"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Jacques Cousteau kapitánnyal - Maurice Pantel

2014.02.15 19:33

 

Jacques Cousteau kapitány és a tenger.

Jacques Cousteau, vagy ahogyan az egész világ ismerte: Cousteau kapitány. A francia tengerész, felfedező, természetvédő, filmkészítő, tudós, fotóművész, író és kutató leginkább a nagy sikerrel vetített természet filmjei miatt vált híressé, pedig dolgozott a tengereken is. Jacques Cousteau kapitány egész életét a "nagy kékségnek", a tengernek és a tengeri felfedezéseknek szentelte..

   

Jacques Cousteau kapitány világhírneve

--  Jacques Cousteau, vagy ahogyan az egész világ ismerte: Cousteau kapitány. A francia tengerész, felfedező, természet védő, film készítő, tudós, fotó művész, író és kutató leginkább a nagy sikerrel vetített természet filmjei miatt híres, pedig dolgozott a könnyű búvárkodást lehetővé tevő légzőkészülék megalkotásán is.
--  Jacques Cousteau nagy utat járt be, az 1950-es években első filmjének készítésekor még inkább rombolta a környezetet, semmint védte volna azt, de a 20 évvel későbbi: Rio de Janeiro-i konferenciára már mint a környezet megóvásának legismertebb figuráját hívták meg. Közvetlen stílusa a tudományos dokumentum filmek és műsorok készítésében is új utat nyitott.
--  Jacques Cousteau kapitányt a maga korában még sokan kritizálták, ma már tudjuk, hogy a könnyedebb hangvétel erőltetésével kapcsolatban neki volt igaza. Népszerűségét természet filmjeinek széleskörű ismertsége okozta és tudományos munkásságának elismeréséül a Francia Akadémia tagjává fogadta. Franciaországban le "Commandant Cousteau"-nak, "Cousteau parancsnoknak" nevezik, de a világ más területein inkább Jacques Cousteau-ként vagy Cousteau kapitány-ként emlegetik.

Jacques Cousteau kapitány kalandos élete

--  Jacques-Yves Cousteau, vagyis Cousteau kapitány (Saint-André-de-Cuzac 1910. június 11. – Párizs 1997. június 25.) közismert francia tengerkutató, felfedező, természettudós és filmkészítő, aki egész életét a "nagy kékségnek", aki egész életét a tengeri felfedezéseknek szentelte.
--  Jacques-Yves Cousteau 1910. június 11-én született Saint-André-de-Cubzacban, Franciaországban. Hamar megtanult úszni és sok időt töltött a tengerparton. Gyermekkorától két nagy szenvedélye volt a tenger és a repülés. Miután a repüléssel kapcsolatos reményei egy későbbi súlyos autóbaleset következtében köddé váltak így a búvárkodás megszállottjává vált. A hagyományos iskola rendszer nem foglalta le túlzottan és nem volt jó tanuló sem. Belekeveredett iskolai botrányokba, melyek miatt ki is zárták, mivel egy alkalommal betörte az iskola 17 ablakát.
--  Jacques húszéves korában belépett a hadseregbe és miután elvégezte a Tengerészeti Akadémiát - École Navale a francia haditengerészetnél a víz alatti kutatássokkal foglalkozott. A haditengerészet Víz Alatti Tanulmányi és Kutatócsoportját szervezte meg Toulon-ban, a Condorcet francia csatahajón szolgált, amikor végrehajtotta első víz alatti kutatásait. Ezt többek között Philippe Tailliez barátjának köszönhette, mivel ő 1936-ban kölcsönadott Cousteaunak víz alatti szemüveget olyat amilyet a gyöngyhalászok használtak.
--  Ez volt a modern búvárszemüveg elődje és ez által vált lehetővé számára a víz alatti tartózkodása. A vízben történő tartózkodásához az a sajnálatos esemény is közrejátszott, hogy 1936 szeptemberében majdnem végzetes autó szerencsétlenség áldozata lett. A balesetben hét helyen eltörött a csontja, a tüdeje átfúródott, a jobb keze megbénult és a gyógyulásához vezető rehabilitációjához rendszeresen kellett úsznia.
--  Később egyre tapasztaltabb lett e téren és hasznossá vált a tengerészet számára, valamint későbbi hírnevét is itt kezdte megalapozni. Cousteau a francia haditengerészet információs szolgálatának tagjaként kiküldetéseket teljesített és így jutott el 1935 – 1938 között Shanghai-ba és 1939-ben a Szovjetunióba.
--  Az 1940-es fegyverszünet után az ő és felesége családja is költözni kényszerült és Megèvebe helyezték át otthonukat. Itt lett barátja az ott élő Ichac családnak. Jacques Cousteau és Marcel Ichac két különböző szellemiség volt, de mindkettőjük meg akarta mutatni az elérhetetlen helyeket. -Cousteau a víz alatti élet, -Ichac a hegy csúcsok szerelmese volt. Közösen készítették el 1943-ban, a "Hajótörés" (Épaves) című filmet. A második világháború évei kiemelkedő fejezetét jelentették a búvár merülések történetének.
--  Az 1940-es években Cousteau kapitány nagy hírnevet szerzett a búvár légzőkészülék fejlesztésével és a merülési kísérletek tesztelésével. Az ő berendezése volt a mai napig is használt nyitott rendszerű búvár felszerelés elődje. Saját magán végzett oxigén mérgezéses és nitrogén narkózisos kísérleteivel igyekezett meghatározni a biztonságos merülés határát is.
--  1943-ban Emile Gagnan mérnök segítségével egy sűrített levegőjű búvár készüléket tervezett, amellyel merülési rekordot állított fel. A "vízi tüdő" néven is ismert készülékkel, Cousteau: 60 méter mélyre merült le anélkül, hogy bármilyen káros utóhatást tapasztalt volna. Első víz alatti felvételei is ekkor készültek 1943-ban.
--  1944-ben részt vett a második világháborúban, mint a hadiflotta tisztje hadnagyi rendfokozatban, de közben mindig talált időt arra, hogy a tenger iránti szeretetének hódoljon.
--  1948-ban a francia tengerészet korvettkapitányává nevezték ki, ő azonban otthagyta a haditengerészetet és megalapította a Marseille-i Francia Oceanográfiai Társaságot. Később létrehozta a Marseille-i Francia Mélytengeri Kutató Irodát, a majdani Felsőfokú Tengerészeti Tanulmányi Központot.
--  1950-ben megalapította a Francia Oceanográfiai Mozgalmat (FOC), és megszerzett egy hajót, Thomas Loel Guinness mecénás segítségével, melynek a neve - "Calypso" volt. Az eredetileg aknaszedő hajót 1942-ben építették az USA-ban és jelentős átalakítását követően vált felszerelt óceán kutató hajóvá.
--  1952-ben a Vörös-tengeren hajózott, Egyiptom és Jordánia partjait is több helyen érintve. Ekkor elkészítette itt az első színes film felvételeit a Vörös-tengeren, ahol az egyik leggazdagabb tengeri élővilág található.
--  1953-ban az egyik leghíresebb tette az volt, hogy a tengerben: 41 méter mélyen nyugvó ősi, Görög bor szállító hajó maradványainak a feltárását végezte a Francia tengerparton, Marseille közelében.
--  További élete a tengeri kutatásokról szólt. Fő érdeklődési területei nemcsak a tudomány számára voltak jelentősek, hanem felkeltették a nagyközönség érdeklődését is. Munkássága eredményeképpen: Auguste Piccard mellett a víz alatti merülés és búvárkodás újkori atyjaként tartják számon.
--  Denise néven „merülő csészealjat fejlesztett ki Jean Mollard fejlesztő mérnökkel közösen. Ez volt az első víz alatti jármű, amelyet kifejezetten a tudományos kutatás céljára létesítettek. 1959-től kezdték meg a merüléseket: 350 méteres mélységig és a berendezés négy vagy öt óra tartózkodást tett lehetővé. 1965-ben, a technológiát tovább fejlesztették és két új búvár csészealjat bocsátottak vízre találó tengeri bolhák néven. Ezek a berendezések már 500 méteres mélységig tették lehetővé a tenger kutatását.
--  1957-ben Cousteaut megválasztották a Monacói Oceanográfiai Múzeum igazgatójává és 1988-ig megtartotta ezt a tisztséget. Amerikai televíziós cégekkel (ABC, Métromédia, NBC) kötött megállapodás értelmében elkészítették a Cousteau Kapitány Víz Alatti Odisszeája sorozatot.
--  1973-ban a két fiával és Frederick Hymannal, megalapította a "Cousteau Társaságot", mely az óceáni életet védelmében tevékenykedik. Hyman volt az első elnöke a később több mint: 300 000 tagot számláló szervezetnek.
--  1976-ban feltárta a HMHS Britannic roncsait.
--  1977-ben Peter Scott-tal együtt, megkapta az ENSZ Környezetvédelmi díjat.
--  1980-ban, Cousteau Kanadába utazott, hogy megcsináljon két filmet a Szent Lőrinc- folyón és a Nagy-tavaknál a Cries from the Deep és a St.Lawrence: Stairway to the Sea. A filmek sikert arattak és kiemelkedő nézettséget értek el.
--  1985-ben, megkapja Ronald Reagantől az Elnöki Szabadság Érdemrendet.
--  1988. november 24-edikén beválasztották a Francia Akadémia tagjai sorába.
--  1991 novemberében Cousteau interjút adott az UNESCO-nak, amelyben kijelentette, hogy támogatja az emberi népességszabályozást és a népesség csökkentését.
--  Magyar vonatkozású esemény vele kapcsolatban, hogy 1991-ben ökológiai expedíció keretében végighajózta a Dunát az élővilágát kutatva.
--  1992-ben, meghívták Rio de Janeiróba, az Egyesült Nemzetek nemzetközi konferenciájára melyet a környezetről és fejlődésről szerveztek és innentől Cousteau rendszeres tanácsadója lett az ENSZ-nek és a Világbanknak.
--  1996-ban beperelte saját fiát, amiért az szabadidő központot akart alapítani a Fidzsi-szigeteken, aminek Cousteau lett volna a neve.
--  1996. január 11-edikén Calypso elsüllyedt a Szingapúri kikötőben egy úszó csónakház miatt. A Calypsót kiemeltette és haza vontatta Franciaországba, de 1997-ben bekövetkezett halála miatt már többé nem szállhatott vízre vele.



Jacques Cousteau - A Búvár

--  Cousteaunak kétségkívül úttörő érdemei vannak a modern búvár technika kialakításában, felhasználásában és elterjesztésében az egész világon, még ha az ő első lépései sem minden előzmény nélkül valók. A harmincas évek elejére a sport búvárok alap felszerelése: az uszony, a maszk és a légzőcső már kialakult és a szigonyos hal vadászok rendelkezésére állt a Francia Riviérán, ahol is ezt az eredetileg óceániai bennszülöttektől ellesett sportot egy ismert amerikai író-újságíró, Guy Gilpatrick terjesztette el.
--  Sőt egy francia feltaláló, Le Prieur kapitány kézi szabályozású sűrített levegős légzőkészülékét már 1933-ban sorozatban kezdték gyártani. Kezdetben Cousteau-t is rabul ejtette az új sportág, de csakhamar inkább különböző búvár felszerelések fejlesztése és a víz alatti filmezés felé fordult.
--  Erről így vallott később "A csend világa" című filmjében: "Az első búvár szemüveg olyan tüzet gyújtott a szívünkben, amelyet többé nem lehetett kioltani és amely meghatározta egész életünket. A víz alatti vadászat kezdeti örömei elvezettek a kamerával való vadászathoz, légzőkészülékek konstruálásához, a búvár fiziológia tanulmányozásához és végül az óceanográfusi hivatáshoz."
--  Cousteau személy szerint is kiváló búvárrá vált, légzőkészülék nélkül sem jelentett számára gondot 20 méternél nagyobb mélységbe lemerülni. Így forgatta 1942-ben első búvárfilmjét is tenger alatti vadászataikról "Tizennyolc méter mélységben" címmel. Felkészültségét és akaraterejét már 1946-ban, a Vaucluse-i forrásbarlang szifonjának kutatásánál bebizonyította.
--  Amikor 60 méter körüli mélységben nitrogén narkózis hatása alatt és -mint utóbb kiderült- súlyos szénmonoxid mérgezéssel küszködve sem adta fel a küzdelmet barátja, Dumas életének megmentéséért. Automatikus működésű sűrített levegős légzőkészülék találmánya, az Aqualung alkalmazhatósági határait kutatva: 1947-ben világrekordnak számító: 90 méteres mélységet ért el.
--  A búvárkodás mint tevékenység, technika és életszemlélet napról-napra elkísérte Cousteau-t egész élete során. "Aki sokat merül, többé nem tud úgy viselkedni a mindennapi életben, mint mások. A búvároknak az a titkuk, hogy megismertek egy másik életformát"- mondta valahol. Bár a búvárkodás hőskorában saját magán próbálta ki az oxigénmérgezéstől a nitrogénnarkózisig, a tenger alatti robbantások hatásától a kizsilipelési táblázatok biztonsági határáig sok mindent.
--  A filmszalag tanúsága szerint még nyolcvanadik életévén túl is együtt merült búváraival, például a Fülöp-szigeteki tenger alatti barlangokban. Nem csoda hát ha a mai búvárok is bizalommal követik példáját és azt tartják: a búvárkodás minden egészséges ember számára életkortól függetlenül ajánlható csodálatos technikai sportág.



Jacques Cousteau - A Felfedező

--  Földünk még felfedezésre váró "fehér foltjai" mára már kétségkívül a tengerek fenekére szorultak vissza. Nem csoda hát, ha Cousteau kapitányt, aki az elmúlt ötven évben keresztül-kasul bejárta a világ óceánjait és szinte valamennyi tengerét, sot utóbb számos nagy tavát és folyamát is, az általa "hetedik kontinensnek" nevezett víz alatti világ egyik jelentős felfedezőjének tekintjük.
--  A kapitány ennek az ötven évnek legalább a harmadát a Calypso fedélzetén töltötte, búvártársain és filmesein kívül gyakran tudományos kutatók kíséretében, akiknek vizsgálódásához ugyancsak megteremtette a kíváló feltételeket.
--  "Halló! Dupas! .... hangzott Cousteau parancsnok hangja a hajóhídról....
--  Küldjön három tudóst! Kettőt fedélzetet súrolni, egyet a gép mellé segíteni!"
--  Így kezdi félig-meddig tréfás beszámolóját a Calypson megtett kutatóútjáról Haroun Tazieff a világhírű vulkánkutató geológus "Víz és tűz" című könyvében (Gondolat 1961), akinek azután módja nyílt a Vörös-tenger árkát, ezt az izgalmas geológiai törésvonalat tanulmányozni.
--  Cousteau-ék különböző expedíciók során számos óceanográfiai, geológiai, vulkanológiai, tengerbiológiai, víz alatti régészeti, ökológiai és környezetvédelmi megfigyelést, kutatást végeztek. Megfigyeléseik, felfedezéseik, foto és film felvételeik nem egyszer ötleteket adtak, kiinduló pontul szolgáltak jelentős tudományos projektek vagy környezetvédelmi akciók megindításához.
--  Az első kutatóutakra a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán Afrikához közel eső trópusi vizeire akkor nyílt lehetősége, amikor 1947-ben az Ingenieur Elie Monnier nevű hajó a parancsnoksága alá került. Ő azonban már ekkor egy valódi óceanográfiai kutatóhajó felszereléséről álmodozott, ami azután néhány évvel később be is teljesült. 1950-ben 25 millió francia frankot kapott egy brit mecénástól, Loël Guinnesstől, amin megvásárolta és felszerelte a Calypsót, amellyel azután első útja 1951-ben a Vörös-tengerre vezetett.
--  A Calypso útjait kezdetben a Francia Közoktatási Minisztérium és az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Földrajzi Társasága is támogatta, de anyagi nehézségeik ennek ellenére mindennaposak voltak. Érthető örömmel fogadta Cousteau 1954-ben a British Petroleum cég egyik leány vállalatának ajánlatát a Perzsa-öbölbeli kutatásokra. Cousteau-ék tengerfenék feltérképezési és geológiai mintavételezési munkája nyomán azután jelentős olaj lelőhelyeket tártak fel az Arab Emírségek partvidéke mentén.
--  Cousteau már felfedező útjai kezdetén is vonzódott a víz alatti régészethez. Első ilyen akciója, még az Elie Monnier fedélzetén, a tuniszi partoknál 1907-ben már fellelt híres mahdiai gálya ismételt felkutatása és lelet mentése volt, a neves francia régész: Poidebard atya közreműködésével. A hajót a Rómaiak a császárkorban arra használták, hogy a Görögországban rabolt műkincseket Itáliába szállítsák..
--  Néhány évvel később, 1952-ben a Calypso búvárai Marseille közelében a Grand-Congloué nevű szigetecskénél: 40 méter mélységben egy Római hajó roncs feltárásába kezdtek. A hajó rakománya közel: 10.000 darab bor szállító amforából és Campaniai cserép edényekből állt.
--  A kisebb-nagyobb megszakításokkal öt évig tartó munka során csaknem 15.000 tárgyat hoztak a felszínre és feltárták az ókori hajóút egész történetét. A hajó egy bizonyos Marcus Sestius tulajdonában volt, aki Déloszban élt az i.sz. III. század második felében. E feltárás kapcsán Cousteau egy életre megtanulta, hogy a szakszerű víz alatti régészeti feltárás az egyik legtöbb időt és pénzt rabló tevékenység.
--  Mindezek miatt a kapitány 1968-ban már csak néhány hónapot szánt egy középkori spanyol gálya feltárására: Puerto Rico közelében az Ezüst-zátonyon. Eredetileg a kincseket szállító Nuestra Senora de la Conception-t keresték, de végül is -mint utóbb kiderült- egy XVIII. századi spanyol gályát találtak meg, szegényes leletekkel, kincsek nélkül. Cousteau ekkor tett egy keserű vallomást a tengerhez fűzödő viszonyáról.
--  "Az egyedüli motor, amely arra késztetett, hogy újabb és újabb kutatási terepeket keressek, mélyebbre merüljek alá, tovább maradjak lenn, filmezzek és harcoljak- természetesen mindig is kíváncsiság volt, s az ma is. Érzelem ez és szinte testi vágy egyszerre. Meg akartam hódítani a tengert, uralkodni akartam fölötte, az óceán biológiailag vonzott, de tudtam, sohasem győzöm le teljesen. Ma gyűlölet tölti el a szívemet, gyűlölöm ezt a fáradhatatlan, alattomos, kihívóan gúnyos versenytársat, aki egész életemben csak játszott velem."
--  Ennek ellenére Cousteau az 1975-1977 közötti Földközi-tengeri expedícióján ismét csak régészkedett és jelentős ókori bronz szobor leleteket hozott fel az ún. antikithírai hajó roncsból, amelyek ma az Athéni nemzeti múzeumban láthatók. Szenzációt keltettek azok a leletek is, amelyek alapján Cousteau Krétától északra elterülő kis Día sziget környezetét jelölte meg a négyezer éves krétai-mükénei kultúra elpusztult központjának. Ugyanekkor vizsgálta meg a Titanic ikertestvére, a Britannic személyszállító hajó roncsait is, amelyek 70 méter mélységben fekszenek a görög tengerben, amióta a hajó 1916-ban német aknára futott.
--  Az ötvenes években igen jelentős tudományos értékük volt azoknak a felvételeknek, amelyeket mélytengeri szabadon úszó élőlényekről, fenéklakókról és vulkanikus jelenségekről készítettek Cousteau-ék, kábelen leeresztett vagy a fenéken vontatott fotokamerákkal.
--  Már említettük, hogy ezeket a szerkezeteket Cousteau a víz alatti elektronikus fotovakuk szakértőjével, az amerikai Edgerton professzorral fejlesztette tovább és alkalmazta. Izgatták ugyanis azok a titokzatos rétegek, amelyeket a II. világháború alatt elterjedt visszhangos mélységmérő, a szonár gyakran "álfenékként" jelzett. Ezek az ún. DSL (deep scattering layers) rétegek éjszaka felemelkedtek, nappal pedig lesüllyedtek azt valószínűsítve, hogy állati eredetűek.
--  Cousteau-ék 1953-ban Korzikától a Görög vizekig szisztematikusan kutatták és fotografálták a DSL rétegeket és számos érdekes élőlényt -fénykibocsátó halakat, medúzákat és rákokat- fedeztek fel bennük, ugyanis egy másik fajta, elektron sokszorozós fényerősítésű kamerával biolumineszcens jelenségeiket is megvizsgálták.
--  1956-ben folytatva a kutatásokat, rendkívül érdekes felvételeket készítettek: 3000-4000 méter mélységben az Atlanti-óceáni hátságon élő állatvilágról, valamint az atlanti törésvonal frissen keletkezett párnaláváiról. A hátság egyenlítői vidékének Romanche szakadékában például 7500 méter mélyen élő tengeri csillagot fényképeztek le. Valamivel később, 1958-ben pedig a Puerto Rico-i mélytengeri árok fenék viszonyait és élővilágát térképezték fel.
--  Az 1960-as évek költséges házkísérletei után a kutatásaikhoz nélkülözhetetlen anyagiak előteremtése egyre nagyobb nehézségekbe ütközött. Nem csoda hát ha Cousteau kapva-kapott az amerikai ABC televízió társaság ajánlatán -akik látták a Précontinent II. kísérletről készült remek dokumentum filmjét, a "Nap nélküli világot"-, hogy 4 millió dollárért készítsen számukra egy televíziós filmsorozatot. 1967-1970 között, a fél világot átutazva született meg a nagysikerű 12 részes sorozat.
--  Különösen annak már 1968-ban bemutatott első része "A cápák" aratott sikert és tette ismertté Cousteau kapitányt Amerikában is, valamint szerte az egész világon. Permanens anyagi nehézségei megoldására 1974-ben Cousteau az Amerikai Egyesült Államokban alapította meg a nonprofit "Cousteau Társaságot", amely két év leforgása alatt 110 ezer támogató tagot szerzett. Franciaországi társintézményével együtt azután ez az alapítvány fedezte a későbbiekben is az expedíciók költségét a tagdíjakra, valamint Cousteau-ék valamennyi film, könyv és egyéb honoráriumára támaszkodva.
--  Miközben bejárták a világ tengereit a Trópusoktól az Antarktiszig, Cousteau figyelmét a világ nagy folyói és tavai is felkeltették. A Titicaca-tótól az Észak-Amerikai nagy tavakig, a Nílustól az Amazonason át a Dunáig végeztek ökológiai megfigyeléseket, állapot felméréseket, megörökítették filmen az élővilágot és persze az emberi tevékenység többnyire pusztító nyomait. Cousteau hetvenes évek utáni expedíciói -a filmek és könyvek szükségszerű alapanyagán túl- egyre inkább tudatos és elkötelezett környezetvédelmi tevékenységét szolgálták.

 

Jacques Cousteau - A Médiaszakember

--  Cousteau kezdetektől felismerte a könyv, a film, a televízió és az írott sajtó szerepét és hatalmát. Miközben maga is filmes szakemberré és íróvá vált, tulajdonképpen e médiák segítségével tudta előteremteni tengerkutatói örök szenvedélyének anyagi alapjait.
--  Cousteau rajongott a moziért, már 13 éves korában film kamerát vásárolt magának és először családi eseményeket örökített meg. Amikor később búvár lett, magától értetődően igyekezett filmen is megörökíteni a tenger alatti világ szépségeit, élőlényeit, hajó roncsait.
--  Ez persze kezdetben nem volt egyszerű feladat megfelelő vízhatlan tokok, nyersanyagok és világítás nélkül. A víz alatti vadászatról forgatott első filmje után, még a háborús évek alatt, két másik maradandó kisfilmet alkotott: L`epaves - (Hajóroncsok) és Paysage du silence - (A csend vidéke) címmel. Csakhamar felismerte a film jelentőségét a kutatásban is és felhasználta az aknarakástól a vonóhálók működésének tanulmányozásáig sok mindenre..
-- 1953-ban hatalmas sikert aratott Frederic Dumas-val közösen írt első könyve A csend világa -Magyarországon is három kiadásban fogyott el- majd azonos címmel első egész estét betöltő színes dokumentumfilmje, amelyet a későbbi neves filmrendezővel Louis Malle-al együtt készített és amely 1956-ban Cannes-ban az Arany Pálmát is elnyerte.
--  Későbbi nagyobb dokumentumfilmjei közül az Oscar díjas Nap nélküli világ (1963), az Antarktisz körüli vizeken forgatott Utazás a világ végére (1975) és Lilliput meghódítja az Antarktiszt (1991), az Exxon Valdez hajókatasztrófáról készített Merénylet a természet ellen (1991), valamint a J.Y.Cousteau: Az első 75 év (1985) említhető.
--  Hamar felismerte és felhasználta a televízió előnyeit is, első ízben a Grand-Conglouéi tenger alatti ásatásoknál, amit zártláncú televízión át egy ugyancsak neves francia régész, Benoit professzor a hajó fedélzetéről tudott figyelemmel kísérni. A Calypso zártláncú televíziós rendszerét nem egyszer az élő Euróvíziós adásba is bekapcsolva tájékoztatta a közvéleményt különböző kutató munkáikról..
--  Az Amerikai megrendelésre készített első televíziós filmsorozatot, a Jacques Cousteau víz alatti világát, amelyet nálunk: "A tenger titkai" sorozat címmel mutattak be, számos további követte, "Oázis az űrben", Cousteau kapitány Odüsszeája. A világ nagy folyói, a Föld újrafelfedezése címek alatt, összesen több mint: 120 folytatásban. E filmekhez Cousteau búvár-operatőrként maga is sok felvételt készített és részt vett a filmkészítés egész folyamatában, a vágástól a szövegíráson át a kísérőzene kiválasztásáig, sőt nemegyszer komponálásáig egyaránt.
--  Média érzékeny emberként Cousteau tudatosan alakította ki imázsát, felhasználva a színes filmeken és fényképeken (a kék víz komplementer színeként) mindig jól mutató piros gyapjú sapkáktól kezdve a "Cousteau Társaság" zöld jelvényein át búvárainak dekoratív -kezdetben sárga-fekete, később színezüst- felszereléséig sok mindent.
--  Az alkalmazott sokrétű technikai felszerelés -víz alatti robogók, Zodiac csónakok, Galeazzi-torony, merülő csészealjak, hőlégballon, helikopter, girokopter, hidroplán, turbóvitorlák, kétéltű járművek stb.- nemcsak a kutatást szolgálták, hanem a lélegzetelállító felvételeket, a közönség látvány igényét is. Ezt lehet szeretni, de lehet csepülni is, az azonban kétségtelen: Cousteau példát mutatott abban, hogyan lehet a képernyőt szép, hasznos és fontos dolgok bemutatására felhasználni.
--  Cousteau jelentős szerepet szánt a könyveknek és folyóiratoknak is. Több tucatnyi könyvéből -amelyeket szinte kivétel nélkül társszerzőkkel írt- eddig sajnos csak négy jelent meg magyarul: A csend világa (Gondolat 1958, 1960, 1963), Vízi barátaink (Gondolat 1980), Kincskeresés a tenger mélyén (Gondolat 1983), Cousteau kapitány a Calypso fedélzetén (Gulliver 1993).
--  Könyvei között rendhagyó az az 1973-74-ben kiadott 21 kötetes enciklopédia, amely Jacques Cousteau óceán világa sorozatcímet viselte és amelyet szerkesztő bizottság készített, de a kapitány elképzelései szerint és kötetenkénti előszavával. Könyveinek többsége színes fényképekkel gazdagon illusztrált.
--  A kapitány ugyan víz alatti fényképezéssel nem igen foglalkozott, de mindig nagy súlyt helyezett arra, hogy nagynevű fotográfusok álljanak -a német Ludwig Sillner-től az amerikai Bates Littlehales-ig- az expedíciók rendelkezésére. A "Cousteau Társaság" tagjaival két folyóirat tartotta folyamatosan a kapcsolatot, a Calypso Log a felnőttekkel, a Dolphin Log pedig az ifjúsággal. Mindezen túlmenően, amikor csak tehette, személyesen az írott és az elektronikus sajtó rendelkezésére állt.
--  Volt persze olyan eset is, amikor a kapitány saját reklámozásában jócskán túllőtt a célon. A tenger alatti kutatások London-i kongresszusán, 1962-ben, olyan megnyitó beszédet mondott, amelyet világszerte vastag betűs újságcímek idéztek. Cousteau szerint: 2010 táján beköszönt a "Homo aquaticus" a "Vízi ember" korszaka, azé az emberé, aki sebészi beavatkozással tengeri élőlénnyé alakul és így akár: 1500-2000 méter mélységig is könnyedén lemerülhet. Alighanem Cousteau sem gondolta véresen komolyan amit mondott, de az azóta eltelt idő is e hipotézisét alapjaiban cáfoló szakembereket igazolja.

    

Jacques Cousteau - A Környezetvédő

--  A természet és környezetvédelmi meggyőződés kialakulása Cousteaunál sem ment egyik pillanatról a másikra. A kezdeti időkben maga is részt vett a baráti vetélkedésben: meghatározott idő alatt minél nagyobb vadászzsákmányra szert tenni. De még a Calypso expedíciók idején sem talált semmi kivetnivalót például a cápák legyilkolásában.
--  Ennek oka persze az üzleti vállalkozásként is vehető film készítés látvány igénye volt. Aminthogy üzleti vállalkozás volt részéről a búvárfelszereléseket gyártó La Spirotechnique nevű cégben való részesedése is, amely többek között szigony puskákkal látta el a népszerűvé vált hal vadászat űzőit, versenyzőit.
--  Támadták is mindezért jócskán, például a modern búvár tevékenység másik nagy úttörője az osztrák: Hans Hass. Hass 1971-ben Manifesztumot bocsátott ki, más neves búvárokkal együtt, a mechanikus fegyverekkel sportszerűtlenné vált víz alatti vadászat ellen. Ennek is köszönhetően mára már valóban vissza szorulóban van ez a tevékenység, de annak idején Cousteau is lemondott a búvár világszövetség (CMAS) elnöki tisztéről, mivel az pártolta a vadász versenyeket.
--  Nem sokkal azután, hogy Cousteau átvette a Monacói Óceanográfiai Intézet irányítását, 1959-ben közzétette első figyelmeztető jelentését a Földközi-tenger veszélyes mértékben fokozódó szennyezéséről. Mindez azonban akkor még nem talált komolyabb visszhangra és nem váltott ki számottevő ellenintézkedéseket.
--  Az 1960-as évek második felétől egyre tudatosabban és ökológiai megközelítéssel foglalkozott a környezet védelemmel, hiszen expedícióin keserű tapasztalatokat szerzett -például a Vörös-tenger Szuezi-öblében és Dzsibuti környékén, de az Indiai óceánban is- a szubtrópusi, trópusi tengerek "esőerdői" a korallzátonyok csodálatos élővilágának pusztulásáról is..
--  Az 1970-ben megjelent "Élet és halál a korall tengerben" című könyvében így írt:. ""Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tengertől alapjában véve kevés élőlényt vagy nyersanyagot vehetünk el anélkül, hogy ökológiai egyensúlyát megzavarnánk. Minden ami ezt a határt túllépi, katasztrófát okozó rablás. Az ember csak akkor tudja megőrizni a tengerek élővilágának gazdagságát és sokszínűségét, ha a biológia törvényszerűségeit ismeri és betartja.
--  Minden kísérlet, amely beavatkozik az óceánok természeti rendjébe, láncreakciót vált ki. Az élő tenger maga az Édenkert, de az állandóan fenyegetett Paradicsom."" Cousteau akkor úgy látta, hogy az emberiség számára kétségkívül egyre nagyobb mennyiségben szükséges eleséget, a tengerek károsítása nélkül, csak a mezőgazdasági műveléshez hasonló "tengergazdasági" tevékenységgel lehet megszerezni.
--  Az 1970-es években Cousteau egyre többet tesz természeti környezetünk megóvásáért. Filmjeiben nem egyszer szinte költői eszközökkel is igyekszik bemutatni a víz alatti világ szépségét, hogy az embereket rádöbbentse a veszteségre. 1973-ban kiadott enciklopédiájának egyik kötetét: "Veszélyben a tenger" címmel teljes egészében környezetvédelmi problémáknak szenteli.
--  1977-1978-ban a Földközi tenger környezeti állapotáról készít mérleget és részt vesz az ENSZ "Kék tervének" kidolgozásában a mediterrán tenger megmentésére. Kiemelkedő munkájáért elnyeri az ENSZ Nemzetközi Környezetvédelmi Díját.
--  Akadtak persze olyanok is, akik a szemére vetették következetlenségeit is, például, hogy -állítólag jó pénzért- korábban tanácsokat adott hulladékok mélytengeri elhelyezésére, vagy hogy nem ellenezte a franciák atomkísérleteit a Csendes-óceáni Mururoa korallzátonyokon. Cousteau a "leleplező" írásokra soha nem válaszolt, úgy tartotta, számos fontosabb dolga is akad annál.
--  Amikor hidroplánjukkal Philippe fia 1979-ben halálos balesetet szenvedett, Cousteau egy időre lelki válságba került. Talán magán életének -akkor még mindenki előtt titkolt- változásai is hozzá segítették azonban legendás munka- és élet- kedvének viszonylag gyors vissza szerzéséhez. Tény mindenesetre, hogy 1980-ban 10 éves programot indít be a Földközi-tenger szennyezettségi állapotának folyamatos figyelemmel kísérésére.
--  1981-ben pedig megjelentet egy jelentős környezetvédelmi kiadványt a Cousteau Környezetvédelmi Almanachot. Egyre gyakrabban emel szót a természeti egyensúlyt megbontó emberi tevékenységek: a vonóhálós halászat, az erdőirtások, az ózonlyukat és az üvegházhatást növelő káros anyag kibocsátások ellen. Népszerűségére jellemző, hogy a francia környezetvédők az 1981-es, majd az 1988-as elnök választás egyik jelöltjének javasolták.
--  Az Alaszka partjainál 1988-ban szerencsétlenül járt Exxon Valdez tartályhajó kiömlő olaja által okozott hatalmas természeti katasztrófát látva, a "Cousteau Társaság" javaslatai alapján újra szabályozzák a veszélyes anyagok tengeri szállítását. Cousteauban pedig egyre inkább megfogalmazódik egy gondolat, amelyet egy helyütt így fejezett ki: "Az ökológiai egyensúlyt az ember bontotta meg, s most rendbe kell hoznia, hogy ne váljon maga is tevékenysége áldozatául. A gyermekeink jogáról, az értelmes jövő garantálásáról van szó.!."...
--  Életműve alapján 1989-ben rendkívüli megtiszteltetés éri: a Francia Akadémia tagjává fogadja, azaz a "halhatatlanok" közé kerül. Nyilvánvalóan a jövendő nemzetékek örökségének gondolata vezérli akkor is, amikor a nyolcvanas évek végén világméretű felhívással két és fél millió aláírást gyűjt össze a még viszonylag érintetlen földrész, az Antarktisz védelme érdekében.
--  A közvélemény támogatásának és Cousteau kitartó diplomáciai munkájának köszönhetően 1990-ben a vezető ipari hatalmak 50 éves moratóriumot írtak alá az Antarktisz ásványi kincseinek kiaknázására. A már említett 1991-es filmjében Cousteau büszkén mutatta meg egy csapat különböző nemzetiségű gyereknek a fehér kontinenst és gazdag élővilágát.
--  Az 1990-es években Cousteau rendkívül tudatosan és elszántan dolgozott környezetvédelmi céljainak eléréséért. 1990-ben megalapítja az első ökotechnikai tanszéket a brüsszeli egyetemen és létrehozza a NOE-t (Nouvelles Orientations pour l´Écotechnic), amely szervezet egyetemi ökotechnikai tanszékek világméretű láncolatát hívatott kiépíteni.
--  1991-ben Cousteau és fia Jean-Michel az alábbi felhívást tette közzé az utód nemzedékek jogaiért: -- '"A túlnépesedés és az emberiség túlzott ipari tevékenysége szörnyű veszélyeket hárít utódainkra. Az Emberi Jogok Kiáltványa, amely kimondta minden ember szabadságát és egyenlőségét, most volt kétszáz éves. Ez a nagyszerű szöveg többé nem elégséges.
--  Követeljük, hogy ünnepélyesen kikiáltassanak a jövendő nemzedékek jogai, hogy ezentúl minden ember szennyezetlen, tiszta Földnek lehessen örököse, amelyen az élet minden formájában virulhat."'.. Ezeket a jogokat a "Cousteau Társaság" nevében egy ötcikkelyes nyilatkozatban terjesztették az ENSZ közgyűlése elé. A petíciót azóta legalább hatmillió aláírás támogatta a világ minden részéről, és nagyszabású humanista vállalkozáshoz az UNESCO is csatlakozott.
--  1992-ben aktívan vesz részt az ENSZ szervezte Riói Környezetvédelmi és Fejlesztési Konferencián. Még ebben az évben az ENSZ Legfelsőbb Tanácsadó Testülete tagjává választják, amelyben 21 tanácsadó és a főtitkár hivatott a gazdasági és a szociális fejlődés érdekeit a környezetvédelem szempontjaival egyeztetve érvényesíteni. Ugyanakkor odahaza is elismerik érdemeit, a francia köztársasági elnök mellett ugyancsak tanácsadó lett bolygónk és a jövendő generációk problémái kérdéskörében.
--  Cousteau ekkoriban már az emberiséget fenyegető legnagyobb veszélyeknek a "késleltetett tömeg gyilkosságnak" nevezett túlnépesedést, az ezzel is összefüggő környezet szennyezést és az atom bombát tartotta. Azután bebizonyította, hogy elveit immár a Francia nemzeti érdek és dicsőség fölé tudja helyezni: amikor Chirac elnök 1995-ben mégis felújította a kísérleti atom robbantásokat, azonnal lemondott elnöki tanácsadói tisztéről.

Mire nincs még felkészülve az emberiség.?.

--  Jacques Cousteau kapitány híres mondata a következőképpen hangzott: Angolul:. "The world is not ready for what is down there.". Ezt így kell érteni: „Az emberek (nem a világ) még nincsenek felkészülve arra, ami következik.. Franciául:. "Les gens ne sont pas prêts pour les défis qui les attendent."..
--  A kapitány mindezt a Riói Nemzetközi Konferencián mondta 1992-ben. Nyilván az alatt, ami következik, a környezet- és klímabeli változásokra gondolt. Később többször, több interjúban elmondta, és pontosított is, hogy mire nincsenek az emberek felkészülve....

„A hét fő, ránk váró csapás és kihívás a következő
1.  Az energia átmenete -->> a fosszilis energiahordozók készletének kimerülése, amelyekre egész civilizációnk épül: szénszármazékok, foszfátok, földgáz, és uránium.
2.  A vízhiány -->> hidrológiai adatok
3.  A mérgező és radioaktív hulladékok semlegesítése -->> szennyezési adatok
4.  A talaj kimerítése  -->> talajtani és mezőgazdasági adatok
5.  A klímaváltozás -->> meteorológiai és oceanográfiai adatok
6.  A biodiverzitás csökkenése  -->> az IUCN adatai
7.  Az étvágyunk és az erőszak kezelése -->> stratégiai és geopolitikai adatok

-- A Riói konferenciát valójában „a környezet számára fenntartható életforma” (sustainable way of life) fórumaként rendezték meg. A gazdasági lobbi nyomására későbbi konferenciák ezt a kifejezést később fenntartható fejlődésre (sustainable development) változtatták. Ilyen volt a 2000 szeptemberében, New Yorkban tartott ENSZ-konferencia, ahol 147 államfő gyűlt össze, és meghatározták az évezred fejlődési célkitűzéseit....

Ezek a Riói pontok nagyjából így hangzanak
1.  Mindenkinek biztosítani kell az elemi oktatást – ez előfeltétele a tudatlanság, a babonák, a hagyományos elidegenítések, az őskorból, ókorból, középkorból örökölt mentalitások lerombolásának.
2.  Megakadályozni a járványokat, javítani az anyák egészségügyi körülményeit, csökkenteni a gyermek halandóságot – ezáltal a népszaporulatot is, hiszen az emberek kevesebb gyermeket nemzenek, ha tudják, hogy ezek mind életben maradnak.
3.  Megóvni az erőforrásokat és a környezetet – a népesség fizikai fennmaradásának és a konfliktusok csökkentésének előfeltétele
4.  Elősegíteni a nemek közti egyenlőséget és a nők önállóságát – az előző három pont sikerességének előfeltétele
5.  Csökkenteni a szegénységet és az éhezést – az előző négy pont sikerességének előfeltétele és
6.  Létrehozni egy nemzetközi szintű egyezményt a fejlődésért – az egész program sikerességének előfeltétele.”

--  Mindezekből a pontokból végül sajnos nem lett semmi... emberek felkészülve....
--  A „környezet számára "fenntartható életforma” kifejezésnek „fenntartható fejlődére” való cserélése azt mutatja, hogy a világ nagy gazdasági fórumainak vezetői nem értették meg, vagy nem akarták megérteni, hogy a természettel, vagyis a fizika, kémia és biológia törvényeivel nem lehet alkudozni. Ők a piac törvényeihez szoktak, amelyek ember csoportok közötti megegyezésekből születnek, és bármikor meg lehet változtatni őket. A természet azonban nem folytat tárgyalásokat: a természet törvényeit nem lehet kikerülni vagy módosítani. A cselekvések feltartózhatatlan reakciókat váltanak ki: ha kiirtjuk az erdőket, és a völgybe építkezünk, egy szép nap mindent elvisz a víz.
--  A fenntartható fejlődés oximoron, mivel a fejlődés (a tevékenységek és a szükségletek növekedése) nem lehet fenntartható (tartós) egy olyan bolygón, amely korlátozott erőforrásokkal rendelkezik: ez a bolygó elkerülhetetlenül új „ponctuation”-t, krízis helyzeteket okoz. Csak egy „környezet számára fenntartható életmód”, vagyis nem a növekedés, hanem az eddigi előnyök megőrzése lehet fenntartható (ezt tudták azok, akik a sustainable way of life kifejezést szorgalmazták, például Jared Diamond földrajztudós vagy Joseph Stiglitz gazdasági szakember.
--  Jacques Cousteau kapitány, aki életének utolsó húsz évében felismerte ezeket a problémákat, a jövő nemzedékek jogainak chartáját is szorgalmazta, hogy a most élők erkölcsi felelősségüknek érezzék, hogy a gyerekeiknek és unokáiknak is egy, az emberi faj által még mindig lakható Földet hagyjanak.
--  Cousteau könyveinek társszerzője, Yves Paccalet a kapitány halála után több könyvet írt még, egyiknek címe, "Az emberiség el fog tűnni, annál jobb lesz" -- "L'Humanité disparaitra, bon débarras".. Ebben egy olyan gondolatot fejez ki, amelyet maga Cousteau is többször említett (nem publikusan), és pedig azt, hogy az emberek nincsenek felkészülve arra, ami következik, ezért nem fogja megtenni a megfelelő intézkedéseket és fajunk pár ezer év alatt eltűnik a Föld színéről..
--  A fenntartható fejlődés oximoron, mivel a fejlődés (a tevékenységek és a szükségletek növekedése) nem lehet fenntarhtóható (tartós) egy olyan bolygón, amely korlátozott erőforrásokkal rendelkezik … ”

  

Jacques Cousteau Családja

--  Jacques Cousteau szülei: Daniel Cousteau ügyvéd és Elisabeth Cousteau, egy testvére volt bátyja Pierre-Antoine Cousteau. Feleségül vette Simone Melchiort 1937. július 12-én és egy évre rá megszületett első fia Jean-Michel Cousteau. Második gyermeke Philippe 1940-ben született. 1967-ben született meg az első unokája Fabien Cousteau, Jean-Michel gyermeke.
--  1979. június 28-án, amikor a Calypso egy expedíción volt Portugália felé, a második fia Philippe, elhunyt motor-csónak balesetben. Philippe felesége ekkor már terhes volt fiával ifjabb Philippe Cousteau-val, aki 1980-ban született meg. 1990. december 1-jén felesége Simone meghalt rákban. 1991 júniusában Párizsban feleségül vette Francine Triplet-t, akitől korábban született egy lánya, Diane 1980-ban és egy fia, Pierre-Yves 1982-ben.

Jacques Cousteau Könyvek és Filmek

--  Számos könyvet írt, mint például a Csend világa (1953) és a Jacques Cousteau Óceánjának Világa. Róla is készült négy könyv James Dugan-Undersea: Cousteau kapitány története (1957), Roger King-Jacques Cousteau és a tenger alatti világ (2000), John Bankston-Jacques-Yves Cousteau: Az ő története a tengerben (2002) és Kathleen Olmstead-Jacques Cousteau: Élet a tengerben (2008).
--  Dokumentum filmek készítésében is sikeres volt. A Calypso fedélzetén több mint 100 filmet készített. A Csend világáról (Le monde du silence) készített filmet három évvel azután forgatta, hogy a könyv megíródott és sikerét jelzi, hogy Arany Pálma díjat kapott. Viszont a Le Monde sans soleil a sötétség birodalmáról előbb film készült (1964) majd csak azután a könyv (1965).
--  Az óceán olyan titkait fedezte fel és filmezte le, amelyek izgalmasabbak és hihetetlenebbek mint bármelyik tudományos fantasztikus film. A sikeres könyveknek és a népszerű filmeknek köszönhette, hogy nemzetközileg elismert tengerkutató lett és film készítőként is világszerte számon tartják.

Miért szerette a tengert.?.

--  Rendkívüli belső erővel küzdötte végig életét, a kudarcok sem törték le, pedig egyik fia repülőszerencsétlenség áldozata lett, s Párizsban csődbe ment Parc Océanique nevű szabadidő parkja. Hazájában évekig vezette a népszerűségi listákat, díjakkal, kitüntetésekkel halmozták el.
--  Sőt a környezetvédők 1981-ben köztársasági elnöknek kívánták jelölni, ő azonban udvariasan elhárította ezt. "Miért szeretem a tengert.? Nem tudom megmondani. Csak úgy ösztönből és természetes módon szeretem" - nyilatkozta egyszer az őt faggató újságíróknak az az ember, akinek egész élete a tengerhez kötődött.

Jacques Cousteau Emlékezete

--  Jacques Cousteau kapitány 87 évesen, Párizsban egy szívroham következtében halt meg. Családi parcellában helyezték nyugalomra a markáns arcélű kapitányt: Saint-André-de-Cubzac temetőjében. Ő volt életében Franciaország egyik legnépszerűbb embere..
--  Jacques Cousteau temetésén találóan azt mondták búcsúztatásakor, hogy „megtért a csend világába.” 1990-ben 80. születésnapján megjelent: Jean Michel Jarre albuma az "En attendant Cousteau" - "Cousteau-ra várva", melyet Cousteau tiszteletére készítettek...