"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

El Camino, Az Út, a Lélek utazása - Shirley MacLaine

2014.02.16 11:46

 

El Camino - Az Út, a Lélek utazása.

Shirley MacLaine világszerte ismert amerikai színésznő aki folyton a spirituális utakat keresi. Shirley 2002-ben indult útnak Santiago de Compostelába, megtenni a híres El Camino zarándokút több mint 800 kilométerét. Az El Camino titokzatos energiája révén megmutatkozó felismerések mérlegelése és boncolgatása közepette végigjárja a Compostelába vezető utat, amely fokozatosan egyetemes úttá, a lélek utazásává alakul. Lélegzet elállító látomások segítségével Shirley megérti a világegyetem jelentését, benne az ősi civilizációk titkait..

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/5/5f/Shirley_MacLaine_in_The_Trouble_With_Harry_trailer.jpg/300px-Shirley_MacLaine_in_The_Trouble_With_Harry_trailer.jpg

Shirley MacLaine

Shirley MacLaine, spirituális utakat kereső amerikai színésznő, több mint ötven film főszereplője, Oscar díjas és Emmy díjas. Shirley számára a Camino nem csak szellemi, de fizikai kihívást is jelentett. Valóban rendkívüli teljesítmény egy hatvanas éveiben járó nő részéről, hogy napi: 20-25 kilométert gyalogolva teljesíti ezt az embert próbáló feladatot. Ám még ennél is meghökkentőbb a szellemben és a lélekben megtett út, amely évezredekkel korábbra, elmúlt életeken át nyúlik vissza egészen az univerzum keletkezéséig. A rendkívüli intelligenciával, kíváncsisággal és melegséggel megáldott, s az önnön tapasztalatai körén kívül eső emberek és helyek iránt kivételesen nyitott Shirley írása az elme és a szív páratlan képességeit tükrözi. A Camino titokzatos energiája révén megmutatkozó felismerések mérlegelése és boncolgatása közepette végigjárja a Compostelába vezető utat, amely fokozatosan egyetemes úttá, a lélek utazásává alakul. Lélegzet elállító látomások és felismerések segítségével Shirley megérti a világegyetem jelentését, benne: Lemúria és Atlantisz ősi civilizációjának titkait, bepillantást nyer az emberi genezisbe, a nemi különbségek és a szexualitás lényegébe, meglátja a magasabb szintű szeretet ősvényét…

  

El Camino - Az Út

Spanyolország északi részén van egy híres, évezredek óta ismert zarándokút, amelynek Santiago de Compostela, El Camino a neve. Azt mondják, a „Camino” – az út – közvetlenül a Tejút alatt húzódik azon ősrégi vonalak mentén, amelynek a felettük ragyogó csillagrendszerek energiáját tükrözik vissza. A keleti filozófiákban prána a neve a föld szellemi életerejének. A prána kibogozhatatlanul összefonódik a nap életerejével, így biztosít energiát minden élet számára.. Az életerő kiváltképp érezteti hatását az úgynevezett energiavonalak mentén. Ezek a vonalak alkotják a Föld éteri szellemének lényegi szerkezetét. Rendszerint egyenesek, szélességük és intenzitásuk változó. Egy ilyen vonal keresztmetszete homokórához hasonlít, melynek középső metszéspontja a földfelszínen van. A vonal energiája éppúgy létezik a föld alatt, mint fölötte. Sugárzása nagyon magas frekvencián történik, s amikor az emberi tudat tapasztalja, megtisztítja a gondolatot, a tapasztalatot, az emlékezetet, és a reveláció erejével hat. A vonalak energiája megnöveli az emberi agy éteri és sűrű anyagának rezgés számát. E serkentő hatás eredményeképpen a korábban visszafogott tudatosság és tudás teljesebbé, körültekintőbbé válik. Ez felkavaró és félelmetes lehet, hiszen azt jelenti, hogy az ember érzékenyebbé válik, - akár jót, akár rosszat hoz is ez. Az energiavonalak nem csupán a Nappal konjunkcióban álló Föld szellemi energiáját közvetítik, hanem az egyéb galaxisokkal és csillagrendszerekkel együtt ható energiákat is. A Föld energiavonalainak mentén futó Camino Franciaországban kezdődik, áthalad a Pireneusokon, s keletről nyugatra tartva átszeli Észak-Spanyolországot, mígnem eléri a Santiago de Compostelának nevezett híres katedrálist, ahol a történet szerint Szent Jakab földi maradványai nyugszanak.. Sosem voltam buzgó vallásos, amolyan egyházhoz tartozó, ám hittem Istenben, vonzottak a spirituális erők. A Caminóban is elsősorban e vonalak energiája érdekelt, és persze az a kihívás, hogy egyedül kell végiggyalogolni a több mint 800 kilométert, az 500 mérföldet. Az út java része során az ember lényegében magára marad, és kiszolgáltatottá válik, miként azt a legtöbb zarándokút megköveteli. Azok akik vállalkoznak a Santiago de Compostela-i zarándokút, a Camino megtételére, többnyire az Istennek és a mélyének való maradéktalan behódolást szeretnék megtapasztalni. Először 1991-ben, Brazíliában ötlött fel bennem a gondolat, hogy vállalkoznom kellene a Camino megtételére. Közben teltek az évek, a gondolat folyamatosan érlelődött és végül a 2000-es évben realizálódott, valósult meg, ekkor vágtam neki az útnak.. A Santiagó Caminót több ezer éve járják a szentek, a bűnösök, az élet számkivetettjei. Aki vállalkozik rá, az a legmélyebb spirituális értelmet, és a Mélyénél való konfliktusainak megoldásait kutatja. Már az ősi időkben ismert volt, hogy a Camino energiája segít az embereknek abban, hogy önmagukról elgondolkodjanak, és önismeretre tegyenek szert. A történelemkönyvek egészen a kelta időkig vezetik vissza az út történetét és a kozmikus kinyilatkoztatások eme az út köré szövődő mítoszait, amelyek törpék, tündérek, és a manók több dimenziós alakjairól szólnak. Én azonban azt találtam a legenda legérdekesebb mozzanatának, hogy az ösvény Compostelától néhány mérföldre nyugatra, az Atlanti-óceán partján, Finisterrében ér véget, ezt a helyet pedig az akkor ismert világ végének tartották. Ez az út a lélek utazása, a lélek utazásának felismerésével újra megszilárdulnak az emóciók. Az út során kezdtem megérteni mindezt. A Caminó során nyugat felé tartva úgy éreztem, visszakerülők az időben oda, ahol azok a tapasztalatok kezdődtek, amelynek engem és az emberi nemet azzá tették, amivé mára váltunk. Igen, azt mondhatnám, hogy mitológiai és képzeletbeli tapasztalat volt mindez…

   

Az El Caminó útvonala és települései -- Camino Frances -- A Francia Út

Saint-Jean-Pied-de-Port -- Zubiri -- Roncesvalles -- Larrasoaña -- Pamplona -- Puente la Reina -- Estella -- Los Arcos -- Torres del Rio -- Viana -- Logroño -- Nájera -- Santo Domingo de la Calzada -- Belorado -- San Juan de Ortega -- Agés -- Burgos -- Castrojeriz -- Frómista -- Carrión -- Sahagin -- El Burgo Raneros -- Mansilla -- León -- Astorga -- Ponferrada -- Villafranca del Bierzo -- Cebreiro -- Sarria -- Molinaseca -- Cruz de Ferro -- Portomarin -- Arzúa -- Santiago de Compostela -- Finisterre.

Buen Camino ! - Jó Utat !

Az El Camino, Santiago de Compostela Camino egy 800 kilométer hosszú zarándokút, amely Spanyolország északi részén, pontosan a Tejút alatt húzódik, és amelyet hívők és hitetlenek ezrei járnak végig évről évre. Azt mondják, az út alatt megszámlálhatatlan ősi Föld-energiavonal húzódik, s a belőle áradó prána áthatja a zarándokok életét. Az évszázadok óta misztikusnak tulajdonított út Franciaországban kezdődik, és a Pireneusokat átszelve Spanyolország nyugati széléig, az "ismert világ végéig", az Atlanti-óceán partján található Finisterréig tart. Nagy Károly, Dante, Assisi Szent Ferenc, Izabella királynő, és számtalan nagyúr, hadvezér, tudós és szegény ember koptatta a végtelenbe kanyargó utat - Isten dícséretét, szeretetét, vezeklést és megbocsátást keresve. A Szent Jakab útjának tulajdonított, kagylókkal szimbolizált zarándokút "hivatalos" vége a Compostelai katedrális. Itt nyugszik Jakab apostol, Spanyolország hivatalos védőszentje. A Lemondás szól sok mindenről a hosszú út alatt. A helyiek szerint az út maga a cél. Más ember lesz, aki végigjárja. Megtanul lemondani a kényelemről, a görcsösen hajszolt anyagi biztonságról, megtanul nemet mondani a félelemre, a fájdalomra és az egyedüllétre. Az út során ugyanis magára marad.
Napi 25, 30, sőt olykor 45 kilométert kell megtennie, hogy mire leszáll az est, eljusson a következő állomásra, a zarándokok számára fenntartott szerény szállásra. Ellenkező esetben a szabadban kell éjszakáznia, esőben, hidegben, szélben.
Ne gondoljunk azonban semmi luxusra! A zarándok-szállások többsége kenyeret és leveseket kínál, amelyet ízlelés nélkül öntenek magukba a fáradt utazók, hogy utána koszosan, sarasan, halálos fáradtsággal rogyjanak le a kopott priccsekre. Az első napokban megdöbbentő, elkeserítő és félelmetes lehet a modern világhoz szokott embernek ilyen körülmények között létezni, de a szellemi fejlődés lemondással jár. Bármelyik zarándok betérhetne a kisvárosokban található éttermekbe és szállodákba, de akkor elveszne a lényeg. Figyelmét elvonnák a külsőségek: az ínycsiklandó vacsora, a szépen csempézett fürdőszoba és a frissen vetett ágy illata. Oda lenne az áhított megtisztulás, és az Isten dicsőségére tett zarándoklat.

              

A Caminót járva és közben gondolkodva

Az út a francia, Saint-Jean-Pied-de-Port határvároskától vesszi kezdetét, innen indultam. "Mostantól fogva magadra maradsz, a saját gondolataiddal leszel együtt, de egyedül, ez a Camino", - mondta barátnőm, Anna. Elindultam hát az El Caminon, végigjárni az utat, az elejétől a végéig. Spanyolországba átérve az első település Zubiri volt, majd Roncesvalles következett, itt meg is pihentem. Majd ezután nem sokkal a következő napon jött az első nagyobb város, Pamplona. Navarra tartomány fővárosa Pamplona. A városban rendezik a világhírű San Fermines fesztivált, amelynek fő attrakciója a Bikafuttatás. A Camino megmutatja a múltat és a jövőt, mígnem rájössz, ki vagy most. A napi tízórás gyaloglásaim során volt időm közben gondolkozni, átgondolni az egész eddigi életem. Az úton csöndben és magányban nem volt ami elterelje a figyelmemet. A városban az emberek egyfajta szerepet játszanak. A vidék békéje azonban lehetővé teszi, hogy beleolvadjak a természetbe. Mentem az úton, egy hátizsákkal, amire kagyló héjat kötöttem, a kagyló a Camino jelképe. A sárga nyilakat követtem, ami jelezte a helyes haladási irányt az úton. Az első útszakasz a Pireneusok hegységén vezetett át, ami emelkedőkkel teli volt, hosszú, nehéz és fárasztó. Utána viszont egy kicsit laposabb, síkabb területre érkeztem, a mesetára. A hatalmas síkságokon mentem, gabonatáblákon gázoltam át, aztán almáskerteken haladtam végig. Ragyogott a napfény a szélben lengedező leveleken. Mellettem haladtak el németek és hollandok, majd spanyolok, olaszok, és franciák, mennyiféle nyelv, kultúra és szokások. A spiritualitás útján az ember valóban felfedezheti érzékelőképességét. Nevezhetjük ezt telepatikus állapotnak is, mert ha az ember emóciói összhangba kerülnek az istenivel, jobban megérti azt, ki ő. Új életre kelnek ekkor az alapvető emóciónális igazságok. A vallások olyan módon kísérelték meg kielégíteni ezeket a vágyakat, hogy az ember meggyőződéseit és viselkedését a társadalom számára elfogadható formába öntötte. Megpróbálta lezárni az emberi érzések területét. Ily módon üres héjakká változtatván az embereket. A tudomány pedig úgy akar megszabadulni az emóciónálistól és a spirituálistól, hogy a tudást és a tényeket illető konszenzusra törekszik.  Logroño városba értem, ami a nagy hagyományú Rioja bor termőhelyének is a központja, melyről világszerte a legismertebb. A településen ezen kívül jelentős még a fa-, fém- és textilipar is. Logroño városában megálltam kicsit nézelődni, de a városi élet ilyenkor zavaró is tud lenni, így hamar folytattam utam tovább. A következő napok fárasztóak voltak számomra, de sok érdekes település szinesítette az utam. Nájera, Santo Domingo de la Calzada, Belorado, San Juan de Ortega, Agés, Burgos. Az újabb nagy város Burgos volt, ahol hosszabb pihenőt töltöttem el. Kasztília egykori fővárosában, Burgosban, az óváros közepén, a Santa María terén magasodik a gótikus építészet egyik legszebb spanyolországi példájaként emlegetett 13. századi székesegyház. Különös benyomást kelt eleganciájával, vonalainak harmóniájával az egyetlen spanyol katedrális, melynek érdekessége, hogy önmagában – környezete nélkül – vált az UNESCO Világörökség részévé 1984-ben. A város másik büszkesége az, hogy itt nyugszik a spanyol történelem és irodalom egyaránt híres hőse, Cid lovag, a mórok elleni harcok kiváló bajnoka, a Cid-ének legendás alakja. A célállomás előtti utolsó nagy megálló León városa, amelyben főként az emlékművekben és a katedrálisban gyönyörködhetünk. Az ínyencek igazán örülhetnek ennek az állomásnak, mert helyi specialitásban itt nincs hiány. Leóntól nem messze megtalálható az ókori római aranybánya, mely az egyik legnagyobb volt a birodalomban. Ma már a világörökség része a bánya. A zarándokút végállomása Santiago de Compostela, mely Európa kulturális fővárosa volt nemrég. Fő látványossága a katedrális, ahol a legenda szerint Szent Jakab, Jézus apostola nyugszik. Ezt a várost is lakták már a római időkben is. Akiben volt annyi erő, hogy megtegye ezt a hatalmas utat, elégedetten pihenheti ki fáradalmait.

El Caminó - Az út, a lélek utazása

A Fájdalom is többször megmutatkozik az út során. Ki egyedül, ki másodmagával indul el. Hol egyszerre, hol külön mennek, hiszen mindenkinek más a ritmusa. Házaspárok, barátok, magányos vándorok, betegek és öregek vágnak neki az útnak. Néha találkoznak, beszélnek, majd továbbállnak, és csak esténként, a szálláshelyeken látják újra egymást. Máskor némán bandukolnak hosszú kilométereken át. Együtt mennek, de a lelkük más utat jár be. A pecsétek - az utat igazoló kis füzetecskében - pedig egyre szaporodnak. Ezen az úton nem számít, hogy ki honnan jött, milyen nyelvet beszél, milyen a vallása vagy a bőrszíne. Mindannyian ugyanazért jönnek, bár sokan maguk sem tudják, mit akarnak.
Az első napok a legnehezebbek. Vízhólyagok, húzódások, ficamok és görcsök tizedelik meg az útnak indulókat. A döntés adott: buszra szállni, pihenni és várni, vagy hazamenni. A legtöbben azonban maradnak. Összeszorított foggal továbbmennek, tűrnek és küzdenek.
A Félelem is gyakran előjön az út során. Sárga nyilak és kagylók jelzik az irányt, mégis sokan eltévednek. Egy viccből elfordított tábla, egy dühösen csaholó kóbor kutya vagy egy meredeknek tűnő szikla könnyen eltéríti az embert. És nincs taxi, mobiltelefon vagy kórház, ahol segítséget kérhet a vándor. Magára marad. Önnön lidérceivel vagy megküzd, vagy meghal. Aki vállalja az utat, vállalja a halált is. Nem fél tőle, nem kapaszkodik az életébe. Új fejezetet, új életet remél, amelyhez a halál is hozzátartozik, akár így, akár úgy jön el. A zarándokok napról napra haladnak az úton, miközben észrevétlenül megváltozik az életük. A dolgok új értelmet nyernek. Mit sem ér a márkás ruha, ha nehéz. Az út mentén cipők, zoknik, könyvek, kismagnók, élelmiszerek hevernek... felesleges holmik, amelyek tán nem is olyan rég még az áhított biztonságot jelentették. Már nem szégyen botra támaszkodni, sem izzadt, saras ruhában gyalogolni. Más a fontos.. A látomások, a víziók senkit sem kerülnek el. Talán csak a nagy csapatban utazókat, akiknek ily módon nem nyílik alkalmuk az elmélyülésre. Az egyedüllét és a fáradtság teszi - gondolják eleinte. Aztán rájönnek, hogy bár reggeltől estig maguk vannak, van, aki vigyáz rájuk. Őrangyal, felettes én, szellemi vezető vagy Isten.?. Sokan azt gondolják, hogy a többhetes menetelés, éhezés és kínlódás teszi. Megzavarodtak.?. Nem, ez sokkal több annál. Ébren is álmodnak. Letűnt korokban járnak és különös történeteket ismernek meg. A főszereplőben magukra ismernek, majd lassacskán azonosítják a mellékszereplőket is... az élet körforgása utat tör magának, és a korábban vak szemek előtt fénycsóva jelenik meg. Üzenetek, álmok, megérzések váltják egymást, és a menetelők már észre sem veszik, hány nap és éjszaka váltotta egymást, hány kilométert tettek meg, és mióta nem ettek. Egyre többet bírnak, ahogy szellemük szabadabbá válik. Régmúlt emlékképek, családi események villannak fel a szemük előtt, és a válaszok lassacskán megérkeznek.
Ultreya.!. Azaz: bátran, csak tovább.!. Így biztatják a helybéliek az elcsigázott zarándokokat, akik vas akarattal küzdik végig magukat az embert próbáló spirituális próbatételeken. Mindenki másért indul el: kalandvágyból, kíváncsiságból, van, aki a gyógyulásért, mások vezeklésből, és még többen az áhított lelki megtisztulás végett. Egyben azonban mindannyian egyetértenek: Camino felejthetetlen élményben részesíti a kitartó zarándokokat, és megváltoztatja az életüket.

Az Úton Lemúria és Atlantisz újbóli átélése

Amit most megpróbálok elmondani, elmesélni a Caminó ösvényen tapasztaltakról, sokakat elgondolkoztathat az életéről. Egyszer az út során megjelent János, és egy háromszög szimbólumot láttam mellette. És János így szólt:. „Az emberiség első sérülése akkor következett be, amikor fizikailag elvált Istentől és a szellemtől, amikor a lélek belépett az anyagba. A karma első aktusa a félelem volt. A háromszög a hármasságot jelképezi, amely az jelenti, hogy egyensúlyban van az értelem, a test és a szellem, vagy az Isten, az Istennő és a Gyermek. Az Istenhez visszavezető utat jelképezi. Mindegyik csigavonal azt szimbolizálja, hogy az értelemben, a testben és a szellemben egyensúlyban van a jin és a jang, vagy a férfias és a nőies vonások. Az energiák befelé hajlanak a hármasság középpontja felé, mely maga Isten. Istenre mint Istenségre utalok most, mivel szó nem kötődik nemhez. Az első földi Paradicsomban, folytatta János, az első emberek a tökéletesség állapotában léteztek. Vagyis minden lélek férfias és nőies volt egyszerre. Testi megjelenési formájuk is férfias és nőies vonásokat mutatott – az androgün, a kétnemű lény vonásait. A testi formában tökéletesen tükröződött a lélek kétneműsége. Minden emberi lény a kétneműség állapotában létezett. Ezt az időszakot Lemúriának nevezték. A mitológiában az Édenkert nevet kapta. Szellemi létállapotuk tökéletesen kiegyensúlyozott fizikai formát tükrözött. Minden egyes egyén energiája befelé hajlott, mint szimbólumon látható, s a hármasság középpontja felé görbült. A Lemúriai civilizáció hosszú évezredeken át fennmaradt. Aztán mikor a lelki formák vakmerőbbekké váltak, hogy a fizikai létet szélesebb körben tapasztalják, döntés született. A döntés értelmében elvált egymástól a jin és a jang, a férfias és a nőies vonások. Különállók lettek. „Ádám bordájából megszületett Éva”. Ez jelzi, ez jelentette a Lemúriai civilizáció végét és az azt követő Atlantiszi civilizáció kezdetét. Ez az a láncszem – folytatta János – melyet keresel. A nemek szétválasztásával, az ember elvált a másik felétől. Ebből született meg a félelem, az elszigeteltségtől, a magánytól való félelem, s a félelem az Istenséget tükröző tökéletes lelki béke megszűnésétől. Most pedig megtapasztalod azt, ami történt, mivel magad is végigélted már ezt. Ne félj. Gondolj arra, hogy csak azt tapasztalod, amit egyszer már átéltél.  „Színek áramlottak és hullámoztak előttem. A színek kavalkádja villogott, mintha patakok volnának. A színek lassan mozgó tárgyakká változtak, mígnem elmémmel felfogtam a sok színben pompázó fákat, növényeket, virágokat látok. Az enyhe szellőben hajladozó, gyümölcstől roskadozó fák ápolt udvarok és színes kertek mentén sorakoztak. Az udvarokhoz piramisok, piramisszerű építmények kapcsolódtak, volt amelyik kőből, volt amelyik kristályból épült. A piramisok oldalát mozaikok díszítették, s a mozaikokat hieroglifák vették körül. Mindenütt érintetlen nyugalom és kellemes csönd honolt. János jött elém, üdvözölt és invitált. Isten hozott eredeti otthonodban, mondta János. Segítek hogy újra megismerkedj mindennel. János telepatikus úton beszélt hozzám. Itt mindenki így beszél egymással.?. Igen. Elmémben formáltam a szavakat, de inkább érzelmi töltetükre figyeltem, nem magukra a szavakra. János folytatta: „Itt a legnagyobb eredményünk a gondolat tökéletes egysége. Nem különülünk el egymástól. Együttesen értjük meg, hogy mire van szükségük az egyes egyéneknek. Úgy tartjuk szem előtt mindenki jólétét, mintha egyetlen közös gondolat lenne. Mindig azonnal érzékeljük a másikat. Egymás mellet sétáltunk. Sokkal könnyebbnek éreztem a testemet. Lenéztem és azt láttam, hogy kristályúton lépkedünk. – A kristály felerősíti a gondolatot. Sok kristályépítményünk van, mivel az felerősíti a gondolathullámokat. A kristályutak séta közben a meditációt segítik. Éreztem az energia egybeolvadó áramlását, éreztem hogyan éreznek az állatok és növények. – Mentális kertészek vagyunk, Lemúriában is így van ez. Tökéletes harmóniában vagyunk a növények és az állatok molekuláris tulajdonságaival, s az értelmi kivetítésen keresztül tápláljuk őket, miként egymást. Séta közben János felnyúlt egy fa lombjára, és levett egy érett, rózsapiros gyümölcsöt. A fa ágai közül illatos levegő áradt. - Ez a fa nyújtja az étrendünk alapját, mondta, miközben mindketten a lédús gyümölcsöt majszoltuk. – Ezt te mangóként ismered. A mangó a tökéletes jin és jang tulajdonságokkal rendelkezik. Úgy éreztem dédelget és körülleng Lemúria harmóniája, Lemúria tényleg egy valódi Édenkert volt.. János végigvezetett a párás, búja trópusi kerteken, s gondolat útján társalgott velem tovább. „Lemúria ötvenmillió lelket számlál, s napjainkban Hawaii-szigeteknek nevezett helyen található. Az egészet egy egyszerű és szép, egyistenhitű vallás, és egy teljesen egységes gondolati rendszer kapcsolja össze. Alapvetően trópusi az éghajlat, lankás dombokkal és széles síkságokkal övezve. Minden építmény olyan szerkezetű, hogy átvegye a föld természeti erőinek elektromágneses hullámait, s az emberek számára ily módon az energia magasabb formáit közvetítse. Ez tehát nem föld vagy kertművelő, hanem egy ökológiai társadalom. Lemúriában az egyes egyének élettartama kiszámíthatatlan, mivel a fizikai test, harmonikus tulajdonságainak köszönhetően, halhatatlan. Miután azonban a lelkek elérnek egy magas életkort, a fizikai test egyszerűen szertefoszlik és visszatér az asztrális síkra. Létezésük oka, hogy tökéletes harmóniát testesítsenek meg a fizikai síkon, s ennek elérése után továbbléphetnek. Felsőbbrendűségüket nem a technika biztosítja, hanem egyetlen törekvésük, hogy a környező élet minden formájával harmóniát teremtsenek. A harmónia pedig az egységen át valósul meg. Minden hatással van minden másra. A legmagasabb rendű egység az Istenséggel való egység. A tudás legpozitívabb és legmegbízhatóbb forrása a kozmikus tudat..
Kezdetben egyetlen Tudat volt, egyetlen Egység, egyetlen Szellem, egyetlen Isten. A magányban ez az egyetlen szellem mozgásba kezdett, mozgásba lendült és csodákat művelt. Óriási csodákat művelt, égi és földi teremtmények milliárdjait hozta létre. Így született a kozmosz, s az univerzumokon belüli univerzumokat, világokon belüli világokat, dimenziókon belüli dimenziókat hozott létre. És ezután véghezvitte a legnagyobb teremtését. Életet alkotott a maga képmására. S megszülettek az Isteni tökéletességben lévő egyedi lelkek. Az Istenség isteni képmását viselő, tiszta fehér fényű lelkek milliárdjai áradtak szét az univerzumban, majd széthasadtak és párokká alakultak. Az évmilliárdok során ezek a lelkek felhatalmazást kaptak Istenségtől arra, hogy társteremtőként életeket hozzanak létre. Az univerzumban szerte szét áramlottak és számtalan bolygókon teremtettek. Némelyikük megőrizte az Isteni állapotot, némelyikük viszont nem. Kitörlődött a tudatukból, hogy ők is a „fény gyermekei”, s minden ízükben az anyagi síkra hullottak. Ezt nevezték később Lucifer lázadásának, vagy Luciferi hatásnak. Lucifer azt jelenti:”a fény hordozója”, mert hiszen ők is a Fenséges Istenség gyermekei voltak, ám amikor saját akaratukból kiestek az isteni kegyből, létrehozták önmagukon belül önnön erkölcsi rendszerüket. A gonosz fogalma tehát voltaképpen azt jelenti, hogy szabad akaratukból eltávolodtak Istentől. A Luciferi hatás nem egyetlen gonosz lényből ered, hanem közös hiba, amelyet azok az ősi lelkek követtek el, akik megfeledkeztek és eltávolodtak Istentől. Valamennyi léleklény a Nagy Istenség teremtménye, feladatuk ugyanaz, vissza kell juttatniuk lelküket az Istenihez. Ez az összes földönkívüli fajra, a földönkívüliekre is érvényes. Az egység és az Isteni fény összpontosulása.
Hogyan született a materializmus. A lélek és a szellem szétválása hozta létre. A materializmusból szellemi közöny következik, mivel sokkal fontosabb számunkra a fizikai környezet, mint lelkünk szükségletei. Még a kormányzati rendszerek is a szellem leválásából erednek. A kormányok határozzák meg az anyagi gazdaság, a javak, a szolgáltatások mozgását, a természeti környezet feletti uralmat, manipulálják a fennmaradásunkhoz szükséges erőforrásokat és energiát. És ők hozzák a döntéseket, amelyeknek legalább annyira szellemi, mind anyagi felismerésekből kellene fakadniuk. A gazdaság és az anyagi erőforrások: a pénz, a tőzsdék, a kötvények, a bankok, a biztosító társaságok és hasonlók manipulációja írja elő, hogy az embernek milyen életet szánnak. Azt, hogy az embernek van-e beleszólása a civilizációt és a társadalmat érintő kérdésekbe, aszerint dől el, hogy az ember mit szerzett meg, mit ért el a ranglétrán, számottevő fogyasztó-e. Az értékek mércéjét az anyagiasság manipulálja és határozza meg. Ez pedig teljesen megmutatkozik az emberek viselkedésében.. A helyes útra való visszatalálás a lényeges dolog életünkben, és erre az útra az visszatalál, aki elindul rajta...

A Megérkezés - Santiagó Compostelába, az út vége

Tánc a fényben, arra gndoltam, hogy a fényben táncolok. Most az ősi misztikusok az új fizikai világgal megegyezni látszanak. Amikor az ember a világot és a benne lévő fizikai lényeket figyeli, azt látja, hogy valójában csupán saját tudatunkkal táncolunk. Minden amit érzünk, gondolunk és befolyásolunk, összefonódik mindennel, amit mindenki más érez, gondol és befolyásol. Valamennyien részt veszünk a táncban.  Amikor karmikus tudatossággal kezdtem szemlélni a világot, felismertem, hogy mi magunk teremtjük meg saját szabad akaratunk útját. Ennek hatására mindenben megláttam a kozmikus igazságosságot. Megértettem, hogy szándékolt jó rejlik minden történésben, ha hagyom, hogy ezek megnyissák előttem a tapasztalat és a megértés útját. Saját teljes énem maradéktalan megértése és megvalósítása talán évezredekig is eltart. Ám ha elérem ezt a tudatot, tökéletes összhangba kerülők az Isteni Forrással, amelyet Istennek nevezünk.. Ennek az Isteni Forrásnak a tagadása számomra ma már felérne létezésem tagadásával. Tudom, hogy létezem, tehát vagyok. Tudom, hogy az Isteni-forrás létezik, tehát van. Mivel ehhez a forráshoz tartozom, vagyok aki vagyok. A spirituális alapelvek megértése számomra egyenlő a tudományos alapelvek megértésével. Az igazságnak ez a két megközelítése ugyanarra a kérdésre keresi a választ: Mi Isten.?. Ha kérdésem van, egyenesen hozzá intézem. Ha bajba jutok, megbeszélem vele. Ő a tanítóm. A lelkem mestere. Ugyanaz mint én. Az élet Tánc a fényben, a tánc és a táncos pedig egy és ugyanaz...... Santiago de Compostela városa Spanyolországban, Galicia autonóm közösségében helyezkedik el, annak a fővárosa. Híres keresztény zarándokhelyként ismert út itt ér véget, itt ér véget a Szent Jakab út.. A megérkezés mindig felemelő, ha valaki valahová célba ér, megérkezik, az mindig egy mámorító érzés. Így volt ez nálam is. A Szent Jakab-katedrális, Catedral: A székesegyház, amelynek építését 1082-ben kezdték meg, latin kereszt alakú, 6 hajóval és 25 kápolnával, két 67 méter magas kupolás toronnyal, régi szentéllyel, több király síremlékével, egy nagy oltárral, amely alatt állítólag Szent Jakab van eltemetve és amelyet a szentnek életnagyságú szobra díszít. 1985-ben a várost az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. 2000-ben Európa kulturális fővárosa volt. Sokan innen még tovább gyalogolnak az Atlanti-Óceánig, Finisterre városáig, ami szó szerint is a föld végét, az akkor ismert világ végét jelentette. Itt végül már tényleg befejeződik az út mindenki számára, ezután kezdőhet majd valami új út, újra és előről....

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------