"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Kuba a mindmáig élő történelem - Bíró Csaba

2014.02.05 18:14

 

Kuba a mindmáig élő történelem és valóság.

Európából nézve sokszor úgy tűnt, hogy Kuba helyzete reménytelen, a Castro-fivérek: Fidel Castro és Raul Castro elszigetelik az országot, a gazdaság nem működik. Azonban hiába az elmúlt hosszú évtizedek gazdasági embargói, blokádjai, megszorításai, Kuba él és virul. Ahogy azt Raúl Castro nemrégiben - újabb ötéves államfői megbízatása kezdetén - megfogalmazta: Kubában a cél egy olyan társadalom megteremtése, amely „kevésbé egyenlő, de igazságosabb”.

      

Cuba -- "Patria y Libertad" - „Haza és Szabadság”

-- Cuba: Fidel, rum, szivar, zene, Fidel. Ez az első öt szó, ami eszembe jut, ha meghallom a karibi ország nevét. Egy sziget, amely lehetett volna egy a sok közép-amerikai állam közül, egy átlagos turistaparadicsom különösebb jelentőség nélkül, de a sors, amely a Castro család képében öltött testet, úgy hozta, hogy meghatározó szerep jutott neki a térségben, amivel kitörölhetetlenül beírta magát a történelem lapjaira és nem utolsó sorban az emberek tudatába.
-- Lehet sajnálni vagy nem sajnálni a kubaiakat, a rájuk telepedő egészségtelen államforma miatt, de be kell látnunk, hogy a Fideli kommunizmus árazta be az országot, és tette Kubát világmárkává. Egy sziget, ahol megrekedt az idő, ahol szivarfüsttel belengett ’50-es évek Amerikája találkozik a rum illatú latin virtussal, és utánozhatatlan hangulatot kölcsönöz az országnak. A Kubai életérzés egyedi és különleges..

Kuba Természeti Adottságai

-- Kuba, spanyolul: República de Cuba - Kubai Köztársaság, egy karibi szigetország, területéhez Kuba szigetén túl – mely a Nagy-Antillák legnagyobb tagja – hozzátartozik még 1600 kisebb szárazulat is. Kuba területe: 110 860 km², lakossága: 11 millió fő. A Karib-tenger északi szigete, keletről az Atlanti-óceán, nyugatról a Mexikói-öböl, délről pedig a Karib-tenger mossa határait. Bár sziget, közel van az Amerikai Egyesült Államok déli részéhez, Floridához. Keletről a Bahama-szigetek, délről Jamaica és Haiti a szomszédja, míg pár száz kilométerre nyugatra Mexikó terül el.
-- Kuba leginkább sík, hegyvidékkel az ország délkeleti részén. Legalacsonyabb pontja tengerszinten van (0 m), legmagasabb pontja a Turquino csúcs (2005 m). Az egykori spanyol gyarmat ma a legnépesebb karibi ország, egyben a világ egyik utolsó szocialista berendezkedésű állama. 1972 és 1991 között a KGST tagja. A Egyesült Államok az országtól bérli a haditengerészeti támaszpontjáról és börtönéről hírhedt Guantánamói-öblöt.
-- Kuba éghajlata trópusi, meleg és esős, ideális üdülésre, kikapcsolódásra. Fekvése miatt évente többször söpörnek végig a hurrikánok a szigeten. Egész évben 22-28 °C közötti átlaghőmérséklettel. Az év 300 napján, 7-8 óra a napsütéses órák száma naponta. Klímáját 2 évszak határozza meg igazán: egyik a száraz, mely novembertől áprilisig tart, a másik az esős, mely májustól októberig. A száraz évszak inkább enyhe, kevesebb csapadékkal. Az esős évszak forróbb és csapadékosabb, ami nem azt jelenti, hogy napokon keresztül szakad az eső, inkább csak záporok, zivatarok fordulnak elő gyakrabban. A páratartalom igen magas egész évben, kb. 80% körül mozog.
-- Kuba fővárosa Havanna, "La Habana" amely a Föld egyik legszebb fekvésű kikötővárosa. Napjainkra Havanna legtöbb épülete gyakorlatilag romos állapotba került. Ennek ellenére Havanna különös vonzerővel és hangulattal bír. Havannában igen barátságos emberek élnek, a világ legjobban vendégszerető városa. Kuba kultúrájában leginkább a spanyol és az afrikai hatás érezhető. A lakosság az európai-spanyol, gyarmatosítók utódaiból, a fehérek által Afrikából behurcolt fekete rabszolgák leszármazottaiból, illetve a két csoport keveredéséből származó mulattokból áll. Több mint a fele a népességnek mulatt. A mulattok negrid bőrszínük, valamivel világosabb mint a feketéké.
-- Sokan vélik úgy – joggal – hogy Kuba legfontosabb „természeti kincse” a zenéi és táncai. A Son, az Habanera, a Rumba és az ezekből létrejött modern Csacsacsa, Mambó és a Salsa mind kubai eredetű ritmusok. A Rumba több kubai páros tánc gyûjtőneve. A rumba szó már régóta ismeretes, jelentése "ünnep" vagy "tánc". A táncban lírai mozdulatok keverednek erotikus elemekkel. Ami a zenét illeti, gazdag afrokubai ritmusok jellemzik. Két tánc fejlődött ki ezekből a ritmusokból: a XIX. században a Habanéra és a XX. században a Modern Rumba, melyek egymással szoros rokonságban vannak. Minden év júliusában rendezik meg a Havannai karnevált, amely az egész városra kiterjedő Fiesta, ahol reggelig mulatnak a Malecónon.

    

Kubai Történelem

-- "Megtaláltam az Édenkertet" – ezt mondta állítólag Kolumbusz Kristóf, 1492-ben, amikor felfedezte Kubát. A szigetnek a spanyol hódításig csak pár százezer lakója volt, jó részük nem őslakó, hanem a térségből ide vándorolt.
-- Kuba koloniális építészeti emlékekben való gazdagságának az a történelmi magyarázata, hogy a sziget felfedezését követően a 16. század elején a Karib-térséget meghódító spanyol gyarmatosítók itt rendezkedtek be a legalaposabban. A zsákmányolt vagyon egy része nem spanyolhonba került. Csodálatos városok épültek méltóságteljes középületekkel, templomokkal. Sehol a Karib-térségben nem épültek olyan csodás városok, mint például Havanna, Trinidad, Baracoa, Santiago de Cuba vagy Camagüey.
-- Kuba gazdagodásához döntően hozzájárult az, hogy a 19. században a világ elsőszámú cukorexportőrévé vált. A cukorültetvények spanyol tulajdonosai hatalmas pénzeket kaszáltak és a turista ma sok helyen megcsodálhatja azokat a pompázatos házakat, amiket a gazdagok építettek a 19. század folyamán.
-- A 20. század legelején Kuba formailag függetlenné vált a spanyoloktól, az országot az 1959-es forradalomig amerikai befolyás alatt álló bábkormányok irányították hol viszonylag demokratikus, hol diktatórikus módon. Fidel Castro és az általa vezetett felkelők egy velejéig korrupt diktátort, Batistát buktatták meg.
Az 1959-es forradalmat a kubai lakosság nagy része, azaz a szegény nép lelkesen fogadta. Castro és forradalmár társai gyorsan államosították az amerikai tulajdonban lévő üzemeket, létesítményeket és gyorsan hozzáfogtak az agrárreformhoz.
-- Egymásnak ellentmondó vélemények vannak arról, hogy mi ösztönözte Castro-t arra, hogy a Szovjetunió szövetségesévé váljon és a kommunista ideológia alapján rendezze be az ország politikai, társadalmi és gazdasági rendszerét. Vitatott az is, hogy az Egyesült Államok és Kuba ellenségé válását milyen tényezők idézték elő. Mindenesetre Kuba évtizedeken keresztül a Szovjetunió és a „szocialista tábor” jelentős katonai, politikai és kereskedelmi támogatását élvezte. A washingtoni kormányzatok ott tettek be Kubának, ahol csak lehetett.
-- Kuba nagy bajba került a Szovjetunió és a keleti tömb felbomlásával, és a kilencvenes évek elején súlyos gazdasági helyzetbe került, ami a közellátásban drámai állapotokkal járt. Az utóbbi kb. 10-15 év folyamán Kuba számára kedvező változások történtek Latin-Amerikában, mivel számos országban olyan vezetők, kormányok kerültek hatalomra, amelyek Kubával kifejezetten szimpatizálnak. Venezuela komoly gazdasági támogatást nyújt Kubának.
-- Kuba meghatározó, jelképpé vált vezetője Fidel Castro 2006-ban betegségére hivatkozva háttérbe vonult és átadta az ország operatív irányítását, testvérének Raul-nak. Fidel Castro folyamatosan hallatja szavát, de már nem tart beszédeket tömeggyűléseken, hanem újságcikkeket ír és fogadja a világ különböző tájairól jött csodálóit. Például gyakran mutatkozott fotókon Maradonával, aki korábban drogelvonó kúrák céljából időzött többször a szigetországban.

Cuba a Karib-tenger gyöngye

-- Sok-sok éven át álmodtam egy Kubai utazásról. A vágy már elkezdődött az 1980-as évek puhává vált szocializmusában, majd folytatódott az 1990-es évek vadkapitalista valóságában. A gondolatoknak nagy ereje van, teremtő ereje, az álom 2002-ben valósággá vált, a két kettes évben eljutottam végre Kubába. Előtte sokáig elérhetetlen álomnak tűnt, hogy egyszer jómagam is eljussak a cukorszigetre, Amerika első szocialista országába. Kubába megérkezni egy csoda, a trópusi környezet, a kellemes napfény, a meleg illatok varázsa lenyűgöző.
-- Kuba az Antillák legnagyobb szigete, a fő szigetet tekervényes szigetvilág veszi körül, körülbelül 4500 korallsziget (cayo) és szigetecske. Ennek a Karib-szigetnek a változatos felszíne: 110.000 km²- en terül el, lakossága 11 millió körül mozog. Az ország a Mexikói-öböl bejáratánál fekszik 140 km-re a Bahamáktól, 146 km-re Jamaikától, 180 km-re Floridától és 210 km-re Cancúntól.
-- A Kubai sziget értékeit a múlt század kezdetén fedezték fel igazán nemzetközileg, innentől kezdve a világ minden tájáról érkeztek ide a turisták egyre többen és többen. Az utóbbi években Kuba idegenforgalmi szempontból újra virágkorát éli. Ez a változás azonban óriás léptekkel zajlott le: mára már az álomszerű strandok mentén számtalan modern és igényes szálloda közül is válogathat az idelátogató.
-- Kuba történetét először élőben a világhírű kubai tengerparti üdülőhely: Varadero szabadtéri színpadán ismerhettem meg: zenében, dalban, táncban elbeszélve, a Danza Nacional együttes jóvoltából. A késő délutáni előadás kezdetét vette a színpadon. Harsonaszó jelezte, hogy díszes vitorlásaikon megérkeztek a spanyol hódítók, a konkvisztádorok. Kolumbusz Kristóf 1492-ben vetet horgonyt a sziget partjainál és fedezte föl a Karib-tengeri szigetet. A fodros gallérú és díszes ruhájú spanyolok hamarosan hozzáláttak az őslakók, az indiánok kiirtásához. Az indiánokat kék trikós táncoslányok személyesítették meg.
-- Újabb jelenet: a spanyol hajókon, a karavellákon megbilincselt afrikai rabszolgák érkeznek. A rabszolgákat piros trikós táncos fiúk alakítják. Aki egy kicsit is ismeri Afrikát, könnyen felismeri a magnózenét. Joruba nyelvű törzsi dalokat hallunk, Kuba új fekete lakosai a nyugat-afrikai Nigéria partjairól érkeztek. Arcuk és testük verejtékével művelik a cukornád ültetvényeket.
-- Gyönyörű tánckép, a fekete bőrű jövevények elvegyülnek az indiánok megmaradt leányai között és szerelmi szálak szövődnek köztük. Majd a fehér spanyol telepesek szintén elkezdenek keveredni e két emberfajtával: fehérek, sárgák, feketék keveredéséből jön létre Kuba új lakossága. A mai kubai emberek ereiben fehérek, indiánok, jorubák vére csörgedez.
-- Karneváli táncképek mutatják, hogyan utánozták a díszesen öltözött spanyol urak és hölgyek báli táncait az ültetvények munkásai. Azt is mutatják, hogyan szivárgott szét a spanyol kultúra a sziget falvaiban és városaiban, a különböző népek között. Hogyan lázadoztak a rabszolgák elnyomóik ellen, miközben igyekeztek átvenni a táncaik eleganciáját.

 

Kuba egy szebb múltat idéz

-- Kuba éghajlata és az emberek habitusa könnyed, mindenhol a régmúlt ráérős és odafigyelő nyugalmát idézi. Azt a meghitt nyugalmat ami már a nyugati berendezkedésű kapitalista országokból teljesen eltűnt. Kuba éghajlata trópusi, meleg és esős, ideális üdülésre, kikapcsolódásra. Fekvése miatt évente többször söpörnek végig a hurrikánok a szigeten.
-- Kuba trópusi éghajlatán egész évben 22-28 °C közötti átlaghőmérséklettel mutat az idő. Az év 300 napján, 7-8 óra a napsütéses órák száma naponta. Klímáját 2 évszak határozza meg igazán: egyik a száraz, mely novembertől áprilisig tart, a másik az esős, mely májustól októberig.
-- A száraz évszak inkább enyhe, kevesebb csapadékkal. Az esős évszak forróbb és csapadékosabb, ami nem azt jelenti, hogy napokon keresztül szakad az eső, inkább csak záporok, zivatarok fordulnak elő gyakrabban. A páratartalom igen magas egész évben, kb. 80% körül mozog.
-- A kubai konyhában az afrikai és spanyol ízek keverednek. Alapanyagként főként rizs, bab, kukorica, burgonya, sertéshús, csirkehús, marhahús, halak, tintahal, rák, languszta szolgálnak. Ezekből leveseket, főtt-, sült- és grillezett húsokkal készített főfogásokat készítenek. Mindezeket gazdag körettel-, ízletes szószokkal-, mártásokkal- és salátákkal egészítik ki. A salátákból nem hiányozhat a paradicsom, az uborka és a hagyma, melyet gyakran ecettel és olívaolajjal öntenek le.
-- A desszert általában fagylalt, kókuszszirupos sajt, vagy rumos omlett lehet. A sziget legkedveltebb ételei: fekete bab rizzsel, sült csirkével, a sült malac sült burgonyával, salátával és a tintahal mártásban. Ínyencek a tenger gyümölcsei teljes palettáját megtalálják a legváltozatosabb módokon elkészítve. A tintahal mártásban, a rákfalatkák és a languszta-tál mellett krokodil raguval, főtt cápahússal.

        

Kuba Manapság

-- Az úti kritikus a Kubába utazóknak akar hasznos felkészítést nyújtani, és ebben mindenképpen helye van, hogy a lényeges dolgokat kiemelve az ország mai politikai és gazdasági helyzetéről is szót ejtsünk. Nem szeretnénk azonban arra vállalkozni, hogy ennek kapcsán világpolitikai, ideológiai álláspontokat fogalmazzunk meg. Ezt nem megalkuvás, hanem a sokféle nézőpont tiszteletben tartása. Kubában a hivatalos álláspont szerint a nehéz gazdaság helyzetért és az ellátási problémákért elsősorban az ellenséges USA felelős.
-- Az Egyesült Államok sokadik kormánya gazdasági blokád alatt tartja Kubát azzal a szándékkal, hogy büntesse politikai rendszerét és megpróbáljon rendszerváltozást és különböző szabadságjogokat kikényszeríteni a szigetország gazdaságának ellehetetlenítésével. Nem kubai, független elemzők gyakran felteszik a kérdést, hogy Washington miért bünteti Kubát politikai rendszere miatt, miközben ugyanezt nem teszi meg sok tucat más országgal szemben, amelyet ugyancsak nem tekint demokratikus berendezkedésűnek.
-- A jelenkor, a közelmúlt arról tanúskodik, hogy a kubai politikai rendszert a gazdasági nyomás nem buktatta meg. Kuba mai valóságát, gazdasági helyzetét, a lakosság hétköznapi életét, létkörülményeit alapvetően befolyásolja mindaz a hátrány, ami az amerikai kereskedelmi embargóból származik.
-- Számtalan vélemény ütközik arról, hogy Kuba nehéz helyzetéért mennyire felelős a kommunista hatalmi rendszer, állami tulajdonú gazdasági szerkezet maga, és mennyire a Nagy Szomszéd több évtizedes aknamunkája. Akármi legyen is a válasz, tény, hogy a kubai lakosságnak kell viselni a következményeket. Képtelenség általánosítva megítélni, hogy a kubaiak szívük mélyén mit gondolnak a rendszerről, a sorsukról. A Kubába látó turistának – már csak nyelvi akadályok miatt is - ritkán adódhat amúgy is lehetősége, hogy akár valami egyéni álláspontot halljon egy helyi embertől. A kubai ugyanis nem szívesen áll le politizálni egy külföldi turistával. A helyiek hatalmas többsége Fidel Castro 1959-es forradalma után született, és nem igazán tud egy hullámhosszon eszmét cserélni olyanokkal, akiknek egészen más dolgok a természetesek, mint neki.
-- A turista amúgy nem érintett kívülállóként mond ezt-azt arról, ami a saját szemével lát. Sokan sajnálják vagy - sajnos – lesajnálják a kubaiakat azért, mert szegényes körülmények között élnek. Sokan pozitív, szinte megható élménynek érzik azt a látványt, hogy a kubai emberek a hétköznapi nehézségeik dacára milyen laza felfogással, vidáman képesek élni.
-- Íme egy kubai vicc ezzel kapcsolatban: Egy amerikai kém Kubából hazatérve jelentést készít az országról. Alig van üzemanyag az országban, mégis közlekednek az autók. Nincs semmi az élelmiszerüzletek kirakataiban, mégis mindenki főz valamit vacsorára. A kubaiaknak nincs pénzük, de minden este rumot isznak és táncolgatnak. Nem értem, hogy miként van ez. Nem értem.
-- Az utcákat járva látni lehet azt, hogy szegényen és szerényen élnek az emberek, a kubai nép nagy része mégsem választja a pénz hajhászás stresszel teli életmódját. Rengeteg ember ül napközben is az utcákon, parkokban, tereken, dominóval, rummal és zenével múlatva az időt. Egy helyi ismerősöm szerint sok kubai beletörődik a szerény élet körülményekbe, megelégszik azzal, hogy van mit ennie, van ruhája és van fedél a feje fölött. A felhalmozás ebben a rendszerben nem divat és csak nagyon keveseknek sikerül. Igaz, a kapitalista világra oly jellemző stresszel, fáradtsággal és agresszióval sem találkozni olyan szembetűnő módon, mint a kapitalista-tőkés nyugaton. A kubainál békésebb és nyugodtabb néppel, kedves barátaim, aligha fognak találkozni a közeljövőben." (2008)"

  

Fidel Castro az örökös Kubai elnök

-- Fidel Castro (Mayarí, 1926. augusztus 13. –) a nyugati világ utolsó kommunista vezetője volt, aki 43 éven át gyakorolta a hatalmát, a világ egyik legrégebben hivatalban lévő államfője volt. Csak a thaiföldi király és II. Erzsébet brit uralkodó előzi meg, fél évszázad után engedte ki a hatalmat kezéből. Fidel Castro, kubai kommunista politikus, 1965–2008 között az ország elnöke, miniszterelnöke, a kubai hadsereg parancsnoka..
-- 1965-ben ő lett a Kubai Kommunista Párt első főtitkára, és az ő vezetésével vált az ország egypárti szocialista köztársasággá. 2008-ban lemondott elnöki és hadvezéri posztjáról, 2011-ben pedig megvált első titkári posztjától is.
-- Fidel Castro 1926. augusztus 13-án született egy kubai cukornádültetvényen, Mayarí város közelében. Apja Ángel Castro y Argiz, spanyol bevándorló, aki kemény munka árán vált sikeres cukornádtermesztővé. Anyja, kubai kreol, Lina Ruz González apja birtokán volt szolgáló lány. Fidelnek 2 bátyja és 3 nővére van.
-- Fidel éles eszű, tehetséges diák volt. Leginkább a sportok után mutatott érdeklődést. 1941-ben került a Havannai El Colegio de Belenbe, Kuba legelőkelőbb gimnáziumába, ahol nyers, vidékies temperamentuma és megnyilvánulásai miatt az El Loco (Az őrült) nevet kapta osztálytársaitól, valamint részt vett a diákok politikai harcaiban. Világnézeti képe itt indult fejlődésnek a jezsuita papok hatására, akik a spanyol nyelvű katolikus világot felsőbbrendűnek tartották az anyagias angolszász világhoz képest. Középiskolai tanulmányai befejezése után 1945-ben a Havannai Egyetemre ment jogot tanulni.
-- 1952. március 10-én Batista, a valamikor jelentéktelen kis őrmester katonai puccsal átvette a hatalmat az országban, kiszolgáltatva azt az USA-nak, és katonai diktatúrát vezetett be. Ebben az időben Castro már ismert politikus volt, az Ortodox Párt radikális szárnyát vezette. Megkezdődött a felkészülés egy katonai felkelésre, melynek a célja az erkölcsi megtisztulás és a nemzeti méltóság visszaállítása. A Castro vezette mozgalom, a Movimiento megkezdte a harcosok kiképzését. A kiképzés a legnagyobb titokban zajlott. A résztvevőket 15-20 fős sejtekbe osztották. A sejtek nem tudhattak egymásról, mert a besúgók és a katonai rendőrség, a SIM miatt rendkívül nagy volt a lebukás veszélye.
-- 1952-ben a kubaiak izgatottan várták a választásokat, amit negyedszer tartottak volna az új alkotmány 1940-es hatályba lépése óta. Fidel, a fiatal ügyvéd megragadta az alkalmat: az Orthodoxo párt színeiben indult képviselőjelöltként, kampányában pedig a felelős kormányzat és a korrupció letörése mellett szállt síkra. Közeledett a választás napja, Fidel Castrónak pedig jó esélye volt a győzelemre. Március 10-én azonban Fulgencio Batista tábornok katonai puccsot hajtott végre, szétzúzva a kubai demokráciát és Fidel politikai elképzeléseit. Batista államcsínyével létrejöttek a tökéletes feltételek egy hős forradalmár felemelkedéséhez.
-- Az Oriente-i Siboney tanyán 1953. júliusának karneváli időszakában gyülekezett Fidel Castro és Raul Castro 150 forradalmár társával, hogy megrohanják a Moncada laktanyát, Fulgencio Batista diktatúrájának egyik fellegvárát. A Moncada ostroma nem sikerült, Batistáék szörnyű vérfürdőt rendeztek. Fidel és társai a hegyekbe menekültek. Egy hétre rá Pedro Sarría, a Batista hadsereg fekete bőrű hadnagya foglyul ejtette Fidelt. Álmában tört rá egy Bohió-ban. Társai sürgették, lője agyon a foglyot, mert a szóbeli parancs így hangzott: "Mindenkit azonnal ki kell végezni, nehogy a forradalmárok a bíróság elé kerülhessenek. Sarría művelt, olvasott ember volt, így katonái unszolására így válaszolt: -- "Las ideas no se matan" - "Az eszméket nem lehet legyőzni".. Nem lövőm le Fidel Castrót, hanem az ügyésznek fogom átadni.
-- Fidel ezután bíróság elé került, a vádlottak padjáról leplezte le a Batista rendszer rémuralmát.. -- "Condenadme, no importa. La historia me absolvera." - "Ítéljenek csak el nyugodtan. A történelem majd fel fog menteni" -- mondta híres, négyórás védőbeszédében, amely inkább vádbeszéd volt. Fidel Castrót ezután 15 évnyi börtönbüntetésre ítélték, de két év múlva amnesztiával kiszabadult.
-- A Sarría történet epilógusa.?. Hat év múltán Fidel - már mint a szabad Kuba miniszterelnöke - meglátogatta az öreg hadnagyot, akit Santiagóban mindenki megsüvegelt. Fidel hálás köszönetet mondott megmentőjének, aki így válaszolt neki. -- "Amit tettem, nem azért tettem, hogy megmentsem Kuba leendő miniszterelnökét, hiszen honnan sejthettem volna, hogy Te leszel az. -- Hát akkor miért tetted.?. - kérdezte Fidel. -- Azért tettem, mert mélységesen hittem abban, amit parancsnokom szemébe is megmondtam: "Az eszméket nem lehet megölni"..
-- 1958 őszén Fidel Castro úgy döntött, hogy az ország egész területére kiterjeszti a gerillaháborút. Erre 2 hadosztály kapott megbízást: az egyik Havanna felé, a másik nyugatra vonult. Az volt a taktikájuk, hogy a városokat összekötő utakat, hidakat tönkretették, így Batista csapatai nem jutottak utánpótláshoz, és könnyű volt őket felszámolni. November végén a kormánycsapatok próbálták megállítani őket, de a támadás december elején összeomlott és a gerillacsapatok kezdtek támadásba. Nem sokkal később már az egész ország Castro kezén volt, 3 nagyvárost kivéve. Batista és közvetlen hívei 1958. decemberének végén elmenekültek az országból, a Castro vezette Forradalmi Hadsereg 1959. január 1-jén bevonult Havannába, ahol semmiféle ellenállás nem fogadta őket. A Moncada-laktanyát január 2-án egyetlen puskalövés nélkül foglalták el. Győzött a forradalom.!.
-- Fidel Castro gyakran jelent meg a nyilvánosság előtt és még idős korában is több órás beszédeket tartott. 2006. július 31-én jelentették be, hogy Castro súlyos bélműtéten esett át és „ideiglenesen” átadja a hatalmat öccsének, a nála öt évvel fiatalabb Raúl Castrónak. A hivatalos közlések szerint folyamatosan javuló állapotú Castro azóta csak ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt, de többször célzott arra, hogy nem ragaszkodik a hatalomhoz. A nyugati világ utolsó kommunista vezetője, a világ egyik legrégebben hivatalban lévő államfője. Csak a Thaiföldi király és II. Erzsébet Brit uralkodó előzi meg őt a világon, közel fél évszázad után engedte ki a hatalmat kezéből.

Kuba és Hemingway

-- A Kubaiak az amerikaikat, a jenkiket, a gringókat a történelmi előzmények okai miatt sem igazán kedvelik, szeretik. De van egy amerikai születésű ember akit úgy szeretnek mintha saját gyermekük lenne. Ő Ernest Hemingway, azaz "Papa" Hemingway. A világhírű amerikai író sokat élt Kubában, Havanna melletti háza, a Finca de Vigia (Virrasztó tanya) ma féltve örzőtt nemzeti múzeum San Francisco de Paulában.
-- Ernest Hemingway 1939-ben vásárolta meg a tanyát, mert nagyon szeretet Kubában élni. Itt közel volt a szülőföldjéhez, de mégis egy teljesen más életközegben élhetett itt, a spanyol beszéd, a spanyol temperamentum, a latinos életérzés vette körül mindenhol. A spanyol polgárháború - élete nagy és meghatározó élménye - után Havannában írta nagy művét, az - "Akiért a harang szól" - című felejthetetlen regényművét. Itt mindig igazán spanyol környezetben érezhette magát. Felesége, Mary Welsh a csodaszép kert egyik zugában három emeletes tornyot építettet "Papa" Hemingway számára. Az író innen nézegethette Havannát, sőt idekéklett a tenger is. Cojimar kis halászfalva, amelyet Nobel-díjas kisregényében, az - "Öreg halász és a tenger" - című remekművében énekelt meg.
-- Hemingway 1939 óta Kubában élt, s Fidel Castróék hatalomra kerülése után sem távozott onnan, sőt személyes jó viszonyt is ápolt a kubai forradalmár vezetővel. Otthonát sokan megcsodálták. A ház kertjében pedig ott díszlik a Pilar yacht, szépen kifestve. Ezen a yacht-on sokszor vadászott együtt Fidel Castróval agujára, kardhalra. Amikor Hemingway 1959 végén Európából ismét visszaérkezett Kubába, megcsókolta Havanna repülőterén a földet majd a kubai zászlót. - "Magamat is kubainak tartom, kérem ne nézzenek engem jenkinek - mondta az újságíróknak.
-- Hemingway leglíraibb írása, amelyben az öreg halásznak a tengerrel, a hallal, a természettel, és emberi voltáért vívott küzdelmében a magára hagyatott egyén makacs hősiességét ünnepli.
-- Egy napon a halász Santiago messzire kievez a tengerre, s horgára végre ráakad egy nagy hal, amely jó két napon át vonszolja őt csónakostul. A harmadik napon sikerül elejteni a zsákmányt, és megindul a hazafelé fújó passzát szél is. Ám jönnek a cápák, s bár közülük hősies küzdelemben, minden erőtartalékának mozgósításával többet megöl az öreg, végül is a hajóhoz kötözött puszta csontvázzal tér haza, önmaga meg szinte élőhalott már. Az első cápa megölése után mondja ki az öreg halász a mű szállóigévé vált gondolatát: "De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni."

Kuba Gazdasága

-- Az ország ipara szocialista, (ex-kommunista) berendezkedésű. Az összes cég – leszámítva egyes kisvállalkozásokat – állami tulajdonban van. A külföldi befektetéseknél is kötelező a meghatározó kubai állami arány. A Szovjetunió felbomlása után Kuba kőolajellátása erőteljesen csökkent, ez időlegesen radikálisan átrendezte az ország társadalmi, gazdasági berendezkedését..
-- Kubában az oktatás minden szintje ingyenes. A tankötelezettség 16 éves korig szól. Az alapfokú oktatás az első hat osztályt foglalja magában. A középfokú oktatás két részre oszlik: az első négy osztály kötelező, s érettségivel végződik, amit technikumban vagy egyetemi előkészítő osztályok követnek. Kuba – és egyben a karibi térség – legrégebbi egyeteme az 1728-ban alapított Havannai Egyetem.
-- Kuba a városi mezőgazdaság és biogazdaság terén elért eredményei igazán figyelemre méltóak. Amikor Kubára sokkolóan hatott a szovjet blokkal való kereskedelmi kapcsolatainak elvesztése az 1990-es évek elején, az élelmiszer termelés kezdetben összeomlott az importból származó műtrágyák, növényvédő szerek, traktorok, alkatrészek és üzemanyagok elmaradásának eredményeképpen. A helyzet annyira rossz volt, hogy Kuba produkálta a legrosszabb növekedési arányt az egy főre eső élelmiszer-termelésben egész Latin-Amerikában és a Karib-térségben.
-- Azonban a sziget ország gyorsan újra irányozta a mezőgazdaságát, hogy kevésbé függjön az importált szintetikus vegyszerektől, és világklasszis példájává váljon az ökológiai mezőgazdaságnak. Ez egy annyira sikeres fordulat volt, hogy az elkövetkezendő időszakban Kuba újra a legjobb élelmiszer-termelő teljesítményt mutatta Latin-Amerikában és a Karib-térségben, figyelemre méltó 4,2 százalékos éves növekedéssel 1996 és 2005 között, amikor a térségi átlag 0 százalék volt.



Kuba Gasztronómiája

-- A kubai konyhában az afrikai és spanyol ízek keverednek. Alapanyagként főként rizs, bab, kukorica, burgonya, sertéshús, csirkehús, marhahús, halak, tintahal, rák, languszta szolgálnak. Ezekből leveseket, főtt-, sült- és grillezett húsokkal készített főfogásokat készítenek. Mindezeket gazdag körettel-, ízletes szószokkal-, mártásokkal- és salátákkal egészítik ki. A salátákból nem hiányozhat a paradicsom, az uborka és a hagyma, melyet gyakran ecettel és olívaolajjal öntenek le. A desszert általában fagylalt, kókuszszirupos sajt, vagy rumos omlett lehet.
-- A sziget legkedveltebb ételei: fekete bab rizzsel, sült csirkével, a sült malac sült burgonyával, salátával és a tintahal mártásban. Ínyencek a tenger gyümölcsei teljes palettáját megtalálják a legváltozatosabb módokon elkészítve. A tintahal mártásban, a rákfalatkák és a languszta-tál mellett krokodil raguval, főtt cápahússal.

Kubai Rum

-- Ital téren Kuba nem szorul reklámra. A kubai rum és a vele készült koktélok ugyebár világhírűek. A mojito jó ideje hatalmas divat a világszerte, de közismert a Daiquiri és a Cuba Libre is.. A rumnak hátulütői is vannak. A kubaiak a legnagyobb rumfogyasztók a világon, évente átlagban majdnem 5 litert isznak belőle, ezzel ők a hatodik nemzet, mely a legtöbb márkás italt fogyasztja, a vodkazabáló volt szovjet tagállamok után.  Ez természetesen per főre vonatkozik, és a teljes lakosságra vetítve, úgyhogy ennél egy “aktív” rumfogyasztó jóval többet iszik.
-- A nagy hazai márkák egyes italai akár egy kubai havi átlagbérének a felébe is kerülhetnek palackonként, ezért a szegényebb rétegek körében a kevésbé minőségi italok az elterjedtek. Az alkoholizmus ijesztő mértékű terjedésére már a vezetés is felfigyelt, és anonim klubokkal igyekeznek segíteni a kubaiak kigyógyulását. Sajnos azonban az országban nagyobb a szegénység, mint ahogyan gondoljuk. Egy cikk kommentelője szerint Kubában ez a mondás járja: “Aquí para vivir hay que estar loco o borracho y yo loco no soy.” Azaz: Hogy itt élj, vagy bolondnak, vagy részegnek kell lenned, én pedig nem vagyok bolond. (2013)"

Kubai Szivar

-- Kuba talán leghíresebb nemzeti terméke a szivar, amely a 19. század végére az egész világon státusszimbólummá vált, a dohánykultúra története során pedig számtalan különböző méretű, alakú és színű típus alakult ki. Annak ellenére, hogy a szivarozás eredetét egészen pontosan soha nem fogjuk megismerni, igen nagy bizonyossággal hangoztatják szakértők, hogy a dohányzás ezen fajtája a dél-amerikai indián törzsek vallási rituáléiban, a pipázás szokásában gyökerezik.
-- A 18. században brit tengerészek és katonák karibi kalandozásaik során Észak-Amerikába a már komoly ültetvényekkel rendelkező Kubából szállították a drága portékát. Ettől az időponttól kezdődően indult a szivar világhódító útjára, s bár más országok - így például a Dominikai Köztársaság, Honduras, Ecuador, Brazília - is előállítják a dohánytermékek legelőkelőbb fajtáját, a legfontosabb szerepet továbbra is Kuba őrizte meg.
-- A szigetország dohánytermelése a 19. század derekán élte virágkorát, vagyis abban az időben, amikor körülbelül 1000 gyár üzemelt, átlagosan 10 ültetvényről gyűjtve be az alapanyagot. Az iparosodásnak köszönhetően Kuba fokozta exportját és az Egyesült Államok milliomosai mellett Spanyolországot és Nagy-Britanniát is kiszolgálta az 1860-as években.
-- Jelentős változásokat hozott Fidel Castro hatalomra jutása az ország életében a szivartermelés szempontjából is, ugyanis a korábban amerikai kézben lévő cégeket 1959-ben államosították, és Cubatabaco néven monopóliumot alapítottak. A viszontválasz hasonlóképpen kemény volt, ugyanis John F. Kennedy elnök 1962. február 2-án embargóval sújtotta Kubát, aminek hatására a (legális) szivarkereskedelem erősen visszaesett, ezt követően csak a kilencvenes években tudott talpra állni az ipar.
-- Napjainkra ismét felvirágzott a szivargyártás, sokan pedig első kézből szerzik be a különleges minőségű termékeket. Aki Kubában vásárol szivart, fontos tudnia a vonatkozó vámelőírásokat is, illeték fizetése nélkül ugyanis személyenként maximum 23 szálat lehet kivinni az országból, méghozzá a Habanos S.A. cég által kiállított számla ellenében és maximum 2.000 USD értékben.
-- A megjelenést illetően a két legfőbb gyűjtőcsoport a parejo és a figurado, vagyis a hengerszerű, szabályos, illetve a legváltozatosabb alakú, szabálytalan forma. A henger alakúak közt legismertebb típus a Corona, amely 140 milliméter hosszú és 16 milliméteres átmérőjű, de létezik hosszabb (Double Corona, 194 x 19,45 mm), testesebb (Corona Gorda, 143 x 18,26 mm) és kisebb is (Petit Corona, 129 x 16,67 mm). Ezeknél jóval véknyabb a 14 milliméteres Panatela, míg a Robusto közel 20 milliméteres vastagságáról ismert. A Churchill forma a brit miniszterelnökről kapta nevét, és a régi szabványnak megfelelően 17,8 x 18,65 milliméteresnek kell lennie.
-- A figuradók közé tartozik a torpedo, amelynek alakja leginkább egy rakétára emlékeztet, míg a pyramid ezenfelül vastagabb a szájhoz emelendő részen is, illetve a perfecto egyedül középen vastag. Méreteket nem szokás rögzíteni a figuradók esetében, ugyanakkor fölöttébb fontos a formák állandósága.
-- Szín szempontjából Kubában a következő kifejezésekkel írják le a szivart: clarissimo (zöld), claro claro (sárgás), claro (sárgásbarna/tejeskávé), claro colorado (világosbarna), maduro colorado (vörösesbarna), maduro (sötétbarna) és oscuro (fekete); de készítenek kétszínű szivarokat is.

Kuba leghíresebb Városai

 Havanna
Kuba központja és fővárosa, a térség legnagyobb városa 2,2 millió emberrel.. Havannát a világ egyik legvendégszeretőbb városaként tartják számon. Az óvárosi részen felújított, de a régi időket idéző épületek láthatók, az építkezések és renoválások a mai napig folynak. Érdekessége, hogy a felújítás során pontosan ugyanazt a képet próbálják visszaidézni, mint ahogy a múltban festett az épület, az első gerendától az utolsó csempéig. Mindenképpen meg kell nézni a Castillo del Morro-t, amelyhez világítótorony is tartozik, a Fuerza Real-t, amely jelenleg  hadtörténeti múzeumként működik és a  San Cristóbal katedrálist. A látnivalók mellett  a város hangulata, a nyüzsgő éjszakai élet és a helyiek vendégszeretete mindenkit magával ragad.

 Santiago De Cuba
Santiago de Cuba egy igazi és vérbeli karibi hangulatú város, Havanna után a második legnagyobb, 500 ezres lakosságával. Santiago de Cuba a szigetország dél-keleti részén található, Havannától mintegy 870 km-re délkeletre, a Karib-tenger partján egy öbölben fekszik. Színes történelmének köszönhetően régi kastélyok és múzeumok állnak itt, úgy mint a Casa de Diego Velázquez, vagy a Bacardi múzeum.

 Varadero
Varadero városa 140 km-re keletre fekszik Havannától, a karib térség legnagyobb üdülőközpontja. Varadero Kuba legismertebb tengerparti üdülőhelye, amely egy félszigeten, a Mexikói-öböl partján található. Varadero községnek 8000 állandó lakosa van. A kiváló és napfényes éghajlat, a hosszan elnyúló homokos tengerpart, az egymást érő szállodák, a pihenni és sportolni vágyóknak ideális lehetőséget biztosítanak.

 Cienfuegos
Cienfuegos egy igazi európai jellegű város, az első francia telepesek nyomán. A Karib- tengerre nyíló öböl mentén és a bájos városban mindenképp meg kell ejteni egy hangulatos sétát. A települést a „La Perla del Sur” (A Dél Gyöngye) néven is szokták emlegetni. Lakossága meghaladja a 100 ezer főt. A helyiek fő megélhetési forrásai közé tartozik a szarvasmarha-tenyésztés és a cukornád termesztése.

 Trinidad
Trinidad-ot 1988-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. A város a gyarmati kor hangulatát idézi,  XIX. század közepére alakult ki a nagyjából most is látható városkép, a kockaköves utcákkal, templomokkal, vörös cserepes háztetőkkel.  Fontos megemlíteni, hogy -habár indulnak szervezett 1 napos városnézések Trinidadba-ha tehetjük maradjunk itt egy éjszakát, mert a lemenő nap fényeiben egy egészen más városkép fog elénk tárulni.

 Santa Clara
Ez a város volt az, amelyet elsőként felszabadítottak 1958-ban, ezért itt az egyik legfontosabb látnivaló a Che Guevara emlékmű, a forradalom hősét itt is temették el. Emellett pedig jellemző a városra a fiatalos pezsgés, amelyet a  nem messze található egyetem hallgatói biztosítanak.

 Pinar del Río Province
Az ország legnyugatibb pontja, a kirándulók és a természet szerelmeseinek kedvenc helye. A 175 km hosszú Cordillerra de Guaniguanico hegység uralja a tájat, mely alatt több száz kisebb és nagyobb mészkőbarlang található. A leghosszabb barlang egyébként 26 kilométeres. A Vinales körüli hegycsúcsok az idő folyamán megkopva, ma bizarr alakzatot mutatnak. Ez talán Kuba legszebb vidéke, rengeteg lehetőség nyílik a búvárkodásra, a jachtok számtalan természetes kikötőbe időzhetnek, a víz tiszta és a korallzátonyok védte csodálatos homokos partokból is bőven válogathatunk.