"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Hajózás Története és Sikerei - Bíró Csaba

2014.02.02 21:52

 

A Hajózás Története és Sikerei.

A Hajózás története egyidős az emberiség történetével. A hajózás az 
ősidőkbe nyúlik vissza, a hajó feltalálását nem lehet egyetlen kultúrához 
kötni, hanem sok ősi párhuzamos kultúra alakította ki. A legősibb 
hajós népek már az emberi civilizáció kialakulásának hajnalán hajóztak: 
Sumérok, Egyiptomiak, Föníciaiak, Krétaiak, Görögök, Rómaiak.*
 
Képtalálat a következőre: „vitorlás hajók”Képtalálat a következőre: „vitorlás hajók”
 
 
*Navigare necesse est*
 
-- Navigare necesse est, vivere non est necesse - "Hajózni muszáj, élni nem 
muszáj". Az elbeszélések szerint ezt Pompeius mondta hajósainak egyszer, 
így tőle származtatják a mondást.
-- Az ókori antik római közmondás történelmi korokat és korszakokat 
átívelt. Ez a latin nyelvű római szólás, magyarra talán így fordíthatnánk: 
"Navigare necesse est", "hajózni szükséges". Kifejezi már a római korban is 
érvényes igazságot, amely a tengeri kereskedelem és szállítások fontosságát 
hangsúlyozta.
-- A mondás második része a következőképpen szól: "Vivere non est necesse", 
"élni nem muszáj". Ezt Pompeius mondta hajósainak akkor, amikor viharban 
kellett gabonát szállítaniuk: Szicília és Róma között.
 
Képtalálat a következőre: „vitorlás hajók”
 
*Hajók csoportosítása*
 
-- A Hajók csoportosítása számos szempont szerint lehetséges. 
-- A Hajók meghajtás módja szerinti kategorizálás: 
(-Evezős Hajó, -Vitorlás Hajó, -Gőz Hajó, -Motor Hajó, -Napelemes Hajó). 
-- A Hajók rendeltetés szerinti csoportosítása: 
(-Hadi Hajó, -Kereskedelmi Hajó, -Halász Hajó, -Sport Hajó). 
-- A Hajók csoportosíthatók az úszótestek száma szerint: 
(-Egy Testű Hajó, -Több Testű Hajó) 
-- A Hajók csoportosíthatók építési anyaguk szerint is:  
(-Fa Hajó, -Acél Hajó, -Műanyag Hajó, -Beton Hajó). 
-- A Hajók csoportosíthatók közlekedési alapon: 
(-Csónak, -Kis Hajó, -Nagy Hajó).
 
*A Hajózás Fejlődése az Őskorban*
 
-- A hajó az emberiség legrégebben használt járműve. Jelentősége az 
évszázadok során sem csökkent. A hajó feltalálását nem lehet egyetlen 
kultúrához kötni. A történelem előtti ember mindig abból az anyagból 
készítette vízi járművét, amelyet a természet a rendelkezésére bocsátott. 
Szükség esetén például: nádból, fából, csontokra feszített bőrből.
-- A nagy távolságok leküzdését, a nagy mennyiségű áru szállítását lehetővé 
tevő igazi hajók azonban sohasem épülhettek volna meg, ha a természetben 
nem állott volna rendelkezésre a hajó építés ideális nyersanyaga, a fa. A fa 
számos módon felhasználható vízi járműként. A farönk kézzel, csáklyával 
vagy evezővel kielégítően irányítható a vízen. Több rönk összekötésével 
kialakult a tutaj.
-- A kosárra emlékeztető asszír guffákat ágakból fonták. Az indiánok a 
nyírfa kérgéből építettek kéreg csónakot, kenut. A hajó igazi ősének a 
monoxilont, az egyetlen fatörzsből kivájt "bödönhajót"- tekinthetjük. 
Feltalálására csak földművelők lehettek képesek, akik már olyan 
szerszámokkal és ismeretekkel rendelkeztek, amelyekkel a föld termékeit 
feldolgozták, házat építettek, agyagedényt égettek, vásznat szőttek.
-- Csakis az ilyen népek lehettek képesek arra, hogy egy tömör fatörzsből 
vízi közlekedésre, teher szállításra alkalmas különleges 'szerszámot', 
hajót alkossanak. Mindez évezredek hosszú sora alatt, feltehetőleg i.e. 15 
000 és 4000 között ment végbe. A hajózás fejlődésének ez az első és 
leghosszabb korszaka Földünk egyes tájain, a természeti népek számára még 
ma sem fejeződött be.
-- Senki sem tudja azt pontosan, mióta használ az ember vízi járművet. Az 
első járműveket a természet szolgáltatta, kidőlt vagy hordalék fatörzsek 
formájában. Az épített hajók felé vezető úton a következő lépést a helyi 
erőforrásoktól függően a -"bödönhajó és a tutaj"- jelentette. A szálfákban 
gazdag területen a fatörzsből kivájt bödönhajó és a tutaj, nádban gazdag 
területeken, mint Egyiptom, Mezopotámia, a Titicaca-tó vidéke, a nádtutaj, 
nádcsónak vált uralkodóvá.
-- Ahol nád vagy hordalék fa sem fordult elő, állati bőrök és csont képezte 
a járművek, például az eszkimó kajak alapanyagát. Az ember a hajókat 
halászatra és szállításra találta ki, kezdetben különösebb irányítási 
lehetőség nélkül. Az emberek hamarosan rájöttek, hogy miként lehet a 
hajókat irányítani és előre hajtani evezők segítségével. Hamarosan 
megjelentek az első vitorlák is.
 
*A Hajózás Fejlődése az Ókorban*
 
-- Az első tengeri vitorlások több mint 10 ezer éve a Csendes- és az 
Indiai- Óceán vízein jelentek meg. Az ókor kezdetén e térség hajói az 
Európainál még jóval magasabb színvonalat képviseltek, például: Kínai 
dzsunkák, fejlődésük azonban megrekedt. Az, hogy a hajózás idővel globális 
léptékűvé válhatott, az Európai fejlődés eredménye, amelynek gyökerei az 
ókori Egyiptomig vezethetők vissza.
-- Egyiptom őslakosai számára az országot a sivatag szoros ölelésében 
átszelő Nílus tette lehetővé az egyetlen hatékony közlekedési módot, a 
hajózást. A fában szegény országban kezdetben a bőven termő papirusz nádból 
készültek a hajók. Meghajtásukra az evezőkön kívül a hajótest laza 
szerkezete miatt lábakon álló bakárbocon rögzített magas és keskeny 
vitorlát használtak, amit csak hátszélben tudtak hasznosítani. A hajót 
kormányevezővel irányították.
-- A szállítási igények növekedésével i.e. 4000 körül indult meg a cédrusfa 
beszerzése Föníciából (ma Libanon), ami a későbbiekben nagyobb, tengerálló 
hajók építését is lehetővé tette. A fáraók gyakran vették igénybe a 
föníciai hajósok szolgálatait, a hajózás egyre jobban az ő befolyásuk alá 
került.
-- Idővel megjelent a kőhorgony alkalmazása, a kézben tartott evezőket 
felváltották a rögzített gúzsevezők, a bakárboc helyébe alacsony és széles 
négyszögvitorlával felszerelt rövid póznaárboc került. Az i.e. 7. század 
végén II. Nekó hajói körbehajózták Afrika partjait, az egyiptomi hajózás 
mindazonáltal megmaradt a parthajózás keretei között.
-- Egyiptomtól eltérően az Égei-tenger partvidékén a hajó építéshez kiváló 
alapanyagot szolgáltattak a Fenyő és a Tölgy. A térségben Krétán jelentek 
meg az első gerincre, bordára épített, sűrű sorokban elhelyezett evezőkkel 
hajtott hajók. Gerincük döfőorrban végződött. E típuson i. e. 2000 körül 
jelent meg a vitorlahasználat. I.e. 1700-1600 között a Krétai tengerészek 
uralták a Földközi-tenger keleti medencéjét.
-- Az i.e. 1400 körül a Krétaiak helyébe lépő Akhájok hajói is a Krétaiak 
tapasztalatai alapján készültek. Az i.e. 1200 körül a Fekete-tenger felé 
vezető útvonalat elzáró Trója ellen vonuló flottájuk 'gyors röptű', 'nagy 
öblű' (Homérosz) hajókból állott. A Trójai háború utáni évszázadokban 
bontakozott ki a görögök tengeri expanziója.
 
Képtalálat a következőre: „vitorlás hajók”
 
*Az Ókor Híres Hajós Népei*
 
*Indiánok*
 
-- Az Indán népek különféle csoportjai, főleg a Polinézek és 
Maorik a Csendes-Óceáni sziget világában ősidők óta készítettek vízi 
járműveket. Fa törzsekből vájtak és faragtak ki: kenukat és csónakokat, 
majd építettek: tutajokat és hajókat.
-- A  Polinézek a Polinéziai térség lakói. Polinézia Óceánia sok szigetből 
álló szigetvilága, etno kulturális régiója, a Csendes-óceán déli és középső 
részén fekvő, körülbelül 1000 szigetet foglalja magába: Polinézia, 
Mikronézia, Makronézia. A Fiji, Fitilevu, Rotuma egyéb részein jelentős 
Polinéz lakosság található a földrajzi és történelmi kapcsolódások miatt. 
Az Óceániai népek, főleg a polinéziai emberek vér szerinti rokonaiknak 
tekintik a Fiji embereket. 
-- A Maorik az Aoteaora, Új-Zéland őslakos Polinéziai származású népe. 
Őseik Délkelet-Polinéziából érkeztek valamikor 1200 előtt. A Maori szóbeli 
hagyományok őseik érkezését egy "Hawaiki" nevű ősi földről mesélik el, 
ahonnan az Óceánon át Kenukkal "Waka" érkeztek. A Maorik Új-Zéland 
szigetein telepedtek le és sajátságos kultúrát alakítottak ki.
-- A Maorik és Polinézek voltak minden valószínűség szerint a különféle 
Indián ázsiai népek közül a legjobb hajósok. A legnagyobb valószínűség 
szerint először a Maori és Polinéz hajósok jutottak el szórványosan 
Dél-Amerikába: Chile, Ecuador, Peru, partjaihoz és szigeteihez. A Maorik és 
Polinézek sokkal jobb és kifinomultabb hajózási technikával és 
technológiával rendelkeztek mint a többi indián nép, akik nem voltak 
túlzottan nagy hajós népek, inkább csak a partok mentén hajókáztak, 
halászat és táplálék szállítás céljából.
-- A Csumas indiánok egyébként kiváló hajósok voltak. A nyelvükben a "Kenu 
vagy Csónak" szó szinte egy az egyben átvétel valamelyik Polinéz nyelvből. 
Érdekes ez, mert itt óriási távolságokról beszélünk. Thor Heyerdahl 
egyébként megemlíti, hogy az édes burgonya Amerikában őshonos növény és 
onnan került Polinéziába. Nyilvánvaló, hogy így vagy úgy, de valamiféle 
kapcsolatnak kellett lennie..
-- Thor Heyerdahl a híres Norvég felfedező és archeológus a világ jelentős 
részét beutazta, majd feltűnt számára, hogy a Föld bizonyos, egymástól 
távol eső pontjain milyen hasonló kultúrák virágoztak egykor és egy időben. 
Így például: Egyiptomban, az Indus völgyében, a Sumérok birodalmában, a 
Titicaca-tó környékén, a Húsvét-szigeteken. Azonos módszerrel építettek: 
nád hajókat és épületeket, hasonló használati tárgyakat készítettek. 
Heyerdahl elmélete szerint e népeknek szoros kapcsolatban álltak egymással, 
e kultúrák közös gyökérből eredtek, a világszerte híressé vált, nád 
hajókkal véghezvitt expedícióival bizonyította.
-- Thor Heyerdal egy nagy történelmi tettet hajtott végre amikor 1947-ben 
Peruból a Csendes-óceánon át Polinéziába vitorlázott az ősi módszerek 
szerint épített háncs hajóján. A kalandor a második világháború után fedte 
fel elméletét az emberi letelepedések folyamatáról, és ezt bizonyítandó a 
gyakorlatba ültette azt. Meg volt győződve róla hogy Dél-Amerikába 
Polinéziából jöttek a bevándorlók, elvitorlázva keletről-nyugatra, és nem 
fordítva, ahogy azt addig tartották. A Balsa fából ácsolt tutajukat: 
"Kon-Tiki"-nak nevezték el, a 8000 km-es utat 101 nap alatt tették meg.
-- A "Kon-Tiki" hajós vállalkozás Heyerdahl sikeres expedícióinak sorát 
gazdagítja, és bár tengeri kísérleteivel sehol sem sikerült minden kétséget 
kizáróan bizonyítania népvándorlási, kulturális kapcsolati elméleteit, 
kalandjaival, népszerű könyveivel és filmjeivel hihetetlenül sikeres 
ismeretterjesztő tevékenységet végzett. Az Expediciót megmentették az 
utókor számára, ma is megszemlélhető: Oslo-ban, a Kon-Tiki Múzeumban, 
Heyerdahl első, világhírű expedíciója, a Kon-Tiki balsafa tutajjal együtt.
 
*Kínaiak*
 
-- A Kínai Dzsunkák az i.sz. 5–6. században jelentek meg a nyílt tengeren. A 15. századig valószínűleg a Kínai Dzsunka volt a legnagyobb méretű hajó, egyes leírások: 180 méter hosszúságú Dzsunkákról írnak. A mai 21. században létező dzsunkák kevés eltérést mutatnak az eredetihez. Marco Polo, Ibn Battúta és más korabeli írók már egy régebb óta kifejlesztett, ezért azóta keveset változó hajó típust írtak le.
-- A Dzsunka hajó típus jellegzetessége a bambusz rudakkal merevített vitorla, és a hosszan hátra nyúló tat. A hajó típus Kína partjai mentén alakult ki és ma is használatban van. A dzsunka alakja a kezdetektől a helyi körülményekhez idomult. A dzsunkát az évszázadok alatt gyakorlatilag minden elképzelhető célra felhasználták: halászat, utas szállítás, kereskedelem, hadászat, bolt, lakhely.
-- A bambusz rudakkal merevített vitorla könnyen kezelhető volt: a bambusz rudakra lépve fel lehetett jutni az árbóc tetejéig, vagy szükség esetén függőlegesen fel lehetett tekerni, hogy csökkentsék a felületét. A tengerjáró dzsunka vitorlája a csúcsa felé keskenyebbé vált, míg a folyami dzsunkáé széles volt, hogy a legkisebb szelet is felfogja. A kínai dzsunka jellegzetessége, hogy a hajó testben a fedélzet alatt, a hajó hossz tengelyére keresztben, vízzáró falakkal rekeszeket hoztak létre. Ezt az Európai hajó építők csak jelentős késéssel, a 19. században vették át.
-- A kereskedelmi célra használt nagyobb méretű dzsunka trapéz alakú lug-vitorlával rendelkezik, vitorla felületének mintegy harmada az árbóc előtt található. Az árbócok száma jellemzőek három, de lehet kettő vagy akár öt is. Az elő árbóc előre, a hátsó árbóc hátra felé dől. A kisebb hajókat az árbóc által befogott szél hajtotta előre, a nagyobb hajókon, főleg a harci dzsunkákon az árbócok mellett evezősöket is alkalmaztak.
 
*Mezopotámiaiak, Sumérok*
 
-- Mezopotámia a Tigris és az Eufrátesz folyók közében található 
sivatagos-félsivatagos területen helyezkedik el a mai Irak területén. A szó 
görögül folyóközt jelent. Az ókorban Mezopotámia az Eufrátesz nagy 
kanyarulata volt, vagyis Irak. Ma Irak területét tekintjük Mezopotámiának. 
Mezopotámia az Eufrátesz és Tigris között terül el. Ennek a két folyónak az 
áradása határozta meg az emberek életét.
-- A Sumerok voltak Mezopotámia első lakosai, néhány hullámban fokozatosan 
érkeztek kelet felől a IV. évezred második felében. A Sumerek eredetéről 
semmit sem tudunk. Mítoszaik sem segítenek, mert önmagukat őslakosoknak 
tartották. A III. évezred első felében önálló politikai egységek, város 
államok jöttek létre. A Sumerok szabályozták a Tigris és Eufrátesz bizonyos 
szakaszait, ezzel véget ért az "özönvíz". A harmadik évezred első a Sumer 
virágkor volt.
-- Mezopotámia nagy folyói és mocsarai természetes következményeként hamar 
kialakultak az olcsó szállítás lehetőségét megteremtő vízi járművek. A 
területen elsősorban a nád és állati termékek álltak rendelkezésre, így a 
Sumérek ezek felhasználásával készítették első csónakjaikat.
-- A korai időszak fő közlekedési eszközei az aszfalttal tömített nádcsónak 
és a kör alakú, favázas, bőrbevonatú guffa (-bödönhajó-) volt. Egy érdekes 
típus volt az asszírok által használt kalakku is, a felfújt állatbőr 
tömlőkre épített tutaj.
-- Bár a Perzsa-öböl remek lehetőséget biztosított volna Mezopotámia 
népeinek a tengeri hajózásra, az ókori kereskedelmi kapcsolatok inkább 
nyugat felé, a Földközi-tenger partvidékével voltak szorosak, és talán ez 
lehet az oka, hogy az ókor során Mezopotámiában nem fejlődött tovább a 
hajózás.
 
*Egyiptomiak*
 
-- Az Egyiptomiak az i. e. 3. évezredben kezdtek el hajókat építeni, a 
Níluson, a Vörös- és a Földközi-tenger partvidékén hajóztak. Az Egyiptomi 
kereskedelem hatóköre északon Krétáig, Ciprusig és Bübloszig, délen Núbiáig 
és Puntig terjedt. A tengeri hajózás Hatsepszut uralkodása alatt, az i. e. 
15. században élte hőskorát. Ekkor indult meg a Libanoni cédrus nagy arányú 
behozatala Egyiptomba és Hatsepszut fáraónő utasítására öt hajóból álló 
flotilla indult Puntba.
-- A Tengeri népek inváziója után Egyiptom hanyatlásnak indult, azonban a 
Núbiai fáraók korából egyedülálló vállalkozásról számol be Hérodotosz. II. 
Nékó fáraó i. e. 595-ben egy föníciaiakból álló flottát indított el a 
Vörös-tengeren, amely három év múlva Afrikát megkerülve a 
Gibraltári-szoroson keresztül tért vissza. A felfedezők állítását, 
miszerint nyugat felé hajózva a Nap jobbra (vagyis északra) esett tőlük, 
Hérodotosz nem volt hajlandó elhinni.
-- Az Egyiptomiak csónakjaikat és kisebb folyami hajóikat nádból építették, 
a nagyobb hajókhoz először helyi, később Föníciából importált faanyagot 
használtak. Egyiptom klímája nem kedvezett a hajó építéshez alkalmasabb 
fafajok fejlődésének, ezért az egyiptomi hajók a korai időszakban rövid 
fadarabokból állították össze a külhéjat, amelyeket csapokkal vagy 
kötelekkel szorítottak össze, majd növényi rostokat tömítettek.
-- A Fa hajóik alakja hasonlított nád csónakjaikra, ennek a formának egyes 
elemeit, például az ívben előrehajló hajófart. Később más népek 
(Föníciaiak, Görögök) is használták. Az Egyiptomi hajók között meglepően 
nagyok is akadtak, a Hufu piramisánál 1954-ben feltárt, cédrusból készült 
napbárka például: 43,3 m hosszú és 6 m széles volt.
-- Az Egyiptomiak az i. e. 12. századig nem ismerték a gerincre és 
bordázatra épült hajókat, ezért a merevítéshez más megoldást használtak. A 
héj pereme alatt egymástól egyenlő távolságra kb. arasznyi átmérőjű 
lyukakat vágtak, és ezeken kereszt gerendákat fektettek keresztül. A 
hajótest szilárdságát javította a fedélzeten végigfutó, rájuk fektetett 
padlózat. Nehezebb terhet szállító, vagy tengeri útra szánt hajók hosszanti 
merevítését egy a hajó hosszában végigvezetett, középen villás oszlopokra 
fektetett kötéllel oldották meg.
-- Az Egyiptomiak a hajókat evezővel hajtották, és jó időben vitorlával is 
segítették az előrejutást. Kezdetben kézi evezőket használtak, melyeket a 
kezelők a menetiránnyal szembe állva forgattak. Később, talán Krétai vagy 
Föníciai hatásra, áttértek a gúzs evezőkre, melyeket először állva, majd 
ülve húztak. A kedvező szél erejét keskeny vitorlákkal használták ki, 
amelyeknek aljára és tetejére keresztlécet rögzítettek. A fal festmények 
tanúsága szerint oldalszélben is tudtak hajózni, a vitorlákat elforgatva.
 
*Krétaiak*
 
-- A Krétai vagy Minószi civilizáció egy bronz kori civilizáció volt, amely 
Kréta szigetén jött létre, és az i. e. 27. századtól az i. e. 15. századig 
virágzott. Az i. e. 2000 és i. e. 1450 közötti kort szokás: "Aranykornak" 
is hívni, ekkor érte el csúcsát a Minószi civilizáció, amely a palota 
építésekben is megmutatkozik.
-- A Minószi kultúra eredetére egy görög legenda vet némi fényt, amely 
szerint a csodálatos civilizáció megteremtője Minósz, Zeusz fia. A tudomány 
máig keresi a legenda eredetét, kutatja Minósz király valódiságát. A 
kultúra igen magas fokra fejlődött, de utána hanyatlásnak indult. A 
hanyatlás okai nem ismertek, talán újabb földrengés vagy háború okozhatta
-- A Krétai civilizáció virágzásának egyik fontos összetevője volt a 
tengeri kereskedelem. Ennek alapját az Egyiptomiaktól átvett és tovább 
fejlesztett hajó építési ismeretek biztosították, erre bizonyítékok a hajó 
ábrázolásokon megjelenő egyiptomi jellegzetességek. Kréta jelentős újítása 
azonban, hogy megjelenik a döfő orr, ami csak a hajógerinc 
meghosszabbításaként képzelhető el. Vagyis a Krétaiak az Egyiptomiakkal 
szemben már használták a hajógerincet, mint a hajótest alapját.
-- A Krétaiak erős hajóikkal virágzó kereskedelmet építettek ki és 
tartottak fent a Földközi-tenger keleti medencéjében, amelynek védelmére 
erős hadiflottát hoztak létre. Egyiptomba, Görögországba, Ciprusra és a 
Föníciai városokba nyersanyagot, fegyvereket, textíliákat, fémvázákat, 
ivócsészéket, valamint finomkerámiát exportáltak; cserébe egyiptomi 
szövetet hoztak be.
-- A kereskedelem fejlődésével együtt telepeket is alapítottak. Már i. e. 
2000 előtt települést hoztak létre: Kasztrínál, Küthéra szigetén. Az i. e. 
16. században Krétai telepesek érkeztek: Milétoszba, Rodoszra és Krétaiak 
éltek a Kükládok több városában is. A környező szigetek és a szárazföld 
egyes részei a Krétaiak adófizetői lehettek.
-- A Krétai hajó építés az Egyiptomi hagyományokra épített, de azokat 
tovább fejlesztette, és így az i. e. 2. évezred első felében a 
Földközi-tenger keleti medencéjében meghatározó kereskedelmi pozícióba 
került. A Krétaiak alkalmaztak először a hajó szilárdságának növelése 
érdekében a hajó gerincet és egyes vélemények szerint a kereszt bordákat.
-- A „Hajó felvonulás” című freskó egyik városát csatornák vették körül. A 
Szantorinin ásó Marinatosz régész professzor szerint ez a város nagyon 
hasonlít az eltemetett Görög: Pompejire, a bronzkori: Akrotirire. Az ókori 
Mediterráneumban a körkörös csatornák jelenléte óriási kihívást és bravúrt 
jelentett az építőknek.
-- Ezekről a grandiózus építményekről: Platón saját korában is hallhatott. 
Karthágóban még napjainkban is látható a körkörös hadikikötő csatornája, 
középen egy jókora szigettel.
-- Szantorinin továbbá előkerült egy a vulkáni robbanás előtti időkből 
származó harci jeleneteket bemutató freskó is. A harcosok öltözködése 
szerint a Minósziak (théraiak) csatát vívhattak a Mükénéiekkel (marhabőr 
páncél). Igaza lehetett Platónnak, hogy az Atlantisziak (Minósziak) 
harcoltak a görögök (Mükénéiek) előőrseivel. Bár ebben az időben még Athén, 
mint városállam, nem létezett, mert a festmény jóval Kr. e. 1628 előtt 
készült.
 
*Föníciaiak*
 
-- Fönícia egy ókori hajós civilizáció Kánaán északi részén, a mai: Libanon 
és Izrael Földközi-tengeri területét foglalta magába. Föníciai kultúráról a 
tengeri népek pusztítását követően (Kr.e. 1200 körül) beszélhetünk, és kb. 
Kr.e. 300-ig tartott. Az ezt megelőző időszak a kánaánita kultúra. A 
Föníciai nép főleg tengeri kereskedelemmel foglalkozott, az ókor 
leghíresebb hajósai voltak.
-- A Föníciaiak voltak az ókor legjobb hajó építői. Az összeomló Krétai 
hatalom helyét átvéve előbb a Földközi-tenger keleti medencéjére 
terjesztették ki befolyásukat, majd folyamatosan előretörve Nyugat és az 
Indiai-óceán felé is. i. e. 1100-ban megalapították Gader városát, 814-ben 
Karthágót. Tudásukat rendszeresen igénybe vették a Föníciát meghódító, 
alapvetően szárazföldi beállítottságú birodalmak, mint az asszírok vagy a 
perzsák.
-- A Föníciaiak hajóik kiválóságát jelzi, hogy i. e. 500 körül Hanno Pun 
hadvezér 60 hajóból álló flottájával feltárta Nyugat-Afrika partvidékét 
egészen Kamerunig. Hasonló útra vállalkozott Himilkó Karthágói hajós is i. 
e. 525 körül, amikor Nyugat-Európa partjai mentén eljutott az ónban gazdag 
Britanniáig.
-- Több újítás fűződik a Föníciaiak nevéhez. Ilyen a két evezősoros hajtás 
és az evezősök fölé emelt fedélzet is, amelyen a harcosok tartózkodtak. 
Megjelenik az árbóc kosár is, amelyet kötélhágcsón érnek el a matrózok. A 
Föníciai hajók minden kétséget kizáróan borda szerkezettel készültek, ezt 
bizonyítja a döfőorr a hadihajókon a merevítő kötélzet hiánya.
-- A Föníciaiaknál alakult ki először az ókorban és a középkorban egyaránt 
jellemző: hosszú-hajó és kerek-hajó különbség.
-- A hosszú-hajó, más néven gálya karcsú, gyors, általában: 25–30 m hosszú, 
evezővel hajtott és csak kiegészítésként vitorlával ellátott jármű. Csak 
parti vizekben volt használható, de a széltől függetlenül tudott haladni. 
Általában katonai célra épült. Az ókorban és a kora középkorban ez a típus 
játszotta a főszerepet, később a tökéletesedő vitorláshajók háttérbe 
szorították.
-- A kerek-hajó széles, nehézkes formájú hajó volt, mely kizárólag a szél 
energiájára hagyatkozott haladásában. A szélesség:hosszúság arány 
kezdetben: 1:2,5 vagy 1:3 körüli, de idővel a kerekhajók egyre 
hosszúkásabbá váltak. Alkalmasabb nyílt tengeri utazásokra és nagyobb 
rakomány befogadására.
-- A Föníciaiak fedezték fel a Kanári-szigeteket, Azori-szigeteket, 
Madeirát, és ezek a szigetek a partoktól távol vannak az Atlanti-óceánban. 
Eljutottak: Indiába, Nagy-Britanniába, Amerikába is eljuthattak, bár ezek a 
források történelmi szempontból kétségesek. A Sokan vannak, akik védelmükbe 
veszik az álláspontot, mely szerint a Föníciaiak fedezték fel Amerikát, 
maga Kolumbusz Kristóf is teljesen meg volt győződve ennek lehetőségéről.
 
*Görögök*
 
-- A Görög archaikus ókori világban a tengeri hajózás jelentősége hatalmas 
volt. A Hellén kultúrát és görög mitológiát áthatotta a Thalassa, a Tenger 
szeretete. A hatalmas görög szigetvilág maga a teremtés csodája a sok száz 
szigetével, isteneivel, mitológiai alakjaival. A hatalmas területre 
kiterjedő görög szigeteken az idők folyamán kulturális és kereskedelmi 
kapcsolatok fejlődtek ki.
-- A Mükénéi Akhájok eltanulták a Krétaiak és Föníciaiak hajó építő 
tudományát, majd részt vettek a Minoszi kultúra megdöntésében. Az i. e. 12. 
században bekövetkező népvándorlás az ő uralmukat is elsodorta, ám a 
helyükre beözönlő Görög törzsek átvették és továbbfejlesztették a tengerész 
hagyományokat.
-- A Görögöknél is kétféle hajó típust különböztethetünk meg, a gyors 
járású evezős gályákat és a vitorlás teherhajókat. A teherhajók általában: 
10-20 méter hosszú, egy-, ritkábban kétárbócos hajók voltak, árbóconként 
egy-egy négyszögletes vitorlával.
-- A Görög gályák közül először az egy evezősoros (monera), ötven evezős 
(pentekontera) típus terjedt el. Ennek hossza kb. 25 méter, szélessége 3 
méter lehetett. A monerák áru szállításra is alkalmasak voltak. Később a 
sebesség fokozása érdekében Föníciai mintára áttértek a több evezősoros 
hajók (diérész, triérész) építésére.
-- A felsőbb evező sorok hatékonyságát jelentősen növelte az evező 
szekrények alkalmazása. Állítólag egy Korintoszi hajóács, Ameinoklész 
alkalmazta őket először i. e. 704 körül. Így terjedt el előbb a két 
evezősoros diera majd a Görög-Perzsa háborúk idején a Triera.
-- Szürakuszaiban megépítették i. e. 318-ban az első öt evező soros gályát, 
ami később a Római-Pun háborúk egyik meghatározó hajótípusa lett. Ezután a 
Görög és az Egyiptomi uralkodók versengeni kezdtek, melyikük épít nagyobb 
gályát. A kortárs beszámolók: 6-40 evező soros hajókat említenek, de a 
nagyobb számok igen valószínűtlenek.
-- A Görög II. Hierón zászlós hajója, a Szürakuszai, amit Arkhimédész 
tervezett. A felső fedélzet állítólag 2,7 m magas volt, voltak a hajón 
fürdők, kertek, Aphrodité-templom. A hajó állítólag 20 evező soros volt, 
egyszerre 2000 tengerész látott el rajta szolgálatot. Rendelkezett 200 
méteres hatótávolságú katapulttal, ellenséget megcsáklyázó és ellenséges 
csáklyázást meghiúsító szerkezetekkel.
-- A Görög utazók közül kiemelkedik Odüszeusz a híres hajós utazó bolyongó. 
A Massziliai: Pütheasz, aki i. e. 330 körül indult el Masszíliából, végig 
hajózott Európa nyugati partjai mellett, majd Írország és Britannia között 
elhajózva eljutott Thuléig, amelyet Izlanddal, Norvégiával vagy a 
Shetland-szigetekkel azonosítanak.
 
*Rómaiak*
 
-- A Római birodalom az ókori archaikus világ első számú szárazföldi és 
tengeri hatalmává vált. Pompeius Magnus hadvezér: "Navigare necesse est, 
vivere non est necesse", -"Hajózni kell, élni nem” -szólása kiemeli a 
hajózás fontos szerepét a Róma birodalomban. Róma nagyhatalmi pozíciójának 
elérésében és fenntartásában. Róma igazán ezzel vált naggyá, a gazdasági 
élete ettől erősödött meg. A Római Birodalomban a Görögökhöz is hasonlóan 
használtak külön hadi- és teher- hajó típusokat.
-- A Rómaiak az első pun háború idején (i. e. 3. század) építettek először 
hajókat, melyeket a Karthágóiaktól másoltak. Rövid idő alatt hatalmas 
flottát építettek. A legenda szerint egy partra sodródott karthágói ötevező 
soros hadihajó mintájára építették meg 100 hajós flottájukat. A hajókat 
továbbfejlesztették, csapóhidat, corvust helyeztek a hajóra. A két- és 
három- evezősoros hajótípusokat is átvették a görögöktől birema, illetve 
trirema néven.
-- A Rómaiak később a kisebb hajókat részesítették előnyben a harctéren, és 
a nagy több evezősoros hadihajókat felváltották az egy evezősoros liburnák. 
Az i. e. 1. századtól a liburnák alkották a római flották zömét. Jelentős 
szerepük volt a Földközi-tenger keleti részét veszélyeztető kalózok vissza 
szorításában, illetve az actiumi tengeri ütközetben (i. e. 31) a győztes 
Octavianus seregében.
-- A Rómaik a Duna folyón is nagyon komoly hajózást folytattak, hiszen 
Európa kék-szalagja a Duna a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig vezetett. A 
két Dunai hadiflotta a liburna folyami változatát is alkalmazta. A fürge 
mozgású hajók evezősei rendszerint rabszolgák és hadifoglyok voltak, akiket 
az evezőhöz láncoltak, hogy ne tudjanak elmenekülni.
-- Róma városának élelmezési gondjait a Provinciákból szállított gabonával 
enyhítették, ehhez nagy befogadó képességű teherhajókra volt szükség. Ezért 
szakítottak a hagyományos típusokkal és helyettük nagyobb, a régi típusok 
előnyeit ötvöző hajót terveztek, a corbitát. Ezeket az evező nélküli 
hajókat a főárbócon elhelyezett vitorlán kívül orr vitorlával is 
felszerelték. Az átlagos teherhajó 40 méter hosszú és 25 méter széles volt, 
de tudunk 55 méter hosszúról is. A nagyobb corbiták akár 300 tonna teher 
szállítására is alkalmasak voltak.
-- A Római hajósok (Navicularius) a tengeri hajóikat elnevezték mitológiai 
alakjaikról, isteneikről, hogy szerencsét hozzanak:. Apollo, Aurora, 
Bacchus, Concordia, Diana, Flora, Fortuna, Maia, Minerva, Neptun, Pluto, 
Roma. Néhány újítás is köthető a Rómaiak nevéhez, a navigátornak jó 
kilátást biztosító tatfedélzet, a hajófenék védelmére a fúrócsiga ellen 
alkalmazott ólom borítás, a kormányosok részére a tat két oldalán épített 
oldalerkély.
 
Képtalálat a következőre: „vitorlás hajók”
 
*A Középkori Hajózás Fejlődése*
 
-- A középkort a hajózás terén lassú, de folyamatos fejlődés jellemezte. A 
Nagy Földrajzi felfedezések kora volt ez. Számos technológiai újítás 
született, a flották létszáma, a hajók mérete folyamatosan nőtt. Annak 
ellenére azonban, hogy a kereskedelemben és az áruszállításban a hajózásnak 
Európa szerte nagy fontossága volt, a hajók többsége nem merészkedett ki a 
nyílt óceánra.
-- A középkor folyamán két nagy esemény, a Térkép és az Iránytű feltűnése 
vitte előre a hajózás mesterségét a Földközi-tengeren. A középkor végén 
hatalmas lendületet adott a navigáció tudományának: Tengerész Henrik 
portugál herceg, aki 1415-től minden energiáját a hajózás fellendítésére 
fordította. Sagres-ban megalapította a világ első tengerészeti akadémiáját. 
Alapos számtani, csillagászati és földrajzi képzésben részesülő kapitányait 
egyre hosszabb utakra küldte.
-- A korszak első felére jellemző a kettősség, láthatóan elválik egymástól 
a Mediterráneum Bizáncon át a Római időkre vissza vezethető hajózási, 
hajóépítési kultúrája, amit elsősorban a Velencei Köztársaság képviselt 
valamint a nyugat- és Észak-Európai, főleg Viking hatásokat mutató 
technológia. A kereskedelem bővülésével ezek a különbségek csökkennek, a 
14. században egyes hajótípusok éppúgy megtalálhatók Spanyolországban és 
Velencében, mint a Hanza városok flottájában.
-- A korszak legnagyobb, és azóta is élő újítása a fartükörre szerelt 
kormány 12. századi megjelenése volt. Az északi területek tengereire 
jellemző nagy hullámokban a kormányevező nem volt hatékony. A fartükörre 
szerelt kormánylapátra nagyobb erőket lehetett átvinni, robusztusabb 
szerkezeteket lehetett építeni úgy, hogy a hajók kormányozhatósága javult. 
A megoldás gyorsan terjedt, a korszak közepére már a Mediterráneum gályáit 
is ilyen kormány lapáttal építették.
 
Képtalálat a következőre: „vitorlás hajók”
 
*A Középkor Híres Hajós Népei*
 
*Vikingek*
 
-- A Vikingek a Skandináv származású Észak-Európai kereskedők, hajósok és 
harcosok voltak, akik a 8. és a 11. század között indultak felfedező és 
hódító hadjárataikra. Ismertek Normann, északi ember néven is. A viking szó 
nem adott nemzetet jelölt, hanem inkább egy bizonyos hajós foglalkozást.
-- A Vikingek a középkorban az első tekintélyesebb tengeri távolságokat 
maguk mögött hagyó Európai nép volt. A közel 30 méter hosszú hajóik 
elsősorban hadi célokat szolgáltak. A karcsú hajókat evező és vitorla is 
vihette előre. A hajók elejét állatfejek díszítették.
-- A Viking hajók jellemzője az erős gerinc, a magasra felmeredő orr, a 
széles, lapos hajótest, ami stabil haladást tett lehetővé viharos tengeren 
is könnyebb volt vele a partot megközelíteni vagy akár a homokos partra 
kivontatni a hajót. Egy keresztvitorlával és egy evezősorral is 
rendelkezett.
-- A Viking hajó egyik jellemzője, hogy egyetlen kormány evezővel 
irányították, amit mindig a hajó jobb oldalán helyeztek el. Ennek a 
kormánynak a Norvég neve styri, ebből ered az Angol steer=kormányozni, és a 
steer-board szó, amiből később starboard lett. A starboard szót manapság is 
a hajó jobb oldalának megnevezésére használják.
-- A Vikingek a nagy Kelet-Európai folyamokon eljutottak a Fekete- és a 
Kaszpi-tengerre, kereskedtek: Bizánccal és Perzsiával. A Vikingek ezekkel a 
látszólag törékeny hajókkal nem csak a környező szigeteket: Anglia, 
Írország, Izland, Grönland fedezték fel, hanem eljutottak Észak-Amerikába 
is – több száz évvel Kolumbusz előtt.
 
*Bizánciak*
 
-- A Bizánci Birodalom névvel szokás illetni a Római Birodalom középkorban 
fennmaradt, Konstantinápoly-központú részét. Másik szokásos megnevezése 
Kelet-Római Birodalom. A Bizánci vagy Keletrómai Birodalom „valójában a 
Római Birodalom, amelynek nyugati részét a népvándorlás megsemmisítette.
-- A Bizánci birodalom fővárosa: Konstantinápoly, más néven: Bizánc, a mai: 
Isztambul volt. Az egészen 1453-ig fennálló birodalom kulturálisan: Görög, 
államiságában: Római, vallása tekintetében pedig: Keresztény volt. Területe 
maximális kiterjedését: 600-700 körül érte el, de még 1000 után is 
virágzott, és nyugati hódításaival kívánta vissza állítani a régi birodalom 
egységét.
-- A Bizánci Birodalom lakói szerint ők: Rhómaíoi, azaz Rómaiak voltak. A 
szó ekkor a hellének szinonimája volt. A császárság lakossága mindvégig 
rómainak tekintette magát annak ellenére, hogy kultúrájában a görög és 
keresztény elem dominált. A bizánciak erőteljes nemzettudattal 
rendelkeztek, amint pl. a határvédő katonákat dicsőítő költemények is 
mutatják. Ez az oszmán hódítással sem szűnt meg, és a hellén önmeghatározás 
a mai napig fennmaradt Görögországban.
-- Bizánc területe a rákövetkező közel ezer év alatt a bolgár, az arab és a 
szeldzsuk török nyomás alatt lassan töredékére olvadt, s végül csak magára 
Konstantinápolyra terjedt már csak ki. Ezer éves fennállásával, az ókori 
kulturális örökség továbbvitelével, és a kereszténység terjesztésével az 
Európai történelem egyik legbefolyásosabb állama volt.
 
*Velenceiek*
 
-- A Velencei Köztársaság, Itáliai nyelven: Serenissima Repubblica di 
Venezia, Itália északi részén a 8. század és 1797 között fennállott 
államalakulat volt. Gyakorlatilag város államként emlékeznek meg róla a 
krónikák, azonban a Velence város köré alakult kereskedő és hajós állam 
igen tekintélyes területre tett szert az egész Földközi-tenger partvidékén.
-- A Velencei állam a 12. és 15. században élte fénykorát, a Velenceiek a 
korszak legnagyobb: Hajósai, Tengerészei, Kereskedői lettek. Velencét 
gyakran illették az Adria királynője címmel, vagy amint az a hivatalos 
megnevezésében is használatos volt, Serenissima-ként, a Legfenségesebb-ként 
emlegették. A köztársasági államformát magára öltő állam élén a Dózse állt.
-- A kereskedelem fejlődése és a stabil társadalmi berendezkedés 
folyamatosan növelte a városállam hatalmát. A 13. század elejére Velence a 
Földközi-tenger medencéjének legfontosabb tengeri hatalmává vált. A 
városhoz tartozott fénykorában, 1500 körül: Ciprus, Kréta, Korfu, Isztriai, 
Dalmácia partvidéke és számtalan kisebb-nagyobb sziget, valamint 
Északkelet-Itália legnagyobb része. A város történelmének zenitjén 
jövedelmei minden más Európai államét meghaladták.
-- La Serenissima Venezia, Velence a Tengerek Királynője. A több évszázadon 
át tartó virágkor az épületek, és a képzőművészetek terén hatalmas 
kincsekkel gazdagította a világot: Marco Polo, Veronese, Tiziano, 
Giorgione, Tintoretto, Monteverdi, Vivaldi életének legfontosabb szakaszai 
a lagúnák városához köthető. Az épületek közül a Szent Márk tér egésze, 
Szent Márk székesegyház, Dózse Palota, az Opera, a Rialto-híd, és a Canal 
Grande palotái érdemelnek említést.
-- A virágzás azonban a 16. században előbb lassú, majd egyre gyorsabb 
hanyatlásba ment át. Elveszett Ciprus és Kréta is 1669. A lecsúszás oka 
részben a Földrajzi felfedezésekben keresendő, mivel a 16. század második 
felére a tengeri kereskedelem legfontosabb útvonalai a Földközi-tengerről 
az Atlanti-óceánra helyeződtek át. Másrészt a Genovaiakkal és az Oszmán 
Birodalommal folytatott sorozatos egyenlőtlen küzdelem felőrölte a 
városállam erejét.
 
*Genovaiak*
 
-- A Genovai Köztársaság, Itáliai nyelven: Repubblica di Genova egy 
független állam volt a 11. századtól 1797-ig Itália északnyugati részén, 
Liguriában. A Genovai Köztársaság a 11. században jött létre, amikor Genova 
függetlenné vált a régi Itáliai királyságtól. Az évszázadok során Genova 
fontos kereskedő várossá alakult, Velencéhez hasonlóan.
-- A Genovai birodalom már a keresztes háborúk idején elkezdett 
terjeszkedni. A köztársaság hajókat adományozott a hadjáratokhoz és ezáltal 
földterületekhez, és előnyös szerződésekhez jutott a Közel-Keleten. A 13. 
században a Genovai Köztársaság szövetségre lépett a Bizánci: Nikaiai 
Császársággal, akiknek Genova segített visszaszerezni Konstantinápolyt 
1261-ben.
-- A szövetség kibővítette a Genovai kereskedelmet az egész császárságra, 
valamint az Égei-tengeren számos szigethez és területhez jutott, elsősorban 
Kiosz szigetéhez, mely egészen 1566-ig birtokában maradt. Még ebben az 
évszázadban a köztársaság fontos kereskedelmi területeket szerzett a 
Fekete-tenger mentén is, főleg a Krím-félszigeten.
-- A Földközi-tenger nyugati részén Genova első számú ellensége Pisa 
városállama volt, melyet az 1284-es Meloriai tengeri csatában legyőzött, 
elhódítva ezzel Korzika szigetét. Később Szardínia szigetének északnyugati 
részét is megszerezte, ahol Genovai családok kaptak földterületeket. Az 
Anjouk és Aragónia Szicília irányítása fölötti harcában a győztes 
Aragóniaiakat támogatták, és ezzel szerephez jutottak a szicíliai 
gazdaságban.
-- Genova pénzt kölcsönzött az ottani uralkodó osztálynak, irányították a 
cukor és selyem termelését valamint monopolizálták a Szicíliai gabona 
árukat, ami rendkívül fontos volt Genova számára. Mivel a gabonára az 
Észak-Afrikai: Maghreb is igényt tartott, Genova afrikai aranyakkal lett 
gazdagabb.
-- Európa a 14. századi általános gazdasági hanyatlása következtében, 
valamint a hosszú Velencei Köztársasággal folytatott háború miatt Genova 
hanyatlásnak indult. Az Oszmán birodalom erőteljesen benyomult a 
köztársaságba az Égei-tenger felől, elzárva ezzel a Fekete-tengeri 
kereskedelmét és ez Genova hanyatlását jelentette.
 
*Portugálok*
 
-- A Portugál birodalom a 15. század elején az akkori világ első számú 
tengeri hatalma lett. A portugál királyok stabilizálták az ország 
államrendjét, megszilárdították hatalmukat. A Tengerhajózás fejlődésének 
eredményeként Portugália lett Európa legjelentősebb gyarmatosító hatalma. 
1494-ben Portugália és Spanyolország a Tordesillas-i szerződésben 
megállapodott a világ felosztásáról. A 16. századtól Portugália hatalmas 
gyarmat birodalmat épített ki és lakatlan szigetcsoportokat telepített be.
-- A Portugál világhatalom kiépítésének lépései. A Tökéletes Jánosnak is 
nevezett II. János portugál király (1485-1495) kíméletlen eszközökkel 
erősítette meg a korona hatalmát a főnemesekkel szemben. 1494-ben 
Spanyolország és Portugália, a kor két nagy tengeri hatalma a Tordesillas-i 
szerződésben felosztotta a világot: meghatározták, hogy melyikük merre 
terjeszkedjen.
-- Tengerész Henrik (1394-1460) portugál herceg és felfedező, a portugál 
tengerészeti iskola alapítója. A nagy felfedezések korának egyik 
legismertebb személyiségévé vált. Afrika nyugati partjait feltáró 
expedíciói elősegítették Portugália gyarmatosításait. Tengerész Henrik 
halála után 30 éven belül portugál hajósok kerülték meg a Jóreménység 
fokát, majd egy újabb évtized múlva Vasco da Gama elérte Indiát, Pedro 
Álvares Cabral pedig felfedezte Brazíliát.
-- Vasco da Gama (1460-1524) portugál tengerész, felfedező. Otthon igazi 
hősként ünnepelték, hiszen valóra váltotta Tengerész Henrik herceg nagy 
álmát: bebizonyította, hogy Indiába a tengeren át is vezet út. 1502-ben 
újra elindult Indiába, 1524-ben India alkirályává nevezte ki III. János 
portugál uralkodó. Vasco da Gama indiai megérkezése után röviddel meghalt, 
hamvait 14 évvel később szállították vissza szülőhazájába. Lisszabonban, a 
Szent Jeromos-kolostorban nyugszik. Róla nevezték el Lisszabon hídját, a 
Vasco da Gama hidat, mely Európa leghosszabb hídja.
-- Fernão de Magalhães (1480-1521) Magellán híres portugál felfedező, a 
Csendes-óceán névadója. Sokat hajózott a tengereken és számtalan felfedezés 
fűződik nevéhez. Az ő vezetésével indult útjára 1519-ben az az expedíció, 
melynek tagjai végül elsőként hajózták körül a Földet, ám Magalhães 
útközben, a bennszülöttekkel vívott harcban életét vesztette.
-- Pedro Álvares Cabral (1467-1526) portugál tengerész, felfedező, Brazília 
európai felfedezőjének tartják. Cabral 32 éves volt amikor a király 
kinevezte a második portugál India-flotta nagy kapitányává, az első 
India-flottát a legendás Vasco da Gama vezette 1497 és 1499 között. A 10 
nauból és 3 karavellából álló flotta mintegy: 1200 emberrel a fedélzetén 
1500. március 9-én futott ki a Lisszaboni kikötőből. A hajókapitányok 
között olyan kiváló tengerészek voltak, mint: Bartolomeu Dias, Diogo Dias, 
Gonçalo Coelho, Nicolau Coelho. A flotta 1500. április 22-én érte el a 
brazil partokat. 1526-ban halt meg. Santarém városában. A Brazilok őt 
tartják hazájuk felfedezőjének.
-- Keletről fűszerek érkeztek Lisszabonba, Brazíliából cukor, Afrikából 
pedig arany és rabszolgák. A gyarmatokról szerzett extra jövedelmet nem az 
ország gyarapítására fordították, hanem felélték, ezért a fénykort hosszú 
hanyatlás és elszegényedés követte. A gyarmatokból a 20. század közepére 
alig maradt meg több néhány országnál.
-- Érdekesség, hogy a világon összesen: 230 millió ember beszél Portugálul. 
Ez az egykori nagy hódításainak és hatalmas gyarmat birodalmának 
köszönhető. Portugálián kívül hét országban hivatalos nyelv mindmáig a 
portugál: Angola, Bissau-Guinea, Brazília, Kelet-Timor, Mozambik, São Tomé 
és Príncipe, Zöld-foki Köztársaság Ezen kívül még: Makaóban, Kína 
különleges közigazgatási régiójában is hivatalos a portugál nyelv.
 
*Spanyolok*
 
-- A Spanyol Birodalom, Spanyolul: "Imperio Español" volt az első igazi 
világbirodalom, az emberiség történetének egyik legnagyobb impériuma. A 16. 
századi Spanyolország és Portugália voltak az első Európai államok, amelyek 
globális uralomra és gyarmat szerzésre törekedtek, kereskedelmi 
kapcsolatokat létesítettek a tengeren túli országokkal. Az Atlanti-óceánon 
keresztül Amerikával, Kelet-Ázsiával és Mexikóval. Ekkor a Spanyol 
Birodalom uralta az Óceánokat fejlett Flottájával, jól képzett katonáival, 
a híres terciósokkal. Az impérium aranykora a 16. és 17. században volt.
-- 1492-ben Cristóbal Colón - Kolumbusz Kristóf felfedezi az Újvilágot, 
Amerikát, ezzel megkezdődik a Spanyol gyarmat birodalom kiépítése. A 
Spanyol konkvisztádorok megdöntik az Inka, Azték birodalmat, gyarmatosítják 
Dél-Amerikát és Közép-Amerikát. A gyarmatokról iszonyatos nemesfém áramlik 
az anyaországba, Spanyolország válik a világ legnagyobb nemzetévé, a 
birodalom azonban gyorsan hanyatlani kezd, a nagy mértékű infláció, és az 
állandó háborúskodás meggyengíti a birodalmat.
-- A Spanyol királyság: 1500 és 1535 között hatalmas Közép- és Dél-Amerikai 
gyarmatokat szerzett, és a mai Mexikótól egészen Chiléig gyakorlatilag 
birtokba vette a kontinenst. A hódítások három spanyol nemes nevéhez 
fűződnek, a spanyol gyarmatosítás három nagy alakja: Hernan Cortez, Pedro 
Alvaradó, Francisco Pizarro.
-- Hernan Cortes (1485-1547) 1519 és 1521 közt egy jelentős expedíciós 
konkvisztádor sereg élén hódította meg Mexikót. A spanyol vezér sikeresen 
használta ki egymás ellen az őslakos népek ellentéteit. Egy helyi nőt, Doña 
Marinát használta tolmácsként. Majd modern tűzfegyvereivel és lovasságával 
legyőzte az Azték-Birodalmat és annak uralkodóját II. Montezuma királyt. 
Később bevette a Közép-amerikai birodalom fővárosát Tenochtitlánt is.
-- Pedro Alvarado (1485-1541) spanyol konkvisztádor és Guatemala 
kormányzója volt. Alvaradó 1523 -ban hódította meg a Yucatán félszigetet és 
környékét. Katonai sikerei és a bennszülött lakosság ellen elkövetett 
kegyetlenkedései miatt vált hírhedté. A dokumentumok szerint kegyetlen 
módszerekkel mészárolta le a helyi lakosságot. Halála után felesége, Doña 
Beatriz lett a kormányzó.
-- Francisco Pizarro (1478-1541) apja révén második unokatervére volt 
Hernán Cortés. 1524-ben 80 emberrel a Dél-Amerikában létrejött Inka 
Birodalom meghódítására indult, de csak Peruig jutott. Első kísérlete ugyan 
kudarcot vallott, de  miután 1528-ban magától V. Károly császártól kapott 
támogatást, újra visszatért Peruba, és mint a tartomány főkapitánya és 
kormányzója, nagy diadalt aratott. Pizarro 1532-ben legyőzte és elfogta az 
utolsó Inka uralkodót, bevette a fővárost Cuzcot és gyarmatosította egész 
Perut.
-- A XVI. századi gyarmatosításokban Spanyolország egyetlen vetélytársa 
Portugália volt. A két hatalom először 1494-ben a Tordesillasi-, majd 
1529-ben a Zaragoza-i egyezményben osztotta fel egymás közt a világot. A 
hosszúsági körök mentén meghúzott érdekszférák szerint Afrika és India, 
valamint Dél-Amerikából Brazília a portugáloké, míg Dél-Amerika túlnyomó 
része és a Fülöp szigetek, illetve a Csendes-óceán vidéke a spanyoloké lett.
-- A gyarmatosítás közben Amerikába behurcolt betegségek miatt az indián 
lakosság 90%-a kihalt. A spanyol gyarmatosítók áttérítik a lakosokat 
katolikus hitre, bevezetik a spanyol nyelvet. Az Amerikai kontinensen élő 
lakosság 60%-a Spanyolt is beszéli az Indián nyelvek mellett. A birodalom 
hatalma csúcsát: "V. Károly" idején érte el, aki a világ leghatalmasabb 
uralkodójának számított. A birodalom virágzott de közben megkezdődött a 
lassú hanyatlás is.
-- Spanyolország monopolizálta a kereskedelmét, emiatt képtelen volt 
költséges háborúkat vívni, az országba áramló nagy mennyiségű nemesfém 
miatt az anyaországban megemelkednek az árak, így a főbb nyersanyagokat az 
iparcikkeket, mezőgazdasági termékeket, más országból kell importálni. A 
birodalom több mint öt évszázadig állt fenn, és komolyan befolyásolta a 
világtörténelmet. A birodalom 1790-ben: 20.000.000 km²-en, 60.000.000 
lakosból állt.
 
*Franciák*
 
-- Franciaország a 16. században Portugáliához és Spanyolországhoz képest 
később kapcsolódott be a tengeri felfedezésekbe és a gyarmatosításba. Az 
országnak a 16. században nem volt olyan átfogó gyarmat politikája és 
birodalom alapító törekvése, mint az említett két államnak, s a társadalom 
sem volt még fogékony a gyarmatosításra. -- A Francia gyarmatosítás nagy 
korszaka a 17. század volt. Az ország gyarmatainak területe ugyan sosem 
érte el a: Spanyol, Portugál, Angol gyarmatokét, de mégis jelentős 
vetélytársává vált mindegyiknek. A Francia társadalomban a 17-18. században 
lassan meghonosodott a gyarmatosító szellem, de sokkal szűkebb körben, mint 
Angliában. A francia kevésbé volt tengerész nép, mint mondjuk az Angol és 
Spanyol. 
-- A 17. század közepén kb. 50 ezer, a francia forradalom korára kb. 60 
ezer családot tartott el a tenger, vagyis 250-300 ezer főt, az össznépesség 
1,1-1,2%-át. Ezzel szemben Hollandia népességének 10%-a szerezte jövedelmét 
a tengerről. Angliában a 17. század végén kb. 60 ezer tengerész család élt, 
a 18. század végén már kb. 120 ezer, azaz kb. 600 ezer fő, amely a 9 
milliós népesség 6,6%-át tette ki. 
-- A Francia gyarmati terjeszkedés nyitányát 1830-ban Afrika egész nyugati 
része jelentette: Algéria, Tunézia, Marokkó, Mali, Mauritánia, Guinea, 
Elefántcsontpart, Kamerun, Szenegál lett az övék. Ázsiában: Kambodzsa és 
Laosz, Amerikában: Kanada került a birtokukba. Ezen felül birtokba vették a 
Csendes-Óceáni Polinéz szigetvilág egy részét is, amely Francia Polinézia 
néven híresült el: Tahiti, Bora Bora, Morea, Rapa.
-- A 18. században a tengerek fölötti uralom kérdése az Angolok és a 
Franciák között okozott viszályokat. E században vált az Angol flotta azzá 
az imponáló szervezetté, amely az összes többi tengerészet mintaképéül 
szolgált. A hegemóniáért folytatott Angol-Francia összecsapások sorozata 
1701-ben a spanyol örökösödési háborúval indult. 1805. október 21-én 
Spanyolország partjainál, a Trafalgar-fok közelében került sor az utolsó 
olyan nagy tengeri ütközetre, amelyben vitorlás hajók csaptak össze. A 
Nelson admirális által vezetett Angol flotta elsöprő győzelmet aratott a 
Spanyol-Francia szövetségesek felett. 
 
*Hollandok*
 
-- A Holland hajós nép volt már a középkorban is. A Holland hajósok pedig 
ugyanúgy bejárták a világ tengereit mint nagy szomszédaik. Ezt mi sem 
bizonyítja jobban, mint az, hogy a gyarmatosításból is kivették bőven 
kivették a részüket.
-- A Holland Kelet-Indiai Társaság, Hollandul: VOC -"Vereenigde 
Oost-Indische Compagnie", volt a világ első igazi multinacionális vállalata 
és az első amely részvényeket adott ki pénzügyei finanszírozására és ezzel 
létrehozta a modern tőzsdét. 1602-ben alapították, és viszonylag hamar nagy 
méretű Holland gyarmat birodalmat épített ki Ázsiában: akkori nevén: 
Holland Indiában.
-- 1619-ben Pieterszoon Coen, a Társaság akkori vezetője alapította meg 
Batavia (Jakarta) városát. A XVII. század első felében a társaság csaknem 
monopolizálta a keleti fűszer kereskedelmet. 1658-ban Ceylont (Srí Lanka), 
1641-ben Malakkát (Malajzia) ragadta el a Portugáloktól. Indiában azonban 
kénytelen volt meghátrálni az angolokkal szemben.
-- Hollandia gyarmatai közül Jáva és Madura szigetek, Szumátra, 
Nyugat-Borneó, Celebesz, Nyugat-Új-Guinea és Bali tartoztak a Holland 
Kelet-indiai Társasághoz. A gyarmat árukból származó óriási haszon 
Hollandiát a XVII. században "Európa bankárjává" tette. A nemzetközi 
pénzforgalom központjává így Amszterdam vált.
-- A Hollandok jellegzetes formájú "Fluitjaik", három árbocos hajóikkal 
messzire eljutottak. Nehéz és terjedelmes áruknak szállítására használták. 
Nemcsak Európa és a Földközi-tenger partjain hajóztak, hanem eljutottak: 
Indiába, Ceylonba, Kínába, Japánba, Amerika partjaira is. Amerikában 
holland hajósok alapították meg Új-Amszterdam városát, a mai New York 
elődjét.
-- Holland-Új-Guinea 1963-ban, amely korábban a megszűnőben lévő Holland 
gyarmatbirodalom egyik utolsó bástyája volt, is az Indonézia fennhatósága 
alá került. A megmaradt tengerentúli Holland birtokok, Dél-Amerikában, a 
Karib-tengeren 1954-ben belső autonómiát kaptak a „birodalmi rendelet” 
révén. Holland-Guyana: Suriname néven vált függetlenné 1975-ben.
 
*Britek, Angolok*
 
-- A Brit birodalom, azaz Anglia, majd az Egyesült 
Királyság fennhatósága alá tartozó területek összessége volt. Ebbe 
beletartoztak az ország: Gyarmatai, Domíniumai, Protektorátusai, Bábállamai 
és egyéb területei. Ez volt a Földön valaha létezett legnagyobb 
kiterjedésű, lakosságú és gazdasági erejű gyarmattartó birodalom. 
-- A Brit birodalom kialakulása a nagy földrajzi felfedezések korában, a 
16. században kezdődött, amikor Spanyolország és Portugália mellett Anglia 
is kivette részét az újonnan felfedezett területek gyarmatosításából és a 
tengerek uralmáért folyó verseny futásból. 
-- A Brit birodalom fénykorában, a 20. század első felében hatalmasra 
növekedett, körülbelül: 458 millió alattvalója volt, azaz a Föld 
népességének negyede tartozott uralma alá. Az összes szárazföldből 
ugyanilyen arányban részesedett, területe megközelítően: 36,6 millió km² 
volt.
-- Ekkor terjedt el világszerte az Angol típusú gazdasági berendezkedés, 
oktatási rendszer, az Angolszász: jogrendszer, a hadsereg, a westminsteri 
kormányzási struktúra és a brit társadalom számos eleme, mint a sportok: 
krikett, labdarúgás, és az angol nyelv. A gyarmatok őslakóival szemben 
elkövetett embertelen bánásmód miatt komoly bírálatok is megfogalmazódtak a 
birodalommal szemben. 
-- A Brit Birodalmat kiterjedése csúcspontján: 1800-1900 között úgy 
jellemezték, mint előtte a Spanyol Birodalmat: „Az ország, ahol a nap soha 
nem nyugszik le”, mert mindig volt legalább egy gyarmat, ahol éppen nappal 
volt és sütött a Nap. Azonban ahogy az idők folyamán változott a 
gyarmatosítók megítélése, a mondat jelentése egyre inkább a következő lett: 
"Isten nem hagyja a briteket sötétségben"..
-- A 19. és 20. század elejéig tartó Brit birodalmi időszak eseményeit a 
történészek többféleképpen is besorolják. Az 1810 és 1910 között Britannia 
birodalmi évszázadáról szólnak az elemzéseik. Ez magába foglalja Viktória 
brit királynő uralkodásának viktoriánus Angliaként ismert és egyes 
történészek által az új imperializmus korszakának nevezett periódust. A 
Birodalom magába foglalta: -Afrika középső, -Amerika északi, -Ázsia déli, 
-Ausztrália részét. A Brit birodalom teljes területe: 32 millió km² 
területű volt, és az alattvalók száma körülbelül: 400 millió fővel 
növekedett.
 
Képtalálat a következőre: „vitorlás hajók”
 
*A Leghíresebb -Ókori, -Középkori, -Újkori Hajós Népek*
 
-Indiánok, -Kínaiak, -Sumérok, -Egyiptomiak, -Krétaiak, -Föníciaiak, 
-Görögök, -Rómaiak, -Vikingek, -Bizánciak, -Velenceiek, -Genovaiak, 
-Portugálok, -Spanyolok, -Franciák, -Hollandok, -Angolok.
 
 
*A Leghíresebb Hajósok, Tengerészek*
 
-- *Görögök*:. 
-Diogenes, -Odüszeusz, -Perikles, -Pütheas.
-- *Rómaiak*:
-Cicerius, -Listitius, -Plinius, -Pompeius, -Tersitius. 
-- *Vikingek*:. 
-Bjarni Herjólfsson, -Erik Thorwaldsson, -Leif Eriksson.
-- *Velenceiek*
-Marco Polo, -Niccolo Polo, -Paolo Varano, -Pietro Galanello, -Sebastiano 
Cavano.
-- *Genovaiak*: 
-Amerigo Vespucci, -Cristoforo Colombo "Cristóbal Colón", -Giovanni Caboto, 
-Giovanni Verrazzano.  
-- *Portugálok*:. 
-Bartolomeu Dias, -Diogo Dias, -Diogo Gomes, -Fernão Magalhães, -Gonçalo 
Coelho, -João Goncalves, -Nicolau Coelho, -Pedro Alvares Cabral, -Vasco da 
Gama.
-- *Spanyolok*:. 
-Alonso Ojeda, -Diego Nuesca, -Francisco Pizzaro, -Hernan Cortez, -Juan 
Ponce León, -Pedro Alvarado, -Pedro Avila, -Vasco Núñez Balboa.
-- *Franciák*: 
-Jacques Cartier, -Jacques Cousteau, -Jean Ango, -Jean Bolinson, -Jules 
Dumont, -Louis Bougainville, -Phillippe Chabot, -Thomas Aubert.
-- *Hollandok*:.
-Hans Brinker, -Jacob Le Marie, -Johan Van Deberm, -Johan Von Oldebran, 
-Lars Jansen, -Patrick Clistjers, -Willem Schouthen. 
-- *Angolok*:. 
-Charles Darwin, -Francis Chichester, -Francis Darke, -James Cook, -John 
Davis, -John Hawkins, -John Strong, -Richard Burton, -William Baffin, 
-William Dampier.