ismert. Megölt két katonát, a Makói csendbiztost, tanyákat rabolt ki, szarvasmarhákat, lovakat hajtott el. Mindezért állandó menekülésben, üldöztetésben volt része. Az Alföld hatalmas pusztáin, tanyáin bujkált, állítólag a Veszelka családnál talált gyakorta menedéket. 1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be a királyhoz, miszerint szeretne becsületes életet élni. A kérvényt azonban elutasították !...

Rózsa Sándor 1848. október 13-án a Honvédelmi Bizottmány mentelmével csatlakozott a szabadságharchoz 150 fős szabadcsapatával, szokatlan kinézetükkel és harcmodorukkal sikereket is arattak, azonban fegyelmezetlenség miatt a csapatot hamarosan feloszlatták. Rózsa Sándor a Szeged környéki pusztákon csikósnak állt és megnősült. Az 1848-as szabadságharc leverése után természetesen el akarták fogni, és bár sikerült elmenekülnie, de megint bujdosni kényszerült. Az a hír járta róla, hogy forradalmi szervezkedés irányítója, így elfogatása érdekében szokatlanul magas, 10 000 korona vérdíjat tűztek ki a fejére. Sokáig ennek ellenére sem sikerült kézre keríteni, mígnem 1857-ben komája, bizonyos Katona Pál szegedi tanyás gazda kiadta a pandúroknak. Tárgyalását 1859. februárjában tartották. A szabadságharcban való részvétele óta nagy népszerűségnek örvendő betyárt nem merték kivégeztetni, az ítélet életfogytig tartó börtön lett. A büntetést Kufstein várában kezdte letölteni, szigorú őrizet alatt. Itt 1865-ig raboskodott, majd Theresienstadtban, később Péterváradon őrizték. 1868-ban amnesztiával szabadult.

Rózsa Sándor annyira karizmatikus személyiség volt, hogy Kufsteini rabsága alatt vasárnaponként pénzért lehetett megnézni a piactéren. Sokan akarták látni. Kufsteinben ő volt az egyetlen köztörvényes fogvatartott. Szabadulása után megpróbált becsületesen élni, de az előítéletek ezt szinte lehetetlenné tették. Így hát megint összeszedte cimboráit. Postakocsikat, vonatokat raboltak ki. Nevezetes a Kistelek melletti rablása, melynek során a síneket felszedve siklatták ki a vonatot. A vonaton utazó vadász katonák hét társát lelőtték, Sándor térdét egy golyó roncsolta, így megint elfogták. Rabló gyilkosságért először halálra ítélték, majd ezt 20 évig tartó börtönre változtatták, ám a várbörtönből megszökött. Ráday Gedeon királyi biztos fogatta el 1869. január 12-én. Az 1872-es per során életfogytig tartó rabságra ítélték.

Nem a Robin Hood magyar megfelelői voltak a magyar betyárok: gyakran raboltak, gyilkoltak, sőt részt vettek etnikai tisztogatásokban is. Legnagyobb alakjaik a legszegényebb Csongrád megyéből származtak. Idézet az ítélet hiteles példányából: 4784 szám, 1874 Őfelsége a Király nevében. A pesti Kir. itélő tábla Rablás és orgazdaság büntette miatt vádolt Rózsa Sándor és társai vádlottak ellen sommás úton letárgyalt bűnügyet - melyben az aradi kir. törvényszék kiküldött tanácsa 1872 évi december 24-én 5638/62 sz. kelt ítéletével Rózsa Sándor, Rózsa András, Tombácz Antal, Csonka Ferencz, Szabó Imre vádlottakat a rablás bűntettében mint közvetlen tetteseket bűnösöknek nyilvánította.

Rózsa Sándort az 1872 évi 5358 sz. kelt ítélet, mellyel ifj varga János kárára 1846 évben elkövetett rablás az 1872 évi 5359 sz ítélet mellyel 1848 ban Kucsera Antal kárára elkövetett tolvajság az 1872 évi 5360 sz itélet mellyel 1846 ban több makói lakos kárára elkövetett rablás Megjegyzés: 31 körüli ítéletet sorol fel a dokumentum. Mindnek közös jellemzője hogy név szerint felsorolja, hogy kinek a kárára elkövetett rablások, tolvajságok a bűnei. Egy esetben szerepel gyilkosság (1872 évi 5581 sz). Az utolsó eset: „1872 évi 5637 sz ítélet alapján mellyel 1868 évi November hó 14-én és december hó 8 án vasúti társulat ellen a vaspálya sínéi felszedésével és a vonat megtámadásával elkövetett rablási kísérlet és rablás bűntettében bűnösnek már kimondatott -életfogytiglani börtönre …”. Itt folytatódik a bűntársak ügyeinek felsorolása.

Rózsa Sándor az erdélyi Szamosújvárra 1873. május 5-én került, az 1267. törzskönyvi számon tartották fogva. A börtönben szabóság, illetve később gyengesége miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége azonban nagyon megromlott, és 1878. november 22-én gümőkorban halt meg a szamosújvári fegyházban. Itt is temették el, a sírja a Szamosújvári rabtemetőben van.

http://a4.ec-images.myspacecdn.com/profile01/143/01389652a59d4fbda41025323655a883/p.jpg

Milyen volt Rózsa Sándor, azaz Rúzsa Sándor

Milyen is volt valójában Rózsa Sándor - Rúzsa Sándor.?.... Krúdy Gyula így ír Rúzsa Sándor alakjáról..... ""- Arra, a szegedi tanyák felé, ahol a síkság csókolózik az égboltozottal: lovas ember jön, a neve Rúzsa Sándor. Nem volt ő se pusztai kútágas, se jegenyefa, amint a legendások hinnék, hanem zömök volt, mint a búzászsák. Rózsa Sándor olyan formájú volt, mint a Dózsa György alakja él a nép képzelmében. Az ilyen alakú embert a nép nyelvén széleskötésűnek mondják. Nem kókad meg a nyaka valami könnyen, mert rövid és széles az, amelyben nyoma sincs az izgatott ádámcsutkának. Nem roggyan meg a válla, mint a nyurga embereké, mert közel-földhöz jár, legfeljebb annyi magasságnyira, amilyen mélyre a sírokat szokták ásni. Ha hegyek között élt volna, medvéhez lehetne hasonlítani széles derekával, de önszántából sohase ment messzebb a síkságtól, mint a kis magyar bika a gulyától.

Csak a szeméről mondják, hogy az kígyószem volt. Hideg, résen álló, gyanakodó, egy pillanatra sem önfelejtkező. Az üldözött vadak figyelnek így a szemükkel minden levél mozdulására. Mélyen húzódtak be a szemek a koponyába, mint a titok a lelkiismeretbe. Agyagszínű, a rendesnél nagyobb bajsza volt. Goromba, paraszt bajusz volt ez, nem olyan, amilyent csókra termettnek neveznek a lányok. De nem is kunkorgós, pálcikára tekergélt bajusz, amilyent a haramiák vagy martalócok viselnek, akik már puszta megjelenésükkel is megrémítik az utasokat. Közömbös, egykedvű, semmitmondó lett az arc e bajusz által, mint akár azé a baktató paraszté, aki a babona szerint a kolerát meg pestist hordja széjjel az országban. A füle nem hegyes, mint a kereskedőké, sem szőrös és nagy cimpájú, mint a nagy gonosztevőké vagy forradalmároké, mint Martinovicsé, pásztorember egyszerű hangokhoz szokott füle, amely nem csodálkozik akkor sem, ha a fű növését hallgatja, vagy vadmadár sikoltása riasztja.

A haját finomnak mondja egy angol hölgy, aki Kufsteinban megvizsgálta és megcsodálta; az igazság pedig az, hogy faggyús haja volt, mint a juhászoknak, de nem vállig érő, hanem csak hátul valamivel tömöttebb. Azt mondják, hogy bokáig érő, a hátán fekete báránnyal kivarrott subájában királyi méltósággal tudott járni, ami nem is volna olyan nagy csoda, ha elgondoljuk, hogy az alföldi gyermekek betlehemes játékaikban subában ábrázolják a három királyokat. De Rózsa Sándor - illetve Rúzsa Sándor - nem játszott betlehemesdit gyermekkorában, hanem pandúrt meg zsiványt. A játékban mindig ő volt a csendbiztos. Egész életében csendbiztos szeretett volna lenni, és rablóvezér lett belőle.

Betyárvilág Magyarországon

Rózsa Sándor felbukkanásával nyert igazi értelmet a „betyárbecsület” szó. Valódi igazságosztó volt – nemcsak a nép, de a többi haramia között is. A korabeli források szerint csakis a gazdagoktól vett el, másokkal bőkezűen bánt: elismerését szívesen fejezte ki jutalmazással. A zsákmányt mindig egyenlően porciózta ki zsiványcimborái között, magának sosem hagyva többet, mint másnak. Mi több: barátai családját is felkarolta, ha bajba jutottak. Rózsa eredeti mestersége szerint pásztor volt - és lám, később, betyárként sem lett hűtlen szakmájához: komoly karriert futott be mint „a nép pásztora”.

Alakját idealizálták védencei, mi több: emberfeletti képességek birtokosaként tartották számon. Egyes történetek szerint mérhetetlen varázsereje volt, amellyel boszorkányok ajándékozták meg. Ez a fajta bálványisztikus tisztelet nem ritka más népek betyármitológiájában sem: elég csak az angol folklór népszerű haramiájára, Robin Hoodra gondolnunk. Ha hihetünk a szájhagyománynak, Rózsa Sándoron nem fogott a golyó sem, mert burokban jött világra. Mára elmondhatjuk, hogy az idő szintúgy nem hagyott nyomot rajta. Karizmatikus alakja rendre fölbukkant az évszázadok során irodalmi alkotásokban, ponyva füzetekben, népi színművekben, nóta slágereket ihletett – de a Rózsa-legendárium visszaköszön csárdák, utcák és közterek neveiben is. A pandúrokat leleményesen kicselező betyárkirályt televíziós műsorokban is megörökítették. Az életéről készített tévé sorozatnál talán csak Hofi Géza számtalan ismétlést megért paródiája emlékezetesebb. Legutóbb az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlék parkban bukkant fel egy nagyszabású kiállítás főszereplőjeként. A szervezők Rózsa születésének 195. évfordulóján gigászi munkával összegyűjtött, eredeti dokumentumokkal és tárgyakkal, valamint autentikus zenével és „betyártoborzóval” adóztak a betyárkirály emlékének.

Rózsa Sándor idejében az ún. „betyárfészken”, azaz Csongrád megyén túl is sokaknak szállt inába a bátorságuk, ha szárnyra kapott a hír, miszerint a nagy betyár „összevonta a szemöldökét”. Hogy akkor vajon mi táplálta és táplálja mind a mai napig a Rózsa-kultuszt.?. Talán a betyár vezér szabadság és igazság vágya, valamint embersége az, amivel oly könnyű manapság is azonosulni. Hiszen törvényellenes cselekedeteiért mindig is vezekelni kívánt, sőt: az 1848-as szabadságharc idején csapatával a forradalmárok nézeteiért küzdött. Rózsa szabadságról és becsületről alkotott fogalmai azonban a törvényeken kívül álltak. Az volt számára a biztos, ha maga módján szolgáltat igazságot és társaival egyénileg gondoskodik arról, hogy mindenki megkapja, ami kijár neki.

Csongrádból jött a legtöbb betyár

Rózsa Sándor tehát tényleg nem egyszerű bűnöző volt. Már Kempen altábornagy, az osztrák önkényuralmat szolgáló csendőrség főnöke is megjegyezte Albrecht főhercegnek Bécsben, hogy 1849 után "már nem lehet őt mint közönséges rablót üldözni". A délszláv háború után bujkáló háborús bűnösökhez hasonlóan rejtegethették Rózsa Sándort is az Alföldön sokáig. A főbetyár 1878-ban, börtönben halt meg, miután újra és újra bűncselekményeket követett el. Egy alkalommal úgy rabolt ki egy vasúti szerelvényt, hogy felszedte a síneket bandájával. Ám a vonat katonákat is szállított, akik megsebesítették az idősödő vezérbetyárt is, társai közül pedig többet megöltek. Így elfogták Rózsa Sándort, és többé már nem szabadult, gümőkórban halt meg Szamosújváron, a hírhedt börtönben. Rózsa Sándor vagy Bogár Imre bűnözők gyermekeként került a betyárvilágba. Persze nemcsak ez volt a bekerülés lehetséges útja. Szerelmi csalódás, kisebb bűncselekmények elkövetése és más egyéni balsikerek vezettek a legtöbbször a törvényenkívüliség felé.

Az azonban nem lehet véletlen, hogy a Dél-Alföldön a legtöbb betyár Csongrádból származott - akárcsak a röszkei születésű Rózsa Sándor. Erre a legalaposabb magyarázatot Szabó Ferenc - "A Dél-Alföldi betyárvilág" című kötete adja. A környéken a legnehezebb helyzetben ugyanis ez a megye volt. Elaprózott birtokok, sokszor hatalmas uradalmak zárták el a parasztok elől a saját föld szerzését. Különösen torz volt a birtokszerkezet Hódmezővásárhelyen, ahol a XIX. elején már közel 30 ezren laktak, de a földek többsége nem a parasztoké volt, hanem az uradalmaké. Ami föld pedig a település lakóinak jutott, az távol, a messzi határban feküdt, legfeljebb szilajpásztorkodásra volt alkalmas, nem mindennapi földművelésre.

A szilaj pásztorkodás azonban a legszegényebb rétegek sajátja volt, zsellérek, birtokukat vesztett parasztok vagy más okból üldözöttek, katonaszökevények, kisebb bűncselekmények elkövetői, családtalan, számkivetett férfiak álltak be pásztornak. További gondot jelentett, hogy Csongrádban is megindult közben a parasztságon belüli differenciálódás, vagyis az 1840-es években sok gazdag település megváltotta magát a jobbágyi terhek alól. Így a gazdagabbak sokszor más parasztokat fogadtak fel cselédnek, béresnek, szolgálólánynak. Ez Szabó Ferenc szerint az agrárium amerikai típusú fejlődését hordozta magában a reformkor idején.

Csongrád is differenciálódott, az egyre több szegényt eltartani alig képes társadalmát ráadásul szinte minden oldalról gazdagabb környék övezte. Nem véletlen, hogy Rózsa Sándor a makói, ekkor még Csanád megyei csendbiztost ölte meg, hiszen az egy gazdag szőlő- és hagymatermesztő város volt akkor. A gazdagabb Békés, Csanád és részben Arad megye kiváló terepként szolgált a zsákmányolásra, hiszen ezeknek a megyéknek a külterületei olyan nagyvárosokat láttak el, mint Nagyvárad, Arad és Temesvár. 

Békés és Csongrád között, a szegény csongrádi pásztorok és a letelepült, földműveléssel és részben háziiparral foglalkozó békési városok között több mint száz éve folyt ekkor már a küzdelem. A csongrádi betyárok számára különösen ígéretes célpontoknak bizonyultak a gazdag szlovák települések: Szarvas és Tótkomlós például.

Ám ez elsősorban nem nemzetiségi küzdelem volt, hiszen Wellmann Imre írja le, hogy már 1744-ben ráeresztették az éppen betelepített Orosházára, németek és magyarok érkeztek ide, az állatcsordákat a közelben tanyázó pásztorok. Akkor még egy nagy sátor város volt Orosháza, a betelepítés abban az évben kezdődött a Tolna megyei Zombáról. A gulyát pedig éjjel hajtották rá a sátrakra a társadalom számkivetettjeiként élő pásztorok. 1744 után egyre rosszabb lett a helyzet: a szilajpásztorkodás a terjeszkedő földművesek miatt egyre kisebb területre szorult vissza, így még kevesebb pásztorra lett szükség, s egyre szaporodtak az útonállók, betyárok. Az alföldi úton állásnak tehát valóban voltak az egyéni balsors mellett komoly gazdasági és társadalmi magyarázatai is.

A Magyar Betyár típusok

A betyárok, vagy útonállók közül a gyalog betyár volt a "legalacsonyabb rangú": nem volt felszerelése vagy lova. A betyárok "legelőkelőbbje" viszont a fegyveres lovas betyár volt. Ilyen volt például a már sokszor említett: Rózsa Sándor és Bogár Szabó Imre is. A kocsin járó betyárok ravaszok voltak: fedeles kocsin közlekedtek, a szalma alatt pedig fegyvert rejtegettek. A házásó betyárok rablási módszerükről kapták a nevüket: a fal alatt csatornát ástak a szobába, úgy vitték el onnan az érték tárgyakat. A lókötők természetesen állatokat raboltak, elsősorban tavasszal és ősszel, amikor kevesebb nyom maradt utánuk - írta Szabó Ferenc. A futó betyárokat nem szabad összetéveszteni a gyalog betyárokkal. A futókat az különböztette meg a többiektől, hogy állandóan bujdostak, míg mások időnként törvényes foglalkozásuk mellett betyárkodtak.