"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Kék Bolygó, Óceánok Élővilága - Michel Legrand

2014.02.15 19:36

 

Kék Bolygó - Óceánok Élővilága.

Földünk a Kék Bolygó, amelynek: 70%-át az Óceánok borítják. A Földi élet mintegy: 3,6 billió évvel ezelőtt az Óceánokból indult el, és ezek a hatalmas, összefüggő víz felületek a mai napig pótolhatatlan szerepet töltenek be az életünkben.. A Kék Bolygó csodája minden az egész Földön.



Kék Bolygó - Óceánok Végtelenjei

--  Az Óceánokat természet földrajzi szempontból három kategóriában különböztetjük meg: a legnagyobb a Csendes-óceán, a legforgalmasabb az Atlanti-óceán, míg a harmadik legnagyobb összefüggő vízterület Földünkön az India-óceán. Más megközelítésben ezeken túl van még két óceán: a Déli-óceán és az Északi-Jeges-tenger.
--  Kiterjedésük szinte felfoghatatlan: 370 millió négyzetkilométer felületet borítanak és összesen mintegy: 1,4 billió köbkilométer vizet tartalmaznak. Mélységük a part menti sekélyebb vizektől egészen a 11 kilométer mély árkokig változik, hőmérsékletük szintén nagy eltéréseket mutat, attól függően, mennyire van az adott hely az Egyenlítőtől távol.
--  Az óceánok: 3,8°C átlag hőmérsékletéhez a Sarkvidéki jégsapkák és az Egyenlítő menti meleg és tiszta víz felületek együttesen adják. Bolygónk a világűrből nézve a hatalmas víz felületek miatt kéknek látszik. Ezért a Föld a "Kék Bolygó" nevet viseli a csillag rendszerben.



Csodás sokszínűség

--  Az óceánok élővilága rendkívül változatos, sok különféle ökoszisztéma él bennük, összetételük elsősorban a víz hőmérsékletétől, a tápanyagoktól és a vízen átszűrődő nap mennyiségétől függ. Az apró planktontól a hatalmas bálnáig sokféle állat élőhelye az óceán.
--  Találunk bennük korall zátonyokat, melyek tele vannak élettel, és nemcsak a dokumentum­ film készítőket, hanem a rajz filmeseket is megihlették már. Ezeken a zátonyokon a trópusi esőerdőkhöz hasonlóan gazdag élővilág található. A tengeri halfajták mintegy harmada a korallzátonyokon él. Eddig 4000 hal fajt és 800 korall fajt azonosítottak a tudósok, és még mindig vannak ismeretlen, felfedezésre váró területek, fajok.
--  A napfény csupán a vízfelszín felső: 200 méterén hatol át, ami az alatt található, a hideg és sötét mélytengerek világa az elmúlt néhány évtizedig rejtegette titkait, és ma is csak nagyon kevés részét ismerjük. Halak, puhatestűek és világító medúzák, fél méter hosszúságú férgek és baktériumok élnek errefelé.
--  Az óceánok biztosítják az élőhelyet számos halfajnak, így a cápáknak, rájának, tengeri madaraknak és emlősöknek, táplálék forrást és megélhetést biztosítva ezzel a part mentén élőknek évezredek óta.

 

Atlanti-Óceán élővilága

--  Az Atlanti-óceán a Föld második legnagyobb óceánja, a bolygó felszínének kb. 20%-át foglalja el. Az óceán medencéje megközelítően Észak-Déli irányban, elnyújtott S alakban húzódik végig a nyugati féltekén. Két jelentős területre szokás osztani, az Északi- és Déli Atlanti-óceánra, a választóvonalat az Észak-Egenlítői áramlás jelenti, a 8. északi szélességi fok magasságban.
--  Az Atlanti Óceán területe: 106 millió km², a bolygó felszínének: 20%-át, foglalja el, a vízzel borított felszínének nagyobb bármelyik szárazföldi kontinensnél. Átlagos mélysége: 3500 méter, mellék tengerekkel: 3400 méter, legmélyebb pontja: 8500 méter..
--   Az Atlanti-óceán fauna szerkezetére komoly hatást gyakorol az oxigénben és planktonban dús hűvös víztömegek más óceánoktól eltérő, magas aránya. Az Atlanti-óceán élővilágát -a környezeti tényezőkkel összefüggő sajátosságai miatt-, a tenger biológusok olyan önálló entitásnak tekintik, amit Atlanti fauna provinciának nevezünk. Az Atlanti fauna provincián belül, elsősorban a földrajzilag szeparált helyzete miatt, részben elkülönült rendszert alkot a karibi és a mediterrán élővilág.
--  A Biodiverzitás, azaz a fajok sokfélesége az atlanti fauna provincián belül szegényesebb, mint az indo-pacifikus fauna provinciáé. Ez különösen az Atlantikum, valamint az Indiai és a Csendes-óceán trópusi területeinek biodiverzitását összehasonlítva válik szembetűnővé. Az Atlanti fauna provinciához hozzávetőlegesen: 4.600 halfaj tartozik. Ugyanakkor, a világtengeren folytatott halászat kereskedelmileg hasznosítható, összesen mintegy: 200 halfajából 120 fajt kizárólag az Atlanti vizeken halásznak.
--  A nyílt vízi rajhalak családjai közül a hering-félék (Clupeidae), a tőkehal-félék (Gadidae) a makrélák (Scombridae) a tüskés makréla-félék (Carangidae), és a tonhal-félék (Thunnidae) családjához tartozó fajok alkotják a kereskedelmileg legértékesebb állományt. A porcoshalak (Chondrichtyes) osztályából említést érdemel a kékcápák (Prionace galuca), az északi atlanti vizeken honos óriáscápák (Cetorhinus maximus), és a kereskedelmi méretekben is halászott közönséges tüskéscápák (Squalus acanthias) viszonylag népes populációja, nem különben a Dél-afrikai és Földközi-tengeri nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) populáció.
--  Mind az északi, mind pedig a dél-atlanti területek viszonylag jelentős cet populációval rendelkeznek. A szilás-cetek (Mysticeti) alrendjébe tartozó családokat elsősorban a barázdásbálna-félék (Balneopteridae) és a simabálnák (Balaenidae) képviselik. A fogas-cetek (Odontoceti) néhány családja, így többek között a fehérdelfin-félék (Monodontidae) csak az Atlanti-óceán arktikus vizeiben fordulnak elő, mint például a legendás narvál (Monodon monoceros), vagy a beluga (Delphinapterus leucas).
--  Világ viszonylatban is jelentős a ma élő legnagyobb húsevő ragadozó, az óriás ámbráscet (Physeter macrocephalus) közép-atlanti populációja a Zöldfoki és az Azori-szigetek térségében, valamint az Új-Funland és Norvégia vizein honos kardszárnyú delfin (Orcinus orca) populáció.
--  Az Atlanti trópusi fauna a karibi térségben a leggazdagabb, bár ez a gazdagság a másik két óceánhoz képest csak viszonylagosnak tekinthető. Az indo-pacifikus térséggel összevetve, a zátonyépítő kőkorall-fajok alacsony diverzitása, és a korall zátonyok kisebb száma a leglátványosabb különbség. Szemléltetésként; amíg a nyugat Csendes-óceáni: Fülöp-szigetek térségéből: 557, a kőkorallok rendjébe (Madrepora) tartozó zátony építő fajt ismerünk, addig ugyanez a fajszám a korallokban leggazdagabb atlanti-karibi térségben mindössze 58. Kiterjedtebb korallzátonyokat csak az Atlanti-óceán közép-nyugati partvidékén észlelhetünk.
--  Az Atlanti egyenlítői terület keleti oldalán, az Afrikai partok mentén -a korábban bemutatott hideg Benguela-áramlat miatt-, gyakorlatilag nincsenek zátony formációk. A nyugati partvidéken az Amazonas-torkolat, és a Falkland áramlás hűvösebb vizei szabnak gátat a zátonyépítő korallok terjeszkedésének.
--  A leggazdagabb Atlanti korall zátonyokat: Kuba és Haiti térségében találjuk. A Karibi térséget főként a szegély- és a sánc- zátony formák jellemzik, a trópusi pacifikus térségben oly gyakori atollok itt ismeretlenek. A Golf-áramlat északra tartó meleg vizének köszönhetően, az Atlanti-óceán nyugati partvidékén még a 32.-34. szélességi fok között is előfordulnak kicsi, és csupán néhány korallfaj által reprezentált foltzátonyok.
--  Az Atlanti-trópusi zátony építő korallok legfontosabb nemzetségeit, az agancs-korall (Acropora), a csillag-korall (Monastera), és a saláta-korall (Agaricida) génuszok alkotják. A Karib-tenger vizeiben: 1550 halfaj honos. A faj spektrum az indo-pacifikus régióhoz képest szerényebb. A trópusi atlanti vizek sajátossága viszont a jelentős endemizmus, azaz a csak itt honos fajok magas aránya. A trópusi hal fajokat -család szinten- hasonló csoportok képviselik, mint az indo-pacifikus területeken.
--  Ilyenek, -a teljesség igénye nélkül-, az ajakoshal-félék (Labridae) a császárhal-félék (Pomacanthidae), a felcserhalak (Acanthuridae), az íjhal-félék (Balistidae) vagy például a sörtefogúak, pillangóhal-félék (Chaetodontidae) és a papagájhalak (Scaridae) családjai. Az észak-kelet atlanti hűvös vizek különleges helyi ökoszisztémáját pedig a kiterjedt, óriás barna moszat (Macrocystis) erdőségek gazdag élővilága reprezentálja.

      

Csendes-Óceán

--  A Csendes-óceán, a Magellán által adott Mare Pacificum, 'csendes tenger' elnevezésből a Föld legnagyobb óceánja. Északon az Arktisz, délen az Antarktisz, nyugaton Ázsia és Ausztrália, keleten pedig Amerika veszi körül. Az Egyenlítő mentén két, északi és déli félre osztják.
--  166 millió km²-nyi területével, melléktengerekkel 181,34 millió km² a bolygó felszínének 35%-át, vagyis a szárazföldek összességénél nagyobb részt, vízzel borított felszínének pedig felét fedi le. Átlagos mélysége 4188 méter, melléktengerekkel 3940 méter, legmélyebb pontja, amely a Föld legmélyebb pontja is egyben a Mariana-árok: 11 034 méter..
--  Földünk legnagyobb korallzátonya Ausztrália északkeleti partjainak mentén, attól 80–160 km távolságra, közel kétezer kilométeres darabon öleli körbe a zöld kontinenst. Jó része csupán apály idején emelkedik ki a tengerből. A Nagy-Korallzátony - egy merülő csoda. A korall zátonyok és -szigetek keletkezésének első tudományos magyarázatát: Charles Darwin adta.
--  Az Óceánok sekély és meleg vizű területein a fenéken megtelepedett korallfajok aránylag gyorsan szaporodnak, s további állatfajok (rákok, mészalgák, kagylók, tüskésbőrűek) keverednek a kialakuló korallpadok közé, míg a fennmaradó üregeket korall homok tölti ki. Az évmilliók során e korall telepek elérik és meghaladják a tengerszint magasságát. A hullámok és a szél odasodorta magvakból előbb-utóbb megtelepszik rajtuk a növényzet.
--  A Nagy-Korallzátony - egy merülő csoda. A világ természeti csodái között számon tartott Nagy-Korallzátonyt közel háromezer különálló zátony és több mint: 500 kisebb-nagyobb sziget alkotja. A flórája és faunája rendkívül változatos, eddig csupán korall fajokból közel félezret számoltak össze a kutatók. De megtalálhatjuk itt a mázsányira is megnövő óriás-kagylót, amelynek tátott „szájába” nem ajánlatos belelépni, míg a jóval kisebb kúp-csiga kellemetlen méreg fogakkal rendelkezik. A szuvenír üzletek sztárja a csodaszép porcelán-csiga, az éttermek étlapjain pedig előkelő helyen szerepel a csodálatos ízű languszta.
--  Több mint: 1500, érdekesebbnél érdekesebb halfaj áll, illetve úszkál a kíváncsi búvárok rendelkezésére. Ám tegyük hozzá gyorsan: e vizek leghírhedtebb állatai a szürke- és a dajkacápák, amelyek közismerten mohó ragadozók. Ha máshonnét nem, hát a természet filmekből sokunknak ismerősek lehetnek az ajakos halak, melyeknek testét 4–5 centiméteres tüskék borítják, ráadásul veszélyt érezvén hatalmas gömbbé fújják fel magukat.
--  Nos, cápa legyen a talpán (uszonyán), aki ki merne kezdeni velük. Egy-egy búvárkodással töltött nap végén, vagy csupán néhány merülés után már elmondhatjuk: az emberi kéz által érintetlen, lenyűgözően változatos, fantasztikus színekben és formákban gazdag víz alatti világ életre szóló élmény. Akit, szemben úszván velük, simogattak már végig rajokban közeledő pávahalak ezrei, tudja, miről szólunk.
--  E fantasztikus, élőlények alkotta természeti képződményről érdekes sorokat olvashatunk a legendás Cook kapitány naplójában, aki 1769-ben hajózott el mellette. A hajó napló persze nem a vízi világ szépségét, hanem a zegzugos szirtfokok árbocosokra jelentett veszélyét rögzíti.
--  A Nagy-korallzátonyt 1981 óta tartják számon a világörökség részeként. Megőrzése, megóvása nem csupán a tudományos kutatás, a zoológia és az oceanográfia, hanem Ausztrália számára is fontos. Ugyanis ez a korallgát védi a kontinens partjait a Csendes-óceán pusztításától. Élővilága felülmúlhatatlanul gazdag. Több millió hektáros területén néhány nemzeti parkot is kialakítottak, legutóbb a Zöld-szigetet nyilvánították védetté, amely mindössze három méterrel emelkedik az óceán szintje fölé. Felszínét kókuszpálmák borítják, partjait vakítóan fehér korallhomok fedi. ól.
--  A víz alatti világ lenyűgözően színes és változatos, néha ismeretlen és veszélyes. Talán sokan emlékeznek a közelmúlt egyik média hírére: a krokodil vadászként elhíresült, egyébként zoológus végzettségű: Steve Irwin tavaly ősszel filmet forgatott az egyik korallszigeten, amikor egy tüskés rája halálos mérge végzett vele.
--  Az utóbbi esztendőkben több helyről is aggasztó hírek érkeztek a Nagy-korallzátonnyal kapcsolatban. A borúlátóbbak szerint a Nagy-korallzátony napjai meg vannak számlálva, s jelentős része a következő 40–50 esztendő során megsemmisül. A Queenslandi Egyetem Tengertudományi Központjának minapi tanulmánya szerint igen kicsi a valószínűsége annak, hogy a korallok képesek lesznek alkalmazkodni a világtengerek hőmérséklet változásaihoz. Márpedig a legoptimistább előrejelzések is a következő ötven év vonatkozásában két Celsius fokos felmelegedést tételeznek.
--  A korallok pusztulásához azonban nem csupán a manapság naponta emlegetett globális felmelegedés járul hozzá. A megengedettnél nagyobb mértékű halászat, s a part menti vizek szennyezettsége ugyancsak veszélyeztetik e páratlan természeti képződményt. Az ausztrál parlamentben már számolgatják: a halállomány pusztulása és a turizmus csökkenése évente dollármilliókkal rövidíti meg az állami büdzsét. Nem hivatalos becslések szerint a Nagy-korallzátony jelenleg évi egymilliárd dolláros üzletet jelent Ausztráliának.
--  A mértékadó tudósok igyekeznek megnyugtatni a közvéleményt: a zátonyok nem fognak eltűnni, ám azokat a jelenleginél kevésbé látványos élőlények népesítik be majd a jövőben,, tengeri algák és moszatok.
--  A közelmúltban a WWF (Worldwide Fund of Nature) készített egy összefoglaló jelentést az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC), amelyben földünk tíz olyan természeti csodáját sorolja fel, amelyek eltűnhetnek a klímaváltozás hatására. E listán a mexikói Chihuahua-sivatag, a Chilében található valdiviai őserdők s a Himalája olvadó gleccserei mellett ott szerepel az ausztrál partok közelében lévő Nagy-korallzátony is.



Indiai-Óceán

--  Az Indiai-óceán a világtengerek egyike, a harmadik legnagyobb vízfelület a Földön. Nyugaton Afrika, északon Ázsia, keleten a Szunda szigetek és Ausztrália határolják. Déli határának bajos megállapítani a helyét, némelyek az Afrika legdélibb pontját a Tasmánia legdélibb pontjával összekötő egyenest szokták határul venni, míg mások a déli-sarkkört.
--  Az Indiai-Óceán területe 74 millió négyzetkilométerre számítható, tehát csaknem két és félszer akkora területet foglal el, mint Afrika. Átlagos mélysége 4100 méter, melléktengerekkel 3740 méter. Legmélyebb pontja, a legnagyobb mélységét a Jáva és Ausztrália közé behúzódó India-Ausztráliai-medencében éri el, a 7455 méter mély Jávai-árokban.
--  Az Indiai-óceán trópusi, szubtrópusi vizeiben élő fauna -biogeográfiai értelemben-, a Csendes-óceán trópusi állatvilágával együtt, önálló entitást alkot. Az indo-pacifikus faunaprovincia keleti határa Polinézia és a Hawaii-szigetek, nyugaton pedig a kelet-afrikai partvidék, illetve a Vörös-tenger. Az indo-pacifikus faunaprovincia rendelkezik a legnagyobb biodiverzitással, azaz itt tapasztalhatjuk a legnagyobb fajgazdagságot.
--  A halak állatköre (Pisces) eddigi ismereteink szerint mintegy 5400 fajjal reprezentálja magát az Indiai-óceánban. Az Indiai-óceán melléktengeri közül külön figyelmet érdemel a Vörös-tenger. Szeparáltságának köszönhetően, az itt honos 1200 indo-pacifikus halfaj több mint 20 százaléka tekinthető csak itt honos, endemikus fajnak. Az Indiai-óceán színes, fajokban gazdag hal populációja nagyobb részt az óceán trópusi területeinek korallzátony ökoszisztémájához kötődik. A porcoshalak osztályát (Chondrichtyes) a korallzátonyok, és részben a pelágikus öv gazdag cápa és rája populációi képviselik.
--  Az Indiai-óceán korallzátonyain elsősorban a kékcápa-félék családjába (Carcharhinidae) tartozó szirticápa-félék tekinthetők dominánsnak. Gyakoriak a tüskésrája-félék családjához (Dasyatidae) sorolt, valamint a sasrája-félék famíliájába (Mylobatidae) tartozó fajok. A Maldív-szigetek térségben, és a mozambiki partvidéken különösen gyakoriak az egyébként ritka ördögrája-félék (Mobulidae).
--  Még a csontoshalak osztályát (Osteichtyes) reprezentáló családok teljes körű felsorolása is meghaladja fejezetünk kereteit. A korallzátonyok jellegzetes halcsaládjai közül kiemelendők például a muréna-félék (Muraenidae), a tüskéshal-félék (Holocentridae), a skorpióhal-félék (Scorpaenidae), a fűrészessügér-félék (Serranidae), a szappansügér-félék (Grammistidae), a nagy szemű sügér-félék (Priacanthidae), vagy a korallőr sügér-félék (Cirrithidae) családjai.
--  Veszélyessége okán, feltétlenül meg kell, hogy emlékezzünk a Vörös-tenger, és az Indiai-óceán korallzátonyain viszonylag elterjedt, és a skorpióhalak családjába tartozó közönséges kőhalról (Synanceia verrucosa), amely a világtenger legmérgezőbb halfaja. Az erős hátúszósugarak okozta szúrás olyan toxint fecskendez az áldozat testébe, amely nagyon gyorsan hipotermikus tüneteket, és a keringési rendszer teljes összeomlását, végső soron az áldozat halálát okozhatja. Méltán hívják a tengerek pillangóinak a sörtefogúak családjába (Chaetodontidae) tartozó pillangósügéreket, pompás színeik miatt.
--  A korallzátonyok legszebb és legszínesebb halai közé tartoznak a császárhal-félék (Pomacanthidae), az ajakoshal-félék (Labridae), vagy a papagájhalak (Scaridae) is. A telepes korallok ágai között bújnak meg a kistermetű korallsügér félék (Pomacentridae), de ugyanehhez a családhoz soroljuk a méltán népszerű bohóchalakat (Amphiprion nemzetség) is, amelyek tengeri rózsákkal élnek együtt szimbiota kapcsolatban.
--  A korallzátonyok halcsaládjai nem lennének teljesek a fajgazdag felcserhal-félék (Acanthuridae), íjhal-félék (Balistidae), édesajkúhal-félék (Haemulidae), csattogóhal-félék (Lutjanidae) vagy gömbhal-félék (Tetradontidae) családjainak megemlítése nélkül. A nyílt tenger gyorsúszású ragadozó halait képviselik a tüskésmakrélák (Carangidae),és a tonhal-félék (Thunnidae).
--  Az Indiai-óceán legkülönlegesebb és egyben legritkább csontoshal-féléje a híres maradványhal (Latimeria chalumnae). Ez az élő kövületnek tekinthető, és az izmosúszójúak alosztályába (Sarcopterygii) tartozó hal, amely a szárazföldre kimerészkedett első primitív kétéltűek távoli ősének tekinthető, egészen 1938-ig csak fosszíliákból volt ismert a kutatók számára. Úgy vélték, hogy 100 millió évvel ezelőtt halt ki ez az ősi csoport, amikor is a dél-afrikai partok előtt, 1938-ban kifogtak egy eleven példányt. A maradványhal jelenlegi ismereteink szerint elsősorban a Commore-szigetek és Szumátra térségének mélyvizeiben él.
--  A gerinctelen élővilág csupán példálózó bemutatása még a fontosabb halcsaládok felsorolásánál is reménytelenebb vállalkozás. Az Indiai-óceán különlegessége az itt honos óriáskagyló (Tridacna gigas), amely a kagylók osztályának (Bivalvia) ma élő leghatalmasabb képviselője. Az óriáskagyló teknői meghaladhatják a méteres szélességet, súlyuk pedig elérheti a 150 kilogrammot. Szintén az Indiai-óceán "élő kövületei" közé sorolhatjuk a csigaházas polipot (Nautilus pompilius), amelynek ősei főleg a földtörténeti ókorban népesítették be nagy tömegben az egykori óceánokat.
--  Az Indiai-óceán gazdag a virágállatok osztályába (Anthozoa) és a kőkorallok rendjébe (Madrepora) sorolt zátonyépítő korallfajokban is, amelyek építőmunkájának köszönhetjük az óceán kedvtelési búvárok körében méltán népszerű, színpompás korallzátonyait. A legkiterjedtebb zátony formációkat a Kelet-Afrikai partvidéken, a Vörös-tengerben, a Maldív-szigetek térségében és a Nagy Szunda-szigetek parti vizeiben találhatjuk. Típusát tekintve a leggyakoriabbak a szegély és a sánc zátonyok. A Csendes-óceán térségéhez képest ritkábbak az atollok. Az atollokban leggazdagabb formációt a Maldív-szigetek alkotják. (Maga az atoll név is maldív eredetű, amely szó maldív nyelven korallszigetet jelent.)
--  Az Indiai-óceán korallzátonyai a Föld összes korallzátonya területének mintegy 20 százalékát adják. Az egyes zátonyépítő korallfajok diverzitása a közép indiai-óceán térségben a legmagasabb, a fajszám nyugati irányba haladva fokozatosan csökken. Amíg az előbb említett közép indiai-óceáni régióban a zátonyépítő kőkorallok fajszáma eléri a 345-öt, addig például a Perzsa-öbölben ez a szám 68-ra csökken.
--  Az indiai-óceáni zátonyokat felépítő legfontosabb korall nemzetségek közé soroljuk az agancs-korall féléket (Acropora), a mozaik-korallokat (Lobophylia), az ujj-korallokat (Stylophora), a pórus-korallokat, (Porites), az orgona-korallokat (Tubipora), az ujjbegy-korallokat (Sinularia), az agy-korallokat (Platygyra), és a tűz-korallokat (Millepora). Gyakori korall nemzetséget alkotnak továbbá a pórus-korallok (Favites), a szeder-korallok (Pocyllopora), vagy a gomba-korallok (Fungia).
--  Végül fontos megemlíteni az Indiai-óceán Antarktisszal határos hideg vizeiben honos, viszonylag gazdag cet populációt is. A Kerguélen-szigetek vizeit például gyakran felkeresik a fogas-cetek rendjébe (Odontoceti) tartozó kardszárnyú delfinek (Orcinus orca). A szilás-ceteket (Mysticeti) elsősorban a barázdás-bálna félék (Balenopterae), a hosszúszárnyú-bálna félék (Megapterae), és a sima-bálnák (Balneae) reprezentálják.

Óceánok a Földünk tüdeje

--  Az Óceánok mindezeken túl létfontosságú szerepet töltenek be a Földi életben.
--  A tengerben található mintegy: 6500 algafaj az óceánok legfontosabb oxigén termelője. A fitoplanktonok, algák és a tengeri növények a fotoszontézisen keresztül felelősek bolygónk ózonrétegéért, ami megvéd minket a káros UV-B sugárzástól.
--  Az elmúlt évszázadokban azonban a korábbi egyensúly kezdett felborulni, és ma már az óceánok komoly veszélyben vannak az emberiség által végzett tevékenységek következtében.

        

Óceánok veszélyban vannak

--  Számtalan veszély forrás fenyegeti Földünk óceánjait. A környezet szennyezés következtében: kőolaj származékkal, nehéz fémekkel, mű trágyával szennyeződnek a vizek, több helyen a szennyvíz csatornák feldolgozatlanul öntik tartalmukat a tengerekbe a partmenti településekről.
--  Korábbi, akár több évtizeden át folyamatosan tartó atom kísérletekből visszamaradt, illetve atom fegyverekből és tengeralattjárókból baleset során kiszabaduló radioaktív anyagok rakódnak le a tenger fenéken. A tengerbe kerülő nehéz fémek az emberi fogyasztásra kifogott halakban is kimutathatók bizonyos régiókban!
--  Az utóbbi évtizedekben kialakult túlhalászat következtében a világ halkészlete veszélybe került. Az óceánokon dolgozó körülbelül 3,8 millió halász hajónak mindössze 1%-a dolgozik nagytételben, de az összes halászat 50%-át ők végzik. Az újabban kifejlesztett, hatalmas hajók egy kilométer átmérőjű hálóikkal akár napi 300 tonna halat is képesek lehalászni!
--  A tengerek alatt rendkívül gazdag ásványi anyag lelőhelyek vannak, ezek kiaknázása folyamatos, jelenleg például 6000 aktív olajmező működik.
--  A klíma változás katasztrofális hatással lehet bolygónkra. A tengerszint várható megemelkedése partmenti településeket tehet lakhatatlanná, a víz hőmérséklet emelkedése az érzékeny fajok kihalásához vezet, míg a tengeri áramlatok megváltozása a vándorló fajok útvonalának megváltozását vonja maga után.

Óceánok megvédése, mit tegyünk, hogy megvédjük az Óceánokat.?

--  Azt gondolhatnánk, olyan messze vagyunk az óceánoktól, hogy a mi tevékenységünk nem befolyásolja az állapotukat. Ez természetesen nem így van, a környezetszennyezés és a klímaváltozás ellen bárhol élünk, sokat tehetünk...
--  Lehetőségeink szerint inkább használjuk a tömegközlekedést autózás helyett, vásároljunk ésszel és minél kevesebb csomagoló anyagot felhasználva, ne használjuk feleslegesen az energiát, lehetőségeink szerint a háztartásunkban is inkább megújuló energia forrásokat használjunk.
--  Válasszuk a környezetbarát termékeket, például természetes alapú mosó- és tisztító- szereket. Éljünk és vásároljunk amennyire csak lehet környezet tudatosan, hogy gyermekeinkre, unokáinkra egy élhető: Kék Bolygót hagyjunk...