"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Magyar és Indián közös eredetről - Sekeli Sijas Andorás

2014.03.08 14:12

 

A Magyar és Indián közös eredet.

A múlt század elején a Magyar munkások és mérnökök az indián lakossággal a Dél-amerikai vasútépítésnél Magyarul tudtak szót váltani. Kiderült több törzs beszéli az õsmagyar nyelvet, melyet odafigyeléssel meg lehet érteni. Móricz János, magyar testvérünk, a Tayos-Táltos barlang felfedezője olyan indián törzseket talált, amelyek tagjaival magyarul tudott beszélgetni. Legendáikban sok ezer éves múltjuknak és a tőlük kirajzott más népekkel való rokoni kapcsolataiknak tudata él..

            

Indián és Magyar

--  Szeretnék egy új témát elindítani, az Észak és Dél amerikai indiánokról, az indián-magyar a közös eredetünkrõl, rokonságunkról. Rá kell döbbennünk arra, hogy kultúráinkban föllelhetõ nagyon gyanúsan közeli, vagy teljes mértékû megegyezéseknek oly magas a számuk, hogy itt magyarázatul csak a közös tõrõl származás jöhet szóba.
--  Európai és Amerikai  tudósok egy véleményen vannak, hogy az északi és déli részbõl álló, de a Panama csatorna elkészültéig gyalogosan is átjárható Amerika bizonyos területein (mint például a Maya-föld Mexikóban vagy az Inka-föld Peruban és Ecuadorban) minden általunk ismert õsi - mezopotámiai, egyiptomi, kínai, zsidó, görög és egyéb - kultúrák elõtt ezer évekkel már más magas kultúrájú népek éltek.
--  Az Amerikai ember több mint negyvenezer éve jelent meg a kontinensen Az ásatásoknál emberi csontvázakat, csiszolt kõszerszámokat találtak olyan õslényekkel együtt, amelyek már több mint 40.000 éve kihaltak. A magas fokú indián kultúrák viszonylag szűk területre: Kolumbia, Ecuador, Peru és Bolívia magas fennsíkjaira, az Amazonas torkolatában fekvõ Marajó szigetre korlátozódtak.
--  A múlt század elején Magyar munkások és mérnökök az Indián lakossággal a Dél-amerikai vasút építésnél Magyarul tudtak szót váltani.. Kiderült több törzs beszéli az õsmagyar nyelvet, melyet odafigyeléssel meg lehet érteni. 10 ezernél is több magyar azonos térképészeti és családnevet találunk ezeken a területeken. A még magyarul beszélõ törzsek - köztük a Cayapak, a Salasaca (Zala-szaka, több õsi forrás a szkítákat, szaka-ként nevezi meg.) Cahari, a Mochica és a Puruha Törzsek.
--  Ezeket a szavakat használják: apa=apa, aya=anya, nap=nap, vin=vén, kit=két, us=õs, cu=kõ, pi, bi=víz, fuel=folyó, pille=pille, lepke és még sorolhatnánk. Magyarral megegyezõ földrajzi nevek: Tanay, Damma, Taday, Mór, Momay, Mansy, Pil, Béla, Uray, Zillahi stb. Zuay tartomány egyik õsrégi helysége: Pest. A Spanyol hódítók erõszakos uralma sem tudta teljesen kiirtani a régi múlt emlékeit és az õsnyelvet. Ez az õsmagyar nyelv. A régi Kitus birodalom területén halomsírok (kurgánok) találhatók, bennük trepanált (lékelt) koponyák. A régészeti leletek között fokosokat találunk, és a magyar koronázási jogar és országalma hasonmását.
--  Honfitársunk, Móricz János jelentős egyedülálló kutatásai megdöbbentõ eredményekhez vezettek. Móricz János, magyar testvérünk akkoriban: Ecuadorban, Peruban és az Amazonas vidékén, olyan indián törzseket talált, amelyek tagjaival: Magyarul tudott beszélgetni !... Legendáikban sok ezer éves múltjuknak és a tõlük kirajzott más népekkel való rokoni kapcsolataiknak tudata..
--  Az Amazonas õserdeiben olyan fehér indián törzsek élnek, amelyeket még alig tudtak megközelíteni, így sok meglepetést tartogat számunkra ez a terület. Móricz az Ecuadori õsrengetegben, az ottani indiánok segítségével felfedezett egy hatalmas barlang rendszert. Aranylemezekre vésett, rovásos könyvtárat, szobrokat, kulturális emlékeket talált itt. A tudósok már jó néhány hasonló jellegű barlangot tártak fel, például a Rio Grande del Norte, a Rio Selado és a Rio Mancos kanyonjainak tufa- és homokkõ falaiban. Az inkák ezek nagy részét templommá, szent helyekké alakították át.
--  A Spanyol hódítók megjelenése, mérhetetlen pusztítása és népirtása idején fõpapjaik vezetésével e helyekre igyekeztek összegyűjteni a még megmenthetõ értékeket, amelyeket azután hihetetlen ügyességgel és ravaszsággal tüntettek el a fosztogató zsoldosok elõl. Számos rejtekhelyüket a mai napig sem sikerült felfedezni. Teljesen sértetlen föld alatti "városra" bukkant Móricz János, a Vas megyei Horvátnádaljáról (ma Körmend) származó argentin kutató. Több éves szívós munka eredménye volt ez a felfedezés.
--  Móricz János kutatásai során egy olyan íráshoz jutott, melyet egy spanyol szerzetes írt azokról a "jámbor" szerzetesekrõl, akik az összes levéltárat átkutatták, hogy kivakarjanak, vagy kitépjenek minden olyan írásemléket, mely a spanyol birodalomra veszélyes lehet. Mindezt, a spanyol Korona és uralkodóik "nagyobb dicsõségére" tették, ahogy a szerzetes írja rendkívül érdekes írásában, melybõl az, nyilvánvalóvá válik, hogy mindezt a Magyar Szent Korona nevében is tették, mert akkor Carlos uralkodott, aki magyar király és osztrák császár is volt.
--  Tehát nem egy ismeretlen "barbár" írást, hanem az õsrégi magyar írásemlékeket kellett eltüntetnie a Spanyol-Habsburg uralkodó kedvéért, akik tetteikkel bebizonyították, hogy egyedül õket illeti a barbár jelzõ kultúraromboló és történelemhamisító tetteikért. A barlangot, Táltosok Barlangjának nevezte el. Az Andok hegység keresztül-kasul át van szõve barlangokkal és azokat összekötõ járatokkal.
--  1967. szeptember 7-én, Móricz János egy nagy sajtókonferencián, ismertette eredményeit. Úgy látszott, hogy egy világraszóló szenzáció indul útjára, de ehelyett, néma csend követte a bejelentést. Teljes hír stop lépet életbe errõl a témáról. Az amerikai õslakosság hova tartozósága ill. bevándorlása kérdésében fontos adatokat szolgáltatnak az ún. Kland-tekercsek.
--  1967. október végén Mexico City térségében húsz méter vastag lávatakaró alatt, kõládában lévõ sértetlen írott tekercseket talált egy USA támogatást élvező régész csoport. A C14-es vizsgálat 21.000 évben állapította meg a tekercsek korát. Azóta megfejtették ezeket, s kiderült, hogy azok a sok ezer évvel ezelõtt elsüllyedt MU történetét, mûveltségét, viszonyait írják le. Napjaink hazai õstörténet kutatói, akik oktatnak is, a hazai egyetemeken is, de sem az egyetemek, sem a Magyar Tudományos Akadémia nem támogatja a kutatásaikat, holott erkölcsi kötelességük lenne..
--  Régóta ismert, hogy az amerikai indiánok legõsibb jelei rendre azonosíthatók a székely rovásírás jeleivel. E jelek segítségével egy rövid - két magyar szót tartalmazó - indián felirat /a jó és a ma(gas) szójele/ el is olvasható. Ennek az a magyarázata, hogy a székely írás a kõkori magyar õsvallás jelképeibõl alakult ki, s már a kõkorban is alkalmas volt fonetikus írásra. Ez természetesen mindennel ellenkezik, amit az írástörténetrõl az egyetemeken tanítanak - de éppen ezért nagy jelentőségű a felfedezés.
--  Kurucz Gyula SZAVAI "Minden népnek joga van az álmaihoz". S ha a puszta tudomány ezekkel ellentéteset állít, kutatni kell a hagyaték és a tények ütközésének okait. Ezer éve rebesgetik a magyarok a hun rokonságot, a székelyek Attila utódainak tartják magukat, csendben fölnézünk a Tejútra, s hallgatunk, mert mindezt látszólag semmi sem igazolja..
--  A Kínaiak a "nagyobb családhoz tartozónak" vélnek minket, a japán-magyar baráti társaságok tenyésznek, mint a gomba, a dél-koreaiakkal genetikai szálak fûznek össze. Mindebbõl csupán a finnugor -HAMIS- rokonság adatolt - kedves, északi testvéreket nyertünk ezáltal, az idõk végtelen távolából. De csupán ezt az egyetlen nyomot kutatták végig, keresztbe -kasba - és nem tudjuk, 2000-3000 éve miféle nyelvcserék, keveredések mentek végbe Ázsiában.
--  Valamiért mintha nem akarnánk tudni, valakik nem akarnak tudni, tudatni. A tudományos akadémián létezik õstörténet kutatás, de magyar õstörténettel senki sem foglalkozik. S ami fontos, hogy nemcsak egyfelé kell kutatni s csak a lerágott csontokat szopogatni, hanem másfelé is, már csak azért is, hogy még biztosabbak lehessünk, mert ott  vannak megválaszolatlan kérdések vagy más vonalon keresni az eredetünkre, rokonságainkra vonatkozó választ.
--  Svájcban, Wallis-i Val d'Anniviers völgyben 10 falu van, melybe hunok leszármazottai laknak. Baszkok, etruszkok, írek, welshiek, nepáliak, indiaiak, kazakok, indiánok, ujgurok, mongolok, skótok, kurdok, afgánok és sok egyéb õsmagyar törzs a rokonaink. Anatólia nem török népe rokon. Bartók Béla gyűjtött népdalokat Anatóliában 70 magyar népdalhoz hasonlót talált abból 20, kottára megegyezett dalainkkal. De a világ majdnem minden területén megleljük testvérnépeinket.
--  Az Amerikai indiánok Ázsiából jöttek. Az amerikai indiánok változatosabbak, mint az európai ember, és kis mértékű mongoloid jelleget mutatnak. Az elsõ amerikai indiánok eredeti honukat: 40.000 évvel ezelõtt hagyták el. A régészeti bizonyítékok feltérképezik a jelen kor indiánjai õseinek útvonalát. Ha mindehhez hozzáadjuk a teremtés történeteket, vallást, társadalmi szervezetet, meglehetõsen jó képet nyerünk az amerikai indiánok eredetérõl.
--  A varázslat és vallás állandó ápolása mindkét társadalomban a sámán, TÁLTOS dolga volt. Varázslataikat különbözõ titokzatos cselekményekkel és énekkel végezték, valamely hangszer kíséretében, mindkét társadalomban, mindkét helyen. Nyelvészetileg tehát azoknak volt igazuk, akik az altaji nyelvcsalád meglétét feltételezték, amelybe beletartozik a japán és koreai is, az indiánok nyelvében.
--  A Bering-szoros két oldalán használatos eurázsiai és amerikai nyelvek tulajdonságai folyamatos átmenetet képeznek, azaz bizonyíthatóan rokonságban vannak egymással. Ezért lassan nyilvánvalóvá válik az a napnál is világosabb tény, hogy az õsnyelvet, nyelveit egy eredeti rokonság kapcsolja egybe. Ennek a nyelvrokonságnak a nyomai a kb. 50 - 100 000 évvel ezelõtt történt elválás óta szinte teljesen elvesztek. Számunkra mindebbõl az a fontos, hogy a legtávolabbi és legkisebb nyomot és hasonlóságot is a nyelvrokonság lehetséges bizonyítékaként kell vizsgálni és megbecsülni.
--  Egy olyan állítás, hogy Amerika õslakói magyarok, azonnali gondot okozna azon történészek körében, akik a Magyar Tudományos Akadémia védelme alatt merészen állítják, hogy szakemberek, és ezen tétel képviselõit rögtön szivárványt kergetõ nemzetieskedõknek hívnák. Így folyamatosan leszólnák a magyar õsiséggel kapcsolatos kutatásokat azért, hogy a finn-ugor elmélet felsõbbségét megõrizzék. Az utódállamok is ezt a példát követik a célból, hogy megtarthassák a trianoni békeparancs következtében nekik adományozott területeket, melyeket a nemzetközi jog értelmében törtvénytelenül tartanak megszállás alatt, bár e tényt a világ nem ismeri szélesebb körben. Ezeknek tudniuk kell, hogy a történelmi igazságot nem lehet örökre elnyomni. Olyan korhoz értünk, melyben azon titkok, melyek eddig el voltak titkolva, végül is napvilágot látnak.
--  Az amerikai õslakosok nagy valószínûséggel Kelet-Szibériából származnak, és egy népvándorlási hullám során kerültek az amerikai kontinensre. A bizonyíték két pillérre támaszkodik: egyrészt a ma Szibériában és elszórtan Magyar területeken valamint Észak- és Dél-Amerikában élõ õslakosok genetikai hasonlóságán alapszik, másrészt e népek tagjai körében elõfordul, egy csak rájuk jellemzõ genetikai mutáció, mely egyedülálló: 50 különbözõ népcsoportjának DNS-mintáit vizsgálták meg, és 678 egyedi genetikai markert kutattak, amely sok-sok generációra visszamenõleg adhat választ származási kérdésekben. Az új eredmények birtokában tehát valószínűsíthető, hogy a Bering-szorost valaha összekötõ földnyelv jelentette a hidat a Kelet-Ázsiából elvándorlók számára.
--  A legújabb DNS-vizsgálatok szerint minden amerikai indián hat, húszezer évvel ezelõtt élt asszonyra vezetheti vissza családfáját. Az ennek alapján felállított családfákból következtetni tudnak a DNS egy adott génjének korára. Így volt meghatározható a legutolsó hat közös vonal, amely olyan  "õsanyáktól" származik, akik már nem Ázsiában éltek, hanem nagy valószínûséggel "Beringiában", azaz az egykor Ázsiát az amerikai földrésszel összekötõ, a mai Bering szoroson.
--  A legújabb kutatások új teóriákat vetnek fel. Mindezek után új elméletek kezdenek szövõdni: Amerika talán nem egy ütemben, hanem több hullámban népesült be. Ezen hullámok során érkezhettek ide népcsoportok Észak-Ázsiából (a Bering-szoroson át) - õk valószínûleg az indiánok elõdjei, s körülbelül 15-12 ezer évvel ezelõtt jöttek. De a tengereken, óceánokon is áthajózhattak egyes törzsek Dél-Ázsiából, Ausztráliából - õk talán 25-30 ezer évvel ezelőtt tették ezt.
--  Sõt vannak olyan feltételezések, hogy akár Európából is érkezhettek ide bizonyos népek. Húszezer évvel ezelõtt ugyanis Észak-Spanyolországban és Dél-Franciaországban egy olyan népcsoport élt, - a solutreanokról van szó, - amelyek kézműves munkáihoz hasonlóakat találtak Amerikában is. Kõbõl készített késeik mintázata, pedig szintén hasonló volt. Ez választ adhat a törzsi nyelvek sokszínűségére. Az Urál-Altaji és a Szibériai népek, a lappok, a korjákok, a csukcsok, a kamcsaládok, a cseremiszek, az osztjákok, a szamojédok, a vojtjákok, a tunguzok, az úzok, a manysik, az összes hun törzs, mind, mind kivétel nélkül: Napimádók voltak.
--  Az amerikai kontinensen Nap kultusz uralkodott. Kolumbia keleti határán élõ ijka-indiánok a napot imádták és CAQUE nevezték. Legelterjedtebbek a mexikói és a perui napvallások voltak. Mexikó õslakói a maja indiánok voltak, de itt éltek még a toltékok, és az aztékok is. A spanyol hódításoknak köszönhetõen kultúrájukban és eredeti hitükben irdatlan pusztítást hajtottak végre a hódítók. Ezek a népek imádták az égitesteket. Napot, holdat, csillagokat. Vallásukban, mondavilágukban, nagy mértékben azonosságot mutatnak az õsmagyarsággal.
--  Valamennyi indián nép szoros kapcsolatban élt természeti környezetével, összetartozott a tájjal, az éghajlattal, a körülöttük lakozó lényekkel és szellemekkel. Az emberek, a Földanya, a többi teremtmény és az õsök közti kapcsolat szilárd rendszerre épült. A Földanya gondoskodik a "kétlábúakról" és minden egyébrõl, amit ráhelyezett a Teremtõ. Épp ezért fontos, hogy az emberek tiszteljék a földet. Számos "négylábú" önként feláldozza magát az emberek táplálása és felruházása érdekében. Ezért az emberek kötelessége tisztelni az állatokat is. A szellemek birodalmában élõ õsök adtak életet a most élõknek. Emiatt az õsöket is tisztelni kell. Emellett indián társaikat is tisztelniük kell, hogy fennmaradásuk érdekében gondoskodjanak és törõdjenek egymással.
--  Az amerikai, indián, ugor, ős-magyar törzsek nagy részének vallása és nyelve az õsmagyar volt. Teológiai vonatkozások: Az indiánok egy Isten hívõk voltak, és a Nap képében tisztelték Õt, a Nagyszellemet, a Világmindenség Teremtõjét. Ábrázolásánál mindig a Nap és a sárga vagy arany szín szerepel. A Boldogasszony ábrázolásánál mindig a hold kísérete és a ruha kék színe a jellemzõ. Pontosan ezek érvényesek az õsmagyarokra is. Az elsõ szakrális szám az indiánoknál a 4, mégpedig 3+1 formájában.
--  A magyaroknál ugyanez a 3+1 szerkezet lelhetõ fel: "Három a magyar igazság, de negyedik a ráadás!" A beavatási szertartás során minden törzsfõnek vagy népvezérnek elõször a napba kellett néznie, aztán egy, a törzs különféle területeirõl összehordott halomra, vagy meglévõ dombra kellett fölmennie, és lándzsájával a Négy Égtáj felé sújtania. A magas helyek egyébként is prioritást élveztek.
--  Az orvosságos emberek magaslatokon imádkoztak, ennek hiányában magas fákra másztak. Történelmünkben a magyar királyok felavatásának egyik döntõ momentuma volt, hogy egy összehordott dombon a Négy Égtáj felé kellett kardjukkal sújtaniuk. A magas helyek itt is mindig prioritást élveztek, a táltosok dombokon imádkoztak, vagy ezek hiányában magas fákra másztak.
--  A 7 és a 3 x 3 = 9 az indiánok szakrális számai a már említett 4 mellett. Amint késõbb látni fogjuk, minden díszítõ motívumuk erre a három szakrális számra épül. A magyarok a 4-en kívül szintén a 7-et és a 9-et használták szakrális számokként. Az indiánok Boldogasszonya 7 minõségben szerepel. A magyarok Boldogasszonyát az egész Kárpát Medencében máig is ugyanígy 7 névvel tisztelik. Nem kétlem, hogy a magyar fajú népek legõsibb szellemi elöljárói az Ázsiában végig föllelhetõ "sámánok"-hoz hasonló szinten látták el tisztüket.
--  A népvándorlás és honfoglalások korára azonban a magyar szellemi vezetõk már régen túljutottak ezen a szinten és "táltosok"-ként már abban a régi világban, amikor a Krisztusi etalont még nem is ismerték az emberek õk már eljutottak a világosság tornácára. Ezért helyesebb a régen általánosan használt "táltos" megnevezésük, melyet mára sajnos még a legkiválóbb kutatók is mintha elfelejtettek volna. Ugyanígy fest a kép az indiánok "orvosságos emberé"-vel. Nála legalább nem használják a "sámán" kifejezést. Legfontosabb jelképek: Az indiánok Thunderbird-jének (Mennydörgésmadár) ornitológiai megfelelõje a Havasi Sólyom (Falco rusticolus altaicus). Jelentése: az Észak-amerikai indiánok összefogásának jelképe.
--  A magyarok Turulmadarának madártani megfelelõje ugyanez a Havasi Sólyom, melynek édes, legközelebbi, kisebb termetű rokona a Kerecsensólyom. A sas ábrázolás teljesen hibás és túlhaladott. A Turulmadár jelentése: a Turáni népek összefogásának jelképe. - Évek óta érkeznek hozzánk az indián látogatók magyar csodát látni.. Az alábbi véleményekben és viselkedési módokban minden indián látogatónk eddig megegyezett. A székely kopjafákról is azt hitték, hogy indián származásúak, akárcsak a nemzetségfánk a házunk elõtt.
--  A székelykapukon azonnal föllelték és fényképezték a sajátjuknak vélt és náluk "a legkisebb család"-nak nevezett faragott, nálunk "rozetta"-ként ismert motívumokat. Mindannyian elmondták, hogy ez az elsõ hely a világon, ahol látják, hogy az ellenfél tiszteletén túl nem csak az elesett embereknek, de az elpusztult lovaknak is méltó emléket állítottak. Ez rendkívüli módon egybevágott indián filozófiájukkal. Azoknál a kopjafáknál, ahol a székely faragómûvész a Turulmadarat ábrázolta, lábuk a földbe gyökerezett, kapkodtak a fényképezõgépeik és a videóik után. Hangosan álmélkodtak azon, hogy Magyarországon, egy óceánon, a Nagy Vízen túli emlékhelyen az õ Thunderbird-jüket, nagy tiszteletben tartott Mennydörgésmadarukat tisztelik...
--  A Totemtarsolyt és a totemoszlopot, mint kifejezéseket még feltétlenül meg kell vizsgálnunk, mert elnevezési, nómenklatorikus értelemben azt sugallják, mintha valami közük volna a totemizmushoz. Pedig csak a fehér ember aggatta rájuk ezt a totem kifejezést. A totemtarsolyokat a mai keresztény indiánok is elõszeretettel viselik. Ezek ugyanis minden idõben egy-egy példamutató embertársuk ereklyéjét rejtették.
--  A szenteknek és ereklyéiknek tisztelete az indiánoknál teljesen általános. Ez és a Boldogasszony megléte a magyarázata annak, hogy a jezsuiták már az elsõ években meg tudták szervezni katolikus mintaállamukat Dél-Amerikában, amit késõbb fehér katonaság zúzott szét, elkergetve a szerzeteseket, megölve a keresztény arató-vetõ indiánokat… Ez tehát az úgynevezett totemtarsolyokkal kapcsolatos tényállás. A totemoszlopoknak titulált gyönyörû faragványok pedig nemzetségfák és családfák, magyar kopjafáink édes testvérei.



Titicaca-tó

--  A Titicaca-tó mélyén egy körülbelül: 1000-1500 éves templom maradványait találták meg 600 méter hosszú és 200 méter széles falakkal. Ezeken kívül jól látszik az ültetvényekhez kialakított teraszos rendszer, egy inka kor elõtti út és még egy 800 méter hosszú faldarab. A csoport, amely az Atahuallpa 2000(?) nevû kutatáson dolgozik, több mint 200 merülést hajtott végre, ezekbõl számosat 30 méternél mélyebbre, hogy felkutassák és dokumentálják a kutatás eredményeit, amelyeket idén novemberben szándékoznak publikálni. A 18 napos expedícióban öt ország tudósai vettek részt, tíz-tíz olasz, illetve brazil régész valamint öt bolíviai, két német és egy román, a kutatásokat támogató Akakor Geographical Explorng csoport segítségével juthatott az õsi kultúra nyomára.
--  A korábbi feltételezések szerint Tihuanacu egy kikötõváros volt a Titicacán; ezt az elméletet cáfolta, hogy több maradványt is találtak az Andokban, ami az akkori kultúrára utalt. A mostani felfedezés talán választ adhat arra, hogy vajon az inkák hódították-e meg a korábbi kultúrát. Más vélemények szerint a város már jóval az inkák érkezése elõtt néptelen volt, a környéken lakó más primitív törzsek pedig mindent elhordtak, amit tudtak, így nem maradhatott túl sok nyom a város után. Ez megmagyarázhatja azt is, hogy a környéken miért találtak több helyen ugyanarra a kultúrára utaló nyomokat.
--  A templom maga Copacabana városa és a két kedvelt turistalátványosság, a Nap szigete, illetve a Hold szigete között helyezkedik el. Szerencsére a víz nem tett túl nagy kárt benne, és az expedíció máris a romok felszínre hozatalát tervezi, legalábbis azt, amit lehetséges. A bolíviai elnök biztosította a kutatókat és a sajtót, hogy minden tõlük telhetõ segítséget megadnak a romok kiemeléséhez, illetve a további kutatásokhoz. Mint mondta, a lelet is azt bizonyítja, hogy fejlett civilizációk már jóval régebben éltek ezen a vidéken, és több nyomot hagytak maguk után, mint azt korábban gondolták.
--  A jelenlegi Boliviai elnök ugyancsak õsmagyar törzsek leszármazottja. Bolivia is az élethalál harcát vivja a cionista betelepülõ karvaly tõkével. Emlékez a félig héber származású, Rozsa Floresék akciójára. Ecuadorban például  egy  falu neve Tarqui (Tárki), melyrõl az erdélyi Tarkõ jut eszünkbe,  Balánbánya fölött található. Cuenca városának lakói mind a mai napig "mórlakóknak" nevezik magukat. Nem tudják már az okát, de: nem azt mondják, hogy cuencai, hanem mórlakó. Ez a gyönyörû város egyébként Ecuador mûvészeti központja, fellegvára - egészen más beállítottságú emberek lakják, mint az ország más vidékeit. A helyi szlengbõl csak egy példát: ha folyóügy szüksége lepi meg õket, nem spanyolul kérdik, hol a toalett, hanem magyarul mondják, "pisir".
--  Népviseletük, hagyományaik, népművészetük, zenei világuk némelyiküknek a magyar-székely motívumokat idézi. Sajnos, õsi nyelvüket már CSAK egy két öreg  beszéli (Móricz tapasztalatai szerint eredeti nyelvük szinte teljesen megegyezik a magyarral), a spanyol az általánosan beszélt hivatalos nyelv, mellette vidéken - fõleg falvakban, hegyi közösségekben - a kecsuát használják még (ez a inkák által behozott nyelv), inkább csak az öregek, a fiatalság jobbára kólát iszik és imádja Amerikát.
--  A Másik szembeötlõ párhuzam az Ecuadori és a Magyar nép között, hogy õk is átéltek egy Trianont: '95-ben Kolumbia és Peru elfoglalta az ország igen tekintélyes részét. A mondaviláguk megegyezik a székely nép Csaba királyfi mondájával mindmáig hazavárják Csaba királyfit, Atilla nagykirály fiát, aki az õshazába indult el a népemlékezet szerint…
--  Az indiánoknál pedig fennmaradt egy történet a távoli földrészrõl hajón érkezett törzsfõnökrõl, akinek neve: Csaba Kinga (királyfi). Ott élt köztük, bíztatva, lelkesítve õket élete példájával, majd idõvel szeretett volna vissza hajózni szülõföldjére, de közben eljárt fölötte az idõ. Santo Domingó-ban a colorados indiánok leszármazottai élnek, Móricz velük még magyarul beszélt. Sajnos mára már a nyelvet elfelejtették.
--  A MÓRICZ által felfedezet táltos barlang leleteiért kemény harcok dulnak nem teszik publikussá õket a szakembereknek  Egy napon géppisztolyos, angolul beszélõ katonák jöttek helikopterekkel, s hatalmas ládákban elhordták az évszázadokon keresztül gondosan õrzött kultúrkincseket, rovásirásos  aranylemezeket, melyeken az emberiség és az amerikai kontinensen õsidõk óta élõ õs magyar indiánok valódi történelme volt rögzítve, még e civilizációnak nevezett romlás elõtti idõkbõl.
--  Az egyik arany lemezröl készült képen azért világos, hogy a Nap uralja a képet, mondhatni egy Nap-embert ábrázol, (Nap fiai, magyarok!) Távoli õseink által készített, majd évezredeken keresztül gondosan õrzött ARANYLEMEZEK ÉS EGYÉB EMLÉKEK NEM KUTATHATÓK, EL VANNAK ZÁRVA SZEMEINK ELÖL, Quito környékén.



Dél-Amerika

--  A másik nagy amerikai kultúrállam, az inkák meseországa PERU. A peruiak régi vallása a napimádás. A nap isten fiainak tartották magukat, és a nap-templomokban, melyek közül a legismertebb a Cuco-i állandó jelleggel áldozati szertartásokat mutattak be a nap isten tiszteletére. Fõpapjaik és papjaik mellett óriási szolgálatot láttak el a napszüzek, akik ismertebb néven a VESTA szüzek voltak. ebben az isteni szolgálatban 1500 szűz vett részt. Rettenetes büntetés érte õket, ha elvesztették ártatlanságukat. Õk készítették a ruhákat, õrizték a SZENT TÜZET, sütötték a kenyeret, és égették a szent italt.
--  Érdekesség, hogy az inkák a gyermekeiket születésük után 15-20 nappal vízzel megkeresztelték. Ugye véletlen egyezés fedezhetõ fel szertüzeink ,és a Arvisurában leirt rima lányok sakrális feladata közöt. A világ legmagasabban fekvõ, még hajózható tava, a Titicaca-tó az õsi inka kultúra egyik legfontosabb helye. A tóban található szigetek között most azonban felfedezték egy még õsibb kultúrára utaló templom maradványait. A Tihuanacu kultúra már az inka társadalom virágkora elõtt jelentõs volt, habár az archeológusok még most sem biztosak benne, hogy pontosan mikor is alakult ki és meddig tartott, mielõtt az inka birodalom magába olvasztotta volna.
--  A fõváros hepehupás, szűk utcáin a mezítlábas indiánok vezetik lámáikat, mellettük autóbuszok, teherautók. A város legélénkebb pontjai az indián piacok. Az apró tereken és a környezõ utcákban színes kavargásban rajzanak a sokfelõl érkezõ vásárosok.Nagyon érdekesek az Otavalóban tartott vásárok. A hatalmas terhek alatt görnyedezve érkezõ indián csoportok körmenetet alkotva vonulnak végig a városon. Élükön monoton dallamot játszó muzsikusok haladnak, bambusz csövekből össze tákolt sípokon játszva. Az utánuk következõk égõ gyertyákat tartanak kezükben, vagy magas rudakra erõsített szentképeket, papírból, szalmából készített szimbólumokat visznek. A körmenet végeztével aztán kipakolják áruikat, és kezdetét veszi a vásár.
--  Otavalo - odavaló városában a igen feltünõ a hasonlóság a moldvai csángó viselettel. A férfiak fehér inget és hosszú vászon lábravalót viselnek, erre viszont sötétkék, vastag, kétoldalú ponchót öltenek, amelynek bélése szürke vagy drapp kockás. Fejükön sötét vagy világos széles karimájú kalap, lábukon háncstalpú vászoncipõ. A nõk rövid vagy hosszú, fehér ráncos hímzett reneszánsz ingre alul hímzett fekete kerekítõt vesznek, amelyre elõbb széles (8 cm) piros majd geometrikus mintával szövött övet tekernek. Vállukra, a szükségnek megfelelően egy vagy két sötét vagy világos váll kendőt terítenek. A felső, gyakran gyermek- vagy csomaghordásra is szolgál. Fejükre fehér szélén sötétkék fejkendőt kötnek simán vagy turbánszerűen.
--  A salasakai indiánok az idegenforgalom hatására nagy lendülettel ültetik át a régi geometrikus állat- és emberi figurákat, törzsi és szimbolikus jeleket az eladásra készített gyapjú szőnyegekre.Viseletük csak annyit változott az idõk során, hogy a férfiak a fehér és fekete kettõs poncho helyett kihajtós nyakú fehér inget viselnek a színesbe szegett fekete felsõ alá. Mezítláb járnak és fehér lábravalóban, gatyában. Fejükön a jellegzetes, széles karimájú salasakai fehér kalap. Az asszonyok egyszerű fekete kerekítõt és fehér vállkendõt viselnek, amin igen jól érvényesül kibontott fekete hajuk.
--  Fejükön ugyanolyan széles karimás fehér kalap, derekukon a szövött öv, nyakukat kaláris díszíti. Mint mondják, kezdetben csak egy-egy madarat szõttek, aztán kettõt. Majd mindazokat az állatokat, amelyeket az öveiken is megörökítettek. A szõtteseiken ponchós és vállkendõs férfi meg nõi figurákat is láthatunk kazettában vagy stilizált tájképben a férfi három lépéssel a fonó asszony elõtt halad.
--  Hasonlóságok: Ecuadorban is fanyerget tesznek a lóra, és átalvetõbe teszik a terût, mint Erdélyben. A férfiak 3 lépéssel a család elõtt járnak, mint Kalotaszegen. Saraguróban az idõs és fiatal asszonyok, leányok mellén a Nap és fülükben a Hold és a csillagok. A székelyek nem magukon viselték ezeket a jegyeket, de a kapukra kifaragták.
--  A gyermekek tarisznyával járnak, a csángó gyerekek is azzal mennek iskolába. Nehezebb terűt átalvetõben viselnek vállon, vagy fanyergen. A katrinca alá jön a széles piros öv, ami a keleti népeknél is szokásos. Fehér nadrágos férfi - ugyanazt az ülep nélküli nadrágot írja le Nagy Jenõ. A moldvai csángóknál a harisnya fejlõdését magyarázza, parittyagatyának nevezik a hétfalusiak. A motívumok, a ruha viselet, a szokások, az õsnyelv egyezése ugye tisztelt Nemzettestvéreim, csupán a véletlen műve.?.
--  Francisco de Toledo alkirály rendeletei módszeresen számolták föl az õshonos identitás legfontosabb elemeit [1570-1580]. Toledo bámulatos érzékkel tiltotta be a felületes megfigyelõ számára jelentéktelennek tûnõ apróságok egész sorát: bizonyos textiltechnikákat, mint az ikatolás, egyes szövésmintákat, olyan viseleteket, mint a tunika, egyes edényfajtákat, mint az arybalus, a testfestést, a csontfurulyákat, bizonyos nagyságú dobokat, a rituális táncos verekedést baranta és még a kecsua nyelvet is. Elrendelte ugyanakkor azt is, hogy a falvak lakói mind a maguk viseletét hordják, s hogy ez a viselet nem emlékeztethet az Inka korra (del Busto 1964). A ma ismert õshonos népviseletek, a poncsó, az asszonyok bõ szoknyája, a füles sapka és a kalap e rendelet hatására terjedtek el Andok-szerte.
--  El kell gondolkodni azon ha a tradíciók betiltására, viseletek megváltoztatására, nyelvcserére kényszeritették az õslakosságot, mi volt az a eredeti állapot ezen gyarmatositó idõk elõtt. Mivel találkoztak a hóditók, hogy ennyire megijedtek ettõl a kulturától. Milyen egyezéseket azonosságokat találtak a Magyar - õsmagyar kultura és az indián lakosság kulturája nyelve között? Az AUSZTRIAI ÉS SPANYOL uralkodók érdeke volt az õsmagyar népek szokásainak NYELVÉNEK ELTÜNTETÉSE.
--  Mivel ezeknek a tényeknek nyilvánosságra kerülése alá ásta volna az álltaluk létrehozott finnugor mese valódiságát. A hódítás történetének két kiemelkedõ alakja: Francisko Pizarro és Gonzalo Jiménez de Quesada. Pizarro az inkák birodalmának, Perunak leigázásakor véghezvitt szörnytetteinek révén vált hírhedté. Quesada a csibcsák országát, a mai Kolumbiát hódította meg. Dél felé, a mai Chile területére is bejutottak a hódítók, de csak a Bío-Bíóig; az araukánok hõsi ellenállása éppúgy megállította õket, mint elõbb az inkákat. Chile déli része a múlt század nyolcvanas éveiig a független araukán törzsek birtokában maradt.
--  Keleten a spanyolok az 1580-ban alapított Buenos Airesbõl nyomultak a kontinens belsejébe, de hódító útjaik nem jártak sikerrel. Nem bírtak a Pampa harcos indián törzseivel. A magasan fekvõ, köves, szeles Patagónia pedig egyáltalán nem vonzotta õket, csupán a kellemesebb parti sávon alapítottak néhány települést. Aztán a múlt század második felében rájöttek, hogy Patagónia tágas térségei kitûnõ juhlegelõk, és itt is megkezdõdött a területrablás. Roca tábornok ún. "indián hadjárata" (1878-tól) megtörte az indiánok ellenállását.
--  A kolumbiai bennszülöttek országos szervezete (ONIC) az amerikai indiánok felháborodását tolmácsolta XVI. Benedek kijelentéseivel kapcsolatban, amelyek szerint a katolicizmust nem kényszerrel terjesztették el az Újvilágban. Cecilia Domevi teológus, a latin-amerikai püspökök konferenciájának az amerikai indiánokkal foglalkozó vezetõje teljes egyet nem értését fejezte ki a pápa szavaival. "Az evangélium hirdetése kétértelmû, erõszakos kényszer volt, kultúrák ütköztetése, amely totális kárt okozott az indiánoknak" - szögezte le.
--  A Brazíliai indiánok vezetõi közölték: megsértette õket a pápa "arrogáns és tiszteletlen" kijelentése. "Arrogáns és tiszteletlen dolog úgy ítélni meg, hogy a mi kulturális örökségünk másodrendû az övékhez képest" - jelentette ki Jecinaldo Satere Mawe, az Amazonasi Indián Csoportok Szervezetének Szövetsége (COIAB) fõ koordinátora..
--  Több indián csoport küldött levelet a pápának amelyben támogatását kérte õsi földjük és kultúrájuk megvédelmezéséhez. Mind mondták, az indiánok "népirtás" áldozatai lettek az elsõ gyarmatosítók megérkezése óta... Igen ez a népirtás volt az Amerikai õsmagyar származású indián testvéreink holokausztja. Millió számra irtották a judeo-keresztény eszme érdekében testvéreinket és kényszeritették a megmaradt lakosságot nyelvcserére.
--  Megtiltották õsi vallásuk, viseletük, szokásaik gyakorlását . Az európaiak felfogása szerint a földnek tulajdonosa van, az országnak, népnek pedig királya. Az "indiánok" ezt nem értették.
--  Az õ felfogásuk szerint a Föld Anya mindenkié, és minden vele kapcsolatos döntésben a következõ hét generáció érdekeit kell figyelembe venni. Hogy fog a döntésünk kihatni a hetedik generációra? - mindig ezt kell kérdeznünk magunktól, hogy a természet megmaradjon.
--  Királyuk sem volt az indián törzseknek. A navajoknak (ejtsd navahóknak) például, tizenhét vezetõjük volt, és amikor olyan dologról volt szó, amely minden navajot érintett, mind a tizenhét vezetõnek egyet kellett értenie a döntéssel. Az európaiak ezt nem értették. Õk egy vezetõvel akartak tárgyalni, nem tizenhéttel. Végül egy navajo írta alá azt a szerzõdést, amely a mai napig érvényben van, és amelyet békeszerzõdésnek szoktak nevezni.
--  Az európaiak minden indián néppel kötöttek ilyen szerzõdést, amelyek keretében megfosztották õket saját területeiktõl és sok esetben kilométerek ezreit kellett gyalogolniuk új otthonukba. Menet közben a gyengék, gyerekek és idõsek, meghaltak. Õket csak úgy ott hagyták az út szélén. Ma az indiánoknak különös státuszuk van. Ennek viszont az az ára, hogy minden egyén egy törzslappal rendelkezik és egy azonosító számmal. Az áll rajta, hogy Kis Virág 1 navajo, férje 4/4 navajo, gyermekei pedig 3 navajok. Ha a navajo nem navajoval házasodik, az csökkenti a benne lévõ indián vért akkor is, ha más indián törzs tagja lesz a házastársa.
--  Fontos, hogy átadjuk a indián bölcsek üzenetét mindenkinek, aki nyitott rá, mert a változás ideje elkezdődött. A bölcsek tanácsa évekkel ezelõtt arra a következtetésre jutott, hogy a változás kora akkor lesz közel, ha többek között, az északi sarokhoz közeli tûzhányók aktivizálódnak. Akkor lassan költözhetünk a Four Corners közelébe..... A Four Corners: Új Mexikó, Arizona, Utah és Colorado államok találkozási pontja, az indián tradíció szerint különleges terület... Állitják az indiánok közel a nagy változás kora.
--  Vissza térve eredeti témánkhoz foglalkozzunk tovább Amerikai indián testvéreink  érdekes témájával. Az õsi kultúrák teremtés-történeteiben nyilvánvalóan vannak jelen a földi élet keletkezésének körülményei, valamint a jelenlegi változások oka, célja és következményei. Az összes ismert földi kultúra eredettörténetében utalásokat találhatunk az emberi lény földön kívüli eredetére, illetve a földi világ félisteni lények általi megtermékenyítésére.
--  A mondák, regék, mesék mind-mind régi és valóságos történeteken alapulnak, a mai téves szemlélettel szemben nem csak a gyerekek számára íródott fantazmagóriák.
--  Az õslakós amerikai indiánok között a mesélés hagyománya szent tradíció és célja a nép történelmének átörökítése az utódok számára és miért lenne ez nálunk magyaroknál másként?! Az indián mesélõk törzsét a Megcsavart Hajszálak névvel illették, õk több mint 400 törzs tagjait foglalják magukba és Észak, Dél, Közép-Amerika egészét képviselik. Õk azok a férfiak és nõk, akik végigutaztak Dél-Amerika legtávolibb sarkától Észak-Amerika legtávolibb pontjáig, hogy továbbadják a titkos tanításokat.
--  Öregeik azt mesélik, hogy kezdetben 12. világ létezett az emberi élet számára. Ez különbözõ naprendszerekben keringõ bolygókat jelent s a legfejletlenebb közülük a mi Földünk volt. A hasonlóság egyértelmûen azonos, mint a Magyar Kormorán TÁLTOS REND hagyományõrzõ több évszázados fenmaradása az üldöztetések ellenére.
--  Ebben a 12. naprendszerben élõ bölcsek egy Osiriaconwiya nevű bolygón, mely a negyedik bolygó Nagykutya csillagtól, a Szíriustól számítva, itt találkoztak, hogy a föld helyzetét megvitassák. A más bolygókról származó bölcsek így átadták a föld gyermekeinek a "szent pajzsok" oktatását. Folyamatosan kommunikáltak a földlakókkal és ezt egy vörös és egy kék kupola segítségével, melyet az óceán alatt helyeztek el, valósították meg.
--  Ennek a bizonyos tudás átadási folyamatnak köszönhetõ, hogy létrejött a Földön: 4 hatalmas civilizáció: MU, MIELYHUN, LEMURIA, ATLANTISZ....



A Közép-Amerikai civilizációkról röviden

--  Az élet alapjának, ahogy nálunk a búza, ott a kukorica volt tekinthetõ. A vagyoni különbségek papi, katonai és gazdasági vezetõi réteg kialakulásához vezettek. A Kolumbusz elõtti idõk kultúrái leginkább a mai: Honduras-, Mexikó-, Guatemala-, területén alakultak ki, számtalan népnek köszönhetõen, mint az aztékok, maják, toltékok, totonakok, huasztékok, zapotékok, misztékek, stb.
--  Magas fokú csillagászati, matematikai és építészeti ismeretekkel rendelkeztek, amiknek bizonyítékai pl. máig megcsodálható piramisaik, ill. ma úgy mondanánk; focipályáik. Ezeken küzdött két csapat, bõrszerelésbe öltözve, sisakban, kaucsuk labdát kergetve, passzolva, életre-halálra. Az a csapat gyõzött, amelyiknek sikerült az ellenfél térfelén a labdát a földre vinnie. A veszteseket feláldozták az isteneknek, ami ily módon szintén egyfajta dicsõségnek számíthatott.

A Maja Birodalom

--  Valamikor a Római Birodalom ketté szakadása idején egy számunkra akkor még ismeretlen földrészen alakult meg, a mai Észak-Guatemala, Nyugat-Honduras területén. Magas szinten művelték meg és öntözték földjeiket, fejlett kézműiparuk volt és hasonlóan fejlett szinten művelték a tudományokat, és a művészeteket.
--  A X. században, valószínûleg a termőtalaj kimerülése miatt elhagyták falvaikat, városaikat és a Yucatán-félszigeten alapítottak új birodalmat. A spanyol hódítók megérkezése után kétszáz évig tudtak az õslakosok küzdeni függetlenségükért, egészen a XVII. század végig sikerrel.

Az Azték Birodalom

--  Az Azték birodalom hasonló fejlettségre tett szert, mint a Maja Birodalom. Az Aztékok Kolumbusz megjelenése elõtt mintegy 300 évvel korábban jutottak el Mexikó mai területére, és igázták le a tolték és zapoték indiánokat, kultúrájukat pedig részben átvették.
--  Fõvárosuk, a 200 ezer lakosú: Tenochtitlán volt, Õk is gyakran áldoztak embereket isteneiknek, évente kb. 10 ezret, akiket - - sokszor ilyen célú - háborúkban gyûjtöttek más törzsektõl. Ennek a kultúrának a bukását a hódítókon túl az általuk behurcolt betegségek is okozták, melyek ellen õk védtelenek voltak, mint például a himlõ.

Az Inka Birodalom

--  A mai: Peru-, Ecuador-, Bolívia-, területét foglalta magába ez a birodalom, amely a XI.-XIII. században alakult, és volt, amikor: 10 millió lakosa is volt. Székhelye a Titicaca-tó-tól északra levõ Cuzco-völgyben volt. Fejét, az uralkodót itt is földre szállt istenként tisztelték. A köznép katonáskodott, utakat, hidakat tartott rendben, és élvezhettek egyfajta nyugdíjat, illetve társadalom biztosítást.
--  Õk is magas szinten mûvelték a matematikát, csillagászatot, építészetet, állatokat tenyésztettek (lámát, alpakát, tengeri malacot), az aztékokhoz hasonlóan ismerték a naptárat, de a majákhoz hasonlóan elõttük is ismeretlen maradt a kerék, a vas és az írás. Több más kisebb népet leigáztak, a birodalom legnagyobb kiterjedésekor mintegy: 3200 km hosszú és 320 km széles volt. Aztán jöttek a testvér háborúk és a spanyol hódítók, a birodalom pedig megsemmisült.

A Kristály koponyák

--  A kristály koponyákat egy piramis belsejében tartották bárkaként ismert formációban. A bárka 12 körben lehelyezett, éneklõ koponyából ált, középen egy jóval nagyobb 13-ik koponyával mely az összes többi információjának koordinálását szolgálta és képviselte valamennyi világ kollektív tudatát. A bárka az idõk folyamán elõször az Olmékok-hoz került. Majd a Mayák vették át és azután az Aztékok. Az Aztékok azonban saját hatalmuk kiterjesztésére mások irányítására, leigázására használták. Hatalmuk pusztító méreteket öltött, ezért meg kellett õket állítani. Ennek eszköze lett a spanyol birodalom, Corteznek sikerült leigáznia az amerikai kontinens népeit.
--  Az érkezõ spanyol hadak fülébe jutott a kristálykoponyák léte és az információt tovább adták a pápának. A kor katolikus pápája pedig úgy rendelkezett "ezt a tudást meg kell szerezni". A koponyák ugyan jól el voltak rejtve a betolakodók elõl, de egy belsõ árulás folytán, sikerült  a spanyoloknak tudomást szerezni a rejtek helyről. Mielõtt azonban spanyol kézre kerültek volna a Jaguár-papok és a Sas-harcosok kimenekítették a koponyákat. Néhányat a korábbi maya területekre vittek, mások Dél-Amerikába kerültek megint mások, szétszóródtak a világban. Így a koponyák elsõ ízben itt a földi világban elváltak egymástól. Manapság az elmúlt 80 év tekintetében a koponyák újra kezdenek elõkerülni ÉS BEFOLYÁSOLNI A JÖVÕT.
--  A legfényûzõbb építmény Cuzcóban, az inkák fõvárosában, kétségkívül a Napnak szentelt templom volt, aranylemezekkel ékesítve. Ezt kolostorok vették körül kertjeikkel és aranytól csillogó, széles teraszokkal. Az inkák vallása a napkultusz volt a Sapa-Inka (Egyetlen Inka), mint a Nap megtestesítõje, istenszerû helyet foglalt el. Fõ felesége, általában nõtestvére a holdistennõt testesítette meg. Az inka mitológia központi alakja Viracocha, a világteremtõ, számos monda és dal szólt róla. Az egyik a jó és a gonosz istenség ellentétét mutatja be.
--  A Pampa ingenio-sivatagban szokatlanul hosszú és szokatlanul egyenes vonalak sokaságát fedezték fel a régészek. Közvetlen közelrõl felismerhetetlenek az ábrák, csak ha a lejtõn felfelé haladva visszanézünk, látjuk egyre tisztábban, hogy állatalakok rajzát adják vissza a vájatok. Az 500 négyzetméteres területen kivehetõ az 50 méteres pók, a 120 méter szélesre kiterjesztett szárnyú kondorkeselyû vagy sirály, a 180 méter hosszú gyík és a 100 méteres majom alakja. Csak találgatni lehet, hogy miért rajzoltak állatfigurákat a sivatag felületére, amelyeket csak tisztes távolból lehet felismerni, és nem is egészen fentrõl, tehát az ábrák szándékosan torzítottak.
--  A sivatag felszínét sötétbarna kavicsok és kövek borítják, közvetlenül alatta sárga homokréteg található. A felsõ sekély réteg eltávolításával éles színbeli különbség állt elõ. A Nasca-sivatag a Föld egyik legszárazabb területe, esõre jó, ha kétévente lehet számítani. Így a vonalak még 3000 év múlva is láthatók lesznek, a hurrikánon és a földrengésen kívül semmi más nem tudja eltüntetni azokat.1926-tól kezdve különféle elméletek magyarázzák a rajzok létrejöttét. Gondolták már öntöző rendszernek, az inkák szent útjának, "csillagászati könyvnek".
--  A legismertebb és legerõltetettebb elmélet szerint földönkívüliek leszállópályája. Mások szerint versenypálya, vagy térkép, amely fontos vízlelő helyekhez vezet. A magyar Zelkó Zoltán öntözõcsatorna-rendszerként értelmezi, mert minden egyes rajzolat rendelkezik egy bevezetõ kezdõ-, és egy kivezetõ végponttal, s mindkettõ elzárható. Tehát elsősorban gyűjtőhelyek voltak, ahonnan tárlókba vezették a vizet, az állatok számára pedig itatóhelyül szolgáltak. A tervezők páratlan tudással rendelkeztek; a kő tömböket fékként iktatták be, ez mutatja, hogy milyen áramlási ismereteik voltak. Hogy állatfigurákat rajzoltak, az az állatok megkülönböztetett tiszteletét igazolja, lehet, hogy istenként is tisztelték azokat.
--  A Nazca-völgyi piramisokat régészek tárták fel. A legismertebb a dombon álló, 20 méter magas, lépcsõs piramis. A lapított tetejû építményt vályogfallal kerítették be. Hasonlóan fallal védték a 45 x 75 méteres teret is. A Nasca kultúra Kr. e. 200 és Kr. u. 800 közötti idõszakában papok töltötték be a vezetõ szerepet. -- A vallási életrõl keveset tudunk, de a gyakori állatábrázolások arra engednek következtetni, hogy egyes állatokat, mint a macskát, szentként tiszteltek. A lakóházakat nádfonatra tapasztott sárból készítették. Különbözõ korokból származó sírokat is találtak a kutatók.
--  Észak-Mexikótól délre esõ indiánokra vonatkoztatják az "amerikai ugorok" megnevezést, az Észak-amerikai indiánokat pedig az "American turanics", az "amerikai turániak" megnevezéssel illetik. A 60-as évek végéig az amerikai tudósok még csak a régebben átjárható Behring szoros bevándorlási útját valószínûsítették. A 70-es évek kutatásai azonban bebizonyították, hogy sok ezer évvel az elsõ bevándorlások után a mai idõszámításunk szerint Kr.u. 100 és 1200 között érkeztek az amerikai földrészre tengeri, vízi úton az Észak-amerikai kontinens indiánjai. A kanadai Yukon territórium Csendes óceáni oldalán érték el a nyugati partokat, ahonnét elõször kelet, késõbb dél felé kezdték lazán feltölteni a mai Észak-Amerika területét.
--  A kutatások során elõkerült leletek és az indián törzsek emlékezetében még élõ adatok alapján pontosan föltérképezték és kronológiailag jelölték az amerikai földrész ezen újabb betelepedését is. Ezekbõl a telepedési térképekbõl jól kivehetõ, hogy a már említett õsi, magas kultúrát képviselõ népek kivételével a többiek mind jóval késõbb érkeztek és mindannyian északról délre vándoroltak. Így töltötték fel lassan az egész Észak-amerikai kontinenset. Általános szabály, hogy a legdélebbre lakók érkeztek a legkorábban, és az északiak a legkésõbbi idõkben. Ezt a szabályt kb. 600 eset igazolja. Mindössze 11 esetben fordul elõ, hogy késõbben érkezett törzsek a szabálytól eltérõen sokkal délebbre helyezkednek el.
--  Talán azért, mert valamikor mégis sikerült nekik a már elfoglalt területeken is keresztüljutniuk. Ez különösen fontos nekünk, hiszen pontosan Peruba, Ecuadorba és Brazíliába vitt az útjuk ezeknek a kiemelkedõen penetráns törzseknek. Nem véletlen tehát, ha ott az alapszabálytól eltérõen mégis léteznek részünkre "rácsodálkozni valók", hiszen a magyarhoz nagyon közeli nyelvet beszéli ott néhány törzs. Dr. Béres Judit Ph.D. - kiváló humán genetikusunk a gének bizonyító erejével kijelenti a finn rokonság tarthatatlan voltát, és a magyar, a Közép-ázsiai turáni és ugor szórvány népek, valamint az amerikai indiánok genetikai rokonságát.   Ezek mind az itthoni õstörténet jegét hivatottak megtörni!
--  A Dakota indiánok lakota törzsénél IGY SZÁMOLNAK AGYEREKEK "Ketó  ketó hetyen topa, ketó  ketó hetyen topa." Ez igy hangzik Magyarul "Kétszer kettõ legyen négy". VAGY "On pár  on pár lecsen topa" Magyarul "Egy pár  x  egy pár legyen négy". A legidõsebb indián a lobogó tûz másik oldalán calumet-jét (békepipáját) magasra emelve így kezdett énekelve fohászkodni: "Rakattu ja dizet, ill ja füsti Hezod, Rakattu ja dizet, ill ja füsti hezod" "Wakonda Dédpa, att mö nek Atonhe! - Wakonda Dédpa, att mö nek Atonhe!" és Magyarul a mai nyelven "Megrakták a tüzet, száll a füstje Hozzád - Nagyszellem Dédapa (Öregisten), add nekünk Szellemedet!" Vagyis ugyanaz, amit bármely fontos tanácskozás elõtt minden tisztességes magyar pap ilyenkor fohászként mond: "Teremtõ Atyánk, küldd el hozzánk Szent Lelked!" Mármint hogy mi is bölcsek lehessünk és jó döntést hozzunk!...
--  Ideje, hogy tisztázzuk a mexikóiakkal kapcsolatosan folyvást emlegetett véres áldozatok, és az északiak skalpolási szokásának kérdéseit. Az aztékok a többi indián elõtt teljesen ismeretlen emberáldozati rítust mint legkésõbbi bevándorlók - ahogy láttuk -   Kr.u. 1168-ban mutatják be elõször. Ezt a szokást Ázsiából frissen hozták magukkal. Az ezen megütközõ spanyol hódítók azonban egyrészt kegyetlen népirtásuk magyarázatául és ellensúlyozásául erõsen eltúlozva adtak hírt errõl. Másrészt az ókorban az egész eurázsiai kontinensen elszórtan mindenütt emberáldozatokat végeztek. Perzsián kívül a legismertebb Ibn Kab mór-arab történetíró közlése, mely szerint a mórok Hispániába vonulásukkor emberáldozatok véres helyeire bukkantak.
--  Hérodotos ugyan erről a Hispániáról írja, hogy a hadjáratok során az elesett harcosok fejbõrét lenyúzzák és egymás elõtt kérkednek velük. Az elsõ fehér-indián csatákban a holttesttel mindig tisztelettel bánó indiánok a spanyoloktól látták elõször ezt a test csonkításának megélt és részükre érthetetlen eljárást. Az évszázados harcok során azonban két-három törzs harci szokásként átvette a skalpolást fehér ellenfeleiktõl.
--  Kedves Nemzet testvéreim, bár nem hiszem, hogy megérhetem, de onnan föntrõl is látom majd, hogy ezt tanítják a világ összes iskolájában. Egyenlõre azonban annak is örülnénk, ha itt Magyar Országon tanítanák a fent leírtakat.. Tudomasul kel végre venni õsmagyar törzseink szerte a világon megtalálhatók. Lélek számuk megközeliti a 800 millió lelket. A  cionista nemzetellenes Magyar tudomanyos akadémiának nem szúr szemet, hogy a világ nagyhírû  közép és felsõfokú oktatási intézményeiben tantételként oktatják az amerikai indián népek TURÁNI ÉS OBI UGOR  ÕSMAGYAR EREDETÉT.
--  A JÖVÕ Magyar Nemzet államának újra kell vérszerződést, szövetséget kötni az õsmagyar fajú népekkel. Figyelembe kell venni, hogy sok Magyar fajú nép elvesztette nyelvét és õsvallását a hóditók erõszakos asszimilációs tevékenysége következtében. Ennek a szövetségnek létre kell jönnie, ezt kívánja a Nemzettudatunk. Véleményem szerint utazó nagykövetünknek fel kel keresnie a Nemzet nevében testvéreinket, legyenek ujgurok, nepáliak, indiánok, írek, kazahkok, és sokan mások.
--  Újra kell írni, és létre kell hozni a Nagy Magyar Népek testvéri szövetségét. Meg kell osztani kulturális, szellemi és õstörténeti tradicióinkat. A diasporában élõ Magyarságnak is joga van összetartoznia õsi szokásait nyelvét ápolni. A zsidóság megteheti ezt a világ minden részén iskolákat zsinagokákat zárt közösségeket építhet, akkor miért nincs erre lehetõsége a Magyar fajú  testvéreinknek.
--  Vissza kell adni a világ minden táján a Magyar intenditás tudatott. Közösen ellent kell állni a kiirtásunkra zombivá degradálásunkra szövetkezõ összes faj erõszakos törekvéseinek. Oktatási központokat kell létre hozni a szövetség területén és meg kell ismertetni testvéreinkkel Magyarságunkból egyedülálló õsiségünkbõl eredõ értékeinket. Kutató csoportokat kell létre hozni a õstörténet igaz feltárására.
--  Az eredményeket meg kell osztani szemináriumok keretében minden Magyar emberrel akit ez érdekel szerte a világon. A kutatási eredményeket publikálni kell a külföldi egyetemeken is. A MAGYAROKNAK ÖSSZE KELL TARTOZNIUK, MEG KELL FOGJUK EGYMÁS KEZÉT ÉS TÁMOGATNUNK KELL EGYMÁST. Bízok benne ez a reallis álom a megvalósullás útját fogja járni. Akarjuk hogy így legyen. Karaul táltos NAGY TISZTELETŰ testvérem mondta, ne hagyjátok, ha titeket és testvéreiteket bántsák, dobbantsatok oda . ÚGY LEGYEN !

Utószó

--  ÉN ÕSI CSALÁDNEVEMEN TARKÁN nembéli SEKELI SIJAS ANDORÁS, ezt a nevet használom irói névként. Floridába élek emigrációban, megtartva Magyarságomat, 17 évet Ausztriában és 10-edik éve itt. Büszke vagyok arra, hogy Magyar vagyok, Magyarnak születtem.. Barátaim vallástörténeti érdeklõdésem miatt Atyának "csúfolnak". Nagy családom van. Számos saját, és nevelt gyermekem, és két unokám van, akikre igen büszke vagyok. Családomba mindenki beszéli a Magyar nyelvet. Függetlenül attól, hol született. Otthonomban csak Magyarul beszélhetnek a családom tagjai.
--  Kedves testvéreim nem osztom-szorzom saját magammal való foglalkozást. ELL SZERETNÉM MONDANI, HOGY A SALA SAKA *ZALA -SZAKA * ÕSMAGYAR TÖRZS HOLD ISTENT SZOLGÁLÓ VEZETÕI leszármazási ÁGÁVAL ROKONSÁGBAN ÁLLOK, a vejem álltal. Az Õ édesanyja ebbõl az ágból származott. Sajnos már a szellemi lét formái között szolgálja az istennõt. Vejem születése után távozott világunkból. Az Õ családneve LUNA, ezt a nevet csak a hold istennõ szolgálóinak családja hordozza az õsidõk óta.
--  A család eredete sala saka , de van rokonság a szintén õsmagyar cayapákkal is. A Luna család ezen ága 4 generációval ezelõtt elhagyta õsei törzsi területeit és Ecuadorbol Kolumbiába költözött. Vejem Édesanyja innen érkezet az ÁLLAMOKBA tanulni. Itt házasságot kötött a vejem magyar édesapjával. Én 9 éve élek itt. Amikor ide költöztünk az államokba, akkor vettük fel a kapcsolatot a vejem sala saka Kolumbiai illetõségû családjával. Sajnos kiderült az õsi nyelvbõl már csak pár szóra emlékeznek a rokonok. Viszont a Luna család ismeri származását, meg van a intenditás tudatuk és tisztában vannak sakrális értékeikkel és nagyon büszke inteligens emberek.
--  Tudomásuk van õsmagyar eredetükrõl, nagyon sajnálják, hogy õsi nyelvüket elvesztették. Külsõ szemlélõ számára hézköznapi emberek. Orvos, ügyvéd, pilóta, cégvezetõ a foglalkozásuk. De mindegyikük õrzi a õsi tradíciókat. Tudják kik õk, ismerik Csaba királyfi õsi mondáját. Tisztában vannak az eredettel és tartják az õsi tradíciókat. Még a gyermekek is ismerik a múltját a családnak. A család tartja a kapcsolatott és összetartanak, mindegy ki hol él.
--  A LUNA NÉV NAGY TEKINTÉLYNEK ÖRVEND AZ ÕSI TÖRZSEK KÖZÖTT. Unokáim is magyar családnevük után második család névként hordják ezt az õsi szakrális nevet. Ha az öregisten megsegít, és megélhetem, tanítani fogom õket származásuk mindkét oldali nagyszerûségére. ÚGY LEGYEN..
--  Aji Luna (Hold) [Éji.(P. I.)] Az "éjji" feltételes jelentés: ha a török nyelvekben találni ily etimológiát a Hold nevére. Ez a szó ugyanis a török nyelvben is megvan, Ay = Hold. A hun lun szó is figyelmet érdemel, ezt használja Európa több népe is, az a magánhangzóval a szó végén, ami valószínûleg a nõnemet hordozza: Luna. HOLD ASSZONY. Erdélyi sekeli  családok viselik e nevet az õsidõk óta. A név nem latin, a köztudomással ellentétben. Hanem Hun-Magyar eredetű.
--  SZERETNÉK EGY VERSEMMEL BÚCSÚZNI TESTVÉREIMTÕL! AZ ÖREGISTEN ÁLDÁSA KISÉRJEN MINDEN Magyar testvérünket a honba, és a hon határain kívül, ha tiszta Magyar szívvel él.
ÁLDÁS TESTVÉREK..

A Miami mocsarak alatt szól az indián dob a wigvammok alatt.
Eszembe jut apám diófa erdeje, fejem felett veri a házat a hurrikán ereje.
Lelkembe szól õsi zenénk ereje, harcosaink leküzdhetetlen ereje...
Indián rokonok járják a táncot, leveszik rólunk talán az átkot.
Dobok éneke terjed a szélben, járjad testvér benned van reményem.

Totemfa körül gyűlnek az emberek, emlékezés van, hajtsatok fejet.
Kopjafák körül gyûlnek a székelyek, emlékezés van, hajtsatok fejet.
Lobogó tûz szikrázó  fényében, a varázsló messzi útra indul éppen.
Lobogó tûz szikrázó  fényében, a táltos  messzi útra indul éppen.

Tomahawkok éle szikrázik a holdfénybe, a harcos büszke rá mit tart a kezében.
Fokosok éle szikrázik a holdfénybe, a harcos büszke rá mit tart a kezében.
Manitu köztük van, lelke él és virágzik, ebben a harcos bátor népben.
Öregisten köztük van, lelke él és virágzik, ebben a harcos bátor népben.  

Sekeli Sijas Andorás

Irásom alapjait:

MÓRICZ JÁNOS
DR SIMON PÉTER
SZABÓ ISTVÁN MIHÁLY
CSIZMADIA ISTVÁN
LABANT CSABA
SZENTIMREI JUDIT
ÉS A LUNA CSALÁD TRADÍCIÓIRA. KUTATÁSAIRA ALAPOZTAM.

A NEMZET KÖSZÖNETE NEKIK AZ ÕSMENTÕ MUNKÁJUKÉRT!