"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Kárpát-medence növényei és állatai - Erdei Katalin

2014.03.02 12:14

 

Kárpát-medence növényei és állatai.

A Kárpát-medence őshonos növényei és állatai tulajdonképpen Európa őshonos élőlényei is egyben. A magyar nép történetéből ismert, hogy ősidőktől fogva milyen szoros volt kötődésünk a növényekhez és állatokhoz. A Kárpát-medencében honos növény és állat fajták megőrzése fontos dolog az utókor számára.

www.foek.hu A tihanyi visszhang mondájaJárjunk őseink nyomában!HONFOGLALÓINK TEMETŐI  (ŐSEINK TEMETKEZÉSI SZOKÁSAI)www.foek.hu

Őshonos magyar fák listája 

A fák a természet legszebb élő formái. A fák évelő, fás szárú növények. Három jól elkülöníthető részük van, a gyökér, a törzs és az ágakat, leveleket magában foglaló korona. Magasságuk néhány métertől akár 50–100 méterig, törzsük átmérője több méterig terjedhet. Nincs rá egyértelmű szabály, de az ennél kisebb, vagy a föld fölött rögtön elágazó fás növényeket inkább cserjéknek nevezik.

fotó

Mezei juhar
"Acer campestre"

Közepes termetű (20 m) telt, gömbös koronájú fa, melynek törzse szabálytalan, görbe, erősen ágas. Levelei keresztben átellenesek, 4-7 cm hosszúak, 3-5 karéjúak. Sárgászöld virágai laza sátorozó bugákban nyílnak. Lombfakadással egy időben vagy kissé utána, április végén, május első felében virágzik. Virága jól mézel. Termése ikerlependék. Hosszú életű (200-300 év), lassan növő fa. Őszi lombszíne világossárga. Sík- és dombvidéki faj. Jó regenerálódó képessége miatt élősövénynek alkalmas.
fotó Korai juhar, Feketegyűrű-juhar
"Acer platanoides"

Közepes termetű (25 m) fa. Törzse egyenes, hengeres, villásodásra hajlamos. Koronája magasra toduló, sudaras, igen terebélyes. Levelei keresztben átellenesek, 8-22 cm hosszúak, 5 karéjúak, élénkzöldek. Sárgászöld virágai végálló, sátorozó bugában nyílnak. Röviddel lombfakadás előtt, április közepén virágzik. Korai, jó mézelő. Termése ikerlependék. Rövidebb életű (100 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne aranysárga. Dombvidéki, középhegységi faj. Utca- és parkfásításra előszeretettel használják.
fotó Hegyi juhar, Jávorfa
"Acer pseudoplatanus"

Nagy termetű (30 m) fa. Törzse egyenes, hengeres, villásodásra hajlamos. Terebélyes koronája sudaras, sátorozó, sűrű. Levelei keresztben átellenesek, 8-16 cm hosszúak, 5 karéjúak, felül sötétzöldek, fonákuk kékeszöld. Sárgászöld virágai megnyúlt, csüngő bugákban nyílnak. Virágai lombfakadással egy időben jelennek meg, de a levelek kifejlődése után, májusban nyílnak. Jó mézelő. Termése ikerlependék. Hosszú életű (200-300 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne zöldessárga. Közép- és magashegységi faj. Utca- és parkfásításra szívesen használják.
fotó Tatár juhar
"Acer tataricum"

Nagyobb cserje, ritkábban kis termetű fa (8 m). Törzse szabálytalan, gyakran villásodik, koronája terpeszkedő. Levelei keresztben átellenesek, 6-10 cm hosszúak, tojásdadok, alsó harmadukban karéjosodhatnak. Illatos fehér virágai megnyúlt bugákban nyílnak. Lombfakadás után, május közepén virágzik. Közepes mézelő. Termése ikerlependék. Rövidebb életű (80 év), lassan növő fa. Őszi lombszíne sárga vagy narancssárgás piros. Síkvidéki (-dombvidéki - középhegységi) faj. Kedvelt díszcserje, mely a légszennyezést, a városi klímát jól tűri.
fotó Mézgás éger, Enyves éger
"Alnus glutinosa"

Közepes termetű (25 m) fa, melynek törzse egyenes, koronája laza, sudaras, ágai zömmel vízszintesen állnak. Levelei kerekdedek, 4-9 cm hosszúak. Termős és porzós virágzatai már ősszel megjelennek. Lombfakadás előtt, március első felében virágzik. Jellegzetes tobozképű, sötétbarna, elfásodó termés-barkái több évig is a fán maradhatnak. Rövidebb életű (80-100 év), gyorsan növő fa. Őszi lombszíneződése nincs, levelei zölden hullanak. Vízigényes, a mindig nedves talajt és a párás klímát kedveli. Sík és dombvidéki, középhegységi faj.
fotó Bibircses nyír, Közönséges nyír
"Betula pendula"

Közepes termetű (25 m) fa. Törzse fehér, koronája laza, vesszői vékonyak, hosszan lecsüngők. Levelei háromszög vagy rombusz alakúak, 3-6 cm hosszúak, fényesek, kopaszak. Porzós virágai már ősszel 1-3-asával megjelennek, porzáskor 4-6 cm hosszúak. A termős virágok magánosan jelennek meg lombfakadáskor, felállók, majd lecsüngők. Lombfakadással egy időben, április elején virágzik. Makkocska termései szárnyasak. Rövidebb életű (60 év), gyorsan növő fa. Őszi lombszíne sárga. Sík és dombvidéki, valamint közép-hegységi faj.
fotó Közönséges gyertyán
"Carpinus betulus"

Közepes termetű (25 m) fa, törzse ormós, szabálytalan keresztmetszetű, kúpos koronája sűrű, ágai meredeken felfelé törők. Levelei megnyúlt elliptikusak, 6-12 cm hosszúak. Porzós virágzatai hengeresek, lazák, termős füzérei felállók vagy bókolók, a hajtások végén találhatók. Közvetlenül lombfakadás előtt, április első felében virágzik. Termése bordás felületű makkocska. Hosszabb életű (120 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne sárga. Dombvidéki, középhegységi faj. A nyesést jól tűri, élősövény kialakítására alkalmas.
fotó Szelídgesztenye
"Castanea sativa"

Közepes termetű (20 m) fa, törzse zömök, gyakran csavarodott, vastag ágakra bomló. Koronája sudaras, sátorozó. Levelei lándzsásak, 12-20 cm hosszúak, bőrszerűek. Virágai levélhónalji, felálló összetett füzérekben nyílnak. A porzós virágok leple halványsárga. Jóval lombfakadás után, június második felében virágzik. Termései fényes, sötétbarna színűek, hármasával zárt, gömbölyded, tövises kupacsban ülnek, mely éréskor négy részre hasad.Hosszú életű (300-400 év), lassan növő faj. Őszi lombszíne sárgásbarna. Dombvidéki - középhegységi mészkerülő (savanyú talajú) erdőkben fordul elő. Hazai őshonossága vitatott. Gombakárosítói miatt állományai hazánkban is látványosan pusztulnak.
fotó Sajmeggy, Török meggy
"Cerasus mahaleb"

Kis termetű fa (6 m), sokszor cserje marad. Törzse erősen ágas, koronája laza, terebélyes, ágai kissé lehajlók. Levelei kerekdedek, 4-8 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákjuk kékeszöld. Fehér, felálló virágai sátorozó fürtökben nyílnak lombfakadáskor, április végén, május elején. Csonthéjas termése ovális, 8-10 mm hosszú, piros majd fekete, kesernyés ízű.Rövidebb életű (80 év), mérsékelt növekedésű faj. Őszi lombszíne sárgászöld. Középhegységi faj. Termését a szesz- és likőripar hasznosítja, magoncai gyümölcsfa-alanyul szolgálnak.
fotó Bükk, Bükkfa
"Fagus sylvatica"

Nagy termetű fa (40 m), melynek törzse hengeres, nyúlánk, kérge sima, ezüstszürke, koronája sűrű, ágai meredeken fölfelé irányulók. Levelei váltakozó állásúak, elliptikusak, 5-8 cm hosszúak, élük hullámos és pillás. Porzós és termős virágai külön fejecskében nyílnak. Lombfakadás után, májusban virágzik. Termése háromélű gesztenyebarna makk. Ezek kettesével zárt, bozontos felületű kupacsban ülnek, mely éréskor 4 részre hasad. Hosszabb életű (200 év), lassan növő faj. Őszi lombszíne sárga vagy sárgásbarna. Középhegységi - magashegységi faj.
fotó Magyar kőris, Szlavón kőris
"Fraxinus angustifolia ssp. pannonica"

Nagy termetű (30 m) fa egyenes, hengeres, gyakran villásodó törzzsel. Koronája ritka, ágai mereven felfelé irányulók. Levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 7-9 levélkéből összetettek, melyek keskeny lándzsásak, 5-8 cm hosszúak, gyéren fogazottak. Virágtakaró nélküli virágai kissé bókoló, nyúlánk fürtökben nyílnak. Lombfakadás előtt, április elején virágzik. Termése világosbarna lependék. Hosszú életű (200-250 év), gyorsan növő fafaj. Őszi lombszíne sárga vagy ibolyásvörös. Sík vidéki üde termőhelyeken él.
fotó Magas kőris
"Fraxinus excelsior"

Nagy termetű (30 m) fa, melynek törzse egyenes, hengeres, gyakran villásodik. Koronája ritka, ágai mereven fölfelé irányulók. Levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 9-13 levélkéből összetettek, melyek lándzsásak, 6-10 cm hosszúak, sűrűn fogazottak. Virágtakaró nélküli virágai elálló bugákban nyílnak. Lombfakadás előtt, április első felében virágzik. Termése okkersárga vagy szürkésbarna lependék. Hosszú életű (200-250 év), gyorsan növő fafaj. Őszi lombszíne hiányzik, zölden hullatja leveleit. Dombvidéki - középhegységi faj.
fotó Virágos kőris, Mannakőris
"Fraxinus ornus"

Kis, gyakran cserje termetű fa (8 m). Törzse szabálytalan, hajlott, koronája ellaposodó, ágai felfelé irányulnak, gyakran villásodnak. Levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, rendszerint 7 levélkéből összetettek, melyek elliptikusak, 3-8 cm hosszúak, bőrszerűek, a fonákon a főér mentén rozsdás szőrűek. Sárgásfehér szirmú virágai dús virágú bugákban nyílnak. Lombfakadás után, májusban virágzik. Termése vörösesbarna színű lependék.Rövidebb életű (80-100 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne sárga vagy ibolyásvörös. Leginkább középhegységi faj.
fotó Vadalma
"Malus sylvestris"

Kis termetű fa (10 m), melynek törzse rövid, többnyire görbe, ormós. Koronája szabálytalan, ágai rövidek. Levelei elliptikusak, 4-8 cm hosszúak, ráncos felületűek, kopaszak, vagy a fonákon maradhatnak szőrösek is. Virágai kevés tagú álernyőben nyílnak, kívül piroslók, belül fehérek. Lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik. Termése 2,5-3 cm átmérőjű, sárgászöld, fanyar húsú alma. Rövid életű (30-40 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne barnászöld. Sík- és dombvidéki, valamint középhegységi faj. Magoncai nemes almafajták alanyául szolgálnak.
fotó Zselnice meggy, Májusfa
"Padus avium"

Kis termetű (10 m) fa, melynek törzse gyakran görbe, koronája alacsonyan kezdődő, kiritkuló. Levelei visszás tojásdadok vagy elliptikusak, 6-12 cm hosszúak, ráncosak. Fehér illatos virágai hengeres, bókoló fürtökben nyílnak. Lombfakadással egy időben, április elején virágzik. Fényes fekete csonthéjas termése gömbölyded, 7-8 mm átmérőjű, kesernyés ízű. Rövid életű (40 év), gyorsan növő fa. Őszi lombszíne barnássárga. Sík és dombvidéki, valamint középhegységi faj. Az üde termőhelyet kedveli.
fotó Fehér nyár, Ezüst nyár
"Populus alba"

Nagy termetű (35 m) fa, melynek törzse többnyire görbe, koronája széles, vastag ágakra bomló. Levelei a hosszúhajtásokon karéjosak, 6-12 cm hosszúak, fonákuk maradandóan fehéren nemezes, a rövidhajtásokon kerekdedek, 4-7 cm-esek, fonákuk őszre fehéren és zsírosan fénylik. Kétlaki, termős és porzós virágzata csüngő, bozontos. Lombfakadás előtt, március második felében virágzik. Termése megnyúlt tojásdad tok, magjai szőrüstökösek.Hosszabb életű (150-200 év), gyorsan növő fa. Őszi lombszíne arany- vagy zöldessárga. Sík vidéki faj.
fotó Fekete nyár
"Populus nigra"

Nagy termetű (30 m) fa vastag, egyenes, gyakran dudoros törzzsel, széles, seprűszerű koronával, vastag, szétterülő ágakkal. Levelei a hosszúhajtásokon háromszögűek, 6-12 cm hosszúak, rövid nyelűek, a rövidhajtásokon deltoid alakúak, 5-8 cm hosszúak, hosszú nyelűek, a levélszegély porcos. Kétlaki, porzós és termős virágzata is csüngő. Lombfakadás előtt, április első felében virágzik. Termése zömök tojásdad tok, magjai szőrüstökösek. Hosszú életű (250 év), gyorsan növő fa. Őszi lombszíne sárgás- vagy zöldesbarna. Sík vidéki faj. Erősen visszahúzódó fafaj, a nemes nyárakkal történő hibridizálódás miatt kipusztulás fenyegeti.
fotó Rezgő nyár
"Populus tremula"

Közepes termetű fa (25 m) többnyire egyenes, hengeres törzzsel, laza koronával. Levelei a hosszúhajtáson tojásdadok, 8-12 cm hosszúak, a rövidhajtáson kerekdedek, 3-8 cm hosszúak, nagyon hosszú levélnyelűek, kopaszak vagy kopaszodók. Kétlaki, termős és porzós virágzata csüngő, bozontos. Lombfakadás előtt, március első felében virágzik. Termése orsó alakú tok, magjai szőrüstökösek. Rövidebb életű (60 év), gyorsan növő faj. Őszi lombszíne sárga. Dombvidéki - középhegységi faj.
fotó Vadkörte, Vackor
"Pyrus pyraster"

Közepes termetű fa (15 m), melynek törzse nyúlánk. Koronája laza, gömbölyded, oldalágai erősek, az alsók el- vagy lehajlók. Tövisei erősek, levelei kerekdedek vagy széles tojásdadok, 2-5 cm hosszúak, levélnyelük hosszú. Fehér virágai sátorozó fürtökben nyílnak. Lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik. Termése gömbölyded 20-30 mm átmérőjű alma. Hosszabb életű (150 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne sárga vagy sárgászöld. Sík és dombvidéki, valamint középhegységi faj.
fotó Csertölgy, Cserfa
"Quercus cerris"

Nagy termetű fa (35 m) egyenes, hengeres törzzsel, boltozatos, laza koronával. Levelei lándzsás elliptikusak, 8-18 cm hosszúak. Sárgászöld porzós virágzata csüngő, termős virágai rövid füzérekben ülnek. Lombfakadással egy időben, május első felében virágzik. Termése vörösesbarna makk bozontos kupaccsal. Hosszabb életű (200 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne arany- vagy sárgásbarna. Dombvidéki - középhegységi faj.
fotó Kocsánytalan tölgy
"Quercus petraea"

Nagy termetű fa (35 m) nyúlánk törzzsel, boltozatos koronával. Ágai nem vastagok, fölfelé törők. Levelei elliptikusak vagy visszás tojásdadok, 6-14 cm hosszúak, hosszú nyelűek. Sárgászöld porzós virágzata csüngő, termős virágai 3-5-ösével tömörülnek. Lombfakadással egy időben, május első felében virágzik. Termése okkersárga makk. Hosszabb életű (200 év), lassan növő fa. Őszi lombszíne barnássárga. Dombvidéki - középhegységi faj.
fotó Molyhos tölgy
"Quercus pubescens"

Kis termetű fa (10 m), melynek törzse görbe, vastag ágakra bomló, koronája szabálytalan, ellaposodó. Levelei többé-kevésbé elliptikusak, kicsik, 5-8 cm hosszúak, fonákukon molyhosak. Sárgászöld porzós virágzata csüngő, termős virágai 1-5-ösével tömörülnek vagy rövid kocsányon ülnek. Lombfakadással egy időben, május első felében virágzik. Termése világos okkersárga makk. Hosszabb életű (150-200 év), lassan növő fa. Őszi lombszíne arany- vagy barnássárga. Középhegységi faj.
fotó Kocsányos tölgy, Mocsártölgy
"Quercus robur"

Nagy termetű fa (35 m) nyúlánk, hengeres törzzsel, felszoruló koronával, felálló, vastag ágakkal. Levelei elliptikusak vagy visszás tojásdadok, 8-15 cm hosszúak, rövid nyelűek. Sárgászöld porzós virágzata csüngő, termős virágai hosszú, merev tengelyen 4-6-osával ülnek. Lombfakadással egy időben, április második felében (későn fakadó változat) vagy lombfakadás után, június első felében (korán fakadó változat) virágzik. Termése világosbarna makk. Hosszú életű (250-400 év), lassan növő fa. Őszi lombszíne sárga (korán fakadó változat) vagy nem színesedik, csak télen megbarnul (későn fakadó változat). Sík vidéki faj.
fotó Fehér fűz, Ezüst fűz
"Salix alba"

Nagy termetű fa (30 m) nyúlánk, többé-kevésbé szabálytalanul hajlott törzzsel, megnyúlt kúp alakú koronával, felálló, seprűszerűen elágazó ágakkal. Levelei keskeny lándzsásak, 5-10 cm hosszúak, középen a legszélesebbek, szürkészöldek, fonákuk maradandóan fénylő selyemszőrű. Kétlaki, porzós és termős füzérei lazák, lekonyulók. Lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik. Jó mézelő. Termése kopasz tok, apró magjai szőrüstökösek. Hosszabb életű (100-120 év), gyorsan növő fa. Őszi lombszíne sárga. Sík vidéki, vízigényes faj
fotó Lisztes berkenye
"Sorbus aria"

Közepes termetű fa (15 m), melynek törzse egyenes, gyakran a gyökfőnél elágazó, koronája alacsonyan kezdődő, tömött, erősen ágas. Levelei elliptikusak vagy kerekdedek, 5-14 cm hosszúak, fonákuk maradandóan fehéren nemezes. Nagy fehér virágai dús virágú sátorozó bugákban nyílnak. Lombfakadás után, májusban virágzik. Almácska termése ovális, 12-15 mm hosszú, skarlátvörös, fehéren pettyezett. Jó mézelő, termését a madarak eszik és terjesztik. Hosszabb életű (100-150 év), lassan növő fa. Őszi lombszíne sárgászöld vagy vörösessárga. Középhegységi faj.
fotó Madárberkenye
"Sorbus aucuparia"

Kis termetű fa (10 m), törzse egyenes, hengeres, gyakran gyökfőnél elágazó, koronája tojásdad, laza, ágai nyúlánkak, fölfelé törők. Levelei páratlanul szárnyaltak, 9-15 levélkéből összetettek, megnyúlt elliptikusak, 2-5 cm-esek, részaránytalan vállúak, alsó harmadukban ép szélűek. Kicsi fehér virágai dús-virágú sátorozó bugákban nyílnak. Lombfakadás után, május második felében virágzik. 9-10 mm át-mérőjű almácska termése gömbölyded, cinóbervörös. Sok C-vitamint tartalmaz, a madarak terjesztik. Rövidebb életű (80 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne sötétvörös. Közép- és magashegységi faj. Mutatós díszfa.
fotó Barkócaberkenye, Barkócafa
"Sorbus torminalis"

Közepes termetű (15-20 m) fa, melynek törzse nyúlánk, koronája boltozatos, ágai vastagok. Levelei 5-10 cm hosszúak, 3-4 karéjpárral. Kicsi fehér virágai sátorozó bugákban nyílnak. Lombfakadás után, májusban virágzik. Almácska termése tojásdad alakú, 12-15 mm hosszú, barna, fehéren pettyezett. Termését a madarak és a kisemlősök kedvelik és terjesztik. Hosszabb életű (110 év), lassan növő fa. Őszi lombszíne sárga vagy narancssárga. Dombvidéki - középhegységi faj.
fotó Házi berkenye, Kerti berkenye
"Sorbus domestica"

Közepes termetű fa (15-20 m), melynek törzse egyenes, hengeres, koronája tojásdad alakú, ágai vastagok. Levelei páratlanul szárnyaltak, 15-19 levélkéből összetettek, melyek lándzsásak, 3,5-5 cm hosszúak, végig fűrészesek. Fehér virágai sátorozó bugákban nyílnak. Lombfakadás után, májusban virágzik. Almácska termése körte vagy alma alakú, 1,5-3 cm hosszú, sárga, a napos oldalon vörösödő. Hosszú életű (200-300 év), lassan növő faj. Őszi lombszíne vörös. Dombvidéki - középhegységi faj, nálunk őshonossága kérdéses. Visszaszorulóban levő faj, régebben a gyümölcséért termesztették.
fotó Kislevelű hárs
"Tilia cordata"

Nagy termetű fa (30 m), törzse egyenes, hengeres. Koronája többnyire szabálytalan, ágai elállók, az al-sók csüngők. Levelei kerekdedek, 4-7 cm hosszúak, a fonákjukon rozsdavörös szakállal. Sárgásfehér virágai murvalevéllel összenőtt levélhónalji álernyőkben nyílnak. Lombfakadás után, június második fe-lében virágzik. Jó mézelő, szárított virágzata kiváló gyógytea. Makkocska termése rozsdabarna. Hosszú életű (200-300 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne barnássárga. Dombvidéki - középhegységi faj. Kedvelt parkfa, mely a nyesést jól tűri.
fotó Nagylevelű hárs
"Tilia platyphyllos"

Nagy termetű fa (30 m), törzse egyenes, nyúlánk, hengeres. Koronája szabálytalan, felső ágai fölfelé irányulók, a középsők elállók, az alsók csüngők. Levelei széles tojásdadok, 7-12 cm hosszúak, az érzugokban fehér vagy ritkábban halványbarna szakállal. Virágai murvalevéllel összenőtt levélhónalji álernyőkben nyílnak. Lombfakadás után, június első felében virágzik. Jó mézelő, szárított virágzata kiváló gyógytea. Makkocska termése szürkésbarna. Hosszú életű (500-1000 év), gyorsan növő fa. Őszi lombszíne barnássárga. Dombvidéki – középhegységi faj. Kedvelt, igényes parkfa.
fotó Hegyi szil
"Ulmus glabra"

Közepes termetű fa (25 m) karcsú, nyúlánk törzzsel, szabálytalan, tömött koronával, vastag ágakkal. Levelei váltakozó állásúak, rendszerint visszás tojásdadok, az erőteljes hosszúhajtásokon felső harmadukban 3 karéjúak, 8-16 cm hosszúak. Zöldesvörös virágai levélhónalji nagyobb csomókban nyílnak, többé-kevésbé ülők. Lombfakadás előtt, márciusban virágzik. Termése lependék. Hosszabb életű (150-200 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne sárgászöld. Közép- és magashegységi faj, de az alföld peremén is előfordul. Ritkulóban levő faj, a szilfavész közepes mértékben károsítja.
fotó Vénic-szil, Vénicfa
"Ulmus laevis"

Közepes termetű fa (20 m) nyúlánk, térgörbe, erősen ágas törzzsel, alul nagy gyökérterpeszekkel, szabálytalan koronával, vastag, lehajló ágakkal. Levelei váltakozó állásúak, elliptikusak, 6-13 cm hosszúak, erősen részaránytalanok. Zöldesvörös virágai levélhónalji csomókban nyílnak, hosszú kocsányúak, csüngők. Lombfakadás előtt, márciusban virágzik. Termése pillás élű lependék, a makkocska a szárny alapjához áll közelebb. Rövidebb életű (100 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne sárga. Sík vidéki faj. A szilfavész kevésbé károsítja.

fotó

 

 

http://www.enyedi.hu/images/fafajtak/lucfenyo.jpg

 

 

 

Mezei szil
"Ulmus minor"

Nagy termetű fa, 30 m, melynek törzse hengeres, alul gyakran terpeszes, koronája sátorozó, laza vastag ágakkal. Levelei váltakozó állásúak, elliptikusak, 4-9 cm hosszúak. Zöldesvörös virágai levélhónalji csomókban nyílnak, többé-kevésbé ülők. Lombfakadás előtt, márciusban virágzik. Termése lependék, a makkocska a szárny csúcsához áll közelebb. Hosszú életű, 200-300 év, mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne sárgásbarna vagy zöld. Sík vidéki és dombvidéki faj.

Lucfenyő, Közönséges Lucfenyő
"Picea abies", "Pinus abies"

A Lucfenyő, közönséges lucfenyőPicea abies a fenyőfélékPinaceae családjának lucfenyő nemzetségébe tartozó növényfaj. 30-40 méter magasra növő, hengeresen kúpos koronájú fa. 1-2,5 cm hosszú, 1 mm széles, szúrós hegyű levelei 4 élűek, mindegyik oldalán alig látható levegőnyílásokkal. Toboza a nemzetségen belül nagynak számít, 8–16 cm hosszú „szivartoboz”. Hazája Észak és Közép-Európa. Tipikus hegyvidéki faj. Magas hegységekben állományképző „fenyőöv”. Nálunk az  Alpok és a Kárpátok nyúlványain őshonosnak tartják. Elsősorban erdészeti szempontból értékes mint faanyag és mint karácsonyfa.

 

Őshonos magyar gyógynövények listája

Angyalfű -- Angelica archangelica -- angyalgyökér, orvosi angyalgyökér
Gyógyhatása: Légzőszervi megbetegedések, emésztésserkentő, ízületi gyulladás. Forrázatát vagy főzetét fogyaszthatjuk legfeljebb két pohárral naponta. A tinktúrából naponta max. fél-egy teáskanálnyit vegyünk be.

Búzavirág -- Centaurea cyanus
Gyógyhatása: Gyulladásgátló, borogató szer. Teáját magában ne fogyasszuk.!. Forrázatát szemgyulladás borogatására, toroköblítésre használjuk.

Csalán -- Urtica dioica -- nagy csalán
Gyógyhatása: Köszvény, magas vérnyomás, pangásos szívelégtelenség, szénanátha, menstruációs fájdalmak, skorbut, levele vér-, és vesetisztító, reuma, cukorbaj, hajhullás és aranyér esetében.

Csabafű -- Sangiusorba minor -- csabaíre vérfű
Gyógyhatása: az őszi vérfűnél gyengébb hatású növény virágzó hajtását július-augusztusban gyűjtik. A növény triterpén glikozidokat, szangviszorbint, cseranyagokat, ellagitanninokat, flavonoidokat tartalmaz. Jó vérzéscsillapító, menstruációs vérzés esetén, de hasmenés és külsőleg aranyér ellen is használják.

Ezerjófű -- Centaurii herba
Gyógyhatása: Gyomorbajokban, étvágytalanság ellen, bélzavarokban, vértisztításra, sárgaságban, vesebajokban, gyomorsavhiány leküzdésére

Fokhagyma -- Allium sativum
Gyógyhatása: Erős antibiotikum, szívbetegségek és szívroham, cukorbetegség, rák, ólommérgezés, lepra, AIDS. Naponta 3-12 gerezd elrágása elősegíti a fertőzések gyors gyógyulását baktériumölő hatása miatt, csökkenti a magas vérnyomást és a magas koleszterinszintet, valamint a belső vérrögképződés valószínűségét is. Főzve, ételek ízesítésére és ázalékként is fogyasztható. Kisebb bőrfertőzések gyógyítására a fokhagymalé alkalmas.

Gyermekláncfű -- Taraxacum officinale
Gyógyhatása: Menstruációt megelőző tünetek, fogyás, magas vérnyomás, pangásos szívelégtelenség, rákmegelőzés, gombafertőzés ellen, emésztés-elősegítő. Teája étvágygerjesztő, emésztésserkentő, epeműködést elősegítő,vizelethajtó, vértisztító, erősítő, májbajokat gyógyító. Gyökeréből kávépótló készülhet.

Kamilla -- Matricaria chamomilla – orvosi székfű, szent pipitér, nemes pipitér
Gyógyhatása: emésztésserkentő, fekélyek, nőgyógyászati problémák, nyugatószer, ízületi gyulladás, fertőzésmegelőző, immunstimuláns, gyomor-, bél-, hólyag- és epezavarokra. Forrázással készült teája nyugtató, görcsoldó, szélhajtó, gyomor- és bélbajokat megszüntető hatású. Menstruációs görcsök ellen is alkalmas. Megfázás vagy nátha esetén is hatásos, mert az immunrendszert serkenti. Szemborogatásra, toroköblítésre, foghúserősítésre alkalmazható a forrázata.

Kapor -- Anethum graveolens – fűszerkapor, kertikapor
Gyógyhatása: Emésztést elősegítő, szélhajtó és köptető, nőgyógyászati problémák. Forrázata emésztést elősegítő, szélhajtó és köptető hatású. Magja elrágva leheletfrissítő és a hasmenést is megállítja. Húgyúti fertőzések megelőzésére a fürdővízbe magot kell áztatni, vagy egy teáskanálnyi magból préselt illóolajat.

Kukorica -- Zea mays -- törökbúza, tengeri
Gyógyhatása: Cukorbaj, hólyagbántalmak, vizelési nehézségek. A kukoricabajusz magában vagy keverékekben húgyutak bántalmai ellen, vesekő és homok esetén, cukorbaj ellen hatásos. Fogyasztó teákhoz is alkalmazzák. A csírájából előállított olaj étkezési célokra alkalmas. A magjából előállított keményítő púderek, hintőporok alkotórésze.

Lóhere -- Trifolium pratense -- fehér here vagy fehér lóhere
Gyógyhatása: Rákbetegség, nőgyógyászati problémák. A virágtea máj-, epe-, cukorbaj, ízületi és reumás bántalmak ellen fogyasztható. Kimutatták tumor ellenes hatását is. Csökkenti a menopauzális szimptómákat is. Fürdője reuma és ízületi bántalmak enyhítésére szolgál.

Körömvirág -- Calendula officinalis
Gyógyhatása: Rosszindulatú daganatok, gyomorfekély, epebántalmak. Forrázatát gyomor- és bélfekély ellen alkalmazzák. Élelmiszer-, gyógyszer- és italfestékként is felhasználják. Forrázata alkalmas nehezen gyógyuló sebek, fekélyek borogatására is.

Mákgubó -- Papaver somniferum  
Gyógyhatása: A Termesztett mák, kerti mák a mák gubó hatásai összetöredezve tea készíthető ideg csillapító és altató hatása van gyerekeknek ártalmas elmebetegséget okozhat,a gubóban található apró magot megdarálva süteményekbe használható.

Málna -- Rubus idaeus 
Gyógyhatása: Terhesség, hasmenés. Drogja cukor-, vese- és hólygbántalmak elleni, valamint izzasztó teakeverékek alkotórésze. Forrázata alkalmazható hasmenés kezelésére és terhességi hányinger leküzdésére. A kínai tea pótlására is alkalmazzák.

Medvehagyma - Allium ursinum – kígyóhagyma, poszhagyma.
Gyógyhatása: Fűszerkertben nem termesztett, vadon előforduló és begyűjthető hagymaféle. Hazánkban főként bükkösökben, üde, humuszban gazdag, nyirkos talajon él tömegesen. Nagyon erős hagymaszaga van. Erdőben járva hamarabb érezzük meg az illatát, mintsem magát a növényt meglátnánk. Fényes, élénkzöld, lapos levelei vannak.

Napraforgó -- Helianthus annuus
Gyógyhatása: Epilepszia, görcsoldás, hurutos megbetegedések, nyálkaoldás. A virág forrázatát magas vérnyomás ellen és idegcsillapítóként alkalmazzák, lázcsillapító hatása is ismert. Magjának zsíros olaját kenőcsök készítésére használják fel.

Orbáncfű -- Hypericum perforatum
Gyógyhatása: Virágjának, magjának főzete vese- és epe betegségekre, szív- és ideggyengeségre alkalmas. Gyomor- és bélfekély, magas vérnyomás, emésztési zavarok, külső és belső vérzések esetén is javallt. Vizsgálják az AIDS kezelésében is. Öblögetőként fogínysorvadás ellen, borogatásként bőrbetegségekre, levelének és virágának őrleménye nehezen gyógyuló sebek esetében használható.

Paprika -- Capsicum annuum
Gyógyhatása: Emésztésserkentő, hasmenés, krónikus fájdalmak, övsömör, diabéteszes lábfájás, lokalizált fejfájás, migrén. Gyógyszerészeti célokra a csípős paprikát alkalmazzák. Emésztésserkentő hatású a nyál és a gyomornedvek elválasztásának fokozásával. Baktériumölő hatású, ezért alkalmazzák a fertőző hasmenés kezelésében.

Pásztortáska -- Capsella bursa pastoris
Gyógyhatása: Vérzések, a szülés megindítása, vérzéselállító. Teáját gyomor- és bélvérzés ellen, valamint méhvérzés elállítására alkalmazzák. Szülést megindító hatása is ismert. Aranyeres bántalmak kezelésére, sebek vérzésének elállítására.

Pipacs -- Papaver rhocas
Gyógyhatása: Légzőszervi hurut. Teája köhögéscsillapító és enyhe nyugtató hatású. Forrázata szemborogatásra és toroköblögetésre alkalmazható.

Szőlő -- Vitis vinifera
A szőlőfélék, vitaceae családjának egyik sok fajt és azon belül sok alfajt magába foglaló nemzetsége. Minden ide tartozó növény közös jellemzője, hogy fás szárúak, terméseik fürtökben vannak. Levelük tenyeresen összetett. Hazánk területén szinte mindenfelé több ezer éve termesztenek szőlőt. A szőlő vértisztító és az idegerősítő hatása  kiemelkedően jó, remek izomregeneráló táplálék.

Útifűlevél -- Plantago lanceolata -- lándzsás útifű
Gyógyhatása: Májbaj, hasmenés, gyomorégés, köhögés ellen, jó vértisztító, külsőleg borogatószer

Vöröshagyma -- Allium cepa – hajma, vereshagyma
Gyógyhatása: Enyhíti a meghűléses panaszokat, kedvez az emésztésnek, étvágygerjesztő, gombaellenes hatású, fertőtlenítő. Segíti a szívbetegségek elleni védekezést. Csökkenti a vér koleszterinszintjét. Szirupja szénanátha, meghűlés, köhögés esetén, a szem, orr, torok és gége nyálkahártyáját érintő allergiák, gyulladások és fertőzések következményeinek enyhítésében segíti a gyógyulást.


------------------------------------------------------------------

Kárpát-medence őshonos állatai.

A Kárpát-medence őshonos állat fajtái régi időkre nyúlnak. A magyar nép történetéből ismert, hogy ősidőktől fogva milyen szoros volt kötődésünk az állattartáshoz, állattenyésztéshez. Hazánkban a Kárpát-medencében őshonosnak mondott fajták fenntartása is védelmet kapott az állattenyésztési törvényben.

Kisbéri félvérCiktaKuvaszKomondorMagyar agárRövidszőrű magyar vizsla

A Kárpát-medence őshonos állatai

Magyarország őshonos állatvilágát tekintve az egyik leggazdagabb ország Európában. Magyarország egész területe, miként az egész Kárpát-medence, a holarktikus állatövön van. Az ősi tulajdonságokat őrző, kiváló szervezeti szilárdságú fajta a Kárpát-medence őshonos fajtái, a magyar állattenyésztés pótolhatatlan géntartaléka.

Szarvasmarhák

Magyar Szürke Marha


--  A régi magyar házi állataink között a magyar szürke marhát tetszetős küllemével és tekintélyes megjelenésével a gazdasági elismerés és történelmi hagyománytisztelet terén az első hely illeti meg. A szürke marha egykori elterjedése nem egyértelműen tisztázott. Az 1870-es évekig az ország marhaállományának majdnem 100%-át képezte. A magyar Alföld honfoglalás óta tenyésztett szarvasmarhája. Hosszú időn keresztül: 1400-1700 között, Közép-Európa legkeresettebb hízó marhája volt.
--  Ennek kétségtelen oka az igénytelen tartási körülményhez való alkalmazkodása, jó húsminősége és kiváló igavonó volta. A szürke marhára jellemző, hogy szilárd szervezetű, szívós, rendkívül igénytelen fajta. Húsa finom rostú, igen ízletes. A középkorban az ország területének nagy része mocsaras legelő volt, így külterjes viszonyok között nagyon sok szarvasmarhát lehetett tartani. Hatalmas, télen-nyáron szabadon tartott gulyák voltak mindenfelé.
--  A századforduló után azonban a legeltetési viszonyok megváltozása, a termelékenyebb fajták megjelenése miatt egyre inkább visszaszorult ez a fajta, és a második világháború éveiben már csak 8-10%-át tette ki marha állományunknak, az 1960-as években pedig: 200 db tehén és 6 db bika volt mindösszesen. Mára elhivatott szakemberek áldozatvállaló munkájával és állami támogatással sikerült a fajtát megmenteni a végleges kipusztulástól. Nemzeti parkjainkban legel az állomány kétharmada, közel: 3000 jószág.

Magyar Tarka Marha


--  A XIX. század végén tenyésztették ki a magyar szürke marhából, elsősorban a szimentáli marhával történő keresztezés révén. A magyar tarka marha egyesíti a kultúrfajták termelő képességét és a parlagi fajták nagy ellenálló képességét. Kitűnő kettős hasznosítású (hús, tej) fajta.
--  A jó tartási körülményeket nagy termeléssel hálálja meg, de az átmeneti szélsőséges viszonyokat is jól tűri. Alkalmazkodó képessége felülmúlja, termelő képessége pedig megközelíti a nyugati kultúrfajtákat. A magyar tarka szarvasmarha fajta talán az egyetlen olyan fajta, amelynek kialakulásában annyiféle ős szerepelt. A fajta alapját a hazai fajták szolgáltatták, a szürke marha mellett jelentős szerepe volt a háztáji, változatos küllemű marháknak is.
--  Valószínűleg a magyar szürke marha kezdetben a már jóval régebben tenyésztett „ólas marhával” majd a bevándorló telepesek marháival, a XIX. századtól pedig különböző svájci, német, osztrák, holland és angol fajtákkal kereszteződött. A magyar tarka marha fajtája a XX. század elejére alakult ki.

Bivaly

--  Eredeti hazája Elő- és Hátsó-India. Hazánkban a nedves, tőzeges legelőkkel rendelkező gazdaságok (Somogy, Zala megye) tenyésztették. Igavonó ereje: 50%-kal nagyobb, mint a szarvasmarháé. Nálunk pár száz darab van belőle, jelentősebb állományai Erdélyben találhatók.
--  Felmérések szerint 1921-ben hozzávetőleg: 200.000 egyedet számláltak Románia bivalyállományának összeírásakor. A második világháborút követően a tejtermelési szempont előtérbe kerülése miatt a faj igázó hasznosítása háttérbe szorult.
--  Napjainkban már csak elsősorban természetvédelmi és idegenforgalmi megfontolásból tartják. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Kápolnapusztán található bivaly-rezervátumában egész évben megtekinthetők.

Juhok

Racka Juh, fehér és fekete változat


--  A juh valószínűleg délnyugat-Ázsia felől került Európába, a Kárpát-medencében i.e. mintegy: 5000 évvel ezelőtt jelent meg. A racka fajtakörnek a hegyvidéki és az alföldi változatát különböztetjük meg. Az alföldi racka jellegzetessége a különleges szarv alakulása. Ez a „v” alakban felálló pödrött szarv valószínűleg mutáció következménye, amely mint fajtajelleg maradt meg. Mindkét ivar szarvalt, a kosok szarvai szűkebb szögben állnak. 
--  A rackát két színváltozatban tenyésztik. Az állomány nagyobb része fehér, kisebb része fekete színű. A fehér változat gyapjúja, pofája, lábvégei sárgás-fehér színűek, a szarvak és a körmök viaszsárgák. A fekete színváltozat gyapja és rövid szőrei egyaránt fényes feketék.
--  A racka juhok csoportjába tartozik az Erdélyben kialakult gyimesi racka. Ez az alföldi rackánál finomabb bundájú, a kosok laza csigás, az anyák rövid, sarló idomú szarvakat viselnek. Az állatok majdnem teljesen fehérek, kivéve a fejen és néha csak a szem körül, valamint a lábvégeken előforduló sötétbarna vagy fekete színű szabálytalan foltokat. A hortobágyi forma elsősorban Debrecen környékén és a Kiskunságban volt honos. Legtovább a hortobágyi pusztán és a Bugac környéki tenyésztőknél maradt fenn.
--  A juhok súlya viszonylag csekély, az anyák: 45 kg, a kosok: 60 kg körüliek. Mint ősi parlagi juh, a racka is több hasznosítású, leginkább azonban tejelő juhként tartjuk számon. Jelentősebb racka állomány a Fertő-Hansági Nemzeti Park Igazgatóság és Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság valamint Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság területén található.

Cigája Juh


--  Ősi juhfajtánk, amely a magyar Alföldre az 1700-as évek során került. Hazai körülmények között gazdaságosan tartható, ellenálló fajta, tejtermelése vetekszik az intenzív fajtákéval. Ez a kifejezetten hármas hasznosítású és alapvetően a hegyi juhok csoportjába tartozó fajta nagyon jól alkalmazkodott Magyarország eltérő földrajzi és éghajlati adottságaihoz.
--  A cigájának országonként több színváltozata létezik, a kovásznai változat barnás-vörhenyes pofájú és lábú, más országokban tarka és teljesen fehér változat is létezik. A hazai őshonos fajta feje és lába fekete, kávés-barna színű. A bárányok színe világosabb-sötétebb homok szürke, de a bunda később fehér színűre vált. A kifejlett anyák súlya: 50-55 kg, törzshosszuk: 75 cm, marmagasságuk: 65-70 cm.
--  A kosok nagyobbak és nehezebbek. A kosok másfél körívet leíró, csigaszerű szarvakat viselnek, míg az anyajuhok szarvatlanok. A statisztika szerint a hazai juh állománynak mintegy: 0,2-0,3 %-a cigája, de a szórvány anyajuhok száma becslések szerint ennél lényegesen nagyobb lehet. A fajta a tenyészállat-kereskedelem révén leginkább a Duna-Tisza közén terjedt el.
-- Az első világháborút követően a cigája tenyésztése Bács-Bodrog, Csanád és Pest vármegye déli részén maradt meg, illetve fejlődött tovább. A két világháború között, mint fejős juh a paraszt gazdaságokban is terjedni kezdett. A második világháború után létszáma jelentősen lecsökkent. 1953-ban Karcagon létesült egy: 200 anyás törzsnyáj, de ez később megszűnt. A hazai legnagyobb törzsállomány a Körös-Maros Nemzeti Park kardoskúti legelőit tartja karban.

Cikta Juh

--  A cikta juh hazánkba a török uralmat követő betelepítések nyomán érkező német ajkú lakossággal került be. Magyarországon elsősorban Tolnában és Baranyában tenyésztették.
--  A cikta a rackához hasonlóan kisebb testű, az anyák: 40 kg, a kosok: 60 kg körüliek. Az anyák szarvatlanok, a kosoknak csak egy része hord könnyű csigás szarvakat. Az állatok teljesen fehérek.
-- A ckita gyapjú- és hús- termelő képessége hasonló a cigájáéhoz. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság tervezi saját cikta állományának kialakítását.

Kecskék

Parlagi Kecske


--  A fennmaradt írásos emlékeinkből kiderült, hogy honfoglaló elődeink a vándorlásuk során kecskét is magukkal hoztak és az itt élő népek kecskéivel történő keresztezéséből született az őshonos parlagi kecskénk. A parlagi típusú magyar tincses kecskefajta a nevét onnan kapta, hogy köztakarójának hosszú fedőszőreit nem köti össze fátyol és kötőszál, így a hosszú szőrszálak tincseket képeznek. Az őshonos kecske szélsőséges viszonyokhoz való jó alkalmazkodó képessége a hosszú szőrzetének és vastag bőrének is tulajdonítható.
--  A parlagi kecske nemesítése Kovárzik Károly nevéhez fűződik. Szilágysomlyón, Szentmártonkátán és Nyárasladányon hozott létre törzstenyészetet, amelyet az I. világháború során felszámoltak. Majd 1943-ban Fáy András Kőkút és Óhat állami uradalmakban hozott létre tenyészeteket, amelyek hasonló sorsra jutottak. 1970-es években néhány mezőgazdasági üzemben a magyar parlagi kecskék és import bakok keresztezésével próbálták a nagyüzemi kecske tenyésztést meghonosítani.
--  Az 1980-as években a termelő szövetkezetek felszámolták állományukat. Ma a Kecsketenyésztők és Nemesítők Országos Egyesülete végzi eredményesen a magyar kecske nemesítését és tenyésztését. Hazánkban legelterjedtebb a nemesített fehér magyar tejelő kecske. Szerény viszonyok között is jelentős mennyiségű tejet termel. Teje igen tápláló összetételű, különösen gyermekek táplálékaként értékes.

Sertésfélék

Mangalica Sertés


--  A múlt század elején a bakonyi, a szalontai és egyéb kezdetleges sertésfajták nem elégítették ki a hazai igényeket. A nemesítést a szerb sumidai és a hazai parlagi fajták keresztezésére alapozták. József nádor kisjenői gazdaságába Milos szerb fejedelemtől tenyésztési és nemesítési szándékkal hozatott egy törzset, amelyet a magyar mangalica nemesítés alapjának tekintenek.
--  A két világháború között az ország sertésállományának jelentős részét ez a fajta képezte. 1945 után a háború és a megváltozott fogyasztói igények miatt az állomány 50% alá csökkent, amely főleg a sötét színváltozatot érintette. A mangalicát a szőke, vörös, fecskehasú, és ordas-vadas színváltozatban tenyésztik. Ez a fajta a külterjes tartásmódot igen jól hasznosító, igénytelen zsírsertés.
--  A mangalica értékét a takarmánnyal szembeni igénytelensége, edzettsége és ellenálló képessége adja. A Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. tart nagyobb állományt belőle, elsősorban gazdasági célból. Néhány éve a mangalica iránti érdeklődés - az egészségesebb zsírösszetétele és a jobb húsminősége miatt ismét megnövekedett. A mangalica húsból is készül világhíres serrano sonka.

Lófajták

Shagya Arab


--  Az arab ló az emberiség alkotta kultúrfajták legrégebbi képviselője. Szinte mindegyik melegvérű lófajta nemesítője. Az arab ló kialakulása i.e. 3000-től i.sz. VII. századig tartott.
--  A Shagya arab a Bábolnai ménesben kitenyésztett lófajta, amely elsősorban a Monarchia utódállamaiban maradt meg. Ma már nagyobb létszámú állománya él Németországban, Svájcban, sőt Norvégiában is.

Mezőhegyesi Félvér


--  A mezőhegyesi állami ménesben két angol telivér mén alapította ezt a fajtát, Furioso sen (1836) és North Star sen (1844). A fajta magában hordja az angol vérre jellemző jó tulajdonságokat, ugyanakkor a hazai környezetben az angol telivérnél tömegesebb testű.
--  A szilárdabb szervezetű mindenes lóvá fejlődött. Elsősorban hátasló, de kocsiba is köthető, könnyű mezőgazdasági munkára is alkalmas. Tájkörzetei főleg Szolnok és Csongrád megyében voltak. Jelenleg mintegy 500 kanca és 50 mén számítható ebbe a fajtába.

Kisbéri Félvér

--  A Kisbéri Félvér az 1853-ban létesített Kisbéri Ménes Intézet célkitűzésének eredménye. A magyar félvér egyik hagyományos típusa. Nevét a kisbéri ménesről kapta, ahol angol telivér fajtájú mének alapították.
--  Kifejezetten hátas, sportcélra alkalmas ló. Jellegzetes tájfajtái is kialakultak, a tolnatamási és a szabolcsi tájfajták. 700-800 kanca és kb. 50 mén található az országban.

Gidrán
 
--  A Gidrán fajta ugyancsak Mezőhegyesen alakult ki. Alapítója Gidrán II., 1818-ban született mezőhegyesi mén. A fajtára jellemző a „sárga” szín, a mezőhegyesi sárga ménesből alakult ki, ahol a múlt század második felétől időnként arab, majd nagymértékben angol telivér méneket használtak.
--  A jelenlegi létszáma: 100-150 kanca, a törzsménes Maróc-pusztán található a Pannon Agrártudományi Egyetem kezelésében. Magyarországon kívül a fajtát még Bulgáriában és Romániában tenyésztik.

Lipicai

--  A fajta 1580-ban Lipicán (Lipizza) alapított udvari ménesből származik. A barokk udvari ló legkedveltebb típusa tulajdonképpen az Osztrák-Magyar Monarchia szülötte, kisebb létszámban a világ legkülönbözőbb tájaira is eljutott. A napóleoni háborúk idején kétszer is Magyarországra (Mezőhegyes; 1801, 1812) mentették a törzsállományt. 
--  1875-ben Fogarasra, egy részét Bábolnán hagyták, majd 1961-ben jelenlegi helyére, Szilvásváradra került. A magyar fogatsport világviszonylatban is elismert eredményeinek egyik meghatározó sikerét ez a fajta biztosította. A lipicai ló hazai génbankját a Bükki-hegység fennsíkján tartott csipkéskúti ménes képezi.

Nóniusz

--  A fajtát alapító Nonius senior anglonormann fajtájú mén hadizsákmányként került a kincstár kezére. 1816-1822-ig a mezőhegyesi ménesben fedezett. Arab és spanyol eredetű kancák termékenyítésével hasznosították. A múlt század közepétől a nóniusz fajtává alakult. 
--  A tenyésztés előterébe a nehéz vértesló, illetve a hámos jelleget állították. Kialakult tájkörzetei: Makó vidéke, Bánát és a Hajdúság. Legértékesebb volt a Mezőhegyesi ménesbirtok és Debrecen város tenyészete. Jelentősebb tenyészet a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság területén található. 

Hucul

--  A „Kárpátok pónija”, a tarpán egyenes leszármazottjának tudják. A múlt században nemesítették az arab fajtával, erre vall szép feje és elegáns formája. 
--  Rendkívül igénytelen, kitartó málhás-, hátas-, és igásló. Ma csak az Aggteleki Nemzeti Parkban van belőle kisebb állomány.


Szamárfajta
 
Afrikai Vadszamár

--  Az afrikai vadszamár a házi szamár őse, amely elvadulva a vadszamár korábbi elterjedési területének egyes részein, valamint a világ számos más részén él. A szamár lóval keresztezett utódait öszvérnek nevezzük, amelyek csaknem mindig, de nem szükségszerûen terméketlenek. 
--  A háziasított szamár 40 évnél is tovább élhet. Főleg hegyvidéken, szőlőkben igen jól használható, igénytelen igás illetve málhás állat. Kitartó, betegségekkel szemben ellenálló.


Tyúkfajták

Magyar tyúk


--  A régi magyarság tyúktartásáról nincsenek adatszerű bizonyítékaink. A máig létező és nagyra értékelt magyar tyúkfajta a középnagyságú sárga, fehér és kendermagos színű változat a középkori évszázadokban alakult ki.
--  A tyúkfajta a szélsőséges klimatikus viszonyok között is kitűnő az ellenálló képessége, kiváló kotló, jó nevelő. Húsminősége elsőrangú.

Erdélyi Kopasznyakú Tyúk


--  A Kisázsiai eredetű és a törökök által betelepített fajtának tekinthető az erdélyi kopasznyakú tyúk, amely a magyar tyúknál valamivel nagyobb testű, vadmadár formájú.
--  Ezek a fajták hús- és tojástermelésre egyaránt alkalmasak, a külterjes tartási módot szorgalmas élelemkereső készséggel, edzett szervezettel, jól hasznosítják.

Bronz Pulyka


--  A pulyka őse a vadpulyka ma is megtalálható Észak és Közép-Amerikában. Háziasítása időszámításunk szerint: 1000 körül indulhatott meg Amerikában.
--  Európába feltehetően a spanyol hódítók hozták, 1519-től írásos bizonyítékok erről tanúskodnak. Hazánkban a bronz és réz színű változata tekinthető régi magyar fajtának. Edzett, ellenálló, elsősorban rovarevő.

Lúd és Kacsafélék

Magyar Fodros Lúd


--  A magyar lúd a Kárpát-medencében őshonos. Fehér, tarka és fodros változatban fordul elő. Az Alföldön a nagyobb testű fehér és fodros, a Dunántúlon a kisebb testű, gyakran tarka színű egyedek voltak honosak. A fodros tollú magyar lúd őshonos ludunk.
--  A fodros lúdat a különleges változata, látványos fodros tollazata miatt előszeretettel tenyésztették hazánkban. Testnagysága, tojástermelése közepes, jó kotló fajta. Kiváló, különleges minőségű hús, toll és májtermelő.

Magyar Kacsa


--  A kacsa őse a tőkésréce. Őshonos fajtánk, mely a magyarországi viszonyokat kitűnően bírja, igénytelen, ellenálló. Kis testű, elsőrangú húsminőséget adó fajta, melyet fehér és tarka színben tenyésztenek.

Kutyafajták

Kuvasz


--  A kuvasz az egyik legrégebbi magyar pásztorkutya fajtánk, nagytestű, erős, izmos felépítésű, rendkívül tetszetős formájú kutya. Megvesztegethetetlen, bátor, gazdájához hűséges, kitűnő ház-, és területőrző. Nomád pásztorkodó őseink állatainak megvédéséhez szükség volt bátor, félelmet nem ismerő, őrző-védő pásztorkutyára.
--  A nomád pásztor, majd később a pásztorkodó állattenyésztő fő ellensége, vagyonának tizedelője a farkas és a szegénylegény volt. Ellenük kellett védeni az állatokat. Erre a feladatara két nagytermetű őrző-védő pásztorkutya-fajtát tenyészettek ki: a kuvaszt és a komondort.

Komondor


--  A Komondor ázsiai eredetű ősi magyar pásztorkutya. Erőteljes szervezetű, nagytestű, mozgása mégis könnyed, kimért. Területvédő, bátor és vakmerő. Önálló, de sohasem akaratos. Termetével, méltóságteljes megjelenésével kiemelkedik ősi magyar pásztorkutya fajtáink közül.
--  A honfoglaló magyarok minden bizonnyal lompos szőrű, nagytestű őrző kutyákat is hoztak a történelmi Magyarország területére. A komondor a mai napig egy jellegzetes fajta.

Puli
 

--  A puli világszerte a legismertebb magyar terelőkutya fajta. Ősei a pásztoremberek nélkülözhetetlen segítői voltak. Akár egy marhát is adtak egy-egy híres terelő kölykéért. A külsejével nem törődtek. Mintegy 100 éve szervezetten tenyésztik.
--  A puli egy közepes testű ősi magyar pásztorkutya fajta. Nagyon élénk vérmérsékletű, mozgékony energikus. Hihetetlenül tanulékony, terelésben és házőrzésben kiváló. A puli több színben fordul elő: fehér, fekete, szürke és fakó.

Pumi


--  A pumi legkorábbi megjelenési nyomát 1801-ből ismerjük az irodalomban. Igen élénk terelő eb, vakmerően bátor, ezért nagyobb állatok terelésében is szívesen használják.
--  A pumi egy kifejezetten hangos, ugatós fajta, házőrzésre is kiváló. Változatos szőrszínű, de leginkább ezüst és palaszürke színváltozatokban ismert.

Mudi


--  A Mudi elsősorban a Tiszántúl pásztorainak nagy becsben tartott kutyafajtája volt. 1936. évi tenyészállat vásáron történt a mudi első jellegleírása. Élénk vérmérsékletű pásztorkutya, közepes termetű, a hazai pásztorkutyák közül a legrövidebb szőrzetű.
--  A Mudi egy nagyon bátor, fogós természetű eb. A pásztorok által nagyon kedvelt, főleg nagyobb állatok mellett. A kutya színe lehet fényes, de lehet akár: fekete, fehér, fakó.

Simaszőrű Magyar Vizsla


--  A Simaszőrű vizsla világszerte az egyik legismertebb magyar vadászkutya. A magyar vizsla ősei a vándorló magyar törzsekkel kerültek hazánkba. Írásos emlékeket, ábrázolásokat már XVI. századi dokumentumokban is találhatunk. Vadászati jelentősége a XVIII. századtól fokozódott.
--  A XIX. század végén már vizsla versenyeket szerveztek Magyarországon, ahol a magyar vizslák is eredményesen szerepeltek. Középnagy testű, sárga, rövidszőrű, legendásan értelmes, mindenes vadászkutya. Éles szimatú, kiegyensúlyozott, könnyen és gyorsan idomítható.

Drótszőrű Magyar Vizsla


--  A magyar vizsla drótszőrű változata korántsem tekint vissza olyan hosszú múltra, mint a rövidszőrű magyar vizsla. A drótszőrű magyar vizsla kialakulása a 20. században történt, fiatal fajtának tekinthető. A rövidszőrű almokban időről időre feltűntek az elvárttól eltérő szőrminőségű egyedek, amelyeket kiselejteztek.
--  A drótszőrű vizsla a simaszőrű vizslánál erősebb csontozatú, robosztusabb megjelenésű mindenes vadászeb. Könnyen kezelhető, tanulékony, a vízi munkát különösen kedvelő fajta.

Erdélyi Kopó


--  Az erdélyi kopó egy régi magyar kutya fajta. Örökségünk része, mint műkincseink, népszokásaink, nemzeti parkjaink. Nem lehet kérdés, hogy meg kell őriznünk minél eredetibb alakjában, ameddig ez még lehetséges. A kopózás egykori formájában ma már nem létezhet.
--  Ahogy az agarászat is csak igen szabályozott keretek között és kizárólag a néphagyományok ápolásának szintjén gyakorolható. Középnagy testű, bátor, kitartó ősi magyar kopófajta. Kitűnő szaglással rendelkezik, könnyen tanítható, igénytelen. Kitűnően hajt, keresésre és vadelhozásra is használható.

Magyar Agár


--  Ősi magyar vadászkutya. A nyúl, róka, őz futással történő elejtésére, megfogására használják. Hosszú távon igen kitartó. Igénytelen, rendkívül szívós. Színe változatos. Eredetére vonatkozóan biztos adatok nem állnak rendelkezésre.
--  A többször honfoglaló magyarok bizonyára magukkal hozták, és történelmünk folyamán állandóan szerepelt. A hús szerzés egyik legegyszerűbb módja volt az agárral való nyúl vadászat, azaz agarászat. A magyar agár õsi vadászkutya fajta.