"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Magyar Életfa, a szakrális csoda - Bíró Csaba

2014.03.08 15:36

 

Magyar Életfa – a szakrális csoda.

Az életfa a magyar nép egyik legősibb szakrális jelképe. Az életfa ereje kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar néplélekben, az ősi lovas-nomád életformánk és hitvilágunktól való elszakadásunk óta eltelt évezred sem bírta átírni az ősvallásunk első számú szimbólumát. A világfának is nevezett szakrális csoda nem csak egy egyszerű vallási és természeti idol, hanem egy komplett jelképrendszer. A világmindenség természetes rendjét fejezi ki, az Isteni rendet..

A magyar életfa

Az Életfa ábrázolás sok ősi nép jelkép rendszerében fellelhető, az asszíroktól egészen a keltákig. A fa a legtöbb kultúrában a megújulás és az élet jelképe. Azonban a magyar életfa jelentősen eltér ezektől az ősi szimbólumoktól. A felső ágai jobb és baloldalán megtalálható a hold és a nap. A turáni, sámán vagy táltos hitű népek és a tengrista vallású lovas kultúrák alap szimbóluma. Ez a fa jelenik meg az altáji török táltos dobokon, avar sírleletekben, hun ábrázolásokban is.

A Kazak rokon népünk iszlám előtti hitvilágában is kiemelt szerepet kap a világfa. Kazakisztán új fővárosának: Asztanának is egy világfa szimbóluma van. A világfa szimbólumuk pedig nem más, mint a: Bayterek emlékmű, a maga 97 méteres magasságával. A torony önmaga is egy élő életfa jelkép. A Bayterek szó egyébként – "magas nyárfát" jelent.

A Világfa koronáján a Nap található, melyet a kazakok szent madara tojásként helyezett el az égi világban, az életfa csúcsán. Kazakisztán, madjarok lakta területeire elindított fa, a szétvált magyar népek rokonságát is jelzi. A csodálatos magyar életfán Nemes Sándor fafaragó művész ábrázolta a magyar és kazak-madjar motívumokat, ősi szakrális jelképeket.

Minden növényi ábrázolás közül az életfa a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű. Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra. A mélylélektan a gyökér, törzs, korona hármasát a ösztön-én, én, felettes-én kifejeződéseként értelmezi. A világfa a magyar népmesék világképében az ÚT, amelyen a mesehős az égbe vagy az alvilágba jut. Az alábbi részlet: Cey-Bert Róbert Gyula "A magyar ősvallás" című könyvéből való.

Az ősi kultúrákban a magasra növő fa jelképezte a föld ég felé törő életerőit, a földi élet Isten közelségébe törekvő vágyait és hajtásait. Mélyre nyúló gyökereivel viszont a földalatti világgal való kapcsolatokat idézte fel. A fa törzsével, ágaival, gyökereivel az égi, a földi, a föld alatti világgal való kapcsolat kialakítás lehetőségének jelképes értékévé vált. A fa világszinteket összekötő jelképes jelentésében a lovas kultúrák népei a világmindenség isteni rendezési elvét látták, amelyet világfának neveztek.

A magyar ősvallás világfája

Az ősi kultúrákban a magasra növő fa jelképezte a föld ég felé törő életerőit, a földi élet Isten közelségébe törekvő vágyait és hajtásait. Mélyre nyúló gyökereivel viszont a földalatti világgal való kapcsolatokat idézte fel. A fa törzsével, ágaival, gyökereivel az égi, a földi, a föld-alatti világgal való kapcsolatkialakítás lehetőségének jelképes értékévé vált. A fa világszinteket összekötő jelképes jelentésében a lovas kultúrák népei a világmindenség isteni rendezési elvét látták, amelyet világfának neveztek.

A világfa a közép-ázsiai lovas népek ősvallásának legalapvetőbb rendszerezési formája, ugyanúgy kifejezi az ősi hun, avar, és magyar hit rendjét, mint jelkép rendszerének szerkezeti felépítését. Igazi csoda, hogy a kereszténység felvétele után a magyar ősvallás legfontosabb vallási jelképe több mint: 1000 éven át megmaradt a magyar nép em­lékezetében. Néprajzkutatók szerint a táltoshit világfáját a következőképpen írták le a 20. század elején a régi mondákat ismerő öregek:

"Van a világon egy csudálatos nagy fa, amelyiknek kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik. Ha elkezdenek kavarogni, imbolyogni, onnan támad a szél. Olyan csudálatosan nagy fa ez, hogy nemcsak a hold jár el az ágai között, hanem a nap is. De ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, merre van, aki foggal született, oszt kilenc álló esztendeig nem vesz a szájába a tejnél egyebet. Az meg tudnivaló, hogy a táltos az ilyen. Mert ez a csudálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak az ilyen tudományos férhet hozzá."

Hasonlóan csodálatos fák népmeséinkben és mondáinkban is megtalálhatók. Több változatban az "égig érő, tetejetlen fa" egy nagy hegyen van, a király udvarán áll, jelezve a szakrális jellegét. A világfa felső ágán található a nap, a hold, a nap anyja és a hold anyja. A világfa képzete minden nagy kultúrában megtalálható, és az indoeurópai népek körében általánosan ismeretes.

A magyar és az indoeurópai népek mondái között azonban találunk egy lényeges különbséget, ami a két fát élesen elválasztja egymástól. A magyar fa csúcsán, vagy az ágai között égitestek vannak. Ez csak a magyar mondákban és díszítő elemekben fordul elő, az indoeurópai népek körében ismeretlen. Ugyanezt a képzetet megtaláljuk viszont a közép-ázsiai lovas kultúrák népeinél.

A napos-holdas világfa képzete kétségtelenül igen régi alap szimbóluma a táltos hitű népeknek, és egész Közép-Ázsiában és Kelet-Ázsiában mindenütt ismert. Több mint: 2000 éves hun szikla rajzokon már megjelenik a napos és a holdas világfa. Az avarok szintén nagy jelentőséget tulajdonítottak a világfa jelkép rendszerének. A föld közepéből nő ki, és a koronája az eget tartja fenn. Az ég fordított üsthöz hasonlóan borul a világra, és a világfa körül lassan forog. A világfát csak a táltos képes megmászni."

A Magyar életfák szimbólumai

A Magyar életfán a szkíta kori előzményektől kiindulva a turáni népek sámánisztikus, és tengrista vallási ábrázolásai lelhetők fel. A fa hármas osztatása a világmindenség rendezőelvét képezi le. A fa lombja vagy koronája az égi szféra, a fa törzse a földi, azaz látható világot jelképezi. A földalatti világ az alvilágot vagy szellemvilágot jelenti, ahova a fa gyökerei nyúlnak le. A turáni népeknél a koronában megtalálható nap és hold a legfelsőbb szférák alapszimbólumai.

A Tengrizmus hagyománya szerint nap a világosság, Isten nappali megjelenése. A hold a sötétség, Isten éjszakai megnyilvánulása. A magyar világfa tetején a sólyom, - Turul ábrázolás található, amely az Egyistent, az Egek Urát, Égi Urat azaz Tengrit jelképezi. A mitikus szent madár a csőrében hozza majd le a földi szférába a megszületendő – fontos szerepet betöltő – vezetők lelkét. Ebben a tökéletes harmóniát mutató rendszerben az ősi hun és magyar vallás világképe jelenik meg.

Nemes Sándor műalkotásában a turáni népek világfelfogása látható. A díszítő elemekben leginkább a madjar és magyar szakrális motívumok hangsúlyosak, de az ábrázolásban a turáni népek összetartozása is tükröződik. Lássuk, hogyan lehelt életet a művész a fába: amikor a teremtő megalkotta a turáni testvérnépeket, segítségül hívta a Tüzet, a Vizet, a Levegőt és a Földet.

A Négy elem szemet gyönyörködtető faragások formájában jelenik meg a fán. Az alsó világ gyökérzete fölött hullámzik az élet vize, itt kezdődik a földi élet, ahogyan a magzatvíz veszi körbe a születendő gyermeket. Innen indul ki a jobb fa ágon két nagy inda, amelyek végig kísérik az egész ágat, a két inda szétválik, majd ismét össze találkozik.

Az indák a nyugatra vándorolt magyar és a keleten maradt madjar népet jelképezik. A palmettás motívumok körül haladnak el, melyből a hatalmas rozetta alakú növényi palmetta az Eurázsiában szétrajzott turáni népeket jelöli, sugárszerű félhold széthajló alakjában. Nemes Sándor mestert, a motívum megalkotásában az avar díszítésű palmettás minták ihlették. Ezek a minták vissza köszönnek a későbbi magyar díszítő művészetben is, szép példák erre a felvidéki, zempléni lőportartók díszítései.

A fa másik ágán az élet vize felett a vízi világ élőlényei, a halak kaptak helyet. A hullámokból sejlik elő a bal ág nő szimbóluma. A nagy palmettás faragás fölött találkoznak az indák, körülölelik a sztyeppei emberek mindenét a lovat, és a csodaszarvast, amely a különvált népeink közös szimbóluma. A fa koronája az égi szférákba nyúlik, a középső legmagasabb ág tetején az ősi jelképünk, a Turul tekint kelet felé.

A magyarság szent madara a csillagözön, – székely mondák szerint a tejút – tetején áll. Az életfa túloldalán, mintegy párhuzamot alkotva a kazak sas tekint le ránk. Ez a párhuzamosság megjelenik a fa díszítéseiben, a magyar motívumok mellett, mindig megtaláljuk a hozzá illő madjar, illetve kazak ornamentumokat.

A magyar életfák motívumai

A Felső világ csúcsán az Egyisten ősi jele székely-magyar rovásírással lett kifaragva, a másik oldalon a Tengri Egyisten jele található. A Tengri jelkép Kül tegin, Bilge türk kagán öccse emlékoszlopáról lett mintázva és türk rovásírással faragta ki a mester. A tegin méltóság név, az uralkodó (a kagán) fiát vagy fivérét címezték így. Kül tegin sírfelirata a VIII. század derekán állított emlékoszlopok egyikén található. Az „orhoni feliratok” a Keleti Türk birodalom legjelentősebb rovásírásos emlékei.

A Kazak lélekminták szintén a felső szétágazáson láthatók. Ezek a motívumok fellelhetők Magyarországon is, a nagyszalontai és derecskei szűrök díszítésein. Keleten maradt madjar testvéreinknek kedveskedik a ló feje fölé bevésett törzsi tamga. A torgaji madjarok tamgája a madár, háromágú stilizált ábrázoláson domborodik a pusztai mén felett. A tamgák a pusztai lovas-nomád kultúrák nemzetség jelzései.

A legtöbb sztyeppei nép alkalmazta ezeket az erősen stilizált jelképeket. A tamgák ábrázolása egy törzs, klán esetleg család jele. Egyes területeken az uralkodó dinasztia jelképe volt, máshol pedig csak egy – egy családhoz való tartozást jelzett. Esetenként birtok megjelölésére használták, de a türk népeknél a nemzetet jelentő zászlókra is felkerültek, lásd: Krími tatárok nemzeti lobogója, vagy érmékre nyomták a szimbólumokat.

Nemes Sándor fafaragó mester gyönyörű műalkotása nem csak a lovas kultúrájú népek jelképeinek egymásra építése. A fába faragott minták cselekvést, létezést, történést kifejező jelek. Éppen ezért a motívumok használata felelősséggel jár.. Fontos tudni, hogy ősi motívumaink rendszere képírás, nem csupán díszítmény, olyan vizuális jelrendszer melyből olvasni lehet. A szimbólumok a magyar, és a rokon turáni népek sorsáról regélnek, közös hiedelem világról, a puszták tengerébe vesző azonos őstudatról, összetartozásról tanúskodnak.