"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Önellátókká ígyekszünk mi válni - Ballai Vince

2014.02.15 19:44

 

Önellátókká igyekszünk mi válni.

Él egy kis közösség a második legnagyobb Görög szigeten, Évia szigetén. Tagjai hátat fordítottak a modern társadalomnak. Jurtába költöztek és igyekeznek önellátókká válni. Maguk termelik élelmiszerüket, maguk oldják meg fűtésüket és energia ellátásukat, lecsatlakoztak az áram szolgáltatásról is. Levélben mondták el a nagyvilágnak, hogyan próbálják megváltoztatni a világot.

Aposztolosz Szianosz volt Athéni web dizájnernek és három barátjának elege lett a Görög gazdasági válságból. Elegük lett abból, hogy mindig csak a nehézségekről esik szó, le akarták rázni a félelmet, a tehetetlenséget, a veszteségeket. Elegük lett a politikusokból, abból, hogy a politikusoktól várják a változást hiába. Elegük lett abból, hogy üres politikai szólamokat, paneleket és sablonokat hallgasanak naphosszat. Ezért úgy döntöttek, ők maguk lesznek a változás, amelyet el szeretnének érni a világban. Három éve önfenntartó közösséget alapítottak a Görögországi: Évia szigetén.

A Free and Real, rövidítés: Freedom of Recources for Everyone, Respect, Equality, Awareness and Learning -- Szabad Forrásfelhasználás Mindenkinek, Tisztelet, Egyenlőség, Tudatosság, Tanulás - nevű közösség végső célja az önfenntartáson kívül, hogy létrehozzon egy iskolát, ahol a fenntartható életstílushoz szükséges tudnivalókat osztják meg az érdeklődőkkel. Ez azonban azért nagy feladat és így lassan halad.

A Sziget északi részén található Telaithrion-hegyről - Telaithrion Projectnek is nevezett kezdeményezés részeként, tíz háló- és lakóhelyül szolgáló jurtát és négy közösségi térként szolgáló kupolát akarnak építeni a Szianosz által örökölt földterületen. Azért választották ezt a Közép-Ázsiai épület fajtát, mert erre nem kellett drága építési engedélyt kérni. Eddig két jurta készült el, de hamarosan befejezik az első kupolát is. Igaz már tavaly is arról volt szó, hogy nyár végére meglesz. Panagiotisz Kantasz, az egyik alapító az e-mailben feltett kérdéseire azt írta, hogy ha megépül a fenntarthatósági iskola, 15 állandó lakosnak lesz helye, és 50 vendéget tudnak majd ellátni, de távlati lehetőségként, optimálisan 150 fős közösség is létrejöhet, "ez azonban nincs kőbe vésve". 

 

Az eredetileg négy fős alapcsoport három év alatt egyelőre csupán egy emberrel gyarapodott. De Kantaszt ez nem aggasztja. "Nem egyszerű döntés a Telaithrion Project részévé válni, ami azt jelenti, hogy az illetőnek teljesen meg kell változtatnia az életét, hogy követhesse a sokkal fenntarthatóbb életstílust" - írta. "Nagyfokú önismeretre, bizalomra, elszántságra van szükség, hogy mi legyünk az a változás, amelyet látni szeretnénk világban, és ily módon fenntartható jövőképet teremtünk magunknak és környezetünknek."

Támogatók, önkéntesek, a fenntartható életstílust mélyebben megismerni vágyók így is bőven akadnak. A férfi szerint az évszaktól és a tennivalóktól függően általában 8-18 ember él a közösségben, és a látogatók száma egyre nő, mind többen vesznek részt a műhelymunkákban és a szemináriumokon, vagy szánják rá idejüket, energiájukat a projekt előmozdítására.

Mivel alapvetően a fenntarthatóság a céljuk, minden felmerülő tevékenységet ők végeznek, legyen szó energia termelésről, házépítésről, fűtésről, élelmiszer-termelésről, egészségügyről. A fő cél, hogy meg tudják termelni saját élelmüket, a saját maguk által felhasznált energiát, hogy ökológiailag fenntartható lakhelyet építsenek, és a lehető kisebb ökológiai lábnyomot hagyják maguk után. Ezenkívül új technológiákat keresnek, kapcsolatokat építenek és ápolnak más hasonló kezdeményezésekkel, és minél több emberrel ismertetik meg módszereiket.

Úgy tűnik, a csoportnak olyan jól sikerült otthagyni a modern társadalom mindennapi gondjait, hogy ezek egyáltalán nem érdeklik őket. "Az összes praktikus probléma, mint például találni egy darab földet a kezdéshez, építőanyagot szerezni az építkezéshez, magvakat az élelmiszer termeléshez, nem igazi problémák, csak helyzetek, amelyeket kezelni kell" - írta Kantasz arra a kérdésre, milyen nehézségek merültek fel a közösség megalapítása során. Nem emlékszik olyan körülményre, amely veszélyeztette volna a projektet. "Ha a célok és a szándékok mindenki számára világosak, akkor csak egy eszközre, a kommunikációra van szükség, és minden dolog magától megoldódik."

Nehézségeket csak az emberek közötti kapcsolatok okoztak, de ezeken is túltették magukat úgy, hogy nyitva tartják a kommunikációs csatornákat, és igyekeznek egyensúlyban tartani a mindennapi életet. "Nincs értelme megsértődni, mellre szívni a dolgokat, kivetíteni saját gondjainkat a másikra... Annyira elégedettek vagyunk itteni életünkkel, hogy az összes elénk tornyosuló akadály kisebb jelentőségűnek látszik" - írta.

Az önellátás sem megy egyelőre maradéktalanul, a saját maguk által elfogyasztott élelem felét képesek megtermelni, igaz, minden résztvevőnek tudnak biztosítani fűtött szállást. Amikor a szemináriumok résztvevőit is el kell látni, a környező termelőktől szerzik be a szükséges árukat, akár a saját feleslegük elcserélésével.

Készítenek aszalt gyümölcsöket, zöldségeket, termesztenek gyógynövényeket, főznek lekvárt, szószokat, sajtolnak olívaolajat, készítenek fogkrémet, szappant. Fő termékük egy nagyon táplálónak mondott krém, amelyet mézből, tahiniből, karobporból és melaszból készítenek, mindenféle adalékanyag és tartósítószer nélkül. "Olyan az íze, mint a csokinak! Fouhatának nevezzük, és imádjuk elkészíteni, mint mindent, amit előállítunk" - írta.

A csoport önszerveződésben is messzire ment a modern társadalomtól. "Nincs főnök, nincs vezető, nincs menedzser" - írta az alapító. Előre rögzítették, mi történjen. Meghatározták a célokat, a prioritásokat, a megvalósítási módokat, a határidőket, a források (idő, pénz, önkéntesek, anyagok) felhasználását, "olyan kreatív és inspiráló környezetet, bizalmas és igazságos hangulatot hoztunk létre, ami szükségtelenné teszi az irányítást".

Vissza jelzéseket adnak, motiválják egymást, nyitottak maradnak, tájékozódnak, a problémák helyett a megoldásokra koncentrálnak. "Inkább, gyümölcsöző, csapongó beszélgetésekbe bonyolódunk, semmint hierarchiát építsünk, szavazást szervezzünk, főnököket válasszunk. Ha világosak a célok és a szándékok, akkor a projekt gyakorlati információk alapján fejlődik. Az emberek kibontakoztathatják kreativitásukat, a döntések nem véleményeken és vágyakon alapulnak, és nem ráerőszakoljuk a másikra, hanem tények alapján jutunk nyilvánvaló következtetésekre."

A projekt finanszírozásáról szűkszavúan nyilatkozott az alapító. "Újraértékeltük a szükségleteinket, az abszolút minimumra csökkentettük kiadásainkat" - írta. Segítséget elfogadnak, de elsősorban önkéntes munka, igénybe vehető szolgáltatások, felhasználható építési és egyéb anyagok formájában. Persze nem utasítják el a pénzt, "ha valaki nem tud más módon hozzájárulni".

A modern élet stílusnak hátat fordítottak, de nem vonultak ki a társadalomból. "Nem menekülünk semmitől, nem állunk senkivel és semmivel szemben... Sőt, úgy érezzük, hogy a kulcs a inspiráló jövő eléréséhez abban rejlik, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, és szabadon kifejezhessük magunkat." Kantasz szerint csoportjuk a saját jövőjét alakítja úgy, hogy mind több emberrel működnek együtt, és minél inkább természetközeli életstílust követnek, fenntarthatóbban használják fel a javakat, egy olyan környezetben, amely lehetővé teszi, hogy kibontakoztassák kreativitásukat és tehetségüket.

Evia - Görögország második legnagyobb szigete Kréta után. A szárazföld keleti oldalánál, szinte abba belesimulva nyúlik el. Sűrű erdőkkel borított hegyek és síkságok váltják egymást. Evia szélessége általában: 10-15 km, legszélesebb pontja is alig 50 km. A szárazföld felöli oldalon mindig látni a túlpartot, itt tagoltabb is a part. A keleti partot viszont a nyílt tenger korbácsolja. Átkelés Evia szigetére hídon egyedül Halkidánál a sziget fővárosában lehet, a többi helyen kompok segítik az átkelést. Az Evripos-szorosnál a legkisebb a távolság a sziget és a szárazföld között. A Halkidai híd hossza: 40 méter. E szorosban egy érdekes jelenséget is megfigyelhetünk, melyet állítólag még a mai tudósok sem tudtak megfejteni. A szűk tenger-szorosban a tenger áramlása naponta 8-10-szer is változik. A legenda szerint Arisztotelész a nagy és híres ókori gondolkodó képtelen volt megfejteni a jelenséget és kétségbe esésében az Evriposz-szoros vizébe vetette magát.