"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Magyar Alföld, Mezőkről, Rónákról - Bíró Csaba

2014.03.02 12:15

 

Az Alföld - Rónaság, Mezők, Folyók, Végtelen.

Az ember létét és életkörülményeit – éljen földünk bármely zugában – a természeti viszonyok határozzák meg. Embernek és földnek, sziromnak és madárnak egy a sorsa, közben megszabja az idő és a természet. Ha meg akarunk ismerni egy tájegységet, ismernünk kell a tájban élő ember és környezet kapcsolatát, amely úgy oldódik össze egymással, mint virágszirom nektárjában a harmatcsepp.

Alföld a legnagyobb magyar tájegység

-- Az Alföld, a "Nagy Alföld" Magyarország talán leginkább jellegzetes és legnagyobb területű tájegysége, az Eurázsiai sztyeppevidék legnyugatabbi területe. Az Alföld hatalmas kiterjedésű, szerteágazó, területe: 100 000 km².. Az Alföld felszíne feltöltött síkság, területén szinte nincs szint különbség. Az Alföld legnépesebb városai: Budapest, Debrecen, Kecskemét, Szolnok, Szeged.
-- Az Alföld tájegységei a következők: -1. Dunántúli Alföld: Mezőföld, Sárköz, Drávamellék, -2. Duna-Tisza köze: Kiskunság, Jászság, Pesti-Síkság, Hevesi-Sík, Borsodi-Mezőség. -3. Felső-Tisza-Vidék: Bodrogköz, Tiszahát, Szatmári-Síkság, -4. Tiszántúl: Körös-Maros Köze, Körös-Vidék, Kis-Sárrét, Nagy-Sárrét, Nagykunság, Hortobágy, Hajdúság, Nyírség..
-- Az ember létét és élet körülményeit – éljen földünk bármely zugában – a természeti viszonyok határozzák meg. Embernek és földnek, sziromnak és madárnak egy a sorsa, és közben megszabja az idő és a természet. Ha meg akarunk ismerni egy tájegységet, ismernünk kell a tájban élő ember és a természeti környezet kapcsolatát, amely úgy oldódik össze egymással, mint virágszirom nektárjában a harmatcsepp..
-- Az évszakok csodálatos váltakozását és változását is nyomon követte ez a régi paraszti világ és annak embertípusa. A tavasz, az élet kezdete, a tavaszi zöld robbanása, a rügyek pattanásával, a semmiből kisodródó leveleivel, a föld, a fű, a virágözön színes pompájával és tömény illatával utolérhetetlen.
-- A nyár a beköszöntő igazi meleggel és az élet minden szinten való kiteljesedésével keríti hatalmába az embert. Minden növény megnőtt és kifejlődött már a maga teljességében, a nap a zeniten jár, és sugara mindent átölel. Az őszről megint az illatok, hiszen érnek a gyümölcsök, és a tájban megjelenő festői színek jutnak eszünkbe elsőként. Meg a napfény, ami ilyenkor olyan bársonyos és finoman simogató, aminek nincs párja.
-- A téli hónapoknak is megvan a maga szépsége, pláne mikor fehér hódunna borítja a tájat. Sőt még a csupasz fák és bokrok rajzolata is tetszik, a természet fekete-fehér grafikai munkája jelenik meg benne. Ilyenkor a természet elhalkul, a csend is nagyobb kint, és ez jó alaklom a belső elcsendesülésre és magunkba révedésre is egy kicsit.

Az Alföld életvitele

-- Az Alföld a régi idők, a mára egyre inkább elvesző és tovatűnő régmúlt idők egyik utolsó nagy hírnöke. Az Alföld tájaival, embereivel, állataival, növényeivel és hagyományaival egyik utolsó megmaradt közös emlékünk és emlékezetünk. A máig fennmaradt utolsó pusztáink kialakulása évszázadok alatt ment végbe. A Tisza, Maros, és a Körösök hajdani áradásai nagy kiterjedésű nádas-erdős mocsarakat hagytak maguk után.
-- Ezeket az erdőket az évszázadok során itt élt emberek kivágták, legelőket, majd termő területet nyertek az erdők helyett. A kisebb-nagyobb tavakat lecsapolták, a nádasokat bivallyal, szürke marhával legeltették. A nagy területű legelőkön évszázadokon át főleg juhnyájakat tartottak, melyek állandó rágásukkal rövidre „nyírták” a füvet, így keletkeztek a magyar puszták. Ilyen, tulajdonképpen másodlagosan kialakult pusztánk a világörökség részét képező Hortobágy is. A szemlélődő számára ez a tipikus puszta jelenti a végtelen látóhatár élményét, amely különösen a naplementék alkalmával keríti hatalmába az embert..
-- Vannak továbbá az Alföldnek olyan vidékei, amelyeket immár a világörökség részévé nyilvánítottak, illetve amelyeket nemzeti kincseink között tartunk számon: Ezek közé tartozik a 70 000 hektárnyi területű Hortobágyi Nemzeti Park, Közép-Európa legnagyobb pusztája, a magyar pásztorvilág központja, amely egyben Európa legjelentősebb génbankja is. 1999 óta a világörökség része. Itt található a Hortobágy folyón átívelő nevezetes Kilenclyukú híd, amelynek környékén legel a híres ménes, az ősi szürkemarha gulya, a mangalica csorda, a pödröttszarvú racka juh...
-- A pásztorkodás: Az ősi magyar állatfajtákat úgynevezett szilaj tartással a szabadban őrzik a pásztorok, akik régen a parasztoktól, sőt egymástól is szokásaikban és öltözködésükben megkülönböztették magukat. Közöttük legrangosabb a lovakat őrző csikós, és a szarvasmarhákat legeltető gulyás. Az állatok őrzését, terelését hű társaik, a kutyák, főként kuvaszok, komondorok és fürge pulikutyák segítségével végzik. A terelést a vezér állatok nyakába akasztott kolomp vagy csengő is segíti. Éjszakára vagy a szélfútta, esős, hideg időben az állatokat nádból, sásból font szárnyékokba, cserényekbe vagy fából készített karámokba terelik.
-- A pásztorok a bocskoros kanászok kivételével csizmában jártak és díszes, régies öltözeteket: szűrt, subát, mellényt, borjúszájú inget, rojtos gatyát, és jellegzetes, széles karimájú fekete kalapot viseltek. Használati tárgyaikat maguk készítették bőrből vagy fából faragták: zacskó, pohár, sótartó. A pásztorok általában Szent György napjától Szent Mihály napjáig szegődtek, ahogy a közmondás szól: „Szent György napján, kihajtáskor mindenkiből lehet pásztor. Szent Mihálykor, behajtáskor csak az pásztor, ki elszámol.” Tehát csak az maradhatott meg pásztornak, aki jól ügyelt a nyájra, és a szaporulatot gondosan nevelte április végétől szeptember végéig. en.
-- A hortobágyi pásztorkodás azonban egész éven át tartott, s a pásztorok az állatok közelében töltötték éjjeleiket és nappalaikat, haza csak ritkán járhattak. Maguk főztek, s kialakították az egyszerű, szabad tűzön, bográcsban főtt ételek művészetét. Jellegzetes magyar pásztorételek: a gulyásleves, a lebbencs, a tarhonya, a paprikás és az öhöm, de a juhászok készítették a juhtúrót, juhsajtot és az ordát is.
-- Az ember által felszabdalt Dél-Alföldön az elszórtan megbúvó tanyák között néhol fennmaradtak természetes vagy természetközeli rétek, melyek még sok ritka növény és állatfajtának adnak otthont. Persze fennmaradásuk többnyire annak köszönhető, hogy ezek mély fekvésű területek, tavasszal hóolvadás és az esőzések után rendszerint sekélyebb vízzel borítottak, így nem volt értelme a felszántásuknak. Inkább kaszálónak vagy legelőnek használták. Ezek az időszakos tocsogók a nyár elején felszáradnak, és őszig sokféle növény pompázik itt. Mórahalom, Ásotthalom, Zákányszék, Bordány, Ruzsa, Öttömös környékén szép számmal találunk ilyen réteket, melyek tavasszal a legszebbek. Érdemes már kora tavasszal meglátogatni e helyeket, hiszen igen korán virágzó ritka növényfajtákat is megcsodálhatunk..
-- Az Alföld jelentős részét, legalább: 60-70 %-át erdőségek borították egykoron. Ezeket az erdőket folyamatosan irtották, majd végül szinte teljesen kiirtották. Előbb bejövő törökök pusztítottak ki nagy területű erdőségeket, utána pedig a földművelő magyarok fejezték be. Ezek a területek később földművelésre és állat tenyésztésre lettek hasznosítva az itt élő emberek által.
-- A változatos növény takaróval együtt az Alföld gazdag állatvilágnak is otthont ad. Magyarország vad állományát tekintve Európa leggazdagabb országai közé tartozik. Világhírű trófeák, vadászati világ kiállítások, neves vadászok és sok vad öregbítette az ország hírnevét. Vannak közöttük kipusztulóban lévő, veszélyeztetett és védett állatok, mint például a réti és a parlagi sas, a kerecsensólyom, a siketfajd, a túzok, a hóbagoly, a bíbic, a homoki vipera, a parlagi vipera, vagy a négylábúak közül a magyar gyík, a mocsári teknős, a hód és a vidra. Vannak a magyarok által kedvelt, a népdalokban is gyakran feltűnő állatok, mint például az őz, a szarvas, a vadkacsa, a darumadár, a vadgalamb, a katicabogár, a fecske, a cinege, a gólya, a gém, a kócsag, a kecskebéka, a csiga, a sündisznó, a denevér. Állítólag a vándormadarak Európában tömegesen csak nálunk, a Kárpát-medencében raknak fészket.!.
-- A háziállatok között a leggyakrabban emlegetett a ló, a szarvasmarha, a szamár, a bivaly, a sertés, a juh, a házinyúl és a baromfi: liba, kacsa, tyúk, gyöngytyúk, pulyka, házigalamb.. A tanya a magyar Alföld jellegzetes településformája, amely később a kétlaki, városlakó-gazdálkodó polgári életmód egyik színtere volt. A család nyáron főleg a tanyán élt és termelt, télre a városi lakásába húzódott, a gyerekek ott jártak iskolába, a szülők ott éltek társasági életet. Az állatok a tanyán, téli szálláshelyükön maradtak, s a gazda rendszeresen kijárt etetni, itatni, gondozni őket, vagy állandóan kint lakó cselédet fogadott melléjük. Később a parasztság számának csökkenésével a tanyák is fogyni kezdtek. A 20. század elején az alföldi tanyák száma még meghaladta az egymilliót.

Az Alföld hagyományai

-- Az Alföld táj folyóival és tavaival is egy teljesen egyedülálló jelenség. E tavak mind szikes eredetű tavak, más néven sztyepp tavak. A tavak ásványi anyagokban, nátrium és magnézium gazdagok, jól lúgosítanak, a kiváló vizük a kimerült szervezetet felfrissíti, regenerálja. A tavak fürdésen és sportoláson kívül a reumatikus fájdalmak enyhítésére is alkalmasak. Ezeken a vidékeken találhatunk csertölgyet és molyhos tölgyet, kosborféléket, számos lepkefajt és gőtét. A nádrengeteg európai jelentőségű madár paradicsom. Akár a fészkelő, akár az átvonuló madarakat nézzük, a Kárpát-medence egyik legjelentősebb madárélőhelye.
-- A falusi turizmus és a tanyasi turizmus egy olyan kort hoz vissza, ami már egyre inkább eltűnőben és kiveszőben van. Az etno tanyák a nádfedeles parasztházaival, a gémes kúttal, kerttel, szántó földel, mezővel, erdővel egy letűnő világ emlékei. E mellet minden hagyományos környezetben van, és minden használati tárgy hagyományos anyagból készülve egy olyan világot hoz vissza a városi ember számára, ami csodálattal tölti el. Megismeri azt általa, hogy éltek eleink.
-- A tanyasi parasztházak nélkülözik a modern technikai kellékeit, amelyek megrontják életünket. Így nincs televízió, számítógép, újságok, és villany világítás sem. Csak a hagyományos kellékek, gyertya, esetleg petróleum lámpa, ágy, asztal, és székek a jó beszélgetésekhez, sakkhoz, kártyához, olvasáshoz, az egymásra figyeléshez és a jó beszélgetésekhez.
-- Az ételek is hagyományosak és tradicionális módon az ott található helyi alapanyagokból készülnek. Kemencében sült kenyér, házi mangalica és baromfi ételek, hozzá helyben termelt zöldségek, gyümölcsök. Utána az italok s követik ezt a vonalat, házi pálinka és bor zamata nyújt maradandó élményt. Ha egy család csak egy rövid hétvégét is eltölt egy ilyen tanyasi, falusi környezetben, megváltozik a gondolkodásmódja és feltöltődve tér majd vissza a városba is..
-- Az ember létét és életkörülményeit – éljen földünk bármely zugában – a természeti viszonyok határozzák meg. Embernek és földnek, sziromnak és madárnak egy a sorsa, és közben megszabja az idő és a természet. Ha meg akarunk ismerni egy tájegységet, ismernünk kell a tájban élő ember és a természeti környezet kapcsolatát, amely úgy oldódik össze, mint virágszirom nektárjában a harmatcsepp.
-- Ma már szinte minden védett, vannak tájvédelmi körzetek, vannak természetvédelmi területek mindenfelé, vannak védett növények, vannak védett állatok, csak egy dologról feledkeztek meg, az emberről. A tájban élő emberről, na ő nem védett. Ez az embertípus egyre jobban kihalóban és eltűnőben van, nekünk kell gondoskodni róla hogy megmaradjon, fennmaradjon.
-- A hagyomány, számomra a régi tanyasi és falusi embereket jelenti. Ők, akik őseik tapasztalatából, megfigyeléseikből, bölcsességeikből, példájából épülve többet tudtak, mint a mai akárhány diplomás fiatalok. Olyan ösztönökre és természetes tudásra tettek szert, amelyet leegyszerűsítve csak józan paraszti észként szoktak emlegetni. A mai ember minél többet tudd ebből megismerni és megszerezni, annál gazdagabb lesz majd általa testiekben és lelkiekben egyaránt.
-- Hazánk természeti értékei még mindig kiemelkedőek kontinensünkön. Mindmáig még számos olyan növény, madár, rovar és lepke fajtát jönnek megnézni hozzánk a nyugat-európai országokból, amik nyugaton már kihaltak, amiket ott már rég kiirtottak, kipusztítottak az intenzív természetátalakítás miatt. Természeti értékeink ismerete és ismertetése nagyon fontos mindenki számára.
-- Észre kell vetetni az örök szépséget és gazdagságot a természetben, a mulandó divaton és plázákon túl. Ha észrevesszük a természeti értékeink szépségét, akkor megszeretjük és meg is akarjuk ismerni őket. Márpedig ha valamit szeretünk és ismerünk, akkor nem fogjuk hagyni azt, hogy elpusztuljon. Ilyen természeti értékekkel és érdekességekkel szolgál a mi országunk mindenki számára, ahová szeretettel várnak mindenkit az itt lakó emberek.