"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Hermész Triszmegisztosz a bölcs - Bánlaki János

2013.01.26 11:59

 

Hermész Triszmegisztosz - "Amint Fönt, Úgy Alant"

Hermész Triszmegisztosz, a Háromszor magasztos vagy Háromszor nagy Hermész, minden bizonnyal egy mitikus alak, feltehetőleg Hermész és az egyiptomi Thot isten, az írás feltalálójának hellenisztikus összevonásából jött létre. Az ókori hagyomány szerint számos alkimista és hermetikus szöveg szerzője, állítólag az ő múmiájának kezében találták meg egykor a híres Tabula Smaragdinát - A Smaragdtáblát, amely az alkímia egyik alapszövegének számít.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/9/98/HermesTrismegistusCauc.jpg/250px-HermesTrismegistusCauc.jpghttp://www.tarrdaniel.com/images/hermetic/tabulasmaragdina.jpg

Hermész Triszmegisztosz és a Tabula Smaragdina

Hermész Triszmegisztosz a Háromszor Hatalmas, az isteni háromság megjelenése: "szellem, lélek, és test" tökéletes egysége. Hermész Triszmegisztosz a magasztos szellemállapot jelölése. Hermész Triszmegisztosz, mint személy az isteni követek egyike. Nem a történelem egyetlen alakja, hanem a követek egész sorát jelképezi, mert az isteni erőket és megnyilatkozásait a régiek ember alakokkal ábrázolták.

Hermész tehát valóban létezett és létezik, Hermész az igazi, mennyei ember, aki átment az Arany Fej kapuin. Ezért nevezik Hermészt Triszmegisztosznak, „háromszor hatalmasnak” vagy „háromszor magasztosnak” is. Mert a mennyei ember háromszoros értelemben abszolút magasztos, mégpedig vallásos, tudományos és művészeti tekintetben. A vallás, a tudomány és a művészet tökéletes, egyenlő oldalú háromszöget képez benne.

Hermész Triszmegisztosz az ezoterikus irodalom egyik legvitatottabb alakja, aki valószínűleg Thot - Theuth, a bölcsesség egyiptomi istenének személyével azonos. Thot volt az írás és a tudomány megalapozója, az istenek írnoka, akit egyesek első Hermészként emlegetnek, s aki a legenda szerint az időszámításunk előtti 12. évezredben bekövetkezett világkatasztrófa közeledtekor személyesen készített feljegyzéseket az emberiség számára. Ezt a szent nyelven megfogalmazott művet fordították le a vízözön elmúltával a hieroglifák nyelvére, s így szolgálhatott alapjául a későbbi, második, Hermész törvényeket, tudományt és teológiát magukba foglaló szent könyveinek, melyek minden bizonnyal az Óbirodalom kialakulása és Menes hatalomra jutása előtt lettek összeállítva, tehát legalább háromezer évvel Krisztust megelőzően.

“Hermész Triszmegisztosz: - ""Igaz, a bizonyosság teljességével, legigazabb, hogy ami fent van, egyenlő azzal ami lent van és ami lent van, egyenlő azzal, ami fent van.""” Hermész Triszmegisztosz számtalan könyvben és ezoterikus írásban, értekezésben sokszor emlegetett, néha már elcsépeltnek hangzó tanítása, gyakorlatilag az analógiák tanán, az analógiák ismeretén alapul. Mélyebb értelmű megértéséhez elengedhetetlen egyfajta analógiás ’gondolkodásmód’ kifejlesztése. Ehhez viszont, mintha egyszerre haladnánk lefele és felfele is egy spirálon, szükséges a szimbólumok ismerete is. A minket körülvevő történések vagy akár csak álmaink, a fizikai vagy az asztrálsíkon testet öltő szimbólumok, jelzőtáblák önmagunkhoz, és ezáltal a világhoz. Világítótornyok a fejlődés útján.

A négy könyv további felbontással negyvenkét kötetet tett ki, ami megegyezik a Védák könyveinek számával, de ezenkívül a két mű között számos tartalmi hasonlóság is felfedezhető. Hermész szent könyveit a templomok legbelső szentélyeiben tartották, és a legmagasabb rangú papok kivételével senki sem olvashatta azokat. Tíz kötet az istenek kinyilatkoztatásairól, a világ keletkezéséről és a papság rendszabályaival kapcsolatban kihirdetett mennyei törvényekről szólt, további négy csillagászatról és asztrológiáról, kettő pedig az istenekhez intézett himnuszokat és az uralkodói vezetés alapelveit tartalmazta. Ezenfelül tíz kötet az imádságok formáit, a felajánlások, ünnepek és körmenetek szabályait foglalta magába, a többi részben pedig Hermész a filozófiáról, orvoslásról, anatómiáról és más tudományokról írt.

Nagy Sándor idejében találták meg Hermész Triszmegisztosz sírját, a hagyományok szerint múmiájának kezében a híres Tabula Smaragdinával, melyen a bölcsek kövének titka olvasható jelképes megfogalmazásban. Mivel a titkos tanítások alkimista célokat is szolgáltak, Severus római császár minden misztikus írást összegyűjtött, és Nagy Sándor sírkamrájába temettetett, Diocletianus pedig elpusztította valamennyi, Egyiptomból származó alkimista könyvet. Így az egykor híres Hermész Könyvek évszázadokra eltűntek. Ami fennmaradt az eredeti egyiptomi szövegekből, azt a végleges formájukban az időszámításunk szerinti II-III. században felbukkanó, Alexandriából származó hermetikus írások olvasztották magukba.

Az újpythagoreus és újplatonikus eszmerendszerrel rokonságot mutató, tizennyolc fejezetből álló gyűjtemény görög, valamint arab közvetítéssel terjedt el, s első fejezetének címe után gyakran Poimandrész, A Jó Pásztor néven említették. Később görögről latinra, németre, franciára, angolra és számos más nyelvre is lefordították. A mű szerzőjeként ismert Hermész Triszmegisztosz neve "háromszor legnagyobb Hermész"-t jelent – mert állítása szerint az egyetemes bölcsesség mindhárom része birtokában volt –, de Thotnak szintén hasonló neve volt a fennmaradt egyiptomi szövegekben, amit "nagyon nagy-nagy"-nak fordíthatnánk. Hermész a görög mitológiából is ismert Zeusz és Maia fiaként, mint az istenek hírnöke, a leleményesség és ügyesség pártfogója, a holt lelkek vezetője. Római neve Mercurius volt, melyet gyakran a Hermész név után csatolnak, egyúttal utalván a beavatottak származását képviselő Merkúr bolygóra.

Hermész Triszmegisztoszra hivatkozásokat találhatunk néhány igen jelentős, filozófiával, teológiával és alkímiával foglalkozó műben. Platón a szent könyvek himnuszairól azt írta, hogy azokat az egyiptomiak személyesen Ízisznek tulajdonították, és tízezer évesnek hitték. Phaidrosz című művében pedig maga Theuth - Thot szólal meg: "Ez a tudomány bölcsebbé és tartósabb emlékezetűvé teszi az egyiptomiakat; mert az emlékezet és a tudomány varázseszközét találtam itt fel". Ugyancsak szoros kapcsolatot mutat a hermetikus filozófiával Platón Timaiosza, mely természet bölcseletének foglalatát adja mitikus elemekkel átszőve. Lactantius a következőket mondta: "Hermész – nem tudni, hogyan, de – csaknem a teljes igazságot felfedte".

A hermetikus iratokban foglaltakat később is az alkímia legősibb forrás műveként tartották számon, és felhasználták a bölcsek kövének, a lapis philosophorumnak az előállítása során, hogy a legvégső ismeret, a Gnózis birtokában a teljes átalakulást (transzmutációt) ne csak az anyagi világban, de szellemi tapasztalatként, illetve fiziológiai értelemben is átéljék. Így Henricus Cornelius Agrippa De Occulta Philosophia című műve erőteljes hermetikus hatást tükröz, kortársa, Theophrastus Paracelsus gondolatvilágához hasonlóan. Később, a XVII-XVIII. században kialakuló rózsakeresztes irányzat szintén igen nagy jelentőséget tulajdonított Hermész Triszmegisztosz írásainak. ...

 

A Tabula Smaragdina

1. Verum, sine mendatio, certum et verissimum. * — Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.

2. Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unius. * Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.

3. Et sicut omnes res fuerunt ab uno, meditatione unius: sic omnes res natae fuerunt ab hac una re, adaptatione. * Ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.

4. Pater eius est Sol, mater eius Luna, portavit illud ventus in ventre suo, nutrix eius terra est. *— Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.

5. Pater omnis thelesmi totius mundi est hic. * — Ő a théleszma, az egész világ nemzője.

6. Vis eius integra est, si versa fuerit in terram. * — Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.

7. Separabis terram ab igne, subtile a spisso, suaviter, cum magno ingenio. * — Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyut a nehéztől, tudással, szenvedéllyel.

8. Ascendit a terra in coelum, iterumque descendit in terram et recipit vim superiorum et inferiorum. Sic habebis gloriam totius mundi. Ideo fugiat a te omnis obscuritas. * — A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ fölött így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.

9. Hic est totius fortitudinis fortitudo fortis. Quia vincit omnem rem subtilem, omnemque solidam penetrabit. * — Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.

10. Sic mundus creatus est. * — A világot így teremtették.

11. Hinc adaptationes erunt mirabiles, quarum modus est hic. * — Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.

12. Itaque vocatus sum Hermes Trismegistos, habens tres partes philosophiae totius mundi. *— Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.

13. Completum est quod dixi de operatio solis. * — Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.

A Tabula Smaragdina Élő Tanítása

A teljes teremtés benned létezik, s minden, mi benned van, a teremtésben is létezik. Nincs határ közted és egy tárgy között, mely egész közel van hozzád, mint ahogyan közted és a messze lévő tárgyak között sincsen távolság. Benned van minden dolog, a legkisebb és a legnagyobb, a leghatalmasabb s a legmagasztosabb, s minden egyenrangú. A Föld minden eleme egyetlen atom. A szellem egyetlen mozdulatában benne van az élet összes törvénye. Egyetlen csepp vízben benne van a végtelen óceán rejtélye. Léted megjelenési formája az élet minden megjelenési formáját magában rejti.

Figyelj benső éned hangjára, nézz bele idő és tér végtelenségébe. A csillagok dalolnak ott neked, a számok beszélni kezdenek hozzád, a kozmosz örök kórusának hangjaival. Minden egyes Nap Isten egy gondolata, és minden egyes bolygó ennek a gondolatnak egy változata. Hogy megismerd ezt a Gondolatot, ó Lélek, végig kell járnod fájdalmas utadat a hét szent bolygó szférájában, hogy onnan azután újra alászállj... majd újra felemelkedjél... Mit jeleznek a csillagok, mit mondanak a számok.?. Mi rejtőzik a bolygók körforgásában.?. Ó ti elveszett és megtalált lelkek, ők éneklik, mutatják, újra és újra ismétlik a Ti sorsotokat...

"Hermész Triszmegisztosz"

Az Atlantiszi Smaragdtábla Mágiája

A Háromszor Magasztos Hermész

Thot – vagy másik ismert nevén Hermes Trismegistos – atlantiszi mágus körülbelül Kr. e. 3600 ével jegyezte le a „Smaragdtáblák” - Tabula Smaragdina néven ismertté vált táblák sorait. Titkuk nem azért van titoknak nyilvánítva, mert nem olvashatja bárki, hanem mert tudásanyaguk - nyelvezete és képi világa miatt - csak a beavatott hermetikus mágusok számára válik nyilvánvalóvá. Sorozatunk csak megismertet a smaragdtáblákkal, de nem ad beavatást a hermetikus mágiába. A Beavatás folyamata hosszadalmas és egy egész életút során zajlik.

Thot, vagy Hermes Trismegistos, nevezzük mostantól fogva az utóbbi néven, a mai tudásunk szerint atlantiszi örökséget birtokló pap király és mágus volt. Létezésére a történelem is sok bizonyosságot talált. Egyes feltételezések szerint a Nagy Piramist – amit ma Keopsz piramisnak nevezünk – szintén ő építtette, hogy a bölcsességet és Atlantisz mágikus birodalmának örökségét itt rejthesse el a világi tudástól elszigetelve.

Az Atlantiszi eredetű mágiával foglalkozók azt állítják – és természetesen mindenki maga nézzen utána annak, hogy állításuk igaz-e, és melyik teóriát tudja elfogadni – hogy Hermes Trismegistos közel 16 000 éven keresztül uralkodott. Uralkodásának a mai léptékkel szemben meglehetősen hosszú időtartamát egyesek úgy magyarázzák, hogy különféle testekben, de azonos tudással – talán ahhoz hasonlóan, mint a Dalai Láma, akinek új testben való visszatértére számos jel utal – uralkodott. Mások azt tartják, hogy a mágia segítségével legyőzte a halált és csak akkor távozott a földi megtestesüléséből, amikor ennek elérkezett az ideje. Ezt alátámasztani látszik az a mágikus hagyomány, amit a keleti fakírok a mai napig képesek véghezvinni. A nyugati elme számára ez felfoghatatlannak tűnik. Ilyenek az élve eltemettetés, vagy a különféle testrészek eltávolítása és visszanövesztése, és más trükknek látszó, ám nagyon magas mágikus beavatási szinten trükk nélkül is megvalósítható gyakorlatai.

Thot az egyiptomi panteonban is helyet foglalt, miután kilépett test valójából. A bölcsesség isteneként a tudás feljegyzőjeként tartották számon, hiszen bölcsessége és tudása alapján kétségtelen, hogy isten megtestesülése volt. Főpapjai vitték tovább azt a tudást, amit az emberekre hagyott, és ők őrizték a Nagy Piramist. Egyes feljegyzések szerint azért nevezik háromszor születettnek, vagy háromszor magasztosultnak, mert az egyiptomi születését követően még kétszer – tehát összesen háromszor – inkarnálódott. Az utolsó inkarnációban viselte a Hermész nevet. Más elméletek a világ minden síkján beavatott volt, s ez volt nevének oka. Ekkor mondhatta ő, vagy jegyezte le valamelyik tanítványa az alábbiakat: „Azért hívnak engem háromszorosan legnagyobb Hermésznek, mert birtokomban tartom a világfilozófia három részét.”

Hermes Trismegistos hagyta hátra azt az írást, amit a modern okkultisták a smaragdtábláknak neveznek. Ez a 10 + 2 táblából álló, a tradíció szerint a Nagy Piramisból származó tábla foglalja össze az egész világ bölcsességét. Ezen alapszik a keleti és a nyugati mágia, és ezen tanok összessége elegendő ahhoz, hogy az adeptus, a mágiát tanuló, a tanonc képes legyen minden „varázslatra”, úrrá legyen az anyagon – vagyis elsősorban önmagán, hisz a test sem más, mint anyag – és ennek segítségével az élet és a halál ura lehessen. Ha elérte a hatalom gyakorlásának fokát akkor jut el arra a felismerésre, hogy a hatalom maga csak illúzió. A mágia legmagasabb fokára emelkedő beavatott tudása tehát újból rejtve marad a hatalomra vágyó tömegek előtt.

Az atlantiszi mágia örökösei voltak a kelták, a mayák, a szufik, a kaballisták, - a sort még folytathatnánk - és ugyancsak ennek a mágiának örökösei a „szabadkőműves páholyoknak” nevezett nyugati mágusrendek. A táblák szövegének lefordítására és azok nyilvánosságra hozatalára korunkban került sor. A ma embere újra képessé válik megnyílni a mágia útja felé. A fordítások olvasgatása önmagában kevés ahhoz, hogy beavatást adjon bárkinek. Ugyanúgy kiállhatnál a főtérre osztogatni ezeket a tanokat, mint ahogy egy videó rekorder gépkönyvének két középső lapját is osztogathatnád. Egyiket sem értené senki, csak az, aki már rendelkezik az alapozó tudással. A többiek érthetetlennek nyilvánítanák és eldobnák a lapokat. Ezért a sorok olvasgatása – még ha százszor is olvasod el minden sorukat – betanulása kevés.

Hermész Triszmegisztosz valószínűleg egyiptomi származású ember volt, a Hermész Triszmegisztosz pedig nem csak egy név, hanem egy ún. beavatási fokozat. Thot a leviták magas kasztja, mint az iráni Zarahusztra, vagy az indiai Risi, mai szóhasználattal mesterek kasztja. Az egyházatyák is igen tisztelték. A Corpus Hermeticum dialógus-gyűjtemény számos tagját, például a Poimandrészt neki tulajdonítják; valamilyen beavatásra felkészítő művek töredékei ezek, kései gnosztikus iratok stílusában íródtak és kevésbé H. T. tanításainak továbbadását, mint inkább a hermetikus hagyományba való beavatást szolgálhatták. A gondolatai továbbéltek a korai egyházban, az alkímiában és a középkori misztikusoknál.

A Smaragdtáblákról, Mint fenn, Úgy lenn

Ez a 10 + 2 táblából álló, a tradíció szerint a Nagy Piramisból származó tábla foglalja össze az egész világ bölcsességét. Az első tizet nyilvánosságra hozták, a maradék kettőt pedig örökkön őrzik a beavatottak, mert tudásanyaguk a legmélyebb titok. A tizenkét smaragdzöld tábla nagyon különleges anyagból készült. Egy olyan vegyi folyamat – alkímiai transzmutáció – során hozták létre mesterségesen, amit még nem tud megmagyarázni a mai tudomány. A táblák jellemzője, hogy nem koptatható el, és ellenállóbb minden eddig ismert anyagnál.

CG Jung szerint a transzmutáció a mágikus értelmezés szerint nem csupán a kémiában értendő anyagok vegyítése. A konjunkciók során létrejövő anyagok nem csupán a fizikálisan érzékelt módon kapcsolódnak össze, hanem természetük is kapcsolatba kerül egymással. Amíg ezt nem tudatosítja magában a fizika és a kémia, míg képessé nem válik az anyag természetének megtapasztalásra, addig kutatásainak legtöbbje teljességgel hiábavalónak bizonyul.

A táblákat minden létező eszközzel megvizsgálták, de csak arra jöttek rá, hogy atomszerkezetük teljesen stabil, nem észlelhető bennük semmilyen változás, vagyis a tudósok egyszerűen nem találtak kapaszkodókat. Ez meghazudtolja a fizika ionizációs és a kémia részecskekapcsolati elveit. Tehát – ha a mai grafológia tanai szerint vizsgáljuk a táblákat – már az anyag, amire írtak, önmagában hordozza a tudást, a végtelen bölcsességet. Ha hasonlattal akarunk élni, akkor olyan ez, mintha egy afrikai bennszülöttnek odaadnánk egy CD-t, rajta mondjuk Weöres Sándor egyik versével. Már az adathordozó megfejtése is gondot okozna számára, a vers értelmezéséig már el sem jutna.

A táblákon az ókori Atlantisz írásjegyeivel feljegyezve olyan gondolatok találhatóak, melyek értelme három síkon válik világossá. Az anyag szintjén a betűk nyernek értelmet, képessé válunk olvasni a sorokat. A tudat síkján megértjük a szavakat, amiket olvasunk, így azok összefüggést nyernek. A felettes síkon pedig képessé válunk arra, hogy a leírtakat értve azokat belső tudássá tegyük, alkalmazzuk is. Már korábban írtam, hogy nem elegendő, ha bemagoljuk, ha okoskodással közelítjük meg ezeket a sorokat, vagy ha – akár ezerszer is - elolvassuk őket. Az is kevés, ha cikkeket, könyveket olvasunk róluk.

A táblákat aranyszínű –az első pillantásra az aranyhoz hasonlatos – szintén nem azonosítható ötvözetből készült abroncsok fogják össze, az összefogó abroncsokat pedig egy ugyanilyen anyagból való pálca tartja össze. Az alkimista hagyomány szerint Hermész Triszmegisztosz testamentuma olvasható ezeken a táblákon. Szerintük ez minden szent könyv alapja, az első olyan isteni kinyilatkoztatás, ami az emberek birtokába jutott és mindegyik, azóta keletkezett szent iratnak az alapját is ez képezi. Sokféle fordításuk és adaptációjuk ismert, feltehetően Szírián és Palesztinán keresztül jutott el Európába. Minden fordítás – mivel a nyelv és az azt befogadó elme szűrői igen erőteljesek – torzít. Ezért aki meg akarja ismerni a táblák valódi tartalmát, azok figyelmébe az alkimisták egyik alaptanítását ajánlom: „Gondolj ki mindent a magad számára, s nem lesz, mi félrevezessen.”

A Mágikus Tudományok

A mágikus tudományok tulajdonképpen a világi tudományok összességét és azok felemelését jelentik. A mágus egyúttal magasan művelt, világi tudományokban és művészetekben jártas kell hogy legyen. A mai világra jellemző, hogy teljesen ostoba, tudatlan emberek néhány egyszerű mágikus gyakorlat bemagolásával és bemutatásával művelt tömegeket képesek megbabonázni. Az ostobák soha nem igazi mágusok, csupán a mágiát játékszerül használó önveszélyes vámszedői a tradíciónak. A felszínes trükkök minden korban elbűvölték az embereket, ám a mélyebb misztériumok megtapasztalása keveseknek adatott meg. Azoknak, akik vállalták érte az áldozatot.

Egy, a mágiára vágyó ifjú olvasónkat megkérdeztem, hogy milyen tantárgyakat kedvel az iskolában, milyen tanuló. Azt felelte, hogy egyáltalán nem szeret tanulni, mert az iskolában oktatott dolgok nagy része valótlan. Visszaküldtem azzal, hogy találja meg a tudásban a valóságot, a művészetben a valóságot, a vallásban a valóságot, és ha megtalálta, akkor jöjjön vissza.

A mágus tudós is egyben. Tudományának talán legfontosabb ága a matematika. A számok ismeretét megtanítják ugyan az iskolában, de jelentésüket, a világban elfoglalt helyüket, a számok misztikáját, aminek csak egy szűk része a számmisztika.!. magának kell felfedeznie. Ebben segítségére van a művészet, különösképpen a zene. A tudomány már bebizonyította, hogy a matematikai gondolkodás közel azonos helyen foglal helyet az agyban, mint a zenei képességek. A zene a lélek matematikáját a számok a rezgések tanát belülről mutatja meg, de nem lehet valaki tökéletes zenész a fizika ismerete nélkül. A fizika nélkül ugyanis nem érti majd a hangok természetét, a hangszerek működését. Ostoba autentikussággal zenélhet ugyan, de a misztériumot nem, vagy csak igen ritkán – szakrális úton – éri el.

A fizika nem érthető meg a kémia nélkül. Nem érhetjük meg az anyag, az elemek viselkedését, ha nem ismerjük természetüket. A kémiához elengedhetetlenül szükséges a biológia ismerete. Meg kell ismernünk a szobrászatot, a festészetet, az alakokat, mert ezekben az a többlettudás is benne rejtőzik, ami az anyag felett van. Nem csupán saját testünket kell alaposan ismernünk, hanem a környező világ élőlényeit is, hogy saját kémiánkkal is tisztába jöhessünk. A biológia és a kémia ismerete feltételezi a pszichológia ismeretét. Mert a testet valami mozgatja odabentről. A lélekkel való ismerkedés pedig újból a művészeteket hívja magához. Az irodalom, versek, a nyelvek tanulása kívánkozik ide. Az ember ilyenkor találkozik össze önmagával és indul el a valódi önismeret útján. Ekkor kezd vágyni a vallásra, az elvesztett, valaha birtokolt boldogságra. Ekkor kezdi el keresni Istent.

Ha ez az idő eljött, akkor érett meg arra, hogy a csillagászattal, és ezt követően az asztrológiával foglalkozhasson. Az asztrológia egyetemes szimbólumvilága segítségével juthat el a divináció folyamataihoz, és az alkímia első leckéihez. Ismeretei szinte maguktól bővülnek tovább a grafológia, a kézírás elemzésének tudományával, majd a tarot kártya jelképrendszere is világossá válik a számára, hiszen abban is a korábban vázolt jelképrendszer nyilatkozik meg. Tudásának ezen a szintjén érteni kezdi magát és a környező világot.

Az orvostudomány és a természetgyógyászat alaptéziseit is ismernie kell, ami szintén biológiai és kémiai tudását teszi majd próbára, de már nem az iskolai értelemben. Megtanulja a dolgok analógiáit és mintegy maguktól mutatkoznak meg számára a világ titkai. Ezért a mágussá válás útja a tanulással, az alapos tudás megszerzésével, a hagyományos műveltséggel kezdődik. Mégis, az út kezdetéig sem jutottunk, ha csak azokat a dolgokat tudjuk, amiről itt írtam. A mágia útja ennél hosszadalmasabb.

A Bölcsesség Kulcsai

A bölcsesség kulcsai a mágia összetett szimbólumrendszerében és a tradicionális megfigyelésekben rejlenek. Az ezoterikus tudományok többsége szimbólumok megfejtésére szorítkozik, vagy olyan megfigyeléseket esz számba, mint például azok, amik a természetgyógyászat tanaiban a teleholdnál szüretelt növények gyógyhatásával kapcsolatosak. A szakrális mágia nem keresi a miérteket, csak a megfigyeléseket sorakoztatja fel, azokat vakon alkalmazza. A hermetikus mágia a miértek okait kutatva maga is képessé válik arra, hogy a válaszok birtokában maga is hatást gyakoroljon a valóságra.

A szimbólumok tana
A rejtett jelentés mindenben ott lakik. Minden szimbólum, az egész világon. A teremtés könyvének betűi ezek a szimbólumok, csak az emberek többsége nem tudja olvasni ezeket a jeleket, ezért nem képes teremtővé - istenivé – válni, csak a teremtettek életét képes élni. Ez természetes folyamat. Az ember állandóan fejlődik. Tudata, spiritualitása fizikai valója egyaránt. Végül elér abba a kozmikus ciklusba, ahol a fizikai világ nem nyilvánul meg alakzatokban.

A hermetikus parancs
Az erő piramisának, a misztériumoknak és a világ egyensúlyának kutatását adta parancsba. Minden tudás megszerzését, ami a földön megszerezhető és azok egységének felfedezését. Nem hitet, hanem tudást parancsolt, annak megtapasztalását, hogy a dolgok rendező elve – ezen a földön, ebben az univerzumban – azonos, s ha ezt a rendező elvet felismerjük, mindent felismerünk. A ’mint fenn, úgy lenn, mint kinn úgy bent’ parancsát.

A mágia és az egyház ellentétnek gyökere
A tudás és a hit párhuzama látszólagos ellentétté változott. Mivel az egyházi tanok is azonos gyökerekre vezethetők vissza, mint a mágikus tanok, nincs valódi különbség a kettő között. Ezt a mágia követői mindig is tudták, ám a papság más félelmekre építette hatalmát, és a feltétlen hitet várta el az emberektől. A tudás ma az egyházak gyengülésével és a mágia erősödésével ma kerül szabadabb áramlatba.

A „Titkos tanok” felszabadulása
Soha ennyi számmisztikus, asztrológus, és grafológus nem volt. Soha ennyien meg nem próbálták a régies tudomány szemüvegén át bizonyítani ezen tudományok időszerűségét. Ezek a korábbi tudományos eszközök azonban sorra mondtak és mondanak csődöt, miközben a hagyományos tanok napról napra népszerűbbek. Ez az oka annak, hogy – ahogyan ezt korábbi tudósok nevezték – a szinkronicitás elve, vagy a „függőleges” világkép egyre jobban elterjed.

Az új tudattal élő emberiség megérkezése
Aki még nem hallott az Indigókék gyermekekről, azoknak fel szeretném hívni a figyelmét a közelmúltban erről a témáról megjelent irodalomra. Az új fajta tudatosság bizonyítékait már génjeikben hordozó emberek – ha nem csukjuk be előttük a szemünket – itt járnak már közöttünk. Megváltoztatjuk a tanítási módszereinket, az iskoláinkat és a tudományosról alkotott világképünket is, mert már időszerű, hogy a mágikus hagyomány a klasszikus tudományokra építkezve újra elterjedhessen.

Hermész Triszmegisztosz - 48 alapelv összefoglalása, Tataiosz tanításai alapján

1.   Minden test mozgatott; csak az anyagtalan mozdulatlan.
2.   Minden test átalakul, de nem mind oszlik fel.
3.   Minden élőlény létrejött; de nem mind halandó, ahogy nem is mind halhatatlan.
4.   Ami bomlékony megszűnhet; ami felbomolhatatlan, az változhatatlan; ami változhatatlan, az örök.
5.   Ami folyamatosan keletkezik, az folyamatosan pusztul, de ami csak egyszer született, nem bomlik fel és nem alakul át mássá.
6.   Először Isten, másodszor Kozmosz és harmadszor az Ember.
7.   A Kozmosz az Emberért és az Ember az Istenért.
8.   A lélek érző része halandó; értelmi része halhatatlan.
9.   Ami csak létezik, változásnak kitett, de nem minden létező szüntethető meg. Minden lét kettős; egy lét sem állandó.
10.  Minden lét felruházható mozgással; egyedül a nemlét mozdíthatatlan.
11.  Nem minden dolgot mozgat és kelti életre a lélek, de ami mozog, azt a lélek mozgatja és kelti életre.
12.  Minden ami érző, passzívan ösztönzött és átmeneti; egyedül az értelem mentes a passzív befolyástól.
13.  Minden, ami szenved, élvezethez is jut lévén halandó; minden ami élvezethez jut, szenvedni fog.
14.  Nem minden test betegszik meg; de minden megbetegedett test bomlékony.
15.  Istenben értelem van, az értelemben indítóok.
16.  Semmi valós nincs a megtestesülőben; semmi hamis az anyagtalanban.
17.  Minden ami létrejött, változásnak kitett; de nem minden létrejött szüntethető meg.
18.  Semmi jó sincs a földön; ahogy semmi gonosz a mennyben.
19.  Isten jó; az ember rossz.
20.  A jó az akarat folytán támad; a gonosz az akarat ellenére.
21.  Az Istenek azon dolgokat választották, melyek jók; az emberek a rosszakat, mert azokat hitték jónak.
22.  A törvénynek való engedelmesség egyetértés Istennel; a törvénytelenség harc ellene.
23.  Isten törvénye az erény; az ember törvénye az erkölcstelenség.
24.  A kozmosz számára az idő körkörös mozgás; az ember számára az idő pusztulás.
25.  A mennyben minden változhatatlan; a földön semmi sem állandó.
26.  A mennyben így nincs megkötöttség; a földön nincs szabadság.
27.  Semmi sem ismeretlen a mennyben, a földön semmi sem tudott.
28.  A mennyei nem lép érintkezésbe a földivel, de a földi érintkezik a mennyeivel.
29.  Minden feddhetetlen a mennyben; a földön semmi sincs hiba nélkül.
30.  A halhatatlan nincs passzív befolyásnak, zavaró szenvedélyeknek kitéve; csupán a halandó az, mely passzívan ösztönzött szenvedélyektől zavart.
31.  Ami nemzett nem mindig halandó; de ami halandó, az mindig olyasmi, ami nemzett.
32.  A bomlandó testnek két létezési szakasza van; a fogantatástól a születésig, a növekedés és a születéstől a halálig a csökkenés, az örök valóságnak ellenben egy időszaka van, az egységben-lét.
33.  A bomlékony testek nőnek és csökkenek; az örökkévalók nem növekszenek, ahogy nem is csökkennek.
34.  A bomlékony dolgok ellentéteikké alakulnak át, tovább oszthatatlan elemekké, az örökkévalók vagy önmagukba, vagy a hasonlóba.
35.  A születés a pusztulás kezdete; a pusztulás a születésé.
36.  Ami végződik az kezdődik; ami kezdődik, annak egyszer vége is lesz.
37.  A létezők közül egyesek testek, mások formák vagy erők. A forma és az erő anyagtalan, de testben van.
38.  A halhatatlan semmit sem fogad be a halandóból, de a halandó befogad a halhatatlanból.
39.  A halandó nem vesz fel halhatatlan testet, de a halhatatlan felveszi a halandó testet.
40.  Az erők nem felfelé, hanem lefelé működnek.
41.  Ami a földön van nem válik hasznára a mennybélinek, de minden ami a mennyben van, használ a földinek.
42.  A menny az ősi elem; a föld a legutolsó elemek között.
43.  A Gondviselés Isten rendelkezése; a Szükségszerűség a Gondviselés eszköze.
44.  A véletlenszerűség rendszertelen mozgás; a képesség erő, mely rendezetten hat.
45.  Mi más Isten, mint változtathatatlan Jó.?. És mi az ember, ha nem változékony rossz?
46.  A föld okszerűtlen, a menny ésszerű.
47.  A menny halhatatlan létet hordoz, a föld megszűnő testeket.
48.  A mennyei dolgok az égi erők a gondviselés hatása alatt állnak; a földi dolgok a szükségszerűségnek alávettetek.

"Tekint egy gyermek lelkére, fiam, egy lélekre, mely még nem azonosult forrásától való különválásával; mert teste még kicsi, s nem növekedett teljes terjedelművé. Mily gyönyörű is egészében egy ilyen lélek, mint ez! Még nem szennyezik testi szenvedélyek; s alig vált el a Kozmosz lelkétől. Amikor viszont a testnek terjedelme  megnőtt, s lehúzta már a lelket anyagi tömegébe, mindez a felejtést idézi elő; és így a lélek elválik a széptől és a Jótól, s már nem részesedik többé belőlük; sőt eme felejtéssel a lélek romlottá válik. Mikor azonban az emberek feladják a testet, a folyamat megfordul. A lélek felemelkedik a saját helyére, és elválik az életerőtől; s az értelem is elválik a lélektől. Így az értelem, mely a természetében isteni, megszabadul burkaitól; s magához véve a tűztestet, keresztül vándorol a tér egészén, hátrahagyva a lelket, hogy megítélhessék, és elnyerje büntetését érdemeinek megfelelően"

"Hermész Triszmegisztosz"