"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Magyar Ünnepek és Ünnepnapok - Bíró Csaba

2014.03.07 19:45

 

Magyar Ünnepek, Ünnepnapok.

Ősi magyar vallásunkban évente 12 ünnepünk van, 4 fő ünnep és 8 mellék ünnep. Az évkörön belül van 4 fő ünnepünk, ami a nap mozgásával kapcsolatos. A nyári és téli napforduló, és a tavaszi és őszi napéjegyenlőség. A nyári napforduló ünnepe Szent Iván napja, a téli napforduló ünnepe a Karácsony napja. A tavaszi napéjegyenlőség ünnepe a tavaszistennőé, Villőé, az őszi napéjegyenlőség ünnepe Szent Mihályé. A négy főünnep mellet egyéb jeles ünnepeink: Nagyboldogasszony, Kisboldogasszony, Szent Márton, és Luca napja.

http://imagestore1.blogger.hu/25_14724_234443_a341af828bc4b3be7188727cd0462d7f_06a404_301.jpg

A Magyar Ünnepekről

--  A Nyári napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a nyári napfordulóig a Nap délről északra halad, utána pedig északról dél felé kezd mozogni, és az év leghosszabb nappalát adja, következésképpen a legrövidebb éjszakát. Ekkor a nap útja a zeniten van, a ráktérítőre ér, a rák csillagjegyébe lépünk.
--  A Téli napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát, következésképpen a leghosszabb éjszakát adja. Ekkor a nap útja a nadíron van, a baktérítőre ér, a bak csillagjegyébe lépünk.
--  A Tavaszi napéjegyenlőségnek a tavasz kezdetét nevezzük, amikor a nap az egyenlítőn delel, ugyanolyan hosszú a nappal mint az éjszaka, tehát egyenlő. bõségében.
--  A Őszi napéjegyenlőségnek az ősz kezdetét nevezzük, amikor a nap az egyenlítőn delel, ugyanolyan hosszú a nappal mint az éjszaka, tehát egyenlő.
--  A Nyári és a Téli napforduló a kereszt függőleges tengelye, június 21. és december 21., a tavaszi és őszi napéjegyenlőség pedig a vízszintes tengely, március 21. és szeptember 22. Ez a kereszt jelképezi a természettel harmóniában élő őseinknél az élet menetét, az örök körforgást, akár évi, akár precessziós évköri szinten is. "Ahogy fent, úgy lent"..
--  A Legismertebb ünnepünk a karácsony, kerecsen. A téli napforduló idején a nap eléri legalacsonyabb pontját és ezen a holtponton van 3 napig, amikor is kimozdul onnan, és onnantól a fény egyre erősödik, amíg győz a sötétség felett. Ezt ábrázolja több "hun-szkíta-avar-magyar" hagyatékunk is, a lerogyott szarvast égbe emelő kerecsen sólymot. Ezért született Jézus is december 24.-én, és ezért támad fel 3. napra a halálból.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
                         A Hónapok Nevei Több Ősrégi Változatban                             

Modern hónap      Magyar hónap   Arvisura hónap Keresztény hónap  
1.    Január Fergeteg hava Jég hava Boldogasszony hava  
2.    Február Jégbontó hava Hó hava Böjtelő hava  
3.    Március Kikelet hava Fák hava Böjtmás hava  
4.    Április Szelek hava Rügyezés hava Szent György hava  
5.    Május Ígéret hava Virágzás hava Pünkösd hava  
6.    Június Napisten hava Napérés hava Szent Iván hava  
7.    Július Áldás hava Aratás hava Szent Jakab hava  
8.    Augusztus Újkenyér hava Bőség hava Kisasszony hava  
9.    Szeptember Földanya hava Szüret hava Szent Mihály hava  
10.   Október Magvető hava Begyűjtés hava Mindszentek hava  
11.   November Enyészet hava Levelek hava Szent András hava  
12.   December Álom hava Istenfiak hava Karácsony hava  

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Hónapok Elnevezéseiről

--  A modern hónap elnevezések ma használatosak világszerte, nemzetközileg mindenhol ezek az elterjedtek.. Az ősi magyar hónap elnevezések az ősi hagyományainkban gyökeredzik, az évszakok és az időjárás változását követik, szimbolizálják.. A keresztény hónap elnevezések pedig az ősi hagyományokra épülnek, kiegészülve a szentek nevével.. Az Arvisurák a régi hun-magyar mítosz és a benne található hitvilág összefoglaló neve.
--  Az Arvisurák Paál Zoltán kohász által lejegyzett mítosz és a benne található hitvilág összefoglaló neve. Állítása szerint a mű, melynek tartalmát részben a Táltos Szalaváré Tura elmondásai alapján, illetve még további kinyilatkoztatások és kollektív tudattalannal való kapcsolatainak köszönhetően ismert meg. A teljes mű a hun-magyar törzsek sok-sok ezer éves történelmét és világnézetét foglalja magába.
--  A szó eredetére nézve Paál Zoltán, "Paál Zoltán 1998." könyvében azt írja, hogy e szó egy sok ezer éve élt nagy tudású asszony, a magyarok Nagyboldogasszonya, Ardvisura Anyhita neve után maradt fenn, aki bölcsességet, tanítást hagyott az akkor élt emberiségre. Ez a mű szerint még az özönvíz előtt történt, a magyarok ősei által lakott csendes-óceáni: Ataiszon - mely nem azonos a közismertebb Atlantisz szigetével.
--  Az Arvisura szó jelentése igazszólás, vagy igazat mondott szó. Az ő szellemi hagyatékának lett a neve az "Arvisurák"; a későbbi korokban az elnevezés rajtamaradt minden olyan szellemi és történelmi leiraton, amelyet az Anyahita által tanított törzsek írtak. Az Arvisura-Anyahita és az őt követő "rovósámánok" által lejegyzett szöveg történeti létezésére nincsen elfogadott bizonyíték, így az Arvisurákra és tartalmukra vonatkozóan Paál Zoltán kohász közlése az egyetlen forrásunk.
--  Paál Zoltán ózdi vaskohász, egyszerű munkásember volt, aki harminc éven át szakadatlanul és töretlenül írta e történeteket, melyek összesen 10 ezer oldalra rúgnak. A teljes hagyaték tanulmányozása olyan összefüggéseket tár fel az emberiség történelméről, azon belül hangsúlyosan az úz nép életéről, amely összefüggéseket még egy tanult ember is csak nehezen térképez fel egy tudatban.
-------------------------------------------------------------------------------------------

---- Magyar Ünnepek, Ünnepnapok ----

1. Tavaszi Napéjegyenlőség Ünnepe -- Március 21.

Az ősi magyar természet vallásunkban Villő a magyar tavasz istennő, a tavaszi napéjegyenlőség ünnepe ez. A termékenység magyar és szász istennõjét, Eostre-t, valamint a germán Ostarát köszönthetjük e napon.  A Tavasz istennő ünnepe, a fák és a növények ünnepe, a tavaszi napéjegyenlőség ünnepe. Az igazi tavasz elsõ napja, a természet feléledése, az élet megindulása, március 19. és 21. közé esik. Ekkor egyforma hosszú a nappal és az éjszaka, ezt a régi népek is tudták.



A Tavaszi Napéjegyenlőség ünnepe
--  Az ősi magyar természet vallásunkban a tavaszi napéjegyenlőség napjához és az azt követő időszakhoz a kikelet, a virágzás, az új élet kezdete köthető. Minden természetvallás megünnepli ezt a napot, amikor a Természet felébred hosszú téli álmából, a Föld újra termékennyé válik - elkezdődhet a vetés, az ültetés, kihajtanak az õsszel földbe rejtett magok. Ami most éled, annak gyümölcsét élvezhetjük később.
--  Március 21-én teljes az egyensúly a nappal és az éjszaka, a külső és belső világ, férfi és nő között. Ezt az egyensúlyt a Kárpát-medencében a Víz Úrnője hozza el nekünk. A víz - az Istennő vére - éltet minket, táplálja a földeket, az elvetett magokat és tisztít. Népszokásaink őrzik Villő Istennő emlékét. Villő, haját virágokkal és zöld ágakkal, testét kagylókkal díszítő tündérleány, aki elhozza a tavaszt. Villő Istennő jelenik meg a villőzés alkalmával házról házra hordott, szalagokkal vagy festett tojásokkal díszített villőágban, amely elhozza a tavaszt, miután a kiszebabával kidobták a telet a vízbe. Vízben cserél helyet a két Istennő, vízben tűnik el az egyik és vízből emelkedik ki a másik, aki figyelmünket belülről ismét a külső világba irányítja. A téli, lecsendesült időszakban befelé figyeltünk, szembenéztünk lelkünk mély kútjába elrejtett érzéseinkkel, azokat magunkhoz öleltük, megértettük mit üzennek nekünk és most itt az ideje, hogy velük új teremtésbe kezdjünk.
--  Mielőtt Villő áldásával növekedni kezdenek elvetett magjaink hívjuk az Ő ajándékának, a víznek a megtisztító erejét tisztítson meg minket, gyógyítsa érzelmeinket. Ez az ősi szokás bújik meg ma is a húsvéti locsolkodás mögött, a régen minden bizonnyal tavaszi napfordulóhoz kötődő szokás a kereszténység hatására kapcsolódott össze a húsvét ünneplésével. A tavaszi napforduló Úrnője jelenik meg Gyümölcsoltó Boldog Asszonyunk alakjában is. Ő a termékenységet és a növekedést segítő Istennő, megérinti, beoltja a gyümölcsfákat és azok termést hoznak, gyümölcsöt érlelnek érintése nyomán. Gyümölcsöltó Boldogasszonyunk növekedésre indítja a mezőt, visszahozza a fecskéket és gólyákat, sőt tiszteletére a hal is felveti magát a vízben.
--  A Víz Úrnőjéhez kapcsolódnak álló- és folyóvizeink. Ő a Tisza vizében hosszú szőke haját fésülgető Úrnő, aki gyengéd anyaként fogadja a hozzá siető kis folyókat, de megtapasztaljuk zabolátlanul tomboló érzelmeinek erejét is, amikor haragra gerjedve áttöri a gátakat. A Balaton vize az egykor ezt a földet borító őstenger maradványa, Thétisz tengeristennő könnyei. A Föld szelleme szerelmet érzett a Tenger Istennője iránt és szerelmét igazi macsó módjára próbálta bizonyítani, hatamas bazaltsziklákat dobált és őrjöngött. Az Istennő megijedt és egy barlangba menekült. A Föld szelleme felszippantotta a tenger vizét, kereste szerelmét, majd végül bánatában lefeküdt a földre, de teste zuhanása elzárta a barlang bejáratát. A megmaradt szűk kis rés elég volt arra, hogy az Istennő könnyei kiszivárogjanak és létrehozzák a Balatont. Thétisz a víz azon őserejét szimbolizálja, amely egyszerre képes pusztítani és életet adni. A Duna vize pedig nem más, mint Danu Istennő életet adó vére, az örök élet vize, amely őrzi az előttünk ezen a földön jártak tudását, érzelmeit, vágyait és reményeit.
--  A Víz Úrnőjét kőkori őseink Madár Istennő alakban tisztelték. Számtalan régészeti lelet tesz erről tanúbizonyságot: vázák, kancsók, csörgők és egyéb rituális tárgyak a Madár Istennő alakjában, és a víz ősi szimbólumaival díszítve. Villő színe: kék, zöldeskék, türkíz, Villő helye az évkeréken: kelet, Villő szent állatai: vízimadarak, gólya, fecske, halak, bálnák és delfinek, Villő talizmánjai: kehely, tojás, kagyló.. Némelyik wicca-hagyomány a Zöld Istennõt és a Zölderdõ Urát ünnepli ilyenkor. Az Ostara istennõ termékennyé teszi a Földet, felébreszti Õt mély álmából, az Istenség pedig segít fölnevelni, érlelni a termést. Járja a zöldülõ mezõket, öröme telik a természet bõségében.
--  Az ünnep keresztény egyházi megfelelõje a Húsvét, a napéjegyenlõségtõl számított elsõ telihold utáni elsõ vasárnap. Ekkor emlékszik meg a katolikus világ Krisztus feltámadásáról. Idõben ugyanekkorra esik a zsidó Peszách-ünnep is. A télvégi farsangi mulatságokat önmegtartóztató idõszak követi, a negyvennapos nagyböjt. Ez Spanyolországban: Cuaresma, a németeknél Lenz, Itáliában Quaresima, angolszász Lent, valamint a nagyhét különleges szertartásai. A húsvét napjainkban a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, a Krisztus-központú kalendárium központi főünnepe. A Biblia szerint Jézus pénteki keresztre feszítése után a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett.
--  A valláson kívül is a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban, a Hold állásának megfelelően. tartanak. A húsvétnak megfeleltethető, időben korábbi zsidó vallási ünnep, héber nyelven pészah, az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. A húsvét a pészahhal ritkán esik egybe, mivel a Hold járása szerinti naptár és a két változó ünnep számításától függ. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés. A katolikus egyház másik tavaszi ünnepe, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja még egyértelműbb, félreérthetetlen kapcsolatban áll az õsi pogány ünneppel, amit a Fehér Istennõ tiszteletére világszerte megültek.
--------------------------------------------------------------------------------------------

2. Tavaszi Élet, Fák és Virágok Napja, a Munka Ünnepe -- Május 1.

Az ősi magyar vallásunkban május 1-e a tavaszi virágzás köszöntése, a fák és növények, a búja tavaszi élet és a napsütés ünneplése. Abban kell keresnünk a magyarázatot, hagy ma van május elseje és ezen a napon a világ fiai ősidőktől fogva árnyas erdők és ligetek kellemességével, madarak énekével gyönyörködtették magukat. A pogány világ mintájára a hívő keresztényeknél pedig szokássá lett, hogy lelkükben felkeltsék az örök hazának boldogságát és az oda való vágyakozást..


 
A Május elseje és a Majális
--  Május 1-je múltjának megismeréséhez a Brit-szigetek folklórján keresztül vezet az út. Haladjunk visszafelé az időben. A britek a májusfát gyakran galagonyából készítik, may-tree, may-bush. Ez a fa manapság a nyár visszatérte feletti örömet jelképezi virágzásával. Galagonyakoszorú ékesíti az ünnep főalakoskodójának, a „zöld embernek” a homlokát, ő az erdők szellemét képviseli. Galagonyakoszorút akasztanak e napon a tehénistállókra, hogy biztosítsa a jó tejhozamot, fehér virág a fehér tejet, a tetőgerendára azért teszik, hogy védje a házat viharok, szellemek és boszorkányok ellen. A középkorban viszont a galagonya még a boszorkányok fája volt, május 1. előestéje pedig az egyik az évente tartott négy „boszorkányszombat” közül May Eve...
--  A Májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert kultikus és szimbolikus kelléke. A májusfát csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Általában színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Általában az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes területeken a legények a rokonlányoknak is állítottak fát. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte. Ez a szokás falvakban még napjainkban is komolyan jelen van. A májusfát vagy májusi gallyat mindig világosig őrizni kellett.
--  Május elsején Magyarország szerte mindig kitáncolták a májfát, azaz a májusfát. A májfa hatalmas, sudár jegenye volt; hosszú törzséről letisztították az ágakat, csak a koronáján hagytak valami lombot, annyit, mint egy napernyő. Valamikor a májfát a lányos házak elé állították, minden ház elé egyet; később már az egész pusztára egyetlenegy jutott; ezt kezdetben a gazdatiszt lakása elé ásták, de attól fogva, hogy az egyik gazdatiszt neje az éktelen ricsajozás miatt ezt megtiltotta, más helyet kerestek neki. Az ökör istálló előtt döngölték le a földbe, sorrendben ezt tartották a következő díszhelynek. Május elsején éjjel állították fel, így kívánta a szokás.
--  Május 1-je hasonló tartalommal katolikus ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje, Jézus nevelő apja tiszteletére. Az ugyanerre a napra eső kereszténység előtti európai pogány ünnepek, mint például a Beltane, vagy a hagyományok, mint a májusfa állítása.
----------------------------------------------------------------

3. Nyári Napforduló Ünnepe - Szent Iván, Szent János -- Június 24.

Szentiván éj – Szent Iván, Keresztelő Szent János napjának előestéje, a június 23-áról 24-re virradó éjszaka. Évszázadok óta a nyári napforduló ünnepe, varázslatos és mágikus éjszaka, még a kereszténység előtti időkből, a pogány világból származik. A hagyomány szerint ez az év leghosszabb nappala és legrövidebb éjszakája. Szent Iván napja, azaz Keresztelő Szent Jánosnak, Jézus megkeresztelőjének az emléknapja. Magyarországon a délszláv hatást mutató Iván változat honosodott meg a magyar Jánossal szemben.

A Nyári Napforduló ünnepe, Szent Iván
--  Szent Iván, vagy Szent János a nyári napforduló ünnepe, Európában és Magyarországon is országszerte a kultikus tűzgyújtások ideje. A pogány hagyományban a tűz egyrészről napszimbólum, tehát a nap megújhodását kívánták elősegíteni a tűzgyújtással, másrészt mindig a megtisztulás szimbóluma is. A keresztény egyház Szent János ünnepét az 5. század óta jegyzi, a pogány hagyományokra visszavezethető kultikus tüzeket az egyház liturgiájába átültette, a tüzeket megszentelte.
--  A Szent Iván napi tűzgyújtáshoz számos hiedelem fűződik. Azt tartották ezek a tüzek megvédenek a betegségek, elsősorban a pestis ellen, a termést pedig védik a jégveréssel szemben. Magyarországon erről a szokásról a 15. század óta vannak feljegyzések. A tűz körül a fiatalok termékenység és szerelemvarázsló dalokat énekeltek, a tüzet körüljárták és szokásban volt a tűz átugrása is. Ennek általában szerencsehozó erőt tulajdonítottak..
--  A természettel összhangban élő, kereszténység előtti ember a nyárközépi tűzgyújtással elsősorban a Napot kívánta megsegíteni a sötétséggel vívott küzdelmében, a tűz fényének erejével pedig az ártó szellemeket igyekeztek minél messzebb űzni. A sötétség és az ahhoz kapcsolódó rontó hatások így egy időre, még ha csak egyetlen éjszakára is, de elveszítették hatalmukat az ember felett. Bár a kereszténység elterjedése után a Nap megsegítésének motívuma a mindinkább háttérbe szorult, a tűzünnep mégis megőrizte korábbi szimbolikáját és mágikus karakterét, mivel a tűz gyakorlati hasznával együtt már a régi korok emberei számára is nélkülözhetetlen erőt képviselt.
--  Időjárási, éghajlati okokkal magyarázható, hogy Szent Iván éjjelének ünnepe az északi, a skandináv és balti népeknél a mai napig élő, valódi ünnep. A zord, hűvös éghajlaton az egyébként rövid nyár érkezése igazi öröm az emberek számára. Ma is ezerszámra lángolnak fel a máglyák Szent Iván éjjelén, általában valamely magaslaton, hogy minél messzebbre látszódjék. A fiatalok "páfrányvirágot" keresnek, a hiedelem szerint ezen az egyetlen éjjelen virágzik a páfrány, aki a virágot megtalálja boldog és gazdag lesz.
--  A János nap mágiájához tartozik az egészség- bőségvarázslás is. Gyógynövényeket, füveket is szórtak a tűzbe, máshol a füvekből koszorút fontak, ettől remélték a jószág termékenységét, egészségét. Az észtek különös jelentőséget tulajdonítottak a János nap hajnalán szedett harmatnak, ezt életvíznek tartották, ezzel mosták meg a beteg szemet, úgy tartották, ettől meggyógyul. Szokás volt még a házba nyírfaágat vinni, amely szintén az ünnep szimbóluma északon.
--  A Szent Iván naphoz fűződő hiedelmek és szokások egyrészt a szomszédos népektől, másrészt egyházi közvetítéssel kerültek hozzánk. „A magyar szokások szerint régen a június hónapot is Szent Iván havának nevezték. A nyárközépi tűzgyújtást, illetve a tűzcsóvák forgatását, népies nevén lobogózást, a történelmi Magyarország egyes területein, főleg Nyitra megyében Szent Iván napi dalok éneklése kísérte. A tűz körül álló asszonyok különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, s ezeket később fürdők készítéséhez használták fel. Hegedűs megemlíti még, hogy gyógyító hatást tulajdonítottak a tűzbe vetett almának is, mondván, aki abból eszik, nem betegszik meg. Baranya megyében a sírokra is tettek a sült almából, míg Csongrád megyében azt tartották, hogy a tűzbe dobott alma édes ízét az elhunyt rokonok is megízlelhetik..
--  Szerelmi praktikák és jóslások is fűződnek e naphoz. A szalmából és a többféle fából megrakott tűz fölött a hagyomány szerint a lányok átugráltak, amíg a fiúk azt figyelték, ki mozog közülük a legtetszetősebben. Az ugrások magasságából és irányából persze sokféle jövendölést lehetett kiolvasni.. A csíki székelyeknél az angyalozás szokása járta. A faluban a házak elé lombokból sátrat emeltek, abban imádkoztak. A falubéli kislányok csoportosan jártak házról-házra, köszöntő énekeket mondtak, a háziaktól pedig süteményt, néhány apró pénzt kaptak cserébe.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------

4. Nagyboldogasszony Ünnepe -- Augusztus 15.

Nagyboldogasszony vagy Nagyasszony ünnepnapja az egyik legfontosabb ünnep ősi magyar természet vallásunkban és keresztény Szűz Mária-ünnep, amelyet Magyarországon augusztus 15-én tartanak. Neve az ősmagyar hitvilág istennőjének nevéből ered, akinek az alakja a magyar kultúrában egybemosódott Jézus édesanyjáéval. Ezen a napon a keresztény hívők Szűz Mária mennybemenetelét ünneplik. Számos országban munkaszüneti nap...

A Nagyboldogasszony ünnepe
--  Az ősi magyar vallásban és táltos hagyományban a nőnemű teremtő Erőnek Tengrit, vagyis „Végtelen”, azaz „Tenger”, „Tér” volt a neve. Ő volt „az Ősanya, az első moccanás szülötte, az idő forrása, lét kezdete, a megfogalmazott ige, az osztó, az oszló...” „Tengrit, akit Yotengritnek is mondanak – mert Yo elsőt jelent, és ő vala az első istenség...” „Az ősistenség kezdetben egyedül volt és nő volt, ki magában hordozá még a férfit is, mint várandós asszony méhében a fiát, kit megszülend..
--  A várakozó és várandós menyasszony volt az istenség, és teremte hegyeket, völgyeket, testet ölte sziklákban, kövekben, alkotván azokat szitáló ködnél finomabb szellem anyagából. Teremte szellem gyerekeket is, kisisteneket, világ-részek ügyelőivé...” „Homlokán holddal ékes Ukkó istenanyánk, Naporcájú Gönüz istenatyánk akkor még egységben valának...” „Fényes orcával ékes magasságos istenünk akkor még homlokán holddal ékes Ukkó istenanyánkban szunnyadt, aki akkor még Tengrit volt.” „Tengrit isten-ősünk szitáló ködnél finomabb istenanyagából nőstény istenné meg hím istenné szellem-testesült... A nő isten, Ukkó Földisten, Anyánk éke a hold... Ő a Föld Királynője is, a Boldogasszony.”..
--  Egy Boldogasszony ének: ""Boldogasszony Anyánk, Régi nagy patrónánk, Nagy ínségben így szólamlik hazánk, Magyarországrul, Pannóniárul, Ne feledkezzék el árva magyarokrul."" Nagyboldogasszony napját Szent István rendelkezésétől kezdve ünnepként tartják számon Magyarországon. Ez az ünnep egybeesik a Regnum Marianummal, vagyis azzal a nappal, amikor Szent István Magyarországot felajánlotta a „Szent Szűznek”. Ezen az ünnepen tarthatjuk tehát Magyarország Patrónájának a napját is, a Mária-kegyhelyekre való zarándoklattal, körmenetekkel és az országszerte rendezett búcsúkkal....
--  Boldogasszony a kereszténység előtt már jóval korábban létező mitológiai alak, s mint ilyen, a magyar mitológia fontos szereplőjét képezte az elmúlt évezredek során, és a huszadik századra a Boldogasszony alakja a köztudatban teljesen egybemosódott Szűz Mária alakjával. A keresztény-katolikus hittérítők ugyanis, a hasonlóságot felismerve, egyszerűen lecseréltek a magyar mitológiai nő istent: Boldogasszonyt: Szűz Máriára, hogy az új hitet a régire építve könnyebb dolguk legyen elterjeszteni az általuk pogánynak tartott magyarok között. Ezt a verziót nem támasztja alá az a tény, hogy a keresztény Szűz Mária csak a magyarok körében Boldogasszony, mert a Boldogasszony mint Beata: Boldogságos, általános keresztény elem, a Bibliából, és a VIII. századtól kezdve alkalmazzák Szűz Máriára. később.
--  A Biliában található utalások: Mária látogatása az ugyancsak áldott állapotban lévő Erzsébetnél. Máriáról mondja Erzsébet: "Boldog aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki. Magnificat: "Íme mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék." Amikor Jézus arról beszélt, hogyha nem talál nyugalmat a megtisztult ember, akkor hét másik gonosz lélek szállhatja meg; egy asszony felkiáltott a tömegből: "Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál.
--  Lehetséges verzió, hogy inkább az ősi magyar hitvilág egy részének továbbélése keresztény köntösben, ha az korábban keletkezett, mint az Újszövetség. Olyan elmélet is létezik, mely szerint a Boldogasszony a Buddhista bódhiszattvákhoz kapcsolódik, ezt erősíti meg a Szabadító Buddha Anya, azaz Tara hagyománya is, amelyet a Buddhizmus-ban a Boldogasszonnyal azonosnak tartanak. A Szabadító Buddha Anya temploma Magyarországon Tar község mellett található.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------

5. Kisboldogasszony Ünnepe -- Szeptember 8.

Kisboldogasszony vagy Kisasszony napja egy ősi magyar és keresztény egyházi ünnep, ősi gyökerű és származású, amelyet minden év szeptember 8-án vagy valamelyik hozzá közel eső vasárnapon tartanak. Kisboldogasszony ünnepe egyben Szűz Mária születésének ünnepe is. Latinul Nativitas B.M.V. A hagyomány szerint Mária születése a jeruzsálemi Betheszda-fürdő mellett volt..



A Kisboldogasszony ünnepe
--  Az ősi magyar vallásunkban szeptember 8. Kisasszony napja, a második legfontosabb anya ünnep. Azért lett később szeptember 8-a az ünnep, mert ezen a napon szentelték fel azt a jeruzsálemi templomot, amely azon a helyen áll, ahol a hagyomány úgy tartja, hogy Szűz Mária született. Ez a templom ma is áll, és Szent Annanak szentelték. A XII. századtól kezdve kerül szeptember 8-ra az ünnep. Magyarországon a XVIII. században fejlődött ünneppé. Ekkor fejlődött ki számos népszokás is..
--  Ma Magyarországon közel: 180 Kisboldogasszony templom vagy kápolna van, melyeknek általában ezen a napon van a búcsújuk. A legismertebb zarándokhely a Kisboldogasszony templom, ahol már számos csoda és jelenés megtörtént. A Kisboldogasszony-búcsúk éneklő menetekké alakulnak, ahol van Mária-szobor ott leányok viszik magasba emelve. A menet elejét ministráns fiúk vezetik...
--  A népszokások száma is igen terjedelmes e napra. Kisasszony, olykor Kisboldogasszony, Szűz Mária születésének emléknapja. Már a XI. században számon tartott ünnepünk, amelynek a középkorban vigíliája és nyolcada is volt. Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, amelyek főleg a "Legenda Aurea" és a "Stellarium" révén kódex irodalmunkba is belekerültek.
--  Ennek a napnak a hajnalát a hívők a szabadban várták, és "csatlakoztak az angyalokhoz", akik a mennyben örvendeztek a Szűzanya születésén. Együtt mondták: "Boldog vagy szentséges Szűz Mária és minden dicséretre méltó, mert belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, a mi Istenünk." Aki érdemes volt rá, az megláthatta a felkelő napban Szűz Máriát.. Egy másik ének:. "Ma született e világra, Egy ékes kisasszonyság, Kinek kebléből bimbódzik, Fölséges nagy uraság, Fellegek és az egek közt, Ma tartatik a vigasság, Az angyalok ma énekelnek, Zengenek és muzsikálva ünnepelnek."...
--  A népszokások e napra szóltak. Ha nem tudták Egyed napján az őszi búzát elvetni, akkor Kisboldogasszony napján vetették el. A szárított búzát szétterítették, hogy a pap szentelt vízzel meghintse, miközben a jelenlévők imádkoztak. A Balaton és Göcsej régióban, az Istent kérték, hogy szentelje meg harmattal, az "Úristen szentelje meg" ima kéréssel. Majd vetésnél, a megüresedett zsákokat feldobálva kérlelték Istent, hogy olyan nagyra növessze a gabonát. Az ilyen gabona bőven terem és nem üszkösödik meg.
--  Ha ezen a napon szép és napos idő van, akkor minden termés jó lesz. Ha ezen a napon esik, akkor nem jó a vetés idejére. A dióverés kezdetének napja.. A nép megfigyeléshez tartozik, hogy a fecskék ezen a napon hagyják el Európa ezen részét és a Közel-kelet érintésével költöznek délre.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------

6. Őszi Napéjegyenlőség Ünnepe, Szent Mihály Napja -- Szeptember 23.

Az őszi napéjegyenlőség ünnepe szeptember 23-án Szent Mihály napjához köthető ünnepkör. A csillagászati ősz szeptember 23-án kezdődik. Az ősi magyar természet vallásunkban az őszi napéjegyenlőség napjához és az azt követő időszakhoz az elmúlás, búcsúzás és a számadás köthető. A régi magyar táltosok, bacsák és a tudók hagyatéka szerint ezen időszak volt, amikor megemlékeztek őseikről és hőseikről.

Az Őszi Napéjegyenlőség
--  A csillagászati ősz szeptember 23-án kezdődik. A déli féltekén e napon kezdődik a csillagászati tavasz. Ettől kezdve a Nap a Baktérítő felé távolodik az Egyenlítőtől, sugarai egyre laposabb szöget zárnak be a földtengellyel. Ezért az északi féltekén rövidülnek és hűlnek a nappalok, közelít a tél. A meteorológiai ősz Európában már szeptember elején beköszönt. A régi kelták és a kínaiak viszont már augusztus elején megülték az ősz kezdőünnepét, náluk magyaroknál az őszi napéjegyenlőség napja az évszak zenitje, annak eszmei közepét foglalta el.
--  A kínai naptárban például az ősz augusztus 7-én kezdődik és november 6-ig tart s az őszpont az évszakot majdnem pontosan kétszer másfél holdhónapra, 46 illetve 44 napra osztja. A kínai és japán őszt a krizantém-ünnepek aranyozzák be. Ez a virág, melyet Európa csak a XVIII. század végén ismert meg, a japánok és kínaiak „őszi rózsája” volt. Nyílásának ideje miatt e gondolatot Európa is átvette, így lett a krizantém őszszimbólum, a temetők halottak napi dísze nálunk is.
--  A fény, a Nap erejének, tüzének csökkenése elérte az egyensúly állapotát: a nappal és az éjszaka egyforma hosszú. E naptól a sötétség válik erősebbé, a külvilági tűz fogyásával a belső, befelé forduló, emésztő tűz nyer teret. Őseink táltosai a régi hitben élve kis kenyereket, pogácsákat osztottak, elsősorban a szegények között.. Ez a nap a Földanya ünnepe, a gyümölcsérésé, a beérett termésé, a szüreté és a megnyugvásé. Ha ezen a napon tiszta az idő, jó lesz a bortermés. Ezután kezdődnek az őszi pásztorünnepek, a gazdasági év végét jelentő szüreti mulatságok.
--  Ünnep köszöntő ének:. ""Ünnepet, ha megülsz, Őseidről megemlékezz, Öreg Puszta Atyánkról megemlékezz, Szépmező Szárnyáról megemlékezz, Csillagösvényre lépőről megemlékezz, Kantárfejét földbe tegyed, Fegyvereit ne feledjed, Áldozz fehérborral, Lelküknek ajánljad, Ételed birka levese legyen, Őseid hite, szokása szerint.!""
--  Elköszönő ének:. "" Ne kérdezd Ember hol van, merre jár, Táltos lovat küldött érte Szél Kagán, Éjfekete csődört, híres hősnek valót, Csillagösvényen messze nyargalót, Hősök Mulató Mezején, Arany Atyánk előtt, Az a fekete táltos letette őt, Hírét-nevét, tetteit mi soroljuk el Neked, Atyánk, Fogadd őt szívesen, és az ő lelke viseljen gondot reánk.""
--------------------------------------------------------------------------------------------------------

7. Márton Napja -- November 11.

November 11-e Márton napja. Jeles nap ez a régi magyar hagyományaikban és a paraszti világban is, ez az ősz lezárása, a téli negyedév kezdete. Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás ilyenkor zárták le az éves mezőgazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és ettek először libát..

A Márton napi szokások
--  A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás szerint ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az ősi magyar hitvilágrendszerbe nyúlnak vissza. Az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.
--  A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben egy római tribunus (elöljáró) fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén oda adta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett.
--  Márton misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.
--  Szent Márton kultusza a Pannónia területén már időszámításunk korai éveiben is virágzott. Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette. A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére. Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett. A Pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült azon a helyen Savaria-Sicca, ahol az egyik hagyomány szerint a szent született.
--  A legújabb kutatások viszont minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis Szombathely. A Dunántúlon különösen Vas megyében még sokan emlékeznek arra, hogy Márton-nap estéjén a pásztorok sorra járták a házakat köszöntőjükkel. Kezükben dús lombú nyírfavesszőt tartottak, melyből a gazdának is adtak, hogy tavasszal ezzel hajtsa először a jószágot a legelőre.
--  Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az új bort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol. A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajta ütésétől.
--  A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve “avis Martis”, "Mars isten madara"; régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától. A reformációnak korában is folytatódott a hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharaikat ilyenkor.
--  A magyar népszokás szerint ezen a napon libát kell enni, ugyanis “aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” A tipikus Márton napi ételek tehát a libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal. Ma már elterjedt, hogy az éttermek november hónapban külön Márton napi étlappal várják a libafinomságok kedvelőit. Ha nem étteremben, hanem otthon kívánunk Márton napi hangulatba kerülni, nem valószínű, hogy egy egész libát meg fogunk sütni.
--  Lehetséges alternatíva, ha a libát a kisebb testű kacsával helyettesítjük, vagy a libának csak bizonyos részeit készítjük el, természetesen a megfelelő köretekkel. Köret lehet például gombóc, burgonya, párolt káposzta, káposztasaláta, káposztás rétes, zsemletöltelék, sült alma, töltött zöldségek, saláták. Ha mégis egész szárnyast készítünk, használjuk fel az esetleges maradékot változatosan, például salátához, rizottóhoz. Egyszerű vacsorazáró csemege lehet az őszi hangulatot idéző sült alma vagy sült gesztenye, birsalmasajt, de készíthetünk házi süteményt is. Bontsunk hozzá egy üveg újbort és a tökéletes hangulathoz gyertyát is gyújtsunk. Minden itteni barátomnak váljék egészségére a mai napon elfogyasztott liba és az újbor..
--------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
8. A Mikulás Ünnepe, Szent Miklós Legendája -- December 6.

Az ajándékosztó Mikulás eredetileg a keresztény vallású vidékeken Szent Miklósnak, a Lycia római provinciában fekvő Myra püspökének népies alakja. Az európai és a magyar néphagyomány szerint december 6.-án Miklós napján a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, szép ajándékokkal teli csomagot tesz nekik a házuk elé, az ott lévő, az ajtóba vagy az ablakba kirakott csizmájukba.

A Mikulás nap eredete és szokásai
--  Szent Miklós (Patara, 245 - Mira, 343. december 6.) myrai püspök, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, a gyermekek és diákok, a pálinkafőzők védőszentje Oroszországban, Görögországban, és Szerbiában. Bari város védőszentje Itáliában, és Kecskemét város védőszentje Magyarországon. Életéről több legenda ismert, ezekből alakult ki a Mikulás személye.
--  Szent Miklós Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával érsek Nagybátyjához, Patara város kolostorába költözött. Felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta.
--  Szent Miklós életét az emberiségnek és a gyerekek tanításának szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember szeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált! Zarándokútról visszafelé, betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké választották.
--  Szent Miklós 52 évig volt püspök. A hosszú évek alatti a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes Egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból..
--  Szent Miklós minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is: A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Vissza sietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon.
--  A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett.
--  Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel, az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő.! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel.
--  Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte "Noel Baba"-nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Fogságából végül kiszabadult, hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét, 343. december 6-án angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt... Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez minden évben December 6-án utódját, a Mikulást.
--  A középkori Legenda Aurea legenda szerint egyszer Miklós püspök megtudta, hogy az egyik szomszédja a nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát. Ezért segíteni szeretett volna rajtuk és egy éjjel a szomszédja nyitott ablakán keresztül bedobott egy erszény pénzt, és így mindhárom lány férjhez mehetett. Ez az alapja annak a keresztény hagyománynak, amikor a vallásos szülők az ablakba tetetik gyermekeikkel a kitisztított kis csizmáikat, hogy reggelre ott találják meg azt, amit éjjel a Mikulás ajándékként abban elhelyez.. Szent Miklós fenti legendái és a szent december 6-iki egyházi ünnepe kapcsán terjedt el a 18. században a városokban, hogy a Mikulás az ablakokba helyezett kitisztított cipőkbe szaloncukrot vagy kisebb édességekből és déligyümölcsökből álló piros csomagot tesz december 6-án.
--  A német területeken Mikulás megfelelője a Nikolaus. Nem összetévesztendő a karácsonykor a Jézuska, Christkind helyett ajándékot hozó Weihnachtsmannal. A protestáns, evangélikus gyerekek nem december 6.-án várják Nikolaust, hanem saját "Pelzetmärtel" néven ismert ajándékozójukat Szent Márton napján, azaz november 11-én.. Angolszász területeken, főleg az Amerikai Egyesült Államokban Santa Claus néven karácsonyi ajándékhozó alakká vált Mikulás, és története szerint az Északi-sarkon lakik. A gyerekek karácsony előtt levelet küldenek neki kívánságaikkal. A Mikulás, a Télapó rénszarvas-vontatta szánjával december 25-én egy éjszaka alatt körbejárja a Földet, és a kandallóra tett zoknikba, harisnyákba apró ajándékokat helyezve lepi meg a gyerekeket, akik tejjel és süteménnyel várják.. Skandináviában a sarkkörön túli vidékekhez, hagyományosan Lappföldhöz kötik alakját. A finn Mikulást Joulupukkinak hívják.
--  Magyarországon a hagyományos ünneplés a városokban és a falvakban az álarcos, jelmezes játék, az alakoskodás volt Miklós-napon, december 6-án. Az ünneplés nyugatról érkezett Magyarországra a korai középkorban. A 17. század végén megjelent emlék is árulkodik róla. Az ajándékosztogató, mosolygós, piros ruhás Mikulás a városokban jelent meg először, valószínűleg függetlenül a Miklós-napi szokástól. A kipucolt cipőkbe és csizmákba ajándékot rakó, éjjel közlekedő Mikulást egyre inkább összekötötték Szent Miklós személyével: amíg a 19. század végén megjelent szótárak a szent püspöki munkáját emelték ki, addig 20. század első felében már jótékonysága került a középpontba, a mai lexikonok pedig szinte csak az utóbbiról emlékeznek meg. A Szent Miklós legenda tiszta forrásából áradó szeretettel küldi a nép Mikulást a mai gyerekekhez minden év december 6-án.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------

9. A Luca Napja -- December 13.

December 13. Luca napja, amely egy jeles nap a naptárban, a legtöbb magyar néphagyomány és népszokás ehhez a naphoz kötődik. A hagyomány szerint ez az év legrövidebb nappala és leghosszabb éjszakája. Azért is misztikus nap ez még, mert az év utolsó havának 13. számú napja. Luca napjához oly sok népszokás kapcsolódik a magyar hagyományokban, hogy felsorolni is nehéz: Luca-naptár, Luca-járás, Luca-búza, Luca-szék.

Luca napja és népszokásai
--  A karácsonyi ünnepkör egyik érdekes napja december 13-a, vagyis Luca napja. De mi is ennek a világszerte ismert, de részben egyedinek tekinthető magyar népszokásnak a története.. Szent Lucia, akinek alakját köszöntik ezen a napon, a legendák szerint Krisztus után a III. és IV. század fordulóján élt Szicília szigetén, Siracusában. Nemesi család tagja volt, fiatal lány, aki egy alkalommal elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, hogy a szent közbenjárását kérjék a gyógyulás érdekében. Itt álmában megjelent neki a szent, és hívta az égiek seregébe. Mikor felébredt, Lucia kérte meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez, mert ő immár örökre Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Ebbe az elhagyott vőlegénye nem tudott belenyugodni, s ezért feljelentette a lányt keresztény hite miatt Pascasius fejedelemnél. A fejedelem mindent megkísérelt, hogy Luciát a bálványok előtti áldozat bemutatására kényszerítse, de hiába. Ekkor megpróbálta elvitetni a bordélyházba, hogy ártatlanságában megszégyenítse, de Isten segítségével nem sikerült még ötven igavonó barommal sem elvonszolni a szüzet. A fejedelem ezután kiadta a parancsot: olajjal és szurokkal öntsék le és égessék el! Ám a tűz sem fogott Lucián. Végül rabtartói elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg imádságát be nem fejezte..
--  Lucia neve összekapcsolódik a fénnyel, ő a fényhozó, latinul és olaszul Lux és Luce a fény. Őt így elsősorban a szembetegek és vakok védőszentjének tartják, valamint a hegyes szerszámokkal dolgozóknak is ő a védője: a földművesek, kézművesek, varrónők, párnakészítők, nyergesek védőszentje is ő. Ünnepnapja december 13.
--  A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Ez utóbbi terjedt el a néphagyományban. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mind december 13-hoz, Luca napjához. Ez a nap épp úgy alkalmas volt termékenység varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására. Az első látogatóból a várható állatszaporulatra jósoltak. Ugyanis, ha Luca reggelén férfi lép a házba, a szaporodás bika lesz, ha pedig nőlátogató érkezik, üsző.
--  Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonosz járó napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, és elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok. Ehhez a naphoz kötődik a legismertebb hagyomány, a Luca-szék készítés. Ezen a napon kezdték el faragni, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni, de karácsony szentestére készen kellett lennie. Az éjféli misére magukkal vitték, és ha ráálltak, meglátták a boszorkányokat.
--  A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta ki lesz a férjük. Luca napkor vetik a luca búzát. A búzaszemek gyorsan csíráznak, azt tartják, ha Karácsonyra kizöldül, jó termés várható. Az időjárásra a székelyek hagymából jósoltak. A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ez az év egy-egy hónapjának felelt meg. Mindegyikbe egy kevés sót szórtak, amelyikben elolvadt, az a hónap esősnek ígérkezett, a többi száraznak. Szintén Luca napkor voltak szokásban bizonyos, finomnak éppen nem mondható tréfák is. Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol szétszedték a szekeret a gazda legnagyobb bosszúságára.
--  Luca-naptár
--  A Luca-naptár a régi magyar Luca-hagyománykör egyik eleme, amely nap az időjárás előrejelzésre használt, ami szerint a következő esztendő januárjában a megfigyelési helyen olyan idő lesz átlagosan, mint Luca napján december 13-án, februárban olyan, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsonyig, ami a következő decemberi időjárásra utal majd.
--  Luca-járás
--  Luca napjának hajnalán a gyerekek, esetenként kísértetnek öltözve körbejárták a házakat, és lopott fán vagy szalmán térdepelve mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot ígértek kisebb ajándékokért cserébe, és átkokat, ha nem kapnak majd ajándékot.
--  Luca-búza
--  A következő év termését próbálták megjósolni a Luca-búza keltetéssel. Luca napján búzaszemeket kezdtek el csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Később a kikelt búzával az adventi oltárt díszítették.
--  Luca-szék
--  Magyar nyelvterületen „gonosz járó nap”-nak is tartják december. 13-át, ezen a napon különösen a boszorkányok rontása ellen kell védekezni. Számos népszokás alakult ki erre, melyek közül a Luca szék készítése az egyik legismertebb.. A Luca szék hagyományos alakja, az ősrégi idők óta varázserejűnek hitt pentagramma vagy pentalfa, magyarul boszorkányszög: egy szabályos ötszög köré irt öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag.
--  A Luca széke készítését december 13-án kezdik el és többféle fát használnak fel az elkészítéséhez, leginkább akácot, csert, fenyőt, rózsát. Szögek helyett kizárólag fából faragott ékek tartják össze. 13 napig készül úgy, hogy minden nap csupán egy-egy műveletet lehet rajta elvégezni, innen ered az a népi mondás is, hogy „Lassan készül, mint a Luca széke”. A széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa. December-26-án az éjféli misére a „mesterek”, rendszerint fiatal emberek, a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd ráállva, megláthatták a boszorkányt.
--  A boszorkányok ilyenkor szarvakat hordtak és emiatt a templomkapun belépve a fejüket le kellett hajtaniuk. A Luca székén állva éjfélkor viszont felismerték őket. Ezután a fiatalembereknek el kellett menekülniük, nehogy a boszorkák széjjeltépjék őket. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy menekülés közben elszórhassák. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük és így nem tudták elkapni a fiatalokat.
--  A Luca székét aztán otthon tűzre vetették, a tűzben a sok kis fadarab sikoltozni kezdett és ha csend volt karácsony hajnalán, még hallhatták a boszorkányok a fadarabok jajgatását is, mert ez a tűz a boszorkák végét jelentette. Ezután a kulcslyukba fokhagymát kellett dugni, a kést a bal ajtófélfába vágnia, a söprűt pedig keresztbe állítania, hogy minden rontástól védve legyen. A Luca ostor ennek a népszokásnak egy változata, amit úgy kellett elkészíteni, hogy az ostort alkotó zsinegen kellett minden nap egyet csavarni, majd karácsony éjjelén pattogtatni vele. Az ostor hangjára odagyűltek a boszorkányok..
--------------------------------------------------------------------------------------------------------

10. A Téli Napforduló, Karácsony Ünnepe -- December 25.

A karácsony ma már szinte mindenhol és mindenkinek az év egyik legnagyobb ünnepe a földön. A karácsonyi ünnep hosszú évezredek, évszázadok óta az egész világ számára ugyanazt jelenti, ugyanazokat a gondolatokat ébreszti az emberekben. A téli napforduló ünnepét jelenti elsősorban, a fény és a remény megszületését, a családi együttlétet, a meghittséget, a megbocsájtást, a szeretetet, és végül az ajándékozást.

A Karácsony ünnepkör eredete
--  Karácsony napja az emberiség egyik legősibb ünnepe, s az év egyik kiemelt pontjaként jelezte a nap fordulását és egy újabb év eljövetelét. A téli napforduló napja az év egyik olyan sarokpontja volt, mely a nyári napfordulóval, azaz a Szent Iván-éjszakájával együtt egységes keretet adott az időszámításnak. Míg a nyári napforduló során a legmagasabban állt a Nap a zeniten, és a legrövidebb éjszaka következett be, addig télen a legalacsonyabban delel a Nap a nadíron, és ekkor van az év leghosszabb éjszakája is.
--  A téli napforduló az északi féltekén december 21-22-ére esik, míg a déli féltekén pont fordítva, június 21-22-ére. Ezért is volt, hogy míg a nyári napforduló alkalmával azért gyújtottak tüzeket, hogy elűzzék a közeledő sötétséget, addig a téli napforduló alkalmával a fény diadalát, az élet megújulásába vetett hitet ünnepelték, hiszen ekkortól kezdtek az éjszakák újra rövidülni, és hosszabbodni a nappalok..
--  A Római Birodalomban az ünnepet a már erősödő Napisten, és Mithrász-kultusz nyomására az időszámításunk 3. században rendelték el. Az ekkor erősödő keresztény vallás szimbolikájában az isteni fényforrást, a sötétségen diadalmaskodó fényt Krisztus szimbolizálta, így hamarosan az ő személyét is ehhez a naphoz kötötték. Krisztus személye születése által kapcsolódik a téli napfordulóhoz, mint ahogy a nagy vallás alapítók, próféták és mitikus személyek születésnapja, és sokszor halála is természeti forduló pontokhoz, az év legjelentősebb napjaihoz köthető. A titokzatos égi jel, a Betlehemi csillag megjelenése is, amely így mintegy második napként tündökölt, elhozva ezzel azt, aki az emberiség bűneiért fényként küzd majd meg a sötétséggel, elhozva a reményt..
--  Máté és Lukács evangéliuma szerint Názáreti Jézus Máriától és Józseftől, Dávid király leszármazottjaként, ám a Szentlélektől fogantatva született Betlehemben, ám ennek pontos időpontja nem esik egybe időszámításunk titokzatos, és "0” pontjával.. A karácsonnyal összekapcsolódó hagyományok így többféle forrásból erednek.
--  A római világban a Saturnalia, december. 17, a vidámság és az ajándékozás napja volt. December 25-ét az iráni isten, Mithra születésnapjának is tartották, akit az Igazságosság Napjának neveztek. A római újévkor, január 1. a házakat zöld növényekkel és lámpákkal díszítették, a gyerekeknek és a szegényeknek pedig ajándékot adtak. Ezekhez a szokásokhoz járultak a germánok és kelták téli napfordulóhoz kapcsolódó rítusai, amikor a teuton törzsek behatoltak Galliába, Britanniába és Közép-Európába.
--  A Karácsony magyar eredete
--  Őseinknél a Karácsony a Nap és Élet újjászületésének, a téli napfordulónak az ünnepe volt. Karácsony ősiségét bizonyítja, hogy volt magyar Karácsonyunk már a keresztény századok előtt is természetesen. Karácsony, az új élet, a naponta megújuló csodák ünnepe népünk életében. Az ég a földig hajol csillagaival e napon, a földben szunnyadó szemek új élet álmát hintik a rögökbe. Az új hó csendes, fehér áhítatába öltöztetett világában megszólalnak az állatok, a növények, s elmondják titkaikat a rájuk figyelő embernek.
--  A legismertebb ünnepünk a karácsony, a kerecsen. A téli napforduló idején a nap eléri legalacsonyabb pontját és ezen a holtponton van 3 napig, amikor is kimozdul onnan, és onnantól a fény egyre erősödik, amíg győz a sötétség felett. Ezt ábrázolja több hun-szkíta hagyatékunk is, a lerogyott szarvast égbe emelő kerecsen sólymot. Ezért született Jézus is december 24.-én, és ezért támad fel 3. napra a halálból.
--  A magyar karácsony, kerecsen szó szintén a téli napfordulóra utal. Kevesen tudják, honnan ered az ünnep elnevezése. Legvalószínűbb, hogy a korciti - fordul, lép szó származéka, és a téli napforduló örömére, az azt megelőző várakozásra utal. Ilyenkor ettek, mulattak, meggyújtották az ünnepi fahasábot, elfogyasztották az ünnepi süteményt, fenyőfát állítottak, zöld növényekkel díszítették a házakat, jókívánságokat és ajándékokat váltottak. A tűz és a fény a meleg és a hosszú élet jelképei, ezért mindig fontos szerepük volt a téli ünnepeken, akár pogány, akár keresztény felfogásban..
--  A fa a legősibb világokban is a kozmikus életerőt szimbolizálja, egyeben a világ szimbóluma is. Az életfa vagy a zöld ág élet-szimbóluma gyakran kapcsolódik a különböző ünnepek népszokásaihoz, így a téli napfordulóhoz és a karácsonyhoz is. A karácsonyi életfa ágai a népszokás szerint jelképezik a különböző magyar tájegységek magyar lakóit, mind valamennyit. Valamennyien a magyar életfa gyümölcsei vagyunk:. alföldiek, kisalföldiek, dunántúliak, felvidékiek, palócok, kárpátaljaiak, erdélyiek, délvidékiek, vajdaságiak, őrvidékiek, muraköziek, szerémségiek, székelyek, csángók, moldovaiak, mezőségiek, bácskaiak, bánságiak, jászok, kiskunok..
--  A Karácsonyfa eredete
--  Mára az ünnep egyik legfontosabb jelképe a karácsonyfa lett, mely azonban jóval ősibb szimbolikával bír, mint a keresztény ünnep maga. A fa a legősibb világokban is a kozmikus életerőt szimbolizálja, a pogány hitvilágokban gyakran az istenek lakhelye, egyenesen a világ szimbóluma is. Az életfa vagy a zöld ág, az élet-szimbóluma gyakran kapcsolódik a különböző ünnepek népszokásaihoz, így a téli napfordulóhoz és a karácsonyhoz is. A karácsonyi életfa ágait a népszokás szerint Katalin vagy Borbála napján állították vízbe, és az ünnepre kizöldült, ezzel is az élet diadalát hirdetve a sötétség és a halál felett. Ezeknek a termőágaknak utódaként jelent meg később a karácsonyfa is.
--  A karácsony ma már mindenkinek az év egyik legnagyobb ünnepe, amely hosszú századok óta az egész világ számára ugyanazt jelenti, ugyanazokat a gondolatokat ébreszti az emberekben. A fenyő már az emberiség őskorában is mágikus jelkép volt. Örökzöld ágai hirdették a téli napforduló ígéretét. Először az emberek borókát, fagyöngyöt, fenyőágat akasztottak fel otthonaikban a mestergerendákra. Régebben a fa és textil díszeket, és ha volt cukor, akkor a szaloncukrot is házilag készítették.
--  Még ma is szimbolikus értelme van azoknak a díszeknek, amiket fenyőfánk ágaira aggatunk. Bizonyára kevesen tudják, hogy az angyalhaj, a fémgyöngy- és papírlánc a bibliai kígyót idézi a bűnbeesés idejéből, a narancs és az alma a tudás fájának gyümölcsét, s egyben a megígért megváltás kegyelmét. A fa csúcsára angyalkát, vagy csillagot tettek és piros almát, aranyra festett diókat akasztottak az ágakra. A karácsonyfára aggatott gyümölcs következő évi gazdag termés ígéretét jelentette.
--  A díszítés sokat változott az idők folyamán. A karácsonyfa ágaira gyertya helyett izzósor került, elkerülve ezzel az esetleges baleseteket, és a szaloncukrok, színes, bőséges választékából az kerül fel, ami csak szem-szájnak ingere. Szokás egyes helyeken továbbá az egyszínű karácsonyfa is, például egyik évben, piros, másik évben csak aranyszínű díszítéssel. Van, aki fényes, van aki a matt díszeket részesíti előnyben. Másoknak a szalmával, mézeskalács figurákkal díszített fa tetszik. Az aranydíszes fenyő soha nem megy ki a divatból, legfeljebb díszei változnak. A szalmadíszek újabban igen kedvelt díszítő elemek. Csillag, harang, szív, toboz angyalka formái jól néznek ki a szalmafüzéres, piros szalagos fán. Újdonságnak számít a terrakotta-szín, amelyhez égetett agyag figurák valók.
--  A legtöbb családban szentestén, amikor a karácsonyfát körülállják, minden lámpát eloltanak, csak a karácsonyfa fényei világítanak. A karácsonyfát kezdetben almával, dióval, ostyával, mézespogácsa-alakokkal és cukorral díszítették. A díszek készítésekor fő szempont volt az ehetőség, a gyerekek fabontásakor nyalánkságként megették. Már az első karácsonyfákon hajlított dróttal rögzített gyertyák égtek. A XIX. század vége felé már a csillogó díszek váltak a karácsonyfák összképének meghatározóivá. Üvegdíszek gyártására vonatkozóan 1848-ból származik az első adat.
--  A Karácsonyi ételek
--  A Karácsonyi ételek a magyar hagyományrendszerben jellegzetes és egyedi jelentés tartalommal, szimbólum rendszerrel büszkélkedhetnek. Őseink azokat az élelmeket részesítették előnyben, amelyek bőséggel és jó terméssel kecsegtettek. A magyar karácsonyi asztal, tradicionálisan elképzelhetetlen volt mindig is, a következők nélkül. Karácsonykor mindig volt az asztalon:. alma, dió, mogyoró, mák, méz, bab, lencse, hal, bárány, és bor..
--  A Karácsonyi ételek a magyar családoknál az ünnep egyik fénypontja. Szenteste, december 24-én hagyományosan a családok böjtölnek, ez a karácsony böjtje, és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát. Ez eredetileg: alma, dió, mogyoró, méz, és fokhagyma, majd vajas bableves hús nélkül, ez a böjtös bableves, végül mákos guba volt. Később aztán kialakultak a különböző hal ételek is, halászlé és sülthal kerül ilyenkor az asztalra.
--  A néphagyomány szerint a karácsonyi asztal fontos szerepet játszik az ünnepkörben. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Régebben a karácsonyi abroszt tavasszal vetőabrosznak használták és abból vetették az első gabonamagvakat, hogy bő termés legyen. A megterített asztalra gabonamagvakat helyeztek és abból adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. A magyaroknál a bensőséges családi együttlét december 24-e estéje, a szenteste a családi ünnep. Majd ezt követően 25.-26.-a karácsony napjai a rokonok és ismerősők közös ünnepe.valók.
--  A magyar asztalok hagyománytisztelő ételsorában három fontos étel szerepel: a halászlé, a káposzta és a bejgli. Ezek variációi, illetve a hal különféle változata tartozik még az ünnepi ételek közé. Az alma, dió, mogyoró, mellé kenyeret és mézet fogyasztottak, ez régtől fogva hagyományos volt. Aztán ott volt még a bejgli, a diós-mákos bejgli, és a mézeskalács készítése sem maradhatott el. Aztán ott volt a babból és lencséből készült ételek sora, levesként és főzelékként is. A hal a karácsonyi asztal elmaradhatatlan fogása, a halászlé, a halpaprikás, és a halsült. A hal a kenyérrel és borral együtt kivételes hármast alkot és szimbolikus jelentőséggel bír. A hal, a halászat az őskereszténységben is fő pont, és Jézus szimbóluma is egyben.
--  A káposztás ételek következtek ezután, elsősorban a töltött káposzta és a székelykáposzta volt a menüsorban. A töltött káposzta készítési módja, illetve a töltelék formája és nagysága tájegységenként változó. A hagyományos ünnepi menüt a bejgli zárta le harmadik fogásként. A bárány és birka ételek is jelentősek voltak, elsősorban a báránysült és birkapörkölt volt jelen az ünnepi asztalon..
--  A karácsonyi italok hagyománya általában egyértelműen bort kíván az asztalra. Az aromás, kissé fűszeres vörösborok mellett, természetesen helyet kaphat a halhoz jobban illő könnyű fehérbor is. A fehérek közül a:. rizlingek, dinkák, furmint, hárslevelű, juhfark, ezerjó, fehér és sárga muskotályok, a vörösek közül a:. kadarka, kékfrankos, kékoportó, merlot, zweigelt voltak a legelterjedtebbek.
--  A Karácsony üzenete
--  Karácsony van, elcsendesült körülöttünk a világ, fent ragyog a sötét égen, tündöklően és szépen a születést jelző piros csillag, amely bevilágítja az egész földet. A kisded Jézus Krisztus megszületett a földre, megérkezett a megváltó. Isten könyörületet érzett az ember iránt, aki elveszett a maga gyűlöletre és rútságra épített világában és képtelen volt visszatalálni abba a világba, amit Ő teremtett számára.
--  Isten küldött az embernek valami nyomravezető jelet. Olyan üzenetet, amit megérthet. Jelet, amit követhet. Jelzést, ami vissza vezetheti őt a jóság és szépség világába. Az üzenetet Jézus Krisztus hozta el, vagyis a Messiás, vagy amilyen emberi néven csak nevezni akarod Isten hírnökét, akit küldött az embereknek, ember képében. A kisded Jézus megérkezését a földre Isten új gondolatának fényes csillaga hirdette meg, és a Gondviselés angyalai, akik eljöttek a csöndes pusztába az egyszerű pásztorokhoz..
--  Hogy miért éppen a pásztorokhoz jött az üzenet?. Mert a pásztorok szegény és jóravaló emberek voltak, a természetben éltek, kedves kis juhaikkal együtt, Isten teremtett világában. A pusztában, ahol több idejük volt gondolkodni, mint azoknak, akiket városok kőfalai közé zárva lefoglalt a maguk alakította földi élet sok hiábavaló küzdelme. Örömhírt hozok néktek, mondták Isten angyalai a pásztoroknak.
--  A pásztorok pedig fölnéztek az égre, látták odafönn ragyogni az új csillagot és megérezték az üzenet jelentését. Tudták, hogy azon az éjszakán fölöttébb nagy valaki született meg a földre. Valaki, akinek küldetése a világ jobbra fordítása kell legyen. A pásztorok, izgatottságukban és örömükben, megjövendölt üdvözítőjüknek a legpompásabb nevet adták, ami csak szegényes szókincsükből futotta: "Újszülött Király" -nak nevezték el Őt...
--  Most pedig hányd le öntudatodról az ember képzelte tudás ábrándját, a betegségek találmányát, a szenvedés és gyűlölködés csinálmányát. Isten soha nem teremtett ilyeneket. Ezek csak az ember maga alkotta világában fordulnak elő, ami nem az igazi világ. Ez csak a színezett és festett szemüveg világa. Ám a karácsonyi üzenet legnagyobb titka ezeknél mélyebben rejtezik. A lét alapvető törvényében. A szeretet törvényében. Mint ahogy a természet világában minden, amit látunk vagy tapintunk nem egyéb, mint a ható erő különféle formája, azonképpen a lélek világában az egyetlen létező elem a szeretet. A világot szeretet hozta létre és az is működteti, szeretettel és a szeretet kedvéért. Így hát a szeretet az egyetlen indíték, az egyedüli erő, ami képes előbbre vinni a világot...
--  Ha van okunk, hogy a karácsonyfa gyertyáit meggyújtsuk, az csak az lehet, hogy emlékeztessük magunkat a szeretet fontosságára az emberi létben. A szeretetre, ami ragyogó fényként munkál a bennünket körülvevő sötétben, ahol ez a mi világunk telve van az ember kitalálta rémek ijesztő árnyaival, melyek a gyűlölködés és a szenvedés egyazon tengelye körül forognak. Ezek a karácsonyi fények kell emlékeztessenek bennünket, legalább egyszer az évben, hogy nincs más kiút ebből a végzetes örvényből, mint a szeretet..
--  A szent család, egy kicsi homokszem csak a világban, ott a jászolban az újszülött mellett mindannyian együtt, de e kis család mégis a maga jóságában és egymás iránti szeretetében az üdvözülést hozza a világra. Ha fel tudjátok fogni a karácsonyi örömhír valódi jelentését, és annak tanítását a magatok kis bűvkörében mind elkezditek működtetni, úgy ez a kicsi homokszem ragyogni fog, mint gyertya lángja a sötétben, és segít majd másokat is a fénye. A fény segít majd, hogy bevilágítva előttük a mezsgyét, ők is megleljék a világban mind a maguk útját..

Boldog Karácsonyt, Boldog Újévet -- A Világ 50 Legismertebb Nyelvén

Angol, English -- Merry Christmas.!. Happy Christmas.!. -- Happy New Year.!.
Albán, Albanian -- Gézuar Krishlindjet.!. -- Vitin e Ri.!.
Arab, Arabic -- Milad Majid.!. -- Sana Saida.!.
Bolgár, Bulgarian -- Vessela Koleda.!. -- Tchestita Nova Godina.!.
Cseh, Czech -- Vesele Vanoce.!. -- Stastny Novy Rok.!.
Dán, Danish -- Glaedelig Jul.!. -- Glćdelig Jul Og Godt.!.
Eszperantó, Esperanto -- Gajan Kristnaskon.!. --  Bonu Annu.!.Roku.!.
Filippinó, Philippines -- Maligayan Pasko.!. -- Masag Bayung Banu.!.
Finn, Finnish -- Hyvaa Joula.!. -- Onnellista Uutta Vuotta.!.
Francia, French -- Joyeux Noel.!. -- Bonne Année.!.
Görög, Greek -- Eftihismena Christougenna.!.  -- Kenourios Chronos.!.
Hawai, Hawaiian -- Mele Kalikimaka.!. -- Hauoli Makahiki Hou.!.
Hindi, Hindu  -- Shub Naya Baras.!. -- Shub Alit Noas.!.
Holland, Dutch -- Vrolijk Kerstfeest.!. -- Zalig Kerstfeast.!.
Horvát, Croatian -- Sretan Božić.!. -- Sretna Nova Godina.!. Roku.!.
Indonéz, Indonesian -- Selamat Hari Natal.!. -- Selamat Thanu Baru.!.
Ír, Irish -- Nollaig Shona Dhuit.!. -- Nolla Sim Dab.!.
Izlandi, Icelandic -- Gledileg Jol.!. -- Gled Amel.!.
Japán, Japanese -- Merii Kurisumasu.!. -- Akimashite Omedetto.!.
Katalán, Catalan -- Bon Nadal.!. -- Felic Ani Nou.!.
Kínai, Chinese -- Gun Tso Sun Tan Gung Haw Sun.!. -- Ching Chi Shen Tan.!.
Koreai, Korean -- Sung Tan Chuk Ha.!. -- Saehaebog Manhi.!.
Korzikai, Corsican -- Bon Natale.!. -- Bon Capu d' Annu.!.
Latin, Latin -- Natale Hilare.!. -- Annum Nuovo.!. 
Lengyel, Polish -- Wesch Bozego Narodzenia.!. -- Szcęśliwego Nowego Roku.!.
Magyar, Hungary -- Boldog Karácsonyt.!. Áldott Karácsonyt.!. -- Boldog Új Évet.!.
Maláj, Malay -- Selamat Hari Natal.!. -- Dan Tahun Baru.!.
Maori, Maori -- Meri Kirihimete.!. -- Deli Kali.!.
Német, German -- Frohe Weihnachten.!. -- Glückliches Neues Jahr.!.
Norvég, Norvegian -- Gledelig Jul.!. -- Godt Nyttir.!.
Olasz, Italian -- Buon Natale.!. -- Felice Anno Nuovo.!.
Orosz, Russian -- Hristos Razdajetsja.!. -- Rozdjestvom Hristovim Novim Godom.!.
Örmény, Armenian -- Shenoraavor Nor Dari.!. -- Pari Gaghand.!.
Papiamento, Papiamento -- Bon Pasco.!. -- Feliz Ana Nobo.!.
Portugál, Portuguese -- Feliz Natal.!. Boas Festas.!. -- Propero Ano Novo.!.
Román, Romanian -- Sarbatori Fericite.!. -- La Multi Ani.!.
Spanyol, Spanish -- Feliz Navidad.!. -- Feliz Año Nuevo.!.
Svéd, Swedish -- God Jul.!. -- Gott Nytt At.!.
Szárd, Sardinian -- Bonu Nadale.!. -- Prosperu Annu Nou.!.
Szlovák, Slovak -- Vesele Vianoce.!. -- Stastlivy Novy Rok.!.
Szlovén, Slovene -- Srečno Božićne.!. -- Srečno Novo Leto.!.
Szerb, Serbian -- Sretan Božić.!. Hristos Se Rodi.!. -- Sretna Nova Godina.!.
Thai, Thai -- Suksan Wan Christmas.!. -- Sawadee Pee Mai.!.
Török, Turkish -- Yeni Yilnizi Kutar.! Mutlu Noeller.!. -- Saadetler Dilerim.!.
Ukrán, Ukrainian -- Srozhdestvom Kristovym.!. -- Novoho Roku.!.
Vietnámi, Vietnamese -- Chung Mung Giang Sinh.!. -- Chuc Mung Tan Nien.!.

 

Karácsony Felé - Juhász Gyula

Szép Tündérország támad föl szívemben 
Ilyenkor decemberben. 
A szeretetnek csillagára nézek, 
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, 
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot, 
S amit az élet vágott, 
Beheggesztem a sebet a szívemben, 
És hiszek újra égi szeretetben, 
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet 
Hallok, szomorún nézek, 
A kis Jézuska itt van a közelben, 
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, 
S ne csak így decemberben. 

Juhász Gyula - 1902

-------------------------------------------
Karácsonyi Mese - Wass Albert

Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!

Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!

Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.

Minden csillag egy kereke,
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele
és csillagtükröt nyujt felénk,
mesetükröt, a keze.

Szent tükrébe végre egyszer
Pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel…!

Rátok süti fényes szemét,
elindítja fényszekerét,
jó emberek játékszerét.
Milyen kár, hogy áldó kezét
nem érzitek, nem nézitek
s nem hiszitek már a mesét.

Wass Albert - 1946

---------------------------------------------------

Karácsonyi Gondolatkép - Bíró Csaba

Köszöntelek tél, üdvözöllek ismét december,
Hát megint eljöttél, nagyon pontosan érkeztél,
Meghalt az év, ismét véget ért, december a vég,
Karácsony van újra, ismét eljött hozzánk a csoda.

Szeretek kinn járni a néma és derűs téli réten,
Ekkor mindig megszáll néhány szép igézet,
Különösen ha a fehér és szűz havon lépdelek,
Közben pedig a legszebb gondolatokról révedek.

Messzemenő a fehérség, szűziesen tiszta és szép,
Közben napfény és fagy, csodás e kettős jelenség,
Oly tiszta és puritán tündöklés e téli álom világ,
Talán egész magyar táj fölött lebeg valami csodás.

Fent a Kárpátok magos bércei közt, fehérlik a kép,
A Dunántúl nyájas dombvidékin, a Balaton tavánál is,
Lent az Alföld hosszú sík vidékin, káprázatosan szép,
Az összes tájon mind, örömmel gondolok rátok kint.

Bíró Csaba - 2000

------------------------------------------------------------------------------------------

11. A Szilveszter és Újév Ünnepe -- December 30 és Január 1.

Régi magyar hagyományok szerint a szilveszter és az újév első napjának a népszokásai és rítusai összefonódtak. Közös céljuk eredendően az, hogy a következő évre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot varázsoljanak.

  

A Szilveszter és Újév
--  Az évkezdet napja hosszú történeti fejlemény eredménye. Az ókori Rómában március 1-jével kezdték az évet. Január 1-je a Julius Caesar-féle naptárreform után, i. e. 153-tól vált évkezdő nappá, melyet Janus tiszteletére nagy ünnepségekkel, lakomákkal és ajándékozással ünnepeltek meg.
--  Az évkezdő újévi szokások nálunk éppúgy, mint más népeknél, főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban – így az év kezdetén – végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését.
--  Néhány Óévi és Újévi népszokás és babona
--  Ami az év első napján történik, az a néphit szerint később, az év során újra csak megismétlődik. Ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeznek csupa kellemes dolgot cselekedni: vidáman, rakott asztal mellett, baráti társaságban lépnek az újévbe, minden jót kívánnak egymásnak.
--  E szándékos, mágikus célú cselekedetek mellett igyekeznek jósolni a „véletlenből” is. Már a XVIII. században megjegyzi a tudós Bod Péter, hogy újévkor fokhagyma kalendáriumokat készítenek, melyekből az év tizenkét hónapjának időjárására jósolnak. Például tizenkét gerezd fokhagymába sót tesznek. Minden gerezd egy hónapnak felel meg. Amelyik gerezdben reggelre nedves lesz a só, az a hónap is nedves lesz, sok eső vagy hó esik majd.
--  Közismert szokás az is, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség. Néha epikus eredetmondákat is fűznek e szokáshoz, például Hajdúszoboszlón azt mesélték, hogy az évbezáró lármázás a török háborúk idejére megy vissza. A Hajdúszoboszlói asszonyok szilveszterkor összeverték a tepsiket, meghúzták a harangot, s az így keletkezett zajjal megrémítették, elűzték a törököket. Azóta is minden év utolsó estéjén hasonló zajkeltéssel búcsúznak az évtől.
--  Az évkezdő hiedelmek között igen makacsul ragaszkodnak a táplálkozás babonáihoz. Hazánkban pl. disznót kell enni, mert az a házba túrja a szerencsét, tilos viszont tyúkot enni, mert az a szerencsét kikaparja. Mágikus erejűnek tartják a jókívánságokat, köszöntő énekeket is, melyekkel házról házra mennek az üdvözlők. Ilyen jókívánságokat minden télközépi ünnepen, karácsony előestéjétől egészen vízkeresztig mondhatnak. Néhány mai újévi népének már a XVI. századi énekeskönyvekben is szerepel.
--  Általánosan elfogadott hiedelem, hogy Újév napján tilos a szemetet kivinni a házból, mert kidobjuk vele együtt jövő évi szerencsénket is. Továbbá tilos mosni, de főleg teregetni (a kiterítésre, vagyis halálozásokra utal), és nem jó bármit is kölcsönadni ilyenkor, mert nehezen jön majd vissza a házba, ráadásul egész éven át minden kifelé megy majd onnan.
--  Január elsején nem mindegy, hogy kit engedünk először a lakásba: a férfiak szerencsét hoznak, a nők épp ellenkezőleg. Azt is jól meg kell gondolni, hogy mit teszünk először újév napján, mert jó eséllyel gyakran tesszük majd ugyanezt egész évben. Sokan ezért elsején le sem fekszenek napközben, nehogy a betegség, ágyhozkötöttség nyűgjét vonják magukra.
--  Szokás volt újév táján jósolni is, mivel az újesztendő megérkezése a jövő iránti érdeklődést is felkeltette. Az év első napján lencsét volt szokás enni, hogy sok pénz érkezzen a házhoz. Ehhez társult még az is, hogy az éjfél elkongatása után néhány szem lencsét tettek zsebre. Gyakran került ilyenkor az asztalra az újévi malac is, mi kitúrta a ház lakóinak szerencséjét, de jaj volt annak, aki ezen a napon baromfit evett, mert a csirke hátrafelé kapar, vagyis az elkaparni volt hivatott a szerencsét.
--  Aki halra áhítozott, annak a farkánál kellett elkezdenie a fogyasztást, hogy nehogy elússzon a szerencséje, ugyanakkor egyes vidékeken nagyon szívesen látták ilyenkor a kopoltyúst az asztalon, mert pikkelye sok pénzt jelentett. A lencse és a malachús mellett érdemes sokféle rétessel "nyújtani" a gazdagságot. Ugyanakkor azt is tartják, hogy nem szenvedünk hiányt az új évben, ha nem faljuk fel az összes, Szilveszterre készített ételt.
--  A szokások közül egyik legismertebb az ólomöntés volt, amikor a frissen öntött ólom formájából jósoltak a lányok jövendőbelijére. A jósló szokások közé tartozik a szilveszteri ólomöntés, a lányok pedig mindenféle mágikus praktikával azt igyekeznek megtudni, ki lesz a férjük.
--  Eladósorban lévő lányok közkedvelt foglalatossága volt ilyenkor a gombócfőzés. 13 gombócból tizenkettőbe egy-egy férfinevet tartalmazó kis papírcetlit tettek a lehetséges jövendőbelik nevével, és amelyik gombóc először feljött a víz tetejére, az rejtette a leendő férj nevét. Ha a gombóc üres volt, abban az évben a lány nem számíthatott komoly kérőre.
--  Szerelem jóslás
--  A leányok galuskába, gombócba vagy más nyers tésztaféle közepébe apró papírokat raktak, amelyeken egy-egy férfinév szerepelt. Pontban éjfélkor bedobták a forró vízbe, az elsőnek felbukkanó férfinév leendő párjuk nevét árulta el.
--  Nem jövendő belijükről, hanem a férjhez menetelükről adtak hírt a malacok: a lányok kiszaladtak a disznó ólhoz, megrúgták az ól falát, s ha a disznók röfögtek, biztos volt, hogy az új évben férjhez mennek.
--  A vénlány csúfolás is része volt a csínyeknek. A legények szalmabábut állítottak azoknál a házaknál, ahol idősebb lány lakott, vagy felmásztak a háztetőre, és ott helyezték el a szalmát. Amennyiben a gazda szemfüles volt és észrevette a legényeket, elvitte a létrát, és csak másnap reggel hozta vissza, a legények pedig büntetésül egész éjjel a tetőn virrasztottak.
--  A népi időjósok szerint az északi szél hideg, a déli enyhe telet hoz. Ha szilveszter éjszakáján esik az eső, reggel pedig fénylik a nap, akkor nem lesz jó termés, de ha egyforma éjszaka és reggel az időjárás, akkor bő termés várható.
--  Magyar babonák
--  Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben.
--  Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere. Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint „elszáll a tehén haszna”.
--  A Dunántúl egyes részein úgynevezett tollaspogácsát sütöttek: a pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat szúrtak beléjük, majd a tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek sorsára. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.
--  Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani.
--  Erdélyi hagyomány a nagyobb ünnepeken, így húsvétkor és pünkösdkor is a tüzeskerék-engedés. Szalmával betekert kereket meggyújtottak, és legurították a domboldalról. Úgy tartották, a kerék összeköti az óesztendőt az újjal.
--  A Bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítani.
--  Az új év első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Ugyanígy kerülendő volt mosni, teregetni, varrni, fonni, ez akár a család egy tagjának halálát is hozhatja
--  Tilalmak
--  Tilos volt kölcsönkérni és kölcsönadni bármit, beleértve a pénzt vagy a használati tárgyakat is. Aki korábban kölcsön kapott valamit, újév napjára visszaadta a tulajdonosnak.
--  Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, „elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt.
--  Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.
--  Szerencsehozó étkek
--  A malac, azaz malacsült szerencsehozó. Disznóhúst azért érdemes ennünk, mert a disznó előretúrja a szerencsét. A ropogósra sütött malac boldog, minden szempontból ígéretes esztendőt jelent. Ezért még a megrögzött hitetlenek is boldogan ragadnak kést és villát a malacpecsenye láttán. A megszokott, sertéshúsból készült ételek, mint például a rántott hús, szóba sem jöhetnek, szerencsét csak a fül, a farok, a köröm és a csülök hozhat. Az egyébként értéktelennek tartott, olcsó húsféléknek a szakácsok ilyenkor nagy figyelmet szentelnek.
--  A lencse szintén szerencsehozó étel. A szerencsehozó szimbolika másik jellegzetes étele ugyanis a lencse. A már több mint ötezer éve fogyasztott hüvelyest január elsején, első étkezésként kell enni. Aki így tesz, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. Egyéb szemes termények is hasonlóan hoznak szerencsét: a köles vagy a rizs.
--  Szerezz be egy kis szerencsét.!.
--  A patkó és a lóhere kultusza régi időkre nyúlik vissza. Régen az emberek úgy gondolták, ha patkót tesznek az állatok vályújába, megóvják őket a betegségektől. Más népek a hajókra és az ajtófélfájukra szögezték a szerencsehozó tárgyat. A cél minden esetben ugyanaz volt: védekezés a rossz szellemek és a balszerencse ellen.
--  A kémény seprők mint a tűz őrzői gazdagságot hoznak, ha láttukra megfogjuk a kabátgombunkat.
--  A patkó a holdsarlót szimbolizálja, és a népszokás szerint termékenységet biztosít.
--  A lóhere elűzi a boszikat és a rossz szellemeket.
--  A malac gazdaggá teszi a ház népét.
--  A csirke viszont elkaparja a szerencsénket.
--  A patkó szerencsehozó mivolta abban rejlik, hogy régebben a lovat sokáig szent állatnak tartották. A hiedelmek szerint azonban csak az az igazán hatásos patkó, amelyet nem vásárolnak, hanem az út mentén találnak.
--  A négylevelű lóhere védelmező funkciója abból adódik, hogy formája keresztformára emlékeztet, amely már a kereszténység megjelenése előtt is védelmet, a bajok elhárítását szimbolizálta. Valószínűleg a négylevelű lóhere ritkasága is hozzájárult ahhoz, hogy különleges növénynek tekintsék, ám a babonák szerint ereje akkor teljesedik ki igazán, ha véletlenül bukkanunk rá..
--------------------------------------------------------------------------------------------------------

12. A Farsangi Ünnepkör, A Karneválok -- Február 10-25.

A Farsangi ünnepkör a tél utolsó nagy eseménye, a tél búcsúztatója és elüzője. A Farsangi ünnepkört hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, nép ünnepélyek jellemzik. A farsang az egyik legrégibb és legősibb ünnepi időszak, a kereszténységet jóval megelőző ősi ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül. A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete és bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották.

A Farsangi Ünnepkör
--  A Téli ünnepkör második nagy egysége a Farsang, amely a rossz, téli időjárás elmúlását, a tavasz közeledtét jelzi; az emberek már a természet megújulását ünneplik. Február közepétől a hónap végéig tart tart. Nagy számban maradtak meg ma is ismert farsangi időjárás- és termésjósló rigmusok, babonák, szokások. Elterjedésükben fontos szerepet játszottak a helyi újságok és mellékleteikként kalendáriumok.ket.
--  Ezekben rendszeresen találkozhatott a lakosság ismert mondásokkal, megfigyelések tapasztalataival. A napilapok év elején rendszeresen közölték a Száz esztendős jövendőmondó-t, vagy Egy öreg gazda jóslatai; havi bontásban vagy egy-két hetes előrejelzésként. A naptárakban részletesen ismertették az egyházi év rendjét, a farsang időtartamát, a különböző böjti napokat. Az utóbbi években legalább ilyen jelentős szerepe volt a szokások felújításában, ismertetésében a televíziónak.
--  A farsang, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, nép ünnepélyek jellemeznek. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül. A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották.
--  A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsang vasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres Karneválokat: - Velencei karnevál, - Riói karnevál, Magyarországon pedig a Farsang legnevezetesebb eseményét, a Mohácsi busójárást..
--  Farsangi ünnepi szokások
--  A Farsang legjellemzőbb eseménye az álarcos, jelmezes alakoskodás, amelynek célja a tavasz elővarázslása volt. Az emberek törekedtek az élet folytonosságának és szaporodásának elérésére ősi, gonoszűző eljárásokkal, amelyeket bőséges evés-ivás és táncos mulatság kísért. Ennek része az avatási rítus, amelyre különösen jellemző az álarc/maszkviselés.
--  A farsang hosszúsága változó, attól függ, hogy a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltéhez igazodó húsvét napja mikorra esik. A tényleges farsangi időszak farsangvasárnaptól (a húsvét előtti 7. vasárnaptól) hamvazószerdáig tart. A hamvazószerda utáni három napot a farsang farkának is nevezték. A farsang eseményei hazánkban régóta ebben a három napban (általában februárban) sűrűsödtek. A farsangvasárnap utáni szerda hamvazószerda; utána következik a húsvétot megelőző, 40 napos böjt, nagyböjt.
--  A farsang első írásos említése a 13. század végéről való bajor adat. A magyar farsangi szokásokra a középkortól a német és olasz szokások hatottak: a falukban elsősorban német, a városokban és a főúri udvarokban olasz. A farsang és a karnevál szavak utalnak a farsangot követő böjti időszakra. Hazánkban a farsang szót az egész ünnepkörre alkalmazzák, míg a karnevál a maszkos alakoskodást fejezi ki. Számos rokonjelenség, párhuzam figyelhető meg a magyar és az európai népek hagyományai között. A szokáskör középpontjában a telet búcsúztató, különféle közös mulatságok álltak.
--  A farsang legjellegzetesebb eseménye, a maszkos és az álarcos alakoskodások. A 15. század óta ismert és kedvelt. A farsangi szokásokból ez maradt meg napjainkig. Az álarcos alakoskodók között gyakoriak voltak az állat alakoskodások. Különösen kedvelt a medve, a ló, kecske és gólya alakoskodás. A mindennapi életet megelevenítő jelenetek nem igényeltek különösebb felkészülést. Az alakok megjelenítése, a mozdulatok adták a szórakoztatást. A maszkos alakoskodások, amelyek felvonulásokban nyilvánultak meg, Magyarországon is gyakran előfordultak. Az események legtöbbször az említett farsang farkában sűrűsödtek. E három nap valamikor a mulatozás, vendégeskedés, egyszóval a farsangolás ideje volt. A jókedv, bohóskodás farsang vasárnap volt a legnagyobb.
--  Régen a farsangra esett legtöbb menyegző. Ennek oka részben az volt, hogy az új pár a jövője és az ébredező természet, a napok hosszabbodása és enyhülése között mágikus kapcsolatot érzett. A farsangi esküvőnek az is oka volt, hogy adventben és nagyböjtben az egyház tiltotta a lakodalmakat. Ugyanakkor dologidőben nem lehetett esküvőt tartani, mert elvont volna a munkától. Az is fontos volt, hogy az étel ne hamar romoljon, mint a nyári melegben. Tehát maradt részben az őszi munkák utáni, részben pedig a farsangi időszak. A hagyományos paraszti társadalomban szégyen volt, ha a házasulandó kimaradt a farsangból.