"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

India mesebeli világa és népei - Bíró Csaba

2014.03.01 20:25

 

India mesebeli világa és népei.

India egy csodálatos ország, ahol a fényűző és gazdag paloták mellett, az ember szembesülhet a végtelenül szívfacsaró szegénységgel és nyomorral is. Az indiai emberek hite és ereje azonban példa értékű, képesek a legnehezebb helyzetben is mosolyogni. Az országban még ezeken túl is számos és megdöbbentő dologgal találkozhatunk: összegyűjtöttünk ezekből sok-sok érdekességet.!.

   

India egy mesés ország

-- India, az Indiai Köztársaság, Dél-Ázsiai független ország, földrajzilag a Föld hetedik legnagyobb és a Föld második legnépesebb országa. India területe: 3,2 millió km², lakossága: 1,2 milliárd. India 28 államot és 7 szövetségi területet magába foglaló ország partjait délen az Indiai-óceán, nyugaton az Arab-tenger, keleten a Bengáli-öböl határolja. Tengerpartjának hossza így összesen 7517 kilométer. Nyugaton Pakisztán, északkeleten Kína, Nepál és Bhután, keleten Banglades és Burma határolja. Az ország a tengeren keresztül szomszédos Srí Lankával, a Maldív-szigetekkel és Indonéziával.
-- Az India elnevezés az Indus folyó és annak környéke nevéből eredeztethető. A folyó neve pedig az óperzsa hindu szóból ered. Ennek a szónak a gyökerei pedig a szanszkrit Sindhu névből erednek, ami India ősi nyelvén az Indus-folyó vidékét jelölte. Nagy Sándor hódításainak köszönhetően az ókori görögök által használt elnevezés is fennmaradt, a görög források Indoi néven utalnak a mai indiaiakra, ami az Indus népét jelenti.
-- India gyakran szubkontinensként emlegetett ország hosszú történelme, ami mind a mai napig nagyon élénken él a mindennapokban is, méltán tette Indiát a sokszínű kulturális értékek országává. A kezdeti Indus-völgyi civilizáció, majd a fontos kereskedelmi útvonalak és az ókortól megalakuló roppant indiai birodalmak fontos szerepet játszottak a szubkontinens tudományos, kulturális és kereskedelmi felemelkedésében.
-- India területéről négy nagy világvallás ered, a hinduizmus, a buddhizmus, a dzsainizmus és a szikh vallás ered, míg az első évezredben megjelenő zoroasztrizmus, a zsidó vallás és az iszlám alapvetően befolyásolta az ország kulturális fejlődését. A hatalmas középkori birodalmak felemelkedésének és bukásának korát a Brit Kelet-indiai Társaság megjelenése zárta le a 18. században, a következő évszázadban pedig Nagy-Britannia gyarmatosította az egész szubkontinenst. Az indiai függetlenségi mozgalommal India 1947-ben önálló országgá vált, a Mahátma Gandhi nevével fémjelzett korszak volt a kezdete a modern India kialakulásának.
-- Korunk Indiája sok tekintetben megdöbbentő eredményeket ér el. A nominális bruttó hazai terméket (GDP) figyelembe véve az ország jelenleg a világ tizenkettedik legnagyobb gazdaságával rendelkezik, és negyedik a vásárlóerő tekintetében. Az utóbbi évtized reformjai Indiát a világ második leggyorsabban bővülő gazdaságává tették. Ugyanakkor az ország súlyos problémákkal küszködik, a modern India legnagyobb kihívásai a nagy arányú szegénység, az analfabétizmus és az alultápláltság. Az ország sokszínűsége nemcsak társadalmi síkon jelentkezik, a vallási, etnikai és nyelvi változatosság mellett India egyedi állatvilága és földrajzi adottságai is említésre méltóak.

 

India Földrajza

-- India, a kontinensnyi kiterjedésű ország legnagyobb része földtani szempontból az Indiai tektonikus lemezen helyezkedik el, ami Földünk egyik legkisebb lemeze. Az Arab-tenger, az Indiai-óceán és a Bengáli-öböl által határolt dél-ázsiai ország északi részét egyértelműen a Himalája 8000 méter fölé tornyosuló csúcsokkal koronázott, eljegesedett vonulatai uralják.
-- Miután az eurázsiai és az indiai lemezek az óceán alatt ütköztek össze, a vízből felgyűrődő hatalmas vonulat déli oldalán egy nagy medence keletkezett, amit idővel a Himalája folyói feltöltöttek. Ez a terület az Indiai-alföld, amely négy, jól elkülöníthető síkság összefoglaló elnevezése: az Indus-alföldnek csak az északkeleti része nyúlik be az országba, a Hindusztáni-alföldet a Gangesz és a mellékfolyói töltötték fel, a Gangesz és a Brahmaputra deltavidéke a Bengál-alföld, amelynek nyugati része tartozik Indiához, az Asszámi-síkság a Brahmaputra alföldje. Ettől délre a Dekkán-fennsík az ősi indiai lemezen fekszik. A fennsíkot a Nyugati-Ghat és a Keleti-Ghat határolja a tenger közelében.

India Vízrajza

-- A legnagyobb, legbővizűbb folyók a Himalájában erednek. Közülük az Arab-tengerbe ömlik az Indus, a Bengáli-öbölbe a Gangesz és a Brahmaputra. Közös torkolatvidékük Sundarbans, hatalmas feltöltött deltavidék, amelyen India Bangladessel osztozik. A Gangesz jelentős mellékfolyói a Jamuna és a Koszi. Ezek esése kicsi, emiatt árvizük nehezen vonul le, így rendszeresen súlyos károkat okoznak.
-- A Dekkán-fennsík folyóinak vize is kevesebb, esésük is kisebb, így nem okoznak olyan nagy károkat. Hosszabbak a Bengáli-öbölbe ömlő folyók: Godávari, Mahánadi, Kaveri, Krisna. Az Arab-tengerbe ömlik a Narmada és a Tapti. India legnagyobb tava a Chilka-tó.

India Éghajlata

India éghajlatát a monszun szabályozza. A nyári monszun júniusban érkezik délnyugat felől, s általában négy hónapon át tart. Ebben a négy hónapban esik le az évi csapadék túlnyomó része. Mennyisége változó. A monszunesők hatására a folyók megáradnak, a víztározók megtelnek, s ebből a vízmennyiségből gazdálkodik India a következő év során. November végén, december elején kezdődik a hűvös évszak. Ekkor északkeleti monszunszelek fújnak, esőket azonban csak a Koromandel-part kap. A legszárazabb időszak a március elejétől május végéig tartó „tavasz”. A hőmérséklet is ekkor a legmagasabb, a szárazföld belsejében elérheti az 50 fokot is.

  

India Népei és Nyelvei

-- India a világ második legnépesebb országa. A világ népességének arányában minden hatodik ember indiai. A nyelveket, a vallásokat és a kasztokat a szociálpolitikai szervezetek korlátozzák és befolyásolják a magas népességi ráta miatt. Az ország legnagyobb agglomerációi Mumbai (Bombay), Delhi, Kalkutta és Csennai (Madrasz). Az ország lakosságának 64,8%-a rendelkezik alapműveltséggel : a nők 53,7%-a és a férfiak 75,3%-a. 1000 férfira 993 nő jut. India lakosságának 39,1%-nak van biztos állása, ez a férfiak 51,7%-a és a nők 25,6%-a. A születéskor várható élettartamuk a nőknek 64 év, a férfiaknak 63 év. Az évi népességnövekedés 1,47%, de ez folyamatosan csökken az állami születésszabályozás miatt.
-- Indiában két nagy nyelvcsalád van: az indoeurópai (az emberek 74%-a beszéli) és a dravida (az emberek 24%-a beszéli). Az országban használatos további nyelvek a sino-tibeti és az ausztroázsiai nyelvcsaládból származnak. A hivatalos nyelvek a hindi (40% beszéli) és az angol, de az alkotmány összesen 22 nyelvet megemlít hivatalos nyelvként (legalább 11 írásrendszerrel). További jelentős nyelvek a bengáli, a telugu, a maráthi, a tamil, az urdu, a gudzsaráti, a szanszkrit, a nága, a malajálam, a kannada, az orija, a pandzsábi, az asszámi, a kasmíri, a szindhi és a szikkimi. 24 olyan nyelv van, amelyik beszélőinek száma meghaladja az 1 milliót. Összesen kb. 1600 nyelven beszélnek. A hindinek önmagában 13 dialektusa van. Ezek annyira eltérhetnek egymástól, hogy a más dialektust beszélők nem értik meg egymást.
-- Annak ellenére, hogy az emberek körülbelül 80,5%-a hindu vallású, Indiában van a harmadik legnagyobb muszlim közösség a világon Indonézia és Pakisztán után (a lakosság 13,4%-a iszlám vallású). További jelenlévő vallások még a kereszténység (2,3%), a szikhizmus (1,9%), a buddhizmus (0,8%) és egyéb (1,1%). Az iszlám a muszlim hódítók, a kereszténység a portugál és angol gyarmatosítók hatására terjedt el, a többi Indiában született.
-- A lakosság hihetetlenül sokszínű. Felsorolni is lehetetlen, hogy mennyi népcsoport él az országban. A legtöbben a magukat árjáknak nevező, az őslakos dravidáknál világosabb bőrű emberek vannak. A hindi népcsoportok - akiknek a nyelve a hindi, vallásuk a hindu - vannak a legtöbben. Ebből tulajdonképpeni hindi 24%. Bihar állam lakói a bihariak, kelet-hindik, arányuk 9%. Rádzsasztán lakói a rádzsputok, nyugat-hindik, arányuk 4%. Sokféle etnikai csoport tartozik az iszlám vallásúak közé, őket vallási csoportként tartják számon, arányuk 11%.
-- A szomszédos Banglades többségi népe, a bengáli a népesség 7%-át teszi ki. Szintén 7%-ot tesznek ki a következő népcsoportok: a maráthiak, a tamilok és a teluguk. Ezenkívül a legalsóbb kasztok tagjai, akik a sötét bőrű dravida őslakók utódai, szintén 7%-nyian vannak. Őket adivasziknak, vagyis jegyzett törzseknek nevezik. A kormány számon tartja és megpróbálja segíteni őket. Az adivaszik 200 különböző törzshöz tartoznak, sokuk ma is rendkívül primitív életmódot folytat. Néhány törzs lélekszáma oly csekély, hogy a kihalás szélén áll. További etnikumok: a gudzsarátiak és a kannadák egyaránt 4-4%-ot tesznek ki. Orija 3%, malajálam szintén ugyanennyi. Pandzsábi, a szomszédos Pakisztán többségi népe 1%-os arányt ér el. Szintén 1%-nyian vannak az asszámiak. A maradék 1% a szomszédos országok népcsoportjaihoz tartozó tibeti, burmai, nepáli. Ezenkívül kisebb népek tartoznak ide, mint a kasmíriak, a nagák, a mizók és egyéb népek.

      

India Vallásai

-- India fő vallása a Hinduizmus. A hinduk számára előírás az évente legalább egyszeri jatra, vagyis zarándoklat egy szent helyre. Erre az istenek kegyelmének elnyerése miatt van szükség, aminek tárgya lehet konkrét kívánság, egy elhunyt hamvainak szent helyre való szállítása, vagy a lelki fejlődés elősegítése. Indiában több ezer szent hely található, ahová a zarándokok utazhatnak. Az idősebbek kedvelik Váránaszi felkeresését, amit utolsó útjuknak szánnak, amiről az a hiedelem terjedt el, hogy aki ott hal meg a szent városban, az mentesül az újjászületési ciklus terhe alól. Indiában a legtöbb ünnep és fesztivál vallási eredetű, akármilyen színes, zajos és látványos.
-- 12 évente négyszer, egyidejűleg négy különböző helyen tartják észak- és közép-Indiában a Kumbh Mela hindu vallási ünnepet, ami a Földön a legnagyobb embertömeget megmozgató vallási összejövetel. Ez a hatalmas arányú ünnepség hindu zarándokok tízmillióit vonzza, akik között mindenféle kaszt és felekezet megtalálható. Az óriási tömegben végzett ceremóniák hatása a résztvevőkre leírhatatlan. Ezek között van a folyókban való megmártózás, aminek helyszíne lehet a szentnek tekintett Gangesz, Sipra vagy a Godavari.
-- Az ünnep eredete a jó és a rossz közötti harc, ami az istenek és a démonok között zajlott le. A harc tárgya egy korsó volt (kumbh), amiben a halhatatlanság nektárját tartották. Visnu elrohant a korsóval, de repülés közben négy csepp a földre hullt - ezek a helyek ma Alláhábád, Haridvar, Naszik és Udzsain. A szertartások ezeken a helyeken nagyjából hat hétig tartanak. A megmártózásra kedvezőnek tartott időpontból azonban általában mindössze hat van. Az Alláhábádban tartott esemény neve Maha Kumbh Mela (=Nagy Kumbh Mela), a tömeg itt a legnagyobb. Mindegyik helyszín tart hatévente Ardh Mela néven ismert kisebb eseményt (=fél Mela), és évente Magh Mela néven tartanak egy még kisebbet.
-- A hinduk nyílt tűzön elhamvasztják a halottaikat. A temetési eljárás célja az elhunyt és az élők megtisztítása és vigasztalása. Az eljárás fontos eleme a sradda, aminek során vizet és rizsből készült süteményeket ajánlanak az ősöknek. Ezt a halál minden évfordulóján megismétlik. Az elégetés után a hamvakat összegyűjtik és 13 nappal a halál bekövetkezte után (ekkorra a vérrokonokat rituálisan megtisztultnak tekintik) a család egyik tagja a hamvakat egy szent folyóba szórja (ilyen például a Gangesz), vagy közvetlenül az óceánba.

    

India Világörökségei

India az egyik legősibb magaskultúra. A szubkontinens kulturálisan nagyon különbözik a világ minden más tájától. Ez tükröződik abban, hogy Indiában viszonylag sok helyet nyilvánított világörökséggé az UNESCO.
-- 1. Az adzsantai barlangtemplomok
-- 2. Az ellórái barlangtemplomok
-- 3. Agra erődje (Vörös Erőd)
-- 4. Tádzs Mahal Agrában
-- 5. A konáraki naptemplom
-- 6. Mahabalipuram templomegyüttese
-- 7. Goa templomai és kolostorai
-- 8. Khadzsuráhó műemlékegyüttese - hindu és dzsainista templomok
-- 9. Hampi műemlékegyüttese
-- 10. Elefanta sziklatemploma
-- 11. A tandzsávúri Brihadisvara-templom
-- 12. A buddhista emlékek Száncsiban
-- 13. Humájun császár síremléke Delhiben
-- 14. Kutub Minár és Kutub épületegyüttes Delhiben
-- 15. India hegyi vasútjai
-- 16. Mahabodhi templomegyüttes, Bodh Gaya
-- 17. Bhimbetka sziklamenedékei
-- 18. Champaner-Pavadagh régészeti park
-- 19. Cshatrapati Sívádzsi pályaudvar (korábban Victoria Terminus), Mumbai
-- 20. A Vörös erőd épületegyüttese Delhiben

India Nemzeti Parkjai

Az első nemzeti parkot 1935-ban szervezték meg, azóta folyamatosan bővül a nemzeti parkok és rezervátumok hálózata. Mára a rezervátumok száma meghaladja az ötszázat. A leghíresebbek Nemzeti parkok a következők.
-- 1. Bandhavgarh Nemzeti Park - dzsungel fehér tigrisekkel;
-- 2. Ranthambore Nemzeti Park - mesterséges víztárolók körüli erdőben tigrisek;
-- 3. Kaziranga Nemzeti Park - orrszarvúak, elefántok, tigrisek a Himalájában;
-- 4. Kanha Nemzeti Park - tigrisek, leopárdok, medvék;
-- 5. Szundarbansz Nemzeti Park - bengáli tigris, tengeri teknős;
-- 6. Manasz Vadvédelmi Terület - tigrisek, elefántok, orrszarvúak;
-- 7. Bandipur Nemzeti Park - ázsiai elefánt, jaguár, gaur;
-- 8. Szultánpur Nemzeti Park - vándormadarak és vízimadarak;
-- 9. Rádzsdevra Nemzeti Park - hatalmas őserdők növényekkel
-- 10. Szimlipal Nemzeti Park - nagy esőerdők növényzettel,
-- 11. Csandaka Nemzeti Park - nagy esőerdők növényzettel,
-- 12. Sivpuri Nemzeti Park - tigrisek, elefántok, orrszarvúak;
-- 13. Kanheri Nemzeti Park - vándormadarak és vízimadarak;



Indiáról és annak kultúrájáról tő mondatokban.

-- 1. Az ország jelenleg a világ tizenkettedik legnagyobb gazdaságával rendelkezik.
-- 2. A világon minden hatodik ember indiai.
-- 3. Évente nyolcszázezer tonna teát termelnek Indiában.
-- 4. Az indiai istenek mindig huszonöt évesek.
-- 5. Az országot mintegy 63 ezer kilométer vasútvonal hálózza be.
-- 6. Indiában évente körülbelül hárommilliárd mozijegyet adnak el.
-- 7. Egyik legnépszerűbb fűszerük a sáfrány, melynek egy kilója körülbelül százötvenezer virágból készül.
-- 8. Míg mi jó ha egyféle mangóval találkozunk a boltok polcain, addig Indiában mintegy ezerfélét termesztenek.
-- 9. Az arab számok Indiából származnak.
-- 10. A világ leglátogatottabb zarándokhelye, a Tirupati-templom Dél-Indiában.
-- 11. India nemzeti madara a páva. Ez a motívum mindig sok helyen jelen van.
-- 12. Indiai az az ember, aki a világ leghosszabb szakállát növesztette, 1997-ben 183 centiméternél tartott.
-- 13. India legeredményesebb sportága a gyeplabda.
-- 14. A világ egyik legkaotikusabb közlekedése Indiában van: kivételesnek számít, ha az úton sávokat jelölnek. 
-- 15. Az úton sávnyi helyen, három sávban közlekednek. Az előzési, kanyarodási szándékot dudával jelzik.
-- 16. India útjain csapatostól fordulnak elő a szentként tisztelt tehenek, akik gyakran leállítják a közlekedést.
-- 17. Bár Indiába is áramlik a nyugati világ minden velejárója, a nők többsége még máig is száriban jár.
-- 18. Indiai a végletek országa. A fényűző paloták és a nyomornegyedek egymás mellett is jól megférnek.
-- 19. Az emberek többsége rutinszerűen gyakorol valamilyen vallást, szinte mindenki hívő, ami sokat segít számukra a szegénység és a nyomor elviselésében. Hisznek abban, hogy következő életükben szerencsésebbek lehetnek.



-- Gondolatok Keletről, Indiáról és a Kutatásról -- Lőrincz L. Lászlóval

Könyveit olvasva hősnek képzeltem el, valahol félúton Indiana Jones és James Bond között. Tinédzserként faltam az általa papírra vetett kalandokat és akarva-akaratlanul is rengeteg értékes és érdekes információhoz jutottam anélkül, hogy mindennek a tudatában lettem volna. Az élet úgy hozta, hogy felnőve itt ülök vele szemben és próbálom megfogalmazni azt a száz és száz kérdést, ami a fejemben kergeti egymást, s végül rábízom magam, a tapasztalt mesélőre, hiszen az ő terepén járunk, ahol én csupán vendég lehetek.

 -- Egy hozzáértő ember szemével, akinek egyébként európai kulturális gyökerei vannak, mit jelent az, hogy Kelet, szűkebb körben pedig India.?. Mit érde­mes tudni Indiáról és milyen tapasztalatai vannak.?.
     
-- Két dolog van, amit mindenképp megemlítenék Indiá­val kapcsolatban. Az egyik egy régi közmondás: hogy ha valaki egy hetet tölt Indiában, akkor kétkötetes könyvet akar róla írni, ha valaki egy hónapot tölt Indi­ában, akkor egy kötetes könyvet akar írni, ha valaki tél évet akkor megelégszik egy novellával, és hogyha valaki egy évnél többet tölt kint, akkor nem ír semmit, mert rájön, hogy India megismerhetetlen és megunha­tatlan. S bár a valóságban ez nem teljesen érvényesül, a lényeget mégis takarja. Amennyiben a Keletet most Indiára szűkítjük le, akkor én azt a - kicsit közhelynek tűnő kifejezést használnám, hogy India igazából nincs is. Mert India a valóságban egy nagy csomó egymástól teljesen elté­rő nyelvű, kultúrájú, hagyományú és nemzetiségű nép közös hazája, egy határon belüli léte, akiknek valójában nagyon kevés közük van egymáshoz. Például amikor először voltam Indiában, csak az újságokat olvasva értesültem róla, hogy épp egy permanens polgárháború folyik, amiről mi itt Európában semmit sem tudunk. Általában persze tud­juk, hogy India van, egy nagy ország, mindenféle népséggel, időnként időznek Kasmírban, meg itt-ott, de azért nagyjából rendben mennek a dolgok. A néha előforduló zavargások vagy robbantás meg már nem igazán idegesít senkit, mert sajnos korunk velejárói.
Amikor elkezdtem olvasni az indiai újságokat, kiderült, hogy naponta 100 ember hal meg különböző partizán-akciók következményeképpen. Ám azt meghatározni, hogy kik ezek a partizánok, rendkívül nehéz, mert számtalan szeparatista mozgalom létezik, amelyeknek a legfőbb célja az ország szétdarabolása, mivel minden népcsoport meg akarja teremteni az önálló államát India földjén. Ezek közül a legnagyobb számban talán a bengáliak vannak - akik naxalitáknak nevezik magukat - és akik folyamatos polgárháborús helyzetet tarta­nak fenn bizonyos területeken: megütköznek az indiai hadsereggel, robbantanak, lőnek, csak mindez nem hallatszik el idáig.
Egy történetet említenék, hogy legyen némi elképzelés a harcmodorukról: építettek egy vasbeton hidat az egyik folyón - már nem emlékszem melyiken - és a he­lyi hatóságok tudták, hogy jó célpont a híd, ezért folya­matosan őrizték. Egy évig nem is történt semmi, mikor egyszer arra utazott az ország egyik vezető embere. A hidat felrobbantották és a miniszter a kíséretével és a kirendelt katonákkal együtt meghalt. Mindezt úgy tudták megvalósítani, hogy a robbanószerkezetet már eleve beépítették a hídba, és pihentették egy évig, amíg arra nem ment valamelyik kiszemelt célpont. Indiáról érdemes még elmondani - amit természetesen maguk az indiaiak nem szívesen említenek -, hogy a mostani Indiát az angolok csinálták. Mert India soha a gyarmati idők előtt nem volt egységes ország. Min­dig különböző részekből állt, amiken különböző rádzsák uralkodtak és amikor az angolok kivonultak, akkor teremtették meg azt az Indiát, amit ugyan föld­rajzilag és közigazgatásilag egységesnek tekintünk, de valójában nem tartozik össze. Többek között az angolok olyan területeket csatoltak Indiához, amik soha nem képezték a részét: például az északi területek és nágaföld, asszam, stb., ahol az erdőkben szinte kőkorszaki civilizációk éltek és nem is találkoztak indiaiakkal, csupán földrajzi szomszédaik voltak. Ezek az emberek akkoriban még nyilakkal és dárdákkal voltak felszerel­kezve, ma már mindezt felváltotta a Kalasnyikov. Ezen kívül pedig északon a buddhista területek, melyek között több, korábban független állam is van, melyet India egyszerűen bekebelezett, mint Musz­táng, Szikkim stb. ahol etnikailag sino-mongol etni­kumhoz tartozó népek és ezen kívül nyelvükben és kultúrájukban is eltérő emberek éltek. És akkor még az iszlámról nem is beszéltünk.
Tehát India abszolút nem egységes, hanem egy teljesen heterogén valami, ami ebből adódóan nem is biztos hogy egyben marad. De erre a kérdésre majd a történe­lem megadja a maga válaszát. Mert az alapvető etnikai különbségek mellett még vallási feszültségek is vannak - lásd iszlám-hindu ellentét -, továbbá nyelvi ellenté­tek is fennállnak, hogy csak néhányat említsek a tami­lok, a hindik és egyebek.
Ez az talán amiről itthon az átlagos érdeklődésű ember nem is nagyon szerez tudomást. Nem egyszerű tehát az indiai kormánynak egybe tartani a területet és itt jön be az angol nyelv igazi jelentősége: hiszen egyfajta közvetítő nyelv lett, ami az egészet össze­tartotta, és ami a mai napig megvan, mert szükség van rá.
    
-- És mi a másik dolog.?.

-- A másik dolog Kelettel kapcsolatban, hogy amikor kilé­pünk a kontinensről, magunk mögött kell hagyni Euró­pát. Minden keletre utazó alapszabálya - melyet én ma­gam is megtapasztaltam a kint töltött évek alatt -, hogy ha az ember átlép Kelet felé az országhatáron, akkor be kell csapni magunk mögött az ajtót. Teljesen nyitottnak kell lenni az emberekkel és a szokásokkal szemben és nem szabad az itthoni beidegződéseket magunkkal hurcolni, mert akkor rosszul fogjuk érezni magunkat. Keletet tehát úgy kell elfogadni, ahogy van. Lehet sze­retni és nem szeretni, de amíg az ember kint tartózko­dik, az ottani normáknak megfelelően kell viselkedni és létezni. És tudomásul kell venni, hogy ezek a dolgok bizony nagyon mások, mint itthon, Európában.
     
-- Kis bepillantást nyertünk a realitásokba, de elmond­hatjuk, hogy ennek az éremnek is két oldala van. Milyen pozitív tapasztalatai vannak Indiai utazásaiból.?.
     
-- Természetesen a kulturális tagoltságnak az egyik nagy előnye, hogy az ember nap mint nap találkozik újabb és újabb csodákkal, melyek lehetnek „statikus" csodák, mint az épületek, a templomok vagy a természet ön­maga és persze az emberek. Mert más a vallás, a filozó­fia, a kultúra, a nyelv, ami mind külön-külön is külön­leges élményt ad, de egyben meg is tudja viselni az embert, mert olyan mély nyomokat hagy, amit esetleg nem tud az adott személy feldolgozni.
Sokkoló élmény, amikor ott járva bizonyos dolgokat egyszerre megért az ember: mert hiába olvasok az indiai filozófiáról, vagy fordítom a gondolkodók műveit, ha az ember a helyszínen, a saját bőrén tapasztalja meg a dolgokat, annak teljesen más hatása van. Tehát ha elolvassuk, hogy az indiai filozófia számára mit jelent az ember, akkor az olyan érdekes dolognak tűnik, de kint egészen más. Kicsit olyan, mint amikor az ember elmegy valamelyik gótikus templomba, és megáll a közepén. Ahogy felnéz, valahol a távolban meglátja a tetőt a feje fölött és rájön, hogy valójában csak egy porszem a világmindenségben. De pont ezt a tudatot erősítik a templomok is. Így van Indiában is, amikor az ember kimegy a Gangesz partjára és látja, amint hosszú sorban égnek a halottégető máglyák, miközben az óriási tömeg ott áramlik körü­lötte. Akkor megérti, hogy az életnek itt más értelme van, nincs igazi jelentősége, lehet az, hogy egy ember, tíz ember, száz ember, kevesebb-több... itt vagyok ma, de ha eltűnik az ember, akkor rengetegen lépnek a nyomá­ba, és semmi sem történik. Itt ébred rá az ember a saját ki­csinységére és más dimenziók nagyságára, ha úgy tetszik. Az élet értéke keleten egészen másképp fogalmazódik meg, mint a nyugati világban. Erre kiváló példa egy személyes tapasztalat: egy ismerősöm indológusként kutatni ment Indiába, ahol elmentek egy faluba. Oda­hoztak elé egy kislányt, akinek fekélyes volt a keze és mondták hogy vagy levágják, vagy ötszáz rúpiáért kikezelik a városi kórházban, így a nejem összeszede­gette minden pénzét és ezzel a dolog el is intéződött.
De valójában ott százmilliók állnak sorba - jelképes értelemben - a kezükkel, mert különben levágják. Ilyenkor jön rá az ember, hogy itt az életnek egészen más a jelentősége és az értelme, mint nyugaton. Ezt pe­dig elég nehéz megszokni. Ezért nem is szeretik sokan Indiát. Sok ismerősöm volt kint, akik hazajöttek és azt mondták, soha többé, mert ezt elviselni nem lehet. Az egész annyira nyomasztó egy európai számára, hogy egyszerűen elviselhetetlen és ezért történhet meg, hogy egyes szakemberek az ottani filozófiával történő találkozás után öngyilkosok lesznek. Szóval nehéz Indiával találkozni és barátságot kötni, azzal együtt, hogy csodálatba ejtő és nagyon szép, bár én mindig nagyon jól érzem magam ott. Azt sajnos el kell fogadni, hogy az ember egymaga nem tudja megoldani India szociális problémáit és tudomásul kell venni olyan dolgokat, mint például, hogy a tehén fontosabb, mint az ember. Ez más kultúra, törvények, szokások, szabályok, alkalmazkodni kell hozzá, ha lehet.
Az európai emberek számára talán pont emiatt a másság miatt jön az ki, hogy mennyire érdekes és mennyire vonzó, mert amit az ember a könyvekből és a kis információmorzsákból kap, abból pont nem ez a kőkemény realitás jön le, hanem inkább az, hogy ott valami csoda bújik meg.
Valóban valami csoda is lappang, hiszen ha az ember csak megnézi a Taj-Mahalt, vagy a barlangtemplomo­kat, az valóban csoda. Én azt gondolom, hogy ezek az igazi turistalátványosságok, amit az utazási irodák is előszeretettel kiemelnek, sőt, égész listát adnak arról, hogy mi mindent kell megnézni. Az sajnos mindig a háttérbe szorul, hogy ezekhez a helyekhez emberek is tartoznak, noha egy európai számára elég veszélyes lehet az indiai élet.
      
-- Van esetleg saját tapasztalata ezen a téren.?.

-- Szerencsére ilyen komoly problémáim nem akadtak. Természetesen mindig vannak félreértések, meg ap­róbb kellemetlenségek. Hiszen a turista arra van, hogy pénzt hozzon, tehát pénzforrás. És ebből a forrásból többféleképpen lehet meríteni. Lehet legálisan meg lehet illegálisan. Én ugyan eddig megúsztam, de ottani európaiak hajmeresztő kalandokat tudnak mesélni, milyen leleményesen verték át őket. Bár ez, mindenütt megvan a világon, csak talán nagyobb a kísértés, mivel ott egy átlagos középosztálybeli európai, sőt még egy itthoni diák is vagyonos embernek számít.

-- Térjünk kicsit vissza az előzőekre: létezik egyáltalán olyan, hogy Kelet?
 
-- Valójában ahány ország, annyi kelet. Ezt nem is lehet így megfogalmazni, hogy mi a keleti. Olyan, mintha azt mondanám, hogy Nyugat. Nyugat is sokféle van, csak valamivel egységesebb, mint Kelet. Mert nem lehet összehasonlítani Nepált Japánnal, vagy Szinga­púrt Indiával. Olyan hatalmas szakadékok vannak egyes kultúrák és népek között, melyek jóval na­gyobbak, mint Európában. Az Egyesült Államok és Albánia között nincs akkora különbség, mint Mongólia és Japán között.
Érdekes dolog, hogy Európában elég jellemző a távol­ságtartás Ázsiától, és talán ennek is köszönhető annak a gyűjtőfogalomnak a léte, amellyel az egész beszél­getésünket kezdtük. Holott - mint Ön is említette - nem létezik valójában ilyen, hogy Kelet, annak elle­nére, hogy az európai irodalom mindenféle gyönyörű jelzőt csatol hozzá.
Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy valamifajta közös dolgok léteznek, kivéve talán Japánt. De amikor mi kimentünk és becsaptuk magunk mögött az ajtót, akkor találkoztunk néhány általánosan jellemző sza­bállyal. Az egyik ilyen, hogy a saját fontosságunkat el kell felejteni. Tudomásul kell venni, hogy itt az ember nem igazán fontos. Ahhoz nagyon-nagy embernek kell lenni, hogy én fontos legyek. Nem is szabad megsér­tődni, hogyha nem foglalkoznak velünk azonnal, hi­szen ahol az utcákon naponta halnak meg emberek, meg különféle járványok pusztítanak, ott egy ember élete jelentéktelennek tűnik.
A másik közös pont pedig az idő. Másképp élik az éle­tüket, más ritmusban. Erre jó példa, amikor egy illető kimegy Indiába, és utazni szeretne, de az ismerősei felhívják a figyelmét, hogy vigyázzon, mert a vonatok nagyon sokat késnek, ezért jóval korábban ki kell men­ni a pályaudvarra. Meg is teszi, és hajszál pontosan érkezik a vonat. Felszállás után mondja a kalauznak, hogy „hogy van ez, nekem azt mondták otthon, hogy rengeteget késnek a vonatok, ez meg hajszál pontosan beérkezett. Ugyan uram - mondja a kalauz - ez még a tegnapi."
Viccen kívül, ez teljes mértékben az életmódra vezethe­tő vissza: egy nomád társadalomban ciklusok vannak, nem napok. Téli behajtás a legelőről, nyári kihajlás a legelőre. Csak az ipari társadalmak jellegzetessége, hogy reggel nyolckor csengetnek a gyárban és akkor kezdődik a nap. Az egész frusztráltság innen ered nyugaton.
Ezért nem is szabad úgy kimenni, hogy egy alaposan megtervezett programot alakítunk ki, mert nem sikerül. Az egyik kutatóutamon velem is megtörtént, hogy egy sámánhoz mentünk volna, meg is beszéltük, hogy mi­kor jön értem az autó, ki is ültem a megbeszélt időben a megbeszélt helyre - a szállásom elé -, de az autó nem jött másnap sem. Akkorra már én sem üldögéltem az ajtóban, csak üzenetet hagytam, hogy keressenek meg, ha jönnek. Harmadnap végül megérkezett az autó és el is indultunk utunkra, mígnem gyanús lett, hogy ellen­kező irányba megyünk, mint amerre kellene. Na, kide­rült, hogy a sofőr egyik unokatestvérének esküvője lesz és odamegyünk. El is töltöttünk ott három napot, majd nyolc nap késéssel megérkeztünk a sámánhoz, akit az egész egy cseppet sem izgatott. Szóval nem szabad idegeskedni ilyen dolgok miatt. Hasonló a helyzet Indiában is, bár ott egy kicsit távolságtartóbbak az emberek, mert a gyarmatosítás igen mély nyomokat hagyott. Nem azt mondom, hogy kimondottan ellenségesek lennének, de egy indiai pap lelkéhez közel férkőzni jóval nehezebb, mint egy tibetiéhez, mongolhoz, vagy nepálihoz. De az is megnehezíti a helyzetet, ha az embernek közvetítő nyelveken kell tárgyalnia. Mégiscsak más az, ha valakihez az anyanyelvén szól az ember.
Nagyon sok előnyt jelentett ez nekem a kutatásaim során és persze ilyen esetekben az ígéreteket is jobban megtartják és segítőkészebbek is a helyiek. Valójában valahogy azt kell háttérbe szorítani, hogy az embert turistaként kezeljék, de megérzik, ha valaki őszintén érdeklődik a kultúrájuk iránt.
Talán ezért is van kis ellenérzésem a hindu papok iránt, mert bár elmondanak sok mindent, ha az ember kérde­zi, de hogy mi ebből az igaz és mi nem, azt nem lehet megmondani. Nem könnyű tehát Indiában élni és kutatni, és nem is ismerek a szakirodalomból olyat, aki hosszú távon élt volna kint hindu papok között.

-- Ahogy itt beszélgettünk felmerült bennem, hogy mennyire tekinthetjük indiainak a buddhizmust? Mert ugye általánosan elfogadott tétel, hogy a kínai - és így közvetve a japán buddhizmus is - indiai gyökerekre, azaz az indiai buddhizmusra vezethető vissza. De akkor létezik vagy létezett-e olyan, mint egységes indiai buddhizmus?
     
-- Indiában ma nagyon kevés Buddhista van. Gyakorlati­lag tehát kiszorult Indiából, csupán az északi területe­ken maradi meg, azokon a területeken, amik valójában soha nem voltak indiaiak, csak elfoglalták őket - tehát a Himalája körüli területek.
Hogy az indiai buddhizmus a régmúltban milyen volt, azt a fennmaradt írott, szanszkrit forrásokból tudjuk. Ez után két irányba terjedt el, amit említet­tünk, és a hindu reneszánsznak köszönhetően India legnagyobb részéről el is tűnt. Ugyan volt olyan idő­szak, amikor India nagy része buddhista volt, de aztán a történelem folyamán ez megváltozott. A buddhizmus tehát kiszorulva Indiából részben észak­ra - mint Tibet, Mongólia és a kis himalájai területek, mint a volt Szikkim és Bhután, meg Kasmír egy része -, részben délre - Ceylon és Thaiföld felé - terjedt el, s mint a legtöbb hódító vallás, ez is rátelepedett az ott meglévő vallásokra és bizonyos elemeit átvette. Épp ezért országonként is jelentősen különbözik egymástól: a déliek a hinajána - kis szekér (azaz a megváltottak kevesen vannak, ezért aki a nirvánába juthat, azok olyan kevesen vannak, hogy egy kis kocsin is elférnek) - buddhizmust vallják, míg az északi a mahajána - a nagy szekér (amire mindenki ráfér) - szabályait köve­tik. S mivel ezek rátelepültek a helyi kultúrákra, létrejött egy szintetikus vallás, ami például északon a lámaizmus kialakulásához vezetett. Ennek a vallásnak már csak az alapjai buddhisták és az eredeti vonulathoz annyi közük van, mint az őskeresztényeknek a hitgyülekezethez. Ráadásul ezeken az északi területeken közvetlenül a buddhizmus előtt egy bon nevű szellemvallás uralkodott, mely tulajdonképpen egyfajta sámán vallás, aminek szörnyű, démonikus istenei voltak, amik aztán beépültek a buddhizmusba, sőt a hinduizmusba is. Ugyanez játszódott le Kínában és Japánban is. Így tehát elmondhatjuk hogy nagy, egységes indiai buddhizmus nem létezik. És hogy létezik-e még az eredeti formájában.?. Azt kell mondanunk, hogy nem. Talán még az indiai közegben valahogy megőrződött, így Srí-Lankán és Ceylonban, de másutt nem. Éppúgy, mint a kereszténység esetében: reformátusok, evangélikusok, baptisták, katolikusok, hogy csak néhá­nyat említsünk, mind keresztény gyökerekkel rendel­kezik, sőt még a vudu is, csak más országba, más kultú­rába épült be.