"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Jókai Mór a nagy író mesemondó - Takács Gyula

2014.03.01 22:01

 

Jókai Mór a nagy magyar író és mesemondó.

Jókai Mór a legtermékenyebb és legismertebb magyar író, a nagy magyar mesemondó, az egyik legnagyobb romantikus humanista. Művészetének legszembeötlőbb jellegzetessége a cselekményesség, a fordulatos, váratlan meglepetések sokaságát tartalmazó mese szövés. Jókai ennek rendeli alá a regényeinek összetevőjét, a jellemek megrajzolását és a környezet megjelenítését.

 

Jókai Mór Élete

Jókai Mór (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, Erzsébetváros, 1904. május 5.) regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja...... Jókai Mór a Duna-parti Komárom városában született, kisbirtokos református nemesi értelmiségi családban, 1825. február 18-án látta meg a napvilágot. Rá két nappal, 1825. február 20-án kereszteltetett meg. Édesapja Jókay József ügyvéd, édesanya Pulay Mária. Édesapja elszegényedett nemes volt; miután a földjeit kénytelen volt eladni, ügyvéddé lett. Barátja volt az irodalomnak, amint maga írja: «tisztelettel, még pedig különös tisztelettel viseltetem hazánknak minden jelesebb poétai lélekkel ékeskedő fiai eránt» maga is írt időtöltésből verseket, összeírogatott más szerzőktől érdekes dolgokat; ügyes rajzoló s festő is volt és jegyzeteit találóan illusztrálta. Jókai Mórt eredetileg Jókay Móricnak hívták, mivel Móric néven anyakönyvezték. Egy anekdota szerint írótársa, Tóth Lőrinc címzett először egy levelet „Jókay Mór úrnak”, amin Jókai kezdetben bosszankodott, s frappáns válaszul ő maga is „Tóth Lőr úrnak” címezte leveleit. Később Petőfi noszogatására kezdte az irodalmi életben a Jókay Mór nevet használni. 1848. március 15. után nevében az y-t i-re cserélte, ezzel is jelezte, hogy nem akar élni a nemesi származás előnyeivel, így legismertebb regényei már Jókai Mór néven jelentek meg. Az elemi iskoláit 1831.-ben Komáromban kezdte meg, 1832.-ben már ugyanott a református középiskolában a gimnáziumi declinisták sorába lépett és 1833.-ban conjugista lett; mind a két osztályban Keresztesi Barsi József volt a tanára. 1834-35.-ben grammatista volt Sörös Lajos tanárkodása alatt. A kis Móricban korán jelentkezett az erős képzelődés. Ennek tulajdonítható ideges félénksége, mely egyebek között abban nyilvánult meg, hogy rettegett a nagy szakállú zsidóktól, a kutyáktól és különösen attól, hogy élve eltemetik. Szülei nem eresztették el a háztól, pajtásai nem igen voltak, magában, bizarr játékokkal szeretett mulatni. Nagy hatást gyakorolt lelkére édesatyja, ki barátja volt az irodalomnak, színészetnek és maga is írogatott időtöltésből verseket, rajzolgatott, festett, mesélt az 1809.-es nemzeti felkelésről, melyben részt vett; valamint édesanyja, ki jeles adomázó volt. Mindezen hajlamokat Jókai Mór a szüleitől örökölte. Kilenc éves korában megjelent két verse nyomtatásban, egy rímes rébusz a Regélő 1834. -70. számában, és egy négysoros vers A város bolondjáról a Helmeczy Társalkodójában 1834. -54. számában, melyeket Tóth Lőrinc vitt magával Pestre s ott adatta ki. 1835-ben Pozsonyba adta őt atyja cserébe Zsigmondy Sámuel ágostai evangélikus líceumi tanárhoz, a német nyelv megtanulása végett, hol tanulmányait folytatta. Schröer Tobiás Godofréd volt a tanára, ki az akkori idők szelleme szerint szigorúan óvta az ifjakat a magyar beszédtől és irodalomtól. Jókai a német nyelven kívül jól megtanult latinul és a görögbe is belekezdett – kitűnő tanuló volt. 1837-ben hazatértekor már halálos betegen találta szeretett atyját és még azon évben el is vesztette. A fájdalom ágyba döntötte a gyermekifjút és méltán féltették életét. Hálával emlékezik a költő «áldott jó Eszter nénjére», aki őt ápolta, mert ennek az ápolásnak köszöni, hogy életben maradt. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában folytatta. Tanárai közül nagy szeretettel és hálával emlékezik meg Vály Ferencről, aki később sógorává lett. Levegőváltozásra lévén szüksége, anyja Kecskemétre küldte őt jogot tanulni. Ezen alföldi város testére, lelkére egyaránt üdvösen hatott. «Itt lett belőlem ember.!. Itt lett belőlem magyar író.!.», mondja visszaemlékezésében ő maga. Mellbaja teljesen megszűnt, szervezete megerősödött. Megismerte az igazi magyar népéletet, a népjellemet, a puszták világát. Kecskeméten a visszatért életkedv elég változatossá tette napjait. A sugárzó szemű szőke fejű, választékos modorú ifjú meg is tudta magát kedveltetni a diákság körében. Szorgalmasan tanult, de volt ideje színielőadásokat rendezni, bennük játszani, rajzolni s festeni; sőt, kis diákokat is tanított rajzolni. Itt írta a Zsidó Fiút 1842.-ben. A darab pályázatra lévén szánva, idegen kézzel kellett írva lennie. Petőfi mint színész 1843. január közepén Kecskemétre került s felkereste Jókait. A színészköltő sanyarú helyzetben volt, Jókai arra kérte őt, másolja le drámáját, gondolván, hogy majd tisztességes honoráriumot ad neki. Petőfi örömmel tette meg a baráti szolgálatot; a honoráriumot azonban nem fogadta el. Jókai tehát azzal fejezte ki háláját, hogy lefestette barátját olaj-miniatűrben, violaszín sárga gombos frakkban... 1845.-ben a nyári hónapokat Komáromban édesanyja körében töltötte; a társaságot kerülve rendesen kora reggel ment ki szigeti kertjükbe s késő este tért haza; ott készült az ügyvédi cenzúrára s írta a 'Hétköznapok' című regényét. Olykor ellátogatott Orbán Gábor városi rajzmesterhez, hol olajba festett egy várat. Az 1845-46.-os telet ismét Pesten töltötte, többnyire Petőfi Sándor, Damó kálmán, Czakó zsigmond, Pákh Albert és Vahot Imre társaságában; ezen a télen Tompa Mihály is tartozott a társaságukhoz. 1846.-ban letette a cenzúrát, ügyvédi oklevelet nyert és egy pert is vitt, melyet szerencsésen megnyert. De az ügyvédi pályával csakhamar szakított. 1846.-ban, első regényének, a 'Hétköznapoknak' a sikere után az írásnak szentelte életét. Eszménye, az irodalom, vonzotta őt ellenállhatatlanul. Midőn megismerkedett Victor Hugo és főképpen Sue Jenő műveivel, természeti hajlandósága s e példák egyenesen arra utalták, hogy ő is ebben a költői formában és szellemben próbálja meg erejét; egymást követték a lapokban elbeszélései s mutatványai regényéből. 1846.-ban Frankenburg lapjánál vállalt foglalkozást, vezetvén a színházi rovatot; nemsokára azonban Helmeczy jelenkoránál az újdonságok rovatának vezetését vette át és itt működött három hónapig. 1846. tavaszán Petőfi ösztönzésére a fiatal írói nemzedék legkiválóbb tagjai állást foglaltak a kiadók és szerkesztők ellen. Ígéretet tettek egymásnak, hogy egy évig semmiféle lapba nem írnak, hanem maguk fognak lapot alapítani, mely az ő irányukat képviseli. Jókai Mór nagyon sok regényt írt és az 1850.-es években hatalmas népszerűségre tett szert. Ez volt a legtermékenyebb időszaka, ezáltal ő lett az első magyar író, aki honoráriumaiból nagypolgári színvonalon élhetett. Mindeddig keveset utazott; regényeinek érdekében 1853. május elején meglátogatta és beutazta Erdélyt.. 1853.-ban a Svábhegyen megvett egy több holdas puszta telket. Ebből a sivár helyből gyönyörű kertet, gyümölcsöst és szőlőst csinált ő maga. 1854.-ben Balatonfüreden vett villát és mindig ott töltötte a nyarakat. Az 1854.-ben nagy regényei születnek meg: 'Egy magyar nábob' és 'Kárpáthy Zoltán'. 1856.-ben pedig a 'Régi jó táblabírák' és 'Árnyképek'. Az 1860-1870-es évek írói pályájának kiteljesedése, ekkor olyan regényei születnek mint a: 'Szegény gazdagok' 1860, 'Politikai divatok', 1864, 'A szerelem bolondjai' 1868, A 'kőszívű ember fiai' 1869, 'Az arany ember' 1872, 'A jövő század regénye' 1874, 'Egy az Isten' 18771881. augusztus 20-án Komáromban szülőházát emléktáblával jelölték. Jókai Mór 1886. novemberében vesztette el nejét, Laborfalvi Rózát, s ettől kezdve fogadott unokája, Jókai Róza házában élt. 1900. május 28-án új feleségével, Bellával közösen útnak indult, hogy ellátogassanak a Párizsi világkiállításra, a francia írók is fogadták Jókait. 1901-1902. telén feleségével Abbáziában jártak. 1902. októberében Jókai és felesége Kolozsvárra látogatott, Kolozsvár népe nagy ünnepséggel és ujjongással fogadta a nagy írót. Jókai Mór 1904 tavaszán Nizzából hazatérve megfázott. 1904. május 5-én este 9-kor annyit mondott: „Aludni akarok”. Életének 80. évében hunyt el tüdőgyulladásban. Örök nyugalomra a Kerepesi temetőben helyezték 1904. május 9-én délután, végső nyughelyére ezrek kísérték..

Jókai Mór a nagy realista és romantikus

Jókai regényeinek befogadását, értelmezését a keletkezésüktől az utóbbi évtizedekig a realista és a romantikus stílus kettőssége határozta meg. Már kortársai, Gyulai Pál és Péterfy Jenő is az angol-és francia realizmushoz viszonyítva marasztalták el Jókait. Ez az elgondolás arra épít, hogy a realizmus korszerűbb, így magasabb értékű a romantikánál. A Jókai-szakirodalmat ez a megközelítés csaknem a mai napig meghatározza, Németh G. Bélának a hetvenes években íródott áttekintő munkája is a romantikától a realizmusig tartó átmenetként írta le a XIX. század második felének irodalmát. Jókai hívei ezzel az elgondolással szemben fogalmazták meg a saját érveiket, ez ellen próbálták megvédeni a szerzőt. Egy részük évtizedeken keresztül azt bizonygatta, hogy Jókai ösztönös művész, természetadta nagy mesemondó, akit nem lehet ezeknek a stílusoknak az összefüggésében megítélni. Sőt, bizonyos mértékben szerintük Jókai felette áll mindenféle ítéletnek, elemzésnek, mások pedig igyekeztek minél több realista elemet kimutatni Jókai műveiben, hogy megvédjék őt a leértékeléstől. Barta János azzal védte az írót, hogy igaz ugyan, hogy nem reális, amit ír, de az élettől mégsem szakad el, hiszen nála a hősök magát az életet emelik fel önmaga fölé. Az újabb értelmezések arra törekednek, hogy ne csupán a romantika és a realizmus kettősségében értelmezzék Jókai műveit, hanem új nézőpontokból vizsgálják azt, például a szerző iróniáján keresztül, vagy a történetmondás összetettsége, többrétegűsége alapján, amely szempontokból Jókai inkább a kortárs, posztmodern irodalommal rokonítható. A romantika elsősorban a főhősök ábrázolásában mutatkozik meg: Jókai hősei vagy rosszak, vagy jók. Ez ellentétben áll a realizmus alkotásmódjával, amely szerint az ember rendkívül összetett lény, a jó és rossz tulajdonságok egyszerre találhatók meg benne, a társadalmi konvenciók, a neveltetés, a környezeti adottságok az ösztönök együttesen határozzák meg. Jókainál a hősök viszont változatlanok, és a legnehezebb szituációkból is lelkileg tisztán, romlatlanul kerülnek ki. A realizmus a szakirodalom szerint Jókai anekdotizmusában és a zsánerképek rajzában, vagyis a népies életképekben mutatkozik meg. Míg Jókai a főszereplőket erősen stilizálva rajzolja meg, addig a mellékszereplőkben egy-egy jellegzetes, legtöbbször népies alakot mutat be, az életképekben pedig a nép környezetét, tevékenységi formáit, gondolkodásmódját mutatja be.

Jókai Mór Regényei

1. Hétköznapok '1846'.. 2. Vadon virágai '1848'.. 3. Forradalmi és csataképek '1848'.. 4. Egy bujdosó naplója '1851'.. 5. Hangok a vihar után '1852'.. 6. Erdély aranykora '1852'.. 7. Török világ Magyarországon '1853'.. 8. Egy magyar nábob '1853'.. 9. Janicsárok végnapjai '1854'.. 10. Erdélyi képek '1854'.. 11. Kárpáthy Zoltán '1854'.. 12. A magyar nemzet története '1855'.. 13. Árnyképek '1856'.. 14. Szomorú napok '1856'.. 15. A régi jó táblabírák '1856'.. 16. Novellák '1857'.. 17. Népvilág '1857'.. 18. Az elátkozott család '1858'.. 19. Szegény gazdagok '1860'.. 20. Színművek '1860'.. 21. Az új földesúr '1863'.. 22. Szélcsend alatt '1863'.. 23. Politikai divatok '1864'.. 24. Milyenek a nők '1865'.. 25. Milyenek a férfiak '1866'.. 26. Mire megvénülünk '1865'.. 27. Virradóra '1868'.. 28. Szerelem bolondjai '1869'..  29. A kőszívű ember fiai '1869'.. 30. Fekete gyémántok '1870'.. 31. Föld fölött és víz alatt '1872'.. 32. Eppur si muove. És mégis mozog a föld ! '1872'.. 33. Az arany ember '1872'.. 34. A jövő század regénye '1874'.. 35. Enyim, tied, övé '1875'.. 36. Emlékeim '1875'.. 37. A debreceni lunatikus '1876'.. 38. Egész az északi polusig ! '1876'.. 39. Az élet komédiásai '1877'.. 40. Egy az Isten '1877'.. 41. Névtelen vár '1877'.. 42. Szép Mikhál '1878'.. 43. Rab Ráby '1879'.. 44. Szabadság a hó alatt, vagy a zöld könyv '1879'.. 45. Akik kétszer halnak meg '1881'.. 46. Páter Péter '1881'.. 47. Asszonyt kísér, Istent kísért '1881'.. 48. Szeretve mind a vérpadig '1882'.. 49. Egy játékos aki nyer '1882'.. 50. A pénz betegségei '1883'.. 51. A Lőcsei fehér asszony '1885'.. 52. A cigánybáró '1885'.. 53. Kiskirályok '1885'.. 54. A tengerszemű hölgy '1890'.. 55. Gazdag szegények '1890'.. 56. Rákoczy fiai '1892'.. 57. Sárga rózsa '1893'.. 58. Fráter György '1893'.. 59. A két trenk '1893'.. 60. Trenk Frigyes '1895'.. 61. A kráó '1895'.. 62. Tégy jót '1896'.... 

Jókai Mór Versei

A magyar nyelv ismét itthon.

Hozott az ég.! keblünkbe zárt
Rég várt vendég, magyar nyelv.!
Lelkünk lelke, szívünk vére,
Velünk maradj, ne tűnj el.
Ülj a székbe, mely megillet,
Tedd fel babér-koronád,
Erősödjék meg hatalmad
Hosszú századokon át,
Hogy e honban ne mondhassa
Senki többé ezután
Nem tudom a magyar nyelvet,
Mivel nem tanulhatám."

Szálld meg költő s tudós lelkét,
Hogy írjanak magyarán.
Tisztaságban, helyességben
Tündökölve egyaránt.
Idegen szót, eszmejárást,
Ne hagyj többé mondani.
Van mi nekünk annál jobb, szebb,
Csak ki kell választani.
Hogy e honban ne mondhassa
Költő, tudós ezután:
"Nem tudom a magyar nyelvet,
Mivel nem tanulhatám."

Szállj az úri teremekbe:
Hol eddig más volt divat.
Tudjon veled elmulatni
Nagyságos lányod, fiad.
Casinóban, versenytéren,
Páholyban, vigalmakon,
Minden nagy úr tudjon szólni
A hazai hangokon.
Hogy e honban ne mondhassa
Gróf és grófné ezután:
"Nem tudom a magyar nyelvet,
Mivel nem tanulhatám."

Szállj a jó táblabíróra,
A ki azzal kérkedik,
Hogy más nyelven, mint magyarul
Nem is hallott még eddig.
S mondd meg néki, hogy nem elég
Téged viselni szájban,
Hanem olvasgatni is kell
Könyvekben és újságban,
Hogy e honban ne mondhassa
Senki többé ezután:
"Beszéltem a magyar nyelvet,
De biz én nem olvasgatám."

---------------------------------------------------------------------------

Ne csüggedj

Szegény magyar, ha azt vártad,
Hogy a sok jó barátod
Majd kisegít a hínárból:
Ugyan szép hasznát látod!

Egyiknek nincs apró pénze,
Majd akkor jöjj, ha váltat,
Ha addig élsz, jelentsd magad,
Ha a krízist kiálltad.

A másiknak magának is
Annyi mostan a dolga,
Eszébe sincs csárdást járni,
Elég neki - a polka.

A harmadik még új gazda,
Most veti a kölesit.
Mindössze is annyit tehet:
Nálad jégkármentesít.

Negyedik mond: avult, ócska
Jogod mit is keresed.?
Mindegy már az írott malaszt,
Akár több, vagy kevesebb.

Az ötödik jó barátod,
Ki hozzád legközelébb,
Azt ígéri, hogy feltámaszt;
Hanem, hogy halj meg elébb. -

De te azért ne hagyd magad,
Akárki hogy fenyeget.
Nem esik ki olyan könnyen
Még a világ feneke.

Maradt még ki segít rajtad,
Ki soha meg nem tagad:
Két igazi hű pártfogód -
...A jó Isten - s jó magad.

---------------------------------------------------------------------------

A tavasz első fecskéi

Első két hírnöke melegebb napoknak,
Első hű fecskepár, légy általam üdvöz.
Kiket boldogabb évszak előre küldöz,
Hírnökül, hogy a várt napok jönni fognak.

Házunk héja alatt itt áll régi fészked,
A fészek is olyan régi, miként a ház,
Rideg évszak el-elkerget innen téged,
De mikor visszajössz, ismét reátalálsz.

Úgy nézzük azt mindig, mint házunknak részét,
Úgy várjuk lakóját, mind családunk tagját,
Várjuk bizonyosul új megjelenését,
Ah, a fecskék régi házuk el nem hagyják.

Nem csalogatunk mi arany kalitkába,
Csaló madár-szóval, elhintett étellel,
Szabad égen által jössz, szabadon szállva,
S hű ragaszkodásod itt bennünket fellel.

Neked két hazád van: nyugaton, keleten,
Egyiktől másikhoz kell untalan járnod,
Te tudhatod még, hogy mi a honszerelem,
Kinek szíve mindig két hazáért fájhat.

Szomorú szép hangod, éneklő beszéded
Milyen sokat elmond mind a két hazáról
Panaszos szép dalod; hangoztassad bárhol,
Ki ne értené azt, ki ne értne téged.?.

Beszélj, beszélj! Értjük, és felelünk rája,
S nevezzük azt édes, rokon társalgásnak,
Hiszen közös veled a mi házunk tája,
S te nálunk nem zsellér, de hű házitárs vagy.

Kegyelet őrzi ez eresz alatt fészked,
Nem babona, de hit széles e hazában:
Hogy a ki le próbál onnan verni téged,
Még a tej is vérré válik poharában.

---------------------------------------------------------------------------

Első május.

Óh be szép vagy első Május.!
Zöld a mező, a fű között
Ezer millió pimpimpáré
S rajta ezer millió bogár.

Óh be szép vagy első Május.!
Fák belepve virághóval,
Piros hóval a baraczkfák,
Az orgonafák lilával.

Óh be szép vagy első Május.!
Lánykák szednek gyöngyvirágot
S osztogatják az ifjaknak,
Egy-egy csomót tiz krajczárért.

Óh be szép vagy első Május.!
Gazda alkuszik zsidóval
Repczéjére, mely virágzik,
S gyapjujára, mely legel még.

Óh be szép vagy első Május.!
Csattogány zeng minden ágon,
Dallal, illattal dús a lég.
- De nem ott ám, hol én ülök.

----------------------------------------------------------------------------

Az országos összeveszés

Hát csakugyan elátkozott
      Nép vagyunk, az már igaz.!
Két felül az ellenségünk
      Annyi, mint az útféli gaz,
         De az mind nem elég nekünk:
Egymás között is kell vetekednünk.

Hogyha minden magyar ember,
      Kicsiny és nagy, egy hős lenne,
Hős is, bölcs is, egyként jeles,
      Mind erőre, mind szellemre,
         S egyesülne minden magyar,
Még is csoda lenne a diadal.

Ha volna min osztozkodnunk,
      Prédálnók ellenség kincsét,
Vagy ha volna res nullius
      A mi mostan közös ínség,
         S ember ember ellen kelne
Harczra e miatt: - volna értelme.

De a kinek a háza ég,
      Hajója zátonyon akadt,
Mért tépi a közös bajjal
      Együtt küszködő társakat.?
         Segítségét kitől várja,
Ha saját felét maga rongálja.?

A tegnapi jó barátok
      Ma ellenként találkoznak,
Kik tegnap egymást becsülték,
      Ma egymásra rágalmaznak,
         Jár a szitok, költött gyanú,
Álhír, undok gúnydal, hamis tanú.

A becsületes jó népet,
      Mely igazságért sovárog,
Forrás helyett a csap alá
      Viszik a lélekkufárok:
         Ráuszítják önfelére,
S a kocsmában foly a magyar vére.!

S mintha égből hullna a pénz,
      Úgy pazalják; nincs szűk idő.!.
Mi vagyunk most a bankárok,
      Fizethet a párttéritő.
         S hiúsága az apáknak
Koldúsbot lesz majd az unokáknak.!

Dicső nemzet.! Kiről közmondás volt,
      Hogy a magyar vigad mindig sírva,
Ez a te mostani mulatásod
      Nem könnybe, de vegyül szégyenpírba,
         Sírva kiált hozzád a dal:
"Békülj ki legelébb önmagaddal.!"

----------------------------------------------------------------------------

Legyen úgy, mint még nem volt.

Adja Isten, hogy a miről
      Apáink csak álmot láttak,
Megérhessük a kezdetét
      Egy jövendő jobb világnak:
A hol ember el nem rontja,
      A mit az ég szánt javunkra,
Közös oltár építésre
      Indul hiven minden munka;
Viruló föld fel az égre
      S viszsza a derült égbolt,
Egymással átölelkezve,
      Vált gyönyörteljes mosolyt, -
      - - Legyen úgy, mint még nem volt.

Adja Isten: a jutalom
      Érje eztán a híveket;
Veritéktől ázott földön
      Arassanak, a kik vetnek;
Nem ingyen, nem alamizsnát
      Kér e nemzet! A jobb létért
Adja vérét, veritékét,
      Adja, ha kell, lelkét, éltét!
Nem kiván mást, csupán azt, hogy
      Munkás kezeit feloldd:
S nem irígyel aztán többé
      Sem francziát, sem angolt. -
      - - Legyen úgy, mint még nem volt.

Adjon Isten egyetértést!
      Hadd találjon minden testvér
Édes közös szülőföldén
      Tetteinek egy nemes tért;
Se nyelv, se hit különbsége
      Szíveink közt gát ne légyen!
Versenyezzünk csak a honnak
      Szerelmében, az erényben.
S kiket a mult rémes álma
      Oly keserűn széttagolt,
Lássuk meg a megjövendölt
      Egy pásztort és egy akolt! -
      - - Legyen úgy, mint még nem volt.

Legelső magyar: a király,
      A második: a nemzet.
Harmadik - nincs. - E két egység
      Több elosztást nem szenved.
Ha fejétől a szivéig
      Egy gondolat hatja át,
    - Gondolat, mely tetté válik, -
      Az eggyé forrott hazát:
Megpróbálta már a fél-föld,
      Megpróbálta a fél-hold,
Hogy honáért küzdve, e nép
      Megtört, de meg nem hajolt.!

     - - Legyen úgy, mint hajdan volt.!

------------------------------------------------------------------------------