"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Himalája hegysége a Föld teteje - Erdős Péter

2014.03.01 20:36

 

Himalája hegysége - Földünk teteje.

A Himalája hegysége Földünk teteje, a Föld legmagasabban fekvő hegysége: 8 ezres csúcsaival. A Himalája teljes területén ismereteink szerint megközelítőleg: 10 ezer faj él, többek között körülbelül: 300 emlős, 1000 madár és 300 édesvízi hal. A világ összes növényének harmada és a gerinctelenek: 40%-a honos itt.



Himalája a Föld teteje

A Himalája az eurázsiai hegységrendszer része, amely a Tibeti-fennsík és az indiai szubkontinens között húzódik. Itt található a Föld legmagasabb hegycsúcsa, a körülbelül 8850 méter magas Csomolungma, angol nevén: Mount Everest. Tágabb értelemben véve a hegységrendszer részét képezik a Pamír, a Hindukus és a Karakorum hegyvonulatai is.
A hegység az újidőben alakult ki; két szárazföldi lemez, az eurázsiai és az indiai kontinensek ütközése hozta létre. Több párhuzamos láncból áll, szerkezete üledékes és kristályos.
A Himalája elnevezés a szanszkrit Hima (’hó’) és Alaja (’otthon, haza’) szavakból áll, ami annyit jelent: '"a A Hó Otthona'", "'a Hó Hazája'"  Helyes kiejtése – az elterjedt, ám helytelen Himalája helyett – Himálaja.



A Himalája Felépítése

Az ív alakban mintegy 2250 km hosszúságban elhúzódó, földünknek e legmagasabb hegysége nyugaton a Pamír-fennsikhoz, keleten pedig Jünnan hegyeihez csatlakozik. Benne két, egymással csaknem egyközű láncot különböztetnek meg. Az északi, amely a tibeti és indiai vizek közt vizválasztóul szolgál, nyugaton a Nanga Parbat (8116 m) csúccsal kezdődik, délkelet-felé huzódván, Kasmir északi határául szolgál, gerince átlag 4000 m magas; számos hágói közül a Drasz (3343 m) a legalacsonyabb. A Bara Lacsa hágón (4928 m) túl a Szpiti szűk hegyszakadékban tör át rajta. A Gangesz forrásai körül emelkednek az Ibn Gamin (7733 m) és a Garla Mandata (7690 m). Ez utóbbi ágból indul ki a Marian-la gerinc, amely a Manaszavovar és Rakusz-Tal nevű tavakat, a Szatlads forrásait a Dzang-bo forrásaitól választja el. A Garla-csúcstól keletre a hegylánc valamivel alacsonyabb lesz, de Szikkimtól északra csúcsai már ismét túlemelkednek a 7000 méternyi magasságon. A déli lánc, amely nyugaton a Kads-Nag nevű hegyekkel kezdődik, szakadozottabb, de magasabb is mint az északi lánc. Benne vannak a Szatladstól keletre földünk legmagasabb hegycsúcsai: a Csomolungma vagy Mount Everest (8840 m), a Kancsendzönga (8588 m) és a Dhvalagiri (8176 m). Keleti fele e hegyláncnak alacsonyabb; a végében, amint föltételezik, már ritkán emelkedik a 3000 méternyi magasság fölé. A Himalája átlagos gerincmagasságát 5-5500 méterre becsülik; 18 csúcsa magasabb mint 7600, 40 magasabb mint 7000 és 120 magasabb mint 6100 m. A déli láncban éppen úgy mint az északiban a hágók elég számosak, de oly magasak, hogy az egész éven át a nagy hózivatarok miatt alig járhatók. A legmagasabb, amelyet ismerünk, a Garvalból Dnari-Khorszumba átvezető Ibn-Gamin (6235 m). Az örökös hó határa a bővebb csapadék miatt mélyebben száll alá a déli lejtőn mint az északin; amott 4725, emitt 5650 méterre emelkedik föl. Ennek megfelelőleg délen, India forró síkja felé mélyebben 3500 méterig ereszkednek le a gleccserek, mint északon, ahol már 4230 méternél érnek véget. Még a XIX. század elején a Himaláját gleccsermentesnek tartották; jelenleg azonban tudjuk, hogy e magas hegységnek nemcsak hogy vannak gleccserei, de azok tulajdonságai is olyanok mint az európai gleccsereké, sőt hogy éppen úgy mint nálunk, nagy változásokon is mentek át, amennyiben alsó végüktől messze fekvő számos morénára is akadtak.
Délen a Himalája nagyobbára tercier kőzetekből (kréta, juraképződményekből) áll, amelyeket paleozoi rétegek, azután gnájsz, csillám- és egyéb palák követnek. Az Indus környékén ismét a tercier az uralkodó. A legmagasabb csúcsok gnájszból és gránitból állanak.

   

Himalája Vízrajza

A Himalájában számos folyóvíz ered; azon nagyobb folyók száma, amelyek a déli láncot áttörik, 9, míg az északi láncon csak 2 folyik keresztül. Még nagyobb azonban azon vizek száma, amelyek a déli lánc déli lejtőjén fakadnak. Tavakban az egész hegység meglehetősen szerény. Kasmirban van az Ualar, Manasz Bal és Dal. Egyéb tavak a Palgu, Csamtodong, Palte, a fentebb említett Manaszarovar és Rakusz-Tal, végül a Co-Moriri.

Himalája Éghajlata

A Himalájában az éghajlat a magasság szerint változó, míg a hegység tövében a forró égöv melege trópusi növényzetet fakaszt ki mindenhol, a hegységben feljebb, a hegység magasabb csúcsain a sarkvidék temperatúrája az uralkodó. A Himalája hegységben átlagban minden 100 méternyi magasságot felfelé haladva a csúcsok felé 1°C-kal csökken tovább a hőmérséklet..

Himalája Növényvilága

Az éghajlat különféleségének megfelelőleg a növényzet is nagyon változatos. A Himalája déli lábánál, annak keleti felében 15-50 km széles Tarai nevű mocsáros, egészségtelen terület húzódik el, amelyet csaknem áthatolhatatlan dsönglök takarnak. Ettől fölfelé 900 méternyi magasságig trópusi a növényzet számos Katechu-akáciával. Ehhez 2100 méternyi magasságig tölgy-, gesztenyékből, laurienleákból stb. álló erdők csatlakoznak. 2100-3600 méter magasban a flóra a déli és a közép-európaihoz hasonlít; itt a koniferek a túlnyomók, köztük főképpen a Pinus excelsa Ham., Pinus longifolia Roseb., Pinus Webbiana Wall. és nyugaton a Cedrus Deodara Lond. A fanövés határa az örök hó határának megfelelőleg az északi lejtőn nagyobb magasságra nyúlik föl, mint a déli lejtőn. A gabonaneműek közül a grim, a rozsnak egy faja közel 4000 méter magasban is még megérik, Drew még 4500 méter magasban is látta virágozni. Csekélyebb magasságokban megterem a búza, a kukorica és csak a mélyebben fekvő völgyekben a rizs. Nagy fontossága van az előhegyeken, különösen Szikkim, Dehra-Dun és Kangra völgyeiben a teatermesztésnek, Szikkimben, Dardzsiling környékén azonkívül a cinkoniafa és ipecacuanha is terem.

Himalája Állatvilága

A fauna különösen fajokban igen gazdag. A déli lejtőn a tulajdonképpeni indiai állatvilág 1200 méternyi magasságban még megtalálható. Legalább addig mennek föl a tigrisek, leopárdok, hiénák, sakálok, elefántok, majmok, papagájok és fácánok. Magasabb vidékeken élnek a medvék, vadmacskák, a különböző antilopok és mósuszállatok. Az északi Tibet felől eső oldalon vannak a vad juhok, a jaktulkok és egyéb, Közép-Ázsiához és Tibethez tartozó emlősök. A legmagasabb részeken az egyedüli háziállatok a jaktulok, a juh és a kecske; lejjebb a púpos tulok, a bivaly és egyéb, az indiaiakhoz hasonló háziállatok élnek.

    

Himalája Élővilága

2010-ben több mint egy évtizedes expedíciósorozat nyomán több mint 350, a hegyvonulatok által szinte teljesen elzárt, nehezen megközelíthető régióban korábban ismeretlen fajt fedeztek fel Kelet-Himalájában. A felbecsülhetetlen értékű biológiai kincsekről lenyűgöző felvételeket is közöltek, így arról a békáról is, amely sugárzóan piros lábait használva vitorlázik a fák között.
A Bhutánban, Észak-kelet Indiában és Mianmar északi részén, valamint Kína tibeti régiójának déli területén vezetett expedíciók eredményeiről a WWF nemzetközi természetvédelmi szervezet számolt be A Kelet-Himalája - Ahol a világok összeérnek (The Eastern Himalayas - Where Worlds Collide) című tanulmányában.
A Himalája keleti fele jellemzően nehezen megközelíthető terület, sok az elszigetelt élőhely, ezért a biológiai feltérképezés hosszú időt vesz igénybe, és máig nem fejeződött be. Az egy évtizedes kutatás során a szakemberek több mint 350 új fajt, köztük 242 növényt, legalább 60 gerinctelent, 14 édesvízi halat, 16 kétéltűt, 16 hüllőt, 2 madarat és 2 emlőst fedeztek föl.
Az egyik legfontosabb felfedezés egy 100 millió éves gekkómaradvány, amelyet Mianmar északi területén, a Hukawng-völgyben egy borostyánbányában találtak. Ez a legrégebbről fennmaradt gekkómaradvány, amelyről a kutatók eddig tudomást szereztek.
Észak-Mianmarban megtalálták a putao muntjákszarvast (Muntiacus putaoensis), a világ legkisebb és legősibb szarvasfaját is. Az állatról először úgy gondolták, hogy egy másik faj fiatal egyede, de később a DNS-tesztek azt igazolták, hogy egy különálló fajt alkot. 60-80 cm magas és összesen 11 kg körüli testtömeggel rendelkezik -  a helyiek "levélszarvasnak" nevezik, mivel akkora, hogy az állatot egyetlen nagyobb levél eltakarhatja. A muntjákszarvasok alcsaládjának 11 ma élő faja ismert - ez a szarvasfélék legősibb csoportja, a legkorábbi fosszíliáik 15-35 évvel ezelőttről származnak. Közeli rokonára, a hegyi muntjákszarvasra (Muntiacus muntjak montanus) nyolcvan éve után nemrégiben bukkantak Szumátra egy távoli hegyoldalában.
Rátaláltak a 2005-ben már azonosított arunácsali makákóra (Macaca munzala) is, ami nem csak a régió, de egyben a tudomány számára is teljesen új felfedezés. Ez a világ eddig ismert legmagasabban élő makákója: a tengerszint feletti 1600-3500 méteres magasságban emelkedő hegyekben honos. Az új emlősfajok, különösen főemlősök felfedezése igen ritka eredmény, az arunácsali makákó volt az egyetlen újonnan azonosított majomfaj száz év alatt.
Az arunácsali a legmagasabban élő makákófaj a Földön: a Himalája 1600-3500 méteres hegyei közt honos. Viszonylag nagy termetű, farka rövid.
A Himalája teljes területén ismereteink szerint megközelítőleg 10 ezer faj él, többek között körülbelül 300 emlős, 1000 madár és 300 édesvízi hal. A világ összes növényének harmada és a gerinctelenek 40%-a honos itt. Itt található a kihalás szélén álló bengáli tigris egyik utolsó élőhelye, és itt él a szintén veszélyeztetett indiai orrszarvú is.
A felfedezések rámutatnak, hogy a Himalája keleti része egyike a világ természeti kincsekben leggazdagabb területeinek, úgynevezett biológiai forrópontjainak, ugyanakkor a Himalája egyike azoknak a helyeknek, ahol a klímaváltozás hatásait már észlelhetjük. Mivel a térdég két kontinentális kőzetlemez találkozásán húzódik, valóságos biogeográfiai útkereszteződésnek tekinthető, ahol két világban honos fajok találkoznak. Az Indomaláj övezetben, a Himalája keleti vonulatainak tövében az ázsiai elefánt, a ködfoltos párduc (Neofelis nebulosa), a vadbivaly (Bubalus bubalis arnee), a gaur (Bos gaurus), számos szarvascsőrűmadár (Bucerotidae), kobrák ás gekkók honosak, míg az északabbra, magasabban fekvő, palearktikus terület a hópárducok (Uncia uncia), kis vörös pandák (Ailurus fulgens), a fekete medvék (Ursus americanus), farkasok, aranylangurok és számos patásfaj földje.
A Rhacophorus suffry-t repülő békának nevezik, mert a fák lombjai között a levegőben hosszú, pirosan izzó hártyás lábával manőverezve közlekedik
A klímaváltozás mellett a nem fenntartható gazdálkodás, az erdőirtás, a túllegeltetés, a veszélyeztetett fajokkal történő illegális kereskedelem és az édesvízzel való felelőtlen gazdálkodás és a szennyezés veszélyezteti a Himalája élővilágát - figyelmeztet a WWF.

     

Serpák, a Himalája népe

A Serpák, egy tibeti, nepáli népcsoport, amely a Himalája északkeleti részén él a magas völgyekben. A Serpa név jelentése: „Keletiek”... A Serpák 1953. május 29. után váltak ismertté világszerte, miután: Edmund Hillary új-zélandi hegymászó egy nepáli serpa, Tendzing Norgaj segítségével elérte a Csomolungma csúcsát. Ettől kezdve a Himalája-expedíciók megkerülhetetlen segítőivé váltak, ez a tevékenység a népcsoport számára fontos jövedelmi forrást jelent. Éppen ezért a köztudatban sokszor a serpa szóhoz a hegyi vezető jelentést társítják, pedig a serpa népcsoport többsége azért nem végzi ezt a munkát. A serpák nomád, félnomád nép, a hagyomány szerint évezredekkel ezelőtt Kelet-Tibetből vándoroltak be és telepedtek le a mai Nepál északi részén. A történészek szerint valamikor a 12. század körül vándorolhattak el eredeti élőhelyükről egy másik agresszív nép fenyegetése miatt, és érkeztek meg Tingri környékére. Itt összeütközésbe kerültek a helyi népcsoporttal, ezért új legelőket keresve érkeztek meg a Nepál területén található mai lakóhelyükre. A népesség legnagyobb csoportja Nepál északi részén él a magas völgyekben, főleg Khumbu és Szolu-Khumbu régióban. A serpák falvai 3000-4300 méter között találhatók, ezek a legmagasabban elhelyezkedő állandó emberi települések közé tartoznak. A serpák által lakott területen az átlaghőmérséklet erősen függ a település magasságától. Például a 3440 méter magasan fekvő: Naudzse faluban júliusban 12°C az átlaghőmérséklet. Ezeket a területeket novembertől februárig hó takarja, ez lehetetlenné tesz bármilyen munkát a szabadban, így ebben az időszakban a serpák többsége alsóbb régiókba költözik, és csak az idősebbek maradnak télen a magasan fekvő lakóházakban. Februárban aztán a népesség visszatér a falvakba, és ekkor, február 20.-án tartják meg az újévi ünnepséget is. A következő három hónapot földműveléssel és vetéssel töltik. Májustól augusztusig tart az esős évszak, augusztustól novemberig jellemzően szárazabb és naposabb az idő, ilyenkor takarítják be a termést is.



A Himalája szent helyei

A Világörökség részeként látható a Himalája lábánál fekvő völgy városainak műemlékei, szent helyei. E nagyszerű és csodás ország a hindu és buddhista szent helyeken, történelmi emlékeken kívül nyomokban a hun hagyatékot is őrzi, Csodaszarvas-ábrázolás, tornácos parasztházak, kopjafák stb. és magyar vendégszeretettel várnak itt mindenkit... Minden utazás beavatás-élményt nyújt, tudatszint-emelő hatása örök érvényű. A két hetes utazás során a csodálatos Kathmandu-völgyet és szűkebb-tágabb környékét járjátok be, részt vesztek a tibeti menekült szerzetesek szertartásán, meglátogatjátok kolostoraikat, imahelyeiket, a világ legnagyobb sztupáját, a hindu világ legősibb szent helyeinek sokaságát, szakrális helyeket a Himalájában és turistaként belekóstoltok e gyönyörű ország ízeibe, forgatagába, mindezt a nyári melegben.!. Olyan programokban és élményekben lehet részed ez alatt a csodálatos utazás alatt, amely jóval többet tud nyújtani Neked egy átlagos turista utazásnál.!. Hiszen az idegenvezető, Barát István Zsolt sokadik éve kíséri csoportjait Nepálba, rutinos szervező, aki kiváló helyi ismeretekkel és helyi kapcsolatokkal rendelkezik.

       

A Himalája kapuja Nepál

Itt született Buddha, a Szkíta Bölcs (Sakjamuni), akinek nevét, hazánkon kívül, mindenütt Budának illik ejteni. Itt élt Padmaszambáva, más nevén Guru Rinpócse, azaz a Tanítók Mestere, a Tantra tudományának megfogalmazója, Tibet hőse, a Buddhizmus egyik ékköve, Gábriel Arkangyal lélekminősége.
Példa lehet mindenkinek az itt élők elfogadása, szeretete, hiszen jól megfér egymás mellett a többségi hindu vallású a buddhistával, a csekélyszámú, de egyre erősödő sámánhitűvel, és a szinte elhanyagolható számú kereszténnyel.
Nepálban él a jak és a jeti is. :) A jak bizonyíthatóan, hiszen csodálatos jakgyapjú sálak és takarók kaphatók a kereskedelmi negyed üzleteiben. A jeti egyelőre csak legenda, de ki tudja, lehet, hogy éppen neked mutatkozik majd be először. :)
A mai ezotéria számos jellemző eszközét, tárgyát, ereklyéjét Nepálból szerzi be. A legtöbb hangtál, buddhista vallási kellékek, a legjobb illatú természetes füstölők, ötvösremekművek, fantasztikus ékszerek, szobrocskák jellemzően Kathmandu kereskedelmi negyedéből, a méltán híres Thamelből érkeznek a világ minden tájára.
Rishikes – A Gangesz folyó mellett, a Himalája lábánál található a 60 000-es lélekszámú város, a zarándokok közkedvelt célpontja, akik a Himalája szent helyeit (Badrinath, Kedarnath, Yamunotri, Gangotri, Gaumukh) és a Gangeszt keresik fel. A szent folyó itt kristálytiszta, ami mellé gyönyörű panoráma is társul. Rishikesben rengeteg templom és ashram van, ami indiai és külföldi zarándokok tízezreit vonzza évről évre. A város a jóga fővárosa nevet is kiérdemelte, az évek során ugyanis rengeteg jógaközpont létesült. Az indiaiak ugyanis úgy hiszik, hogy Rishikesben jógázni és a Gangeszban megmártózni majdnem olyan, mint a megváltás (moksha).
Haridwar – A 225 000-es lélekszámú város szintén a Gangesz partján található, és a hinduknál a hét legszentebb városok közé tartozik, sokan itt szórják el az elhunyt hozzátartozók hamvait, vagy a folyóban fürdenek, hogy megtisztuljanak. A városban rengeteg vallási fesztivált szerveznek, tizenkét évente itt rendezik meg a Kumbh Mela szent ünnepét, amire 2003-ban 70 millióan zarándokoltak el.
Varanasi, Benáresz – A világ egyik legrégebbi, Babilonnal közel egyidős városa, ami az itt keresztül haladó két folyó, a Varuna és az Assi összecsatolásából kapta a nevét. Rengeteg zarándok azért érkezik ide, hogy napkeltekor megmártózzon a Gangeszben, vagy hogy halottaikat a folyóban megmosdassák, mielőtt a parton kiépített ghátokon elégetik őket. Maga a város zsúfolt és koszos, a folyópart látványa mégis feledteti ezt. A városban több ezer szentély várja a zarándokokat.
Amritsar – A várost 1577-ben a szikh guru, Ram Das alapította, és a szikh vallás szent központja lett, melynek spirituális atmoszférája messze földön híres. A városban a vallási zenék és a Guru Granth Sahibnak nevezett szikh szentírás tanításai a legfontosabbak, de az Aranytemplomot is kötelező egyszer az életben meglátogatni, itt őrzik ugyanis a halhatatlanság nektárját. A templomba naponta több ezer látogató érkezik.
Tirupati – Az egyik legismertebb zarándokváros és kulturális célpont a világon, hívők millióit vonzza évente, a várost többen keresik fel, mint Rómát vagy akár Mekkát – éppen ezért a legforgalmasabb zarándokhely, de fontos gazdasági és oktatási központ is egyben. Tirupati hegyeiben található a messze földön híres Tirumala Venkateswara templom, amit naponta 50 – 100 000 zarándok látogat meg.
Mahabalipuram – Délkelet-India egyik legkedveltebb célpontja Mahabalipuram, melynek 7. és 9. századi történelmi templomait és szoborcsoportjait az UNESCO 1985-ben a világörökség részévé választotta.
Puri – A 200 000-es lélekszámú város Kelet-Indiában található, és az itt épített Jagannath templom miatt lett az egyik legszentebb hindu város Indiában. A templomba a nem hindu vallásúak nem léphetnek be, viszont a Visnu-hívők egyik legjelentősebb templomainak egyike. Évente több ezren utaznak ide, hogy az univerzum istene, Jagannath megáldja őket. Minden évben, június végén, július elején itt rendezik meg a világhírű hindu ünnepet, a Ratha Yatra szekérfesztivált.

    

Himalájai jóga

A Himalájai Jóga Tradíció a spirituális tudás megszakítatlan folyama, mely a himalájai barlangkolostorokban élő nagyszerű bölcsektől származik. E Tradíció az emberi elme képzésének különleges módszereit tanítja, melynek célja, hogy az egocentrikus személyiségünkkel és a külsődlegessel való azonosulásunk helyébe a mindörökké tiszta, mindörökké bölcs, és mindörökké szabad Önmagunkról szerzett tudás lépjen.
A Tradíció tanításai Pátándzsáli Jóga-szútráinak bölcsességét ötvözik a tantrák filozófiájával és gyakorlataival, valamint azokkal a különleges szóbeli instrukciókkal és beavatási tapasztalatokkal, melyek szentek és mesterek hosszú láncolatán keresztül adódtak tovább. A Tradíció mégsem három, össze nem függő elem valamely intellektuális kombinációja, hanem egy egységesített rendszer, melyben minden részegység szervesen kapcsolódik egymáshoz.
E tanítások magukba foglalják az összes ismert meditációs rendszer legfontosabb tanait és gyakorlatait, sőt, ezek a rendszerek túlnyomó részben éppen a Himalájai Tradícióból fejlődtek ki. A vipasszana például a légzés-tudatosságot hangsúlyozza, a Transzcendentális Meditáció a mantra ismétlésére koncentrál, míg a Himalájai Tradíció által tanított módszerek mindezeket tartalmazzák.
Mindez nem jelenti azt, hogy a Tradíció kizárólag a meditáció gyakorlatait tanítja: e rendszerben éppúgy jelen vannak a testhelyzetek (ászanák), a légző-és energetikai gyakorlatok (pránajáma), mint a különféle relaxációs gyakorlatok, és a jógikus alvás (jóga nidrá). Kiemelt fontosságú még az elme csendjének (silence) gyakorlása.
A Himalájai Tradíció –kortól, nemtől, felekezettől függetlenül- szeretettel vár minden keresőt, aki belső késztetést érez önmaga jobb megismerésére, testi-lelki egészségének fokozására és/vagy a metafizikai valóság megtapasztalására.

      

Himalája Felfedezői

Az első európai utazók, akik a Himalájában jártak, a következők voltak: a XVII. században Antonio Andrada (1625-26) portugál férfi, Grüber és D'Orville jezsuiták (1661), a XVIII. században Desideri olasz, Freyre portugál, Della Penna kapucinus atya, Van de Putte hollandi férfi, Bogle és Turner, Warren Hastings követei. A XIX. században Crawford nyitotta meg a Himalája-kutatók sorát és ő volt az első, aki annak néhány óriásával Európát megismertette. Követték őt munkájában Manning, Hodgsen és Herbert, Fraser, Moorcroft és Trebeck, Vigne, Falconer, Jacquemont, Thomson, Hooker, a Schlagintweit-testvérek, Cunningham, Waugh, Déchy és különösen a punditök.... Az első magyar, aki feljutott a csúcsra, a felvidéki Demján Zoltán volt 1984-ben. Első magyar állampolgárként az erdélyi Erőss Zsolt érte el a csúcsot 2002. május 25-én.



Himalája Hegycsúcsai

A Himalájának összesen tizennégy 8000 méternél magasabb hegycsúcsa van:
Név ----- Magasság ----- Elhelyezkedés
1. Csomolungma - 8850 méter     
2. K2 - 8611 méter
3. Kancsendzönga - 8598 méter
4. Lhoce -     8516 méter
5. Makalu     - 8462  méter
6. Cso-Oju - 8201 méter
7. Dhaulagiri - 8167 méter
8. Manaszlu - 8163 méter
9. Nanga Parbat - 8125 méter
10. Annapurna - 8091 méter
11. Gasherbrum I - 8068 méter
12. Broad Peak     - 8047 méter
13. Gasherbrum II  - 8035 méter
14. Sisapangma - 8027 méter