"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

El Camino, Az Út, amely haza visz - Paulo Coelho

2014.02.16 11:54

 

El Camino – Az Út amely haza visz.

Paulo Coelho 1986-ban indult útnak a híres zarándok helyre: Santiago de Compostelába. Zarándoklata gyökeresen változtatta meg az életét. Útja során mindinkább fel kellett adnia azt az elképzelést, hogy az élet rejtélyeit a maroknyi kiválasztott csak bonyodalmas, kemény próbatételek árán fürkészheti ki. Utazása valódi beavatássá vált, amely minden addigi ismeretét teljesen megváltoztatta. Ráébredt, a Rendkívüli az Átlagemberek útján rejtezik. Paulo Coelho számára e zarándoklat nagy állomás volt, nemcsak térbeli, hanem időbeli utazás is volt.

http://3.bp.blogspot.com/-9VYAdoGhMgg/TqvXUpGfKzI/AAAAAAAADic/zmwv0fp7e6Q/s320/Paulo+coelho.bmp

Paulo Coelho

Paulo Coelho brazil író, aki világszerte nagy népszerűségnek örvend. Paulo Coelho Brazíliában, Rio de Janeiróban született 1947. augusztus 24-én. Egy jezsuita iskolában tanult, s már fiatal korában írói pályára készült. Mikor ezt édesanyja tudtára adta, ő azt mondta neki: „Drágám, apád mérnök. Egy felelősségteljes ember, tiszta rálátással a világra. Tudod te tulajdonképpen mit jelent írónak lenni.?” Kutatásai után Coelho az alábbi következtetésre jutott: az írók „mindig szemüvegesek és soha nem fésülködnek” és „küldetésük van és saját generációjuk soha nem értheti meg őket”. Coelho magába fordulása és ellenállása, hogy saját útját járhassa, arra késztette szüleit, hogy elmegyógyintézetbe vigyék fiukat, akit háromszori szökési kísérlet után 20 éves korában engedtek ki. Coelho később azt nyilatkozta: „Nem azért tették, mert bántani akartak, de nem tudták mit tegyenek... Nem akartak tönkretenni, azért tették, hogy megmentsenek.” Fiatalkori lázadásából kifolyólag hippi lett. Eleinte dalszövegeket írt, majd újságíróként dolgozott. 25 éves korától kezdve tanulmányozta a mágiát és az okkultizmust, a természetfölötti jelenségek tanait. Gyalog megtette a híres El Caminót, a  830 kilométeres zarándokutat Santiago de Compostelába. Ennek emlékére írta meg az Egy mágus naplója című regényét, amely nagy sikert aratott Brazíliában. 1999 márciusában a világ legtöbbet olvasott írójának minősítették a francia Lyre magazin alapján.. Az 1979-es iszlám forradalom óta ő az első nem-muszlim vallású ember, akit meghívtak Iránba egy vallási eszmecserére. 2002-től a brazil írói akadémia tagja. Művei mintegy 140 országban, 56 nyelven, több mint 45 millió példányban fogytak el. Regényeiben jelen van a vallás, a misztika, a szerelem, a nehéz döntések, a kétségbeesett érzelmek és a tragikus emberi sorsok ábrázolása. „Könyvei döntő hatással voltak emberek millióinak életére”..
Paulo Coelho napjaink legnépszerűbb írói közé tartozik a világon, amit jórészt mondani valójával és gördülékeny stílusával ért el. Előszeretettel ír spirituális utazásokról, gyakran boncolgatja az emberi lelket, megpróbálja elemezni, miként juthat el az egyén a boldogsághoz. Teszi mindezt úgy, hogy a gyakran sablonos mondatpaneleket vallásos-misztikus témával tölti fel. A vallásban és miszticizmusban nem ragaszkodik egy irányzathoz, hanem korunk emberének elvárásai alapján a vallási pluralizmust, vallási szinkretizmust követi: felhasznál elemeket a kereszténységből, az iszlámból, a buddhizmusból, a taoizmusból, de gyakran merít az ősi természet vallásokból is.

El Camino - Az Út, amely hazavisz

Az El Camino – Az Út, a Szent Jakab zarándokút, amely talán a leghíresebb zarándokút valamennyi közül. Az út hossza több mint 800 kilométer, a francia Saint-Jean-Pied-De-Port városától indul és a spanyol Santiago de Compostela városában végződik. A legenda szerint Santiago de Compostela városában temették el Szent Jakabot, Jézus Krisztus tanítványát. Valamikor régen olvastam az El Caminóról - Az Útról, amelyről azt mesélték, hogy egy olyan hely, ahol a csodák valóban megtörtének. A lélek útjának is nevezik, azt suttogták még, sokan találkoznak útközben ismerős lelkekkel. A Camino állítólag közvetlenül a Tejút alatt húzódik, így annak energiái hatnak, felerősítik az intuíciókat és emóciókat. Olyan ereje van, hogy aki elkezdi az gyaloglást, nem bírja abbahagyni, az út úgy vonzza magához mint egy mágnes. Ezzel magyarázzák azt, hogy különös dolgok történnek arrafelé.. Egybehangzó vélemény, hogy az út mindenkinek az életét megváltoztatta akik végigmentek rajta. Akik megtették az utat azok attól kezdve kétféle időszámítás szerint élnek, a Camino előtt és a Camino után..

Buen Camino ! - Jó Utat !

Ma már nemcsak magukat kifejezetten vallásosnak tartó emberek indulnak el az úton, hanem egyre többen azok is, akik keresnek valamit, keresik önmagukat, keresik különféle kérdéseikre a választ. Az 1980-as évek második felétől kezdve a Szent Jakab-út reneszánszát éli. Az egész világból érkeznek ide zarándokok, hogy a Camino-t, vagy annak egy részét végigjárják. 1993-ban július 25-e, Szent Jakab ünnepe vasárnapra esett, ezért ún. Szent év volt. Ebben az esztendőben Galícia tartomány különös figyelmet fordított az útra, elindította a Xacobeo 93 nevű kampányt, melynek keretében számos zarándokszállást, útjelzőt felújítottak. A zarándokok száma az ezredforduló után 50 000 felett van. A 2004-es szent évben pedig minden addigi rekordot megdöntött. Ebben az esztendőben a zarándokok száma megközelítette a 180 000-t..



Az El Camino útvonala és települései -- Camino Frances - Francia Út

Saint-Jean-Pied-de-Port -- Zubiri -- Roncesvalles -- Larrasoaña -- Pamplona -- Puente la Reina -- Estella -- Los Arcos -- Torres del Rio -- Viana -- Logroño -- Nájera -- Santo Domingo de la Calzada -- Belorado -- San Juan de Ortega -- Agés -- Burgos -- Castrojeriz -- Frómista -- Carrión -- Sahagin -- El Burgo Raneros -- Mansilla -- León -- Astorga -- Ponferrada -- Villafranca del Bierzo -- Cebreiro -- Sarria -- Molinaseca -- Cruz de Ferro -- Portomarin -- Arzúa -- Santiago de Compostela -- Finisterre.  



Paulo Coelho az Útról

A Tradíció útja nem a kevés kiválasztott útja, hanem minden emberé.!. A Szent Jakab út, amely San Tiago apostol földi maradványaihoz vezet, amelyet az Ibériai félsziget San Tiago nevű városában hantoltak el. A legenda szerint egy bizonyos éjszakán egy pásztor fénylő csillagot látott a mező fölött. A helység Compostela - Csillagmező néven vált ismertté, amely később várossá terebélyesedet és vonzotta a zarándokokat az egész világból. Ezeket az utazókat peregrinusoknak nevezték, jelképük a kagyló volt.. Fénykorában, a XIV. században, a Tejutat ami alatt az út húzódik, évente több mint egymillió ember járta végig…. Ez az út mindenkié, az átlagemberekké, hiszen nincsenek kiválasztottak, mindenki kiválasztott. Minden lelkesen végzett munkában benne van a paradicsom, a megváltó szeretet, a döntés amely elvezet Istenhez. Ez a lelkesedés köt össze minket a Mennyel, nem pedig az ezer meg ezer klasszikus szöveg olvasása. A hit, hogy az élet egy csoda, amely lehetővé teszi, hogy a csodák megtörténjenek – nem pedig az úgynevezett „titkos szertartások” vagy a „beavató jellegű rendek” Az embert nem a lét misztériuma köré szőtt elméletek emelik fel, az embert végül az teszi igazán emberré és teljessé, ha elhatározza azt, hogy beteljesíti a sorsát..

  

Paulo Coelho – A zarándoklat

Amikor utazol, az Újjászületés aktusának egy nagyon gyakorlati formáját tapasztalod meg. Teljesen új szituációkba kerülsz, a nap lassabban telik, és az esetek többségében nem érted a nyelvet, amelyen az emberek beszélnek. Pontosan úgy, mint a gyerek, aki épp kibukkant az anyaölből. Ezért sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítasz azoknak a dolgoknak, amelyek körülvesznek, mert tőlük függ a túlélésed. Sokkal megközelítőbb leszel az emberek számára, mivel ők segíthetnek majd a nehéz helyzetekben. És az istenektől kapott bármilyen kicsiny kegyet is oly nagy örömmel fogadd, mintha az lenne egész hátralevő életed egyik legemlékezetesebb epizódja. Ugyanakkor, minthogy ezek a dolgok újak - folytatta – csak a szépet látod meg bennük, és még boldogabbá tesz, hogy élsz. Ezért a vallási zarándoklat mindig az egyik legobjektívebb módja annak, hogy sikerüljön elérni a megvilágosodást.

Ahol az Isten

Ahol te Isten arcát akarod látni, ott meglátod. És ha nem akarod látni, az a legkevésbé sem számít, feltéve, hogy az, amit teszel, jó. Mindent szabad, kivéve egyet: megszakítani a szeretet megnyilvánulását. Ha ez megtörténik, annak, aki rombolni akart, kötelessége újjáépíteni. Isten nem a bosszú, Isten maga a szeretet. Az egyetlen büntetés abból áll, hogy azt, aki a szeretet művét megszakítja, kötelezi folytatni azt. Isten mindenben ott van körülöttünk, éreznünk, tapasztalnunk kell, én meg itt logikai problémává akarom transzformálni, hogy megértsd. Csináld tovább a lassú járás gyakorlatát, és egyre jobban fogod érzékelni az ő jelenlétét. Az első tünete annak, hogy megöljük az álmainkat, az időhiány… Álmaink halálának második tünete: bizonyosságaink. Álmaink halálának harmadik tünete a béke. Az élet olyan lesz, mint egy vasárnap délután, anélkül, hogy nagy dolgokat várna tőlünk, hogy többet követelne, mint amit adunk. Amikor az Atya Fia lejött a földre, elhozta a szeretetet. De minthogy az emberiség csak szenvedéssel és áldozattal képes megérteni a szeretetet, így hát megfeszítették. Ha nem így történt volna, senki nem hitt volna a szeretetében, mert már mindenki hozzászokott a mindennapos szenvedéshez. Megesik, hogy a gyenge teremtmény mindig próbálkozik, hogy eltitkolja maga előtt a halál rideg bizonyosságát. Nem látja be, hogy a halál az, amely élete legjobb dolgainak megalkotására ösztönzi.
A halál a mi társunk, mert ő az, aki életünknek valódi értelmet ad. De, hogy láthassuk halálunk igazi arcát, meg kell ismernünk előtte az összes vágyat és rémületet, amelyet nevének a puszta említése képes felébreszteni bármely élőlényben. A bölcsességnek csak akkor van értéke, ha segít az embernek legyőzni bármilyen akadályt. Tanítani annyi, mint megmutatni a lehetőséget. Tanulni annyi, mint élni a lehetőséggel.

A Szeretet

A szeretet melyik formájára gondol az úr.?. Erószra, Philoszra vagy Agapéra.?. Három görög szó jelöli, a szeretetet kezdte. Ma Erósz megtestesülését látod, a két ember közötti érzést. Philosz a szeretet barátság formájában. Ez az, amit én érzek irántad, és mások iránt. Amikor Erósz lángja nem tud már úgy lobogni. Philosz az, aki összetartja a házaspárokat.
Mindnyájan Erószt keressük, s amikor Erósz kezd Philosszá alakulni, úgy véljük, hogy a szeret haszontalan. Nem vesszük észre, hogy Philosz vezet el a szeretet magasabb rendű formájához, Agapéhoz. Agapé a totális szeretet, olyan szeretet, amely elemészti azt, aki megtapasztalja. Aki megismeri és átéli Agapét, rájön, hogy semmi sem fontos többé e világon, csak a szeretet. Agapé az emésztő szeretet. Agapé az emberi fogalmakon kívül létezik, és fertőz, mert a világ szomjazik rá.

A Nemes Harc gondolata.

Az álom a lélek tápláléka, ahogy az élelem a test tápláléka. A Nemes Harc az, amelyet azért vívunk, mert a szívünk diktálja. A Nemes Harc a csatamezőkről áttevődött önmagunkba. A Nemes Harc az, amit álmaink nevében vívunk. Megöljük az álmainkat, mert félünk megvívni a Nemes Harcot.
És a zarándoklat végén, ahogy a Bibliában a jelenések képei. A bárány megtorpant a falu szélén, amelynek egyetlen utcája a templomhoz vezetett. Ekkor óriási félelem kerített hatalmába, s szünet nélkül ismételgettem: „Uram, nem vagyok méltó rá, hogy a Te Házadba lépjek.” De a bárány rám nézett, a tekintetével beszélt hozzám. Azt mondta, mindörökre felejtsem el méltatlanságomat, mert az erő újjászületett bennem, ugyan úgy, ahogy minden emberben újjászülethet, aki az életet Nemes Harccá változtatja. Eljön majd a nap – mondta a bárány tekintete -, amikor az ember újra büszke lesz magára, és akkor az egész Természet magasztalni fogja a szunnyadó Isten ébredését.



Paulo Coelho és az El Camino

Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.... Miközben mosogatsz, imádkozz.!. Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie.. Néha vereséget szenvedünk. De a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk.. Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.. A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és  nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.. Nem az a mester, aki megtanít valamire, hanem aki megihleti a tanítványt, hogy legjobb tudását latba vetve fölfedezze azt, amit már addig is tudott.


---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------