"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Parapszichológia, a rejtélyek világa - Paulinyi Tamás

2013.01.26 12:06

 

Parapszichológia, a rejtélyek világa.

A Parapszichológia és a vele kapcsolatos Extraszenzoriális percepció (E.S.P.), azaz érzékszerveken kívüli érzékelés. Ez egy általános kifejezés a normális érzékszervekkel nem elérhető, paranormális eseményekről történő információ szerzésre. Ide tartozik a telepátia, az elmék közötti közvetlen kommunikáció, a clairvoyance, a más helyeken történő események észlelése, prekogníció, az előérzet, jövőbelátás, ide tartozik a különleges, a legtöbbek által nem érzékelhető aspektusok észlelése, mint az aura olvasás.

A Parapszichológia emberi világunkban

Ha parapszichológia valahol szóba kerül szinte biztos, hogy szélsőséges érzelmeket vált ki. Ennek a témának vannak harcos tagadói és lelkes igenlői, noha viszonylag kevesen tudják mit is jelent pontosan ez a fogalomkör, mi az amit a pszi jelenségekről bizonyosan tudunk és mi az amit tudományos értelemben egyenlőre csak feltételezhetünk. Sokan úgy vélik, hogy a pszi jelenségek kívül esnek a fizika és a tudomány hatáskörén s bár ezzel a jelenség világgal több tucat kutatóintézet foglalkozik, azt el kell ismerni, hogy az emberi logika – ideértve a tudomány oksági szemléletét – a pszi képességeket vizsgálva gyakorlatilag tanácstalan.

Parapszichológia. Az emberek többsége ezt a szót nehezen definiálná helyesen, noha jobbára mindenki így-úgy sejti mi is tartozik ide. Ezen belül az értelmezések azonban parttalanul sokfélék, van akinek a telepátia, van akinek a Yeti vagy a Loch Ness-i szörny jut eszébe, megint más az UFO-kat, vagy a szellemeket és a túlvilágot tartja idesorolhatónak. Ez a fajta értelmezésbeli zűrzavar nyilván nem véletlen, a szűkebb tudományos parapszichológiai rétegen túl rengeteg ezoterikus könyv, előadás és tanfolyam értelmezi más és más módon a parapszichológiát.

Egy egyszerű meghatározás szerint a parapszichológia olyan jelenségeket vizsgál, amiket nem tudunk fizikailag megmagyarázni. Ez önmagában helyes értelmezés, de kiegészítésre szorul. Egyrészről a pszi jelenségek az élőlények és környezetük közötti kölcsönhatásokban figyelhetők meg, másrészt a megmagyarázhatatlanság nem feltétlenül örök érvényű, hiszen a tudomány fejlődése eddig is nagyon sok látszólag megfejthetetlen dologra adott magyarázatot, elég ha itt arra gondolunk, hogy hogyan változott a villámlás az istenek haragjából légköri elektromos kisüléssé. A kérdés, mint látni fogjuk a pszi esetében ennél azonban minőségileg bonyolultabb.

Sokan úgy tartják, hogy a parapszichológia a megfigyelhetetlen jelenségekkel foglalkozik. Ez nyilvánvaló félreértés, hiszen ha egy jelenséget nem is értünk, a megfigyelhetőség a tudományos vizsgálhatósághoz alapvető feltétel kell legyen. Mindezzel nem azt akarom sugallni, hogy egy személyes isten élménynek vagy egy misztikus megtapasztalásnak ne lehetne valóságtartalma – az átélő számára ez nagyon is jelentős lehet –, csak szubjektív jellege miatt kívül esik a tudomány látókörén. Ezzel szemben a telepátia, a megérzések, a tudat tárgyakra gyakorolt hatása mind-mind megfigyelhető és vizsgálható, mint ahogy ezt rendszerezve az ezzel foglalkozó kutatók évtizedek óta teszik is.

Mielőtt azonban a parapszichológia ismertetésével továbblépnék, még egyszer szeretném leszögezni azt, hogy attól, hogy valami tudományosan nem vizsgálható, attól még létezhet, csak tudományos értelemben nyilván nem nevezhető ténynek. Ilyen értelemben természetesen igaza lehet számtalan ezoterikus állításnak a valóság világát illetően, bár mindezt a filozófiák és a bizonyítékot nem kívánó vallásos meggyőződések területére kell soroljuk. Akik munkásságomat régebbről ismerik, jól tudhatják, hogy számomra a pszi jelenségek a tudati lét olyan csodáját jelentik, amik analógiájaként tételezem fel a valóság ősidőktől egybecsengő tanításait. Térjünk vissza most mégis a parapszichológia kezdeteihez, áttekintve azt, hogy mire jutott megfigyeléseiben az elmúlt közel másfél évszázad alatt ez a sajátos és izgalmas tudomány.

Bár a pszi képességek nyilvánvalóan végigkísérték az embert és történelmét, az első ilyen jellegű szervezett megfigyelések a spiritizmus médiumi szeánszaihoz köthetők, amikor az ezernyolcszázas évek közepe tájt a tudósok azt kezdték vizsgálni, vajon a médiumi üzenetekben van-e igazolható valóságtartalom. A spiritizmus felfogása szerint az arra alkalmas emberek képesek a túlvilágról üzeneteket átadni az evilágiaknak – a médium közvetítőt jelent – egyfajta transzállapotban mintegy testüket-hangjukat kölcsönözve a holt lelkeknek. Nyilván itt olyan – a médium számára ismeretlen – információk is szerepelnek, amik a halott rokonai által, vagy más módon visszaigazolhatók.

Ez a visszaigazolás azonban már a megfigyelések kezdetén megosztotta a kutatókat, azt tekintve, hogy a médium a jelenlévők gondolataiból is kiolvashatja a helyes információkat (telepátia) így a túlvilág hipotézise nem szükségszerű. A helyzet azért itt is bonyolultabb volt, a médium például a halott nevében olyan dolgokról is nyilatkozott, amiről senki élő nem tudhatott, például az általa egykoron elásott családi ékszerek. Miután erre is találtak áthidaló elméletet csakhamar körvonalazódott az a tény, hogy az embereknél (nagyobb számú kísérlettel bárkinél) kimutathatók az úgynevezett érzékszerveken túli észlelések, amelyek máig a pszi kutatás fő irányát jelentik. A pszichokinézist később említve tekintsük át mik tartoznak ide, vagyis az ESP (extra szenzoriális percepció) területéhez.

Legáltalánosabb ESP képességünk a telepátia vagy magyarosabban gondolatátvitel, tán nincs is olyan ember aki ne élte volna meg olykor, hogy mikor valamire gondolt, valaki kimondta, vagy valakire gondolva, már meg is csörrent a telefon, nyilvánvaló, hogy kivel a vonal túlsó végén. Ez talán a legkevésbé vitatott pszi jelenség, talán azért is, mert ma a rádió hullámok ismeretében nem is olyan nehéz elképzelni a működését. Tudatunk ugyanakkor nemcsak mások gondolatait képes észlelni, de a tárgyi környezet érzékszerveink elől rejtett állapotait és eseményeit is, ezt a képességet clairvoyance-nak vagy távérzékelésnek nevezzük. A harmadik csoportba sorolható ESP képesség ugyanakkor a legnagyobb talányát veti fel a mai tudományos szemléletnek, példa nélkül állva a fizika többé kevésbé megismert világában. Ez pedig nem más, mint a prekogníció vagyis a jövőérzékelés.

Az előérzetek és a jövő fürkészése mindig is ismert misztikumát jelentették a legkülönfélébb kultúráknak, máig sokan élnek különböző jós módszerekkel, elég ha az ezoterikus hirdetéseket alaposabban átböngésszük. A nagy kérdés inkább az, hogy ha létezik ilyen képesség, akkor az hogyan illeszthető be a tudományos szemléletbe. Könnyű lenne most arra hivatkozni, hogy a parajelenségeknek a fizikához úgysincs köze, lévén természetfelettiek vagy másképp metafizikaiak. A pszi képességek eddigi vizsgálati eredményei szerint „egyszerűen” arról van szó hogy ezek a folyamatok nem az általunk ismert tér-idő dimenziókban zajlanak, sőt éppen a jövőérzékelés esetében világunk oksági folyamatai – legalábbis innen nézve – felborulni látszanak.

Természetesen vannak látványos és vitathatatlan megnyilvánulásai is a pszi-nek, ilyen például a makro pszichokinézis (MakroPK), ami a tudat tárgyi környezetre gyakorolt hatását jelenti, – természetesen az ismert fizikai hordozók közreműködése nélkül. Ide tartozik a tárgymozgatás, a teleportáció, a levitáció, a fémhajlítás és még sok egyéb furcsaság, bár igaz ezt a képességet valóban csak keveseknél figyelték meg. A médiumi kísérletek korszakában egy skót származású amerikai férfi D. D. Home hívta fel magára a figyelmet különös képességeivel, amit a kor tudósai is vizsgáltak. Home képes volt tárgyakat és önmagát lebegtetni, ellenállt a tűznek, testét több mint húsz centivel meg tudta nyújtani és más döbbenetes tulajdonságot is felmutatott. A XX. század más híres parafenoménjei közül idevágólag elég ha Uri Gellert említjük, aki telepatikus és fémhajlító képességeiről híresült el. Van azonban egy olyan visszatérő – így sokat vizsgált – jelenség is a pszi képességek tárházában, ami zavarba ejtő összetettségével és egyértelműségével a leghitetlenebb kétkedők számára is meggyőző lehet, ez az úgynevezett Poltergeist tevékenység.

Bár ilyen esetekről évszázadok óta maradtak fenn leírások, tudományos értékű megfigyelések leginkább az elmúlt ötven évben gyűltek fel, számos törvényszerűségét is feltárva a jelenségnek, megállapítva, hogy elsősorban pubertáskorú és labilis lelkivilágú gyermekek környezetében a tárgyak időnként minden fizikának ellentmondó módon kezdenek „viselkedni”. Bútorok mozognak a lakásban, idegen tárgyak jelennek meg a semmiből – vagy éppen tűnnek el –, spontán tüzek keletkeznek, elektromos készülékek „bolondulnak meg”, alkalmasint a helyszínre szállított mérőműszerekkel egyetemben. A Rekurrens Spontán Pszichokinézisnek (RSPK) elnevezett jelenség együttes kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a tudat – oszlopos fizikai erőknek fittyet hányva – képes az anyagi környezetre hatni, így más fénybe helyezi az egyszeri és megismételhetetlen pszi jelenségek valószínűségét is.

A pszi képességek megértése és valóságszemléletünkbe való integrálása egyértelműen korunk legnagyobb ismeretelméleti kihívása. Ezeknek a jelenségeknek a tagadhatatlan léte azt mutatja, hogy az általunk tapasztalt világ csak egy szelete egy nagyobb valóságnak, ami a tér-idő és oksági élményünket a létről dimenzionálisan haladja meg, csak részben magyarázhatóan a legmodernebb kvantumfizikai ismeretekkel. A parapszichológiai kutatások elsődleges frontja máig az ESP jelenségcsoportja, ezt azonban – a PK vizsgálatán túl – kiegészíthetik a Halálközeli élmények (HKÉ) és a spontán vagy tudatos testelhagyás (TKÉ vagy OBE) jelenségeinek kísérleti eredményei is. Természetesen ezeken kívül is rengeteg vizsgálati terület kínálja magát a parakutatóknak, például a természetgyógyászatban alkalmazott módszerek pszi összefüggéseit illetően, vagy a „túlvilág” és a „szellemi dimenziók” területén, kár, hogy világszerte alig több, mint pár tucat – tudományos értelemben komolyan vehető – intézet foglalkozik a témakör rejtélyeivel.

Mi is lehet végül a parapszichológia jövője.?. Talán egy olyan integrált tudományág létrejötte, ami interdiszciplinárisan ötvözi a létről megfogalmazott eddigi emberi tudás szintetizálható tanulságait, a fizika és a pszichológia szakterületei mellett ideértve a filozófiát, a vallástörténetet és az olyan úton kialakított világképeket, amit maguk a jelenségek mélyebb megélői tolmácsoltak a történelemben. S hogy mire is jó mindez nekünk embereknek.?. Úgy gondolom elsősorban útmutatásként létünk és annak minőségének megértéséhez, alakításához, magunk és sorsunk teljesebb megközelítésből való átlátásához, értőbb elfogadásához. Hiszem, hogy a csodák rejtélye előtt állva csak a mai tudomány tanácstalan, s nem az ész kell megálljon, csak a gondolkodás határos formáit kell félretenni ott, ahol az láthatóan használhatatlan, mert a tudat képességei időtlenségükben bár határtalannak tűnnek, lépni és járni megtanulni itt a Földön úgyis magunknak kell.

A Parapszichológia története és tényei

A parapszichológia – mai és talán leghelyesebb tudományos definíciója szerint – egy speciális tudományág, illetve kutatási irányzat, ami az élőlény és környezete közötti olyan kölcsönhatásokkal foglalkozik, amelyeknek a fizikai hordozója, illetve a közvetítés oksági lánca a tudomány jelenlegi állása szerint ismeretlen. Az ilyen észleleti és hatás jellegű eseményeket pszi jelenségeknek is nevezzük. Pszi képességek nyilván a parapszichológia tudományának kialakulása előtt is léteztek – erről számtalan történeti leírással találkozhatunk –, tudományos kutatásuk azonban csak a XIX. század közepén vette kezdetét. A „tudományos” megnevezést azért is érdemes hangsúlyozni, mert a köztudatban és az ezoterikus szóhasználatban a parapszichológia sokkal tágabb, mondhatni parttalan gyűjtő fogalomként él, amibe gyakran sorolnak olyan témákat is, mint az Ufók, a Yetik vagy a Loch Nessi szörny kutatása, hogy csak a legtávolabbálló területeket érintsem.

A pszi vizsgálatát a kezdeti időkben a médiumitás jelenségének megfigyelése jelentette, az ezernyolcszázötvenes évektől ugyanis előbb Amerikában majd Európában is elterjedtek azok a spiritiszta médiumi szeánszok, amelyeken egy-egy úgynevezett extraszenz ember – vagyis a médium – közvetítésével kapcsolatba léptek a „túlvilággal”, lehetőséget adva a „holtak szellemének” az élőkkel való kapcsolatteremtésre. Ennek a kapcsolatnak a lényege – a spiritiszta felfogás szerint – az, hogy az ember halála után a lelke, illetve a szelleme egy másik – a mi érzékszerveink és műszereink által láthatatlan – dimenzióba, vagyis a túlvilágra költözik, ahonnan test híján csak egy arra alkalmas emberen, a médiumon keresztül – a médium szó közvetítőt jelent – tud az élők számára is megtapasztalhatóan megnyilatkozni. A kor erre nyitott tudósai – köztük elismert fizikusokkal is – a szeánszok megfigyelései közben hamar észrevették, hogy a médiumok valóban mondanak olyan információkat is, amiket érzékszervi úton vagy logikai alapon nem szerezhettek meg.

Nyilván nehéz volt kizárni a szavak nélküli metakommunikáció szerepét, a médium elméletileg ugyanis a megidézett halott jelenlévő rokonának apró, öntudatlan jeleiből is olvashatott, de idővel ezek kiiktatására is megoldásokat találtak. A tudományos megfigyelők az értelmezésben hamarosan két táborra oszlottak, voltak, akik úgy gondolták, hogy a médium valóban egy másik dimenzióban létező tudat megszólaltatója, illetve voltak olyan kutatók, akik úgy gondolták, hogy a médium a jelenlévő rokon gondolataiból, vagyis telepatikusan olvassa ki az információkat.

Bonyolította a helyzetet az is, hogy a médium időnként olyan adatokkal is szolgált, amiről az élők közül senkinek nem volt információja, például egy, a halott által egykoron elrejtett végrendeletről. A médium pszi képességeit alapul vevők itt arra a következtetésre jutottak, hogy a médium a gondolatok és a kérdések fonalán haladva, a pszi segítségével a tárgyi környezetet is észlelni tudja, az ehhez hasonló képességeket nevezték később clairvoyance-nak. A legkomolyabb problémát az értelmezésben az jelentette, amikor a médium még meg nem történt, vagyis jövőbeni eseményekről is helyesen tudott nyilatkozni, ezt, mint pszi képességet prekogníciónak vagyis jövőérzékelésnek nevezték el.

A spirituális beállítottságú kutatók – ma is sok parapszichológus hasonló felfogású – ezeket a jelenségeket, ha nem is pontosan a spiritizmus leírásai szerint, de egy másik dimenzióban létező tudatvilág áthallásaként kezelték. Itt kell megjegyezni, hogy a parapszichológiai kutatóknak nem kell feltétlenül materialista szemléletűnek lenniük – ez más tudományágak képviselőire nézve is igaz – ha a kísérleteikben és értékeléseikben betartják a tudományosság ismert kritériumait, azt például, hogy a következtetéseknek meg kell felelni az ismeretekből szükségszerűen adódó logikának.

Ami a médium személyét és pszi képességeit előtérbe helyező vélemények mellett szólt, az az a felfedezés, hogy például a gondolat olvasás, vagyis a telepátia az élők között is működik (a pszi képességek egyébként kellő számú kísérlettel valamilyen szinten gyakorlatilag mindenkinél kimutathatók). Az imént említett nem érzékszervi észleletek mellett még egy jelenségcsoportra figyeltek fel a médiumvizsgálatok időszakában, ez pedig a megmagyarázhatatlan tárgy mozgások, illetve általában a tárgyi környezetben fellépő ismeretlen fizikájú változások területe, amit pszichokinézisnek nevezünk.

Mindezek a – már a XIX. században megfigyelt – jelenségek és képességek képezik a mai tudományos parapszichológia fő kutatási irányzatait is, amit a hasonlósági jegyek alapján viszonylag egyszerű csoportokba sorolnak. Mérföldkövet jelentő kísérletsorozatok ezt követően az ezerkilencszázharmincas évektől indultak Joseph Banks Rhine vezetésével az amerikai Duke egyetemen, előbb a telepátia és a clairvoyance területén, majd kiegészültek a pszichokinézis egy különleges fajtájának, a mikro pszichokinézis vizsgálatával. Ez a véletlen folyamatok pszi útján való befolyásolását jelenti (Rhine kísérleteinek az esetében konkrétan kockadobások eredményeinek pusztán tudati elvárás által való megváltoztatását). Rhine-ék mindenféle spirituális meggyőződéstől mentesen évtizedeken keresztül gyűjtötték az adatokat és halmozták az eredményeket, ami a parapszichológia tudományos elfogadtatásának egyik legfontosabb úttörő munkájának bizonyult. Mielőtt azonban áttekintenénk a Rhine féle módszereket és eredményeiket, nézzük meg, hogyan is lehet besorolni és definiálni az alapvető pszi képességeket.

A két nagy csoportot az észlelet-, illetve hatás-, vagy másképp a passzív és az aktív jelleg különbözteti meg, közös nyilván az bennük, amit a parapszichológia általános definíciójában is olvashattunk, vagyis az, hogy a kölcsönhatásokat nem az ismert fizikai hordozók közvetítik. Az elsőképp említett jelenségek az ESP – extra sensory perception, extra szenzoriális percepció –, magyarul az érzékszerveken túli észlelés csoportjába tartoznak. Ide sorolható a telepátia – magyarul nagyjából a gondolatátvitel megnevezés lenne helyes – ami élőlények közötti olyan információ kapcsolat, amit nem az érzékszervek, illetve az ismert fizikai hordozók közvetítenek. Szintén az ESP-hez tartozik a clairvoyance – magyarosan távérzékelés –, ami a tárgyi környezet eseményeinek és állapotainak olyan észlelését jelenti, melyet szintén nem az érzékszervek, illetve az ismert fizikai hordozók közvetítenek. Végül pedig ugyancsak ide sorolható a prekogníció – talán előérzetnek fordíthatnánk –, ami olyan jövőbeni események, állapotok észleletét jelenti, amelyek a jelen állapotából logikai úton kikövetkeztethetetlenek.

A második csoport hatás jellegű képességeinek gyűjtőneve pszichokinézis (PK) – a szó a lélek és a mozgás szavakból tevődik össze –, ami alapvetően két alcsoportra oszlik. A makroPK a nyugvó tárgyi környezetre gyakorolt olyan (tudati) hatást jelenti, amit ebben az esetben sem ismert fizikai hordozó közvetít. A tárgymozgatás mellett többek között ide tartozik a fémhajlítás és a később részletezett Poltergeist vagy RSPK tevékenység is, ami gyakran a makroPK szinte minden ismert fajtáját felvonultatja. A makro PK ritkán és keveseknél figyelhető meg, és valóságosságát tekintve esetenként vitatható jelenség. Általánosabb – és az ESP-hez hasonlóan gyakorlatilag mindenkinél kimutatható – a mikroPK képessége, ami a véletlen folyamatok tudati befolyásolását jelenti, itt evidensen az ismert fizikai hordozók közreműködése nélkül.

Természetesen ebből a redukált felosztásból kiindulva mindkét csoport bővíthető (pl. retrokogníció, bioPK stb.), továbbá sok kutató használ rokonértelmű kifejezéseket is – a pszichokinézist régiesen telekinézisnek is nevezik –, alapvetően azonban a tudományos vizsgálatok tárgyát képező pszi jelenségek a fentebb említett kategóriákba is besorolhatók. További gyarapodást jelenthet a fogalmak között az ezotériában elfogadottabb, a pszi kutatásban kevésbé használt, vagy nem teljesen definiált kifejezések özöne, ezekkel később foglalkozunk, illetve a könyv végén található pszi-lexikonban bővebben olvashatunk róluk.

Nyilvánvaló az is, hogy a kevésbé tudományos beállítottságú, és kísérleti munkát nem végző parapszichológusok – itt nem kutatókról beszélek – más hagyományok szerinti kifejezéseket használnak, és más jelenségeket is tényeknek tekintenek. Jómagam úgy gondolom, hogy csak a kísérletileg bizonyított jelenségeket alapul véve is, egy logikával szinte felfoghatatlan, feltérképezetlen és a megismerés számára esélyeket bőven rejtő területre tévedünk. A továbbiakban – a tisztább érthetőség kedvéért – magam is igyekszem határozottan elválasztani a tudományos tényeket és a más hagyományokban fellelhető állításokat, ugyanúgy mint az egyértelműen logikai következtetéseket és az intuitív sejtéseket.

Térjünk hát vissza ahhoz, hogy mit is tudunk jelenleg a pszi képességek vizsgálati módszereiről és milyen eredményességgel zajlottak az elmúlt időszak parapszichológiai kutatásai. Mint erről szó esett, a kezdeteket elsősorban a médiumitás megfigyelése jellemezte, mely esetekben – a jó- és kevésbé jóhiszemű álmédiumokat leszámítva – alapvetően kiemelkedő pszi képességű emberek képezték a vizsgálatok tárgyát (ezekről a megfigyelésekről egyébként számos vizsgálati napló maradt fent), híressé vált például Mrs. Piper médium esete, akiről magyar nyelvű könyv is megjelent. A kutatók az esetek többségében arra jutottak, hogy a médiumok egyértelműen rendelkeznek megmagyarázhatatlan képességekkel, ugyanakkor nem találtak közöttük olyat, akinek mindig és minden állítása helyesnek bizonyult volna.

Ugyanebben az időszakban olyan különleges emberekkel is végeztek kísérleteket, akik a makroPK területén bizonyultak kiemelkedő képességűnek, közülük is a csodaszámba menő jelenségeket produkáló Daniel Douglas Home volt az, akit talán minden idők – tudományos igénnyel vizsgált – legnagyobb parafenomémjének tekinthetünk. A skót származású amerikai férfi, akivel William Crookes fizikus is kísérletezett, a legkülönfélébb makroPK képességekkel rendelkezett, amikhez hasonlót máig nem tudtak megfigyelni. A gravitációnak fittyet hányva székestül, vagy akár a lábába kapaszkodó szkeptikus megfigyelőkkel együtt képes volt több méter magasba emelkedni, fehéren izzó parazsat tudott tartani a kezében perceken keresztül égési sérülések nélkül, illetve például érintés nélkül tudott játszani tangóharmonikán még akkor is, amikor Crookes a hangszert ketrecbe zárta. A korabeli leírások szerint a csalás a produkciók jellege és a megfigyelők szigorú feltételei miatt ki volt zárva, ráadásul Home ezekben anyagilag sem volt érdekelt.

Észrevehettük, hogy az első időszak megfigyelései szinte kizárólag a kiemelkedő képességű alanyokra irányultak, az átlagemberek pszi készségeit a XX. században kezdték módszeresen vizsgálni. Az egyéb, kevésbé jelentős századeleji kutatásokat nem részletezve, újfent J. B. Rhine munkásságára térnék rá – ami, mint említettem – a szakmában és a tudományos köztudatban egyaránt áttörést jelentett, módszertanilag pedig sok tekintetben máig példaképnek számít. Az ESP kísérletekben Rhine-ék úgynevezett Zener kártyákat vettek igénybe, ami öt, egymástól jól megkülönböztethető ábrával ellátott kártyalapot jelentett (csillag, kör, kereszt, hullámvonal, négyzet). A kártyákból ötször öt darabot használtak véletlenszerűen összekevert huszonöt darabos paklikban, a kísérletekben az alany feladata a helyes sorrend megtippelése volt. Telepátia kísérlet esetén egy távoli épületben elhelyezkedő adó meghatározott időpontokban a pakliból leemelt megnézni egy kártyát, amire a vevőnek, egy másik elszeparált épületben, egyidejűleg tippet kellett tennie. A kísérlet végén a tényleges és a tippelt sorrendet egyeztették, a találatokat pedig a kísérletsorozatok befejeztével statisztikailag értékelték, clairvoyance kísérletben a lapokat nem nézte adó.

A lényegi újítást egyrészt az átlagemberek alanyként való bevonása jelentette, másrészt az adott jelkészletből való választás, ami kétségkívülivé tette a találatokat, ennélfogva az eredményt statisztikailag egyértelműen lehetett értékelni. Belátható, hogy az ilyen kísérletekben a véletlen is közrejátszhat, ennek a valószínűsége viszont mennyiségileg pontosan kifejezhető, esetünkben a véletlen találatok esélye egyötödnyi, vagyis húsz százalék, huszonöt tippből tehát a véletlen találatok száma öt körül kellett legyen. Az ezt kisszámban meghaladó értékek nyilván csak nagyobb számú kísérlet esetén jeleznek hatást, a véletlennek ugyanis van egy természetszerű ingadozása, pontosabban szórása, aminek a határértékeit és jelentős meghaladását a szignifikanciaszámítás teszi világossá.

Folytatva a kutatások leírását – nyilvánvalóan a teljesség igénye nélkül –, a Rhine korszakot követő időszak két kiemelkedő kutatójának munkásságára térek rá, egyikük Helmut Schmidt a számítógépes véletlenszámgenerátoros kísérletek kidolgozója, másikuk Charles Honorton, aki a telepátiakísérletekben az úgynevezett Ganzfeld módszert vezette be. Helmut Schmidt német származású amerikai fizikus az ezerkilencszázhatvanas években, egy olyan kísérleti véletlenszámgenerátort épített, ami nemcsak kiküszöbölte a kísérletek előkészítésében és rögzítésében előforduló korábbi emberi hibákat, de rendkívül fel is gyorsította a vizsgálatot és annak értékelését. Schmidt a gépet mind a prekogníció, mind a mikroPK területén sikeresen használta a következő módokon.

A műszer működését egy olyan izotóp rádioaktív bomlása vezérelte, ami matematikailag is előre kiszámíthatatlan időközönként bocsátott ki elektronokat, így az alany számára is látható négylámpás kijelzőn valódi véletlenszerűséggel jelentek meg a jelek. A prekogníciós kísérletben a résztvevő feladata a következőleg felvillanó lámpa megtippelése volt az alatta lévő gomb megnyomásával, a mikroPK esetében pedig az alanyok azt a feladatot kapták, hogy a felvillanásokat – mindenféle fizikai beavatkozás nélkül – egy bizonyos, előre meghatározott tendencia szerint próbálják irányítani. A hatalmas számban rögzített eredmények nemcsak statisztikailag bizonyították a hatásokat, de egyrészről új jellemzőket is tártak fel a pszi-ről, másrészről Schmidt feddhetetlen módszertani precizitása is nagymértékben javította a parapszichológia tudományos megítélését.

Charles Honorton – aki egyébként Schmidthez hasonlóan egy ideig Rhine-ék kutatásaiban is résztvett – az ESP kísérletek és a tudatállapotok közötti összefüggéseket vizsgálva rájött, hogy a köznapi fizikai érzékelés folyamatai gátolják a pszi információk tudatosodását, így olyan módszereket keresett, amelyek ezzel szemben optimálisak. Ehhez legalkalmasabbnak a pszichológiában ismert úgynevezett Ganzfeld környezetet találta, amit sikeressége folytán ma is sok kutató használ, többek között mi is ezt alkalmazzuk laboratóriumi kísérleteinkben. A Ganzfeld módszer lényege, hogy a fő érzékszerveket – látás és hallás – nem elszigeteli vagyis izolálja, hanem olyan monoton és analizálhatatlan ingerekkel látja el, ami értékelhető változások híján a figyelmet a jóval gyengébb pszi jelek felé fordítja, így növelve a kísérletek hatékonyságát. A gyakorlatban ehhez az alany szemét félbevágott pingponglabdával fedik le, amit tompa vörös fénnyel világítanak meg, így a látóteret kontraszt, forma és tónuskülönbségek nélküli homogén inger tölti ki, miközben a fülekbe fejhallgatón keresztül „fehér zajt” játszanak be, ami monoton tengerzúgásszerű ingerével – a vizuális hatáshoz hasonlóan – a hallást is mintegy telíti.

Mindezek mellett az alanyt a lehető legkellemesebb, relaxációra alkalmas környezetben vizsgálják, kényelmes ágyon, lehetőleg hangszigetelt helységben. Honorton – a Rhine féle adott jelkészlet alkalmazása helyett – bevezette a szabadválaszos módszert is, ami azt jelenti, hogy az ESP kísérletben a vevő a vétel alatt nem tudja hogy az adás tárgyát illetően miből válogathat, így szabadon asszociálva, a kísérletek – más szempontok szerint is fontos – izgalmassága is megmarad. Az eredményesség statisztikai értékelhetőségét ezekben a vizsgálatokban az biztosítja, hogy például egy telepátia kísérlet végeztével a vevő több – általában négy – különböző képből választ, az elmondásában fellelhető hasonlóságok alapján rangsorolva a képeket. Itt is nyilvánvaló, hogy négy kép esetén a véletlen találat esélye egynegyednyi, vagyis huszonöt százalék, amit hosszabb sorozatokban mérve a valós találatok szignifikánsan meghaladnak.

A felsorolt példák alapján összegezve tehát az elmúlt százötven év kutatásainak alapvető eredményeit és a pszi-vel kapcsolatosan felfedezett tényeit, azt láthatjuk, hogy egyértelműen léteznek az emberekben olyan észlelet (ESP) és hatás (PK) jellegű képességek, amelyek a mai fizika szerint nem magyarázhatók. Az idézett – és az ahhoz hasonló – kutatások, bár természetszerűen nem ölelik fel a parapszichológiához rendelhető jelenségek lehetséges teljes területét, tudományos megbízhatóságuknál fogva hitelesek, így korszakos felismeréseket jelentenek az emberi megismerés összetett történetében. Nézzük meg most közelebbről, hogy milyen alapvető jellemzői vannak a pszi jelenségeknek, és mi az, ami miatt a jelenlegi oksági szemléletünkbe gyakorlatilag beilleszthetetlenek.

A Pszi-jelenségek ismertetése

A tudományos parapszichológiai, pszi-jelenségek alapvetően két fő csoportba sorolhatók: ESP (érzékszerveken túli észlelet) és PK pszichokinézis, illetve közvetetten idetartozhat a HKÉ (halálközeli élmény). A pszi-jelenségek általános definíciója: élőlény és környezete közötti olyan kölcsönhatások, amelyeket nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek.

1.  ESP-jelenségek

Az ESP - Extra-Sensory Perception - mozaikszó jelentése érzékszerveken túli észlelés. Olyan jelenségeket sorolnak ebbe a kategóriába, amelyeknél valamilyen érzékelés – pontosabban információszerzés – történik, de nem ismerjük az érzékelés módját, csupán kizárni tudjuk az általunk ismert fizikai érzékszervek közreműködését az érzékelés folyamatából. Az idetartozó jelenségek a következők:

a).  Telepátia (gondolat átvitel): Olyan élőlény és élőlény (tudat és tudat) közötti információkapcsolat, melyet nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek. Adott két személy, „A” és „B”. Az „A” személy képes beszámolni olyan csakis a „B” személy által ismert információkról, amelyekről semmilyen más módon nem szerezhetett tudomást. Ilyen lehet például, hogy „B” személy épp most hol tartózkodik, mit lát, mire gondol, mit érez, tehát itt alapvetően a tudattartalom észleléséről van szó.

b).  Clairvoyance (táv érzékelés): Az élőlénynek (tudatnak) a tárgyi környezetről, annak eseményeiről és állapotairól történő információszerzése az ismert fizikai hordozók közvetítése nélkül. A „clairvoyance” szó tisztánlátást jelent, de a magyar fordításokban nem ez a használatos, mivel könnyen összetéveszthető a természetgyógyászatból ismert azonos nevű, ám némileg más jelentésű fogalommal. Helyette a „távérzékelés” kifejezést használjuk. A „távolság” itt érzékszervi szeparáltságot jelent. A jelenség hasonló az előzőhöz, de itt a „B” személy nem létezik, viszont az „A” személy egy elrejtett vagy gépileg kiválasztott tárgyról így is képes információt szerezni. Ebben az esetben nem történt, nem történhetett gondolatátvitel, mivel csak egy személy szerepelt a kísérletben. Az „A” személy itt olyan információt szerzett a tárgyi környezetről, amelyet máshonnan nem szerezhetett meg. Azokkal a fenntartásokkal szemben, hogy például az azonosításkor megnevezett tárgyat prekognizálhatta az alany, lásd a következőket, a csak sorozatban végzett és csak statisztikailag értékelt kísérletekre hivatkozhatunk.

c).  Prekogníció (jövő érzékelés): Az élőlény (tudat) azon képessége, amely olyan jövőbeni állapotokat, eseményeket észlel, amelyek a jelen állapotából logikailag kikövetkeztethetetlenek. Előfordul, hogy előre megérzünk vagy megálmodunk olyan eseményeket, amelyek majd a jövőben fognak bekövetkezni. Ez önmagában még nem tekinthető prekogníciónak, csak abban az esetben az, ha az érzékelés időpontjában nem állt a rendelkezésünkre semmi olyan információ, amelyből az adott esemény kikövetkeztethető lenne. Itt rögtön fölmerül, hogy mi van akkor, ha egy prekognitív megérzésünk következtében úgy döntünk, hogy elkerüljük az adott eseményt. Például azt álmodjuk, hogy másnap az utcán a fejünkre esik egy tégla, és emiatt nem megyünk másnap az utcára. Ekkor beavatkoztunk az észlelési folyamatba, vagyis megszűnt álmunk prekognitív jellege. Ezt hívják beavatkozási paradoxonnak. Ha elkerüljük a korábban megérzett jövőbeni eseményt, akkor vajon mit éreztünk meg korábban.?. – A jövő egy lehetséges változatát. A jövő nincs úgymond „bedrótozva”. Döntéseinkkel, tetteinkkel állandóan választunk, s így alakítjuk sorsunkat. Az ESP-jelenségekre általánosan jellemző, hogy jobban tudatosulnak ellazult állapotban, amikor a tudat az álom és ébrenlét határán mozog. Az életben gyakran annyira összetetten fordulnak elő a fenti jelenségek, hogy nehéz őket egymástól elkülöníteni, megkülönböztetni. Igazából a tudat érzékelése számára teljesen mindegy, hogy a parapszichológia mely kategóriába sorolja az adott esetet, a jelenség mindettől független. Ezért valószínűsíthető, hogy mindhárom jelenség azonos mechanizmus alapján működik, voltaképpen az elvárás és az észlelet korrelációjára redukálhatóan. Egy-egy kísérlet során előfordulhat, hogy egy adott személy a különböző jelenségeket másképp tudja produkálni. Ez visszavezethető a kísérletező személy aktuális tudatállapotára, lelki érintettségére, hozzáállására, belső hit-, illetve elvárásrendszerére.

2.  PK-jelenségek

Léteznek olyan parajelenségek, amelyek nem észlelés, hanem hatás típusúak, ezeket pszichokinetikus (PK-)jelenségeknek nevezzük. A pszichokinézis az élőlénynek (tudatnak) a környezetre ható olyan képessége, amelyet nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek. A PK-jelenségek az alábbi módon csoportosíthatók:

a).  MakroPK: Olyan tudati hatás, amely az ismert fizikai hordozók közreműködése nélkül változásokat hoz létre a nyugvó anyagi környezetben. Idetartoznak például a tárgymozgatásos, valamint kanálhajlításos esetek. Ezen jelenségekre jellemző, hogy a kísérleti személy tudata hoz létre változásokat a tőle látszólag független anyagi környezetben úgy, hogy eközben nem működik semmilyen ismert fizikai hatás. Létezik a jelenségnek egy másik változata is, ez az RSPK (Recurrent Spontaneous MakroPK), amit másképpen poltergeistnek vagy „kopogó szellemnek” is neveznek. Itt egy úgynevezett fókuszszemély köré (általában ez egy pubertáskorú, lelkileg terhelt gyermek) csoportosulnak a különböző bizarr makroPK-jelenségek. Különböző hangok hallhatóak, noha láthatóan senki és semmi nem kelthetett hanghatást, tárgyak mozognak, olykor nagy tárgyak is (pl. bútorok), vagy más tárgyak eltűnnek, majd máshol megjelennek (teleportáció). A fókuszszemély általában nincs tudatában annak, hogy ő idézné elő a jelenségeket. A probléma megoldásának ilyenkor egyetlen módja ismert: a fókuszszemély lelki gondjának megoldásával megszűnnek a nyomasztó jelenségek. A poltergeist – bár eléggé szokatlan jelenség – mégsem tartalmaz olyan történéseket, amelyeket hollywoodi filmrendezők hasonló című, népszerű filmjeikben megalkottak.

b).  MikroPK: A tudatnak azon képessége, melynél a tudati elvárások a véletlen folyamatokra hatnak. Az ember lelkiállapota, belső elvárásrendszere az idevonatkozó megfigyelések alapján a pszi-n keresztül nemcsak a döntéseit befolyásolja, hanem a környezetében lezajló véletlen folyamatokat is. Jó példa erre Tibike és Hugica esete. Tibike az az életvidám kisfiú, aki a társasjátékban jóval gyakrabban dob hatost, mint az várható lenne, Hugica pedig az a lelki nehézségekkel küszködő kislány, aki csak igen kevésszer – a várható véletlennél is kevesebbszer – képes hatost dobni. Normál esetben, amikor csupán a véletlen hatásával kell számolnunk, 300 dobásból kb. 50-szer jönne ki a hatos. Természetesen a véletlen szórása miatt ez nem mindig pont 50, de ez a szórásérték a matematikai statisztika eszközeivel meghatározható. Tibike elvárásrendszere úgy befolyásolja a dobásokat, hogy nála 300 dobás esetén 50-nél jóval többször jön ki a hatos, míg Hugica – a lelki görcsei miatt – 50-nél jóval kevesebbszer tud csak hatost dobni. Tibike és Hugica szélsőséges példák, mert a valóságban mindannyiunk lelkében létezik Tibike is meg Hugica is. A gond az, hogy általában nem vagyunk tudatában annak, hogy mikor melyikük kerül előtérbe saját elvárásrendszerünkben. Pedig életünk minden pillanatában zajlanak körülöttünk véletlen folyamatok, amelyek sokszor meghatározó jelentőségűek sorsunk alakulása szempontjából. Meg kell még említenünk két másik PK-jelenséget.

BioPK: A tudatnak a biológiai rendszerekre, folyamatokra gyakorolt olyan hatása, amelyet nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek. Ebbe a csoportba sorolhatunk néhány – a természetgyógyászatból ismert – gyógyító módszert, pl. a távgyógyítást, esetleg olykor a „bioenergiának” tulajdonított hatásokat is.

Retrográd PK, amely legalább annyira felborítja a fizikai világképünket, mint a prekogníció jelensége. Itt az történik, hogy egy véletlen folyamatot megfigyelés és kitűzött elvárás nélkül rögzítünk, mégpedig olyan formában, amit utólag semmiképp sem befolyásolhatunk (pl. lyukszalag). Az így rögzített eredményeket egy későbbi időpontban elővesszük, és előzetes megfigyelés nélkül „visszajátsszuk”, de ekkor egy kísérleti személy befolyásolja a korábban rögzített folyamatot. Ez a személy természetesen nem tudja, hogy a kísérlet nem a jelenben zajlik. A tapasztalat az, hogy ebben az esetben is pontosan ugyanúgy lehet befolyásolni a már kialakult, de még észleletlen véletlen folyamatot, mint amikor a folyamat és a befolyásoló hatás egy időben zajlott.

3.  A halálközeli élmények

Bizonyára mindnyájan hallottunk már olyan esetekről, amikor egy a klinikai halálból visszatért ember különös tapasztalatokról számol be. Raymond A. Moody 1975-ben megjelent „Élet az élet után” című könyve számos ilyen esetleírást tartalmaz. Moody megfigyelései szerint ezek a beszámolók azonos alapelemeket tartalmaznak. Ezek a következők: a halál beálltát megállapító ember kijelentésének hallása, békesség és fájdalommentesség érzete, a testből való kilépés élménye, a test körül zajló események látása, találkozás halott rokonokkal, áthaladás egy sötét alagúton, találkozás egy fénylénnyel, az életút áttekintése, annak érzete, hogy vissza kell térni az életbe, az ettől való vonakodás, majd a visszatérés után az élmény kifejezhetőségének nehézsége. A beszámolók arra utalnak, hogy a fenti elemek nem egyértelműen egymás után, hanem egyszerre tapasztalhatóak. Ebben az állapotban egyfajta „panorámatudat” jön létre. Az életfilm sem csupán az élet eseményeit tartalmazza, hanem életünkben történt döntéseink, tetteink következményeit is, az okokat s az okozatokat. A klinikai halál állapotát megélt emberek körülbelül harmada él át halálközeli élményt – lehetséges persze, hogy csak ennyien képesek felidézni –, és a fenti elemek csak ritkán jelentkeznek együttesen, illetve általában kiegészülnek egyéni jellemzőkkel. Napjainkban gyorsan fejlődnek a halálközeli élmények kialakulását magyarázó elméletek is. Ezek négy csoportba sorolhatók. Vannak természettudományos, pszichológiai, természetfölötti és kombinált magyarázatok. A természet tudományos elméletek a jelenség élettani alapjait tárják fel, a pszichológiai hipotézisek elsősorban a halálközeli élmények tartalmi elemeinek értelmezésében segíthetnek, míg a természetfölötti magyarázatok a jelenség spirituális vonatkozásaira mutatnak rá. A kombinált magyarázatok a halálközeli élmények sokoldalú megközelítésének fontosságát hangsúlyozzák.

- Pszi Lexikon A-tól Z-ig -

- Asztráltest, Asztrálutazás

Az okkult illetve ezoterikus szóhasználatban az asztrális megnevezés általánosan használt fogalom, a fizikai valóságon túli olyan „finomanyagi” létezőkre értik, amik egyszersmint jelentenek tudati dimenziókat – itt az érzelmi és vágyvilágok dominálnak –, másrészről ez az a szféra, ahová a hagyományok szerint álmunkban, a halál első stációiban és a tudatos, vagy spontán testelhagyás állapotában tartózkodunk. Az asztráltest az ezoterikus felfogás szerint fizikai testünkkel párhuzamosan létezik, azt részint áthatja, részben attól elszakadni is képes. Erre alapul az Asztrálutazás elmélete is ami a parapszichológiából és a halálközeli élményekből ismert testelhagyással vethető össze. Ezekben az esetekben tudatosságunk a testi létünktől ekszakad – mintegy kivetül belőle, egyszersmint képesen a fizikai valóság szemlélésére, és „más világokban” való utazásra is. A testenkívüli élmények legmeggyőzőbb esetei a halálközeli élményekből imeretek, amikor a klinikai halál állapotában – a testi funkciók átmeneti szünetelésében – az átélők kívülről látják a testüket, a fizikai környezetüket, távoli helyekre látogatnak, beleértve a „túlvilág” titokzatos világát is. Ezeknek a megfigyeléseknek az úttörője R. A. Moody volt, őt e téren számos elismert kutató követte. A testenkívüli élményt vagyis az „asztrálutazás” lehetőségét – több kevesebb sikerrel – parapszichológiai laboratóriumokban is vizsgálták, illetve a testelhagyással számos ezoterikus könyv is foglalkozik, közülük – a téma iránt bővebben érdeklődőknek – leginkább Robert Monroe írásait tudom ajánlani.

- Aura és Csakrák

A aura- és csakraelméletek szerint testünket hagymahéjszerűen burkolják az aura rétegei, amelyek a testtől távolodva egyre kevésbé „fizikálisak”, egyre kevesebb „anyagi és finomanyagi” összetevőt tartalmaznak, így a külső rétegek már szinte pusztán „információból” állnak. Az aura feladatát a hagyományok a test és a „kozmikus energiák” közötti kapcsolattartásban látják, illetve a kommunikációban is szerepet tulajdonítanak neki. A természetgyógyászati kezelések ezeknek az aurarétegeknek és a csakráknak (erőközpontok) a működését befolyásolják, az „energetikai viszonyok” harmonizálásával, beállításával. Jellemző módszer a bioenergia átadása, amit a gyógyítók vagy saját energiájukkal vagy a kozmikus energiával tudnak véghezvinni. Az aura állapotát általában radiesztéziai eszközökkel mérik fel, bár vannak olyan gyógyítók, akik például az aurát „látják” vagy más módon „érzékelni” tudják. Az aura fotózásának ennél láthatóbb és elgondolkodtatóbb eredményei születtek. Az ún. Kirlián módszerrel vagyis – például egy falevelet – nagyfrekvenciás térben fotózva a levél kontúrjai körül ún. koronakisülés figyelhető meg. Bár ez az auraszerű fényjelenség sokak számára már bizonyítéknak tűnik, valójában a valódi rejtélyt nem ez jelenti. Ha ugyanis a felvételt úgy ismétlik meg, hogy előtte a levél egy – akár komolyabb – részét eltávolítják, a nem túl nagy időbeli különbséggel készített újabb felvételen a levél eredeti kontúrját rajzolják ki a koronakisülés fénysugarai. Mindez azt sejteti, hogy a levél körül – így valószínűleg minden élő körül is – valóban létezik valamilyen lassabbban lebomló információs hatás, ami a felvételt befolyásolja. A néhai Szovjetunióban állítólag készültek olyan felvételek is, amelyeken az élőlények körüli aura egyfajta óriási szappanbuborékként vált láthatóvá, illetve a pszichikai változásokat követő bőrellenállásméréssel kombináltan más – közvetett jellegű – aurafotózási eljárásokkal is találkozhatunk.

- Bardo, Buddhista tudat szemlélet

A Buddhista Bardo – főképp a túlvilág és a reinkarnáció kapcsán – gyakran felmerülő fogalom, gyakorta azonban tévesen csak a fizikai életek, illetve inkarnációk közötti úgynevezett „köztes” léttel azonosítják. Ugyanúgy az élet is Bardo, mint a megszületés és a halál közötti változások összessége. A Bardo egyszerűbb értelmezésben az a tudatállapot, amiben az ember éppen tartózkodik, így az érzelmi és a szellemi állapotoknak is megannyi Bardo-ja lehet (akár a harag Bardo-járól is beszélhetünk), amik mind a tudatosulási pillanatok változásait jelentik. A tibetiek a Bardo-t (mint tudat, illetve létállapotot) hat nagy csoportba sorolják, amit a halál előtti és utáni három Bardo-ként írnak le. A buddhista tudat- és létszemlélet szerint az Én-személyiség illúziójától való megszabadulás jelenti a bölcsesség lényegét, ugyanis az ilyen összetett dolgok csak a szüntelen átalakulás állapotában képesek létezni. Külső és belső világunk a létből felbukkanó dharmákból (lételemekből) áll, amik újabb dharmákat váltanak ki látszólagos stabilitást eredményezve. Ezekből a cserélődő lételemekből áll testünk, lelkünk és Én-központú személyiségünk is. A buddhizmus létünket, szenvedéseinket és újjászületéseinket alapvetően a vágyainkhoz való ragaszkodás eredményének tekinti. A Bardo-val és pl. a buddhista halálfelfogással komoly analógiákat mutatnak a pár évtizede kutatott halálközeli élmények (HKÉ) és azok tanulságai (lásd pl. Moody könyveit). A tudat pszi-dimenzióit kutató parapszichológia a testetlen tudatműködéseket, a pszi képességek tér-idő független jellemzői alapján logikailag is elképzelhetővé teszi.

- Bioenergia, BioPK

A Bioenergia fogalma mind az ősi keleti gyógyászatban (aura és csakraelméletek: lásd az előző számban), mind a mai természetgyógyászatban általánosan használt. A Bioenergia a feltevések szerint olyan – fizikailag nem, vagy csak közvetve mérhető – áramlásokat jelent a testben és a test körül, aminek elakadása vagy pangása szervi betegségekhez vezet, továbbá kommunikációnkban is szerepet játszik. A Bioenergia a természetgyógyászok szerint mindemellett átadható, amiben a gyógyító a saját energiáit vagy az ún. Kozmikus energiát egyaránt használhatja. A radiesztéziai eszközökön túl (inga, pálca stb.) műszeres mérhetősége egyenlőre vitatott, bár sokan idekapcsolnak bizonyos fotózási eljárásokat, illetve valószínű, hogy az Egely György féle hazai vitalitásmérő működése is a Bioenergia területéhez sorolható. A Bioenergia szinonímáihoz tartozik a távolkeleti Chi vagy Khí megnevezés is, amit mind bizonyos harcművészeti ágazatokban, mind bizonyos energetikai gyakorlatokban alapvető elemként kezelnek (pl. Chi Kung és Thai Chi). Tudományosan behatóbban kutatott és hatásában sok területen a Bioenergiához hasonló az ún. BioPK (BioPszichoKinézis), ami a pszi képességek egyik válfaja. A PszichoKinézis (PK) gyűjtőfogalmába tartozó BioPK, a tudati elvárások biológiai rendszerekre gyakorolt – ismeretlen fizikájú – hatását jelenti, amit különféle kísérletekkel bizonyítottak. Sikerrel befolyásolták sejttenyészetek növekedését, vérplazmaminták állapotát, illetve kísérleti állatok gyógyulását is, ami az emberekkel végzett kísérletekhez képest azért lényeges, mert a placebóhatás itt kizárható. A BioPK a megfigyelések szerint távolságtól függetlenül is működik, ami egyébként a legtöbb pszi képességgel azonos tulajdonság. Valószínű, hogy a Bioenergetikai kezelések egy részében a BioPK mechanizmusa is automatikusan közreműködik.

- Channeling

Az angol Channeling szó jelentése nehezen magyarítható, ezért a hazai ezoterikus körök is az eredeti formájában használják, ugyanakkor pedig meglehetősen tág értelmezésben is. A channel: „csatorna” szógyök itt nyilvánvalóan a rádiózásból ismert jelentést hordozza, a fogalom ugyanis egy paranormális információáramlásra utal az emberi tudat és más tudati szférák között. A Channeling jelenséget mégsem azonosíthatjuk minden tekintetben a médiumi kapcsolatokkal, illetve az érzékszerveken túli észlelésekkel (ESP), ugyanis a médiumi kapcsolat elsősorban a „holtak lelke” és az élők közötti, a klasszikus ESP pedig az élő és élő közötti paranormális információcserét jelenti. A Channeling esetében a kapcsolat az előzőeken túlmutatva az emberi tudat és más „szellemi létsíkok” illetve „tudati dimenziók” között jön létre, ami inkább az elmúlt évezredek vallásos istenélményeivel vethető össze, modernebb szóhasználattal és felfogásban élve. Az ún. „szellemi vezetők”, „testetlen entitások” és más „magasabb rendű tudati létezők” irányából érkező útmutatásokat és tanításokat az ezotériában a prófétizmussal is összekötik, ezeknek a meggyőződéseknek az alapja pedig az, hogy az emberi tudatosság és erkölcs evolúciójában „más világoknak” is komoly szerepe van. Óvatosabb megközelítésben a Channeling jelenség C. G. Jung kollektív tudattalanjával, illetve a parapszichológia magasabb tér-idő dimenziójú tudattalan pszichikai kollektívumával vethető össze, amelyekben a múlt, a jelen és a jövő egyetlen egységet alkot, hatásaiban nem zárva ki más tudatformák jelenlétét sem.

- Csí

Csí, chí, kí; a fogalom különböző kifejezésekkel, de azonos tartalommal évezredek óta ugyanazt jelenti az ezotéria és a távolkeleti természetgyógyászat nómenklatúrájában, vagyis azt a láthatatlanul áramló életenergiát, ami a legkülönfélébb módokon tud megnyilvánulni az emberi létben. E szerint a felfogás szerint többek között ez az energiaáramlás határozza meg egészségünket, erőnlétünket, szexualitásunkat, sőt kommunikációs viszonyainkat, ennek szabályozásához pedig eszközt többek között szellemi útként például a jóga, a természetgyógyászat területén pedig az akupunktúra, a bioenergetikai és más kezelések nyújtanak (lásd még a Pszi lexikont az Elixír májusi és júniusi számában is).

- Csoda

A Csoda léte mindig is a misztikus, a vallásos és az ezoterikus felfogás egyik középponti eleme volt, amit a fizikai valóságon túlmutató transzcendens lét, illetve a természetfeletti bizonyítékaként kezeltek. A Csoda mindenkori feltétele volt (ma is az), hogy az aktuális fizikai ismeretek szerint ne legyen magyarázható, ebben a mai parapszichológia definíciójával is egybevág. A vallások hitének pilléreiként is tartják számon a próféták és a szentek csodáit, elég ha itt a bibliai lejegyzésekre gondolunk. Tágabb értelemben tehát a samanizmustól kezdve a mágia és hermetika prakszisain keresztül a mai parafenomének képességéig terjedően, minden olyan megnyilvánulást csodának tekinthetünk, amik a tudományos okságba beilleszthetetlenek. Sajátosan új megvilágításba helyezi a csodák többségét a fentebb említett pszi kutatás számtalan megfigyelése, aminek tanulságai szerint az emberi tudatműködések sokkal közvetlenebb kapcsolatban állnak a valóság megnyilvánulásaival, mint ami fizikai szinten magyarázható. Bár sok filozófiai nézettel szembenáll, de nem kizárt az sem, hogy a természetfeletti jelenségek az emberi megismerés kiteljesedésének eredményeként idővel a tudományos okság szintjén is magyarázhatóvá válnak.

- Démonok, Démoni megszállottság

A természeti népek mitológiájában szereplő démon korábban az isteni erejű, de az isteninél alacsonyabb rendű lények neve volt, az elmúlt évszázadokban azonban a gonosz, illetve az ártó szellemek szinonímája is lett. Ezzel együtt vált a démoni fogalma a káros ösztönök és szenvedélyek jelzőjévé, ami a démoni megszállottság sajátos elképzelését vagy valóságát is érthetőbbé teszi. A misztikus, ezoterikus felfogásban ugyanis általánosan elterjedt meggyőződés az, hogy az emberi lélek (szellem, tudat) egyfajta nyitott rendszer, amit a különböző testetlen entitások megszállni képesek. A démoni megszállottság állapotában a megszállt ember nem a maga ura, gondolatait, cselekedeteit a megszálló démon uralja, az illető életének befolyásolásával, irányításával elégítve ki szenvedélyeit. Ehhez persze az emberi lélek védtelensége vagy hajlama is szükséges, amit a „démoni erők” számára az eleve meglévő szenvedélyek és lelki gyengeségek biztosíthatnak. Ezeknek az állapotoknak a megszüntetéséhez majd minden korban és kultúrában különböző tisztító, purgáló szertartást alkalmaztak, - szellem-, ördög-, illetve démonűzés. A jelenség – bár más alapértelmezésben – pszichológiai és parapszichológiai szinten is leírható. Pszichológiai analógiaként idetartozhatnak a skizofrénia, vagy a többszörös személyiség esetei, ahol egyrészt a betegek külsőnek tűnő belső hangokat, utasításokat és kényszereket tapasztalnak, másrészt különböző személyiségek válthatják egymást bennük alapvetően más és más tulajdonságokat mutatva. A pszi kutatások eredményei a fentebbieket merőben új megvilágításba helyezve, felvetik a lehetőségét annak, hogy tudati szándékok ilyen szinteken is hathatnak egymásra (pl. telepátia), valamint elképzelhetővé teszik, hogy a kollektív tudati rendszerekben az általunk ismert tér időn túli entitások is létezhetnek, amelyek a testben élő tudatra szintén hatást gyakorolhatnak.

- Doppelgänger - Hasonmás

Ennek az ezotériában is gyakran felbukkanó német eredetű kifejezésnek a jelentése eredetileg alakmás, vagy hasonmás, pontosabban – a klasszikus pszichológiai értelmezés szerint – egy élő személynek hallucinációs állapotban látni vélt második alakja. Az ezoterikus, illetve a populáris parapszichológia ugyanakkor a doppelgänger alatt valós – spontán, vagy szándékolt – megkettőződést ért, vagyis azt, hogy egy ember egyszerre valóban két helyen lehet, bár a „másodpéldányt” esetenként „nem anyagi kivetülésként” is értelmezik. A jelenséggel kapcsolatosan a tudományos pszi kutatásnak az anekdotikus beszámolókon túl, hiteles megfigyelései nincsenek.

- Duálpár - Lélektárs

A mai New Age-s és ezoterikus szubkultúrában gyakran használt kifejezés arra utal, hogy minden embernek egyidejűen létezik egy olyan lélektársa, akivel metafizikai értelemben teljes, harmónikus egységet alkot, bár ez a találkozás a valóságban ritkán realizálódik. Sok nézet szerint, a duálpárok távolból is kiegészítik egymást, egy nagyobb, számunkra láthatatlan tudati szférában alkotva meg sajátos egészüket. A férfi-nő kettős ősegységének (androgün), kettéválasztásának és egymásratalásának a felbukkanása a legősibb mitológiákban is megfigyelhető, bár ezek a mitikus képek általánosak a nemek tekintetében, míg a duálpár adott személyek egymásrahangoltságát jelenti. Egyes ezoterikus elképzelések szerint egy-egy embernek több lélektársa is lehet, továbbá nem feltétlenül szükséges hozzá a testi forma sem. A kérdéskörrel tudományos kutatás nem foglalkozik.

- ESP - Érzékszerveken túli észlelés

Az ESP a parapszichológia legalaposabban és legrégebben vizsgált területe, a megnevezés az extra szenzoriális percepció rövidítése, ami nagyjából érzékszerveken túli észlelésnek fordítható. Ebbe a csoportba sorolhatók azok a tudati észleletek, amelyeket nem az ismert fizikai hordozók, illetve nem az ismert érzékszervek közvetítenek, így a telepátia, a clairvoyance és a prekogníció. A telepátia mint a legismertebb és legelfogadottabb pszi, illetve ESP jelenség, két élőlény közötti olyan információkapcsolatot jelöl, amely nem érzékszervi úton jön létre. A képesség magyar megfelelője leginkább a gondolatátvitel lehetne. A clairvoyance kifejezés, amit a szó szerinti tisztánlátás helyett leginkább távérzékelésnek fordíthatunk, a tudatnak azt a képességét jelöli, ami a tárgyi környezet eseményeinek észleletét jelenti, nyilván az ismert érzékszervek közreműködése nélkül. Az ESP harmadik nagy csoportja a prekogníció, magyarosan jövőérzékelés, ami olyan jövőbeni események állapotok észleletét jelenti, amelyek a jelen állapotából logikai úton kikövetkeztethetetlenek. Az ESP képességeket általánosan jellemzi, hogy észleleti, passzív jellegűek, nem függnek az általunk ismert tér-idő korlátoktól, működésük ha alapszinten is, de kísérletileg mindenkinél kimutatható, illetve az, hogy ezek a tudati készségek jórészt a tudattalan területéhez tartoznak, vagyis ritkán tudatosodnak. Ebből adódóan ezek az észleletek inkább relaxált és módosult tudatállapotokban fogalmazódnak meg, akkor is inkább szimbolikus formában, például az álom állapotában kimutathatóan gyakoribb a felbukkanásuk. Az emberi történetírásban az ESP számtalan leírásban jelenik meg, megérzések, jövőlátó álmok, hatodik érzék stb. Ezek a képességek vélhetően a mágikus kultúrákban, a vallási és hermetikus praxisokban is komoly szerepet játszottak, főként a különleges képességekkel rendelkező embereknél, mint a „varázslók”, a jósok, a sámánok és más „beavatottak” esetében, akik részint erre alkatilag, részint pedig ezirányú tanultságuk, képzettségük miatt lehettek alkalmasabbak. A legendás esetektől eltekintve, az ESP töredékes és nehezen értelmezhető észlelettípus, vélhetően azért is, mert inkább a jobbféltekés gondolkodáshoz hasonló, vagyis szavak és fogalmak nélkül jórészt képi, szimbolikus és érzésjellegű információkat szolgáltat. Az ESP működése fizikai szinten máig ismeretlen, továbbá az agyi reprezentációira sem bukkantak rá, a hullámtermészetű és más hasonló magyarázatokat, például a jövőérzékelés ténye zárja ki, ahol az okság „megfordul”, vagyis időben „visszafelé haladó” információkról beszélhetünk, az ilyen jelenségek pedig minden eddig ismert fizikai elméletnek ellentmondanak.

- Extraszenz

Az extraszenz kifejezés elsősorban az ezotériában és a „populáris” vagyis nem szigorúan tudományos parapszichológiában honosodott meg, tág jelentésében sok területre vonatkoztathatóan. A különleges képességű emberekre értett jelzőt így egyszersmint alkalmazzák a radiesztéziában (földsugárzások észlelése, ingás-pálcás megérzési és jóstechnikák), a természetgyógyászatban (auralátás, betegségek ún. harmadik szemmel, vagy más paranormális módon való észlelése), vagy például a léleklátók és tisztánlátók esetében is (sors, karma és léleklátás), de a médiumok és szellemlátók gyakorlatában is (holt lelkek, testetlen lények észlelése stb.). Már ebből a nyilván nem teljes felsorolásból is látszik, hogy az extraszenz fogalomköre nehezen körülírható és ha esetileg egy-egy képesség tudományosan nem is igazolt, többségük elméletileg az ESP fentebb említett képességeihez sorolható.

- Fenomén - Parafenomén

A kifejezés eredeti értelmezésben a különleges, ritka jelenségekre, a rendkívüli képességű emberekre vonatkozik. A mai New Age-es, ezoterikus szóhasználatban a fenomén kifejezést speciálisabb tartalommal használják, többnyire a parafenomén szóösszetételben, ami a rendkívüli képességek tekintetében nyilvánvalóan a pszi képességekkel magas szinten rendelkező emberekre vonatkozik. Ilyen képességnek számít többek között a telepátia, a megérzés, a tárgyi környezetre ható ún. pszichokinetikus erő, vagy a különleges gyógyító készség. Bár természetesen a múltban is léteztek fenoménjei az említett területeknek – ide sorolhatjuk például a sámánokat, a médiumokat és a csodatevő prófétákat is –, az alaposabban vizsgált fenoméneket az újabbkori történetírásból és a XX. századi kutatásokból ismerhettük meg. A pszi kutatások hőskorában, ami a XIX. század második felére tehető, a leghíresebb és legtehetségesebb parafenomén kétséget kizáróan a skót származású amerikai férfi, D. D. Home volt, aki képes volt, akár a lábába kapaszkodó tudósokkal együtt is a levegőbe emelkedni, a fejét, vagy más testrészeit égési következmények nélkül hosszan a parázsban tartani, illetve tárgyakat lebegtetni. A közelebbi múlt híres fenoménjei közé sorolhatjuk, a kanálhajlításáról elhíresült magyar származású Uri Gellert, aki telepatikus és más képességekben is átlagon felül produkált, a szintén „fémhajlító” francia Girard-ot, vagy a kiemelkedő tárgymozgatási (pszichokinetikus) képességekkel rendelkező szovjet Nyina Kulaginát. A felsorolás nyilván nem teljes, beleértve azt is, hogy a fenomén jelzőt egy nehezen meghúzható határvonallal sokakra érthetjük a pszi területein.

- Fénylény

Az ezotériában szűkebb értelemben használt kifejezés a halálközeli élmények (HKÉ) rendszerezett vizsgálatának nómenklatúrájából származik, ahol is a HKÉ-t megélők egyik különleges tapasztalatát jelöli. Az amerikai R. A. Moody által megkezdett kutatások ugyanis arra a felfedezésre jutottak, hogy a klinikai halál állapotában lévő, vagy más módon a halál közelébe jutott emberek különleges élményeket élnek meg, beleértve a testelhagyást, az élet filmszerű áttekintését, a találkozást a fénylénnyel és a halott rokonokkal, illetve egyfajta látogatást a túlvilági dimenziókban. A fénylény észlelése jellegzetes elem, az átélők egy erősödő fénnyel találkoznak, ami bár intenzívebb minden ismert fénynél, mégsem bántó ugyanakkor személyes jelenlét érzetét sugározza. A HKÉ-t átélők a fénylényben a tiszta szeretetet, a megértést és az elfogadást ismerik fel, világszemléletüktől és vallási hovatartozásuktól függően a fényt akár Istennel, Jézussal vagy más prófétával azonosítva. A fénylény alakja egyébként más ezoterikus felfogásokban is feltűnik, Isteni és angyali szférák lényeként, egyfajta őrző, segítő szerepkört betöltve az emberi világok felé.

- Fókusz személy

A tudományos parapszichológiából ismert fogalom a későbbiekben részletezett „poltergeist” tevékenységekhez köthető, amelyekben a pszichokinetikus események, például a tárgymozgások, teleportációs és levitációs jelenségek központjában álló, a pszi jelenségeket generáló személyt jelöli. A fókuszszemélyre általában jellemző az, hogy szerepének nincsen tudatában, pszi képességei kontrollálatlanul törnek a felszínre, illetve többnyire pszichés defektusok jellemzik, amelyeknek elmúltával a jelenségek is végetérnek. A fókuszszemélyek jellemzően pubertáskorú vagy idős emberek, akik magányosan vagy terhelt szociális közegben élnek. Tágabb és mindennaposabb értelemben átmenetileg bárki fókuszszemély lehet, a pszi eszközeivel kisebb, akár alig észrevehető környezeti anomáliákat okozva a tárgyi környezetben.

- Gaia - Gaiaelméletek

A mai New Age-es szubkultúra egyik általánosan ismert elmélete szerint bolygónk a Föld, egy olyan magasan szervezett organizmusként fogható fel, amely saját homeosztatikus folyamataival szabályozza és tartja fent a bioszféra harmonikus állapotát. Ez a felfogás a Földet Gaia-nak nevezi, Gaia a görög mitológiában a Föld istennője, Uránusz felesége, az istenek és a világmindenség szülőanyja. Gaia így a Földanya mai jelképévé is vált, amit – akit – a spirituális gondolkodók bizonyos értelemben önálló tudatos lénynek is tekintenek. Ebben a James Lovelock által kidolgozott felfogásban Gaia valamiféle holisztikus kollektív vezérlőerővel rendelkezik, ami alkalmas arra, hogy a geofizikai folyamatoktól kezdve a fajok kollektív szaporodási egyensúlyán keresztül, akár az emberi technoszféra működését is befolyásolva biztosítsa a Föld, mint egyetlen hatalmas élőlény túlélését. Az elmélet egyik nagy kérdése, hogy vajon hogyan képzelhető el egy olyan „tudatossági háló”, ami ezt az egész bonyolult és összetett rendszert szabályozni képes, esetlegesen „emlékezve” és „tervezve” a múlt analóg eseményei alapján. Eltekintve az ezotéria vallásfilozófiainak nevezhető feltevéseitől, a kérdéshez valószínű magyarázatként rendelhető például László Ervin pszi-mező-, illetve Rupert Sheldrake morfogenetikus mező elmélete, amelyek szerint a létezésben történő események és megoldások egy magasabb tér-időben nyomot hagynak, ami a továbbiakban vezérlő szerepet tölthet be, az evolúciós folyamatok és viselkedési formák befolyásolásával is. A tudományos parapszichológia eredményei szintén alátámasztják a tudat olyan magasabb és kollektív kiterjedéseit, ami nem feltétlenül csak az emberi tudatosság területéhez kapcsolható. Az emberi kultúra régebbi metafizikai sejtései szintén egybecsengenek ezekkel a felfedezésekkel, elég ha csak azokra az etikailag is példamutató ősi animista, samanista felfogásokra utalunk, miszerint a világon minden élő és lelkes, egységében pedig a részek fenntartó egésze.

- Gnózis, Gnoszticizmus

A gnózis a vallásfilozófiákban a bölcsebb és elmélyültebb ezotéria alapfelfogását képviselte azzal a nézetével, hogy a dolgok végső gyökeréig el lehet jutni, azt megismerve a tudatlanság szenvedéseitől meg lehet szabadulni. Lényegüket tekintve a keleti vallásfilozófiák gnosztikusnak nevezhetők, míg a nyugati vallások és filozófiák zömét inkább a kritikus és dogmatikus vonások jellemzik. A gnosztikus út a visszakövetkeztetés fontosságát hangsúlyozza, a részek egészét, magát az egységet. A kereszténység gnosztikus iratait a kanonizált vallási háttér eretnek apokrifekként kezeli, ilyen például Tamás evangéliuma is, vagy a héber vallás kabbalisztikus irányzata. A mai ezoterikus felfogásban jellemző, ám nehezen beváltható megközelítést és utat jelenthet a gnoszticizmus, ami a dolgok lényegét látva, abban a szintézist megtalálhatja.

- Guru

Az indiai vallásokban az üdvözüléshez hozzásegítő szellemi vezetőt, tanítómestert nevezik így, napjaink New Age-es felfogásában ez az értelmezés kibővültebb. A guru megnevezést a legkülönfélébb spirituális irányzatok és filozófiai iskolák vezetőire is alkalmazzák, néha kisebb csoportok és szekták vezetőire is. A gurut gyakran szent embernek, vagy istenembernek is tartják, aki a régi prófétákhoz hasonlóan csodatevő képességgel is rendelkezik. Ezek a csodák, mint például Sai Baba, az ismert indiai guru időszakos anyagteleportációi, az idevágó parapszichológiai megfigyelések szerint valószínűsíthetők.

- Halál utáni lét, Halálközeli élmény (HKÉ)

A halál utáni léttel kapcsolatos ezoterikus és parapszichológiai nézetek sokfélesége és a halálközeli élmények jelentősége valamint rendkívüli komplexitása miatt, a „H” betűs szócikk a PSZI-Lexikonban most erre az egyetlen témakörre korlátozódik. A halál utáni lét minden emberi kultúra egyik legnagyobb kérdéseként mindig is meghatározta az aktuális kor vallási-, filozófiai- és létszemléletét. A különböző hitrendszerek túlvilágképeivel a racionális gondolkodás azonban mindaddig nem tudott mit kezdeni, amíg a XIX. század közepén meg nem kezdődtek azok a tudományos igényű kutatások, amelyek elsőképp a médiumitás jelenségét vették górcső alá. Médiumnak a spiritizmus fogalmai szerint azokat a különleges képességű személyeket nevezik, akik a „túlvilág” és az evilág között tudnak közvetíteni, sokszor a kutatók számára is valóban olyan beszámolókkal szolgálva, amelyeket illetően a normál érzékelés és a logikus következtetések szerepe kizárható. Noha az „elhunytak üzeneteinek” valóságossága az élő rokonok számára általában nem vitatott, a túlvilág létét illetően a tudományos kutatásnak nem jelent bizonyítékot. A médiumi kijelentések ugyanis elméletileg megmagyarázhatók a telepátia, a távérzékelés és a megérzés képességével is, amelyek az azóta folytatott nagyszámú kísérlet szerint mindenkinél kimutathatók.

- Hipnózis, Reinkarnációs Hipnózis, Hipnózis és pszi

Az előző számban megjelent „H” betűs szócikk kiegészítéseként fontosnak tartom a hipnózis rövid bemutatását, ugyanis ez mind az ezotéria, mind a pszi kutatás területén fontos szerepet játszik. A hipnózist (a görög „hypnos” : alvás szóból képezték) sokáig alvásszerű állapotként értelmezték, jellemzője, hogy olyan – általában más személy által kiváltott – sajátosan módosult tudatállapotot jelöl, amelyben a hipnotizált alany tudata beszűkül és a hipnotizőr instrukciói alapján, a normálistól eltérő módon reagál. Ebben az állapotban a hipnotizált emlékei szokatlan élességgel eleveníthetők fel, adott utasításra nem érez fájdalmat, megmagyarázhatatlan testi tüneteket produkál, képes pozitív és negatív hallucinációkra – vagyis nem létező környezetet és eseményeket észlel, illetve nem észleli a valós környezetet –, ezenkívül a hipnózis, például bizonyos betegségek gyógyítására is alkalmazható. Ezt a tudományos értelemben csak kb. kétszáz éve felfedezett és vizsgált jelenséget természetesen már az emberi kultúra korai korszakaiban is ismerték és alkalmazták, elég ha itt a samanizmus monoton ingerekkel (dobszó, stb.) által kiváltott módosult tudatállapotaira gondolunk, ami a sámánt – önhipnózisának eredményeként – különleges adottságainak aktivizálására tette képessé. A hipnotikus állapot létrehozásához, máig használnak ismétlődő, monoton hang- és fényingereket, végsősoron idesorolhatók a modern elektronikus, úgynevezett fény-hang, vagy agytréner készülékek is. A hagyományokból idevonatkoztathatóan megemlíthetőek a rituális táncok – például az indiánok naptánca, vagy a szúfik kerengőtánca – és a szertartászenék, valamint a mantraénekek hatása, amit például a tibeti buddhizmus is célzottan felhasznál mentális gyakorlataiban. A hipnózis mai alkalmazása az orvoslásban és a pszichológiában terápiás célzatú, szervi és pszichés problémák esetén. A jelenség mechanizmusáról azonban mindmáig alig tudunk valamit, főként, hogy bizonyos megnyivánulásai egyértelműen a parapszichológia területére sorolhatók. Többek között ugyanis észrevették azt is, hogy az úgynevezett korregressziós terápiákban az alany nemcsak a saját gyermekkora kezdeteiig tud visszaemlékezni, de gyakran régmúlt korokban élő emberek emlékeit is át tudja élni, amit sokan a reinkarnáció bizonyítékának tekintenek. A hipnotizált ilyenkor az időben visszafelé vezetve átélheti „korábbi életeinek” eseményeit, sokszor olyan információkat szolgáltatva a kétkedőknek, amiket logikai vagy érzékszervi úton biztosan nem szerezhetett meg. Valószínű elképzelés az is, hogy ilyenkor a hipnózisban lévő alany tudata kilép az általunk ismert tér-idő korlátai közül, és a kollektív tudattalan tárházában észleli az emberi létezés felhalmozódott emlékeit. Mindez összevethető a hagyományokból ismert Akasha mező fogalmával, bár nehezíti a helyzetet, hogy az átélő gyakran a jövőben létező, úgynevezett „következő életek” élményeiről is beszámol. Mindezek alapján a hipnózist természetesen a pszi kutatásban is alkalmazzák, a hipnózis és az érzékszerveken túli észlelések (ESP) összefüggéseit Dr. Milan Ryzl, pszi kutató is sikeresen vizsgálta. A hipnózis misztikus és paranormális vonatkozásai mindenképp a tudatprioritású valóságszemlélet jelentőségére világítanak rá, vagyis arra, hogy a tudati folyamatok nemcsak a testi állapotokat befolyásolják nagymértékben, hanem tudatunk paranormális dimenzióiban is további – az emberi gondolkodás számára nehezen megközelíthető – kapukat nyitnak meg egy nagyobb tudati valóság irányaiba.

- Intuíció, intuitív gondolkodás

Az ezotériában és a pszi kutatásban is gyakran felbukkanó fogalom az intuíció, illetve az intuitív gondolkodás. A jelenleg elfogadott pszichológiai, ill. filozófiai definíció szerint az intuíció olyan képesség valamilyen megoldás vagy az igazság előzetes, közvetlen, élményszerű felismerésére, amely a felhalmozott tapasztalatokon, a korábban szerzett ismereteken alapul. Az intuíciót valóban egyfajta ráérzésnek, vagy megérzésnek tekinthetjük, ami a parapszichológia jelen ismeretei szerint azonban merőben másképp is értelmezhető. Ismerve az érzékszerveken túli észlelések (ESP) működését, feltételezhetjük ugyanis, hogy az intuitív felismerések nem minden esetben a már meglévő ismeretekből származnak, hanem a tudat pszi képességei a szükséges információt közvetlenül érik el. Az így értelmezett intuitív mechanizmus – mint jobbára minden pszi jelenség – túlmutat az általunk ismert tér-időn és a fizika oksági rendszerén, vagyis logikai magyarázatot jelen ismereteinkkel nemigen találhatunk rá. Az intuíció működését agyunk jobb féltekéjéhez kötik, amelyről tudni kell, hogy szemben a balagyféltekés működésekkel (szóbeli, matematikai és fogalmi gondolkodás) a valóság élményét elvonatkoztatás nélkül, teljességében ragadja meg, fogalmakat és absztrakciókat nem alkotva inkább tulajdonságokat, lényegi tartalmakat és formákat észlel. Ez a fajta észlelés és tudás sok esetben túlmutathat a balféltekés logikán, ami – már csak a szóbeli gondolkodásból adódóan is – a valóságot véges számú fogalmi készletté redukálja, annak nyilvánvaló kommunikációs előnyeivel, de másrészről korlátaival is. A két félteke természetesen egyidejűleg működik, alkattól vagy aktuális feladattól függően mutatva eltérő dominanciát. Valószínű, hogy az intuitív sejtések és késztetések alapjaiban határozzák meg tudatosságunkat és cselekvéseinket, amihez a logikus-racionális balfélteke inkább csak utólagos magyarázatokat ad. Az intuíció tehát lényeglátó, így minden kreatív folyamatban kiemelt szerephez jut, legyen az művészi alkotás vagy tudományos felfedezés. Korunkban egyébként a kétfajta gondolkodás vagy szemlélet közül a racionális, balféltekés tekinthető túlzottan is uralkodónak, így a harmonikusabb és teljesebb emberi lét igényei szerint az intuitív gondolkodást és megközelítést lenne érdemesebb nagyobb mértékben érvényesíteni.

- Ideák szintje, ideoprojektorok

Az ezoterikus és a misztikus felfogások zöme úgy tartja, hogy a világ anyagi szintje mellett az ideák világa is létezik, ami a platóni felfogáshoz hasonlóan azt jelenti, hogy minden egyes teremtett, keletkezett dolgot valamiféle idea előz meg, illetve minden dolognak megvan az ideák szférájában a lenyomata, kliséje. Ezt az egyértelműen idealista filozófiát részben a pszi kutatások „magasabb tudatdimenziói”, részben pedig az ún. pszi- és morfogenetikus mezőelméletek valószínűsítik tudományos szempontok szerint is. Mindezek azt sugallják, hogy egy „kozmikus emlékezetben” vagy tudati tárházban valóban léteznek elő és utóképei a formai és tárgyi megnyilvánulásoknak beleértve a fejlődési és viselkedésbeli kliséket is. A mágikus gondolkodás mindig is úgy vélte, hogy a gondolati vagy szimbológiai szinteken végzett szertartások és rítusok befolyásolják az anyagi történéseket, idesorolhatók az úgynevezett ideoprojektorok, amelyek egy adott ideát „sugároznak” a hatás létrejöttéhez, ennek szakrális példái például a tibeti buddhizmus imamalmai, tágabb értelemben pedig a természetgyógyászatban találhatunk egyéb analógiákat, elég ha itt a szimbólumokkal való gyógyításra vagy a „szellem- illetve fantomsebészetre” gondolunk.

- Jósok, Jóslatok, Jövőérzékelés

A jóslás, mint a jövőlátás misztikus megnyilvánulása, az emberiség kezdeteitől ismert, és a mai ezoterikus életben is gyakorlatban használt emberi képességnek tekinthető. Ebben az értelmében nem a jelen helyzetből logikusan következő okozatok felismerését jelenti, hanem azt az „előrelátást”, ami a jövő közvetlen megtapasztalásából adódik. Az ősi kultúrákból minderre számtalan fennmaradt példát ismerünk, elég ha itt József biblia álmára, a görög drámák jövendöléseire, vagy a Delphoi jósda működésére gondolunk. A jóslás módszerei széles skálán mozogtak és mozognak máig is, ezek a látomások foganhatnak álomban, vagy más transzállapotban, értelmezési eszközül szolgálhatnak hozzá véletlenszerű folyamatok, mint a csontok tűzben való repedései, a kávézacc mintázata, a madarak röpte, a Jí King pálcikáinak vagy érméinek állásai, de ide sorolhatjuk akár a Tarot kártya leosztási rituáléját is. A történelemből sok híres jóst ismerünk, közülük legnépszerűbb a középkorban élt Nostradamus, aki négysoros verseiben a számára távoli jövőről is – sokak szerint pontos – leírásokat adott. A jövőbetekintés valóságát tehát évezredeken át hitte – és hiszi ma is – az emberek jelentős hányada, lényeges kérdés azonban, hogy mindez tudományosan is bizonyítottnak tekinthető-e? A kérdéskörrel a tudományos parapszichológia foglalkozik, amely a jövőérzékelést hivatalosan prekogníciónak nevezve, a jelenséget közel egy évszázada vizsgálja. Már a kutatások elején nyilvánvalóvá vált, hogy az emberek – ez bizonyos fokon mindenkinél kimutatható – képesek olyan jövőbeli történéseket és állapotokat észlelni, amelyek a jelen állapotából logikai úton kikövetkeztethetetlenek. Egyszerű kísérletekkel bizonyították, hogy a még meg nem történt események is befolyásolják gondolatainkat és cselekedeteinket, hatásukat jórészt a tudattalan területén fejtve ki. A konkrét és drámai jóslatok bekövetkezte ugyanakkor nemcsak rendkívül ritka, de magának a jövőérzékelésnek a ténye is felvet egy ún. beavatkozási paradoxont, ami azt jelenti, hogy egy előre megérzett esemény elvileg többnyire megakadályozható, így egy olyan logikai ellentmondás bukkan fel, ami a tér-időn túli tudattevékenységek oksági összefüggéseinek az általunk elképzelhetőn túli világában oldható fel. Összegezve; a jövő észlelése ténynek tekinthető, így a mindenkori emberi túlzásokat leszámítva, a jóslás hagyománybeli és ezotériában való megjelenéseiben valós, objektív működéseket tételezhetünk fel.

- Jóga, Jógik

Ez a New Age-ben és az ezotériában is jelentős helyet foglaló gyakorlatrendszer egy olyan indiai eredetű tanra épül, amely szerint fizikai és szellemi erőfeszítésekkel az ember a testének tökéletes urává válhat, természetfeletti képességekre tehet szert és egyesülhet az istenséggel. A jóga tradícionális irányzatai mellett a mai jógautak közös jellemzője a testi erőnlét és a lelki egyensúly elérését segítő légzési és testtartási gyakorlatok fontosságának hangsúlyozása. A jóga misztikus vonatkozásai részben a mai orvostan és pszichofizika szerint, részben pedig a pszi kutatás eredményeivel magyarázhatók, ugyanis a jógát magas szinten gyakorló jógik valóban különleges megnyilvánulásokra képesek. Gyakran előfordult, hogy megfelelő előkészületek után több napra eltemettették magukat, aminek túléléséhez az életfolyamatok (szívverés, légzés) drasztikus lelassítását kellett elérniük, illetve különböző sérüléseket, a test átszúrása, visszafordítható csonkolása, vérzés és maradandó károsodás nélkül éltek meg. A leírások szerint a jógagyakorlatok magas szintjén látványos pszi jelenségek is megfigyelhetők, például:. lebegés, vagy materializáció, ami a kontrollált tudattevékenységeknek a fizikai valóságra gyakorolt hatását példázza.

- Karma

A karma fogalmát a mai ezoterikus szóhasználatban sokféleképpen értelmezik. Az eredetileg is összetett jelentésű kifejezés (pl. tett, cselekvés, út, következmény) lényegileg az ok és okozat univerzális törvényére utal, vagyis arra, hogy minden tett visszahat, elsősorban az okozott következményt tükrözve annak kiváltójára. Ez az oksági viszony természetesen nem az ismert fizikai közvetítések útján valósul meg, ebben az értelemben egy olyan metafizikai hatásról beszélhetünk, ami a feltételezések szerint kollektív szempontok alapján, tér-idő korlátokat nem ismerve működik. A karmatan – mint idealista hipotézis – eredendően a keleti vallásfilozófiákból vált ismertté, ugyanakkor a pszi jelenségek tanulságai alapján tudományos igényű modellekkel is megközelíthető. Ennek az alapját azok a felismerések adhatják, amelyek egyrészről a tudatműködések kollektív jellegét hangsúlyozzák, másrészről ebből a nézőpontból egy összetettebb szempontok szerint ható etikai szándék működését is elképzelhetővé teszik. A karma visszahatásai nemcsak egy élet időtartamában képzelhetők el, hanem a reinkarnációs felfogás szerint, életek sorozatain keresztül is befolyásolják a sorseseményeket, illetve az emberi találkozások lehetőségeit és kimeneteit. A karma így egy új leszületésnél a korábbi életekben felhalmozott tett-következmény halmaz aktuális állapotaként, vagyis az adott sors meghatározójaként is felfogható. Látni kell ugyanakkor azt is, hogy mindez nem a büntetés és jutalmazás alapján, hanem a tanulságos megtapasztalás szempontjai által fejti ki hatását, ami végsősoron egy végtelenül türelmes pedagógiai rendszer működését sejteti. A karmikus filozófiák szerint a tapasztalások világában – a tettek következményeinek alanyi szintű megélése által is – a tanulás folyamata idővel beteljesül, a karmák felszámolásával és egyben a létforgatagba visszatérítő vágyak kioltódásával a lélek visszatér a tulajdonságok nélküli ősegység világába, a Nirvána stabilan harmonikus és időtlen állapotába. Bár a karmikusan helyes cselekvéseket az erre épülő vallási tanítások sokféleképp részletezik, egységes útmutatásként a nem ártás kap kiemelt hangsúlyt bennük, illetve az a szintén egyértelműen toleranciát, részvétet és szeretetet tükröző felfogás, amit például a buddhizmus úgy fogalmaz meg, hogy az érző lények a lehető legkevesebb szenvedéssel érjék el a kiteljesedett boldogság, illetve a megvilágosodás állapotát.

- Krízistelepátia (szuper ESP)

A pszi képességek különleges megnyilvánulásai közé sorolható az úgynevezett krízistelepátia jelensége, ami – az egyébként inkább tudattalan késztetésekben és intuitív sejtésekben megnyilvánuló érzékszerveken túli észlelésekkel ellentétben –, olyan pontos, filmszerű megéléseket jelent, ami különleges, krízishelyzetekben lép fel. Ilyen drámai momentum lehet például az, amikor egy anya váratlan hirtelenséggel megéli, hogy a tőle távollévő gyereke életveszélyes helyzetbe kerül, vagy más esetben egy leselkedő baleset, vagy bekövetkező katasztrófa képszerű előérzete is. Az ilyen ritka pszi észleletek elsősorban egymással szoros érzelmi kapcsolatban álló emberek között figyelhetőek meg, ennek különleges példáit jelentik az egypetéjű ikrek logikailag megmagyarázhatatlan megérzései, amelyek szintén vészhelyzetekben lépnek fel. Mivel ezek a feltételek laboratóriumi körülmények között gyakorlatilag nem állíthatók elő, ezeket a beszámolókat tudományos szempontok szerint szükségszerű fenntartással kell kezelni, ugyanakkor az általánosan ismert pszi képességek tényét alapul véve a krízistelepátia és rokonjelenségeinek létezése is valószínűnek tekinthető.

- Lélek, Lélekvesztés, Lélekvándorlás

Bár a lélek fogalma az emberiséggel egyidős, a különböző vallási, metafizikai és filozófiai felfogások más és más módon értelmezték mibenlétét. Már a legősibb transzcendens hiedelemrendszerekben – pl. a samaniznusban is – úgy tartották, hogy a testben egy attól lényegileg különálló és attól elválni képes létező: a lélek él, sőt – az ókori egyiptomi vallással egyezően – egy testben sokszor nemcsak egy lelket képzeltek el. A lélek és test időleges különállásának képét példázza a samanizmus azon betegségmodellje, amelyben okként a beteg „lélekvesztését” látják, itt a lelket vagy lélekdarabkákat az ártó szellemek ragadják el, ennek visszaszerzése a sámán feladata, aki egyébként saját lelkét tudatosan képes az alsó és felső világokba küldeni, transzcendentális feladatai végrehajtásához. Általános meggyőződés, hogy a lélek a testbe a fogantatáskor költözik, azzal a születésig laza kapcsolatot tart, majd belőle a halál pillanatában távozik. A lélek megelőző és további sorsát tekintve a különböző vallásokban már különböző felfogásokkal találkozhatunk, a történeti vallások – mint például a kereszténység, vagy a mohamedán hit – a lélek halál utáni végleges elválását hirdeti, míg a ciklikus szemléletben gondolkodó vallásfilozófiák – mint a hinduizmus, vagy a buddhizmus – a léleknek csak a köztes létbe való időleges távozását tanítja. A lélekvándorlás hite szerint a lélek ugyanis újabb és újabb testekbe költözve folytatja tapasztalását az anyagi világban, sorsát, pedig a korábbi életek cselekvéseinek minősége határozza meg (bővebben lásd a „Karma” szócikket). A lélekkel kapcsolatos újkori filozófiai elképzelések szintén idealista előfeltételezésekre épülnek, így például a lélek álomállapotban történő utazásait, vagy a testelhagyás, más néven asztrálprojekció lehetőségét logikailag leginkább a parapszichológia tényei és a halálközeli élmények alapján tudjuk valószínűsíteni. Itt a lélek fogalmát a tér-időn kívüli tudat definíciója helyettesítheti, ami az ismert pszi képességek alapján valóban azt támasztja alá, hogy tudatunk – vagy annak egy része – nagyobb tér-idő kollektívumokban és időfolyamokban is létező, illetve értelmezhető.

- Levitáció - Lebegés

Tárgyak, illetve emberek levitációjáról – lebegéséről – nemcsak mitológiai, vallási és ezoterikus feljegyzések maradtak ránk, de ennek lehetőségét a pszi kutatás idevágó megfigyelései is igazolják. Emberek lebegéséről a keresztény egyház is őriz leírásokat, idetartozik Copertinói Szent József esete, amikor is a középkori szerzetes vallási elragadtatásában, számos jelenlévő előtt rendszeresen a templom kupolájáig emelkedett. A levitáció leghíresebb példái a XIX. sz. második felében élt D. D. Home nevéhez köthetők, aki tudósok jelenlétében nemcsak tárgyakat tudott lebegtetni, de ő maga is – akár karosszékestől, vagy a lábába kapaszkodó emberekkel együtt több méterre képes volt elemelkedni a földtől. Mindezeket a pszi kutatásból ismert MakroPK jelensége teszi hihetőbbé, ami a tudat hatására történő tárgymozgásokat, alkalmasint azok levitációját jelenti. Ennek jól dokumentált eseteit láthatjuk a Nyina Kulaginával végzett kísérletekben, ahol az egyszerű, szovjet háziasszony kisebb tárgyakat mozgatott és lebegtetett laboratóriumi környezetben. Noha a levitáció fizikai mechanizmusa ismeretlen, mégis tényszerű lehetőség, ezen példák alapján a pedig fennmaradt történeti leírásokat is nagyobb bizalommal kezelhetjük.

- Mágia, Mágusok

A mágia szó jelentését a gondolat teremtőerejével írhatnánk le, ami az ideákat történésekben valósítja meg, ezt nem fizikailag ismert oksági viszonyokban értve. A mágia a köztudatban általában negatív, pejoratív jelentéssel bír, többnyire a rontással, a bűnös természetfölötti praktikákkal azonosítják. Valójában a mágikus világlátás gyökereit már az őskori ember transzcendens hitében fölfedezhetjük, ahol különböző rítusokat azzal a meggyőződéssel végeztek, hogy analóg módon hatnak a valóság eseményeire. Ilyen volt a sikeres vadászat előzetes eljátszása vagy más módon történő ábrázolása is – hasonló mágikus elemek a samanizmusban mindmáig föllelhetők. Az ókori-középkori időszakokban a mágikus operációknak különféle technikái és iskolái alakultak ki, melyeket összefoglalóan a hermetika is taglal. A nagy mágusok közül példaképpen a XIX. században élt Eliphas Lévit emelhetjük ki, aki egyik alapelveként tulajdonképpen az ókori Hermész Triszmegisztosz törvényét idézte, miszerint a világban semmi sem független a többi dologtól, a makrokozmosz és a mikrokozmosz (világ és ember) állapota szorosan összefügg, másrészről az akaratot mint önálló fizikai erőt feltételezte, ezenkívül ő is az analógiás elrendezések és cselekvések mágikus hatását hangsúlyozta. Aliester Crowley a XX. század egyik leghíresebb és legtöbbet vitatott erkölcsiségű mágusaként középkori és újkori mágikus rendek tanításait ötvözte jógaelemekkel és szexuálmágiás összetevőkkel, követői máig praktizálnak. A mágia tényleges hatásait bizonyos szinten a tudományos parapszichológia eredményei is valószínűsíthetik, a jóslási módszerek összevethetők a prekogníció képességével, az események befolyásolása pedig, a pszichokinézis véletleneket és tárgyi eseményeket befolyásoló hatásával. A pszi útján minden tudati momentum végsősoron a mágia öntudatlan eszközének tekinthető. Az analógiás látásmód (a hasonló hasonlót vonz elve) C. G. Jung és Wolfgang Pauli által megfogalmazott szinkronicitás-elmélettel mutat figyelemreméltó hasonlóságot.

- Médiumok, Médiumitás

A médium szó – spiritiszta fogalomként – a túlvilág és az evilág között közvetíteni képes személyt jelöli, akin keresztül az elhunytak lelke-szelleme az élők számára megnyilatkozhat. Bár ilyen emberekről példák a történelem kezdeteitől fennmaradtak, a médiumitás hőskorát a XIX. század második felére tehetjük. Ugyanekkor és éppen a médiumok kisérleti megfigyelésével alakultak ki a parapszichológia főbb vizsgálati területei és fogalmai. A médiumi szeánszok fő jellemzője a médium transzállapota, amelyben mintegy átadja magát a testetlen szándékoknak, pl. egy elhúnyt megidézett lelkének, ilyenkor általában a hangja és a gesztusai is drámaian megváltoznak. Ismertek kreatív médiumok is, akik írnak, festenek, zenét szereznek; az ilyen megnyilvánulásokban szintén a személytelenség, az öntudatlanság és a rendkívüli gyorsaság a meghatározó. A médiumitást legújabban a channeling fogalmával is összevetik, ami az előzőekhez hasonlóan a magasabb dimenziókból való közvetítést jelenti. A médiumitás lényegét legalaposabban talán Jane Roberts Seth-könyveiből ismerhetjük meg, az írónő, aki maga is médiumként tevékenykedett, Sethen keresztül magát a jelenségvilágot és dimenzionális szerkezetét mutatja be. A médiumi képességeket nagyban valószínűsíti a kezdetben erre épült pszi-kutatás, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a tudatunk az általunk ismert tér-idő dimenziókon kívül is működni képes.

- Neosamanizmus

Napjaink „New Age-es” világában – sok más régi transzcendens hagyományhoz hasonlóan – újra előtérbe került a sámáni hiedelemrendszer és annak praxisai. A samanizmus – mint az emberiség sokezer éve, szinte minden kontinensen létező egyfajta ősvallása –, a látható, tapasztalható világon túl egy láthatatlan szellemi világot tételezett fel, amelyben földi életünk történéseinek az okai gyökereznek. A világok között közvetíteni tudó, és az ehhez szükséges transzállapotait irányítani képes kiválasztottakat nevezik sámánnak, akik közösségükben gyógyító, „mágus”, jós és lelki vezető szerepet töltöttek, töltenek be. A sámáni tevékenységet alapvetően a sámán módosult tudatállapota teszi lehetővé, amit dobolással, különböző pszichoaktív szerek fogyasztásával, vagy más módokon ér el. A mai ezotéria a samanizmus hagyományait új, integrált formában élesztette újra, így a neosamaista körök felfogásában és gyakorlataiban általánosan keverednek az ősi kultúrák (pl. a szibériai és az észak amerikai indián samanizmus) formai és technikai jellemzői az adott nemzet idevágó hagyományaival és folklórjával. A neosamanista irányzatok kialakulását nagyban segítette Carlos Castaneda és Michael Harner kultúrantropológusok munkássága, akik könyveikben a nyugati kultúra számára is érthetően fordították le a samanizmus üzenetét, illetve egyfajta iskolákat alapítva meghatározták a témakör újkori irányvonalait. Ennek a felfogásnak és gyakorlatrendszernek az ezotériába való beilleszthetőségét többek között az teszi lehetővé, hogy a samanizmus lényegi technikái a természetgyógyászat és a parapszichológia irányzataitól nem idegenek, a természettel kapcsolatos hitvallásuk pedig a mai ember számára általában is példamutatóak.

- Negatív pszi

A tudományos parapszichológia által vizsgált pszi képességek (érzékszerveken túli észlelések, véletlenfolyamatokra és tárgyakra gyakorolt tudati hatások) egyik jellemzője, hogy a jelenségek létrejötte nagyban függ a tudati elvárások intenzitásától és irányultságától. Mindez érthetőbben azt jelenti, hogy például egy telepatikus kísérlet pozitív eredménye akkor tér el jelentősen a véletlentől várható értékektől, ha a résztvevők egyértelműen és egyöntetűen kívánják a sikerességet. Miután azonban lelki folyamataink nagyrésze tudatosságunk elől általában rejtve marad, tudatos szándékainkkal ellentétes lelki tartalmaink is befolyásolhatják az eredményt, odáig terjedően, hogy a véletlenhez képest negatív irányban tapasztalható „mínusz” is tapasztalható. Ezt a „psi missing-nek” is nevezett jelenséget azonban mégiscsak pozitív pszi-nek kell tekintsük, ugyanis az eredmények a résztvevők aktuális komplex(!) lelki elvárásait tükrözik, akkor is, ha ez a tudatos, általában felszínesebb szándékkal ellentétes.

- Numerológia

Évezredek óta misztikus meggyőződésnek tekinthető az a nézet, miszerint a számok befolyással bírnak sorsunkra, meghatározzák alkatunkat és lehetőségeinket. Ugyanígy az elmélet alapjául szolgál az, hogy a betűk és a számok megfeleltethetők egymással, vagyis pl. a nevek is számszerűsíthetők. A számmisztika kidolgozásának legjelentősebb alakja Püthagorasz görög filozófus volt, aki a „Minden dolog szám” kijelentésével alapozta meg a numerológia ma is legjellemzőbb irányzatait. A számmisztika alapjait már az egyiptomi, hindu, zsidó és más vallásfilozófiákban is felfedezhetjük, a mai ezotériában analógiás önismereti módszerként találkozhatunk vele, tudományos értelemben pedig C. G. Jung szinkronicitáselméletével vethetjük össze, ami az absztrakt tudati tartalmak és az anyagi folyamatok összefüggéseit hangsúlyozza.

- Okkultizmus, Okkult Jelenségek

A latin occultus melléknévből származó kifejezés jelentése: - rejtett, valamilyen okból nem nyilvános. Ez nem azonos az ezoterikus szó tartalmával, ami leginkább rejtett, belső valóságként értelmezhető. Az okkultizmus általánosan olyan szellemi irányzatok megnevezése, amelyek a tapasztalati világokon túli dimenziókban és lényekben hisznek, bár tágabb értelemben az okkultizmushoz sorolják például a parapszichológiai jelenségeket és képességeket is. Ezek közös tulajdonsága a fizikai síkon való jelenlegi megmagyarázhatatlanság, amit azonban másképp értelmez az okkultizmus és a tudományos pszi kutatás. Az okkult nézet metafizikai, amely szerint ezek a jelenségek az empíria számára megközelíthetetlenek, míg a parakutatás a fizikai szemlélet kiteljesedésével ezeket elméletileg megérthetőnek tartja. Az okkultizmus – a hermetikához hasonlóan – számtalan iskolát és irányzatot foglal magába, melyeket alaposabban részterületeiken ismerhetünk meg.

- Orákulum

A kifejezés eredetileg jósdát, jóshelyet jelent, de vonatkoztatható magukra a jósrendszerekre is. Ilyen értelemben orákulumnak tekinthető pl. a Tarot, a Jí King vagy akár az asztrológia is, ugyanis más hasonló rendszerekkel együtt ezek a jelen és a jövő lehetőségeiről nem logikai következtetések alapján, hanem analógiás gondolkodás útján vázolnak fel képet, gyakorta intuitív megközelítésekkel is értelmezve szimbólumaikat. A jóslatok valóságosságát megközelíthetőbbé teszi a tudományos parapszichológia által vizsgált jövőérzékelés (prekogníció) különös képessége is, ami azt bizonyítja, hogy az emberi tudat valóban képes olyan jövőbeni eseményeket és állapotokat észlelni, amelyek a jelen állapotából logikai úton kikövetkeztethetetlenek. Eszerint tudatunk magasabb idősíkokon is információkhoz juthat, ami egyébként logikánk számára érthetően paradoxonokhoz vezet. Ezek – a tudattalan síkján működő – benyomások jobbára módosult tudatállapotokban jelennek meg (álmok, misztikus élmények), de alapszinten laboratóriumi környezetben is bárkinél kimutathatók. A klasszikus orákulumrendszerek a jóslás aktusába ugyanakkor olyan köztes technikákat építenek be – pl. a Tarot kártyák véletlen keverése és húzása, a Jí King érméinek vagy pálcikáinak szintén véletlenszerű eredménye – ami már inkább a Jung által kidolgozott szinkronicitáselmélettel vethető össze.

- Ördögűzés

Az ördögűzés fogalma és praxisa elsősorban a keresztény hitvilágban bukkan fel, ám hasonlóságokat mutat más ezoterikus és mágikus gyakorlatokkal is. Maga a módszer i.sz. után 250-től része a római katolikus egyház szertartásainak, manapság a végzését általában püspöki engedélyhez kötik. Lényege az ördög által „megszállt” hely vagy ember rituális megtisztítása, amit jobbára megfelelő szavakkal, szertartásokkkal, illetve testi érintéssel érnek el. Ezek a rituálék nem mindig veszélytelenek, sőt pszichés szempontok szerint ellenjavalltak is lehetnek. Az ártó szellemek által való megszállottság lehetősége az ezoterikus szubkultúrákban általánosan elfogadott, ennek okán ördögűzést, rontás- vagy átoklevételt számtalan mágus és boszorkánymester is hirdet. A pszichológia szerint ilyenkor – vagyis egy idegen jelenlét érzetekor – a tudat disszociált tevékenysége kerülhet szóba, a parapszichológia megközelítésében a helyzet már összetettebb. Egyrészt a vizsgálati körébe tartozó Poltergeist tevékenységet (bútorok mozgása, kopogások, spontán tüzek stb.) – amit a misztikus és okkult szemlélet eredendően a szellemek vagy az ördög megnyilvánulásaként értelmez –, tudományosan kutatja, másrészről a pszi jelenségek ténye alapján a parakutás a tudatot olyan nyitott és kollektív rendszerként látja, amelyben az idegen tudati hatások sem zárhatók ki.

- Parapszichológia

Bár a parapszichológia, mint kifejezés csak a XX. sz. elején született meg, maga a kutatási irányzat már a XIX. sz. közepén létrejött. A tudományos parapszichológia – saját definíciója szerint – az élőlény és a környezete közötti olyan kölcsönhatásokat vizsgálja, amelyek fizikai közvetítője ismeretlen. Mindez azt jelenti, hogy kutatása tárgyához tartozik pl. a telepátia, a jövő érzékelése vagy a tárgyi környezetre gyakorolt ismeretlen fizikájú hatások. A parapszichológiai kutatások a médiumitás vizsgálatával vették kezdetüket, amely bár tárgyként a spiritizmus ideológiájára épült, mégis előrevetítette a tudat és valóság kapcsolatának tudományosan is új megközelítéseit, felvetve, hogy pl. a túlvilággal kapcsolatos elképzelések az élő agy, ill. a tudat képességeivel is magyarázhatók. Módszertanilag is jelentős áttörés mégiscsak a XX. sz. első felében történt, elsősorban az amerikai J. B. Rhine munkásságának köszönhetően, aki az ESP, vagyis az érzékszerveken túli észlelés és a MikroPK, tehát a véletlenbefolyásolás területén kiemelkedően korrekt és a tudományos körökben is elfogadott kísérleteket végzett. Ezt követően a kutatási módszerek folyamatosan tökéletesedtek, kialakultak a pszi-képességek fogalmi rendszerei, és körvonalazódtak a pszichés és környezeti feltételeikre utaló elméletek. Ezek általános tanulsága, hogy a pszi ritka fajtáitól eltekintve ezek a képességek mindenkinél kimutathatók, működésük pedig leginkább a tudatalatti, ill. a tudattalan elvárásaitól függ. A jövőérzékelés képessége, ill. a pszi jelenségek megfigyelt tér-idő függetlensége felveti a tudat magasabb tér-idő dimenzióiban való működésének szükségszerűségét, illetve azt a nehezen elfogadható tényt sejteti, hogy ezek a jelenségek az általunk ismert oksági, illetve vonatkoztatási rendszerben nem magyarázhatók.

- Parajelenségek, pszi-jelenségek

A tudományos parapszichológia az elmúlt százötven évben – kísérleti megfigyelései tanulságaként – az általa vizsgált jelenségeket két nagy csoportba sorolta, egyrészről az érzékszerveken túli észlelésekébe (ESP), másrészről a tárgyi környezetre való hatásokéra (PK). Az ESP (extra szenzoriális percepció) kategóriája foglalja magába a telepátiát, vagy gondolatátvitelt – élőlény és élőlény közötti nem érzékszervi információkapcsolatot –, a clairvoyance-t, vagy távérzékelést – a tárgyi környezet eseményeiről és állapotairól (nem nem fizikai úton) történő információszerzést –, illetve a prekogníciót, vagy jövőérzékelést – a jövő eseményeinek és állapotának logikailag nem kikövetkeztethető észlelését. Mindhárom alcsoport általános tudati képességnek tekinthető, működésüket alapvetően racionális gátlásaink fedik el, emellett információikat – mélyebb lelki szándékaink szerint – döntéseinkben és cselekvéseinkben öntudatlanul, de automatikusan felhasználjuk. A PK (pszichokinézis) kategóriájába a keveseknél és ritkán megfigyelhető MakroPK – nyugvó anyagi környezetre gyakorolt nem fizikai tudati hatás – és a MikroPK – a véletlenfolyamatokra gyakorolt nem fizikai tudati hatás – tartozik. A MakroPK-hoz sorolható a tárgymozgatás, a fémhajlítás, a teleportáció és sok más ritka pszi-képesség, míg a MikroPK a véletlenbefolyásolás szinte minden területén kifejtve hatását, az ESP-hez hasonlóan – kísérletileg mindenkinél megfigyelhetően – működik. A para-, vagy pszi képességek általános jellemzője, hogy fizikai eszközökkel nem árnyékolhatók, az alany tudatalatti, vagy tudattalan működéseihez köthetők, nem komplexitásfüggők, kollektív tudati hatásként értelmezhetők, és mint többször említettük a jelenlegi fizikai oksági rendszerekben nem magyarázhatók.

- Parafenomén

Parafenoméneknek a parapszichológiai képességekkel magas szinten rendelkező személyeket nevezik. Tudni kell ugyanakkor, hogy a pszi képességek a tudatműködések szerves részét képezik, az érzékszerveken túli észlelés (ESP) és a véletlenbefolyásolás (MikroPK) kísérletileg például mindenkinél kimutatható. A parafenomének a pszi-t az átlagnál jóval markánsabban produkálják, elsősorban a MakroPK, (pl. tárgymozgatás) területén. Minden idők (tudományos igénnyel megfigyelt) legtehetségesebb parafenoménjeként kétségkívül D. D. Home skót származású amerikai médiumot tekinthetjük. Home képes volt tárgyakat, sőt saját magát lebegtetni, teste képes volt megnyúlni, ellenállt a tűznek és még számtalan hasonló „furcsaságot” produkált. A jelen és a közelmúlt parafenoménjei közé sorolhatjuk többek között a magyar származású Uri Gellert, vagy a francia Jean-Paul Girard-ot, akik főképp a paranormális fémhajlításban értek el sikereket. Girard például leforrasztott üvegcsőbe zárt fémszalagokat és rideg fémötvözeteket hajlított meg pusztán tudati elvárásával, a tárgymozgatás jelenségét pedig a volt Szovjetunióban Nyina Kulagina tudta gyakorlatilag megismételhetően produkálni, amiről sok filmfelvétel is készült.

- Poltergeist jelenség, pszichokinézis

A MakroPK jelenségek legmarkánsabb megnyilvánulásának a Poltergeist tevékenységet tekinthetjük. A német eredetű szó jelentése „kopogó szellem”, ami a korábbi történeti korok felfogására utal, a jelenséget tudományosan Rekurrens Spontán Pszichokinézisnek (RSPK) nevezik. Ezekben az esetekben, a tárgyi környezetben a legkülönfélébb „rendellenességek” jelentkeznek, bútorok mozognak, tárgyak emelkednek fel (levitáció) vagy tűnnek el (teleportáció), zajok hallatszanak, illetve spontán tüzek keletkeznek mindenféle látható ok nélkül. A megfigyelések szerint az események középpontjában mindig áll egy úgynevezett „fókusz személy”, ők többnyire mentális gondokkal küzdő pubertáskorú gyerekek, ritkábban idős emberek, akik bár „szerepükkel” jobbára maguk sincsenek tisztában, feltételezhető hogy lelki problémáikat vetítik ki öntudatlanul a pszi eszközein keresztül. A híresebbek közé tartozik a rosenheimi Poltergeist eset, ahol egy ügyvédi irodában dolgozó fiatal hölgy köré csoportosultak a hónapokon át tartó paranormális események (bútormozgás, elektromos zavarok stb.), amit számtalan hivatalos tanú is megerősített. Jellemző módon a hölgy lelki problémáinak megoldódása után, a jelenségek is végetértek. Az RSPK vitathatatlan esetei tehát a pszichokinézis legkomplexebb megnyilvánulásaiként a pszichés tartalmak és a fizikai valóság közötti kapcsolatok újraértékelésének szükségességét vetik fel.

- Pszichometria

Már a parapszichológiai vizsgálatok kezdetén felfigyeltek arra, hogy bizonyos emberek különböző tárgyak közelségében illetve megérintésével, képesek az azok múltjával kapcsolatos eseményekről helytálló információkat közölni. Ezeknek a – médiumitással is összefüggőnek tartott – képességekről viszonylag kevés kutatási eredmény áll rendelkezésre, ám az ismert pszi képességek alapján létezésük valószínűsíthető. Ennek a pszichometriának nevezett képességnek az alapját jelentheti az is, hogy az emberi tudat a térben és időben kötetlenül képes észlelni, így egy tárgy, mint időbeni tartós „esemény” viszonyítási pontként szolgálhat a pszi útján szerzett információkhoz. A pszichometriát a gyakorlatban például a bűnügyi nyomozásokban is felhasználják.

- Radiesztézia

A radiesztézia fogalma az ezotériában eredendően a speciális, úgynevezett „földsugárzások” érzékelését jelenti. Bár a természetgyógyászatban és a populáris parapszichológiában a radiesztézia alkalmazási területe idővel átfogóbb, teljesebb rendszerré alakult, kezdjük az eredeti jelentés definiálásával. Már évszázadokkal ezelőtt felfigyeltek arra, hogy bizonyos emberek – például kézbentartott villás faágakkal – képesek megtalálni a kútfúrásokhoz alkalmas helyeket, őket vízkeresőknek nevezték. Később alakultak ki azok az elméletek, miszerint a földalatti vízfolyások-vízerek egészségi állapotunkra hatással lehetnek, ez az elmélet aztán különböző újabb „földsugárzások” rendszereivel bővült ki. A „Hartmann hálók”, illetve a még újabb „rezgés- és energetikai hatások” felfedezésével a földsugárzás fogalma komplex rendszerré bővült, amelyeket a radiesztéták különböző pálcák és ingák segítségével térképeznek fel és mutatnak ki. Az ingás és pálcás extraszenz érzékelés gyakorlata ugyanakkor a természetgyógyászat területein is polgárjogot nyert, elsősorban a különböző betegségek alternatív diagnosztikai eszközeként. Bár a radiesztézia elsődleges alkalmazását e téren az úgynevezett aura- és bioenergiamérések jelentik, gyakorlatilag szinte minden egészségi probléma felvételezésénél használják. A módszer lényegét az jelenti, hogy a radiesztéta kezében tartott – jobbára „L” alakú – fémpálca, vagy egy fonálon függő inga kitérései válaszokat jelentenek, az igen és a nem, valamint a mennyiségi és minőségi szintek kijelzését tekintve is. Ebben az értelemben a pálcák és az ingák „válasza” elméletileg bármilyen kérdéssel kapcsolatosan helytálló információkkal szolgálhat, ugyanakkor ennek értelmezése a populáris- és a tudományos parapszichológia megközelítéseiben már erősen különbözik. Az ezoterikus elméletek szerint az eszközök mozgását közvetlenül a fizika számára még ismeretlen, „energetikai” hatások okozzák, a tudományos értelemezés viszont arra hajlik, hogy a kézben tartott pálcák és ingák a radiesztéta tudattalan válaszait ideomotorikus izommozgások által jelenítik meg. Látni kell, hogy a helyes válaszok ebben a megközelítésben is feltételezhetők, az intuitív tudattartalmak és a pszi észleletek sajátos megnyilvánulásaként.

- Retrokogníció, RetroPszichokinézis

A pszi jelenségek két nagy csoportjában; - az érzékszerveken túli észlelések (ESP) és a környezetre ható ismeretlen közvetítésű tudati hatások (PK) területén, nemcsak a fizikai értelmezhetetlenség közös, hanem a tér- és időfüggetlenség is. Ezek közül a komolyabb kérdést az utóbbi veti fel, vagyis az, hogy a tudatunk például a jövőbeni eseményeket ugyanúgy képes közvetlenül észlelni (prekogníció), mint a múltbeli állapotokat (retrokogníció) is. Ez az „időfüggetlenség” egyrészről teljes mértékben felborítja a világról alkotott jelenlegi oksági felfogásunkat, másrészt nemcsak a tudat és a fizikai valóság összefüggéseit helyezi új megvilágításba, de a lét eseményeinek lényegi okait is. Bármilyen elképzelhetetlennek tűnik, de valószínűleg az érzékszervileg megtapasztalt jelen állapota, a jövőbe tartva ugyanúgy több, egyaránt valós alternatívával folytatódik, mint ahogy a megtapasztalt jelenhez is egyidejűleg több alternatív múlt kapcsolódik. Bár logikai rendszerünk számára befogadhatatlan, de tudatunk a múltra is hatással van (retroPK), vagyis nemcsak a múlt eseményei határozzák meg a jelent, de a jelenbeli tudati elvárások is hatnak az idevezető múltbeli eseményekre. Ezeknek a paradoxonoknak a feloldása csak egy újabb – magasabb tér-idődimenziójú – vonatkoztatású rendszer keretei között képzelhető el, így a tudományos parapszichológia tanulságai által felvetett kérdések valószínűleg az emberi megismerés racionális útjának eddigi legnagyobb kihívását jelentik.

- Sámánok, Sámánizmus

A mai „New Age-es” és ezoterikus szubkultúrákban gyakran bukkannak fel a samanizmus ideavilágának és praxisainak újszerű megfogalmazásai és gyakorlatai, ugyanakkor ezeknek az úgynevezett neosamanista irányzatoknak az igazi gyökereit viszonylag kevesen ismerik. Az ősi időkből származó samanizmus hiedelemrendszere – ha különböző formákban is – valójában az egész világon jellemző szemlélet volt, sőt sok helyen máig is fellelhető. A samanizmus központi figurája a sámán, aki irányított transzállapotában nemcsak kapcsolatba tud lépni a földi történéseket – a hagyomány felfogása szerint – irányító szellemvilágokkal, de azok erőit befolyásolni is tudja. A sámán közösségének jósaként, szellemi vezetőjeként és gyógyítójaként olyan elhivatott ember, akit megfelelő tudati képességei alapján a szellemek választanak ki. A sámáni szertartások lényege az, hogy a sámán különféle eszközökkel (pl. böjttel, virrasztással, drognövények fogyasztásával, csörgőzéssel, dobolással) módosult tudatállapotba jut, ami lehetővé teszi számára a szellemek világába való utazást, ahol az adott problémákra megoldást talál. A klasszikus kultúrantropológiai és pszichológiai magyarázatok mellett érdemes figyelembe venni azt a tényt, hogy az emberi tudatnak valóban vannak olyan képességei, amelyek főként az erre alkalmas embereknél és speciális módosult tudatállapotokban lehetővé teszik a tudat magasabb dimenziójú működéseit, így a sámánoknál a jövő látása csakúgy valószínűsíthető, mint az anyagi folyamatokra való tudati ráhatás, vagy akár a telepátia és a távérzékelés. A mai neosamanista irányzatok elsősorban az ősi gyógyító tevékenységeket elevenítik fel, gyakran az ezotéria és a természetgyógyászat egyéb módszereivel ötvözve, ezenkívül különböző sámáni kultúrák zenei világát ötvözik újfajta szertartászenékké általában saját nemzeti népdalaik hangzásaival kiegészítve. Eszmeiségük elsősorban a természet tiszteletét valamint tudatunk és a valóság közötti harmónia visszaállítását hirdeti.

- Spiritizmus, szellemek, szellemvilágok

Az emberiség kezdetei óta máig létező spirituális meggyőződés az, hogy a látható világon túl léteznek olyan láthatatlan dimenziók, amelyek a különböző szellemi lények, például az elhunytak lelkeinek az otthonát jelentik. A túlvilág leírásai a vallásokban és a metafizikai filozófiákban különféleképpen bukkannak fel, a halál utáni lét talán legösszetettebb megfogalmazását ezek között leginkább a spiritizmus dolgozta ki. Eszerint – és sok más nézet szerint is – a halál után a lélek elválik a testtől és különböző stációkon keresztül a túlvilág dimenziójába jut. A spiritiszta felfogásban a lélek egy darabig még földi környezetében marad, – egyes erre érzékeny emberek számára szellemként láthatóan is –, majd a túlvilág időtlen síkján „éli” tovább sajátos életét. Innen különböző rítusokkal a földiek számára is megidézhető, ezt a közvetítést rendszerint a médiumok végzik. A szellemidéző spiritiszta szeánszokon az elhunyt lelke a médiumon keresztül szólal meg, aki ehhez sajátos transzállapotba hozza magát, de a szellemek üzenetei például asztaltáncoltatással vagy más hasonló módszerekkel is megfejthetők. A XIX. század közepén éppen ezekre figyelt fel a kor tudománya, tulajdonképpen innen datálható a parapszichológiai kutatások kezdete is. Bár a szellemek létezése mindmáig nem bizonyított, az emberi tudat időntúli pszi képességei (pl. jövőérzékelés) valószínűsítik a tudat testet túl élő magasabb dimenziójú formáit, csakúgy, ahogy a halálközeli élményekkel kapcsolatos megfigyelések (testelhagyás, túlvilági élmények) is a szellemi lét lehetőségére utalnak.

- Telepátia

A telepátia – magyarul leginkább gondolatátvitelnek nevezhetjük – talán a legismertebb és legtöbbek által megtapasztalt pszi képesség. Tudományos definíciója szerint élőlény és élőlény közötti olyan információkapcsolat, amelyet nem az ismert érzékszervek közvetítenek, illetve működésének a fizikai oksága ismeretlen. A tudományos parapszichológia a telepátiát az érzékszerveken túli észlelések (ESP) csoportjába sorolja, ide tartozik még egyébként a tárgyi környezet ismeretlen fizikájú észleletét jelentő clairvoyance és a még nehezebben értelmezhető prekogníció, vagyis a jövőérzékelés. A telepátia spontán esetei ugyan gyakran vitathatók, illetve a véletlen számlájára is írhatók, azonban a laboratóriumi kísérletek tanulsága alapján a jelenség nemcsak igazolt tudati képességnek tekinthető, de már különböző tulajdonságait is ismerjük. Kijelenthető, hogy a telepátia általános tudati képesség, ami jórészt a tudattalan folyamataiban nyilvánul meg, vagyis a telepatikus (és más ESP) információk elsősorban döntéseinket és cselekedeteinket befolyásolják. Ritkábban konkrétan „ráérezhetünk” más gondolataira, akár képszerű pontossággal látva egy más által szemlélt képet vagy jelenetet is. Ilyen például az ún. krízistelepátia esete, ami általában közelálló emberek között vészhelyzetben jön létre, vagy az álomtelepátia, ahol a kritikus, éber tudati hozzáállás hiányában a benyomások könnyebben fogalmazódnak meg az álom szimbolikus nyelvén. A telepátia elsősorban extravert, nyitott embereknél működik intenzívebben, fizikai eszközökkel nem árnyékolható, a vele rokon prekogníció lényegét tekintetbe véve, nem tekinthető sugárzásjellegűnek, sőt az ESP működése csak magasabb tér-idő dimenziókban képzelhető el.

- Testelhagyás, testen kívüli élmény

A testelhagyás élményéről a legrégibb kultúrákból is maradtak ránk feljegyzések, a mai ezotéria és a New Age-es felfogás pedig különböző elnevezések alatt (pl. asztrálutazás, asztrálprojekció) a létezését evidenciának tekinti. A testelhagyás valóságosságának kérdése leginkább az ezerkilencszázhetvenes évektől ismert halálközeli élmények alapján ítélhető meg, ahol is gyakorta igazolható körülmények között bukkannak fel erre vonatkozó bizonyítékok. Ezeknek az élményeknek az egyik legmeghatározóbb eleme, amikor az átélő egyszer csak a testén kívül érzi magát (jobbára mindezt orvosi kríziskörülmények között vagy a klinikai halál állapotában) és kívülről látja a testét valamint környezetét. Mindezeket olyan pontossággal és tisztán észleli, hogy, utólag nemcsak pl. az újraélesztés körülményeit képes részletesen leírni, de olyan eseményeket is, amelyek más helységekben vagy akár távoli helyszíneken történtek. Ebből kiindulva, másképp kell tekintsünk a testelhagyás spirituális leírásaira is, hozzáfűzve azt, hogy a testtől függetlenül létező tudat a pszi képességek tér-időn kívüli működése alapján is valószínűsíthető. Testen kívüli élmény létrejöhet spontán módon is, továbbá eléréséhez az ezotéria hagyományai több módszert is kínálnak. Érdemes tudni azonban, hogy a halálközeli élményekben tapasztalt vitathatatlan állapotot gyakran keverik az imaginatív relaxáció könnyen kiváltható fantáziaképeivel, illetve azt, hogy a spiritualitás autentikus hagyományaiban a testen kívüli élmény elérése a beavatások egy olyan foka volt, amit komoly lelki és szellemi érési folyamatok kellett, hogy megelőzzenek. A testelhagyás modern technikáinak kidolgozását az elmúlt évtizedekben R.Monroe kezdte meg, aki ehhez különböző modulált hangfelvételeket is felhasznált. A testen kívüli élmény alapvető jelentősége világszemléleti, ugyanis a tudat és az anyagi valóság viszonyát illetően az egyik legkomolyabb mérföldkövét jelenti az emberi megismerésnek.

- New Age - Új Kor életszemlélet

Sorozatunk utolsó előtti szócikke átfogó fogalomként a New Age mozgalmat mutatja be. A New Age – magyarul Új Kor kifejezés egy olyan konkrét szervezeti háttér nélkül működő szellemi irányzatot jelöl, ami nagyjából megfeleltethető a mai, populáris értelemben vett ezotériának. A New Age, mint jelenség az ezerkilencszázhatvanas-hetvenes években bukkant fel Amerikában és nyugat Európában, elsősorban spirituális útmutatásokat kínálva a ma emberének. Ennek jegyében csakúgy magába foglalja az ősi vallások és hiedelemrendszerek modern interpretációit, mint számos önismereti és önfejlesztő módszert, ide sorolható továbbá a természetgyógyászat, a jóga, az agykontroll és más hasonló – a pszi jelenségekre is épülő – irányzat, de végső soron – a legtágabb populárisabb értelmezésben – a parapszichológia is. A New Age-t leginkább az a fajta színes összetettség jellemzi, aminek éppen a határait nehéz megvonni, így egyszerűbb inkább az alapideológiáját definiálni, illetve megjelenésének okait áttekinteni. Az elmúlt háromszáz évben ugyanis – a klasszikus értelemben vett vallásosság gyengülésével párhuzamosan – kialakult a tudomány megváltó mítosza, ami a transzcendens és spirituális világlátást háttérbe szorította. Ez a mítosz azonban a XX. század közepére megfakult, ugyanis az emberek számára leglényegesebb kérdésekre nem tudott és nem tud válaszokat adni. A New Age spirituális filozófiája a lét céljait magasabb metafizikai összefüggésekben láttatva erre a hiányra adott választ, a múlt és a jelen tanításainak sajátos integrációjával. Eszmeiségét alapvetően a harmóniára törekvés, a szellemi és tudati tényezők, valamint a testi és lelki egészség hangsúlyozása jellemzi, de a „biofelfogás”, illetve a bolygónk jövőjéért érzett felelősség is meghatározónak tekinthető.

- Vallásos csodák

A világvallások szinte mindegyikében rábukkanhatunk olyan csodákra, amelyekre – tudományos értelemben – nincs magyarázat. A nagy vallásalapítók és próféták életében szinte kivétel nélkül találkozhatunk ilyen történetekkel, elég, ha ehhez – kultúránkban legismertebbként – a krisztusi csodatételeket vizsgáljuk meg közelebbről. Az evangéliumok szerint Jézus képes volt vízen járni, ételt megsokszorozni, bénákat és vakokat gyógyítani, sőt halottat feltámasztani is. Bár vallásos szempontból mindez nem kíván bizonyítást, érdemes tudni, hogy a pszi kutatás mai eredményei mindezt tudományosan is elképzelhetővé teszik. Még mindig a kereszténység csodáinál maradva, a listát hosszan folytathatnánk, példaként csak párat idézve; Copertinói Szent József lebegése, Avilai Szent Teréz halál utáni romolhatatlansága csakúgy ide sorolható, mint például a közelmúltban elhunyt Pio Atyánál megfigyelt stigmatizáció, ami a krisztusi sebek értelmezhetetlen megjelenését jelenti. Még egyszer hangsúlyozva, hogy ilyesfajta csodák minden kultúrában ismertek – lásd például az indiai jógik természetfeletti képességeit –, láthatjuk, hogy a hit és a pszi képességek összefüggése egyértelmű. Ennek magyarázatát megtalálhatjuk a parakutatások tanulságaiban, ahol nyilvánvaló a mélyebb lelki elvárások meghatározó szerepe. A hit – mint logikai bizonyítást nem kívánó lelki meggyőződés – nemcsak a pszi képességek magas szintű aktivizálásának egyik leglényegesebb feltétele, de a próféták, vallásalapítók és más csodatevő szentek esetében egyértelműen birtokolt erő. Ebből az integratív megközelítésből hihetővé, sőt valószínűsíthetővé válnak a vallási történetírások legkülönfélébb természetfeletti megnyilvánulásai, mindebben egyaránt látva és elfogadva a megmagyarázhatatlan misztikumát és a kereső ember analitikus útjának – a maga módján vett – tényleírásait.