"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Mohácsi Busójárás Hagyományai - Horváth János

2014.03.02 10:57

 

A Mohácsi Busójárás Hagyományai.

A Busójárás a más népek hiedelem világában is megtalálható ősi télűző és tavasz köszöntő, termékenységet varázsló népszokások csoportjába tartozik. A népszokást a sokác - délszláv nemzetiség hozta magával hazájukból a betelepítés során. A Busójárás Mohácson formálódott tovább, és itt nyerte el végső, mai alakját. A népszokás 2009 ősze óta "Az Emberiség Szellemi Világörökségei" lista tagja. Minden évben megtartják, időpontja farsang utolsó hetére esik.



Szellemi világörökségünk: A Busójárás

A Busójárás, Horvátul: "Pohod Bušara", Mohácsi farsangi népszokás, amely eredetileg Sokác népszokás volt. A Sokác egy Délszláv népcsoport, akik a mai Bosznia területeiről húzódtak fel a Dél-Magyarország elnéptelenedett vidékeire a Török hódoltság idején. A Busójárás sokác eredete miatt nem csak a városban, de a környékbeli sokác falvakban is megtartották. A 2009-es esztendőben aztán felvették a "Mohácsi Busójárást" az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. Az UNESCO 2009. szeptember 28 és október 2-a között az Egyesült Arab Emirátusok fővárosában, Abu Dhabiban rendezett ülésen 111 jelölésből 77 elemet vettek föl a szellemi örökség reprezentatív listájára, egyebek mellett a Magyarország által felterjesztett: "Mohácsi Busójárás" című jelölést is. A nemzetközi jegyzéken szereplő elemek kihirdetésével a szervezet célja felhívni a figyelmet a kulturális örökség szóban, tudásban, készségben vagy szokásokban élő elemeinek védelmére. Napjainkban a helyi és kis közösségek kultúrájának megőrzése és aktív megélése segítheti a közösségi identitás és a kulturális sokszínűség megerősödését. Nagy elismerés és siker: Mohács városa számára, hogy az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottságának ülésén úgy döntött, hogy Magyarországról elsőként a Mohácsi busójárást veszi fel az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. Ez a nemzetközi elismerés elsősorban a Mohácsi civil társadalom sikere: a busó csoportoké, a sok száz busóé, a maszk faragóké, jelmez készítőké, a jelölést segítő munkatársaké, de köszönet illeti a felterjesztést előkészítő szakmai intézmény munkatársait, szakértőit és a jelölést benyújtó Oktatási és Kulturális Minisztériumot is. Az emberiség szellemi kulturális örökségének listáját – melyen mostantól mindössze: 167 elem található – a 196 tagállamból álló UNESCO évekkel ezelőtt azért hozta létre, hogy hasonlóan a védendő épített és természeti örökséghez, ezek a szellemi értékek is megmaradjanak az egyetemes emberi kultúra és a helyi közösségek számára. Amellett, hogy ez az elismerés a busójárás révén ismertté teszi Mohács városát az egész világon, komoly kötelezettséggel és felelősséggel is jár. Az eredetileg a helyi sokac nemzetiséghez kötődő, de mára az egész város közösségének ünnepévé vált rendezvényt úgy kell tovább ápolni, hogy méltó maradjon hagyományokhoz, a rangos címhez.



A Busójárás Népszokásának eredete

A Mohácsi busójárás eredetére alapvetően két magyarázat van. Az első egy mondára alapoz. Eszerint a török időben a mohácsiak a Mohács-szigeti mocsaras vidékre menekültek és ott éltek. A törökök a mohácsi oldalon fosztogattak, és a mohácsiak házaiban éltek, de a szigetbe nem mentek át. A régi időkben télen többször befagyott a Duna olyan szinten, hogy akár lovas kocsikkal, jószágokkal, később járművekkel is átlehetett kelni rajta. A mohácsiak ezt tudták, a törökök viszont rendkívül babonásak, és valószínű emiatt nem mentek át a szigetbe. A mohácsiaknak már nagyon elegük volt ebből az életből. Az egyiküket egyszer álmában felszólította egy alak, - erre az alakra több leírás is van, valószínű egy idős néni volt, - hogy fából faragjanak lárfákat (álarcot) és várjanak a jelre. A hosszú téli estéken a tűz mellett a mohácsiaknak bőven volt idejük. Szorgalmasan készültek. Az ügyetlenebbek segítséget kértek az idősebbektől. Az elkészült maszkokat vérrel festették. Régen nem voltak boltok, a háztájon vágtak disznót. Ekkor nagy mennyiségű vér keletkezet, melyet nem használtak el teljesen a hurkába. Így a megmaradt vér a legolcsóbb festék anyaggá vált maszk festéskor. Az álarcokra birkabőr csuklyát tettek. Akkoriban szinte minden ember rendelkezett birkával, így a bőrhöz könnyű volt hozzáférni. A régi maszkoknál 10-ből legfeljebb 1-en találunk szarvakat. Valószínű a régi maszkok szarv nélkül készültek. Ennek nem tudni, hogy mi lehetett az oka. Akkoriban természetesen nem voltak téli kabátok, mint ma, hanem a nagy hideg ellen birkabőr bundát hordtak. A monda szerint egyszer csak megjelent egy vitéz fehér lovon. Ez volt a jel. Az éj leple alatt a mohácsiak magukra öltötték a bundát és a famaszkot, derekukra pedig marhakolompot lógattak. Régen az emberek hétköznap is népviseletben jártak. Innen ered a mai busókon is látható fehér vászongatya és a lábukon a bocskor vagy a csizma. Csendben csónakjaikba szálltak, és egy hang nélkül "átsuhantak", áteveztek a túloldalra. Ezt őrzi a ma is látható csónakos átkelés. Amikor átértek, mindenki a házak alá lopódzott ahol egy vezényszóra, például kürtszóra, iszonyatosan nagy lármába kezdtek. Erre a törökök felriadtak. Amikor az ablakon kinéztek és meglátták a busókat, nagyon megrémültek. A törökök rendkívül babonásak voltak, azt hitték az ördög jött el értük. Erre kimenekültek a városból és többé nem jöttek vissza. A monda szerint ezt ünneplik meg Mohácson minden évben. A monda viszont nincs történeti tényekkel kapcsolatban.
A másik, jobban hihető verzió szerint ezt a népszokást a sokacok hozták magukkal őshazájukból, a Balkánról. A népszokás itt Mohácson formálódott tovább és nyerte el végleges, mai alakját. E népszokás rokonságot mutat a balkáni népek télűző, gonoszűző, tavaszhozó, termékenység varázsló népszokásaival. A szomszédos országokban, - Ausztria, Szlovénia, Horvátország, ... ma is találhatunk ilyen alakoskodó mulatságokat. A mohácsi busójárás ezek közül a famaszkkal tűnik ki, hisz ez máshol nem található meg.

    

A Busók öltözete

A busók régen is olyanok voltak, mint napjainkban. A busó szőrével kifordított birkabőr bundát, a régi dőkben a falusi paraszt embernek, pásztornak ez szolgált kabátként, szalmával kitömött fehér vászon gatyát hord. A bundát marha kötéllel vagy övvel fogja össze. Ezen lógnak a kolompok, van akinek lopótök is. A lábán cifra, női bütykös harisnyát és bocskort, vagy csizmát visel. Ami a busót busóvá teszi, az a hagyományosan állatvérrel festett birkabőr csuklyás álarc. Az állat vér a legolcsóbb festék, mivel régen mindenki vágott disznót, így mindenkinek volt otthon disznó vére. Ezt: kos, kecske, marha szarv díszíti. Díszítésként egyesek a szarvra fánkot húznak. Az álarcot rendszerint fűzfából farágják, mert könnyű fa, ez fontos a viselés során, emellett könnyű faragni, bármely irányba lehet faragni anélkül, hogy nyomot hagyna. A Mohács-szigeti ártérben rengeteg vörösfűz található, így könnyű hozzájutni. A gyárak ezt a fát nem hasznosítják, nem készítenek belőle bútort és nem is tüzelnek vele, mert nagyon könnyen ég. Kezében kereplő, soktollú fabuzogány, sibare (fonott bot), favella, vagy obramenica (vízhordófa) van. A kereplő és a kolomp a zaj keltés eszközei. A többi kellék a termékenység varázslással kapcsolatos. Régen a lakodalmakat farsangkor és kisfarsangkor, azaz szeptember elején tartották, mert ekkor értek rá, hisz ilyenkor nem volt munka a földeken. Az obramenica szerelmi ajándék volt. Az udvarló fiú a neki tetsző lány házának ajtaja elé tette ezt. Később visszament. Ha az obramenica már nem volt az ajtó előtt, az azt jelentette, hogy a gazda odaadja lányát. Ha azonban széttörve hevert az ajtó előtt, az a gazda visszautasítását jelentette. A fiú ekkor már busogánnyal ment, és megküzdött a gazdával a lányáért. A két férfi busó jobb kezének kisujját összeakasztva próbálta lerántani egymást. Aki nyert, azé lett a lány, aki vesztett, már nem tehetett semmit ez ellen.



A Busójárás régen

A mostani 70 éven felüli mohácsiak így emlékeznek vissza a régi busójárásokra: Kisfarsangkor (csütörtökön) összeálltak a legények, és elindultak az ismerős lányos házakhoz. Volt aki álarcba öltözött, volt aki csak úgy ment el. A háziak megkínálták őket étellel, itallal, főleg kocsonyával, töltött káposztával, kaláccsal, italnak pedig bort és pálinkát adtak. A legények a házaknál elidőzgettek. Amikor úgy érezték, már eleget voltak egy helyen, odébb álltak a másik lányos házhoz. A lányok várták is a fiúkat. Amelyik lányhoz nem ment fiú, az a lány számára nagy szégyen volt. Így mentek házról házra. Olyan eset is volt, hogy ez Kisfarsangtól Vasárnapig tartott folyamatosan, a legények közben nem mentek haza.. Volt úgy, hogy az egyik lányhoz este értek oda, akkor ottmaradtak reggelig, és reggel mentek tovább. Kisfarsang napján nemcsak gyerekek öltöztek be busónak, hanem felnőttek is. A mi gyermekkorunkban az öregek azt mesélték, hogy régen az emberek beöltöztek különböző maszkokba, és a haragosukat a Kóló téren vagy nagyon megverték, vagy esetenkén késsel megszúrkálták. Már a busójárás előtt hónapokkal készültek a baráti társaságok a Vasárnapra, a nagy busójárás kezdetére. A hagyományos busó ruházaton kívül különböző figuráknak öltöztek, és különböző szerkezeteket építettek. Íme egy-két példa: - Sítalpas repülőt készítettek szántalpból, kézi kukorica morzsolót erősítettek az elülső részére, toboroztak: 20-30 tizenéves gyereket, akikkel nagy hó lévén húzatták az összetákolt repülőgépet, és közben a felváltva hajtották a kézi kukorica morzsolót, ami érdekes hangot adott ki, az akkori idők repülőgépeinek hangjára emlékeztetett. - A magas fák tetejéről nagy átmérőjű családi esernyővel a farsangolók ejtőernyős ugrást végeztek. - Vagy például szerkesztettek olyan: 50 literes hordót – ezt pédául a nagypapám és barátai találták ki -, ami osztott volt, egyik felében víz, a másikban bor volt. A járókelőket szívó tömlőből kínálták meg itallal, az egyikkel bort a másikkal vizet szivattak. Az egyik dicsérte, hogy milyen jó a bor, a másik meghazuttolta, mert csak vizet ivott. És amikor már nagyon összevesztek, fordítva kínálták meg őket. A megkínáltak nem értették, hogy hogy létezik ilyesmi. Vizsgálgatták a hordót, a készítők pedig nem árulták el a titkát. Volt aki azt mondta, hogy el van felezve a hordó. Belenézett a hordó nyílásba de nem látott semmit. (Több kádár is megerősítette, hogy mivel a hordó közepe öblös, kádári szemszögből megoldhatatlan, hogy szivárgás nélkül el lehessen felezni a hordót.) Ennek a műveletnek 3 szereplője volt: ketten vitték válukon a hordót maszkba öltözve, a harmadik pedig a slaggal kínálta a járókelőket. Ezt felváltva csinálták, mivel a hordó nehéz volt. A felvonulás nem volt központilag szervezett, hanem spontán működött. Volt egy szigorú rend, miszerint a busókat nem lehetett cibálni, rángatni. Erre felügyelt egy ördögnek beöltözött ember (Kulutácz Antal – Tuna bácsi), aki 40 évig uralta ezt a posztot. Maga is a Kóló téren lakott. A feleségével és az anyósával egy háztartásban éltek. Pattogtatott egy nagy tarisznya kukoricát, evvel maga köré csalogatott: 30-40 gyereket. Ahol azt vette észre, hogy valaki piszkálja a busókat, gyerekekkel együtt rendre utasította az illetőt. Ő maga szalmával és hamuval tömött zsákkal közlekedett, és ezt vágta az illetőhöz. Sérülést a szalma miatt nem okozott, viszont a hamu beterítette az illetőt. A felvonulás után folytatódott a házról-házra járás. Kedden folytatódott a felvonulási menet. A busók vasárnaphoz képest más ötlettel álltak elő. Más maszkot húztak föl, más figurának öltöztek be. Volt még egy szigorú szabály: aki álarcban vonult föl, nem volt szabad az álarcot levetni menet közben, csak kedden éjfélkor fedhették fel a magukat a Sokacbálban, amit annak idején az akkori Iparos Körben, későbbi Bartók Béla Művelődési Központban tartottak, mivel a Sokacok Olvasóköre ilyen nagy rendezvényhez kicsinek bizonyult. Egyébként Kisfarsangkor a Sokac körben tartottak bált. Kedden este sötétedéskor a város főterén, a Széchenyi téren máglyagyújtással fejeződött be a Busójárás. A máglyát körbetáncolták. Utána aki még busó ruhában akarta a napot befejezni, az bevonult az Iparos Körbe, ahol 8 órakor kezdődött a Farsangi Sokacbál. A szigeti  busók fa csónakokban áteveztek a Dunán, éppúgy mint ma. Sajnos már a mostani öregek sem emlékeznek arra, hogy Kisfarsangkor, vagy csak Vasárnap keltek át a Dunán. A busók járműveihez régen is hozzátartozott az ágyú és az ördögkerék.



A Búsojárás ma

A Busójárás napjainkban a következőképpen zajlik. A csütörtök a gyerekek napja. Ezt a napot a mohácsiak Kisfarsangként említik. Délelőtt az óvódások és a kisiskolások különböző programokkal készülődnek a nagy farsangi mulatozásra. Kora délutántól a város utcáin és terein szabadon farsangolnak a jankelék és kisbusók. Három óra magasságában a gyermek néptáncosok és a kisbusók a Sokac körben gyülekeznek, ahonnan Farsangi felvonulás indul a főtérre. Itt gyermekfarsang és a busójárási eszközök bemutatója folyik. Közben a színpadon tánccsoportok lépnek fel. Később a Kanizsai Dorottya Múzeumban kiállítás megnyitót tartanak, a Duna Irodaházban pedig kézműves játszóház várja a kisebbeket. Este ugyanitt busó tánc házat tartanak. A Péntek délelőtt nincs szervezett program. Ebéd után viszont kezdetét veszi a Területi Németnépdal-éneklési verseny. Az Ifjúsági Centrumban ezalatt rendezik meg az Országos Népzenei Tehetségkutató Versenyt. A délután folyamán több kiállításmegnyitón is részt vehetünk a város különböző pontjain. Este a Duna Irodaházban Délszláv táncházat tartanak. A Szombat reggel kerül megrendezésre a hagyományos Schneider Lajos Népdal Éneklési Verseny. Délben a belvárosban népművészeti vásár nyílik. Ebéd után a komptól indul a busók lakodalmas menete. A menet során a Bensheim téren Busószobor koszorúzására kerül sor. Délután 16 órakor a főtéren "A legenda újjáéled", majd a közreműködő busócsoport a II. mohácsi csata áldozatainak emlékére koszorúz a főtéri Három Vitéz szobornál. Eközben kerül megrendezésre a Művészeti Iskolában a Nemzetközi Dudás Találkozó. Este kerül sor az Ifjúsági Centrumban a magyar bálra. A Duna Irodaházban délszláv és magyar táncházat, a Művészeti Iskolában pedig farsangi bált tartanak. A vasárnap a főnap. Ezt a napot Farsang vasárnapnap nevezik. Reggel a főutcán: népművészeti- és kézműves- vásár nyílik. A délelőtt folyamán a Bödönhajós csoport készülődésébe pillanthatunk be. 10 órakor a főtéren a mohácsi busók ízelítő bemutatkozását tekinthetjük meg. Ugyancsak 10 órától a Kossuth Filmszínházban nemzetiségi néptánc műsort láthatunk. A nap folyamán a Kígyó utcában betekinthetünk Englert Antal busó maszk faragó műhelyébe, ahol élőmunka bemutató is vár ránk. Fél 11-től a főtéren sokac táncházba kapcsolódhatunk be. 13 órakor a Sokacrévben a busók csónakos átkelésének lehetünk szemtanúi. Utána a Gólya utcában a Busó Club megkoszorúzza a "Páták" emléktáblát. Pávkovics István, Páták mohácsi származású hegedűs volt. Már kiskorában megtanult zenélni. A tudását nagyon hamar magas szintre emelte. Majd ezzel a virtúz sokac muzsikával járta az országot. Közben a főtéren nemzetiségi néptánc bemutató van. A koszorúzás végeztével a busó csoportok a Kóló téren gyülekeznek. Amikor mindenki odaért, a tradícionális ágyú lövésre megindul a busó felvonulás. A busó csoportok a Kóló térről a főutcán át bevonulnak a főtérre. Itt a polgármester köszönti a részvevőket, majd busó avatás következik. Ennek során egy fiatalt hivatalosan is busóvá avatnak. Erre korábban is külön ceremónia volt: a fiatal legény és a busócsoport legidősebb, legtapasztaltabb tagja -általában a csoportvezető- össze akasztották a kisujjaikat. A feladat az volt, hogy az ellenfelet a földre kellett juttatni. Ha ez az ifjú legénynek sikerült, akkor maguk közé vették, és felölthette a busó ruhát. Ha viszont nem sikerült, akkor még nem vállhatott busóvá. Ezekután szabad farsangolás veszi kezdetét a városban. A főtéri színpadon a Poklada busó csoport és a többi busó csoport tánc műsorát nézhetjük meg. 16 órától a Milleneummi Színpadon (Duna-part) egyéb csoportok produkcióit kísérhetjük figyelemmel.. Az előadás végeztével a kompról a busók a Dunán leeresztik a farsangi koporsót. Ezzel a telet elúsztatják. Ezután a busók visszatérnek a főtérre, ahol társaik meggyújtják a máglyát. Ezt a busók körbetáncolják. Este a Művészeti Iskolában műsoros sokacbált tartanak, a Duna Irodaházban pedig délszláv táncházba invitálnak minket. A Hétfőn délben a Sokackörben megkoszorúzzák: Kersics Anka sokac népdal énekes emlék tábláját. Ezután a Kóló téren és a környező utcák házaiban a busók házról-házra járva végzik el télűző, gonoszűző, tavaszhozó, termékenység varázsló rítusukat. A Kedd a Busójárás és egyben a farsang zárónapja. Ezt a napot hívják húshagyókeddnek. Egyes busó csoportok már kora reggel beöltöznek és lovas kocsikkal járva a város óvodáiban és házaiban mókáznak és végzik feladatukat, télűzés, gonoszűzés, termékenység varázslás. Délután a busó csoportok a Kóló téren gyülekeznek, majd egy rövidebb útvonalon bevonulnak a főtérre. Itt megkezdődik a szabad farsangolás. Közben a színpadon a Zora táncegyüttes lép fel. Szürkületkor a busók összegyűlnek a főtéren, a tél koporsóját felhelyezik az újabb máglya tetejére, majd máglya gyújtással, koporsó égetéssel, és a máglya körül táncolásával eltemetik a telet és a farsangot. Este busó bált rendeznek éjfélig. Éjfélkor minden busó leveszi az álarcát, amit addig szigorúan tilos volt. Kolompjaikat is leveszik, melyek a kereplőkkel együtt elnémulnak. Így haza sétálnak, és felszerelésüket elteszik egy évre. Ezzel megkezdődik a Nagyböjt.